| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Abhinavagupta - Paramārthasāra (Paramarthasara) Stanzák 4-7 - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
A Paramārthasāra folytatódik további négy stanzával. Ez második stanza-csoport, ami a teljes szöveget alkotó 105 stanzából négyet fed le.
Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat, amiket Yogarāja kommentál. Valamint írni fogok elég sok megjegyzést, hogy az átlagos olvasó számára is annyira érthetővé tegyem a könyvet, amennyire csak lehetséges.
Yogarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Abhinavagupta eredeti stanzái sötétvörösek. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, Yogarāja kommentárja viszont fekete. A fordításban szintén, Abhinavagupta eredeti stanzái, vagyis a Paramārthasāra zöld és fekete betűkkel szerepelnek, míg Yogarāja kommentárja tartalmaz fekete és vörös szavakat is.
Olvasd a Paramārthasāra-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
4. Stanza
अधुना समुत्पत्तिक्रमेण पीठिकाबन्धं विधाय विश्ववैचित्र्यचित्रेऽस्मिन् जगति पारमेश्वरमनुत्तमं स्वातन्त्र्यमेकमेव संयोजनवियोजनकर्तृत्वहेतुः — इति तच्छक्तिविकासमेव विश्वमण्डचतुष्टयमुखेनावेदयन् ग्रन्थमवतारयति
निजशक्तिवैभवभरादण्डचतुष्टयमिदं विभागेन।
शक्तिर्माया प्रकृतिः पृथ्वी चेति प्रभावितं प्रभुणा॥४॥
चिदानन्दैकघनेन प्रभुणा स्वतन्त्रेण भगवता महेश्वरेणाण्डचतुष्टयं विश्वाच्छादकत्वेन कोशरूपतया वस्तुपिण्डभूतमिदम्। यदुक्तम्
... वस्तुपिण्डोऽण्डमुच्यते।
इति। प्रभावितं प्रकाशितं भवनकर्तृतया वा प्रयुक्तम्। कस्मात् — इत्याह निजशक्तिवैभवभरादिति। निजः स्वात्मीयो योऽसावसाधारण इच्छाद्यः शक्तिप्रचयः तस्य यद्वैभवं विचित्रः प्रसरस्तस्य योऽसौ भरः समुद्रेकस्तस्मात् — इति। भगवतः किल स्वशक्तिविकासस्फार एव जगन्निर्माणं। यदुक्तं श्रीसर्वमङ्गलाशास्त्रे
शक्तिश्च शक्तिमांश्चैव पदार्थद्वयमुच्यते।
शक्तयोऽस्य जगत्सर्वं शक्तिमांस्तु महेश्वरः॥
इति । किं रूपाण्डचतुष्टयसङ्ख्या — इत्याह शक्तिर्माया प्रकृतिः पृथ्वी चेति। विश्वस्य प्रमातृप्रमेयरूपस्य पराहन्ताचमत्कारसारस्यापि स्वस्वरूपापोहनात्माख्यातिमयी निषेधव्यापाररूपा या पारमेश्वरी शक्तिः सैवाच्छादकत्वेन बन्धकतया शक्त्यण्डम् — इत्युच्यते। सदाशिवेश्वरशुद्धविद्यातत्त्वपर्यन्तदलं सद्वक्ष्यमाणमण्डत्रितयमन्तः समन्ताद्गर्भीकृत्यावतिष्ठते — इति कोशरूपतयैषा शक्तिरनेन शब्देन सञ्ज्ञिता। एतस्मिनण्डे सदाशिवेश्वरावेवाधिपती।
अन्यच्च मलत्रयस्वभावं मोहमयं भेदैकप्रवणतया सर्वप्रमातॄणां बन्धरूपं पुंस्तत्त्वपर्यन्तदलं मायाख्यमण्डम् — इत्युच्यते। तच्च वक्ष्यमाणमण्डद्वयमन्तः समन्तात्स्वीकृत्य स्थितम्। अण्डाधिपतिश्चात्र गहनाभिधानो रुद्रः।
तथा सत्त्वर्जस्तमोमयी प्रकृतिः कार्यकरणात्मना परिणता सती पशुप्रमातॄणां भोग्यरूपा सुखदुःखमोहरूपतया बन्धयित्री प्रकृत्यभिधानमण्डम् — इत्युच्यते। तत्रापि महाविभूतिः श्रीभगवान् विष्णुर्भेदप्रधानोऽण्डाधिपतिः।
तथा पृथ्वी चैवं मनुष्यस्थावरान्तानां प्रमातॄणां प्रतिप्रकाररूपतया स्थूलकञ्चुकमयी बन्धयित्री — इति कृत्वा पृथ्व्यण्डम् — इत्युच्यते। तत्रापि चतुर्दशविधे भूतसर्गे प्रधानतयाण्डाधिपो भगवान् ब्रह्मा — इति। एवं परमेश्वरविजृम्भितमिदमण्डचतुष्टयं भगवतेत्थं प्रकाशितं परिस्फुरति॥४॥
Adhunā samutpattikrameṇa pīṭhikābandhaṁ vidhāya viśvavaicitryacitre'smin jagati pārameśvaramanuttamaṁ svātantryamekameva saṁyojanaviyojanakartṛtvahetuḥ — Iti tacchaktivikāsameva viśvamaṇḍacatuṣṭayamukhenāvedayan granthamavatārayati
Nijaśaktivaibhavabharādaṇḍacatuṣṭayamidaṁ vibhāgena|
Śaktirmāyā prakṛtiḥ pṛthvī ceti prabhāvitaṁ prabhuṇā||4||
Cidānandaikaghanena prabhuṇā svatantreṇa bhagavatā maheśvareṇāṇḍacatuṣṭayaṁ viśvācchādakatvena kośarūpatayā vastupiṇḍabhūtamidam| Yaduktam
... vastupiṇḍo'ṇḍamucyate|
iti| Prabhāvitaṁ prakāśitaṁ bhavanakartṛtayā vā prayuktam| Kasmāt — Ityāha nijaśaktivaibhavabharāditi| Nijaḥ svātmīyo yo'sāvasādhāraṇa icchādyaḥ śaktipracayaḥ tasya yadvaibhavaṁ vicitraḥ prasarastasya yo'sau bharaḥ samudrekastasmāt — Iti| Bhagavataḥ kila svaśaktivikāsasphāra eva jagannirmāṇaṁ| Yaduktaṁ śrīsarvamaṅgalāśāstre
Śaktiśca śaktimāṁścaiva padārthadvayamucyate|
Śaktayo'sya jagatsarvaṁ śaktimāṁstu maheśvaraḥ||
iti | Kiṁ rūpāṇḍacatuṣṭayasaṅkhyā — Ityāha śaktirmāyā prakṛtiḥ pṛthvī ceti| Viśvasya pramātṛprameyarūpasya parāhantācamatkārasārasyāpi svasvarūpāpohanātmākhyātimayī niṣedhavyāpārarūpā yā pārameśvarī śaktiḥ saivācchādakatvena bandhakatayā śaktyaṇḍam — Ityucyate| Sadāśiveśvaraśuddhavidyātattvaparyantadalaṁ sadvakṣyamāṇamaṇḍatritayamantaḥ samantādgarbhīkṛtyāvatiṣṭhate — Iti kośarūpatayaiṣā śaktiranena śabdena sañjñitā| Etasminaṇḍe sadāśiveśvarāvevādhipatī|
Anyacca malatrayasvabhāvaṁ mohamayaṁ bhedaikapravaṇatayā sarvapramātṝṇāṁ bandharūpaṁ puṁstattvaparyantadalaṁ māyākhyamaṇḍam — Ityucyate| Tacca vakṣyamāṇamaṇḍadvayamantaḥ samantātsvīkṛtya sthitam| Aṇḍādhipatiścātra gahanābhidhāno rudraḥ|
Tathā sattvarjastamomayī prakṛtiḥ kāryakaraṇātmanā pariṇatā satī paśupramātṝṇāṁ bhogyarūpā sukhaduḥkhamoharūpatayā bandhayitrī prakṛtyabhidhānamaṇḍam — Ityucyate| Tatrāpi mahāvibhūtiḥ śrībhagavān viṣṇurbhedapradhāno'ṇḍādhipatiḥ|
Tathā pṛthvī caivaṁ manuṣyasthāvarāntānāṁ pramātṝṇāṁ pratiprakārarūpatayā sthūlakañcukamayī bandhayitrī — Iti kṛtvā pṛthvyaṇḍam — Ityucyate| Tatrāpi caturdaśavidhe bhūtasarge pradhānatayāṇḍādhipo bhagavān brahmā — Iti| Evaṁ parameśvaravijṛmbhitamidamaṇḍacatuṣṭayaṁ bhagavatetthaṁ prakāśitaṁ parisphurati||4||
Most (adhunā), miután felépítette (bandham vidhāya) a talapzatot (pīṭhikā) (eme szöveg) megalkotása (samutpatti) fokozatos állomásainak (leírásával) (krameṇa), (Abhinavagupta) alászállítja a könyvet --azaz elhelyezi a talapzaton-- (grantham avatārayati) úgy, hogy bejelenti (āvedayan), a tojások (aṇḍa) négy csoportja (catuṣṭaya) által (mukhena), hogy az univerzum (viśvam) csupán (eva) egy kiterjedése (vikāsam) az Ő (tad) Erejének (śakti), azaz a Legfőbb Úr (pārama-īśvaram), felülmúlhatatlan (anuttamam) Abszolút Szabadságnak (svātantryam) -ami csupán (eva) egy (ekam)-, ami az Oka vagy Alanya (hetuḥ) a Tevőségnek (kartṛtva) ezen a világon (asmin jagati) (látható) egyesülések (saṁyojana) és szétválások tekintetében (viyojana), (ami) változatos (citre), a sokaság által (viśva-vaicitrya)1 :
Az Ő Saját (nija) Erejében (śakti) (rejlő) Ragyogás és Pompa (vaibhava) bősége (bharāt) okán e (idam) négy tojás (catuṣṭayam–aṇḍa) csoportja nyilvánul meg (prabhāvitam) elkülönülten (vibhāgena) az Úr által (prabhuṇā): Śakti (śaktiḥ), Māyā (māyā), Prakṛti (prakṛtiḥ) és (ca) Pṛthvī (pṛthvī... iti)||4||
Eme (idam) négy tojásból álló csoport (catuṣṭayam-aṇḍa), ami (bhūtam) egy kerekded tömeg (piṇḍa) (olyan) elemeknek (vastu), (amik) burkot (kośa) formálnak (rūpatayā) (és) elfedik (ācchādakatvena) az univerzumot (viśva), (s mi megnyilvánul) Prabhu (prabhuṇā), a Szabad Szerencsés által (svatantreṇa bhagavatā), (aki) a Nagy Úr (mahā-īśvareṇa), aki összetett egysége (eka-ghanena) a Tudatosságnak (cit) (és) Gyönyörnek (ānanda). Ez az (igazság) (yad) szintén ki kell fejtve (uktam) (itt):
""…egy tojás (aṇḍam), mely úgymond (ucyate) egy kerekded tömege (piṇḍaḥ) az elemeknek (vastu... iti)."2
(A kifejezés) "prabhāvita" (a versszakban) (prabhāvitam) a "prakāśita" --megnyilvánított, megjelenített-- (prakāśitam) (értelmében) használatos (prayuktam), vagy (vā) a létezővé válás aktusának (bhavana) végrehajtója (kartṛtayā)3 . Miből (kasmāt)? (Abhinavagupta) azt (iti) mondja (eva): " Az Ő Saját (nija) Erejében (śakti…iti) (rejlő) Ragyogás és Pompa (vaibhava) bősége (bharāt) okán" (A válasz így) "Abból" (tasmāt), azaz "bhara"-ból (asau... bharaḥ), ami (yaḥ) annak (asau... tasya) a "vaibhava"-nak --Ragyogás és Pompa-- (vaibhavam) bősége (samudrekaḥ), ami (yad) színezett --sokrétű-- (vicitraḥ) Kiterjedése (prasaraḥ) a (asau... tasya) változatos (pracayaḥ) erőknek (śakti), amik különlegesek (asādhāraṇaḥ) (és) az Akarat (Erejével) (icchā) kezdődnek (ādyaḥ). (Az ilyen változatos vagy sokrétű erők) "nija" (nijaḥ) (vagy) az Ő Sajátja (sva-ātmīyaḥ). A feltárulás (sphāraḥ) (vagy) kiterjedés (vikāsa) az Ő (sva) Erejének (śakti) -a Szerencsés Létező (Erejének) (bhagavataḥ kila) - valójában (eva) a világ (jagat) teremtése (nirmāṇam)4 . Ez (a tanítás) (yad) meg lett határozva (uktam) a tiszteletreméltó Sarvamaṅgalātantra szövegben (śrī-sarvamaṅgalā-śāstre):
"Úgy mond (ucyate) csupán (eva) két (dvayam) kategória van (padārtha), azaz Śakti --Erő-- (śaktiḥ) és (ca... ca) Śakti Birtoklója (śaktimān). Śakti Birtoklója (śaktimān) a Nagy (mahā) Úr (īśvaraḥ) --azaz Śiva-- bizonyosan (tu), (és) az Ő erői vagy a śakti-k --a sokrétű aspektusok, amiket Śakti magára ölt--, (śaktayaḥ) az egész (sarvam) világ (jagat... iti)."
Mi (kim) az a (rūpā) forma (minek) neve (saṅkhyā) "a tojások (aṇḍa) négyes csoportja (catuṣṭaya)"?, (Abhinavagupta) azt (iti) mondja (āha): "Śakti (śaktiḥ), Māyā (māyā), Prakṛti (prakṛtiḥ) és (ca) Pṛthvī (pṛthvī... iti)". "Śakti (śakti) tojása (aṇḍam... iti)" úgy mond (ucyate) Śakti (śaktiḥ), aki (yā) a Legfőbb Úr Hölgye (pārama-īśvarī), kinek funkciója (vyāpāra-rūpā), a tagadása (niṣedha) az univerzumnak (viśvasya), mi tudókból (pramātṛ) (és) tudhatókból (prameya) --objektumok-- áll (rūpasya), még akkor is (api), ha az --az univerzum-- a Legfőbb (parā) Én-tudatosság (ahantā) Ragyogásának (camatkāra) Esszenciája (sārasya). (Így,) Ő (sā) Maga (eva), lévén (mayī) akhyāti vagy tudatlanság (khyāti), mi elfedi (apohana-ātma) az Én --a Legfőbb Úr-- (sva) esszenciális természetét (sva-rūpa) (felruházva) egy állapottal, mi elfedést hoz létre (ācchādakatvena) (és) kötöttséget (bandhakatayā). A töredék (dalam), mely a Sadāśiva (sadāśiva), Īśvara (īśvara) (és) Śuddhavidyā (śuddhavidyā) tattva-kból (tattva) áll (paryanta) (azaz a Śakti tojás), formál egy embriót (garbhī-kṛtya avatiṣṭhate) a Sat-tal (sat) (vagy a fennmaradó) három (tritayam) tojással (aṇḍa)-amiről később beszélünk (vakṣyamāṇam)-, teljesen (samantāt) (ezen) belül (antar). Így (iti), mivel Ő birtokolja a burkok (kośa) formáját (rūpatayā), e (eṣā) Śakti, (śaktiḥ) nevét (sañjñitā) innen kapta (anena śabdena), (azaz a Śakti tojás). Ebben a tojásban (etasmin aṇḍe), Sadāśiva és Īśvara (sadāśiva-īśvarau eva) az urak (adhipatī)5 .
És (ca) a másik (anyat) "tojás (aṇḍam), minek neve (ākhyam) Māyā (māyā)", úgy mond (ucyate) egy töredék (dalam) (mely a Māyātattva-val kezdődik) és a Puruṣatattva-val (puṁs-tattva) végződik (paryanta), minek természete (sva-bhāvam) a három (traya) mala vagy tisztátalanság (mala), mely káprázatból (moha) áll (mayam), s minek jellemzője kizárólag (eka) a dualitás (bheda) megragadásának hajlama (pravaṇatayā), (és) minek formája (rūpam) minden tapasztaló vagy tudó (sarva-pramātṝṇām) kötöttsége (bandha). Eme (Māyā tojás) (tad ca) magáévá teszi (svī-kṛtya sthitam) a (maradék) két (dvayam) tojást (aṇḍa) -amikről később értekezünk- (vakṣyamāṇam), (ami megmarad) abban (antar) maradéktalanul (samantāt). És (ca) a tojás (aṇḍa) ura (adhipatiḥ) itt (atra) a Rudra (rudraḥ), minek neve (abhidhānaḥ) Gahana (gahana)6 .
Hasonlóképpen (tathā), a Prakṛti (prakṛtiḥ), mi áll (mayī) Sattva-ból (sattva), Rajas-ból (rajas) (és) Tamas-ból (tamas), átalakul (satī-pariṇatā) okozattá/produktummá és érzékekké (kārya-karaṇa-ātmanā). A "tojás (aṇḍam), minek neve (abhidhānam) Prakṛti (prakṛti... iti)" úgy mond az (ucyate), (ami) alkotja (rūpā) a tapasztaló (pramātṝṇām) élvezetének (minden) tárgyát (bhogya), (ki úgy ismert, mint) paśu vagy állat --korlátolt individuum-- (paśu); (és ez a tojás fel van ruházva) egy (olyan) természettel (rūpatayā), mi örömből (sukha), fájdalomból (duḥkha) (és) káprázatból (áll) (moha), (így az) megköt vagy megvakít (bandhayitrī). Ott --a Prakṛti tojásban-- (tatra api), a tiszteletreméltó Úr (śrī-bhagavān), Viṣṇu (viṣṇuḥ), aki nagy erő birtokosa (mahā-vibhūtiḥ) (és) kiben a dualitás ragyog (bheda-pradhānaḥ), a tojás (aṇḍa) ura (adhipatiḥ)7 .
És (ca) így (evam), ehhez hasonlóan (tathā), a Pṛthvī (pṛthvī) , ami a tapasztaló (pramātṝṇām) (különböző) fajtáiból (pratiprakāra) áll (rūpatayā), egészen (antānām) a zöldségekig (sthāvara) (és) emberekig (manuṣya), lévén (mayī) egy durva (sthūla) burok (kañcuka), megköt vagy megvakít (bandhayitrī). Ennek fényében (iti kṛtvā) (ez) úgy mond (ucyate) a "Pṛthvī (pṛthvī) tojás (aṇḍam... iti)". Ott --a Pṛthvī tojásban-- (tatra api), "az Úr (bhagavān) Brahmā (brahmā... iti)", lévén domináns (pradhānatayā) a létezők (bhūta) tizennégy rétű (caturdaśavidhe) teremtésében (sarge)--a tizennégy materiális világban-- az ura (adhipaḥ) a tojásnak (aṇḍa). Ezért (evam), eme (idam) négyes csoportja (catuṣṭayam) a tojásoknak (aṇḍa) a Legfőbb (parama) Úr (īśvara) által létrehozott (vijṛmbhitam), (mely) hirtelen tör előre (parisphurati) (maradéktalanul) megjelenítve vagy manifesztálva (prakāśita) ezen a módon (ittham), a Szerencsés Úr --maga a Legfőbb Úr-- által (bhagavatā)8 ||4||
1 Yogarāja költőien írja le a 4. versszak érkezését. Azt mondja, hogy Abhinavagupta először épít egy talapzatot a második és harmadik versszakok formájában, amik tartalmazzák e szöveg felépülésének struktúráját. Miután ezt megtette, Abhinavagupta engedi, hogy a könyv alászálljon és elfoglalja helyét a talapzatod, azaz elkezdi tanítani a Trika filozófiát, annak mélységében. A mérkőzés elkezdődött és a labda gurul! A bölcs megkezdi a Trika kifejtését úgy, hogy bejelenti, a négy tojás csoportján keresztül, hogy az univerzum csupán egy kiterjedése a Legfőbb Úr Svātantrya-jának (Az Ő Abszolút Szabadsága). A Svātantrya egy másik neve Śakti-nak (az Én Erejének), ami oka vagy Alanya a Kartṛtva-nak (Tevőségnek), mert Śakti a valódi Tevő mindig. A korlátolt individuumok itt és ott, soha sem tesznek semmit egyáltalán, mert mindez Śakti által kiviteleződik. És eme Ereje az Énnek, a Legfőbb Úr Ereje, elhivatott az egyesülések és különválások létrehozásában, ebben a változatos világban, mindenféle változatossággal. Śakti különféle neveinek jelentése megtalálható a Parāprāveśikā 10. megjegyzésében.
Összefoglalva, Śakti hajlamos az egyesítés és különválasztás aktusaira, miközben létrehozza a teljes megnyilvánulását a sokrétű változatosságoknak. Nem hiszel nekem? Nézz körül. Ha az olvasó azt hiszi, hogy Śakti nem az "ő Ereje", az olvasó hozzáállása nem megfelelő e könyv olvasásához. Minden, amit a Paramārthasāra ír, Veled kapcsolatos, kedves olvasó és Saját Erőd Játékaival. A szöveg olvasása egy olyan hozzáállás nélkül, mely a Legfőbb Úrral való egységet tételezi, nem hoz semmilyen gyümölcsöt, mert ugyanaz a mindent átható, nyomorult dualitás van jelen újból. A dualitás sohasem vezet sehová, mert a Legfőbb Igazság a Legfőbb Non-dualizmus Fénye. Te vagy az Úr, aki Saját esszenciális természetéről és Saját Śakti-jának Játékáról olvas, és nem más. Ha az olvasó szüntelen dualitást hoz létre önmaga és a Legfőbb Úr között, miközben olvas, egyáltalán nem fogja megérteni a Paramārthasāra-t . Ugyanez az állítás igaz egy másik Trika szöveg tanulmányozásával kapcsolatosan is, természetesen. A Végső Felszabadulás nem érhető el, ha az egyén nem azonosul a Legfőbb Úrral.
2 Prabhu azt jelenti "Úr". Ebben a kontextusban, ez a kifejezés arra való, hogy jelezze a Legmagasabb Urat, természetesen, aki a Tudatosság (Śiva) és Gyönyör (Śakti) összetett egysége. Őt úgy is nevezzük, mint a Szerencsés, mert az Ő Lénye tele van mindazzal, ami Kedvező. Ez a négy tojás kerekded tömege vagy egysége az elemeknek. A Trika-val kapcsolatos aktuális tudásom szerint, a négy tojás tanítása sehol nem jelenik meg Abhinavagupta által, kizárólag ebben a szövegben. Ahogy azt majd kifejtem a későbbiekben, ezeknek a tojásoknak a köre megegyezik az utolsó négy Kalā-val vagy Elsődleges Erővel. Ezek az Elsődleges Erők olyan, mint a "Konténerek", amikben a teljes univerzális megnyilvánulás tárolva van, részletekben. A tojások, úgy mond "kerekded tömege az elemeknek" és ezért nem lehet teljesen megfeleltetni az utolsó négy Kalā-val közvetlenül, mivel az Erők nem "elemek". Abhinavagupta egyáltalán nem a Kalā-król beszél, de a kapcsolat egészen nyilvánvaló. Az utolsó négy Kalā Konténerként működik a tattva-k számára, mint a tojások esetében, de utóbbi úgy tűnik, hogy a Kalā-k produktuma, bár Abhinavagupta ezt még nem említette konkrétan.
3 A prabhāvita kifejezés általában azt jelenti prakāśita vagy megnyilvánult, megjelenített. De itt Yogarāja ad ennek egy további jelentést: "bhavanakartṛtayā" (szó szerint "mint bhavanakartṛtayā"). Mi ez a bhavanakartṛtayā? Úgy fordítottam, mint: a létezővé válás aktusának (bhavana) végrehajtója (kartṛtayā). A Tevőség vagy kartṛtā azt jelenti "egy tett végrehajtójának állapotában lenni". Ez a terminológia Utpaladeva-tól származik, aki ezt írta: "सत्ता भवत्ता भवनकर्तृता - Sattā bhavattā bhavanakartṛtā - A Létezés (sattā) Annak állapota, aki létezik (bhavattā), azaz a létezővé válás aktusának végrehajtója (bhavanakartṛtayā). Sattā Śakti egy jelzője (a kartṛtā vagy kartṛtva birtoklója --mindkét szó szinonima--, ahogy arra korábban már rámutattam). Ő az univerzum valódi tevője, vagy még pontosabban kifejezve, Ő az eredete a śakticakra-nak (az erők csoportjának), ami létrehozza a megnyilvánítás folyamatát, ahogy az jelezve lett az első versszak harmadik megjegyzésében. Abhinavagupta, Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-jához írt első kommentárjában, az Īśvarapratyabhijñāvimarśinī-ben így ír 1.5.14-ben: "सत्ता च भवनकर्तृता सर्वक्रियासु स्वातन्त्र्यम्। - Sattā ca bhavanakartṛtā sarvakriyāsu svātantryam| - És (ca) a Létezés (sattā) (nem más, mint) végrehajtója (kartṛtā) a létezővé válásaktusának (bhavana), azaz Abszolút Szabadság (svātantryam) minden aktivitás tekintetében (sarva-kriyāsu). Más szavakkal, a bhavanakartṛtā (a létezővé válás aktusának végrehajtója) nem egyéb, mint az Abszolút Szabadság (Svātantrya), ami Śakti.
A prabhāvita jelentése így, Yogarāja szerint nem csupán "megnyilvánult" (a tojások négyes csoportja, ami "létezővé vált", ami "megjelenítődött", hanem eme megnyilvánulás végrehajtója is, azaz Śakti (az Úr Ereje). Ez azért van így, mert a Trika-ban, ami megnyilvánult, az nem különbözik attól, Aki azt megnyilvánította. A négy tojást nem csupán egy Erő "kreációjaként" kell tekinteni, hanem a formának is, amit eme Erő felölt. Egy fazekas esetében, aki egy edényt készít, a fazekas és az edény elkülönült marad, de ez nem igaz Śakti és a négy tojás esetében. NEM. Ő mind a végrehajtója/létrehozója annak a négy tojásnak, és mind a négy tojás maga. Valójában, technikai értelemben, az nem Ő Maga, hanem az Ő kiterjedése, mely a híres śakticakra-ként jelenik meg. Miért? Mert Śakti mozdulatlan és változatlan, mint Maga Śiva és következésképpen Ő soha nem mozdul egy millimétert sem az Ő Urától. Ezért, Ők nem különböző formákat öltenek fel, hanem ez az erők csoportja, mely Śakti-ból Magából árad ki, s felölti az univerzum minden formáját. Így, mind Śiva, mind Śakti sohasem "válik" semmi mássá, lévén Ők a változatlan "ÉN VAGYOK".
4 Hol jelenik vagy nyilvánul meg a négy tojás? Miután idézte azt, amit Abhinavagupta mondott a versszakban, Yogarāja azt mondja: "Abból", összességében a śakticakra-ból vagy a Śakti-ból kiáradó erők csoportjából. Ezek az erők minden úgy vannak jelezve, mint amik "Ragyogóak" (olvasd el a Spandanirṇaya első aforizmájának kommentárját). Erre gondolt Abhinavagupta ezzel: "Az Ő Saját Erejében (rejlő) Ragyogás és Pompa bősége okán e". A "vaibhava" kifejezés (Ragyogás és Pompa) mutatja, hogy ez egy sokrétű Megnyilvánulása a sokrétű erőknek, amik különlegesek és az Akarat Erejével kezdődnek. A śakticakra valójában egy sokszínű vagy sokrétű Kiterjedés vagy Kiáradás Śakti-ból Magából, ahogy azt már korábban kifejtettem neked. Az Akarat Ereje az első ereje a śakticakra-nak és a 3. tattva-val (Sadāśiva) együtt jelenik meg. Miképp az Övé, a Szerencsésé, a Legfőbb Úré, a teljes śakticakra szintén az Övé. E śakticakra vagy Kiterjedése/Kiáradása Śakti-nak, alkotja az univerzumot, amit Yogarāja is említett, mint a "világ teremtése". Śakti nem közvetlenül az univerzum, hanem inkább Ő az univerzum, Saját erőin keresztül. Śakti (Én-tudatosság) soha nem hagyja el az Ő Urát, Śiva-t, még egy pillanatra sem.
5 A négy tojás neve Śakti, Māyā, Prakṛti és Pṛthvī. Az első a Śakti tojás, minek köre a tattva-k 3-tól 5-ig(Sadāśiva, Īśvara és Śuddhavidyā --más néven Sadvidyā--). Ez lefedi a Kalā-t, melynek neve Śānti vagy Śāntā. Śakti funkciója ebben a kontextusban tagadása vagy "elhatárolása" az univerzumnak, amit tudók és tudhatók alkotnak, a Legfőbb Úr Śiva előtt. Mivel ez az univerzum Śakti által van "kivonva" és "elhatárolva" Śiva-ból és Śiva-tól, Ő "tagadja" az univerzum isteni természetét, és az (így) egy Śiva-tól különböző, másik dologgá válik. Śakti ebben az értelemben akhyāti vagy tudatlanság, mely elfedi a Legfőbb Úr esszenciális természetét, mert Ő olyan univerzumot mutat, ami különbözik saját Úrtól! Ez csupán egy látszat természetesen, mert az univerzum szüntelen a Legmagasabb Én-tudatosság Fényének esszenciája, de az Úr azt kezdi hinni, Śakti hatására, hogy az univerzum különbözik Tőle. Ez a Legrosszabb Önámítás!...és itt van a szemeid előtt. Nézd meg a dolgokat és az embereket körös-körül. Mindegyik úgy tűnik, hogy "különbözik" Tőled! Ez a dualitás feltárulása és egy látszólagos "zuhanása" az Úrnak, Saját Legmagasabb Állapotából, le a korlátolt individuum állapotáig, amit először Śakti hozott létre, amikor Ő kivonta az univerzumot Belőled és tagadja azt, hogy az univerzum te magad vagy, ilyen formában megjelenve. Ez az Önbecsapás, Önámítás! Most, a korlátolt individuum (Śiva, miután lezuhant, hogy áldozata legyen Śakti káprázatának) elmerül a szenvedésben. És ha ő egy spirituális törekvő, az egyetlen út számára, hogy kiszabaduljon ebből a gyötrelemből az, hogy felismerje saját esszenciális természetét, ami isteni és egy a Legfőbb Úrral. Ez végül elvezet magához az univerzum felismeréséhez, mint ami valójában az egyén saját erőinek kiterjedése és nem valamit olyan, amit Tőle (a Legfőbb Úrtól) külön létezik, mint amit az ámító Śakti mutatni kíván.
Ez nem egyszerű Ámítás, hanem egy Ön-Ámítás, mert Śakti sohasem különbözik Śiva-tól. Ő nem egy külső ágens, mely becsapja Śiva-t, hanem Śakti az Ő Saját Ereje, mely meggyőzi Őt, a Változatlan Ént, hogy Ő átalakuláson ment keresztül és tapasztal egy lezuhanást az Ő örökké jelen lévő isteni esszenciális természetéből. Amit "világnak" neveznek, az valójában nem világ, hanem Saját Ön-Ámításod! Kik a szülők, ha a Legfőbb Úr Aja vagy Születetlen? Kik ezek az emberek körös-körül, ha a Legfőbb Úr Eka vagy Egy, azaz Változatlan, Egyedüllévő? Mi a tudatosság eme három állapota, mint ébrenlét, álom és mély-alvás , ha a Legfőbb Úr sohasem fáradt és következésképpen soha nem szükséges pihennie? Kik ezek az emberek, akik ünnepelni jönnek a Nityātmā vagy Örök Én születésnapját? Ki az, aki utazik egyik helyről a másikra, amikor a Legfőbb Úr Acala vagy teljesen mozdulatlan, lévén Ő áthat mindent? Nincsenek szüleid, országod, állapotaid, csupán Saját Legfőbb Állapotod, nincs születésnap, nincs mozgás és így tovább. Mindezek a dolgok, ami látszólag a tieid, csupán Saját Erőd kitalációi, az Ő śakticakra-ján vagy az erők csoportján keresztül. Az Ön-Ámítás az első tojással (Śakti tojás) kezdődik, ahol azt érzed, hogy az univerzum Tőled különbözik. Megtartod az egységet vele, mert ez az Ön-Ámítás első szintje. Az első fázis még "isteni", mert az univerzum bár úgy tűnik, mint ami különbözik tőled, nem úgy, mint ami el is különül, azaz jelen van a dualitás és a nem-dualitás egyaránt. Ez a bhedābheda vagy egység (abheda) a dualitásban (bheda), azaz a dualizmus és a nem-dualizmus vegyes állapota. A Śiva-Śakti tattva-ban (tattva 1 és 2) kizárólag abheda vagy egység van jelen, és a 6. tattva-tól a 36. tattva-ig kizárólag bheda vagy dualitás.
A fennmaradó három káprázati tojás megjelenésével (Māyā, Prakṛti és Pṛthvī tojások), amiket Yogarāja úgy nevez: Sat (Létező, azaz "minden, ami létezik"), mert terepük a 6. tattva-tól a 36. tattva-ig tart (olvasd el a 47. és 48. megjegyzést és a hozzátartozó szövegrészt a Parāprāveśikā alatt), az Ámítás teljessé válik és Te elveszted még azt az egységet is, ami a Śakti tojásban még a tiéd volt. Miután Saját Erőid így megvezettek, a Célod immáron nem egyéb, mint az, hogy visszaszerezd elveszett esszenciális természetedet, ami paradox módon sohasem veszett el. Minden csupán egy Ön-Ámítás volt!
Az uralkodója vagy miniszter-istensége ennek a tojásnak, ami elkezdi a kötöttség folyamatát: Sadāśiva és Īśvara, kik úgy ismertek általában, mint Sadāśivabhaṭṭāraka és Īśvarabhaṭṭāraka, a bhaṭṭāraka kifejezés azért kerül a nevek mellé, hogy nagy tiszteletet jelezzen. E két uralkodó, rendre a Sadāśiva és Īśvara tattva-kban honol.
6 A Māyā tojás egy része vagy darabja az univerzális megnyilvánulásnak, minek terepe a tattva-k 6-tól 12-ig (Māyā-tól Puruṣatattva-ig, olvasd le a Trika 4 és Trika 5 dokumentumokat további információkért). Ennek a tojásnak a hatóköre megegyezik a Vidyā nevű Kalā-val. Ez a tojás hoz létre egy fátylat az egyén esszenciális természetén, és jeleníti meg a dualitást. Ez azért tárul fel, hogy kiterjessze a dualitást a több megismerő és megismerhető (szubjektumok és objektumok) formájában, amikor valójában csupán egyetlen Én létezik, szüntelen megmaradva Saját isteni "Én Vagyok" Állapotában. Jelen tojás a káprázat terepe, mely a három mala- vagy tisztátalanságként jelenik meg, mint Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala. Az első tisztátalanság arra késztet Téged, a Teljes Létezőt, hogy ne legyél teljes és tökéletes; a második tisztátalanság dualitást vagy különbséget terjeszt ki közted és a szubjektumok és objektumok sokasága közt, amik az univerzumot formálják; végül az utolsó tisztátalanság nem egyéb, mint a vāsanā-k vagy tendenciák (mik konténerként működnek), amik végül teljes értékű saṁskāra-kká vagy benyomásokká nőnek (a tettekből származó benyomásokká, amik ebben a tojásban akkumulálódnak), amikor azokat megtöltik a karmāśaya-k vagy karmikus tartalmak (jó és rossz tetteken keresztül), amik beléjük vannak öntve (ezt a témakört kifejtettem a FAQ 1-Meditation, dokumentumban, amikor magyaráztam az okozati testet). Mindazonáltal, az utolsó két mala vagy tisztátalanság akkor üt meg valójában, amikor a maradék két tojás, mik a Māyā tojásban vannak, létrejönnek. Ez jelenti a legfőbb pontját a Te látszólag korlátoltságba merülésednek.
A Puruṣa (tattva 12), általában úgy ismert, mint "korlátolt lélek", Śiva Maga (Te!), de áthatva a Māyā tojás által, ami valójában egy balszerencse. Így, amit a legtöbb ember "remeknek" tart, az igazából rettenetes annak, aki el akarja érni a végső felszabadulást, mindebből a gyötrelemből. A végső felszabadulás vagy spirituális megvilágosodás annak felismerésébe kulminál, hogy mindez a Legfőbb Ragyogás esszenciája, de közben ez az utolsó három tojás pokoli annak, aki kötöttségben marad. Ez teljes mértékben igaz, de ha az olvasó nem hisz nekem és nem elég bátor, hogy átrágja, milyen volt és milyen most az élete (nem viccelek!), akkor bekapcsolhatja a televíziót és nézheti mások boldogtalanságát és ostobaságát. Mivel teljes mértékben ismerem ezeket a tojásokat, még akkor is, ha az olvasó a galaxis másik végén is él, kétségtelenül tudom, hogy szenvedni fog még az örömök közepette is. Nincs korlátolt individuum, aki képes élvezni a Valódi Boldogságot, ha továbbra is ennek az utolsó három tojásnak a hatása alatt áll. Ez az örültség, melynek neve "kötöttség" a három nyomorult tojás által jön létre, melyek Māyā-val kezdődnek.
Az uralkodója ennek a tojásnak Gahana (az áthatolhatatlan), az, aki saját Énemben megtett felfedezéseim szerint Durga (a Rudra, akit említ a Mālinīvijayatantra, az 50 Rudra felsorolásában, amit át is adtam az első versszak tizedik megjegyzésében). Ennek a Rudra-nak vagy felszabadult létezőnek, aki jelen tojásban honol, a párja a Rudrāṇī kinek neve Durgā (a jól ismert úrnő). Amit most mondok, miszerint Gahana nem más, mint Durga, sehol máshol nincs leírva. Ez csupán egy olyan ismeret, ami a saját spirituális tapasztalatomból származik.
7 A Prakṛti tojás egy része vagy darabja az univerzális megnyilvánulásnak, minek terepe a tattva-k 13-tól 35-ig (a Prakṛti-tattva-tól az Āpas-tattva-ig; olvasd el a Trika 5 és Trika 6 dokumentumokat további információkért). Ennek a tojásnak a köre megegyezik a Kalā-val, minek neve Pratiṣṭhā. Prakṛti, mint a 13. tattva, három minőségből (guṇa-k) áll: Sattva, Rajas és Tamas, amit Yogarāja úgy nevez, öröm, bánat és káprázat, rendre. A káprázat abban áll, hogy egy személy azt képzeli, az öröm által megszabadulhat a fájdalomtól vagy bánattól. Tény, hogy az öröm szinte majdnem azonnal és nagyon gyakran bánathoz vezet. Ez az a káprázat, amit ez a tojás létrehoz. Emellett, a Prakṛti létrehoz olyan hatásokat, vagy produktumokat az érzékekkel együtt, amik képesek élvezni ezeket (a produktumokat). Például: Az élvezetek tárgyai, együtt a hozzájuk tartozó érzékszervekkel, amik élvezik és tapasztalják a tárgyakat. Az öröm, fájdalom és káprázat folyamata nem vezet sehová, ahogy azt bárki könnyedén beláthatja. Nem kétséges, hogy ez a tojás a szenvedés szüntelen forrása, közvetlenül vagy közvetetten (örömnek álcázva). Azok, akik imára hajtják fejüket eme tojás felé, úgy ismertek, mint paśu-k vagy állatok. A bölcs nem "valódi állatokra" gondol, hanem "látszólagos" emberi létezőkre, akik állatokként viselkednek. A korlátolt emberek, az ilyen kötöttséges markában, általában a paśu névre hallgatnak, több okból kifolyólag. Ezek közül néhány fő pont:
1) Boldogságuk mindig attól függ, ami belül (gondolatok, érzelmek, stb.) vagy kívül (külső dolgok, más emberek, stb.) van. Nincs független Boldogságuk, mert örömük mindig valami mástól függ; 2) Megharapják a megmentőjüket. Mint egy vadállat, ami nagyon gyakran megtámadja azt, aki meg akarja menteni. Ezek az állatok az "emberi létező" címként viselik és általában el akarják pusztítani felszabadítójukat. Nem akarnak végső felszabadulást a kötelékekből, hanem inkább tovább szeretnék élvezni az élvezetek tárgyait, amit megjelenít számukra a nyomorult Prakṛti tojás. Valódi Guru-k meg sem próbálják megmenteni őket, legalábbis nem közvetlenül, mert azok megharapnák őket a folyamat közben. Az ilyen állatoknak először spirituális törekvővé kell válniuk (egy speciális állatfajta) és ezután elnyerni a tanítvány (majdnem emberi létezők) kvalitását, hogy a valódi Guru-k meg tudják őket menteni végül; 3) Az előző két jellemző következményeképpen, ezek a paśu-k vagy állatok nem mennek sehová, mert "valahová" menni azt jelenti, hogy elindulni a végső felszabadulás felé, nem pedig még több kötöttséget.
Az emberi létezők (a valódiak) nyilvánvalóan nem olyan, mint a paśu-k. A valódi emberi létezőket nevezzük szenteknek, felszabadultaknak és így tovább. Az emberek többsége nem emberi létező, hanem tudatlan állatok, akik azt állítják, hogy olyanok, mint amilyenek valójában nem. Ezt nagyon nehéz lenyelni a legtöbb ember számára, de a tények magukért beszélnek. Fogj egy könyvet, ami az emberi történelemmel foglalkozik és látni fogod azt, amiről beszélek. Tény, hogy ez nem csupán az én véleményem, mert a paśu fogalom (állat, vadállat), mint ami leírja majdnem az egész emberiséget, nem az én kitalációm. Igen gyakran használatos ez a kifejezés azokra, akik a fent leírt jellemzőkkel rendelkeznek, ahogy azt korábban kifejtettem neked.
Az uralkodója ennek a tojásnak az Úr Viṣṇu, az, aki birtokolja a nagy erőt (mahā-" vibhūti). A "vibhūti" szó "hatalmat, erőt" jelent, de olyat, aminek természetfeletti jellege van. Más szavakkal: Természetfeletti erők. Mindezek az erők akadályok a végső felszabadulásban és megtagadásuk kötelező és egy ujjal sem szabad hozzájuk érni. Yogarāja meghatározza, hogy Viṣṇu-ban a dualitás dominál. Ezért az Úr Viṣṇu nem a végső felszabadulás adományozója. Nem kell ezt olvasnom sehol, mert közvetlen kapcsolatom van az Úr Viṣṇu-val. Egy olyan világban él, ahol az öröm abszolút kolosszális, körbe kántáló nőkkel, s olyan imádattal, hogy a szíved darabokra szakad az imádat hangjától. Emlékszem a nyitott szájukra a hidakon, miközben Viṣṇu neveit kántálják. Az Úr Viṣṇu maga rendkívül impresszív, királyi díszekkel az egész testén. Kétségtelen, hogy ő soha nem adott nekem végső felszabadulást. Imádat, magasabb világokba való utazás, Viṣṇu jelenlétében levés…mindezek a dolgok nem adnak végső spirituális megvilágosodást, soha. Teljesen biztos vagyok ezzel kapcsolat, mert ott voltam személyesen. Nem terjesztem a szektarianizmust Viṣṇu vs. Śiva formájában, de van közvetlen tapasztalatom mindkét valóságról. Az, Aki a végső felszabadulást adja: Śiva és nem Viṣṇu. Nem a Védikus Śiva-ról beszélek (vagy szigorúbban mondva, a puranikus Śiva-ról), arról, aki barlangban él és tigris bőrön ül, stb. NEM. A Tantrikus Śiva-ról beszélek, Aki a Legfőbb Non-dualizmus Fénye, az urak Ura, Aki túl van téren és időn és nem megfogható gondolatban sem. Ő a valódi adományozója a végső felszabadulásnak és nem Viṣṇu vagy más istenség, amik csupán uralkodók szerepét végzik. Az igazat mondom. Bárki imádhat továbbra is bármilyen istenséget, még a legkisebbet is, ha úgy kívánja, de ez nem jelenti azt, hogy végül elérik a kötöttségekből való teljes megszabadulást. Emellett, Viṣṇu a dualitásban merül el és nem létezik valódi végső felszabadulás, ha a dualizmus jelen van, mert a dualitás mindig a korlátoltsághoz kapcsolódik így vagy úgy. Még a 3-tól az 5. tattva-kig (a Śakti tojás), is jelen van egy finom dualitás, mivel Śakti kivonja az univerzumot Śiva-ból, bár jelen van egy finom egység is a háttérben.
A végső felszabadulás folyamatának azon a tudáson keresztül kell helyesen kiviteleződnie, ami jelezve van a Trika filozófiában. E folyamat végső pontján, minden dualitás eltűnik, még az is, ami a Śakti tojásban jelen van, mert "ha látsz valaki mást, akkor félni fogsz", azaz a dualitás világában mindig kötöttségben leszel, akármilyen finom is ez a kötelék. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy "ő maga" a Legfőbb Non-dualitás Fénye, csordultig tele Abszolút Szabadsággal. Az Ő Abszolút Szabadságának elérése jelzi a kötöttség végét egyszer, s mindenkorra. Nyilvánvaló, hogy ezek a folyamatok nem történhetnek meg a dualitásban, azaz annak érzésével, hogy az egyén és az Úr nem egy és ugyanazon dolog. Ezért, ebben a szövegben is feltárt tudás szerint, saját, a tárgykörről szerzett közvetlen tapasztalatommal együtt, megerősíthetem, hogy Śiva egyedül Az, Aki végső felszabadulást adományoz és nem Viṣṇu. Ismétlem: Szó sincs szektarianizmusról, csak a felszabadulás valódi tapasztalatának gyümölcséről, amit támogat jelen szöveg tanítása is.
8 Ahogy az nyilvánvaló, mind a két kifejezés, Pṛthvī és Pṛthivī szinonimái egymásnak és jelentésük "föld". Ebben az esetben, a föld elem vagy a 36. tattva. Általában a Pṛthivī-t használom az írásaimban, de itt most Abhinavagupta a Pṛthvī variánst használta (olvasd el a Trika 6 dokumentumot több információért). Ennek a tojásnak a köre megegyezik a Kalā-val, minek neve Nivṛtti. Később tanítva lesz, hogy minden tattva-ban létezik minden tattva, és ez különösen igaz a legutolsó tattva-val, minek neve Pṛthvī. A Pṛthvī tojásban nyugszik a tizennégy materiális világ, miknek ura az Úr Brahmā. Így ez a tojás tele van különböző tapasztalókkal, melyek sorának vége a növények és az emberek. Ez egy durva burok, és így ez, természetesen, megköt vagy korlátoz. Vannak emberfeletti létezők ebben a tojásban, de egyikük sem teljesen felszabadult, mert még mindig kötöttségben vannak, köztük a tojás urával, Brahmā-val.
Most, jöjjön egy lista a tizennégy materiális világról, a legmagasabbtól egészen a legalacsonyabbig. A kifejtésem főleg Vyāsa elbeszélésén alapszik, ami megtalálható az ő Sāṅkhyapravacanasūtra-jában, miközben a Pātañjalayogasūtra-k III.26-ot kommentálja:
- Brahmaloka vagy Satyaloka — A világ, ahol Brahmā, a Pṛthvī tojás ura nyugszik, mely tizennégy materiális világból áll. Négyfajta isten van itt jelen: Acyuta-k, Śuddhanivāsa-k, Satyābha-k and Sañjñāsañjñī-k. Ezek az istenek egymás feletti rétegekben élnek, nem pedig lakhelyeken. Mindegyikük különböző örömöket élvez.
- Tapoloka vagy Taparloka — Itt háromféle isten létezik: Ābhāsvara-k, Mahābhāsvara-k és Satyamahābhāsvara-k. Ők meditációban élnek és tudnak mindenről, ami történik a felettük és alattuk lévő világokban.
- Janaloka — Négyfajta isten létezik itt: Brahmapurohita-k, Brahmakāyika-k, Brahmamahākāyika-k and Amara-k. Ők abszolút mesterei az elemeknek és az érzékszerveknek. Általában, ez a három felsőbb világ Brahmā köréhez tartozik, amik isteneket tartalmaznak és isteni erőket.
- Maharloka — Ez a Prājapatya régió (a Prajāpati-k vagy a létezők urainak régiója). Az istenek öt csoportja létezik itt: Kumuda-k, Ṛbhu-k, Pratardana-k, Añjanābha-k és Pracitābha-k. Mint mindig, nekik nincs szükségük ételre, csak meditációra. Ők szintén mesterei a durva elemeknek (föld, víz, tűz, levegő és éter).
- Svarloka — A menny. Mivel ennek a világnak öt bolygója van, Mahendraloka (a nagy Indra világa, aki nem más, mint az ura a Svarloka-nak) köztük a legfőbb, (így) a Svarloka-t, olykor csak egyszerűen Mahendraloka-nak nevezik. Hatféle isten létezik itt: Tridaśa-k, Agniṣvātta-k, Yāmya-k, Tuṣita-k, Aparinirmitavaśavartī-k és Parinirmitavaśavartī-k. Az ő vágyaik azonnal teljesülnek és számos természetfeletti erővel rendelkeznek.
- Bhuvarloka — Úgy is ismert, mint Antarīkṣa (az atmoszféra), ahol istenek sokasága létezik. Mindegyikük egy kicsit van az emberi létezők felett. Nem túl érdekesek, de egyes törekvők teljesen le vannak nyűgözve, ha egyikük megjelenik meditációjukban.
- Bhūrloka — A kifejezés szó szerint azt jelenti "földi vagy szárazföldi világ", ám valójában ez egy nagy éteri világ, mely ehhez a földhöz kapcsolódik, Sumeru dombtól, ahol bizonyos istenek laknak, egészen le a földig, melynek neve Vasumatī. Óh igen, ez bonyolult, mert a teljes kifejtéshez mellékelnem kellene Vyāsa teljes kommentárját, ami nem csupán dombokat, hanem szigeteket, hegyeket, kerteket, stb. is említ, úgyhogy ennyi elég is most!
- A hét alsó világ — Ez nem a hat pokol (naraka-k), hanem a hét alsó világ (nevük pātāla-k)… egy másik hosszú történet, amit majd egy napon elmesélek. Ez a hét alsó világ a Bhūrloka alsó rétegeiben helyezkedik el, így gyakran csak hét világról van szó, nem tizennégyről. A hét alsó világ nevei: Mahātala, Rasātala, Atala, Sutala, Vitala, Talātala és Pātāla. Azok a létezők, akik ezekben a nyomorult világokban léteznek, szenvednek, különösen azért, mert vannak érzékszerveik, de erőik rendkívül korlátoltak, ezért vágyaik nem teljesülnek. Ebben az értelemben, a föld tekinthető majdnem-pokolnak, egyes embereknek, akik horribilis karma-t tapasztalnak.
Oké, ez most elég. Mindez a tizennégy világ, az én nézőpontomból, fikarcnyit sem ér. Egyetlen komoly spirituális törekvőt sem érdekelnek ezek a végső felszabadulás után. Nem számít, hogy mennyire impresszív még a Brahmaloka is, csupán csak egy materiális világ, mely szenved a megszűnéstől előbb vagy utóbb, azaz ez a tizennégy világ nem örökkévaló, mint a Legfőbb Én. A végső felszabadulás az örök és Legfőbb Úr realizálásáról szól és nem ezekről az ostoba világokról, melyek egy ostoba tojásban vannak jelen, minek neve Pṛthvī, és erről meg vagyok győződve. Bár egy törekvőnek meg kell látogatni egyet vagy többet ezek közül spirituális útja során, ám a mennyei létezők meghívását, akik ezekben a világban léteznek sohasem szabad elfogadni. Ez nem az én kitalációm, hanem maga Patañjali fejti ki a Yogasūtra-k III.51-ben. A nem kívánt eredménye ezeknek az, hogy az egyén elfelejti, hogy a felszabadulás nem világok meglátogatásáról, vagy mennyi dolgok élvezetétől, természetfeletti erőkről szól, hanem az Ő Abszolút Szabadságának eléréséről. Amikor valaki ezt eléri, nem megy sehová, nem akar látni semmit, és így tovább. Csupán csak élvezi a Legfőbb Békét és Gyönyört, ami az emberi felfogáson túl van. A valódi tanítvány Ezt akarja és nem meglátogatni ezt a tizennégy nyomorult világot, ami még mindig a halál karmaiban van.
Ha ez a véleményem a tizennégy materiális világról, úgy összességében, akkor képzelheted, hogy mi a véleményem erről a picikéről, aminek neve 'föld', ami igen alacsonyan van a teremtés létráján. Persze, eme univerzális megnyilvánulás minden eleme az Én, végül, még az utolsó kukac is a földön, ami valahol kapar éppen, de létezik egy hierarchia. Ennek a négy tojásnak egyetlen dolga és egyetlen létezője sem ad végső felszabadulást. Az a végső felszabadulás adományozója, aki nem kötött e négy tojás egyike által sem. Az Ő neve: Paramaśiva, a Legfőbb Śiva. Az összes isten, istenség, úr, stb. egy kiterjedése az Ő Fényének és Abszolút Szabadságának, nincs kétség efelől!
5. Stanza
एवमेतदण्डचतुष्टयं प्रतिपाद्यात्रैव भोग्यभोक्तृत्वप्रतिपादनपरतया विश्वस्वरूपनिरूपणाय कारिकामाह
तत्रान्तर्विश्वमिदं विचित्रतनुकरणभुवनसन्तानम्।
भोक्ता च तत्र देही शिव एव गृहीतपशुभावः॥५॥
तत्र तेषु चतुर्ष्वण्डेष्वागमप्रसिद्धेषु विश्वमिदमन्तर्मध्ये वर्तते। कीदृशम् — इत्याह विचित्र इति। रुद्रक्षेत्रज्ञभेदभिन्ना नानामुखहस्तपादादिरचनारूपास्तनव आकारा विशिष्टसंस्थानरूपेणाश्चर्यभूताः। तथान्योन्यभेदेन सातिशयानि करणानि चक्षुरादीनि। तद्यथा — रुद्रप्रमातॄणां निरतिशयानि सर्वज्ञत्वादिगुणगणयुक्तानि तैः किल सर्वमिदमेकस्मिन् क्षणे युगपज्ज्ञायते सम्पाद्यते च। क्षेत्रज्ञानां पुनरेतान्येव करणानि परमेश्वरनियतिशक्तिनियन्त्रितानि सन्ति घटादिपदार्थमात्रज्ञानकरणसमर्थान्येव न तैः सर्वं ज्ञायते नापि क्रियते। तत्रापि योगिनामतिशयः करणानाम् — यन्नियतिशक्तिसमुल्लङ्घनात्तदीयेः करणैर्दूरव्यवहितविप्रकृष्टमपि परिच्छिद्यते परप्रमातृगतं च सुखदुःखादि ज्ञायते। एवं च तिरश्चामपि नियतिशक्त्या सङ्कुचितानामपि मनुष्येभ्योऽप्यतिशयः करणानां विद्यते। तद्यथा — गावः स्वगृहं व्यवहितमपि पश्यन्त्यश्वा रात्रावपि मार्गमीक्षन्ते गृध्रा योजनशतगतमप्यामिषमवलोकयन्ति पक्षिणो मक्षिका मशकपर्यन्ता आकाशविहारिणो दृश्यन्ते सरीसृपा उरसा पन्थानं गच्छन्ति दृशा च शृण्वन्ति शब्दानुष्ट्रा दूरादपि गर्तात्श्वासमात्रेण सर्पमाकर्षयन्ति — इति। एवं सर्वत्र करणवैचित्र्यमूह्यम्। तथा भुवनान्यागमप्रसिद्धानि वर्तुलत्र्यश्रचतुरश्रार्धचन्द्रछत्राकारतया सातिशयसंस्थानानि — इति। एवं विचित्रो नानातिशयाद्भुतस्वभाव एषां तनुकरणभुवनानां सन्तानोऽविरतबन्धप्रवाहो यस्मिन् विश्वस्मिन् तदेवंविधं विश्वम्। एवंविधे चात्र भोग्यस्वभावे विश्वस्मिन् भोक्त्रा भाव्यम् — इत्याह भोक्ता च तत्र देहीति। मलत्रयाघ्रातो देहो भोगायतनं विद्यते यस्याणोः स देही सुखदुःखादिस्वभावः शरीरी सुखदुःखादिमयेऽस्मिन् भोक्ता सुखदुःखाद्यनुभविता पशुप्रमाता — इति कथ्यते। ननु परप्रमात्रपेक्षयाणुमात्रस्यापि न भेदो विद्यते कुतस्तद्व्यतिरिक्तो देही नाम वराकः। यदुक्तम्
प्रदेशोऽपि ब्रह्मणः सार्वरूप्यमनतिक्रान्तश्चाविकल्प्यश्च।
इति।
एकैकत्र च तत्त्वेऽपि षट्त्रिंशत्तत्त्वरूपता।
इति न्यायाच्चैक एव स्वशक्तियुक्तो महाप्रकाशवपुरेव परमेश्वरः प्रमाता सर्वतोऽभिन्न एवावभासते। ततो भिन्नस्याप्रकाशमानस्य देहिनोऽस्तित्वाभ्युपगमेऽपि प्रकाशमानत्वानुपपत्तेर्न सत्ता निश्चीयते। प्रकाशते चेत्तस्मिन् परब्रह्मात्मनि तर्हि प्रकाशाभिन्न एवैकः प्रमाता — इति पुनरपि किम्परत्वेनायं भोग्यभोक्तृलक्षणः सन् भेदः — इति सर्वं समर्थयमान आह शिव एव गृहीतपशुभाव इति। योऽयं भगवान् समनन्तरं प्रतिपादितश्चिदानन्दैकघनः स्वातन्त्र्यस्वभावः शिवः स एव स्वरूपगोपनासतत्त्वः सन् स्वेच्छया नट इव देहप्रमातृभूमिकां समापन्नः पाल्यत्वात्पशुत्वात्पशुसत्तालक्षणश्च सुखदुःखादिमये स्वयंनिर्मितेऽस्मिन् भोग्ये भोक्ता देही — इति कथ्यते न पुनः शिवव्यतिरिक्तं किञ्चित्पदार्थजातमस्ति। एष एव च भगवान् शिवः स्वातन्त्र्याद्भोक्तृभोग्यलक्षणं प्रमातृप्रमेययुगलकं क्रीडनकमिव समुत्थापयति यदपेक्षयायं भेदप्रधानो व्यवहारः। तस्मादेतदेव परमेश्वरस्य स्वातन्त्र्यं निरतिशयं यत् पूर्णस्वरूपतापरित्यागेन भोक्तृभोग्यस्वभावं पशुभावमापन्नोऽपि सर्वप्रमातॄणामनुभवितृतया स्वात्मनि प्रस्फुरंश्चिदानन्दैकघनः शिव एव॥५॥
Evametadaṇḍacatuṣṭayaṁ pratipādyātraiva bhogyabhoktṛtvapratipādanaparatayā viśvasvarūpanirūpaṇāya kārikāmāha
Tatrāntarviśvamidaṁ vicitratanukaraṇabhuvanasantānam|
Bhoktā ca tatra dehī śiva eva gṛhītapaśubhāvaḥ||5||
Tatra teṣu caturṣvaṇḍeṣvāgamaprasiddheṣu viśvamidamantarmadhye vartate| Kīdṛśam — Ityāha vicitra iti| Rudrakṣetrajñabhedabhinnā nānāmukhahastapādādiracanārūpāstanava ākārā viśiṣṭasaṁsthānarūpeṇāścaryabhūtāḥ| Tathānyonyabhedena sātiśayāni karaṇāni cakṣurādīni| Tadyathā — Rudrapramātṝṇāṁ niratiśayāni sarvajñatvādiguṇagaṇayuktāni taiḥ kila sarvamidamekasmin kṣaṇe yugapajjñāyate sampādyate ca| Kṣetrajñānāṁ punaretānyeva karaṇāni parameśvaraniyatiśaktiniyantritāni santi ghaṭādipadārthamātrajñānakaraṇasamarthānyeva na taiḥ sarvaṁ jñāyate nāpi kriyate| Tatrāpi yogināmatiśayaḥ karaṇānām — Yanniyatiśaktisamullaṅghanāttadīyeḥ karaṇairdūravyavahitaviprakṛṣṭamapi paricchidyate parapramātṛgataṁ ca sukhaduḥkhādi jñāyate| Evaṁ ca tiraścāmapi niyatiśaktyā saṅkucitānāmapi manuṣyebhyo'pyatiśayaḥ karaṇānāṁ vidyate| Tadyathā — Gāvaḥ svagṛhaṁ vyavahitamapi paśyantyaśvā rātrāvapi mārgamīkṣante gṛdhrā yojanaśatagatamapyāmiṣamavalokayanti pakṣiṇo makṣikā maśakaparyantā ākāśavihāriṇo dṛśyante sarīsṛpā urasā panthānaṁ gacchanti dṛśā ca śṛṇvanti śabdānuṣṭrā dūrādapi gartātśvāsamātreṇa sarpamākarṣayanti — Iti| Evaṁ sarvatra karaṇavaicitryamūhyam| Tathā bhuvanānyāgamaprasiddhāni vartulatryaśracaturaśrārdhacandrachatrākāratayā sātiśayasaṁsthānāni — Iti| Evaṁ vicitro nānātiśayādbhutasvabhāva eṣāṁ tanukaraṇabhuvanānāṁ santāno'viratabandhapravāho yasmin viśvasmin tadevaṁvidhaṁ viśvam| Evaṁvidhe cātra bhogyasvabhāve viśvasmin bhoktrā bhāvyam — Ityāha bhoktā ca tatra dehīti| Malatrayāghrāto deho bhogāyatanaṁ vidyate yasyāṇoḥ sa dehī sukhaduḥkhādisvabhāvaḥ śarīrī sukhaduḥkhādimaye'smin bhoktā sukhaduḥkhādyanubhavitā paśupramātā — Iti kathyate| Nanu parapramātrapekṣayāṇumātrasyāpi na bhedo vidyate kutastadvyatirikto dehī nāma varākaḥ| Yaduktam
Pradeśo'pi brahmaṇaḥ sārvarūpyamanatikrāntaścāvikalpyaśca|
iti|
Ekaikatra ca tattve'pi ṣaṭtriṁśattattvarūpatā|
Iti nyāyāccaika eva svaśaktiyukto mahāprakāśavapureva parameśvaraḥ pramātā sarvato'bhinna evāvabhāsate| Tato bhinnasyāprakāśamānasya dehino'stitvābhyupagame'pi prakāśamānatvānupapatterna sattā niścīyate| Prakāśate cettasmin parabrahmātmani tarhi prakāśābhinna evaikaḥ pramātā — Iti punarapi kimparatvenāyaṁ bhogyabhoktṛlakṣaṇaḥ san bhedaḥ — Iti sarvaṁ samarthayamāna āha śiva eva gṛhītapaśubhāva iti| Yo'yaṁ bhagavān samanantaraṁ pratipāditaścidānandaikaghanaḥ svātantryasvabhāvaḥ śivaḥ sa eva svarūpagopanāsatattvaḥ san svecchayā naṭa iva dehapramātṛbhūmikāṁ samāpannaḥ pālyatvātpaśutvātpaśusattālakṣaṇaśca sukhaduḥkhādimaye svayaṁnirmite'smin bhogye bhoktā dehī — Iti kathyate na punaḥ śivavyatiriktaṁ kiñcitpadārthajātamasti| Eṣa eva ca bhagavān śivaḥ svātantryādbhoktṛbhogyalakṣaṇaṁ pramātṛprameyayugalakaṁ krīḍanakamiva samutthāpayati yadapekṣayāyaṁ bhedapradhāno vyavahāraḥ| Tasmādetadeva parameśvarasya svātantryaṁ niratiśayaṁ yat pūrṇasvarūpatāparityāgena bhoktṛbhogyasvabhāvaṁ paśubhāvamāpanno'pi sarvapramātṝṇāmanubhavitṛtayā svātmani prasphuraṁścidānandaikaghanaḥ śiva eva||5||
Így (evam), miután kifejtette (pratipādya) a tojások (aṇḍa) e (etad) négyes csoportját (catuṣṭayam), (Abhinavagupta) itt --az 5. stanzában-- (atra eva), mivel elhivatott (paratayā), hogy feltárja (pratipādana) az élvező állapotát és az élvezet tárgyát (bhogya-bhoktṛ-tva), bemutat (āha) egy aforizmát --szó szerint egy versszakban megfogalmazott állítást-- (kārikām), hogy meghatározza (nirūpaṇāya) az univerzum természetét (sva-rūpa):
Ebben (tatra-antar) --a négy tojásból álló csoportban – ez (idam) az univerzum (viśvam), ami világok (bhuvana), érzékszervek (karaṇa) és testek (tanu) szüntelen (santānam), változatossága (vicitra) (létezik). És (ca) ebben (tatra) az univerzumban Śiva (śivaḥ) egyedül (eva) ölti (gṛhīta) a korlátolt individuum (paśu) állapotát (bhāvaḥ) megtestesült létezőként (dehī), s Ő az Élvező (bhoktā)||5||
"Tatrāntar" --ebben-- (tatra antar), azaz a (teṣu) négy (caturṣu) tojáson (aṇḍeṣu) belül (madhye), amik jól ismertek (prasiddheṣu) az Āgama-kból vagy Kinyilvánított Szövegekből (āgama), ez (idam) az univerzum (viśvam), létezik (vartate)1 . Milyen ez? --azaz milyen ez az univerzum?-- (kīdṛśam) - (Abhinavagupta) azt mondja (āha-iti) (a versszakban): "Változatos" (vicitraḥ iti). A Rudra-k --felszabadult létezők-- (rudra) (és) korlátolt létezőknek (kṣetra-jña) különböző (bhinnāḥ) változatai (bheda) formáinak vannak tanu-jai --szó szerint testei-- (tanavaḥ), felruházva (racanā-rūpāḥ) sokféle (nānā) szájjal (mukha), kézzel (hasta), lábbal (pāda), stb. (ādi), azaz vannak formái (ākārāḥ), mik (bhūtāḥ) nem hétköznapiak (āścarya), különleges megjelenéseik miatt (viśiṣṭa-saṁsthāna-rūpeṇa). Hasonlóképpen (tathā), egymástól való (anyonya) különbözőségük miatt (bhedena), nekik --a felszabadult létezőknek és a korlátolt létezőknek-- kimagasló (sātiśayāni) érzékszervei vannak (karaṇāni), mint szemek (cakṣus), stb. (ādīni). Például (tad-yathā): A Rudra tapasztalók (rudra-pramātṝṇām) elnyomhatatlan (niratiśayāni) (érzékszerveinek) egy sor jó kvalitása (guṇa-gaṇa) van (yuktāni), (mint) mindentudás (sarvajñatva), stb (ādi). Ezen (érzékszervek) által (taiḥ), valójában (kila) mind (sarvam) ez (idam) --azaz minden-- egyetlen pillanat alatt (ekasmin kṣaṇe), egyidejűleg (yugapad) ismert (jñāyate), és (ca) létrehozott (sampādyate) (szintén egyetlen pillanat alatt)2 . Bár (punar), ezek (etāni eva) az érzékszervek (karaṇāni) a korlátolt individuum-ban (kṣetra-jñānām) el vannak (santi) nyomva (niyantritāni) a Legfőbb (parama) Úr (īśvara) niyatiśakti-ja által (niyati-śakti), amik így csupán (mātra) dolgokkal (padārtha) kapcsolatosan képesek (samarthāni eva) tudást (jñāna) létrehozni (karaṇa), (mint például) egy edény (ghaṭa), stb (ādi)3 .(Röviden,) semmi sem (na… sarvam) ismert (jñāyate) vagy (api) létrehozott (kriyate) ezen (érzékszervek) által (taiḥ). Még ebben az esetben is (tatra api) jelen van a felsőbbrendűsége vagy kiemelkedősége (atiśayaḥ) a Yogī-k (yoginām) érzékszerveinek (karaṇānām), úgy mond (yad), a niyatiśakti (niyati-śakti) meghaladása által (samullaṅghanāt), még akkor is (ápi), ha valaki vagy valami egy távoli helyen van (viprakṛṣṭam) (vagy) rejtve van (vyavahita) igen messze (dūra), pontos meghatározásra kerül (paricchidyate) az érzékszervek által (tadīyeḥ karaṇaiḥ) és (ca) az öröm (sukha), bánat (duḥkha), stb. (ādi), mi jelen van (gatam) más (para) tapasztalókban (pramātṛ), szintén ismert (jñāyate) (az ilyen érzékszervek által--)4 .
Ehhez hasonlóan (evam ca), még (api) az állatok esetében is (tiraścām), bár (api) ők korlátoltak (saṅkucitānām) a niyatiśakti által (niyati-śaktyā), jelen van (vidyate) felsőbbrendűsége az (atiśayaḥ) érzékszerveiknek (karaṇānām) még (api) az emberi létezőkkel kapcsolatosan is (manuṣyebhyaḥ). Például (tad-yathā): "A tehenek (gāvaḥ) látják (paśyanti) saját házukat --az istállót-- (sva-gṛham) még akkor is (api), amikor az el van rejtve a szemek elől (vyavahitam); a lovak (aśvāḥ) látják (īkṣante) az utat (mārgam) még (api) éjszaka is (rātrau); a keselyűk (gṛdhrāḥ) látják (avalokayanti) a prédát (āmiṣam), annak ellenére, hogy (api) az száz (śata) yojana (yojana) --1444 km (amennyiben egy yojana megfelel 14.4 kilóméternek), vagy, hogy még óvatosabbak legyünk, 400 kilométer (ha egy yojana 4 kilométer) távolságra van (gatam); a madarak (pakṣiṇaḥ), legyek (makṣikāḥ),(és még) mondhatjuk, hogy (paryantāḥ) a (maguk) szúnyogok is (maśaka), láthatóan (dṛśyante) vándorolnak (vihāriṇaḥ) az égen (ākāśa); kígyók (sarīsṛpāḥ) (saját) hasukon (urasā) csúsznak (gacchanti-panthānam), és (ca) a hangokat (śabdān) szemükkel (dṛśā) hallják (śṛṇvanti); (és) a tevék (uṣṭrāḥ) kihajtanak (ākarṣayanti) egy kígyót (sarpam) barlangjából (gartāt), még (api) a messzi távolban is (dūrāt), csupán légzésükkel (śvāsa-mātreṇa... iti)". Így (evam) kikövetkeztethető (ūhyam) az érzékszervekkel kapcsolatos (karaṇa) sokrétűség (vaicitryam) mindenhol (sarvatra). Hasonlóképpen (tathā), "a bhuvana-k vagy világok (ahol a létezők élnek) (bhuvanāni), amik jól ismertek (prasiddhāni) a kinyilatkoztatott szövegekből (āgama), felöltvén körkörös, háromszögű (és) négyszögű aspektusaikat (vartula-tryaśra-caturaśra... ākāratayā) (valamint) a félholdnak (ardha-candra) (és) egy (nyitott) ernyőnek (is) (chatra) különleges formája van (sātiśaya-saṁsthānāni... iti)".
Így (evam), (a vicitratanukaraṇabhuvanasantānam kifejezés, a versszakban, azt jelenti), a szakadatlan (avirata) kötelékek (bandha) folytonossága (pravāhaḥ) minden világban (yasmin viśvasmin), azaz szüntelen folyása (santānaḥ) ezeknek (eṣām) a világoknak, érzékszerveknek és testeknek (tanu-karaṇa-bhuvanānām), amik vicitra-k --szó szerint változatosak-- (vicitraḥ) (vagy) különlegesek (adbhuta-svabhāvaḥ) és különböző (mértékű) (nānā) felsőbbrendűséggel (rendelkeznek) (atiśaya). Az (tad), ami ilyen (evaṁvidham) (úgy nevezett, mint) "az univerzum" (viśvam). És (ca) eme univerzummal (viśvasmin) kapcsolatosan (atra), ami ilyen (evaṁvidhe) (és) aminek természete (svabhāve) az, hogy bhogya vagy "élvezett" (bhogya), (a nyilvánvalóan felmerülő kérdés nem más, mint az, hogy) az --az univerzum-- élvezete (bhāvyam) egy "élvező" által (bhoktrā) kell, (hogy történjen) (különben az egész tanítás értelmetlen) - (Abhinavagupta) azt mondja (āha-iti) (a versszakban): "És (ca) ebben (tatra) --az univerzumban-- (Śiva egyedül, egy) megtestesült létezőként (dehī), az Élvező (bhoktā… iti)". (Ha) egy parányi én --korlátolt létező-- (yasya aṇoḥ) esetében jelen van (vidyate) a deha vagy test (dehaḥ), (amit) meghint (āghrātaḥ) a három (traya) tisztátalanság (mala), az az élvezett (bhoga) nyughelye (āyatanam), (amikor) ő (saḥ) egy "dehī" (dehī) (vagy) valaki, aki egy fizikai testet birtokol (śarīrī), kinek természete (svabhāvaḥ) az örömhöz (sukha) és bánathoz (duḥkha), stb. tartozik (ādi)5 . Úgy mondják (iti kathyate), a bhoktā vagy élvező (bhoktā), azaz aki örömöt (sukha), bánatot (duḥkha), stb. (ādi) tapasztal (anubhavitā), ebben (asmin) (a fizikai testben), mit kitölt (maye) az öröm (sukha) és a bánat (duḥkha), stb. (ādi), (úgy ismert, mint) paśupramātā vagy egy tapasztaló, aki egy vadállat (paśu-pramātā)6 .
Egy felvetés (nanu)!: (Ha) még (api) egy parányi létező --korlátolt individuum-- (aṇu) esetében (mātrasya) sincs (na... vidyate) különbség (bhedaḥ) a Legfőbb (para) Tapasztalóval (pramātṛ) kapcsolatosan (apekṣayā) --nincs különbség egy ilyen korlátolt létező és a Legfőbb Én között--, miért (kutaḥ) nevezik (nāma) őt egy nyomorult (varākaḥ), testet öltött létezőnek (dehī), aki Tőle (tad) különbözik (vyatiriktaḥ)? (A válasz a kérdésre, már eleve ) ki lett fejtve (így) (yad uktam):
"Még (api) Brahma (brahmaṇaḥ) egy (piciny) része (pradeśaḥ) is birtokolja az összes formát (sārvarūpyam) --azaz mindenütt jelenlévő--, (és) elfedhetetlen (anatikrāntaḥ) és (ca... ca) túl van a gondolaton (avikalpyaḥ... iti)."
És (ca) az axióma szerint (nyāyāt):
"Minden egyes tattva-ban vagy kategóriában (api-eka-ekatra ca tattve) jelen van a harminchat (ṣaṭ-triṁśat) tattva (tattva... iti) formája (rūpatā)."
Kizárólag (eva) egy (eka) Tapasztaló (pramātā), azaz a Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ), aki egyesülve van (yuktaḥ) Saját (sva) Erejével (śakti) (és) Kinek esszenciája (vapus eva) a Nagy (mahā) Ragyogás vagy Fény (prakāśaḥ), tündököl (avabhāsate), mint ami nem különbözik (abhinnaḥ eva) semmitől (sarvatas) --azaz egységben van mindennel--7 .(Ezért), még ha (api) tételeztük is (abhyupagame) a létezését (astitva) egy testet öltött létezőnek (dehinaḥ), aki mivel különbözik (bhinnasya) Tőle (tatas), nem feltárt az Ő Fénye által (aprakāśamānasya), mivel jelen van a megnyilvánulás (prakāśamānatva) módszerének hiánya (anupapatteḥ), a létezés (sattā) nem látható (na... niścīyate). (Bár,) ha (ced) őt felfedi az Ő Fénye (prakāśate), ebben az esetben (tarhi): "egyetlen (ekaḥ) Tapasztaló (van) (pramātā), Aki valójában (eva) nem különbözik (abhinnaḥ) az (Ő) Fényétől (prakāśa) , (s megmarad) Abban (tasmin), Minek természete (ātmani) a Legfőbb (para) Brahma (brahma... iti)". Másrészt (punar api), ez (ayam) a dualitás (bhedaḥ), mit meghatároz (lakṣaṇaḥ) a tapasztaló (bhoktṛ) (és) a tapasztalt (bhogya) --szubjektum és objektum --, kizárólag ennek fényében (kim-paratvena) létezik (san) --azaz csupán ebből a szempontból valós--8 .
Így (iti), az, aki gondol (samarthayamānaḥ) mindenre (sarvam) --azaz Abhinavagupta--, azt mondta (āha) (jelen versszakban): "Śiva (śivaḥ) egyedül (eva), felöltvén (gṛhīta) a korlátolt individuum --szó szerint állat, vadállat-- (paśu... iti) állapotát (bhāvaḥ)". Ő Maga, Aki (yaḥ ayam) a Szerencsés (bhagavān), azaz Śiva (śivaḥ), Kinek esszenciája (svabhāvaḥ) az Abszolút Szabadság (svātantrya) (és) Ki a Tudatosság (cit) (és) Gyönyör (ānanda) összetett egysége (eka-ghanaḥ), ami ki lesz fejtve (pratipāditaḥ) azonnal (samanantaram), elfedi (saḥ eva... gopanā-satattvaḥ san) Saját esszenciális természetét (sva-rūpa) Saját Akarata által (sva-icchayā), (és) mint (iva) egy színész (naṭaḥ), Ő eljátssza (samāpannaḥ) annak a tapasztalónak (pramātṛ) a szerepét (bhūmikām), aki fel van ruházva egy fizikai testtel. (deha) És (ca), lévén a paśu vagy vadállat --korlátolt létező-- (paśutvāt) életben tartott és táplált (Általa) (pālyatvāt), Őt (ekkor) jellemzi (lakṣaṇaḥ) a paśu-k (paśu) léte (sattā). (Ennek eredményeképpen) (iti kathyate), Ő, úgy mond, egy testet öltött létezővé (dehī) (válik), aki egy élvező (bhoktā) ezzel a (asmin) a bhogya-val --azzal, ami az élvezet tárgya, vagyis az univerzum-- kapcsolatban (bhogye), ami tele van örömmel (sukha) és fájdalommal (duḥkha), stb. (ādi), (és) ami Általa (svayam) teremtett (nirmite).
Mindazonáltal (punar), nincs semmi (asti- na... kiñcit), ami feltárult vagy kiárad (jātam) ebből a padārtha-ból --két lehetséges fordítás van itt: lehet akár szó szerint, mint "egy szó jelentéséből" vagy "az univerzális megnyilvánulás egy tattva-jából"-- (pada-artha), ami különbözne (vyatiriktam) Śiva-tól (śiva). És (ca) ez a bizonyos (eṣaḥ eva) Szerencsés (bhagavān) Śiva (śiva), (Saját) Abszolút Szabadságán keresztül (svātantryāt), megnyilvánítja (samutthāpayati) a tapasztalók --tudók-- (pramātṛ) (és) tapasztaltak --tudhatók-- (prameya) párosát (yugalakam), mi megjelenik (lakṣaṇam), mint élvező (bhoktṛ) (és) élvezett (bhogya), mint egyfajta (iva) játékot (krīḍanakam). Minden ezzel (yad-ayam) kapcsolatos (apekṣayā) kérdés (vyavahāraḥ), alapvetően duális (bheda-pradhānaḥ) --ez a dualitás a tapasztaló és a tapasztalt, az élvező és az élvezett között--. Ezért (tasmāt), ez (etad eva) az Abszolút Szabadsága (svātantryam) a Legfőbb Úrnak (parama-īśvarasya), elfedhetetlen (niratiśayam), mivel (yad) csupán (eva) Śiva (śivaḥ) villan (prasphuran) saját Énjében (sva-ātmani), mint a Tudatosság (cit) (és) Gyönyör (ānanda) összetett egysége (eka-ghanaḥ), felruházva minden tapasztaló (sarva-pramātṝṇām) Tapasztalójának Állapotával (anubhavitṛtayā), még (api) azután is, hogy felöltötte (āpannaḥ) a paśu vagy állat --a korlátolt individuum-- (paśu) állapotát (bhāvam) -ami esszenciálisan élvezőből (bhoktṛ) (és) élvezettből (bhogya) áll (sva-bhāvam) - azáltal, hogy megtagadja (parityāgena) (Saját) Tökéletes és Teljes Esszenciális Természetének Állapotát (pūrṇa-sva-rūpatā)||5||
1 A Trika-ban 92 Āgama vagy Kinyilvánított Szöveg létezik: 64 Bhairavāgama (teljesen nem-duális); 18 Rudrāgama (a dualizmus és a nem-dualizmus keveréke) és 10 Śivāgama (teljesen duális). A dualizmus az, amikor úgy tekinted a Legfőbb Urat, mint aki tőled különbözik. Non-dualizmus az, amikor úgy tekinted, hogy nincs különbség közted és a Legfőbb Úr között, azaz, te magad vagy a Legfőbb Úr és a Legfőbb Úr pedig te vagy. A dualizmus és a non-dualizmus keveréke az, amikor úgy tekinted, hogy egy vagy a Legfőbb Úrral, de ezzel egy időben különböző is vagy Tőle, azaz nem vagy tökéletesen, annak ellenére, hogy léted Vele egy. Ugyanúgy, ahogy a hő, ami a lángból származik a láng része és azzal egységben van, de különbözik magától a lángtól. Csak egy egyszerű példa, hogy értsd. Trika (Észak-Indai Shaivizmus) főleg a 64 Bhairavāgama-val foglalkozik és nem a másik két kategóriájával a Kinyilvánított Szövegeknek, amiket leginkább a Shaivizmus más formái imádnak, nevezett Śaivasiddhānta (Dél-India Shaivizmusa, aminek jellemzője a dualizmus és a nem-dualizmus vegyes jelenléte). Nos, egy újabb hosszú történet, mint mindig, a Shaivizmus tágas világában.
2 A Rudra-k vagy felszabadult létezők ötvenen vannak, ahogy azt említettem már korábban (az első versszak 10. megjegyzésében). Ők nyilvánítják meg, tartják fent és vonják vissza az univerzumot. Nem képesek elfedi vagy feltárni az egyén saját természetét. Ezeket az aktusokat kizárólag Śiva Maga képes végrehajtani, a Legfőbb Úr. Ő egyedül képes elfedni Saját Énjét és feltárni Önmagát valakinek, saját akarata által. Senki más nem képes ezt megtenni, mert kizárólag Śiva rendelkezik az Abszolút Szabadsággal (Svātantrya). Ezért, egy nagy Yogī-t, aki teljesen felébredett, sohasem nyűgöznek le a Rudra-k (akármilyen erősek is legyenek), nem beszélve emberi létezőkről, mert erre csak Śiva képes. Ugyanis Śiva egyedül az, aki a végső felszabadulást adományozza. Azok, akiket lenyűgöz az univerzum, az istenek vagy akár a Rudra-k, még nem ébredtek rá saját maguk Énjére (Śiva-ra).
3 A Legfőbb Úr niyatiśakti-ja az erő (śakti), ami a korlátolt létezők érzékszervében létrehozza a korlátozást. A niyati szónak (korlátozás) ebben a kontextusban semmi köze a Niyatitattva-hoz (az univerzális megnyilvánulás 11. kategóriája - Lásd a Tattva Táblázatot több információért). A śakti kifejezés azt jelenti "erő" és nem "energia", ahogy azt olykor fordítják. Mi a különbség? Egy energia halott (jaḍa), míg egy erő tudatos vagy élő (caitanya). "Halott" alatt nem azt értem, hogy "statikus". Például, az elektromosság egy dinamikus energia, ám halott. Miért? Mert nem tudatos vagy élő. Hogy-hogy? Például: A falamon lévő kivezetés 220 V-ot ad le. Amennyiben beledugom az ujjamat, nem csupán annyi feszültséget kapok, mint amennyi éppen elegendő ahhoz, hogy túléljem a csapást. Az elektromosság nem ilyen intelligens! Bizonyos eszközök az elektromosságot intelligenssé teszik, látszólag, de az esszenciálisan megmarad halottnak vagy nem-intelligensnek mindig, mert hiányzik belőle a tudatosság. Egy erő nem ilyen, azaz nem halott. Emlékezz, hogy a halott és tudatos/élő egyáltalán nem szinonimái a "statikus" és "dinamikus" fogalmaknak, rendre, hanem inkább a "tudatosság híján" és "tudatossággal felruházva" fogalmaknak.
Egy erő relatív statikus lehet, és mégis erő marad, nem energia. És egy energia mozoghat ide-oda, ám mégis halott marad, mert önmagától nem tudatos. Például, a híres Kuṇḍalinīśakti, Śakti Maga (Az Én vagy Śiva Ereje), de a testen belül, úgy mond. Ő tudatos/élő/intelligens. Ha nem volna ilyen, azaz nem volna egy erő, akkor például, azoknak a teste, akik Śiva-n meditálnak, eltűnne a folyamat közben. Miért? Mert amikor valaki meditál saját Énjén ezen a módon, akkor megérinti a Kuṇḍalinīśakti-t előbb vagy utóbb. Ha Ő nem volna intelligens eléggé, akkor a törekvő sokkot kapna a végtelen intenzitástól és az egész teste azonnal feloldódna. De nem ez történik, igaz? Miért? Mert Ő tudatos (caitanya) és következésképpen/könyörületképpen szabályozza a "feszültséget", hogy a törekvő teste ne haljon meg meditáció közben.
Ezért, amikor ez a Kuṇḍalinīśakti szabályozza és korlátozza az tapasztalás erőit az individuum érzékszerveiben, Őt úgy nevezzük: niyatiśakti..
4 A nagy Yogī-k képesek ezt megtenni könnyedén, mert tér és idő nem releváns az ő esetükben. Hogyan lehetséges ez? Az Idő csak akkor létezik, ha valakinek "valamit csinálnia kell" és nem előtte vagy utána. Ha nincs mit tenned, nem létezik az idő számodra. A probléma az, hogy "kötötten", valakinek mindig van valami tennivalója. Így, az idő érzete tovább létezik. Nem azt mondom, hogy az idő nem létező vagy illuzórikus, abszolút módon. NEM. Csupán csak a tapasztaló tudatossági szintjéhez mérten relatív. Ha az idő egy abszolút valóság lenne, akkor nem lenne különbség a különböző fajok tekintetében. Például: Brahmā (Brahmaloka vagy a legmagasabb materiális világ ura - Olvasd el az előző versszak utolsó megjegyzését) egy napja 8,640,000,000 emberi évig tart (ha jól emlékszem), míg egy emberi létező napja csupán 24 óra. A fajok vagy létezői szintek közti különbség mutatja, hogy az idő nem egy "szilárd" valóság, ahogy azt a legtöbb ember gondolja. A nagy Yogī esetében, aki elérte az Én-realizációt, az idő annyira releváns, mint a pelyva, ami szétszór a szél. A kötöttségben élő emberek számára, természetesen, az idő mindig olyan félelmetes.
És a tér sem fontos a nagy Yogī esetében, mert az a transzok által könnyedén legyőzhető. A modern tudomány azt állítja, hogy egy tárgy, aminek nagy tömege van, képes lényeges mértékben meghajlítani a terep maga körül, pl.: a Nap. Így a nagy Yogī, akinek "spirituális" súlya rendkívüli, képes meghajlítani maga körül a teret. A tér hasonlítható egy négyzet alakú szövethez, ami a levegőben lebeg. Amikor a szövet ki van terítve ilyen módon, a négy sarka különbözik egymástól. Mindenesetre, ha egy nehéz labdát vagy golyót dobsz a szövet közepére, akkor a sarkok egymáshoz közelebb érnek. Így, amikor a nagy Yogī belép a transzba, spirituális súlya végtelenné válik, mint amilyen az Éné. Ez azért van, mert ő és az Én egy és ugyanazon Valóság. Ő Śiva és Śiva ő maga, nincs köztük különbség ekkor. Ennek eredményeképpen, minden dolog, ami látszólag egymástól távol van, amikor valaki a hétköznapi tudatállapotban van, ekkor egyszerre van "egy helyen". Ezt igen könnyű megérteni, nem?
5 A "parányi én" alatt, Yogarāja a puruṣa-ra (12. tattva-ja vagy kategóriája az univerzális megnyilvánulásnak. Ezen a szinten, Śiva felölti a korlátozást vagy limitációt, de Ő még nem lép semmilyen finom teste… fizikaiba meg pláne. A 14. (intellektus), 15. (egó) és 16. (elme) tattva megérkezésekor, együtt a Tanmātra-kkal [finom elemek (27-31. tattva-kig)], ez a parányi én, aki tisztán" szubjektív", átalakul "egóvá", ami az "objektivitás" felé fordul, azaz érdeklődést mutat fel az objektumok iránt. Az objektumok felé irányuló ilyen érdeklődés az, ami miatt megnyilvánul a fizikai test vagy sthūladeha, hogy azokat élvezhesse. Amikor ez a durva test, (mit megfest a három szennyeződés, mint Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala - Olvasd el a Trika 4-et) véget ér, a parányi én egy dehī-vé válik vagyis megtestesült létezővé. Ez a kötöttség folyamatának a teljessége. Más szavakkal, a testetöltött létező létrejövésével, Śiva biztosítja azt, hogy Ő az elkövetkező években úgy fog szenvedni, mint egy vadállat. Śiva nézőpontjából, mindez isteni Játék, de a testetöltött létező nézőpontjából, ez az egész egy hatalmas tragédia.
6 A testet öltött létező a paśu ( szó szerint állat, vadállat) vagy paśupramātā (szó szerint egy tapasztaló, aki állat vagy vadállat), mert az ő boldogsága mindig a külső vagy belső dolgoktól függ (időjárás, pénz, gondolatok, érzések, stb.), mert általában megharapja a felszabadítóját (azaz a tanítványok megtámadják spirituális Guru-ikat, közvetlenül vagy közvetetten) és mert a végén nem jut sehová (azaz nem éri el a kötöttségből való felszabadulást). Ezt a pontot tisztáztam az előző versszak 7. megjegyzésében.
7 A Végső Valóság mindig "nem-duális". Ezért, még miután fel is öltötte a nyomorult, szenvedő testet öltött létezők formáit, Śiva mindig azokkal egységben ragyog, mint a Legfőbb Én. A dualitás mindig a tudatlansághoz tartozik. Amikor az emberek találkoznak a kérdéssel, miszerint "ők Maguk az Úr" (ez az abszolút nem-dualitás), általában azt mondják: "Hogyan lehetnénk mi az Úr, ha olyan tökéletlenek és korlátoltak vagyunk? Az ilyen érveléssel, megmutatják tudatlanságukat. Ők fizikai és mentális testükkel vannak azonosítja saját maguk által, mik durva elemekből és elméből, egóból, intellektusból, stb. állnak. Nem tudatosak isteni Énjükről, aki Śiva. Még a látszólag vallásos emberek is ugyanilyen hibás érvelést mutatnak fel önazonosításukkal kapcsolatosan. Majd azt mondják, hogy az Úr Mindenható…de ha ez igaz, Ő képes az összes ember lenni egyszerre, maradéktalanul, 100%-ig. Ha ezek a látszólag vallásos emberek azt mondják, hogy az Úr nem lehet ez a sok ember, 100%-ig, akkor az Ő Uruk Majdnem-Teljesen Mindenható. Mivel mindig jelen van ez az ellentmondás a dualitásban (bheda), a dualitást szigorúan el kell vetnie a bölcs embereknek, akik a végső felszabadulást keresik. Még a dualitás és nem-dualitás keverékében is, minek neve bhedābheda, ez található: "Én egy vagyok az Úrral, de ezzel egy időben, különbözök is Tőle" el kell vetni ezt a haszontalan felfogást, mert még ez is festve van a dualitás által. Az Igazság mindig nem-duális (abheda) az "Én vagyok az Úr, Én vagyok Śiva" vagy még jobban mondva "az Úr én vagyok, Śiva én vagyok". Ez az egyetlen kiút a kötelékből.
8 Ez az állítás, úgy néz ki, mint egy "tudományos fantasztikum" vagy "természetfeletti", de nagyon könnyen megérthető, ha valaki helyesen érvel. Az Ő Fénye vagy Ragyogása (Prakāśa) nem merő halott fény, azaz egy fény, ami híján van az intelligenciának vagy tudatosságnak. Például, minden fény, amit az előttem lévő lámpa kibocsát, halott. Bár, a valódi Énem Fénye (Śiva) tudatos és intelligens. Eme Fény miatt láthatom a lámpa eme halott fényét itt és most. Ha pedig becsukom a szemem, láthatom a sötétséget, szintén eme Fény miatt. És az álmaimban, látható mindazt, ami zajlik az elmémben, szintén a valódi Énem Fénye miatt. És még a mély-alvás ürességében is, láthatom azt eme Fény miatt. És ez a Fény nem csupán merő Prakāśa, hanem Az tudatos és intelligens és fel van ruházva a Vimarśa-val vagy Śakti-val. Ez olyan Fény, ami tudja, hogy Ő Fény, és megvilágít mindent. Ha valaki megkérdezi: "De honnan tudod, hogy ez a Fény itt van?". Onnan, hogy ha az Ő Fénye nem volna itt, sohasem lennék éber a dolgokról (objektumokról). Például, hogyan vagyok képes éberré válni az ürességről, ami a mély-alvásban van? Úgy, hogy valahogyan azt tapasztaltam. Hogyan? Eme Fény által. Egyszerű, ugye?
"(Ezért), még ha tételeztük is a létezését egy testet öltött létezőnek, aki mivel különbözik Tőle, nem feltárt az Ő Fénye által, mivel jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya, a létezés nem látható": " A dualitás tételezi, hogy van egy testet öltött létező, aki úgy létezik, hogy különbözik Tőle. De jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya. Miért? Mert senki sem mehet más helyre, ha az Ő Fénye nincs ott jelen. Nem hiszel nekem? Próbálj bárhová elmenni, ahol az Ő Fénye hiányzik. Nem tudod ezt megtenni, mert az Ő Fénye megy veled, mint Önmagad, mint a valódi Éned (Śiva). Mivel így van, mindig jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya, ami bizonyíthatná azt, hogy a testet öltött létezőt, valami "más dolog" hozta létre és nem az Ő Fénye. Ennek eredményeképpen, senki sem képes tételezni vagy megalapozni a létezését egy ilyen testet öltött létezőnek! Ismersz bármilyen testtel rendelkező személy, akinek veled való egységét nem tárta fel az Ő Fénye? Nem, mert még ha gondolsz is valakire, aki ilyen, az a gondolat szintén az Ő Fénye által nyilvánul meg.
És mindaz, ami nincs feltárva az Ő Fénye által, ami valójában a Te Fényed, egyszerűen nem létezik. És még ez a nem-létezés is szintén a Te Fényed által táratik fel, mert te itt és most gondolkozol ezen. Mennyire idő szükséges hát, hogy realizáld azt, hogy te vagy Śiva? Az Én-realizáció, azaz Śiva-realizáció, nem valami olyasmi, amit elérsz évekig tartó meditáción által, vagy hosszú zarándoklatok által, stb. NEM! Mindez csupán az elmédnek van. Az Én-realizáció csupán az Ő Kegyelme és a saját Éneddel kapcsolatos helyes érvelésed adománya által éretik el. Ha nem tudod, hogyan kell érvelni, könnyedén legyőznek a saját erőid. Nézz körül! Mindez, amit tapasztalsz, csupán saját erőid munkája. Te vagy Az, aki nézi ezt az egészet, amit megvilágít a Saját Fényed. Körülötted minden a Saját Fényed által tárul fel, ami nem merő halott fény, hanem tudatos Fény. Ezért Saját Fényed úgy ismeretes, mint minden fény Fénye, mert Az mindig ragyog és megvilágít, azaz feltár mindent, még a fény hiányát is. Mennyi időbe kerül, amíg ezt realizálod?
Amit tanítottam neked, meg van erősítve Yogarāja által is:
(Bár,) ha őt felfedi az Ő Fénye, ebben az esetben: "egyetlen Tapasztaló (van), Aki valójában nem különbözik az (Ő) Fényétől, (s megmarad) Abban, Minek természete a Legfőbb Brahma.
Összességében, mivel ez a testet öltött létező mindig a te Saját, valódi Éned Fénye által tárul fel, ő mindig egységben is van eme Fénnyel, azaz te mindig egységben vagy Saját Fényeddel, Valódi Éned (Śiva) Fényével, annak ellenére, hogy barangolsz a kötöttségben, mint egy korlátolt tapasztaló, tele tökéletlenséggel, aki egy élvezője a tapasztalások nyomorult objektumainak, mint gondolatok, érzelmek, álmok, színek, más emberek, étele, pénz, stb. Brahma (az Abszolút) egy kis darabja olyan hatalmas, mint Brahma Maga. A dualitás mindig káprázat és tudatlan, míg a nem-dualitás az Igazság. Ezért, a kötöttsége a dualitáshoz tartozik, míg a végső felszabadulás, vagy másik nevén Én-realizáció a nem-dualitáshoz. Következésképpen, valaki, aki keresi a kötöttségből való teljes felszabadulást, azáltal, hogy elutasítja az alantas duális nézőpontokat, mindig vegyen menedékes a Legfőbb Nem-dualitás Fényében!
Az utolsó két szakasz, amit Yogarāja írt jelen kommentárjában csupán kifejezi azt, amit az imént leírtam részletesen. Nincs szükség további kommentekre ezekhez. Te vagy Śiva, a Legfőbb Tapasztaló, kinek esszenciális természete a Tudatosság és Gyönyör összetett egysége. Emlékezze erre az Igazságra szüntelen és nyerd vissza az Abszolút Szabadságodat, amit sohasem vesztettél el!
6. Stanza
एवमप्येकश्चित्स्वभावः प्रमाता स यदि मायादिप्रमातृप्रमेयवैचित्र्येण नानात्वादनेकः — इति कथं विरुद्धयैकतया व्यवह्रियत एकश्चेत्किमिति नानारूपः — इति छायातपवद्विरोधाद्विरुद्धधर्माध्यासः समापतति न पुनरनेकरूप एकश्च पदार्थः स्यात्। यदुक्तम्
अयमेव भेदो भेदहेतुर्भावानां यद्विरुद्धधर्माध्यासः कारणभेदो वा।
इति। लौकिकमत्र दृष्टान्तं प्रदर्शयन् दार्ष्टान्तिके चोद्यं समर्थयते
नानाविधवर्णानां रूपं धत्ते यथामलः स्फटिकः।
सुरमानुषपशुपादपरूपत्वं तद्वदीशोऽपि॥६॥
यथैकोऽपि स्फटिकमणिस्तत्तल्लाक्षानीलाद्युपाधिवैचित्र्यसहस्रेण तत्तद्वैचित्र्यं स्वात्मनि धारयंस्तथा विचित्रितो भवति न पुनस्तस्य स्फटिकताहानिरेतावता समुत्पद्यते। एतदेव स्फटिकमणेर्मणित्वं यत्तत्तद्विशेषेणाच्छुरितेऽपि तस्मिन् स्फटिकमणिरयम् — इत्यबाधिता सर्वस्य सर्वदैव प्रतीतिः। केवलमत्रामी लाक्षादयः स्फुरन्ति — इति व्यवह्रियते न पुनर्लाक्षाद्युपाधिः पटमिव तं विशिनष्टि येन स्वरूपविप्रलोपोऽस्य स्यात्। तस्मादेतदेवामलत्वं मणेर्यदुपाधिरूपान् आकारान् बिभर्ति स्वस्वरूपतया च प्रथते। तथैवायमीश्वरः स्वतन्त्रश्चिदेकघन एककोऽपि स्वच्छे स्वात्मदर्पणे देवमनुष्यपशुपक्षिस्थावरान्तानां रुद्रक्षेत्रज्ञादिपदार्थरूपाणां विशेषाणां स्वयं निर्मितानां च रूपत्वं वर्णवैचित्र्यं स्फटिकमणिवत्स्वात्माभेदेन धारयंस्ततोऽपि समुत्तीर्णत्वादहम् — इत्येवमखण्डचमत्कारोपबृंहितं नानारूपमप्येकं स्वात्मानं प्रत्यवमृशति। इत्थमप्यस्यैकताखण्डनामयो भिन्नरूपो देशः कालो वा न कश्चिद्विद्यते यदपेक्षयैतस्य स्वात्ममहेश्वरस्य विरुद्धधर्माध्यासादिदूषणमुच्येतापि। साक्षात्कारलक्षणं चित्रज्ञानं नानाभेदसम्भिन्नमपि परैरप्येकमेव तदभ्युपगतम्। यथा
नीलादिश्चित्रविज्ञाने ज्ञानोपाधिरनन्यभाक्।
अशक्यदर्शनस्तं हि पतत्यर्थे विवेचयन्॥
इति प्रमाणवार्त्तिके। किं पुनः सर्वतः पूर्णस्य ज्ञातुश्चिदेकवपुषः स्वतन्त्रस्य याविमौ देशकालौ भेदकतयाभिमतौ मूर्तिवैचित्र्यक्रियावैचित्र्याभ्यां यस्य समुल्लासकतया स्थितौ कथं तस्यैव भगवतो व्यवच्छेदकौ स्याताम्। यदि नाम देशकालयोः कदाचित्संविदो भेदेन स्थितिरभविष्यत्तदा तत्कृतोऽपि विरुद्धधर्माध्यास उदपत्स्यत — इति तत्र सम्भावना स्यात्। यावता तयोः संवित्प्रकाशेनैव स्वात्मसत्तासिद्धिः — इति सिद्ध एवानेकस्वभावोऽप्येक एव महेश्वरश्चिन्मूर्तिर्भेदधर्मे पुनर्विरुद्धधर्माध्यासो दुरुद्धर एव — इति॥६॥
Evamapyekaścitsvabhāvaḥ pramātā sa yadi māyādipramātṛprameyavaicitryeṇa nānātvādanekaḥ — Iti kathaṁ viruddhayaikatayā vyavahriyata ekaścetkimiti nānārūpaḥ — Iti chāyātapavadvirodhādviruddhadharmādhyāsaḥ samāpatati na punaranekarūpa ekaśca padārthaḥ syāt| Yaduktam
Ayameva bhedo bhedaheturbhāvānāṁ yadviruddhadharmādhyāsaḥ kāraṇabhedo vā|
iti| Laukikamatra dṛṣṭāntaṁ pradarśayan dārṣṭāntike codyaṁ samarthayate
Nānāvidhavarṇānāṁ rūpaṁ dhatte yathāmalaḥ sphaṭikaḥ|
Suramānuṣapaśupādaparūpatvaṁ tadvadīśo'pi||6||
Yathaiko'pi sphaṭikamaṇistattallākṣānīlādyupādhivaicitryasahasreṇa tattadvaicitryaṁ svātmani dhārayaṁstathā vicitrito bhavati na punastasya sphaṭikatāhāniretāvatā samutpadyate| Etadeva sphaṭikamaṇermaṇitvaṁ yattattadviśeṣeṇācchurite'pi tasmin sphaṭikamaṇirayam — Ityabādhitā sarvasya sarvadaiva pratītiḥ| Kevalamatrāmī lākṣādayaḥ sphuranti — Iti vyavahriyate na punarlākṣādyupādhiḥ paṭamiva taṁ viśinaṣṭi yena svarūpavipralopo'sya syāt| Tasmādetadevāmalatvaṁ maṇeryadupādhirūpān ākārān bibharti svasvarūpatayā ca prathate| Tathaivāyamīśvaraḥ svatantraścidekaghana ekako'pi svacche svātmadarpaṇe devamanuṣyapaśupakṣisthāvarāntānāṁ rudrakṣetrajñādipadārtharūpāṇāṁ viśeṣāṇāṁ svayaṁ nirmitānāṁ ca rūpatvaṁ varṇavaicitryaṁ sphaṭikamaṇivatsvātmābhedena dhārayaṁstato'pi samuttīrṇatvādaham — Ityevamakhaṇḍacamatkāropabṛṁhitaṁ nānārūpamapyekaṁ svātmānaṁ pratyavamṛśati| Itthamapyasyaikatākhaṇḍanāmayo bhinnarūpo deśaḥ kālo vā na kaścidvidyate yadapekṣayaitasya svātmamaheśvarasya viruddhadharmādhyāsādidūṣaṇamucyetāpi| Sākṣātkāralakṣaṇaṁ citrajñānaṁ nānābhedasambhinnamapi parairapyekameva tadabhyupagatam| Yathā
Nīlādiścitravijñāne jñānopādhirananyabhāk|
Aśakyadarśanastaṁ hi patatyarthe vivecayan||
iti pramāṇavārttike| Kiṁ punaḥ sarvataḥ pūrṇasya jñātuścidekavapuṣaḥ svatantrasya yāvimau deśakālau bhedakatayābhimatau mūrtivaicitryakriyāvaicitryābhyāṁ yasya samullāsakatayā sthitau kathaṁ tasyaiva bhagavato vyavacchedakau syātām| Yadi nāma deśakālayoḥ kadācitsaṁvido bhedena sthitirabhaviṣyattadā tatkṛto'pi viruddhadharmādhyāsa udapatsyata — Iti tatra sambhāvanā syāt| Yāvatā tayoḥ saṁvitprakāśenaiva svātmasattāsiddhiḥ — Iti siddha evānekasvabhāvo'pyeka eva maheśvaraścinmūrtirbhedadharme punarviruddhadharmādhyāso duruddhara eva — Iti||6||
Mindazonáltal (evam api), (lévén Ő) "egy" (ekaḥ) Tapasztaló (pramātā), kinek természete (svabhāvaḥ) a Tudatosság (cit), (de) ha (yadi) Ő (saḥ) "sokká" (válik) (anekaḥ iti) a sokrétűség miatt (nānātvāt), mely a tudók --tapasztalók-- (pramātṛ) (és) tudhatók --objektumok-- (prameya) különbségeként (jelenik meg) (vaicitryeṇa), amit Māyā (generál) (māyā), stb. (ādi), hogyan (katham) nevezhető Ő (vyavahriyate) "egy"-nek (ekatayā), ami ellentéte a ("soknak") (viruddhayā)? (Emellett,) ha (ced) (Ő) "egy" (ekaḥ), akkor (Ő) miért (kim-iti) ölt sok formát (nānā-rūpaḥ)? Így (iti), az átfedés miatt (virodhāt) -mint (vat) napfény (ātapa) az árnyékban (chāyā)-, (az egymással) ellentétes (viruddha) esszenciális minőségek (dharma) átfedése vagy hamis jellemzője (adhyāsaḥ) tárul fel hirtelen (samāpatati). Továbbá (punar... ca), "egy" (ekaḥ) dolog (padārthaḥ) nem (na-syāt)"sokféle" (aneka-rūpaḥ).
(Ugyanez az igazság) van kifejtve (yadutkam) (így):
"Ezt (ayam eva) a különbséget (bhedaḥ) az objektumok között (bhāvānām), a (bennük lévő) különbség (bheda) okozza (hetuḥ) vagy másképp (yad... vā) (az eredménye) az esszenciális minőségek (dharma) átfedésének (adhyāsaḥ) -amit az okok (kāraṇa) változatossága (bhedaḥ) produkál-, (s amik egymással) ellentétesek (viruddha... iti)."
Annak jelenléte miatt, aki egy példát vagy hasonlatot használ bizonyítékként (dārṣṭāntike), (Abhinvagupta) feloldja --kivégzni-- (samarthayate) a bonyolult kérdést, ami feltárult az átfedés miatt (codyam), azáltal, hogy bemutat (pradarśayan) itt --a hatodik versszakban-- (atra) egy példát (dṛṣṭāntam), mely a hétköznapi élethez kapcsolódik (laukikam)1 :
Miképp (yathā) egy tiszta (amalaḥ) kristály (sphaṭikaḥ) felölti (dhatte) a számtalan színt vagy aspektust tartalmazó (nānāvidha-varṇānām) formát (rūpam), úgy (tad-vat) az Úr (īśaḥ) szintén (api) felölti az istenek (sura), emberek (mānuṣa), állatok (paśu) és fák (pādapa) alakját, aspektusát (rūpatvam)||6||
Miképp (yathā) egy kristály (sphaṭika-maṇiḥ), bár (api) egy (ekaḥ), magára ölti (dhārayan-sva-ātmani) mindazt (tad-tad) a sokrétűséget (vaicitryam), (mely) megjelenik, mint ezer (sahasreṇa) variációja (vaicitrya) a különböző (tad-tad) meghatározó jellemzőknek (upādhi), mint vörös szín (lākṣā), kék (nīla), stb. (ādi), úgy (tathā), (az Úr) is változatossá (vicitritaḥ) válik (bhavati). Emellett (punar), miközben --a kristály magára ölti a színek sokaságát, stb.-- (etāvatā) nincs (na) csökkenés vagy hanyatlás (hāniḥ) az állapotában, miként kristályként (tasya-sphaṭikatā) megjelenik (samutpadyate)2 .
Ez a bizonyos (etad eva) (állapot szintén) a maṇi --szó szerint drágakő-- (maṇitvam) a kristály esetében --szó szerint kristály-drágakő-- (sphaṭika-maṇeḥ), ami (yad) még akkor is (api), (amikor) az --a kristály-- különböző jellemzőkkel --pl.: vörös szín, kék, stb.-- (tad-tad-viśeṣeṇa) be van fedve (ācchurite... tasmin), mindig (sarvadā eva) (jelen van) mindenki számára (sarvasya) (,mint) osztatlan (abādhitā) észlelése (pratītiḥ) (annak, hogy) "ez (ayam) egy kristály (sphaṭika-maṇiḥ... iti)"3 .
"Csupán (kevalam) azok (amī) (a meghatározó jellemzők, mint) vörös szín (lākṣā), stb. (ādi), ragyognak (sphuranti) itt (atra... iti)"…ez az, ami ki lett mondva (vyavahriyate). Bár (punar), a meghatározó jellemzők (upādhiḥ), (mint) vörös szín (lākṣā), stb. (ādi) nem (na) változtatják meg azt --a kristályt-- (na... tam viśinaṣṭi), mint egy ruhadarab (paṭam) esetében (iva), (és) ezért (yena) nincs jelen (na... syāt) megszűnése (vipralopaḥ) a --kristály-- (asya) esszenciális természetének (sva-rūpa)4 .
Ezért (tasmāt), ez (etad) valójában (eva) teljes tisztasága (amalatvam) a drágakőnek --a kristálynak-- (maṇeḥ), ami (yad) (megengedi a kristálynak), hogy formákat (ākārān) öltsön (bibharti), ami megjelenik (rūpān), mint meghatározó jellemzők (upādhi) és (ca) (ezzel egy időben) megnyilvánítsa magát (prathate) saját esszenciális természetével (sva-sva-rūpatayā).
Így (tathā eva), ez (ayam) a Szabad (svatantraḥ) Úr (īśvaraḥ), Aki a Tudatosság (cit) összetett egysége (eka-ghanaḥ), bár (api) változatlanul egy (ekakaḥ), Saját (sva) Énjének (ātma) rendkívül tiszta (svacche) tükrében (darpaṇe), -Saját (sva) Énjével (ātma) egységben (abhedena)- tartja (dhārayan), mintha (vat) egy Kristály volna (sphaṭika-maṇi), a színek (varṇa) sokaságát (vaicitryam), azaz a különböző jellemzők (viśeṣāṇām) Formáját (rūpatvam), ami megjelenik (rūpāṇām), mint a kategóriák (padārtha), kezdve (ādi) a Rudra-kkal --felszabadult létezők, kik az univerzumot megnyilvánítják, fenntartják és visszavonják-- (rudra) (és) korlátolt individuumokkal --szó szerint a terep ismerőivel, tapasztalóival-- (kṣetra-jña) (és) bezárva (antānām) az istenekkel (deva), emberekkel (manuṣya), állatokkal (paśu), madarakkal (pakṣi) (és) növényekkel (sthāvara), valamint (ca) az Általa (svayam) létrehozott dolgokkal (nirmitānām)5 .(Emellett szintén,) mivel (ez a Szabad Úr) még (api) ezeken --minden felsorolt dolgon-- (tatas) is túl honol (samuttīrṇatvāt), (mint) "Én" (aham iti), így (evam) Ő tudatos --szó szerint megérinti-- (pratyavamṛśati) Saját Énjéről (sva-ātmānam), ami szorosan megragadja (upabṛṁhitam) az osztatlan (akhaṇḍa) Ragyogást (camatkāra) (és) "egy" (ekam), bár (api)sokrétűen jelenik meg --tele változatos formákkal--(nānā-rūpam)6 .
Így (ittham api), nincs (na kaścid vidyate) tér (deśaḥ) vagy (vā) idő (kālaḥ), mik természete (rūpaḥ) a dualitással vagy különbözőséggel kapcsolatos (bhinna), (mi) megtörné (khaṇḍana-mayaḥ) az Ő (asya) egységét (ekatā). (Ezért,) a (témakör) (yad) tekintetében (apekṣayā), a cáfolata (dūṣaṇam) az átfedésnek vagy hamis jellemzőknek (adhyāsa) az esszenciális minőségekkel (kapcsolatosan) (dharma) , amik (egymással) ellentétesek (viruddha), stb. (ādi) a Nagy Úr (mahā-īśvarasya) esetében (etasya), Aki az egyén saját (sva) Énje (ātma), valójában (api) (hallgatólagosan) ki lett fejtve (Abhinavagupta által a versszakban) (ucyeta). (És) egy festmény (citra) kogníciója (jñānam), ami --a kogníció-- a tiszta vagy közvetlen tapasztalással (sākṣāt-kāra) kapcsolatos (lakṣaṇam), bár (api) maradéktalanul felosztott (sambhinnam) a részek (bheda) sokféle (tapasztalására) (nānā), mások által --a Buddhisták által-- (paraiḥ api) elismert (tad abhyupagatam), mint (ami) csupán (eva) egy (ekam).
Ahogy (yathā) (meg lett határozva) a Pramāṇavārttika-ban (pramāṇavārttike):
"Egy festmény (citra) kogníciójában (vijñāne), a meghatározó jellemzője (upādhiḥ) (ennek) a tudásnak (jñāna), mint kék (nīla), stb. (ādiḥ) csupán egy --vagyis az nem különbözik magától a festmény kogníciójától-- (ananya-bhāk) (különben) annak tapasztalása --a meghatározó jellemzők tapasztalása-- (darśanaḥ) lehetetlen volna (aśakya). (Tény, hogy még) az (is), aki megkülönbözteti (vivecayan) azt --eme tudás meghatározó jellemzőjét-- (tam), valójában része (hi patati) ennek (amit úgy nevezünk "egy festmény tapasztalása") (arthe... iti)7 ."
(És,) a Szabad (svatantrasya) Megismerő esetében (sarvatas), Aki maradéktalanul Teljes (pūrṇasya) (és) kinek kizárólagos esszenciája (eka-vapuṣaḥ) a Tudatosság (cit), e (kettő) (imau), (mint) tér és idő (deśa-kālau), amik (yau) úgy vannak tekintve (abhimatau), mint létrehozói a különbségeknek vagy dualitásnak (bhedakatayā), hogyan (kim punar) maradhat meg (sthitau), mint az Őt a forma (mūrti) (és) tett (kriyā) különbözőségeként vagy sokrétűségeként (vaicitrya... vaicitryābhyām) megjelenítő (entitás) (yasya samullāsakatayā)? (és) hogyan (katham) képes (e kettő) korlátozója (vyavacchedakau) lenni (syātām) eme (tasya eva) Szerencsésnek --az Úrnak-- (bhagavataḥ)?
Ha (yadi nāma) valamikor is (kadācid) volna (abhaviṣyat) léte (sthitiḥ) térnek és időnek (deśa-kālayoḥ), mint (ami) a Tudatosságtól (saṁvidaḥ) különböző (bhedena), akkor (tadā) az esszenciális jellemzők (dharma), amik ellentétesek (egymással) (viruddha) átfedése (adhyāsaḥ) "tárulhatna fel" (udapatsyata iti), mint eredménye vagy következménye (kṛtaḥ api) eme (dualitásnak) (tad), azaz jelen lehetne (syāt) az ezzel kapcsolatos (tatra) felvetés vagy hipotézis (sambhāvanā)8 .
(Mégis,) mindazonáltal (yāvatā), e kettő --tér és idő-- (tayoḥ) esetében, saját (sva-ātma) létezésük (sattā) megalapozódása (siddhi), a Tudatosság (saṁvid) Fényén (prakāśena) keresztül (történik) kizárólag (eva), (így) bizonyított (iti siddhaḥ eva), (hogy) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ), Kinek formája (mūrtiḥ) a Tudatosság (cit) csupán (eva) "egy" (ekaḥ), még akkor is (api) (ha Ő látszólag) a sokaság (aneka) természetével bír (svabhāvaḥ). Viszont (punar), abban az esetben, (amikor) a különbözőséget létrehozó (bheda) esszenciális jellemzők (dharme) (, a Nagy Úrtól függetlenként vannak megítélve,) az esszenciális jellemzők (dharma), (amik egymással) ellentétesek (viruddha), átfedését (adhyāsaḥ) "valóban (eva iti) nehéz lenne feloldani (dus-uddharaḥ)9 "||6||
1 Most egy dārṣṭāntika (valaki, akik dṛṣṭānta-t -egy példa vagy hasonlat- használ bizonyítékként) felveti a következő problémát: "Ha a Nagy Úr 'egy', miért válik úgymond 'sokká'? És Ő ilyen változatos formájú? Ez egy 'adhyāsa-t' (átfedést) jelez, melynek fel kell merülnie, hogy kifejthessük a Nagy Úrban lévő sokrétűséget, mint az Advaitavedānta esetében (a három Vedānta egyike), ahol Brahma, az Abszolút, aki híján van az aktivitásnak, úgy van meghatározva, mint akinek Māyā-val (a tudatlanság illuzórikus ereje) átfedése van. Az átfedés eredménye, egy upādhi -meghatalmazott-, kinek neve Īśvara (más néven Saguṇabrahma vagy kvalitásokkal felvértezett Brahma), aki az "univerzum Uraként" ragyog (Az Advaitavedānta ezen kijelentésével kapcsolatos további információként olvasd el a "Confusion between Vedānta and Trika" valamint a "Learning to reason adequately"). dokumentumokat). Yogarāja, a kommentátor nem határozza meg, hogy ez a dārṣṭāntika milyen filozófiát követ, de az érvelési módja szerint gyanítom, hogy az Advaitavedānta követője lehet. Az ilyen típusú követő hajlamos az átfedésekkel (adhyāsa-kkal) magyarázni a folyamatokat. Mivel nem képesek úgy gondolni a Legfőbb Valóságra (Brahma), mint ami egyszerre "egy" és "sok", valamint mivel nem képesek felfogni, hogy Brahma lehet formátlan és ezzel egy időben sok formájú is, Māyā-hoz folyamodnak (a tudatlanság illuzórikus erejéhez), ami elfedi, átfedi Brahma Valóságát, hogy kifejthessék Brahma (forma és aktivitás mentes) és az univerzum (tele aktivitással és formával) együttes létezését. A Trika ezt a nézőpontot egyáltalán nem támogatja!
Az, aki felveti azt az igazságot, miszerint a Nagy Úr egyszerre sok és egy, valamint annak ellenére, hogy sok formája van, valójában Ő "egyetlen forma", idéz egy szakaszt, hogy álláspontját igazolja. Dióhéjban ez a szakasz azt mondja, hogy az objektumok közti különbség szüntelen jelen van, vagy azért, mert az objektumok eleve, esszenciális különböznek egymástól, vagy azért mert átfedés vagy egyikük között, vagy e kettő együtt. Például: Egy asztal különbözik egy széktől, mert mindkét objektum esszenciális különböző, de két ugyanolyan asztal különbözhet egymástól, egyszerűen azért különböző színűre vannak festve. Így a szín "átfedi", betakarja az asztalokat, létrehozva így a köztük lévő különbséget. Hasonlóképpen, a Legfőbb Úrt (Paramaśiva-t), ki egy és csupán egyetlen formája van, szükségszerűen "el kell, hogy fedve valami" így Ő képes sokként és formák sokaságaként látszani. Ez a felvetés, amit a felvető tesz. Abhinavagupta elsepri a felvetését és érveit egy másik dṛṣṭānta-val -példa vagy hasonlat-, amit a hétköznapi életből emelt ki. A 6. versszak tehát egyszerűen ennek a példának a megfogalmazása.
2 Abhinavagupta az Urat egy tiszta kristályhoz hasonlítja, mert miképp a kristály tükröz minden közeli dolgot, anélkül, hogy változás történne esszenciális természetében, úgy az Úr is kinyilvánítja sokrétűségét és sokféle formáját annak ellenére, hogy Ő egy és formátlan. Amikor azt mondom "formátlan", arra értem, hogy az Ő formája nem meghatározható még a legfinomabb intellektus által sem. A különbség egy kristály és az Úr közt annyi, hogy a kristály csak azt képes tükrözni, ami rajta kívül van. Emellett, a kristály nem éber ezekről az objektumokról és azok rajta lévő tükröződéseiről sem. Így, az Úr olyan, mint egy "isteni" Kristály, ami olyan objektumok tükröz, amik Benne vannak és ezzel egy időben Ő maradéktalanul éber is azon jelenlétéről. A létezők, objektumok, szerepek, stb. sokasága nem képes megérinteni az isteni Kristály tisztaságát. Ez az, amiért az Úr teljes realizációjakor, vagyis amikor valaki felismeri saját esszenciális természetét, amit a realizáló tapasztal az nem más, mint annak felismerése, hogy a Valóság változatlan és soha semmi által nem befolyásolt. Śiva, a Nagy Úr, megmarad mindig ugyanannak és ugyanolyan érintetlennek mindazon objektumok által, amiket Önmagában tükröz. Ez a Śiva Te vagy itt és most és mindezek az objektumok amik körülötted vannak, együtt az elméd minden gondolatával, és minden más egyéb is, ami még nem nyilvánult meg, de kész később megnyilvánulni, Saját Tisztaságodban tükröződik. És a tér és idő, amiben mindezek a dolgok és gondolatok nyugszanak, szintén Saját Tisztaságodban tükröződnek. Így, Te látszólag "változatos" vagy és tele különböző állapotokkal és minőségekkel, miközben ezzel egy időben megmaradsz teljesen Makulátlannak, mint egy isteni Kristály. Ez a megfelelő gondolkozási mód "Önmagadról" és az univerzumról. Ez a fajta érvelés, hozzáállás elvágja a saját tudatlanságod láncát, egy pillanat alatt.
3 Bárki lát egy kristályt, legyen annak éppen bármilyen színe, azt mondja: "Ez egy kristály". Nincs kétség ezzel kapcsolatban, mert a kristály természete felülírja a többi meghatározó jellemzőt, (mint például a színek), ami hozzáadódik magához a kristályhoz. Ennek megértése nagyon egyszerű, ugye?
4 Amikor valaki lát egy kristályt, teljesen éber arról, hogy az egy kristály, annak ellenére, hogy jelen vannak a meghatározó jellemzők, (pl.: színek), és így szól: "Nos, minden dolog hozzáadódik a kristályhoz"…de nem változik meg a kristály természetéről alkotott képe, azaz egyetlen meghatározó minőség sem változtatja meg a kristály természetét, mint egy ruhadarab esetében (pl.: egy vörösre festett ruhadarab esetében), mivel azok egyáltalán nem képesek megszüntetni a kristály esszenciális természetét. Így a kristály esszenciális természete változatlan marad. Így mindezek a dolgok "belül" a Nagy Úrban (Benned!) nem változtatják meg Őt. Ez mind valódi, mert létezik az Úrban, de nem képesek hatást gyakorolni valódi Természetére. Amikor valaki azt mondja: "Vékony vagyok", "Ostoba vagyok", "Intelligens vagyok", "Gazdag vagyok", stb. akkor nem Önmagáról beszél, hanem csupán a fizikai testről, az elméről, külső dolgokról, stb. Ami Te Magad Vagy, az mindig ugyanaz marad. Ez az, amit valaki realizál a végső felszabadulás pillanatában: "Hogy Śiva (Te Magad) sohasem változik, még akkor sem, amikor látszólag olyan sok dolog történik Vele".
5 Így, a Nagy Úr teljes Tisztasága miatt, Ő képes mindennek mozdulatlan Ura lenni és ezzel egy időben, telve lenni változatos formákkal. Minden kategória vagy padārtha, kezdve a Rudra-kkal (felszabadult létezők, akik az univerzális megnyilvánulást, fenntartást és visszavonást végzik) és a terep ismerőivel -az individuális létezők, kik a 12. tattva-ban vagy a Puruṣatattva-ban nyugszanak- az istenekkel, emberi létezőkkel, állatokkal, madarakkal és zöldségekkel bezárólag, valamint minden dologgal, amit az Úr Maga nyilvánít meg -röviden, mindennel bezárólag, ami a 13. tattva-tól vagy Prakṛtitattva-tól kezdődik (azaz tattva 14-16-ig)-…mindez egységben marad Magával a Nagy Úrral, mintha Ő egy isteni Kristály lenne, úgy, hogy közben esszenciális természete sohasem változik, még csak kicsit sem. Ez a példa megmutatja, hogy különbözőség és egység egy időben képes létezni, anélkül, hogy egymást zavarnák.
6 És ez a Nagy Úr, mivel Ő "Én"-ként nyugszik, teljesen tudatos Saját természetéről (Saját Énjéről). Ez az Én szorosan megragadja az osztatlan Fényt (azaz Śakti-t Śiva Saját Erejét), ami megjelenik, mint Saját "Én-tudatossága" (ÉN VAGYOK). Ez történik most: Az olvasó tudatos önmagáról, de oly sok dolog és létező tükröződik benne. Ez nem egy távoli Śiva számára történik, akit senki sem ismer, mert Śiva magának az olvasónak Esszenciája. Ha az olvasó "olvassa" mindezt és közben azt hiszi, hogy ő nem Śiva, sosem fogja helyesen értelmezni ezt a szöveget. És az osztatlan Ragyogás vagy Śakti az, amit Śiva tapasztal szüntelen, különböző hangulatok formájában a Gyönyör intenzív hiányától, a Gyönyör intenzív jelenlétéig, amikor meditál, stb. Ez mind az Ő "osztatlan" Ragyogása. Ez a Ragyogás "osztatlan" (akhaṇḍa), mert Az mindig "egy és ugyanaz". Így, minden hangulat, a Gyönyör hiányától a Gyönyör jelenlétéig, szintén az Ő Gyönyöre.
A saját tudatlanságuk által kötött spirituális törekvők azt hiszik, hogy a Gyönyör akkor van jelen, amikor ők "rendkívül boldogok" meditáció közben, mantra-k recitálása közben és így tovább, miközben a többi állapot "valami más" (nem Gyönyör. Így, az ő Gyönyörük csak addig van jelen, amíg meditálnak, recitálnak, stb., lótusz pozícióban, például, de a nap többi részében, amikor el vannak foglalva "világi" dolgokkal, akkor nincsenek a Gyönyör állapotában, hanem "elsüllyednek a nyomorúságban". Ez a hibás koncepció a Gyönyör vagy Boldogság valódi természetével kapcsolatosan, jelen van az egész világon. De a valódi Gyönyör nem ilyen, mert ha ez igaz volna, azaz a Gyönyör csak egy darabig van jelen, míg a nap többi részében elmerülnek "valami másban, ami nem Gyönyör", az ilyen Gyönyör "osztott" lenne és következésképpen értéktelen. Ki akar egy ilyen Gyönyört, ami csak meditációban, recitációban, stb. marad meg?
Az ilyen törekvők korlátoltak saját tisztátalanságuk (Āṇavamala) által, és minden meditációtól, recitációtól különböző állapotot Gyönyörtelivé akarnak varázsolni, de csúfos kudarcot szenvednek. Mert nem kell csinálniuk semmit, csupán csak a helyes attitűdre van szükségük a Gyönyör valódi természetével kapcsolatban: "A szomorúság is Gyönyör", "a butaság Gyönyör", "a boldogság Gyönyör", "a közömbösség Gyönyör" és így tovább. Amikor megtanulják ezt az összes, általában "világi állapotnak nevezett" állapotot Gyönyörként és kizárólag Gyönyörként értelmezni, végül sikerrel járnak. Ez a Kulcs a kötöttségből való megszabaduláshoz, aminek jellemzője a "Gyönyör hiánya"…nem azért, mert a Gyönyör nincs jelen a kötöttségben, hanem "azt gondolják, hogy a Gyönyör hiánya NEM Gyönyör". A spirituális megvilágosodás mindig a helyes hozzáállásról szól, ami Śiva hozzáállása, (azaz a Gyönyörrel kapcsolatos helyes megítélés) és NEM gyakorlatokról, mint meditáció, mantra-k recitálása és így tovább.
7 Amikor arról van szó, hogy a tér és az idő nem hat az Énre, e kijelentésnek titkos célja be lett mutatva a kristály példájával, amiben tükröződik a vörös, kék, stb. szín. A tér és az idő, mint a színek, csupán megszínezik a kristályt, de sohasem változtatják meg annak esszenciális természetét. Amikor valaki azt mondja: "Én 19 éves vagyok" vagy "Brazíliában élek", valójában azt gondolja, hogy "A testem 19 éves" és "A testem él Brazíliában". Śiva, az ő Énje, mindenhol és sehol sem nyugszik egyszerre. Ezért hallja azt az ember, hogy sem belül sem kívül nem kell lennie, mert az Én nem kötött tér és idő által, ellentétben a testtel. Mindent összevetve, ezek a teste, amiket látsz (beleértve a sajátodat is) tartalmaznak egy személy (az Ént), aki sem kívül nincs, sem belül nincs. Természetesen ez nem mentális, hanem az elme körén túl honol.
Ez az analógia a kristály használatával cáfolja az elfedés teóriáját, amit a felvető említett. Hogy még több támogatást adjon ehhez az analógiához, Yogarāja idéz egy részletet egy Buddhista szövegből, Dharmakīrti Pramāṇavārttika-jából, ahol a szerző jelzi, hogy teljes egység van a festmény meghatározó jellemző, mint színek és a kogníció között, ami magát a festményt tapasztalja (ez a festmény megismerésének aktusa. Azok csupán egy és ugyanaz a dolog. Ha nem így volna, senki sem lenne képes tapasztalni a meghatározó minőségeket (azaz a színeket). Tény, hogy még az is, aki nézi a festményt, része a folyamatnak, amit "a festmény kogníciójának" nevezünk. Ennek eredményeképpen, teljes egység van jelen a tudó, a tudás és a tudás tárgya közt, különben semmiféle kogníció nem volna lehetséges. Ugyanígy teljes egység van az Én, mint kristály és minden Általa felvett tükröződés között. Ezt igen egyszerű megérteni, nem?
8 Így, a tér és az idő nem bírja rá a Nagy Urat, hogy sokaságként látszódjon, amit megtalálhatsz az univerzumban, mivel ők maguk tükröződések a Legmagasabb Valóság kristályában. Emellett, a tér és az idő, lévén merő tükröződések, nem hatnak a Nagy Úrra semmilyen formában és módon, vagyis nem tudják korlátozni az Ént.
Az egyetlen mód, hogy valaki elképzelje az egymással ellentétes esszenciális jellemzők elfedésének teóriájának (mint például azt, hogy a sok én elfedi az "egyetlen Ént") helyességét, csak akkor lenne lehetséges, ha a tér és az idő különböznének az Éntől. Egy ilyen dualitás létezésével, helyes lehetne az elfedés teóriája. De mivel ez sohasem történik meg, azaz tér és idő nem különböznek az Éntől, mert ha így volna, azaz különböznének Tőle, egyáltalán nem is léteznének, lévén nem lennének tapasztalva Általa, ahogy azt Kṣemarāja részletesen kifejtette az ő Śivasūtravimarśinī I.1 kommentárjában, hogy az elfedés teóriája soha nem érvényes a Nagy Úr Śiva esetében.
9 Ahogy az bizonyítva lett, a tér és idő nem különbözik Śiva-tól és következésképpen azok nem képesek korlátozni Őt vagy változtatni az Ő Természetét, egyáltalán. Soha! Így, a tér és idő keretein belül létező összes létező, nincs ellentmondásban az Igazsággal, miszerint az Én csupán "egy", mert mindezek nem különböznek Magától az Éntől. Ezért, nincs szükség arra, hogy az elfedés teóriáját megidézzük, az egyetlen Énben jelenlévő sok létező magyarázatához. Ezt a teóriát, ami az elfedéssel foglalkozik, csak abban az esetben volna nehéz feloldani, ha léteznének esszenciális jellemzők, amik különbözőségeket (, mint tér és idő) hoznának létre, ám "a Nagy Úrtól külön) létezve. Ennek a dualitásnak a feltárulásával, az elfedés teóriája érvényes lenne. Mindenesetre, mivel nem ez a helyzet, lévén az Úr egy térrel és idővel, a térben és időben megjelenik összes dolog, nem tagadja az Ő szilárd Létezését. Már tiszta? Most, amikor Yogarāja és Én beszélünk a Nagy Úrról (a.k.a. Śiva, az Én), akkor az olvasóról beszélünk és nem másról. Tisztává tettem ez a pontot, mert a Nagy Úr hajlamos arra, hogy elfelejtse Önmagát Saját Játéka közben.
7. Stanza
नन्वेक एव संवित्सतत्त्वः प्रमाताभ्युपगतस्तनुकरणभुवनतां समापन्नः सन् स एवानेकतां यातः - इति चेत्तर्हि तन्वादिविनाशे स एव विनष्टः स्यात्तदुत्पत्तौ वैष एव तदोत्पद्येत। एवं प्रतिप्रमातृ स एव जायतेऽस्ति - इत्यादि षड्भावविकारतया व्यवच्छिद्यते पुण्यपापस्वभावकर्मवैचित्र्येणैतस्यैव भगवतः स्वर्गनरकादिभोगः प्राप्तः - इति कथमुच्यते - स्वस्वरूप एव शिवः - इति। दृष्टान्तद्वारेणैतदपि समर्थयते
गच्छति गच्छति जल इव हिमकरबिम्बं स्थिते स्थितिं याति।
तनुकरणभुवनवर्गे तथाऽयमात्मा महेशानः॥७॥
यथा जलप्रवाहे याति सति हिमकरबिम्बं चन्द्रवपुर्वस्तुवृत्तेनाकाशस्थं स्वयमचलत्तात्मकं जलप्रवाहान्तःपतितमपि तद्गच्छति प्रयाति इव तथा तस्मिन्नेव क्षणेऽन्यत्र जलाशये निःस्तिमिते सति तदेव हिमकरबिम्बं स्थितिं गच्छतीव — इत्युभयथा सर्वप्रमातृभिरेतत्सम्भाव्यते न पुनः परमार्थेन तत्तथैव स्यात्। नापि जलगतौ देशकालौ भेदकतया चन्द्रमसः स्वरूपं गगनस्थं परामृशतः केवलं जलमेव तादृशमथ च तत्प्रतिबिम्बितस्य चन्द्रबिम्बस्य जलगतचलत्ताचलत्तादिको भेदो व्यवह्रियते — इत्येतावता गङ्गाजलगतस्य कर्दमपतितस्य वा शशिनः स्वस्वरूपतायां न काचित्क्षतिः। तथैवायमात्मा चैतन्यस्वभावः स्वयं निर्मिते तनुकरणभुवनसमूहे परिक्षीणे सति समुत्पन्ने वा प्रक्षीणः समुत्पन्नश्च — इति मायाव्यामोहितानां व्यवहारमात्रमेतज्जलगतचन्द्रवन्न पुनः स्वात्मा जायते म्रियते वा — इति। गीतासु एवमेवोक्तम्
न जायते म्रियते वा कदाचित् नायं भूत्वा भविता वा न भूयः।
अजो नित्यः शाश्वतोऽयं पुराणो न हन्यते हन्यमाने शरीरे॥
इति। तस्मादन्यमात्मा महेशानः स्वतन्त्रः सर्वस्वात्मप्रत्यवमर्शस्वभावः सर्वप्रमातॄणामनुभवितृतया प्रथमानस्ततस्तत्तदवस्थाविप्रलोपे समुत्पत्तौ वा स्वस्वरूप एव। एतदेव च दुर्घटकारि महेशानत्वं संवित्तत्त्वस्य यत्तथा तथा पशुप्रमातृतया स्वर्गनरकादिभोगभोक्ताऽपि सर्वानुभवितृतया संवित्स्वरूप एव। प्रत्युत पुण्यपापस्वर्गनरकक्षुत्पिपासादिको योऽयं पशुभावो बन्धकतया नियतः स यदि भगवता स्वात्मप्रकाशेन प्रकाशितः परामृष्टश्च स्यात्तदा यथोक्तां स्वात्मनि सत्तां लभतेऽन्यथा निःस्वभाव एवैषः — इति कथं स्वात्मनस्तस्यैव महेशस्य स्वरूपविप्रलोपायोच्यते। सर्वथा निर्मितमेव वस्तु संहार्यं समुत्पाद्यं वा देहादिरूपं स्यान्न पुनर्नित्ये भगवति चैतन्ये समुत्पत्तिविनाशौ कदाचिद्भवेताम्। तस्मादेक एवात्मा ग्राह्यग्राहकतया नानारूपस्वभावः सन् पुनरपि सर्वानुभवितृतया सर्वस्यैकतया प्रथते — इति न काचिदद्वयवादक्षतिः॥७॥
Nanveka eva saṁvitsatattvaḥ pramātābhyupagatastanukaraṇabhuvanatāṁ samāpannaḥ san sa evānekatāṁ yātaḥ - Iti cettarhi tanvādivināśe sa eva vinaṣṭaḥ syāttadutpattau vaiṣa eva tadotpadyeta| Evaṁ pratipramātṛ sa eva jāyate'sti - Ityādi ṣaḍbhāvavikāratayā vyavacchidyate puṇyapāpasvabhāvakarmavaicitryeṇaitasyaiva bhagavataḥ svarganarakādibhogaḥ prāptaḥ - Iti kathamucyate - Svasvarūpa eva śivaḥ - Iti| Dṛṣṭāntadvāreṇaitadapi samarthayate
Gacchati gacchati jala iva himakarabimbaṁ sthite sthitiṁ yāti|
Tanukaraṇabhuvanavarge tathā'yamātmā maheśānaḥ||7||
Yathā jalapravāhe yāti sati himakarabimbaṁ candravapurvastuvṛttenākāśasthaṁ svayamacalattātmakaṁ jalapravāhāntaḥpatitamapi tadgacchati prayāti iva tathā tasminneva kṣaṇe'nyatra jalāśaye niḥstimite sati tadeva himakarabimbaṁ sthitiṁ gacchatīva — Ityubhayathā sarvapramātṛbhiretatsambhāvyate na punaḥ paramārthena tattathaiva syāt| Nāpi jalagatau deśakālau bhedakatayā candramasaḥ svarūpaṁ gaganasthaṁ parāmṛśataḥ kevalaṁ jalameva tādṛśamatha ca tatpratibimbitasya candrabimbasya jalagatacalattācalattādiko bhedo vyavahriyate — Ityetāvatā gaṅgājalagatasya kardamapatitasya vā śaśinaḥ svasvarūpatāyāṁ na kācitkṣatiḥ| Tathaivāyamātmā caitanyasvabhāvaḥ svayaṁ nirmite tanukaraṇabhuvanasamūhe parikṣīṇe sati samutpanne vā prakṣīṇaḥ samutpannaśca — Iti māyāvyāmohitānāṁ vyavahāramātrametajjalagatacandravanna punaḥ svātmā jāyate mriyate vā — Iti| Gītāsu evamevoktam
Na jāyate mriyate vā kadācit nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ|
Ajo nityaḥ śāśvato'yaṁ purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre||
iti| Tasmādanyamātmā maheśānaḥ svatantraḥ sarvasvātmapratyavamarśasvabhāvaḥ sarvapramātṝṇāmanubhavitṛtayā prathamānastatastattadavasthāvipralope samutpattau vā svasvarūpa eva| Etadeva ca durghaṭakāri maheśānatvaṁ saṁvittattvasya yattathā tathā paśupramātṛtayā svarganarakādibhogabhoktā'pi sarvānubhavitṛtayā saṁvitsvarūpa eva| Pratyuta puṇyapāpasvarganarakakṣutpipāsādiko yo'yaṁ paśubhāvo bandhakatayā niyataḥ sa yadi bhagavatā svātmaprakāśena prakāśitaḥ parāmṛṣṭaśca syāttadā yathoktāṁ svātmani sattāṁ labhate'nyathā niḥsvabhāva evaiṣaḥ — Iti kathaṁ svātmanastasyaiva maheśasya svarūpavipralopāyocyate| Sarvathā nirmitameva vastu saṁhāryaṁ samutpādyaṁ vā dehādirūpaṁ syānna punarnitye bhagavati caitanye samutpattivināśau kadācidbhavetām| Tasmādeka evātmā grāhyagrāhakatayā nānārūpasvabhāvaḥ san punarapi sarvānubhavitṛtayā sarvasyaikatayā prathate — Iti na kācidadvayavādakṣatiḥ||7||
Egy felvetés (nanu): Ha (ced) "a Tapasztaló vagy Tudó (pramātā), aki valójában (satattvaḥ) Tudatosság (saṁvid), úgy van tekintve (abhyupagataḥ), (mint ami) csupán (eva) egy (ekaḥ), (ám) Ő Maga (saḥ eva), (az olyan aspektusok, mint) test, érzékek és világok (tanu-karaṇa-bhuvanatām) magára öltése során (samāpannaḥ san), sokká (anekatām... iti) válik (yātaḥ)", akkor ebben az esetben (tarhi), amikor a test (tanu), stb. (ādi) megszűnése következik be (vināśe), Ő Maga (saḥ eva) is megszűnne (syāt-vinaṣṭaḥ). Vagy (vā), amikor az --test, stb.-- létrejön (utpattau), akkor (tadā) Ő Maga (eṣaḥ eva) is létrejön (utpadyeta).
Így (evam), minden tapasztaló vagy tudó (prati-pramātṛ) (akik azonosítottak a testtel, stb.) fel van osztva (vyavacchidyate) a létezőkre jellemző hat változással (ṣaḍ-bhāva-vikāratayā), (és ennek eredményeképpen,) "ő (saḥ eva) születik (jāyate), létezik (asti), stb. (iti-ādi)" (Következésképpen,) eme bizonyos (etasya eva) Úr --a Szerencsés-- (bhagavataḥ) esetében (Aki korlátolt tapasztalóvá vagy tudóvá vált), a mennyek (svarga), a pokol (naraka), stb. (ādi) élvezete (bhogaḥ) a különböző karma-k (karma) vagy aktivitásoknak megfelelően (vaicitryeṇa) volna elérhető (prāptaḥ), miknek természete (svabhāva) az erény (puṇya) (vagy) bűn (pāpa). Tehát (iti) hogyan (katham) állítható (ucyate), (hogy) "az ő --a korlátolt tapasztaló vagy tudó-- (sva) esszenciális természete (sva-rūpaḥ eva) Śiva (śivaḥ... iti)".
(Abhinavagupta) szintén feloldja (ápi samarthayate) ezt (etad) (a felvetést) is egy példa (dṛṣṭānta) segítségével (dvāreṇa)1 :
Miképp (iva) a hold (himakara) képe (bimbam) mozog (gacchati) a hullámzó víz felszínén (gacchati jale), (és) nem mozog (sthitim yāti), a csendes (a víz felszínén) (sthite), úgy (tathā) ez az (ayam) Én (ātmā), a Nagy (mahā) Mester (īśānaḥ) is így tesz a testből (tanu), érzékszervekből (karaṇa) és világokból (bhuvana) álló csoport tekintetében (varge)||7||
Miképp (yathā) egy folyó (pravāhe) vízben (jala), ami mozog (yāti sati), a hold (himakara... candra) képe vagy formája (bimbam... vapus... tad), ami valójában (vastu-vṛttena... stham) az égen van (ākāśa) -azaz önmaga (svayam) teljesen mozdulatlan (acalattā-ātmakam), bár (api) a folyó (pravāha) vízbe (antar-jala) hullva (patita)- hullámzik (gacchati), változik (prayāti), úgy mond (iva); ám (tathā) ugyanebben a pillanatban (tasmin eva kṣaṇe), valahol máshol (anyatra), egy tóban (jala-āśaye), ami (szintén) nem csendes (niḥstimite sati), a hold (himakara) eme (tad eva) képe (bimbam) nem moccan (sthitim gacchati), úgy mond (iva). Így (iti), ez a (szituáció) (etad), (bár) mindkét esetben (ubhayathā) elképzelhető (sambhāvyate) minden tapasztaló vagy tudó számára (sarva-pramātṛbhiḥ), ám (punar) ez (tad) nem ilyen (na-syāt-tathā eva) a valóságban (parama-arthena)--azaz a hold tükrözött képe akár mozog, akár mozdulatlan, mindez csak látszat--2 .
A tér és idő (deśa-kālau), amik kapcsolatosak (gatau) a vízzel (jala) (és amik) fel vannak ruházva a különbségek létrehozásának képességével (bhedakatayā), nem (na api) érintik (parāmṛśataḥ) a hold (candramasaḥ) esszenciális természetét (sva-rūpam), ami (stham) az égen van (gagana). (Az) csupán (kevalam) a víz (jalam eva), ami ilyen (tādṛśam). Továbbá (atha ca), a hold (candra) képének esetében (bimbasya), ami abban --a vízben-- (tad) tükröződik (pratibimbitasya), úgy mond (vyavahriyate), a különbség (bhedaḥ) kapcsolatos a vízben (jala) jelenlévő (gata) mozgás hiányával, (acalattā) mozgással, stb. (ādikaḥ) kapcsolatos. Így (iti), ezért (etāvatā) a hold (tükörképének) esetében (śaśinaḥ), ami jelen van (gatasya) a Gangesz (gaṅgā) vizében (jala), vagy (akár) (vā) elmerült (patitasya) (az) a sárban (kardama), nincs (na kācid) csökkenés vagy sérülés (kṣatiḥ) annak esszenciális természetét tekintve (sva-sva-rūpatāyām).
Tehát (tathā eva), ez (ayam) az Én (ātmā), minek esszenciája (svabhāva) a Caitanya --Az Abszolút Szabadság Tudatossága--, (caitanya) (így viselkedik) a csoporttal samūhe kapcsolatosan, mi általa teremtett (svayam nirmite), (ami áll) testből (tanu), érzékszervekből (karaṇa) (és) világokból (bhuvana), amikor (eme csoport) eltűnik (parikṣīṇe sati) vagy (vā) feltárul (samutpanne). Eme (etad) (kérdés, miszerint) "eltűnik (prakṣīṇaḥ) és (ca) feltárul (samutpannaḥ)", csupán (mātram) a hétköznapi szavak körébe tartozik (vyavahāra), azok esetében, akik meg vannak zavarodva (vyāmohitānām) Māyā által (māyā), mikor (va) a hold (candra) (képe) jelen van (gata) a vízben (jala). Bár (punar), "az egyén Saját (sva) Énje (ātmā) sohasem (na) születik (jāyate) és sohasem (vā) hal meg (mriyate... iti)". Ez szintén (evam eva) ki lett mondva (uktam) a Bhagavadgītā verseiben (gītāsu)3 :
"Sohasem született (na jāyate... kadācid) vagy (vā) hal meg (mriyate). Ez (a testet öltött létező) (ayam) nem lépett a létezésbe (na... bhūtvā) vagy (vā) fog lépni a létezésbe (bhavitā), és nem (na) is lép a létezésbe (most) (bhūyaḥ). Eme (testet öltött létező) (ayam) születetlen (ajaḥ), örök (nityaḥ), szüntelen (śāśvataḥ), ősi (purāṇaḥ). Nem (na) hal meg (hanyate), amikor megölik (hanyamāne... iti) a testet (śarīre)."
Ezért (tasmāt), ez (ayam) az Én (ātmā), a Szabad (svatantraḥ) Nagy (mahā) Mester (īśānaḥ), Kinek esszenciája (sva-bhāvaḥ) a Benne lévő (sva-ātma) mindenség (sarva) ébersége (pratyavamarśa), kiterjed (prathamānaḥ), mint a Tapasztaló vagy Tudó állapota (anubhavitṛtayā) minden tapasztalóban vagy tudóban (sarva-pramātṝṇām). Következésképpen (tatas), (Ő) valójában (eva) az egyén saját (sva) esszenciális természete (sva-rūpaḥ) a különböző (tad-tad) állapotok (avasthā) megszűnésében (vipralope) vagy (vā) feltárulásában (samutpattau).
És (ca) eme (etad eva) Nagy Mester Állapota (mahā-īśānatvam), mely a Tudatosságnak (nevezett) (saṁvid) Princípiumhoz tartozik (tattvasya), hajtja végre (kāri) azt, amit nagyon nehéz elérni (durghaṭa), vagyis Az (yad), azáltal, hogy felöltvén a tapasztaló állapotát (pramātṛtayā), (minek neve) paśu --szó szerint állat, vadállat, azaz a korlátolt individuum-- (paśu) ebben és ilyen módon (tathā tathā), (válik) még (api) a menny (svarga), pokol (naraka), stb. (ādi) élvezetének (bhoga) tapasztalójává (bhoktā) (is), minek --eme tapasztalónak-- esszenciális természete (sva-rūpaḥ) a Tudatosság (saṁvid), a minden (sarva) tapasztalásának kapacitásával (anubhavitṛtayā)4 .
Azzal ellentétben (amit valaki gondolhatna) (pratyuta), eme (ayam) paśu vagy limitált individuum (paśu) állapotával (kapcsolatosan) (bhāvaḥ), mely korlátozásra kerül (niyataḥ) a kötöttséget generáló erő által (bandhakatayā) (és) mi erényből (puṇya), bűnből (pāpa), áll mennyből (svarga), pokolból (naraka), éhségből (kṣut), szomjúságból (pipāsā), stb. (ādikaḥ), ha (yadi) az --vagyis a kötöttség ilyen állapota-- (saḥ) megnyilvánult (syāt-prakāśitaḥ) és (ca) megérintett --azaz tapasztalt-- (parāmṛṣṭaḥ) a Szerencsés --Az Úr-- által (bhagavatā), Saját (sva) Énjének (ātma) Fényén keresztül (prakāśena), akkor (tadā) (a paśu eme állapota) az előbb említett (yathā-uktām) létezését (sattām) az egyén saját Énjében (sva-ātmani) nyeri el (labhate) (vagy) különben (anyathā) annak (eṣaḥ) nem volna semmi féle esszenciája (niḥ-sva-bhāvaḥ eva). Ezért (iti) hogyan (katham) tekinthető (, a paśu eme állapota) (ucyate) a Nagy Úr, ki az egyén saját Énje (sva-ātmanaḥ tasya eva mahā-īśasya), esszenciális természete (sva-rūpa) megszűnésének (vipralopāya)?5
Minden esetben (sarvathā), ami áll (rūpam) testből (deha), stb. (ādi) jelen van (syāt) egy teremtett (nirmitam eva) dolog (vastu), ami megszüntethető (saṁhāryam) vagy (vā) létrehozható (samutpādyam). Mindazonáltal (punar), a létrehozás és megszüntetés (samutpatti-vināśau) sohasem (na... kadācid) létezik (bhavetām) a Caitanya vagy az Abszolút Szabadság Tudatosságával (caitanye), vagyis az Örök (nitye) Úrral kapcsolatosan (bhagavati).
Ezért (tasmāt), csupán (eva) egyetlen (ekaḥ) Én (ātmā) válik (svabhāvaḥ san), (egyrészt) sokká --sokrétűvé-- (nānā-rūpa), a szubjektumok és objektumok formájában (grāhya-grāhakatayā), (és) másrészt (punar api), terjed ki (prathate) egységben (ekatayā) mindennel (sarvasya), mint mindennek (sarva) Tapasztalója (anubhavitṛtayā). Így (iti), nem (lehetséges) (na kācid) a nem-duális (advaya) doktrína (vāda) cáfolata vagy elvetése (kṣatiḥ)6 ||7||
1 Összefoglalva, a felvető azt mondja, hogy a következő lenne a konklúzió, amennyiben az Én, bár egy, sokká válna: "A testek, érzékek és világok létrejöttével, lévén az Én mindennel egy, a test, érzékek és világok végső eltűnésével, maga az Én is eltűnne. Emellett amikor azok újra megnyilvánulnak, az Én velük együtt szintén megjelenne.
Így, létezne egy Én meg megjelenik és eltűnik újra és újra minden individuális énben, amik testekkel, érzékekkel és világokkal kapcsolódnak. Ez az egyetlen Énből származó sok én teóriája. Ezek az individuumok hat olyan változáson mennek keresztül, amik a testet öltött létezőkre hatnak (ṣaḍ-bhāva-vikāra). Ez a témakör eleve ki lett fejtve a 2-3 versszakok, 9. megjegyzésénél. A felvetése végén, a felvető igyekszik bizonyítani, hogy mivel az individuális létező szenvedést tapasztal, majdnem minden pillanatban, a menny, pokol, stb. formájában, tetteihez mérten, ezért hogyan lehet ezeket a nyomorult individuális létezőket egynek tekinteni magával a Legfőbb Úrral (Śiva-val)? Amit tenni akar az nem egyéb, mint a nem-duális doktrína cáfolata a Legfőbb Én és az individuumok között, azaz miszerint az individuális én, akármennyire szenved is, maga a Legfőbb Én.
A felvetés problémájának eloszlatására, Abhinavagupta egy érthető formában prezentálja a következő versszakot, ami tartalmaz egy példát a hétköznapi életből: A hold tükörképe megjelenik a vízben.
2 A Legfőbb Én egy hold, folyó vízben és egy tó vizében megjelenő tükörképhez van hasonlítva itt. Bár a tó vize NEM csendes, ahogy azt Yogarāja tisztán jelzi a "niḥstimite sati - ami nem csendes" kifejezéssel (mert várható lenne itt "stimite sati - ami csendes", ugye?, ugyanis logikusabbnak tűnik), a hold tükörképe stabil marad, mert a tó nem folyik. Mindenesetre, ami történik a tükörképpel, az nem történik magával a holddal. Minden korlátolt tapasztaló azt hiszi, hogy mindkét eset lehetséges, azaz a hold képe mozoghat és lehet mozdulatlan is. De valójában nem ez történik, mert a hold az égen van és nem a vízben. Ezt igen egyszerűen meg lehet érteni, természetesen. Ehhez hasonlóan, a Legfőbb Én, bár úgy tűnik, mintha különböző állapotokon menne keresztül, mint "birtokolni egy testet, érzékeket, világokat", Ő megmarad Ugyanaz, minden pillanatban. Maradéktalanul Tiszta és Érintetlen. Ezért, a sok, független létező teóriája elvetésre került. Csupán egyetlen Én létezik és minden egyes "többi" létező eme Én Ereje által nyilvánul meg, mint a hold tükörképe a tó vizén. Mindegyikük, látszólag tapasztal ilyen és olyan állapotot, de mindez nem érinti az Ént, semmilyen formában.
3 Csupán a víz ilyen. Ennek semmi dolga a holddal. Ezért az individuális létezők tettei nincsenek hatással a Tiszta és Változatlan Énre. A test, érzékek és világok csoportja, akár látszik, akár nem látszik, sohasem érinti az Ő Abszolút Tisztaságát. Mindazonáltal egy gyakori szokása az individuumoknak, akik csupán tükröződései a Legfőbb Énnek és akik az Ő Māyā-ja által (az Ő különbség létrehozó Ereje), hogy így beszélnek: "Ez a személy megszületett", vagy "Ez a személy meghalt". Ennek mind semmi köze nincs a Nagy Śiva-hoz, a Halhatatlanhoz, nyilvánvalóan, mivel ez csupán a hold tükörképével a vízben történik meg és nem a holddal magával. Ezt teóriában megérteni könnyű, de a gyakorlatban…Óh Atyám…az Ő Māyā-ja még a szentek intellektusát is elfedi olykor. Ezért nem meglepő, hogy az összes korlátolt individuum körös-körül a születés és halál csalóka kegyéből él, ugye?
4 Ő egy Nagy Mester, mert senki sem birtokol "mindent", ami Ő igen. Ő azt mondja: "Most" és te eléred a végső felszabadulást. Ő azt mondja: "Nem most", és nem éred el a végső felszabadulást. Ez ilyen egyszerű, de a legtöbb korlátolt individuum azt hiszi, hogy képes hatást gyakorolni a Nagy Mesterre, bizonyos praktikákkal vagy módszerekkel. Ha a gyakorlatok végzése hatékony volna a Nagy Mester feltárulásával kapcsolatosan, akkor Ő nem volna egy Nagy Mester, csak egy másik szolga. Így nem lehetséges. A gyakorlatok merő időtöltések azoknak az embereknek, akik várják az Ő végső Döntését a felszabadulásukról. Az egók általában nem szeretik hallani ezt, mert valahogyan ki akarják terjeszteni a szabadságukat. De milyen szabadságot akarnak feltárni, ha nincs is nekik? Belül, nagyon belül, kedves olvasó, tökéletesen tudod, hogy valójában nem vagy szabad…és ennek a tetejében nincs is ötleted, a probléma megoldására. Ám mivel ez az igazság triviális, ám lenyelni igen nehéz, az ilyen emberek gyakorlatok végzésébe kezdenek, miközben a "valódi Munkát" az Ő Ereje végzi. Végül, amennyiben a döntés "Igen" ebben az életben valaki számára, a személy eléri a végső felszabadulást egy pillanat alatt, akár spirituális törekvést végez ebben a pillanatban, akár videojátékozik vagy autót vezet vagy macskát keres, stb. Lévén Ő mindennel egy, semmi sem képes az Ő Akaratát befolyásolni. A legtöbb ember demokráciát akar a spirituális útján, de ez nem lehetséges. Ha a demokrácia lehetséges volna az Ő esetében, Ő nem lenne "az Úr", csak egy "Elnök" vagy valami hasonló.
Mi az, amit igen nehéz elérni? A kötöttség és a végső felszabadulás. Csak az Ő Ereje képes ezt megtenni. Ez volt az, ami Śiva-t egy kötöttségben lévő korlátolt individuum szintjére korlátozta. Így, csupán az Ő Ereje az, ami képes kiterjeszteni Śiva-t a Nagy Mester szintjére újra. Ez nem véghezvihető semmilyen individuum által, aki csupán a Nagy Mester tükröződése Saját Māyā-jának vizében. És természetesen minden kötöttséggel és végső felszabadulással kapcsolatos dolog csupán látszólagos, mert amikor valaki eléri a végső felszabadulást, rájön, hogy nincs végső felszabadulás, mert mindig eleve Śiva volt és nem korlátolt individuum, testtel, érzékekkel és világokkal felruházva. Amit az emberek "kötött individuális létezőnek" neveznek az olyan, mintha a hold azt gondolná, hogy a tükörkép, ami a tó vizében jelenik meg, az "ő maga" és következésképpen minden, ami megtörténik a képpel, az vele is megtörténik. Amikor ez a káprázat eltűnik, azaz amikor valaki realizálja az Igazságot, akkor Śiva realizálja azt, ami mindig is volt. Más szavakkal, a végső felszabadulás az, amikor a hold végre realizálja ezt az egyszerű tényt: "Minden, ami a tükörképével történik, az nem történik meg vele." Amikor ez megtörténik, az a végső felszabadulás. Mindenesetre, sosem volt valódi felszabadulás, mert a hold mindig is hold volt. Ugyanez igaz az individuális létezőkkel kapcsolatosan is, akik elérik a kötöttségből a végső felszabadulást és realizálják az egyszerű tényt, hogy ők mindig is Śiva voltak és Śiva egyedül.
5 A paśu állapota (szó szerint állat, vadállat) vagy a korlátolt individuum állapota megnyilvánult az Ő Saját Ereje által (Maga Śakti által). Ezért az sohasem képes elfedni a Nagy Úr esszenciális természetét, ami az egyén saját Énje. Megszűnés vagy vipralopa alatt a szerző a Legfőbb Én elfedésének aktusát érti. Látszólag mindez a tudatlanság, ami megjelenik ebben a bolond világban, elfedi vagy megszünteti a Nagy Mestert, és ennek eredményeképpen, mindannyiunknak gyakorlatokat kell végezni, hogy ezt az elfedést feloldjuk végre…ám ez hamis, ugyanis ez a tudatlanság maga is az Ő Ereje által nyilvánult meg és így Benne nyeri el szüntelen létezését. Ezért egy ilyen tudatlanság sohasem lehet a Nagy Mester útjában.
És ez a tudatlanság sohasem formálja át Ő, azaz "a Nagy Mester egy korlátolt individuumá változik és saját ragyogó esszenciális természete mögött él". Ez az állítás hamis, mert a Nagy Mester, Śiva, sohasem változik át semmivé. Egyszerűen az Ő Saját Ereje az, aki létrehozza az "ünnepelt" paśu állapotot vagy a korlátolt individuumot, úgy, ahogy a hold képe tükröződik a tó vizén. Ezért a Saját Ereje, ami újra megmutatja az Igazságot, azaz miszerint a tükröződés nem képes hatni az Egyetlen létezőre, Aki tükrözve van. Amikor valaki realizálja ezt az Igazságot, akkor éri el a végső felszabadulást a saját maga által kitalált kötöttségből.
6 Test, érzékek, világok, stb. olyan dolgok, amiket Śakti hozott létre. Mivel ilyenek, csak Śakti tudja ezeket feloldani. Ám ez a Ragyogó Śiva, aki a Nagy Mester, a Śaktimān vagy Śakti Birtoklója. Akkor hogyan hozhatja létre Őt az Ő saját Ereje? És mivel Ő nem teremtett, nem is lehet elpusztítani. Ez a jelentése a: Mindazonáltal, a létrehozás és megszüntetés sohasem létezik a Caitanya vagy az Abszolút Szabadság Tudatosságával, vagyis az Örök Úrral kapcsolatosan.
Kizárólag az Én (Śiva) jelenik meg, mint ez a sok szubjektum és objektum, amiket valaki tapasztalhat, és ezzel egy időben Ő mindennek Tudója vagy Tapasztalójaként nyugszik bennük. Míg Ő individuális létezőnek tűnik (, mint a vízben tükröződő hold képe), Ő megtartja az univerzális Tapasztaló (maga a hold) állapotát. Ez a jelentés.
Mindennek eredményeképpen, nincs lehetőség a nem-duális doktrínát, melynek neve Trika cáfolni vagy megszüntetni.
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza Stanzák 1-3 | |
Folytatás Stanzák 8-11 |