Tanulj Szanszkritul - Első Lépések (1)

Bevezető - A Szanszkrit univerzum áttekintése

 Bevezetés

Ez az oldal egy bevezető. Nem arra hivatott, hogy mélységében bemutassa a Szanszkrit nyelvet, a Yoga-t és így tovább, hanem hogy áttekintést nyújtson neked a Szanszkrit univerzumról. A Szanszkrit nyelv rövid történetével kezdődik, majd különböző filozófiai és nyelvtani szempontokat, illetve a transzliterációt és a kiejtést tárgyalja, és végül néhány ünnepelt Szanszkrit idézettel zárul. Nos, remélem igazán élvezni fogod!

fel

 A Szanszkrit Nyelv rövid története

A Szanszkrit egy nagyon régi nyelv. Még ha nincs is rá egyértelmű bizonyíték, a Szanszkritról úgy tartják, hogy a még ősibb indoeurópai nyelvből ered. Az indoeurópai olyan nyelv, amely extrapolációk révén lett felépítve, és nincs róla írásos bizonyíték. A tanult emberek sok mindent állítanak, ami ellentmond egymásnak, de egy pontban egyetértenek: A Szanszkrit egy nagyon régi nyelv.

Az ősi árja törzsek Indiába vándoroltak, de a kiindulópontjuk még vitatott. Az elmúlt két évszázadban a nyelvészek sok mindent állítottak. A kiindulási pontot először Európába helyezték, később Baktriába és Szogdianába (Közép-Ázsia); azonban mostanság, a legutóbbi kutatások szerint ez a terület Kelet-Anatóliába tehető. Ugyanez a bizonytalanság áll fenn a Szanszkrit korával kapcsolatosan, beszélnek Kr.e. 1200-tól (a legkonzervatívabbak) Kr.e. 6000-ig. Néhány modern kutatás szerint az időpont a kettő között lehet, Kr.e. 3000 körül.

Másrészről, az időpont, amikor távoztak ezek az árják --indoeurópaiak--, hozzávetőlegesen Kr.e. 4500 körülre tehető.

Más korokban úgy vélték, hogy a Szanszkrit az ősi Föníciából származik, de számos egymásnak ellentmondó tényező volt jelen e teória kapcsán. A legfontosabb tényező a következő volt: A Szanszkrit egy rendkívül kifinomult és filozofikus nyelv volt, de a föníciaiak jól megfigyelhető kereskedelmi sajátosságokkal rendelkeztek, mivel a föníciaiak kiváló kereskedők voltak. Nos, mindezek ellenére, a jelenleg uralkodó teória --látszólag-- azt állítja, hogy a Szanszkritnak egy proto-indoeurópainak nevezett ősi nyelv a forrása.

A bonyolult nyelvészeti tanulmányok, melyek az időpontok meghatározásának érdekében történtek; és annak módja, hogy az indoeurópai nyelvek, a Szanszkrit mellett, hogyan fejlődtek, nem a vizsgálat témái itt, a Szanszkrit nyelv eme rövid történetének leírásában. A legfontosabb dolog, hogy a Szanszkrit kapcsolatban áll, valamelyest, a legtöbb nyelvvel, amit ismerünk; és annak ellenére, hogy néhány ember halottnak hiszi, továbbra is teljesen élő.

fel

 Kódok a Transzliteráció használatához

A Szanszkrit nyelv egy jel ábécét használ, amit úgy hívnak Devanāgarī. Meg lehet tanulni ezt az ábécét, de a tanulása sok időt vesz igénybe. Ezért, létre lett hozva egy Transzliterációs ábécé, amely könnyen olvasható latin betűket használ, és így nem szükséges ismerni a jeleket. Mindazonáltal, mivel a Szanszkritban 20-szal több betű van, mint a latin írásban, szükséges volt megalkotni 20 új karaktert --legalább-- diakritikus jelekkel (kötőjelek, pontok, stb.). Például, a Szanszkritban három féle "n" volt: az első gyakorlatilag olyan, mint a miénk, mint az "n" a "nemzet"-ben; a második olyan, mint az "n" az angol "burning" szóban (a nyelvet enyhén hátrafelé hajlítva kell kiejteni); az utolsó pedig olyan, mint az "n" az "enged"-ben (nazálisan kiejtve).

Szóval, felmerül egy probléma: hogyan jelenítsük meg az utolsó két "n"-t, amelyek nem léteznek a hagyományos latin írásban? Ezért létre lett hozva a Nemzetközi Szanszkrit Transzliterációs ABC (IAST), melyben egy pontot (diakritikus jelet) helyeztek az "n" alá annak érdekében, hogy jelezzék a nyelv hátrafelé hajlítását; és egy pontot az "n" fölé, hogy a nazalizációt jelöljék. A Unicode használatával ki van kövezve az utad, de néhány diakritikus jelekkel rendelkező karakter nem fog megfelelően megjelenni a böngészőkben. Így implementálnod kell egy speciális betűtípust is. Az én esetemben, az "Andika" az a Unicode betűtípus, amit a probléma megoldására választottam.

fel

 Szanszkrit és az Indiai Filozófiák

A legtöbb indiai filozófia Szanszkritul van, vagyis többnyire Szanszkrit nyelvű irodalommal rendelkezik. Az indiai irodalom a világ legnagyobb irodalma; és hogy mutassak egy példát: a szent Mahābhārata terjedelme annyi, mint 14 Odüsszeia (Homérosztól). A Szanszkrit irodalomnak nincs párja az egész világon, ugyanakkor számos individuum erőfeszítése ellenére, az emberek --különösen az én országomban-- nem megfelelően informáltak a témában.

Hat tradicionális filozófia van Indiában, de nem ők az egyedüliek, mivel több "nem tradicionális" filozófia szintén nagyon fontos. A "tradicionális" szó alatt azt értem, hogy ez a 6 filozófiai rendszer a Veda-knak nevezett négy szent könyv autoritását fogadja el (Ṛk, Sāma, Yajus és Atharva), és így ezek szerepelnek az irodalmukban. A tradicionális rendszerek a következők:

-NYĀYA: Ez a rövid szó azt jelenti "logikus érvelés". Gautamarṣi alapította, azaz a bölcs, kinek neve Gautama. Ez a logika rendszere, és a helyes tudás megszerzésének módjaival foglalkozik. Úgy is ismert, mint Ānvīkṣikī és Tarka. A logikus érvelés filozófiáját képviseli. Ennek az iskolának a nagy hozzájárulása az volt, hogy megalkotta az érvelési technika vizsgálódó eszközeit és azok szabályokba foglalását.

-VAIŚEṢIKA: Ez a hosszú szó azt jelenti "kiválóság", mert a követői szerint ez a filozófia felsőbbrendű a többi filozófiai rendszerhez képest. Azt is jelenti "partikularitás", lévén ez a rendszer dolgozta ki a partikularitás teóriáját. E teória ismertetése meghaladja a tudás szintjét ezeken az oldalakon. Ezt a nézőpontot (darśana-t) Kaṇādarṣi alapította, és gyakorlatilag kéz a kézben jár a Nyāya-val. Mindent kilenc alapvető valóságba sorol be: föld, víz, fény, levegő, éter, idő, tér, lélek és elme. Azt tárgyalja, hogy ez a kilenc alapvető valóság miképpen hoz létre mindent. Ez akkoriban egy igazi "új hullámos" mozgalom volt, ami forradalmasította a tradicionális koncepciókat.

-SĀṄKHYA: Ez a szó azt jelenti "felsorolás". Ezt a rendszert azért hívják így, mert huszonöt tattva-ját vagy kategóriáját sorolja fel az Univerzális Megnyilvánulásnak, melyek nem a kilenc alapvető valóságból, hanem kettőből, Puruṣa-ból és Prakṛti-ből származnak. Több tudásra van szükségünk, hogy megértsük a pontos magyarázatot; én csak annyit fogok mondani, hogy őket úgy is lehet nevezni, mint "lélek" és "anyag". Ez egy hozzávetőleges megfogalmazás. A Sāṅkhya azt is jelenti "megkülönböztető tudás", mivel megadja a szükséges tudást, hogy különbséget tegyünk Puruṣa és Prakṛti között, ami esszenciális annak érdekében, hogy elérjük a spirituális Felszabadulást ennek a nézőpontnak vagy darśana-nak megfelelően. Mindenesetre nincs félretéve itt az előző rendszerhez tartozó kilenc alapvető valóság. Csak megmutatja, hogy ezek nem végső valóságok, hasonlóképpen, mint ahogy az atom elektronokká és protonokká való szétbontása nem veti el az atom létezését, csupán megmutatja, hogy ez nem a legvégső lehetséges felbontása az anyagnak. A Sāṅkhya megmutatja, hogy minden a Prakṛti-ból fejlődött ki, kivéve az Én-t vagy Puruṣa-t, aki sehonnan sem fejlődött ki, illetve örökké létező és teremtetlen. Ez a jelenség, hogy filozófiák benne foglaltatnak egymásban, a rendszerek többségének egy állandó jellemzője. Talán a követőik vitatkoznak egymással, de a filozófiák maguk nem.

 -YOGA: Ezzel a szóval specifikusan a Yoga egy fajtája jelzett, a "Nyolcágú Yoga". Nagyon óvatosan! Ez a szó azt jelenti "egyesülés", és a Szanszkrit "yuj" gyökből származik (egyesülni, csatlakozni). Azért nevezik így, mert egyesíti az individuális lelket az Univerzális Lélekkel. Maharṣi Patañjali alapította, vagyis a Nagy Bölcs (Maharṣi), kinek neve Patañjali. Ez a Sāṅkhya doktrína gyakorlati aspektusa. A Yoga-ban a fő érdekeltség azokban a módszerekben rejlik, melyek által az individuum szabályozhatja az elméjét, és ezáltal megismerheti az ő Én-ségét közvetlen tapasztalaton keresztül. Sokféle módszert használnak fel csak emiatt, nyolc szintre felosztva. Ez a rendszer harmonikusan együttműködik az előzővel, olyannyira, hogy beszélhetünk "Sāṅkhya-yoga"-ról is.

-PŪRVAMĪMĀṀSĀ: "Pūrva" azt jelenti "az első rész", ami itt egy utalás az ősi Veda-k első részére vagy részletére, amit úgy hívnak Mantra. "Mīmāṁsā" azt jelenti "vizsgálat vagy értelmezés". Szóval, a teljes fordítás az lenne, hogy "Az ősi Veda-khoz tartozó Mantra-nak nevezett első rész vagy részlet értelmezése vagy vizsgálata". Jaiminirṣi alapította (a bölcs Jaimini).

Ez a rendszer főleg a védikus rítusokat és azok felhasználását tanulmányozza. Fő célja megalapozni a Veda autoritását. A szolgaságtól való megszabadulás e szerint az iskola szerint a cselekedetek alóli felszabadulás, azáltal, hogy ragaszkodás nélkül végezzük azokat. A rituálé és a helyes cselekedetek elsődlegesek benne a vágyott cél eléréséért. Röviden, a rituálék a megfelelő cselekedetek a Felszabadulás eléréséhez.

-VEDĀNTA: Úgy is ismert, mint Uttaramīmāṁsā. Az "uttara" szó azt jelenti "az utolsó rész", azaz az utolsó részlete vagy Upaniṣad része az ősi Veda-knak. A "mīmāṁsā" kifejezés azt jelenti "vizsgálat vagy értelmezés". Szóval, a teljes fordítás az lenne, hogy "Az ősi Veda-k utolsó részletének vagy Upaniṣad részének értelmezése vagy vizsgálata". Másfelől, a Vedānta szó azt jelenti "a Veda-k (veda) vége (anta)". Ez a jelentés két értelmezést tesz lehetővé, úgymint.:

1) A leginkább felmagasztalt, a Veda-k legjobbja.

2) A későbbi része a fent említett Veda-knak, vagyis az Upaniṣad-ként ismert rész --ami elsődlegesen a tudással foglalkozik, míg a Veda-k korábbi része a rituálékkal foglalkozik--.

Ez a filozófia három önálló rendszerre van felosztva:

a) Non-dualizmus vagy Advaita

b) Minősített Non-dualizmus vagy Viśiṣṭādvaita

c) Dualizmus vagy Dvaita

Nem fogok belemenni a részletekbe, mert az egy hosszú folyamat lenne, és még nem jött el ennek az ideje. Annyit fogok csak mondani, hogy ennek a három rendszernek az alapítói Śaṅkarācārya, Rāmānuja és Madhvācārya, rendre.

Az egy Rendszerbe integrált három Védikus rendszer megegyezik  a következő dologgal kapcsolatban: "a Sāṅkhya felfedezéseit nem szabad elvetni". Azonban, mindegyikük az egyetlen Végső Valóság létezését képviseli. Majdnem ugyanazon a módon elemzik a Kozmikus Megnyilvánulás Folyamatát, mint a Sāṅkhya. A három Vedānta Egy Isten létezését állítja, de mind az Ő természetét, mind az Ő kapcsolatát az egyénnel más-más módon fejti ki.

Vannak "nem tradicionális" filozófiák, melyek irodalmában nem található meg a négy Veda. Például: a Tantrikus filozófiák. Magán a Tantra-n belül több rendszer van: Trika, Kaula, Krama, stb. Amikor a Tantra-ról van szó, a többség, a tudatlanság miatt, "azonnal" szexuális gyakorlatokkal kapcsolja azt össze. Viszont mivel a Tantra-nak két fő ága van, ezért ez egyáltalán nem igaz. Ez a két ág a következő:

1) Jobbkezes Tantra, ami a formális meditáción alapszik.

2) Balkezes Tantra, ami többféle gyakorlaton alapszik a Megvilágosodás eléréséért, beleértve a szexuális gyakorlatokat is.

Az én specialitásom a Trika avagy Kashmir Non-duális Shaivizmusa (ez a jobbkezes Tantra-hoz tartozik, és ezért nincs semmi köze a szexuális gyakorlatokhoz). Mindazonáltal, mondok néhány szót a balkezes Tantra-ról: Mostanság ezek a szent tanítások, amiket azért alkottak meg, hogy egy szexuális úton keresztül segítség az ember fejlődését, nagyrészt félre lettek értve. Ezek a gyakorlatok arra lettek megalkotva, hogy egy családfő vagy egy háziasszony elérje a fent említett Megvilágosodást, ami más korszakokban csak minden hátrahagyásával, és az erdőbe való elvonulással lett elérve. A szex, amit a családos emberek nem tudtak elhagyni, a spirituális növekedés eszközeként volt használva néhány gyakorlatban. Mindez messze, messze áll néhány jelenleg kivitelezett szexuális gyakorlattól, melyek pusztán tudatlanságról és perverzióról tanúskodnak. Az emberi elme újfent, a kezdetben meglévő jó szándék és tisztaság ellenére, mindent tisztátalansággá változtatott.

-TRIKA: A Trika avagy Kashmir Non-duális Shaivizmusa kapcsán azt kell mondanom:

Sok évig tanítottam. Lényegében forradalmi nézőpontokat hoz, amelyek mély hatással vannak az ezeket vizsgáló személy életére. Például: a minden mögött meghúzódó egység és a függetlenség koncepciója figyelemre méltóan be van itt mutatva . Ez a rendszer azt állítja, hogy mindannyian kincsekkel rendelkezünk, de nem élvezzük ezeket puszta tudatlanságból. Röviden, ráveszi az emberi létezőt, hogy ráébredjen az ostoba életére, amit él, tele félelemmel és tudatlansággal, és ezután bedobja őt a saját Belső Énjébe, az ő saját Lelkébe. Ez nem egy különböző teóriákat tételező puszta "fotel" filozófia, aminek nincs kapcsolata az életünk konkrét tényeivel. Ellenkezőleg, elsődlegesen gyakorlatias, és bárkinek megváltoztatja az életét, aki kapcsolatba kerül vele.

Az elemzése a Teremtésről egyszerűen lenyűgöző, és valóban rendkívül teljes. Az egyén tisztán láthatja benne a kölcsönös kapcsolatát mindannak, ami megnyilvánult. Egy másik jellemzője, hogy nem tételezi "a világ elhagyását". Ellenkezőleg, azt állítja, hogy a valódi probléma nem a világ, hanem az egyén szegényes nézőpontja a világ tekintetében. Emellett, egy új és "gyönyörteli" nézőpontot nyújt számunkra a világ elemzéséhez.

Természetesen én nagyon szeretem Kashmir Non-duális Shaivizmusát, de nem azt mondom: "Ez a rendszer a legjobb filozófiai rendszer". Ellenkezőleg, mindegyik említett filozófia nagyon jó. Minden emberi létezőnek megvan a saját útja, és az ő saját filozófiája. Ezek a filozófiai rendszerek hatalmasak. Szóval választanom kellett legalább egy rendszert, amit mélységében tanulmányozok. Az életem rövid, tudod. És a Trika-t választottam, mivel megfelel a filozofikus és gyakorlati szükségleteimnek. Ennélfogva, mindig azt a filozófiát kell választanod, amelyik hozzád illik. Ezt teljesen meg kell érteni.

A többi említett rendszer --Kaula és Krama-- közeli kapcsolatban áll a Trika-val, habár megvannak a maguk sajátosságaik. A Kaula által elvégzett elemzés a Szanszkritról, ahogy hangokat jelölnek mind a 36 szinthez, amit a Trika a Teremtés Folyamatáról tételez, nagyon érdekes. Másfelől, a Krama szintén számos mély elemzést tartalmaz ezekről a szintekről, de különböző istennőkkel társítja őket. Röviden, egy igazi kincs, ami mindenki számára elérhető.

Biztosan megfeledkeztem néhány rendszerről, de ennyi szerintem elég. A fontos dolog itt a következő megértése: Sok elérhető eszközünk van annak érdekében, hogy megértsük az életünket és az életet általánosságban. Ha az erőfeszítésem akárcsak egy személyt is képes felruházni ezzel a bölcsességgel, akkor a küldetésem teljesül.

Még egy dolog, nézd meg a Szanszkrit Idézeteket, mert ezek a szövegekből vett idézetek közeli kapcsolatban állnak az itt pusztán felvázolt filozófiákkal. Emellett, mindegyik idézet alatt van tőlem egy magyarázat.

fel

 A Szanszkrit és a Yoga kapcsolata

Először is, határozzuk meg, mit hívunk "Yoga"-nak. A "Yoga" szó, mint azt tudjuk, azt jelenti "egyesülés". Egyesülés kivel?: egyesülés egy Magasabb Valósággal. Nos, van egy tradicionális Yoga --amelyre korábban hivatkoztam-- avagy Patañjali Yoga-ja, amit azért hívnak így, mert a bölcs Patañjali alakította ki.

Ez a Yoga úgy is ismert, mint Aṣṭāṅgayoga vagy Nyolcrétű Yoga, mivel 8 szintet határoznak meg. Az első szint a Yama vagy Kerülendő (erőszakmentesség, igazság, a lopástól való tartózkodás, mértékletesség és a kapzsiságtól való tartózkodás), a második pedig a Niyama vagy Követendő (tisztaság, megelégedés, lemondás, a Szövegek tanulmányozása/recitálása, és odaadás Isten iránt). A harmadik szint az Āsana vagy Pozitúra; itt kizárólag meditatív pozitúrákat tanítanak. A negyedik szint a Prāṇāyāma vagy az Életenergia Realizációja; itt a légzés különböző módjainak hatására az egyén realizálja az Életenergiát. Az ötödik szint a Pratyāhāra vagy az Érzékek visszatartása; itt az egyén visszatartja a külső érzékszervek figyelmét, és ezáltal eléri a befelé fordulást. A hatodik szint a Dhāraṇā vagy Koncentráció; itt az elme egyhegyűvé válik egy nagyon rövid ideig. A hetedik szint a Dhyāna vagy Meditáció; itt a Koncentráció sokkal hosszabb, amíg eléri a nyolcadik szintet, aminek a neve Samādhi, melyben az egyén Teljes Realizációt ér el a meditáció tárgyát illetően.

Nos, ez csupán egy összegzés volt. Ezen tradicionális (védikus) Yoga mellett vannak más Yoga-k: a híres HAṬHAYOGA (a test pozitúráin alapuló közismert rendszer); BHAKTIYOGA (az Odaadás Yoga-ja), JÑĀNAYOGA (a Tudás Yoga-ja), KARMAYOGA (a Cselekvés Yoga-ja), MANTRAYOGA (a Mantra-k vagy Szent Szavak Yoga-ja), stb. Mindezen Yoga-k szintén kapcsolódnak filozófiákhoz is, amik közül néhányat korábban felvázoltam, szóval a tudás univerzuma mérhetetlen. És minden Szanszkritul van, illetve nincs még minden lefordítva, mivel rendkívül terjedelmes, és nagyon kevés ember képes ezeket megfelelően lefordítani.

Ebből kifolyólag, a Yoga és a Szanszkrit közötti kapcsolat figyelemreméltó. Például, a Haṭhayoga tradicionális irodalma Szanszkrit nyelven van (Haṭhayogapradīpikā, Haṭharatnāvalī, stb.), és a pozitúrák, légzések, pecsétek stb. neve is Szanszkrit nyelven van, annak ellenére, hogy újabban fel lettek találva nyugati elnevezések néhány póz kapcsán. Ez a rövid elemzés megmutatja a Szanszkrit nyelv rendkívüli fontosságát a Yoga világában. A Yoga nem létezne Szanszkrit nélkül.

Meg kell értenünk végre, hogy a "Yoga" szó (amit mostanság nagyon sokat használnak) nem csak "pozitúrákat, légzéseket stb." jelent, hanem rengeteg gyakorlatot, több szinten (érzelmi, intellektuális, hangi, stb.). Ezért a Yoga nem szinonimája a Haṭhayoga-nak, hanem a Haṭhayoga egy része a teljes Yoga-nak. Ez gyakori hiba itt Argentinában, mert az emberek általában a teljes Yoga-t néhány pozitúrának, légzésnek és hasonlóknak tekintik. Nem, ez a Haṭhayoga, ami egy aprócska része a számos módszernek: meditáció, mantra-k ismétlése, odaadó cselekedetek, a Szövegek tanulmányozása stb. Röviden, a Yoga az összes Yoga (Haṭhayoga, Bhaktiyoga, Jñānayoga, Mantrayoga, Rājayoga stb.), és nem csak a Haṭhayoga.

Hogy további információt szerezz erről a témáról, menj a Szanszkrit idézetekhez.

fel

 Szanszkrit ABC

A Szanszkrit által használt fő ábécé úgy ismert, mint Devanāgarī, ami több részre felosztható különféle megközelítések alapján. Szóval lássuk az ábécét, a következő szakaszban pedig tanuljuk meg, hogyan kell kiejteni a betűket. Még egy dolog, a "ḹ" magánhangzót itt nem vesszük számításba, mert ez egy teoretikus és ritkán használt magánhangzó. "Teoretikus" alatt azt értem, hogy a rövid/hosszú párok folytatására lett kitalálva: a/ā, i/ī, stb., így a "ḷ" nem marad a hosszú párja nélkül.

Az egyik figyelemre méltó dolog a Szanszkritban, hogy a mássalhangzók szillabikusak, azaz magukkal hordozzák az "a" magánhangzót. Az "a" nélkül nem lehetne őket kiejteni, mert az "a" a legfőbb betű. A magánhangzók többségét (az Anusvāra "ṁ" és a Visarga "ḥ" kivételével) ki lehet ejteni magukban, mássalhangzók vagy más magánhangzók szükségessége nélkül, de a mássalhangzókat nem lehet kiejteni magánhangzók nélkül. Ez tisztán mutatja, hogy ezekben az egyszerű karakterekben egy teljes filozófiai modell rejtőzik. A magánhangzók és a hangjaik elsődlegesen azzal kapcsolatosak, ami felsőbbrendű és független, míg a mássalhangzók (főleg az első és második csoport tagjai) elsődlegesen a Teremtés alacsonyabb szintjeivel kapcsolatosak. A téma kétségkívül sokkal kiterjedtebb. Ez csupán egy egyszerű "utalás" volt a Szanszkrit sajátos jellegére: ez egy rendkívül alaposan kidolgozott nyelv, teljes összhangban a mögötte rejlő tudománnyal. Ez a csodálatos ezzel a nyelvvel kapcsolatban. Végül, az "ṁ" magánhangzó (Anusvāra elnevezéssel), ahogy a neve is rámutat, mindig egy magánhangzó után jön, ami támaszt ad neki (a hivatalos ábécében természetesen az "a" ad neki támaszt). A "ḥ" magánhangzónak (Visarga elnevezéssel) szintén szüksége van magánhangzóra támaszként, az ábécében az "a"-val egyesülve van feltüntetve.

Még egy dolog: A hivatalos ábécét alkotó karaktereken kívül létezik egy sor "hibrid" jel, amik kettő vagy több hivatalos karakter kombinációjából állnak. Például:

त्त (tta) द्य (dya) ङ्ग (ṅga), stb. Menj az Összevonásokhoz több információért.

fel

 Kiejtési Útmutató

Tanulmányomat az előző Táblázatra alapozva, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy elmagyarázzam a különböző betűk kiejtését. Ha meg szeretnéd hallgatni a hangokat is, menj a Kiejtés 1: A Betűk oldalra.

Először is, van egy mértékegység, amit úgy hívnak "mātrā" avagy "egy rövid magánhangzó (mint az "a") kiejtéséhez szükséges időtartam". A rövid magánhangzók (a, i, u, ṛ, ḷ) 1 mātrā-ig tartanak, míg a hosszú magánhangzók (ā, ī, ū, ṝ) és a diftongusok (e, ai, o, au) 2 mātrā-ig tartanak. Másfelől, az Anusvāra ("ṁ") és a Visarga ("ḥ") mind 1/2 mātrā-ig tart.

A mássalhangzóknak szükségük van egy magánhangzóra a kiejtésükhöz. A Szanszkrit ábécében a választott magánhangzó az "a".

fel

 Sandhi vagy Kombinációk fogalmai

Van valami, ami bonyolítja a Szanszkrit nyelvet, ugyanakkor pedig egy exkluzív sajátosságot ad neki: a Sandhi vagy Kombinációk törvényei. A nyers szavak (vagyis amik a szótárban vannak), mint az igei gyökök, főnevek, stb., különböző transzformációkon mennek keresztül, mielőtt a mondatba helyeződnek. De, ugyanazon mondaton belül, nagyon gyakran szintén bizonyos adaptációkon kell keresztülmenniük, hogy meg legyen őrizve egy harmonikus fonetikus flow. A magyarban ezt a szempontot általában nem veszik figyelembe.

Például, a mondat "Roland tanul". Látjuk itt, hogy a "d" (zöngés) jelenik meg a "t" (zöngétlen) előtt. Tehát, nincs fonetikus harmónia, és ennek hiánya akadályozza a kiejtést. E kellemetlenség miatt, a nyelv általában a "záró d" elhagyásával oldja meg a problémát ("Rolan tanul"-ként kiejtve); vagy pedig átváltoztatja a "d"-t egy "t"-re ("Rolant tanul"-ként kiejtve). Általában ez történik.

Ezzel ellentétben, a Szanszkritban, ezzel a kellemetlenséggel előre számolnak, és úgy kerekednek felül rajta, hogy a két betű közül az egyik idomul (a záró vagy a kezdő), vagy mind a kettő egy időben, így a nyelvnek nem kell semmit elhagynia vagy átváltoztatnia. A megadott példa alapján, ha a mondat "Roland tanul" Szanszkritul volna, akkor esetlegesen így lenne leírva: "Rolant tanul" --megváltoztattam a "záró d"-t egy "t"-re--. Most két t van, és mindkettő zöngétlen. Így nincs jelen a kellemetlen hiánya a fonetikus harmóniának. Talán a példa nem volt teljesen kielégítő, de biztosan értettél engem.

Ez a gyönyörű jellegzetesség némileg bonyolítja a dolgokat, de a szépség és harmónia rendkívüli áramlását adja a Szanszkritnak, amit nagyon nehéz megtalálni más közönséges nyelvekben. Ez a jellemző --a Sandhi vagy Kombinációk-- nagyon különlegessé teszi ezt a nyelvet (kifejezetten különlegessé, hogy kántáláshoz használjuk). Az írást is minimalizálja, mert habár a transzliterációban ez a minimalizálás nem fog annyira jelentősnek tűnni, ugyanakkor ha valaki eredeti Szanszkrit karakterekkel ír, akkor az lesz. Nyilvánvalóan, nem fogom most részletezni az összes törvényét a Sandhi-nak. Csak felvázolok néhány törvényt, de teljes mértékben meg kell értened, hogy habár önkényesnek tűnhetnek, egy mögöttük nyugvó teljes tudományon alapszanak.

Nézzünk egy egyszerű példát a Sandhi egy nagyon jellemző törvényéről. Van egy Szanszkrit nyers szó: "namaḥ" (a szótárban a "namas"-ból származik), ami azt jelenti "üdvözlés", egyéb dolgok mellett. Tegyük fel, hogy valaki azt akarja leírni "Üdvözlet a Kedvezőnek"; ekkor hozzá kell adnia a "śivāya" szót (a Kedvezőnek). Most egyesítem a két kifejezést:

Namaḥ śivāya (ebben az esetben nem volt változás, mert a záró Visarga "ḥ" zöngétlen --nem rezonál--, csak úgy, mint a kezdő "ś". Ezért nincs jelen a fonetikus harmónia hiánya).

De most tegyük fel, hogy valaki azt akarja leírni "Üdvözlet Istennek"; ekkor hozzá kell adnia a "devāya" szót (Istennek). Nos, pusztán egyesítem a két kifejezést:

Namaḥ devāya (de jelen van a fonetikus harmónia hiánya, mert a záró Visarga "ḥ" zöngétlen, míg a kezdő "d" a "devāya"-ban zöngés).

Hogyan oldják meg ezt a problémát a Sandhi Törvényei? Azt mondják, ebben a konkrét esetben, hogy meg kell változtatni a záró "aḥ" végződést a "namaḥ"-ban "o"-ra (zöngés magánhangzó). Természetesen a folyamat, hogy hozzájussunk az "o"-hoz komplexebb --lásd Kombináció (4) a Szanszkrit szekcióban--:

Namo devāya (most pedig nincs jelen a fonetikus harmónia hiánya, mert az "o" és "d" mindkettő zöngés betű)

Természetesen a betű változása nem mindig ennyire tiszta és egyszerű, mert vannak esetek, amikben még ha látszólag nincs is jelen fonetikus probléma, használni kell a Sandhi Törvényeit, hogy a kiejtést még könnyebbé tegyük. Például, --megint a "namaḥ"-ot fogom használni-- tegyük fel, hogy valaki azt akarja leírni "Üdvözlet neked"; ekkor hozzá kéne adnia a "te" szót (neked). Most egyesítem a két kifejezést:

Namaḥ te (a Sandhi látszólag nem lenne szükséges, mert a záró Visarga "ḥ" zöngétlen, csak úgy, mint a kezdő "t").

Mindazonáltal, az "aḥ" végződést át kell változtatni "as"-szá. Így, a kifejezés teljesen befejezve:

Namas te (a "s" szintén zöngétlen, csak úgy, mint a "t").

Talán azon tűnődsz, miért csinálná ezt bárki? Nos, amellett, hogy némiképp javul a fonetikus harmónia, ez a változás minimalizálja az írást, mert egyesíteni tudom a két szót:

Namaste

Talán a minimalizáció nem jelentős a transzliterációban, de amikor valaki eredeti Szanszkrit karakterekkel ír, akkor igen. Nézd:

Namaḥ te
नमः ते

Namaste
नमस्ते

Most láthatod a fent említett minimalizációt. Talán azt mondod, hogy "ez csak egy kevés", de amikor hosszú paragrafusokat kell írnod, akkor bizonyosan szemmel látható lesz. Továbbá, a mondat tömörebbnek néz ki.

Remélem felismerted ennek a szent nyelvnek a nagyságát és szépségét ezeken az egyszerű példákon keresztül.

fel

 A Szanszkrit Nyelvtan fogalmai

Egyébként, a Szanszkrit nyelvtan nagyon terjedelmes és kidolgozott. Gyönyörűen összefonódik a filozófiával, és a kettő egy összefüggő és tökéletes "egészet" alkot. Nyilvánvalóan nem mélyedhetek el benne ezen az egyszerű oldalon, de mutatni fogok példákat két fő témakör kapcsán: IGÉK ÉS FŐNEVEK.

IGÉK: Az első dolog, amit mondanom kell, hogy a szótárban az igék úgy jelennek meg, mint igei gyökök. Ezek az igei gyökök sohasem jelennek meg egy mondaton belül a "szótári formájukban", hanem keresztül kell menniük egy tisztán meghatározott transzformáción. Mielőtt használatba kerül (ragozódik) egy mondatban, az igei gyöknek először át kell alakulnia egy igei tővé, és ezután válik alkalmassá a ragozásra. A gyök maga általában nem alkalmas a ragozásban használt végződések fogadására. Tehát először át kell alakulnia egy igei tővé. Ezt elég könnyű megérteni.
Mindazonáltal, a dolog enyhén bonyolódik, mivel a gyökök tíz Házba (gaṇa-ba) vannak csoportosítva, melyek csak a Jelenidőt és a Befejezetlen Állapotot érintik, valamint a Potenciális (más néven Óhajtó) és Felszólító Módokat. Mindegyik Ház szabályok pontos készletével rendelkezik az igei tövek megformálásához. Szerencsére, a tíz Házat fel lehet osztani további két nagy csoportra: Változatlan (hozzá kell adni az "a"-t a tő megformálásához) és Változó (nem kell hozzáadni az "a"-t a tő megformálásához). Természetesen ez a téma nagyon mély és jóval kiterjedtebb; csak egy kezdeti bepillantást nyújtok belőle (menj az Igékhez több információért).

Csak a változatlan tövű gyököket fogom kifejteni, ami 4 Házat foglal magába: az 1., 4., 6. és 10. Házakat. Mindegyiknek tartalmaznia kell egy "a"-t a ragozáshoz. És e négy Ház közül egyedül az 1. Házat fogom elemezni. Mielőtt elkezdjük, szükséges ismerni, hogy mi az a "Guṇa helyettesítés". A "Guṇa" szóval nem a jól ismert Sattva --jóság--, Rajas --szenvedély-- és Tamas --sötétség-- minőségekre utalok (ahogyan ezeket a Sāṅkhya-yoga filozófiai rendszer határozza meg), hanem a Magánhangzó Alternáció Fokozására (milyen hosszú kifejezés!). Röviden, nagyon finom szintről van szó. A Magánhangzó Alternáció Fokozása hármas:

Például, az "i" és "ī" magánhangzók erősített vagy Guṇa foka az "e" magánhangzó; míg az elnyújtott vagy Vṛddhi fokuk az "ai". Hogy megkapjuk az erősített és elnyújtott fokokat, egyszerűen csak hozzá kell adni egy "a"-t az egyszerű magánhangzókhoz (gyengített fokozás). Az "a" betű az első, és a Legmagasabb Valóságot képviseli. Következésképp logikus, hogy egy másik magánhangzó erősítetté válik, amikor az "a"-t hozzáadjuk. A Sandhi vagy Kombináció szabályai, amik az erősített fokozás felépítéséhez kellenek, nagyon egyszerűek: (a + i/ī = e); (a + u/ū = o); (a + ṛ/ṝ = ar); (a + ḷ = al).
Másfelől, az elnyújtott vagy Vṛddhi fok felépítéséhez egyszerűen csak hozzá kell adni egy másik "a"-t az erősített vagy Guṇa fokhoz. Az elnyújtott fok felépítéséhez használt Sandhi vagy Kombináció szabályok szintén nagyon egyszerűek: (a + a = ā); (a + e = ai); (a + o = au); (a + ar = ār); (a + al = āl).

És talán azon tűnődsz: mi értelme megtanulni a Guṇa-t, stb.?

Jó kérdés. A válasz egyszerű: ahhoz, hogy egy igei gyököt átalakíts egy igei tővé, nélkülözhetetlenül szükséges ismerned a Magánhangzó Alternáció Fokozásait. És most adni fogok egy példát kizárólag egy olyan igei gyököt használva, ami az 1. Házhoz tartozik.

Két szabály van az igei tő megformálásához ebben az 1. Házban:

1. Ha az igei gyök utolsó előtti betűje egy rövid magánhangzó (a, i, u, ṛ, ḷ), akkor ezt helyettesíteni szükséges a Guṇa-jával (erősített fokával), vagyis az "a, e, o, ar és al"-t kell behelyettesíteni az "a, i, u, ṛ és ḷ" helyére, rendre. Meg kell jegyezni, hogy az "a" ugyanaz marad, bármiféle változás nélkül.
2. Ha az igei gyök utolsó betűje egy magánhangzó (rövid vagy hosszú), akkor ezt helyettesíteni szükséges a Guṇa-jával (erősített fokával).

Teljesen megértve a fent említett szabályokat, most figyelmesen tanulmányozni fogom, hogyan kell felépíteni az igei tövét egy igen jól ismert gyöknek: "bhū" (van, válik):

भू
Mivel ennek a "bhū" gyöknek a végén egy hosszú magánhangzó van, az (ehhez a Házhoz tartozó) 2-es szabályt kell alkalmazni rá. Ekkor az igei tő a "bho", mert az "o" a Guṇa-ja vagy erősített foka az "ū"-nak. Ez viszonylag könnyű volt.

Haladjunk tovább a ragozással: Most már megvan az igetövünk, és tegyük fel, hogy egyes szám 3. személyben szeretnénk ragozni--"ő van" vagy "ő válik"--. Mivel ez a gyök az 1. Házhoz tartozik, és másfelől ez a Ház ahhoz a csoporthoz tartozik, amelyikben hozzá kell adni az "a"-t a tő megformálásához (1., 4., 6. és 10. Házak, rendre), hozzá kell adnom az "a"-t. Tehát:

igei tő + "a" = igei tő összetétel
bho + a = bhoa

De az "oa" magánhangzó csoport nem létezhet, mivel ezt tiltja a Sandhi vagy Kombinációk egy szabálya. Ekkor az "o"-t le kell cserélni valami másra. Maguk a Sandhi vagy Kombinációk szabályai adják meg a megoldást; azt mondják:

Mivel az "o" valójában "a + u", és az "u"-t meg lehet változtatni a "v" félhangzóra, írhatunk "av"-ot "o" helyett.

Ezt megteszem, és a "bhoa" átalakul ehelyett "bhava"-vá. Ez egy igei tő "összetétel"... igen, azt hiszem hívhatjuk ezt így.

Végül hozzá kell adnom a megfelelő végződést Egyes szám 3. személyben. A végződés "ti"; tehát a teljesen elkészült ragozás:

bhavati

Ő van
Ő válik

Nagyon jól tudom, hogy sok dolgon fogsz tűnődni, és azt is tudom, hogy sok kétséged lesz most, mivel számos dolog rendkívül önkényesnek látszik. Azonban meg kell értened, hogy nem adhatok még egy alapfokú kurzust sem a Szanszkrit nyelvtanról ezen a bevezető oldalon. Mindez amit épp kifejtettem csak egy apró mintája volt annak, hogy mennyire kidolgozott és csiszolt a Szanszkrit nyelvtan az igék tekintetében. A Szanszkrit egy teljesen kifejlődött, kifinomult és rendkívül szakszerű nyelv (semmi sem véletlen); és csak úgy, mint az általam használt XHTML-nél ezen oldal megírásához, precíz szabályokat kell használni a Szanszkritban a ragozás, mondatok stb. helyes felépítéséhez. Röviden, ez a nyelv meglehetősen konzisztens, magában egyfajta teljesen összehangolt élő organizmust formálva annak érdekében, hogy tovább funkcionáljon.

FŐNEVEK: Szintén számos érdekes és kidolgozott jellegzetességük van. Azzal ellentétben, ami az angol nyelvben történik, a Szanszkritban az olyan szavakat, mint: to, toward, of, from, with stb. általában nem használják; hanem a főnév (vagy melléknév) vége változik meg, hogy ezeket a szavakat hozzáadja. Ezt hívják Ragozásnak [a magyar nyelvben szintén ragozást használunk (a ford.)]. Azt mondhatnánk, hogy két általános csoportja van a főneveknek:

1. Amik egy magánhangzóra végződnek.
2. Amik egy mássalhangzóra végződnek.

Nyilvánvalóan, a főnevek mindegyik csoportjának van egy rag- vagy végződéskészlete. Valójában, mivel számos mássalhangzó és magánhangzó érintett, még azt is mondhatnám, hogy annyi készlete van a ragoknak vagy végződéseknek, ahány záró magánhangzó és mássalhangzó van. Összegezve, van egy készlete az "a"-ra végződő főneveknek, van egy a "ṛ"-re végződőknek, van egy az "in"-re végződőknek stb. Azt mondhatná valaki: ez egy őrület, hogy annyi végződést kívülről meg kell tanulni. De jön valami, ami kisegít bennünket ebből a nehézségből:

Azt lehet mondani, hogy a mássalhangzóra végződő főneveknél használt ragok (végződések) készlete egyfajta minta az összes többi rag vagy végződés készletére.

Nos, nem fogok tovább beszélni erről a témáról, mert több tudást igényel. Csupán el fogom magyarázni a leggyakoribb főneveket:

"a"-ra végződő főnevek (csak hímnem)

Először is tájékoztatlak, hogy az Egyes- és Többesszám mellett a Kettősszámot is használják a Szanszkritban. Az irányelvek a következők: Az Egyesszám "egyet" jelöl, a Kettősszám "kettőt" jelöl, a Többesszám pedig "hármat vagy többet" jelöl.

Ahogy azt korábban mondtam neked, az olyan névutókat mint "felé", "irányában", "közül", stb. általában nem használják a Szanszkritban, hanem ragozást használnak (a főnév vagy melléknév záró része átalakul), hogy megalkossák a fent említett névutókat. Nyolc Eset van (mindegyik számban --Egyes, Kettős és Többes--, természetesen), amiket feltehetőleg már ismersz:

Az "a"-ra végződő hímnemű főnevek végződéseinek egyszerű táblázata a következőképpen néz ki:

Lássunk most egy tényleges példát, a "Śiva" szót használva ("Kedvező"; a Legfőbb Létező egy jelzője)

És most, abban az esetben, ha elvesztél volna a sok szó között, megadok még egy táblázatot a "Śiva" főnév mindezen ragozásainak lehetséges fordításaival.

Amint látod, nagyon egyszerű, mert ezek az irányelvek szintén teljesen működőképesek a többi magánhangzóra (az "a"-n felül) végződő főneveknél, és azoknál, amik egy mássalhangzóra végződnek. Csak a végződések fognak megváltozni. Nos, most pedig egy egyszerű példa, ami egyidejűleg bemutatja működés közben mind az igéket, mind a főneveket . Tegyük fel, hogy arra gondolok:

a Kedvező eszik

Van itt egy főnevem (Kedvező), ami Alanyesetben van (a Kedvező), és az "enni" ige Egyesszám 3. személyben ragozva, Jelenidőben. Futólag belepillantok a szótárba, és azt találom, hogy az "enni"-hez tartozó igei gyök a "khād", és hogy az 1. Házhoz tartozik (emlékezz, hogy 10 Ház van). Az 1. Házhoz tartozó szabályok a következőt mondják ki:

1. Ha az igei gyök utolsó előtti betűje egy rövid magánhangzó (a, i, u, ṛ, ḷ), akkor ezt helyettesíteni szükséges a Guṇa-jával (erősített fokával), vagyis az "a, e, o, ar és al"-t kell behelyettesíteni az "a, i, u, ṛ and ḷ" helyére , rendre. Meg kell jegyezni, hogy az "a" ugyanaz marad, bármiféle változás nélkül.
2. Ha az igei gyök utolsó betűje egy magánhangzó (rövid vagy hosszú), akkor ezt helyettesíteni szükséges a Guṇa-jával (erősített fokával).

A "khād" gyök (enni) nem tesz eleget az 1. szabálynak, mert a magánhangzója az utolsó előtti betű, de hosszú; és természetesen a 2. szabálynak sem tesz eleget. Így, az igei gyöknek semmilyen módosuláson nem kell keresztülmennie, és máris képes egy igei tőként működni. Másfelől, mivel az 1. Ház az egyike a négy Háznak változatlan tövekkel (1., 4., 6.és 10. Ház, rendre), hozzá szükséges adni egy "a"-t a tőhöz. Ekkor az igei tő összetétel a "khāda" lesz. Végül, hozzáadom a végződést Egyesszám 3. személyben, Jelenidőben; ez a végződés a "ti". Így, az ige teljesen ragozva a következőképp néz ki:

khādati ("ő eszik)

Másfelől, a "Śiva" főnevet (Kedvező) Alanyesetben kell ragozni (mint az "enni" ige alanyát). Ránézek a fenti táblázatra, majd pedig leírom:

Śivaḥ (a Kedvező)

Most szimplán egyesítem a főnevet és az igét:

Śivaḥ khādati (a Kedvező eszik)

Nem szükséges módosítani a két szó közötti egyesülést a Sandhi vagy Kombinációk szabályainak alkalmazásával, mert a záró Visarga ("ḥ") egy zöngétlen betű, csak úgy, mint a kezdő "kha".

Csináljunk valami komplexebbet, fordítsuk le Szanszkritra ezt a mondatot:

A Kedvező él az emberben

"A Kedvező", ahogy azt már kifejtettem, a "Śiva" Alanyesete. Így:

Śivaḥ (a Kedvező)

A "tartózkodni, élni, lakozni" igei gyöke a "vas" (ami az 1. Házhoz tartozik, és amint láthatod, eleget tesz a korábban megadott első szabálynak, az igei gyök igei tővé való átalakítása kapcsán). De az "a" Guṇa-ja ugyanúgy "a". Szóval, igei gyök = igei tő. Ezután hozzáadom az "a"-t (mivel a "vas" egy változatlan tővel rendelkező gyök), és végül a "ti" végződést (Egyesszám 3. személy, Jelenidő). Így:

vasati ("ő él")

És végül, az "ember" főnevet (nara) Helyhatározói Esetben kell ragozni. Ezért hozzá kell adnom a megfelelő végződést (ami lecseréli a "záró a"-t) a "nara"-hoz. Így:

nare (az emberben)

Most szimplán mindent egyesítek:

Śivaḥ vasati nare (a Kedvező él az emberben)

Nézd, a Visarga (ḥ) a Śivaḥ-ban egy zöngétlen betű, míg a kezdő "v" a "vasati"-ban egy zöngés betű. Ezért itt jelen van a fonetikus harmónia hiánya. Azért, hogy ezt javítsuk, a Sandhi vagy Kombinációk egy egyszerű szabályát használom, amit önkényesen el kell fogadj, mert ezt most nem tudom elmagyarázni neked. Ez a szabály kijelenti, hogy az "aḥ"-ot "o"-vá (zöngés betű) kell változtatni. Tehát, a teljesen összeállított és fonetikusan harmonikus mondat a következő:

Śivo vasati nare (a Kedvező él az emberben)

शिवो वसति नरे

És egy utolsó megjegyzés: ez a mondat helyesen van leírva, de az igét nagyon gyakran a végére helyezik. Ezen a módon:

Śivo nare vasati ("a Kedvező az emberben él"; meg kell jegyezni, hogy a Sandhi vagy Kombinációk előző szabálya továbbra is funkcionál, mert az "n" a "nare"-ban szintén egy zöngés betű, csak úgy, mint a "v" a "vasati"-ban)

शिवो नरे वसति

Ezt a mondatot meg lehet változtatni így is:

Nare śivo vasati (az emberben a Kedvező él)

नरे शिवो वसति

Rendben, egyelőre ez minden. Remélem felismerted, hogy milyen csodálatos is ez a nyelv. Ha igen, akkor valószínűleg megértetted, hogy a bölcsességnek --elrejtve benne és az általa támogatott filozófiákban is-- szintén egy csodának kell lennie. És ez a célom: Elterjeszteni ezt a bölcsességet, amennyire csak lehetséges, mert ez képes megvilágítani az életedet. Következésképp, a célom nem pusztán egy nyelvésszé, hanem egy bölcs emberré is alakítani téged. És most, jöjjön néhány idézet nagyon híres Szövegekből. Ezek az idézetek kegyelmes módon meg fogják neked mutatni a transzliteráció teljes folyamatát, közvetlenül az eredeti Szanszkrit karakterekből. Ez az én ajándékom neked.

fel

 Szanszkrit idézetek

... तत्तत्सङ्कुचितवेद्याभासात्मनो ज्ञानस्यापूर्णोऽस्मि क्षामः स्थूलो वास्म्यग्निष्टोमयाज्यस्मि...

... tattatsaṅkucitavedyābhāsātmano jñānasyāpūrṇo'smi kṣāmaḥ sthūlo vāsmyagniṣṭomayājyasmi...

... (Ő az Anyja) a tudásnak (jñānasya), kinek természete (ātmanaḥ) a különböző (tad tad) korlátolt (saṅkucita) tapasztalások (vedyā) villanása (ābhāsa). (Ez a korlátolt tudás vagy tapasztalás olyan formában jelenik meg, mint) "tökéletlen (apūrṇaḥ) vagyok (asmi)", "sovány (kṣāmaḥ) vagyok (asmi)" vagy (vā) "kövér (sthūlaḥ) vagyok (asmi)", "én vagyok (asmi) az Agniṣṭoma áldozat (agniṣṭoma) végrehajtója (yājī)"...

Figyeld meg, hogy amikor a szavak egyesítve vannak egy mondatban, akkor némileg másképpen néznek ki összehasonlítva az individuális formájukkal. Ez egy minta arra, hogyan használjuk a Sandhi vagy Kombináció törvényeit.

Ez egy szemelvény a bölcs Kṣemarāja (Kr.u. tizedik század) kommentárjából a "Śivasūtra-k" (A Kedvező aforizmái) elnevezésű fő Trika Szöveg 4. aforizmájához. Ahogy már korábban hallottad tőlem, ez a filozófia (Trika vagy Kashmir Non-duális Shaivizmusa) a specialitásom. Itt Kṣemarāja egy félreértett erőről beszél, amit "a tudás Anyjának" hív. Ez az Anya az őse az összes betűnek, amelyek a különböző nyelveket alkotják. Mivel ez az Anya nincs teljesen megértve, ez előidézi egy teljes utódnemzedékét a különböző kifejezések mögött rejtőző érzeteknek, amelyek mély hatással vannak minden emberi létező életére. A szerző három példát ad, hogy bemutassa a három alapvető limitációt minden személyben.

Az első limitáció a "tökéletlen vagyok" kifejezéssel van bemutatva. Társulva ennek az érzetével, amit az előbbi kifejezés ábrázol, az egész életünket a teljesség hiányának érzésével éljük le, mindig kívül keresve ezt a tökéletességet. Ez a tragédia.

A második a "sovány vagy kövér vagyok" kifejezéssel van bemutatva. Társulva ennek az érzetével, amit az előbbi kifejezés ábrázol (ezt a példát használtuk, de használhatnánk bármilyen más megkülönböztető példát, "fehér vagy fekete vagy sárga vagyok" stb.), megkülönböztetjük az embereket és dolgokat egymástól, ezzel egy időben magunkat pedig különbözőnek tartjuk ezektől az emberektől és dolgoktól. Ebből a megkülönböztetésből csupán fájdalom származik.

A harmadik limitáció az "én vagyok az Agniṣṭoma áldozat végrehajtója" kifejezéssel van bemutatva. Emlékezzünk rá, hogy a szerző egy indiai ember a tizedik századból. Az Agniṣṭoma áldozat, anélkül, hogy kitérnénk a részletekre, egy Indiában meglehetősen ismert tűzszertartás. Ha nyugatiasítjuk a példát, azt mondhatnánk: "én vagyok ennek a hídnak a felépítője". Bármi legyen is a példa, a cél annak bemutatása, hogy mennyire mélyen ragaszkodunk a cselekedeteinkhez, folyamatosan ezek végrehajtójaként tekintve önmagunkra, és leszüretelve az ennek megfelelő (rossz vagy jó) gyümölcsöt.

Most pedig tanulmányozzuk a Yogasūtra-k (a Yoga Aforizmái) második aforizmáját a bölcs Patañjali által:

योगश्चित्तवृत्तिनिरोधः॥२॥

Yogaścittavṛttinirodhaḥ||2||

A Yoga (yogaḥ) a mentális (citta) módosulások (vṛtti) elnyomása (nirodhaḥ).

Itt Patañjali tisztán definiálja a Yoga-t, az ő saját értelmezése szerint. Van egy kis vita a "nirodhaḥ" (elnyomás) szóval kapcsolatban, néha úgy van fordítva, mint "lecsendesítés". Röviden, ezen különbségeken túl, Patañjali azt mondja nekünk, hogy a valódi Yoga vagy Egyesülés akkor jön létre, amikor az elme összes mentális módosulása (összesen öt) elnyomásra kerül vagy lecsendesül. Ebben a belső csendben feltárul az Igazság.

És most egy aforizma egy meglehetősen jól ismert Szövegből, ami a Haṭhayoga-val foglalkozik. A bölcs Svātmārāma azt mondja, a legelején:

अथ हठयोगप्रदीपिका।
श्रीआदिनाथाय नमोऽस्तु तस्मै येनोपदिष्टा हठयोगविद्या।
विभ्राजते प्रोन्नतराजयोगमारोढुमिच्छोरधिरोहिणीव॥१॥

Atha haṭhayogapradīpikā|
Śrīādināthāya namo'stu tasmai yenopadiṣṭā haṭhayogavidyā|
Vibhrājate pronnatarājayogamāroḍhumicchoradhirohiṇīva||1||

És most (atha), (a szöveg, ami) megvilágítja (pradīpikā) a Haṭhayoga-t (haṭhayoga) (elkezdődik): Legyen (astu) dicsőség (namas) eme (tasmai) tiszteletreméltó (śrī) Legfelsőbb (ādi) Úrnak (nāthāya), aki által (yena) tanítva lett (upadiṣṭā) a Haṭhayoga tudománya (haṭhayoga-vidyā), ami egy lépcső (adhirohiṇī) formájában (iva) villan fel (vibhrājate) annak a személynek, aki arra vágyik (icchoḥ), hogy felemelkedjen (āroḍhum) a felsőbbrendű (pronnata) Rājayoga-hoz --szó szerint "Királyi Yoga"-- (rājayogam)||1||

Svātmārāma világosan kijelenti, hogy a Haṭhayoga tudománya (mely pozitúrákból, légzésekből, tisztító cselekedetekből stb. áll) egy lépcső, ami végül a Rājayoga-hoz (Királyi Yoga) vezet. A Királyi Yoga Patañjali Yoga-ja (még ha jelenleg vannak is bizonyos Rājayoga-alapú rendszerek, melyek némileg különböznek Patañjali-étól). Szóval pozitúrák, légzések, pecsétek, tisztító cselekedetek stb. által az egyén felkészül, hogy felemelkedjen a Yoga-nak egy magasabb szintjére, ami úgy ismert, mint Rājayoga. Tehát, a Haṭhayoga célja nem pusztán az, hogy a test agilis és vékony legyen, hanem hogy felkészítsen minket a Királyi Yoga rendkívüli hatásának elviseléséhez, ami tele van isteni feltárulásokkal. Ez a Haṭhayoga célja, ahogyan azt tradicionális módon tanítják. Manapság, úgy tűnik számos Haṭhayoga tanító megfeledkezett erről. Úgy tanítják ezt az ősi tudományt, mint ami pusztán a stressz, zsír stb. elleni küzdelemnek egy eszköze. Igaz, hogy ezek a melléktermékek elérhetőek a Haṭhayoga gyakorlásán keresztül, ugyanakkor ez nem a valódi cél. Az elsődleges cél, hogy lépcsőként szolgáljon az emberi létező számára a Királyi Yoga magasságainak eléréséhez. Röviden, a valódi cél a Legfőbb Béke elérése.

És most, vessünk egy pillantást egy ősi Szövegre, melynek neve Gurugītā (Dal a Guru-ról):

गुरुर्बुद्ध्यात्मनो नान्यत् सत्यं सत्यं न संशयः।
तल्लाभार्थं प्रयत्नस्तु कर्तव्यो हि मनीषिभिः॥९॥

Gururbuddhyātmano nānyat satyaṁ satyaṁ na saṁśayaḥ|
Tallābhārthaṁ prayatnastu kartavyo hi manīṣibhiḥ||9||

A Guru (guru) nem (na) más (anyat), mint a tudatos (buddhi) Én --ātmā-- (ātmanaḥ). (Ez) az igazság (satyam), (ez) az igazság (satyam), nincs (na) kétség (efelől) (saṁśayaḥ). Azért, hogy (artham) elérd (lābha) Azt --a tudatos Én-t-- (tad), erőfeszítést (prayatnaḥ) kell tenni (tu kartavyaḥ) a bölcs által (manīṣibhiḥ), ez kétségtelen (hi) --röviden, a bölcsnek erőfeszítést kell tennie, hogy elérje a tudatos Én-t--||9||

Gurugītā, 9. aforizma

A régi tudás szerint a Legfőbb Létező öt funkciót hajt végre:

Megnyilvánítás (sṛṣṭi), Fenntartás (sthiti), Visszavonás (pralaya), Elfedés (tirodhāna) és Feltárás (anugraha). Az első 3 kozmikus funkció, amelyek az emberen belül és kívül jelennek meg. Például, változatos éghajlati jelenségek jelennek meg, tartanak egy darabig, majd végül eltűnnek. Hasonlóképp, különböző érzelmi folyamatok jönnek létre az emberben, tartanak egy darabig, majd végül eltűnnek. Mindazonáltal, az utolsó kettő (Elfedés és Feltárás) belső funkció. A Feltárásnak nevezett funkció úgy is ismert, mint "Guru". Minek az Elfedése, minek a Feltárása?, tűnődhetnél. Az elfedése az esszenciális természetednek, és annak feltárása. A tudatlanság elrejti a halhatatlan lelkedet előled, és következésképp kívül keresteti veled a boldogságot; míg a Guru feltárja neked a halhatatlan lelkedet, és ennek eredményeképp megtelsz gyönyörrel.

Mindazonáltal, a Guru nem egy fizikai forma, hanem egy Kozmikus Princípium, ami működhet vagy nem egy emberi létezőn keresztül. Ha megérted ezt az Igazságot a Guru-ról, annak szerintem elégnek kell lennie neked.

Befejezem most ezt a dokumentumot, mert nem szeretném, hogy túl hosszú legyen... OK, ez egy vicc volt.

fel

 További információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.