Tanulj Szanszkritul - Első Lépések (2)

Haladj tovább a Szanszkrit nyelv ismeretében és filozófiáiban - 1. rész

 Bevezetés

Üdv, itt Gabriel Pradīpaka újra. Ez egyfajta folytatása a legsikeresebb és leglátogatottabb dokumentumunknak: Első Lépések (1). Ebben a folytatásban mélyebbre fogunk menni néhány témában, amiket eddig "felületes" módon tanulmányoztunk. Az első téma a Szanszkrit ABC. Ezután, meg fogom mutatni neked a Teremtés szintjei és a Szanszkrit betűk között lévő pontos kapcsolatot. Utána ki fogom fejteni a különböző típusú "sādhanā"-kat (spirituális gyakorlatokat) és néhány egyéb dolgot, mind a hat tradicionális indiai filozófiának, mind pedig a Trika-nak megfelelően. Hosszú dokumentum lesz, mint az előző, azt gondolom. Szóval, készülj fel!

Egy tanács: Nézd meg a második részét ennek a dokumentumnak, miközben tanulmányozod. Ez nagyon hasznos lesz számodra.

Még egy dolog, a Tattva Táblázat nélkülözhetetlen, hogy megértsd a magját a tanításnak, amit most adni fogok neked. Időről időre látogasd meg további információkért.

fel

 Szanszkrit ABC: egy jobb elrendezés

Ez az új elrendezése a Szanszkrit Ábécének már publikálva lett (Menj az Alapvető szekcióhoz, és kattints az ABC variánsra), de azt gondoltam célszerű lenne beilleszteni ide. Ha tudni szeretnéd, hogyan kell megfelelően kiejteni a betűket, menj a Kiejtés 1 dokumentumhoz:

CSOPORTOK

A MÁSSALHANGZÓK ÖT FŐ CSOPORTJA

FÉL- HANGZÓK

SZIBILÁNSOK

EGYSZERŰ MAGÁNHANGZÓK

DIF- TONGUSOK

Zöngétlen

Zöngés

Zöngés

A "Va" Fog- Ajak.

Zöngétlen

Rövid

Hosszú

Torok- Szájp.

Torok- Ajak.

Nem asp.

Asp.

Nem asp.

Asp.

Nazális

Torokhangok (Gutturális hangok)

क

ख

ग

घ

ङ

ह 1

अः 3

अ

आ

ए (e) ऐ (ai)

ओ (o) औ (au)

ka

kha

ga

gha

ṅa

ha

ḥ

a

ā

Szájpadláshangok (Palatális hangok)

च

छ

ज

झ

ञ

य

श

इ

ई

ca

cha

ja

jha

ña

ya

śa

i

ī

Cerebrális hangok (Kakuminális hangok)

ट

ठ

ड

ढ

ण

र

ष

ऋ

ॠ

-

ṭa

ṭha

ḍa

ḍha

ṇa

ra

ṣa

ṛ

ṝ

-

Foghangok (Dentális hangok)

त

थ

द

ध

न

ल

व (va)

स

ऌ

-

-

ta

tha

da

dha

na

la

sa

ḷ

-

-

Ajakhangok (Labiális hangok)

प

फ

ब

भ

म

-

-

उ

ऊ

-

pa

pha

ba

bha

ma

-

-

u

ū

-

अं  2

ṁ

¹ A "Ha" nem félhangzó, de a Félhangzó oszlophoz van helyezve, mivel gutturális mássalhangzó.

² Az Anusvāra (ṁ) nem egy olyan mássalhangzó, ami a mássalhangzók öt fő csoportjához tartozik, de ide lett helyezve, mivel nazális magánhangzó. Emellett, hozzá lett adva az "a" magánhangzó (अ), hogy támaszt adjon neki.

³ A Visarga, habár magánhangzó, a Szibilánsok oszlopába lett helyezve, illetve a Torokhangok sorába, mert ez egy olyan hang, ami a nyelvgyöknél keletkezik. Emellett, hozzá lett adva az "a" magánhangzó (अ), hogy támaszt adjon neki.

Az "Egyszerű magánhangzók", "Diftongusok" és az "Anusvāra" mind "zöngés" magánhangzó, míg a Visarga (: - ḥ) zöngétlen magánhangzó. Röviden, a Visarga kivételével mindegyik magánhangzó zöngés.

A "Va" dentális-labiális félhangzó. Az "E" és "AI" gutturális-palatális magánhangzók. Az "O" és "AU" gutturális-labiális magánhangzók.

Azon tűnődhetsz, hogy a betűknek ez az elrendezése miért jobb bármivel is, mint a tradicionális, az összes betű megfelelő kiejtésének bemutatásához. Nos, először vess egy pillantást a tradicionális ábécére:

A tradicionális ábécében két fő csoportja van a betűknek: Magánhangzók és Mássalhangzók. Ezután úgy találod, hogy a Mássalhangzó csoport négy további csoportra van felosztva: (1) Az első nagy csoport 25 mássalhangzóból áll, (2) Félhangzók--négy mássalhangzó--, (3) Szibilánsok --három mássalhangzó-- és (4) Zöngés Aspiráta --csupán egy mássalhangzó--. Habár ez az elrendezés látszólag egyszerű, számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik. Lássuk hát:

Előnyök: A Magánhangzók el vannak szigetelve, és egy meghatározott csoportot formálnak. Filozofikus nézőpontból ez egy jó sajátosság, mert a Szanszkrit Magánhangzók a tudatosság legmagasabb szintjeit képviselik. Vedd figyelembe, hogy a Magánhangzókat ki lehet ejteni önmagukban, Mássalhangzók nélkül. Ugyanakkor nem tudsz kiejteni egy Mássalhangzót egy Magánhangzó támasza nélkül. OK, talán kiejtheted őket, de a hang nem lesz valami jó, ugye? Viszont nem mindegyik Mássalhangzó képviseli a tudatosság alacsonyabb szintjeit. Például a Szibilánsok kedvező betűk, és őket valamiképp a Magánhangzók mellé lehet helyezni. A Félhangzók a tudatlanság betűi, és tisztán el lettek szigetelve. A Mássalhangzók első nagy csoportja ("ka"-tól "ma"-ig) képviseli az összes tattva-t avagy a tudatosság szintjeit Puruṣa-tól (individuális lélek) a Föld elemig terjedve (Ne aggódj, meg fogom tanítani neked a Szanszkrit betűk és a Teremtés szintjeinek pontos kapcsolatát később ebben a dokumentumban). Egy másik előnye a tradicionális ábécének a következő: egyszerű és könnyen megjegyezhető.

Hátrányok: Nehéz emlékezni rá, hogyan kell kiejteni az egyes betűket. A Magánhangzók elszigeteltsége filozófiai szempontból jó, de nem képes ténylegesen megmutatni, hogyan kell őket megfelelően kiejteni. Másfelől, ugyanez a probléma látszik a Félhangzók, Szibilánsok és a Zöngés Aspiráta vonatkozásában is. Az egyetlen csoport, aminél tisztán láthatod, hogyan kell kiejteni az összes betűt, az a Torokhangok, Szájpadláshangok, Cerebrális hangok, Foghangok és Ajakhangok alkotta csoport. A betűk elrendezése nem túl kompakt. Ha gondosan megfigyeled, úgy fogod találni, hogy két nagy csoport van, melyek 15 Magánhangzóból és 25 Mássalhangzóból állnak. Ugyanakkor van három kis csoport (Félhangzók, Szibilánsok és a Zöngés Aspiráta), melyek elkülönültnek látszódnak a két nagy csoporttól. A végeredmény az, hogy ez a tradicionális elrendezése a Szanszkrit Ábécének kissé "szétszórtnak" néz ki.

Annak ellenére, hogy a Szanszkrit ábécé új elrendezése nem mutatja meg a betűket a filozófiai jelentőségük szintjének megfelelően, nagyon hasznos a kiejtés vonatkozásában, mert könnyedén emlékezhetsz rá, hogyan kell kiejteni az egyes betűket a pozíciójuknak megfelelően. Továbbá, kompaktabbnak és egységesebbnek néz ki az ábécé.

fel

 A Szanszkrit ABC és a Teremtés szintjei között lévő kapcsolat

A Trika szerint a Szanszkrit ábécé mindegyik betűje kapcsolatban áll a tudatosságnak egy meghatározott szintjével. Néhány szint több is, mint egy betűvel áll kapcsolatban. A következő táblázat, amely be fogja mutatni a Teremtés vagy tudatosság szintjeit, és az ezeknek megfelelő betűket, a Trika tudásán alapszik. Ha mélyebbre szeretnél menni a Trika-ban vagy Kashmir Non-duális Shaivizmusában, akkor csak menj a Trika szekcióhoz, és klikkelj a különböző dokumentumokra, amiket a legördülő menüben fogsz látni.

Meg kell jegyezni, hogy a "ha" nem szerepel a táblázatban, mert ez nem egy "betű" (habár mégis úgy használod, mint egy betűt), hanem egy puszta hang, ami folyamatosan szól belül. A "ha" a belégzéssel előidézett hang. A "ha" a Visargaśakti (Kiáradó Erő) az ő legdurvább és duális aspektusában. A "ha"-nak nincs ébersége az eredetéről (Śiva-ról). Ezért ha valahol el kellene helyeznem a táblázatban, a hatodik tattva-t választanám (Māyā vagy Tudatlanság).

A táblázatban három oszlop van. Az első jelzi az adott tattva-t vagy szintjét a Teremtésnek. Azt mondhatnánk, hogy egy tattva egyfajta szintje a tudatosságnak is. A második oszlop tartalmazza a Szanszkrit betűket, melyek a Teremtés adott szintjéhez kapcsolódnak. Az utolsó oszlop pedig egy rövid leírást tartalmaz a tattva-ról és/vagy a hozzá kapcsolódó betűről.

Menj a Transzliteráció (2) (magyar) dokumentumhoz, hogy megtanuld a Szanszkrit transzliterációt, amit nem csak ebben a dokumentumban használok, hanem mindenütt ezen az oldalon.

Az első két tattva vagy kategória a legmagasabb:

A következő három tattva szintén isteni, de ezúttal megnyilvánult egy képzelt univerzum.

TATTVA (KATEGÓRIA)	KAPCSOLÓDÓ BETŰK	EGY RÖVID LEÍRÁS
3. Sadāśiva vagy Sādākhya	इ ई ऋ ॠ ऌ स i ī ṛ ṝ ḷ sa	Sadāśiva az Icchāśakti vagy az Akarat Erejének lakhelye. Itt egy homályos univerzum jelenik meg. A tudatosság itt az "Én vagyok Ez" (Én vagyok ez a homályos univerzum). A kapcsolódó betűk filozófiai nevei: (1) Icchā --Akarat-- ("i" betű); (2) Īśāna --Az uralom ereje-- ("ī" betű); (3) Ṣaṇḍha --Eunuchok-- ("ṛ, ṝ, ḷ" betűk); (4) Paripūrṇāmṛta --a tökéletes elpusztíthatatlan betű-- ("sa" betű).
4. Īśvara	उ ऊ ष u ū ṣa ṁ	Īśvara a Jñānaśakti vagy a Tudás Erejének lakhelye. Itt egy konkrét és tisztán látható univerzum jelenik meg. A tudatosság az "Ez vagyok Én" (Ez a tisztán látható univerzum vagyok Én). Néhány kapcsolódó betű filozófiai neve: (1) Unmeṣa --Kinyílás, Kibontakozás-- ("u" betű); (2) Ūnatā --Csökkenés, Hiányosság-- ("ū" betű); (3) Bindu --Pont, ami a Végső Ismerőt reprezentálja-- ("ṁ" betű vagy Anusvāra, itt az "a" nélkül jelenve meg, ami a Szanszkrit ábécében hozzá van adva, mert szükség van egy magánhangzóra a kiejtéséhez).
5. Sadvidyā vagy Śuddhavidyā	ए ऐ ओ औ : श e ai o au ḥ śa	Sadvidyā a Kriyāśakti vagy a Cselekvés Erejének lakhelye. Itt a tudatosság teljes egyensúlyban van az "Én" és "Ez" között. "Ez" az univerzum, természetesen. A tudatosság az "Én vagyok Én és Ez pedig Ez". Néhány kapcsolódó betű filozófiai neve: (1) Trikoṇa --Háromszög-- ("e" betű); (2) Ṣaṭkoṇa --Hatszög-- ("ai" betű); (3) Triśūla --Háromágú szigony-- ("au" betű); (4) Parāparavisarga --legfőbb/nem-legfőbb Visarga-- ("ḥ" betű). Három fajta Visarga van: "ā" (legfőbb), "ḥ" (legfőbb/nem-legfőbb) és "ha" (nem-legfőbb). Ez lenne a középső.

A következő tattva-k Limitációkhoz kapcsolódnak. A Félhangzók a hozzájuk kapcsolódó betűk. Figyeld meg, hogy a kapcsolódások sorrendje (va, la, ra, ya) pont a fordítottja annak, mint amit a Szanszkrit ábécében látsz (ya, ra, la, va):

A következő két tattva nagyon fontos. Figyeld meg, hogy a 12. tattva-tól a 36-ig a hozzájuk kapcsolódó betűk az Ajakhangok, Foghangok, Cerebrális hangok, Szájpadláshangok és Torokhangok (ebben a sorrendben). Azaz a "ma"-val kezdődő és "ka"-val végződő betűk (a 12. tattva-tól a 36-ig). Ha tanulmányozod a Szanszkrit ábécét, akkor fel fogod ismerni, hogy a betűk sorrendje ott pont a fordítottja: Torokhangok, Szájpadláshangok, Cerebrális hangok, Foghangok és Ajakhangok:

És végül elérkeztünk a belső "pszichikus" szervhez (Antaḥkaraṇa), melyet az intellektus, egó és az elme alkot:

És most a Jñānendriya-k vagy érzékszervi tapasztalás erői. Lehetne őket úgy hívni, hogy az "érzékelés szervei", de előnyben részesítem az "erők"-et, mert a Jñānendriya-k valójában azok az "energiák", amelyek a nekik megfelelő "szerveken" keresztül cirkulálnak, amiket az érzékeléshez használunk. A Manas van minden Jñānendriya mögött, mint annak belső irányítója. Azt mondhatnánk, hogy a Jñānendriya-k a szenzorok, melyek által a Manas a külső valóságot érzékeli:

A következő tattva-k ötös csoportja a Karmendriya-k vagy a cselekvés erői. Ezek azok az eszközök, amik által a Manas tevékenységeket hajt végre ebben a világban. Rendelkeznek, csak úgy, mint a Jñānendriya-k, szervek egy csoportjával, melyeken keresztül általánosságban működnek. Mindazonáltal, mivel a tíz Indriya (Jñānendriya-k és Karmendriya-k) energia (nem fizikai szervek), ezért képesek valamely alternatív szervet használva működni (például egy vak személy esetében a látás ereje normális folyamatának át kell irányulnia a hallás és a tapintás érzetének szerveihez, mert a szemek nem működnek; így ez a személy úgy találja, hogy jobban hall és érez tapintás által, mint valaha.):

Csupán tíz további tattva van hátra. A következő kategóriák 5-ös csoportja a Tanmātra-k. A Tanmātra-k a finom elemek, belőlük fejlődik ki az utolsó öt tattva (a jól ismert durva elemek: tér vagy éter, levegő, tűz, víz és föld). A Tanmātra-k egyfajta minták vagy atomok. Például: a Tanmātra, melynek neve Hang-mint-olyan a hallással kapcsolatos minta, mely által képes vagy felismerni a különböző hangokat:

És végül az öt durva elem vagy Mahābhūta. Ez az öt tattva a Tanmātra-kból keletkezik. Nem pusztán úgy kellene őket érteni, mint "tér vagy éter, levegő, tűz, víz és föld", hanem "tér vagy éter, minden, ami gáznemű, minden, ami hőt és színt tartalmaz, minden, ami folyékony és minden, ami szilárd", rendre. Amint látod, a jelentés az ilyen egyszerű szavak mögött, mint "tér vagy éter, levegő, tűz, víz és föld" sokkal átfogóbb:

Elkészültem a 36 tattva és a hozzájuk kapcsolódó betűk felsorolásával. Amikor egyhegyű elmével ismétled e betűk valamelyikét, végül realizálni fogod a hozzá kapcsolódó tattva-t. "Realizáció" alatt a "teljes megértést" értem. Például, ha azt ismétled, hogy "i", akkor realizálni fogod a Legfőbb Akaratot, amit ez a magánhangzó testesít meg. Használhatod e betűk bármelyikét, hogy elérj ahhoz a szinthez vagy tattva-hoz, amelyikhez szeretnél. Az Első Lépések (4) dokumentumban részletesen elmagyarázom neked ezt a témát. És most, tanulmányozzuk a hat tradicionális filozófiát és a Trika-t.

fel

 A hat tradicionális filozófia és a Trika: Nyāya és Vaiśeṣika

Most tanulmányozni fogjuk a különböző típusú "sādhanā"-kat vagy "spirituális gyakorlatokat" a hat tradicionális filozófiának és a Trika-nak megfelelően. Három részre osztottam fel ezt a tanulmányt: (1) Nyāya és Vaiśeṣika, (2) Sāṅkhya és Yoga, (3) Pūrvamīmāṁsā és Vedānta, az egyszerűség kedvéért. Tudom, hogy nem szereted a hosszas görgetést.

Mielőtt elkezdjük a tanulmányunkat, van két kifejezés, amit először meg kell értened: Āstikadarśana és Nāstikadarśana. A "Darśana" azt jelenti "nézőpont". A filozófia egy "nézőpont" az indiai kultúra szerint. A Yogavāsiṣṭha-ként ismert szent szövegben ki van jelentve: "A világ olyan, amilyennek látod". Íly módon, minden filozófia vagy darśana egy bizonyos "szemlélet", ami által az univerzumot és önmagadat tanulmányozhatod.

Az Āstikadarśana kifejezés azokra a filozófiákra értendő, amelyek a Veda-kat tekintik tévedhetetlennek és hitelesnek. Ők hat ortodox és tradicionális iskola (Āstikamata). Ugyanakkor, csak kettő (Pūrvamīmāṁsā és Vedānta) alapszik közvetlenül a Veda-kon. A többi négy (Nyāya, Vaiśeṣika, Sāṅkhya és Yoga) nem közvetlenül a Veda-kon alapszik, de elfogadják a kinyilatkoztatásaikat, és megkísérlik megmutatni a közöttük és az említett Veda-k között fennálló harmóniát.

Másrészről, a Nāstikadarśana kifejezés azokra a filozófiákra értendő, amelyek se nem tekintik a Veda-kat tévedhetetlennek, se nem kísérlik meg megmutatni a közöttük és az említett Veda-k között fennálló harmóniát. Ők három heterodox iskola (Nāstikamata). A neveik a következők: Buddhizmus, Dzsainizmus és Cārvāka. Néha azt mondják, hogy hat heterodox rendszer van, mert a Buddhizmust felosztják a négy fő iskolájára: Vaibhāṣika, Sautrāntika, Yogācāra és Mādhyamika.

Annak ellenére, hogy a Trika egyáltalán nem a Veda-kon alapszik, nem lehet azt mondani, hogy a Nāstikadarśana-hoz tartozik. A Trika egy bizonyos mértékig elfogadja, amit a Veda-kban tanítanak, de nem kísérel meg egyfajta harmóniát képviselni velük.

Munkára fel:

Kezdetnek pedig az első két Āstikadarśana, amely "közvetve" a Veda-kon alapszik:

NYĀYA

A logikának és ismeretelméletnek az iskolája. Úgy is nevezik, mint Ānvīkṣikī és Tarka. Ennek a filozófiának a legfontosabb hozzájárulása az volt, hogy megalkotta az érvelési technika vizsgálódó eszközeit és azok szabályokba foglalását. Ez az iskola a logikus vagy szillogisztikus érvelés rendszerét használja, ami öt tagból áll: Pratijñā, Hetu, Udāharaṇa, Upanaya és Nigamana. Ezen érvelésen vagy következtetésen keresztül megy bele a Nyāya minden fizikai és metafizikai témakörbe. Tanulmányozzuk most az öt tag mindegyikét:

Pratijñā: Ez a bizonyítandó tézis. Ez a premissza a következtető érvelésben. Például: Be akarom bizonyítani, hogy "van egy tó vagy valami rengeteg vízzel abban a messzi völgyben". Szóval, a Pratijñā a bizonyítandó állítás vagy kijelentés.

Hetu: Ez az ok vagy középső terminus a szillogizmusban. A Hetu a következtetés oka. A Hetu-n nyugszik az érvelés érvényessége. Az oknak vagy Hetu-nak következetesnek és ellentmondás nélkülinek kell lennie, valamint alkalomszerűnek és nem abszurdnak. A téma még mélyebb, de egyelőre ennyi elég. Például: "nagy mennyiségű gőz száll fel és formál felhőket abban a messzi völgyben".

Udāharaṇa: Ez a szemléltetés és a megfelelő példa, ami megalapozza az okot vagy Hetu-t. Például: "bárhol, ahol gőz száll fel, ott víz van, mint egy teáskannában, amiben víz forr". Figyeld meg, hogy meg lett adva egy "univerzális" szemléltetés egy példával, hogy jobban megtámogassa az érvelést.

Upanaya: Ez az egybefoglaló korreláció vagy alsó premissza. Ez az applikáció. Megmutatja, hogy az ok vagy Hetu jelen van a szubjektumban vagy Pakṣa-ban. Úgy is nevezik "alsó terminus". A Pakṣa a "messzi völgy" a példában, azaz a hely, ahol mondtam, hogy volt egy tó vagy valami rengeteg vízzel. Szóval most azt mondanám, hogy: "annál a messzi völgynél nagy mennyiségű felszálló és felhőket formáló gőz van, ami kivétel nélküli velejárója egy tó jelenlétének vagy valaminek ott rengeteg vízzel". Figyeld meg, hogy az Upanaya hogyan kapcsolja össze a Pakṣa-t (az a messzi völgy) és a Hetu-t (a jelenléte a nagy mennyiségű gőznek, ami felszáll és felhőket formál ott). És azt is figyeld meg, hogy miután összekapcsolja őket, az állításom többi része megfogalmazza egy tó ottani jelenlétét vagy valamiét rengeteg vízzel, ami a Pratijñā vagy tézis, annak a nagy mennyiségű gőznek az okaként.

Nigamana: Ez a konklúzió. Kijelenti az eredeti tézist vagy Pratijñā-t, mint ami be lett bizonyítva: "ezért, van egy tó vagy valami rengeteg vízzel abban a messzi völgyben". Ez a szillogizmus konklúziója.

Nos, ahogy korábban mondtam, az egész még sokkal bonyolultabb, de egyelőre ennyi elég lesz.

VAIŚEṢIKA

Ez egy olyan iskola, amely közeli szövetségben áll a Nyāya-val. A Vaiśeṣika kifejezés azt jelenti "kiválóság vagy megkülönböztetés". Egyrészről azért hívják Vaiśeṣika-nak, mert a követői szerint ez a legkiválóbb rendszer. Másrészről azért ez a neve, mert ez az iskola dolgozta ki a "viśeṣa" vagy partikularitás doktrínáját.

A Viśeṣa egyszerűen az a tulajdonság, ami megkülönböztet egy egyediséget egy másiktól. Végtelen sajátosság van, ami örökkévaló és részek nélküli. Ha nem lenne viśeṣa, nem lenne egyáltalán semmilyen különbség. Minden dolog egyforma lenne. Ez a filozófiai rendszer azt állítja, hogy az adott dolgot minősítő sajátosságok tisztán meghatározhatóak, noha elválaszthatatlanok tőle. Nincs elkülönülés, de ugyanakkor van különbség.

Viśeṣa az ötödik kategória vagy Padārtha, ami a 9 örök szubsztanciához vagy Dravya-hoz tartozik. A Vaiśeṣika-ban 7 kategória vagy Padārtha van:

(1) Dravya (szubsztancia), (2) Guṇa (minőség), (3) Karma (aktivitás), (4) Sāmānya (általánosság), (5) Viśeṣa (partikularitás), (6) Samavāya (inherencia) és (7) Abhāva (nemlétezés).

9 örökkévaló szubsztancia vagy Dravya van:

Ātmā (lélek), Kāla (idő), Dik (hely), Ākāśa (éter), Pṛthivī (föld), Āpas (víz), Tejas (fény vagy tűz), Vāyu (levegő) és Manas (elme).

Ezeket a szubsztanciákat annyira különbözőnek mondják egymástól, hogy egyikük sem lehet soha a másik. Később több mindent fogok tanítani neked a Vaiśeṣika 7 kategóriájáról. A Nyāya és Vaiśeṣika rendszerek sādhanā-ja vagy spirituális gyakorlata általánosságban az általuk posztulált kategóriáknak megfelelő valóság tanulmányozásából áll. Az "Ātmā"-ként ismert szubsztancia az individuális lélek ebben a fizikai testben élve, melyet Ākāśa (éter), Pṛthivī (föld), Āpas (víz), Tejas (fény vagy tűz) és Vāyu (levegő) alkot. Ez a fizikai test egy bizonyos "helyen" (Dik) helyezkedik el, és Kāla (Idő) által befolyásolt. Az elme (Manas) szintén a fizikai testben él, és egyfajta összeköttetésként szolgál az Ātmā és maga a test között. A Levegőt, Fényt vagy Tüzet, Vizet, Földet és Elmét atominak tartják.

Habár a Nyāya és a Vaiśeṣika közeli szövetségben állnak egymással, van két különbség:

(1) A Vaiśeṣika 7 kategóriát vet fel, míg a Nyāya 16-ot (később ki fogom neked fejteni a Nyāya összes kategóriáját). (2) A Vaiśeṣika kifejti a viśeṣa vagy partikularitás doktrínáját, amelyben 9 szubsztanciát vagy Dravya-t tartanak egymástól örökké különbözőnek.

Egyelőre ennyi elég. Ahogy korábban mondtam neked, később mélyrehatóan elemezni fogom a Nyāya/Vaiśeṣika kategóriáit.

fel

 A hat tradicionális filozófia és a Trika: Sāṅkhya és Yoga

A Sāṅkhya és a Yoga a két utolsó Āstikadarśana, amely "közvetve" a Veda-kon alapszik. A "Yoga" szó alatt azt értem: Pātañjalayoga avagy a bölcs Patañjali által létrehozott yogikus rendszer.

Mindkét iskola szoros szövetségben áll egymással, nyilvánvalóan. Azonban van egy különbség a spirituális gyakorlataikban:

Amíg a Sāṅkhya a megkülönböztető tudást a Puruṣa és Prakṛti között létező különbségről "a tattva-k vagy a Teremtés kategóriáiról való tudás (jñāna)" révén próbálja elérni, addig a Yoga ugyanezt a megkülönböztető tudást kísérli meg megszerezni, de "8 lépcsőfok vagy aṅga révén, amelyben az aktivitás (kriyā) az elsődleges". Szóval, habár a cél ugyanaz marad, a Sāṅkhya Jñāna-t vagy tudást használ, míg a Yoga Kriyā-t vagy cselekvést. Természetesen a Sāṅkhya spirituális gyakorlataiban szintén van aktivitás és fordítva, de a Sāṅkhya-ban a tudás az elsődleges, a Yoga-ban pedig az aktivitás.

Ez a két filozófiai rendszer a kategóriák vagy tattva-k alábbi rendszerén alapszik:

(1) Puruṣa (lélek), (2) Prakṛti (nem megkülönböztetett anyag, minden anyag forrása), (3) Mahat vagy Buddhi (intellektus), (4) Ahaṅkāra (egó); [a Jñānendriya-k vagy érzékszervi tapasztalás erőinek csoportját az 5-től 10-ig tartó tattva-k alkotják--figyeld meg, hogy az "elme" vagy Manas is közöttük van--] (5) Manas (elme), (6) Śrotra (a hallás ereje), (7) Tvak (a tapintás érzetének ereje), (8) Cakṣus (a látás ereje), (9) Rasanā vagy Jihvā (az ízlelés ereje), (10) Ghrāṇa (a szaglás ereje); [a Karmendriya-k vagy cselekvés erőinek csoportját a 11-től 15-ig tartó tattva-k alkotják] (11) Vāk (a beszéd ereje), (12) Pāṇi (a fogás ereje), (13) Pāda (a helyváltoztatás ereje), (14) Pāyu (az ürítés ereje), (15) Upastha (a szexuális aktivitás és megkönnyebbülés ereje); [a Tanmātra-k vagy finom elemek csoportját a 16-tól 20-ig tartó tattva-k alkotják] (16) Śabda (hang-mint-olyan), (17) Sparśa (tapintás-mint-olyan), (18) Rūpa (szín-mint-olyan), (19) Rasa (íz-mint-olyan), (20) Gandha (szag-mint-olyan); [a Mahābhūta-k vagy durva elemek csoportját a 21-től 25-ig tartó tattva-k alkotják] (21) Ākāśa (éter vagy tér), (22) Vāyu (levegő), (23) Agni vagy Tejas (tűz), (24) Āpas (víz) és (25) Pṛthivī (föld).

SĀṄKHYA

Az Első Lépések (3) dokumentumban adok egy érthető és hosszú példát a Sāṅkhya követői (több információ a Sāṅkhya-ról) által gyakorolt sādhanā-ról (spirituális gyakorlatról). Abban a példában egy egyszerű darab kék szövettel kezdek, és fokozatosan, ahogy az elmémet egyhegyűvé teszem rajta, egyre több és több kategóriát vagy tattva-t tudok megkülönböztetni mind az objektumban, mind magamban. Ez egy hosszú folyamat, ami végül a Puruṣa (az esszenciális én) állapotában tetőzik. Szóval, a Sāṅkhya-ban a tudás használata az elsődleges.

Tanulmányozzuk most a Yoga-t, azaz Patañjali Yoga-ját (Pātañjalayoga).

 YOGA

Ezt a Yoga-t Patañjali alkotta meg. Ez a bölcs nyolc szintet határozott meg e Yoga avagy a Legfőbbel való Egyesülés eléréséért. Ezért hívják ezt a Yoga-t "Aṣṭāṅgayoga"-nak is (Nyolcágú Yoga). Tanulmányozzuk hát az említett szintek vagy ágak mindegyikét.

A Yogasūtra-kban (A Yoga aforizmái) Patañjali teljesen kidolgozta az ő módszerét. A Yogasūtra-k 195 aforizmából áll, melyek négy fejezetre vannak felosztva: Az első fejezet a "Koncentráció" témakörével foglalkozik, és 51 aforizmából vagy sūtra-ból áll; a második fejezet a "Gyakorlat" témakörével foglalkozik, és 55 aforizmát vagy sūtra-t tartalmaz; a harmadik fejezet a "Természetfeletti erők" témakörével foglalkozik, és 55 aforizmából vagy sūtra-ból áll; és végül, a negyedik fejezet a "Felszabadulás" témakörével foglalkozik, és 34 aforizma vagy sūtra alkotja.

Ez a szöveg jól ismert minden Yoga gyakorló számára, de valójában csak kevesek ismerik a magját. A legtöbb yogī és yoginī határozottan állítja, hogy teljesen ismeri, miután elolvasott egy vagy két aforizmát. Nem!, ahhoz, hogy ismerj egy szöveget, teljesen el kell olvasnod, az elejétől a végéig... és bizonyosan több alkalommal. Egyszer régen, a Yogasūtra-kat kellett tanítanom, és az első órámon bocsánatot kellett kérnem, mert időhiány miatt csupán 25 aforizmát készültem tanítani nekik. A legtöbb ember ott azt mondta, hogy nem lett volna szükséges 25 aforizmát tanítanom nekik, mivel 4 vagy 5 elegendő lett volna. Azt mondták nekem, hogy egy szövegnek csak a "magját" kell ismerni, hogy teljesen megértsük azt. Nyilvánvalóan el kellett mondanom nekik, hogy mind a 195 aforizmát tanulmányozniuk kellene, hogy valóban megértsék a Yogasūtra-kat, és nem csak egyszer, hanem kétszer, háromszor vagy akár még többször. A "bölcsességnek" álcázott intellektuális lustaság miatt sok yogī és yoginī kitart a szövegek "magjának" tanulmányozása mellett. Az én tanácsom a szövegek évekig tartó tanulmányozása után, hogy az egyénnek komolyan kell tanulmányoznia egy szöveget számos alkalommal, hogy teljesen megértse azt. Ezután a tanulmányozás után, lehetséges egy ilyen személynek, hogy képes definiálni egy szöveg magját, de nem előtte; kivéve ha egy ilyen személy elérte a Megvilágosodást... hány ember érte el valójában ezt az állapotot, és hány ember tetteti csupán, hogy elérte azt? Szóval, a tanácsom mindig azoknak az embereknek szánom, "akik még nem érték el a Felszabadulást". Aki elérte a végső Felszabadulást, annak bizonyosan nincs szüksége a tanácsaimra.

Ahogy egyre több és több tudást szerzel, meg fogod érteni, mennyire csekély is a tudásod, és számos kétely merülhet fel. Mindazonáltal, néhány ember csekély tudással azt képzeli, hogy hatalmas tudással rendelkezik, és ezért nem merül fel bennük kétely. Így, ahogy egyre mélyebbre mész egy témában, a megértés a "nem-megértés" formájában fog eljönni hozzád. Ez a bölcsességnek egy biztos jele benned. Másrészről, a tudatlan emberek továbbra is azt fogják gondolni, hogy mindent teljesen megértettek. Istenem!

Van a Yogasūtra-knak egy elsődleges kommentárja, aminek Vyāsa volt a szerzője. Időről időre bele fogom foglalni Vyāsa tanításait a saját kommentárommal egybefonódva néhány releváns aforizmánál. Nos, lássunk munkához:

A Yogasūtra-kban Patañjali a következő aforizmában definiálja a nyolc szintet:

यमनियमासनप्राणायामप्रत्याहारधारणाध्यानसमाधयोऽष्टावङ्गानि॥२९॥
Yamaniyamāsanaprāṇāyāmapratyāhāradhāraṇādhyānasamādhayo'ṣṭāvaṅgāni||29||

Yama (yama), Niyama (niyama), Āsana (āsana), Prāṇāyāma (prāṇāyāma), Pratyāhāra (pratyāhāra), Dhāraṇā (dhāraṇā), Dhyāna (dhyāna) (és) Samādhi --samādhi-- (samādhayaḥ) (a Yoga) nyolc (aṣṭau) ága --aṅga-- (aṅgāni) --ezután a kijelentés után Patañjali mindegyiket részletesen le fogja írni--||29||

(Patañjali Yogasūtra-i, 29. aforizma, II. Fejezet)

Tanulmányozzuk őket egyenként:

YAMA-S or RESTRAINTS

Patañjali a Yama-kat vagy Kerülendőket ezen a módon definiálja:

अहिंसासत्यास्तेयब्रह्मचर्यापरिग्रहा यमाः॥३०॥
Ahiṁsāsatyāsteyabrahmacaryāparigrahā yamāḥ||30||

Nem-ártás --ártalmatlanság-- (ahiṁsā), Igazmondás --őszinteség-- (satya), A lopástól való tartózkodás (asteya), Mértékletesség --Brahma-ban lakozás-- (brahmacarya) és Nem-birtoklás --a kapzsiságtól/mohóságtól való tartózkodás; aparigraha-- (aparigrahāḥ) (az öt) Yama vagy Kerülendő (yamāḥ)||30||

(Patañjali Yogasūtra-i, 30. aforizma, II. Fejezet)

Kérlek vedd figyelembe, hogy Mahātmā Gandhī, a tiszteletreméltó Bapujī adta át magát az összes Yama és Niyama tökéletesítésére példaértékű életének teljes folyamán keresztül. Szóval légy róla tudatos, hogy ezekben a látszólag egyszerű tanításokban benne lévő erő rendkívül hatalmas, és ismerd fel azt is, hogy amikor egy bizonyos férfi vagy nő őszintén eldönti, hogy precízen gyakorolni fogja őket, akkor ő képes kibontakoztatni ezt az erőt, és használni azt mindenki javára.

(1) Ahiṁsā vagy "Nem-ártás" az attól való tartózkodás, hogy ártsunk bármilyen létezőnek, bármilyen időben és bármilyen módon. Gyakorlatilag lehetetlen tökéletesíteni, amíg ebben a világban élünk. Ezért kellene a Yogī-nak/Yoginī-nek felszabadulttá válnia, majd pedig a halála után soha többé nem fog visszatérni ide. Így az Ahiṁsā tökéletesítve lett. Természetesen az öngyilkosság egyáltalán nem bátorított. Tulajdonképpen nem ismerek egyetlen olyan indiai filozófiát sem, ami támogatná ezt. Nem, úgy értem, hogy a Yogī-nak/Yoginī-nek, aki elérte a Felszabadulást, tovább kellene élnie normális módon, amíg a halál magától el nem jön hozzá. Ezután, ő nem fog ide visszatérni (mert többé nem szükséges neki), és következésképpen eléri az Ahiṁsā-ban való tökéletesedést. Tulajdonképpen a többi Kerülendő (Yama) és Követendő (Niyama) az Ahiṁsā vagy Nem-ártás tökéletesítéséért lett tételezve.

(2) Satya vagy "Igazmondás" a beszéd és elme összhangja a tényekkel. Tehát az egyénnek azt kellene mondani és gondolnia, amit az ő saját érzékszerveivel érzékelt vagy amit az elméjével kikövetkeztetett. És a kiejtett szavaknak mindenkinek a javára kellene válnia. Mivel ha valakinek ártanának, akkor az első Yama vagy Kerülendő --Nem-ártás-- sérülni fog.

(3) Asteya vagy "Lopástól való tartózkodás" azt jelenti nem törvénytelen módon elvenni más emberekhez tartozó dolgokat. Ez a jelentés könnyen felfogható, nem igaz?

(4) Brahmacarya vagy "Mértékletesség" a szexuális késztetés elnyomása, és bármely más olyan tevékenységé az egyénben, amelyek hozzá vezetnek. A "Brahmacarya" kifejezés szó szerinti fordításából (Brahma-ban lakozni vagy egy vándorlás Brahma-ban) egy átfogóbb jelentés következik. Ebből a nézőpontból, a Brahmacarya gyakorlása egy olyan élet vezetése, amely teljes mértékben Brahma-nak (a Végső Valóságnak) van szentelve. Ebben a fajta életben a törekvő megtesz mindent, ami szükséges a végső Felszabadulás eléréséhez. Vagyis ha a Brahmacarya-t így fordítjuk, akkor ez a Pātañjalayoga mind a nyolc szintjét magába foglalná. Elég ebből.

(5) Aparigraha vagy "Kapzsiságtól vagy mohóságtól való tartózkodás" azt jelenti felhagyni az objektumok megszerzésével vagy az utánuk való sóvárgással. A bölcs viselkedés a következő érvelésen alapszik: "Minden ki van téve a hanyatlásnak ebben a világban. Semmi sem marad ugyanaz, még egy másodpercre sem. Minden boldogság, ami ilyen mulandó dolgokon alapszik, eltűnésre van ítélve előbb vagy utóbb. Továbbá az egyén megannyi problémát tapasztal, amikor megpróbálja megszerezni és megtartani ezeket az objektumokat. Ez valóban nem éri meg az ember erőfeszítését". Ez a materiális dolgokról való lemondás ebben a világban, és hatalmas belső békét idéz elő.

NIYAMA-S or OBSERVANCES

Patañjali így definiálja a Niyama-kat vagy Követendőket:

शौचसन्तोषतपःस्वाध्यायेश्वरप्रणिधानानि नियमाः॥३२॥
Śaucasantoṣatapaḥsvādhyāyeśvarapraṇidhānāni niyamāḥ||32||

Tisztaság (śauca), Megelégedés (santoṣa), Lemondás vagy Vezeklés (tapas), Szent Szövegek Tanulmányozása és Recitálása (svādhyāya) és Odaadás --praṇidhāna-- (praṇidhānāni) a (Legfőbb) Úr felé (īśvara) (az öt) Niyama vagy Követendő (niyamāḥ)||32||

(Patañjali Yogasūtra-i, 32. aforizma, II. Fejezet)

Ez az öt Követendő egyfajta komplementere az első öt Kerülendőnek. Ha valaki gyakorolja őket, az mérhetetlen békét fog eredményezni. Mindezek a Yama-k és Niyama-k azt a célt szolgálják, hogy felkészítsék a törekvőt a következő szintekre, amelyek végül létre fogják hozni benne a Felszabadulást, ha eljön az ideje.

(1) A Śauca vagy "Tisztaság" egyaránt külső és belső. Az első a tisztító mosakodással és a tiszta étel fogyasztásával kapcsolatos; míg a második az összes mentális piszok kiirtására vonatkozik, amely akadály képez az egyén saját spirituális útján.

(2) Santoṣa vagy "Megelégedés" bármilyen tulajdonra való vágy hiánya, leszámítva azokat, amelyek az egyén életének fenntartásához szükségesek. A megelégedés kifejlesztéséhez egy pozitív hozzáállással kellene élni, a hozzánk érkező mindenféle körülmények ellenére (jók vagy rosszak). Milyen a pozitív hozzáállás? Nem ostobaság vagy túlzott optimizmus, hanem bölcsességen alapuló folytonos öröm, bármilyen kedvezőtlen körülmény dacára. Hogy az egyén képes legyen létrehozni ezt a hozzáállást magában, ki kell fejlesztenie a ragaszkodás-mentességet minden materiális dolog és az emberek tekintetében. Ha az egyén ragaszkodást érez, akkor rendkívül nehéz lesz neki folyamatosan fenntartania egy örömteli hozzáállást, mert az egyén boldogsága attól a materiális objektumtól vagy személytől függ, ami/aki felé a ragaszkodást érzi. Ezért van az, hogy gyakorolni kell a korábbi Yama-kat, mielőtt megkísérelnénk megvalósítani akárcsak egyet e Niyama-k közül. A Brahmacarya (Mértékletesség) és Aparigraha (Nem-birtoklás) kifejezetten hasznos lesz a Santoṣa (Megelégedés) tökéletesítéséhez.

(3) Tapas vagy "Lemondás vagy Vezeklés" az ellentétpárok elviselésére való képesség (meleg-hideg, öröm-fájdalom stb.). Amikor az egyén ezt gyakorolja, csendben kellene maradnia. A csend e megtartása a Mauna, és két aspektusa van: Kāṣṭha és Ākāra. Az elsőben abszolút csendet tartasz, és még az egyszerű kommunikációs gesztusok sem megengedettek. Ez valóban egy szigorú némasági fogadalom. Másrészről, a Mauna második formája a beszédtől való tartózkodást foglalja magába, de be lehet mutatni néhány gesztust annak érdekében, hogy valamit kommunikáljunk. Vyāsa szerint a Tapas magába foglalja a böjtöt és a megpróbáltatást is a különböző vallási fogadalmaknak megfelelően.

(4) A Svādhyāya vagy "Szövegek Tanulmányozása és mantra-k Kántálása" az összes szent szöveg tanulmányozásával kapcsolatos, amelyek a Megvilágosodással foglalkoznak, illetve a Praṇava (Om̐) ismétlésével kapcsolatos. Mindazonáltal, szintén magába foglalja hosszú szent szövegek recitációját (Bhagavadgītā, Gurugītā, Viṣṇusahasranāma és hasonlók). Ez a gyakorlat erősen ajánlott a mentális koncentráció és tisztaság eléréséhez.

(5) Az Īśvarapraṇidhāna vagy "Odaadás a (Legfőbb) Úr felé" egyszerűen az összes cselekedettel kapcsolatos önmegadás a Legfőbb Guru felé. Vagyis, ahogy Vyāsa állítja a kommentárjában: "Īśvarapraṇidhānaṁ tasminparamagurau sarvakarmārpaṇam" --Az Úr felé való Odaadás minden cselekedet felajánlása ennek a Legfőbb Guru-nak--. Ki a fent említett Legfőbb Guru? Isten mint spirituális Mester mindannyiunkban. Lemondani az egyén összes cselekedetéről az Ő számára a valódi Praṇidhāna vagy odaadás. E gyakorlat révén a cselekedetekhez való ragaszkodás fokozatosan lazul, és következésképpen felszabadulsz a Karma alól. Miután az egyén sikerrel jár az Iśvarapraṇidhāna-ban, az összes akadály eltávolításra kerül az útjából.

ĀSANA or POSTURE

Patañjali így definiálja az Āsana-t vagy Pozitúrát:

स्थिरसुखमासनम्॥४६॥
Sthirasukhamāsanam||46||

A Pozitúra (āsanam) (legyen) szilárd (sthira) és megfelelő --kellemes-- (sukham)||46||

(Patañjali Yogasūtra-i, 46. aforizma, II. Fejezet)

A jól ismert Haṭhayoga-tól eltérően, amely bizonyos számú Āsana-t vagy Pozitúrát tanít, a bölcs Patañjali csak annyit szögez le, hogy legyen szilárd (mozdulatlan) és megfelelő (kellemes). Más szavakkal, képesnek kellene lenned szilárdnak maradni abban a pozitúrában egy bizonyos ideig, fájdalom tapasztalása nélkül. Így az elméd könnyedén fog koncentrálni a meditáció tárgyán. Ha például fájnak a térdeid, nehéznek fogod találni, hogy egyhegyűvé tedd az elméd, mert annyi figyelem fog a fájdalomra menni. Vyāsa a következő pozitúrákat ajánlja a kommentárjában erről az aforizmáról vagy sūtra-ról: "Padmāsana, Vīrāsana, Bhadrāsana, Svastikāsana, Daṇḍāsana, Sopāśraya, Paryaṅka, Krauñcaniṣadana, Hastiniṣadana, Uṣṭraniṣadana és Samasaṁsthāna". Az első Pozitúra (Padmāsana vagy Lótusz pozíció) erősen ajánlott. Mindabból, amit Patañjali az Āsana-ról tanít világos, hogy csak a meditációhoz szánt Pozitúrák érdekelték. Patañjali azt mondja egy ezután következő aforizmában, hogy az Āsana tökéletesítése az erőfeszítés ellazulásával és a végtelenen való meditációval éretik el. Vagyis ellazulttá kell válj, amikor gyakorolsz egy Āsana-t, és koncentrálnod kell az elméd a végtelen téren magad körül, amit egyfajta ürességként érezni. Még azt is megtapasztalod, hogy a saját tested üresség. Így, eléred az Āsana vagy Pozitúra tökéletesedését. Az Āsana kritikus fontosságú szint a Pātañjalayoga-ban, mert ez az alap, amelyre a többi yogikus gyakorlataidat fogod kifejleszteni. Tökéletesítsd, mielőtt tovább haladnál.

PRĀṆĀYĀMA vagy TUDATOSSÁ VÁLNI A PRĀṆA VAGY ÉLETENERGIA VALÓDI DIMENZIÓJÁRÓL

Patañjali így definiálja a Prāṇāyāma-t vagy a Tudatossá Válást a Prāṇa vagy Életenergia valódi dimenziójáról:

तस्मिन्सति श्वासप्रश्वासयोर्गतिविच्छेदः प्राणायामः॥४९॥
Tasminsati śvāsapraśvāsayorgativicchedaḥ prāṇāyāmaḥ||49||

Amint ez (tasmin) (az Āsana vagy Pozitúra tökéletesítve) lett (sati), a Prāṇāyāma-t (prāṇāyāmaḥ), (ami) a felfüggesztése (vicchedaḥ) a belégzés (śvāsa) és kilégzés --praśvāsa-- (praśvāsayoḥ) áramlásának (gati), (kell kifejleszteni)||49||

(Patañjali Yogasūtra-i, 49. aforizma, II. Fejezet)

A felfüggesztésnek belsőnek vagy külsőnek kellene lennie. Három "működés" vagy "vṛtti" van: Bāhya (külső), Abhyantara (belső) és Stambha (elnyomás). Mindazonáltal, nem kellene őket összehasonlítani a jól ismert Recaka (kilégzés), Pūraka (belégzés) és Kumbhaka (felfüggesztés) fogalmaival a Haṭhayoga-ból. Semmiképpen sem!

Nem fogok többet tanítani neked a Prāṇāyāma-ról, mert nagyon veszélyes gyakorolni, ha nincs egy személyes megfelelő guru-d, aki vezet téged. Tanítok Prāṇāyāma-t a tanítványaimnak, de személyesen tudom felülvizsgálni a rendszerüket. Habár képes vagyok követni egy technika fejlődését bennük, így is nagyon óvatos vagyok. Következésképp, ez nem valami, amit "online" kellene tanítani. Ha a légzési rendszered tönkremegy a Prāṇāyāma helytelen gyakorlásának köszönhetően, azt nagyon nehéz helyrehozni. Meghalhatsz a folyamatban, ha sokáig tart, vagy komoly testi problémákkal nézhetsz szembe. Néhány könyv tanít néhány veszélyes Prāṇāyāma technikát, figyelmen kívül hagyva az említett problémákat, és ez kétségkívül nem jó neked. Habár ezeknek a könyveknek a legtöbb szerzője azt mondja, hogy keresned kellene egy guru-t, azért elmagyaráznak konkrét technikákat. Kár ezért, mert komoly sérülés érhet egy olyan személyt, aki pusztán könyvek olvasása által gyakorolja ezeket. Ez a véleményem a Prāṇāyāma-ról. Néhány dolgot "személyesen" kellene megtanulni egy guru-tól, és nem egy könyvből vagy weboldalról.

Tehát szerezz egy jó Prāṇāyāma guru-t és tanuld meg ezt a fenséges tudományt tőle. A Prāṇāyāma olyan, mint a tűz... megfőzheti az ételed... vagy felgyújthat, ha nem tudod, hogyan kell megfelelően használni.

A Prāṇāyāma gyakorlásán keresztül az elme megszerzi az alkalmasságot a koncentrációra.

PRATYĀHĀRA vagy AZ ÉRZÉKEK VISSZAVONÁSA

Patañjali így definiálja a Pratyāhāra-t vagy az érzékek Visszavonását:

स्वविषयासम्प्रयोगे चित्तस्य स्वरूपानुकार इवेन्द्रियाणां प्रत्याहारः॥५४॥
Svaviṣayāsamprayoge cittasya svarūpānukāra ivendriyāṇāṁ pratyāhāraḥ||54||

Pratyāhāra vagy Visszavonása (pratyāhāraḥ) az Indriya-knak --5 Jñānendriya vagy az érzékszervi tapasztalás erői, és 5 Karmendriya vagy a cselekvés erői-- (indriyāṇām), úgymond (iva), egy lekövetése (anukāraḥ) az elme (cittasya) esszenciális természetének (sva-rūpa) (ezek által az Indriya-k által), amikor elkülönültek (asamprayoge) az ő (nekik megfelelő) (sva) objektumaiktól (viṣaya)||54||

(Patañjali Yogasūtra-i, 54. aforizma, II. Fejezet)

Az érzékek imitálják az elme természetét, mert elvesztették a kapcsolatot az ő saját "érzékszervi" objektumaikkal. Ez éppen olyan, mint a méhek csoportja, akik a méhkirálynőt követik. Ha a méhkirálynő továbbhalad, mindegyikük szintén továbbhalad. Ha viszont megáll, ők mind szintén megállnak. Ezért a Pātañjalayoga-ban az érzékek közvetlen irányítása szükségtelen. Csupán egy szilárd elhatározás, hogy az egyén befelé fordítsa az elméjét elegendő. Az összes érzék követni fogja őt. Ez egy egyszerű tanítás, de ugyanakkor nagyon hasznos. Azt kell mondanom, hogy a Pratyāhāra közvetlenül az előző szintből következik: a Prāṇāyāma-ból. Mindazonáltal, beléphetsz ebbe az állapotba egy közömbös hozzáálláson keresztül is az érzékszervek tárgyai tekintetében. Ragaszkodás-mentesség és lemondás a külső dolgok tekintetében végül egy mély Pratyāhāra-t fog előidézni. Ez az ág vagy szint nagyon fontos, hogy sikerrel járj a következő aṅga-kban.

DHĀRAṆĀ vagy KONCENTRÁCIÓ

Patañjali így definiálja a Dhāraṇā-t vagy Koncentrációt:

देशबन्धश्चित्तस्य धारणा॥१॥
Deśabandhaścittasya dhāraṇā||1||

A Koncentráció (dhāraṇā) az elme (cittasya) rögzítése (bandhaḥ) egy ponton (deśa)||1||

(Patañjali Yogasūtra-i, 1. aforizma, III. Fejezet)

Vyāsa azt mondja, hogy az egyén elméjét a köldök Cakra-n, vagy a szív Cakra-n, vagy a fej fényén, vagy az orr vagy nyelv hegyén, vagy hasonló pontokon a testben, vagy egy külső dolgon kellene rögzítenie. Vagyis bárhol is rögzül az elméd egy pillanatra, az koncentráció. A Dhāraṇā csupán rövid ideig tart. Amikor ez az időszak meghosszabbodik, a Koncentráció átalakul Dhyāna-vá (Meditáció).

DHYĀNA vagy MEDITÁCIÓ

Patañjali így definiálja a Dhyāna-t vagy Meditációt:

तत्र प्रत्ययैकतानता ध्यानम्॥२॥
Tatra pratyayaikatānatā dhyānam||2||

Abban --a Dhāraṇā-ban-- (tatra), az összefüggő folyama ugyanazon (ekatānatā) mentális módosulásoknak (pratyaya) a Meditáció (dhyānam)||2||

(Patañjali Yogasūtra-i, 2. aforizma, III. Fejezet)

A Dhyāna egyszerűen az összefüggő folyama ugyanazon mentális módosulásoknak. Ez egy elnyújtott Dhāraṇā. A Dhāraṇā-t egy leeső csepphez lehetne hasonlítani, míg a Dhyāna egy összefüggő és homogén folyam, magukból ezekből a cseppekből kialakulva. A Dhyāna-ban hosszú ideig megtartod az objektumnak a mentális képét, amire koncentrálod az elmédet. A Dhāraṇā-ban ennek az objektumnak a mentális képe időszakos, míg a Dhyāna-ban töretlen. Menj az oldalunk Trika szekciójához, és tanulj többet róla. Természetesen ebben a szekcióban a Trika-nak megfelelően fejtem ki a meditációt. Mindazonáltal, a meditáció alapjai gyakorlatilag az összes rendszerben ugyanazok maradnak, csupán a technikák, és a meditáció megközelítésének módszerei változnak.

Valójában minden embernek minden nap kötelező módon meditálnia kell. Például, amikor egy gépkocsit vezetsz, ha nem meditálsz az úton, össze fogod törni az autód. Nem hiszel nekem? Próbáld ki magad! A különbség ebben a fajta meditációban és abban, amit a Pātañjalayoga, Trika, Vedānta stb. tanít, a meditáció tárgyában nyugszik. Amikor autót vezetsz, "egy bizonyos úton" meditálsz (vagyis hosszú ideig koncentrálod az elmédet valamire), míg a másodikban "spirituális dolgokon" meditálsz. Ugyanakkor, ha az orrod hegyére összpontosítod a figyelmed, az látszólag nem valami spirituális. Mégis, mivel a végső cél spirituális, amit el akarsz érni ezen a meditáción keresztül, a szemeid ezen egyszerű összpontosítása az orrod hegyén szintén spirituálisnak tekinthető. Összegezve, a "spirituális" meditáció "spirituális" objektumot használ a meditáció tárgyaként, a "hétköznapi" meditáció viszont nem. Természetesen a szavaknak esélyük sincs pontosan meghatározni a különbséget, mert az efféle szavak mint "spirituális" és "hétköznapi" annyira félreérthetőek, de a fenébe is, kötelesek vagyunk használni őket. Szóval minden ember már tudja, hogyan kell meditálni, de a meditációjuk tárgyának "spirituális" természetűnek kellene lennie, legalább egy nap egyszer. Azaz naponta egyszer meditálniuk kellene a Legfőbb Valóságon, akármilyen formát vagy tulajdonságot rendelnek is hozzá, vagy akár bármilyen forma vagy tulajdonság nélkül.

SAMĀDHI vagy TÖKÉLETES KONCENTRÁCIÓ

Patañjali így definiálja a Samādhi-t vagy Tökéletes Koncentrációt:

तदेवार्थमात्रनिर्भासं स्वरूपशून्यमिव समाधिः॥३॥
Tadevārthamātranirbhāsaṁ svarūpaśūnyamiva samādhiḥ||3||

A Tökéletes Koncentráció (samādhiḥ) csupán (eva) az (a kondíció) (tad), amelyben kizárólag (mātra) (a koncentráció) tárgya (artha) ragyog (nirbhāsam), és az én (sva-rūpa) úgymond (iva) hiányzik (śūnyam)||3||

(Patañjali Yogasūtra-i, 3. aforizma, III. Fejezet)

Vyāsa kommentárja ehhez az aforizmához elég rövid, de gazdag jelentéssel:

"Dhyānameva dhyeyākāranirbhāsaṁ pratyayātmakena svarūpeṇa śūnyamiva yadā bhavati dhyeyasvabhāvāveśāttadā samādhirityucyate"

--Amikor olyan meditáció van jelen, amelyben kizárólag az objektum formája ragyog, és az én (kinek természete "pratyaya" vagy "gondolat") úgymond hiányzik, a korábban említett objektum esszenciális természetében való elmerülés miatt; ekkor, ez úgy ismert, mint Samādhi vagy Tökéletes Koncentráció--.

A Samādhi-n keresztül, amikor az a Vyāsa által ajánlott pontok valamelyikére van alkalmazva, az egyén végül eléri a Kaivalya-t, egy olyan kondíciót, amelyben a fájdalom nem létezik többé.

Többet az Aṣṭāṅgayoga-ról itt.

fel

 A hat tradicionális filozófia és a Trika: Pūrvamīmāṁsā és Vedānta

A két filozófiai rendszer közvetlenül a Veda-kon alapszik. Természetesen ezek Āstikadarśana-k is. Mivel a témakör hosszú és nehezen érthető, haladjunk lépésről lépésre.

PŪRVAMĪMĀṀSĀ

A négy Veda (szó szerint tudás) nevei a következők: Ṛk, Yajus, Sāma és Atharva; de ha hozzáadjuk a "veda"-t, a végeredmény: Ṛgveda, Yajurveda, Sāmaveda és Atharvaveda. A Veda-k eredetileg három könyv volt, de aztán hozzá lett adva a negyedik (Atharvaveda). A Veda-k, szigorúan mondva, "csak" két részből áll: Mantra és Brāhmaṇa. Egyfelől, a Mantra részben imádság és imádat szavai vannak részletezve a naphoz, tűzhöz, szélhez és hasonlókhoz címezve. Egészségért, gazdagságért, hosszú életért, jólétért stb. való imák is bele vannak foglalva. Másfelől, a Brāhmaṇa részben két al-rész van: Vidhi és Arthavāda. A Vidhi a szertartások részleteivel foglalkozik, amelyeken himnuszokat (mantra-kat) használnak. A Vidhi tele van előírásokkal, hogy valaki hogyan hajtson végre egy bizonyos rítust. Az Arthavāda pedig ezekhez a himnuszokhoz (mantra-khoz) kapcsolódó legendák kifejtésével foglalkozik. Az Arthavāda tele van "magyarázó állításokkal" minden rítus és mantra mögöttes történetére vonatkozólag. Számos legenda és illusztráció is van. A Brāhmaṇa rész terjedelmes értekezése prózában íródott.

Az első Veda (Ṛk) különböző féle himnuszok gyűjteménye, amely dicsőítő versekből áll verses formában. Ezek a bölcsesség himnuszai, és hangos recitációra lettek szánva. Másrészről, a Yajus himnuszai prózában vannak, és recitációra szánták az áldozatok során, de halkabb hangon. A Yajus a Yajña vagy az áldozati rítusok szent szövege. A Sāma himnuszai versben vannak, és kántálásra szánták a Soma szertartások során. Ezek a liturgikus himnuszok többnyire a Ṛgveda-ból lettek kölcsönvéve. Az Atharvaveda himnuszainak legtöbbje eredeti, de néhányuk szintén a Ṛgveda-ból lett átvéve. Következésképp láthatod, hogy a Ṛk vagy Ṛgveda a legfontosabb Veda.

Tehát a Veda-k két részből állnak: Mantra és Brāhmaṇa. Ugyanakkor, hozzá lett adva két másik rész. Hogy mi ez? Figyelj:

A Brāhmaṇa-k keltették életre az Āraṇyaka-kat. Mik az Āraṇyaka-k? E prózában írt értekezések egyfajta értelmezései a rituális résznek (mely a Mantra-ból és Brāhmaṇa-ból áll). A befejező részük az Upaniṣad-ok, amelyek a Vedānta magját képezik (a Pūrvamīmaṁsā után következő filozófia). Az Āraṇyaka-k egy átmenet és egy kapcsolat a Brāhmaṇa ritualizmusa és az Upaniṣad filozófiája között. Az Āraṇyaka rész folytatja a rituális részben előírt rítusok értelmezését, de allegóriák formájában. A következő táblázat nagyon hasznos lesz neked, hogy megértsd a teljes magyarázatomat:

A VEDA-K NÉGY RÉSZE

(habár szigorúan mondva csupán az első kettő --Mantra és Brāhmaṇa-- a valódi Veda)

Úgy tekinthetünk a Veda-kra, mint ami két fő részre osztható egy átmeneti szakasszal. A Mantra és Brāhmaṇa alkotná az elsőt, míg az Upaniṣad lenne a második. Az Āraṇyaka lenne az átmenet. Az első "fő" rész úgy is ismert, mint Śruti avagy "az a szent tudás, ami hallva lett és átadásra került guru-tól tanítványnak a kezdetektől fogva". A "Śruti" szó a "śru" (hallani) gyökből származik, és ezért jelöltem a "hallva" szót félkövér dőlt betűkkel. Ez olyan tudás, amit inkább hallani kell, mintsem olvasni.

Szóval, a Pūrvamīmāṁsā-nak nevezett rendszer az első fő részen alapszik (Mantra és Brāhmaṇa), míg a másik hátralévő rendszer --a Vedānta-- a második fő részen alapszik (Upaniṣad). A Pūrvamīmāṁsā szó két kifejezésből áll: Pūrva (első) és Mīmāṁsā (vizsgálat, kutatás). Így, a fordítás nem az "első vizsgálat", hanem "az első vizsgálata". Más szavakkal, "az első fő rész vizsgálata, amely a Mantra-ból és Brāhmaṇa-ból áll". Nézd most ezt a táblázatot:

Természetesen, mivel az első fő rész elsősorban rituális, a legfőbb gyakorlat egy "mīmāṁsaka"-nak (a Pūrvamīmāṁsā követője) a rituális cselekedet. A bölcs Jaimini volt mind az alapító, mind pedig a Mīmāṁsāsūtra-k szerzője (a legfontosabb munka ebben az iskolában). Egy mīmāṁsaka-nak meg kell vizsgálnia a Védikus rítusok minden részletét. Rituálékat is végre kell hajtania, hogy közvetlen tudást szerezzen a megfelelő szertartásról. A felszabadulást keresi a cselekedetek és azok gyümölcsei alól, speciális cselekedetek végrehajtásán keresztül (maguk a rituálék). És természetesen követnie kell a Dharma-t vagy vallásos kötelességeket a Veda-k előírása szerint. A Dharma alapvető egy mīmāṁsaka-nak. Ha szigorúan követi a Dharma-t, sok jutalomban fog részesülni. Ha nem, akkor sok büntetésben.

Mindegyik Veda a négyféle pap csupán egyikének van szánva... de mindezt egy nap a rituálékkal kapcsolatos specifikus tudással együtt fogom elmagyarázni. Hosszú út lesz, de bármiféle jármű nélkül, a kimerült intellektusodat leszámítva!

Nos, elég ebből. Tanulmányozzuk most az Uttaramīmāṁsā-t vagy Vedānta-t:

UTTARAMĪMĀṀSĀ vagy VEDĀNTA

Az "uttara" szó azt jelenti "utolsó". Tehát az "uttaramīmāṁsā" a "Veda-k utolsó részének vizsgálata", vagyis az Upaniṣad-oknak. A "Vedānta" kifejezés fordítása két értelmezést tesz lehetővé. Az "anta" szó szerint azt jelenti "vég". Így, a "Vedānta" azt jelentené "a Veda-k vége", mert az Upaniṣad-ok (amelyeken eredetileg alapszik a Védikus rendszer) itt találhatóak, a Veda-k végén. Egy második lehetséges fordítás "a Veda-k konklúziója" lenne, abban az értelemben, mint "a Védikus Igazságnak egy rendkívüli összegzése".

Azt mondtam, hogy 108 Upaniṣad maradt mostanra, de csak 10 legfontosabb van. A neveik a következők: Īśa, Kena, Chāndogya, Praśna, Māṇḍūkya, Taittirīya, Aitareya, Kaṭha, Muṇḍaka és Bṛhadāraṇyaka. Ez az utolsó messze a legkiterjedtebb Upaniṣad. A bölcs Yājñavalkya és a nemes yoginī Gārgī közötti rendkívüli dialógust tartalmazza. Ezen Upaniṣad-ok felosztása a Veda-kban a következő: a Ṛgveda tartalmazza az Aitareya-t; a Sāmaveda tartalmazza a Chāndogya-t és a Kena-t; a Yajurveda tartalmazza az Īśa-t, Taittirīya-t, Bṛhadāraṇyaka-t és a Kaṭha-t; míg az Atharvaveda tartalmazza a Praśna-t, Muṇḍaka-t és Māṇḍūkya-t.

A Vedānta-nak sokféle iskolája alakult ki az Upaniṣad-okból, de csak három fő iskola van: Advaita (non-duális Vedānta), Viśiṣṭādvaita (minősített non-duális Vedānta) és Dvaita (duális Vedānta). Habár e három iskolának az Upaniṣad-ok képzik az eredetét, van még két másik fontos könyv: a Vedāntasūtra-k (más néven "Brahmasūtra-k") és a Bhagavadgītā. Ez a háromrétű irodalom (Upaniṣad-ok, Vedāntasūtra-k és Bhagavadgītā) képezi az alapot, amelyre az egész Vedānta alapszik. Úgy is hívják Prasthānatraya vagy hármas rendszer. Ezen hármas rendszeren belül az Upaniṣad-ok a śruti avagy a "kinyilatkoztatás, amit hallani kell"; a Bhagavadgītā a smṛti avagy az "igazság, amire emlékezni kell" és a Vedāntasūtra-k a nyāya avagy a "módszer".

Mindegyik Védikus iskola az ő sajátos nézőpontjának megfelelően magyarázza ezt a három szöveget. Az adott követők pedig bizonygatják, hogy az ő nézőpontjuk a helyes. Mindig meglepett ez a furcsa viselkedés a követők túlnyomó többségének részéről néhány konkrét filozófiai rendszer kapcsán, nem csak a Vedānta kapcsán. A Trika mesterek szintén azt állítják, hogy nekik van igazuk, de azt érzem, hogy a csökönyösségük nem annyira súlyos, mint számos más iskolához tartozó mesteré, talán mert a Trika csupán ezer éves. Van egy olyan pozitív hozzáállása, hogy magába foglaljon más rendszereket is. Amikor észrevettem ezt a jellegzetességet benne, az egész életemet a Trika-nak szenteltem. És azzal próbálkozom ezen dokumentumok által, hogy létrehozzak egy szintézist az összes filozófiai iskoláról, mindegyikből a legjobb részüket kivonva. Mindazonáltal, az előző problémát nem maguk a filozófiák okozzák, hanem eme filozófiák számos szűk látókörű követője. Senki sem állíthatja, hogy ő az Igazság abszolút birtokosa, mert mindezek a "látszólagos" birtokosok ebből a bizonyos Igazságból emelkedtek fel, és végül ebben fognak elmerülni. Szerintem mindegyik iskola birtokolja Annak egy részét (a Trika-t beleértve). Ezért egy átfogóbb Trika-t tanítok, amelyben minden iskolának megvan a helye (a tradicionális Trika-nak is). Az én gondolatom az, hogy a különböző iskolák egyfajta piedesztálok, amelyekre az Igazság sasa időnként leszáll. Szóval azt láthatod, hogy ez a sas leszáll ide, és egy darabig itt marad, de a sas a sas, a piedesztálok pedig a piedesztálok. Amikor az emberek túl sok figyelmet szentelnek a piedesztáloknak, és következésképpen szem elől tévesztik az Igazság "szabad" sasát, akkor megjelennek ezek az "Igazság birtokosai", és a régi probléma újra feltűnik. Vagyis az emberek küzdelme emberek ellen. Nincs haszna ennek a primitív viselkedésnek.

Tanulmányozzuk hát a Vedānta három iskoláját, egyenként:

Advaitavedānta

Nyilvánvalóan az abszolút non-dualizmuson alapszik a Brahma satyam (Brahma az Igazság), Jaganmithyā (A világ illuzórikus) és Jīvo brahmaiva nāparaḥ (Az individuális lélek nem más, mint Brahma) formájában. Brahma vagy az Abszolút a Legfőbb Valóság. A többi illuzórikus vagy mithyā, se nem valós, se nem valótlan. Két szerzőt kell kiemelni ebben az iskolában: Gauḍapāda és Śaṅkarācārya. Az utóbbi írt olyan meghatározó munkákat, mint Śārīrakabhāṣya, Ātmabodha, Vivekacūḍāmaṇi, Upadeśasāhasrī stb. Śaṅkara volt az, aki teljes támogatást nyújtott annak a teóriának, mely szerint az illuzórikus Māyā vagy Avidyā (Tudatlanság) egy hasonlóan illuzórikus univerzumot nyilvánít meg. Másfelől, az előbbi írt egy nagyon fontos munkát, amit úgy hívnak Māṇḍūkyakārikā, amelyben teljesen megformálta az ő Asparśayoga-ját vagy Érintésmentes Yoga-ját. Mi ez? Gauḍapāda maga magyarázza ezt el három versszakban az ő Māṇḍūkyakārikā-jában:

सर्वाभिलापविगतः सर्वचिन्तासमुत्थितः।
सुप्रशान्तः सकृज्ज्योतिः समाधिरचलोऽभयः॥३७॥

ग्रहो न तत्र नोत्सर्गश्चिन्ता यत्र न विद्यते।
आत्मसंस्थं तदा ज्ञानमजति समतां गतम्॥३८॥

अस्पर्शयोगो वै नाम दुर्दर्शः सर्वयोगिभिः।
योगिनो बिभ्यति ह्यस्मादभये भयदर्शिनः॥३९॥

Sarvābhilāpavigataḥ sarvacintāsamutthitaḥ|
Supraśāntaḥ sakṛjjyotiḥ samādhiracalo'bhayaḥ||37||

Graho na tatra notsargaścintā yatra na vidyate|
Ātmasaṁsthaṁ tadā jñānamajati samatāṁ gatam||38||

Asparśayogo vai nāma durdarśaḥ sarvayogibhiḥ|
Yogino bibhyati hyasmādabhaye bhayadarśinaḥ||39||

A Tökéletes Koncentráció (az Ātmā-n, a belső Én-en) (samādhiḥ) mentes (vigataḥ... asamutthitaḥ) minden (sarva) kifejezéstől (abhilāpa) és minden (sarva) gondolattól (cintā). Teljesen békés (supraśāntaḥ), örökké fénylő (sakṛt jyotiḥ), mozdulatlan (acalaḥ) (és) félelemmentes (abhayaḥ)||37||

Ahol (yatra) nincsenek sem (na vidyate) gondolatok (cintā), sem (na) áldozatok (utsargaḥ), ott (tatra) nem létezik semminek (na) a megragadása (grahaḥ). Tehát (tadā) az Ātmā-ban (ātma) benne rejlő (saṁstham) Tudás (jñānam) születetlen (ajati) (és) egyöntetű (samatām gatam)||38||

(Ez, ami) úgy ismert (nāma), mint Érintésmentes (asparśa) Yoga (yogaḥ), bizonyosan (vai) nehezen látható (durdarśaḥ) minden (sarva) yogī által (yogibhiḥ), mivel (hi) (ezek a) yogī-k (yoginaḥ) félnek (bibhyati). (Félelmet éreznek) emiatt (asmāt): "Félelmet (bhaya) látnak (darśinaḥ) ott, ahol nincsen (abhaye)"||39||

(Māṇḍūkyakārikā, harmadik kārikā --Advaitaprakaraṇa--)

Tetszett a Szanszkrit, ugye? Ez az egyik előnye annak, ha valaki képes közvetlenül olvasni a Szanszkrit szövegeket: "Közvetlenül lépsz érintkezésbe a tudás forrásával. Nincs fordító közted és a szöveg között". Természetesen elolvasom az adott tradícióhoz tartozó skolasztikusok fordításait is, hogy megtanuljam a "filozófiai zsargont", amely ezzel az iskolával együtt jár. Mindazonáltal, a többi csak rajtam áll.

Az a probléma sok fordítóval, hogy általában "elhelyeznek" valamit magukból a fordításban. Ez többnyire egy öntudatlan cselekedet mögöttes gonosz szándékok nélkül, de megrontja az eredeti szöveget. És mi az a "valami magukból"? Például: "Kommentálják a Szanszkrit szöveget magában a fordításban". Nem arra utalok, hogy pusztán hozzáadnak néhány szót, hogy érthetőbbé tegyék a jelentést, mert ez gyakran szükséges (én magam is csinálom ezt). Nem, egy olyan kommentárról beszélek, ami nem szükséges az eredeti szövegen belül. Például: "Félelmet látnak ott, ahol nincsen, de mivel az Ātmā-ban nincs félelem, ezért nem kellene ott félelmet látniuk". Az utolsó mondatrész (dőlt betűkkel) egy személyes kommentár bölcs ajánlásnak álcázva, és szükségtelen. A teljes fordítás után kellene elhelyezni, ha szükséges, "Kommentár" elnevezés alatt. Ezúttal a kommentár helyes lehet, de a következő, ki tudja? Emiatt a gyakorlat miatt számos szöveget hibásan értenek meg az emberek a Szanszkrit nyelvről való tudás hiányában. A következményei mindennek pedig nyilvánvalóan a tudatlanságnak egy további és szükségtelen terhe a félreértés formájában, azon olvasók fáradt vállain, akik Szanszkrit szövegek olvasásával azt keresték, hogy megnyugvásra leljenek a leigázottságukból. Mindazonáltal, csupán több zavarodottságot kaptak, és az ezt követő fájdalmat. Szóval minden alkalommal, amikor fordítok, lassan és óvatosan haladok, annak ellenére, hogy értem a teljes szöveg lényegét, mert nem akarok még egy sziklát helyezni az olvasók vállára.

És végül, vannak fordítók, akik szándékosan hozzáigazítják az ő személyes nézőpontjukhoz a fordítását egy bizonyos szövegnek. Nos, ez egy igazán megvetendő cselekedet. Ez a viselkedés az ember legalacsonyabb természetén alapszik. Jobb nem hozzáérni az ilyen személyhez, még egy hosszú rúddal sem. Ez szomorú, de az emberi gonoszság mindennapos tapasztalat. Egy bölcs személy mindig mindenki javáért dolgozik, és nem pusztán a sajátjáért.

Nos, az Asparśayoga-val kapcsolatban láthatod, hogy azért hívják így, mert ez egy teljes elmerülés az Ātmā-ban (a belső Én-ben). Ebben a Samādhi-ban nincs semmiféle támasz, amit meg lehetne ragadni. Ennélfogva, Gauḍapāda e bizonyos Yoga-ját "Érintésmentes"-nek hívják avagy olyan Yoga-nak, ami mentes bármiféle érintéstől vagy Támasztól. Ő dolgozza ki a "Praṇavayoga"-t is, avagy azt a Yoga-t, amelyben az szent Om̐ mantra-t ismétled. De ez egy hosszú téma, ami egy másik alkalommal fog kifejtésre kerülni.

Az Advaitavedānta másik ünnepelt mestere Śaṅkarācārya volt. Ő dolgozta ki teljesen a Māyā vagy Illuzórikus Erő ellentmondásos teóriáját. Kizárólag Brahma valódi, míg a világ puszta illúzió. Az "illúzió" kifejezés nem azt jelenti, hogy "valótlan". Egyáltalán nem. Mivel a világ Brahma-tól ered, örököl egy kis "valóságot" Attól. Tehát az illuzórikus világ egy keveréke a "valóságnak" és "valótlanságnak". Ez Māyā bűvészkedése. Az Advaitavedānta-ban Māyā az az illuzórikus erő, ami mindezen megnyilvánulásért felelős. Egy jelzője az "Avidyā" (Tudatlanság) szó. Māyā-nak hat attribútuma van: (1) Anirvacanīyā (leírhatatlan), (2) Jñānanivartyā (megsemmisíthető megfelelő tudás által), (3) Anādi (kezdettelen), (4) Āvaraṇā/Vikṣepā (elfátyoloz és kivetít), (5) Brahmasaṁsthā/Jīvasaṁsthā (vagy Brahma-ban vagy az individuális lélekben helyezkedik el) és (6) Bhāvarūpā (természetében pozitív). A második attribútum kivételével, a többi el lesz magyarázva neked egy jövőbeli dokumentumban. Légy türelmes.

A második attribútum azt állítja, hogy Māyā Jñānanivartyā avagy megsemmisíthető megfelelő tudás által. Ez az Advaitavedānta sādhanā-jának (spirituális gyakorlatának) magja. Ennek az iskolának a követője megpróbál helyes tudást szerezni az Ātmā (belső Én) és Brahma (kozmikus Én) természetéről. Valójában Ātmā Brahma, és fordítva. Mivel Māyā Avidyā vagy Tudatlanság, abban az értelemben, hogy a "Vidyā vagy helyes tudás ellentéte", az Advaitavedānta követője meg akarja szerezni a Vidyā-t, vagy az ő spirituális mesterének szavaiból, vagy az előírt szövegekből. Tehát az Advaitavedānta-ban lévő gyakorlat elsődlegesen Jñānayoga (a Tudás Yoga-ja). Ki kell fejlesztened egy finom és erős intellektust, hogy meg tudd ragadni ennek az iskolának a finomságait. Amikor felfogod Brahma valóságát, Māyā azonnal feloldódik, és eléred a végső Felszabadulást. Ez a Megvilágosodás egyébként nem egy "új" szerzemény, hanem egy örökké jelenlévő valóság feltárulása, amit elfátyolozott Māyā vagy Avidyā.

Nos, most a Viśiṣṭādvaitavedānta.

 Viśiṣṭādvaitavedānta

Ez a minősített non-duális Vedānta. Egyfajta keverék a "non-dualizmus" és "dualizmus" között. Rāmānuja volt ennek az iskolának az alapítója és a szövegeinek fő szerzője: Śrībhāṣya, Vedāntasāra stb. Ugyanakkor, nyilvánvalóan voltak más szerzők ebben a tradícióban: Yāmunācārya, Ālvārs, Īḍu, Sudarśanasūri, Vedāntadeśika stb. Olyan nagyszerű munkákat írtak, mint: Nālāyira Divya Prabandha, Āgamaprāmāṇya, Śrutaprakāśikā, Tattvaṭīkā stb. Az iskola három valóságot jelent ki: Īśvara, cít és acit. Ezek elválaszthatatlan módon léteznek, de az utolsó kettő teljes mértékben Īśvara-tól függ. Cit az individuális én, acit az élettelen anyag, míg Īśvara a Legfőbb Úr. Ő belül van és mindenen túl. Ő mindennek a végső hatóoka is. Öt aspektusa van: Para (legfőbb), Vyūha (emanációk), Vibhava (inkarnációk), Antaryāmī (belül lakozó) és Arcā (szent bálványok).

A Para aspektusában Ő rendelkezik mind a hat minőséggel, mint Aiśvarya (Uralom), Śakti (Erő), Bala (Erősség), Jñāna (Tudás), Tejas (Ragyogás) és Vīrya (Férfiasság). De az Ő Vyūha aspektusában, Vāsudeva-t leszámítva, csupán két minőség van jelen a többiekben. A Vyūha-k négyen vannak: Vāsudeva (ahogy korábban mondtam, Ő pontosan ugyanazokkal a minőségekkel rendelkezik, mint Īśvara), Saṅkarṣaṇa (Ő csak a Bala-t és Jñāna-t birtokolja), Pradyumna (Ő csak az Aiśvarya-t és Vīrya-t birtokolja) és Aniruddha (Ő csak a Śakti-t és Tejas-t birtokolja). Mindegyik Vyūha-ból vagy emanációból egy sor al-vyūha vagy al-emanáció keletkezik. Ezeknek az al-vyūha-knak mindegyike rendkívül jelentőségteljes ezen iskola követője számára. Itt vannak a neveik: Keśava, Mādhava és Nārāyaṇa (Vāsudeva-ból); Govinda, Viṣṇu és Madhusūdana (Saṅkarṣaṇa-ból); Trivikrama, Śrīdhara és Vāmana (Pradyumna-ból); Hṛṣīkeśa, Padmanābha és Dāmodara (Aniruddha-ból). Ismét, mindegyik Vyūha egy kifejezett funkcióért felelős... de jobb, ha közvetlenül tanulmányozod a következő táblázatot:

Īśvara-ból négy Vyūha vagy Emanáció nyilvánul meg

Īśvara Vibhava aspektusa tíz Viṣṇu inkarnációból áll: (1) Matsya (a Hal), (2) Kūrma (a Teknős), (3) Varāha (a Vadkan), (4) Nṛsiṁha (Ember-oroszlán), (5) Vāmana (a Törpe), (6) Paraśurāma (Rāma a Fejszével), (7) Rāmacandra (vagy simán Rāma), (8) Kṛṣṇa, (9) Buddha és (10) Kalki (Viṣṇu egy Fehér Lovon ülve).

Néhány szerző így sorolja fel az inkarnációkat: (1) Matsya (a Hal), (2) Kūrma (a Teknős), (3) Varāha (a Vadkan), (4) Nṛsiṁha (Ember-oroszlán), (5) Vāmana (a Törpe), (6) Paraśurāma (Rāma a Fejszével), (7) Rāmacandra (vagy simán Rāma), (8) Balabhadra (vagy Balarāma, Rāma erővel felruházva), (9) Kṛṣṇa és (10) Kalki (Viṣṇu egy Fehér Lovon ülve).

Miközben megint mások azt mondják, hogy a tíz inkarnáció a következő: (1) Matsya (a Hal), (2) Kūrma (a Teknős), (3) Varāha (a Vadkan), (4) Nṛsiṁha (Ember-oroszlán), (5) Vāmana (a Törpe), (6) Paraśurāma (Rāma a Fejszével), (7) Rāmacandra (vagy simán Rāma), (8) Balabhadra (vagy Balarāma, Rāma erővel felruházva), (9) Buddha és (10) Kalki (Viṣṇu egy Fehér Lovon ülve).

Mindegyik inkarnáció Aniruddha-tól származik (a negyedik Vyūha), és a jó védelmezésére, illetve a gonosz megsemmisítésére lett szánva.

Īśvara Antaryāmī aspektusa a "Belül lakozó", vagyis az Úr mint a belső Lélek mindenben. Ő egy pártatlan Tanúja az egyén összes cselekedetének. Néhány ember ezt az aspektust "Paramātmā"-nak hívja. Az Antaryāmī teljes mértékben mentes a Karma befolyásától (cselekedetek és az azoknak megfelelő gyümölcsök). Amikor egy személy realizálja az Antaryāmī-t, akkor azt mondják róla, hogy elérte a "nyugalmat", mert látja, hogy az Istenség él mindenben.

Végül, az Arcā aspektus mindazokból a szent bálványokból áll, amelyekben az Úr teljesen jelen van. Ezeket a tiszteletreméltó jelképeket segítségként használják a követők a Legfőbb Lény imádatához. Nem úgy tekintenek rájuk, mint puszta szobrokra, hanem mint Maga Īśvara élő formájára.

Tehát, ahogy biztosan kitalálod, a Viśiṣṭādvaita követőjének fő gyakorlata a Bhakti vagy odaadás. A követő továbbá kedvező cselekedeteket és megfelelő tudást fejleszt ki e Bhakti megtámogatásához.

Nos, elég ebből. Tanulmányozzuk most a Dvaitavedānta-t:

Dvaitavedānta

A Viśiṣṭādvaita-ban az univerzum az Úr Kozmikus Teste, aki olyan, mint egyfajta kolosszális Tűz, amiből végtelen szikra (individuális lélek) emelkedik ki. Ez nyilvánvalóan egy analógia, amit az érthetőség kedvéért használok. Mindazonáltal, amikor egy lélek eléri a Megvilágosodást, akkor élvezi a mérhetetlen Gyönyört és Tudást, de a Legfőbb Úr egy részének tartja magát. Egy időben van jelen az egység és az elkülönülés. Akárhogyan is, a Dvaitavedānta-ban (duális Vedānta) az Úr örökké és teljes mértékben elkülönült mindentől, még azoktól az emelkedett lelkektől is, akik elérték a végső Felszabadulást. A Legfőbb Lény sohasem érintett az univerzum által, amit Ő Maga teremtett. Finom különbség van ezek között az iskolák között.

A Dvaitavedānta-t Madhva alapította (más néven Ānandatīrtha). Ő továbbá a szerzője számos meghatározó munkának ebben a rendszerben: Daśaprakaraṇa, Brahmasūtrabhāṣya stb. Ugyanakkor voltak más fontos szerzők is: Jayatīrtha, Rāghavendra Yati, Pūrṇānanda stb. Ők is fontos munkákat írtak: Nyāyasudhā, Candrikā Prakāśa, Tattvamuktāvali stb.

A Dvaita követőjének 6 szinten kell keresztülmennie, hogy elérje a Megvilágosodást e szerint az iskola szerint:

Ahogy a követő egyik szintről a másikra halad, a gyönyör négy állapotát tapasztalja meg (ānandatāratamya):

Természetesen az utolsó kettőt nem szigorú non-duális nézőpontból kell érteni. Emlékezz, hogy ez a Dvaitavedānta vagy duális Vedānta. Tanulmányozzuk most a Trika-t.

fel

 Trika vagy Kashmir Non-duális Shaivizmusa

Elsősorban ezt a filozófiai rendszert tanítom. Ez egy non-duális iskola. Vasugupta volt ennek az iskolának az "emberi alapítója", noha a valódi Śiva volt avagy a Legfőbb Létező. Számos szöveg ebben a rendszerben kinyilatkoztatás Istentől: Mālinīvijayottaratantra, Svacchandatantra, Śivasūtra-k stb. Mindazonáltal, természetesen voltak más emberi szerzők ebben a tradícióban: Vasugupta, Abhinavagupta, Kṣemarāja, Utpaladeva, Somānanda stb. Olyan nagyszerű munkákat írtak, mint: Spandakārikā-k, Tantrāloka, Pratyabhijñāhṛdayam, Īśvarapratyabhijñā stb.

Ennek az iskolának a követője a spirituális gyakorlatát a négy "upāya" vagy "eszköz/módszer" egyikéről kezdi, és halad tovább a végső Felszabadulás felé az összes Trika által megadott tanításnak megfelelően... de jobb neked, ha közvetlenül a Trika szekcióhoz mész, hogy teljes információd legyen a témakörről. Tanulmányozd mindezeket a dokumentumokat, és meg fogod érteni Kashmir Non-duális Shaivizmusának alapjait és gyakorlatait.

fel

 Összefoglaló megjegyzések

Hosszú és nehéz feladat volt, de boldog vagyok, mert e dokumentum révén mostanra már jobb megértéssel rendelkezel az alapokról, melyekre a hat tradicionális iskola mindegyike alapul. Ez egy összefoglalása volt mindezeknek a filozófiai rendszereknek. Ha kedveled bármelyiket, nagyon fontos tudomást szerezni a többiről, hogy ne alakuljon ki egy "szűklátókörű" hozzáállás abban a formában, hogy: "Mi vagyunk az Igazság egyedüli birtokosai". Egy olyan személy, aki spirituálisan fejlett, soha nem fogja ezt a primitív hozzáállást tartogatni. Az ő bölcs viselkedésének az oka, hogy az említett személy "szabad". Fejlessz ki egy nyitott elmét, ha ki akarod bontakoztatni minden spirituális potenciálod. Ha azt hiszed, hogy csak egy iskola birtokolja a teljes Igazságot, szem elől fogod téveszteni a Valóságot. Igazság, Valóság, Abszolút, Brahma, Śiva vagy bármilyen nevet használsz, hogy megnevezd AZT, ez végül nem számít. A fontos dolog, amit érdemes az elmédben tartani az a következő: AZ mindig "szabad", és sosincs alávetve semminek, még egy filozófiai iskolának sem.

Menj a következő dokumentumhoz --Első Lépések (3)--, hogy tanulmányozd, hogyan értelmezik az egyes rendszerek a Megvilágosodást, és hogy még többet tanulj a Szanszkrit nyelv és a Yoga kapcsolatáról. Ott találkozunk!

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.