| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Abhinavagupta - Paramārthasāra (Paramarthasara) Stanzák 83-86 - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
|
Bevezetés
A Paramārthasāra folytatódik további négy stanzával. Ez a huszegyedik stanza-csoport, ami a teljes szöveget alkotó 105 stanzából négyet fed le.
Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat, amiket Yogarāja kommentál. Valamint írni fogok elég sok megjegyzést, hogy az átlagos olvasó számára is annyira érthetővé tegyem a könyvet, amennyire csak lehetséges.
Yogarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Abhinavagupta eredeti stanzái sötétvörösek. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, Yogarāja kommentárja viszont fekete. A fordításban szintén, Abhinavagupta eredeti stanzái, vagyis a Paramārthasāra zöld és fekete betűkkel szerepelnek, míg Yogarāja kommentárja tartalmaz fekete és vörös szavakat is.
Olvasd a Paramārthasāra-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
83. Stanza
एवमधिगतस्वात्ममहेश्वरः स्वशरीराधिकारपरिक्षये कुत्र शरीरं परित्यजेत्किं वा याति — इत्यादिसंशयं परिहरति
तीर्थे श्वपचगृहे वा नष्टस्मृतिरपि परित्यजन्देहम्।
ज्ञानसमकालमुक्तः कैवल्यं याति हतशोकः॥८३॥
एवं परिशीलितस्वस्वरूपो ज्ञानी सर्वमिदं स्वात्मप्रकाशस्वातन्त्र्यमिति परमाद्वयदृशा गाढं समाश्वस्तहृदयस्तीर्थे प्रयागपुष्करकुरुक्षेत्रादौ महापुण्ये स्थानेऽथ वा श्वपचसदनेऽन्त्यजनगृहोपलक्षितेऽतिपापीयसि शरीरं मुञ्चन् — इत्युभयथा स्वीकारपरित्यागकदर्थनाविरहितोऽप्यात्मज्ञानादेव कैवल्यं याति कलेवरपरिक्षयात्प्रधानादिकार्यकारणवर्गेभ्योऽन्यां चिदानन्दैकघनां तुर्यातीतरूपां केवलतां याति — इति यावत्। यतोऽस्य सर्वमिदं विश्वं स्वात्मना पूर्णं समदृशा परमेश्वराधिष्ठितं पश्यतो न क्षेत्राक्षेत्रप्रविभागोऽत एव हतः पराकृतो विकल्पशङ्कासमुत्थः शोको येन स एवम्। यथोक्तम्
हिमवति गङ्गाद्वारे वाराणस्यां कुरौ प्रयागे वा।
वेश्मनि चण्डालादेः शिवतत्त्वविदां समं मरणम्॥
इति श्रीनिर्वाणयोगोत्तरे। नाप्यस्य देहपातावसरे स्मृत्युपयोगः — इत्याह नष्टस्मृतिरपीति। आस्तां संस्मृतिः — इत्यपिशब्दार्थः। यदि वा स ज्ञानी शरीरत्यागकाले तदुत्थवातपित्तश्लेष्माभिभवान्नष्टस्मृतिः काष्ठपाषाणतुल्यत्वाद्विगतस्वात्मसम्बोधः कलेवरमवशो भूत्वा त्यजति तथापि प्रागधिगतस्वात्मज्ञानः कैवल्यमवश्यं याति ततो न स्वात्मज्ञानाधिगमे प्रमयसमये स्मरणास्मरणे विशेषोऽस्ति। ननु तीर्थातीर्थप्रविभागोऽस्य स्वात्मज्ञानविदो मा भूद्यत्पुनरन्तकाले स नष्टस्मृतिरपि — इति यदेव स्वात्मज्ञानमुपायतया गृहीतं तस्य देहपातावसरे तु विस्मरणं चेत्तर्हि कथं स मुक्तः स्यात्। यदुक्तम्
अन्तकालेऽपि मामेव स्मरन्मुक्त्वा कलेवरम्।
यः प्रयाति स मद्भावं याति नास्त्यत्र संशयः॥
इति श्रीगीतासु। एवमप्यत्र स्मरणस्यैव उपयोगो यदपि परमेश्वरस्मरणाभावेऽप्यन्तकाले तद्भावापत्तिः स्यात्तर्हि सर्वः पशुजनः प्रमयसमये मूढोऽपि विशेषाभावात्परमेश्वरसमापत्तिं यायाद्वाक्यानि चैवमादीन्यप्रमाणानि स्युर्न चैवम् — इत्यत्रोत्तरमाह ज्ञानसमकालमुक्त इति। सत्यं नास्य स्मरणेनोपयोगः किन्तु सद्गुरुणा यदैव तस्य कर्णमूले स्वात्ममहेश्वरज्ञानोपदेशः कृतस्तस्मिन्नेव कालेऽहमेव सर्वमिदमित्यधिरूढस्वात्मज्ञानपरमार्थो विगलितमायादिकञ्चुकभावो नान्यत्किञ्चिदपेक्षते केवलं संस्कारशेषतया चक्रभ्रमवच्छरीरं वहमानः — इति न पुनस्तस्योत्तरकाले स्मरणास्मरणकदर्थना यस्मादज्ञानजनिताणवमयीयकञ्चुकसम्बन्धे सति देहकञ्चुकं प्रभवति स्वात्मज्ञानोपदेशेनाज्ञानजनितकञ्चुकक्षयात्कथं देहकञ्चुकं विनष्टप्रायं पर्यन्ते ज्ञानिनो यन्त्रणां कर्तुमलम् — इति स्वात्मज्ञानकथनावसर एव स जीवन्नेव मुक्तः स्यात्। यथोक्तं कुलरत्नमालिकायां साहस्रिकायाम्
यदा गुरुवरः सम्यक्कथयेत्तदसंशयम्।
मुक्तस्तत्रैव कालेऽसौ यन्त्रवत्केवलं वसेत्॥
इति। श्रीमन्निशाटनेऽपि
गोदोहमिषुपातं वा नयनोन्मीलनात्मकम्।
सकृद्युक्तः परे तत्त्वे स मुक्तो मोचयेत्परान्॥
यस्मात्पूर्वं परे न्यस्तो येनात्मा ब्रह्मणि क्षणम्।
स्मरणं तु कथं तस्य प्राणान्ते समुपस्थिते॥
इति। अथ वात्मविदः पर्यन्तक्षणः स्वानुभवैकसाक्षी केनानुभूयते यद्वशात्तस्य स्मरणमस्मरणं वा परिकल्प्यते यावता तत्रार्वाग्दृशां नास्ति गोचरः — इति सर्वज्ञास्तत्र प्रष्टव्या न पुनः शरीरचेष्टामात्रान्मरणावसरेऽधिगतपरमार्थस्यापि देहत्यागक्षणः शुभाशुभत्वेनानुमातुं शक्यः। तस्मादवश्यमेव सदा तद्भावभावितं स्वात्मज्ञानविदं स्वात्मस्थ एव परमेश्वरो मरणावसरे स्वं स्वरूपं काष्ठपाषाणतुल्यमपि स्मारयति। यदुक्तम्
स्वस्थचेष्टाश्च ये मर्त्याः स्मरन्ति मम नारद।
काष्ठपाषाणतुल्यांस्तानन्तकाले स्मराम्यहम्॥
तथा
स्थिरे चेतसि सुस्वस्थे शरीरे सति यो नरः।
धातुसाम्ये स्थिरे स्मर्ता विश्वरूपं च मामकम्॥
ततस्तु म्रियमाणं तं काष्ठपाषाणसन्निभम्।
अहं स्मरामि मद्भक्तं नयामि परमां गतिम्॥
इति भगवता लक्ष्मीसंहितायामुक्तम्। एवमत्र सदातद्भावभावितत्वमेव हेतुरन्यथा पूर्वानुभवसंस्कारदार्ढ्यं विना कथमन्ते स्मृतिरपि स्यात् — इति न केनचिदपि ज्ञानिनो मरणावसरे समुपयोगः — इति॥८३॥
Evamadhigatasvātmamaheśvaraḥ svaśarīrādhikāraparikṣaye kutra śarīraṁ parityajetkiṁ vā yāti — Ityādisaṁśayaṁ pariharati
Tīrthe śvapacagṛhe vā naṣṭasmṛtirapi parityajandeham|
Jñānasamakālamuktaḥ kaivalyaṁ yāti hataśokaḥ||83||
Evaṁ pariśīlitasvasvarūpo jñānī sarvamidaṁ svātmaprakāśasvātantryamiti paramādvayadṛśā gāḍhaṁ samāśvastahṛdayastīrthe prayāgapuṣkarakurukṣetrādau mahāpuṇye sthāne'tha vā śvapacasadane'ntyajanagṛhopalakṣite'tipāpīyasi śarīraṁ muñcan — Ityubhayathā svīkāraparityāgakadarthanāvirahito'pyātmajñānādeva kaivalyaṁ yāti kalevaraparikṣayātpradhānādikāryakāraṇavargebhyo'nyāṁ cidānandaikaghanāṁ turyātītarūpāṁ kevalatāṁ yāti — Iti yāvat| Yato'sya sarvamidaṁ viśvaṁ svātmanā pūrṇaṁ samadṛśā parameśvarādhiṣṭhitaṁ paśyato na kṣetrākṣetrapravibhāgo'ta eva hataḥ parākṛto vikalpaśaṅkāsamutthaḥ śoko yena sa evam| Yathoktam
Himavati gaṅgādvāre vārāṇasyāṁ kurau prayāge vā|
Veśmani caṇḍālādeḥ śivatattvavidāṁ samaṁ maraṇam||
Iti śrīnirvāṇayogottare| Nāpyasya dehapātāvasare smṛtyupayogaḥ — Ityāha naṣṭasmṛtirapīti| Āstāṁ saṁsmṛtiḥ — Ityapiśabdārthaḥ| Yadi vā sa jñānī śarīratyāgakāle tadutthavātapittaśleṣmābhibhavānnaṣṭasmṛtiḥ kāṣṭhapāṣāṇatulyatvādvigatasvātmasambodhaḥ kalevaramavaśo bhūtvā tyajati tathāpi prāgadhigatasvātmajñānaḥ kaivalyamavaśyaṁ yāti tato na svātmajñānādhigame pramayasamaye smaraṇāsmaraṇe viśeṣo'sti| Nanu tīrthātīrthapravibhāgo'sya svātmajñānavido mā bhūdyatpunarantakāle sa naṣṭasmṛtirapi — Iti yadeva svātmajñānamupāyatayā gṛhītaṁ tasya dehapātāvasare tu vismaraṇaṁ cettarhi kathaṁ sa muktaḥ syāt| Yaduktam
Antakāle'pi māmeva smaranmuktvā kalevaram|
Yaḥ prayāti sa madbhāvaṁ yāti nāstyatra saṁśayaḥ||
Iti śrīgītāsu| Evamapyatra smaraṇasyaiva upayogo yadapi parameśvarasmaraṇābhāve'pyantakāle tadbhāvāpattiḥ syāttarhi sarvaḥ paśujanaḥ pramayasamaye mūḍho'pi viśeṣābhāvātparameśvarasamāpattiṁ yāyādvākyāni caivamādīnyapramāṇāni syurna caivam — Ityatrottaramāha jñānasamakālamukta iti| Satyaṁ nāsya smaraṇenopayogaḥ kintu sadguruṇā yadaiva tasya karṇamūle svātmamaheśvarajñānopadeśaḥ kṛtastasminneva kāle'hameva sarvamidamityadhirūḍhasvātmajñānaparamārtho vigalitamāyādikañcukabhāvo nānyatkiñcidapekṣate kevalaṁ saṁskāraśeṣatayā cakrabhramavaccharīraṁ vahamānaḥ — Iti na punastasyottarakāle smaraṇāsmaraṇakadarthanā yasmādajñānajanitāṇavamayīyakañcukasambandhe sati dehakañcukaṁ prabhavati svātmajñānopadeśenājñānajanitakañcukakṣayātkathaṁ dehakañcukaṁ vinaṣṭaprāyaṁ paryante jñānino yantraṇāṁ kartumalam — Iti svātmajñānakathanāvasara eva sa jīvanneva muktaḥ syāt| Yathoktaṁ kularatnamālikāyāṁ sāhasrikāyām
Yadā guruvaraḥ samyakkathayettadasaṁśayam|
Muktastatraiva kāle'sau yantravatkevalaṁ vaset||
Iti| Śrīmanniśāṭane'pi
Godohamiṣupātaṁ vā nayanonmīlanātmakam|
Sakṛdyuktaḥ pare tattve sa mukto mocayetparān||
Yasmātpūrvaṁ pare nyasto yenātmā brahmaṇi kṣaṇam|
Smaraṇaṁ tu kathaṁ tasya prāṇānte samupasthite||
Iti| Atha vātmavidaḥ paryantakṣaṇaḥ svānubhavaikasākṣī kenānubhūyate yadvaśāttasya smaraṇamasmaraṇaṁ vā parikalpyate yāvatā tatrārvāgdṛśāṁ nāsti gocaraḥ — Iti sarvajñāstatra praṣṭavyā na punaḥ śarīraceṣṭāmātrānmaraṇāvasare'dhigataparamārthasyāpi dehatyāgakṣaṇaḥ śubhāśubhatvenānumātuṁ śakyaḥ| Tasmādavaśyameva sadā tadbhāvabhāvitaṁ svātmajñānavidaṁ svātmastha eva parameśvaro maraṇāvasare svaṁ svarūpaṁ kāṣṭhapāṣāṇatulyamapi smārayati| Yaduktam
Svasthaceṣṭāśca ye martyāḥ smaranti mama nārada|
Kāṣṭhapāṣāṇatulyāṁstānantakāle smarāmyaham||
Tathā
Sthire cetasi susvasthe śarīre sati yo naraḥ|
Dhātusāmye sthire smartā viśvarūpaṁ ca māmakam||
Tatastu mriyamāṇaṁ taṁ kāṣṭhapāṣāṇasannibham|
Ahaṁ smarāmi madbhaktaṁ nayāmi paramāṁ gatim||
Iti bhagavatā lakṣmīsaṁhitāyāmuktam| Evamatra sadātadbhāvabhāvitatvameva heturanyathā pūrvānubhavasaṁskāradārḍhyaṁ vinā kathamante smṛtirapi syāt — Iti na kenacidapi jñānino maraṇāvasare samupayogaḥ — Iti||83||
Így (evam), (a következő versszakban, Abhinavagupta) feloldja (pariharati) az olyan kétségeket (iti) -, mint (ādi-saṁśayam) : "Hol (kutra) hagyja el (parityajet) testét az, aki realizálta, hogy ő maga a Nagy Úr (sva-ātma-mahā-īśvaraḥ), amikor elveszíti (parikṣaye) tulajdonlását (adhikāra) eme testnek (śarīram) --szó szerint testének-- (sva-śarīra) ?", vagy "Mit ér el ő (ebben a pillanatban) ?", (stb.)
Aki megszabadult a szenvedésből (hata-śokaḥ) elhagyhatja (parityajan) fizikai testét (deham) egy zarándokhelyen --egy rendkívül kedvező helyen-- (tīrthe) vagy (vā) (akár) egy kasztonkívüli (śva-paca) házában (gṛhe), (vagy) még ha el is veszíti emlékeit (naṣṭa-smṛtiḥ) (e pillanatban,) lévén elérte a Felszabadulást (muktaḥ), együtt (sama-kāla) (az Énnel kapcsolatos) Tudás (jñāna) (elnyerésével), eléri (yāti) a Teljes Felszabadulást --szó szerint Elszigetelődést-- (kaivalyam) (a halál pillanatában) ||83||
Így (evam), az Én Ismerője (jñānī), aki kapcsolatba került saját esszenciális természetével (pariśīlita-sva-sva-rūpaḥ) (és aki,) a legfőbb (parama) nem-dualitáson (advaya) nyugvó nézőpontja miatt (dṛśā), szíve (hṛdayaḥ) szilárd meggyőződéssel van ele (gāḍham-samāśvasta), miszerint "mindez (sarvam-idam) --vagyis az univerzum-- a saját (sva) Énem (ātma... iti) Fényének (prakāśa) Abszolút Szabadsága (svātantryam) ", elhagyhatja (muñcan) testét (śarīra) akár egy "tīrtha"-n --szó szerint zarándokhelyen-- (tīrthe), azaz egy rendkívül kedvező helyen (mahā-puṇye-sthāne), (mint) Prayāga, Puṣkara, Kurukṣetra, stb. (prayāga-puṣkara-kurukṣetra-ādau) - vagy (atha-vā) egy kasztonkívüli --szó szerint a kutyaevő-- (śvapaca) házában (sadane) --azaz egy rendkívül nyomorult (helyen) (ati-pāpīyasi), mely jelezve van (upalakṣite) a legalacsonyabb (antya) ember (jana... iti) házaként (gṛha), mindkét esetben (ubhayathā), bár (api) nem szabad (avirahitaḥ-api) annak terhétől (kadarthana), hogy el kell vetnie (parityāga) tulajdonlását (svīkāra) (saját fizikai testének egy bizonyos helyen a halál pillanatában --összességében, fizikai teste halandó, mint bárki másé--), ő eléri (yāti) a "Kaivalya"-t vagy Teljes Felszabadulást --szó szerint Elszigetelődést-- (kaivalyam) az Énről való (ātma) Tudásán keresztül (jñānāt) (ebben a pillanatban. Az által, hogy "eléri a 'Kaivaljya'-t vagy Teljes Felszabadulást", Abhinavagupta a következőt kívánta mondani:) Fizikai testének (kalevara) elmúlása után (parikṣayāt), ő eléri (yāti) az Elszigetelődés Állapotát (kevalatām), ami egyetlen (eka) összetett egysége (ghanā) a Tudatosságnak (cit) (és) Gyönyörnek (ānanda), minek természete (rūpām) túl van (atīta) a Turya-n --a tudatosság Negyedik Állapotán-- (turya) (és) különbözik (anyām) az ok (kāraṇa) (és) okozat (kārya) csoportjaitól (vargebhyaḥ), mint Pradhāna vagy Prakṛti (pradhāna), stb. (ādi). Ez a jelentés (iti-yāvat) .
Mert (yatas) eme (felszabadult) esetében (asya), aki lát (paśyataḥ), (saját) osztatlan nézőpontja által (sama-dṛśā), mindez (sarvam-idam) az univerzum (viśva), telve (pūrṇam) saját Énjével (sva-ātmanā), azaz nyugodva (adhiṣṭhitam), mint a Legfőbb (parama) Úr (īśvara), nincs (na) különbség (pravibhāgaḥ) egy szent hely (kṣetra) (és) egy szentségtelen hely között (akṣetra). Ezért (atas-eva), (ő úgy nevezett, mint "hataśokaḥ", a versszakban, vagyis valaki) aki (saḥ) által (yena) a "śoka" vagy bánat (śokaḥ), mi a kétségekből (śaṅkā) származik (samutthaḥ) (amiket létrehoznak) a gondolatok (vikalpa), így (nem más, mint) "hata" --szó szerint elpusztított-- (hataḥ... evam) (vagy) elvetett (parākṛtaḥ) .
Ahogy (yathā) meg van határozva (uktam) a tiszteletreméltó Nirvāṇayogottara (śrī-nirvāṇayogottare) :
A Princípium (tattva), (kinek neve) Śiva (śiva), Ismerői számára (vidām), a halál (maraṇam) ugyanaz (samam), (akár) a Himálajában (himavati), a Gangesz (gaṅgā) kapujánál (dvāre), (vagy) Vārāṇasī-ban (vārāṇasyām), Kurukṣetra-n (kurau) vagy (vā) Prayāga-ban (prayāge) (vagy akár) egy kasztonkívüli otthonában és így tovább (hal meg) (veśmani) - (caṇḍāla-ādeḥ... iti)"
(Mivel) nincs semmiféle (na-api) haszna (upayogaḥ) az emlékezésnek (smṛti) az ő esetében --az Én Ismerője esetében-- (asya), teste elhullásának (deha-pāta... iti) pillanatában (avasare), (Abhinavagupta) azt mondta (āha) "naṣṭasmṛtirapi" (naṣṭasmṛtiḥ-api-iti). "Talán az emlékek továbbra is léteznek (āstām-saṁsmṛtiḥ) ?"--megnyilvánítja kétséget--, ez a jelentése (iti... arthaḥ) az "api" szónak (a "naṣṭasmṛtirapi"-ban) (śabda-api)
Ha (yadi-vā) az Én Ismerője (saḥ-jñānī) elveszíti emlékeit (naṣṭa-smṛtiḥ) (saját) teste (śarīra) elhagyásának (tyāga) pillanatában (kāle) dominanciája miatt (abhibhavāt) (akár) a szélnek (vāta) (vagy) epének (pitta) (vagy) a (halál folyamatából) (tad) származó (uttha) váladéknak (śleṣma), elveszít (minden lehetséges) tudatosságot (vigata... sambodhaḥ) saját magáról (sva-ātma), lévén ő olyan (tulyatvāt), mint egy kő (pāṣāṇa) (vagy) egy darab fa (kāṣṭha), (és) nem (eredménye) bárki erejének --teljesen szabad-- (avaśaḥ-bhūtvā), ő elhagyja (tyajati) fizikai testét (kalevaram). (De) emellett (tathā-api), az, aki elérte korábban saját Énjének Tudását (prāk-adhigata-sva-ātma-jñānaḥ), valójában (avaśyam) ő eléri (yāti) a Kaivaljya-t vagy Teljes Felszabadulást --szó szerint Elszigetelődést-- (kaivalyam). Ezért (tatas), ha van (eleve) (adhigame) az egyén saját (sva) Énjéről (ātma) való Tudásnak (jñāna), (akkor) akár van, akár nincs emlékezete (smaraṇa-asmaraṇe) a halál (pramaya) pillanatában (samaye), az semmiféle különbséget nem jelent (na... viśeṣaḥ-asti) .
Egy felvetés (nanu) : Ne legyen hát (mā-bhūt) semmiféle különbség (pravibhāgaḥ) "tīrtha" és "atīrtha" között (tīrtha-atīrtha) --egy rendkívül kedvező és egy rendkívül kedvezőtlen hely között-- eme saját (sva) Énje (ātma) Ismerőjének (asya... vidaḥ) ! Mindazonáltal (punar), ha (yad) ő (saḥ) (képes) "még (api) el is veszíteni emlékeit (naṣṭa-smṛtiḥ) " a halál (anta) pillanatában (kāle) (az szintén előidézhet súlyos következményeket az ő esetében, hiszen) ha (ced) jelen van saját (sva) Énjéről (ātma) való Tudása (jñānam... tasya) elfelejtésének (vismaraṇam) -ami (yad-eva) úgy van tekintve (gṛhītam), mint módja (a Teljes Felszabadulás elérésének) (upāyatayā) - teste elhullásának (deha-pāta) pillanatában (avasare), akkor (tarhi) hogyan (katham) lehet ő (saḥ... syāt) felszabadult (muktaḥ) ?
Eme (bizonyos igazság) (yad) ki lett fejtve (uktam) a tiszteletreméltó Bhagavadgītā verseiben (śrī-gītāsu) :
"Az aki (yaḥ), elhagyván (muktvā) a fizikai testet (kalevaram), megszabadul (ebből a világból) (prayāti), amíg egyedül (eva) Rám (mām) emlékezik (smaran) a halál (anta) pillanatában (kāle-api), eléri (yāti) az Én Állapotomat (mat-bhāvam), nincs (na-asti) kétség (saṁśayaḥ) efelől (atra... iti) "
Így (evam-api), (ez a) haszna (upayogaḥ) az emlékezetnek (smaraṇasya-eva) ezzel a (témakörrel) kapcsolatosan (atra). Mert ha (yad-eva) jelen volt (syāt) egy belépés (āpattiḥ) az Ő (tad) Állapotába (bhāva) a halál (anta) pillanatában (kāle), még (api) a Legfőbb (parama) Úrra (īśvara) való emlékezés (smaraṇa) hiányakor is (abhāve), akkor (tarhi) (talán) minden (sarvaḥ) korlátolt ember (paśu-janaḥ), még ha (api) tudatlan is Māyā miatt (mūḍhaḥ), belép (samāpattim-yāyāt) a Legfőbb (parama) Úrba (īśvara) (saját) haláluk (pramaya) pillanatában (samaye), a (köztük) lévő különbség (viśeṣa) hiánya miatt (abhāvāt) ! Emellett (ca), ez az (evamādīni) állítás (mi megjelenik, a Bhagavadgītā-ban) (vākyāni) lényegtelen vagy érvénytelen (apramāṇāni) volna (syuḥ). (Abhinavagupta) reagál (uttaram-āha) erre a (felvetésre) (atra) (egy kategorikus:) "Ez nem (na-ca) ilyen (evam... iti) !" (kijelentéssel, mely megjelenik a) "jñānasamakālamuktaḥ" (jñāna-samakāla-muktaḥ-iti) (kifejezés formájában:) Igaz (satyam), nincs (na) haszna (upayogaḥ) memóriának (smaraṇena) az ő esetében --az Én Ismerőjének esetében-- (asya). Bár (kintu), amikor (yadā-eva) a tanítás (upadeśaḥ), (telve) a Tudással (jñāna), miszerint ő maga (sva-ātma) a Nagy Úr (mahā-īśvara) átadásra kerül (kṛtaḥ) az ő füle tövébe (tasya-karṇa-mūle) a valódi Guru által (sad-guruṇā), abban a pillanatban (tasmin-eva-kāle) ő realizálja a Legfőbb Valóságot (adhirūḍha... parama-arthaḥ), Énről való (ātma) Tudása által (sva... jñāna) (, mely feltámad, mint ez a tapasztalás:) "Én magam (aham-eva) (vagyok) mindez (sarvam) - (idam) " --azaz "Én magam vagyok az univerzum"--. (És) elérvén (bhāvaḥ) (így) egy állapotot, (ahol) a burkok (kañcuka), (mint) Māyā (māyā), stb (ādi). eltűntek (vigalita), neki nincs szüksége semmi (na... apekṣate) másra (anyat-kiñcid). (Mivel) ő kizárólag fennmaradó (saṁskāra) benyomásokként (śeṣatayā) hordja vagy viseli (kevalam... vahamānaḥ) (saját) fizikai testét (śarīram), mint (vat) fazekas korongjának (cakra... iti) forgása (bhrama) --ami továbbra is körbe forog saját lendülete miatt--, (így) számára (tasya) nincs (na) újra (punar) jelen gondja (kadarthanā) emlékezésnek (smaraṇa) (vagy) nem emlékezésnek (asmaraṇa) a továbbiakban (uttara-kāle) --miután a valódi Guru füle tövébe helyezte az Én Tudását--. (És) mivel (yasmāt) a héj (kañcukam), (mi úgy ismer, mint) fizikai test (deha), megjelenik (prabhavati), amikor kapcsolat jön létre (sambandhe-sati) a burkokkal (kañcuka), mik az Āṇavamala-ból és Māyīyamala-ból születnek (āṇava-mayīya) --azaz a Kārmamala--, ami --Āṇavamala és Māyīyamala -- (bár) a tudatlanságból (ajñāna) tárult fel (janita), az (ilyen), tudatlanság által (ajñāna) generált (janita) burkok (kañcuka) megszűnése után (kṣayāt), saját (sva) Énjéről való (ātma) Tudással (jñāna) (telt) tanításon keresztül (upadeśena), hogyan (katham) (volna) képes (alam) a héj (kañcukam), (minek neve) a fizikai test (deha), ami kétségkívül elpusztításra került (vinaṣṭa-prāyam), limitációt és korlátozást (yantraṇām) produkálni (kartum) egy (ilyen) 'Én Ismerője (jñāninaḥ) ' (életének) végén (paryante) ? Így (iti), ő (saḥ-syāt) egy felszabadult (muktaḥ), miközben él (jīvat-eva), abban a pillanatban (avasare-eva), amikor saját (sva) Énjéről (ātma) való Tudása (jñāna) átadatik (számára) (kathana) .
Ahogy (yathā) mondva van (uktam) a Kularatnamālikā-ban (kularatnamālikāyām), (egy szöveg), mi ezer (versszakból) áll (sāhasrikāyām) :
"Amikor (yadā) a Guru-k (guru) legjobbja (varaḥ), szilárdan (samyak) meghatározza (kathayet) eme --Énről való Tudást-- (tad), kétségtelen (asaṁśayam), hogy ő --a tanítványa-- (asau) felszabadulttá válik (muktaḥ), abban a pillanatban (tatra-eva-kāle). (Ezután, az ilyen tanítvány) úgy él (vaset) csupán (kevalam), mint (vat) egy gép (yantra... iti) ".
A tiszteletreméltó Niśāṭanatantra-ban (śrīmat-niśāṭane) szintén (ki lett mondva) (api) :
"Ő (saḥ) felszabadulttá válik (muktaḥ) azonnal (sakṛt), (mint) saját szeme kinyitásának aktusa (unmīlana-ātmakam-nayana), (mint) tej (doham), (mi folyik) egy tehénből (go), vagy (vā) (mint) egy nyíl (iṣu) dobása (pātam), aki egyesült (yuktaḥ) a Legfőbb Princípiummal (pare-tattve) ; (és) ő (szintén) felszabadít (mocayet) másokat (parān).
Mert (yasmāt), hogyan (katham) (volna képest) az, aki (saját) Énjét a Legfőbb brahma-ban helyezte el (pare-nyastaḥ-yena-ātmā-brahmaṇi), emlékezni (smaraṇam-tu) ezt megelőzően (pūrvam) (egy ilyen) pillanatra (kṣaṇam), amikor élete vége közeleg (tasya-prāṇa-ante-samupasthite... iti) ?".
Vagy (atha-vā), (hogy kifejezzük ugynezt a koncepciót, másképp: Amikor) az Én (ātma) Ismerője (vidaḥ) (testi élete) utolsó (paryanta) pillanatának (kṣaṇaḥ) csupán egyetlen (eka) szemtanúja van (sākṣī), (mivel ez egy) személyes tapasztalás (sva-anubhava), ki által (yena) volna az tapasztalva (anubhūyate) (az Én Ismerőjén kívül?). Ezér (yad-vaśāt) t, (ki) határozná meg (parikalpyate) az ő (tasya) az emlékezése (smaraṇam) vagy (vā) nem emlékezése aktusát (asmaraṇam) ? (És,) ezért (yāvatā), "nincs (na-asti) terepe vagy helye (gocaraḥ) azoknak kik látnak (dṛśām) ebben (ārvāk-tatra... iti) ", a Mindentudók (sarvajñāḥ) (így) lesznek megkérdezve (praṣṭavyāḥ) erről (a témakörről) (tatra). Bár (punar), mivel a testi aktivitása nem mérhető (śarīra-ceṣṭā-amātrāt... api) a halál (maraṇa) pillanatában (avasare) annak, aki elérte a Legfőbb Valóságot (adhigata-parama-arthasya), a pillanat (kṣaṇaḥ), melyben testét (deha) elhagyja (tyāga) nem (śakyaḥ) határozható (anumātum) meg jóként vagy rosszként (śubha-aśubhatvena) .
Ezért (tasmāt), a Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ), aki megmarad (sthaḥ-eva), mint saját (sva) Énje (ātma), bírja rá az Én Ismerőjét arra, hogy emlékezzen (sva-atma-jñāna-vidam... smārayati), bizonyosan szüntelen meg van állapodva az Ő Állapotában (avaśyam-eva-sadā-tad-bhāva-bhāvitam), az ő eltávozása (maraṇa) pillanatában (avasare) (és ezzel egy időben, Ő bírja rá őt, hogy emlékezzen), hogy saját formája --saját teste-- (svam-sva-rūpam) olyan, mint (tulyam-api) egy darab fa (kāṣṭha) (vagy) egy kő (pāṣāṇa) .
Ez (a bizonyos igazság) (yad) meg lett határozva (uktam) (a tiszteletreméltó Janmamaraṇavicāra egy versszakában) :
"Óh Nārada (nārada), haláluk (anta) pillanatában (kāle), Én (aham) emlékezek (smarāmi) ezekre (tān) a halandókra (martyāḥ), akik (ye) emlékeznek (smaranti) Rám (mama), amikor telve vannak aktivitással (sva-stha-ceṣṭāḥ-ca) --amikor élnek--. (Én emlékezek rájuk), mint (tulyān) egy darab fa (kāṣṭha) (vagy) kő (pāṣāṇa)".
Hasonlóképpen (tathā), (a következő tanítás) meg lett határozva (uktam) a Szerencsés által (bhagavatā) a Lakṣmīsaṁhitā-ban (lakṣmīsaṁhitāyām) :
"Amikor egy szilárd elme egy teljesen egészséges testben (sthire-cetasi-su-svasthe-śarīre-sati), azaz amikor jelen van egy szilárd egyensúly a dhātu-k vagy a test alkotói között (dhātu-sāmye-sthire), a férfi (naraḥ), aki (yaḥ) emlékezik (smartā) az Én (māmakam) Unvierzális Formámra (viśva-rūpam) (az Én követőm). De (tu) ez után (tatas), amikor (aham) haldoklik (mriyamāṇam), Én emlékezek (smarāmi) rá (tam), mint (nibham) ami (sat) egy darab fa (kāṣṭha) (vagy) kő (pāṣāṇa), (és) vezetem el (nayāmi) Követőmet (mat-bhaktam) a Legfőbb (paramām) Állapotba (gatim)".
Így (evam), az Ő (tad) Állapotában való (bhāva) szüntelen (sadā) megalapozódottság aktusa (bhāvitatvam) bizonyosan (eva) az oka (hetuḥ) ennek (atra) (, ami meg lett határozva a fent idézet versszakban). Máskülönben (anyathā), a korábbi (pūrva) felhalmozódott benyomások (saṁskāra) szilárdsága (dārḍhyam) nélkül (vinā), mi (egy ilyen) tapasztaláshoz tartoznak (anubhava), hogyan (katham) lehetne jelen (syāt) (a Nagy Úrra való) emlékezés (smṛtiḥ-api) a végén --amikor a halál eljön-- (ante) ? Így (iti), "az Én Ismerője (jñāninaḥ) számára nem hasznos semmi egyéb (na-kenacidapi... samupayogaḥ) eltávozásának (maraṇa... iti) pillanatában (avasare) "||83||
Jelenleg még kifejtések nélkül
84. Stanza
यदि पुनस्तीर्थाद्याश्रयणमुक्तप्रकारेण न कुत्रचिदप्यङ्गभावं याति तर्हि किमिति विद्वद्भिस्तत्समाश्रीयते — इति विषयविभागमाह
पुण्याय तीर्थसेवा निरयाय श्वपचसदननिधनगतिः।
पुण्यापुण्यकलङ्कस्पर्शाभावे तु किं तेन॥८४॥
येषां विदुषामपि देहादिप्रमातृताग्रहः साम्प्रतं न विगलितः स्वात्मज्ञानचर्चायां च न तथा समाश्वासस्तेषामिष्टापूर्तादिधर्मसङ्ग्रहं कुर्वतामधर्मसङ्ग्रहं वा प्रयागादितीर्थसेवा मरणावसरे क्षेत्रपरिग्रहः पुण्यायोत्तमलोकप्राप्तये निश्चितं स्यादेव। तथैव श्वपचसदननिधनगतिरिति। श्वपाकादिगृहोपलक्षिते पापीयसि स्थाने निधनगतिः प्रमयप्राप्तिर्निरयायावीच्यादिनरकपातायैतेषां किमिति न भवेद्देहप्रमातृताग्रहस्य विद्यमानत्वात्। मरणस्थानानुगुणं भोगमपि भुक्त्वा शुभाशुभेषु देहेषु जायन्ते पुनर्म्रियन्ते च — इत्यनवरतजन्ममरणप्रबन्धा देहाद्यात्ममानिन एवम्प्रायाः स्युः। यस्य पुनः स्वात्मज्ञानप्रत्यवमर्शदार्ढ्याद्देहादिप्रमातृताभिमानो निःशेषेण विगलितस्तस्य चिन्नभःस्वभावस्य धर्माधर्मस्वभाववासनास्पर्शप्रक्षये वृत्ते सति किं तेन। एवं स यतः शुभाशुभकर्मभाजां तीर्थादिपरिग्रहस्ततस्तेन तीर्थसेवादिना विमलस्य ज्ञानिनो नास्त्युपयोगः। यदुक्तं मानवे धर्मशास्त्रे
यमो वैवस्वतो राजा यस्तवैष हृदि स्थितः।
तेन चेदविवादस्त्वं मा गङ्गां मा गयां गमः॥
इति। अत्र देहात्ममानितैव हृदयवर्तिनी यमः सा यैः पूर्णस्वात्ममहेश्वरस्वभावमुपलभ्य सम्भक्षिता तेषां कथमेष तीर्थादिसेवाप्रयासः — इति सिद्धान्तः॥८४॥
Yadi punastīrthādyāśrayaṇamuktaprakāreṇa na kutracidapyaṅgabhāvaṁ yāti tarhi kimiti vidvadbhistatsamāśrīyate — Iti viṣayavibhāgamāha
Puṇyāya tīrthasevā nirayāya śvapacasadananidhanagatiḥ|
Puṇyāpuṇyakalaṅkasparśābhāve tu kiṁ tena||84||
Yeṣāṁ viduṣāmapi dehādipramātṛtāgrahaḥ sāmprataṁ na vigalitaḥ svātmajñānacarcāyāṁ ca na tathā samāśvāsasteṣāmiṣṭāpūrtādidharmasaṅgrahaṁ kurvatāmadharmasaṅgrahaṁ vā prayāgāditīrthasevā maraṇāvasare kṣetraparigrahaḥ puṇyāyottamalokaprāptaye niścitaṁ syādeva| Tathaiva śvapacasadananidhanagatiriti| Śvapākādigṛhopalakṣite pāpīyasi sthāne nidhanagatiḥ pramayaprāptirnirayāyāvīcyādinarakapātāyaiteṣāṁ kimiti na bhaveddehapramātṛtāgrahasya vidyamānatvāt| Maraṇasthānānuguṇaṁ bhogamapi bhuktvā śubhāśubheṣu deheṣu jāyante punarmriyante ca — Ityanavaratajanmamaraṇaprabandhā dehādyātmamānina evamprāyāḥ syuḥ| Yasya punaḥ svātmajñānapratyavamarśadārḍhyāddehādipramātṛtābhimāno niḥśeṣeṇa vigalitastasya cinnabhaḥsvabhāvasya dharmādharmasvabhāvavāsanāsparśaprakṣaye vṛtte sati kiṁ tena| Evaṁ sa yataḥ śubhāśubhakarmabhājāṁ tīrthādiparigrahastatastena tīrthasevādinā vimalasya jñānino nāstyupayogaḥ| Yaduktaṁ mānave dharmaśāstre
Yamo vaivasvato rājā yastavaiṣa hṛdi sthitaḥ|
Tena cedavivādastvaṁ mā gaṅgāṁ mā gayāṁ gamaḥ||
Iti| Atra dehātmamānitaiva hṛdayavartinī yamaḥ sā yaiḥ pūrṇasvātmamaheśvarasvabhāvamupalabhya sambhakṣitā teṣāṁ kathameṣa tīrthādisevāprayāsaḥ — Iti siddhāntaḥ||84||
"De (punar) ha (yadi) zarándokhelyekhez (tīrtha) vagy hasonlókhoz (ādi) való folyamodás (āśrayaṇam), ahogy (prakāreṇa) le lett írva (ukta), semmilyen esetben sem bír esszenciális összetevővel (az egyén spirituális útját illetően) (na-kutracidapi-aṅga-bhāvam-yāti), akkor (tarhi) miért (kimiti) vannak emberek felvértezve azzal a tudással, hogy ahhoz folyamodni kell (vidvadbhiḥ-tad-samāśrīyate... iti) ?". ) Abhinavagupta, a 84. versszakban) kifejti (āha) a különbséget (vibhāgam) a témakörrel kapcsolatosan (ebben a gyakorlati kérdésben, a gyakorló kaliberének megfelelően) (viṣaya) :
Egy zarándokhely meglátogatása (tīrtha-sevā) erények reményében (puṇyāya), (miközben) a halál (nidhana) egy kasztonkívüli (śvapaca) otthonában (sadana) ér (gatiḥ), a pokolba vezet (nirayāya). De (tu) a foltok (kalaṅka), (miknek neve) erény (puṇya) és bűn (apuṇya) érintésének (sparśa) hiányában (abhāve), az (tena) mégis mi (kim) ? --azaz miféle relevanciája lenne zarándokhelyek látogatásának vagy a halált nem egy kaszontkívüli otthonában elérni annak reményében, hogy a ne következzen be a pokolba süllyedés?--||84||
Azon emberek esetében (teṣām), akik fel vannak vértezve olyan tudással (viduṣām-api), minek (yeṣām) tapasztalata (grahaḥ) az, hogy a szubjektivitásnak (pramātṛtā) bármi köze van a fizikai testhez (deha), stb. (ādi) --hogy a test, stb. a Valódi Szubjektum--, nincs jelen (na) (még ennek) helyes (sāmpratam) eltűnése (vigalitaḥ), ám (ca) (kiknek) meggyőződése (samāśvāsaḥ) saját (sva) Énjukkel (ātma) kapcsolatos Tudásáról (jñāna) csak beszédben van (carcāyām) (jelen), az nem (na) ilyen (tathā) --vagyis azoknak a spirituális törekvőkenk az esetében, akiknek saját Énjük tapasztalása "nem elég jó" még, mivel továbbra is a testtel, stb. Azonosítják Őt, de akik meg vannak győződve a vitákban az Én Tudásáról, teória szintjén, az "nem ilyen", vagyis, ez nem az Én Tapasztalata a gyakorlatban... összességében, a spirituális vitákban tanusított meggyőződésük "elég jó" valójában--, ők képesek erényet dharmakovácsolni (saṅgraham-kurvatām... saṅgraham) áldozati rítusokból, amiknek gyümölcse a mennyekben van őrizve (iṣṭāpūrta), stb. (ādi), vagy (vā) bűnöket (adharma) (végrehajtván olyan bűnöket, amiknek gyümölcse rossz). Egy zarándokhely látogatása (tīrtha-sevā) (, mint) Prayāga (prayāga), stb. (ādi) Azaz egy szent helyen kṣetravaló tartózkodás (parigrahaḥ) a halál maraṇapillanatában (avasare), kétségtelenül (niścitam... eva-syāt) az erények szerzéséért van (puṇyāya), vagyis ezért, hogy elérje (prāptaye) a legmagasabb (uttama) világokat (loka) .
Hasonlóképpen (tathā-eva), (Abhinavagupta azt mondta:) "śvapacasadananidhanagatiḥ" (śvapaca-sadana-nidhana-gatiḥ-iti). (Más szavakkal,) " "nidhanagati" (nidhana-gatiḥ) (vagy) elérni (prāptiḥ) a halált (pramaya) a legnyomorultabb helyen (pāpīyasi-sthāne), úgy van megjelenítve kifordított módon (upalakṣite), mint egy kaszonkívüli (śvapāka) háza (gṛha), stb. (ādi), a pokolba vezet (nirayāya), vagyis az a poklokba (naraka), (mint) Avīci (avīci) és így tovább (ādi) való zuhanást eredményezi (pātāya). Miért (kimiti) nem (na) történik (bhavet) (valami más) ezekkel az (emberekkel) (eteṣām) ? Mivel jelen van (vidyamānatvāt) annak tapasztalása (grahasya), hogy a (valódi) szubjektum) (pramātṛtā) a test (deha) --tapasztalása annak, hogy a Valódi Szubjektum a test--.
(Lévén azok az emberek) újra születnek (jāyante) és (ca) meghalnak (mriyante) újra punarjó és rossz testekben (śubha-aśubheṣu-deheṣu), (tetteik gyümölcsei élvezetének) tapasztalata után (bhuktvā), megfelelően (anuguṇam) haláluk (maraṇa... iti) helyének (sthāna), az ilyen (létezők) (evam-prāyāḥ) azok, kik (syuḥ) azt hiszik (māninaḥ), hogy (saját) testük (deha), stb. (ādi) Az Én (ātma) (és ennek eredményeképpen) ők szüntelen (anavarata) születés (janma) (és) halál (maraṇa) sorozatán mennek keresztül (prabandhāḥ) .
Bár (punar), annak esetében (tasya) aki egy (sva-bhāvasya) a Tudatosság (cit) Éterével (nabhas), (mert) tévképzete (yasya-abhimānaḥ), miszerint a test (deha), stb. (ādi), (a valódi) szubjektivitás (pramātṛtā), teljesen eltűnt (niḥśeṣeṇa-vigalitaḥ), a saját (sva) Énje (ātma) Tudásával való (jñāna) szilárd kapcsolat miatt (pratyavamarśa-dārḍhyāt), az milyen? –azaz mi a relevanciája zarándokhelyek látogatásának vagy nem meghalásnak egy kasztonkívüli otthonában azért, hogy ne legyen jelen zuhanás a pokolba, stb.?-- (kim-tena), lévén feloldódásra került (prakṣaye-vṛtte-sati) az érintés (sparśa), (mit okoztak) az erényekkel (dharma) (és) bűnökkel való (adharma) azonosulás (sva-bhāva) tendenciái (vāsanā) .
Így (evam), mivel (yatas) egy zarándokhelyen (tīrtha), és így tovább (ādi) való tartózkodás (saḥ... parigrahaḥ) (kizárólag) csak annak esetében (releváns), ki részt vesz (bhājām) jó és rossz (śubha-aśubha) tettekben (karma), ezért (tatas) a makulátlan Én Ismerője (vimalasya-jñāninaḥ) számára semmi haszna (na-asti-upayogaḥ) annak (tena), (minek neve) a zarándokhely látogatásának aktusa (tīrtha-sevā), stb. (ādi) .
(Ugyanez) az (yad) (igazság) van megerősítve (uktam) Manu Dharmaśāstra-jában (mānave-dharma-śāstre) :
"(Ha) ő (eṣaḥ), aki (yaḥ) (úgy ismert, mint) Yama Vaivasvata király (rājā) --a Nap, Vivasvān fia-- (yamaḥ-vaivasvataḥ), megmarad (sthitaḥ) szívedben (tava... hṛdi), (és) ha (ced) nincs jelen vele értekezés (avivāda), akkor ne menj (tvam-mā... mā... gamaḥ) (se) a Gangesz-hez (gaṅgām) (se) a Gayā-hoz (gayām... iti)".
Itt --az előző versszakban-- (atra), az aktus, mely azt gondolja (mānitā-eva), hogy a test (deha) az Én (ātma), ami –a gondolkodás aktusa--, a szívben (hṛdaya) nyugszik (vartinī), (az) Yama (yamaḥ). (Azokkal kapcsolatban, akik elérték az egységet a Tudatosság Éterével, ahogy arra rá lett korábban mutatva), miután realizálták (upalabhya), hogy (az ő) esszenciális természetük (sva-bhāvam) a Nagy Úr (mahā-īśvara), (Ki megjelenik), mint saját (sva) tökéletes (pūrṇa) Énjük (ātma), az (az említett gondolkodásmód, mely szerint a test az Én) (sā) maradéktalanul eltűnik –ők szintén eggyé válnak azzal! (sambhakṣitā) --, az ilyen személyek (yaiḥ) révén. Hogyan (katham) lehetne (releváns) számukra (teṣām) eme (eṣaḥ) zarándokhelyre (tīrtha) és így tovább (ādi) való látogatás (sevā) problémája (prayāsaḥ) ? Ez a végső konklúzió (iti-siddhāntaḥ) ||84||
Jelenleg még kifejtések nélkül
85-86. Stanzák
ननु प्राक् प्रतिपादितं — यथा ज्ञानदग्धाणवमायीयकार्ममलस्वरूप आत्मा पिण्डपातात्स्वस्वरूपस्थ एव न पुनर्भवप्ररोहं विधत्ते दग्धबीजमिवाङ्कुरम् — इति। स्वात्मज्ञानाविर्भावसमकालं देहकञ्चुकभङ्गश्चेत्तर्ह्युत्तरत्र मा विधत्तां यत्पुनर्विद्यमाने देहादिकञ्चुकबन्धे कथङ्कारं स तद्गतधर्माच्छुरितो न स्यात्तदाच्छुरितः सन् मृतः कथं न संसारी — इति चोद्यमपवदति
तुषकम्बुकसुपृथक्कृततण्डुलकणतुषदलान्तरक्षेपः।
तण्डुलकणस्य कुरुते न पुनस्तद्रूपतादात्म्यम्॥८५॥
तद्वत्कञ्चुकपटलीपृथक्कृता संविदत्र संस्कारात्।
तिष्ठन्त्यपि मुक्तात्मा तत्स्पर्शविवर्जिता भवति॥८६॥
तुषकम्बुकाभ्यां सुष्ठु पृथक्कृतो विश्लिष्टो यस्तण्डुलकणस्तस्य यस्तुषदलान्तरक्षेपः प्रागिव पुनस्तत्रैव विन्यासः स यथा तुषदलान्तरप्रक्षेपस्तण्डुलकणस्य तद्रूपतयाङ्कुरजननक्षमत्वेन स्थितोऽपि तादात्म्यं गाढावष्टम्भं न कुरुतेऽयःशलाकावद्भिन्नावेव तुषतण्डुलौ तिष्ठतो न पुनरेककार्यजननव्यग्रौ भवतस्तद्वत्तथैव ज्ञानिन इयं संविच्चेतना कञ्चुकपटल्या आणवमलादिकञ्चुकसमूहात्पृथक्कृता अहमेव स्वात्ममहेश्वरस्वभावो विश्वात्मना सर्वदा सर्वत्र स्फुरामीति स्वात्मज्ञानपरिशीलनदार्ढ्यात्समुद्धृता अत्रेत्यस्यां कञ्चुकपटल्यां कञ्चित्कालं शेषवर्तनया देहभावेन तिष्ठन्त्यपि स्थिता सती विमुक्तात्मा प्रध्वस्तबन्धा तत्स्पर्शविवर्जिता भवति तस्या देहादिकञ्चुकपटल्याः स्पर्शः पुण्यापुण्यरूपकार्ममलोपजनितो य उपरागः संसाराङ्कुरजननक्षमस्तेन विवर्जिता परिहृता सम्पद्यते यथा तुषदलान्तरे क्षिप्तस्तण्डुलोऽङ्कुरप्ररोहस्पर्शरहितो भवति — इति। इदमुक्तं स्यात् — अज्ञानकारणकस्तावत्संसारस्तत्र समुदितस्वात्मज्ञानदलितकञ्चुकस्य योगिनः संविन्न पुनः संसारहेतुरज्ञानजनितसामग्रीवैकल्यान्नापि तस्य शेषवर्तनया संस्कारवशेन तिष्ठन्नयं देहकञ्चुकबन्धो ज्ञानाग्निदग्धाज्ञानमूलः स्वगतधर्माविर्भावेन संसारप्ररोहं दातुमलमिति ज्ञानी जीवन्नेव तुरीयरूपो देहाभावात्तुर्यातीतरूपः — इत्युभयथा पुनर्न काचित्संसारशङ्का — इति॥८६॥
Nanu prāk pratipāditaṁ — Yathā jñānadagdhāṇavamāyīyakārmamalasvarūpa ātmā piṇḍapātātsvasvarūpastha eva na punarbhavaprarohaṁ vidhatte dagdhabījamivāṅkuram — Iti| Svātmajñānāvirbhāvasamakālaṁ dehakañcukabhaṅgaścettarhyuttaratra mā vidhattāṁ yatpunarvidyamāne dehādikañcukabandhe kathaṅkāraṁ sa tadgatadharmācchurito na syāttadācchuritaḥ san mṛtaḥ kathaṁ na saṁsārī — Iti codyamapavadati
Tuṣakambukasupṛthakkṛtataṇḍulakaṇatuṣadalāntarakṣepaḥ|
Taṇḍulakaṇasya kurute na punastadrūpatādātmyam||85||
Tadvatkañcukapaṭalīpṛthakkṛtā saṁvidatra saṁskārāt|
Tiṣṭhantyapi muktātmā tatsparśavivarjitā bhavati||86||
Tuṣakambukābhyāṁ suṣṭhu pṛthakkṛto viśliṣṭo yastaṇḍulakaṇastasya yastuṣadalāntarakṣepaḥ prāgiva punastatraiva vinyāsaḥ sa yathā tuṣadalāntaraprakṣepastaṇḍulakaṇasya tadrūpatayāṅkurajananakṣamatvena sthito'pi tādātmyaṁ gāḍhāvaṣṭambhaṁ na kurute'yaḥśalākāvadbhinnāveva tuṣataṇḍulau tiṣṭhato na punarekakāryajananavyagrau bhavatastadvattathaiva jñānina iyaṁ saṁviccetanā kañcukapaṭalyā āṇavamalādikañcukasamūhātpṛthakkṛtā ahameva svātmamaheśvarasvabhāvo viśvātmanā sarvadā sarvatra sphurāmīti svātmajñānapariśīlanadārḍhyātsamuddhṛtā atretyasyāṁ kañcukapaṭalyāṁ kañcitkālaṁ śeṣavartanayā dehabhāvena tiṣṭhantyapi sthitā satī vimuktātmā pradhvastabandhā tatsparśavivarjitā bhavati tasyā dehādikañcukapaṭalyāḥ sparśaḥ puṇyāpuṇyarūpakārmamalopajanito ya uparāgaḥ saṁsārāṅkurajananakṣamastena vivarjitā parihṛtā sampadyate yathā tuṣadalāntare kṣiptastaṇḍulo'ṅkuraprarohasparśarahito bhavati — Iti| Idamuktaṁ syāt — Ajñānakāraṇakastāvatsaṁsārastatra samuditasvātmajñānadalitakañcukasya yoginaḥ saṁvinna punaḥ saṁsāraheturajñānajanitasāmagrīvaikalyānnāpi tasya śeṣavartanayā saṁskāravaśena tiṣṭhannayaṁ dehakañcukabandho jñānāgnidagdhājñānamūlaḥ svagatadharmāvirbhāvena saṁsāraprarohaṁ dātumalamiti jñānī jīvanneva turīyarūpo dehābhāvātturyātītarūpaḥ — Ityubhayathā punarna kācitsaṁsāraśaṅkā — Iti||86||
Egy felvetés (nanu) : Korábban ki lett fejtve (prāk-pratipāditam), hogy (yathā) miután teste elhull (piṇḍa-pātāt), a létező (ātmā), akiben (sva-rūpaḥ) a tisztátalanságok (mala), (miknek neve) Āṇava, Māyīya és Kārma (āṇava-māyīya-kārma) felégtek (dagdha) a Tudás által (jñāna), valójában (eva) megmarad (sthaḥ) saját (sva) esszenciális természetében (sva-rūpa). Mindazonáltal (punar), ő hozza létre (többé) (na... vidhatte) a Saṁsāra --szenvedéssel teli Újjászületés-- (bhava) hajtásait (praroham), lévén (iva) egy megégett (dagdha) mag (bījam) (nem hoz létre) hajtást (aṅkuram... iti) .
Ha (ced) a burok (kañcuka), (minek neve) fizikai test (deha) elhullása (bhaṅgaḥ) egy időben (történik) (samakālam) az egyén saját (sva) Énjéről (ātma) való Tudás (jñāna) megnyilvánulásával (āvirbhāva), akkor (tarhi) az talán nem jön (újra) (mā-vidhattām) létre azt követően (uttaratra) ! –azaz a a test és a hozzátartozó nyomorúsággal teli Újjászületés nem tárul fel újra, amint valaki elérte a Végső Felszabadulást--. Más szavakkal (yad) : "Ha (miután ő elérte a Végső Felszabadulást), újra jelen van a béklyó, (minek neve) a burok a fizikai test és így tovább (punar-vidyamāne-deha-ādi-kañcuka-bandhe) (formájában), hogyan (kathaṅkāram) lehet ő nem (saḥ... na-syāt) takarva --azaz hatása alatt-- (ācchuritaḥ) a minőségekkel (dharma), amik abban --a fizikai testben, stb. (tad) -- feltárulnak (gata) ? (És ha) ő takarva van azzal (ācchuritaḥ-tad), (akkor) hogyan (katham) nem (na) (válik) egy újjászülető létezővé (saṁsārī), amint meghal (san-mṛtaḥ... iti) ? --vagyis miért nem vándorol egy másik testbe, miután elhagyta jelenlegi testét a halál pillanatában?--". (Abhinavagupta, a 85. és 86. versszakokban), cáfolja (apavadati) (ezt) a bonyolult kérdést, mi feltárul a vita kedvéért (codyam) :
Behelyezése (kṣepaḥ) egy rizsszemnek (taṇḍula-kaṇasya) (ugyanabban) a héj (tuṣa) darabba (antara) - (dala) (miután e bizonyos) rizsszem (taṇḍula-kaṇa) teljes mértékben eltávolításra került (su-pṛthak-kṛta) (annak) héjától és korpájától (tuṣa-kambuka), nem (tuṣa-kambuka) produkál (kurute) azonosítást --azaz egy nagyon közeli és stabil egységét magnak és héjnak, még akkor sem ha azok nagyon szorosan össze vannak kötve egy cérnával-- (tādātmyam), annak (tad) formájában (rūpa) --azaz az előző rizsszem formájában-- újra (punar). Ugyanígy (tadvat), a Tiszta Tudatossága (az Én Ismerőjének) (saṁvid), amikor elkülönült (pṛthak-kṛtā) a burkok csoportjától (paṭalī) (, mint Āṇavamala, stb.) (kañcuka), bár (api) Ő --a Tiszta Tudatosság-- megmarad (tiṣṭhantī) ebben a (burok csoportban) (atra), (ami továbbra is felölti a test aspektusát, ami úgy marad meg csupán, mint egy lenyomat, egy ideig) a raktározódott benyomások ereje által (saṁskārāt), lévén (teljes mértékben) felszabadult (mukta-ātmā), annak (a burok csoport) (tad) érintésétől (sparśa) szabaddá (vivarjitā) válik (bhavati) ||85-86||
A ("Tuṣakambukasupṛthakkṛtataṇḍulakaṇa" a 85. versszak elején lévő összetétel első fele és annak jelentése a következő:) Egy rizsszem (taṇḍula-kaṇaḥ), ami (yaḥ) maradéktalanul (suṣṭhu) "pṛthakkṛta" (pṛthak-kṛtaḥ) (vagy) elkülönült (viśliṣṭaḥ) (annak) héjától és korpájától (tuṣa-kambukābhyām). (A második szakasza az összetételnek "tuṣadalāntarakṣepaḥ" és a jelentése ennek a kifejezésnek a következő:) Behelyezése (yaḥ... kṣepaḥ) ennek a (rizsszemnek) (tasya) a héj (tuṣa) darabba (antara-dala), azaz betenni (vinyāsaḥ) a (rizsszemet) ide (tatra-eva) újra (punar) (és ebben a helyzetben hagyni), ahogy (iva) (az volt) korábban (prāk). Miképp (yathā) a behelyezése (saḥ... prakṣepaḥ) egy (ilyen) rizsszemnek, (ami előbb el lett távolítva héjától és korpájától) (taṇḍula-kaṇasya), (ugyanabba) a héj (tuṣa) darabba (antara-dala), nem (na) hoz létre (kurute) azonosulást (tādātmyam) (vagy) egy nagyon közeli és stabil egységét (gāḍha-avaṣṭambham) (magnak és héjnak, még akkor sem ha azok nagyon szorosan össze vannak kötve egy cérnával), újra annak formájába --azaz az előző rizsszem formájában-- (rūpatayā), (így) az (tad) továbbra is (sthitaḥ-api) képes (kṣamatvena) létrehozni (janana) egy szaporulatot (aṅkura), (mint (vat) korábban --röviden, a héj és a korpa nem) olyan, mint egy fém (ayas) rúd (śalākā), (ami amikor eltörik újra egy lehet melegítés hatására; ezzel szemben, amikor a héj és a mag eltávolításra kerül egymástól,) azok megmaradnak (tiṣṭhataḥ) külön (bhinnau-eva), (mint) héj és mag (tuṣa-taṇḍulau), vagyis azok nem (na-bhavataḥ) bírnak újra (punar) egy okozat --hajtás-- (eka-kārya) létrehozásának (janana) képességével (vyagrau) --"tadvat" (tadvat), azaz ugyanígy (tathā-eva), eme (iyam) "Saṁvid" (saṁvid) (vagy) Tiszta Tudatossága (cetanā) az Én Ismerőjének (jñāninaḥ), amikor elkülönül (pṛthak-kṛtā) a burkok (kañcuka) csoportjától (paṭalyāḥ), azaz a burkok (kañcuka) összességétől (samūhāt), (,mint) Āṇavamala (āṇava-mala), stb. (ādi) --maradéktalanul felemeltté válik (samuddhṛtā) a saját (sva) Énjének (ātma) Tudásával (jñāna) való szilárd kapcsolat miatt (pariśīlana-dārḍhyāt), (és ez az érzet tárul fel:) "Én Magam (aham-eva), aki a Nagy Úr (mahā-īśvara) természete vagyok (sva-bhāvaḥ), (jelenek meg, mint) Saját (sva) Énem (ātma), ragyogván (sphurāmi) mindig (sarvadā) (és) mindenhol (sarvatra) az univerzumként (viśva-ātmanā... iti) ". (És) bár (api) (a Tiszta Tudatosság) "tiṣṭhantī" (tiṣṭhantī) azaz (már a Tiszta Tudatosság) magmarad (sthitā-satī) "atra" (atra-iti), vagyis ebben (asyām) a burok (kañcuka) csoportban (paṭalyām), egy test (deha) formájában (bhāvena), ami lenyomatként (śeṣa) marad meg (vartanayā) egy ideig (kañcid-kālam), Ő, lévén teljesen "muktātmā" (vimukta-ātmā) --Az, Akinek kötöttsége eltűnt (pradhvasta-bandhā) -- szabaddá (vivarjitā) válik (bhavati) eme (burok csoport) (tad) érintésétől (sparśa). Az érintése (sparśaḥ) eme burok (kañcuka) csoportnak (tasyāḥ... paṭalyāḥ), (mint) test (deha), stb. (ādi) ragaszkodást (uparāgaḥ) (jelez), ami (yaḥ) a Kārmamala-ból (kārma-mala) születik (upajanitaḥ), mi erényekre (puṇya) (és) bűnökre (apuṇya) alapszik (rūpa), (és ez a ragaszkodás) képes arra (kṣamaḥ), hogy létrehozza (janana) a Saṁsāra --Újjászületés tele nyomorúsággal-- (saṁsāra) hajtását (aṅkura). (A Tiszta Tudatossága az Én Ismerőjének,) mivel szabad (vivarjitā) mindettől (tena), Azzá válik (sampadyate), aki eldobta (a képesség állapotát, mely alkalmas a Saṁsāra hajtásának létrehozására) (parihṛtā), ugyanígy (yathā), mint egy rizsszem (taṇḍulaḥ), behelyezve (kṣiptaḥ) egy héj (tuṣa) darabba (antare-dala) (újra), híjján (rahitaḥ) van (bhavati) az (eredeti) kapcsolatnak (a héjjal) (sparśa), (ami elengedhetetlen) a hajtás (aṅkura... iti) létrejövéséhez (praroha) .
(Ezért,) ez (idam) mondható el (syāt-uktam) (a témakörről) : Saṁsāra --Újjászületés telve nyomorúsággal-- (saṁsāraḥ) oka valójában a tudatlanság (tāvat-ajñāna-kāraṇakaḥ) ! A Tiszta Tudatossága (saṁvid) a Yogī-nak (yoginaḥ), akiben (azok) a burkok (kañcuka) feloldódtak (dalita) a saját (sva) Énjéről (ātma) való Tudás által (jñāna), ami feltárul (samudita) benne (tatra), nem hozza létre (na... hetuḥ) újra (punar) a Saṁsāra-t (saṁsāra), mert nincs jelen (vaikalyāt) a módszer (sāmagrī), ami a tudatlanságból (ajñāna) születik (janita). (És) eme (ayam) kötöttség (bandhaḥ) a burok (kañcuka) (formájában), (minek neve) fizikai test (deha), ami --a burok-- (immáron) arra a tudatlanságra (ajñāna) alapszik (mūlaḥ), amit a Tudás (jñāna) megégetett (dagdha) (és) ami megmarad (tiṣṭhan), mint egy lenyomat (śeṣa-vartanayā) az ő esetében --a nagy Yogī esetében (tasya) --, (kizárólag) a felgyülemlett benyomások (saṁskāra) ereje által (vaśena), még (api) csak nem is (na) képes (alam) a Saṁsāra (saṁsāra) hajtását (praroha) létrehozni (dātum), saját --eme kötöttség, mi megjelenik, mint a fizikai test-- (svagata) minőségeinek (dharma) megnyilvánulása által (āvirbhāvena). Így (iti), az Én Ismerője (jñānī) megmarad a Turīya-ban vagy Turya-ban --a tudatossgá Negyedik Állapota-- (turīya-rūpaḥ), míg él (egy fizikai testben) (jīvan-eva), (és következésképpen,) a fizikai test (deha) hiányakor (abhāvāt) --halála után--, ő megmarad Turyātīta-ban --a Turya-n túli Állapot-- (turya-atīta-rūpaḥ). Így (iti) egyik esetben (ubhayathā) sincs (punar-na) több bizonytalanság (kācid... śaṅkā) (, minek neve) Saṁsāra (saṁsāra... iti) ||86||
Jelenleg még kifejtések nélkül
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza Stanzák 79-82 |  |
Folytatás Stanzák 87-91 |