| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 6 - 10) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
Ez a következő 5 aforizma gyűjteménye, a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Ha csodálkozol, hogy miért "csak" az első két aforizmát és a hozzájuk tartozó kommentárt tartalmazza ez a dokumentum…nos, meg fogod találni a választ hamar, csak bízz bennem.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
Aforizmák 6-7
(Most, Vasugupta, a szerző,) definiálja a módszert, a (Spanda) princípium felismerése felismerésének jelével együtt, (ha megengeded ezt a szóismétlést), amivel foglalkozott (az előző stanza kommentárjában), a meggyőző érvelés (használatával) --azaz a Spanda princípium már teljes mértékben bizonyítva lett, szilárd érvelés által--:
E (Spanda) princípiumot figyelemmel (és) tisztelettel kell kutatni, mely által eme érzékszervek csoportja (intellektus, egó, elme, a tapasztalás és cselekvés erői), (habár) élettelen, (ám mégis) mintha élne magától, (és) a belső csoporttal (Karaṇeśvarī-k avagy az érzékszervek istennői ) együtt belép a "Pravṛtti" --azaz külső dolgok felé való fordulás--, a "Sthiti" --azaz e külső dolgok fenntartása egy ideig-- (és) a "Saṁhṛti" --azaz, ezen külső dolgok feloldása az egyén saját Énjében-- állapotaiba, mert e természetes Szabadsága (létezik) mindenhol ||6-7||
E (Spanda) princípiumot, mely tisztelettel, hittel --śraddhā-- és gonddal --prayatna-- van vizsgálva, úgy kell keresni, ahogy az meg lett határozva a Śivasūtra-kban :
"Bhairava --Legmagasabb Létező-- az Isteni Tudatosság egy spontán felvillanása vagy feltárulása "
(Más szavakkal, úgy kell kutatni,) mint ami egy spontán felvillanás vagy feltárulás, minek természete Bhairava --a Legmagasabb Létező--, azaz minden dualitás vagy különbözőség megszűnése, mint az egyén saját erejének kiterjedése (és), mint az egyén tökéletes (és) belső esszenciális természethez való kapcsolásának aktusa 1 |
(A kifejezés) "Yatah… iyam" -mivel ez- (az aforizmában) (rámutat, hogy) az akṛtrimā (vagy) természetes Szabadsága eme Śiva-nak -az egyén saját esszenciális természete -, minek formája --az ilyen Szabadság formája-- a Spanda princípium (és) ami ismert mindenki számára, mint saját Énje --mindenki tapasztalja e Szabadságot, mint saját belső Létezőjét--, továbbra is ragyog mindenhol . (A "sphurantī sthitā" kifejezés vagy "továbbra is ragyog") támogatja (a hetedik aforizmát), hogy teljessé tegye a jelentést |
"Mi ez a princípium ?", (a szerző) leírja (Azt), így kezdve "yatas" (és) így fejezve be "labhate" --a teljes hatodik aforizma és a hetedik első szava--|
(A szó) "ayam" (a hatodik aforizmában) arre (utal), ami szemgolyóból --azaz a látás ereje, nem csupán a fizikai szerv--, stb. --azaz a karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja-- áll, mely jól ismert az emberek számára, és nem arra, ami elemezve van a szövegben --azaz a karaṇeśvarīcakra vagy az érzékek isteneiket csoportja--, mert (a karaṇeśvarīcakra), mindig láthatatlan, (ezért) nem utalhatunk rá "az"-ként --ez nem egy objektum, mint az érzékszervek, elme, egó és intellektus--. Az érzékszervek csoportja tizenhárom indriya-ból vagy erőből áll --öt tapasztalás ereje, öt cselekvés ereje, elme, egó és intellektus--, (és vimūḍha) vagy elsősorban érzéketlen, (azaz) úgy jelenik meg, mint ami halott vagy érzéketlen (élettelen) Māyā --Tudatlanság, az univerzális megnyilvánulás hatodik tattva-ja vagy kategóriája-- miatt . (És,) bár (az érzékszervek csoportja) eléri az élettelenség --a tudatosság hiánya-- állapotát, magasabb, mint egy megtévesztett létező 2 , belép, mintha az nem lenne élettelen, azaz mintha az magától élettel teli volna, a Pravṛtti, Sthiti és Saṁhṛti állapotaiba . (Más szavakkal,) az érzékszervek tárgyai felé orientálódik --külső dolgok felé megy--, úgy érezni, mint amit vonzanak ezek --az érzékszervek tárgyai-- --hogy fenntarthassa eme bizonyos külső dolgokat egy időre-- és visszavonja azoktól --feloldja ezeket a dolgokat az egyén saját Énjében--. Ez a jelentés |
Hogyan (teszik ezt)? A belső csoporttal együtt . Itt, a belső csoport, (az) érzékek istenei vagy istennői --az erők, melyek az érzékszerveket működtetik-- (és) nem a belső (fizikai) szervek --intellektus, egó és elme-- mivel azokat tartalmazza a varga vagy csoport szó --azaz az elme, egó és intellektus már eredendően bele lett foglalva a fent említett karaṇavarga-ba, az érzékszervek csoportjába--. (A "belső csoport") nem (is) a puryaṣṭaka --finom test, mely intellektusból, egóból és elméből, valamint az öt Tanmātra-ból vagy finom elemekből áll--, amit később fejtünk ki, mert a belső (fizikai) szervek hármasa --intellektus, egó és elme--, amik abban --finom testben-- honolnak, bele van foglalva a varga vagy csoport szóba --ugyanaz a helyzet ebben az esetben is, mint elme, egó és intellektus, már eleve benne van a fent említett karaṇavarga-ban, az érzékszervek csoportjában--. (A Tanmātra-k szintén nem a belső csoport), mert nem bizonyítható vagy megalapozható egy (még) tanítandó --vagyis egy, (még) nem Yogī-- tekintetében, hogy (ezen) finom elemek, csupán merő tendenciák, (és) személyes szerzői --közvetlen szerzői-- a Pravṛtti --külső dolgok felé való irányulás--, stb 3 .(aktusának). (Emellett,) mivel egy Yogī esetében, aki közvetlenül tapasztalta a Tanmātra-kat, (és) éber figyelemmel van a Legmagasabb Princípium megérintésére önmagától, nem szükséges útmutatás, ezért ez a részleges nézőpont nem igaz 4 |
(És újra) a karaṇavarga --az érzékszervek csoportja--, (ami) kapcsolatban van eme (kifejezéssel, ami megjelenik a hatodik stanzában) : "(bár) élettelen, (olyan), mintha élő lenne ", és nem az érzékek isteneinek vagy istennőinek belső csoportja, mert e (csoport) természete, a Tudatosság Ragyogása vagy Gyönyöre --röviden, eme istennők csoportja "belsőleg" élő, mint a Tudatosság Maga és nem "élettelen, ám élőnek tűnik"--|
Így, ez a jelentése annak, ami ki lett mondva (a "Yatah" és "Labhate" között, ami kiteszi a teljes hatodik aforizmát és a hetedik első szavát) : Azaz, az egyén eme saját esszenciális természete, ami Śaṅkara --Śiva--, az (Ő) Abszolút Szabadságán keresztül, ami végrehajtja azt, amit nagyon nehéz elérni, megnyilvánítja egyidejűleg egyként --egységként-- az érzékszervek istennőinek csoportját, miknek esszenciája a Tudatosság, és az érzékszervek csoportját, amik élettelennek tűnnek, (és) rábírja (mindkettőt), hogy végrehajtsa a Pravṛtti, Sthiti és Saṁhṛti --külső tárgyak felé való irányulás, e bizonyos tárgyak fenntartása egy ideig és ezen tárgyak feloldása az egyén saját Énjében, rendre-- . Következésképpen, mivel az érzékszervek ragyogó istennői végrehajtják a különböző objektumok, stb. megnyilvánítását, úgy az érzékszervek csoportja, bár élettelen, úgy látszik -- szó szerint úgy tapasztalni, mintha-- (szintén) ezt tennék |
Még ha a titkos nézőpont szerint --ami csak fejlett tanulóknak érthető-- nem is létezik az érzékszervek halott csoportja, hanem inkább (az) csupán az érzékek istennői, kiknek teste Tudatosságból (való), akik kiterjednek ilyen módon --az érzékszervek csoportjai formájában--, mindazonáltal, itt --ebben a világban--, úgy mondjuk tehát : "(Először) mindenkit a jól ismert dolgokkal kapcsolatosan kell felvilágosítani, (majd) fokozatosan alkalmas lesz a titkos témakörök tanításaira "-- ezért, először azt kell megtanulnia mindenkinek, hogy két különböző valóság létezik, mint karaṇavarga (az érzékszervek csoportja) és a karaṇeśvarīcakra (az érzékek isteneinek vagy istennőinek csoportja), de ahogy a törekvő fejlődik --spirituális értelemben--, végül megtanulja, tényként, hogy előbbi csupán az utóbbi kiterjedése és NEM valami attól külön létező valami--|
Így, a Pravṛtti --külső dolgok felé való orientálódás--, stb. fokozatosságában, melyet az érzékszervek csoportja (hajt végre), (mely) szemgolyóból --azaz a látás ereje, nem a fizikai szerv--, stb. áll, az egyén saját érzékei istennőinek --szó szerint fénysugarak-- csoportja vizsgálatával --röviden, marīcicakra szinonimája a karaṇeśvarīcakra-nak ebben a kontextusban -- amik mindezek --a Pravṛtti, stb.-- felett uralkodnak, az egyén saját esszenciális természete, mely ösztökéli mindkettőt --karaṇavarga-t és karaṇeśvarīcakra-t-- (és) ami a tiszteletreméltó Śaṅkara --Śiva--, vizsgálandó . Ez által --az előző tanítás által--, szintén ki van mondva (a következő): "(Miért kell valakinek saját esszenciális természetét vizsgálnia?) Mert eme (esszenciális természet) elérésével, a természetes Szabadság, mely hozzátartozik --az egyén saját esszenciális természetéhez, ami a Legmagasabb Én Maga-- feltárul e Yogī-nak (is) "5 |
Ezért, csupán ez --a Spanda princípium-- méltó arra, hogy vizsgálva legyen, mert ez a legmagasabb, amit bárki elérhet . És csupán ez vizsgálható, mert a módszer könnyű a fent említett érvelés és kifejtés szerint . Így, tisztelettel (kell azt vizsgálni), azaz nagy figyelemmel, (mely) elvezet az akadálytalan élvezetéhez a vágyott célnak --azaz ez adja meg az akadálytalan élvezetét az Abszolút Szabadságnak--|
Ebben a tekintetben, alkalmas pillanat (van jelen) (egy ilyen) vizsgálat (gyakorlásához) az itt (ebben a könyvben) található tanítás szerint |
Ahogy azt elmondta a titkos (doktrína) guru-ja --azaz Utpaladeava--:
"(Hadd) essenek hát élvezetébe 6 eme gyönyörteli érzékeim aktivitásai saját tárgyaiknak !, (de) óh Uram, ne legyen jelen még egy kicsit és még egy pillanatra sem a Veled való egység Nektárja elvesztésének meggondolatlan vakmerősége !"||
A kṛtya toldalék a "parīkṣyam" (kifejezésben) --minek jelentése "vizsgálni kell"-- (jelzi) az érdemességet, megvalósíthatóságot, időszerűséget, parancsot, stb.7 |
Továbbá, azzal a meghatározással, (hogy) (az) "érzékszervek halott csoportja a Pravṛtti --a külső dolgok felé való fordulás--, stb. állapotaiba belép, Annak --Spanda-- ereje által ", ami érzékelt vagy szemlélet mindenki tapasztalatában, (a Spandakārikā-k szerzője --azaz Vasugupta--) szintén elutasította eme (tétel) által a Cārvāka követőinek nézetét, ami a tudatosságot az indriya-knak vagy érzékekek, stb. tulajdonítja 8 ||7||
1 A Szerző a Bhairava nevet használja az Abszolutra és ennek különleges oka van, amit most be is mutatok neked. A "Bhairava" szó, szó szerinti jelentése: "rettenetes, félelmetes, borzasztó", de a Trika-ban az akrosztikus jelentés jobban kedvelt, mint a szó szerinti: Bhairava az Abszolút, abban az értelemben, hogy Ő hajtja végre a bharaṇa-t (fenntartás), ramaṇa-t (visszavonás) és vamana-t (megnyilvánítás vagy kiárasztás). Ez a hármas aktus általában az univerzummal kapcsolatos: Ő fenntartja, visszavonja vagy feloldja és megnyilvánítja vagy kiárasztja az univerzumot; de ebben a kontextusban, a szerző nem az univerzumra utal, hanem az állapotokra, amik megjelennek egy nagy Yogī esetében. Nézd:
- Minden dualitás vagy különbség megszűnése - visszavonás vagy feloldás
- az egyén saját erejének kiterjedése - megnyilvánítás vagy kiáradás
- önmaga tökéletes (és) belső esszenciális természethez való kapcsolásának aktusa - fenntartás
A folyamat sorrendje nem véletlenszerű: A nagy Yogī úgy tapasztalja Bhairava (az Úr) feltárulását, hogy először keresztülmegy minden dualitás feloldódásán (azaz mindent egységben lát). Majd egy előrelátható következményeként egy ilyen egység állapotának, a Yogī többé nem érintett senki és semmi által. Ezen a ponton, képes tapasztalni, miképp terjed ki saját ereje, miközben ezzel arányosan csökken az idő és erőfeszítés, amit korábban kellemetlen szituációk, emberek, objektumok, környezetek, stb. elkerülésére fordított. Amikor mindezen zavaró tényezők, melyek tele vannak dualitással (kellemes vs. nem kellemes) megszűnnek, akkor erejét a maximumon érzi. Egy ilyen Legmagasabb Állapot (saját esszenciális természete valójában) tapasztalásával, egyetlen célja, hogy tovább tapasztalja saját Énjét, azaz az Abszolút Szabadsággal telt esszenciális természetét. Ebben az értelemben, az Úr így jelenik meg egy ilyen nagy Yogī-ban: "fenntartja saját esszenciális természetének realizációját". Tehát, mivel a Legmagasabb Én megnyilvánítja Magát mindezen módokon a tökéletes Yogī-nak, Ő (a Spanda princípium, az Úr) úgy ismert, mint Bhairava, akit tisztelettel, hittel és figyelemmel kell vizsgálni, kutatni, azzal a tudással, amit átadtam neked.
2 A bölcs ezt mondja, mert a "korlátolt létező" néven ismert szint a Puruṣa (tattva vagy kategória 12) Śakti vagy a Legmagasabb Én Ereje által nyilvánul meg. A karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja intellektusból (tattva 14), egóból (tattva 15), elméből (tattva 16) a tapasztalás erőiből (tattva 17-21) és a cselekvés erőiből (tattva 22-26) áll. Mivel a karaṇavarga tagjai a Puruṣa "után" nyilvánulnak meg, így azok durvábbak, azaz halottabbak vagy érzéketlenebbek. Olvasd el a Tattva táblázatot hogy teljesen megértsd, amit most kifejtettem.
3 Abban az esetben, ha te "olyan vagy, akit még tanítani kell" alapvető dolgokról, mint Tanmātra-k, belső szervek és így tovább, akkor olvasd el a Trika 5 és Trika 6 dokumentumokat. Azoknak a Yogī-knak, akik tapasztaltak és igen tanultak, nincs szükségük arra, hogy ezeket tanulmányozzák. Kṣemarāja szintén ezt mondja. Meg kell jegyeznünk, hogy a "Yogī" szó alatt sem én, sem Kṣemarāja nem olyan személyt értünk, aki szimplán Yoga-t gyakorol. NEM, "valódi mesterekről" beszélünk. Röviden, olyan emberekről, akik egy bizonyos szintű Én-realizációt értek el és jól ismerik a szövegeket. Ők nem olyan emberek, akik még járják az útjukat a Yoga-ban. Remek, most már tiszta!
4 Összefoglalva : Kṣemarāja szerint, az āntaracakra vagy "belső csoport" az érzékszervek istennőinek vagy isteneinek csoportja (Karaṇeśvarī-k), és nem az elme, egó, intellektus és finom elemek vagy Tanmātra-k. Ezek a Karaṇeśvarī-k, akik a halott/élettelen érzékszerveket működésre bírják, úgy, ahogy azoknak működnie kell és végrehajták a külső dolgok felé való irányulást, stb. Ez a jelentés.
5 A témakör bonyolultnak tűnik, de valójában nagyon egyszerű: Az egyetlen akadály annyi, hogy Kṣemarāja egy hatalmas Mester, ezért csak erős tanítványok tudnak lépést tartani vele. A tanító szintje nem lehet túl magas, különben a tanítványok nem képesek őt megérteni. Ha a tanító egy olyan Mester, mint Kṣemarāja, akkor olyan tanítványokra van szüksége, akik megfelelnek az ő kaliberének, különben a tanításai nem lesznek megértve soha. Ez nem csupán a Szanszkrit tudásról szól, de az Én-realizációról is. Az ő fennkölt helyzete miatt, Kṣemarāja olyan valóságokat és tapasztalatokat fejt ki, amit a legtöbb törekvőnek még el kell érnie. Nos, ha olyan törekvő vagy, aki még járja az útját, azt ajánlom, hogy a lyukakat próbáld meg kitölteni az ő tanításait kifejtő megjegyzéseimmel. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt neked részletesen:
A Spanda princípium vagy Elsődleges Vibráció nem egyéb, mint Śakti, és Śakti az Úr (azaz "Śiva) Ereje. Śakti és Śiva "látszólagos" különbsége és elkülönülése ellenére, ez csupán szavak síkján létezik, ez kétségtelen. Mindkét valóság ugyanaz a Valóság, és e felől nincs kétség. Ha egyiket eléred, eléred a másikat is. Remek!
Tehát, ez a Spanda először "megjelenik", mint a karaṇeśvarīcakra vagy az érzékek istennőinek/isteneinek csoportja. Ezt a csoportot szintén nevezzük marīcicakra-nak is (szó szerint a fénysugarak csoportja). Ez az istennők csoportja közvetlen kapcsolatban van a Spanda-val, azaz a Legmagasabb Tudatossággal, és ezért "sohasem" élettelen. A Karaṇeśvarīcakra a ragyogó Karaṇeśvarī-kból, vagy az érzékek istennőiből áll, akik "nem" tattva-k vagy megnyilvánulásaok, hanem a tiszteletreméltó Śakti, aki ilyen formában jelenik meg. Ezért, amikor vizsgálod ezeket, eme érzékszervek istennőit, elérheted Śakti-t Magát (azaz Spanda-t) és ha eléred Śakti-t, eléred Śiva-t is automatikusan. Eme logikus érvelés útján haladva, ahogy a Trika tételezi, a Legmagasabb Úr (Śiva) az Én vagy esszenciális természete mindenkinek, s ha eléred Őt, ez azt jelenti, hogy elérted saját esszenciális természetedet vagy "svarūpa"-dat.
Másrészt, amikor ezek az istennők kiterjednek és felöltik egyre jobban a korlátoltságot, egyre inkább "élettelenek" lesznek (mintha azok lennének!) és megformálják az ünnepelt karaṇavarga-t avagy az érzékszervek csoportját (az öt tapasztalás ereje, az öt cselekvés ereje, elme, egó, intellektus, azaz tattva 14-26-ig). Tehát tény, hogy NINCS két valóság: karaṇeśvarīcakra és karaṇavarga, mert az utóbbi, az előbbi megnyilvánulása csupán…de célravezető, hogy verbálisan különválasszuk őket, hogy megérthessük, miképp működik az egész folyamat. Kimondható, hogy a karaṇeśvarīcakra uralkodik a Pravṛtti (külső dolgok felé való orientálódás), Sthiti (ezeknek a dolgoknak fenntartása egy ideig) és Saṁhṛti (visszavonása ezeknek a dolgoknak az Én-be) aktusai vagy állapotai felett, ám amiket a karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja hajt végre. Nagyon jó!
Mikor kell vizsgálnod eme érzékek istennőit? Egyszerű: Amikor az érzékek működnek. Például, a szemeid ezen istennők miatt működnek. A hús önmagában teljesen halott, de amint meg van töltve élettel, úgy működik, mintha élettel teli volna. Ez a misztérium. Ha vizsgálod az erőt az érzékszerveid mögött, előbb vagy utóbb eléred a Spanda-t. Spanda a te esszenciális természeted, azaz a Legmagasabb Úr (Śaṅkara or Śiva). De miért kell belebonyolódnod abba, hogy vizsgáld eme istennőket? Mert ha eléred Őt, eléred az Ő Abszolút Szabadságát. És, mivel Ő a te esszenciális természeted, ha eléred az Ő Abszolút Szabadságát, te magad is abszolút szabad leszel!
Van egy általános káprázat itt: A legtöbb ember azt hiszi, hogy szabad. Ezért, nem látják értelmét annak, hogy saját esszenciális természetük vizsgálatába fektessenek rengeteg energiát, erőfeszítést, és elérjék az Ő Abszolút Szabadságát. Ez az illúzió, miszerint "már szabad vagyok", általános, és ez a magyarázata annak, hogy a világ miért nincs tele nagy Yogī-kkal. A "nagy létező, nagy bölcs, kimagasló spirituális ember" kifejezések alatt nem olyasmit értek, hogy egy férfi vagy egy nő Yoga-t gyakorol. A Trika tételezi, hogy mindenkiben ott van az Úr, és mindenki az Úr, ám ezzel egy időben, NEM mindenki realizálta még ezt az Igazságot. Ezért nyer értelmet az Ő Abszolút Szabadságának keresése. Ha ez nem így van, mi értelme lenne szövegeket írni, kifejteni azokat, lefordítani őket, stb.? mert senkinek nem lenne szüksége instrukcióra akkor.
Ám nem ez a helyzet valójában, mivel a legtöbb ember nem realizálta esszenciális természetét és következésképpen nem teljesen szabad, mint a Legmagasabb Úr. Ők az elméjük, testük, külső dolgok rabszolgái. Nincs "valódi Énjük", csak egy "hamis". Ahogy a külső körülmények változnak, ahogy testük változik, ahogy elméjük tartalma változik, azok az emberek, akik magukat teljes mértékben testükkel és elméjükkel azonosítják, teljes mértékben képtelenek arra, hogy stabilak maradjanak. Tehát nem maradnak zavartalanok folyamatosan, mert elméjük, testük és a külső körülmények "még mindig" tudják változtatni a belső állapotukat. Az a személy, aki nem képes változatlan maradni öröm, bánat, fájdalom, élvezet, stb. közben az NEM szabad. Egy ilyen személy LEHET szabad, de ez nem "olcsó", hanem "rendkívül drága" (nem pénzben, hanem erőfeszítésben). Ha valaki teljesen szabad a szó legszorosabb értelmében, az realizálta valódi "Énjét" (saját Énjét) és képes fenntartani ezt a realizációt szüntelen (azaz aki stabilizálódott e tapasztalásban).
A Trika szerint, senki sem képes realizálni esszenciális természetét az Ő Kegyelme nélkül. Csupán a Legmagasabb Úr az, aki Abszolút Szabadságot adományoz egy törekvőnek. Az egó nem képes erre, mert az Abszolút Szabadság mindig az Ő ajándéka annak, aki bizonyíthatóan megérdemli azt. Annak ellenére, hogy ez "ajándék", rendkívül drága. Szó sincs arról, hogy jössz, elveszed és ennyi. NEM. A törekvőnek általában óriási erőfeszítéseket kell tennie évekig (vagy az egész életén keresztül), kivéve ha nagyon fejlett, spirituális értelemben, a születésétől kezdve, amit ritkán látni.
Miután évekig vizsgálta valaki saját esszenciális természetét és kolosszális erőfeszítéseket tett, elérheti az Ő Szabadságát végül. Amikor ez megtörténik, "camatkāra"-t vagy "ámulatot" tapasztal, mert teljes mértékben elképed azon a tényen, hogy ő szabad. A tudatosság hétköznapi állapotában (vyutthāna), azaz a kötelékben, az élvezet és fájdalom állapotai tudatlanul, az "Én"-el vannak összekapcsolva. Más szavakkal, egy tudatlan ember úgy érzi, hogy "az ő", aki örömöt és fájdalmat tapasztal, és így az öröm és a fájdalom teljes hatással van rá, mert azt saját Énjének tekinti. Ez a személy nem tud ezen segíteni, mert nem realizálta, hogy saját Énje NEM kapcsolódik az örömmel és fájdalommal vagy bármivel, ami a testhez, elméhez, stb. tartozik. Ám a nagy Yogī esetében, mivel neki van valódi "Énje" (ami nem hamis!), Én-realizációjának állapota miatt, az öröm és a fájdalom számára valami külsőnek tűnik (olvasd el a Śivasūtravimarśinī, III, 33 aforizmát).
Az Én a valódi "ÉN", ami mindenkiben szunnyad, folyamatosan, de amikor ez az Én azonosításra kerül (mintha!) a testtel, elmével, objektumokkal, stb., egy hamis "én" jelenik meg. Ez még csak nem is "én", a szó helyes értelmében, mert csupán tudatlan önazonosítás alkotja. Ahogy korábban mondtam, a legtöbb embernek hamis "én"-je van és nem valódi --vagy jobban mondva nincs "Énjük" csak hamis önazonosításuk--, és ez az oka annak, amiért állandóan problémákkal küzdenek. A problémák oka SOHA nem valami külső dolog, test vagy elme, stb. NEM, ez mindig a valódi "ÉN" hiányáról szól. Amikor egy aspiráns realizálja valódi "Énjét", saját Énjét, minden probléma azonnal eltűnik. És igen, a legtöbben azt hiszik, hogy ez lehetetlen, mert a problémák "nyilvánvalóan" kint vannak, vagy a testben vagy az elmében, stb. NEM, a problémák kizárólag azért léteznek, mert valaki nem realizálta saját Énjét. Amikor valaki realizálja "Őt", a problémák nem "problémák" soha többé, hanem tények, melyek a testhez, elméhez, stb. tartoznak, de nem zavarják az egyén békéjét. Ezek soha sem képesek megérinteni a valódi "Ént". Ez az, amit egy megvilágosodott Yogī tapasztal Abszolút Szabadságának állapotából. Az igazat mondom.
Amikor az Én-realizáció megtörténik, az elme/egó "elmegy" valami más helyre. Olyan ez, mint amikor emberekkel vagy egy szobában, aztán hirtelen, rajtad kívül minden más ember átkerül egy másik szobába. Hallhatod a hangjukat, de "távolinak" érzed őket. Ehhez hasonlóan, a Yogī, aki megtapasztalta az Én-realizációt, elméjét távolinak érzi, ezért az nem érinti őt egyáltalán. Fizikai teste olyan számára, mint egy egyszerű burok és nem mint az "én". Így nem érintett a test által sem. Minden egyéb dolog (külső tárgyak, körülmények, stb.) képtelen arra, hogy elérje őt, mert nincs azonosítva a testével és az elméjével. Kizárólag valódi "Énjével" van azonosítva, aki a Szubjektum (és sohasem objektum), így soha nem érintheti meg egyetlen objektum sem (test, elme, tárgyak, stb.). Ez "mindenkiben" benne van, de a nagy Yogī-nak valódi tapasztalása van erről az állapotról. Ez a különbség!
Tehát az a Yogī, aki elérte és stabilizálódott az Ő Abszolút Szabadságában, az teljes mértékben sebezhetetlen, abban az értelemben, hogy nem érinti semmi. Teste meghalhat vagy élhet, elméje tele lehet gondolattal vagy lehet üres, az élete lehet sikeres, vagy egy balszerencse, de mindig megmarad ugyannak, minden körülmények között. Saját közepe, saját Énjében (valódi "Énje") áll és nem máshol (elmében, testben, külső dolgokban, személyes életben, stb.), mint a többi embernek. Tehát ő nem áldozata többé a tudatlanságnak és annak szaporulatának. Állapota érinthetetlen és abszolút lehengerlő. Mi egyebet mondhatna erről bárki is?
Mindenesetre, amikor egy törekvő próbál stabilizálódni saját esszenciális természetében, melyet az Ő Abszolút Szabadsága jellemez, úgy imádkozik, mint ahogy a bölcs Utpaladeva teszi hamarosan. Olvass tovább.
6 Ez a Szanszkrit nyelvtan tanulóinak szól: A "patantu" szó azt jelenti "hadd essenek!" (3. személy, többes szám, Felszólító Mód), de a "hadd" szót el kellett mozgatnom a mondat elejére, hogy egy jól olvasható struktúrát adjak magyarul, és a szóról szóra való fordítást megmutathassam, ami hasznos a tanulmányaidban. A másik lehetséges megoldás az lett volna, hogy hozzáadom a "hadd" szót a többivel együtt a "hadd" és az "essenek" szavak közé: "Hadd essenek eme gyönyörteli érzékeim !", de ha így teszek, akkor a szóról szóra való fordítás értelmét veszti, mert túl sok szó kerül zárójelbe, ahogy láthatod. Remélen értesz engem, hehe.
7 A "parīkṣya" szóban (vizsgálni kell), az ige a "parīkṣ" (vizsgálni, elemezni, stb.) és a "ya" toldalék a "kyap"-ból ered és nem a "yat" vagy "ṇyat"-ból (két másik lehetséges toldalék). A három toldalék "kyap", "yat" és "ṇyat" ugyanabban a szóban, végül "ya"-t eredményez. Habár a módszer mellyel az "alap" kialakul, változik [olvasd el az Affixes (1) dokumentumot további információkért ezzel a technikai kifejezéssel kapcsolatban]. Például, ha a toldalék "yat" vagy "ṇyat" lenne, a végső szó "parekṣya" lenne, amit sose láttam, és nem "parīkṣya". Számtalan szabály és kivétel van természetesen (A Szanszkrit minden, csak nem egyszerű, mint mindig, hehe). Egy másik példa: a "kṛ" gyök, azt jelenti "tenni, csinálni, gyakorolni, stb." Ha hozzáadom a "ṇyat" toldalékot, akkor ki kell cserélnem a "ṛ"-t a kṛ" -ben "ār"-ra. Tehát, az alap "kār". Most hozzáadásom a "ya" toldalékot (mely a "ṇyat"-ból származik): kār + ya = kārya (megtett, csinált, gyakorolt, stb.). De ha a "kyap" toldalékot akarom hozzáadni ugyanahhoz a gyökhöz (azaz a "kṛ"-hez), hozzá kell adnom egy "t"-t a gyökhöz, hogy kialakítsam az alapot, így: "kṛt". Most hozzáadom a "ya" gyökör (mely a "kyap"-ból származik): kṛt + ya = kṛtya (amit meg kell tenni, csinálni, gyakorolni, stb.) Oh, kṛtya pontosan a neve annak a toldaléknak, amit Kṣemarāja említett…micsoda egybeesés, hehe. OK, a toldalékokkal foglalkozó témakör a Szanszkrit nyelvtan egy rettenetes része. Hónapokig vagy évekig diskurálhatnánk a Szanszkrit toldalékok sokaságának lehetséges kombinációiról és lehetőségeiről. Olyan sok szó van, mely igékhez adott toldalékokból származik, hogy azt el sem hinnéd. Csak még néhány példa: vidyā (tudás, bölcsesség), kriyā (aktivitás), bhogya (élvezett vagy tapasztalt objektum). A szavak hegye ki tudná tölteni a teljes külső űrt, haha. Ezért, csak bízz bennem: a "ya" toldalák a "kyap"-ból származik. Remek!
Most, "parīkṣya" megjelenik a stanzában, mint "parīkṣyam", mert Alanyestben lett ragozva, egyes számban, semleges nemben. A nem semleges, mert a szó, amit minősít (azaz "tattva" vagy "princípium") szintén semleges: "tattvam". Nézd meg az aforizmát, ha gondod van ezzel. Jó!
A bölcs jelzi, hogy a toldalék "értékességet" jelent, mert a Spanda princípiumot "megéri vizsgálni". Mi egyéb lehetne fontosabb, mint a Valóság Magja? Mi lehet fontosabb, mint az Abszolút Szabadság? Semmi. Ha valaki nem realizálja saját esszenciális természetét vagy Spanda-t, akkor csupán egy hamis "ént" birtokol, nem valódit. Ebben az esetben, ő csupán egy korlátolt létező, és a hamis "én" jelenléte miatt, majdnem minden külső és belső dolog irgalmának alárendeltje. Nem szükséges egy világháború ahhoz, hogy meg legyen zavarva a "látszólagos békéje" valakinek, akiben hiányzik a valódi "Én", mivel néhány szúnyog is megteszi ezt könnyedén. Tény, hogy mivel számtalan korlátolt létező van körülötte, a zavar lehetősége exponenciálisan növekszik. Nem kell, hogy egy teljes banda betörjön a házába és zavarja őt…egy kicsi rágalmazás elég ahhoz, hogy napokra elveszítse nyugalmát!
OK, ha ezt olvasod, már eleve ismered a korlátolt individuum "fényét" a szúnyogok, tetvek, betegségek, rossz időjárás, rágalmak, pletykálás, háborúk, stb. kegyelmének köszönhetően kívül, valamint harag, hazugságok, depresszió, csalódás, ostobaság, zavar, az állandó ragaszkodások, stb. által belül. Ha eleged van abból, hogy egy univerzális "nevetség tárgya" vagy, amikor a boldogságod mindig "valami/valaki" máson múlik, akkor előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan úton, spirituális törekvő leszel és elkezded keresni a kivezető utat. Az univerzális "nevetség tárgya" állapota úgy is ismert, mint "kötelék" (olvasd el a Śivasūtravimarśinī I, 2-t), nem a te "valódi" állapotod. Az esszenciális természeted az Abszolút Szabadság és ez az, amit el kell érned, bármibe is kerüljön. Míg a kötelék úgy látszik, mint az Úr Játéka, egy megvilágosodott számára, addig az nem egy vágyott állapot a korlátolt létező számára. Összességében, amíg nincs "valódi" realizációd a valódi esszenciádról, addig azt érzed, hogy ez a kötelék nem jó és nem élvezhető. Természetesen, miután eléred a Végső Felszabadulást, látni fogod, hogy mindez csupán a Tudatosság Játéka, de ez csak annak esetében igaz, aki elérte ezt a fennkölt állapotot. A többi ember számára, a kötelék pontosan ez: korlát, limitáltság a Szabadság hiánya és így tovább. A Felszabadulás elérése csak akkor nyer értelmet, ha a kötelék ilyen, mert ha a kötelék egy vágyott állapot volna, akkor az Felszabadulás lenne. Jó, remélem értetted, amit elmondtam. Tehát, semmi sem éri meg a vizsgálatot, csak az esszenciális természeted, spirituálisan mondva. Vannak a spirituális útnak állomásai, de van egy pont, ahol a Felszabadulás válik az élet legfontosabb dolgává. Ha ez nem történik meg, a Felszabadulás sem jön el. Az élet legfontosabb dolga alatt nem azt értem, hogy minden mást el kell dobni. NEM. Bár észre fogod venni, hogy "minden más" másodlagos lesz csupán összehasonlítva a Spanda elérésével. Miután valaki eléri azt és stabilizálódik az Abszolút Szabadságban, azt tesz, amit akar, mert az élet célja már eléretett. Ez a jelentés.
Ezután, a toldalék szintén jelzi a "megvalósíthatóságot". Ez azt jelenti, hogy "lehetséges vizsgálni az egyén esszenciális természetét vagy Spanda-". Nagyon nehéz "teljesen"elérni azt, annak ellenére, hogy a módszer könnyű, ahogy a bölcs korábban mondta, de "abszolút leheteséges". A Felszabadulás spontán történik, de "általában" rengeteg időt igényel, hogy először elérje azt valaki. Majd, rengeteg időt igényel, hogy valaki stabilizálódjon az Abszolút Szabadság tapasztalatában. Nos, ez nem "csemege", hanem "óh Atyám, egy komoly megpróbáltatás!", az esetek többségében. Természetesen a tudatlanság nem szűnik meg csak úgy. Tehát, nem meglepő, hogy rengeteg erőfeszítést kell tenned, hogy meghaladd saját tisztátalanságodat, de e Végső Felszabadulás lehetséges és elérhető egy életen belül, ha valaki "kellően eltökélt" a törekvésében.
A toldalék "időszerűséget" is jelez. Mikor kell valakinek saját esszenciális természetét vagy Spanda-t vizsgálnia? Ha olvasod jelen aforizmát, megtalálod a választ könnyen: "Amikor az érzékszervek működnek". Mivel azok folyamatosan működnek, ott van számodra a teljes ébrenléti állapot (olyan 16 óra, ugye?), hogy kutasd mind az érzékek csoportjának, mind az érzékek istennői csoportjának eredetét (karaṇavarga és karaṇeśvarīcakra, rendre). Könnyű válasz!
Végül, a toldalék "parancsot" is jelöl. Miért? Mert kellő mennyiségű tudásra van szükséged ahhoz, hogy kutathasd, vizsgálhasd saját esszenciális természetedet, annak megfelelő módján. És ez a tudás kizárólag egy guru-tól vagy spirituális vezetőtől jöhet. Ennek eredményeképpen, amit a toldalék is jelez, a vizsgálódásod saját spirituális tanítód parancsai és speciális instrukciói nyomán történhet. OK, most már minden tiszta, ugye?
Én már említettem mostanában, hogy néhány fordító túl bonyolultan fejti ki a tanításokat. És ez igaz, bizonyos esetekben. Mindenesetre, ha elolvasod, amit a bölcs Kṣemarāja mondott a kṛtya toldalékról a kommentárjában, teljesen nyilvánvaló, hogy nem a tömegeknek szólt, haha. Az én munkám fordítóként az, hogy megegyem az ételt nyersen és kihányjam azt az elmédbe. Igen, a példa gusztustalan, de hatékonyan vázolva fel a feladatomat. El kell olvasnom és tanulmányoznom kell ezeket a nagyon bonyolult szövegeket hónapokig, csak azért, hogy a tudást átadjam neked, hehe! Nos, ez egy igen hosszú megjegyzés volt. Remélem, hogy sikerült ezt a nehéz témakört érthetővé tennem.
8 A Cārvāka-k, a Cārvāka rendszer követői, melyet Lokāyata-nak is neveznek. Ez az iskola, egyfajta indiai materializmus. Azt állítja, hogy a test az Én és az élet célja az érzékek kielégítése. Olvashatsz erről a doktrínáról kicsit többet az Első Lépések 2 dokumentumban.
8. Aforizma
Most, hogyan állítható az, hogy az "érzékek --még pontosabban, a karaṇavarga vagy az érzékek csoportja, ami korábban ki lett fejtve, azaz az öt tapasztalás ereje, az öt cselekvés ereje, elme, egó és intellektus--, egy bizonyos módon tudatosságot merít eme (Spanda) princípiumból, (majd) belép a Pravṛtti --a külső dolgok felé való irányulás--, stb. állapotaiba, magától ", mivel ez maga a tapasztaló vagy tudó (aki) saját akarata által irányítja vagy mozgatja az (ő) érzékeit, mintha azok egy kasza, stb. volna ?|
Ki lett monda szintén, hogy "eme (Spanda) princípiumot figyelemmel kell vizsgálni ". Hogy (lehetséges) ez ? Mert a mi vágyunk csupán kifelé irányul, és nem képes rá, hogy elmerüljön egy (ilyen) princípium vizsgálatában. Felvetvén ezt, (Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője) azt mondta :
E (korlátolt individuum) nem irányítja a vágyak ösztökéjét. De amint érintkezésbe kerül az Én Erejével, (e) személy egyenlővé válik Azzal ||8||
Az "ayam" szó vagy "az" egy hétköznapi embert (jelez) --azaz egy korlátolt individuumot--, (és) a vágy maga "nodana" (vagy) ösztöke. Ezért --röviden, "mivel ő egy korlátolt individuum"--, nem irányítja vagy vezeti azt --a vágy ösztökéjét vagy pórázát--. (Más szavakkal,) nem ő kivitelezi az érzékeinek (tárgyai felé való) irányulás aktivitását. De, amint megérinti őt Az, vagyis az Ereje -ami a Spanda princípium - az Énnek, minek természete a Tudatosság, (akkor úgymond,) az Általa --az Én Ereje által-- végrehajtott semmiség behatolásával, (eme személy) egyenlővé válik Azzal 1 . (Hasonlóképpen,) még ami élettelen is --a halott karaṇavarga vagy az érzékek csoportja-- élettel telivé válik azáltal, hogy az Én-tudatosság Nektárjának cseppjei 2 megérintik --az Úr és az Ő Erejének merő jelenléte valakiben a valódi "ÉN" formájában elég ahhoz, hogy élettel telivé változtassa a halott érzékeket, ez a jelentés--|
Következésképpen, eme (Spanda) princípium nem csupán mozgatja az érzékeket, hanem őt is --a korlátolt létezőt, aki látszólag mozgatja az érzékeket--, (és) a képzelt, mű --azaz kitalált-- tapasztalóba vagy tudóba való, tudatosság beöntése által, (a Spanda princípium) teszi (őt) alkalmassá a Pravṛtti --külső dolgok felé való irányulás--, stb. végrehajtására, ezért (létezik) eme hibás koncepciója --a képzelt tapasztalónak-- : "Én mozgatom, irányítom az érzékeket "3 |
Mindazonáltal, ő maga --a korlátolt individuum vagy mű létező-- a Spanda princípium behatolása nélkül semmi. Így, fontos, hogy elmondjuk azt, hogy (mind) az érzékeket és a (mű) tapasztalót, Önmaga fénysugarai csoportjának kiterjedő behatolása által, tudatossággal felruházó princípiumot kell vizsgálni 4 |
Emellett, ha (tételezzünk azt, hogy) az egyén irányítja vagy vezeti az érzékeket, egy másik érzék által, minek formája egy ösztöke, amit vágynak hívunk, akkor az érzék vagy eszköz, minek neve vágy, mivel az vezetett vagy irányított, egy másik érzéket vagy eszközt igényelne, hogy mozgásba jöjjön --hogy irányítva legyen-- (és) ez szintén (igényelne) egy másikat. Így, egy végtelen sorozat jönne létre (az érzékeket irányító másik érzék vagy eszköz végtelen sorozata)|
Azzal kapcsolatban, ami ki lett mondva (a felvetésben) : "A mi vágyunk nem képes arra, hogy elmerüljön abban --azaz elmerüljön a Spanda princípium vizsgálatában-- ". Ebben az esetben, a stanza első fele használatos beismerésként (eme felvetésre), (míg) a másik (fele) valójában válaszként (működik) 5 |
Igaz !, e személy nem képes vágyát vagy akaratát mozgásra bírni, és arra sem alkalmas, hogy birtokolja a (Spanda) princípiumot --hogy tapasztalja azt, mintha az objektum volna-- saját akaratából, mert Az --azaz a Spanda-- elképzelhetetlen 6 . De még miután vágya lehült, ami objektumok után fut, mit először enged, hogy legyen meg --szó szerint amit megelőz--, az élvezete, (majd) megérinti őt a Spanda princípium, ami az Én belső Ereje és ez tudatossággal ruházza fel saját érzékeit, majd egyenlővé válik Azzal. (Dióhéjban,) belépvén Abba, ő eléri az Abszolút Szabadságot mindenhol, mint Az. Mivel ez így van, ezért a (Spanda) princípiumot kell kutatni. Ez a jelentés |
Ki lett mondva (a nyolcadik stanzában) "amint megérinti őt az Én Ereje ", mert itt az "érintés" dominanciája van jelen Śakti szintjén 7 ||8||
1 Kṣemarāja a "teljes" igazságot mondja itt. A "kiyanmātra" szó (semmiség) rendkívül lényeges! Amit a bölcs megerősít, az nem más, mint hogy a korlátolt individuum (amit úgy hívtam "univerzális nevetség tárgya" az előző megjegyzésben) Felszabadulása, egy semmiség a Legmagasabb Úrnak. Csupán érintkezésbe kerülve egy pillanatra az Ő Erejével (az Ő Spanda-jával vagy Śakti-val), csupán az által, hogy behatol az Ő Ereje egy pillanatra, a korlátolt személy Śiva-vá válhat, azaz realizálhatja valódi természetét egy pillantás alatt. Ez nem probléma a Legmagasabb Úrnak, mert Ő rendkívül makulátlan. Annak ellenére, hogy megnyilvánítja az egész univerzumot, mint Játék, az Ő Ereje mindig "teljes", egyáltalán nem áldozata semmiféle csökkenésnek. Ha egy átlagos személyt, akit tudatlan, éppenhogy megérint a Spanda, realizálja saját Énjét azonnal. Amikor valaki megtapasztalja az Ő Szabadságát, nem hisz a szemének, ahogy azt a jól ismert mondás tartja. Amit az egyén tapasztal "ebben a pillanatban", az abszolút elképzelhetetlen! Bámulatos! Ez a Legmagasabb Valóság! Ezért az Ő Szabadságának fényét úgy nevezzük "camatkāra" vagy "ámulat". A Yogī, aki eléri Ezt, annyi mond "camat!" (egy megjegyzés, ami a meglepettséget jelzi), ez kétségtelen.
A bölcs azért említi ezt, hogy rámutasson fennségére és függetlenségére az Ő Erejének és NEM azért, hogy bátorítsa az embereket, hogy feladják spirituális praxisukat…nos, ez csupán egy pillanat, és mindenkinek csak erre van szüksége! Mivel a kérdés fennmarad: "Miért érinti meg a Legmagasabb Úr a korlátolt individuumot először?". Azért, mert emiatt válik lényegessé a Felszabadulás keresése, mivel különböző gyakorlatokon keresztül (bármi is legyen az), a törekvő erényeket szerez. Az ilyen felhalmozódott erényeken (tapasztalatokon) keresztül, amennyiben az már elégséges, az egyén megérdemli, hogy megkapja az Ő Szabadságát örökre. Nos, senki sem lesz olyan értékes soha, hogy Ezt kiérdemelje, de az Úr kegyelmes, tudod. Mindenesetre, az Ő szüntelen Kegyelme ellenére, a törekvőnek erőfeszítést kell tennie a Végső Felszabadulás minél előbbi eléréséért. A "duális" kifejtésem mögött, a legtöbb esetben így néz ki a folyamat, amit meg kell tapasztalnia egy törekvőnek, ha olyan Szabad akar lenni, mint Ő! Ha "nem-duális" síkon beszéltem volna, akkor nem lenne egyáltalán korlátolt individuum…tehát, az egész aforizma, amit a bölcs kommentál, teljesen haszontalan volna. OK, ez abszolút igaz is, természetesen, de amíg valaki nem képes realizálni nem-duális természetét, addig "nem-duálisan" beszélni neki, gyakorlatilag értéktelen. A bölcs valami hasonlót mond a kommentárjában a két korábbi aforizma alatt, amikor az ezoterikus nézőpontról beszél: "(Először) mindenkit a jól ismert dolgokkal kapcsolatosan kell felvilágosítani, (majd) fokozatosan alkalmas lesz a titkos témakörök tanításaira ". Most már tiszta!
2 Az eredeti szó (amit meg lehet találni a szótárban) a "vipruṣ" (csepp), itt az Alanyeset alakját ölti: "vipruṭ". Egy egyszerű Sandhi vagy kombinációs szabállyal, ez a "ṭ" átváltozik "ḍ"-re az ("abhiṣekāt"-ban található) "a" előtt. Azért mondom neked ezt a finomságot, mert ha Szanszkrit tanuló vagy és meg akarod keresni a "vipruṭ" szót a szótárban, akkor semmit sem fogsz találni, amennyiben azt használod, amit én is, hehe.
3 A mű tapasztaló vagy tudó, a hamis "én". És a valódi "Én" az, Aki tudatosságot önt a hamis "énbe", képessé téve ezáltal azt, hogy mozgassa az érzékeket. Így, ez a hamis "én" azt érzi, hogy ő az, aki mozgatja az érzékeit. Eme hibás, cselekvővel kapcsolatos képzet miatt, felelősévé válik mindannak, amit az érzékszervei tesznek. A Karma törvénye (ok és okozat) ebből a "látszólag" kicsi hibából születik. Tehát, mivel "felelősévé" válik mindazért, amit az érzékei tesznek, úgy fogadójává is válik a jó és rossz tettek gyümölcsének, melyeket az érzékszervek hajtanak végre. Ez a Legmagasabb Úr Játékának első mozzanata és a tragédia kezdete a korlátolt létező számára. Ez az a szint, ahol a Saṁsāra vagy Transzmigráció (azaz kötelék) megindul. Csak egy kis félreértés!
4 A mű tapasztaló vagy tudó (az én esetemben : Gabriel) semmi egyéb, mint a Spanda behatolásának eredménye egy felfoghatatlan módon. Ezt nem lehet felfogni az érzékekkel, így nincs szó, mely "pontosan" leírja, hogy miképpen történik a folyamat. Emellett, még ha le is lehetne írni "precízen" szavak segítségével, egy hétköznapi elme, mely Annak megnyilvánulása, nem képes felfogni Azt, Aki azt megnyilvánította. Egy általános hiba azt gondolni, hogy Isten Ereje belép egy halott testbe és így felruházza élettel. Ez afféle hozzávetőleges magyarázat, mert tény, hogy Isten Ereje által végrehajtott behatolás megnyilvánít mindent egyszerre: teret, testet, képzelt létezőt, érzékeket és a többit. Ez a leírás pontosabb, de "még mindig" nem teljesen pontos, mert egyáltalán nincs is megnyilvánulás, legalábbis abban a formában, ahogy azt egy átlagos elme elképzeli. Nos, csak higyj nekem, hehe.
Aztán, mivel eme Spanda (Isten Ereje) "megnyilvánít"(jobb szó híján) és tudatosságot biztosít mind az érzékeknek mind a képzelt létezőnek Saját fénysugarai által, kétségtelen, hogy megéri figyelemmel kutatni. Tény, hogy Ez a legfontosabb dolog, kutatni mindig és mindenhol. Semmi sem lehet fontosabb, mint kutatni minden létező dolog Okát, mert először is Ez a valódi Birtokosa mindennek, másodszor pedig, Ennek konkrét kutatása hozza el a Végső Felszabadulást. Kiváló!
5 E nyolcadik stanza első része egyetért azzal, amit a felvető mond: "E (korlátolt individuum) nem irányítja a vágyak ösztökéjét".
Emellett, az utolsó rész, egy választ tartalmaz erre a felvetésre: "De amint megérinti őt az Én Ereje, (e) személy eggyé válik Azzal".
6 A bölcs arról beszél, hogy lehetetlen a Spanda-t vagy Én-tudatosságot úgy tapasztalni, mintha az egy objektum volna. Ez nem lehetséges, mert Az avikalpya vagy elképzelhetetlen, azaz túl van a vikalpa vagy gondolat síkján. Az egyén saját Én-tudatossága (a valódi "Én"), a Legmagasabb Szubjektum, soha nem tapasztalható objektumként. Továbbá, ez jelzi, hogy nem tapasztalható akaratból sem, mert Az szabad. Itt az idő, hogy fokozatosan elmélyedjünk ebben a témakörben, kedves olvasó. Figyelj rám jól: Egy "általános" koncepció azt gondolni, hogy a spirituális törekvő, realizálja kötöttségét, stb., majd "megy tovább" a Legmagasabb Énig. Nos ez egy módja annak, hogy a dolgokat tanítsuk a kezdőknek, különben az igazságot nem fogják rendesen megérteni. Mindenesetre, mivel az olvasó, valószínűleg egy ideje olvas már, itt az idő, hogy még "pontosabb" síkon beszéljek:
Egyáltalán nem igaz, hogy (a korlátolt individuum) Isten felé megy előre. NEM. Ő maga az (az Úr), aki eléri a korlátolt létezőt. Ami Magasabb, azt nem érheti el az, ami alacsony, soha! Amikor a korlátolt létező nem képes tapasztalni Őt akarata által, hogyan lenne képes elérni Őt? A tanításom zavaró lehet, vagy akár egyenesen bosszantó, de az igazat mondom. Azt mondani, hogy "valaki Felé tart" vagy "az Ő keresésében van", csupán egy módja annak, hogy kifejtsük azt a tényt, hogy "Ő éri el az egyént". "Furán" hangzik, ugye?..."Óh Ő ér el engem"…ahelyett, hogy "Óh, én megyek Hozzá!". Utóbbi "normálisabbnak" hangzik vagy valami ilyesmi. Nos, az emberi hiúság óriási, ezért ez "normálisnak" hangzik, haha. A valódi igazság az, hogy Ő jön közelebb a korlátolt individuumhoz és nem fordítva. Ő azt tesz, amit csak akar, mert Ő teljesen szabad. Még a gyakorlatok is, amit az individuum végez, hogy elérje Őt, az Ő Akaratából vagy Vágyából történnek. Hogyan lenne lehetséges az Univerzális Ént, Aki fel van ruházva Abszolút Szabadsággal és Erővel rávennie (bármire is) valakinek, akinek a békéjét néhány szúnyog képes megingatni? Hahaha! A viccet félretéve, használd a "megyek Hozzá" vagy "keresem Őt" kifejezéseket olyan értelemben, ami éppen ennek fordítottját írja le, különösen akkor, ha egy tanító vagy, aki kezdőket instruál ebben a témakörben. Remek, most már tiszta!
7 Mindig emlékezz, hogy Spanda egy másik neve az Ő Śakti-jának vagy isteni Erejének. Spanda az egyén Én-tudatossága, az egyén saját esszenciális természete. És igen, ahogy a bölcs megerősíti, minden, ami Śakti-hoz tartozik, mindig az "érintéssel" kapcsolatos. Ez jól ismert a Yoga gyakorlók között, de általában gyakorlati síkon, nem teoretikusan. Ha akarsz egy kis teóriát, olvasd el a kifejtésemet a kilencedik szintről (amit úgy neveznek Śakti) a Meditation 6 dokumentumban, ami egy kulcsot ad ahhoz, hogy miért tartozik Śakti-hoz elsősorban az "érintés".
9. Aforizma
Egy felvetés !: Miért nem ragyog ez a testetöltött létező mindig, saját tökéletességében és teljességében, ha ő azonos a Legmagasabb Úrral ? Miért van szüksége az Én belső Erejének érintésére ? Mivel ez felmerül, (Vasugupta) azt mondta :
Amikor a (korlátolt individuum), aki tehetetlen saját tisztátalansága --aśuddhi-- miatt (és) aki tettek megtételére --azaz cselekvésre-- vágyik --abhilāṣī-- zavarodottsága, teljesen feloldódik, akkor a Legmagasabb Állapot jelenik meg ||9||
A "nija" (szó) (azt jelenti) "az egyén sajátja". Eme Akarat Erő, mely az Ő Abszolút Szabadsága folytán tárul fel, amikor felölti a korlátoltságot vagy limitációt (és ennek eredményeképpen) természete az egyén esszenciális természetének nem-felismeréséből (áll) --azaz amikor valakiben megszűnik az esszenciális természetének realizációja, a limitáció folyamatának kezdetén-- az Āṇavamala-ként ismert tisztátalansággá (válik), melyet a tökéletlenség képzete jellemez. A Tudás Ereje, mivel azt megszínezi az öt Kañcuka vagy Burok, eme mala-ból tárul fel --azaz Āṇavamala-ból--, fokozatosan felölti --szó szerint fokozatos felöltés-- a korlátoltságot vagy limitációt -először eléri az állapotát a korlátolt tudásnak (vagy Vidyākañcuka), mivel a mindentudás (belép) a bheda-ba vagy dualitásba ; (és) végül --amikor a korlátozás kész-- (átalakul mind) a belső (pszichikus) szervekké (mind) a Buddhīndriya-kká vagy a tapasztalás Erői --mely Jñānendriya-ként is ismert-- (és így) a tisztátalansággá (válik), (ami) Māyīyamala-ként ismert, minek formája a különböző objektumok kiterjedéséből áll. A Cselekvés Ereje fokozatosan korlátozásra kerül (szintén) -először felölti a korlátozást a korlátolt cselekvés (vagy Kalākañcuka) formájában, mivel a mindentevőség (belép) a bheda-ba vagy dualitásba ; (és) végül --amikor a korlátozás kész-- a Karmendriya-kká vagy a cselekvés Erőivé (változik) - (és így) a tisztátalansággá (válik), (ami) Kārmamala-ként (ismert), mely jó és rossz tettek megtételéből áll 1 . Ezért, a (korlátolt individuum) esetében, aki elvesztette kapacitását, eme (tisztátalanság) által --az Āṇavamala által, ami az alapja a Māyīyamala-nak és Kārmamala-nak--, mivel el lett szakítva a mindentudástól és mindentevőségről, (és) aki vágyik tettek megtételére -világi tettekre (szintén, úgymint) azokra, amiket a szövegek határoznak meg -, hiszen nem éri el azt, amit szeretne, mindig megzavarodott a vágyak által, (és) ezért (szintén), nem tud megnyugodni saját esszenciális természetében egy pillanatra sem. (Habár,) amikor visszaszerzi (,mind) tapasztalatát (az Énről) (,mind) az érvelést -ami (korábban) említve lett, (és szintén) említve lesz később- a zavarodottság, ami (nem egyéb, mint) egy hibás képzet a tapasztalóról vagy tudóról, aki tehetetlen, a vágy miatt, pralīyeta (vagy) teljes mértékben feloldódik --pralīyeta a stanzában azt jelenti "prakarṣeṇa līyeta" --először a nem-Én-t Én-nek tartó tévedés megszűnése nyomán, majd az Én-t nem Én-nek tartó tévedés megszűnése nyomán, ezután a Legmagasabb Állapot, minek természete a Spanda princípium, feltárul, azaz eme (korlátolt individuum) felismerési síkjába érkezik --a korlátolt individuum képes realizálni Azt--. Ez a jelentés |
De Az --a Spanda princípium-- nem ekkor válik létezővé, ebben a pillanatban, mert Az örök --szó szerint örökkévalósága miatt-- |
(Ez) szintén meg lett határozva a Vijñānabhairava-ban :
"Óh kedves !, amikor a négyes csoport, (mely) 'az ideákkal és vágyakkal tele lévő elme, a fürkésző intellektus, az életerő és a korlátolt tapasztaló ' (négyeséből áll), teljesen feloldódik, akkor eme (említett) vapus vagy esszenciális természet, ami Bhairava-ként (ismert) --az Úr-- (feltárul) 2 "||
Azok, akik meg vannak győződve arról, hogy "az egyén saját tisztátalansága " kifejezés által (jelen aforizma szerzője javasolja ezt) "létezik egy elkülönült entitás, amit mala-nak nevezünk ", azok közvetlenül cáfolva vannak (eme aforizma teljes kommentárja által)||9||
1 Tudnék írni egy mamut méretű megjegyzést ide arról, amiről a bölcs beszél, de időpocsékolás volna, mert ezt már megtettem a Trika 1, Trika 2, Trika 3, Trika 4, Trika 5 és Trika 6 dokumentumokban. Menj, olvasd el ezeket, ha szükséged van részletes kifejtésre az univerzális megnyilvánulásról.
2 A Vijñānabhairavatantra stanzái általában nehezen fordíthatók, mert az ebben a könyvben használt Szanszkrit rendkívül homályos. Nem tudom pontosan, hogy miért, de vannak olyan szövegek, amik ilyen módon vannak írva és rendkívül nehéz őket fordítani. Ezek még egy tapasztalsz Szanszkrit tanulónak is igen kemény próbák. A Szanszkritban kezdők számára, természetesen mindig ajánlott, hogy messze kerüljék el ezeket a szövegeket, különben a hajójuk igen hamar elsüllyed, hehe. A Vijñānabhairavatantra az egyik ilyen szöveg, ami kimondottan arra lett tervezve, hogy megölje a fordítók egóját, hehe. Tehát ezt fordítani nem egy jó kis móka, hanem egy út a "hibák világába", még komoly Szanszkrit fordítóknak is, ha nincs kéznél a hozzájuk tartozó kommentár, amit nagy bölcsek írtak. Mindenesetre, a fordításom erre a nehéz stanzára helyes, és ezt bizonyítani is tudom, azáltal, hogy idézek egy részletet Śivopādhyāya és Kṣemarāja hosszúúúúúú kommentárjából, ami ezt (138.) a stanzát elemzi. A kommentár elején ez olvasható: " " - "Mānasaṁ saṅkalpātmakaṁ cetanā buddhiḥ śaktiḥ prāṇākhyā ātmā etadupahitaḥ parimitapramātaitaccatuṣṭayaṁ yadā parikṣīṇaṁ ciccamatkāramāpannaṁ tadā tat pūrvoktaṁ bhairavaṁ vapurantaḥ svānubhavānandā ityādikam|" - "Mānasa az, ami ideákból áll --azaz elme--, cetanā az intellektus, śakti az, kinek neve prāṇa --azaz életerő--, (és) ātmā" a korátolt létező, mely ezekkel kapcsolódik --elmével, intellektussal és életerővel--. Amikor ez a négyes csoport teljesen feloldódik, azaz amikor a Tudatosság Fénye --camatkāra-- feltárul, akkor a korábban kifejtett esszenciális természet (,mely) Bhairava-ként (ismert), (feltárul) az Én-tapasztalat belső Gyönyörének (formájában)."
Most már érted, hogy miért úgy fordítottam, ahogy.
10. Aforizma
Egy felvetés !: Ha a zavarodottság, melynek természete az Én-ség a korlátolt tapasztalóban feloldódik, (akkor) a (Legmagasabb) Princípium ennek eredményeként vibráció --azaz aktivitás-- nélkül (volna), mint egy mozdulatlan óceán. (Vasugupta) eloszlatja ezt a problémát így :
Ebben az esetben, az ő eredendő természete, melynek jellege tudás (és) aktivitás (megjelenik), mely által (e személy) immáron tud és tesz mindent, amire vágyik ||10||
A "tadā" (kifejezés) (azt jelenti) "azzal kapcsolatosan, akit instruálni kell --azaz a tanítvány-- ". (A kifejezés) "akṛtrimo dharmaḥ" (azt jelenti) "eredendő természet ", amire már korábban rámutattunk, mint Abszolút Szabadság (és) minek esszenciája a Legmagasabb Úr. A "jñatvakartṛtva" (kifejezés) (azt jelenti) tudás és aktivitás, minek természete a Fény --Śiva-- (és) Gyönyör --Śakti--, egy homogén állapotban maradva 1 . A "lakṣaṇa" (kifejezés) (jelez) valamit, minek természete változatlan és konstans --röviden, egy "karakterisztikát" jelez. Most, a teljes szókapcsolat jelentése, "jñatvakartṛtvalakṣaṇaḥ" a stanzában, a következő: "ami fel van ruházva a tudás és aktivitás változatlan karakterisztikájával, minek esszenciája a Fény és Gyönyör, egy homogén állapotban maradva". És ez nem egyéb, mint a tanítvány "akṛtrimo dharmaḥ"-ja vagy "eredendő természetének" leírása--. (A második) "tadā" --szó szerint akkor-- (a stanzában) (jelez) egy ilyen (változatlan karakterisztikát) mely --a tanítvány eredendő természete-- megjelenik, azaz megnyilvánul e személy számára, a zavarodottság feloldódásának pillanatában --"akkor" = "a zavarodottság feloldódásának pillanatában"--. Ez a jelentés |
"Miből nyilvánul meg ez a (karakterisztika) ? (Vasugupta) azt mondta : "Amiből akkor -A Legmagasabb Állapotba való belépés pillanatában - minden, amire vágyik ", azaz minden amit tudni vágyott vagy amit tenni vágyott, abban a pillanatban, amikor vágyott arra, hogy belépjen Belé --a Legmagasabb Állapotban--, ez pontosan az, amit tud és tesz |
A két "ca" szó itt --ami megjelenik mind az aforizmában, mind a kommentárban-- kifejezi az egyidejűséget és nem azt, amit néhányan (tételeznek): "A két 'ca' szó által (a Spandakārikā-k szerzője) a tudás és aktivitás azonosságát vagy egységét jelzi ". Mert az --vagyis egy ilyen azonosság vagy egység-- (már) eleve deklarálva van eme "meghatározó"-val -pl.: "melynek jellege tudás (és) aktivitás "- (ez minősíti) a "dharma" vagy "természet" (szót), jelezve azt, amivel --azaz a dharma vagy természet-- összekapcsolódik (és) kifejezi valódi természetét 2 ||10||
1 Ez a tanítás jelzi, hogy a tudás és aktivitás természete vagy "magja" egy ilyen tanítványban, aki realizálta Énjét, egy állapot, melyben Śiva és Śakti "egyazon ízű" (samarasa). Miután előbbi a Szubjektum, utóbbi minden objektummá alakul, "sāmarasya" (a samarasa állapota) jelzi a Szubjektum és az objektumok hiányát. Mindkét valóság megmarad egyesülve, homogén módon és egyáltalán nincs jelen dualitás. Ez a Legmagasabb Valóság vagy Paramaśiva (a Legfőbb Śiva), de ez a név csak azért van, hogy valamilyen módon jelölje azt, amit leírhatatlan.
Ha realizálod Ezt, megtalálod "Benne" az egész megnyilvánulást egy potenciális formában. Minden, ami megnyilvánult, minden, ami megnyilvánul és minden, ami meg fog nyilvánulni "itt van", a Magban, mely rád vár. Ezért, amikor realizálod Ezt, nem érint onnantól semmi. Amikor látod "áhítattal" eme Magot, hogyan érdekelhetne bármi más? Ez az abszolút érdeklődés hiány az Abszolút Szabadság jele. Mindenesetre, mivel "minden" a kezedben van, tudhatsz és tehetsz, amit csak akarsz, azáltal, hogy egyszerűen ehhez a Maghoz folyamodsz. Tehát, Eme (Legmagasabb Valóság) túlcsorduló nagysága és dicsősége miatt, egy bölcs embernek, teljes szívével törekednie kell a Legmagasabb Valóság realizációjára. A többi másodlagos és csupán az Én-realizációt szolgálja.
2 A kifejezést "minek jellege a tudás (és) aktivitás" a 10. aforizmában, úgy kell értelmezni, ami "viśeṣaṇa" vagy "meghatározó"-ként működik. Ez egy technikai kifejezés a Szanszkrit nyelvtanban, aminek célja, hogy meghatározzon egy speciális szót vagy kifejezést, ami egyfajta melléknévként viselkedik, ami meghatároz egy másik szót (ami úgy ismert, mint "viśeṣya" vagy "a szó, amit meg kell határozni vagy minősíteni kell"). Tehát, a "melynek jellege a tudás (és) aktivitás" meghatározza a "dharma" (természet) (szót), rámutatva, hogy a "természet" kapcsolatban van a tudással és aktivitással, és emellett kifejezi annak valódi természetét vagy karakterisztikáját. Ahogy azt a bölcs kommentálta, "tudás és aktivitás" úgy interpretálandó itt, minek természete a Fény és Gyönyör, egy homogén állapotban maradva. Ez egy tiszta kifejtése vagy leírása a tanítvány "dharma"-jának vagy "természetének", azaz a korlátolt individuumnak, aki eléri a Végső Felszabadulást a Legmagasabb Állapota való belépése által.
Bár a Legmagasabb Állapot konstans és változatlan Valóság, Annak realizációja a tanítvány számára "új" és abszolút lehengerlő (jobb szó híján). Amikor az emberek a Legmagasab Állapotról, vagyis az Úrról, a Valóság Magjáról, stb. beszélnek, nagyon gyakran elfelejtik a nagyságát Annak, amiről beszélnek. Egy példa: Miképp komolyan gondterhelt volnál, ha tudnád, hogy a "nap" személyesen alakítja az Ő útját az otthonodhoz, képzeld el annak realizációja pillanatát, amikor a Valóság, ami megnyilvánít mindent, amit létezik, "konkrétan" eljön hozzád, úgymond, nem, mint merő filozófiai teória, hanem mint egy tagadhatatlan tény. Nem műsor, nem üzlet, nem nagyravágyás, nem a fények és nem a közönség, amik fertőzik ezt a világot, mint egy komédiában…kizárólag te realizálod saját Valódi Énedet. Ez az, amiért egy törekvőt évekig kell tanítani, mielőtt megkapja Ezt. Emellett erényeket kell gyűjtenie, hogy érdemessé váljon egy ilyen Abszolút Szabadság megszerzésére.
Amikor a Legmagasabb Én megjelenik, az egód parányi dala végül megszűnik, minden magadról alkotott elképzeléssel együtt, minden univerzumról és a többi emberről alkotott elképzeléseddel együtt és így tovább. Minden tovatűnik, és a Valóság veszi át a helyét. Még a fizikai tested is megszűnhet, mivel a Megvilágosodásnak két változata létezik, az egyik a "Jīvanmukti", amikor is megtartod a fizikai testedet, a másik a "Videhamukti", melyben eldobod azt. Ez nincs az egó kezében, természetesen. Mindenesetre a "test megtartásának vagy elvetésének" tapasztalata csupán azoknak a szemében és elméjében létezik, akik körbeveszik a felszabadultat és nem benne (aki felszabadult), mert minden különbség (élet és halál egyaránt) teljesen feloldódik ebben a pillanatban. Innentől kezdve, akár fenntartja fizikai testét, akár eldobja azt, ő megmarad ugyanannak örökre, teljesen érintetlenül bármi által.
OK, ez most elég!
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.