| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Parātrīśikāvivaraṇa (Paratrishika Vivarana): Stanzák 1 - 2 - 1. Rész - Nem duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
|
Bevezetés
A Parātrīśikāvivaraṇa elkezdődik. Először Abhinavagupta bemutat öt bevezető stanzát. Ezután, elkezdi kommentálni magukat a stanzákat.
Az a kommentár első része az 1. és a 2. stanzákhoz.
Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat is, amiket Abhinavagupta kommentál. Írok majd egy "globális, hosszú kifejtést" konkrétan a fordítás után, mert ha az individuális "megjegyző kifejtések" rendszerét használnám, mint általában, akkor a túl sok megjegyzés nem volna praktikus. Emellett, ilyen sok megjegyzést leprogramozni egyenként, rendkívül időigényes volna. Ezzel a "globális, hosszú kifejtéssel" annyira érthetővé próbálom majd tenni a szöveget, amennyire csak lehetséges.
Abhinavagupta Szanszkritja sötétzöld színt kap, míg az eredeti Śiva/Śakti stanzák sötétvörössel jelennek meg. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, míg Abhinavagupta kommentárja fekete színnel szerepel. Szintén, a fordításon belül Śiva/Śakti eredeti stanzái, vagyis a Parātrīśikā zöld és fekete színeket kap, míg Abhinavagupta kommentárja (azaz a Vivaraṇa) fekete és vörös színnel lesz látható.
Olvasd a Parātrīśikāvivaraṇa-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
Abhinavagupta -a kommentátor- öt bevezető stanzája
विमलकलाश्रयाभिनवसृष्टिमहा जननी भरिततनुश्च पञ्चमुखगुप्तरुचिर्जनकः।
तदुभययामलस्फुरितभावविसर्गमयं हृदयमनुत्तरामृतकुलं मम संस्फुरतात्॥१॥
यस्यामन्तर्विश्वमेतद्विभाति बाह्याभासं भासमानं विशृष्टौ।
क्षोभे क्षीणेऽनुत्तरायां स्थितौ तां वन्दे देवीं स्वात्मसंवित्तिमेकाम्॥२॥
नरशक्तिशिवात्मकं त्रिकं हृदये या विनिधाय भासयेत्।
प्रणमामि परामनुत्तरां निजभासां प्रतिभाचमत्कृतिम्॥३॥
जयत्यनर्घमहिमा विपाशितपशुव्रजः।
श्रीमानाद्यगुरुः शम्भुः श्रीकण्ठः परमेश्वरः॥४॥
निजशिष्यविबोधाय प्रबुद्धस्मरणाय च।
मयाभिनवगुप्तेन श्रमोऽयम् क्रियते मनाक्॥५॥
Vimalakalāśrayābhinavasṛṣṭimahā jananī bharitatanuśca pañcamukhaguptarucirjanakaḥ|
Tadubhayayāmalasphuritabhāvavisargamayaṁ hṛdayamanuttarāmṛtakulaṁ mama saṁsphuratāt||1||
Yasyāmantarviśvametadvibhāti bāhyābhāsaṁ bhāsamānaṁ viśṛṣṭau|
Kṣobhe kṣīṇe'nuttarāyāṁ sthitau tāṁ vande devīṁ svātmasaṁvittimekām||2||
Naraśaktiśivātmakaṁ trikaṁ hṛdaye yā vinidhāya bhāsayet|
Praṇamāmi parāmanuttarāṁ nijabhāsāṁ pratibhācamatkṛtim||3||
Jayatyanarghamahimā vipāśitapaśuvrajaḥ|
Śrīmānādyaguruḥ śambhuḥ śrīkaṇṭhaḥ parameśvaraḥ||4||
Nijaśiṣyavibodhāya prabuddhasmaraṇāya ca|
Mayābhinavaguptena śramo'yam kriyate manāk||5||
Az első bevezető stanza első interpretációja
Az Anya --azaz Śakti-- (jananī) (az,) Akinek Hatalma (mahā) (kiterjeszti önmagát), mint örökkön-új (abhinava) megnyilvánulás (sṛṣṭi), ami a Makulátlan (vimala) Abszolút Szabadságon (kalā) nyugszik (āśraya), és (ca) az Apa --azaz Śiva-- (janakaḥ) (az,) Akinek Teste (tanuḥ) Teljes (bharita) (és) van egy titkos (gupta) vágya (ruciḥ) (az említett örökkön-új megnyilvánulásra, amit kibontakoztat) az Ő öt (pañca) Arca (mukha) --a Tudatosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Cselekvés öt Ereje--. Szívem --a Gyönyör, mely az univerzum Énként tapasztalásából származik-- (mama-hṛdayam), ami tele van (mayam) eme (isteni) Pár (tad-ubhaya-yāmala) által felvillantott (sphurita) Állapot (bhāva) Kitárulkozásával (visarga) (és) ami Anuttara --a Legmagasabb Valóság-- (anuttara) Nektárjának (amṛta) Székhelye (kulam), (legyen hát) kitárva (saṁsphuratāt)!||1||
Az első bevezető stanza második interpretációja
Az anya (jananī) az, kinek ereje (mahā) életet adott (sṛṣṭi) Abhinavagupta-nak (abhinava) (és kinek neve) a vi-ma-la (vimala) betűkön (kalā) nyugszik --azokból áll-- (āśraya) --mert Abhinavagupta Édesanyjának neve Vimalā--, és (ca) az apa (janakaḥ) az, aki teljes --ki elérte a spirituális megvilágosodást-- (bharita-tanuḥ) (és) kinek ragyogása (ruciḥ) (kinyilvánított neve által:) "Siṁhagupta" --"pañcamukha", lévén az a "siṁha" (oroszlán) jelzője ebben a kontextusban-- (pañca-mukha-gupta) --Narasiṁhagupta volt Abhinavagupta Édesapjának teljes neve--. Szívem (mama-hṛdayam) --Suṣumnā, a finom csatorna, mi a gerincoszlopban fut keresztül--, amit kiáraszt (visarga-mayam) a lüktető (sphurita) érzés, (bhāva) (mely feltárul) eme pár -- Abhinavagupta Édesapja és Édesanyja-- (egyesüléséből) (tad-ubhaya-yāmala) (és) mi Székhelye (kulam) a Legfőbb (anuttara) Halhatatlanság Nektárjának (amṛta), táruljon (hát) fel (saṁsphuratāt)!||1||
Hódolatom (vande) az (tām) Egy (ekām) Úrnőnek (devīm) (kinek neve) Én-tudatosság (sva-ātma-saṁvittim), kiben (yasyām) ez (etad) az univerzum (viśvam), ami külső valóságként (bāhya-ābhāsam) látszik (bhāsamānam), a teljes megnyilvánulás állapota közben (viśṛṣṭau), ragyog (vibhāti) belül (antar) az Állapotban (melynek neve) a Legmagasabb Valóság (anuttarāyām sthitau), amint a nyugtalanság feloldatik (kṣobhe kṣīṇe)||2||
Meghajlok (praṇamāmi) az isteni Tudatosság (pratibhā) --Parāvāk vagy a Végső Beszéd-- Legmagasabb (parām), Felülmúlhatatlan (anuttarām) és Önmagától Ragyogó (nija-bhāsām) Fénye előtt (camatkṛtim), ami (yā), amíg fenntartja (vinidhāya) mi áll (ātmakam) Śiva-ból --az Én-- (śiva), Śakti-ból --az Én Ereje-- (śakti) (és) nara-ból --a korlátolt létező-- (nara) hármasát (trikam), az (Ő) Szívében (hṛdaye), rábírja (eme hármast, hogy) az kívül (látszódjon (bhāsayet)||3||
Dicsőség (jayati) a legnagyobb tiszteletreméltó (śrīmāt) Eredendő (ādya) Guru-nak (guruḥ) (kinek neve) Śambhu --Śiva egy jelzője, de egy lehetséges fordítás is Abhinavagupta egyik fő Guru-jának neve, Śambhunātha-- (śambhuḥ), a Legmagasabb (parama) Úr (īśvaraḥ) (ki indokolatlan Együttérzéséből, megjelent, mint) Śrīkaṇṭhanātha (a Kaliyuga elején) (śrī-kaṇṭhaḥ), kinek Nagysága (mahimā) felbecsülhetetlen (anargha) (és) aki több korlátolt létezőt is szabaddá tett! (vipāśita-paśu-vrajaḥ)!||4||
Saját (nija) tanítványaim (śiṣya) és (ca) a prabuddha-k --a nagyon felébredettek-- (prabuddha-smaraṇāya) intellektusának és megértésének (fejlesztéséért) (vibodhāya), hogy emlékezzenek (és suprabuddha-vá --teljesen felébredetté-- váljanak,) ez (ayam) a kis (manāk) erőfeszítés (śramaḥ) (a Parātrīśikāvivaraṇa megírása) általam, Abhinavagupta által (mayā abhinavaguptena), megtétetett (kriyate)||5||
Jelenleg még teljes kifejtés nélkül
1. Stanza (A kommentár első része)
श्रीदेव्युवाच
अनुत्तरं कथं देव सद्यः कौलिकसिद्धिदम्।
येन विज्ञातमात्रेण खेचरीसमतां व्रजेत्॥१॥
परमेश्वरः पञ्चविधकृत्यमयः सततमनुग्रहमय्या परारूपया शक्त्या आक्रान्तो वस्तुतोऽनुग्रहैकात्मैव नहि शक्तिः शिवाद्भेदमामर्शयेत्। सा च शक्तिः लोकानुग्रहविमर्शमयी प्रथमतः परामर्शमय्या पश्यन्त्या आसूत्रयिष्यमाणानन्तशक्तिशताविभिन्ना प्रथमतरं परमहामन्त्रमय्यामदेशकालकलितायां संविदि निरूढा तावत् पश्यन्त्युद्भविष्यदुक्तिप्रत्युक्त्यविभागेनैव वर्तते। सैव च सकलप्रमातृसंविदद्वयमयी सततमेव वर्तमानरूपा ततस्तु पश्यन्ती यद्यद् अभीप्सितं तत्तदेव समुचितकारणनियमप्रबोधितं बोधसूत्रमात्रेण विमृशति यथा अनेकभावाभावज्ञानसंस्कारसंस्कृताया मेचकधियः स्मृतिबीजप्रबोधकौचित्यात्किञ्चिदेव स्मृतिर्विमृशति नहि प्रथमज्ञानकाले भेदोऽत्रास्फुरद्यत्र वाच्यवाचकविशेषयोरभेदो मध्यमा पुनः तयोरेव वाच्यवाचकयोर्भेदमामर्श्य सामानाधिकरण्येन विमर्शव्यापारा वैखरी तु तदुभयभेदस्फुटतामय्येव — इति तावद् व्यवस्थायां स्वसंवित्सिद्धायां यैव परावाग्भूमिः सैवामायीयशब्दशक्तिपरमार्थस्वभावासाङ्केतिकाकृतकपारमार्थिकसंस्कारसारा वक्ष्यमाणनयेन मन्त्रवीर्यभूतांशचोदिता तदुत्तरं पश्यन्त्यादिदशास्वपि वस्तुतो व्यवस्थिता तया विना पश्यन्त्यादिष्वप्रकाशतापत्त्या जडताप्रसङ्गात्। तत्र चेदमेवमत्रेदानीम् — इत्यादिभेदकलना न काचित्। तत एव च परमहामन्त्रवीर्यविसृष्टिरूपाया आरभ्य वैखरीप्रसृतभावभेदप्रकाशपर्यन्तं यदियं स्वचमत्कृतिमयी स्वात्मन्येव प्रकाशनमये विश्रम्य स्पुरति तदेवं स्फुरितमविच्छिन्नतापरमार्थमहमिति। तदेतद् अग्रे स्फुटीभविष्यति। तन्मध्य एव तु पश्यन्त्यां यत्र भेदांशस्यासूत्रणं यत्र च मध्यमायां भेदावभासस्तत्रोभयत्र ज्ञानक्रियाशक्तिमये रूपे सदाशिवेश्वरसारे सैव अहमिति चमत्कृतिरन्तःकृतानन्तविश्वेदन्ताचमत्कृतिपूर्णवृत्तिस्तत् पश्यन्तीमध्यमात्मिका स्वात्मानमेव वस्तुतः परसंविदात्मकं विमृशति। परैव च संविद् देवीत्युच्यते। इयता पश्यन्त्यादिसृष्टिक्रमेण बाह्यनीलादिपर्यन्तेन स्वविमर्शानन्दात्मना क्रीडनेन सर्वोत्तीर्णत्वेन सर्वोत्कर्षावस्थितेर्भगवतो भैरवस्य तथा स्थातुमिच्छया विजिगीषात्मनेयदनन्तज्ञानस्मृतिसंशयनिश्चयादिव्यवहारकरणेन सर्वत्र च भासमाने नीलादौ तन्नीलाद्यात्मभासनरूपेण द्योतनेन सर्वैरेव तदीयप्रकाशावेशैस्तत्प्रवणैः स्तूयमानतया यथेच्छं च देशकालावच्छेदेन सर्वात्मतावगमनेनात एव मुख्यतो भैरवनाथस्यैव देवत्वमिष्यते तच्छक्तेरेव भगवत्या देवीरूपता। यदुक्तम् — दिवु क्रीडाविजिगीषाव्यवहारद्युतिस्तुतिगतिषु। तथा चैवंविधमुख्यपारमैश्वर्यमयदेवत्वांशांशिकानुग्रहाद्विष्णुविरिञ्च्यादिषु देवताव्यवहारः। एवं भगवती पश्यन्ती मध्यमा च स्वात्मानमेव यदा विमृशति अहमेव परावाग्देवतामयी एवमवोचमिति तदा तेन रूपेणोल्लसन्मायारम्भतया स्वात्मापेक्षतया तन्मायीयभेदानुसारात्तामेव पराभुवं स्वात्ममयीं भूतत्वेनाभिमन्वाना भेदावभासप्राणनान्तर्बहिष्करणपथव्यतिवर्तिनीयत्वात्परोक्षतया सूर्यादिसञ्चारायत्तदिनविभागकृताद्यतनानवच्छेदाद्ब्रह्मणोऽनेककल्पसम्मितमहस्ततोऽपि विष्णुप्रभृतेरन्तश्च प्राणचारादौ प्राणीयशतसहस्रांशोऽप्यहर्व्यवहारः — इत्यनवस्थितं काल्पनिकं चाद्यतनत्वमकाल्पनिके संविद्वपुषि कथमिति न्यायाद्भूतानद्यतनपरोक्षार्थपरिपूरणात्परोक्षोत्तमपुरुषक्रमेण विमृशेद् अहमेव सा परावाग्देवीरूपैव सर्ववाच्यवाचकाविभक्ततयैवमुवाचेति तात्पर्यम्। सुप्तोऽहं किल विललाप इति ह्येवमेवोपपत्तिः। तथाहि — तामतीतामवस्थां न स्मरति प्रागवेद्यत्वादिदानीं पुरुषान्तरकथितमाहात्म्यादतिविलापगानादिक्रियाजनितगद्गदिकादिदेहविक्रियावेशेन वा तदवस्थां चमत्कारात्प्रतिपद्यते नह्यप्रतिपत्तिमात्रमेवैतन्मत्तः सुप्तो वाहं किल विललाप इति मदस्वप्नमूर्छादिषु हि वेद्यविशेषानवगमात्परोक्षत्वं परावस्थायां तु वेद्यविशेषस्याभाव एव — इति केवलमत्र वेदकवेद्यतादात्म्यप्रतिपत्त्या तुर्यरूपत्वान्मदादिषु तु मोहावेशप्राधान्यात् — इतीयान् विशेषः परोक्षता तु समानैव। एवं सर्व एव प्रमाता गुरुशिष्यादिपदेऽन्यत्र वा व्यवहारे स्थितः सर्वकालमेव यत्किञ्चित्कुर्वाण एनामेव संविदमनुप्रविश्य सर्वव्यवहारभाजनं भवत्यतस्तामेव वस्तुतो विमृशति देव्युवाचेति यावदुक्तं स्यादहमेव सततं सर्वमभेदेन विमृशामि पराभूमावन्यथा पश्यन्तीमध्यमाभूमिगं स्फुटमिदं प्रथनं न स्यात्तावदेवोक्तं भवति देव्युवाचेति। एवमेव पुरस्ताद्भैरव उवाचेति मन्तव्यम्। तत्रापि हि स्वपरशक्त्यविभागमयो भैरवात्मैवाहमुवाच — इत्यर्थः। केवलं शक्तिप्रधानतया सृष्टिस्वभावाख्यामर्शेऽहमित्युचितो देवीपरामर्शः शक्तिमत्प्रधानतया संहारावेशविमर्शे महअ इति भैरवरूपचमत्कारः। स्फुटयिष्यते चैतत्। एतच्च पश्यन्तीमध्यमाभुवि ज्ञानशक्तिमय्यामेव परस्या इच्छाशक्तिमय्याः संविदो विमर्शनम्। तदेव च सर्वारम्भपर्यन्तशास्त्रप्रयोजनमत एव ज्ञानशक्तावेव सदाशिवमय्यां पूर्वोत्तरपदवाक्यक्रमोल्लासाद्वास्तवपरमहामन्त्रवीर्यविमर्श एव दकार-एकार-वकार-यकार-उकार-वकार-आकार-चकार-भकार-ऐकार-रेफ-अकार-वकार-उकारादिपदवाक्ययोजना। उक्तं च स्वच्छन्दतन्त्रे
गुरुशिष्यपदे स्थित्वा स्वयं देवः सदाशिवः।
पूर्वोत्तरपदैर्वाक्यैस्तन्त्रं समवतारयत्॥
इति। एवं चानुग्रहशक्तिः सततं सर्वप्रमातृष्वनस्तमितैवेति। सैष षडर्धसारशास्त्रैकप्राणः पर एव सम्बन्धः। अत्रानुत्तरे सम्बन्धान्तराणां महदन्तरालदिव्यादिव्यादीनामुक्तोपदेशेन परैकमयत्वात्। तदुक्तं त्रिकहृदये
नित्यं विसर्गपरमः स्वशक्तौ परमेश्वरः।
अनुग्रहात्मा स्रष्टा च संहता चानियन्त्रितः॥
इति। एवममुना क्रमेण सदोदिततैवं परमार्थमयत्वात्परमेश्वरस्य चित्तत्त्वस्य यदेवाविभागेनान्तर्वस्तु स्फुरितं तदेव पश्यन्तीभुवि वर्णपदवाक्यविबिभाजयिषया परामृष्टं मध्यमापदे च भेदेन स्थितं वस्तुपूर्वकं सम्पन्नं यावद् वैखर्यन्तम् अनुत्तरं कथमित्यादि भिन्नमायीयवर्णपदवाक्यरचनान्तम्। एतदेव तद् अनुपलक्ष्यं भैरववक्त्रं सृष्टिपरामर्शात्मकमनुत्तराहम्भावसाराकाराकाररूपशिवशक्तिसङ्घट्टसमापत्तिक्षोभात्मकं त्रिकशास्त्रप्रसरबीजं ध्रुवपदं मौलिकं सर्वजीवतां जीवनैकरूपम्। अत एव व्यवच्छेदाभावात्स्थाननिर्देशाद्ययोगात्स्थानादिपूर्वकत्वं नोपपन्नम्। वस्तु च प्रश्नतदुत्तररूपं सततोदितमेव प्रथममविभागमयं तेनैतावदेवात्र तात्पर्यम् — स्वात्मा सर्वभावस्वभावः स्वयं प्रकाशमानः स्वात्मानमेव स्वात्माविभिन्नेन प्रश्नप्रतिवचनेन प्रष्टृप्रतिवक्तृस्वात्ममयेनाहन्तया चमत्कुर्वन्विमृशति — अहमेवैवंविचित्रचमत्कारेच्छुस्तथा जानन्नेव तथैव भवामि — इति यावत् तावदेव देव्युवाच अनुत्तरं कथमित्यारभ्य भैरव उवाच शृणु देवि इति मध्यतो यावद् इत्येतद्रुद्रयामलमिति। यद्वा सर्वाणि पञ्चस्रोतःप्रभृतीनि शास्त्राणि यावद् लौकिकोऽयम् व्यवहारः स एष उक्तः परः सम्बन्धः।
गोप्यमुपदेशसारं सद्यो भैरवपदावहं सततम्।
अभिनवगुप्तेन मया व्याख्यातं प्रश्नसर्वस्वम्॥
शिष्यहितपरतया त्विदमेव सङ्गृह्याभिदध्मः
सर्वेषु व्यवहारेषु ज्ञेयं कार्यं च यद्भवेत्।
तत्परस्यां तुर्यभुवि गतभेदं विजृम्भते॥
भेदासूत्रणरूपायां पश्यन्त्यां क्रमभूजुषि।
अन्तः स्फुटक्रमायोगे मध्यायां तद्विभेदभाक्॥
मध्या पश्यन्त्यथ परामध्यास्याभेदतो भृशम्।
परोक्षमिव तत्कालं विमृशेन्मत्तसुप्तवत्॥
एवमेव एतदनुत्तरत्वं निर्वक्ष्यति — इति। तदुक्तं श्रीसोमानन्दपादैः
पञ्चविधकृत्यतत्परभगवद्भैरवभट्टारकस्य प्रथमशाक्तस्पन्दसमनन्तरम्।
इत्यादि निजविवृतौ।...
Śrīdevyuvāca
Anuttaraṁ kathaṁ deva sadyaḥ kaulikasiddhidam|
Yena vijñātamātreṇa khecarīsamatāṁ vrajet||1||
Parameśvaraḥ pañcavidhakṛtyamayaḥ satatamanugrahamayyā parārūpayā śaktyā ākrānto vastuto'nugrahaikātmaiva nahi śaktiḥ śivādbhedamāmarśayet| Sā ca śaktiḥ lokānugrahavimarśamayī prathamataḥ parāmarśamayyā paśyantyā āsūtrayiṣyamāṇānantaśaktiśatāvibhinnā prathamataraṁ paramahāmantramayyāmadeśakālakalitāyāṁ saṁvidi nirūḍhā tāvat paśyantyudbhaviṣyaduktipratyuktyavibhāgenaiva vartate| Saiva ca sakalapramātṛsaṁvidadvayamayī satatameva vartamānarūpā tatastu paśyantī yadyad abhīpsitaṁ tattadeva samucitakāraṇaniyamaprabodhitaṁ bodhasūtramātreṇa vimṛśati yathā anekabhāvābhāvajñānasaṁskārasaṁskṛtāyā mecakadhiyaḥ smṛtibījaprabodhakaucityātkiñcideva smṛtirvimṛśati nahi prathamajñānakāle bhedo'trāsphuradyatra vācyavācakaviśeṣayorabhedo madhyamā punaḥ tayoreva vācyavācakayorbhedamāmarśya sāmānādhikaraṇyena vimarśavyāpārā vaikharī tu tadubhayabhedasphuṭatāmayyeva — Iti tāvad vyavasthāyāṁ svasaṁvitsiddhāyāṁ yaiva parāvāgbhūmiḥ saivāmāyīyaśabdaśaktiparamārthasvabhāvāsāṅketikākṛtakapāramārthikasaṁskārasārā vakṣyamāṇanayena mantravīryabhūtāṁśacoditā taduttaraṁ paśyantyādidaśāsvapi vastuto vyavasthitā tayā vinā paśyantyādiṣvaprakāśatāpattyā jaḍatāprasaṅgāt| Tatra cedamevamatredānīm — Ityādibhedakalanā na kācit| Tata eva ca paramahāmantravīryavisṛṣṭirūpāyā ārabhya vaikharīprasṛtabhāvabhedaprakāśaparyantaṁ yadiyaṁ svacamatkṛtimayī svātmanyeva prakāśanamaye viśramya spurati tadevaṁ sphuritamavicchinnatāparamārthamahamiti| Tadetad agre sphuṭībhaviṣyati| Tanmadhya eva tu paśyantyāṁ yatra bhedāṁśasyāsūtraṇaṁ yatra ca madhyamāyāṁ bhedāvabhāsastatrobhayatra jñānakriyāśaktimaye rūpe sadāśiveśvarasāre saiva ahamiti camatkṛtirantaḥkṛtānantaviśvedantācamatkṛtipūrṇavṛttistat paśyantīmadhyamātmikā svātmānameva vastutaḥ parasaṁvidātmakaṁ vimṛśati| Paraiva ca saṁvid devītyucyate| Iyatā paśyantyādisṛṣṭikrameṇa bāhyanīlādiparyantena svavimarśānandātmanā krīḍanena sarvottīrṇatvena sarvotkarṣāvasthiterbhagavato bhairavasya tathā sthātumicchayā vijigīṣātmaneyadanantajñānasmṛtisaṁśayaniścayādivyavahārakaraṇena sarvatra ca bhāsamāne nīlādau tannīlādyātmabhāsanarūpeṇa dyotanena sarvaireva tadīyaprakāśāveśaistatpravaṇaiḥ stūyamānatayā yathecchaṁ ca deśakālāvacchedena sarvātmatāvagamanenāta eva mukhyato bhairavanāthasyaiva devatvamiṣyate tacchaktereva bhagavatyā devīrūpatā| Yaduktam — Divu krīḍāvijigīṣāvyavahāradyutistutigatiṣu| Tathā caivaṁvidhamukhyapāramaiśvaryamayadevatvāṁśāṁśikānugrahādviṣṇuviriñcyādiṣu devatāvyavahāraḥ| Evaṁ bhagavatī paśyantī madhyamā ca svātmānameva yadā vimṛśati ahameva parāvāgdevatāmayī evamavocamiti tadā tena rūpeṇollasanmāyārambhatayā svātmāpekṣatayā tanmāyīyabhedānusārāttāmeva parābhuvaṁ svātmamayīṁ bhūtatvenābhimanvānā bhedāvabhāsaprāṇanāntarbahiṣkaraṇapathavyativartinīyatvātparokṣatayā sūryādisañcārāyattadinavibhāgakṛtādyatanānavacchedādbrahmaṇo'nekakalpasammitamahastato'pi viṣṇuprabhṛterantaśca prāṇacārādau prāṇīyaśatasahasrāṁśo'pyaharvyavahāraḥ — Ityanavasthitaṁ kālpanikaṁ cādyatanatvamakālpanike saṁvidvapuṣi kathamiti nyāyādbhūtānadyatanaparokṣārthaparipūraṇātparokṣottamapuruṣakrameṇa vimṛśed ahameva sā parāvāgdevīrūpaiva sarvavācyavācakāvibhaktatayaivamuvāceti tātparyam| Supto'haṁ kila vilalāpa iti hyevamevopapattiḥ| Tathāhi — Tāmatītāmavasthāṁ na smarati prāgavedyatvādidānīṁ puruṣāntarakathitamāhātmyādativilāpagānādikriyājanitagadgadikādidehavikriyāveśena vā tadavasthāṁ camatkārātpratipadyate nahyapratipattimātramevaitanmattaḥ supto vāhaṁ kila vilalāpa iti madasvapnamūrchādiṣu hi vedyaviśeṣānavagamātparokṣatvaṁ parāvasthāyāṁ tu vedyaviśeṣasyābhāva eva — Iti kevalamatra vedakavedyatādātmyapratipattyā turyarūpatvānmadādiṣu tu mohāveśaprādhānyāt — Itīyān viśeṣaḥ parokṣatā tu samānaiva| Evaṁ sarva eva pramātā guruśiṣyādipade'nyatra vā vyavahāre sthitaḥ sarvakālameva yatkiñcitkurvāṇa enāmeva saṁvidamanupraviśya sarvavyavahārabhājanaṁ bhavatyatastāmeva vastuto vimṛśati devyuvāceti yāvaduktaṁ syādahameva satataṁ sarvamabhedena vimṛśāmi parābhūmāvanyathā paśyantīmadhyamābhūmigaṁ sphuṭamidaṁ prathanaṁ na syāttāvadevoktaṁ bhavati devyuvāceti| Evameva purastādbhairava uvāceti mantavyam| Tatrāpi hi svaparaśaktyavibhāgamayo bhairavātmaivāhamuvāca — Ityarthaḥ| Kevalaṁ śaktipradhānatayā sṛṣṭisvabhāvākhyāmarśe'hamityucito devīparāmarśaḥ śaktimatpradhānatayā saṁhārāveśavimarśe mahaa iti bhairavarūpacamatkāraḥ| Sphuṭayiṣyate caitat| Etacca paśyantīmadhyamābhuvi jñānaśaktimayyāmeva parasyā icchāśaktimayyāḥ saṁvido vimarśanam| Tadeva ca sarvārambhaparyantaśāstraprayojanamata eva jñānaśaktāveva sadāśivamayyāṁ pūrvottarapadavākyakramollāsādvāstavaparamahāmantravīryavimarśa eva dakāra-ekāra-vakāra-yakāra-ukāra-vakāra-ākāra-cakāra-bhakāra-aikāra-repha-akāra-vakāra-ukārādipadavākyayojanā| Uktaṁ ca svacchandatantre
Guruśiṣyapade sthitvā svayaṁ devaḥ sadāśivaḥ|
Pūrvottarapadairvākyaistantraṁ samavatārayat||
iti| Evaṁ cānugrahaśaktiḥ satataṁ sarvapramātṛṣvanastamitaiveti| Saiṣa ṣaḍardhasāraśāstraikaprāṇaḥ para eva sambandhaḥ| Atrānuttare sambandhāntarāṇāṁ mahadantarāladivyādivyādīnāmuktopadeśena paraikamayatvāt| Taduktaṁ trikahṛdaye
Nityaṁ visargaparamaḥ svaśaktau parameśvaraḥ|
Anugrahātmā sraṣṭā ca saṁhartā cāniyantritaḥ||
iti| Evamamunā krameṇa sadoditataivaṁ paramārthamayatvātparameśvarasya cittattvasya yadevāvibhāgenāntarvastu sphuritaṁ tadeva paśyantībhuvi varṇapadavākyavibibhājayiṣayā parāmṛṣṭaṁ madhyamāpade ca bhedena sthitaṁ vastupūrvakaṁ sampannaṁ yāvad vaikharyantam anuttaraṁ kathamityādi bhinnamāyīyavarṇapadavākyaracanāntam| Etadeva tad anupalakṣyaṁ bhairavavaktraṁ sṛṣṭiparāmarśātmakamanuttarāhambhāvasārākārākārarūpaśivaśaktisaṅghaṭṭasamāpattikṣobhātmakaṁ trikaśāstraprasarabījaṁ dhruvapadaṁ maulikaṁ sarvajīvatāṁ jīvanaikarūpam| Ata eva vyavacchedābhāvātsthānanirdeśādyayogātsthānādipūrvakatvaṁ nopapannam| Vastu ca praśnataduttararūpaṁ satatoditameva prathamamavibhāgamayaṁ tenaitāvadevātra tātparyam — Svātmā sarvabhāvasvabhāvaḥ svayaṁ prakāśamānaḥ svātmānameva svātmāvibhinnena praśnaprativacanena praṣṭṛprativaktṛsvātmamayenāhantayā camatkurvanvimṛśati — Ahamevaivaṁvicitracamatkārecchustathā jānanneva tathaiva bhavāmi — Iti yāvat tāvadeva devyuvāca anuttaraṁ kathamityārabhya bhairava uvāca śṛṇu devi iti madhyato yāvad ityetadrudrayāmalamiti| Yadvā sarvāṇi pañcasrotaḥprabhṛtīni śāstrāṇi yāvad laukiko'yam vyavahāraḥ sa eṣa uktaḥ paraḥ sambandhaḥ|
Gopyamupadeśasāraṁ sadyo bhairavapadāvahaṁ satatam|
Abhinavaguptena mayā vyākhyātaṁ praśnasarvasvam||
Śiṣyahitaparatayā tvidameva saṅgṛhyābhidadhmaḥ
Sarveṣu vyavahāreṣu jñeyaṁ kāryaṁ ca yadbhavet|
Tatparasyāṁ turyabhuvi gatabhedaṁ vijṛmbhate||
Bhedāsūtraṇarūpāyāṁ paśyantyāṁ kramabhūjuṣi|
Antaḥ sphuṭakramāyoge madhyāyāṁ tadvibhedabhāk||
Madhyā paśyantyatha parāmadhyāsyābhedato bhṛśam|
Parokṣamiva tatkālaṁ vimṛśenmattasuptavat||
Evameva etadanuttaratvaṁ nirvakṣyati — Iti| Taduktaṁ śrīsomānandapādaiḥ
Pañcavidhakṛtyatatparabhagavadbhairavabhaṭṭārakasya prathamaśāktaspandasamanantaram|
ityādi nijavivṛtau|...
A tiszteletreméltó (śrī) Úrnő (devī) szólt (uvāca):
Óh Uram (deva), hogyan (katham) adományozza (dam) a túlszárnyalhatatlan Isteni Tudatosság (anuttara), a Teljesség (vagyis) az empirikus én azaz individuum, Śiva tökéletes Én-tudatosságával való azonosulásának, ebben a fizikai testben való (kaulika) realizációját (siddhi) azonnal (sadhyas), minek (azaz Anuttara-nak) merő ismerete által (yena vijñātamātreṇa), (az egyén) eléri (samatām vrajet) az Univerzális Tudatosság Legmagasabb Erejét (khecarī)?||1||
A Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ) (mindig) teljes (mayaḥ) az Ötrétű (pañcavidha) Aktussal (kṛtya). (Lévén eme Legfőbb Úr) birtokolja (ākrāntaḥ) a Legfőbb (parā-rūpayā) Śakti-t vagy Erőt (śaktyā), ami szüntelen telve van (satatam... mayyā) isteni Kegyelemmel (anugraha), az Ő egyetlen természete (eka-ātmā eva) (így) valójában (vastutas) az isteni Kegyelem (anugraha). Śakti --a Legfőbb Úr Ereje-- (śaktiḥ) egyáltalán nem (nahi) tekinti (āmarśayet) (Önmagát) Śiva-tól --azaz az Legfőbb Úrtól-- (śivāt) különbözőnek (bhedam) .
És (ca) a Śakti (sā... śaktiḥ), aki kit teljesen kitölt (mayī) a világra --vagy "világokra" vagy "emberekre", kik ezeken a világokon élnek-- (loka) Irányuló Kegyelem (adományozásának) (anugraha) aktív tudatossága (vimarśa), (megjelnik) először (prathamataḥ), mint Paśyantī --a második beszéd szint-- (paśyantyā), ami parāmarśa-ból áll vagy az Énre való emlékezésből (parāmarśa-mayyā) (és) nem különül el (avibhinnā) (az ő) száz és száz (śata) határtalan (ananta) erejétől (śakti), amiről később esik szó (āsūtrayiṣyamāṇa). (Ám, ) ez előtt, (vagyis Paśyantī előtt) --szó szerint először is-- (prathamataram), Ő --a Śakti-- úgy van meghatározva (nirūḍhā) a (Trika doktrínájában), mint ami Tiszta Tudatosság -- Paramaśiva--ban-- (saṁvidi), aki a Legőbb (para) "Mahāmantra-ból" --azaz Aham vagy "Én"-- (mahā-mantram) áll (mayyām), (és) az nincs felruházva (a... kalitāyām) térrel (deśa) (és) idővel (kāla). Most, --a Tiszta Tudatosságban, vagy más néven Parāvāk vagy a Legfőbb Beszéd-- (tāvat), Ő megmarad (vartate) a kérdéssel --szó szerint szóval-- (ukti) (és) válasszal (pratyukti) egymástól nem különbözőnek (avibhāgena eva). (Kérdés és válasz különböző entitásokként) a Paśyantī-ban (paśyantī) tárul fel (udbhaviṣyat) .
Ő --Śakti a Parāvāk-ban-- (sā eva ca) szüntelen (satatam eva) létezik (vartamāna-rūpā) egységben (advaya-mayī) a Tiszta Tudatossággal (saṁvid), minden (sarva) tapasztalóban (pramātṛ). Miután (tatas tu), (Ő) Paśyantī-vá (válik) (paśyantī), (aki,) egyszerűen összekapcsolja a kogníciókat (bodha-sūtra-mātreṇa), a (következőröl) éber (vimṛśati) : "Bármi (yad yad) is legyen vágyott (abhīpsitam), az a bizonyos dolog (tad tat) feltárul (prabodhitam) a megfelelő (samucita) okozati (kāraṇa) korlátozások szerint (niyama) ." (Milyen módon?) Például, miképp (yathā) pávatoll (mecaka) gondolatából (dhiyaḥ), amit meghatároz (saṁskṛtāyāḥ) számos (aneka) pozitív (bhāva) és negatív (abhāva) kognitív (jñāna) benyomás (saṁskāra), (az egyén) emlékezete (smṛtiḥ) (a teljes élményből) csupán csak egy kis résztől válik éberré --azaz csak egy vagy két színre emlékszik az összesből-- (vimṛśati-kiñcid eva). (Mindez úgy történik, hogy) követi a megfelelő (aucityāt) folyamatot, ami felébreszti (prabodhaka) (a vonatkozó) magot (bīja) (az egyén) memóriájában (smṛti). Itt --Paśyantī-ban-- (atra), az első (prathama) kogníció (jñāna) pillanatában (kāle), ahol (yatra) jelen van a nem-dualitás (abhedaḥ) a két kategóriával kapcsolatosan (viśeṣayoḥ), (melyek neve) "vācaka" --a szó vagy szubjektum, ami jelez egy objektumot-- (vācaka) (és) "vācya" --az objektum, amit a vācaka jelez-- (vācya), (következésképpen) nem jelenik meg dualitás (nahi... bhedaḥ... asphurat). Bár (punar), a Madhyamā (madhyamā), lévén a dualitással kapcsolatos (āmarśya-bhedam), e kettő, azaz vācaka" és "vācya tekintetében (tayoḥ eva vācya-vācakayoḥ), úgy ismert, mint ami (vyāpārā) éberré válik ("vācaka"-ról és "vācya"-ról) (vimarśa), mik egyetlen helyen nyugszanak --azaz az antaḥkaraṇa-ban, a belső pszichikai szervben, mint intellektusból, egóból és elméből áll-- (sāmānādhikaraṇyena). Ezzel ellentétben (tu), a Vaikharī --a legalacsonyabb beszéd szintje-- (vaikharī) telve van (mayī eva) egy evidens dualitással (bheda-sphuṭatā), e kettővel kapcsolatosan, --mint, "vācaka" és "vācya"-- (tad-ubhaya). Most (iti tāvat), az (sā eva), ami (yā eva) a Parāvāk --a Legmagasabb Beszéd-- (parā-vāk) szintje (bhūmiḥ), amikor a törvény (ami szabályozza a "vācaka" és "vācya" közötti kapcsolatot) bizonyított mindenki tapasztalata által (vyavasthāyāṁ sva-saṁvid-siddhāyām), (mely megjelenik, mint) Egy, akinek esszenciája (sārā) egy pecsét (saṁskāra), mi a Legfőbb Igazsághoz tartozik (pāramārthika), ami természetes (akṛtaka), nem hétköznapi (asāṅketikā) (asāṅketikā), s a Legmagasabb Valóság (parama-artha) természete (svabhāva) a szó (śabda) erejének (śakti) (formájában), mi nem "māyīya" (amāyīya), (és), egy princípium által (nayena), amiről később fogunk beszélni (vakṣyamāṇa), Ő --Parāvāk-- (szintén) buzdítva van (coditā) a valódi vagy igazi (bhūta) részével (aṁśa) a Mantra --Aham vagy "Én"-- (mantra) erejének (vīrya). Ezután (tad-uttaram), Ő --A Legfőbb Beszéd--, tény, hogy szintén jelen van (api vastutas vyavasthitā) a Paśyantī (paśyantī), stb. (ādi) állapotaiban (daśāsu), mert Nélküle felmerülne az érzéketlenség (jaḍatā) esete (tayā vinā... prasaṅgāt), miképp Paśyantī, stb. (paśyantī-ādiṣu) a megnyilvánulatlan állapotba lépne. (aprakāśatā-āpattyā)
És (ca) ott --a Parāvāk-ban-- (tatra), nem jön létre (kalanā na kācit) dualitás (bheda) az "ez" (idam), "az" (evam), "itt" (atra), "most" (idānīm) és így tovább (formájában) (iti-ādi) .
Ezért (tatas eva ca), kezdve azzal (ārabhya), minek formája (rūpāyā) a teljes megnyilvánulása (visṛṣṭi) a Legfőbb (para) "Mahāmantra" (mahā-mantra) --azaz Aham vagy "Én"-- Erejének (vīrya) --összességében, "Paśyantī" -- a (minden) pozitív entitásban (bhāva) (jelenlévő) dualitás (bheda) megnyilvánulásáig (prakāśa-paryantam yad), mily Vaikharī-ból (prasṛta-vaikharī) kerül kibocsátásra, eme (iyam) (Parāvāk vagy Legfőbb Beszéd), telve (mayī) Saját (sva) Ragyogásával (camatkṛti), nyugodván (viśramya) Saját Énjében (sva-ātmani eva), aki (maye) a Fény adásának aktusából áll (prakāśana), lüktet (sphurati). Eme (tad) lüktetés (sphuritam) ilyen módon (evam) a Legfőbb Valóság (parama-artham), melynek neve Aham vagy "Én" (aham iti), (aminek jellemzője) a megszakadás hiánya (avicchinnatā) .
Ez a bizonyos (témakör) (tad etad) később egyértelmű lesz (agre sphuṭī-bhaviṣyati) .
(Nyugodván) kizárólag (eva tu) Ebben a --a Parāvāk-ban-- (tan-madhye), a (sā eva) Ragyogás (camatkṛtiḥ), mi úgy ismert, mint Aham vagy "Én" (aham iti) maradéktalanul ki van töltve (pūrṇa-vṛttiḥ) a végtelen (ananta) univerzumok (viśva) objektív (idantā) örömével (camatkṛti), mely létrejött Benne --vagyis egy ilyen Ragyogásban-- (antar-kṛta), (mind) Paśyantī-ban (paśyantyām), ahol (yatra) a rész (aṁśasya), (melynek neve) "bheda" vagy "dualitás (bheda) egy vázlata van jelen (āsūtraṇa), és (ca) Madhyamā-ban (madhyamāyām), ahol (yatra) teljes megnyilvánulása van (avabhāsaḥ) a dualitásnak (bheda). (Más szavakkal, egy ilyen Ragyogása a Parāvāk-nak, teljesen funkcionál) ebben a két (említett beszéd szintjben) (tatra ubhayatra), mik természete (rūpe) Sadāśiva --3. tattva vagy kategória (sadāśiva) (és) Īśvara --4. tattva vagy kategória-- (īśvara) esszenciái (sāre), telve (maye) a Tudás (jñāna) (és) Cselekvés (kriyā) Erőivel (śakti) (render). Ezért (tad), (eme Ragyogás,) megjelenik, mint (ātmikā) Paśyantī és Madhyamā (paśyantī-madhyamā), valójában (vastutas) éberré válik (vimṛśati) Saját Énjéről (sva-ātmānam eva), ami (ātmakam) a Legfőbb (para) Tudatosság (saṁvid) .
És (ca) (me) Legfőbb (parā) Tudatosság (saṁvid), úgymond (ucyate) "az Úrnő" (devī iti) .
(Ő úgy ismert, mint "Devī" vagy Úrnő, a következő okokból kifolyólag:) (a) (Mert,) a Paśyantī (paśyantī), stb. (ādi) -től induló megnyilvánulás (sṛṣṭi) sorrendjében (iyatā... krameṇa), a külső (bāhya) kék színig (nīla-paryantena), stb. (ādi), (Ő úgy tekint mindent, mint ami) egy Játék (krīḍanena), minek esszenciája (ātmanā) Saját (sva) dinamikus Tudatosságának (vimarśa) Gyönyöre (ānanda). (b) (Mert,) szilárdan állván (avasthiteḥ) az Úr Bhairava oldalán (bhagavataḥ bhairavasya), mint mi mindennél Magasabb (sarva-utkarṣa) (és) mi meghalad (uttīrṇatvena) mindent (sarva), (Ő --Śakti-- úgy jelenik meg,) mint (az Ő --Śiva--) Vágya (icchayā), hogy megmaradjon (sthātum) így --ebben a Kimagasló Állapotban-- (tathā), minek természete --egy ilyen Vágynak-- (ātmanā) a legyőzés és meghaladás vágya (vijigīṣā). (c) (Mert Ő ragyog, mint) Az, aki előtör (karaṇena) ilyen végtelen (iyat-ananta) aktivitásaival a hétköznapi életnek (vyavahāra), mint "kogníció" (jñāna), "emlékezet" (smṛti), "kétség" (saṁśaya), "bizonyosság" (niścaya) és így tovább (ādi). (d) (Mert,) a kék színnel, stb. kapcsolatban (nīla-ādau), ami megnyilvánul (bhāsamāne) valójában mindenhol (sarvatra ca), (Ő --Śakti-- ) ragyog (dyotanena) a vibráló formájában (ātma-bhāsana-rūpeṇa) eme (bizonyos) (tad) kék színnek (nīla), stb. (ādi). (e) Mert mivel (Ő) mindenki által (sarvaiḥ eva) dícsőítve van (stūyamānatayā), ki behatol (āveśaiḥ) az Ő (tadīya) Fényébe (prakāśa) (és) elhivatott (pravaṇaiḥ) Felé (tad). (f) Mert mivel (Ő képes) elérni (avagamanena) akarata által (yathā-iccham ca) minden dolgot (sarva-ātmatā), amit elhatárol (avacchedena) tér (deśa) (és) idő (kāla). Ezen bizonyos okból kifolyólag (atas eva), (a név) "Devatva" vagy a "Deva vagy Isten állapota" (devatvam) alapvetően úgy van tekintve (mukhyataḥ... iṣyate), mint ami az Úr Bhairava-hoz tartozik (bhairava-nāthasya eva), (míg) a Devī vagy Úrnő (devī-rūpatā), (úgy, mint) a "Bhagavatī" --a Szerencsés Úr Hölgye-- (bhagavatyā), lévén Ő az Ő --Śiva-- Śakti-ja vagy Ereje (tad-śakteḥ eva) .
Ahogy az ki lett mondva (valahol a Szanszkrit nyelvtanban) (yad uktam) : A "div" gyök (div-u) a játékkal, legyőzés vágyával és meghaladással, a hétköznapi élet aktivitásaival kapcsolatos, (valamint) ragyogással/féynnel, dicsőítéssel és mozgással (krīḍā-vijigīṣā-vyavahāra-dyuti-stuti-gatiṣu) .
Hasonlóképpen (tathā ca), az általános használata (vyavahāraḥ) a "devatā" szónak --szó szerint istenség-- (devatā) Viṣṇu-val, Brahmā-val, stb., kapcsolatosan (viṣṇu-viriñci-ādiṣu), a rész (aṁśa) része megformálásának (aṁśikā) Kegyelme miatt (anugrahāt) "Devatva" --a Deva vagy Isten állapota-- (maya), ami (a Nagy Úr) egy ilyen (evaṁvidha) alapvető (mukhya) Felsőbbrendűségéből áll (pāramaiśvarya) .
Amikor (yadā) Bhagavatī --azaz Parāvāk, a Legfőbb Beszéd-- (bhagavatī ), Paśyantī (paśyantī) és (ca) Madhyamā (madhyamā) (formájában), Önmagáról --Saját Énjéről-- (evam... sva-ātmānam eva) éberré válik (vimṛśati) (így) : "Én Magam (aham eva), Parāvāk (parā-vāk), azonos (mayī) az Istenséggel --a Legfőbb Úr-- (devatā), azt mondtam (avocam) hát (evam... iti) ", majd (tadā), kezdve (ārambhatayā) Māyā-tól (māyā), ami ragyog (ullasat) abban a formában --azaz, mint Paśyantī és Madhyamā-- (tena rūpeṇa) összehasonlítva (apekṣatayā) Vele --Parāvāk-- (sva-ātma), megfelelően (anusārāt eva) a (tad) mayikus (māyīya) dualitásnak (bheda), Ő úgy tekinti (abhimanvānā) ezt (tām eva) a Parā szintet --azaz Parāvāk-ot-- (parā-bhuvam) -, mint ami azonos (mayīm) Önmagával (sva-ātma), mint "múlt" vagy "láthatatlan" --szó szerint túl az egyén szemén-- (bhūtatvena... parokṣatayā), mert ő áthalad (vyativartinīyatvāt) a belső (antar) (és) külső (bahis) szervek (karaṇa) csatornáin, (patha) miknek élete (prāṇana) a dualitás (bheda) megnyilvánításában (áll) (avabhāsa). Brahmā (brahmaṇaḥ) napja (ahar) számos --valójában csupán "kettő"-- (aneka) kalpa-ban --egy kalpa = 4,320,000,000 emberi év-- (kalpa) mérhető (sammitam), lévén az nem kötött (anavacchedāt) a huszonnégy órás ciklus által (adyatana), ami az (emberi) napokra (dina) osztja (vibhāga) (az időt), (kṛta) s mi a nap (sūrya), stb. (ādi) mozgásától (sañcāra) függ (āyatta). És Viṣṇu (viṣṇu) (és mások) (prabhṛteḥ) életének vége (antaḥ) még csak ez után (tatas) (jön) (api) --azaz ők még tovább élnek, mint Brahmā--. A "nap" (kifejezés) úgy is használatos (ahar-vyavahāraḥ), mint (api) ami egy százezred része (śata-sahasra-aṁśa) egy prāṇīya-nak (prāṇīya) az életenergia, stb. mozgása tekintetében (prāṇa-cāra-ādau). Így (iti), "Hogyan (katham) (volna lehetséges) a rendezetlen (anavasthitam) és (ca) kitalált (kālpanikam) napi periódusok (adyatanatvam) (használata) a Tiszta Tudatosság (saṁvid) csodálatos Formájával kapcsolatosan (vapuṣi), ami nem egy kitaláció (akālpanike... iti) (Eme) szabálynak megfelelően (nyāyāt), (az Úrnő), lévén Ő maradéktalanul kielégíti (paripūraṇāt) az Aorist, Imperfect és Perfect Idők --a három Múlt Idő a Szanszkritban-- (bhūta-anadyatana-parokṣa) jelentéseit (artha), (ilyen módon) reflektál (vimṛśet), miszerint az első személyt (uttama-puruṣa) (használja) (krameṇa), Perfect (Befejezett) Időben (parokṣa) : "Én Magam (aham eva), a Parāvāk vagy a Legfőbb Beszéd (sā parāvāk), ami nem különül el (avibhaktatayā) egyik (sarva) vācaka-tól (vācaka) (és) vācya-tól sem (vācya), mondtam (uvāca) hát (evam) ". Ez e jelentés (iti tātparyam).
Például (hi), (egy személy a következőt mondja) : "Amíg valójában (kila) aludtam (suptaḥ aham), nyögő hangokat hallattam (vilalāpa... iti) ". Ez egy (megfelelő) bizonyítéka (a Múlt Idő, Jelen Időben való használatának) (evam eva upapattiḥ) .
Vagyis (tathāhi), (ez a személy) nem (na) emlékszik (smarati) a múlt állapotra (tām atītām avasthām), mert az korábban (prāk) nem volt tapasztalt (avedyatvāt). Most --ébredés után-- (idānīm), (akár) egy másik ember által (puruṣa-antara) elmondottak (kathita) teljes hitelessége miatt (māhātmyāt) vagy (vā) (akár) mert fizikai teste tapasztalt egyfajta zavart (deha-vikriyā-āveśena), hebegés (formájában) (gadgadikā), stb. (ādi), amit olyan aktivitások (kriyā) hoztak létre (janita), (mint) inteinzív jajgatás (ati-vilāpa), éneklés (gāna) és így tovább (ādi), ő éberré válik (pratipadyate) eme állapotról (tad-avasthām), meglepődéssel (camatkārāt). Ez (etad) nem (nahi) merő (mātram eva) zavarodottság (apratipatti), mert (hi) (amikor valaki azt mondja:) " (Amíg) én önkívületi, őrült állapotban voltam vagy valójában aludtam (mattaḥ suptaḥ vā aham-kila), nyögő hangokat hallattam (vilalāpa... iti) ", jelen van a "múlt" állapota (parokṣatvam), az örülethez, alváshoz, ájuláshoz, stb. kapcsolódó (mada-svapna-mūrchā-ādiṣu) különböző (viśeṣa) objektumok (vedya) észlelése nélkül (anavagamāt). Bár, a "parā" állapotban --a Parāvāk-ban, a Legfőbb Beszédben-- (parā-avasthāyām), bizonyosan (eva) hiányoznak (abhāvaḥ) a különböző (viśeṣasya) objektumok (vedya). Így (iti), itt --a Parāvā-kban-- (atra), kizárólag (kevalam), a tudó és a tudott közötti --vagyis a tapasztaló és a tapasztalt közötti-- (vedaka-vedya) azonosság (tādātmya) elérése miatt (pratipattyā), ez a Turya --a Negyedik Állapota a tudatosságnak-- (turya-rūpatvāt). Másrészt (tu), az őrületben, stb. (mada-ādiṣu) főleg (prādhānyāt) egy behatolás van jelen (āveśa) a káprázat egy állapotába (moha... iti). Ez a különbség (a kettő, vagyis a spirituális megvilágosodás és az őrület között) (iyān viśeṣaḥ). Mindazonálatal (tu), a "múlt" állapota (parokṣatā) hasonló (samānā eva) (mindkét esetben). Így (evam), minden (sarvaḥ eva) szubjektum --tapasztaló vagy tudó-- (pramātā), (akár) a Guru (guru), tanítvány (śiṣya), stb. (ādi) állapotában van (pade) -, megmarad (sthitaḥ) a hétköznapi életben (vyavahāre), amíg minden pillanatban (sarva-kālam eva) tesz (kurvāṇaḥ) valamit (yad kiñcid), az által, hogy újra és újra belép (anupraviśya) eme Tiszta Tudatosságba (enām eva saṁvidam), ő minden (sarva) világi aktivitás (vyavahāra) résztvevőjévé (bhājanam) válik (bhavati). Ezért (atas), tény (vastutas), hogy az Úrnő (devī) válik éberré (vimṛśati) Önmagától --Saṁvid-ról vagy Tiszta Tudatosságról-- (tām) valójában (eva) (eme személyben). Amikor (yāvat) említve (uktam) lett (syāt) az "uvāca" kifejezés --ami jelenti az is, hogy "én mondtam" vagy "ő/az mondta"-- (uvāca iti) (a szöveg elején), vagyis "Én Magam (aham eva) a 'parā' szinten --a legfőbb szint-- (parā-bhūmau) vagyok éber (satatam... vimṛśāmi) mindenről (sarva) egy osztatlan módon --Önmagammal egységben-- (abhedena) ; különben (anyathā) ezek (idam) a feltárulások (prathanam), amik a Paśyantī-nak (paśyantī) (és) Madhyamā-nak (madhyamā) (nevezett) állapotokhoz (bhūmi) tartoznak (gam), nem nyilvánulnának meg tisztán (sphuṭam... na syāt) ", ezért (tāvat eva) ez úgy van (bhavati) kifejtve (uktam), hogy "devyuvāca" --az Úrnő azt mondta-- (devī uvāca iti) --a "devī" vagy Úrnő szó hozzá lett adva, hogy jelezzük, az (uvāca) ige harmadik személyben, egyes számban került ragozásra a szövegben, ám a valódi jelentés egyes szám első személyben rejlik--.
A "bhairava uvāca" --Bhairava mondta-- (bhairavaḥ uvāca iti) (kifejezés, (mi) később megjelenik (purastāt), (szintén) így (evam) interpretálandó (mantavyam) .
Mert (hi) ebben az esetben (tatra) szintén (api), (lévén) az Énje (ātmā eva) Bhairava-nak --Śiva-- (bhairava) nem különbözik (avibhāga-mayaḥ) Ő (sva) Legfőbb (para) Śakti-jától vagy Erejétől --az Úrnő-- (śakti), a (rejtett) jelentése (arthaḥ) (a "Bhairava mondta" kifejezésnek, valójában ez:) "Én (aham) mondtam (uvāca... iti) ".
Kizárólag (kevalam), amikor jelen van a kapcsolat (āmarśe) ezzel, minek neve (ākhya) a kreatív (sṛṣṭi) természet (svabhāva), mi megjelenik elsősorban, mint (pradhānatayā) Śakti (śakti), a ragyogó (ucitaḥ) ébersége (parāmarśaḥ) az Úrnőnek (devī) (felölti formáját) az "Aham"-nak (aham iti). (És,) amikor jelen van a kapcsolat (vimarśe) egy behatolással (āveśa) a "saṁhāra"-ba vagy "visszavonásba" (saṁhāra), megjelenik elsősorban (pradhānatayā), mint Śakti Birtoklója --azaz Bhairava vagy Śiva-- (śaktimat), a Ragyogás (camatkāraḥ), melynek természete (rūpa) Bhairava (bhairava) (felölti formáját) a "Mahā"-nak (mahā iti) .
Ez (etad) (később) tisztázva lesz (sphuṭayiṣyate ca) .
Ez (etad ca), a Paśyantī (paśyantī) (és) Madhyamā (madhyamā) szintjein (bhuvi), amik --a szintek-- valójában (eva) telve vannak (mayyām) a Tudás Erejével (jñāna-śakti), (jelen van) az ébersége --realizációja-- (vimarśanam) a Legfőbb Saṁvid-nak --Tiszta Tudatosságnak vagy Parāvā-knak (parasyāḥ... saṁvidaḥ), ami az Akarat Erejéből (icchā-śakti) áll (mayyāḥ) .
Ez (tad eva) minden (sarva) szöveg (śāstra) célja (prayojanam), az elejétől (ārambha) a végééig (paryanta). Ezért (atas eva), a mondatok (vākya), kérdéseket --szó szerint egy mondat első szava-- (pūrva... pada) és válaszokat --szó szerint egy mondat utolsó szava-- (uttara-pada) (tartalmazó), egyfajta fokozatossága (krama) megjelenése miatt (ullāsāt) --vagyis az Úrnő által feltett kérdés és az arra adott válasza Bhairava-nak--, (jelen van) a Tudás Ereje (jñāna-śaktau), mely a Sadāśiva-tattva-ból (sadāśiva) áll (mayyām) --az univerzálismegnyilvánulás harmadik kategóriája--, bizonyosan (eva) egy valódi (vāstava) ébersége (vimarśaḥ) a legfőbb (para) mahāmantra --a nagy Mantra, minek neve "Aham" vagy "Én"-- (mahā-mantra) erejének (vīrya), egy nyelvtani szerkezet (formájában) (yojanā), mely mondatokból (vākya) (áll és) szavakat (pada) tartalmaz (, mint "devyuvāca" --az Úrnő mondta-- és "Bhairava uvāya" --Bhairava mondta--, amik emellett olyan) betűk (kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra... kāra) (egyesülése által jönnek létre, mint) da, e, va, ya, u, va, ā, ca, bha, ai, r, a, va, u, etc (da... e... va... ya.. u... va... ā... ca... bha... ai... repha... a... va... u... ādi)
Ez ki lett mondva (uktam ca) a Svacchandatantra-ban (svacchanda-tantre) :
""Az úr (devaḥ) Sadāśiva (sadāśivaḥ) Maga (svayam), az által, hogy megmarad (sthitvā) a Guru (guru) (és) tanítvány (śiṣya) állapotában (pade), hajtja végre a Tantra alászállását (tantram samavatārayat), mondatok által (vākyaiḥ), mik kérdésekből és válaszokból állnak (pūrva-uttara-padaiḥ... iti)".
Így (evam ca), az isteni Kegyelem (anugraha) Ereje (śaktiḥ) folyamatosan (satatam) akadálytalan (anastamitā eva) minden szubjektumban (sarva-pramātṛṣu... iti) .
Ő (sā), a szövegek (śāstra) Élete (eṣaḥ... eka-prāṇaḥ), amik a Trika (ṣaṭ-ardha) esszenciáját (sāra) alkotják, a legfőbb (paraḥ eva) kapcsolat (sambandhaḥ) --ahol Śiva az, aki kérdez és válaszol--.
Itt (atra), más (antarāṇām) kapcsolatok esetén (sambandha), (mint) Mahat, Antarāla, Divya, Adivya, stb. (ādīnām), (ők szintén hatékonyak) Anuttara --Śiva, a Legfőbb Úr-- (anuttare) (elérésével) kapcsolatosan, lévén megfelelőség --azonosság-- (ekamayatvāt) van az említett tanítással (ukta-upadeśena), mi Para-t --a Legfőbb Valóság-- illeti (para) .
Eme (tad) (bizonyos igazság) meg lett határozva (uktam) a Trikahṛdaya-ban (trika-hṛdaye) :
"A Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ), mindig (nityam) elhivatott (paramaḥ) az Emisszió --Teremtés-- iránt (visarga) Saját Erejében (sva-śaktau), (Ő az) Aki, lévén az isteni Kegyelem adományozója (anugraha-ātmā), megnyilvánít (sraṣṭā) és (ca... ca) visszavon (saṁhartā) bármiféle korlátozás nélkül (aniyantritaḥ... iti)".
Így (evam), ezen a módon (amunā krameṇa), mindig (jelen van) (sadā) az emelkedettség (uditatā) --a Legfőbb Úr szüntelen aktív--. Ezért (evam), az (tad eva), ami (yad eva) a belső (antar) tartalom (vastu) --azaz kérdés és válasz--, egységben ragyog (sphuritam) --azaz egy osztatlan állapotban-- (avibhāgena) a Nagy Úr (parama-īśvarasya) Tudatossága esetében --szó szerint a Tudatosság princípiuma-- (cit-tattvasya), lévén Ő a Legfőbb Valóság (paramārtha-mayatvāt), mentális meg van ragadva (parāmṛṣṭam) a Paśyantī (paśyantī) szintjén (bhuvi), mint a felosztás vágya (eme belső valóságnak, minek neve "kérdés és válasz") (vibibhājayiṣayā) betűkké (varṇa), szavakká (pada) (és) mondatokká (vākya). (Ezután,) a Madhyamā (madhyamā) szintjén (pade ca), az előző (pūrvakam) (belső) tartalom --kérdés és válasz-- (vastu), megmarad (sthitam) egy duális állapotban --azaz elkülönülve egymástól-- (bhedena), amíg (yāvat) be nem lépnek (sampannam... antam) az utolsó szakaszba (minek neve) Vaikharī (vaikharī-antam) (ahol is jelen van) végső létrejötte (racana-antam) az elkülönült (bhinna) māyīya --mayikus-- (māyīya) betűknek (varṇa), szavaknak (pada) (és) mondatoknak (vākya), (mint, például az első versszak elején:) Hogyan (katham) képes Anuttara --azaz Paramaśiva, a Legfőbb Valóság-- (anuttaram) ?", stb. (iti-ādi) .
Ez (etad eva) a (tad) láthatatlan (anupalakṣyam) szája --vagy "arca" is-- (vaktram) Bhairava-nak (bhairava), ami a megnyilánulás (sṛṣṭi) érzetéből (parāmarśa) (és) a reszkető gyönyörből áll (ātmakam... ātmakam), amit Śiva (śiva) (és) Śakti (śakti) egyesülése (saṅghaṭṭa) okoz (samāpatti), minek formája (rūpa) a betűk (kāra... kāra), mint "a" (és) "ā" (a... ā) (rendre), ami Anuttara (anuttara) (és) az Én-tudatosság (aham-bhāva) kvintesszenciája (sāra). (A láthatalan szája --vagy arca-- Bhairava-nak szintén) a Mag (bījam) (amiből) a Trika szövegei kitárultak (trika-śāstra-prasara), a Változatlan (dhruva) Állapota (padam), ami az Eredeti (maulikam) (és) minek egyetlen formája (eka-rūpam) (nem más, mint) Élete (jīvana) minden létezőnek (sarva-jīvatām) .
Ugyanezen okból kifolyólag (atas eva), a kapcsolata (pūrvakatvam) (Bhairava-nak) egy hellyel (sthāna) és így tovább (ādi) nem (na) helyes (upapannam), mert (bármi féle) elkülönülés és megszűnés (vyavaccheda) hiányában (ābhāvāt) (az Ő esetében,) nem célravezető (ayogāt) jelezni (nirdeśa) egy helyet (sthāna) (ahol Ő honol) és hasonlók (ādi) .
Szintén (ca), a (belső) tartalom (vastu), mely kérdésből (praśna) (és) az (arra adott) válaszból (uttara) áll (rūpam), szüntelen aktív (satata-uditam) egy osztatlan állapotban (avibhāga-mayam) legelőször (prathamam) --Parāvā-kban vagy a Legfőbb Beszédben--. Ezért (tena), ez e jelentés és szándék (tātparyam) ebben az kontextusban (atra). Az egyén saját Énje (sva-ātmā), aki Önmagától Ragyogó (svayam prakāśamānaḥ) (és) minden (sarva) létező entitás (bhāva) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ), lenyűgözve (camatkurvan) Önmagát (sva-ātmānam eva) (a dologgal, minek neve) "kérdés és válasz" (praśna-prativacanena) -ami nem különbözik (avibhinnena) Tőle (sva-ātma) (és) amiben Ő Maga (sva-ātma-mayena) (jelenik meg, mint) Az, aki kérdez (praṣṭṛ) (és) Az, aki válaszol (prativaktṛ) - ilyen módon reflektál (vimṛśati) :) "Én Magam (aham eva), lévén vágyom (evam... icchuḥ) a csodálatos (vicitra) Ragyogásra (camatkāra) (és) tudásra (jānan eva), ezért (tathā) így is (tathā eva) lesz (bhavāmi) --Ő válik Azzá, aki kérdez és Azzá, aki válaszol--". Ez a jelentés (iti yāvat). (Egyfajta eredményképpen, eme szöveg --A Parātrīśikā vagy a Rudrayāmalatantra utolsó fejezete--,) először (tāvadt eva... ārabhya) indul a "devyuvāca anuttaraṁ katham"-mal vagy "Az Úrnő (devī) szól (uvāca) : Hogyan (katham) adományoz Anuttara --azaz Paramaśiva, a Legfőbb Valóság-- (anuttaram... iti) ?" --az első versszakban--, majd a közepén így folytatja (madhyatas) : "Bhairava (bhairavaḥ) szólt (uvāca) uvāca śṛṇu devi" vagy "Bhairava azt mondta: Figyelj (śṛṇu), óh Úrnő (devi... iti) " --a 3. versszakban--, amíg (be nem fejeződik ezzel:) (yāvat) "ityetadrudrayāmalam" (iti etad) vagy "ez Śiva és Śakti (rudra... iti) párosa (yāmalam) " --a 37. versszakban--.
Vagy másképp (yad-vā), a szövegek (śāstrāṇi) teljes (sarvāṇi) (csoportja), ami feltárult az öt folyamból (pañca-srotas) és így tovább (prabhṛtīni), eme (ayam-vyavahāraḥ) világi (laukikaḥ) aktivitásig (yāvat), úgymond (uktaḥ) ez a bizonyos (saḥ eṣaḥ) legfőbb (paraḥ) kapcsolat (sambandhaḥ) .
"(Minden) kérdés összegzése (praśna) (az) (sarvasvam), ami ki lett fejtve (vyākhyātam) én, Abhinavagupta által (abhinavaguptena mayā), ami esszenciája (sāram) a Tanításnak (upadeśa), amit titokban kell tartani (gopyam) (és) ami mindig (satatam) és azonnal (sadyas) elvezet (āvaham) Bhairava (bhairava) Állapotához (pada)".
Mindazonáltal (tu), lévén igazán elhivatott vagyok (paratayā) a tanítványok (śiṣya) javáért (hita) (és) miután összegeztem (saṅgṛhya) ezt (az instrukciót versszakok formájában) (idam eva), (a következőt) mondom (abhidadhmaḥ) :
"Az (tad), amit (yad-bhavet) tudni (jñeyam) és (ca) tenni kell (kāryam) minden aktivitásban (sarveṣu vyavahāreṣu), megnyilvánítja magát (vijṛmbhate) nem-duálisan (gata-bhedam) a Turya --a tudatosság Negyedik Állapota-- (turya) legfőbb állapotában (parasyā... bhuvi). A Paśyantī-ban (paśyantyām), ami (először) lép be (juṣi) a fokozatosság (krama) szintjébe (bhū), (csak) vázlata (āsūtraṇa) van jelen (rūpāyām) a dualitásnak (bheda). (És) Madhyamā-ban (madhyāyām), ahol a felosztottság (vibheda) tapasztalata jelen van (bhāk) e (kettő) között --a között amit tudni kell és amit tenni kell, vagyis a tudás és cselekvés között-- (tad), (ám csupán az egyén saját elméjén) belül (antar), mivel lehetetlen (ayoge) (létrehozni) egy tiszta (sphuṭa) fokozatosságot (krama) (ezen a szinten). Továbbá (atha), Madhyamā (madhyā) (vagy) Paśyantī (paśyantī), az által, hogy erősen Parā-n --azaz Parāvāk-on-- (parām) nyugszik vagy ahhoz folyamodik (adhyāsya... bhṛśam) (és) (Vele) egységben van (abhedataḥ), éberré válik (vimṛśet) abban a pillanatban --vagyis amikor Madhyamā vagy Paśyantī megmarad Parāvāk-ban, egy nem megkülönböztetett állapotban-- (tad-kālam), mintha (iva) az múlt (volna) (parokṣam) ,mint (vat) a mély alvása (supta) egy őrültnek (matta)".
Eme (etad) Állapota Anuttara-nak --azaz Paramaśiva-nak, a Legfőbb Valóságnak-- (anuttaratvam) ilyen módon (evam eva... iti) lesz kifejtve (nirvakṣyati) .
Ez a (bizonyos igazság) (tad) (szintén) fel lett tárva (uktam) a legnagyobb tiszteletreméltó (śrī... pādaiḥ) Somānanda által (somānanda) :
"Közvetlenül az első (prathama) vibrációja (spanda) után (samanantaram) eme tisztelendő és csodálatos (bhagavat... bhaṭṭārakasya) Bhairava (bhairava) Erejének (śākta), aki (mindig) mohón (tatpara) gyakorolja az Öt-rétű (pañca-vidha) Aktust (kṛtya), stb." (iti-ādi)".
az ő saját (Parātrīśikā) kommentárjában (nija-vivṛtau) ...
Jelenleg még teljes kifejtés nélkül
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza Bevezetés |  |
Folytatás Stanzák 1 - 2 - 2. Rész |