| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Parātrīśikāvivaraṇa (Paratrishika Vivarana): Stanzák 3 - 4 - 2. Rész - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
|
Bevezetés
A Parātrīśikāvivaraṇa folytatódik. Abhinavagupta folytatja kommentárját a Parātrīśikā 3. és 4.Stanzáihoz.
Ez a kommentár második része a 3. és 4. stanzákhoz
Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat is, amiket Abhinavagupta kommentál. Írok majd egy "globális, hosszú kifejtést" konkrétan a fordítás után, mert ha az individuális "megjegyző kifejtések" rendszerét használnám, mint általában, akkor a túl sok megjegyzés nem volna praktikus. Emellett, ilyen sok megjegyzést leprogramozni egyenként, rendkívül időigényes volna. Ezzel a "globális, hosszú kifejtéssel" annyira érthetővé próbálom majd tenni a szöveget, amennyire csak lehetséges.
Abhinavagupta Szanszkritja sötétzöld színt kap, míg az eredeti Śiva/Śakti stanzák sötétvörössel jelennek meg. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, míg Abhinavagupta kommentárja fekete színnel szerepel. Szintén, a fordításon belül Śiva/Śakti eredeti stanzái, vagyis a Parātrīśikā zöld és fekete színeket kap, míg Abhinavagupta kommentárja (azaz a Vivaraṇa) fekete és vörös színnel lesz látható.
Olvasd a Parātrīśikāvivaraṇa-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) ha sonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
Stanzák 3-4 (A kommentár második része)
वस्तुतो हि शृणोति पश्यति वक्ति गृह्णाति इत्यादि भगवत्या एव रूपम्। यथोक्तम्
येन रूपं रसं गन्धं स्पर्शशब्दौ च मैथुनम्।
एतेनैव विजानाति किमत्र परिशिष्यते॥
इति वेदान्ते परमेश्वरेण। न तु श्रवणं नाम स्फुटकलकलात्मकतारगद्गदादिरूपवर्णाकर्णनमेव। तथाहि — श्रीपरमेश्वर एव श्रीस्वच्छन्दशास्त्रे जपविभागनिर्णयावसर एवमेव निरूपितवान्
आत्मना श्रूयते यस्तु स उपांशुरिति स्मृतः।
अत्र हि मध्यमापद आत्मैव संशृणुते नापर इत्युक्तं स्थानादिप्रयत्नस्फुटतायां दन्तौष्ठपुटादिसंयोगविभागेनातिनिभृतमपि शब्दोच्चारे निकटतरवर्तिपरश्रवणमपि स्यादिति सशब्दतापत्तिरेव।
परैः संश्रूयते यस्तु सशब्दोऽसौ प्रकीर्तितः।
इत्युक्तं यतो न चात्र निकटादिविशेषः कश्चिदिति। परप्रमातृदर्शनमात्रगोचरजिह्वौष्ठपुटादिसंयोगेऽप्यात्मन एव श्रवणं स्यान्न परस्य यतः मध्यमापदमेवैतत्सम्पद्यते — वर्णस्य बहिरात्मलाभाभावात्। वाय्वभिघाताद्धि स्फुटवर्णो निष्पन्न एव न च तत्र वाय्वभिघातो बाह्यतापत्तिपर्यन्तः स्यात्। ओष्ठादिचलनमपि न तत्र वर्णांशेऽनुप्रविशेदपि तु स्वात्मनिष्ठमेव तात्कालिकं तत्स्यात्तात्कालिकेङ्गितनिमिषितकरव्यापारादिस्थानीये स्फुटस्थानकरणप्रयत्नयोगे तु वर्णनिष्पत्तावपि यदि नाम ध्वनीनां तारतम्येन तारमन्द्रादिविभागे दूरादूरादिश्रवणं स्यात्सर्वथा परैः श्रूयते — इति वैखरीपदमेवैतदित्यलं प्रसक्तानुप्रसक्त्या। सैव परमेश्वरी आमन्त्रणयोगेन स्फुटं शक्तिरूपतयोक्ता। नरशक्तिशिवात्मकं हीदं सर्वं त्रिकरूपमेव। तत्र यत् केवलं स्वात्मन्यवस्थितं तत् केवलं जडरूपयोगि मुख्यतया नरात्मकं घटस्तिष्ठतीतिवदेष एव प्रथमपुरुषविषयः शेषः। यत् पुनरिदमित्यपि भासमानं यदामन्त्र्यमाणतया आमन्त्रकाहम्भावसमाच्छादिततद्भिन्नेदम्भावं युष्मच्छब्दव्यपदेश्यं तच्छाक्तं रूपं त्वं तिष्ठसीत्यत्र ह्येष एव युष्मच्छब्दार्थ आमन्त्रणतत्त्वं च। तथाहि यथाहं तिष्ठामि तथैवायमपीति। तस्याप्यस्मद्रूपावच्छिन्नाहम्भावचमत्कारस्वातन्त्र्यमविच्छिन्नाहञ्चमत्कारेणैवाभिमन्वान आमन्त्रयते यथार्थेन मध्यमपुरुषेण व्यपदिशति सेयं हि भगवती परापरा। सर्वथा पुनरविच्छिन्नचमत्कारनिरपेक्षस्वातन्त्र्याहंविमर्शेऽहं तिष्ठामीति पराभट्टारिकोदयो यत्रोत्तमत्वं पुरुषस्य यदुक्तम्
यस्मात्क्षरमतीतोऽहमक्षरादपि चोत्तमः।
अतोऽस्मि लोके वेदे च प्रथितः पुरुषोत्तमः॥
इति। अत्र क्षराक्षररूपादुभयतोऽपि ह्युत्तमत्वमस्मीत्यस्मदर्थेनोक्तम्। नह्यत्र सर्वत्राहमिति परिमितं शरीरादि अपदिश्यते तस्य प्रत्यक्षेणैव ताद्रूप्यविरोधात्। तदेवमीदृशं स्वयम्प्रथात्मकं शिवात्मकं रूपम्। अत एव बोधस्यास्य स्वसंवित्प्रथात्मकस्य किञ्चिन्न ऊनं नाप्यधिकम् — तस्याप्रकाशरूपस्य चिन्मयेऽननुप्रवेशात्। तदपेक्षया च माध्यस्थ्यमपि न किञ्चित् — इत्युपचयापचयमध्यस्थानीयेदन्तानिर्देश्याभावलब्धप्रतिष्ठाने न प्रभवन्ति तद्बोधाविच्छेदरूपास्मदर्था विच्छेदितोऽपि युष्मदर्थ एवमेवेत्यत एव अलिङ्गे युष्मदस्मदी गीते। देहगतसङ्ख्याद्युपचारेण परापरादिशक्तिगर्भीकारात्सङ्ख्यायोगस्तूपपद्यते। तथाहि — स्वस्वातन्त्र्योपकल्पितभेदावभासस्यानन्तशरीराद्येकतयैव विमृशेदावां युवां वयं यूयमिति च। उपचयाद्यास्तु देहगता उपचरितुमपि न शक्याः — चिद्रूपस्योनाधिकतानुपपत्तेः। सर्वं हि सर्वात्मकमिति नरात्मानो जडा अपि त्यक्ततत्पूर्वरूपाः शाक्तशैवरूपभाजो भवन्ति — शृणुत ग्रावाणः मेरुः शिखरिणामहं भवाम्यहं चैत्रो ब्रवीमीत्यपि प्रतीतेः। शाक्तमपि युष्मदर्थरूपमपि नरात्मकतां भजत एव शाक्तरूपमुज्झित्वा त्वं गतभयधैर्यशक्तिरित्यनामन्त्रणयोगेनापि प्रतिपत्तेः। भवानित्यनेन पादा गुरव इत्यादिप्रत्ययविशेषैश्चापरावस्थोचितनरात्मकप्रथमपुरुषविषयतयापि प्रतीतिसद्भावात्। त्यक्तशाक्तरूपस्यापि चाहंरूपशिवात्मकत्वमपि स्याद्वयस्ये दयिते त्वमेवाहं भवामीति प्रत्ययात्। शिवस्वरूपमपि चोज्झितचिद्रूपमिव नरशक्त्यात्मकं वपुराविशत्येव। कोऽहमेषोऽहमहो अहं धिग् माम् अहो मह्यमित्यादौ ह्यहमिति गुणीकृत्याविच्छिन्नं स्वातन्त्र्यं मुख्यतया तु विच्छिन्नैवेदन्ता प्रतीयते यत्र भगवत्या अपराया उदयः। हेऽहमित्यादौ परापरशाक्तस्पन्दस्पर्श एव शिवस्य किन्तु पूर्वं पूर्वमव्यभिचरितमुत्तरत्र। तेन नररूपं स्फुटयैव प्रतिपत्त्या शाक्तशाम्भवधुरमारोढुं शक्नुयादेव न पुनर्वैपरीत्येनारोहणं स्फुटप्रतीतिमयम्। अत्यक्तनिजनिजरूपतया त्र्यात्मकत्वादेकद्विबहुरूपभागित्वमेति प्रत्येकमेतत्क्रियम्। उक्तं हि
एकं वस्तु द्विधा भूतं द्विधा भूतमनेकधा।
इति। एकात्मकत्वे ह्यप्रतियोगित्वात्शिवता प्रतियोगिसम्भवे शाक्तत्वमनेकतायां भेद एव नरात्मभाव एकस्यैव घटो घटौ घटा घटपटपाषाणा इत्यपि हि तिष्ठति तिष्ठतस्तिष्ठन्तीति चैकेनैव क्रियाशक्तिस्फुरितमेवैतद्यथोक्तम्
अनेकमेकधा कृत्वा को न मुच्यते बन्धनात्।
इति। अत एव नरशक्तिशिवात्मनां युगपदेकत्र परामर्श उत्तरोत्तरस्वरूपानुप्रवेश एव — तस्यैव वस्तुतस्तत्परमार्थरूपत्वात्स च त्वं च तिष्ठथः स च त्वं चाहं च तिष्ठाम इति प्रतीतिक्रम एवाकृतकसंस्कारसारः शाब्दिकैर्लक्षणैरनुगम्यते तथा च निजभाषापदेष्वपि संस्कारस्य यत्र नामापि नावशिष्यते बौद्धान्ध्रद्रविडादिषु तत्राप्ययमेव वाचनिकः क्रमो वचनक्रमश्च हार्दीमेव प्रतीतिं मूलतोऽनुसरन् तत्प्रतीतिरसरूपतया प्रतीतेरप्येवंरूपत्वमवगमयेद्यथोकं मयैव
न सा गीर्या न हृदयङ्गमगामिनी
इति। तत् सर्वथा अकृतका एवम्प्रतीतिर्यथोक्तम्
न तैर्विना भवेच्छब्दो नार्थो नापि चितेर्गतिः।
इति।...
Vastuto hi śṛṇoti paśyati vakti gṛhṇāti ityādi bhagavatyā eva rūpam| Yathoktam
Yena rūpaṁ rasaṁ gandhaṁ sparśaśabdau ca maithunam|
Etenaiva vijānāti kimatra pariśiṣyate||
iti vedānte parameśvareṇa| Na tu śravaṇaṁ nāma sphuṭakalakalātmakatāragadgadādirūpavarṇākarṇanameva| Tathāhi — Śrīparameśvara eva śrīsvacchandaśāstre japavibhāganirṇayāvasara evameva nirūpitavān
Ātmanā śrūyate yastu sa upāṁśuriti smṛtaḥ|
Atra hi madhyamāpada ātmaiva saṁśṛṇute nāpara ityuktaṁ sthānādiprayatnasphuṭatāyāṁ dantauṣṭhapuṭādisaṁyogavibhāgenātinibhṛtamapi śabdoccāre nikaṭataravartiparaśravaṇamapi syāditi saśabdatāpattireva|
Paraiḥ saṁśrūyate yastu saśabdo'sau prakīrtitaḥ|
ityuktaṁ yato na cātra nikaṭādiviśeṣaḥ kaściditi| Parapramātṛdarśanamātragocarajihvauṣṭhapuṭādisaṁyoge'pyātmana eva śravaṇaṁ syānna parasya yataḥ madhyamāpadamevaitatsampadyate — Varṇasya bahirātmalābhābhāvāt| Vāyvabhighātāddhi sphuṭavarṇo niṣpanna eva na ca tatra vāyvabhighāto bāhyatāpattiparyantaḥ syāt| Oṣṭhādicalanamapi na tatra varṇāṁśe'nupraviśedapi tu svātmaniṣṭhameva tātkālikaṁ tatsyāttātkālikeṅgitanimiṣitakaravyāpārādisthānīye sphuṭasthānakaraṇaprayatnayoge tu varṇaniṣpattāvapi yadi nāma dhvanīnāṁ tāratamyena tāramandrādivibhāge dūrādūrādiśravaṇaṁ syātsarvathā paraiḥ śrūyate — Iti vaikharīpadamevaitadityalaṁ prasaktānuprasaktyā| Saiva parameśvarī āmantraṇayogena sphuṭaṁ śaktirūpatayoktā| Naraśaktiśivātmakaṁ hīdaṁ sarvaṁ trikarūpameva| Tatra yat kevalaṁ svātmanyavasthitaṁ tat kevalaṁ jaḍarūpayogi mukhyatayā narātmakaṁ ghaṭastiṣṭhatītivadeṣa eva prathamapuruṣaviṣayaḥ śeṣaḥ| Yat punaridamityapi bhāsamānaṁ yadāmantryamāṇatayā āmantrakāhambhāvasamācchāditatadbhinnedambhāvaṁ yuṣmacchabdavyapadeśyaṁ tacchāktaṁ rūpaṁ tvaṁ tiṣṭhasītyatra hyeṣa eva yuṣmacchabdārtha āmantraṇatattvaṁ ca| Tathāhi yathāhaṁ tiṣṭhāmi tathaivāyamapīti| Tasyāpyasmadrūpāvacchinnāhambhāvacamatkārasvātantryamavicchinnāhañcamatkāreṇaivābhimanvāna āmantrayate yathārthena madhyamapuruṣeṇa vyapadiśati seyaṁ hi bhagavatī parāparā| Sarvathā punaravicchinnacamatkāranirapekṣasvātantryāhaṁvimarśe'haṁ tiṣṭhāmīti parābhaṭṭārikodayo yatrottamatvaṁ puruṣasya yaduktam
Yasmātkṣaramatīto'hamakṣarādapi cottamaḥ|
Ato'smi loke vede ca prathitaḥ puruṣottamaḥ||
iti| Atra kṣarākṣararūpādubhayato'pi hyuttamatvamasmītyasmadarthenoktam| Nahyatra sarvatrāhamiti parimitaṁ śarīrādi apadiśyate tasya pratyakṣeṇaiva tādrūpyavirodhāt| Tadevamīdṛśaṁ svayamprathātmakaṁ śivātmakaṁ rūpam| Ata eva bodhasyāsya svasaṁvitprathātmakasya kiñcinna ūnaṁ nāpyadhikam — Tasyāprakāśarūpasya cinmaye'nanupraveśāt| Tadapekṣayā ca mādhyasthyamapi na kiñcit — Ityupacayāpacayamadhyasthānīyedantānirdeśyābhāvalabdhapratiṣṭhāne na prabhavanti tadbodhāvicchedarūpāsmadarthā vicchedito'pi yuṣmadartha evamevetyata eva aliṅge yuṣmadasmadī gīte| Dehagatasaṅkhyādyupacāreṇa parāparādiśaktigarbhīkārātsaṅkhyāyogastūpapadyate| Tathāhi — Svasvātantryopakalpitabhedāvabhāsasyānantaśarīrādyekatayaiva vimṛśedāvāṁ yuvāṁ vayaṁ yūyamiti ca| Upacayādyāstu dehagatā upacaritumapi na śakyāḥ — Cidrūpasyonādhikatānupapatteḥ| Sarvaṁ hi sarvātmakamiti narātmāno jaḍā api tyaktatatpūrvarūpāḥ śāktaśaivarūpabhājo bhavanti — Śṛṇuta grāvāṇaḥ meruḥ śikhariṇāmahaṁ bhavāmyahaṁ caitro bravīmītyapi pratīteḥ| Śāktamapi yuṣmadartharūpamapi narātmakatāṁ bhajata eva śāktarūpamujjhitvā tvaṁ gatabhayadhairyaśaktirityanāmantraṇayogenāpi pratipatteḥ| Bhavānityanena pādā gurava ityādipratyayaviśeṣaiścāparāvasthocitanarātmakaprathamapuruṣaviṣayatayāpi pratītisadbhāvāt| Tyaktaśāktarūpasyāpi cāhaṁrūpaśivātmakatvamapi syādvayasye dayite tvamevāhaṁ bhavāmīti pratyayāt| Śivasvarūpamapi cojjhitacidrūpamiva naraśaktyātmakaṁ vapurāviśatyeva| Ko'hameṣo'hamaho ahaṁ dhig mām aho mahyamityādau hyahamiti guṇīkṛtyāvicchinnaṁ svātantryaṁ mukhyatayā tu vicchinnaivedantā pratīyate yatra bhagavatyā aparāyā udayaḥ| He'hamityādau parāparaśāktaspandasparśa eva śivasya kintu pūrvaṁ pūrvamavyabhicaritamuttaratra| Tena nararūpaṁ sphuṭayaiva pratipattyā śāktaśāmbhavadhuramāroḍhuṁ śaknuyādeva na punarvaiparītyenārohaṇaṁ sphuṭapratītimayam| Atyaktanijanijarūpatayā tryātmakatvādekadvibahurūpabhāgitvameti pratyekametatkriyam| Uktaṁ hi
Ekaṁ vastu dvidhā bhūtaṁ dvidhā bhūtamanekadhā|
iti| Ekātmakatve hyapratiyogitvātśivatā pratiyogisambhave śāktatvamanekatāyāṁ bheda eva narātmabhāva ekasyaiva ghaṭo ghaṭau ghaṭā ghaṭapaṭapāṣāṇā ityapi hi tiṣṭhati tiṣṭhatastiṣṭhantīti caikenaiva kriyāśaktisphuritamevaitadyathoktam
Anekamekadhā kṛtvā ko na mucyate bandhanāt|
iti| Ata eva naraśaktiśivātmanāṁ yugapadekatra parāmarśa uttarottarasvarūpānupraveśa eva — Tasyaiva vastutastatparamārtharūpatvātsa ca tvaṁ ca tiṣṭhathaḥ sa ca tvaṁ cāhaṁ ca tiṣṭhāma iti pratītikrama evākṛtakasaṁskārasāraḥ śābdikairlakṣaṇairanugamyate tathā ca nijabhāṣāpadeṣvapi saṁskārasya yatra nāmāpi nāvaśiṣyate bauddhāndhradraviḍādiṣu tatrāpyayameva vācanikaḥ kramo vacanakramaśca hārdīmeva pratītiṁ mūlato'nusaran tatpratītirasarūpatayā pratīterapyevaṁrūpatvamavagamayedyathokaṁ mayaiva
Na sā gīryā na hṛdayaṅgamagāminī
iti| Tat sarvathā akṛtakā evampratītiryathoktam
Na tairvinā bhavecchabdo nārtho nāpi citergatiḥ|
iti|...
Valójában (vastutas), a Szerencsés Létező Párjának (bhagavatyāḥ eva) természete (rūpam) (ilyen:) "Ő hall (śṛṇoti), lát (paśyati), beszél (vakti), fog (gṛhṇāti) és így tovább (iti-ādi) ". Ahogy (yathā) az meg lett határozva (uktam) a Legfőbb Úr által (parama-īśvareṇa) a Vedānta rendszerben (vedānte) :
"Mivel (yena) ő ismeri (vijānāti) a formát (rūpam), az ízt (rasam), az illatot (gandham), az érintést, a hangot (sparśa-śabdau) és (ca) a szexuális aktus örömét (maithunam) kizárólag (eva) Általa (etena), mi (egyéb) (kim) maradna (pariśiṣyate) itt --ebben a világban-- (atra... iti) (amit Ő nem ismer) ?".
Természetesen (nāma), a (fenti) aktusa a hallásnak (ebben a kontextusban) (śravaṇam) nem (na tu) fülelése (ākarṇanam eva) a betűknek (varṇa), miknek esszenciája (rūpa) egy hangos (tāra) és ködös artikuláció (gadgada), stb. (ādi), ami (ātmaka) egy nyilvánvaló (sphuṭa) kaotikus zaj (kalakala) .
Például (tathāhi) : A Svacchandatantra-nak nevezet tiszteletreméltó szövegben (śrī-svacchanda-śāstre), a ragyogó (śrī) Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ eva) a "japa" --mantra ismétlés-- (japa) osztálya (vibhāga) értelmezésének (nirṇaya) pillanatában (avasare), meghatározta (nirūpitavān) (a következőt) ilyen módon (evam eva) :
"Amit (saḥ-yaḥ tu) hall (śrūyate) az Én --Önmaga-- (ātmanā) úgy mond (smṛtaḥ) 'upāṁśu (-japa) ' --szó szerint rendkívül titkos 'japa' (upāṁśuḥ iti)".
Mert (hi) itt (atra) a Madhyamā (madhyamā) állapotában (pade), nincs senki más (na aparaḥ) csak az Én (ātmā) egyedül (eva), aki hall (saṁśṛṇute). Erről van (tehát) szó (iti uktam). Amikor tisztán kivehető artikuláció van jelen (sphuṭatāyām-prayatna), végrehajtva a kiejtés szervén keresztül (sthāna), stb. (ādi), a fogak (danta) elkülönülése (vibhāgena) (és) egyesülése miatt (saṁyoga), az üreg, amit az ajkak kinyitása (oṣṭha-puṭa), stb. hoz létre (ādi), még ha (api) (egy ilyen) kiejtése (uccāre) a szavaknak (śabda) a legnagyobb titokban történik (atinibhṛtam), jelen lehet (api syāt) (a kiejtett szavak) hallásának aktusa (śravaṇam) egy másik személy számára (para), aki nagyon közel áll (a 'japa'-t végrehajtó személyhez) (varti-nikaṭatara). Így (iti), jelen van ez a szerencsétlenség (āpattiḥ eva) a"saśabda" állapotával (sa-śabdatā).
(És mi a"saśabda" állapota? Maga a Svacchandatantra fejti ki:)
"Az (asau), ami (yaḥ tu) mások által (paraiḥ) hallott (saṁśrūyate), a (prakīrtitaḥ) 'saśabda' (sa-śabdaḥ)".
Ez lett kimondva (iti uktam). Ám (ca) itt --'upāṁśu (-japa) '-ban'-- (atra), ami miatt (yatas) nincs (na... kaścid) különbség (viśeṣaḥ) (még akkor sem, ha van) közelség (nikaṭa), stb. (ādi... iti).
Habár (api) a nyelv (jihvā) egyesülése (saṁyoge), az ajkak által keltett üreg (oṣṭha-puṭa), stb. (ādi) csupán (mātra) egy másik (para) szubjektum (pramātṛ) szemei számára (darśana) tapasztalhatók (gocara), a hallás aktusa (śravaṇam) -egy tőle (ātmanaḥ eva) különböző másik személy (parasya) számára nincs jelen (syāt-na) --senki sem hallja az ő"japa"-ját (Miért?) (yatas) Mert ez (a fajta"japa") (etad) csupán (eva) a Madhyamā (madhyamā) állapotát (padam) éri el (sampadyate). (Más szóval,) mert a betű nem éri el a külső szintet (varṇasya bahis-ātma-lābha-abhāvāt). A levegő (vāyu) erőteljes áramlásán keresztül (abhighātāt), valójában (hi... eva) egy tiszta (sphuṭa) betű (varṇaḥ) jelenik meg (niṣpannaḥ). De (ca) eme ['upāṁśu (-japa) ']-ban (tatra) (egy ilyen) erőteljes áramlása (abhighātaḥ) a levegőnek (vāyu) nem (na) végződik (paryantaḥ syāt) a külső kondícióba (bāhyatā) való belépéssel (āpatti) --összességében az ilyen fajta"japa" nem hallható--.
Még (api) az ajkak (oṣṭha), stb. (ādi) mozgása (calanam) is ebben (a fajta"japa"-ban) (tatra), sem (na) lép be (anupraviśet) a"varṇa" --szó szerint betű-- osztályba (varṇa-aṁśe), hanem (api tu) eme ("japa") (tad) megmarad (niṣṭham eva) magában (sva-ātma), amíg szól (tātkālikam... syāt). Mindazonáltal (tu), amikor egy tiszta artikuláció használata van jelen (yoge) a kiejtés (sthāna) szervei által (sphuṭa... prayatna-karaṇa) (és ez) ebben a pillanatban --amíg a"japa" szól-- (tātkālika) történik (sthānīye) gesztusok (iṅgita), a szemek becsukása (nimiṣita), kézzel végzett (kara) aktivitások (vyāpārā), stb. formájában (ādi), ha a (yadi nāma) betűk (varṇa) létrehozásában (niṣpattau api) jelen van (syāt) a hallás aktusa (śravaṇam), ami távoli (dūra), közeli (adūra), stb. (ādi), hangos és mély (tāra-mandra) tónusok tekintetében (vibhāge), stb. (ādi) a hangok (dhvanīnām) fokozatosságán keresztül (tāratamyena), (akkor egy ilyen"japa") minden módon hallható (sarvathā... śrūyate) mások számára (paraiḥ). Így (iti), ez (etad) a Vaikharī (vaikharī) állapot (padam eva). Elég (iti alam) szüntelen (prasakta) elmerülni (másodlagos témakörökben) (anuprasaktyā).
Ez a bizonyos (sā eva) Legfőbb Úrnő (parama-īśvarī) az (Ő) megszólítása (a"Figyelj, óh Úrnő" mondat) (āmantraṇa) által (yogena), tisztán meghatározott (sphuṭam... uktā), mint ami Śakti (śakti) formája (rūpatayā).
Mindez (sarvam-idam) --az univerzum--, lévén (ātmakam)"nara"-ból (nara), "Śakti"-ból (śakti) (és) "Śiva"-ból áll (śiva), bizonyosan háromrétű (hi... trika-rūpam eva).
Ott --eme háromrétű univerzumban-- (tatra), ami (tad) a (a háromrétűség) "nara" oldalához tartozik (nara-ātmakam), ami (yad) kizárólag (kevalam... kevalam) önmagában (sva-ātmani) marad meg (avasthitam), mivel az főként (mukhyatayā) egy élettelen (jaḍa) formával (rūpa) kapcsolódik (yogi), ugyanúgy (itivat), (mint amikor valaki azt mondja:) " (ott) van (tiṣṭhati) a kanna (ghaṭaḥ)". Ez (eṣaḥ) tisztán a harmadik személyé --szó szerint első személy-- (prathama-puruṣa-eva... viṣayaḥ) (és) egy maradéként van jelen (ami az első és második személyek után következik) (śeṣaḥ).
Továbbá (punar), az, ami (yad) megjelenik (bhāsamānam) még (api)"az"-ként is (idam iti), amikor (yadā) meg van szólítva (āmantryamāṇatayā), annak (tad) elkülönült (bhinna) állapota (bhāvam), mint"idam" --vagyis"ez"-- (idam) teljesen be van fedve (samācchādita) az"aham" --"Én"-- (aham) állapotával (bhāva) annak, aki megszólít (āmantraka), (és amikor) az formát ölt (vyapadeśyam) a "te" (yuṣmad) szóval (śabda), (akkor) az (tad) Śakti (śāktam) formájává (válik) (rūpam)."Te (tvam) állsz (tiṣṭhasi... iti)", itt (atra hi) ez (eṣaḥ eva) a jelentése (arthaḥ) a"te" (yuṣmad) szónak (śabda) és (ca) a megszólítás (āmantraṇa) princípiumának (tattvam).
Például (tathāhi), "mivel (yathā) én (aham) állok (tiṣṭhāmi), úgy (tathā eva) az (ayam) szintén (áll) (api... iti)". (Ilyen módon,) úgy tekintvén (abhimanvānaḥ), hogy az Abszolút Szabadság (svātantryam), (ami megjelenik, mint) az elkülönült (avacchinna) Én-érzet (aham-bhāva) öröme (camatkāra) az annak --ő vagy az-- (tasya api) "asmad" vagy"Én" (asmad) formájában (rūpa), mint (ami azonos) a zavartalan Ragyogásával (avicchinna... camatkāreṇa eva) (az egyén saját) "Énjének" (aham), valaki megszólít (āmantrayate). A valódi igazságnak megfelelően (yathā-arthena), mindenki második személyben beszél (amikor ilyen módon megszólít) (madhyama-puruṣeṇa-vyapadiśati). A Szerencsés Létező eme bizonyos Párja (bhagavatī-sā iyam) (ekkor) kétségtelenül (hi) a "Parāparā" állapotban van (ezen a szinten) (parā-aparā).
Mindazonáltal (punar), amikor jelen van az Én-tudatosság (aham-vimarśe), mint a teljesen független (nirapekṣa) Abszolút Szabadság (svātantrya) (ami feltárul, mint) zavartalan (avicchinna) Ragyogás (camatkāra) az"Én (aham) állok (tiṣṭhāmi iti)" (formájában), (az) a legnagyobb tiszteletre méltó (bhaṭṭārikā) Parā szint --a Legfőbb Śakti-- (parā) feltárulása (udayaḥ), amiben (yatra) az (első) személy (puruṣasya) felsőbbrendűsége (uttamatvam) (megnyilatkozik). Ahogy (yad) ki van mondva a (uktam) (Bhagavadgītā XV, 18-ban:)
"Lévén (yasmāt) Én (aham) túl (vagyok) (atītaḥ) a múlandón (kṣaram) és (ca) még a (api) múlhatatlanok is (akṣarāt), (Én vagyok) 'Uttama' vagy a 'A Legemelkedettebb Létező' (uttamaḥ) ; ezért (atas) engem (asmi) ünnepelnek (prathitaḥ) (mind) a világban (loke) és (ca) a Veda-kban (vede), mint a Legfőbb Személy (puruṣa-uttamaḥ... iti)".
(Az) "asmi" --Én vagyok-- (asmi iti) (szó) megjelent (uktam) itt --fenti stanzában-- (atra) azzal a céllal (arthena), hogy (rámutasson) "asmad" --"Én"-- (asmad) felsőbbrendű (uttamatvam) mind a múlandó, mind a múlhatatlan (kṣara-akṣara-rūpāt) tekintetében (ubhayatas api).
Itt (atra), bármilyen esetben (sarvatra), a korlátolt (parimitam)"aham" (aham iti) (azonosítva) a fizikai testtel (śarīra), stb. (ādi) egyáltalán nem (nahi) jelzett (apadiśyate), lévén nyilvánvaló összeférhetetlenség van jelen (pratyakṣeṇa eva... virodhāt) az azonosítással kapcsolatosan (tādrūpya) ebben az esetben --a korlátolt"én" esetében, a végtelen"Én"-hez viszonyítva-- (tasya).
Így (evam), Az (tad), ami fel van ruházva ilyen kvalitásokkal (īdṛśam) Śiva (śiva-ātmakam) természete (rūpam), Aki Önmaga (svayam) egy kiterjedéséből (prathā) áll (ātmakam).
Ezen bizonyos okból kifolyólag (atas eva), sem (kiñcid na)"kevesebb" (ūnam) sem (na api)"több" nincs jelen (adhikam) eme Bodha --Śiva-- esetében (bodhasya asya), Aki Saját (sva) Tudatosságának (saṁvid) kiterjedéséből (prathā) áll (ātmakasya), lévén nincs behatolás (ananupraveśāt) a Cit-be --Śiva-- (cit-maye) annak esetében, ami nem az (Ő) Fénye (tasya aprakāśa-rūpasya).
Szintén (ca), nem létezik (na kiñcid) középső kondíció --vagyis"kevesebb" és"több" közötti-- (mādhyasthyam) sem (api) Vele (tad) kapcsolatosan (apekṣayā). Tehát (iti), az"Én" (asmad) érzetei (arthāḥ), miknek esszenciája (rūpa) elválaszthatatlan (aviccheda) eme (tad) Bodha-tól (bodha) nem képes (na prabhavanti) nyughelye lenni (labdha-pratiṣṭhāne) (sem) nem-létezésnek --vagyis üresség-- (abhāva) (sem) annak, ami úgy jelzett (nirdeśya), (mint) "azság" --vagyis ami létezik objektívan és nem üresség-- (idantā) (legyen annak formája akár) növekedés --vagyis"több"-- (upacaya), csökkenés --vagyis"kevesebb"-- (apacaya) (és) az, ami középen van (sthānīya) --vagyis a"növekedés és csökkenés" közötti állapot--. A"te" (yuṣmad) jelentése (arthaḥ), bár (api) (látszólag) elkülönült (viccheditaḥ), "szintén ilyen" --mint az"Én" jelentése-- (evam eva iti). Ezért mind (atas eva) a"te", mind az"Én" (yuṣmad-asmadī) úgymond (gīte) nemtelen (aliṅge).
A számok használata (yogaḥ) (a"te" és"Én" számára) a megszámozás (saṅkhyā) esetében (upacāreṇa), ami testekhez (deha), stb. (ādi) tartozik (gata), a śakti-k vagy erők (śakti), (mik úgy ismertek, mint) "Parāparā" (parā-aparā) és így tovább (ādi), által (végrehajtott vagy létrehozott) produktum (garbhīkārāt) miatt lehetséges (upapadyate).
Például (tathāhi), az Ő (sva) Abszolút Szabadsága (svātantrya) által feltalált (upakalpita) dualitás (bheda) megnyilvánulásával kapcsolatosan (avabhāsasya), az egyén úgy tekinti (mindezt a dualitást) (vimṛśet), mint ami birtokol (egy inherens) egységet (ekatayā eva) (még) végtelen (ananta) testek (śarīra) stb. (ādi) (megjelenése) esetén is, (amit jelezhetünk annak kimondásával, hogy:) "mi ketten (āvām), ti ketten (yuvām), mi --hárman vagy többen-- (vayam), ti --többes számban vagyis három vagy több-- (yūyam iti ca).
Bár (tu), növekedés --vagyis"több"-- (upacaya), stb. (ādyāḥ) ami a testhez (deha) tartozik (gatāḥ) még csak hasonlatként (upacaritum) sem (api na śakyāḥ) használható (a Cit vagy Tudatossággal kapcsolatosan), mert alkalmatlansága van jelen (anupapatteḥ) a "kevés" és"több" állapotainak (ūna-adhikatā). Lévén (hi)"a Minden (sarvam), mindent (sarva... iti) tartalmaz (ātmakam)", még (api) az élettelen létezők --mozdulatlanok-- (jaḍāḥ), miknek esszenciája (ātmānaḥ) a"nara" --vagyis a harmadik személy minden olyannak formájában, ami a Māyātattva és az utolsó kategória között található-- (nara), megtagadván korábbi természetüket --mint merő élettelen entitások-- (tyakta-tad-pūrva-rūpāḥ), hivatottak arra, hogy felöltsék (bhājaḥ bhavanti) Śakti (śākta) természeteit --a második személy, mit a tattva-k alkotnak 3-5-ig, vagyis Sadāśiva, Īśvara és Sadvidyā-- (rūpa) (és) Śiva --az első személy, Akit az első két tattva alkot vagyis Śiva és Śakti-- (śaiva). (Például:) "Figyeljetek (śṛṇuta), óh hegyek (grāvāṇaḥ) !" --a harmadik személy második személyként kerül megszólításra--,"A hegyek között (śikhariṇām), Én (aham) vagyok (bhavāmi) a Meru (meruḥ) +" --a harmadik személy első személlyé válik-- és (ca) szintén (api) a meggyőződésből (pratīteḥ) :"Én (aham), Caitra (caitraḥ), beszélek" (bravīmi iti) --az első személy harmadik személlyé válik--.
Még (api) Śakti esetében is (śāktam), kinek esszenciája (rūpam api) a "te" (yuṣmad) jelentése (artha), eldobván (ujjhitvā) Śakti (śākta) természetét (rūpam), Ő felölti (bhajate eva) a"nara" kondícióját --harmadik személy-- (nara-ātmakatām). (Például:) "Te (tvam), akinek félelme (bhaya) eltűnt (gata), vagy az állandóság (dhairya... iti) ereje (śaktiḥ)", (a második személy, harmadik személlyé való transzformációja megmutatkozik) annak bizonyítékából , hogy (a"te") nem megszólítás (āmantraṇa) formájában használatos (an... yogena api) (és valójában felölti a harmadik személy formáját) .
És (ca) a különböző (viśeṣaiḥ) toldalékok , (mint) "pādāḥ" , "guravaḥ" , stb. (iti-ādi) együtt ezzel a (kifejezéssel) (anena) :"bhavān" --tiszteletteljes"te"-- , bár (api) aktivitásának terepe (viṣayatayā) a harmadik személy --szó szerint az első személy-- , "nara"-ból (nara) áll (ātmaka) (és abból), aminek használata alkalmas (ucita) az"apara-avasthā" --szó szerint"egy másik állapota"-- tekintetében, vagyis, ami használható"egy másik" személlyel kapcsolatosan-- , (mindez arra szolgál, hogy bemutassa) létezését (sat-bhāvāt) a tiszteletnek és hírhedtségnek .
Továbbá (api ca), (mindezek a tények látszanak) akkor is, amikor jelen van (api syāt) Śiva kondíciója (śiva-ātmakatvam), Kinek esszenciája (rūpa) az"Én" , annak esetében, amikor lemond az Ő Śakti --"te"-- természetéről (tyakta-śākta-rūpasya), (ami nyilvánvaló) a hétköznapi használatából (pratyayāt) (olyan frázisoknak, mint:) "Óh barátnő (vayasye), óh szeretett hölgy (dayite), Én (aham) valójában (eva... iti) te (tvam) vagyok (bhavāmi) !".
Szintén , Śiva --az első személy-- (śiva) esszenciális természetével kapcsolatosan (sva-rūpam), amikor az Ő formája, mint Cit vagy Tudatosság megtagadásra kerül (ujjhita-cit-rūpam iva), felölti (āviśati eva) a"nara" és"Śakti" --harmadik és második személy, rendre-- (nara-śakti-tmakam) formáját (vapus). (Például: Az olyan kifejezésekben, mint) "Ki (kaḥ) (vagyok) én (aham) ?","Ez (eṣaḥ) én vagyok (aham) ","Wow (aho), én vagyok (aham) !","Szégyen (dhik) rám (mām) !"," Óh (aho) nekem (mahyam) ! És így tovább (iti-ādau), nem kétséges (hi), (hogy) az"Aham" vagy "Én"-ben (aham iti), miután felruházta (Saját) zavartalan Abszolút Szabadságát különböző kvalitásokkal (guṇī-kṛtya avicchinnam svātantryam), jelzett (pratīyate), hogy különböző (vicchinnā eva)"azságok" (idantā) bizonyosan (tu) uralkodnak (mukhyatayā), amiben --egy ilyen elkülönült azságban-- (yatra) (megjelenik) egy feltárulása (udayaḥ) a Szerencsés Létező Párjának (bhagavatyāḥ), Aparā (aspektusában) --a harmadik személyben-- (aparāyāḥ).
(Egy olyan kifejezésben, mint:) "Óh (he) én (aham) !", stb. (iti-ādau), jelen van a kapcsolat (sparśaḥ eva) Śiva (śivasya) és Śakti (śākta) Vibrációja között (spanda), (az Ő) Parāparā --második személy-- (para-apara) (aspektusában). Mindazonáltal (kintu), az előző (állapot) (pūrvam) a következő felé halad (uttaratra) anélkül, hogy elhatárolódna (avyabhicaritam) az előző kondíciótól (pūrvam).
Ezért (tena), a"nara" szint --harmadik személy-- (nara-rūpam), az aktivitás egy tiszta folyama által (sphuṭayā eva pratipattyā), képes (śaknuyāt eva) felemelkedni (āroḍhum) (az állapotokba), mit Śakti és Śiva (śākta-śāmbhava) megkülönböztet (dhuram) (ebben a sorrendben) --második és első személyek--. Bár (punar), emelkedése (ārohaṇam) fordított sorrendben (vaiparītyena), nem tapasztalható tisztán (na... sphuṭa-pratīti-mayam) --vagyis"nara" nem képes elérni Śiva szintjét anélkül, hogy áthaladna a Śakti szinten--.
Eme (etad) hármas (trikam) --vagyis nara, Śakti és Śiva-- mindegyik (tagja) (pratyekam), lévén ők hármak (tri-ātmakatvāt), egy egészet formál, ami (a három részből áll, név szerint) (bhāgitvam eti) egyes, kettes és többes számok --szó szerint egy, kettő és sok-- (eka-dvi-bahu-rūpa), anélkül, hogy megtagadnák saját természetüket (a folyamat közben) (atyakta-nija-nija-rūpatayā). (Ahogy) + ki lett mondva (uktam hi) :
"Egy (ekam) valóság (vastu) kétrétűvé (dvidhā) válik (bhūtam), (és) kétrétűvé (válva) (dvidhā), sokká (anekadhā... iti) válik (bhūtam)".
Egy (valóság) esetében (ekasya eva), amikor az egy (ekātmakatve hi), (élvezi) "Śiva" természetét (śivatā), mivel nincs ellentétpárja (apratiyogitvāt). Amikor létezik (sambhave) egy ellentétpár (pratiyogi), (az) "Śakti" kondíciója (śāktatvam). (És) amikor sokaság van (anekatāyām), (az) az állapot (bhāvaḥ), melynek esszenciája (ātma) a"nara" (nara) +, (amikor telve van) különbözőségekkel (bhedaḥ eva). (Például,) "egy kanna (ghaṭaḥ), két kanna (ghaṭau), kannák --három vagy több--" (ghaṭāḥ) (és) még (api hi) (a szókapcsolat, felsorolás) is, (mint) "kanna, ruha és kő" (ghaṭa-paṭa-pāṣāṇāḥ iti), valamint (ca) (a ragozott igék, mint) "ő/az áll (tiṣṭhati), ők ketten állnak (tiṣṭhataḥ) (és) ők --hárman vagy többen-- állnak (tiṣṭhanti iti)". Eme (etad) Cselekvő Erő (kriyā-śakti) Vibrációja (sphuritam eva) kizárólag Egy által --vagyis Śiva által-- (végrehajtott) (ekena eva). Ahogy az (valahol) említve volt (yathā uktam) :
"A sokat --Śakti és nara szintjei-- (anekam) 'eggyé' --Śiva szintje-- (ekadhā) téve (kṛtvā), ki (kaḥ) ne lenne (na) felszabadult (mucyate) a kötöttségből (bandhanāt... iti)?".
Ezen bizonyos okból kifolyólag (atas eva), amikor jelen van egy"parāmarśa"-ja --a mentális megragadás egy aktusa, azaz"realizáció"-- (parāmarśaḥ)"nara"-nak,"Śakti"-nak és"Śiva"-nak --harmadik, második és első személy, rendere-- (nara-śakti-śiva-ātmanām) egy és ugyanazon helyen (ekatra), szimultán (yugapad), (létrejön) egy behatolása (annak ami alacsony) (anupraveśaḥ eva) annak esszenciális természetébe (sva-rūpa), ami magasabb (uttara) (és) még magasabb (uttara), mert az, (ami látszólag alacsony,) valójában a"Legfőbb Valóság" természete (tasya eva vastutas tad-parama-artha-rūpatvāt). (Például:) "Ő (saḥ) és (ca... ca) te (tvam) álltok (tiṣṭhathaḥ) " --a harmadik személy ("nara"), vagyis"ő", behatol a második személybe ("Śakti"), mert az ige második személy, kettes számban van ragozva--,"Ő (saḥ), te (tvam) és (ca... ca... ca) Én (aham) állunk (tiṣṭhāmaḥ... iti) " --mind a harmadik személy ("nara" vagy"ő") és a második személy ("Śakti" vagy"te") behatolt az első személy ("Śiva-"ba), mert az ige egyes szám első személyben van ragozva--. (Egy ilyen) fokozatossága (kramaḥ eva) a tiszta kognícióknak (pratīti), ami kvintesszenciája (sāraḥ) a természetes (Én-tudatosság) (akṛtaka) fennmaradó lenyomatainak (saṁskāra), azok által követett (anugamyate), kiknek neve (lakṣaṇaiḥ) "a nyelvészek" (śābdikaiḥ). Hasonlóképpen (tathā ca), még (api) (a stanzák) negyedeiben is, amik (padeṣu) népi (nija) nyelveken (bhāṣā) (íródtak), ahol a fennmaradó lenyomatok (saṁskārasya) nevei (nāma) még csak meg sem (na) maradnak (avaśiṣyate) - (például,) a Buddhisták (által használt nyelv) --vagyis Pāli.-- (vagyok azok, amiket) Āndhra és Draviḍa régiókban (használnak) --pl.: Telugu és a többi Dravida nyelv--, stb.- (bauddha-āndhra-draviḍa-ādiṣu), még (api) azokban is (tatra) (jelen van) ez (ayam) a fokozatosság (kramaḥ), amit kifejeznek a szavak (vācanikaḥ). És (ca) (egy ilyen) sora (kramaḥ) a kijelentéseknek (vacana), mik kezdettől fogva a Szív (hārdīm eva) tiszta kognícióját (pratītim) keresik (mūlatas anusaram), rámutat arra (avagamayet), ami ilyen --vagyis"nara","Śakti" és"Śiva" hármasára" (evaṁ-rūpatvam) -, még (api) (az említett) tiszta kogníción (magán) keresztül is (pratīteḥ), eme (tad) látható kogníció (pratīti) ízének (rasa) formájában (rūpatayā). Ahogy (yathā) magam tételeztem (uktam mayā eva) :
"Az (sā) nem beszéd (na... gīḥ), ami (yā) nem (na) megy (gāminī) (és) érinti meg a Szívet (hṛdayaṅgama... iti) ".
Ezért (tad), ez a fajta tiszta kogníció (evam-pratītiḥ) minden módon (sarvathā) természetes (akṛtakā). Ahogy (yathā) meg lett határozva (uktam) :
"Azok (taiḥ) nélkül --vagyis"nara","Śakti" és"Śiva" nélkül-- (vinā), sem (na... bhavet) szó (śabdaḥ), sem (na) jelentés (arthaḥ), sem (na api) mozgása (gatiḥ) a Tudatosságnak --azaz Cit-nek-- nincs" (citeḥ... iti) ".
...
Jelenleg még hosszú kifejtések nélkül
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza Stanzák 3 - 4 - 1. Rész |  |
Folytatás Stanzák 3 - 4 - 3. Rész |