| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
ŚIVASŪTRAVIMARŚINĪ (Shiva Sutra Vimarshini) 3. Fejezet (aforizmák 34-45) tiszta - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Tiszta fordítás
Bevezetés
A Śivasūtravimarśinī folytatódik: Kṣemarāja tovább kommentálja az aforizmákat:
Ez az utolsó 12 aforizmából álló csoport a 45-ből, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami az Āṇavopāya-val foglalkozik). Amint azt tudod, a teljes szöveg a Śivasūtra-k 77 aforizmájából, valamint a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem Śiva aforizmáit, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj a "Scriptures (study)/Śivasūtravimarśinī"dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg az eredeti Śivasūtra-k aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Śiva aforizmái, azaz a Śivasūtra-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Olvasd a Śivasūtravimarśinī-t és tapasztald meg a Legmagasabb Fényt, kedves Śiva.
Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
34. Aforizma
És, miután a Yogī-nak, aki meghaladta az állapotot, ahol a finom test --intellektus, egó, elme és a finom elemek-- (valódi) Tapasztalóként (ismert), az öröm és fájdalom tapasztalása nem belső --nem érinti valódi "Énjét", ahogy arra rámutatott az előző aforizma kommentárja--1 , ezért ő —
(A nemes Yogī) teljesen szabad attól --örömtől és bánattól--, (ő) egyedül van ekkor, (röviden, elérte saját Énjét, aki "csak" egy Ismerő, "csak" egy tiszta Tudatosság Egysége)||34||
Teljesen és különleges módon megszabadulva mindkettőtől -örömtől és bánattól - (és) nem érintve belül még csupán látens lenyomatok által sem 2 , (ő) egyedül van, (azaz, ő az), kinek természete a tapasztaló vagy tudó létéből áll kizárólag, aki tiszta Tudatosság --más szavakkal, ő csupán tiszta Tudatosság, az egyetlen és valódi Ismerője mindennek--|
Ez ki lett mondva a Tiszteletreméltó Kālikākrama-ban (is):
"A Yogī-nak el kell érnie a Yoga gyümölcsét, a dualitásnak (nevezett) nagy káprázat széthasításával, ami --a káprázat-- számos gondolatból faragott, (melyek olyan) tapasztalatokon (nyugszanak ,mint) öröm, bánat, stb. "||
A kifejezés "tu" --azaz ekkor-- (ami jelen aforizmában megjelenik) tisztán mutatja a különbséget azzal kapcsolatban, ami említve lesz (a következő aforizmában); tehát szintén (a "tu" szó) jelenik meg a következő aforizmában (s így tisztán mutatja a különbséget) azzal kapcsolatosan, (amit említett), jelen aforizma 3 ||34||
1 Létezik egy másik lehetséges fordítás a "saṁsparśa" szóra: kapcsolat. Tehát, a kifejezés "az öröm és fájdalom tapasztalása nem belső " erre változik "az örömmel és fájdalommal való kapcsolat nem belső ". Mindenesetre, a végső tanítás ugyanaz: öröm és bánat nem érinti esszenciális természetét egyáltalán.
2 Ő nem azonosítja magát a finom testtel (intellektus, egó, elme és finom elemek), nem beszélve a fizikai testről. Emellett, belsőleg nem érinti még a tevékenységek látens lenyomata sem, ezért ő nem érintett az okozati test által sem. Ő saját spirituális testében nyugszik, melynek neve szuperokozati test és még azon is túl. Ezért ő az, kinek természete a tiszta Tudatosság. Tény, "mindenki" tiszta Tudatosság, de az okozati, finom és fizikai testekkel való önazonosítás miatt, a legtöbb ember nem ébred rá esszenciális természetére, következésképpen kötöttségben él.
3 Egyrészt, a "tu" kifejezés az "ekkor" értelmében használatos a jelenlegi aforizmában, hogy teljessé tegye a nagy Yogī felébredett állapotáról szóló leírást. Másrészt, ugyanez a szó a "habár" értelmében van használva a következő aforizmában, mielőtt leírja a korlátolt létező állapotát. Ezt további aforizmák is bemutatják majd. Tény, hogy ha a korlátolt létező "nem eleve" a Legmagasabb Létező, akkor nem képes realizálni Őt. Senki sem érhet el semmit, ami nincs jelen már eleve. Ezt nagyon nehéz megérteni a legtöbb embernek, tudom, de teljesen igaz. Közvetlen tapasztalásból tudom ezt és nem csupán kinyilatkoztatásból vagy következtetésből.
Ha képes vagy tapasztalni saját Énedet, legalább egyszer, akkor ráébredsz, hogy folyamatosan tapasztalod Őt. Még egy nehezen megérthető igazság a legtöbb olvasó számára, hehe, de teljességgel igaz. Ha most nem érted, ne aggódj, mert előbb vagy utóbb meg fogod érteni, ha kitartó vagy a tanulásban, gyakorlásban, stb. Csak vágd folyamatosan az ágat "helyes" pozícióban és idővel egyszer csak hirtelen lezuhansz. Ha ebből a pozícióból vágsz, úgy látszik, nem történik semmi, egészen addig, amíg meg nem hallod recsegni az ágat, haha. Komolyan beszélek annak ellenére, hogy nevetek. Ez az egész szöveg ugyanezt az igazságot tanítja. Ha tovább olvasol újra és újra, az ág leszakad és ráébredsz, hogy te vagy a Legmagasabb Én. Mindig ugyanaz a történet, csak a testek/személyiségek változnak "látszólag". Röviden, ez a történet mindig "Rólad" szól, aki "az individuummá" (te) válik, majd vissza újra, mert senki más nincs itt. Ezért állítja az aforizma azt, hogy a nagy Yogī kevalī vagyis egyedül van.
35. Aforizma
(Śiva, a Śivasūtra-k szerzője) azt mondta --azaz a következőkben---
Habár, az, aki a káprázat összetett tömege,
az (csupán) tettekbe bonyolódik ||35||
A káprázattal (vagy) tudatlansággal. (A kifejezés) pratisaṁhata (azt jelenti), hogy ő --a korlátolt létező-- egy összetett tömeg azzal (töltve) --azaz káprázattal vagy tudatlansággal--. Ez okból kifolyólag, ő az öröm és bánat befogadója. Másrészt, mivel cselekvésbe bonyolódik, őt állandóan színezik a jó és rossz tettek |
Ez ki lett fejtve ebben a bizonyos (szövegben)--a Kālikākrama-ban-- :
""(Egy tudatlan személy esetében,) kit befed vagy eltakar az Arról --Énről-- való tudatlanság (és) a gondolatok feltárulása miatt nem válik spontán éberré na eva jhaṭiti samudbhāvayate) mindenről (a tattva-król vagy kategóriákról), melyek Śiva-val kezdődnek (mint saját esszenciális természete, ami a Tudatosság összetett egysége) 1 . Majd, jó és rossz állapotok jelennek meg ; és mivel (egy ilyen személy) annak (az Én-ről való tudatlanságnak) irányítása alatt áll, nagy fájdalom borul (reá), (említett) rossz állapotok miatt (aśubhebhyaḥ... bhāvebhyaḥ... iti)2 "||
||35||
1 Természetesen, a versmérték kényszeríti a szerzőt, hogy néhány szót eldobjon. Valami ilyesmi állna itt egyébként: "" - "Śivāditattvāṁścidghanasvabhāvatayā naiva jhaṭiti samudbhāvayate'khilān||" - "ő nem válik spontán éberré minden tattva-ról vagy kategóriáról, melyek Śiva-val kezdődnek, mint (saját) esszenciális természete, ami a Tudatosság összetett egysége ".
A "samudbhāvayate" összekapcsolás (szó szerint 'úgy tart, hisz, gondolkodik', stb.) itt úgy értelmezendő, mint "parāmṛśati" (mentálisan megragadja, éberré válik, stb.) A "jhaṭiti" szó azt jelenti "spontán". A teljes kifejezés célja, tanítása az, hogy egy tudatlan személy a Māyīyamala (mayikus tisztátalanság) áldozatává válik és ezért dualitást tapasztal. Más szavakkal, úgy tapasztal minden tattva-t, mint amik tőle különböznek. Olvasd el a Trika 4 dokumentumot további információkért a mala-król vagy tisztátalanságokról.
2 Ezeknek a rossz állapotoknak a gyökere a Kārmamala (Karmikus tisztátalanság). Ez a tisztátalanság egyszerűen zavarodottság a tettek valódi Cselekvőjével kapcsolatosan. Mivel e személy nem tudja, hogy kizárólag az Úr a valódi Cselekvője mindennek, ezért azt hiszi, hogy ő a cselekvő. Így, jó és rossz tettekbe bonyolódik, és borzasztó fájdalom lesz osztályrésze, a rossz tettek elkerülhetetlen gyümölcsei miatt. A Trika 4 dokumentum szintén sok információt nyújt a Kārmamala-val kapcsolatban is.
36. Aforizma
Így, még egy ilyen (tudatlan személy) számára is, aki elmerül a cselekvésekben, amikor megnyilvánul az egyesülés a (Legmagasabb Én) természetes Abszolút Szabadságával, mely a zavartalan Kegyelem --szó szerint az Erő alászállása-- nyomán tárul fel Maheśa-tól --szó szerint "Nagy Úr", Śiva egy jelzője--, akkor az ő esetében —
Amikor a különbség eltűnik, egy másik Teremtés létrehozásának kapacitása (megjelenik a felébredett Yogī-ban)||36||
(Először is, a "Bhedatiraskāre" összetételben, a "bheda" szó azt jelenti) "a különbségé vagy dualitásé" (mely a tapasztalások különböző terepeiből áll), (mely) megfelel az (olyan) tapasztalóknak, mint Sakala, Pralayākala, stb. kik természete (lekötött) a (hibás) koncepcióval vagy képzettel, miszerint (az ő) "Énjük" vagy "valódi Énjük" a test, életerő, stb. 1 .(Másrészt, ugyanezen "Bhedatiraskāre" összetételben, a "tiraskāre" szó azt jelenti) "az eltűnés nyomán", azaz amikor feloldódik vagy megszűnik a létező (különbség vagy dualitás), az egyén esszenciális természetének feltárulása miatt, mely a Tudatosság összetett egysége. (Összegezve, a teljes "Bhedatiraskāre" összetétel azt jelenti, "a különbség vagy dualitás feloldódása nyomán",) azaz az ő emelkedett állapotának fokozatos realizációjában, (mely) a (magasabb tapasztalók, mint) Mantra, Mantreśvara, (és) Mantramaheśvara formáiban jelenik meg. (Amikor mindez megtörténik,) egy másik Teremtés létrehozásának kapacitása, (vagyis a) Teremtőség állapota, (azért, hogy létrehozzon) dolgokat, saját vágya szerint, megjelenik (a megvilágosodott Yogī-ban)|
Tehát, a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban, (hallgatólagosan) említve van (a következő sorban) a különbség vagy dualitás eltűnése az ő esetében, a Svacchanda-hoz --A Független Úr, aki abszolút Szabad-- való hasonlóság miatt :
"A háromrétű japya-val 2 hasonlóvá válik Svacchanda-hoz --a Szabad Úr-- "||
(Lásd Svacchandatantra VI,54 utolsó sora)
(rögtön az után, hogy) ki lett mondva :
"Az istenek --isteni létezők--, mint Brahmā, Viṣṇu (és) Indra között (és ugyancsak) a siddha-k --nem a tökéletes létezők, hanem a szellemekhez képes magasabb rendű entitások-- (félistenek) között, daitya-k --démonok-- (és) urageśī-k --a kígyók királya-- között, ő válik a félelem adójává és feloldójává, átkozás (és) Kegyelem adományozás által, (rendre). Ő elpusztítja Kāla --halál és Yama, a holtak ura-- büszkeségét (és) még a hegyeket is leomlasztja "||
(Lásd Svacchandatantra VI,54 utolsó szakasza, a teljes VI,55.-el együtt)
||36||
1 A témakör már tömören ki lett fejtve általam a III,19, negyedik megjegyzésében. De meg kell ismételnem a kifejtésemet, mert fogok mondani néhány új dolgot a témával kapcsolatban. Van hét létező, vagy inkább egyetlen Létező hét állapota:
(1) Śiva (az ő terepe a Śiva és Śakti tattva-k, az első két tattva) - Ő a Legmagasabb Tapasztaló és minden létező esszenciális természete. Itt nincs jelen univerzum.
(2) Mantramaheśvara (az ő terepe a Sadāśiva-tattva, a harmadik tattva) - Bár az univerzum éppen megnyilvánul, még csupán egy homályos tapasztalás. Tehát, ez a tapasztaló még teljesen el van merülve saját Énjében vagy Aham-ban ("ÉN").
(3) Mantreśvara (az ő terepe az Īśvara-tattva, a negyedik tattva) - Az univerzum megjelenik, mint konkrét valóság, és az eredmény az, hogy ez a tapasztaló alaposan elmerül ebben a csodában, de fenntartja Én-tudatosságát érintetlenül.
(4) Mantra Mantra (az ő terepe a Sadvidyā or Śuddhavidyā tattva, az ötödik tattva) - Itt egyfajta egyensúly van az Aham ("Én") és az Idam ("Az", vagyis az univerzum) között. Ez a tapasztaló mindkét aspektusról éber egy időben.
Az előző négy tapasztaló isteni vagy magas rendű. Ők teljesen mala vagy tisztátalanság nélkül léteznek. Tény, hogy az első tapasztaló valójában nem is egyfajta tapasztaló, hanem az Úr Maga! Neki nincs tapasztalható univerzuma, mert teljesen Önmagában nyugszik, mint "ÉN" vagy Aham, azaz neki nincs "Idam"-ja ("Az") vagy univerzuma, mint tapasztalásának terepe.
Most pedig, a fennmaradó tapasztalók azok, akik elmerülnek a szenvedésben, azaz bheda-ban vagy dualitásban:
(5) Vijñānākala (az ő terepe a Sadvidyā és a Māyā tattva, azaz az ötödik és hatodik tattva-k közt húzódik).Ő realizálja, hogy Śiva az ő valódi "Énje", de erő hiányában van (ezért, ő "akala") az Āṇavamala miatt;
(6) Pralayākala (az ő terepe a Māyā tattva és annak öt Kañcuka-ja, a hatodiktól a tizenegyedik tattva-ig). Ez a tapasztaló szintén erő hiányában van (akala) és teljes mértékben az életerővel van azonosítva. Következésképpen, az univerzum egyfajta eltűnt állapotban jelenik meg számára. Más szavakkal, úgy tapasztalja azt, mint üresség. Megtartja a tisztátalanságokat, mint Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala, de az utolsó kettő nem aktív, mert az univerzum a "pralaya" vagy "eltűnés" állapotában van.
(7) Sakala (az ő terepe a Puruṣa-tól --a tizenkettedik tattva-- egészen az utolsóig terjed). Egyrészt, ez a tapasztaló nincs erő híján (ezért ő "sakala" vagy "erővel teljes"), de ez minden tekintetben korlátolt, különösen saját "én" koncepciójával kapcsolatosan. Ő a fizikai testét (mely az öt durva elemből áll) tartja valódi "énjének". Ez a hibás képzet arra veszi rá, hogy már eleve a korlátolt akarat, tudás és cselekvés erejét használja, számtalan haszontalan módon. Ahelyett, hogy az Én-realizációra használná azt, őrültként szalad örömök után és rohan minden fájdalom elől, folyamatosan keresve a Legmagasabb Gyönyört, de nem ismeri fel önmaga állapotát, mint a Legmagasabb Gyönyör keresője és azt a helyet, ahol e Gyönyör szunnyad (azaz saját valódi Énjében).
Oké, "bheda" vagy "különbség/dualitás" "megfelel" minden tapasztalónak a következő értelemben: "" - "Pramātṝṇāṁ yathāsvasvabhāvaṁ bhinnaprameyātmakabhedābhāsaḥ" - "A különböző prameya-kból álló bheda vagy dualitás megnyilvánulása megtartja a tapasztaló esszenciális állapotát". Prameya minden, amit egy tapasztaló tapasztal. Minden tapasztalónak van egy prameya-ja vagy tapasztalási terepe, mely megfelel saját természetének. Például, egy Sakala-nak van egy univerzuma, mely különböző valóságokból áll, Brahmā istentől az utolsó féregig, míg a Pralayākala-nak csupán üressége van, mint tapasztalásának terepe, vagy prameya-ja. Nagyon jó, ha szeretnél többet tudni erről a témáról:Olvasd el a dokumentumokat a Trika 1-től a Trika 6-ig. Emellett, elolvashatod a Ṣaṭtriṁśattattvasandoha-t is.
2 A "japya" kifejezés szó szerint azt jelenti "recitált mantra vagy ima", míg a jól ismert "japa", szó szerint azt jelenti "recitálása egy mantra-nak vagy imának". Tehát, az előbbi azt jelzi, ami recitálva van, utóbbi pedig a recitálás aktusa. Mindenesetre, ebben a kontextusban, a háromrétű japya-nál, egyik felsorolt szó szerinti jelentés sem működik. Három japya típus létezik: (1) Śāmbhava, ahol is a figyelmedet Śiva és Śakti (Az Úr és az Ő Ereje) közti összekötő pontra fókuszálod; (2) Śākta, ahol a figyelmed fókusza a pramāṇa és prameya (a tudás módja plusz a tudás maga és a tudható --azaz objektum--) közé irányul; (3) Āṇava, ahol a figyelmed a prāṇa és apāna (életerő mely kiárad és betér a kilégzéssel és a belégzéssel, rendre) közötti pontra irányul.
Természetesen a legtöbb törekvő a legegyszerűbb japya-val kezd, azaz a jól ismert kilégzés és belégzés (és vissza) közti résre való koncentrációval. Majd, tovább haladnak a következő szintre, az elme/érzékek/kogníció és objektumok (tudhatók) közti pontra való éberség által. Minden alkalommal, amikor tapasztalsz (ez a kogníció) valamit az elmével/érzékekkel, annak mindig egy tapasztalás vagy tudás az eredménye (pl.: látsz egy fát, majd azt gondolod, "Óh ez egy fa"). A hétköznapi emberek (vagyis egyszerű Sakala-k) éberek mind az objektumról magáról, mind elméjükről/érzékükről/tapasztalásukról, de a yogī-k különböznek ettől, mert ők éberek e két entitás (pramāṇa és prameya) közötti összekötő pontról is. Végül, a nagyon fejlett törekvők megérkeznek a legmagasabb japya formájához, azaz a Śāmbhavajapya-hoz, az Úr és az Ő Ereje közötti összekötő pontra való éberség által. Röviden, ő figyelmét az "Én" és az "Ő Én-Tudatosságának" egyesülésére fókuszálja. Nos ha elérted a spiritualitásnak ezt a szintét, akkor fogadd gratulációmat, fenséges Yogī vagy Yoginī, mert ezt megtenni rendkívül nehéz, olyannyira, hogy nem tudom abbahagyni a nevetést, akárhányszor csak eszembe jut,haha! Kizárólag az Úr Kegyelme az, mely bőséggel hullik egy személyre, képes valakit alkalmassá tenni a Śāmbhavajapya-ra.
37. Aforizma
Ez a (kreatív kapacitás) nem lehetetlen számára, mert -
(Bárki képes realizálni saját) kreatív erejét saját tapasztalása (által) ||37||
Az egyén kreatív ereje (vagy) a különböző rendkívüli dolgok teremtéshez való kapacitása bizonyított vagy megalapozott "svato'nubhavāt", azaz az egyén saját tapasztalatából --anubhava-- imagináció, álmok, stb. közben |
Az Tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban tételezve van, ezzel a szándékkal :
"Ez okból kifolyólag, a tapasztalás és végrehajtás ereje által, az egyén saját vágya szerint, minden élőlény tudó és cselekvő (erői) tisztán bizonyítottak vagy megalapozottak 1 "||
(Lásd Īśvarapratyabhijñā I,VI,11)
Így ennek lehetősége adott, ha ez a (Yogī), szilárd és erős eltökéltséggel meg akar nyilvánítani (saját) Vimarśa-ja (vagy Én-tudatossága) által, akkor szintén megjelenik a dolgok teremtése, vágyai szerint, amik --a teremtés-- mindenki számára közösek 2 |
Ez ki lett mondva a Tattvgarbha-ban is :
"Amikor ők --a nagy Yogī-k-- ragyognak --szó szerint ragyogóak-- hatékony jellegükkel (teremtő erejükkel) tisztán megnyilvánítanak, (minden) szilárd és erős akaratuk hamar (és) nagyon határozottan darabokra törik --képletesen értve--, és ezután akaratuk --akarat erejük-- Kalpapādapa vagy Kalpataru-vá --egy vágy-teljesítő fa-- válik 3 "||
||37||
1 Abhinavagupta szerint, ahogyan azt leírja az Īśvarapratyabhijñā kommentárjában, amit Īśvarapratyabhijñāvimarśinī neveznek, "Avabhāsana" (a tapasztalás ereje) a "Jñānaśakti"-t jelzi (a Tudás Ereje) és "Samullekha" (a végrehajtás ereje) a "Kriyāśakti"-ra (A Cselekvés Ereje) mutat rá. Előbbi elképzel, utóbbi végrehajt, azaz kivitelezi azt, amit az előbbi elképzelt. Tehát, a Cselekvés Ereje aktualizálja mindazt, amit előzőleg elképzelt a Tudás Ereje. Egyszerű!
Most lefordítom neked a stanza teljes kommentárját, nem csupán azért, hogy bizonyítsam az állításomat, hanem azért is, hogy mélységében megérthesd a stanzát. Igyekszem a legjobbat kihozni ebből, mert Abhinavagupta rendkívül komplex és tudományos tanító, ezért nagyon nehéz számomra, hogy helyesen értelmezzem az írásait. Mivel e mester írása nagyon bonyolult és tökéletes, ezért a szöveg minden részét külön kifejtem dupla kötőjelek között. Lássuk:
"(A 'samullekha' kifejezés a stanzában azt jelenti,) ami csordultig tele van "ullekha"-val (vagy" végrehajtással vagy megformázással. (Ez a megformázására utal) valami olyannak, akarat által, ami még nem került tapasztalásra, vagyis ami nem létezik kívül. És (az 'avabhāsana') kifejezés, avagy a tapasztalás ereje a vikalpa vagy gondolat síkján mutatja meg magát --vagyis egyértelmű csupán annak megragadása által, hogy a gondolatok miképp határoznak meg új dolgokat--. Utóbbi --a tapasztalás ereje-- bizonyított az előbbi --a végrehajtás ereje; azaz ha valami létrehozott, vagy végrehajtott, az egy érvényes bizonyítéka annak, hogy az az előzőekben tapasztalva (kitalálva) volt-- (jelenléte) miatt - Bármi is legyen felruházva aktivitással és élettel, legyen az akár egy féreg vagy Brahmā (maga) --a materiális univerzum teremtője--, a tudás ereje a cselekvés természetes ereje (ezen élőlényeknek) természetük szerint a tudás ereje és a végrehajtás ereje (rendre). Ezért, erre alapozva --azaz az imaginációra alapozva, melynek székhelye az élőlények képzelt birodalma, stb.-- annak még felvetése sem merül fel, hogy a teremtés magja, ami korábban igaznak lett elfogadva, valami más úr által kiviteleződik --röviden, minden élőlény tapasztalatából tudható, hogy bármi amit elképzelt és teremtett az ő elméjében, ahhoz nem szükséges egy rajta kívüli másik úr jelenléte, a teremtés alapjaként. Így, (egy ilyen élőlény) tisztán tudja és végrehajtja saját akaratát, hatalmát amit fel kell ismerni --azaz ő tud és végrehajt, mint egy úr (saját akaratából), de mégis fel kell ismernie saját hatalmát-- - Így (ez a hatalom) melyet a tudás, aktivitás és szabadság jellemez, egyes számban --azaz csupán egy hatalom létezik, nem kettő vagy több--, minden élet által birtokolt egyén esetében --azaz élőlények esetében--, valójában nyilvánvaló, hogy létük az egyetlen Úrból származik --dióhéjban, a hatalom, melyet az élőlények nyilvánítanak ki, mindegyikükben csupán egy, mely valójában arra mutat rá, hogy mindegyikük esszenciális természete "egyetlen" Úr--.
Jöjjön jólét minden lény számára!".
Remélhetőleg mindent jól értettem. Abhinavagupta annyira nagy mester és gondolkodó, hogy muszáj egy Kṣemarāja (Abhinavagupta fő tanítványa) szintű tanítvány jelenléte, hogy a tanításai Szanszkritul megfejthetőek legyenek. Légy kegyelmes, Uram, és emlékezz, hogy egyedül vagyok piciny csónakomban az eredeti szövegek, kommentárok és a Védikus látók bölcsességével bíró tudósok kifejtései óceánjának közepén, melyek legtöbbje tiszta Szanszkrit (még csak transzliterálva sincsen). Sajnos, nincs senki, fizikai értelemben, aki a fülembe suttogná a fordításokat, úgymond. Jó lenne, ha lenne egy, tudod. Nos, nekem tovább kell eveznem mindeközben.
2 Látszólag, a teremtés, ami közös, arra utal, hogy az univerzális. Ez igaz egy nézőpontból, hogy "minden létező" ugyanazt a teremtést birtokolja, mint a felébredett Yogī, mert kizárólag az Úr nyugszik mindenkiben, egyenlő mértékben. Mindenesetre, a bölcs szerint, ebben a bizonyos kontextusban a mondat értelmezése így helyes: "" - "Vimarśātiśayavaśātsarvajanaistannirmitirdraṣṭuṁ śakyate" - "A Vimarśa vagy Én-tudatosság --azaz Śakti-- felsőbbrendűsége miatt, e teremtés látható minden ember számára". Na, most már teljesen tiszta!
3 Ez Indra paradicsomának egyik fájára utal az öt közül. Ez a Kalpapādapa vagy Kalpataru, úgymond minden vágyat kielégít. Ugyanígy, amikor a Yogī hatékonysága (azaz kreatív ereje) a legmagasabb síkon jár, akkor akarat ereje teljesít minden vágyat. Tömören: Ők meg tudnak nyilvánítani bármit akaratuk által. Ez azért lehetséges, mert ekkor ők olyanok, mint az Úr Maga. Ez a helyzet, mi egyebet mondhatnék erről?
38. Aforizma
És miután ki lett fejtve a "karaṇaśakti" --kreatív erő-- szó, (Az Ő) Abszolút Szabadságának Ereje, minek természete a Turya --Negyedik Állapot-- (,mint) a tapasztaló esszenciája, ami nem egyéb, mint Bodha vagy Tudatosság, (tagadhatatlanul fel lett tárva,) ezért, e Turya esszenciális természetének stimulálására, melyet taszít māyāśakti 1 —
Élénkíteni (kell) a három állapotot --megnyilvánulás, fenntartás és visszavonás-- a legfőbb által (azaz, "a tudatosság negyedik állapota által, ami egy Szemlélője a másik háromnak és csordultig tele van transzcendentális Gyönyörrel")||38||
A három pada vagy állapot, melyet említettek a szavak (,mint) megnyilvánulás, fenntartás (és) visszavonás -melyet jellemez az objektumok felé való orientáció, intenzív ragaszkodás azokhoz (és) belső feloldódása ezeknek (az objektumoknak), (rendre)-, és ami ādi (vagy) a legfőbb, egy állapot, melynek neve Turya --a Negyedik--, a Gyönyör összetett egysége, mert áthatja vagy kitölti a (másik) hármat --megnyilvánulás, fenntartás, visszavonás-- a Legmagasabb Fénnyel--. (A Turya,) bár el van takarva māyāśakti által, megjelenik (egy pillanatra), mint egy villámcsapás, a különböző objektumok, stb. élvezetének pillanatában. Ezért, különböző esetekben (amikben a Turya megjelenik), habár csak egy pillanatra tárul fel, anuprāṇana-t --élénkítés-- kell végrehajtani, (vagyis anugatatayā prāṇana" vagy) megélesítését azt követve, az abban (a Gyönyörben) szunnyadó éberség jelenlétét, különböző fokozatokban. (Összefoglalva, az egyénnek végre kell hajtania a) e vitalitás stimulációját, azáltal, hogy önmagát élénkíti azzal a vitalitással |
Ez ki lett mondva a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban, kezdve --itt a szöveg leírja a Parā-t (egy kifejezés, mely női alakú és szó szerinti jelentése "a Legmagasabb", azaz a Legmagasabb Állapot vagy a Legmagasabb Istennő), mely Turyātīta-ként is ismert (A Negyediken túli Állapot)--:
"(Parā, a Legmagasabb Állapot vagy Istennő, a) Gyönyör, amit tapasztalni tud valaki --szó szerint az egyén saját tapasztalata által-- abban --az Én-tudatosságban--, (Az Ő) aktivitásának terepe szabad a gondolatoktól --azaz meg kell szabadulni minden gondolattól, hogy egy ilyen Állapot vagy Istennő megtapasztalható legyen--, (s) ami az egyén saját Énjének, azaz Bhairava-nak --Śiva, az Úr--, állapota, (nem más, mint) Bhairavī --Śakti vagy Bhairava Isteni Ereje--, kinek természete teljes --azaz Ő csordultig tele van a Legmagasabb Fénnyel, mely az univerzummal való egyesülés tapasztalatából tárul fel--.
Ez (a Legmagasabb Állapot vagy Istennő) valójában úgy tudandó, mint az --esszenciális természet-- tiszta formája, ami kitölti az univerzumot - stb. "||
(És később, e témakör) ki van fejtve hosszasan (a Vijñānabhairava-ban) (stanzák sora) által, (melyek) megmutatják az utat (a Legmagasabb Állapot vagy Istennő eléréséhez) :
"E fény, ami a Gyönyör Erejében való elmerülés végén (jelenik meg), ami --azaz az elmerülés-- egy nővel való szexuális aktus által tárul fel --dióhéjban, 'e fény, ami az orgazmus pillanatában tárul fel', úgymond a Legmagasabb Brahma --az Abszolút-- fénye, azaz (ez egy fény), mely az egyén saját Énjéhez tartozik 2 .
Óh istennő !, még a nő hiányakor is a gyönyör hullámai vannak jelen, a szenvedélyes csók, ölelés és szorítás formájában (jelenlévő), nővel való élvezet tapasztalásának intenzív emlékéből 3 .
Amikor egy ilyen nagy gyönyör eléretik vagy amikor egy rokon, barát, stb. újra látott, hosszú idő után, az ebből feltáruló örömön való meditáció után, az egyén azonosításra kerül vele --ezzel az örömmel-- (és) feloldódik benne 4 .
Az evés (és) ivás aktusából feltáruló ízhez tartozó öröm kiterjedéséből, az egyénnek kontemplálnia kell --a figyelem fókuszálásának értelmében-- eme (öröm) teljességének állapotán ; majd egy hatalmas gyönyör megjelenik 5 .
Egy Yogī esetében, aki az objektumok élvezetéből, (mint) dal, stb. feltáruló összehasonlíthatatlan ragyogással egységben van, elméje túlfűtöttsége miatt, (megjelenik) az azzal való önazonosítás --az összehasonlíthatatlan fénnyel--, (és ezért,) az Azzal --a Legmagasabb Brahma-val vagy Abszolúttal-- való önazonosítás miatt (feltárul)6 — stb. "||
Ez (az igazság) meg lett mutatva a (Spandakārikā-kban), így kezdve :
"A Spanda szilárdan áll abban az állapotban vagy kondícióban, amibe (egy személy) belép (, amikor az) rendkívül mérges, mérhetetlenül elégedett vagy örömmel telt, arra reflektál "mit csináljak? ", vagy az (életéért) küzd ||22||
(Lásd Spandakārikā-k I,22)
és befejezve ezzel :
"…(Habár a Yogī, aki) nem elfedett (a tudatlanság sötétsége által), megmarad éberen és megvilágosodottan (ezen állapotokban)"||
(Lásd Spandakārikā-k I,25 - utolsó része)
Ez (a témakör) általam elemezve lett a Spandanirṇaya-ban, anélkül hogy bármilyen szó szükséges lenne még az (elemzés) teljességéhez --abban az értelemben, hogy a témakör "teljesen" ki lett elemezve itt, a Spandanirṇaya-ban, ami az ő tudományos szintű kommentárja a Spandakārikā-khoz--|
Az aforizma által említve lett (,hogy) "A tudatosság negyedik állapotát, (ami egy Szemlélő), [bele kell önteni, mint (szakadatlan folyó) olajat] a (másik) háromba, (azaz az ébrenlétbe, álomba és mély-alvásba). (III,20) (jelen szövegben) (3-20 iti) " --az idézett aforizma többi része zárójelben van--, élénkíteni kell a Turya --a Negyedik-- által, az ébrenlét, stb. tekintetében --azaz ébrenlét, álom és mély-alvás-- |
Ebben az aforizmában --amit jelenleg tanulmányozunk--, (élénkíteni kell a Turya által) a minden állapotban jelenlévő bevezető, köztes és végső pontokat --ébrenlétben, álomban és mély-alvásban--, (de itt ez) egy közvetett módon van kifejtve, mint megnyilvánulás, fenntartás (és) visszavonás. Ez a különbség ||38||
1 A "māyāśakti" szó nem szinonimája a "māyātattva"-nak (a jól ismert 6. tattva-nak, az univerzális megnyilvánulás folyamatában), mert előbbi egy "erő", utóbbi pedig egy "megnyilvánulás". Tehát māyāśakti egy erő, ami által az Úr képes különbséget vagy dualitást teremteni. Ő Saját māyāśakti-ját használja, hogy elfedje esszenciális természetét saját maga elől. Egy paradoxon! Természetesen, ez mind rólad szól, olvasó! Ez most történik (és nem egy távoli galaxisban!)…nézd Saját māyāśakti-dat, hogyan fedi el valódi "Én"-ed és cseréli ki azt arra, amit úgy nevezünk hamis "én" vagy egó. Te nem vagy a finom test, mely intellektusból, egóból, elméből és finom elemekből áll, de még csak az okozati sem, ami életerőből áll. Te Ő Vagy! Amikor ezt realizálod, akkor a "kívánt Állapotban vagy", a Trika szerint, akárhol is legyen a fizikai testet, akárhová is menjen az elméd és akármi is legyen a helyzeted az életben.
Csukd be a szemed egy pillanatra. Most nyisd ki. Ez az Ő megnyilvánítása az objektumok tekintetében. Most tartsd egy kicsit nyitva és tartsd az objektumokat magad előtt. Ez az Ő fenntartása az objektumok tekintetében. Végül csukd be a szemed újra. Ez az Ő visszavonása. Majd, ismételd a folyamatot, de rögzítsd figyelmedet az "Én"-re (a Szemlélőre vagy Tudóra), és ne az objektumokra. Nos, ez a Turya. Ha ezt a megfelelő módon csinálod, megtapasztalod a Legmagasabb Gyönyört, mert ez a Turya természete. Ez minden Gyönyör, ami most egyetlen helyre került, azaz Beléd, a Szemlélőbe vagy Tudóba. Érzed ezt a csodát a másik három állapotban is, mert e Legmagasabb Gyönyör parányi szikrája átsugárzik māyāśakti által szőtt hálón. Amikor ez a háló feloldásra kerül, megtapasztalsz minden lehetséges Gyönyört egy pillanatban. Masszív Gyönyör önt el, teljesen spontán. Természetesen e kolosszális Gyönyör elérésének folyamata fokozatos és a kapacitásodhoz mérten épül fel. Ezt preferálod inkább, vagy a Sakala gyötrelmes állapotát, aki minden pillanatban a boldogságért koldul?
De, amikor eléred minden lehetséges Gyönyör (Turya) megtapasztalását, tovább tudsz menni, a Turyātīta (a Turya-n vagy a Negyediken túli állapot) felé. Ebben az állapotban nem tapasztalsz semmit, csak tiszta Tudatosságot, ami abszolút sérthetetlen. Bár nem abban az értelemben sérthetetlen, mint egy szuperhős, aki megállítja a golyókat saját kezével…nem…ez nem ugyanarról a nyomorult Sakala állapotról szól, hanem annak "újratöltéséről", de egyfajta új tapasztalásban. Sérthetetlen vagy, mert semmi mástól nem függ a létezésed. Mindig ez vagy, de a Turyātīta-ban valódi realizációd születik erről és megérted, hogy ez abszolút igaz. Míg fenntartod ezt a realizációt, addig "kétségtelenül" azt tapasztalod, hogy te vagy a Legmagasabb Létező, akár van fizikai tested, akár nincs, akár megállt az elméd, akár nem, akár a Tejúton vagy akár az univerzum legtávolabbi galaxisban élsz, stb. Ez nem merő közöny vagy nagyravágyás (mert ezek még mindig az elme birodalmában léteznek), hanem valódi, abszolút ragaszkodás mentesség minden tekintetében (individualitás, elme, test, élet, halál, idő, félelem…minden!). Megmaradsz, mint tiszta Tudatosság, Abszolút Szabadságban!
Először ez a tapasztalás csak egy pillanatra van jelen és kizárólag az Ő Kegyelméből történik meg, de ahogy stabilizálódsz a Turya-ban, az esélyed a Turyātīta-ra egyre növekszik. Ez a tapasztalás abszolút lehengerlő és bármiféle kifejtésen túl van. Izgalmas kérdés, hogy mikor jön el a Turyātīta tapasztalása először. Csak egy pillanatig tart, de nem tudod megmondani "meddig", mert a Turyātīta-ban nincs idő és tér, annak ellenére, hogy tapasztalod a testedet, külső tárgyakat, stb. Tény, hogy képes vagy a szokásos aktivitásokat véghezvinni Turyātīta-ban. Mindazonáltal, tapasztalsz ugyan teret, időt, mozgást, stb., de semmi sem ugyanaz, mint korábban (azaz, amikor még nem volt meg ez a realizációd). Nem tudom helyesen kifejteni ezt szavakkal, természetesen. Írhatnék egy teljes könyvet, és a kifejtésem még akkor is pontatlan lenne, mivel a szavak a Turyātīta után nyilvánulnak meg, nem előbb. Tehát, először is hirtelen jön és csak rövid ideig tart, ez az, amit észreveszel. Ennek elérése után, az jut eszedbe, hogy mi a bánatot csináltál eddig. Ehhez a tapasztaláshoz képest, minden korábbi tapasztalásod merő "por" csupán. Oh igen, az csupán a Tudatosság játéka volt, tudod. Mindenesetre, a Turyātīta közben minden úgy jelenik meg, ami át van itatva az egyelőséggel, azaz, nincs véleményed semmivel kapcsolatban és semmi ellen. Annak ellenére, hogy ugyanúgy cselekszel, és a gondolatok tárulnak fel továbbra is, teljes vélemény áradatok és hasonlók, te megmaradsz teljes mértékben ettől elhatárolódva. Ez csupán "Létezés" túl minden "vágyon", "tudáson" és "tetten". Hihetetlen! És természetesen egyre többet akarsz belőle. Ez a te Kincsed, és ha egyszer felfedezted, lehetetlen, hogy csak úgy tovább állj és elfelejtsd. NEM, akarod az egészet, bármibe kerüljön is a Turyātīta visszaszerzése, mert ez az élet legfontosabb dolga ("semmi sem relevánsabb, mint visszakapni", ez az, amit érzel és igen!, mi lehet fontosabb, mint saját Szabadságod?)…de…reáébredsz, hogy nem tudod eléri újra "akaratból". Ez kizárólag az Ő Kegyelmétől függ, annak ellenére, hogy Te Ő Vagy.
Ezen a ponton türelmesnek kell lenned és tovább élvezni a Turya-t és annak tömör Gyönyörét egyre intenzívebben, amíg ki nem tölti az egész életedet. Fokozatosan, a Turyātīta egyre több és több (Turya) látogatást igényel tőled, mielőtt teljesen felszabadulttá válsz, azaz teljesen Szabaddá, mint az Úr. A Guru-m adta át nekem ezt az igazságot: "Isten benned nyugszik, mint te magad", és ez az, amit felismersz előbb, vagy utóbb, ha kitartó vagy. Megnyugtatlak, hogy Istennel való teljes találkozás, a legbámulatosabb tapasztalás, amit egy emberi létező csak elérhet! Bárki is legyen az olvasó, az Úr Fényében Ragyog mindig és mindenütt. A szerző valami ilyesmit fejez ki, csak nagyon homályos módon, azaz nem úgy, mint az én részletes kifejtésem. OK, elég most a titkok kifejtése a Turyātīta-ról.
Visszatérve az objektumok megnyilvánulásának, fenntartásának és visszavonásának folyamatához, nincs ebben semmi bonyolult, mert saját tapasztalatodhoz tartozik. Még akkor is, amikor minden érzékszerv be van zárva (pl.: amikor alszol), a mentális objektumok továbbra is megnyilvánulnak, fennmaradnak egy darabig, majd feloldódnak. Még a mély-alvás üressége is megnyilvánul, fennmarad és feloldódik. Bár, a Turya szüntelen jelen van és áthatja a három másik tudatállapotot. Annak nincs megnyilvánulás, fennmaradása és feloldódása, mivel az nem egy objektum (amit bárki tapasztalhat, mint pl.: a tested, egy asztal, egy gondolat, stb.), hanem Legmagasabb Szubjektum vagy az Úr (Te!).
Tény, hogy akár realizálod, akár nem, hogy te vagy a Szemlélő vagy Tudó (az Úr), akkor is Ő vagy. Senki más nincs itt, csak az Úr. Bármi, ami úgy látszik, hogy elkülönült vagy különböző tőle, az csupán az Ő māyāśakti-jának játéka.
2 A Vijñānabhairava eme stanzája nagyon trükkös, és ha Szanszkrit tanulóként megpróbálod lefordítani, akkor komoly segítség nélkül valószínű, hogy hibázni fogsz. Hogy ezeket a hibákat elhárítsuk és, hogy bemutassuk e megjegyzés olvasójának, hogy miért úgy fordítottam a stanzát, ahogy, idéznem kell néhány kifejtést a Śivopādhyāya által írt kommentárból…igen, továbbra is fordítok, hehe. Lássuk: "" - "'Śaktisaṅgama' (azt jelenti) 'szexuális aktus egy nővel'; 'saṅkṣubdha' pedig 'amit ez (az aktus) létrehoz'; 'śaktyāveśa' (rámutat a) Gyönyörben --azaz Śakti-- való elmerülésre; (és) 'tadāvasānika' (jelzi) '(az elmerülés) végén'". Ezután, a bölcs kifejti a következőt: "" - "... brahmatattvasya sukhaṁ parabrahmānandas..." - "... "…a Brahmatattva fénye, azaz a Legmagasabb Brahma --az Abszolút-- Gyönyöre", és végül "" - "... tatsukhaṁ svakameva svākyam... ātmana eva sambandhi..." - "…a fény 'svākya' vagy 'az egyén sajátja', (röviden,) kizárólag az egyén saját Énjéhez tartozik…", azaz az egyén maga e fény forrása "mindig".
Mindazonáltal, a bölcs idéz még egy stanzát, arra az esetre, ha valaki félreértené a tanítást:
"Amikor valaki szorosan megölel egy nőt, akkor tudja/tapasztalja sem kívül sem belül --hogy teljes egység van jelen--. A Védikus szöveg mondta (ezt, mint) példa vagy illusztráció. (Csak) egy bolond gondolja, hogy ez egy intelem (merő állati élvezetek gyakorlására)".
Ne légy bolond és vedd ezt az analógiát egyfajta példaként, hogy miképp szűrődik át az Úr Gyönyöre a Saját māyāśakti-ja által szőtt hálón, egy nővel való szexuális aktus közben. Merő szexuális aktivitás nem ébreszt fel téged, csak kifárasztja az elmédet és testedet. Azért, hogy szexuális aktus által érhess el (spirituális) feléledést, nagyon erős Yogī-nak kell lenned, aki temérdek és pontos tudással rendelkezik arról, hogy valójában mi a nő a férfihoz viszonyítva. Mivel a legtöbb férfi nincs birtokában e tudásnak és erőnek, nem ajánlott, hogy a Turya Gyönyörét egy nővel való szexuális aktuson keresztül keresse. Bárki, aki merő Sakala vagy valaki, aki teljes mértékben azonosítja magát fizikai testével, elméjével, egójával, nem érheti el Brahma "teljes" Gyönyörét szex által, csupán "csak" egy pici cseppjét, mely átszűrődik.
További analógiák jönnek a Vijñānabhairava-ból. Oké, minden teljesen tiszta már.
3 Na, találd, ki mi jön most? Még egy trükkös stanza a Vijñānabhairava-ból. Egyáltalán nem ajánlom ezt a szöveget a Szanszkritban kezdőknek. Csak fejlett fordítóknak való, akik el tudják olvasni az ide tartozó kommentárokat Kṣemarāja-tól és részben Śivopādhyāya. Létezik egy másik kommentár is Ānandabhaṭṭa-tól, melynek neve Vijñānakaumudī. Ha megvan mindkettő neked, óvatosan a stanzák számozásával, mert nem egyeznek meg minden esetben (pl.: a 70. stanza-t fogom most kifejteni, az első kommentár alapján, de ez a Vijñānakaumudī-ban a 69.!). Nos, azt a kommentárt használom, amit Kṣemarāja és Śivopādhyāya írt, hogy minden problémát feloldjak bizonyos kifejezések jelentéseit illetően:
"" - "Lehanaṁ vaktrāsavāsvādanaṁ paricumbanamiti yāvat| Āmanthanaṁ pradhānāṅgaviloḍanamāliṅganaṁ vā| Ākoṭaḥ punaḥpunarmardanaṁ nakhakṣatādirvā|" - "(A kifejezés) 'lehana' (szó szerint azt jelenti) 'megízlelni egy nő ajkának nektárját (saját) száddal', azaz 'szenvedélyesen csókolni' --a 'pari' előtag erősíti a 'cumb' gyököt, azaz 'csókolni', így a 'szenvedélyesen' hozzá lett adva a jelentéshez--; ez a jelentés. (Más részt,) 'āmanthana' 'kavarni a test fő tagjaival' vagy 'ölelkezni'. (és) 'ākoṭa' (jelzi) 'nyomni újra és újra' vagy 'kaparás körömmel'".
Óh ez remek volt!, hehe. Most már érted teljesen, hogy a kifejezések mit jelentenek. Egy jó Szanszkrit szótár nem elég, hogy megértsd a stanza-t, mint látod. Ez nagyon gyakori a legtöbb Szanszkrit szöveg esetében, mely filozófiával foglalkozik, mélységében, de némelyik darab helyes fordítása különösen bonyolult, megfelelő segítség nélkül, pl.: a Vijñānabhairava, Svacchandatantra és Mālinīvijayatantra. Az ide tartozó kommentárok segítsége nélkül, melyeket igen magas szintű tudósok és mesterek írtak, még csak el sem lehet kezdeni fordítani őket. És nagyon sok esetben több idő a kommentárt megérteni, mint a szöveget magát (nem viccelek). Mindent egybevéve, a Szanszkrit tudásod és a filozófiai tudásod is nagyon stabil kell, hogy legyen, különben elsüllyedsz, ha belevágsz egy olyan monumentális szöveg fordításába, mint amit példaként idéztem.
4 Oké, fel kell vetnem két állítást: (1) Ānandabhaṭṭa szerint az ő Vijñānakaumudī-jában: "" - "... bāndhave vā suhṛdādau cirakālānantaraṁ... dṛṣṭe..." - "… vagy amikor a 'bāndhava', azaz egy 'suhṛd' hosszú idő után újra megjelenik…". A szó "suhṛd" (szó szerint jó szívű) egy olyan személyre utal, akit szeretünk. Nagyon gyakran "barátként" van fordítva, de jelent "szövetségest" is. És Kṣemarāja és Śivopādhyāya kommentárja szerint: "" - "... bāndhave putramitrādau..." - "…egy 'bāndhava', azaz fiú, barát, stb…". Most már érted miért fordítottam a "bāndhava" szót, barátnak".
(2) E két nagy bölcs (Kṣemarāja és Śivopādhyāya) által írt kommentárban és a Vijñānakaumudī-ban is különböző olvasata jelenik meg a stanza utolsó sorának: "" - "Ānandamudgataṁ dhyātvā tallayastanmanā bhavet" - "A feltáruló örömön való meditáció után, az egyén feloldódik benne --az örömben-- (és) az elme beleolvad --szó szerint 'az egyén valaki olyanná lesz, akinek elméje beleolvadt abba'".
Ez az!
5 A "Bhāvayedbharitāvasthāṁ..."rész a stanzában nehezen megérthető, de szerencsére a bölcs Ānandabhaṭṭa rávilágít az ő Vijñānakaumudī-jában"" - "... tadanubhavenānandapūrṇatvāvasthāyāṁ bhāvayata ekāgracittasya paramānandaprāptir..." - "Az (ízhez tartozó) öröm tapasztalása által, a legmagasabb gyönyör elérése van jelen, annak esetében, aki kontemplál --azaz kinek elméje koncentrált -- eme öröm teljességén".
Immáron a fordításom miértje tiszta számodra.
6 Mivel a stanza utolsó része nagyon trükkös, Kṣemarāja és Śivopādhyāya kommentárjához kellett folyamodjak, hogy teljesen megértsem a jelentést: "" - "... tasya manorūḍherhetoryattanmayatvaṁ śāktasparśāveśastena hetunā tadātmatā— parabrahmamayatvāpattiḥ|..." - "A Yogī elméjének túlfűtöttsége (felmagasztosulása) miatt, az azzal való önazonosítás jelenik meg --eme összehasonlíthatatlan fénnyel--, ami egy elmerülés Śakti --az Isteni Erő, az Én-tudatosság formájában-- érintésében. Ezért (az azonosítás vagy elmerülés miatt) önazonosítás jön létre Vele, azaz önazonosítás a Legmagasabb Brahma-val --Abszolút--".
Oké, kész!
39. Aforizma
És ez a (Yogī), elérvén a három állapot --megnyilvánulás, fenntartás és visszavonás-- élénkítését a fő --azaz Turya-- által, csupán egy belső szilárd megragadás kondíciójában, nem lehet boldog (csak ennyivel), hanem -
Ahogy a mentális állapotok (esetében), (úgy a) test , az érzékszervek és külső objektumok --bāhya-- (esetében is), ("élénkíteni vagy feléleszteni" kell azokat a tudatosság negyedik, Gyönyör teli állapotának beoltásával"||39||
(Az előző aforizmát hozzá kell adni a jelenlegihez, hogy értelme teljes legyen:) "(Élénkíteni a három állapotot --megnyilvánulás, fenntartás és visszavonás-- a legfőbb által (azaz, "a tudatosság negyedik állapota által, ami egy Szemlélője a másik háromnak és csordultig tele van transzcendentális Gyönyörrel")
Miképp élénkítenie kell a Turya --a Negyedik, ami a Gyönyör masszív egysége-- által, a belső mentális állapotok tekintetében, úgy szintén még a külső kondíciók tekintetében is, mik természete a test, érzékszervek (és) külső objektumok megnyilvánulása, élénkítenie kell az --Turya-- által, nagyon fokozatosan, azaz fokozatokkal, a belső éberség szilárd megragadásból (származó) erő segítségével|
Ez lett kifejtve a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban :
"Úgy kell emlékeznie az egész világra vagy saját testére, mint amit saját gyönyöre jár át. Ezzel egyidejűleg --azaz, amikor valaki képes így emlékezni--, a Legmagasabb Örömmel van kitöltve, saját Nektárja miatt "||
Ezen a módon, az Abszolút Szabadság Ereje, minek természete Gyönyör, megnyilvánul minden állapotban, (és, mint végső eredmény) Teremtővé válik (aki képes megnyilvánítani bármit,) ami vágyott 1 ||39||
1 Az Úr Abszolút Szabadsága mindig meg van nyilvánulva minden állapotban, de a nagy Yogī esetében a különbség abban áll, hogy ő teljesen éber eme Abszolút Szabadságról. Más szavakkal, konstans realizációja van Róla, míg a többi, kötöttségben lévő létező nem realizálja ezt. Ennyi a különbség! És, természetesen ebben az értelemben mondta azt Kṣemarāja, hogy az Abszolút Szabadság Ereje Teremtőjévé válik mindannak, amit e fenséges Yogī akar. Remek!
40. Aforizma
De amikor ez a bizonyos (Yogī) nem éber a Turya belső állapotáról, mint az Én állapota, akkor a kondíció miatt, melyben a test, stb. --test, egó, stb. -- (tűnik) tapasztalónak, mely Āṇavamala-ból áll --ez a "kondícióra" vonatkozik, nem a "tapasztalóra vagy tudóra"--, (melynek) jellemzője a tökéletlenség vagy nem-teljesség képzete 1 —
Az akarás vágya miatt, a kifelé fordulása következik be a korlátolt létezőnek (aki ilyen módon alanya a Saṁsāra vagy egyik létformából a másikba való Újjászületés kerekének)||40||
Egy "saṁvāhya" nem egyéb, mint egy korlátolt létező, mely cselekvésekbe bonyolódik, (aki) "a Kañcuka-kkal --a Tudatlanság burkai--, a belső (pszichikai) szervekkel --mely intellektusból, egóból és elméből áll--, külső szervekkel --melyek a tapasztalás és cselekvés Erejével kapcsolódnak--, finom és durva elemekkel együtt, amik felett az erők csoportja honol2 , egyik létformáról egy másik létformára kényszerül vagy vezettetik ". E (korlátolt létező) esetében, a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban említettek szerint (ami így hangzik:)
"... ebben az esetben, a vágy nem más, mint a mala vagy tisztátalanság "|
kifelé fordulás van jelen az abhilāṣa --az akarás érzetére alapuló vágy-- miatt, az Āṇavamala (vagy) más néven Avidyā vagy Tudatlanság formájában, mely a tökéletlenség vagy nem-teljesség képzetéből áll. (A kifelé fordulás) nem más, mint orientáció --azaz érdeklődés-- kizárólag az objektumok irányába, (és) soha sem figyelem a belső természetre |
Ez ki lett fejtve a Kālikākrama-ban :
""(Egy tudatlan személy esetében,) kit befed vagy eltakar az Arról --Énről-- való tudatlanság (és) a gondolatok feltárulása által nem válik spontán éberré na eva jhaṭiti samudbhāvayate) mindenről (a tattva-król vagy kategóriákról), melyek Śiva-val kezdődnek (mint saját esszenciális természete, ami a Tudatosság összetett egysége).
Majd, jó és rossz állapotok jelennek meg ; és mivel (egy ilyen személy) annak (az Én-ről való tudatlanságnak) irányítása alatt áll, nagy fájdalom borul (reá), (említett) rossz állapotok miatt (aśubhebhyaḥ... bhāvebhyaḥ... iti)3 .
Hamis ideák és képzelgések melengetése által, (az ilyen tudatlan ember) a pokolban kínlódik, stb., és elég saját hibái és béklyói miatt, miképp a bambusz (elég saját) tüze (által).
Azok az emberek szüntelen szenvednek a tudatlanságtól, (saját) káprázó állapotaik --Mayikus állapotok-- miatt ; (és mikor) testet kapnak, melyet Māyā --a Káprázat maga-- készít, (ők) a szenvedés edényeivé (válnak)4 "
||40||
1 Az Āṇavamala az elsődleges tisztátalanság (az első és legerősebb), ami az Urat (Téged!) arra készteti, hogy érezze magát tökéletlennek vagy nem-teljesnek. Erőfeszítéssel el tudsz távolítani minden tisztátalanságot, az Āṇavamala kivételével. Ennek feloldása kizárólag az Ő Kegyelmén áll és semmiféle erőfeszítésen. A "tisztátalanság" szó alatt semmiféle "immorális" dolgot nem értek. A Trika-ban a tisztátalanság az "egység hiányát" jelzi, míg a tisztaság az "egység jelenlétét". Tehát, egy mala vagy tisztátalanság valami olyan, ami korlátolt és dualitást eredményez a végén, azaz az egység megszűnését. Olvasd el a Trika 4 dokumentumot, hogy még több releváns információhoz juss erről a tisztátalanságról.
2 A bölcs a tattvak egész sorát említette (az univerzális megnyilvánulás kategóriái), a Kañcuka-któl (ami Māyā-t is magába foglalja, azok forrásaként) egészen le a durva elemekig. Olvasd el a Tattva Táblázatot további információkért. És a különböző tattva-kban nyugvó istenségekkel kapcsolatosan, először olvasd el a Tattva-s & Sanskrit dokumentumot, hogy megtudd, melyik betű kapcsolódik melyik tattva-hoz 6-tól 36-ig; végül azonosítsd az ide vonatkozó istenségeket úgy, hogy elolvasod az 1. megjegyzést a III,19 alatt, jelen szövegben.
3 A Kālikākrama eme két stanzája már idézve lett Kṣemarāja által és le is fordítottam azokat a III,35 alatt, jelen szövegben. Habár, a következő két stanza teljesen új!
4 A bölcs Patañjali szerint, öt fajta szenvedés létezik. Olvasd el a Pātañjalayogasūtra-k II, 3 dokumentumot.
41. Aforizma
Bár, amikor (a Yogī) éberré válik saját esszenciális természetéről, mely a Kegyelem adományozása --szó szerint az Erő alászállása-- miatt nyilvánul meg, a Legmagasabb Úr által, akkor, az abhilāṣa vagy az akarás vágyának hiánya miatt, nincs kifelé fordulás az ő esetében, hanem szüntelen a saját Énjével való újra összekapcsolódás állapota (van jelen). (Śiva) azt mondta tehát (a következő aforizmában)-
Mindazonáltal, a nagy Yogī) esetében, akinek ébersége stabil Benne --a negyedik állapotban vagy Turya-ban--, e (vágy) --lásd 40. aforizma-- megszűntetésével, a korlátolt létező (kondíciójának) teljes megszűnése (következik be)||41||
(Az első) "tad" (azt jelenti) a Turya állapotában, kinek természete a (Legmagasabb) Tudó, mely jelezve volt korábban --a III,32-ben--. Az ārūḍha (szó) --stabilizált-- (azt jelenti, hogy) elhivatott annak (Turya-nak) tapasztalásában és realizálásában. (És pramiteḥ azt jelenti) e Yogī esetében, kinek pramiti-je (vagy) éberség --azaz, az első kifejezés "Tadārūḍhapramiteḥ" az aforizmában azt jelenti "A Yogī esetében, akinek ébersége stabil a Turya állapotában, azaz kinek ébersége elhivatott, hogy tapasztalja és realizálja a Negyedik Állapotot, ami a Legmagasabb Tudó"--|
(A második) "tad" (az abhilāṣa-ra vagy az akarás vágyára utal. Következésképpen, a kifejezés "tatkṣayāt" azt jelenti, hogy) az akarás érzetére alapuló vágy feloldásával . (Végül, a kifejezés "jīvasaṅkṣayaḥ" azt jelenti, teljes) feloldódása vagy megszűnése a jīva-nak (vagy) korlátolt létezőnek, azaz az állapotnak, amiben a finom test --mely intellektusból, egóból, elméből és finom elemekből áll-- (valódi) tapasztalónak (tűnik). (Dióhéjban, egy ilyen nagy Yogī) ragyog, (felöltve) a Tapasztaló állapotát, ki (tiszta) Tudatosság --egyszóval, ő ragyog, mint a Legmagasabb Úr--. Ez a jelentés |
Ez ki lett fejtve konkrétan ebben a (könyvben) --a Kālikākrama-ban--:
"Miképp valaki, aki ébren van, nem látja az álomban tapasztalt objektumokat, úgy (a saját Énen való) kontempláció által, a Yogī nem látja a világot (világnak, csupán Tudatosságnak) 1 "||
Hasonlóképpen :
"Eldobván a létezés és nem-létezés változatait (mint kék, öröm, stb.) és a belső állapothoz --az Énhez, ami a közepén áll mindannak, ami létezik és nem-létezik-- folyamodván (és) megtagadva a számos képzelgést (,mint) különbség és nem-különbség, a non-dualizmus által, a Yogī, aki mindig elhivatott saját Énje iránt, kizárólag abban érdekelt, hogy lenyelje a halált (és) azt felajánlja a Kaivalya vagy Izoláció állapotának, eléri a Nirvāṇa állapotát 2 "||
(A kifejezés) "Kaivalyapadabhāk" (azt jelenti,) aki nem hurcolt az Indriya-i és Tanmātra-i által 3 ||41||
1 Miképp valaki nem látja azt a dolgot, ami az álmában meg volt nyilvánulva, úgy a nagy Yogī, kontemplációjának tökéletessége miatt, úgy tapasztalja az univerzumot, mint csupán Tudatosság és nem úgy, mint valami, ami csordultig tele van dualitással. Csak akkor lát valaki dualitást a világban, ha ő egy saṁsārī, vagyis valaki, aki az újjászületés körforgásának (Saṁsāra) a rabja, az Āṇavamala miatt. A saṁsārī szó szinonimája a saṁvāhya vagy jīva (korlátolt létező) szavaknak. Amikor az Úr Kegyelme ráhull, az Āṇavamala feloldódik és az Énen való kontemplációja tökéletessé válik. Ekkor a világ nem úgy látszik többé, mint világ, hanem, mint tiszta Tudatosság. Ez a teljes jelentés.
2 A Nirvāṇa kifejezés itt nem úgy értendő, mint a Buddhizmusban. A Trika-ban azt jelenti "Śivaśaktisāmarasya". A "sāmarasya" szó jelentése "az állapot, mely a samarasa-hoz tartozik". És "samarasa" nem egyéb, mint "egy, egyenlő, azonos íz", Śivaśaktisāmarasya jelentése tehát, szó szerint "az állapot, melyben Śiva és Śakti íze ugyanaz". Most, hogy kevésbé legyünk szó szerintiek és inkább "filozofikusabbak", hehe, Śivaśaktisāmarasya ez a nem-megkülönböztetett állapot, melyben a dualitás, Śiva-Śakti formájában (Szubjektum-objektum) teljesen megszűnik.
3 A Kaivalya vagy Izoláció a Trika-ban nem úgy értelmezendő, mint a Sāṅkhya-yoga-nak nevezett rendszerben, azaz izoláció vagy elkülönülés a Prakṛti-től, hanem egy állapot, melyben többé nincs hurcoltatva az egyén saját tapasztaló/cselekvő Erői (Jñānendriya-k és Karmendriya-k) és finom elemek (Tanmātra-k) által. Ebben az értelemben, az ilyen Yogī Kaivalyapadabhāk ("bhāk" az egyes számú Alanyeseti alakja a "bhāj" szónak). Ő nem egy merő saṁvāhya (szó szerint hurcolt) vagy korlátolt létező, akit állandóan cipelnek (rászednek, cibálnak) saját Indriya-i és Tanmātra-i.
42. Aforizma
Egy felvetés !: "Így, amikor a korlátolt létező (kondíciójának) teljes feloldódása történik meg, a test elhull (szintén) ---- szó szerint a test elhullása eléretik; azaz a test meghal--, de az --vagyis a test elhullása vagy halála-- nem észlelt rögtön a teljesen felébredett (Yogī) esetében, kinek van egy teste --más szavakkal, elérte a végső Felszabadulást, de a teste még nem halt meg--. Ezért, hogyan lehet ő az, kinek ébersége stabil Abban --a Turya-ban-- ? --hogyan lehetne teljesen felszabadult és közben testét fenntartó?--". Mivel ez a felvetés megtörtént, (Śiva) azt mondta -
Ekkor, (amikor a vágy teljesen eltűnik), (e Yogī) burokként (használja a testet, ami) durva elemekből (áll); (és) tökéletesen felszabadult, (hiszen) végérvényesen egyenlő az Úrral (Śiva), (ő) tökéletes és teljes ||42||
"Tadā" --Ekkor--, azaz az abhilāṣa vagy az akarás érzetén alapuló vágy feloldódásából, amikor a korlátolt létező (kondíciójának) teljes megszűnése van jelen -amikor eltűnik a képzet, miszerint a finom test --intellektus, egó, elme és a finom elemek-- a (valódi) tapasztaló-, ő --a nagy Yogī-- bhūtakañcukī-vá (válik) (vagy) azzá, akinek testét a durva elemek --éter, levegő, tűz, víz és föld--, alkotják, mint egy Kañcuka vagy elkülönülő burok, (és) nem érinti az "Én-ség" állapotát. Az, aki ilyen, az teljesen felszabadult (és) a Nirvāṇa-t élvezi 1 .(És,) miután (ő) felsőbbrendű (vagy) maradéktalanul egyenlő az Úrral (Śiva-val), (mivel) belépett a Legmagasabb Úr esszenciális természetébe, aki a Tudatosság masszív egysége, ezért (ő) para (vagy) tökéletes és teljes. "Testben (śarīra) maradása (vṛttiḥ) az (ő) fogadalma (vratam), (azaz, fenntart egy fizikai formát az emberiség felé gyakorolt óriási könyörületessége végett; ez egy jámbor tett részéről)" (3-26 iti); az említett aforizma jelentése szerint, még ha testében, stb. létezik is, (az olyan, mint) a kard hüvelye --annak ellenére, hogy az szorosan befedi a kardot, mindig különbözik magától a kardtól--, ő nem érintett, még (e képzet) fennmaradó lenyomatai által sem, melyek szerint az --a test, stb.-- a (valódi) tapasztaló vagy tudó --az Én-- 2 |
Ez az (igazság szintén) említve lett a Tiszteletreméltó Kularatnamālā-ban :
"Amikor a spirituális tanítók között a legnemesebb Róla --Istenről-- beszél, annak teljességében, nem kétséges (,hogy tanítványa) abban a pillanatban felszabadulttá lesz, (és ezután e tanítvány) megmarad (testében) csupán (,mint) egy gép --nem tartja azt soha többé a valódi Énjének--.
Mi lehetne több e bölcs embernél, aki a Legmagasabb Brahma-ra --az Abszolútra-- koncentrál teljesen ? (Ha egy ilyen ) Yogī megmarad csupán egy pillanatra (a Legmagasabb Brahma-ban), felszabadulttá válik (és) felszabadít (más) létezőket "||
A Tiszteletreméltó Mṛtyujit-ban --más néven Netratantra-- szintén (ki lett mondva) :
"És ha (a Legmagasabb Legyőzhetetlen Śiva) realizált (valaki által) csupán egy pislogás idejére, akkor e (személy) felszabadulttá válik és nem születik újjá --szó szerint nem ér el születést-- (na... janma... āpnuyāt) többé 3 "||
(Lásd Netratantra VIII,8)
A Kulasāra-ban szintén (említve lett) :
"Ah ! A (Legmagasabb) Princípium emelkedett és fenséges helyzete (olyan,) óh gyönyörű, hogy ha az csupán ismert (valaki által) --csupán intellektusával--, és az (Ő) léte (általa) átruházódik egy másik személyre --szó szerint egy másik fülbe--, (akkor, aki hallja azt) azonnal felszabadul "||
||42||
1 Már kifejtettem a "Nirvāṇa" szó jelentését ebben a rendszerben a III,41 második megjegyzésében.
2 Ő a testben nyugszik, stb., mint a kard a hüvelyben. Habár sohasem gondolja testét valódi Énjének. Miért? Mert teljes mértékben azonosításra került a Legmagasabb Úrral, aki a Tudatosság masszív egysége, ezért mindig olyan, mint Ő: abszolút szabad! A többi ember a testével, stb. azonosítja magát és az Āṇavamala irányítása alatt van, ezért nem tudja realizálni saját esszenciális természetét. Más szavakkal, ők esszenciálisan az Úr, de nem realizálják valódi azonosságukat és hibásan gondolják magukat annak, amik valójában egyáltalán nem ők!
3 Kṣemarāja, az Ő Netroddyota-jában kifejti, egyszerű módon, a Netratantra stanzájának jelentését. A teljes kommentárja így néz ki: "" - "Kenaciditi madhye'dhyāhāryam| Upalabhyate samāviśyate| Tataḥprabhṛti na tu kālāntare| Muktaḥ sthitairapi dehaprāṇairaguṇīkṛtaḥ| Na ca taddehatyāge punarjanma dehāntarasambandhamāpnotyapitu paramaśiva eva bhavati||" - "(A szó) 'kenacid' --'valaki által'-- (a stanza) közepéhez tartozik (,hogy teljessé tegye a jelentést) --azaz 'valakinek' lennie kell, aki végrehajtja azt, amit a stanza tételezett--. (A kifejezés) 'upalabhyate' (azt jelenti) 'áthatott' --a 'realizált' értelmében'; ez a Legmagasabb Legyőzhetetlen Śiva-ra vonatkozik…tudom, mert olvastam az előző stanzáját a Netratantra-nak--. (A kifejezés) 'Tataḥprabhṛti' vagy 'akkor' (azt jelenti) nem más időpontban, (de abban a pillanatban) --szét is szedheted a szót két szóra, így: Tataḥ prabhṛti--. 'Mukta' vagy 'felszabadult' a test és életerő alól akkor is, amikor azok még jelen vannak, azaz mentes a korlátozó jellemzőktől vagy minőségektől. És, miután eldobta testét, nem születik újjá, azaz nem kerül kapcsolatba egy másik testtel, hanem a Legmagasabb Śiva-vá válik".
A bölcs Kṣemarāja segítségével, a Netratantra sokkal könnyebben érthető, ugye?
43. Aforizma
Egy felvetés !: "Miért nem tűnik el még a (testet alkotó) durva elemek, burokként való használatának állapota is akkor ? --amikor a Yogī eléri a végső Felszabadulást--?" (Válaszként a felvetésre, Śiva) azt mondta :-
Az életerő kapcsolata vagy összetartozása
(a testtel), természetes ||43||
Az életerő kapcsolata vagy összetartozása (a testtel), természetes, azaz nisarga-ból vagy természetes állapotból származik, minek esszenciája a (Legmagasabb Úr) Abszolút Szabadsága. A ragyogó Tudatosság valójában vágyik a különbözőség megnyilvánítására az univerzumban, (melyben) a korlát --limitáltság-- megnyilvánításához folyamodik először, (mely) a világként látszik, ami grāhya vagy tudható --ami ismerhető vagy tapasztalható--, felöltvén a grāhaka vagy tudó --aki tud és tapasztal-- kondícióját aki egy, a Prāṇanā --az univerzális életerő-- által felvett forma, minek természete Sphurattā vagy az Isten Fényének lüktetése, ami megnyilvánítja az egész univerzumot, de egy korlátolt vagy limitált formában --hiszen az Isten Fényének lüktetése, a ragyogó Tudatosság, először a saṅkoca-t vagy köteléket veszi igénybe--. Így, az életerő kapcsolata vagy összetartozása (a testtel) természetes, (mert) eredendően Belőle --a ragyogó Tudatosságból-- tárult fel, az Ő Svātantrya-ja --Az Ő Abszolút Szabadsága miatt-- --összességében, a kapcsolat a test és életerő között természetes, mert azt az Úr nyilvánította meg az univerzum (megnyilvánulásának) kezdetén--|
Ez szintén (ki lett fejtve) a Tiszteletreméltó Vājasaneyā-ban :
"A Śakti --az Úr Ereje--, aki a legmagasabb, finom, mindent átható --mindenütt jelenlévő--, tiszta, kedvező, az erők csoportjának anyja, a legmagasabb gyönyör, minek természete a halhatatlanságot adományozó nektár, a mahāghorā-k --a hatalmas és rettentő erők, amik vakon tartják a korlátolt létezőket-- úrnője, félelmetes --hiszen Ő (Śakti) elfedi az egyén esszenciális természetét-- (és) az, Aki létrehozza (az univerzum) megnyilvánulását (és) visszavonódását. Ő erővel nyilvánítja meg és vonja vissza az Idő-t, mely három folyamként jelenik meg --az Idő végigfolyik a finom csatornákon, mint Iḍā, Piṅgalā és Suṣumnā--, három módon --az Idő feltárul a hold, nap és a tűz formájában, melyek a tudható vagy objektum, tudó vagy szubjektum és tudás, rendre-- (és) három aspektusban --vagyis az Idő megnyilvánul múlt, jelen és jövőként-- "||
Az imént említett állapot, mely (mind) a külső megnyilvánulás (és) belső visszavonás végrehajtója, az Idővel kapcsolatosan, (mely) az életerők sorának formájában jelenik meg, kizárólag a ragyogó Tudatossághoz tartozik. (A külső Idő, mely életerők soraként jelenik meg, említve lett magában a stanzában a kifejezésekkel "tristham", "trividham" és "trivaham", azaz külső Idő aminek formája a múlt, a jövő (és) a jelen, (ez az, ami) megmarad mint hold --tudható vagy objektum--, nap --tudó vagy szubjektum-- (és) tűz --tudás--, (és) folyik a három finom csatornán keresztül --Iḍā, Piṅgalā and Suṣumnā--1 |
Ez említve lett szintén a Svacchandatantra-ban :
"Az életerő prāṇa-ból (és) apāna-ból áll minden kilégzésnél (és) belégzésnél, (és) az élőlény mellkasában létezik, ezért az tele van levegővel --azaz élettel-- szüntelen 2 "||
(Lásd VII,25 Svacchandatantra)
Az szerint, ami említve lett (a Svacchandatantra-ban):
"A 'ha' betű valójában, úgymond életerő, mely magától történik --automatikus-- (és) formája egy eke 3 "||
(Lásd IV,257 Svacchandatantra)
a kiárasztás és feltöltés formájában (megjelenő) megnyilvánulás (és) visszavonás létrehozójának állapota úgymond, az életerőhöz vagy prāṇa-hoz tartozik, mert az csordultig tele van lendülettel és erővel, minek természete a nagy Tiszteletreméltó Svacchanda --az Abszolút Szabad Úr--. Tehát, helyesen van tételezve (a stanzában) : "Az életerő kapcsolata vagy összetartozása , természetes "|
E bizonyos okból kifolyólag, annak megerősítése, hogy ami prāṇa vagy életerőként ismert, az az oka (a megnyilvánulásnak és visszavonásnak), említve lett a Tiszteletreméltó Kallaṭa által az (ő) Tattvārthacintāmaṇi-jában :
"Először, a Tudatosság életerővé változik "|
||43||
1 Mivel az Idő a Prāṇanā megnyilvánulása, ami az univerzális életerő, minek természete az Isten Fényének lüktetése, ezért az a prāṇa-k vagy életerők sorának formájában jelenik meg. Igen, talán nehéz megérteni az Idő koncepcióját, mint életerő, de így van. A szakasz további fordításával kapcsolatban, természetesen egy kényelmes megoldást kellett választanom, különben a kétméteres (hosszú és homályos) összetétel, mely "nāḍitraya"-val kezdődik és "kāritvam"-al végződik, könnyedén megölné az intellektusunkat, haha! Az efféle kimondottan hosszú összetételek gyakran láthatók néhány Trika mester munkájában (pl.: Abhinavagupta és tanítványa, Kṣemarāja).
Szerencsére, a szavak ilyen módú felhalmozása nem általános a régebbi szövegekben. E hosszú összetételekkel az a probléma, hogy minél több a szó benne, annál nagyon nehézséggel nézel szembe, amikor fordítani kezded. Ha Szanszkrit tanuló vagy, akkor eleve tudod, hogy a Szanszkrit szavaknak számtalan jelentése lehet (sokszor tényleg rengeteg). Például, ha van egy összetételed három szóval, és azok mindegyike öt lehetséges jelentéssel bír, nos, akkor van tizenöt lehetséges jelentésed egy összetételen belül. Egy tapasztalt és nagy tudású fordítónak egy ilyen összetétel fordítása általában könnyű. Mindenesetre, ha az összetétel több, mint öt vagy hat szóból áll, akkor a fordító izzadhat, mert a jelentések száma növekszik. A Kṣemarāja által írt összetétel az utolsó szakaszban, több, mint tizenöt szót tartalmaz! Persze, a szavak többsége érthető egy tapasztalt fordítónak, akinek filozófiai tudása is szilárd, de van két kifejezés, amit egyáltalán nem könnyű fordítani: "ullāsa" és "vilāpana". Ennek lefordításához, konzultálnod kell e filozófia, szakértő tudósai által írt kommentárokkal. Ha csupán Szanszkrit szótárt használsz, akkor azt találod, hogy "ullāsa" jelentése "megnyilvánulás" valószínűleg, de "vilāpana" még trükkösebb, és ha szimplán "pusztításnak, halálnak, stb" fordítod, akkor a fordításod nem lesz valami jó. Ebben a kontextusban, e kifejezések helyes jelentése, a nagy tudósok szerint, "külső megnyilvánulás" és "belső visszavonás". Tehát a tanácsom a Szanszkrit tanulóknak állandó érvényű: "olvasd el a kommentárt, mielőtt fordítani kezdesz".
Természetesen, olykor nincs kéznél kommentár és teljesen "magadtól" kell csinálnod (pl.: én magam, amikor fordítom a Netroddyota-t, a Svachandoddyota-t, stb., azért, hogy még jobban meg tudjam világítani a konkrét témakört). Ebben az esetben, nagyon gyakran az Úr kezébe kell adnod magad, hehe, mert ez a helyzet egyáltalán nem kívánatos. Az olyan szövegek, melyeket Abhinavagupta, Kṣemarāja, stb. írtak, könnyedén földhöz vágják a legtöbb Szanszkrit tanulót, akik kezdők vagy akár haladók. A fejlettek számára is szükséges hatalmas mennyiségű Trika tudás és kommentárok segítsége, ha szép napot szeretnének, ebben biztos lehetsz. Tény, Abhinavagupta néhány írása (hacsak nem mind!) tudósok csoportját igényli, hogy a fordítás helyes legyen. Ezért félek mindig Abhinavagupta-tól és tanulmányaitól. Könnyen elsüllyeszti a kis hajómat, nem kétséges.
2 Az életerőt, mint egész, úgy nevezzük: "prāṇa". De, ez tíz kategóriára bomlik, ebből öt elsődleges és a másik öt másodlagos. A probléma abban rejlik, hogy az egyik kategória neve (az elsődleges ötből) ugyanaz, vagyis: "prāṇa". Igen gyakran keverik össze az emberek ezt a kategóriát a "prāṇa"-val, mint egésszel. Az egyik mód, hogy feloldjuk ezt a problémát, az, hogy az életerőt "Prāṇa"-nak nevezzük (nagy kezdőbetűvel), és a prāṇa kategóriát (kis kezdőbetűvel) írjuk, vagy másképp, az életerőt, mint egész "mahāprāṇa"-nak (nagy prāṇa), a kategóriát pedig hagyjuk "prāṇa"-ként. Ezek az általában használatos megoldások, a félreértések megelőzésére. Mindenesetre, a "prāṇa" szó a "Prāṇāpānamayaḥ" kifejezésben a stanzán belül, tisztán és érthetően a kategóriára és nem a "prāṇa"-ra, mint egészre utal. Mindazonáltal a második példa (azaz "prāṇo" a stanzában) az életerőre, mint egészre vonatkozik. Olvasd el az Uccāra in Meditation 4 dokumentumot, hogy információhoz juss.
Emellett, a "prāṇa" és "apāna" kategóriák két életerő, az egyik kiterjed a kilégzéssel a másik befelé árad a belégzéssel, rendre. Így a stanza meghatározza, hogy "minden" (prati).
Bár Kṣemarāja itt nem említette, én olvastam egy állítást, ami a Svacchandatantra idézett stanzája után jön, és ami teljessé teszi a jelentést: "" - "Prāṇanaṁ kurute yasmāttasmātprāṇaḥ prakīrtitaḥ|" - "Mivel ez életet ad, ezért úgy nevezzük prāṇa --szó szerint a légzés élete--".
Most már minden teljesen tiszta, remélem.
3 Ki tudnám ezt magam is fejteni, mert a jelentés relatív egyszerű, de idézni fogom a Svacchandoddyota-t (Kṣemarāja tudományos szintű kommentárja a Svacchandatantra-hoz) neked, hogy érvényes forrásból, közvetlenül kapd meg a kifejtést. Egyébként, annak ellenére, hogy csak egy nagyon kicsi részt idézek a bölcs teljes kommentárjának elejéről, ki kell majd fejtenem ezt is, lol!...nem úszom meg!:
"" - "Yo'yaṁ halākṛtiranacko hakāro'nāhatadhvanyātmā" - "Ez, aminek formája egy eke, a 'ha' betű, mely magánhangzó híján áll (és) természete a nem-kreált hang".
Jó! Nos, a nagy nyelvész Pāṇini alkotott egy technikai kifejezést, hogy utalhasson minden magánhangzóra, vagy bármelyikre: "ac". Tehát "anacka" azt jelenti "bármilyen mássalhangzó, magánhangzó nélkül, azaz elszigetelt". Ez nyilvánvaló, ha csak ránézel a 'h'-ra (azaz 'ha', az 'a' eldobása után) Szanszkritul-nézd!:"" - "h"—, ennek a betűnek olyan a formája, mint egy eke. De azért ez nem olyan egyszerű, mert van egy másik olvasata is a "halākṛti" (aminek formája eke) szónak. A helyett, hogy "hala + ākṛti" - "eke + forma", összetételben értelmezzük, vehetjük úgy is, hogy hal + ākṛti". Ebben az esetben, "hal" egy technikai kifejezés, melyet Pāṇini hozott létre, hogy utalhasson minden mássalhangzóra, vagy bármelyik mássalhangzóra. Tehát, a Svacchandatantra ezen rövid részének fordítása így változik:
"(A kifejezés) 'hakāra' (a stanzában, jelöli) azt, aminek formája a mássalhangzó ('ha'), de magánhangzó nélkül, s minek természete a nem-kreált hang".
És természete "nem-kreált" hang, mert ezt a hangot a belégzés automatikusan létrehozza, anélkül, hogy bármilyen tárgyat ehhez igénybe vennénk vagy összeütnénk. Minden élőlényben, a légzés spontán és automatikusan működik a "ha" és "sa" hangokkal minden egyes belégzés és kilégzés közben. Ez a folyamat magától működik, automatikus.
44. Aforizma
Így, amíg a természetes kapcsolat az életerő (és a test között) létezik, (addig) az, aki szilárd abban --a tudó állapotában, aminek formát a Prāṇanā ölti, az univerzális életerő-- 1 , továbbra is éber marad a belső (és) tökéletes Én-tudatosság-ról --azaz Śakti-ról-- (és az) rendkívüli --szó szerint ő túl van azon, ami hétköznapi--. (Śiva) azt mondta tehát (a következő aforizmában)—
(Életerő --prāṇaśakti vagy prāṇa-- van) a baloldali finom csatornában --Iḍā--, a jobboldali finom csatornában --Piṅgalā-- (és) a Suṣumnā-ban --a középső-- .
Az (említett) prāṇaśakti belső aspektusa középpontjának --azaz a tökéletes Én-tudatosságnak-- konstans és intenzív ébersége által,
(a Yogī a legmagasabb és tökéletes Én-tudatosság szüntelen
éberségében nyugszik mindörökre).
Mi egyebet (mondhatna bárki is) ezzel kapcsolatban ?||44||
az összes finom csatornából --savya, apasavya és Suṣumnā-- álló csoport fő aspektusaiban, azaz a jobb, a bal és a középső csatornákban --melyek úgy ismertek, mint Piṅgalā, Iḍā és Suṣumnā--, (rendre)2 .(És nāsikā" nem más, mint) prāṇaśakti --vagy prāṇa--, aki cikk-cakkban folyik, úgy értve, hogy (a kifejezés nāsikā" és "kuṭilavāhinī" a "nasate kauṭilyena vahati"-ból vagy) "ő cikk-cakkol, vagyis ő cicc-cakkban árad "3 . (A szó) "antar" (azt jelenti) belső aspektusa (vagy) Tudatossága e (nāsikā-nak). (És) eme (nāsikā belső aspektusának) "madhya-ja" vagy "középpontja" szintén mindennek legbelseje, (azaz) "Pradhāna" vagy "az esszenciális Valóság" --röviden, a tökéletes Én-tudatosság mindennek a közepe--|
"Az Isten, aki felülmúl minden más istent (és) kinek esszenciális természete a Legmagasabb Tudatosság --Ez az Isten Śiva vagy Prakāśa--, Vimarśa --Én-tudatosság--, a Legmagasabb Erő, aki mindentudó, azaz tele van tudással "||
Útmutatásként használva azt, amit a Tiszteletreméltó Kālikākrama fejtett ki, a saṁyama által (vagy) eme esszenciális természetre való (szüntelen) belső éberség intenzitása által, ami Vimarśa --Én-tudatosság--, úgymond "kimatra" --egy felkiáltás, mely rámutat valamire és minek jelentése "Mi egyebet is mondhatna (bárki is ezzel) kapcsolatban?-- (abban az értelemben, hogy egy ilyen saṁyama eredménye, mely itt feltárul) e Legmagasabb Nirvyutthānasamādhi, ami intenzíven ragyog minden állapotban --azaz minden körülmények között-- 4 |
Ez ki lett fejtve a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban :
"Az objektumok (és) szubjektumok tudatossága közös minden testet öltött számára ; de a Yogī-k esetében ez (a) különbség : éberség a kapcsolatra (objektum és szubjektum között) "||
||44||
1 Ez nem az én találmányom, hanem az, amit a nagy tudósok kommentálnak a "tad" (az) szóra jelen kontextusban. Emellett könnyedén meggyőződhetsz arról, hogy ez az állítás teljes összhangban van azzal, ami meg lett erősítve az előző aforizma kommentárjában.
2 Hogy ne legyen egy nagy csapat Szanszkrit tanuló, akik kijavítják a fordításomat "savya" és "apasavya" tekintetében, mint "jobb" és "bal", rendre, mondanom kell valamit: Igen igazatok van! Ha megnézel egy szótárt, azt fogod látni, hogy a "savya" jelentése "bal" és "apasavya" jelentése "jobb". Mindenesetre, Kṣemarāja imádja úgy tekinteni a "savya" és "apasavya" szavakat, mintha azok ragozhatatlanok lennének (akár azok, akár nem). Ha megnézed a szótárt, "savya" és "apasavya" ragozatlanként --azaz mint savyam/savyena és apasavyam/apasavyena-- azt jelenti "jobbra" és "balra", rendre. Most már könnyen megértheted, hogy miért interpretálta a "savya" és "apasavya" szavak jelentését az elvárhatóval ellenkező irányba. Igen, ez pokoli egy kicsit és zavaró…tény, engem is megzavar, már akkor, ha elolvasom a savya és apasavya szavakat…összeakad a nyelvem!...de ezen nem segíthetünk, tudod. Emlékezz erre a jövőben, kérlek.
3 Ő (azaz nāsikā vagy prāṇaśakti, az életerő) cikk-cakkol, mert a finom test finom csatornáiban folyik, amik általában íveltek. Ez különösen igaz az Iḍā és Piṅgalā esetében, mivel azok a Suṣumnā jobb és bal oldala felé mozognak, cikk-cakkolva.
4 A Kālikākrama stanzájából nagyon tiszta, hogy az Úr Legmagasabb Ereje nem egyéb, mint az egyén saját Én-tudatossága. E tanítást útmutatóként használva, a kommentátor kifejti, hogy a Legmagasabb Én-tudatosság saṁyama-ja által, a nagy Yogī eléri a Nirvyutthānasamādhi-t vagy elmerülést "Énjében", ahonnan is soha többé nem tér vissza a vyutthāna-ba vagy hétköznapi állapotba, hanem megtartja ezt a realizációt minden körülmények között, minden kondícióban, minden állapotban. A saṁyama szó nem úgy értelmezendő itt, mint ahogy azt a nagy bölcs Patañjali teszi a Yogasūtra-k III, 4-ben, hanem inkább, mint "antarnibhālanaprakarṣa" vagy "A (szüntelen) belső éberség intenzitása". Minek az ébersége? Saját Kimagaslóan Tökéletes Én-tudatosságának vagy Vimarśa-nak, ami a legbelső, központi Valóság. Más szavakkal, ő éberré válik valódi természetéről újra és újra (szüntelen). Miután e fenséges Yogī elérte a tudatosság legmagasabb állapotát, "kimatra", vagyis "Mi egyebet mondhatna (bárki is) ezzel kapcsolatban?".
Még egy aforizmát írt az Úr (a 45.-et) csak azért, hogy tömören leírja a végső állapotot, mely eléretett a halhatatlan Yogī által, aki az individuum Énje.
45. Aforizma
Így, (Śiva most) összefoglalja a könyvet és témakörét --Śivasūtra-k--, bemutatván a Yoga gyümölcsét egy ilyen (Yogī számára) -
(A felébredett Yogī számára), újra és újra jelen van a Legmagasabb Én ébersége kívül és belül egyaránt ||45||
A pratimīlana -teljesen szabad a dualitás (minden) fennmaradó lenyomatától - nyilvánul meg újra és újra a Yogī esetében, aki a Legmagasabb Yoga-ban elmerült. Eme univerzum (pratimīlana-ja), (az), ami saját esszenciális természetéből vagy az Abszolút Szabad Tudatosságból tárult fel. (E pratimīlana egy részt,) egy belső elmerülés a Legmagasabb Énben -amikor (a Yogī) a (belső) Tudatosság felé orientálódik -, (és) más részt egy külső elmerülés (ugyanazon) Legmagasabb Énben, (ahol a Yogī az egész univerzumot úgy tapasztalja, mint) saját Esszenciája, minek természete (ugyanazon) Caitanya vagy Tudatosság 1 |
Ez ki lett fejtve a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban :
"Óh istennő !, az Unmanā túl van (a Samanā-n) ; ehhez --Unmanā-hoz-- kell kapcsolódnia az egyénnek. Következésképpen, az én, aki egyesül ezzel, azonossá válik vele 2 "||
(Lásd IV, 332 Svacchandatantra)
Tehát szintén, (a Svacchandatantra-ban ki van mondva):
"Miképp egy tűz, ami tisztán (és) nagyon fényesen tárul fel (egy darab fából), nem lép be újra a fába, úgy, az Én, aki felemelkedik a Ṣaḍadhvā-ból --a Hat Folyamat--, felszabadult az Āṇavamala, Kārmamala és Māyīyamala, stb. alól, (és) egy vigataklama vagy kinek fáradsága feloldódott. Még akkor is, amikor ott --a világban-- lakik, nincs kötve (e világ örömei által), mert rendkívül tiszta 3 "||
(Lásd X, 371-372 Svacchandatantra)
(A mondás) "Bhūyaḥ syāt" vagy "újra és újra" (az aforizmában), a szándéka (annak), Aki azt meghatározta --azaz Śiva, a Śivasūtra-k szerzője--:
E Śiva-léte --Śiva állapota-- e Yogī-nak nem teljesen új, hanem saját esszenciális természete ! Csupán māyāśakti --Az Ő dualitást teremtő ereje-- 4 által feltárt gondolatainak romlottsága nyomán (nem volt látott), bár az --vagyis Śiva állapota-- (mindig is) megnyilvánult volt, (de) ő nem volt képes felismerni (azt) --megérinteni azt--. Ebben az értelemben e (Śiva állapota), (most) megnyilvánult számára --a felébredett Yogī számára-- az (aforizmák) sora által, melyek megmutatják és kifejtik az utat, ami le lett írva. Jöjjön jólét (minden lény számára) !||45||
1 Egyszerű: E Yogī tapasztalja a Legmagasabb Én-t belül és kívül. Belül, az Úr megjelenik, mint a belső Én vagy valódi "ÉN", és kívül, Ő az egész univerzumként látszik. Ezért, egy ilyen felébredett Yogī kizárólag Isten-t tapasztalja szüntelen. A tudatosság eme megdöbbentő állapota úgy ismert, mint Pratimīlana.
2 Hogy teljesen megértsd a Samanā és Unmanā témakörét, olvasd el a Meditation 6 dokumentumot.
3 A kifejezés "aki felemelkedik a Ṣaḍadhvā-ból --a Hat Folyamat--"jelzi, hogy egy ilyen felszabadult lélek ezt meghaladta. Emellett, a " mala, karma and kalā" szavak utalnak az "Āṇavamala, Kārmamala és Māyīyamala"-ra. Miért? Először is, Āṇavamala nagyon gyakran csupán a "mala" (tisztátalanság) szóval van jelezve, mert ez a legfontosabb tisztátalanság. Másodszor pedig, mivel a "karma" szó jelentése "cselekvés", egyértelmű az ok, amiért a Kārmamala-t (tisztátalanság a cselekvővel kapcsolatban) így nevezik. Ám érdekes, hogy a Māyīyamala miért "kalā" névvel szerepel itt, a Svacchandatantra stanzájában, hiszen "kalā" általában "Śakti-t" jelent vagy "erőt". Mindenesetre, ha megnézel egy szótárt, látni fogod, hogy a szó fő jelentése "rész". És ez a kulcsa a misztérium feloldásának: A Māyīyamala arra ösztökél, hogy tartsd a dolgokat különbözőnek egymástól. Így, Māyīyamala generálja a teljes, részekből álló univerzumot, melynek minden része különbözik egymástól. Most már a misztérium eltűnt!
És nyilvánvalóan, ő az, kinek fáradsága eltűnt (vigataklama), hiszen ő teljesen szabad mindentől, mi ehhez a világhoz tartozik. Nincs több problémája tehát, mert "hogy legyen probléma", ahhoz szükség van "egy individuumra" először. Mivel e nagy Yogī meghaladta az individualitást és realizálta Isteniségét, az "individuum" nincs többé benne. Ha az individuum hiányzik, a probléma sem létezhet. Egy egyszerű létező nem elég ahhoz, hogy "legyen probléma". Ez bonyolult a szavak síkján, de egyszerű, ha van erről tapasztalatod. Tehát minden erőddel, a szíved kellős közepéből törekedj arra, hogy olyan legyél, mint ő: Abszolút Szabad!
4 A kifejezés jelentése már ki lett fejtve a III,38 első jegyzete alatt.
A III. Fejezet és a szöveg Vége
"A Śivasūtra-k e kommentárja, ékesítve a Spandakārikā-kkal --egy Śivasūtra-kkal együtt működő kommentár-- való kapcsolatával (és) a Kinyilvánított Szövegekkel való egyezésével, be lett mutatva, hogy (kifejtsük) Śiva titkát 1 "||1||
"Ízleljék meg az arra érdemesek --nyilvánvalóan, hogy az újjászületés forgataga véget érjen -, e Śivasūtravimarśinī-t, (mely) bőségesen át van itatva a mindig friss Nektárból származó esszencia elixírjével, mely Śiva titkos doktrínájáról szóló tanításból folyik !"||2||
"E (Śivasūtravimarśinī) erősíti a vágyát (a tudásra --Śiva doktrínájának formájában--) azoknak, akiknek nincs (és) a megértés egy isteni átalakulását hajtja végre. Csupán megízlelve (őt, azaz a szöveget), feloldja a félelmet a haláltól, az öregkortól, születéstől, stb., mint áradó Nektár 2 "||3||
"Test, életerő, élvezet, stb. által befedve, az (ő) Én-ségének --az ő Én-tudatosságának-- korlátolt trónja miatt, az individuum nem tapasztalja sajátjaként az Abszolút Szabad Tudatosságát a Szikrázóan Ragyogó Úrnak. Habár, ő úgymond Śiva Maga személyesen, aki -az (átadott) tanítások szerint- látja az univerzumot, a Tudatosság-Nektár Óceánjának közepén, annak --az óceánnak-- végtelenbe terülő habtengereként 3 "||4||
"Kelj át gyorsan a Saṁsāra --Újjászülető létezés vagy szenvedés-- óceánján (és) alapozd magad szilárdan a Legmagasabb Állapotban, ami teljesen tökéletes és örök Fény (és) Gyönyör ! Figyelj a Sūtra-ra --az aforizmákra--, (melyeket) Śiva jelentett ki, (amik) ragyognak, a (Bennük rejlő --a Sūtra-kban-- titkos doktrína ! E (Sūtra) beléptet a (Gyönyörbe) (és) élénken ragyog belül (amikor azt) egy bölcs (tanítja) "||5||
Itt ér véget a harmadik Fejezet, melynek neve Āṇavopāyaprakāśana --(a Fejezet), mely feltárja az aṇu-hoz vagy korlátolt létezőhöz tartozó utat--, a Śivasūtravimarśinī-ben, melyet a Tiszteletreméltó Kṣemarāja írt, aki a kimagasló Abhinavagupta lótuszlábától --azaz lótusz-szépségű láb-- függ, (aki) a spirituális tanítók legjobbja (és) Maheśvara, a Nagy Úr --Śiva egy jelzője-- nagy híve ||3||
E Śivasūtravimarśinī véget ért ||
Legyen a Tiszteletreméltó Kṣemarāja munkája biztonságára és nyugalmára, azoknak akik elmélkednek (mélyen a létezés jelentéséről) ! A Śivasūtravimarśinī (ki lett fejtve) az individuum saját Én-je (és) Śiva közti (belső) egységre való bodha vagy éberség --megértés-- (felkeltése) céljából ||
1 A Szanszkrit nyelvben a "vṛtti" szó vagy "kommentár" nő nemű, akárcsak a Śivasūtra-k kommentárjának címe: "Śivasūtravimarśinī". Az ünnepelt Spandakārikā-kat Vasugupta írta (a bölcs, kinek Śiva kinyilvánította az Ő Śivasūtra-it), Kṣemarāja szerint, vagy más szerzők véleménye szerint, fő tanítványa, kinek neve Kallaṭa.
A Kinyilvánított Szövegek az ősi Tantra-k (pl.: Svacchandatantra, Mālinīvijayatantra, stb.). A témakör hosszú és bonyolult (mint mindig a Szanszkrit óceánjában, lol!), de ha elolvasod a teljes szövegét jelen kommentárnak, biztosan találsz rengeteg idézetet ezekből a bizonyos szövegekből.
Śiva titka nem egyéb, mint a Śaivayoga titka vagy egyesülés az Úrral, śaiva módszereken keresztül. A "śaiva" szó azt jelenti "Śiva-é, ami Śiva-hoz tartozik, és így tovább".
2 Csak a tisztázás kedvéért: "Ő feloldja a félelmet a haláltól, az öregkortól, születéstől, stb." azt jelenti "ő feloldja a félelmet a haláltól, a félelmet az öregkortól, a félelmet a születéstől, stb." és NEM "ő feloldja a félelmet a haláltól, ő feloldja az öregkort, ő feloldja a születést, stb.". Ez alapvető dolog, de úgy gondoltam, hogy fontos ezt tisztázni. Míg a "szórend" létfontosságú a magyar nyelvben, nem olyan fontos a Szanszkritban. A rendszer a Szanszkritban főleg a nemektől, számokból, személyektől és módoktól (időktől) függ. Amíg ezek rendben vannak, "általában" szabadon mozgathatod a szavakat (persze azért van jó néhány kivétel).
Továbbá, a kifejezés "azoknak, akiknek nincs" azt jelenti "azoknak, akiknek nincs ilyen vágya".
3 Itt egy "látszólagos" hiba van a stanzában (a negyedikben). Habár, ez nem hiba, hanem költői szabadság. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt neked:
A bölcs Kṣemarāja ebben a stanzában a Śārdūlavikrīḍita versmértéket használja (szó szerint a tigris játéka…baljós név valóban!, hehe), ami 19 szótagból áll pāda-nként (vagy negyedekként). A fenti költészetben, a negyedik stanza így néz ki:
Dehaprāṇasukhādibhiḥ parimitāhantāspadaiḥ saṁvṛtaścaitanyaṁ cinute nijaṁ na sumahanmāheśvaraṁ svaṁ janaḥ|
Madhye bodhasudhābdhi viśvamabhitastatphenapiṇḍopamaṁ yaḥ paśyedupadeśatastu kathitaḥ sākṣātsa ekaḥ śivaḥ||4||
De, hogy azonosítsuk a versmértéket, szét kell szednünk negyedekre, egyenként 19 szótaggal, így:
Dehaprāṇasukhādibhiḥ parimitāhantāspadaiḥ saṁvṛta-
ścaitanyaṁ cinute nijaṁ na sumahanmāheśvaraṁ svaṁ janaḥ|
Madhye bodhasudhābdhi viśvamabhitastatphenapiṇḍopamaṁ
yaḥ paśyedupadeśatastu kathitaḥ sākṣātsa ekaḥ śivaḥ||4||
Most már kész vagyunk és megjelölhetjük a szótagokat, de előbb egy kis Szanszkrit verstan:
A Szanszkrit verstan szerint, egy stanza vagy padya négy pāda-ból --más néven "pada-k"-- vagy negyedekből áll. Egy ilyen stanza lehet vṛtta (a versmérték, melynek ritmusa a szótagok --akṣara-- számától és helyétől függ, minden pāda-ban vagy negyedben) vagy jāti (a versmérték, melynek ritmusa a szótagok hosszának --mātrā-- számától függ, minden pāda-ban vagy negyedben). Felejtsd el a "jāti-t" most, mert jelen stanza versmértéke a "vṛtta" osztályba tartozik. Ez az osztály tartalmaz három al-osztályt: (1) samavṛtta (a stanza négy negyede hasonló), (2) ardhasamavṛtta (a váltakozó negyedek hasonlóak), és (3) viṣama (a négy negyed különbözik).
Nos, a jelenlegi stanza a samavṛtta al-osztályba tartozik (minden negyed hasonló). Ez az al-osztály 26 variációból áll, negyedenkénti 1 szótagtól, negyedenkénti 26 szótagig. Emellett, minden változat feloszlik al-variációkra a rövid (szó szerint könnyű) és hosszú (szó szerint nehéz) szótagok, stb. helyzete szerint. A 19 szótag per negyed variáción belül Kṣemarāja a Śārdūlavikrīḍita-nak nevezett al-variációt választotta. Van még két másik fajta, amit Meghavisphūrjitā-nak (szó szerint a felhők dörgése) és Sumadhurā-nak (szó szerint nagyon édes) neveznek, és ezek közül mindegyik a 19 szótag per negyed variációba tartozik. Remek!
A szótagok rövidek vagy hosszúak, mert rövid vagy hosszú magánhangzókat tartalmaznak. Rövid magánhangzók: a, i, u, ṛ, ḷ. A hosszú magánhangzók két ok miatt hosszúak: (1) természetüknél fogva azok (ā, ī, ū, ṝ, e, ai, o, au), (2) verstanilag hosszúak, mert Anusvāra vagy Visarga követi őket, vagy két vagy több mássalhangzó (pl.: aṁ, aḥ, antr). Egy negyed utolsó szótagja "mindig" rövid vagy hosszú, a versmérték igényei szerint, annak ellenére, hogy az rövid vagy természete szerint/verstanilag hosszú, azaz, a szerző szabadon választhat bármilyen szótagot (rövidet vagy hosszút) a negyed utolsó szótagjának és ez "mindig" meg fog felelni a versmérték igényeinek. Emlékezz erre!
Emellett, hogy a dolgot egyszerűbbé tegyük (viccelek), a Szanszkrit verstan egy negyed, minden három szótagból álló szakaszát egy bizonyos névvel illeti. Ezek a hármas csoportok "gaṇa-k" néven ismertek (ne keverd ezt össze a jól ismert gaṇa-kkal vagy házakkal, amiket az igék besorolására használunk) és csupán vṛtta típusú stanzákban léteznek ezen a módon (vagyis aminek ritmusát a szótagok --akṣara-- számai és helyzetei határozzák meg minden pāda-ban vagy negyedben), mint a jelenlegi, amit analizálunk. Minden gaṇa három szótagból áll, de ilyen speciális módon:
Mind a három szótag vagy rövid, vagy hosszú, vagy kevert (sokféle kombinációja a rövid és hosszú szótagoknak). Nézd:
- ma: hosszú-hosszú-hosszú
- na: rövid-rövid-rövid
- bha: hosszú-rövid-rövid
- ya: rövid-hosszú-hosszú
- ja: rövid-hosszú-rövid
- ra: hosszú-rövid-hosszú
- sa: rövid-rövid-hosszú
- ta: hosszú-hosszú-rövid
A "la" név arra való, hogy meghatározzon egy rövid szótagot, és a "ga" név jelzi a hosszú szótagot egy negyed végén. Oké, Atyám, igen, ez nehéz volt, de ha ezt nem fejtem ki, akkor nem fogod érteni azt, amit készülök kifejteni. Még egy dolog, a Śārdūlavikrīḍita (amit a bölcs választott e stanza komponálásakor) névre hallgató al-variáció ezt a gaṇa mintát minden negyedben:
ma, sa, ja, sa, ta, ta, ga —vagyis hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, rövid-hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú (ebben az esetben, az utolsó szótag hosszú, de emlékezz, hogy az utolsó szótag "mindig" megfelel a versmérték igényeinek, akár hosszú, akár rövid, vagyis a szerző szabadon használhat rövid és hosszú szótagot is a negyed végén).
Jelöljük meg a szótagokat az eredeti szövegben, hogy megnézzük a stanza úgy követi-e a gaṇa mintát (eredeti formájában), ahogy kell:
De-ha-prā-ṇa-su-khā-di-bhiḥ-pa-ri-mi-tā-ha-ntā-spa-daiḥ-saṁ-vṛ-ta-
ścai-ta-nyaṁ-ci-nu-te-ni-jaṁ-na-su-ma-ha-nmā-he-śva-raṁ-svaṁ-ja-naḥ|
Ma-dhye-bo-dha-su-dhā-bdhi-vi-śva-ma-bhi-ta-sta-tphe-na-pi-ṇḍo-pa-maṁ
yaḥ-pa-śye-du-pa-de-śa-ta-stu-ka-thi-taḥ-sā-kṣā-tsa-e-kaḥ-śi-vaḥ||4||
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, rövid-hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, rövid-hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, rövid-hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, rövid-hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
Tökéletes, Kṣemarāja! Természetesen ismered a Szanszkrit verstant! (viccelek). Nos, ahogy látod, a bölcs teljesen megfelel a versmérték kívánalmainak. Habár, ha analizálod a stanzát nyelvtani szempontból, észrevehetsz egy érdekességet. Nézd meg a harmadik negyed első kifejezését: "Madhye bodhasudhābdhi" (a Tudatosság Nektárjának óceánja közepén?!) Ha megpróbálod lefordítani, rájössz, hogy "abdhi" (óceán) NINCS helyesen ragozva sem Birtokos (abdheḥ), sem Helyhatározói (abdhau) alakban, hiszen az "abdhi" egy férfi főnév, mely 'i'-vel végződik [Lásd Declension (2)]. Ha tudod, hogy a szavakat, melyek a ragozhatatlan "madhye" (közepén) szóhoz tartoznak, kötelező Birtokos alakban ragozni általában, és néha Helyhatározóiban, amikor nem alkotnak összetételt, akkor csodálkozol, hogy mi történt itt. Egyszerű: Ha a bölcs a szót helyesen ragozza Birtokos vagy Helyhatározói alakban (abdheḥ megváltozik abdher-re a Visarga Sandhi 7. Szabálya alapján, és abdhai változatlan marad), akkor a kifejezés így nézne ki: "Madhye bodhasudhābdher" vagy "Madhye bodhasudhābdhau", és most már le tudod fordítani gond nélkül, mint "A Tudatosság Nektárjának Óceánjának közepén". És a pāda vagy negyed így nézne ki:
Ma-dhye-bo-dha-su-dhā-bdhe-rvi-śva-ma-bhi-ta-sta-tphe-na-pi-ṇḍo-pa-maṁ
vagy így
Ma-dhye-bo-dha-su-dhā-bdhau-vi-śva-ma-bhi-ta-sta-tphe-na-pi-ṇḍo-pa-maṁ
That was good from a grammatical viewpoint, but what about its meeting the meter requirements? Let us see:
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
vagy
hosszú-hosszú-hosszú, rövid-rövid-hosszú, hosszú-rövid, rövid-rövid-hosszú, hosszú-hosszú-rövid, hosszú-hosszú-rövid, hosszú
Óh ne, ennek "rövid" szótagnak kellene lennie! Ez így nem felel meg a versmértéknek (sem "abdher" sem "abdhau"!). Ez az, amiért Kṣemarāja azt választotta, hogy "abdhi"-ként hagyja a szót, gyök formájában (változatlan formában vagy prātipadika-ban), úgy, ahogy az "abdhi" szó a szótárakban szerepel. Ezt téve, tisztán rámutat, hogy ez nem nyelvtani hiba, hanem költői szabadság, amit igénybe vett azért, hogy maradéktalanul megfeleljen a Śārdūlavikrīḍita versmérték követelményeinek.
További információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.