Abhinavagupta - Paramārthasāra (Paramarthasara) Stanzák 4-7-tiszta fordítás - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Tiszta fordítás

 Bevezetés

A Paramārthasāra folytatódik további négy stanzával. Ez második stanza-csoport, ami a teljes szöveget alkotó 105 stanzából négyet fed le.

Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat, amiket Yogarāja kommentál. Valamint írni fogok elég sok megjegyzést, hogy az átlagos olvasó számára is annyira érthetővé tegyem a könyvet, amennyire csak lehetséges.

Yogarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Abhinavagupta eredeti stanzái sötétvörösek. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, Yogarāja kommentárja viszont fekete. A fordításban szintén, Abhinavagupta eredeti stanzái, vagyis a Paramārthasāra zöld és fekete betűkkel szerepelnek, míg Yogarāja kommentárja tartalmaz fekete és vörös szavakat is.

Olvasd a Paramārthasāra-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 4. Stanza

Az Ő Saját Erejében (rejlő) Ragyogás és Pompa bősége okán e négy tojás csoportja nyilvánul meg elkülönülten az Úr által : Śakti , Māyā, Prakṛti és Pṛthvī ||4||

¹ Yogarāja költőien írja le a 4. versszak érkezését. Azt mondja, hogy Abhinavagupta először épít egy talapzatot a második és harmadik versszakok formájában, amik tartalmazzák e szöveg felépülésének struktúráját. Miután ezt megtette, Abhinavagupta engedi, hogy a könyv alászálljon és elfoglalja helyét a talapzatod, azaz elkezdi tanítani a Trika filozófiát, annak mélységében. A mérkőzés elkezdődött és a labda gurul! A bölcs megkezdi a Trika kifejtését úgy, hogy bejelenti, a négy tojás csoportján keresztül, hogy az univerzum csupán egy kiterjedése a Legfőbb Úr Svātantrya-jának (Az Ő Abszolút Szabadsága). A Svātantrya egy másik neve Śakti-nak (az Én Erejének), ami oka vagy Alanya a Kartṛtva-nak (Tevőségnek), mert Śakti a valódi Tevő mindig. A korlátolt individuumok itt és ott, soha sem tesznek semmit egyáltalán, mert mindez Śakti által kiviteleződik. És eme Ereje az Énnek, a Legfőbb Úr Ereje, elhivatott az egyesülések és különválások létrehozásában, ebben a változatos világban, mindenféle változatossággal. Śakti különféle neveinek jelentése megtalálható a Parāprāveśikā 10. megjegyzésében.

Összefoglalva, Śakti hajlamos az egyesítés és különválasztás aktusaira, miközben létrehozza a teljes megnyilvánulását a sokrétű változatosságoknak. Nem hiszel nekem? Nézz körül. Ha az olvasó azt hiszi, hogy Śakti nem az "ő Ereje", az olvasó hozzáállása nem megfelelő e könyv olvasásához. Minden, amit a Paramārthasāra ír, Veled kapcsolatos, kedves olvasó és Saját Erőd Játékaival. A szöveg olvasása egy olyan hozzáállás nélkül, mely a Legfőbb Úrral való egységet tételezi, nem hoz semmilyen gyümölcsöt, mert ugyanaz a mindent átható, nyomorult dualitás van jelen újból. A dualitás sohasem vezet sehová, mert a Legfőbb Igazság a Legfőbb Non-dualizmus Fénye. Te vagy az Úr, aki Saját esszenciális természetéről és Saját Śakti-jának Játékáról olvas, és nem más. Ha az olvasó szüntelen dualitást hoz létre önmaga és a Legfőbb Úr között, miközben olvas, egyáltalán nem fogja megérteni a Paramārthasāra-t. Ugyanez az állítás igaz egy másik Trika szöveg tanulmányozásával kapcsolatosan is, természetesen. A Végső Felszabadulás nem érhető el, ha az egyén nem azonosul a Legfőbb Úrral.

² Prabhu azt jelenti "Úr". Ebben a kontextusban, ez a kifejezés arra való, hogy jelezze a Legmagasabb Urat, természetesen, aki a Tudatosság (Śiva) és Gyönyör (Śakti) összetett egysége. Őt úgy is nevezzük, mint a Szerencsés, mert az Ő Lénye tele van mindazzal, ami Kedvező. Ez a négy tojás kerekded tömege vagy egysége az elemeknek. A Trika-val kapcsolatos aktuális tudásom szerint, a négy tojás tanítása sehol nem jelenik meg Abhinavagupta által, kizárólag ebben a szövegben. Ahogy azt majd kifejtem a későbbiekben, ezeknek a tojásoknak a köre megegyezik az utolsó négy Kalā-val vagy Elsődleges Erővel. Ezek az Elsődleges Erők olyan, mint a "Konténerek", amikben a teljes univerzális megnyilvánulás tárolva van, részletekben. A tojások, úgy mond "kerekded tömege az elemeknek" és ezért nem lehet teljesen megfeleltetni az utolsó négy Kalā-val közvetlenül, mivel az Erők nem "elemek". Abhinavagupta egyáltalán nem a Kalā-król beszél, de a kapcsolat egészen nyilvánvaló. Az utolsó négy Kalā Konténerként működik a tattva-k számára, mint a tojások esetében, de utóbbi úgy tűnik, hogy a Kalā-k produktuma, bár Abhinavagupta ezt még nem említette konkrétan.

³ A prabhāvita kifejezés általában azt jelenti prakāśita vagy megnyilvánult, megjelenített. De itt Yogarāja ad ennek egy további jelentést: "bhavanakartṛtayā" (szó szerint "mint bhavanakartṛtayā"). Mi ez a bhavanakartṛtayā? Úgy fordítottam, mint: a létezővé válás aktusának (bhavana) végrehajtója (kartṛtayā). A Tevőség vagy kartṛtā azt jelenti "egy tett végrehajtójának állapotában lenni". Ez a terminológia Utpaladeva-tól származik, aki ezt írta: " - Sattā bhavattā bhavanakartṛtā - A Létezés (sattā) Annak állapota, aki létezik (bhavattā), azaz a létezővé válás aktusának végrehajtója (bhavanakartṛtayā). Sattā Śakti egy jelzője (a kartṛtā vagy kartṛtva birtoklója --mindkét szó szinonima--, ahogy arra korábban már rámutattam). Ő az univerzum valódi tevője, vagy még pontosabban kifejezve, Ő az eredete a śakticakra-nak (az erők csoportjának), ami létrehozza a megnyilvánítás folyamatát, ahogy az jelezve lett az első versszak harmadik megjegyzésében. Abhinavagupta, Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-jához írt első kommentárjában, az Īśvarapratyabhijñāvimarśinī-ben így ír 1.5.14-ben: " - Sattā ca bhavanakartṛtā sarvakriyāsu svātantryam| - És (ca) a Létezés (sattā) (nem más, mint) végrehajtója (kartṛtā) a létezővé válásaktusának (bhavana), azaz Abszolút Szabadság (svātantryam) minden aktivitás tekintetében (sarva-kriyāsu). Más szavakkal, a bhavanakartṛtā (a létezővé válás aktusának végrehajtója) nem egyéb, mint az Abszolút Szabadság (Svātantrya), ami Śakti.

A prabhāvita jelentése így, Yogarāja szerint nem csupán "megnyilvánult" (a tojások négyes csoportja, ami "létezővé vált", ami "megjelenítődött", hanem eme megnyilvánulás végrehajtója is, azaz Śakti (az Úr Ereje). Ez azért van így, mert a Trika-ban, ami megnyilvánult, az nem különbözik attól, Aki azt megnyilvánította. A négy tojást nem csupán egy Erő "kreációjaként" kell tekinteni, hanem a formának is, amit eme Erő felölt. Egy fazekas esetében, aki egy edényt készít, a fazekas és az edény elkülönült marad, de ez nem igaz Śakti és a négy tojás esetében. NEM. Ő mind a végrehajtója/létrehozója annak a négy tojásnak, és mind a négy tojás maga. Valójában, technikai értelemben, az nem Ő Maga, hanem az Ő kiterjedése, mely a híres śakticakra-ként jelenik meg. Miért? Mert Śakti mozdulatlan és változatlan, mint Maga Śiva és következésképpen Ő soha nem mozdul egy millimétert sem az Ő Urától. Ezért, Ők nem különböző formákat öltenek fel, hanem ez az erők csoportja, mely Śakti-ból Magából árad ki, s felölti az univerzum minden formáját. Így, mind Śiva, mind Śakti sohasem "válik" semmi mássá, lévén Ők a változatlan "ÉN VAGYOK".

⁴ Hol jelenik vagy nyilvánul meg a négy tojás? Miután idézte azt, amit Abhinavagupta mondott a versszakban, Yogarāja azt mondja: "Abból", összességében a śakticakra-ból vagy a Śakti-ból kiáradó erők csoportjából. Ezek az erők minden úgy vannak jelezve, mint amik "Ragyogóak" (olvasd el a Spandanirṇaya első aforizmájának kommentárját). Erre gondolt Abhinavagupta ezzel: "Az Ő Saját Erejében (rejlő) Ragyogás és Pompa bősége okán e". A "vaibhava" kifejezés (Ragyogás és Pompa) mutatja, hogy ez egy sokrétű Megnyilvánulása a sokrétű erőknek, amik különlegesek és az Akarat Erejével kezdődnek. A śakticakra valójában egy sokszínű vagy sokrétű Kiterjedés vagy Kiáradás Śakti-ból Magából, ahogy azt már korábban kifejtettem neked. Az Akarat Ereje az első ereje a śakticakra-nak és a 3. tattva-val (Sadāśiva) együtt jelenik meg. Miképp az Övé, a Szerencsésé, a Legfőbb Úré, a teljes śakticakra szintén az Övé. E śakticakra vagy Kiterjedése/Kiáradása Śakti-nak, alkotja az univerzumot, amit Yogarāja is említett, mint a "világ teremtése". Śakti nem közvetlenül az univerzum, hanem inkább Ő az univerzum, Saját erőin keresztül. Śakti (Én-tudatosság) soha nem hagyja el az Ő Urát, Śiva-t, még egy pillanatra sem.

⁵ A négy tojás neve Śakti, Māyā, Prakṛti és Pṛthvī. Az első a Śakti tojás, minek köre a tattva-k 3-tól 5-ig(Sadāśiva, Īśvara és Śuddhavidyā --más néven Sadvidyā--). Ez lefedi a Kalā-t, melynek neve Śānti vagy Śāntā. Śakti funkciója ebben a kontextusban tagadása vagy "elhatárolása" az univerzumnak, amit tudók és tudhatók alkotnak, a Legfőbb Úr Śiva előtt. Mivel ez az univerzum Śakti által van "kivonva" és "elhatárolva" Śiva-ból és Śiva-tól, Ő "tagadja" az univerzum isteni természetét, és az (így) egy Śiva-tól különböző, másik dologgá válik. Śakti ebben az értelemben akhyāti vagy tudatlanság, mely elfedi a Legfőbb Úr esszenciális természetét, mert Ő olyan univerzumot mutat, ami különbözik saját Úrtól! Ez csupán egy látszat természetesen, mert az univerzum szüntelen a Legmagasabb Én-tudatosság Fényének esszenciája, de az Úr azt kezdi hinni, Śakti hatására, hogy az univerzum különbözik Tőle. Ez a Legrosszabb Önámítás!...és itt van a szemeid előtt. Nézd meg a dolgokat és az embereket körös-körül. Mindegyik úgy tűnik, hogy "különbözik" Tőled! Ez a dualitás feltárulása és egy látszólagos "zuhanása" az Úrnak, Saját Legmagasabb Állapotából, le a korlátolt individuum állapotáig, amit először Śakti hozott létre, amikor Ő kivonta az univerzumot Belőled és tagadja azt, hogy az univerzum te magad vagy, ilyen formában megjelenve. Ez az Önbecsapás, Önámítás! Most, a korlátolt individuum (Śiva, miután lezuhant, hogy áldozata legyen Śakti káprázatának) elmerül a szenvedésben. És ha ő egy spirituális törekvő, az egyetlen út számára, hogy kiszabaduljon ebből a gyötrelemből az, hogy felismerje saját esszenciális természetét, ami isteni és egy a Legfőbb Úrral. Ez végül elvezet magához az univerzum felismeréséhez, mint ami valójában az egyén saját erőinek kiterjedése és nem valamit olyan, amit Tőle (a Legfőbb Úrtól) külön létezik, mint amit az ámító Śakti mutatni kíván.

Ez nem egyszerű Ámítás, hanem egy Ön-Ámítás, mert Śakti sohasem különbözik Śiva-tól. Ő nem egy külső ágens, mely becsapja Śiva-t, hanem Śakti az Ő Saját Ereje, mely meggyőzi Őt, a Változatlan Ént, hogy Ő átalakuláson ment keresztül és tapasztal egy lezuhanást az Ő örökké jelen lévő isteni esszenciális természetéből. Amit "világnak" neveznek, az valójában nem világ, hanem Saját Ön-Ámításod! Kik a szülők, ha a Legfőbb Úr Aja vagy Születetlen? Kik ezek az emberek körös-körül, ha a Legfőbb Úr Eka vagy Egy, azaz Változatlan, Egyedüllévő? Mi a tudatosság eme három állapota, mint ébrenlét, álom és mély-alvás, ha a Legfőbb Úr sohasem fáradt és következésképpen soha nem szükséges pihennie? Kik ezek az emberek, akik ünnepelni jönnek a Nityātmā vagy Örök Én születésnapját? Ki az, aki utazik egyik helyről a másikra, amikor a Legfőbb Úr Acala vagy teljesen mozdulatlan, lévén Ő áthat mindent? Nincsenek szüleid, országod, állapotaid, csupán Saját Legfőbb Állapotod, nincs születésnap, nincs mozgás és így tovább. Mindezek a dolgok, ami látszólag a tieid, csupán Saját Erőd kitalációi, az Ő śakticakra-ján vagy az erők csoportján keresztül. Az Ön-Ámítás az első tojással (Śakti tojás) kezdődik, ahol azt érzed, hogy az univerzum Tőled különbözik. Megtartod az egységet vele, mert ez az Ön-Ámítás első szintje. Az első fázis még "isteni", mert az univerzum bár úgy tűnik, mint ami különbözik tőled, nem úgy, mint ami el is különül, azaz jelen van a dualitás és a nem-dualitás egyaránt. Ez a bhedābheda vagy egység (abheda) a dualitásban (bheda), azaz a dualizmus és a nem-dualizmus vegyes állapota. A Śiva-Śakti tattva-ban (tattva 1 és 2) kizárólag abheda vagy egység van jelen, és a 6. tattva-tól a 36. tattva-ig kizárólag bheda vagy dualitás.

A fennmaradó három káprázati tojás megjelenésével (Māyā, Prakṛti és Pṛthvī tojások), amiket Yogarāja úgy nevez: Sat (Létező, azaz "minden, ami létezik"), mert terepük a 6. tattva-tól a 36. tattva-ig tart (olvasd el a 47. és 48. megjegyzést és a hozzátartozó szövegrészt a Parāprāveśikā alatt), az Ámítás teljessé válik és Te elveszted még azt az egységet is, ami a Śakti tojásban még a tiéd volt. Miután Saját Erőid így megvezettek, a Célod immáron nem egyéb, mint az, hogy visszaszerezd elveszett esszenciális természetedet, ami paradox módon sohasem veszett el. Minden csupán egy Ön-Ámítás volt!

Az uralkodója vagy miniszter-istensége ennek a tojásnak, ami elkezdi a kötöttség folyamatát: Sadāśiva és Īśvara, kik úgy ismertek általában, mint Sadāśivabhaṭṭāraka és Īśvarabhaṭṭāraka, a bhaṭṭāraka kifejezés azért kerül a nevek mellé, hogy nagy tiszteletet jelezzen. E két uralkodó, rendre a Sadāśiva és Īśvara tattva-kban honol.

⁶ A Māyā tojás egy része vagy darabja az univerzális megnyilvánulásnak, minek terepe a tattva-k 6-tól 12-ig (Māyā-tól Puruṣatattva-ig, olvasd le a Trika 4 és Trika 5 dokumentumokat további információkért). Ennek a tojásnak a hatóköre megegyezik a Vidyā nevű Kalā-val. Ez a tojás hoz létre egy fátylat az egyén esszenciális természetén, és jeleníti meg a dualitást. Ez azért tárul fel, hogy kiterjessze a dualitást a több megismerő és megismerhető (szubjektumok és objektumok) formájában, amikor valójában csupán egyetlen Én létezik, szüntelen megmaradva Saját isteni "Én Vagyok" Állapotában. Jelen tojás a káprázat terepe, mely a három mala- vagy tisztátalanságként jelenik meg, mint Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala. Az első tisztátalanság arra késztet Téged, a Teljes Létezőt, hogy ne legyél teljes és tökéletes; a második tisztátalanság dualitást vagy különbséget terjeszt ki közted és a szubjektumok és objektumok sokasága közt, amik az univerzumot formálják; végül az utolsó tisztátalanság nem egyéb, mint a vāsanā-k vagy tendenciák (mik konténerként működnek), amik végül teljes értékű saṁskāra-kká vagy benyomásokká nőnek (a tettekből származó benyomásokká, amik ebben a tojásban akkumulálódnak), amikor azokat megtöltik a karmāśaya-k vagy karmikus tartalmak (jó és rossz tetteken keresztül), amik beléjük vannak öntve (ezt a témakört kifejtettem a FAQ 1-Meditation, dokumentumban, amikor magyaráztam az okozati testet). Mindazonáltal, az utolsó két mala vagy tisztátalanság akkor üt meg valójában, amikor a maradék két tojás, mik a Māyā tojásban vannak, létrejönnek. Ez jelenti a legfőbb pontját a Te látszólag korlátoltságba merülésednek.

A Puruṣa (tattva 12), általában úgy ismert, mint "korlátolt lélek", Śiva Maga (Te!), de áthatva a Māyā tojás által, ami valójában egy balszerencse. Így, amit a legtöbb ember "remeknek" tart, az igazából rettenetes annak, aki el akarja érni a végső felszabadulást, mindebből a gyötrelemből. A végső felszabadulás vagy spirituális megvilágosodás annak felismerésébe kulminál, hogy mindez a Legfőbb Ragyogás esszenciája, de közben ez az utolsó három tojás pokoli annak, aki kötöttségben marad. Ez teljes mértékben igaz, de ha az olvasó nem hisz nekem és nem elég bátor, hogy átrágja, milyen volt és milyen most az élete (nem viccelek!), akkor bekapcsolhatja a televíziót és nézheti mások boldogtalanságát és ostobaságát. Mivel teljes mértékben ismerem ezeket a tojásokat, még akkor is, ha az olvasó a galaxis másik végén is él, kétségtelenül tudom, hogy szenvedni fog még az örömök közepette is. Nincs korlátolt individuum, aki képes élvezni a Valódi Boldogságot, ha továbbra is ennek az utolsó három tojásnak a hatása alatt áll. Ez az örültség, melynek neve "kötöttség" a három nyomorult tojás által jön létre, melyek Māyā-val kezdődnek.

Az uralkodója ennek a tojásnak Gahana (az áthatolhatatlan), az, aki saját Énemben megtett felfedezéseim szerint Durga (a Rudra, akit említ a Mālinīvijayatantra, az 50 Rudra felsorolásában, amit át is adtam az első versszak tizedik megjegyzésében). Ennek a Rudra-nak vagy felszabadult létezőnek, aki jelen tojásban honol, a párja a Rudrāṇī kinek neve Durgā (a jól ismert úrnő). Amit most mondok, miszerint Gahana nem más, mint Durga, sehol máshol nincs leírva. Ez csupán egy olyan ismeret, ami a saját spirituális tapasztalatomból származik.

⁷ A Prakṛti tojás egy része vagy darabja az univerzális megnyilvánulásnak, minek terepe a tattva-k 13-tól 35-ig (a Prakṛti-tattva-tól az Āpas-tattva-ig; olvasd el a Trika 5 és Trika 6 dokumentumokat további információkért). Ennek a tojásnak a köre megegyezik a Kalā-val, minek neve Pratiṣṭhā. Prakṛti, mint a 13. tattva, három minőségből (guṇa-k) áll: Sattva, Rajas és Tamas, amit Yogarāja úgy nevez, öröm, bánat és káprázat, rendre. A káprázat abban áll, hogy egy személy azt képzeli, az öröm által megszabadulhat a fájdalomtól vagy bánattól. Tény, hogy az öröm szinte majdnem azonnal és nagyon gyakran bánathoz vezet. Ez az a káprázat, amit ez a tojás létrehoz. Emellett, a Prakṛti létrehoz olyan hatásokat, vagy produktumokat az érzékekkel együtt, amik képesek élvezni ezeket (a produktumokat). Például: Az élvezetek tárgyai, együtt a hozzájuk tartozó érzékszervekkel, amik élvezik és tapasztalják a tárgyakat. Az öröm, fájdalom és káprázat folyamata nem vezet sehová, ahogy azt bárki könnyedén beláthatja. Nem kétséges, hogy ez a tojás a szenvedés szüntelen forrása, közvetlenül vagy közvetetten (örömnek álcázva). Azok, akik imára hajtják fejüket eme tojás felé, úgy ismertek, mint paśu-k vagy állatok. A bölcs nem "valódi állatokra" gondol, hanem "látszólagos" emberi létezőkre, akik állatokként viselkednek. A korlátolt emberek, az ilyen kötöttséges markában, általában a paśu névre hallgatnak, több okból kifolyólag. Ezek közül néhány fő pont:

1) Boldogságuk mindig attól függ, ami belül (gondolatok, érzelmek, stb.) vagy kívül (külső dolgok, más emberek, stb.) van. Nincs független Boldogságuk, mert örömük mindig valami mástól függ; 2) Megharapják a megmentőjüket. Mint egy vadállat, ami nagyon gyakran megtámadja azt, aki meg akarja menteni. Ezek az állatok az "emberi létező" címként viselik és általában el akarják pusztítani felszabadítójukat. Nem akarnak végső felszabadulást a kötelékekből, hanem inkább tovább szeretnék élvezni az élvezetek tárgyait, amit megjelenít számukra a nyomorult Prakṛti tojás. Valódi Guru-k meg sem próbálják megmenteni őket, legalábbis nem közvetlenül, mert azok megharapnák őket a folyamat közben. Az ilyen állatoknak először spirituális törekvővé kell válniuk (egy speciális állatfajta) és ezután elnyerni a tanítvány (majdnem emberi létezők) kvalitását, hogy a valódi Guru-k meg tudják őket menteni végül; 3) Az előző két jellemző következményeképpen, ezek a paśu-k vagy állatok nem mennek sehová, mert "valahová" menni azt jelenti, hogy elindulni a végső felszabadulás felé, nem pedig még több kötöttséget.

Az emberi létezők (a valódiak) nyilvánvalóan nem olyan, mint a paśu-k. A valódi emberi létezőket nevezzük szenteknek, felszabadultaknak és így tovább. Az emberek többsége nem emberi létező, hanem tudatlan állatok, akik azt állítják, hogy olyanok, mint amilyenek valójában nem. Ezt nagyon nehéz lenyelni a legtöbb ember számára, de a tények magukért beszélnek. Fogj egy könyvet, ami az emberi történelemmel foglalkozik és látni fogod azt, amiről beszélek. Tény, hogy ez nem csupán az én véleményem, mert a paśu fogalom (állat, vadállat), mint ami leírja majdnem az egész emberiséget, nem az én kitalációm. Igen gyakran használatos ez a kifejezés azokra, akik a fent leírt jellemzőkkel rendelkeznek, ahogy azt korábban kifejtettem neked.

Az uralkodója ennek a tojásnak az Úr Viṣṇu, az, aki birtokolja a nagy erőt (mahā-" vibhūti). A "vibhūti" szó "hatalmat, erőt" jelent, de olyat, aminek természetfeletti jellege van. Más szavakkal: Természetfeletti erők. Mindezek az erők akadályok a végső felszabadulásban és megtagadásuk kötelező és egy ujjal sem szabad hozzájuk érni. Yogarāja meghatározza, hogy Viṣṇu-ban a dualitás dominál. Ezért az Úr Viṣṇu nem a végső felszabadulás adományozója. Nem kell ezt olvasnom sehol, mert közvetlen kapcsolatom van az Úr Viṣṇu-val. Egy olyan világban él, ahol az öröm abszolút kolosszális, körbe kántáló nőkkel, s olyan imádattal, hogy a szíved darabokra szakad az imádat hangjától. Emlékszem a nyitott szájukra a hidakon, miközben Viṣṇu neveit kántálják. Az Úr Viṣṇu maga rendkívül impresszív, királyi díszekkel az egész testén. Kétségtelen, hogy ő soha nem adott nekem végső felszabadulást. Imádat, magasabb világokba való utazás, Viṣṇu jelenlétében levés…mindezek a dolgok nem adnak végső spirituális megvilágosodást, soha. Teljesen biztos vagyok ezzel kapcsolat, mert ott voltam személyesen. Nem terjesztem a szektarianizmust Viṣṇu vs. Śiva formájában, de van közvetlen tapasztalatom mindkét valóságról. Az, Aki a végső felszabadulást adja: Śiva és nem Viṣṇu. Nem a Védikus Śiva-ról beszélek (vagy szigorúbban mondva, a puranikus Śiva-ról), arról, aki barlangban él és tigris bőrön ül, stb. NEM. A Tantrikus Śiva-ról beszélek, Aki a Legfőbb Non-dualizmus Fénye, az urak Ura, Aki túl van téren és időn és nem megfogható gondolatban sem. Ő a valódi adományozója a végső felszabadulásnak és nem Viṣṇu vagy más istenség, amik csupán uralkodók szerepét végzik. Az igazat mondom. Bárki imádhat továbbra is bármilyen istenséget, még a legkisebbet is, ha úgy kívánja, de ez nem jelenti azt, hogy végül elérik a kötöttségekből való teljes megszabadulást. Emellett, Viṣṇu a dualitásban merül el és nem létezik valódi végső felszabadulás, ha a dualizmus jelen van, mert a dualitás mindig a korlátoltsághoz kapcsolódik így vagy úgy. Még a 3-tól az 5. tattva-kig (a Śakti tojás), is jelen van egy finom dualitás, mivel Śakti kivonja az univerzumot Śiva-ból, bár jelen van egy finom egység is a háttérben.

A végső felszabadulás folyamatának azon a tudáson keresztül kell helyesen kiviteleződnie, ami jelezve van a Trika filozófiában. E folyamat végső pontján, minden dualitás eltűnik, még az is, ami a Śakti tojásban jelen van, mert "ha látsz valaki mást, akkor félni fogsz", azaz a dualitás világában mindig kötöttségben leszel, akármilyen finom is ez a kötelék. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy "ő maga" a Legfőbb Non-dualitás Fénye, csordultig tele Abszolút Szabadsággal. Az Ő Abszolút Szabadságának elérése jelzi a kötöttség végét egyszer, s mindenkorra. Nyilvánvaló, hogy ezek a folyamatok nem történhetnek meg a dualitásban, azaz annak érzésével, hogy az egyén és az Úr nem egy és ugyanazon dolog. Ezért, ebben a szövegben is feltárt tudás szerint, saját, a tárgykörről szerzett közvetlen tapasztalatommal együtt, megerősíthetem, hogy Śiva egyedül Az, Aki végső felszabadulást adományoz és nem Viṣṇu. Ismétlem: Szó sincs szektarianizmusról, csak a felszabadulás valódi tapasztalatának gyümölcséről, amit támogat jelen szöveg tanítása is.

⁸ Ahogy az nyilvánvaló, mind a két kifejezés, Pṛthvī és Pṛthivī szinonimái egymásnak és jelentésük "föld". Ebben az esetben, a föld elem vagy a 36. tattva. Általában a Pṛthivī-t használom az írásaimban, de itt most Abhinavagupta a Pṛthvī variánst használta (olvasd el a Trika 6 dokumentumot több információért). Ennek a tojásnak a köre megegyezik a Kalā-val, minek neve Nivṛtti. Később tanítva lesz, hogy minden tattva-ban létezik minden tattva, és ez különösen igaz a legutolsó tattva-val, minek neve Pṛthvī. A Pṛthvī tojásban nyugszik a tizennégy materiális világ, miknek ura az Úr Brahmā. Így ez a tojás tele van különböző tapasztalókkal, melyek sorának vége a növények és az emberek. Ez egy durva burok, és így ez, természetesen, megköt vagy korlátoz. Vannak emberfeletti létezők ebben a tojásban, de egyikük sem teljesen felszabadult, mert még mindig kötöttségben vannak, köztük a tojás urával, Brahmā-val.

Most, jöjjön egy lista a tizennégy materiális világról, a legmagasabbtól egészen a legalacsonyabbig. A kifejtésem főleg Vyāsa elbeszélésén alapszik, ami megtalálható az ő Sāṅkhyapravacanasūtra-jában, miközben a Pātañjalayogasūtra-k III.26-ot kommentálja:

1. Brahmaloka vagy Satyaloka — A világ, ahol Brahmā, a Pṛthvī tojás ura nyugszik, mely tizennégy materiális világból áll. Négyfajta isten van itt jelen: Acyuta-k, Śuddhanivāsa-k, Satyābha-k and Sañjñāsañjñī-k. Ezek az istenek egymás feletti rétegekben élnek, nem pedig lakhelyeken. Mindegyikük különböző örömöket élvez.
2. Tapoloka vagy Taparloka — Itt háromféle isten létezik: Ābhāsvara-k, Mahābhāsvara-k és Satyamahābhāsvara-k. Ők meditációban élnek és tudnak mindenről, ami történik a felettük és alattuk lévő világokban.
3. Janaloka — Négyfajta isten létezik itt: Brahmapurohita-k, Brahmakāyika-k, Brahmamahākāyika-k and Amara-k. Ők abszolút mesterei az elemeknek és az érzékszerveknek. Általában, ez a három felsőbb világ Brahmā köréhez tartozik, amik isteneket tartalmaznak és isteni erőket.
4. Maharloka — Ez a Prājapatya régió (a Prajāpati-k vagy a létezők urainak régiója). Az istenek öt csoportja létezik itt: Kumuda-k, Ṛbhu-k, Pratardana-k, Añjanābha-k és Pracitābha-k. Mint mindig, nekik nincs szükségük ételre, csak meditációra. Ők szintén mesterei a durva elemeknek (föld, víz, tűz, levegő és éter).
5. Svarloka — A menny. Mivel ennek a világnak öt bolygója van, Mahendraloka (a nagy Indra világa, aki nem más, mint az ura a Svarloka-nak) köztük a legfőbb, (így) a Svarloka-t, olykor csak egyszerűen Mahendraloka-nak nevezik. Hatféle isten létezik itt: Tridaśa-k, Agniṣvātta-k, Yāmya-k, Tuṣita-k, Aparinirmitavaśavartī-k és Parinirmitavaśavartī-k. Az ő vágyaik azonnal teljesülnek és számos természetfeletti erővel rendelkeznek.
6. Bhuvarloka — Úgy is ismert, mint Antarīkṣa (az atmoszféra), ahol istenek sokasága létezik. Mindegyikük egy kicsit van az emberi létezők felett. Nem túl érdekesek, de egyes törekvők teljesen le vannak nyűgözve, ha egyikük megjelenik meditációjukban.
7. Bhūrloka — A kifejezés szó szerint azt jelenti "földi vagy szárazföldi világ", ám valójában ez egy nagy éteri világ, mely ehhez a földhöz kapcsolódik, Sumeru dombtól, ahol bizonyos istenek laknak, egészen le a földig, melynek neve Vasumatī. Óh igen, ez bonyolult, mert a teljes kifejtéshez mellékelnem kellene Vyāsa teljes kommentárját, ami nem csupán dombokat, hanem szigeteket, hegyeket, kerteket, stb. is említ, úgyhogy ennyi elég is most!
8. A hét alsó világ — Ez nem a hat pokol (naraka-k), hanem a hét alsó világ (nevük pātāla-k)… egy másik hosszú történet, amit majd egy napon elmesélek. Ez a hét alsó világ a Bhūrloka alsó rétegeiben helyezkedik el, így gyakran csak hét világról van szó, nem tizennégyről. A hét alsó világ nevei: Mahātala, Rasātala, Atala, Sutala, Vitala, Talātala és Pātāla. Azok a létezők, akik ezekben a nyomorult világokban léteznek, szenvednek, különösen azért, mert vannak érzékszerveik, de erőik rendkívül korlátoltak, ezért vágyaik nem teljesülnek. Ebben az értelemben, a föld tekinthető majdnem-pokolnak, egyes embereknek, akik horribilis karma-t tapasztalnak.

Oké, ez most elég. Mindez a tizennégy világ, az én nézőpontomból, fikarcnyit sem ér. Egyetlen komoly spirituális törekvőt sem érdekelnek ezek a végső felszabadulás után. Nem számít, hogy mennyire impresszív még a Brahmaloka is, csupán csak egy materiális világ, mely szenved a megszűnéstől előbb vagy utóbb, azaz ez a tizennégy világ nem örökkévaló, mint a Legfőbb Én. A végső felszabadulás az örök és Legfőbb Úr realizálásáról szól és nem ezekről az ostoba világokról, melyek egy ostoba tojásban vannak jelen, minek neve Pṛthvī, és erről meg vagyok győződve. Bár egy törekvőnek meg kell látogatni egyet vagy többet ezek közül spirituális útja során, ám a mennyei létezők meghívását, akik ezekben a világban léteznek sohasem szabad elfogadni. Ez nem az én kitalációm, hanem maga Patañjali fejti ki a Yogasūtra-k III.51-ben. A nem kívánt eredménye ezeknek az, hogy az egyén elfelejti, hogy a felszabadulás nem világok meglátogatásáról, vagy mennyi dolgok élvezetétől, természetfeletti erőkről szól, hanem az Ő Abszolút Szabadságának eléréséről. Amikor valaki ezt eléri, nem megy sehová, nem akar látni semmit, és így tovább. Csupán csak élvezi a Legfőbb Békét és Gyönyört, ami az emberi felfogáson túl van. A valódi tanítvány Ezt akarja és nem meglátogatni ezt a tizennégy nyomorult világot, ami még mindig a halál karmaiban van.

Ha ez a véleményem a tizennégy materiális világról, úgy összességében, akkor képzelheted, hogy mi a véleményem erről a picikéről, aminek neve 'föld', ami igen alacsonyan van a teremtés létráján. Persze, eme univerzális megnyilvánulás minden eleme az Én, végül, még az utolsó kukac is a földön, ami valahol kapar éppen, de létezik egy hierarchia. Ennek a négy tojásnak egyetlen dolga és egyetlen létezője sem ad végső felszabadulást. Az a végső felszabadulás adományozója, aki nem kötött e négy tojás egyike által sem. Az Ő neve: Paramaśiva, a Legfőbb Śiva. Az összes isten, istenség, úr, stb. egy kiterjedése az Ő Fényének és Abszolút Szabadságának, nincs kétség efelől!

fel

 5. Stanza

Ebben --a négy tojásból álló csoportban – ez az univerzum, ami világok, érzékszervek és testek szüntelen, változatossága (létezik). És ebben az univerzumban Śiva egyedül ölti a korlátolt individuum állapotát megtestesült létezőként, s Ő az Élvező ||5||

¹ A Trika-ban 92 Āgama vagy Kinyilvánított Szöveg létezik: 64 Bhairavāgama (teljesen nem-duális); 18 Rudrāgama (a dualizmus és a nem-dualizmus keveréke) és 10 Śivāgama (teljesen duális). A dualizmus az, amikor úgy tekinted a Legfőbb Urat, mint aki tőled különbözik. Non-dualizmus az, amikor úgy tekinted, hogy nincs különbség közted és a Legfőbb Úr között, azaz, te magad vagy a Legfőbb Úr és a Legfőbb Úr pedig te vagy. A dualizmus és a non-dualizmus keveréke az, amikor úgy tekinted, hogy egy vagy a Legfőbb Úrral, de ezzel egy időben különböző is vagy Tőle, azaz nem vagy tökéletesen, annak ellenére, hogy léted Vele egy. Ugyanúgy, ahogy a hő, ami a lángból származik a láng része és azzal egységben van, de különbözik magától a lángtól. Csak egy egyszerű példa, hogy értsd. Trika (Észak-Indai Shaivizmus) főleg a 64 Bhairavāgama-val foglalkozik és nem a másik két kategóriájával a Kinyilvánított Szövegeknek, amiket leginkább a Shaivizmus más formái imádnak, nevezett Śaivasiddhānta (Dél-India Shaivizmusa, aminek jellemzője a dualizmus és a nem-dualizmus vegyes jelenléte). Nos, egy újabb hosszú történet, mint mindig, a Shaivizmus tágas világában.

² A Rudra-k vagy felszabadult létezők ötvenen vannak, ahogy azt említettem már korábban (az első versszak 10. megjegyzésében). Ők nyilvánítják meg, tartják fent és vonják vissza az univerzumot. Nem képesek elfedi vagy feltárni az egyén saját természetét. Ezeket az aktusokat kizárólag Śiva Maga képes végrehajtani, a Legfőbb Úr. Ő egyedül képes elfedni Saját Énjét és feltárni Önmagát valakinek, saját akarata által. Senki más nem képes ezt megtenni, mert kizárólag Śiva rendelkezik az Abszolút Szabadsággal (Svātantrya). Ezért, egy nagy Yogī-t, aki teljesen felébredett, sohasem nyűgöznek le a Rudra-k (akármilyen erősek is legyenek), nem beszélve emberi létezőkről, mert erre csak Śiva képes. Ugyanis Śiva egyedül az, aki a végső felszabadulást adományozza. Azok, akiket lenyűgöz az univerzum, az istenek vagy akár a Rudra-k, még nem ébredtek rá saját maguk Énjére (Śiva-ra).

³ A Legfőbb Úr niyatiśakti-ja az erő (śakti), ami a korlátolt létezők érzékszervében létrehozza a korlátozást. A niyati szónak (korlátozás) ebben a kontextusban semmi köze a Niyatitattva-hoz (az univerzális megnyilvánulás 11. kategóriája - Lásd a Tattva Táblázatot több információért).  A śakti kifejezés azt jelenti "erő" és nem "energia", ahogy azt olykor fordítják. Mi a különbség? Egy energia halott (jaḍa), míg egy erő tudatos vagy élő (caitanya). "Halott" alatt nem azt értem, hogy "statikus". Például, az elektromosság egy dinamikus energia, ám halott. Miért? Mert nem tudatos vagy élő. Hogy-hogy? Például: A falamon lévő kivezetés 220 V-ot ad le. Amennyiben beledugom az ujjamat, nem csupán annyi feszültséget kapok, mint amennyi éppen elegendő ahhoz, hogy túléljem a csapást. Az elektromosság nem ilyen intelligens! Bizonyos eszközök az elektromosságot intelligenssé teszik, látszólag, de az esszenciálisan megmarad halottnak vagy nem-intelligensnek mindig, mert hiányzik belőle a tudatosság. Egy erő nem ilyen, azaz nem halott. Emlékezz, hogy a halott és tudatos/élő egyáltalán nem szinonimái a "statikus" és "dinamikus" fogalmaknak, rendre, hanem inkább a "tudatosság híján" és "tudatossággal felruházva" fogalmaknak.

Egy erő relatív statikus lehet, és mégis erő marad, nem energia. És egy energia mozoghat ide-oda, ám mégis halott marad, mert önmagától nem tudatos. Például, a híres Kuṇḍalinīśakti, Śakti Maga (Az Én vagy Śiva Ereje), de a testen belül, úgy mond. Ő tudatos/élő/intelligens. Ha nem volna ilyen, azaz nem volna egy erő, akkor például, azoknak a teste, akik Śiva-n meditálnak, eltűnne a folyamat közben. Miért? Mert amikor valaki meditál saját Énjén ezen a módon, akkor megérinti a Kuṇḍalinīśakti-t előbb vagy utóbb. Ha Ő nem volna intelligens eléggé, akkor a törekvő sokkot kapna a végtelen intenzitástól és az egész teste azonnal feloldódna. De nem ez történik, igaz? Miért? Mert Ő tudatos (caitanya) és következésképpen/könyörületképpen szabályozza a "feszültséget", hogy a törekvő teste ne haljon meg meditáció közben.

Ezért, amikor ez a Kuṇḍalinīśakti szabályozza és korlátozza az tapasztalás erőit az individuum érzékszerveiben, Őt úgy nevezzük: niyatiśakti..

⁴ A nagy Yogī-k képesek ezt megtenni könnyedén, mert tér és idő nem releváns az ő esetükben. Hogyan lehetséges ez? Az Idő csak akkor létezik, ha valakinek "valamit csinálnia kell" és nem előtte vagy utána. Ha nincs mit tenned, nem létezik az idő számodra. A probléma az, hogy "kötötten", valakinek mindig van valami tennivalója. Így, az idő érzete tovább létezik. Nem azt mondom, hogy az idő nem létező vagy illuzórikus, abszolút módon. NEM. Csupán csak a tapasztaló tudatossági szintjéhez mérten relatív. Ha az idő egy abszolút valóság lenne, akkor nem lenne különbség a különböző fajok tekintetében. Például: Brahmā (Brahmaloka vagy a legmagasabb materiális világ ura - Olvasd el az előző versszak utolsó megjegyzését) egy napja 8,640,000,000 emberi évig tart (ha jól emlékszem), míg egy emberi létező napja csupán 24 óra. A fajok vagy létezői szintek közti különbség mutatja, hogy az idő nem egy "szilárd" valóság, ahogy azt a legtöbb ember gondolja. A nagy Yogī esetében, aki elérte az Én-realizációt, az idő annyira releváns, mint a pelyva, ami szétszór a szél. A kötöttségben élő emberek számára, természetesen, az idő mindig olyan félelmetes.

És a tér sem fontos a nagy Yogī esetében, mert az a transzok által könnyedén legyőzhető. A modern tudomány azt állítja, hogy egy tárgy, aminek nagy tömege van, képes lényeges mértékben meghajlítani a terep maga körül, pl.: a Nap. Így a nagy Yogī, akinek "spirituális" súlya rendkívüli, képes meghajlítani maga körül a teret. A tér hasonlítható egy négyzet alakú szövethez, ami a levegőben lebeg. Amikor a szövet ki van terítve ilyen módon, a négy sarka különbözik egymástól. Mindenesetre, ha egy nehéz labdát vagy golyót dobsz a szövet közepére, akkor a sarkok egymáshoz közelebb érnek. Így, amikor a nagy Yogī belép a transzba, spirituális súlya végtelenné válik, mint amilyen az Éné. Ez azért van, mert ő és az Én egy és ugyanazon Valóság. Ő Śiva és Śiva ő maga, nincs köztük különbség ekkor. Ennek eredményeképpen, minden dolog, ami látszólag egymástól távol van, amikor valaki a hétköznapi tudatállapotban van, ekkor egyszerre van "egy helyen". Ezt igen könnyű megérteni, nem?

⁵ A "parányi én" alatt, Yogarāja a puruṣa-ra (12. tattva-ja vagy kategóriája az univerzális megnyilvánulásnak. Ezen a szinten, Śiva felölti a korlátozást vagy limitációt, de Ő még nem lép semmilyen finom teste… fizikaiba meg pláne. A 14. (intellektus), 15. (egó) és 16. (elme) tattva megérkezésekor, együtt a Tanmātra-kkal [finom elemek (27-31. tattva-kig)], ez a parányi én, aki tisztán" szubjektív", átalakul "egóvá", ami az "objektivitás" felé fordul, azaz érdeklődést mutat fel az objektumok iránt. Az objektumok felé irányuló ilyen érdeklődés az, ami miatt megnyilvánul a fizikai test vagy sthūladeha, hogy azokat élvezhesse. Amikor ez a durva test, (mit megfest a három szennyeződés, mint Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala - Olvasd el a Trika 4-et) véget ér, a parányi én egy dehī-vé válik vagyis megtestesült létezővé. Ez a kötöttség folyamatának a teljessége. Más szavakkal, a testetöltött létező létrejövésével, Śiva biztosítja azt, hogy Ő az elkövetkező években úgy fog szenvedni, mint egy vadállat. Śiva nézőpontjából, mindez isteni Játék, de a testetöltött létező nézőpontjából, ez az egész egy hatalmas tragédia.

⁶ A testet öltött létező a paśu ( szó szerint állat, vadállat) vagy paśupramātā (szó szerint egy tapasztaló, aki állat vagy vadállat), mert az ő boldogsága mindig a külső vagy belső dolgoktól függ (időjárás, pénz, gondolatok, érzések, stb.), mert általában megharapja a felszabadítóját (azaz a tanítványok megtámadják spirituális Guru-ikat, közvetlenül vagy közvetetten) és mert a végén nem jut sehová (azaz nem éri el a kötöttségből való felszabadulást). Ezt a pontot tisztáztam az előző versszak 7. megjegyzésében.

⁷ A Végső Valóság mindig "nem-duális". Ezért, még miután fel is öltötte a nyomorult, szenvedő testet öltött létezők formáit, Śiva mindig azokkal egységben ragyog, mint a Legfőbb Én. A dualitás mindig a tudatlansághoz tartozik. Amikor az emberek találkoznak a kérdéssel, miszerint "ők Maguk az Úr" (ez az abszolút nem-dualitás), általában azt mondják: "Hogyan lehetnénk mi az Úr, ha olyan tökéletlenek és korlátoltak vagyunk? Az ilyen érveléssel, megmutatják tudatlanságukat. Ők fizikai és mentális testükkel vannak azonosítja saját maguk által, mik durva elemekből és elméből, egóból, intellektusból, stb. állnak. Nem tudatosak isteni Énjükről, aki Śiva. Még a látszólag vallásos emberek is ugyanilyen hibás érvelést mutatnak fel önazonosításukkal kapcsolatosan. Majd azt mondják, hogy az Úr Mindenható…de ha ez igaz, Ő képes az összes ember lenni egyszerre, maradéktalanul, 100%-ig. Ha ezek a látszólag vallásos emberek azt mondják, hogy az Úr nem lehet ez a sok ember, 100%-ig, akkor az Ő Uruk Majdnem-Teljesen Mindenható. Mivel mindig jelen van ez az ellentmondás a dualitásban (bheda), a dualitást szigorúan el kell vetnie a bölcs embereknek, akik a végső felszabadulást keresik. Még a dualitás és nem-dualitás keverékében is, minek neve bhedābheda, ez található: "Én egy vagyok az Úrral, de ezzel egy időben, különbözök is Tőle" el kell vetni ezt a haszontalan felfogást, mert még ez is festve van a dualitás által. Az Igazság mindig nem-duális (abheda) az "Én vagyok az Úr, Én vagyok Śiva" vagy még jobban mondva "az Úr én vagyok, Śiva én vagyok". Ez az egyetlen kiút a kötelékből.

⁸ Ez az állítás, úgy néz ki, mint egy "tudományos fantasztikum" vagy "természetfeletti", de nagyon könnyen megérthető, ha valaki helyesen érvel. Az Ő Fénye vagy Ragyogása (Prakāśa) nem merő halott fény, azaz egy fény, ami híján van az intelligenciának vagy tudatosságnak. Például, minden fény, amit az előttem lévő lámpa kibocsát, halott. Bár, a valódi Énem Fénye (Śiva) tudatos és intelligens. Eme Fény miatt láthatom a lámpa eme halott fényét itt és most. Ha pedig becsukom a szemem, láthatom a sötétséget, szintén eme Fény miatt. És az álmaimban, látható mindazt, ami zajlik az elmémben, szintén a valódi Énem Fénye miatt. És még a mély-alvás ürességében is, láthatom azt eme Fény miatt. És ez a Fény nem csupán merő Prakāśa, hanem Az tudatos és intelligens és fel van ruházva a Vimarśa-val vagy Śakti-val. Ez olyan Fény, ami tudja, hogy Ő Fény, és megvilágít mindent. Ha valaki megkérdezi: "De honnan tudod, hogy ez a Fény itt van?". Onnan, hogy ha az Ő Fénye nem volna itt, sohasem lennék éber a dolgokról (objektumokról). Például, hogyan vagyok képes éberré válni az ürességről, ami a mély-alvásban van? Úgy, hogy valahogyan azt tapasztaltam. Hogyan? Eme Fény által. Egyszerű, ugye?

"(Ezért), még ha tételeztük is a létezését egy testet öltött létezőnek, aki mivel különbözik Tőle, nem feltárt az Ő Fénye által, mivel jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya, a létezés nem látható": " A dualitás tételezi, hogy van egy testet öltött létező, aki úgy létezik, hogy különbözik Tőle. De jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya. Miért? Mert senki sem mehet más helyre, ha az Ő Fénye nincs ott jelen. Nem hiszel nekem? Próbálj bárhová elmenni, ahol az Ő Fénye hiányzik. Nem tudod ezt megtenni, mert az Ő Fénye megy veled, mint Önmagad, mint a valódi Éned (Śiva). Mivel így van, mindig jelen van a megnyilvánulás módszerének hiánya, ami bizonyíthatná azt, hogy a testet öltött létezőt, valami "más dolog" hozta létre és nem az Ő Fénye. Ennek eredményeképpen, senki sem képes tételezni vagy megalapozni a létezését egy ilyen testet öltött létezőnek! Ismersz bármilyen testtel rendelkező személy, akinek veled való egységét nem tárta fel az Ő Fénye? Nem, mert még ha gondolsz is valakire, aki ilyen, az a gondolat szintén az Ő Fénye által nyilvánul meg.

És mindaz, ami nincs feltárva az Ő Fénye által, ami valójában a Te Fényed, egyszerűen nem létezik. És még ez a nem-létezés is szintén a Te Fényed által táratik fel, mert te itt és most gondolkozol ezen. Mennyire idő szükséges hát, hogy realizáld azt, hogy te vagy Śiva? Az Én-realizáció, azaz Śiva-realizáció, nem valami olyasmi, amit elérsz évekig tartó meditáción által, vagy hosszú zarándoklatok által, stb. NEM! Mindez csupán az elmédnek van. Az Én-realizáció csupán az Ő Kegyelme és a saját Éneddel kapcsolatos helyes érvelésed adománya által éretik el. Ha nem tudod, hogyan kell érvelni, könnyedén legyőznek a saját erőid. Nézz körül! Mindez, amit tapasztalsz, csupán saját erőid munkája. Te vagy Az, aki nézi ezt az egészet, amit megvilágít a Saját Fényed. Körülötted minden a Saját Fényed által tárul fel, ami nem merő halott fény, hanem tudatos Fény. Ezért Saját Fényed úgy ismeretes, mint minden fény Fénye, mert Az mindig ragyog és megvilágít, azaz feltár mindent, még a fény hiányát is. Mennyi időbe kerül, amíg ezt realizálod?

Amit tanítottam neked, meg van erősítve Yogarāja által is:

(Bár,) ha őt felfedi az Ő Fénye, ebben az esetben: "egyetlen Tapasztaló (van), Aki valójában nem különbözik az (Ő) Fényétől, (s megmarad) Abban, Minek természete a Legfőbb Brahma.

Összességében, mivel ez a testet öltött létező mindig a te Saját, valódi Éned Fénye által tárul fel, ő mindig egységben is van eme Fénnyel, azaz te mindig egységben vagy Saját Fényeddel, Valódi Éned (Śiva) Fényével, annak ellenére, hogy barangolsz a kötöttségben, mint egy korlátolt tapasztaló, tele tökéletlenséggel, aki egy élvezője a tapasztalások nyomorult objektumainak, mint gondolatok, érzelmek, álmok, színek, más emberek, étele, pénz, stb. Brahma (az Abszolút) egy kis darabja olyan hatalmas, mint Brahma Maga. A dualitás mindig káprázat és tudatlan, míg a nem-dualitás az Igazság. Ezért, a kötöttsége a dualitáshoz tartozik, míg a végső felszabadulás, vagy másik nevén Én-realizáció a nem-dualitáshoz. Következésképpen, valaki, aki keresi a kötöttségből való teljes felszabadulást, azáltal, hogy elutasítja az alantas duális nézőpontokat, mindig vegyen menedékes a Legfőbb Nem-dualitás Fényében!

Az utolsó két szakasz, amit Yogarāja írt jelen kommentárjában csupán kifejezi azt, amit az imént leírtam részletesen. Nincs szükség további kommentekre ezekhez. Te vagy Śiva, a Legfőbb Tapasztaló, kinek esszenciális természete a Tudatosság és Gyönyör összetett egysége. Emlékezze erre az Igazságra szüntelen és nyerd vissza az Abszolút Szabadságodat, amit sohasem vesztettél el!

fel

 6. Stanza

Miképp egy tiszta kristály felölti a számtalan színt vagy aspektust tartalmazó formát, úgy az Úr szintén felölti az istenek, emberek, állatok és fák alakját, aspektusát ||6||

¹ Most egy dārṣṭāntika (valaki, akik dṛṣṭānta-t  -egy példa vagy hasonlat- használ bizonyítékként) felveti a következő problémát: "Ha a Nagy Úr 'egy', miért válik úgymond 'sokká'? És Ő ilyen változatos formájú? Ez egy 'adhyāsa-t' (átfedést) jelez, melynek fel kell merülnie, hogy kifejthessük a Nagy Úrban lévő sokrétűséget, mint az Advaitavedānta esetében (a három Vedānta egyike), ahol Brahma, az Abszolút, aki híján van az aktivitásnak, úgy van meghatározva, mint akinek Māyā-val (a tudatlanság illuzórikus ereje) átfedése van. Az átfedés eredménye, egy upādhi -meghatalmazott-, kinek neve Īśvara (más néven Saguṇabrahma vagy kvalitásokkal felvértezett Brahma), aki az "univerzum Uraként" ragyog (Az Advaitavedānta ezen kijelentésével kapcsolatos további információként olvasd el a "Confusion between Vedānta and Trika" valamint a "Learning to reason adequately"). dokumentumokat). Yogarāja, a kommentátor nem határozza meg, hogy ez a dārṣṭāntika milyen filozófiát követ, de az érvelési módja szerint gyanítom, hogy az Advaitavedānta követője lehet. Az ilyen típusú követő hajlamos az átfedésekkel (adhyāsa-kkal) magyarázni a folyamatokat. Mivel nem képesek úgy gondolni a Legfőbb Valóságra (Brahma), mint ami egyszerre "egy" és "sok", valamint mivel nem képesek felfogni, hogy Brahma lehet formátlan és ezzel egy időben sok formájú is, Māyā-hoz folyamodnak (a tudatlanság illuzórikus erejéhez), ami elfedi, átfedi Brahma Valóságát, hogy kifejthessék Brahma (forma és aktivitás mentes) és az univerzum (tele aktivitással és formával) együttes létezését. A Trika ezt a nézőpontot egyáltalán nem támogatja!

Az, aki felveti azt az igazságot, miszerint a Nagy Úr egyszerre sok és egy, valamint annak ellenére, hogy sok formája van, valójában Ő "egyetlen forma", idéz egy szakaszt, hogy álláspontját igazolja. Dióhéjban ez a szakasz azt mondja, hogy az objektumok közti különbség szüntelen jelen van, vagy azért, mert az objektumok eleve, esszenciális különböznek egymástól, vagy azért mert átfedés vagy egyikük között, vagy e kettő együtt. Például: Egy asztal különbözik egy széktől, mert mindkét objektum esszenciális különböző, de két ugyanolyan asztal különbözhet egymástól, egyszerűen azért különböző színűre vannak festve. Így a szín "átfedi", betakarja az asztalokat, létrehozva így a köztük lévő különbséget. Hasonlóképpen, a Legfőbb Úrt (Paramaśiva-t), ki egy és csupán egyetlen formája van, szükségszerűen "el kell, hogy fedve valami" így Ő képes sokként és formák sokaságaként látszani. Ez a felvetés, amit a felvető tesz. Abhinavagupta elsepri a felvetését és érveit egy másik dṛṣṭānta-val -példa vagy hasonlat-, amit a hétköznapi életből emelt ki. A 6. versszak tehát egyszerűen ennek a példának a megfogalmazása.

² Abhinavagupta az Urat egy tiszta kristályhoz hasonlítja, mert miképp a kristály tükröz minden közeli dolgot, anélkül, hogy változás történne esszenciális természetében, úgy az Úr is kinyilvánítja sokrétűségét és sokféle formáját annak ellenére, hogy Ő egy és formátlan. Amikor azt mondom "formátlan", arra értem, hogy az Ő formája nem meghatározható még a legfinomabb intellektus által sem. A különbség egy kristály és az Úr közt annyi, hogy a kristály csak azt képes tükrözni, ami rajta kívül van. Emellett, a kristály nem éber ezekről az objektumokról és azok rajta lévő tükröződéseiről sem. Így, az Úr olyan, mint egy "isteni" Kristály, ami olyan objektumok tükröz, amik Benne vannak és ezzel egy időben Ő maradéktalanul éber is azon jelenlétéről. A létezők, objektumok, szerepek, stb. sokasága nem képes megérinteni az isteni Kristály tisztaságát. Ez az, amiért az Úr teljes realizációjakor, vagyis amikor valaki felismeri saját esszenciális természetét, amit a realizáló tapasztal az nem más, mint annak felismerése, hogy a Valóság változatlan és soha semmi által nem befolyásolt. Śiva, a Nagy Úr, megmarad mindig ugyanannak és ugyanolyan érintetlennek mindazon objektumok által, amiket Önmagában tükröz. Ez a Śiva Te vagy itt és most és mindezek az objektumok amik körülötted vannak, együtt az elméd minden gondolatával, és minden más egyéb is, ami még nem nyilvánult meg, de kész később megnyilvánulni, Saját Tisztaságodban tükröződik. És a tér és idő, amiben mindezek a dolgok és gondolatok nyugszanak, szintén Saját Tisztaságodban tükröződnek. Így, Te látszólag "változatos" vagy és tele különböző állapotokkal és minőségekkel, miközben ezzel egy időben megmaradsz teljesen Makulátlannak, mint egy isteni Kristály. Ez a megfelelő gondolkozási mód "Önmagadról" és az univerzumról. Ez a fajta érvelés, hozzáállás elvágja a saját tudatlanságod láncát, egy pillanat alatt.

³ Bárki lát egy kristályt, legyen annak éppen bármilyen színe, azt mondja: "Ez egy kristály". Nincs kétség ezzel kapcsolatban, mert a kristály természete felülírja a többi meghatározó jellemzőt, (mint például a színek), ami hozzáadódik magához a kristályhoz. Ennek megértése nagyon egyszerű, ugye?

⁴ Amikor valaki lát egy kristályt, teljesen éber arról, hogy az egy kristály, annak ellenére, hogy jelen vannak a meghatározó jellemzők, (pl.: színek), és így szól: "Nos, minden dolog hozzáadódik a kristályhoz"…de nem változik meg a kristály természetéről alkotott képe, azaz egyetlen meghatározó minőség sem változtatja meg a kristály természetét, mint egy ruhadarab esetében (pl.: egy vörösre festett ruhadarab esetében), mivel azok egyáltalán nem képesek megszüntetni a kristály esszenciális természetét. Így a kristály esszenciális természete változatlan marad. Így mindezek a dolgok "belül" a Nagy Úrban (Benned!) nem változtatják meg Őt. Ez mind valódi, mert létezik az Úrban, de nem képesek hatást gyakorolni valódi Természetére. Amikor valaki azt mondja: "Vékony vagyok", "Ostoba vagyok", "Intelligens vagyok", "Gazdag vagyok", stb. akkor nem Önmagáról beszél, hanem csupán a fizikai testről, az elméről, külső dolgokról, stb. Ami Te Magad Vagy, az mindig ugyanaz marad. Ez az, amit valaki realizál a végső felszabadulás pillanatában: "Hogy Śiva (Te Magad) sohasem változik, még akkor sem, amikor látszólag olyan sok dolog történik Vele".

⁵ Így, a Nagy Úr teljes Tisztasága miatt, Ő képes mindennek mozdulatlan Ura lenni és ezzel egy időben, telve lenni változatos formákkal. Minden kategória vagy padārtha, kezdve a Rudra-kkal (felszabadult létezők, akik az univerzális megnyilvánulást, fenntartást és visszavonást végzik) és a terep ismerőivel -az individuális létezők, kik a 12. tattva-ban vagy a Puruṣatattva-ban nyugszanak- az istenekkel, emberi létezőkkel, állatokkal, madarakkal és zöldségekkel bezárólag, valamint minden dologgal, amit az Úr Maga nyilvánít meg -röviden, mindennel bezárólag, ami a 13. tattva-tól vagy Prakṛtitattva-tól kezdődik (azaz tattva 14-16-ig)-…mindez egységben marad Magával a Nagy Úrral, mintha Ő egy isteni Kristály lenne, úgy, hogy közben esszenciális természete sohasem változik, még csak kicsit sem. Ez a példa megmutatja, hogy különbözőség és egység egy időben képes létezni, anélkül, hogy egymást zavarnák.

⁶ És ez a Nagy Úr, mivel Ő "Én"-ként nyugszik, teljesen tudatos Saját természetéről (Saját Énjéről). Ez az Én szorosan megragadja az osztatlan Fényt (azaz Śakti-t Śiva Saját Erejét), ami megjelenik, mint Saját "Én-tudatossága" (ÉN VAGYOK). Ez történik most: Az olvasó tudatos önmagáról, de oly sok dolog és létező tükröződik benne. Ez nem egy távoli Śiva számára történik, akit senki sem ismer, mert Śiva magának az olvasónak Esszenciája. Ha az olvasó "olvassa" mindezt és közben azt hiszi, hogy ő nem Śiva, sosem fogja helyesen értelmezni ezt a szöveget. És az osztatlan Ragyogás vagy Śakti az, amit Śiva tapasztal szüntelen, különböző hangulatok formájában a Gyönyör intenzív hiányától, a Gyönyör intenzív jelenlétéig, amikor meditál, stb. Ez mind az Ő "osztatlan" Ragyogása. Ez a Ragyogás "osztatlan" (akhaṇḍa), mert Az mindig "egy és ugyanaz". Így, minden hangulat, a Gyönyör hiányától a Gyönyör jelenlétéig, szintén az Ő Gyönyöre.

A saját tudatlanságuk által kötött spirituális törekvők azt hiszik, hogy a Gyönyör akkor van jelen, amikor ők "rendkívül boldogok" meditáció közben, mantra-k recitálása közben és így tovább, miközben a többi állapot "valami más" (nem Gyönyör. Így, az ő Gyönyörük csak addig van jelen, amíg meditálnak, recitálnak, stb., lótusz pozícióban, például, de a nap többi részében, amikor el vannak foglalva "világi" dolgokkal, akkor nincsenek a Gyönyör állapotában, hanem "elsüllyednek a nyomorúságban". Ez a hibás koncepció a Gyönyör vagy Boldogság valódi természetével kapcsolatosan, jelen van az egész világon. De a valódi Gyönyör nem ilyen, mert ha ez igaz volna, azaz a Gyönyör csak egy darabig van jelen, míg a nap többi részében elmerülnek "valami másban, ami nem Gyönyör", az ilyen Gyönyör "osztott" lenne és következésképpen értéktelen. Ki akar egy ilyen Gyönyört, ami csak meditációban, recitációban, stb. marad meg?

Az ilyen törekvők korlátoltak saját tisztátalanságuk (Āṇavamala) által, és minden meditációtól, recitációtól különböző állapotot Gyönyörtelivé akarnak varázsolni, de csúfos kudarcot szenvednek. Mert nem kell csinálniuk semmit, csupán csak a helyes attitűdre van szükségük a Gyönyör valódi természetével kapcsolatban: "A szomorúság is Gyönyör", "a butaság Gyönyör", "a boldogság Gyönyör", "a közömbösség Gyönyör" és így tovább. Amikor megtanulják ezt az összes, általában "világi állapotnak nevezett" állapotot Gyönyörként és kizárólag Gyönyörként értelmezni, végül sikerrel járnak. Ez a Kulcs a kötöttségből való megszabaduláshoz, aminek jellemzője a "Gyönyör hiánya"…nem azért, mert a Gyönyör nincs jelen a kötöttségben, hanem "azt gondolják, hogy a Gyönyör hiánya NEM Gyönyör". A spirituális megvilágosodás mindig a helyes hozzáállásról szól, ami Śiva hozzáállása, (azaz a Gyönyörrel kapcsolatos helyes megítélés) és NEM gyakorlatokról, mint meditáció, mantra-k recitálása és így tovább.

⁷ Amikor arról van szó, hogy a tér és az idő nem hat az Énre, e kijelentésnek titkos célja be lett mutatva a kristály példájával, amiben tükröződik a vörös, kék, stb. szín. A tér és az idő, mint a színek, csupán megszínezik a kristályt, de sohasem változtatják meg annak esszenciális természetét. Amikor valaki azt mondja: "Én 19 éves vagyok" vagy "Brazíliában élek", valójában azt gondolja, hogy "A testem 19 éves" és "A testem él Brazíliában". Śiva, az ő Énje, mindenhol és sehol sem nyugszik egyszerre. Ezért hallja azt az ember, hogy sem belül sem kívül nem kell lennie, mert az Én nem kötött tér és idő által, ellentétben a testtel. Mindent összevetve, ezek a teste, amiket látsz (beleértve a sajátodat is) tartalmaznak egy személy (az Ént), aki sem kívül nincs, sem belül nincs. Természetesen ez nem mentális, hanem az elme körén túl honol.

Ez az analógia a kristály használatával cáfolja az elfedés teóriáját, amit a felvető említett. Hogy még több támogatást adjon ehhez az analógiához, Yogarāja idéz egy részletet egy Buddhista szövegből, Dharmakīrti Pramāṇavārttika-jából, ahol a szerző jelzi, hogy teljes egység van a festmény  meghatározó jellemző, mint színek és a kogníció között, ami magát a festményt tapasztalja (ez a festmény megismerésének aktusa. Azok csupán egy és ugyanaz a dolog. Ha nem így volna, senki sem lenne képes tapasztalni a meghatározó minőségeket (azaz a színeket). Tény, hogy még az is, aki nézi a festményt, része a folyamatnak, amit "a festmény kogníciójának" nevezünk. Ennek eredményeképpen, teljes egység van jelen a tudó, a tudás és a tudás tárgya közt, különben semmiféle kogníció nem volna lehetséges. Ugyanígy teljes egység van az Én, mint kristály és minden Általa felvett tükröződés között. Ezt igen egyszerű megérteni, nem?

⁸ Így, a tér és az idő nem bírja rá a Nagy Urat, hogy sokaságként látszódjon, amit megtalálhatsz az univerzumban, mivel ők maguk tükröződések a Legmagasabb Valóság kristályában. Emellett, a tér és az idő, lévén merő tükröződések, nem hatnak a Nagy Úrra semmilyen formában és módon, vagyis nem tudják korlátozni az Ént.

Az egyetlen mód, hogy valaki elképzelje az egymással ellentétes esszenciális jellemzők  elfedésének teóriájának (mint például azt, hogy a sok én elfedi az "egyetlen Ént") helyességét, csak akkor lenne lehetséges, ha a tér és az idő különböznének az Éntől. Egy ilyen dualitás létezésével, helyes lehetne az elfedés teóriája. De mivel ez sohasem történik meg, azaz tér és idő nem különböznek az Éntől, mert ha így volna, azaz különböznének Tőle, egyáltalán nem is léteznének, lévén nem lennének tapasztalva Általa, ahogy azt Kṣemarāja részletesen kifejtette az ő Śivasūtravimarśinī I.1 kommentárjában, hogy az elfedés teóriája soha nem érvényes a Nagy Úr Śiva esetében.

⁹ Ahogy az bizonyítva lett, a tér és idő nem különbözik Śiva-tól és következésképpen azok nem képesek korlátozni Őt vagy változtatni az Ő Természetét, egyáltalán. Soha! Így, a tér és idő keretein belül létező összes létező, nincs ellentmondásban az Igazsággal, miszerint az Én csupán "egy", mert mindezek nem különböznek Magától az Éntől. Ezért, nincs szükség arra, hogy az elfedés teóriáját megidézzük, az egyetlen Énben jelenlévő sok létező magyarázatához. Ezt a teóriát, ami az elfedéssel foglalkozik, csak abban az esetben volna nehéz feloldani, ha léteznének esszenciális jellemzők, amik különbözőségeket (, mint tér és idő) hoznának létre, ám "a Nagy Úrtól külön) létezve. Ennek a dualitásnak a feltárulásával, az elfedés teóriája érvényes lenne. Mindenesetre, mivel nem ez a helyzet, lévén az Úr egy térrel és idővel, a térben és időben megjelenik összes dolog, nem tagadja az Ő szilárd Létezését. Már tiszta? Most, amikor Yogarāja és Én beszélünk a Nagy Úrról (a.k.a. Śiva, az Én), akkor az olvasóról beszélünk és nem másról. Tisztává tettem ez a pontot, mert a Nagy Úr hajlamos arra, hogy elfelejtse Önmagát Saját Játéka közben.

fel

 7. Stanza

Miképp a hold képe mozog a hullámzó víz felszínén, (és) nem mozog, a csendes  (a víz felszínén), úgy ez az Én, a Nagy Mester is így tesz a testből, érzékszervekből és világokból álló csoport tekintetében ||7||

¹ Összefoglalva, a felvető azt mondja, hogy a következő lenne a konklúzió, amennyiben az Én, bár egy, sokká válna: "A testek, érzékek és világok létrejöttével, lévén az Én mindennel egy, a test, érzékek és világok végső eltűnésével, maga az Én is eltűnne. Emellett amikor azok újra megnyilvánulnak, az Én velük együtt szintén megjelenne.

Így, létezne egy Én meg megjelenik és eltűnik újra és újra minden individuális énben, amik testekkel, érzékekkel és világokkal kapcsolódnak. Ez az egyetlen Énből származó sok én teóriája. Ezek az individuumok hat olyan változáson mennek keresztül, amik a testet öltött létezőkre hatnak (ṣaḍ-bhāva-vikāra). Ez a témakör eleve ki lett fejtve a 2-3 versszakok, 9. megjegyzésénél. A felvetése végén, a felvető igyekszik bizonyítani, hogy mivel az individuális létező szenvedést tapasztal, majdnem minden pillanatban, a menny, pokol, stb. formájában, tetteihez mérten, ezért hogyan lehet ezeket a nyomorult individuális létezőket egynek tekinteni magával a Legfőbb Úrral (Śiva-val)? Amit tenni akar az nem egyéb, mint a nem-duális doktrína cáfolata a Legfőbb Én és az individuumok között, azaz miszerint az individuális én, akármennyire szenved is, maga a Legfőbb Én.

A felvetés problémájának eloszlatására, Abhinavagupta egy érthető formában prezentálja a következő versszakot, ami tartalmaz egy példát a hétköznapi életből: A hold tükörképe megjelenik a vízben.

² A Legfőbb Én egy hold, folyó vízben és egy tó vizében megjelenő tükörképhez van hasonlítva itt. Bár a tó vize NEM csendes, ahogy azt Yogarāja tisztán jelzi a "niḥstimite sati - ami nem csendes" kifejezéssel (mert várható lenne itt "stimite sati - ami csendes", ugye?, ugyanis logikusabbnak tűnik), a hold tükörképe stabil marad, mert a tó nem folyik. Mindenesetre, ami történik a tükörképpel, az nem történik magával a holddal. Minden korlátolt tapasztaló azt hiszi, hogy mindkét eset lehetséges, azaz a hold képe mozoghat és lehet mozdulatlan is. De valójában nem ez történik, mert a hold az égen van és nem a vízben. Ezt igen egyszerűen meg lehet érteni, természetesen. Ehhez hasonlóan, a Legfőbb Én, bár úgy tűnik, mintha különböző állapotokon menne keresztül, mint "birtokolni egy testet, érzékeket, világokat", Ő megmarad Ugyanaz, minden pillanatban. Maradéktalanul Tiszta és Érintetlen. Ezért, a sok, független létező teóriája elvetésre került. Csupán egyetlen Én létezik és minden egyes "többi" létező eme Én Ereje által nyilvánul meg, mint a hold tükörképe a tó vizén. Mindegyikük, látszólag tapasztal ilyen és olyan állapotot, de mindez nem érinti az Ént, semmilyen formában.

³ Csupán a víz ilyen. Ennek semmi dolga a holddal. Ezért az individuális létezők tettei nincsenek hatással a Tiszta és Változatlan Énre. A test, érzékek és világok csoportja, akár látszik, akár nem látszik, sohasem érinti az Ő Abszolút Tisztaságát. Mindazonáltal egy gyakori szokása az individuumoknak, akik csupán tükröződései a Legfőbb Énnek és akik az Ő Māyā-ja által (az Ő különbség létrehozó Ereje), hogy így beszélnek: "Ez a személy megszületett", vagy "Ez a személy meghalt". Ennek mind semmi köze nincs a Nagy Śiva-hoz, a Halhatatlanhoz, nyilvánvalóan, mivel ez csupán a hold tükörképével a vízben történik meg és nem a holddal magával. Ezt teóriában megérteni könnyű, de a gyakorlatban…Óh Atyám…az Ő Māyā-ja még a szentek intellektusát is elfedi olykor. Ezért nem meglepő, hogy az összes korlátolt individuum körös-körül a születés és halál csalóka kegyéből él, ugye?

⁴ Ő egy Nagy Mester, mert senki sem birtokol "mindent", ami Ő igen. Ő azt mondja: "Most" és te eléred a végső felszabadulást. Ő azt mondja: "Nem most", és nem éred el a végső felszabadulást. Ez ilyen egyszerű, de a legtöbb korlátolt individuum azt hiszi, hogy képes hatást gyakorolni a Nagy Mesterre, bizonyos praktikákkal vagy módszerekkel. Ha a gyakorlatok végzése hatékony volna a Nagy Mester feltárulásával kapcsolatosan, akkor Ő nem volna egy Nagy Mester, csak egy másik szolga. Így nem lehetséges. A gyakorlatok merő időtöltések azoknak az embereknek, akik várják az Ő végső Döntését a felszabadulásukról. Az egók általában nem szeretik hallani ezt, mert valahogyan ki akarják terjeszteni a szabadságukat. De milyen szabadságot akarnak feltárni, ha nincs is nekik? Belül, nagyon belül, kedves olvasó, tökéletesen tudod, hogy valójában nem vagy szabad…és ennek a tetejében nincs is ötleted, a probléma megoldására. Ám mivel ez az igazság triviális, ám lenyelni igen nehéz, az ilyen emberek gyakorlatok végzésébe kezdenek, miközben a "valódi Munkát" az Ő Ereje végzi. Végül, amennyiben a döntés "Igen" ebben az életben valaki számára, a személy eléri a végső felszabadulást egy pillanat alatt, akár spirituális törekvést végez ebben a pillanatban, akár videojátékozik vagy autót vezet vagy macskát keres, stb. Lévén Ő mindennel egy, semmi sem képes az Ő Akaratát befolyásolni. A legtöbb ember demokráciát akar a spirituális útján, de ez nem lehetséges. Ha a demokrácia lehetséges volna az Ő esetében, Ő nem lenne "az Úr", csak egy "Elnök" vagy valami hasonló.

Mi az, amit igen nehéz elérni? A kötöttség és a végső felszabadulás. Csak az Ő Ereje képes ezt megtenni. Ez volt az, ami Śiva-t egy kötöttségben lévő korlátolt individuum szintjére korlátozta. Így, csupán az Ő Ereje az, ami képes kiterjeszteni Śiva-t a Nagy Mester szintjére újra. Ez nem véghezvihető semmilyen individuum által, aki csupán a Nagy Mester tükröződése Saját Māyā-jának vizében. És természetesen minden kötöttséggel és végső felszabadulással kapcsolatos dolog csupán látszólagos, mert amikor valaki eléri a végső felszabadulást, rájön, hogy nincs végső felszabadulás, mert mindig eleve Śiva volt és nem korlátolt individuum, testtel, érzékekkel és világokkal felruházva. Amit az emberek "kötött individuális létezőnek" neveznek az olyan, mintha a hold azt gondolná, hogy a tükörkép, ami a tó vizében jelenik meg, az "ő maga" és következésképpen minden, ami megtörténik a képpel, az vele is megtörténik. Amikor ez a káprázat eltűnik, azaz amikor valaki realizálja az Igazságot, akkor Śiva realizálja azt, ami mindig is volt. Más szavakkal, a végső felszabadulás az, amikor a hold végre realizálja ezt az egyszerű tényt: "Minden, ami a tükörképével történik, az nem történik meg vele." Amikor ez megtörténik, az a végső felszabadulás. Mindenesetre, sosem volt valódi felszabadulás, mert a hold mindig is hold volt. Ugyanez igaz az individuális létezőkkel kapcsolatosan is, akik elérik a kötöttségből a végső felszabadulást és realizálják az egyszerű tényt, hogy ők mindig is Śiva voltak és Śiva egyedül.

⁵ A paśu állapota (szó szerint állat, vadállat) vagy a korlátolt individuum állapota megnyilvánult az Ő Saját Ereje által (Maga Śakti által). Ezért az sohasem képes elfedni a Nagy Úr esszenciális természetét, ami az egyén saját Énje. Megszűnés vagy vipralopa alatt a szerző a Legfőbb Én elfedésének aktusát érti. Látszólag mindez a tudatlanság, ami megjelenik ebben a bolond világban, elfedi vagy megszünteti a Nagy Mestert, és ennek eredményeképpen, mindannyiunknak gyakorlatokat kell végezni, hogy ezt az elfedést feloldjuk végre…ám ez hamis, ugyanis ez a tudatlanság maga is az Ő Ereje által nyilvánult meg és így Benne nyeri el szüntelen létezését. Ezért egy ilyen tudatlanság sohasem lehet a Nagy Mester útjában.

És ez a tudatlanság sohasem formálja át Ő, azaz "a Nagy Mester egy korlátolt individuumá változik és saját ragyogó esszenciális természete mögött él". Ez az állítás hamis, mert a Nagy Mester, Śiva, sohasem változik át semmivé. Egyszerűen az Ő Saját Ereje az, aki létrehozza az "ünnepelt" paśu állapotot vagy a korlátolt individuumot, úgy, ahogy a hold képe tükröződik a tó vizén. Ezért a Saját Ereje, ami újra megmutatja az Igazságot, azaz miszerint a tükröződés nem képes hatni az Egyetlen létezőre, Aki tükrözve van. Amikor valaki realizálja ezt az Igazságot, akkor éri el a végső felszabadulást a saját maga által kitalált kötöttségből.

⁶ Test, érzékek, világok, stb. olyan dolgok, amiket Śakti hozott létre. Mivel ilyenek, csak Śakti tudja ezeket feloldani. Ám ez a Ragyogó Śiva, aki a Nagy Mester, a Śaktimān vagy Śakti Birtoklója. Akkor hogyan hozhatja létre Őt az Ő saját Ereje? És mivel Ő nem teremtett, nem is lehet elpusztítani. Ez a jelentése a: Mindazonáltal, a létrehozás és megszüntetés sohasem létezik a Caitanya vagy az Abszolút Szabadság Tudatosságával, vagyis az Örök Úrral kapcsolatosan.

Kizárólag az Én (Śiva) jelenik meg, mint ez a sok szubjektum és objektum, amiket valaki tapasztalhat, és ezzel egy időben Ő mindennek Tudója vagy Tapasztalójaként nyugszik bennük. Míg Ő individuális létezőnek tűnik (, mint a vízben tükröződő hold képe), Ő megtartja az univerzális Tapasztaló (maga a hold) állapotát. Ez a jelentés.

Mindennek eredményeképpen, nincs lehetőség a nem-duális doktrínát, melynek neve Trika cáfolni vagy megszüntetni.

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.