Svātantryasūtram (Svatantryasutram) - Nem-duális rosarioi Shaivizmus

Az Abszolút Szabadság aforizmái

 Bevezetés a Svātantryasūtram-ba

Üdvözöllek, ez itt újra Gabriel Pradīpaka --–helytelenül írva Pradipaka--. Ez az első szöveg, amit Szanszkrit nyelven alkottam. Kétrétű a célja annak az erőfeszítésnek, amiből ez a mű született:

1. A spirituális aspiránsok újra-összekapcsolása saját Énükkel
2. A Szanszkrit irodalom naprakészen és életben tartása

A mai, különösen technológiai időkben nem mondhatom többé, hogy „mielőtt papírt és tollat ragadtam..”, azt viszont igen, hogy „ mielőtt elkezdtem gépelni a monitor előtt” a legelső aforizmát, meg kellett küzdenem a belső démonok áradatával, hehe, akik azt mondták, hogy ez a misszió lehetetlen és csak nagy szenteknek adatik meg ennek véghezvitele. Ha arra várok, hogy Gabriel Pradīpaka egy nagy szentté váljon, ez a szöveg sohasem készül el, pláne nem kerül megjelenésre. Két hét félelemmel teli harc után, elérkezett a pillanat és hozzákezdtem az első Szanszkrit nyelvű szövegem megírásához. A feladat rendkívül nehéznek ígérkezett, nem csupán a Szanszkrit nyelvtan oroszlánokat megrémítő természete miatt, hanem mert három bonyolult témakört kellett kifejtenem: A Végső Valóság, a spirituális tudatlanság és az Önfelismerés témakörét.

Szerencsémre (és mindenki szerencséjére), az egó sohasem a valódi cselekvő, így az aforizmák spontán tárultak fel. Az én feladatom csupán annyi volt, hogy nagy odafigyelést tanúsítsak a belső Guru szavai felé és azt leírjam Szanszkritul. Mindig így történik, de amikor bárki hozzákezd ilyesmihez, először nem érti ezt. Gyakorlatilag semmi sem volt előre megtervezve. Minden természetes módon áradt belülről. A legtöbb emberrel ellentétben (beleértve engem is, mielőtt a munkának nekiláttam), az aforizmák nem egymás után érkeztek. Nem. Csupán megjelentek és nekem csak sorba kellett raknom őket, mintha téglákból építenék falat. Amikor a fal összeállt, nem tudtam több aforizmát leírni, így a mű elkészült. Furcsa módon, tudtam finomítani, csiszolni az egyes aforizmákon (téglákon), de drasztikus változtatásra, vagy áthelyezésre nem volt mód, mert a fal struktúrája ezt nem engedte meg. Egy nagyon érdekes tapasztalást szeretnék megosztani az olvasóval. Annak az érzése, hogy az ember sohasem a valódi cselekvő, teljesen nyilvánvaló, amikor Szanszkrit nyelven komponál szöveget.

Minden aforizmát röviden, tömören kifejtek azért, hogy a jelentése még tisztább legyen és a félreértések ne homályosítsák a valódi értelmezést. Hogy még több fény süthessen e témakörre, jelenleg is e szöveg nagy és teljes kommentárjának megírásán dolgozom. Természetesen mindig követem a Trika
(Nem-duális Kashmíri Shaivizmus) tanításait, hiszen ez a specialitásom, de személyes tapasztalatokat is hozzá fogok adni. Ez az egész így reprezentálja azt, amit mostantól úgy nevezek: Rosario Trika-ja vagy Nem-duális rosarioi Shaivizmus.

Minden javítást szívesen fogadok, hiszen kezdőnek érzem magam a Szanszkrit nyelv ismeretében, amit könnyen el tudok felejteni, annak ellenére, hogy hosszú évek óta tanulom a számtalan szabályt és kivételt. Mondhatja bárki, hogy rossz író vagyok vagy a tudásom a Szanszkrit nyelvtan tekintetében gyenge, de azt senki sem mondhatja, hogy nem próbáltam meg mindent, hogy segítsem a spirituális törekvőket, kapacitásomhoz mérten, még ha ez meg is haladja korlátaimat. Végül pedig, ez semmi egyéb, mint egy csepp az Ő Együttérzésének Tengeréből. Tehát, olvasd a svātantryasūtram-ot és légy különösen Boldog és Szabad, mint az ÉN.

Fontos: Minden, ami zárójelben, vagy kötőjelek között szerepel a szövegben, azt én adtam hozzá, hogy egy adott mondat vagy kifejezés tiszta jelentésére rámutassak. A dupla kötőjel (--…--) által határolt részek szintén további információkat adnak át, melyek ugyancsak tőlem származnak.

Köszönet Dávid Farkas-nak Aki lefordította ezt a dokumentumot angolról magyar nyelvre.

fel

 Első fejezet: Paramārthapradīpakaḥ

(A Legmagasabb Valóság kifejtése)

यावचिन्त्यावात्मास्य शक्तिश्चैतौ परमार्थो भवतः॥१॥
Yāvacintyāvātmāsya śaktiścaitau paramārtho bhavataḥ||1||

E kettő (etau), az Én (ātmā) és (ca) az Ő (asya) Ereje (śaktiḥ) – aki (yau) felfoghatatlan (acintyau) –
alkotja (bhavataḥ) a Legmagasabb Valóságot (parama-arthaḥ) ||1||

Ő és az Ő Ereje tökéletesen elképzelhetetlen, azaz túl van a mentális működés síkján. A nevek, nézőpontok Játéka csupán az Ő Erejének munkája, ami mindig nagyon bohó. Végeredményben, az állandó kérdés mindig ez: „Mindenki teljesen szabad, mint az Én?” Ha a válasz : „igen”, akkor az élet célja eléretett számára. Amennyiben a válasz : „nem”, akkor valahogyan meg kell szüntetnie a köteléket (a kérdezőnek). Ez a szöveg olyan, mint egy kis kézikönyv a spirituális aspiráns kezében, a Felszabaduláshoz vezető úton. Nem szeretnélek összezavarni nevekkel és bonyolult filozófiai nézőpontokkal. A célom mindig a Felszabadulásod és semmi más, mint a Felszabadulásod (kedves olvasó). Az Én és az Ő Ereje alkotja a Legmagasabb Valóságot. Amint ezt eléred, olyan Szabad leszel mint Ők ketten. Az Én és az Ő Ereje „kettő” a szavak síkján, mert valójában ők egy összetett egységet alkotnak, mely Abszolút Szabadságból és Gyönyörből áll. Miképp a Nap szétbontható „magra és felületre és koronára”..stb, úgy én is szét tudom bontani a Legmagasabb Valóságot két részre, a szavak terepén, azért, hogy kifejthessem azt neked. A következő aforizma erről értekezik:

तयोरुभयोः स्वरूपं स्वातन्त्र्यानन्दात्मकैकघनत्वेनापि तत्सन्तताध्ययनाय वचोविषय एव द्विधाकृतम्॥२॥
Tayorubhayoḥ svarūpaṁ svātantryānandātmakaikaghanatvenāpi tatsantatādhyayanāya vacoviṣaya eva dvidhākṛtam||2||

Ennek ellenére (api) e kettő (tayoh-ubhayoḥ) esszenciális természete (sva-rūpam) egy masszív egység (eka-ghanatvena), mely Abszolút Szabadságból (svātantrya) és Gyönyörből (ānanda) áll (ātmaka), mely a szavak (vacas) szintjén (viṣaye) kettébomlik (dvidhā-kṛtam),
csupán (eva) a mély tanulmányozás céljából (tad-santata-adhyayanāya)||2||

Tömör magyarázat: Az Én az Abszolút Szabadság, az Én Ereje pedig a Gyönyör, E kettő A Végső Valóság összetett egységét alkotja (mindenütt jelenlévő). Más szóval a Legmagasabb Valóság mindig: Egy, második nélkül. A szavak szintjén kettébomlik, amikor részletesen tanulmányozzuk. A bontás eredménye az, hogy ennek felismerése így lényegesen könnyebb, mely nagy segítség a realizációban. A kettébontást maga a Legmagasabb Valóság alkotta meg a szavak síkján, hogy segítse a spirituális aspiránsokat.

आत्मा प्रकाशात्मकशुद्धबोधोऽपि सोऽहमिति वचोविषये स्मृतः॥३॥
Ātmā prakāśātmakaśuddhabodho'pi so'hamiti vacoviṣaye smṛtaḥ||3||

Bár (api) az Én (ātmā) Tiszta (śuddha) Tudatosság (bodhaḥ), melyet Prakāśa vagy Fény (prakāśa) alkot (ātmaka),
a szavak (vacas) síkján (viṣaye) úgy hívjuk (smṛtaḥ) Őt (saḥ): „Én” (aham iti)||3||

Tömör magyarázat: Az Én Tiszta Tudatosság, avagy a Legfőbb Szubjektum, a látó, a megismerő, mely sohasem válhat objektummá. Ennél fogva az Én nem tapasztalható „az”-ként vagyis objektumként és nem érhető el semmilyen úton-módon. A szavak szintjén azonban, úgy nevezzük: ’Én’, vagy adott esetben ’Valódi Én’, hogy megkülönböztessük a ’hamis én’-től, vagyis az egótól, melytől az „Én” magasabb.

या प्रथमस्पन्दात्मिकास्य शक्तिः साहंविमर्श एव॥४॥
Yā prathamaspandātmikāsya śaktiḥ sāhaṁvimarśa eva||4||

Az Ő (asya) Ereje (śaktiḥ sā), mit (yā)  az első (prathama) Vibráció – mozzanat - (spanda) alkot (ātmikā),
valójában (eva) az Én-Tudatosság (aham-vimarśaḥ)||4||

Tömör magyarázat: A mozdulatlan és teljes Én természetében létezik egy hirtelen támadó finom mozgás, egy vibráció. Ez az Ő Ereje, mely Én-Tudatosságként jelenik meg. Ez az Én-ről való Éberség. Az Ő Ereje nélkül, Ő nem lehet tudatos saját létezéséről, nem is beszélve az univerzumról. Az Én Ereje tudatja az Én-el, hogy van. Ezért az Én-Tudatosság az : „Én-Vagyok” léte. A következő aforizma ezért nevezi önmagában nyugvónak az Én-t. További információért, olvasd el: Śiva és Śakti a Trika-ban 2.

तस्मादहंविमर्शरूपात्प्रथमस्पन्दात्परमस्य शक्तिस्त्रिविधा भवति॥५॥
Tasmādahaṁvimarśarūpātprathamaspandātparamasya śaktistrividhā bhavati||5||

Az Én-Tudatosság (aham-vimarśa), formáját (rūpāt) öltő első (prathama) Vibráció (spandāt) után (tasmāt... param),
az Ő (asya) Ereje (śaktiḥ) háromrétűvé (trividhā) válik (bhavati)||5||

Tömör magyarázat: Miután az Ő Ereje tudatossá teszi Ő-t önnön létezéséről, három Erőre bomlik. Ezek az Erők:  Az Akarat Ereje, A Tudás Ereje és a Cselekvés Ereje. További információért olvasd el :
Trika 3.

त्रिविधा भूत्वा सा विश्वमुत्पादयति॥६॥
Trividhā bhūtvā sā viśvamutpādayati||6||

Miután háromrétűvé (trividhā) vált (bhūtvā), --az Ő Ereje-- (sā) megnyilvánítja (utpādayati) az Univerzumot (viśvam)||6||

Tömör magyarázat: E három Erőn keresztül, az Én képessé válik arra, hogy megteremtse az Univerzumot, lépésről lépésre. További információk: Trika 4, Trika 5 és Trika 6.

विश्वमिदमस्य शक्त्या जन्यते न तु प्रत्यक्षमात्मनैव॥७॥
Viśvamidamasya śaktyā janyate na tu pratyakṣamātmanaiva||7||

Ez (idam) az Univerzum (viśvam) az Ő Ereje által (asya śaktyā) nyilvánul meg (janyate)
és nem (na tu) az Én (ātmanā) által (eva) közvetlenül (pratyakṣam)||7||

Tömör magyarázat: Az Univerzum teremtését az Én Ereje végzi és nem az Én. Ez nagyon fontos. Ha valaki megkérdezi az Én-t, hogy mit tud az univerzumról, azt válaszolná: „Miféle univerzumról beszélsz?” Az Én mindig egyedül van, második nélkül. Az Én az univerzum létéről saját Ereje által szerez tudomást, csak úgy, mint Önmaga természetéről. Az Én mindig önnön állapotában nyugszik, egy mm-t sem mozdul. Ezért hívjuk Magnak, vagyis minden közepének.

सा शक्तिरहंविमर्शभावेन तत्स्फारात्मकविश्वरूपेण वा तिष्ठति॥८॥
Sā śaktirahaṁvimarśabhāvena tatsphārātmakaviśvarūpeṇa vā tiṣṭhati||8||

(Az Én) Ereje (sā śaktiḥ) megmarad (tiṣṭhati) az (bhāvena) Én-Tudatosság (aham-vimarśa) vagy (vā) az Univerzum (viśva) formájában (rūpeṇa),
mely (ātmaka) annak (tad) kiterjedése (sphāra) --az Én-Tudatosságnak--||8||

Tömör magyarázat: Az Én-Tudatosság, vagyis az Én-Ereje, a mozdulatlan kozmikus Test feszültsége, két módon látszik. Először is az „Én Vagyok” formájában, mely az Én-Tudatosság, vagyis a mindent átható Én-tudat magjaként, azaz „én vagyok Gabriel”, „én vagyok John”, „én vagyok Michel” másodsorban pedig az Univerzum formájaként, melyet alkot az elme, a test, az objektív tárgyak, stb.. Az Univerzum az Én-Tudatosság kiterjedése, mint ahogy az „Én vagyok Gabriel” az „Én Vagyok” kiterjedése.

आत्मा सदा विविक्तं तिष्ठति॥९॥
Ātmā sadā viviktaṁ tiṣṭhati||9||

Az Én (ātmā) mindig (sadā) önmagában (viviktam) nyugszik (tiṣṭhati)||9||

Tömör magyarázat: Az Én-nek semmi, de semmi dolga nincs azzal, amit az Ő Ereje tesz. Az Én állapota sohasem befolyásolt bárminemű tett vagy teremtés által. Mindig Önmagában nyugszik. Az Én az örök Szemlélő a gondolatok kellős közepén is. Sohasem gyarapodik vagy fogyatkozik. Gondolat, fájdalom, tárgy, öröm, kötelék, felszabadulás, nő, férfi, születés, halál… ezek mind az Ő Erejének termékei. A Játékának termékei, nem az Én-é. Természetesen ennek valóságát lehetetlen szavak formájában kifejteni, mert a szavak már az Ő Erejének korlátolt mezején nyilvánulnak meg.

परमार्थो स्वातन्त्र्यानन्दस्वभावघनो नाभावत्वं सम्पूर्णशून्यता कदाचिदस्ति॥१०॥
Paramārtho svācchandyānandasvabhāvaghano nābhāvatvaṁ sampūrṇaśūnyatā kadācidasti||10||

A Legmagasabb Valóság (parama-arthaḥ), összetett egység (ghanaḥ), akinek természetét (sva-bhāva) a Szabadság (svācchandya) és Gyönyör (ānanda) alkotja, s ki (asti) sohasem (na... kadācid) lehet nem-létező (abhāvatvam), vagyis abszolút (sampūrṇa) üresség (śūnyatā)||10||

Tömör magyarázat: Mind az Én és az Ő Ereje mindig létező ezért sohasem nem-létező. Amennyiben a Végső Valóság abszolút üresség lenne, senki sem lenne képes azt tapasztalni, ezért senki sem képes realizálni azt, mint Végső Valóságot. Valakinek mindig jelen kell lennie, hogy realizálhassa a Végső Valóság-ot, mely nem más, mint a jelenlévő maga. „Én Vagyok”. Az abszolút üresség nem létezik. Ez a témakör nagyon komplex és mély.

नास्य परमार्थस्याभावो जातुचित्साधितुं शक्यते॥११॥
Nāsya paramārthasyābhāvo jātucitsādhituṁ śakyate||11||

E (asya) Legmagasabb Valóság (paramārtho) nem-léte (abhāvaḥ) sohasem (na... jātucid... śakyate) bizonyítható (sādhitum)||11||

Tömör magyarázat: Az Én és az Ő Erejének nem-léte azért nem bizonyítható, mert aki bizonyítani akarja, annak léteznie kell. Ha a tagadó, aki önnön létét tagadja, nem létezik, miképp kísérli meg bizonyítani állítását? Ha a tagadó létezik, akkor létezés van jelen, nem pedig abszolút üresség. Ezért az ateisták, akik Isten létének tagadóiként nyilvánulnak meg, szintén csak megerősítik ezt az igazságot. Biztos érv létezik arra, hogy léteznek ateisták, abban a formában, amiben tagadják egy személyes Isten létezését, viszont nem találunk olyan ateistát, aki a Végső Valóságot abszolút ürességként, azaz semmiként határozná meg. Ha a Végső Valóság abszolút üresség lenne, nem léteznének ateisták. Egy olyan ember, aki önmagát saját makacssága miatt ateistának nevezi, állításával bizonyítja a Végső Valóság létezését. Röviden, a nem-létezés vagy abszolút üresség sohasem bizonyítható. Ezt a témakört mélyrehatóan elemezte Kṣemarāja, Spandanirṇaya című kommentárjában, ahol is a Spandakārikā 12. és 13. stanzáját elemzi.

परमार्थः परमं पदं कृत्स्नस्य विश्वस्य भित्तिभूतस्तदभावस्य तथा॥१२॥
Paramārthaḥ paramaṁ padaṁ kṛtsnasya viśvasya bhittibhūtastadabhāvasya tathā||12||

A Legmagasabb Valóság (parama-arthaḥ), a Végső (paramam) Állapot (padam), a háttere vagy alapja (bhitti-bhūtaḥ) az egész Univerzumnak
(kṛtsnasya viśvasya) és egyben (tathā) hiányának is --az Univerzum hiányának-- (tad-abhāvasya)||12||

Tömör magyarázat: Az Én és az Ő Ereje az Én-Tudatosság formájaként, az állandó alapja mindennek, ami létezik. Úgy is lehet gondolni rá, mint föld és anyatermészet. Ha a föld adja az alapot a létezésre, akkor azt az anyatermészet bontakoztatja ki rajta, jeleníti meg. Ehhez hasonlóan az Én mindig állandó és stabil, vagyis Abszolút Szabad. Rajta, az Ő Ereje jeleníti meg a Játékot, melyet Univerzumnak hívunk, vagy az Univerzum hiányának. Amikor az Univerzum meg van nyilvánulva, a Végső Valóság a központja, alapja a megnyilvánulásnak, amikor pedig az visszavonásra kerül, a Végső Valóság továbbra is alapja és magja a visszavont állapotnak. Aztán az Univerzum újra megnyilvánul, a Végső Valóság ugyancsak jelen van, mindenféle megnyilvánulás forrásaként. Az Univerzális megnyilvánulás ( és visszavonás ) ciklusa így folytatódik, addig, amíg az individuum fel nem ismeri a Végső Valóságot, vagy Igazságot, ami e ciklus alapja és háttere, vagyis el nem éri a Felszabadulást.

यत्त्वेकरसं सर्वेषां भूतानामेतत् परमं पदम्॥१३॥
Yattvekarasaṁ sarveṣāṁ bhūtānāmetat paramaṁ padam||13||

A Végső (paramam) Állapot (padam) az (etad), melynek (yad) természetesen (tu) íze ugyanaz (eka-rasam)
minden létező számára (sarveṣām bhūtānām)||13||

Tömör magyarázat: A Végső Valóság mindig ugyanaz az „Én Vagyok”-ként kerül realizálásra minden létezőben, Egy kicsit sem változik. Ezt jelenti az egy íz, melyet az aforizma tételez.

एषा परमा दशा सर्वदारोध्या॥१४॥
Eṣā paramā daśā sarvadārodhyā||14||

Ez a (eṣā) Végső (paramā) Állapot (daśā) mindig (sarvadā) zavartalan –állandó- (arodhyā)||14||

Tömör magyarázat: Miután a Végső Valóság, a Szabadság és Gyönyör masszív egysége, nincs semmi, mit ne hatna át. Pl.: az ébrenlét, álom és mélyalvás tudatállapotaiban, az Én mindig a megfigyelő marad, mely áthatja e három változó állapotot, mely állapotok nem mások, mint ez Ő Erejének Játéka. Ha nem lenne ilyen összetett Egység, akkor az individuum nem lenne képes az állapotok váltására, mert ha egy állapot véget ér, kell „valami”, amire alapszik az éppen kezdődő állapot, különben nem lenne mire váltani. Ezen kívül nehéz lenne magyarázni a memóriát, mert minden egyes állapot váltással, el kellene, hogy felejtse az individuum a korábbi állapotokban tapasztaltakat. Azonban ez nem így van, mert az individuum képes tudatállapot váltásra, valamint megőrzi a különböző állapotokban tapasztaltak emlékét és ez csak valami, vagy valaki állandó jelenléte miatt lehetséges. Ez a valami vagy valaki pedig állandó kell, hogy legyen az állapotváltások hátterében. Vagyis mindig jelenlévő. Ezért a Végső Valóság nincs befolyásolva semmi által, mert a változás az Ő Erejének Játékaként megnyilvánuló állapotokban történik, nem pedig az Én-ben, aki mindig állandó.

Miután a Végső Valóság, a Szabadság és Gyönyör masszív egysége, nincs semmi, mit ne hatna át. Pl.: az ébrenlét, álom és mélyalvás tudatállapotaiban, az Én mindig a megfigyelő marad, mely áthatja e három változó állapotot, mely állapotok nem mások, mint ez Ő Erejének Játéka. Ha nem lenne ilyen összetett Egység, akkor az individuum nem lenne képes az állapotok váltására, mert ha egy állapot véget ér, kell „valami”, amire alapszik az éppen kezdődő állapot, különben nem lenne mire váltani. Ezen kívül nehéz lenne magyarázni a memóriát, mert minden egyes állapot váltással, el kellene, hogy felejtse az individuum a korábbi állapotokban tapasztaltakat. Azonban ez nem így van, mert az individuum képes tudatállapot váltásra, valamint megőrzi a különböző állapotokban tapasztaltak emlékét és ez csak valami, vagy valaki állandó jelenléte miatt lehetséges. Ez a valami vagy valaki pedig állandó kell, hogy legyen az állapotváltások hátterében. Vagyis mindig jelenlévő. Ezért a Végső Valóság nincs befolyásolva semmi által, mert a változás az Ő Erejének Játékaként megnyilvánuló állapotokban történik, nem pedig az Én-ben, aki mindig állandó.

परमार्थो घन इत्युच्यते स्वसर्वव्यापकत्वात्॥१५॥
Paramārtho ghana ityucyate svasarvavyāpakatvāt||15||

A Legmagasabb Valóság (parama-arthaḥ), úgymond (ucyate) „összetett egység” (ghanaḥ) mindig jelenlévősége következtében (sva-sarvavyāpakatvāt)||15||

Tömör magyarázat: Az Én mindig áthatja, annak alapjaként a tudat minden állapotát, mint mozdulatlan (változatlan) tapasztaló. A kifejezés "svasarvavyāpakatvāt", úgy is fordítható : „ mindent áthatósága miatt”, hiszen a Legmagasabb Valóság mindent áthat. Ha a Végső Valóság nem lenne mindenhol és mindenkor jelen, vagyis mindent átható, összetett egység, akkor nem lenne lehetséges a tudatállapotok közötti váltás észlelése. Ami folyamatosan változik, az az Ő Erejének megnyilvánulása, és nem a Végső Valóság, annak esszenciális mivoltában.

न परमार्थात्पृथक् किञ्चिदप्यस्ति॥१६॥
Na paramārthātpṛthak kiñcidapyasti||16||

Nincs semmi (na… kiñcid api asti ), ami elkülönülne (pṛthak) a Legmagasabb Valóságtól (paramārthāt)||16||

Tömör magyarázat: Miután minden mi megnyilvánul, az az Ő Erejének kiterjedése, ezért semmi sincs, mi ne a Végső Valóság lenne. Nincs állapot, mely ne a Végső Valóság lenne. Az Ő Ereje mindig Egy az Én-el, ezért minden mi létezik, az csak a Végső Valóság Fényében létezhet.

fel

 Második fejezet: Ajñānapradīpakaḥ

(A spirituális tudatlanság kifejtése)

आत्मा स्वतन्त्रो विश्वस्य सत्तां नैव जानाति॥१॥
Ātmā svatantro viśvasya sattāṁ naiva jānāti||1||

Az Én (ātmā), a Teljesen Szabad (svatantraḥ), nem (na eva) tud (jānāti) univerzum (viśvasya) létezéséről (sattām)||1||

Tömör magyarázat: Az Én mindig Egy az Ő Erejével. Minden mit ez az Erő létrehoz, mindig az Istenivel telített. Nincs Univerzum, mely elkülönülve létezne az Ő Erejétől, ezáltal az Én-től. Az Én ezért ignorálja az Univerzum létét, abban az állapotban is, amikor az Én tapasztalása az Ő Ereje, -mint Univerzum-, nélkül jelenik meg. Vagyis : Mint Tiszta Tudatosság, amikor az Én csupán önnön természetét illetően tudatos, az „Én Vagyok” formájában. Arról nem is beszélve, hogy amikor az Én elképzelhetetlenül önmagában nyugszik még csak nem is tudatos önmagáról, mint : „ Én Vagyok”. Ezért, Ő sohasem tud az univerzum létéről. Az Univerzum csupán az Ő Erejének Játéka.

विश्वमस्य शक्तेः स्फारमात्रम्॥२॥
Viśvamasya śakteḥ sphāramātram||2||

Az univerzum (viśvam) csupán (mātram) az Ő Erejének (asya śakteḥ) kiterjedése (sphāra)||2||

Tömör magyarázat: Az univerzum az Ő Erejének Játéka, kiterjedése és semmi más. Az elme nem képes ezt megérteni, hiszen az elme maga is az Ő Erejének megnyilvánulása. Amikor az Én és az Ő Ereje együtt áll, az Univerzum eltűnik. Ezért az univerzum, mint állandóan változó, megnyilvánulás, sohasem a Végső Valóság, annak esszenciális mivoltában, mert olykor megjelenik, olykor eltűnik. Az univerzum csupán az Ő Erejének kiterjedése.

तत्सत्यानुपलब्धिरज्ञानमेव॥३॥
Tatsatyānupalabdhirajñānameva||3||

Ennek az (tad) igazságnak (satya) a nem-felismerése (anupalabdhiḥ), valójában (eva) a spirituális tudatlanság (ajñānam)||3||

Tömör magyarázat: Amikor valaki nem látja ezt az Igazságot, vagyis amikor valaki nem látja a Tökéletesen Szabad Én-t, azt kezdi hinni, hogy az Univerzum nem az Ő Erejének kiterjedése, hanem „valami más”. Ennek az állapotnak a neve spirituális tudatlanság, vagy Āṇavamala, melyet a következő aforizma jelent ki.

अज्ञानमिहाणवमलम्॥४॥
Ajñānamihāṇavamalam||4||

A spirituális tudatlanság (ajñānam) ebben az összefüggésben (iha) az Āṇavamala (āṇava-malam)||4||

Tömör magyarázat: Az Āṇavamala az Akarat Erejének korlátolt megnyilvánulási formája. (Egyike az Ő azon Erőinek, melyek az univerzumot megnyilvánítják.) Ez a spirituális tudatlanság, vagy tudatlanság az Én-t illetően. Más néven elsődleges (primordiális) tisztátalanság. Ez a kötelék arra készteti az Én-t, hogy azt érezze: ő nem teljes, következésképpen, ő nem az Én, hanem individuális létező. Ez a képzet az Ő szándékos terméke, mely állapotot Akarattal terjeszti ki saját Ereje által. Amikor az Én szándékosan, Szabad Akarata által megfeledkezik saját tökéletességéről, valamint arról, hogy az univerzum csupán az Ő Erejének kiterjedése, akkor belép a spirituális tudatlanság köteléke alá. Ennek eredményeképpen önmagát okozati, szubtilis és fizikai testével azonosítja. További információk: Trika 4.

अज्ञानादेव सर्वा अन्याः परिमितता उत्थिताः॥५॥
Ajñānādeva sarvā anyāḥ parimitatā utthitāḥ||5||

Minden (sarvāḥ) más (anyāḥ) korlát (parimitatāḥ) a spirituális tudatlanságból (ajñānāt eva) fakad (utthitāḥ)||5||

Tömör magyarázat: Az Āṇavamala kötelékéből további kötelékek származnak. A két további mala, valamint Māyā és az ő Kañcuka-i. További információk: Trika 4.

अणुरात्मा खल्वज्ञानेन तु बद्धः॥६॥
Aṇurātmā khalvajñānena tu baddhaḥ||6||

A korlátolt létező (aṇuḥ) természetesen (khalu) az Én (ātmā), de (tu) a spirituális tudatlanság (ajñānena) által kötve (baddhaḥ)||6||

Tömör magyarázat: Valójában nincs különbség az Én és a limitált individuum között. Az Ő Ereje által kiterjesztett Játék színterén az egyetlen különbség a spirituális tudatlanság jelenléte. Amikor az Én úgy dönt, hogy megszűnteti a spirituális tudatlanságot, azt úgy nevezzük: Felszabadulás, vagyis spirituális megvilágosodás vagy önfelismerés. Egy későbbi aforizma ezt a témakört is tárgyalja. Az Én mindig ugyanaz marad, a magja mindennek. Ha az Én egy kicsit is változna, nem lehetne a Végső Valóság, csak egy újabb megnyilvánulása az Én Erejének.

अयं बन्धोऽस्य शक्तेः क्रीडा केवलम्॥७॥
Ayaṁ bandho'sya śakteḥ krīḍā kevalam||7||

Ez a (ayam) kötelék (bandhaḥ) csupán (kevalam) az Ő Erejének (asya śakteḥ) Játéka (krīḍā)||7||

Tömör magyarázat: A spirituális tudatlanság eredményeképpen létrejövő kötelék csupán az Ő Erejének Időtöltése. Az elme ezt felfogni természetesen képtelen, mert, ahogy korábban is szó volt róla, az elme csupán az Én Erejének terméke. Ezért a spirituális tudatlanság köteléke is csupán az Én Erejének Játéka, ezért ezt csak az Én képes felismerni az Én saját Kegyelme által, mely szintén az Ő Erejének kiterjedése.

अणवोऽज्ञानमूलका अस्या दिव्यायाः क्रीडायाः फलम्॥८॥
Aṇavo'jñānamūlakā asyā divyāyāḥ krīḍāyāḥ phalam||8||

A korlátolt létező (aṇavaḥ) a spirituális tudatlanságban (ajñāna) gyökerezik (mūlakāḥ), a Játék (asyāḥ divyāyāḥ krīḍāyāḥ) eredményeképpen (phalam)||8||

Tömör magyarázat: Minden korlátolt létező, kik létének alapját a spirituális tudatlanság képezi, csupán gyümölcse az Ő Ereje által létrejövő Isteni Játéknak. Minden limitált létező az Én, de saját akarata által magára vett korlátok által bezárva. Amikor erre ráébred egy individuum, akkor mondjuk, hogy felszabadult vagy megvilágosodott, a spirituális szóhasználat berkein belül. Valójában viszont az ilyen felébredt lélek mindig is fel volt ébredve, csak erről nem tudott. Amikor erre ráébred, rájön, hogy mindig is így volt. Ezt az elme megint csak képtelen megérteni, ismert okokból, maximum teoretikusan. Az individuum képes arra, hogy realizálja azonosságát az Én-el, az Én Kegyelme által. Azonosság alatt tökéletes azonosságot értek és nem hasonlóságot. Az individuum mindig az Én, függetlenül attól, hogy tud-e erről vagy sem. Ha az individuum nem lenne mindig és tökéletesen az Én, akkor képtelen lenne annak teljes realizálására. Ez a tanítás nagyon nehezen érthető, de abszolút igaz.

अज्ञानं पश्चाद्बन्धश्चात्मनः स्वाच्छन्द्यं दर्शयतः॥९॥
Ajñānaṁ paścādbandhaścātmanaḥ svācchandyaṁ darśayataḥ||9||

A spirituális tudatlanság (ajñānam) és (ca) az abból következő (paścāt) kötelékek (bandhaḥ),
az Én (ātmanaḥ) Abszolút Szabadságát (svācchandyam) igazolják (darśayataḥ)||9||

Tömör magyarázat: Az Én feltételezett spirituális tudatlansága és annak eredményeképpen megjelenő korlát vagy kötelék egy olyan tett, mely igazolja az Ő Abszolút Szabadságát. Az Én annyira Abszolút Szabad, hogy képes limitált individuummá válni, majd korlátlanná válni ismét. Lehetetlen leírni vagy gondolkozni az Én Valódi Természetét illetően, mert az Én Valósága elmével felfoghatatlan. Ezért a spirituális tudatlanság jelenléte nem tagadja, hanem megerősíti az Én Teljes Szabadságát és Függetlenségét.

top

 Harmadik fejezet: Svātmapratyabhijñāpradīpakaḥ

(Az Önfelismerés kifejtése)

आत्मन एषा परमा दशा यद्यपि सर्वेषु भूतेषु वर्तते तथापि नैव सर्वैस्तैः प्रत्यभिज्ञायते॥१॥
Ātmana eṣā paramā daśā yadyapi sarveṣu bhūteṣu vartate tathāpi naiva sarvaistaiḥ pratyabhijñāyate||1||

Bár (yadi api) az (eṣā) Én (ātmanaḥ) Végső (paramā) Állapota (daśā) minden lényben (sarveṣu bhūteṣu) létezik (vartate),
ennek ellenére (tathā api) ezt nem (na eva) mindegyik (sarvaiḥ taiḥ) ismeri fel (pratyabhijñāyate)||1||

Tömör magyarázat: Miután a kötelék miatt nem minden létező ismeri fel az Igazságot, miszerint ő a Valódi Én, ezért a kötöttségből való megszabadulás értelmet nyer.

सर्वमिदं स्वस्वातन्त्र्यमपि दर्शयति॥२॥
Sarvamidaṁ svasvātantryamapi darśayati||2||

Ez az egész (sarvam-idam) is (api) mutatja (darśayati) az Ő (sva) Abszolút Szabadságát (svātantryam)||2||

Tömör magyarázat: Az Én-t kivéve, ki lehet annyira Szabad, hogy kötött marad bizonyos létezőkben, míg másokban szabad? Az a kondíció, mely egyesekben szabadságot, másokban kötöttséget nyilvánít meg, nem más, mint egy újabb megerősítése az Ő Abszolút Szabadságának.

यस्मादात्मा स्वेच्छयैवाज्ञानेनाणवमलेन बद्धस्तस्मात्स्वाच्छन्द्येनाप्यज्ञानेन मुक्तः॥३॥
Yasmādātmā svecchayaivājñānenāṇavamalena baddhastasmātsvācchandyenāpyajñānena muktaḥ||3||

Miképp (yasmāt) az Én (ātmā), saját Szabad Akarata által (sva-icchayā eva) kerül a spirituális tudatlanság (ajñānena) – vagy Āṇavamala (āṇava-malena) - köteléke alá (baddhaḥ), úgy (tasmāt) a spirituális tudatlanság (ajñānena) alól való felszabadulás (muktaḥ) is (api) az Ő saját Szabad Akarata
által megy végbe (svācchandyena)||3||

Tömör magyarázat: Egy korlátolt individuum nem képes a spirituális tudatlanság megszűntetésére individuális önmaga által, mert az individualitás és a kötelék csupán az Ő Ereje által alkotott képzet. Egy képzet sohasem képes elérni a Legmagasabb Valóságot. Az egó nem képes minden korlátoltságtól való megszabadulásra, hiszen az egó is csupán az Ő Erejének képzete, megnyilvánulási formája, találmánya. Egyedül az Én képes felszabadítani önmagát a spirituális tudatlanság alól, mert az Én : Valódi ( nem pedig képzet ), valamint az Én a saját akaratából válik az Āṇavamala áldozatává. Egyik pillanatban kötött vagy, másikban felszabadult, hódolat Neked!

तस्य हेतोरणोः प्रयत्नोऽज्ञानं नाशयितुं न शक्नोति॥४॥
Tasya hetoraṇoḥ prayatno'jñānaṁ nāśayituṁ na śaknoti||4||

Ezért (tasya hetoḥ), a korlátolt individuum (aṇoḥ) törekvése (prayatnaḥ) nem képes (na śaknoti)
megszűntetni (nāśayitum) a spirituális tudatlanság kötelékét (ajñānam)||4||

Tömör magyarázat: A korlátolt individuum, egó formájában, saját erőfeszítéséből képes feloldani minden korlátozást, kivéve a spirituális tudatlanságot, vagyis az Āṇavamala-t. Az Āṇavamala feloldása csak az Én hatalmában áll, ki ezt a nehéz korlátot saját akarata által terjeszti ki, a legelső pillanatban. Felmerül a kérdés, hogy amikor az individuum minden kötelék alól felszabadult, az Āṇavamala-t kivéve, akkor mégis mit csinálhat? Csupán annyit tehet, hogy éber marad az Én Megnyilatkozására, Felvillanására. Egy következő aforizmában tanítok erről.

अनुपाय आत्मानुग्रहमात्रेण तात्कालिकं स्वस्वरूपप्रकाशनम्॥५॥
Anupāya ātmānugrahamātreṇa tātkālikaṁ svasvarūpaprakāśanam||5||

Az Anupāya útján (anupāye) az indivíduum (sva) esszenciális természetének (sva-rūpa) spontán (tātkālikam)
megnyilatkozása történik (prakāśanam), kizárólag az Én Kegyelme által (ātma-anugraha-mātreṇa)||5||

Tömör magyarázat: Az Én Kegyelme automatikusan megnyilatkozik a tökéletes spirituális tanító szavai által és azonnal alászáll a rendkívüli kapacitással bíró tanítványra. Ez az upāya vagy út, módszer valójában nem út. Itt az aspiráns oldalán a lehető legkevesebb múlik, ezért ez nem valódi út, hanem majdnem teljesen spontán spirituális megvilágosodása a nagyon fejlett törekvőnek.

अनुभवपुण्यराशीकरणार्थमन्ये त्रय उपायाः॥६॥
Anubhavapuṇyarāśīkaraṇārthamanye traya upāyāḥ||6||

A másik (anye) három (trayas) út vagy módszer (upāyāḥ) a tapasztalat (anubhava) és érdem (puṇya) gyűjtésének (rāśīkaraṇa) kedvéért létezik (artham)||6||

Tömör magyarázat: A három út : Śāmbhavopāya, Śāktopāya és Āṇavopāya. Ezek gyakorlásával a törekvő elég tapasztalathoz juthat, hogy képes legyen fogadni az Én Kegyelmét. Az Én mindig elégedett Önmagával, de nem mindig elégedett a yogī-val, vagy spirituális törekvővel. Valaki azt mondhatná: „de hiszen a yogī ugyancsak az Én.” Igen, de az Én felfoghatatlanul Szabad, ezért képes elégedett és nem elégedett lenni egyszerre Önmagával. Ez a misztérium mindig a mentális tevékenység felett áll, ezért azt az elme képtelen megérteni. Ennek tökéletes megértéséhez, az Én Kegyelmére van szükség, s annak eredményére, a Felszabadulásra.

शाम्भवोपाय इच्छोपाय आत्मन उद्यम उन्मज्जनेऽवहितता॥७॥
Śāmbhavopāya icchopāya ātmana udyama unmajjane'vahitatā||7||

A Śāmbhavopāya útján (śāmbhava-upāye), - mely módszer (upāye) az Akarat (Erőt) (icchā) használja -,
az Éberség (avahitatā) az Én (ātmanaḥ) feltárulására (udyame) (vagy) felvillanására (unmajjane) fókuszál||7||

Tömör magyarázat: A Śāmbhavopāya útja a legtapasztaltabb törekvők útja, s nem másról szól, minthogy a yogī maradjon éber az Én felvillanásra, feltárulására, teljesen lenyugodott elmével. Ha eljön az idő, az Én hirtelen megnyilatkozik. Egy limitált individuum sem tudja mikor árad ki az Én Feltárulkozása, ilyen spontán megnyilatkozás formájában, mert az Abszolút Szabadság csak az Én Természete. Ez a kifejtés duálisnak tűnhet, valójában nem az. Ennek mélyebb kifejtése a szavak szintjén lehetetlen, mert a szavak az Ő Erejének megnyilvánulása, így a szavak mindig alul maradnak a mérhetetlen Én állapotát illetően.

शाक्तोपाये ज्ञानोपायेऽहंविमर्शेऽवधानम्॥८॥
Śāktopāye jñānopāye'haṁvimarśe'vadhānam||8||

A Śāktopāya útján (śākta-upāye), - mely módszer (upāye) a Tudás (Erejét) (jñāna) használja -
a figyelem (avadhānam) az Én-Tudatosság–on (aham-vimarśe) nyugszik||8||

Tömör magyarázat: Ez a módszer még mindig túl nehéz a legtöbb törekvő számára. Itt az éberség az Én-Tudatosságon nyugszik, vagyis az Ő Erején. A módszer elnevezése: Śāktopāya, vagyis : az út, mely Śakti-hoz, az Ő Erejéhez tartozik. Mantrarecitálás gyakori ezen az úton, de nem olyan hosszú módon, mint a következő út berkein belül, amit ezután tárok fel. A Mantra egyszer recitált, esetleg többször, de mindig rövid ideig, mert a cél, az Én-Tudatosság megtalálása a Mantra-n keresztül. Mivel az Én-Tudatosság minden Mantra forrása, a yogī képes éberré válni az Én-Tudatosságról, a Mantra-n keresztül. Leírni, kifejteni nagyon egyszerű, gyakorolni a legtöbb aspiráns számára azonban rendkívül nehéz.

आणवोपाये क्रियोपाये कस्मिंश्चिदन्यस्मिन्नप्यवधानं दत्तम्॥९॥
Āṇavopāye kriyopāye kasmiṁścidanyasminnapyavadhānaṁ dattam||9||

Az Āṇavopāya útján (āṇava-upāye), - mely módszer (upāye) a Cselekvés (Erejét) (kriyā) használja –
a figyelem (avadhānam) valami másra (kasmiṁścid anyasmin api) koncentrál (dattam)||9||

Tömör magyarázat: Ez az út mindig a legbonyolultabb, legszerteágazóbb. A spiritualitásban kezdő és gyakran haladó törekvők rendszerint sokáig az Āṇavopāya-ban tartózkodnak. Itt az éberség nem az Én Felvillanásán, Megnyilatkozásán és nem az Én-Tudatosságon nyugszik, hanem valami máson, vagyis : az intellektuson, a testen, az életerőn és az objektív tárgyakon. A Mantrarecitálás is használatos, de nem úgy, mint a Śāktopāya útján, hanem jóval mechanikusabb formában és sokkal hosszabban. Végül minden út a következőhöz vezet. Az Āṇavopāya útja mindig a Śāktopāya-ba, a Śāktopāya útja a Śāmbhavopāya-ba, a Śāmbhavopāya útja pedig végül a Felszabaduláshoz. Egyik útból a másikba való átlépés rendszerint fokozatos és általában évekbe telik.

मोक्षो नान्यः स्वस्वभावप्रत्यभिज्ञायाः॥१०॥
Mokṣo nānyaḥ svasvabhāvapratyabhijñāyāḥ||10||

A Felszabadulás (mokṣaḥ) nem más (na anyaḥ), mint az individuum (sva) valódi természetének (sva-bhāva) felismerése (pratyabhijñāyāḥ)||10||

Tömör magyarázat: A Felszabadulás, vagy a spirituális tudatlanság megszűnése, nem egyéb, mint felismerése vagy realizálása az Én-nek, Aki minden lény esszenciája. Amint ez megtörténik, az élet célja beteljesül. A ’felszabadulás,’ felismerés’ szavak gyakran a tudás szó helyett használatosak, azért mert a tudás általában az objektivitáshoz kapcsolódik és nem a szubjektumhoz. Pl.: Lehet valamit tudni és azt jellemezni, de nem lehetséges tudni, ismerni az Én-t, mert Ő a Legmagasabb Szubjektum (Ismerő), ezért túl van a tudáson. Olykor az „ Én tudása” kifejezés nagybetűvel írandó ( „ Az Én Tudása” ), mely azt hivatott jelezni, hogy ez esetben nem hétköznapi tudásról van szó, hanem speciális tudásról. Hogy minden lehetséges félreértést kiküszöböljünk, a realizáció, vagy felismerés fogalmak használata célravezetőbb.

आत्मनि प्रसन्ने मोक्षो भवति॥११॥
Ātmani prasanne mokṣo bhavati||11||

Ha az Én elégedett (ātmani prasanne), a Felszabadulás (mokṣaḥ) megtörténik (bhavati)||11||

Tömör magyarázat: Az Én nem olyan, mint egy ember, aki elégedett valakivel. Az ’Én elégedettsége’ egy kifejezés arra vonatkozólag, ami leírja azt a folyamatot, miképp az Én Kegyelme alászáll egy olyan törekvőre, aki képes fogadni azt, azaz, aki megérdemli. Egyéni törekvés, a Felszabadulást elérni nem tudja. Bármiféle valódi törekvés megszűnik, amint az Āṇavamala köteléke megjelenik. A spirituális tudatlanságot tehát csak a Kegyelem oldhatja fel és nem törekvés. Ennek ellenére, a fejlett aspiránsok ’megpróbálják’, hiszen a Śāmbhavopāya-ban már nincs törekvés, koncentráció sem testen, légzésen, objektumon, de még Én-Tudatosságon sem, csupán csak éberség az Én Felvillanására.

शाम्भवशाक्ताणवोपायेष्वभ्यस्तेष्विच्छाज्ञानक्रियाशक्तय उत्थिताः॥१२॥
Śāmbhavaśāktāṇavopāyeṣvabhyasteṣvicchājñānakriyāśaktaya utthitāḥ||12||

A Śāmbhavopāya, Śāktopāya és az Āṇavopāya utak gyakorlásakor (śāmbhava-śākta-āṇava-upāyeṣu abhyasteṣu),
az Akarat (icchā), a Tudás (jñāna) és a Cselekvés (kriyā) Erői (śaktayaḥ) aktívak (utthitāḥ)||12||

Tömör magyarázat: Az Akarat Ereje a Śāmbhavopāya-ban aktív, mert az aspiráns akarattal marad meg abban az állapotban, mely az Én Megnyilatkozására vár, tökéletesen lenyugtatott elmével. A Tudás Ereje a Śāktopāya-ban aktív, mert az aspiráns itt azt fürkészi, ami minden megnyilvánulás gyökere, vagyis az Én-Tudatosságot. A Cselekvés Ereje az Āṇavopāya-ban aktív, mert itt a törekvő számtalan dolgot gyakorol, melyhez tárgyakat használ, valamint az intellektusát, testét és az életerőt.

मोक्षात्पूर्वं च तास्तिस्रः शक्तय आनन्दशक्तितां यान्ति॥१३॥
Mokṣātpūrvaṁ ca tāstisraḥ śaktaya ānandaśaktitāṁ yānti||13||

Mielőtt megtörténik (pūrvam ca) a Felszabadulás (mokṣāt), ez (tāḥ) a három (tisraḥ) Erő (śaktayaḥ),
a Gyönyör Erejévé változik (ānanda-śaktitāṁ yānti)||13||

Tömör magyarázat: Amint az Én Kegyelme éppen kiáradni készül, a három Erő: Akarat, Tudás és Cselekvés, a Gyönyör Erejévé változik. Vagyis a yogī megtapasztalja az Én-Tudatosságot (Az Ő Erejét), annak teljességében, egy óriási Gyönyör formájában. Ekkor minden létező Gyönyör egyetlen helyre koncentrálódik: az aspiránsra. Ennek a tapasztalásnak az intenzitása túl van minden egyéb definiálhatóságon.

यावत्परमानन्दोन्मज्जनं चमत्कारप्रकर्षाद्विस्मयमुद्रा वर्तते॥१४॥
Yāvatparamānandonmajjanaṁ camatkāraprakarṣādvismayamudrā vartate||14||

A Legmagasabb (parama) Gyönyör (ānanda) feltárulása (unmajjanam) közben (yāvat) a Vismayamudrā (vismaya-mudrā) – az ámulat mudrā-ja – jelenik meg (vartate), a tiszta Én-Tudatosság Gyönyörének (camatkāra) intenzitása miatt (prakarṣāt)||14||

Tömör magyarázat: Az Én-Tudatosság teljes Gyönyöre annyira erős, mint egy hatalmas áramütés, ezért a yogī automatikusan tágra nyitja a száját, olykor még a nyelve is kilóg, a hatalmas extázistól. Ez az ún.: Vismayamudrā, avagy az ámulat mudrā-ja, mert ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki nagyon meglepődik. A meglepetés a rendkívüli intenzitásnak köszönhető. Amennyiben a yogī nem rendelkezik az ehhez szükséges tapasztalattal, akkor az extázis intenzitását nem bírná el, így az üresség állapotába zuhan, így túléli a tapasztalást. Csak a legtapasztaltabb yogī képes kibírni, azaz ébernek maradni, miközben az Én teljesen Kinyilvánítja Erejét számára. Az a yogī, aki nem képes stabil, vagyis tudatos maradni és lezuhan az üresség állapotába, az a yogī még nem készült fel a Valóság megismerésére. E Legfelsőbb Gyönyör élvezetéhez az szükséges, hogy az aspiráns tudatos maradjon, miközben az megtörténik. Ez a stabilitás csak megfelelő tapasztalat birtokában lehetséges, előbb nem.

इहास्याचिन्त्यशक्तेरहंविमर्शस्य सारं ज्ञायते॥१५॥
Ihāsyācintyaśakterahaṁvimarśasya sāraṁ jñāyate||15||

Ekkor (iha) az Ő elképzelhetetlen Erejének (asya acintya-śakteḥ) --vagy Én-Tudatosságnak (aham-vimarśasya)--
esszenciája (sāram) megismerszik (jñāyate)||15||

Tömör magyarázat: A ’megismerszik’ szó alatt, megtapasztalást értek, realizációt. Ha a törekvőt átjárja a Legfőbb Gyönyör és tudja is azt élvezni anélkül, hogy az üresség állapotába zuhanna, akkor megismeri az Ő elképzelhetetlen Erejét. Ez a második legcsodálatosabb tapasztalás, melyet egy létező valaha is átélhet. Ezt a következő aforizmában fejtem ki.

परमानन्दस्य चोन्मज्जनमहन्तारसशालि न चास्ति मोक्षः स्वस्वातन्त्र्यशक्त्यभावात्॥१६॥
Paramānandasya conmajjanamahantārasaśāli na cāsti mokṣaḥ svasvātantryaśaktyabhāvāt||16||

Bár (ca) a Legfelsőbb Gyönyör (parama-ānandasya) feltárulása (unmajjanam) csordultig (śāli) telve van az Én-Tudatosság (ahantā) ízével (rasa),
ez még nem (na ca asti) a Felszabadulás (mokṣaḥ), az Ő (sva) Abszolút Szabadságának (svātantrya-śakti) hiánya miatt (abhāvāt)||16||

Tömör magyarázat: Amikor az Én Abszolút Szabadsága megnyilatkozik, a korábban átélt Gyönyör tapasztalása eltűnik és helyét a Béke veszi át, mely bárminemű individuális megértés felett áll. Mint amikor valakinek egy óriási terhet vesznek le a hátáról, amit addig cipelt. Ez a teher a spirituális tudatlanság, mely az Én-t a limitáltság világában tartotta. Ez nevezzük Felszabadulásnak, ez az élet célja. Ez a lehető legcsodálatosabb tapasztalás, mely egy létezőnek megadatik. Ez a Legmagasabb Állapot.

अस्मिन् पदे सहसैव शिखाग्रे सहस्रार उन्मनाभूमिरनुभूता॥१७॥
Asmin pade sahasaiva śikhāgre sahasrāra unmanābhūmiranubhūtā||17||

Ebben az állapotban (asmin pade), az Unmanā (unmanā) szintjének (bhūmiḥ) hirtelen tapasztalása következik be (sahasā eva... anubhūtā)
a śikhā –hajcsomó- (śikhā) csúcsán (agre), a Sahasrāra-ban (sahasrāre)||17||

Tömör magyarázat: Az Unmanā szintje, a Sahasrāra-ban jelenik meg, mely a fejtetőn összekötözött hajtincs csúcsánál van. Valójában ez túl van időn és téren. Ez a témakör teljes kifejtésre került a Meditáció 6 című oldalon. Ennek a tapasztalása ahhoz hasonló, mintha egy könnyű ’madártoll’ lenne az ember fején. Ebben a pillanatban az Én Teljes Valóságában megnyilatkozik. Ez semmilyen módon nem írható le, mert ez a tapasztalás nincs a tér, idő, szavak, világ, individualitás..stb körében. A következőkben néhány aforizmával írom le a spirituális út végső tapasztalását, mely több ezer születés után adatik meg.

उन्मनायामुदितायां चित्तं संह्रियते॥१८॥
Unmanāyāmuditāyāṁ cittaṁ saṁhriyate||18||

Amikor az Unmanā megjelenik (unmanāyām uditāyām), az elme (cittam) visszavonásra kerül (saṁhriyate)||18||

Tömör magyarázat: A fejtetőn tapasztalt madártoll „érzése” után, az elme visszahúzódik, az Ő érintésére. A yogī hallja az elméje zaját hangosan az élete során, de amikor az Én Kinyilvánítja magát számára, az elme zaja olyanná válik, mint egy távoli suttogás, mely senkit sem érdekel. Ekkor az Én Erejének találmánya, képzete, avagy az individualitás, tovatűnik az elmével együtt.

इह स्वतन्त्रताभावेन स्वात्मप्रकाशनमस्ति॥१९॥
Iha svatantratābhāvena svātmaprakāśanamasti||19||

Ekkor az individuum (sva) valódi Én-je (ātma) feltárul (prakāśanam), mint (bhāvena) Abszolút Szabadság (svatantratā)||19||

Tömör magyarázat: Amikor a fenti folyamat megtörténik, az Én Abszolút Szabadságának teljessége tündököl. Ekkor realizálásra kerül, hogy az individualitás és a hozzá tartozó univerzum, csupán az Ő Erejének találmányai. Ez a megvalósítás csak a nagyon fejlett yogī számára érhető el, aki korábban minden tőle telhetőt megtett. Ha felkészületlen yogī-t éri ez a realizáció, vagy belép az üresség állapotába, vagy ha az Én úgy dönt, akkor Felszabadulást adományoz a felkészületlen individuumnak is. Az Én teljesen szabad, semmiféle szabály nem köti, bármit megtehet, de általában az Én a felkészültek számára árasztja ki a Felszabadulás Kegyelmét, érthető okokból.

तदात्मा ह्यात्मानं प्रत्यभिजानात्येव॥२०॥
Tadātmā hyātmānaṁ pratyabhijānātyeva||20||

Ekkor (tadā) az Én (ātmā) végérvényesen (hi... eva) felismeri (pratyabhijānāti) az Én-t (ātmānam)||20||

Tömör magyarázat: Végeredményben, mindig az Én az, aki kinyilvánítja az Én-t az Én számára. A szavak síkján ez teljesen ellentmondásos, de abszolút igaz. Csak a Teljesen Szabad Én képes szabaddá tenni az Én-t. Az Individuum erre nem képes, hiszen, az individuum csupán találmánya az Ő Erejének. Ez a lehető legjobb leírás, amit szavakkal adhatok.

मोक्षः सम्यगासक्त्यभावलक्षणः॥२१॥
Mokṣaḥ samyagāsaktyabhāvalakṣaṇaḥ||21||

A Felszabadulás (mokṣaḥ) jellemzője (lakṣaṇaḥ), a ragaszkodás (āsakti) teljes (samyak) megszűnése (abhāva)||21||

Tömör magyarázat: Mikor az Én birtokában van Önnön Abszolút Szabadságának, akkor a teljes ragaszkodás-mentesség jelenik meg. Élhet ezen a bolygón, vagy egy másik galaxis közepén is, számára egy és ugyanaz. A Felszabadult, képes erőfeszítés nélkül mindig ugyanabban az állapotban tartózkodni, minden körülmény közben. Ha úgy dönt, képes teljesen hétköznapi emberként látszani. Miután a Felszabadult létező tökéletesen Szabad, mint az Én, így bármit megtehet. Önmaga állapotában való megmaradása a Legmagasabb, mi elérhető. A következő aforizma ezt írja le.

एतत्परमं पदमुच्यते यतोऽस्मात्परतरं नान्यत्किञ्चिदस्ति॥२२॥
Etatparamaṁ padamucyate yato'smātparataraṁ nānyatkiñcidasti||22||

Ezt (etad) úgy nevezik (ucyate), a Legmagasabb (paramam) Állapot (padam), mert (yatas) nem létezik semmi (na anyat kiñcid asti),
ami ennél (asmāt) magasabb lenne (parataram)||22||

Tömör magyarázat: Ez a Végső Állapot, mert nincs magasabb tapasztalás ennél. Amikor valaki eléri az Én realizációját, azonnal megérti, hogy nincs ennél magasabb állapot. Természetesen ennek megértéséhez, ennek realizációja szükséges. Ilyen egyszerű.

आत्मैवाज्ञानेन स्वशक्तिविजृम्भितेन बद्धः स्वानुग्रहेण वा मुक्तः स स्वातन्त्र्यभरितः सर्वदा॥२३॥
Ātmaivājñānena svaśaktivijṛmbhitena baddhaḥ svānugraheṇa vā muktaḥ sa svātantryabharitaḥ sarvadā||23||

Akár az Én (ātmā eva) a spirituális tudatlanság (ajñānena) által kötött (baddhaḥ) – ami a megnyilvánulása (vijṛmbhitena) az Ő saját (sva) Erejének (śakti) – akár (vā) felszabadult (muktaḥ) saját Kegyelme által (sva-anugraheṇa), Ő-t (saḥ) mindenkor és mindenhol (sarvadā) csordultig kitölti (bharitaḥ)
az Abszolút Szabadság (svātantrya)||23||

Tömör magyarázat: Az Én mindig az Én Szabad Állapotában honol, akár kötött a spirituális tudatlanság által, akár Felszabadult saját Kegyelme által. Kötelék és Felszabadulás is az Én Abszolút Szabadságát erősíti meg. Ezen tanítások valódi megértéséhez, az Én számára szükséges, az Én, vagyis Önmaga Közvetlen Megismerése.

कृतिः श्रीमुक्तानन्दपरमहंसोपजीविनः परमशिवदत्तोपदेशस्य गब्रिएल्प्रदीपकनाम्नो योगिनः। श्रीमदभिनवगुप्तस्य महाशिष्याय श्रीक्षेमराजाय नमोऽस्तु। इति शिवम्॥
Kṛtiḥ śrīmuktānandaparamahaṁsopajīvinaḥ paramaśivadattopadeśasya gabrielpradīpakanāmno yoginaḥ| Śrīmadabhinavaguptasya mahāśiṣyāya śrīkṣemarājāya namo'stu|
Iti śivam||

Ez a mű, a yogī (yoginaḥ) munkája (kṛtiḥ), kinek neve (nāmnaḥ) Gabriel Pradīpaka (gabriel-pradīpaka), aki a tiszteletreméltó Muktānanda Paramahaṁsa-hoz (śrī-muktānanda-paramahaṁsa) kapcsolódik (upajīvinaḥ), s ki a tanításokat (datta-upadeśasya) a Legfőbb Śiva-tól kapta (parama-śiva).

Hódolat (astu-namas) a tiszteletreméltó Kṣemarājanak (śrī-kṣemarājāya), ki az illusztris Abhainavagupta (śrīmat-abhinavaguptasya) nagy tanítványa (mahā-śiṣyāya)!|

Jöjjön Jólét Minden Lény Számára! (iti śivam)!||!||

Tömör magyarázat: Az individuum neve (Gabriel Pradīpaka), mint e mű szerzője, csupán formális. Ezért írtam, hogy „ki a tanításokat a Legfőbb Śiva-tól kapta”, vagyis „aki a tanításokat az Én-től kapta, aki a valódi szerző.” Tiszteletemet fejezem ki Guru-mnak (Muktānanda Paramahaṁsa), kinek Fénye meggyújtotta ez én Fényemet. Végül hódolatomat ajánlom a nagy bölcs Kṣemarāja-nak, mert a legtöbb jelenlegi fordításom az ő munkáiból készült. Nagyon sok dolgot tanultam tőle az évek során. Ez pedig nem más, mint az Én megnyilatkozása az Én-nek. Jöjjön hát jólét az Én számára, ki minden létező formájaként megnyilatkozik.

fel

 További információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.

Írj kommentet