Bevezetés | I. 1-2 | I. 3-5 | I. 6-10 | I. 11-16 | I. 17-21 | I. 22-25 | II. 1-7 | III. 1-10 | III. 11-19 | IV. 1-2

 Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya)  3. Fejezet (aforizmák 11- 19) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás

 Bevezetés

Ez a második és utolsó, 9 aforizmát tartalmazó oldal a 19 aforizmából, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami a Vibhūtispanda-tól szól, avagy a Spanda-ból feltáruló természetfeletti erőkről). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha szeretnél egy részletes kifejtést, keresd fel ezt az oldalt "Scriptures (study)|Spandanirṇaya" a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--)hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 11. Aforizma

इदानीमत्रोन्मेषात्मनि स्वभावे देहप्रमातृतां निमज्जयति तदाकारामपि परप्रमातृतां लभत इत्याह

दिदृक्षयेव सर्वार्थान्यदा व्याप्यावतिष्ठते।
तदा किं बहुनोक्तेन स्वयमेवावभोत्स्यते॥११॥

यथा पश्यन्तीरूपाविकल्पकदिदृक्षावसरे दिदृक्षितोऽर्थोऽन्तरभेदेन स्पुरति तथैव स्वच्छन्दाद्यध्वप्रक्रियोक्तान् धरादिशिवान्तान्तर्भाविनोऽशेषानर्थान् व्याप्येति सर्वमहमिति सदाशिववत् स्वविकल्पानुसन्धानपूर्वकमविकल्पान्तमभेदविमर्शान्तःक्रोडीकरेणाच्छाद्य यदावतिष्ठत अस्याः समापत्तेर्न विचलति तावदशेषवेद्यैकीकारेणोन्मिषत्तावद्वेद्यग्रासीकारिमहाप्रमातृतासमावेशचमत्काररूपं यत्फलं तत्स्वयमेवावभोत्स्यते स्वसंविदेवानुभविष्यति किमत्र बहुना प्रतिपादितेन॥११॥

Idānīmatronmeṣātmani svabhāve dehapramātṛtāṁ nimajjayati tadākārāmapi parapramātṛtāṁ labhata ityāha

Didṛkṣayeva sarvārthānyadā vyāpyāvatiṣṭhate|
Tadā kiṁ bahunoktena svayamevāvabhotsyate||11||

Yathā paśyantīrūpāvikalpakadidṛkṣāvasare didṛkṣito'rtho'ntarabhedena spurati tathaiva svacchandādyadhvaprakriyoktān dharādiśivāntāntarbhāvino'śeṣānarthān vyāpyeti sarvamahamiti sadāśivavat svavikalpānusandhānapūrvakamavikalpāntamabhedavimarśāntaḥkroḍīkareṇācchādya yadāvatiṣṭhata asyāḥ samāpatterna vicalati tāvadaśeṣavedyaikīkāreṇonmiṣattāvadvedyagrāsīkārimahāpramātṛtāsamāveśacamatkārarūpaṁ yatphalaṁ tatsvayamevāvabhotsyate svasaṁvidevānubhaviṣyati kimatra bahunā pratipāditena||11||

Most (idānīm) itt (atra), (Vasugupta)azt mondta (iti āha), hogy (a yogī, aki)elmeríti (nimajjayati) a test ismerőjének állapotát (deha-pramātṛtām) az Unmeṣa-ban (unmeṣa-ātmani), ami az egyén saját esszenciális természete (sva-bhāve), az valójában eléri Annak formáját (labhate-tad-ākārām api) --az Unmeṣa formáját--, ami a Legmagasabb Ismerő állapota (para-pramātṛtām) ¹ :

Amikor (yadā) (egy Yogī), úgymond (iva), vágyik arra, hogy lásson (didṛkṣayā) minden (sarva) dolgot (arthān), megmaradva (avatiṣṭhate) (mindazt)áthatván (vyāpya), akkor (tadā), mi (értelme van)(kim) (erről)többet (bahunā) mondani (uktena) ? Meg fogja tapasztalni (azt)(avabhotsyate) saját maga (svayam eva) !||11||

Miképp (yathā) abban az esetben (avasare), (amikor valaki)látni kívánja (didṛkṣā) gondolat-mentes --meghatározatlan-- tapasztalás által (avikalpaka), minek természete (rūpa) Paśyantī (paśyantī), az objektum (arthaḥ), melyet látni kíván (didṛkṣitaḥ), láthatóvá válik (sphurati) belül egységben --szó szerint felruházva belső egységgel-- (antar-abhedena), így (tathā eva), amikor (yadā) (egy ilyen yogī)szilárd (avatiṣṭhate) -vagyis nem mozdul (na vicalati) samādhi-jából (asyāḥ samāpatteḥ) - 'áthat' (vyāpya iti) minden objektumot (aśeṣān arthān) beleértve (antarbhāvinaḥ) (az univerzális megnyilvánulás 36 kategóriáját)-kezdve a föld elemmel (dharā-ādi) (és)végezve Śiva-val (śiva-anta) -, ahogy az említve lett (uktān) a (hat)folyamattal foglalkozó (adhva) fejezetben (prakriyā), a Svacchandatantra-ban, stb. (svacchanda-ādi), vagyis, mint Sadāśiva (sadāśiva-vat) - (kinek tapasztalata)'Én vagyok minden' (sarvam aham iti) -, lefedvén --vagyis áthatván-- (ācchādya), az egység tudatosság (abheda-vimarśa) egy belső kapcsolatával (antar-kroḍīkareṇa), (ami)egy folyamat, mely először (pūrvakam) egy, a belső Énhez (sva) tartozó gondolat (vikalpa) ismétlődő intenzív éberségéből (anusandhāna), (és)végül (antam) a gondolatmentes éberségből (áll)(avikalpa), majd --szó szerint ebben az időben-- (tāvat), mi (értelme)(kim) erről többet (bahunā) kifejteni (pratipāditena) ? Ő meg fogja tapasztalni (avabhotsyate... anubhaviṣyati) saját maga (svayam eva... sva-saṁvid eva) azt (tad), ami (yad) a gyümölcse (phalam) a Nagy Tudó állapotában való (mahā-pramātṛtā) elmerülés (samāveśa) (samāveśa) Gyönyörének (camatkāra-rūpam), aki elnyeli (grāsīkāri) a tudhatókat (vedya) egy pillanat alatt (tāvat) (és)ami feltárul --vagyis a Nagy Tudó állapotában való elmerülés Gyönyöre-- (unmiṣat) a teljes (aśeṣa) objektív valósággal (vedya) való egyesülésből (ekīkāreṇa) ² ||11||

¹ Amikor a yogī elmeríti azonosulását a fizikai testtel az Unmeṣa-ban -két fajta éberség közötti állapot, Kṣemarāja szerint, vagy két gondolat közötti állapot, mások szerint-, vagyis amikor átalakítja azonosulását 'Én vagyok a test' formájában, 'Én vagyok Spanda' azonosulássá. Mivel Spanda Svātantryaśakti (a Szabadság Ereje), eléri az Azzal való teljes azonosulást, ami megfelel a Felszabadulás elérésének.

² Itt Vasugupta arról a yogī-ról beszél, aki a Śāmbhavopāya útján halad (nincs támasz a koncentrációhoz). Arra vágyik, hogy realizálja az egységet saját Énje és minden őt körülvevő objektum között. Hogy ezt elérje, először kiüríti az elméjét a gondolatoktól és belép a Paśyantī-ba, a beszéd állapota, ahol csak 'kontempláció' van jelen, bármiféle megkülönböztetés nélkül, mint pl.: egy egy edény, ez egy kanna, stb. Ez a Paśyantī állapotában történik, ami híján van bármiféle felosztottságnak, lévén a yogī arra vágyik, hogy minden objektumot saját Énjével egységben tapasztaljon. Bizonyosan, mivel ő a Felszabadulás határán van, nincs más mondanivaló. Mindenesetre, a bölcs Kṣemarāja még hozzátesz valamit:

Megemlíti, hogy a 'minden objektum' kifejezés minden objektumra vonatkozik, ami beletartozik a 36 tattva-ba vagy a megnyilvánulás kategóriáiba, ahogy azt a Trika Shaivizmus tételezi. Eme samādhi vagy elmerülés állapotában, a yogī megmarad, mint az Úr Sadāśiva (3. tattva, ami a Paśyantī beszéd székhelye), minek tapasztalata meghatározatlan (vagyis nem felosztott)az 'Én vagyok minden' formájában. Megemíti, hogy eme egység állapot minden objektummal először egy folyamata a belső Énjre való szüntelen éberségnek (egy folyamat, melyben gondolatok használatosak), és végül eme belső tudatosság kiterjedése az egész univerzumra (egy folyamat, ami gondolatok nem használatosak). Amikor ez így történik, nincs haszna erről további kifejtésnek! Meg fogja tapasztalni Paramaśiva-t a végén -kinek Tudása --Paramaśiva Tudása-- elnyel minden (tudható)objektumot azonnal- a Legfőbb Gyönyör formájában, ami a minden objektummal való egység tapasztalatából tárul fel.

fel

 12. Aforizma

तस्योपलब्धिः सततमिति प्रतिज्ञाय तदनन्तरमुपपादितमुपायजातं परिशीलयतः सततं स्पन्दतत्त्वसमाविष्टत्वं सुप्रबुद्धस्य भवतीति तदनन्तप्रमेयसम्भिन्नत्वादुपदेश्यहृदये स्मारयन्ननुप्रवेशयुक्त्युपसंहारभङ्ग्याह

प्रबुद्धः सर्वदा तिष्ठेज्ज्ञानेनालोक्य गोचरम्।
एकत्रारोपयेत्सर्वं ततोऽन्येन न पीड्यते॥१२॥

सर्वदा जागरास्वप्नसुषुप्तसंविदादिमध्यान्तपदेषु प्रबुद्धस्तिष्ठेदुन्मीलितस्पन्दतत्त्वावष्टम्भदिव्यदृष्टिः सुप्रबुद्धतामेव भजेत। कथं ज्ञानेन बहिर्मुखेनावभासेन सर्वं गोचरं नीलसुखादिरूपं विषयमालोक्य

तस्माच्छब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न या शिवः

इत्युपपादितदृशा विमृश्यैकत्र स्रष्टरि शङ्करात्मनि स्वभावे सर्वमारोपयेन्निमीलनोन्मीलनदशयोस्तदभेदेन जानीयात्पूर्वापरकोट्यवष्टम्भदार्ढ्यान्मध्यभूमिमपि चिद्रसाश्यानतारूपतयैव पश्येदित्यर्थः। एवं च न केनचिदन्येन व्यतिरिक्तेन वस्तुना बाध्यते सर्वस्मिन् स्वात्मनः स्वीकृतत्वात्। यथोक्तं श्रीप्रत्यभिज्ञाकारेण

योऽविकल्पमिदमर्थमण्डलं पश्यतीश निखिलं भवद्वपुः।
स्वात्मपक्षपरिपूरिते जगत्यस्य नित्यसुखिनः कुतो भयम्॥

इति॥१२॥

Tasyopalabdhiḥ satatamiti pratijñāya tadanantaramupapāditamupāyajātaṁ pariśīlayataḥ satataṁ spandatattvasamāviṣṭatvaṁ suprabuddhasya bhavatīti tadanantaprameyasambhinnatvādupadeśyahṛdaye smārayannanupraveśayuktyupasaṁhārabhaṅgyāha

Prabuddhaḥ sarvadā tiṣṭhejjñānenālokya gocaram|
Ekatrāropayetsarvaṁ tato'nyena na pīḍyate||12||

Sarvadā jāgarāsvapnasuṣuptasaṁvidādimadhyāntapadeṣu prabuddhastiṣṭhedunmīlitaspandatattvāvaṣṭambhadivyadṛṣṭiḥ suprabuddhatāmeva bhajeta| Kathaṁ jñānena bahirmukhenāvabhāsena sarvaṁ gocaraṁ nīlasukhādirūpaṁ viṣayamālokya

Tasmācchabdārthacintāsu na sāvasthā na yā śivaḥ

ityupapāditadṛśā vimṛśyaikatra sraṣṭari śaṅkarātmani svabhāve sarvamāropayennimīlanonmīlanadaśayostadabhedena jānīyātpūrvāparakoṭyavaṣṭambhadārḍhyānmadhyabhūmimapi cidrasāśyānatārūpatayaiva paśyedityarthaḥ| Evaṁ ca na kenacidanyena vyatiriktena vastunā bādhyate sarvasmin svātmanaḥ svīkṛtatvāt| Yathoktaṁ śrīpratyabhijñākāreṇa

Yo'vikalpamidamarthamaṇḍalaṁ paśyatīśa nikhilaṁ bhavadvapuḥ|
Svātmapakṣaparipūrite jagatyasya nityasukhinaḥ kuto bhayam||

iti||12||

Megerősítve (iti pratijñāya), hogy ' (A tökéletesen felébredett számára mindig és)szüntelen (satatam) (jelen van)Annak --vagyis az Énnek-- (tasya) tapasztalása (upalabdhiḥ) ' -a Spandakārikā-k I,17-ben-, (Vasugupta)azt mondta (iti... āha), hogy a tökéletesen felébredett számára (suprabuddhasya) szüntelen (satatam) jelen van (bhavati) a Spanda princípiumban való (spanda-tattva) elmerülés állapota (samāviṣṭatvam), a módszerek (upāya) csoportjának (jātam) gyakorlása által (pariśīlayataḥ), (amik)be lettek mutatva (upapādita) rögtön (eme 12. aforizma bevezetője után)(tadanantaram) ; (és)mivel számtalan objektum van, amik Az --a Spanda-- által áthatottak (tad-ananta-prameya-sambhinnatvāt), ő (szintén)emlékezteti (smārayan) (erre)a tanítvány (upadeśya) szívét (hṛdaye), (és)konklúzióként (bhaṅgyā-upasaṁhāra), (meghatározza az ilyen Spanda-ba)való belépés (anupraveśa) módszerét (yukti) ¹ :

Látván (ālokya) tudás által (jñānena), mindazt mi az egyén saját tapasztalásának körében van (gocaram), ébernek (prabuddhaḥ) kell maradnia az egyénnek (sarvadā tiṣṭhet) (és)mindent (sarvam) egy helyre (ekatra) tennie (āropayet) --a Spanda-ba--. Következésképpen (tatas), nem (na) árthat neki (pīḍyate) más (anyena) ||12||

Az egyénnek ébernek kell maradnia (prabuddhaḥ-tiṣṭhet) -vagyis felruházva isteni nézőponttal (divya-dṛṣṭiḥ), mely a Spanda princípium (spanda-tattva) szilárd megragadásában gyökerezik (avaṣṭambha), ami megnyilvánult (unmīlita) - mindig (sarvadā) -vagyis a kezdeti, a középső és a végső pozícióiban (ādi-madhya-anta-padeṣu) a Tiszta Tudatosságnak (saṁvid), az ébrenlét, álom és mély-alvás közben (jāgarā-svapna-suṣupta), (és ilyen módon)az egyénnek valójában el kell érnie (bhajeta-eva) a tökéletesen felébredett állapotot (suprabuddhatām) |

Hogyan (katham) ? Látván (ālokya) mindazt, ami az egyén saját tapasztalásának körében van (sarvam gocaram) -vagyis objektum (ok)(viṣayam), (mint)kék, öröm, stb. (nīla-sukha-ādi-rūpam) - tudás által (jñānena) -vagyis külső tapasztalás által (bahirmukhena avabhāsena) - (és)éberként (mindazon objektumokra)(vimṛśya) a nézőpont szerint (dṛśā), ami be lett mutatva (upapādita) (a Spandakārikā-k második fejezetének negyedik aforizmájában):

"... ezért (tasmāt) nincs (na) állapot (sā avasthā), mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ), (akár)szóban, objektumban (vagy)gondolatban... (śabda-artha-cintāsu... iti) ..."|

Az egyénnek minden bele kell tennie (āropayet-sarvam) - (más szavakkal,)az egyénnek mindent (sarvam) úgy kell tekintenie (jānīyāt), mint ami egy Azzal --a Spanda-val-- (tad-abhedena), akár csukott szemes állapotban, akár nyitott szemes állapotban (nimīlana-unmīlana-daśayoḥ) - egy helyre (ekatra) - (vagyis,)a Teremtőbe (sraṣṭari), vagyis Śaṅkara-ba (śaṅkara-ātmani), (aki az egyén saját)esszenciális természete (sva-bhāve) . A jelentés az (iti arthaḥ), hogy szilárdan megragadva (avaṣṭambha-dārḍhyāt) a kezdeti és végső szinteket (pūrva-apara), szintén úgy kell tekintenie (api... paśyet) a középső szintet (madhya-bhūmim), mint (ami)a Tudatosság (cit) ízének (rasa) alvadt állapota (āśyānatā-rūpatayā eva) |

Így (evam ca), az egyén nem kerül bajba (na... bādhyate) bármi más valóság által (kenacid anyena vyatiriktena vastunā), mert jelen van saját Énjének (svātmanaḥ) felismerése (svīkṛtatvāt) mindenben (sarvasmin) ² |

Ahogy azt kifejtette (yathā uktam) az Īśvarapratyabhijñā (śrī-pratyabhijñā) szerzője (kāreṇa) --aki Utpaladeva-- (az ő Śivastotrāvalī-jában: XIII, 16):

"Óh Uram (īśa), hogyan (lehetne jelen)(kutas) bármilyen félelem (bhayam) (ezen)a világon (jagati), (mely)csordultig telve van (paripūrite) saját Énjének (sva-ātma) nézőpontjával (pakṣa), az örökké boldog számára (asya nitya-sukhinaḥ), aki (yaḥ), a gondolatoktól szabad állapotban --avagy, 'hezitáció nélkül'-- (avikalpam) látja (paśyati) eme (idam) teljes (nikhilam) objektív kört --vagyis az objektumokból álló univerzumot-- (artha-maṇḍalam), (mint)a Te Formád (bhavat-vapuḥ... iti) ³ "|

||12||

¹ Minden módszer-csoport, melyet egy fejlett yogī használ, hogy elérje a Suprabuddha állapotát (a tökéletesen felébredett állapotát, aki szüntelen realizálja a Spanda-t), be lesz mutatva Vasugupta által eme bevezető után. Vasugupta emellett emlékezteti a tanítvány szívét a számtalan objektumra, amiket áthat a Spanda. Ez az oka annak, hogy a fejlett yogī útja a Śāmbhavopāya, amiben a gyakorló eléri akarata által az egységet minden objektummal, bármiféle támasz nélkül, mely bármire is koncentrálna. Ez teljesen tiszta a kommentár elolvasásából is!

² Emlékezz, hogy Vasugupta és Kṣemarāja egy fejlett yogī-ról beszél, aki a legmagasabb úton (Śāmbhavopāya)jár. A prabuddha vagy részlegesen felébredett (aki kizárólag a három tudatállapot elején és végén tudatos a Spanda-ról)most sürgetve van, hogy éberré váljon a Spanda-ról az ébrenlét, álom és mély-alvás középső állapotaiban is. Miért? Hogy elérje a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett állapotát.

És hogyan kell ezt megtenni? Az Akarat Erőt (Icchāśakti)használva. Milyen módon? Látván minden objektumot maga körül, miközben emlékezik a tanítása, amit jelen szöveg a II,4-ben adott, vagyis hogy nincs állapot, mely ne lenne saját Énje, akár szóban, mi egy objektumot határoz meg vagy objektumokról szóló gondolatokban vagy magukban az objektumokban. Úgy kell tekintenie mindezeket a dolgokat, mint amik kizárólag Spanda, ami az egyén saját Énjének esszenciája. Ezt jelenti a mindent egy helyre tevés, a Spanda-ba helyezés, avagy Śakti-ba helyezés, aki egy Śiva-val. Tehát, mindez a kezdeti, középső és végső szakasza a tudatosság három állapotának, csupán csak megalvadása vagy megszilárdulása a Tudatosság Ízének.

Így, az egyén nem lehet kitéve semmiféle gondnak bárki más által, mert a 'más' úgy kerül felismerésre, mint az egyén saját Énje. Ez a jelentés.

³ A mindennel való egyesülés folyamata szépen meg van fogalmazva Utpaladeva által a Saṁgrahastotram (konklúzióként szolgáló Himnuszok)névre hallgató, XIII. Fejezet, 16. aforizmájában az ő Śivastotrāvalī-jában. A jelentés tiszta egyszerű olvasás útján is.

fel

 13. Aforizma

ततोऽन्येन न पीड्यत इति यदुक्तं तत्र कोऽसावन्यः पीडकः कश्च पीड्यो यतः शिवात्मकमेव विश्वमुक्तमित्याशङ्क्य पाशानां पशोश्च स्वरूपं निर्णेतुमाह

शब्दराशिसमुत्थस्य शक्तिवर्गस्य भोग्यताम्।
कलाविलुप्तविभवो गतः सन्स पशुः स्मृतः॥१३॥

इह योऽयं प्रकाशात्मा स्वस्वभावः शाङ्कर उक्तोऽसौ

व्यवस्थितः करोत्येष विश्वकारणमीश्वरः।
सृष्टिं स्थितिं च संहरं तिरोधानमनुग्रहम्॥

इति श्रीस्वच्छन्दशास्त्रदृष्ट्या निजशक्त्याश्लिष्टः सदा पञ्चविधकृत्यकारी स्वतन्त्रः स्पन्दललितेश्वरादिशब्दैरागमेषूद्घोष्यते। स्वातन्त्र्यशक्तिरेवास्य सनातनी पूर्णाहन्तारूपा परा मत्स्योदरी महासत्ता स्फुरत्तोर्मिः सारं हृदयं भैरवी देवी शिखा इत्यादिभिरसङ्ख्यैः प्रकारैस्तत्र तत्र निरुच्यते। पूर्णाहन्तैव चास्यानुत्तरानाहतशक्तिसम्पुटीकारस्वीकृतादिक्षान्तवर्णभट्टारिका तत एव स्वीकृतानन्तवाच्यवाचकरूपषडध्वस्फारमयाशेषशक्तिचक्रक्रोडीकारान्तःकृतनिःशेषसर्गप्रलयादिपरम्पराप्यक्रमविमर्शरूपैव नित्योदितानुच्चार्यमहामन्त्रमयी सर्वजीवितभूता परा वाक्। एषैव भगवत इयद्विश्ववैचित्र्यचलत्तामिव स्वात्मनि प्रथयन्ती स्पन्दत इत्यर्थानुगमात्स्पन्द इतीहोच्यते। एवं चेयद्विश्वशक्तिखचितपराशक्तिसुन्दरस्य स्वात्मनः स्वरूपगोपनक्रीडया स्वात्मभित्तावेवांशांशिकया निर्भासनं भगवान् यावच्चिकीर्षति तावदेकैवाभिन्नाप्यसौ तदीया विमर्शशक्तिरिच्छात्वं प्रतिपद्य ज्ञानक्रियारूपतया स्थित्वा शिवशक्तिपरामर्शात्मकबीजयोनिभेदेन द्विधा भूत्वा वर्गभेदेन तत्कलाभेदेन च नवधा पञ्चाशद्धा च स्फुरन्ती तद्विमर्शसारैरघोरघोरघोरतरैः संवित्तिदेवतात्मभी रूपैः प्रथमाना भगवतः पञ्चविधकृत्यकारितां निर्वहति। यथोक्तं श्रीमालिनीविजयोत्तरे

या सा शक्तिर्जगद्धातुः कथिता समवायिनी।
इच्छात्वं तस्य सा देवी सिसृक्षोः प्रतिपद्यते॥
सैकापि सत्यनेकत्वं यथा गच्छति तच्छृणु।
एवमेतदिति ज्ञेयं नान्यथेति सुनिश्चितम्॥
ज्ञापयन्ती जगत्यत्र ज्ञानशक्तिर्निगद्यते।
एवं भवत्विदं सर्वमिति कार्योन्मुखी यदा॥
जाता तदैव तद्वस्तु कुर्वत्यत्र क्रियोच्यते।
एवमेषा द्विरूपापि पुनर्भेदैरनन्तताम्॥
अर्थोपाधिवशाद्याति चिन्तामणिरिवेश्वरी।
तत्र तावत्समापन्ना मातृभावं विभिद्यते॥
द्विधा च नवधा चैव पञ्चाशद्धा च मालिनी।
बीजयोन्यात्मकाद्भेदाद्द्विधा बीजं स्वारा मताः॥
कादयश्च स्मृता योनिर्नवधा वर्गभेदतः।
पृथग्वर्णविभेदेन शतार्धकिरणोज्ज्वला॥
बीजमत्र शिवः शक्तिर्योनिरित्यभिधीयते।
वर्गाष्टकमिति ज्ञेयमघोराद्यमनुक्रमात्॥
तदेव शक्तिभेदेन माहेश्वर्यादि चाष्टकम्।
शतार्धभेदभिन्ना च तत्सङ्ख्यानां वरानने॥
रुद्राणां वाचकत्वेन कल्पिता परमेष्ठिना।
तद्वदेव च शक्तीनां तत्सङ्ख्यानामनुक्रमात्॥

इत्यादि। तथा

विषयेष्वेव संलीनानधोऽधः पातयन्त्यणून्।
रुद्राणून्याः समालिङ्ग्य घोरतर्योऽपरास्तु ताः॥
मिश्रकर्मफलासक्तिं पूर्ववज्जनयन्ति याः।
मुक्तिमार्गनिरोधिन्यस्ताः स्युर्घोराः परापराः॥
पूर्ववज्जन्तुजातस्य शिवधामफलप्रदाः।
पराः प्रकथितास्तज्ज्ञैरघोराः शिवशक्तयः॥

इति। एवं शब्दराशेः समुत्थितो वर्गनवकरूपो यो ब्राह्म्यादिदेवतावर्गः शिवसहितस्तस्य भोग्यतां पाश्यतां गतः सन् स एव शङ्करात्मा स्वभावः पशुः स्मृत आगमेषु तथोक्तः। ननु कथं भोक्ता महेश्वर इमामवस्थां प्राप्त इत्याशङ्काशान्त्यै विशेषणद्वारेण हेतुमाह कलाविलुप्तविभव इति। कलयति बहिः क्षिपति पारिमित्येन परिच्छिनत्तीति कला मायाशक्तिस्तया विलुप्तविभवः स्वमायया गूहितैश्वर्यः स्थित इत्यर्थः। अथ च कलया किञ्चित्कर्तृत्वोपोद्वलनात्मना शक्त्या तदुपलक्षितेन कलाविद्याकालनियतिरागात्मना कञ्चुकेन विलुप्तविभवः स्थगितपूर्णत्वकर्तृत्वादिधर्मः। भवत्वेवं भोग्यतां तु कथमसौ शक्तिवर्गस्य गत इत्यत्रैतदेवोत्तरम्। कलाभिरकारादिवर्गाधिष्ठायिकाभिर्ब्राह्म्यादिभिस्तद्वर्णभट्टारकाधिष्ठातृभूताभिश्च श्रीमालिनीविजयोक्तदेवतारूपाभिः कलाभिरकारादिवर्णैर्विलुप्तविभवः सङ्कुचितोऽस्म्यपूर्णोऽस्मि करवाणि किञ्चिदिदमुपादद इदं जहामीत्यादि विचित्रविकल्पकाविकल्पकप्रतिपत्तिकदम्बकान्तरनुप्रविष्टस्थूलसूक्ष्मशब्दानुवेधकदर्थितो हर्षशोकादिरूपतां नेनीयमान इव क्षणमपि स्वरूपस्थितिं न लभते यतोऽतोऽसावुक्तरूपः शक्तिवर्गेण भुज्यमानः पशुरुक्तः। कलया अख्यात्यात्मनांशेन विलुप्तविभवः सङ्कुचित इव न तु तत्त्वतः शिवात्मा स्वभावोऽस्य क्वापि गतस्तदभावे हि स एव न स्फुरेत्। तथावभासमनैरेव कलाभिः सङ्कुचितैः शब्दैर्ज्ञानैश्च विलुप्तविभवस्तथारूपमात्मानं न विम्रष्टुं क्षम इत्यर्थः॥१३॥

Tato'nyena na pīḍyata iti yaduktaṁ tatra ko'sāvanyaḥ pīḍakaḥ kaśca pīḍyo yataḥ śivātmakameva viśvamuktamityāśaṅkya pāśānāṁ paśośca svarūpaṁ nirṇetumāha

Śabdarāśisamutthasya śaktivargasya bhogyatām|
Kalāviluptavibhavo gataḥ sansa paśuḥ smṛtaḥ||13||

Iha yo'yaṁ prakāśātmā svasvabhāvaḥ śāṅkara ukto'sau

Vyavasthitaḥ karotyeṣa viśvakāraṇamīśvaraḥ|
Sṛṣṭiṁ sthitiṁ ca saṁharaṁ tirodhānamanugraham||

iti śrīsvacchandaśāstradṛṣṭyā nijaśaktyāśliṣṭaḥ sadā pañcavidhakṛtyakārī svatantraḥ spandalaliteśvarādiśabdairāgameṣūdghoṣyate| Svātantryaśaktirevāsya sanātanī pūrṇāhantārūpā parā matsyodarī mahāsattā sphurattormiḥ sāraṁ hṛdayaṁ bhairavī devī śikhā ityādibhirasaṅkhyaiḥ prakāraistatra tatra nirucyate| Pūrṇāhantaiva cāsyānuttarānāhataśaktisampuṭīkārasvīkṛtādikṣāntavarṇabhaṭṭārikā tata eva svīkṛtānantavācyavācakarūpaṣaḍadhvasphāramayāśeṣaśakticakrakroḍīkārāntaḥkṛtaniḥśeṣasargapralayādiparamparāpyakramavimarśarūpaiva nityoditānuccāryamahāmantramayī sarvajīvitabhūtā parā vāk| Eṣaiva bhagavata iyadviśvavaicitryacalattāmiva svātmani prathayantī spandata ityarthānugamātspanda itīhocyate| Evaṁ ceyadviśvaśaktikhacitaparāśaktisundarasya svātmanaḥ svarūpagopanakrīḍayā svātmabhittāvevāṁśāṁśikayā nirbhāsanaṁ bhagavān yāvaccikīrṣati tāvadekaivābhinnāpyasau tadīyā vimarśaśaktiricchātvaṁ pratipadya jñānakriyārūpatayā sthitvā śivaśaktiparāmarśātmakabījayonibhedena dvidhā bhūtvā vargabhedena tatkalābhedena ca navadhā pañcāśaddhā ca sphurantī tadvimarśasārairaghoraghoraghorataraiḥ saṁvittidevatātmabhī rūpaiḥ prathamānā bhagavataḥ pañcavidhakṛtyakāritāṁ nirvahati| Yathoktaṁ śrīmālinīvijayottare

Yā sā śaktirjagaddhātuḥ kathitā samavāyinī|
Icchātvaṁ tasya sā devī sisṛkṣoḥ pratipadyate||
Saikāpi satyanekatvaṁ yathā gacchati tacchṛṇu|
Evametaditi jñeyaṁ nānyatheti suniścitam||
Jñāpayantī jagatyatra jñānaśaktirnigadyate|
Evaṁ bhavatvidaṁ sarvamiti kāryonmukhī yadā||
Jātā tadaiva tadvastu kurvatyatra kriyocyate|
Evameṣā dvirūpāpi punarbhedairanantatām||
Arthopādhivaśādyāti cintāmaṇiriveśvarī|
Tatra tāvatsamāpannā mātṛbhāvaṁ vibhidyate||
Dvidhā ca navadhā caiva pañcāśaddhā ca mālinī|
Bījayonyātmakādbhedāddvidhā bījaṁ svārā matāḥ||
Kādayaśca smṛtā yonirnavadhā vargabhedataḥ|
Pṛthagvarṇavibhedena śatārdhakiraṇojjvalā||
Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate|
Vargāṣṭakamiti jñeyamaghorādyamanukramāt||
Tadeva śaktibhedena māheśvaryādi cāṣṭakam|
Śatārdhabhedabhinnā ca tatsaṅkhyānāṁ varānane||
Rudrāṇāṁ vācakatvena kalpitā parameṣṭhinā|
Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānāmanukramāt||

ityādi| Tathā

Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāstu tāḥ||
Miśrakarmaphalāsaktiṁ pūrvavajjanayanti yāḥ|
Muktimārganirodhinyastāḥ syurghorāḥ parāparāḥ||
Pūrvavajjantujātasya śivadhāmaphalapradāḥ|
Parāḥ prakathitāstajjñairaghorāḥ śivaśaktayaḥ||

iti| Evaṁ śabdarāśeḥ samutthito varganavakarūpo yo brāhmyādidevatāvargaḥ śivasahitastasya bhogyatāṁ pāśyatāṁ gataḥ san sa eva śaṅkarātmā svabhāvaḥ paśuḥ smṛta āgameṣu tathoktaḥ| Nanu kathaṁ bhoktā maheśvara imāmavasthāṁ prāpta ityāśaṅkāśāntyai viśeṣaṇadvāreṇa hetumāha kalāviluptavibhava iti| Kalayati bahiḥ kṣipati pārimityena paricchinattīti kalā māyāśaktistayā viluptavibhavaḥ svamāyayā gūhitaiśvaryaḥ sthita ityarthaḥ| Atha ca kalayā kiñcitkartṛtvopodvalanātmanā śaktyā tadupalakṣitena kalāvidyākālaniyatirāgātmanā kañcukena viluptavibhavaḥ sthagitapūrṇatvakartṛtvādidharmaḥ| Bhavatvevaṁ bhogyatāṁ tu kathamasau śaktivargasya gata ityatraitadevottaram| Kalābhirakārādivargādhiṣṭhāyikābhirbrāhmyādibhistadvarṇabhaṭṭārakādhiṣṭhātṛbhūtābhiśca śrīmālinīvijayoktadevatārūpābhiḥ kalābhirakārādivarṇairviluptavibhavaḥ saṅkucito'smyapūrṇo'smi karavāṇi kiñcididamupādada idaṁ jahāmītyādi vicitravikalpakāvikalpakapratipattikadambakāntaranupraviṣṭasthūlasūkṣmaśabdānuvedhakadarthito harṣaśokādirūpatāṁ nenīyamāna iva kṣaṇamapi svarūpasthitiṁ na labhate yato'to'sāvuktarūpaḥ śaktivargeṇa bhujyamānaḥ paśuruktaḥ| Kalayā akhyātyātmanāṁśena viluptavibhavaḥ saṅkucita iva na tu tattvataḥ śivātmā svabhāvo'sya kvāpi gatastadabhāve hi sa eva na sphuret| Tathāvabhāsamanaireva kalābhiḥ saṅkucitaiḥ śabdairjñānaiśca viluptavibhavastathārūpamātmānaṁ na vimraṣṭuṁ kṣama ityarthaḥ||13||

Miképp (yad) ki lett mondva (uktam) (az előző aforizmában):' Következésképpen (tatas) nem (na) árthat neki (pīḍyate) más (anyena... iti) '. Miután így aggódva (iti āśaṅkya) : 'Lévén (yatas) deklarálva lett (uktam), hogy az univerzum (viśvam) csupán Śiva (śiva-ātmakam eva), ki (tatra) hát az (kaḥ) a (asau) másik (anyaḥ), aki az ártó vagy zavart keltő (pīḍakaḥ) és (ca) ki az (kaḥ), akinek árt (vagy)kiben zavart kelt (pīḍyaḥ) ?'. (Hogy feloldja ezt a kétséget és, hogy)meghatározza (nirṇetum) a kötöttségek --szó szerint hurkok-- (pāśānām) és a kötött, azaz a korlátolt létező --szó szerint kinek nyaka körül hurok van-- (paśoḥ) valódi természetét (sva-rūpam), (Vasugupta)azt mondta (āha) ¹ :

Az, kinek ragyogását (vibhavaḥ) elvette (vilupta) Kalā (kalā), az (gataḥ san) élvezett vagy használt --azaz imába zuhant-- (bhogyatām) az erők (śakti) csoportja által (vargasya), melyek a szavak (śabda) sokaságából (rāśi) származnak (samutthasya) . (Ezért,)ő (saḥ) úgy nevezett (smṛtaḥ), mint paśu vagy korlátolt létező (paśuḥ) ||13||

Itt (iha), ez, mi (yaḥ ayam) a ragyogó esszenciális természet (prakāśa-ātmā sva-sva-bhāvaḥ), úgymond (uktaḥ) Śaṅkara --Śiva-- (śāṅkaraḥ) :

"Az Úr (eṣaḥ... īśvaraḥ), az univerzum (viśva) oka (kāraṇam), lévén (rendkívül)eltökélt (vyavasthitaḥ), kivitelezi (karoti) (az univerzum)megnyilvánítását (sṛṣṭim), fenntartását (sthitim) és (ca) visszavonását (saṁharam) (, valamint az egyén saját esszenciális természetének)elfedését (tirodhānam) (és)feltárását --szó szerint Kegyelem-- (anugraham... iti) "|

A tiszteletreméltó Svacchandatantra-ként (śrī-svacchanda) (ismert)szöveg (śāstra) nézőpontja szerint (dṛṣṭyā), Ő (asau), lévén át van ölelve (āśliṣṭaḥ) Saját Ereje által (nija-śakti), mindig kivitelezi az ötréfű aktust (sadā pañcavidha-kṛtya-kārī) . (Ő,)a Szabad létező (svatantraḥ), meg van meghatározva (asau... udghoṣyate) a kinyilatkoztatott szövegekben (āgameṣu) (olyan)kifejezésekkel (śabdaiḥ), (mint)Spanda, Lalita, Īśvara, stb (spanda-lalita-īśvara-ādi) ² |

Az Ő (asya) Abszolút Szabadságának Ereje (svātantrya-śaktiḥ eva), aki örök (sanātanī) (és)természete (rūpā) a Tökéletes Én-tudatosság (pūrṇāhantārūpā), úgy nevezett (nirucyate), -különböző (szövegekben)(tatra tatra) számtalan módon (, mint például)Parā, Matsyodarī, Mahāsattā, Sphurattā, Ūrmi, Sāra, Hṛdaya, Bhairavī, Devī, Śikhā, stb. (parā matsya-udarī mahā-sattā sphurattā ūrmiḥ sāraṁ hṛdayaṁ bhairavī devī śikhā iti ādibhiḥ) ³ |

És (ca) ezért (tatas eva), az Ő (asya) Tökéletes Én-tudatossága Maga (pūrṇa-ahantā eva) -a Ragyogó (bhaṭṭārikā), aki Anāhata és Anuttara Erőiből áll --az 'a' és 'ha' betűk rendre-- (anuttara-anāhata-śakti) (és)aki (Önmagában)tartalmazza, mint egy edényben (sampuṭīkāra-svīkṛta), (az összes)betűt (varṇa) 'a'-tól 'kṣa'-ig (a-ādi-kṣa-anta) - (nem más, mint)a Legfőbb Beszéd (parā vāk), ki mindennek Élete (sarva-jīvita-bhūtā), aki mindig feltáruló --mindig aktív-- Nagy Mantra, mi kimondhatatlan (nitya-udita-anuccārya-mahā-mantra-mayī), (és)kinek formája vagy természete (rūpā eva) szimultán --azaz fokozattól mentes-- (akrama) Éberség (vimarśa), ami mindazonáltal Önmagában tartja (antaḥkṛta... api) a teljes (niḥśeṣa) zavartalan sorát (paramparā) a megnyilvánulásnak, feloldódásnak, stb. (sarga-pralaya-ādi) (és)aki átöleli (kroḍīkāra) az erők teljes csoportját (aśeṣa-śakticakra), mik a hat folyamat (ṣaḍadhva) vibrációiból és kitárulásból (sphāra) állnak (maya), amiknek formája magába foglalja (svīkṛta... rūpa) a vācya-kat és vācaka-kat -- (jelölt)objektumokat és (jelölő)szubjektumokat-- (vācya-vācaka) ⁴ |

Eme (eṣā eva) bizonyos (Ereje)a Szerencsés Létezőnek --az Úr-- (bhagavataḥ), aki feltárja (prathayantī) Magában (sva-ātmani) a mozgását (calattām), úgy mond (iva), az univerzális különbözőségnek (iyat-viśva-vaicitrya), itt úgy nevezett (iha ucyate), mint Spanda -- (Legfőbb)Vibráció-- megfelelően (anugamāt) a jelentésnek (artha) (ami a következő frázisból származik): (Spanda az), ami vibrál (spandate iti) ⁵ |

Így (evam ca), amikor (yāvat) a Szerencsés Létező --az Úr-- (bhagavān), játszván azt (krīḍayā), hogy elrejti (gopana) Saját Énjének (sva-ātmanaḥ) esszenciális természetét (sva-rūpa) -ami --vagyis saját Énje-- Szép (sundarasya), a Legfőbb Erő (jelenléte)miatt (parā-śakti), (melybe)bele van vésve (mint egy Ékszer esetén)(khacita) az Univerzális Erő (iyat-viśva-śakti), (ha megbocsájtod a szóismétlést)-, vágyik arra, hogy kivitelezze a megnyilvánulást (nirbhāsanam) különböző szakaszokban (aṁśa-aṁśikayā) Saját Énjének (svātma) vásznán (bhittau eva), majd (tāvat) az (asau) Ő (tadīyā), eme Vimarśa Ereje --az Önmagáról éberré válás Ereje-- (vimarśa-śaktiḥ), bár valójában egy és osztatlan (ekā eva abhinnā api), Akarattá válik (icchātvam pratipadya) -ami (, ez után,)felölti a Tudás és Cselekvés (jñāna-kriyā) formáját (rūpatayā sthitvā) . (Emellett,)a magánhangzók és mássalhangzók (bīja-yoni) osztájaival (bhedena), melyek megmaradnak (parāmarśa) Śiva és Śakti-ként (śiva-śakti) -, Ő --a Vimarśa Ereje-- kettőssé (dvidhā) válik (bhūtvā) . (Szintén, )a varga-k vagy betűcsoportok (varga) (ca) osztályaival (bhedena) és (ca) azok --a varga-k vagy betűcsoportok-- (tad) részeinek osztályaival --vagyis magukkal a betűkkel-- (bhedena-kalā), Ő megvillan (sphurantī) kilenc (navadhā) és (ca) ötven rétűként (pañcāśaddhā) . (Végül,)megjelenve (prathamānā) a Tudatosság istenségeinek (saṁvitti-devatā-ātmabhiḥ) formáiban --szó szerint formáival-- (rūpaiḥ), (mik úgy ismertek, mint)Aghorā-k, Ghorā-k és Ghoratarī-k (aghora-ghora-ghorataraiḥ), miknek esszenciája (sāraiḥ) eme (tad) Vimarśa (Ereje)(vimarśa), Ő (Vimarśa)kivitelezi (nirvahati) a Szerencsés Létező --az Úr-- (bhagavataḥ) ötrétű aktusának (pañcavidha-kṛtya) véghezvitelét (kāritām) ⁶ |

Ahogy meg lett határozva (yathā uktam) a tiszteletreméltó Mālinīvijayottaratantra-ban -- (śrī-mālinīvijayottare) melyet Mālinīvijayatantra-nak is neveznek (3.5-től egészen a 3.16-ig --kivétel a 3.14, valamint a 3.12 második fele--):

"Az Erő (sā śaktiḥ), ami (yā) a világ (jagat) Teremtőjéhez tartozik (dhātuḥ), úgy mond (kathitā) inherens (Benne)(samavāyinī) . Eme Úrnő (sā devī) eme (Teremtő)(tasya) Akaratává változik (icchātvam... pratipadyate), (amikor)Ő az (univerzum)megnyilvánítására vágyik (sisṛkṣoḥ) .

Figyelj (tad śṛṇu), hogyan (yathā) válik (gacchati) Ő (az Úrnő)(sā) sokká (anekatvam), annak ellenére (api), hogy Ő (satī) egy (ekā) :

Amikor meghatározásként (suniścitam) bejelenti (jñāpayantī), hogy 'Ez (etad) a tudható vagy objektum (jñeyam) ilyen (evam... iti), (és)nem (na) más (anyathā... iti) !', Ő úgy nevezett (nigadyate), mint a Tudás Ereje (jñāna-śaktiḥ), ebben a világban (jagati atra) .

Amikor (yadā) Ő az aktivitás felé (kārya) orientálódik (unmukhī... jātā), (mint)'Legyen mindez hát így (bhavatu idam sarvam-evam) ', akkor (tadā eva), ezt (tad-vastu) téve (kurvatī) itt--ebben a világban-- (atra), Ő úgy nevezett (ucyate), mint a Cselekvés (Ereje)(kriyā) .

Majd (evam), bár (api) Neki (eṣā) van két (fő)formája (dvi-rūpā), mindazonáltal (punar) végtelen (anantatām) változásokon (bhedaiḥ) megy át (yāti), megfelelően (vaśāt) a (vágyott)objektumok (artha) karakterisztikájának (upādhi) . (Következésképpen, eme)Úrnő (īśvarī) olyan (iva), mint egy gondolat-drágakő (cintā-maṇiḥ) --ami birtokosának minden vágyát teljesíti--.

Majd (tatra), (amikor eme Úrnő)először felölti az anya kondícióját (tāvat samāpannā... bhāvam-mātṛ), Ő felosztódik (vibhidyate) kétfelé (dvidhā) és (ca... ca eva) kilencfelé (navadhā), és (ca) (amikor eme Úrnő feloszlik)ötven felé (pañcāśaddhā), (Ő)egy nyaklánc hordójává (mālinī) (válik, mely a Szanszkrit ABC ötven betűjéből áll).

A bīja-ból (bīja) (és)yoni-ból (yoni) álló osztállyal (ātmakāt bhedāt), Ő két módon jelenik meg (dvidhā) . A magánhangzók (svarāḥ) úgy tekintendők (matāḥ), mint bīja vagy mag (bījam) . Ka-val, stb. (ka-ādayaḥ) Ő úgy mond (smṛtā) a yoni vagy méh (yoniḥ) --szó szerint a mássalhangzók yoni-nak tekintendők--. (Ezért,)a varga-k vagy betűcsoportok (varga) osztályának megfelelően (bhedatas), (Ő)kilenc módon (jelenik meg)(navadhā) .

(És)megfelelően a betűk osztályainak (varṇa-vibhedena) -külön-külön (pṛthak) -, Ő úgy ragyog (ujjvalā), mint ötven (śata-ardha) sugár (kiraṇa) --lévén a Szanszkrit ABC-ben ötven betűből áll--. Ebben (a kontextusban)(atra), bīja --magánhangzó-- (bījam) (és)yoni --mássalhangzó-- (yoniḥ) úgy nevezett (iti abhidhīyate), mint Śiva (śivaḥ) (és)Śakti (śaktiḥ) .

'A betűk nyolcas csoportjának sora (aṣṭakam-varga... iti) ' úgy ismert (jñeyam), mint Aghorā, stb. (aghorā-ādyam) rendre (anukramāt) . És (ca) eme (tad) bizonyos (eva) (betűk nyolcas csoportjának sorának), a śakti-k vagy erők (śakti) osztályának megfelelően (bhedena), van nyolc (istensége, mint)(aṣṭakam) Māheśvarī, stb. (māheśvarī-ādi) .

Emellett (ca), óh szép-arcú (vara-ānane) !, Ő feloszlik (bhinnā... kalpitā) ötven (śata-ardha) osztályra (bheda) a Legfőbb Úr által (parameṣṭhinā), mint jelzője (vācakatvena) a Rudra-knak (rudrāṇām), miknek száma ennek megfelelő --vagyis ötven-- (tad-saṅkhyānām) . És (ca), hasonlóképp (tad-vat eva), (Ő megint ötvenrétűvé válik a Nagy Úr által, jelezvén)a śakti-jait (eme Rudra-knak)--vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-k-- (śaktīnām) -miknek számra ennek megfelelő --vagyis ötven-- (tad-saṅkhyānām), sorban (anukramāt) "||

És így tovább és tovább (iti-ādi) ⁷ |

Hasonlóképpen (tathā) (Mālinīvijayatantra 3.31 - 3.33-ban):

"A ghoratarī-k --szó szerint nagyon félelmetesek-- (ghorataryaḥ... tāḥ), akik (yāḥ) átölelik (samāliṅgya) a Rudra lelkeket --felszabadult lelkeket-- (rudra-aṇūn), lehajítják (pātayanti) az individuális lelkeket (aṇūn), kik ragaszkodnak (saṁlīnān) az objektumokhoz (viṣayeṣu eva), egyre lentebb és lentebb (adhas adhas), bizonyosan aparā-k vagy a nem legfőbbek (aparāḥ tu)

A Ghorā-k --szó szerint félelmetesek-- (tāḥ... ghorāḥ), akik (yāḥ), létrehozván (janayanti), mint az előbb (pūrvavat), ragaszkodást (āsaktim) a vegyes tettek --jó és rossz tettek egyvelege-- (miśra-karma) gyümölcseihez (phala), akadályozzák (nirodhinyaḥ) a Felszabadulás (mukti) útját (mārga), parāparā-k --részben legfőbbek, részben nem legfőbbek-- (syuh-parā-aparāḥ) .

Az Aghorā-k --szó szerint nem félelmetesek-- (aghorāḥ) Śiva Erői (śiva-śaktayaḥ), (amik), mint az előbb (pūrvavat), adományozzák (pradāḥ) Śiva Állapotának (śiva-dhāma) gyümölcsét (phala) számos (jātasya) korlátolt individuum --szó szerint rovarok-- számára (jantu) . Ők joggal nevezettek (prakathitāḥ) parā-knak vagy legfőbbeknek (parāḥ) Azok Ismerői által --a Legfőbb Princípium Ismerői által-- (tad-jñaiḥ... iti) ⁸ "||

Így (evam), az élvezet egy tárgyává és áldozatává válván --vagyis használtnak vagy élvezettnek lenni-- (bhogyatām pāśyatām gataḥ san) annak (tasya) -vagyis az istenség (devatā) egy (olyan)csoportjának (vargaḥ), (mint)Brāhmī, stb. (brāhmī-ādi), kiknek formája (rūpaḥ) a kilenc varga --betűcsoport-- (varga-navaka) (és)ami --az istenségek csoportja-- (yaḥ) szavak (śabda) sokaságából (rāśeḥ) származik --vagyis tárul fel-- (samutthitaḥ), ő (saḥ eva), (bár)esszenciális természete (sva-bhāvaḥ) Śaṅkara (śaṅkara-ātmā), úgy ismert (smṛtaḥ), mint paśu vagy korlátolt létező (paśuḥ) -így van utalva rá (tathā uktaḥ) a kinyilvánított szövegekben (āgameṣu) —|

Egy felvetés (nanu) : 'Hogyan (katham) érte el (prāptaḥ) az Élvező (bhoktā) -a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) - ezt azt állapotot (imām avasthām... iti) ?'. Hogy feloldja (śāntyai) (eme)problémát (āśaṅkā), (Vasugupta)kimondta (āha) az okot (hetum) egy jelzős összetétellel (viśeṣaṇa-dvāreṇa) : 'Az, kinek ragyogását (vibhavaḥ) elvette (vilupta) Kalā (kalā) ⁹ '|

(Először is:)Māyā ereje (māyā-śaktiḥ) Kalā (kalā), (mert)' (sā)kalayati (kalayati) ' -szó szerint kívülre (bahiḥ) dob (kṣipati) -, vagyis (mert)teljesen elválaszt (paricchinatti) a limitáció által (pārimityena... iti) . A jelentés az (iti arthaḥ), hogy a (Nagy Úr kinek)Ragyogását (vibhavaḥ) elvette (vilupta) az --Kalā-- (tayā), megmarad (sthitaḥ) úgy, hogy (Saját)Hatalmát (aiśvaryaḥ) elfedte (gūhita) Saját Māyā-ja (sva-māyayā) ¹⁰ |

(Másodszor:)Továbbá (atha ca), (Kalā egy másik jelentése lehet): Ő, kinek ragyogását (vibhavaḥ) elvette (vilupta) - (más szóval,)Ő, kinek jellemzőit (dharmaḥ), mint Teljesség, Tevőség, stb. (pūrṇatva-kartṛtva-ādi) elfedte (sthagita) - Kalā (kalayā) (vagy az)erő (śaktyā), mely megerősítése (upodvalana-ātmanā) a korlátolt cselekvőségnek --korlátolt cselekvői kapacitásnak-- (kiñcid-kartṛtva) - (röviden,)Kalā, Vidyā, Kāla, Niyati és Rāga (kalā-vidyā-kāla-niyati-rāga-ātmanā) burkai által (kañcukena), miket az jellemez --vagyis az aktivitással kapcsolatos limitáció-- (tad-upalakṣitena) |

Legyen így (bhavatu evam) ! De (tu) 'hogyan (katham) vált ő (asau) az erők csoportja (śakti-vargasya... iti) élvezetének tárgyává (bhogyatām... gataḥ) ?'. Ez (etad eva) a válasz (uttaram) erre (a kérdésre)(atra) ¹¹ |

(Harmadszor:) Ő, kinek ragyogását (vibhavaḥ) elvették (vilupta) a Kalā-k (kalābhiḥ), vagyis Brāhmī, stb. (brāhmī-ādibhiḥ), (melyek)az (olyan)csoportok (varga) felett uralkodnak (adhiṣṭhāyikābhiḥ), (amik)'a' betűvel (a-kāra) kezdődnek (ādi), és (ca) az istenségek (devatā-rūpābhiḥ), melyeket említett (ukta) a tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra (śrī-mālinīvijaya), akik a csodás urai (bhaṭṭāraka-adhiṣṭhātṛ-bhūtābhiḥ) ezeknek a betűknek (tad-varṇa) . (Összefoglalva, az, kinek ragyogását elvették)a Kalā-k (kalābhiḥ), akik a betűk (varṇaiḥ), kezdve (ādi) az 'a' magánhangzóval (a-kāra) . Mivel (yatas) ő nem éri el (na labhate) esszenciális természetének (sva-rūpa) állapotát (sthitim), még egy pillanatra sem (kṣaṇam api), ő újra és újra (nenīyamānaḥ) örömhöz, bánathoz, stb. (harṣa-śoka-ādi-rūpatām) van vezetve, úgymond (iva) (és)szenved (kadarthitaḥ) a durva és finom (sthūla-sūkṣma) szavak (śabda) (elméjébe való)behatolása által (anuvedha), amik szüntelen belépnek (antar-anupraviṣṭa) a változatos (vicitra) tapasztalások (pratipatti) különböző (formáiban)(kadambaka), amik lehetnek meghatározottak vagy nem meghatározottak (vikalpaka-avikalpaka) . (Ennek eredményeképpen, ő úgy érzi:)'Korlátolt (saṅkucitaḥ) vagyok (asmi), nem vagyok teljes (asmi-apūrṇaḥ), hadd csináljak (karavāṇi) valamit (kiñcid), veszem (upādade) ezt (idam), elhagyom (jahāmi) azt (idam), stb. (ityādi) Ezért (atas), ő (asau), kinek természete (az, ami)említésre került (ukta-rūpaḥ), lévén az erők csoportja által (śakti-vargeṇa) élvezett (bhujyamānaḥ), úgy ismert (uktaḥ), mint paśu vagy korlátolt létező (paśuḥ) ¹² |

(Negyedszer:)Amikor az (ő)ragyogását (vibhavaḥ) elveszi (vilupta) Kalā (kalayā) -vagyis a szikra (aṁśena), melynek természete (ātmanā) a primordiális tudatlanság --Āṇavamala-- (akhyāti), ő korlátolttá (válik), úgymond (iva) . Bár (tu), az ő (asya) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ) -ami Śiva (śiva-ātmā) - valójában nem ment el (na... tattvatas... gataḥ)sehová (kvāpi), mert (hi) annak hiányában (tad-abhāve), ő maga (saḥ eva) nem volna képes megnyilvánulni (na sphuret) ¹³ |

A jelentés az (iti arthaḥ), hogy amikor az (ő)ragyogását (vibhavaḥ) elveszik (vilupta) a szavak (śabdaiḥ) és (ca) tapasztalások (jñānaiḥ), melyeket a Kalā-k (kalābhiḥ) hoznak létre (saṅkucitaiḥ), mik megjelennek (avabhāsamanaiḥ eva) ilyen módon --az említett négy módon-- (tathā), ő képtelen (na... kṣamaḥ) éberré válni (vimraṣṭum) saját magáról (ātmānam), úgy, mint aki (valójában)ő maga (tathā-rūpam) ¹⁴ ||13||

¹ Az, aki így aggódik, nem más, mint a tipikus okos ember, aki kész tönkrezúzni a nem-dualitást a nem-dualitás által. Azt reagálhatom: 'Miért kérdezi mindezt, ha csupán egyetlen Én létezik?'. Nyilvánvaló, hogy a Nagy Úr Játéka. Azt játszha, hogy kötött, végül újra eléri a Felszabadulást. Ez nagyon egyszerűen érthető. Az ostobaságnak nincs vége, tudod, és mindegyikük ráadásul a Nagy Úr szintén. Mindenesetre, Vasugupta nálam kedvesebb és válaszol erre az ostoba kérdésre a 13. aforizma által, és a folyamatban kifejti a kötöttség és a kötött természetét.

² Itt Kṣemarāja idéz egy stanzát a Svacchandatantra-ból, ahogy azt maga el is mondja, de minden igyekezetem ellenére nem találtam meg ezt a stanzát a Svacchandatantra azon verziójában, amivel rendelkezem. Ötletem sincs miért, de talán olyan verziót használt, ami mára elveszett.

A Svacchandatantra eme stanzája, a jól ismert Pañcakṛtya-t vagy ötrétű aktust tanítja, amit Paramaśiva kivitelez. Kṣemarāja azért idézi, hogy megerősítse, Maga az Úr az, aki játssza a megkötést és a megkötöttséget. Őt átöleli Legfőbb Ereje, az Ő Svātantryaśakti-ja vagy Abszolút Szabadságának Ereje, vagyis Ő mindig fel van ruházva Szabadsággal. A szövegekben, Őt különböző nevekkel illetik, amit Kṣemarāja megerősít. Mindenesetre nem értek vele egyet a 'Spanda' név tekintetében, mint Legfőbb Vibráció. Ez a név valójában Śakti-t jelzi. 'Lalita' azt jelenti 'a Szépséges, aki szeret játszani', és megint, ez a név általában Śakti-t jelzi (a 'Lalitā' főnév feminin formájában). Furcsa hiba, szerény véleményem szerint. 'Īśvara' (az Úr)korrekt. És így tovább!

³ Az Ő Svātantryaśakti-j (Az Abszolút Szabadság Ereje)vagy szimplán Śakti, sok névvel illetett a szövegekben: Parā (a Legfőbb), Matsyodarī (Hal-hasú, mert Ő telve van Vibrációval), Mahāsattā, (a Nagy Létező, pl.: a Legfőbb Én-tudatosság), Sphurattā (Villanó Tudatosság), Ūrmi (Hullám), Sāra, (esszencia), Hṛdaya (Szív), Bhairavī (Bhairava Ereje), Devī (Úrnő), Śikhā (Láng) ,stb.

⁴ Kṣemarāja kifejtette a Szanszkrit ABC-t és azok kapcsolatát a tattva-kkal és śakti-kkal, miközben kommentál a Śivasūtravimarśinī II, 7-ben. Továbbá, három dokumentumot szántam fordítása teljes kifejtésének: First Steps (4), First Steps (5)és First Steps - 1 (függelék). Így, ennek elolvasásából érthető, hogy Kṣemarāja miért írja le így Śakti-t. Ő mindig aktív, sohasem szűnik meg egyetlen pillanatra sem. Ő a Nagy Mantra (Aham), ami kiejthetetlen. Az olvasó azt gondolhatná, hogy mivel a Nagy Mantra Aham, azért az nem kiejthető. Nem! Ez csupán egy módja a Nagy Mantra jelzésének, de ez a Nagy Mantra egyáltalán nem kimondható abban a formában, ami Ő Maga. Az Aham szó csupán csak ad egy kapaszkodót eme kiejthetetlen Valósághoz, a szavak síkján. Mindenesetre ez az Aham (a szó)sohasem a Nagy Mantra, annak Valójában.

És Ő Akrama vagy fokozatosságtól mentes. Ő azonnali, mert abban a pillanatban, amikor realizálni akarod saját esszenciális természetedet, mint a Nagy Úr, Ő ott van veled Aham-ként. Nincs jelen fejlődési folyamat az Ő nem-duális természetében. Minden vélt fejlődési folyamat, amin egy yogī keresztül meg, az Ő máyikus aspektusában létezik, de nem az Ő Magjában. Ezért van az, hogy ha spirlituális intelligens vagy, nincs szükséged semmiféle speciális praxisra. A Felszabadulás azonnali ha elég intelligens vagy. Ám, sajnos, a legtöbb yogī nem ilyen intelligens és ők ennek következtében a különböző spirituális praxisok óceánjába zuhannak. Ők le vannak tolva az Ő fokozatossággal (krama)teljes aspektusába. Ez az Ő mayikus aspektusa. Ebben az aspektusban jelen van az univerzum zavartalan megnyilvánulása, fennmaradása és visszavonódása.

Végül itt, a 'hat út'-ként ismert témakör teljesen ki lett fejtve általam a következő dokumentumban: Trika: The Six Courses.

⁵  Bár Śakti teljesen mozdulatlan, mint az Ő Ura (Śiva), Ő mégis mozog. Ez nem érthető meg általános elmével, mert ez túl van az elme körén. Emellett, Ő úgy is nevezett, mint Spanda, mert Ő vibrál (a 'spand': vibrálni, 'lüktetni' gyökből).

⁶ Śakti első mozzanata az Ő Icchāśakti-vá (Az Akarat Ereje)való transzformálódása. Abhinavagupta és mások ezt az Erőt a 2. Tattva-ba (Śaktitattva Maga)teszik, ám mások inkább a 3. Tattva-hoz (Sadāśivatattva). Később, úgy mond, lévén nincs idő most ebben a folyamatban, Icchāśakti Jñānaśakti-vá (a Tudás Ereje)és Kriyāśakti-vá (Az Aktivitás Ereje)válik. Abhinavagupta és más szerzők szerint, a Jñānaśakti domináns a 3. tattva-ban, míg mások őt a 4. tattva-val (Īśvaratattva)azonosítják. Emellett, Abhinavagupta és mások szerint a Kriyāśakti a 4. tattva-ban honol, míg más szerzők őt az 5. tattva-ba (Sadvidyātattva)teszik.

Emellett, Śakti, úgy mond dupla vagy kettős, mert Ő magánhangzókká és mássalhangzókká válik. Majd Ő kilencrétűvé és ötvenrétűvé válik (kilenc varga vagy a Szanszkrit ABC betűinek csoportja és az ötven betű, amiket ezek tartalmaznak. Általánosan, nyolc varga vagy betűcsoport létezik, de Kṣemarāja a 'kṣa' betűt (ami általában a nyolcadik csoportban szerepel --a sziszegők vagy Śa-varga--), úgy tekinti, mint aminek saját csoportja van (a kilencedik, aminek Ő az egyetlen tagja). Amikor a Szanszkrit nyelvtant tanulod, olykor láthatod, hogy a 'ha' mássalhangzó nem szerepel a sziszegők csoportjában. Lássuk mindezt egy táblázatban, ami megmutatja a betűk hagyományos sorrendjét:

Tehát, ebben az esetben, Kṣemarāja kilenc varga-ról vagy betűcsoportról beszélt, mert úgy tekinti a 'kṣa' betűt, mint ami saját csoportját, a kṣa-csoportot alkotja. Olykor szintén, a 'ha' betű is úgy jelenik meg, mint ami el van szigetelve a Sziszegőktől (Śa-csoport)és saját csoportját formálja. Mindenesetre, sosem hallottam 10 varga-ról, csak 9-ről, mint maximum. Ezért, a varga-k száma 8 vagy 9, annak fényében hová pozicionáljuk a 'kṣa' betűt.

És most, a híres 50-es számmal kapcsolatosan, ami a Szanszkrit ABC betűinek teljes száma. Nézzük igaz e: 16 magánhangzó (nézd a táblázatot felül)és 34 mássalhangzó. Ez pontosan 50! Ám, itt a szomorú hír: Ez csupán ebben az ideális filozófiai keretben igaz, amiben most dolgozunk. Néha láthatod a Szanszkrit nyelvtankönyvekben, hogy a 'kṣa' betű nincs hozzáadva. Miért? Mert tény, hogy az nem egy valódi betű, csak egy összetétel (kombinációja két vagy több mássalhangzónak), mely a 'ka' és a 'sa' betűkből jött létre. Meglepetés! Így, a betűk valódi száma 49.

Emellett, néhány Szanszkrit nyelvész (, mint én is) nem tekinti a 'ḹ'-t (hosszú ḷ)valódi magánhangzónak. Miért? Két okból: (1)Mert azért lett kitalálva, hogy rövid-hosszú párosok kompatibilitása megmaradjon (2), valamint azért, mert lényegében a gyakorlatban sosem használt. Így, ezek a nyelvészek nem tekintik az ABC részének. Ezért, a betűk száma 48.

Továbbá, egyes nyelvészek szerint csupán 9 magánhangzó van (a, i, u, ṛ, ḷ, e, o, ṁ és ḥ --az ABC-ben az ṁ és ḥ, aṁ és aḥ-nak van írva, hogy kiejthetők legyenek--), míg a fennmaradó 7 (ā, ī, ū, ṝ, ḹ, ai és au)csupán kiterjedése az eredeti magánhangzóknak, vagy mondjuk 'ai' és 'au' esetében, azok úgy keletkeznek, hogy 'a'-t adunk az 'e'-hez és 'o'-hoz, így: a + e = ai; a + o = au. És emellett elvetik a 'kṣa' összetételt is. Összességében, csupán 9 magánhangzóról beszélnek és 33 mássalhangzóról. Ez 42 Szanszkrit betűt tesz ki. Igen ez érvényteleníti az '50'-es számot, de az élet nehéz, tudod. A tudás semmilyen terepén nem ilyen egyszerűek a dolgok. Amikor megnézed egy szakértővel, könnyedén találkozhatsz további bonyolításokkal, amik tönkreteszik a napod. OK, de most, tekintsük az 'ideális filozófiai keretet' ahol a Szakszkrit betűk a Trika-n belül tanulmányozottak, és így a Szanszkrit betűk száma 50.

Végül, Kṣemarāja bölcs szerint, Ő (Śakti)hármasság válik, (Aghorā-k (nem félelmetesek), Ghorā-k (félelmetesek)és Ghoratarī-k (nagyon félelmetesek)- és végrehajtják a híres ötrétű aktusát (Pañcakṛtya) az univerzum megnyilvánulásának, fennmaradásának és visszavonódásának, együtt az egyén saját esszenciális természetének elfedésével és annak feltárásával. Ki fogom fejteni ezt a három istennő csoportot a 8. megjegyzésben. Most, ennyi elég.

⁷ Most ki fogom fejteni ezt a bonyolult témakört neked. Előbb azonban el szeretném mondani, hogy a Mālinīvijayatantra egy másik verziójában más található: Meg fogom mutatni az által, hogy mindkét verziót közlöm, azt amit Kṣemarāja idézett és azt is, amit én idézek itt. A végső jelentés nem változik lényegesen. Először Kṣemarāja verziója a Spandanirṇaya-jából. Jelezni fogom a stanzák a megfelelő számozás (mindegyik a Tṛtīyo'dhikāraḥ'-ba vagy 'Harmadik fejezetben' található. Emlékezz, hogy Kṣemarāja átlépte a teljes 14. stanzát, valamint a 12. stanza második felét. Továbbá, az itt említett 16. stanza-nak csak az első felét hozza. OK, kezdjük:

या सा शक्तिर्जगद्धातुः कथिता समवायिनी।
इच्छात्वं तस्य सा देवी सिसृक्षोः प्रतिपद्यते॥५॥
सैकापि सत्यनेकत्वं यथा गच्छति तच्छृणु।
एवमेतदिति ज्ञेयं नान्यथेति सुनिश्चितम्॥६॥
ज्ञापयन्ती जगत्यत्र ज्ञानशक्तिर्निगद्यते।
एवं भवत्विदं सर्वमिति कार्योन्मुखी यदा॥७॥
जाता तदैव तद्वस्तु कुर्वत्यत्र क्रियोच्यते।
एवमेषा द्विरूपापि पुनर्भेदैरनन्तताम्॥८॥
अर्थोपाधिवशाद्याति चिन्तामणिरिवेश्वरी।
तत्र तावत्समापन्ना मातृभवं विभिद्यते॥९॥
द्विधा च नवधा चैव पञ्चाशद्धा च मालिनी।
बीजयोन्यात्मकाद्भेदाद्द्विधा बीजं स्वारा मताः॥१०॥
कादयश्च स्मृता योनिर्नवधा वर्गभेदतः।
पृथग्वर्णविभेदेन शतार्धकिरणोज्ज्वला॥११॥
बीजमत्र शिवः शक्तिर्योनिरित्यभिधीयते॥१२॥
वर्गाष्टकमिति ज्ञेयमघोराद्यमनुक्रमात्।
तदेव शक्तिभेदेन माहेश्वर्यादि चाष्टकम्॥१३॥
शतार्धभेदभिन्ना च तत्सङ्ख्यानां वरानने।
रुद्राणां वाचकत्वेन कल्पिता परमेष्ठिना॥१५॥
तद्वदेव च शक्तीनां तत्सङ्ख्यानामनुक्रमात्॥१६॥

És ha nem tudod olvasni a Devanāgarī-t (Szanszkrit jelek), itt az IAST verzió:

Yā sā śaktirjagaddhātuḥ kathitā samavāyinī|
Icchātvaṁ tasya sā devī sisṛkṣoḥ pratipadyate||5||
Saikāpi satyanekatvaṁ yathā gacchati tacchṛṇu|
Evametaditi jñeyaṁ nānyatheti suniścitam||6||
Jñāpayantī jagatyatra jñānaśaktirnigadyate|
Evaṁ bhavatvidaṁ sarvamiti kāryonmukhī yadā||7||
Jātā tadaiva tadvastu kurvatyatra kriyocyate|
Evameṣā dvirūpāpi punarbhedairanantatām||8||
Arthopādhivaśādyāti cintāmaṇiriveśvarī|
Tatra tāvatsamāpannā mātṛbhāvaṁ vibhidyate||9||
Dvidhā ca navadhā caiva pañcāśaddhā ca mālinī|
Bījayonyātmakādbhedāddvidhā bījaṁ svārā matāḥ||10||
Kādayaśca smṛtā yonirnavadhā vargabhedataḥ|
Pṛthagvarṇavibhedena śatārdhakiraṇojjvalā||11||
Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate||12||
Vargāṣṭakamiti jñeyamaghorādyamanukramāt|
Tadeva śaktibhedena māheśvaryādi cāṣṭakam||13||
Śatārdhabhedabhinnā ca tatsaṅkhyānāṁ varānane|
Rudrāṇāṁ vācakatvena kalpitā parameṣṭhinā||15||
Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānāmanukramāt||16||

És most azon verzió stanzái, ami nekem van meg. Jelezni fogom a különböző olvasatokat sötétbarnával (és félkövér betűvel), kizárólag az IAST transzliterációban (mivel nem túl pontos művelet kiemelni a Devanāgarī, legalábbis azzal a fonttal, amit használok) :

या सा शक्तिर्जगद्धातुः कथिता समवायिनी।
इच्छात्वं तस्य सा देवि सिसृक्षोः प्रतिपद्यते॥५॥
सैकापि सत्यनेकत्वं यथा गच्छति तच्छृणु।
एवमेतदिति ज्ञेयं नान्यथेति सुनिश्चितम्॥६॥
ज्ञापयन्ती जगत्यत्र ज्ञानशक्तिर्निगद्यते।
एवंभूतमिदं वस्तु भवत्विति यदा पुनः॥७॥
जाता तदैव तत्तद्वत्कुर्वत्यत्र क्रियोच्यते।
एवं सैषा द्विरूपापि पुनर्भेदैरनेकताम्॥८॥
अर्थोपाधिवशाद्याति चिन्तामणिरिवेश्वरी।
तत्र तावत्समापन्ना मातृभावं विभिद्यते॥९॥
द्विधा च नवधा चैव पञ्चाशद्धा च मालिनी।
बीजयोन्यात्मकाद्भेदाद्द्विधा बीजं स्वारा मताः॥१०॥
कादिभिश्च स्मृता योनिर्नवधा वर्गभेदतः।
प्रतिवर्णविभेदेन शतार्धकिरणोज्ज्वला॥११॥
बीजमत्र शिवः शक्तिर्योनिरित्यभिधीयते॥१२॥
वर्गाष्टकमिह ज्ञेयमघोराद्यमनुक्रमात्।
तदेव शक्तिभेदेन माहेश्वर्यादि चाष्टकम्॥१३॥
शतार्धभेदभिन्नानां तत्सङ्ख्यानां वरानने।
रुद्राणां वाचकत्वेन कल्पिता परमेष्ठिना॥१५॥
तद्वदेव च शक्तीनां तत्सङ्ख्यानमनुक्रमात्॥१६॥

És most az IAST verziója a megfelelő kiemelésekkel:

Yā sā śaktirjagaddhātuḥ kathitā samavāyinī|
Icchātvaṁ tasya sā devi sisṛkṣoḥ pratipadyate||5||
Saikāpi satyanekatvaṁ yathā gacchati tacchṛṇu|
Evametaditi jñeyaṁ nānyatheti suniścitam||6||
Jñāpayantī jagatyatra jñānaśaktirnigadyate|
Evaṁbhūtam idaṁ vastu bhavatviti yadā punaḥ ||7||
Jātā tadaiva tattadvat kurvatyatra kriyocyate|
Evaṁ saiṣā dvirūpāpi punarbhedairanekatām ||8||
Arthopādhivaśādyāti cintāmaṇiriveśvarī|
Tatra tāvatsamāpannā mātṛbhāvaṁ vibhidyate||9||
Dvidhā ca navadhā caiva pañcāśaddhā ca mālinī|
Bījayonyātmakādbhedāddvidhā bījaṁ svārā matāḥ||10||
Kādibhiś ca smṛtā yonirnavadhā vargabhedataḥ|
Prati varṇavibhedena śatārdhakiraṇojjvalā||11||
Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate||12||
Vargāṣṭakamiha jñeyamaghorādyamanukramāt|
Tadeva śaktibhedena māheśvaryādi cāṣṭakam||13||
Śatārdhabhedabhinnānāṁ tatsaṅkhyānāṁ varānane|
Rudrāṇāṁ vācakatvena kalpitā parameṣṭhinā||15||
Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānam anukramāt||16||

És most mutatom a fordítást, amit fent készítettem (azon aforizmákét, amiket Kṣemarāja idézett a Spandakārikā-k harmadik fejezete 13. stanzájához írt, jelen kommentárjában). Nem tudom számozni őket, hogy tisztábbá tegyem a dolgot, mert a szöveg a fordításban egyik stanzából a másikba folyik (ez gyakori az irodalomban), vagy a szöveg egyik stanzáról a másikra folytatódik. Ha szöveg izolálható volna minden stanzában, akkor tudnék számozni különösebb gond nélkül. Sajnos jelenleg nem ez a helyzet:

Az Erő (sā śaktiḥ), mely (yā) a világ (jagat) Teremtőjéhez tartozik (dhātuḥ), úgymond (kathitā) inherens (Benne) (samavāyinī) . Eme Úrnő (sā devī) eme Teremtő (tasya) Akaratává változik (icchātvam... pratipadyate), (amikor) Ő úgy dönt, hogy megnyilvánítja (sisṛkṣoḥ) (az univerzumot).

Figyelj (tad śṛṇu), hogyan (yathā) változik (gacchati) Ő (sā) számossá (anekatvam), miközben (api) Ő (satī) egy (ekā) :

Bejelentvén (jñāpayantī) meghatározását annak (suniścitam), hogy 'Ez (etad) a tudható vagy objektum (jñeyam) ilyen (evam... iti), (és) nem (na) másmilyen (anyathā... iti) !', Ő úgy nevezett (nigadyate), mint a Tudás Ereje (jñāna-śaktiḥ) ebben a világban (jagati atra) .

Amikor (yadā) Ő az aktivitás felé orientálódik (unmukhī... jātā-kārya), (mint) 'Legyen hát mindez (bhavatu idam sarvam-evam) !', akkor (tadā eva), létrehozván (kurvatī) azt a dolgot (tad-vastu) itt --ebben a világban-- (atra), Ő úgy nevezett (ucyate), mint az Aktivitás (Ereje) (kriyā) .

Így (evam), bár (api) Neki (eṣā) két (fő) formája van (dvi-rūpā), Ő mindazonáltal át megy (punar... yāti) végtelen (anantatām) változásokon (bhedaiḥ), megfelelően (vaśāt) a (vágyott) objektum (artha) jellemzőinek (upādhi) . (Következésképpen, eme) Úrnő (īśvarī) olyan (iva), mint egy gondolat-drágakő (cintā-maṇiḥ) --amikor birtoklójának minden vágyát teljesíti--.

Majd (tatra), (amikor az Úrnő) először felölti az anya kondícióját (tāvat samāpannā... bhāvam-mātṛ), Ő felosztódik (vibhidyate) két módon (dvidhā) és (ca... ca eva) kilenc módon (navadhā), és (ca), (amikor egy ilyen Úrnő osztott) ötven részre (pañcāśaddhā), (Ő) a fűzér hordójává válik (mālinī) (mely a Szanszkrit ABC ötven betűjéből áll).

A bīja-ból (bīja) (és) yoni-ból (yoni) álló osztállyal (ātmakāt bhedāt), Ő megjelenik két módon (dvidhā) . A magánhangzók (svarāḥ) úgy mond (matāḥ) a bīja vagy mag (bījam) . Ka, stb.-vel (ka-ādayaḥ), Ő úgy mond (smṛtā) yoni vagy méh (yoniḥ) --vagyis a mássalhangzók, yoni-nak vannak tekintve--. (Ezért, ) a varga-k vagy betűcsoportok (varga) osztályainak (bhedatas) megfelelően, (Ő megjelenik) kilenc módon (navadhā) .

(És) a betűk (varṇa) osztályainak (vibhedena) megfelelően -elkülönülően- (pṛthak), Ő ragyog (ujjvalā), mint ötven (śata-ardha) sugár (kiraṇa) --lévén a Szanszkrit ABC ötven betűből áll--. Ebben a (kontextusban) (atra) bīja --magánhangzó-- (bījam) (és) yoni --mássalhangzó-- (yoniḥ) úgy nevezett (iti abhidhīyate), (mint) Śiva (śivaḥ) (és) Śakti (śaktiḥ) .

A 'betűk nyolcas csoportja (aṣṭakam-varga... iti) ' úgy ismert (jñeyam), mint Aghorā, stb. (aghorā-ādyam) sorrendben (anukramāt) . És (ca) eme (tad) bizonyos (eva) (betűk nyolcas csoportja), a śakti-k vagy erők (śakti) osztályainak fényében (bhedena), nyolc (istenséggel) bír (aṣṭakam), (mint) Māheśvarī, stb. (māheśvarī-ādi) .

Emellett (ca), óh Szép-arcú (vara-ānane) !, Ő feloszlott (bhinnā... kalpitā) ötven (śata-ardha) osztályra (bheda) a Legfőbb Úr által (parameṣṭhinā), jelezvén (vācakatvena) a Rudra-kat (rudrāṇām), kiknek száma (saṅkhyānām) ennyi --azaz ötven-- (tad) . És (ca) ugyanígy (tad-vat eva), (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat (śaktīnām) -kiknek száma (saṅkhyānām) ennyi (tad) --azaz ötven--, rendre (anukramāt) ||

És most lefordítom a némileg más jelentéssel bíró verziót (az előzőhöz képest), és ezzel egy időben, jelezni fogom különböző színek és félkövér betűk használatával való kiemeléssel azokat a részeket, ahol különbség van a két verzió között. A jelentés nem tér el lényegesen:

Az Erő (sā śaktiḥ), mely (yā) a világ (jagat) Teremtőjéhez tartozik (dhātuḥ), úgymond (kathitā) inherens (Benne) (samavāyinī) . Óh Úrnő (devi), Ő (sā) eme (Teremtő) (tasya) Akaratává változik (icchātvam... pratipadyate), (amikor) Ő úgy dönt, hogy megnyilvánítja (sisṛkṣoḥ) (az univerzumot) .

Figyelj (tad śṛṇu), hogyan (yathā) változik (gacchati) Ő (sā) számossá (anekatvam), miközben (api) Ő (satī) egy (ekā) :

Bejelentvén (jñāpayantī) meghatározását annak (suniścitam), hogy 'Ez (etad) a tudható vagy objektum (jñeyam) ilyen (evam... iti), (és) nem (na) másmilyen (anyathā... iti) !', Ő úgy nevezett (nigadyate), mint a Tudás Ereje (jñāna-śaktiḥ) ebben a világban (jagati atra) .

Bár (punar) , amikor (yadā) Ő úgy látszik (jātā), (mint) 'Legyen ez a dolog (idam vastu bhavatu) hát (evam-bhūtam) !', akkor (tadā eva), létrehozván (kurvatī) azt --az említett dolgot-- (tad) így (tad-vat) itt --ebben a világban-- (atra), Ő úgy nevezett (ucyate), mint az Aktivitás (Ereje) (kriyā) .

Így (evam), bár (api) eme bizonyos (Úrnőnek) (sā eṣā) két (fő) formája van (dvi-rūpā), Ő mindazonáltal át megy (punar... yāti) számos (anekatām) változásokon (bhedaiḥ), megfelelően (vaśāt) a (vágyott) objektum (artha) jellemzőinek (upādhi) . (Következésképpen, eme) Úrnő (īśvarī) olyan (iva), mint egy gondolat-drágakő (cintā-maṇiḥ) --amikor birtoklójának minden vágyát teljesíti--.

Majd (tatra), (amikor az Úrnő) először felölti az anya kondícióját (tāvat samāpannā... bhāvam-mātṛ), Ő felosztódik (vibhidyate) két módon (dvidhā) és (ca... ca eva) kilenc módon (navadhā), és (ca), (amikor egy ilyen Úrnő osztott) ötven részre (pañcāśaddhā), (Ő) a fűzér hordójává válik (mālinī) (mely a Szanszkrit ABC ötven betűjéből áll).

A bīja-ból (bīja) (és) yoni-ból (yoni) álló osztállyal (ātmakāt bhedāt), Ő megjelenik két módon (dvidhā) . A magánhangzók (svarāḥ) úgy mond (matāḥ) a bīja vagy mag (bījam) . Ka, stb.-vel (ka-ādibhiḥ) , Ő úgy mond (smṛtā) yoni vagy méh (yoniḥ) --vagyis a mássalhangzók, yoni-nak vannak tekintve--. (Ezért, ) a varga-k vagy betűcsoportok (varga) osztályainak (bhedatas) megfelelően, (Ő megjelenik) kilenc módon (navadhā) .

(És) minden betű (prati-varṇa) (varṇa) osztályának (vibhedena) megfelelően -elkülönülően- (pṛthak), Ő ragyog (ujjvalā), mint ötven (śata-ardha) sugár (kiraṇa) --lévén a Szanszkrit ABC ötven betűből áll--. Ebben a (kontextusban) (atra) bīja --magánhangzó-- (bījam) (és) yoni --mássalhangzó-- (yoniḥ) úgy nevezett (iti abhidhīyate), (mint) Śiva (śivaḥ) (és) Śakti (śaktiḥ) .

A 'betűk nyolcas (aṣṭakam) csoportja (varga) itt (iha) ' úgy ismert (jñeyam), mint Aghorā, stb. (aghorā-ādyam) sorrendben (anukramāt) . És (ca) eme (tad) bizonyos (eva) (betűk nyolcas csoportja), a śakti-k vagy erők (śakti) osztályainak fényében (bhedena), nyolc (istenséggel) bír (aṣṭakam), (mint) Māheśvarī, stb. (māheśvarī-ādi) .

Emellett (ca), óh Szép-arcú (vara-ānane) !, Ő létrehozott (kalpitā) Legfőbb Úr által (parameṣṭhinā), jelezvén (vācakatvena) a Rudra-kat (rudrāṇām), kiknek száma (saṅkhyānām) ennyi, vagyis az ötven különböző osztály (śata-ardha-bheda-bhinnānām) (amit Ő felölt a Szanszkrit ABC ötven betűjének formájában). És (ca) ugyanígy (tad-vat eva), (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat (śaktīnām) -kiknek mennyisége felér ehhez a számhoz --vagyis ötven-- (tad-saṅkhyānam) --a Szanszkrit struktúra itt elég zavaros mindenesetre-- - rendre (anukramāt) ||

Az utolsó szakasz ezzel a 'tatsaṅkhyānam'-mmal kissé zavaros, de helyes lehet, ha emlékszünk rá, hogy a Szanszkrit számos szövegben rendkívül zavaros, nagyon sokszor. Vagy, lehet egy íráshiba is, és a kifejezés valójában olyan, mint a Kṣemarāja által idézett verzióban, vagyis 'tatsaṅkhyānām', ami sokkal jobbnak tűnik a 'Szanszkrit struktúra' szempontjából, mivel az egyezik a 'śaktīnām'-mmal a (többes szám) Birtokos esetben. OK, folytassuk tovább most és miért ne, hozzáadhatjuk a 14. stanza-t is és a 12. stanza második felét, valamint a 16. stanzát is, csak a jókedv végett. Ahogy láthattad fent a 16. stanza esetében Kṣemarāja tisztán elhagyta azt egy később kiderülő ok miatt, ami fennmaradó fordításom után lesz olvasható. Lássuk.

A teljes 12. aforizma feltárásra kerül most (a második résszel együtt, amit félkövér és zöld betűvel fordítok) :

बीजमत्र शिवः शक्तिर्योनिरित्यभिधीयते।
वाचकत्वेन सर्वापि शंभोः शक्तिश्च शस्यते॥१२॥

Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate|
Vācakatvena sarvāpi śaṁbhoḥ śaktiśca śasyate||12||

Ebben a (kontextusban) (atra) bīja --magánhangzó-- (bījam) (és) yoni --mássalhangzó-- (yoniḥ) úgy nevezett (iti abhidhīyate), (mint) Śiva (śivaḥ) (és) Śakti (śaktiḥ) . És (ca) a Śakti-ja --Ereje-- (śaktiḥ) Śambhu-nak (śaṁbhoḥ) , aki --vagyis Śakti-- a Totalitás (sarvā api) , úgy dicsőített (a szövegekben) (śasyate), mint a Jelző (vācakatvena) ||12||

Bár Śiva Ereje Minden, mégis Ő (Śakti) főleg Az, aki jelez (a Szubjektum) és nem az, ami jelezve van (az objektum). Ez az Ő Misztériuma.

És most, a teljes 14. aforizma feltárásra kerül (nincs szükség félkövér és zöld betűkre, mivel ez egy teljes aforizma, nem egy részlet) :

माहेशी ब्राह्मणी चैव कौमारी वैष्णवी तथा।
ऐन्द्री याम्या च चामुण्डा योगीशी चेति ता मताः॥१४॥

Māheśī brāhmaṇī caiva kaumārī vaiṣṇavī tathā|
Aindrī yāmyā ca cāmuṇḍā yogīśī ceti tā matāḥ||14||

Ők --vagyis a nyolcas betűcsoportok nyolc istensége-- (tāḥ) úgy tudott, mint akik (a következők) (matāḥ) : 'Māheśī --úgy is ismert, mint Māheśvarī-- (māheśī) és (ca eva) Brāhmaṇī -- úgy is ismert, mint Brāhmī-- (brāhmaṇī), valamint (tathā) Kaumārī (kaumārī) (és) Vaiṣṇavī (vaiṣṇavī) ; (emellett) Aindrī --vagy Indrāṇī-- (aindrī) és (ca) Yāmyā --szintén Vārāhī-- (yāmyā), (együtt) Cāmuṇḍā-val (cāmuṇḍā) és (ca) Yogīśī-vel --ki úgy is ismert, mint Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī (yogīśī... iti) '||14||

De, a stanzában megadott sorrend nem valós sorrendje az istenségeknek a vonatkozó varga-k vagy betűcsoportok fényében. A stanzában a szerző (Śiva) olyan sorrendben hozza az úrnők neveit, ami megfelel a versmérték követelményeknek. Mit értek ez alatt? A stanzában magadott sorrend a következő:

1. Māheśī vagy Māheśvarī
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī
3. Kaumārī
4. Vaiṣṇavī
5. Aindrī vagy Indrāṇī
6. Yāmyā vagy Vārāhī
7. Cāmuṇḍā
8. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī

De a valódi sorrend így néz ki:

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī
3. Māheśī vagy Māheśvarī
4. Kaumārī
5. Vaiṣṇavī
6. Yāmyā vagy Vārāhī
7. Aindrī vagy Indrāṇī
8. Cāmuṇḍā

Most pedig, hogy tisztázzuk ezt a bonyolult témakört, megmutatom az istenségeket (helyes sorrendben), együtt a vonatkozó varga-kkal vagy betűcsoportokkal:

 Most már teljesen tiszta!

És mi a helyzet a 16. aforizma hiányzó második felével? Követem az előző procedúrát, amit végigvittem az előző, 12. aforizmánál, de azt a verziót használom ami számomra elérhető, vagyis nem azt, amit Kṣemarāja idézett:

तद्वदेव च शक्तीनां तत्सङ्ख्यानमनुक्रमात्।
सर्वं च कथयिष्यामि तासां भेदं यथा शृणु॥१६॥

Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānamanukramāt|
Sarvaṁ ca kathayiṣyāmi tāsāṁ bhedaṁ yathā śṛṇu||16||

És (ca) ugyanígy (tad-vat eva), (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat (śaktīnām) -kiknek mennyisége felér ehhez a Kṣemarāja számhoz --vagyis ötven-- (tad-saṅkhyānam) --a Szanszkrit struktúra itt elég zavaros mindenesetre-- - rendre (anukramāt) . (Most,) említeni fogom (kathayiṣyāmi) (neveit) minden (sarvam ca) (Rudra-nak) együtt (yathā), azok --a śakti-k-- (tāsām) osztályaival (bhedam) ; figyelj (śṛṇu) ! ||16||

Így, már érted hagyta ki Kṣemarāja az aforizma második felét. Az ötven Rudra ötven neve említve lett a 17. aforizmában. Közölni fogom a neveiket hamarosan, de először ki kell fejtsem ezeket az aforizmának, amiket a bölcs Kṣemarāja idézett (a 3.5-től 3.16-ig) :

Az Úr Ereje inherens Benne, vagyis Ő ’természetesen’ Hozzá tartozik. Nincs ebben semmi mű. Amikor Ő úgy dönt, hogy manifesztálni kívánja az univerzumot, Ő (Śiva) Akarat Erejévé válik, hogy létrehozza az univerzális megnyilvánulást. Majd, Ő a Tudás Erejévé válik, így érezvén: ’Ez a tudható vagy objektum ilyen és nem másmilyen!. Végül, amikor ő próbálja aktualizálni az univerzumot, ami csupán egy idea volt a Legfőbb Én Elméjében, Ő az Ő Cselekvő Erejévé válik. Így érezvén: ’Legyen hát mindez!’.

És eme első mozzanat után, Neki fel kell öltenie a teremtés minden aspektusát. Ilyen módon, Ő dolgok milliárdjaivá válik. Ám, mindenesetre, Ő nem válik soha semmivé, mert Ő maradéktalanul egy az Ő Urával (Paramaśiva). Ő úgy nevezett, mint ’gondolat-drákagő’, mivel teljesíti Mesterének minden vágyát.

Egy magánhangzó úgy nevezett, mint ’bīja’ vagy ’mag’, mert az megtermékenyíti a ’yoni-t’ (szó szerint méh), ami a mássalhangzó. Ez teljesen érthető, amennyiben így tekintesz a mássalhangzókra: Nem tudod kiejteni őket magánhangzó nélkül. Például, ’k’...hogy ejted ki helyesen magánhangzó nélkül? Nem lehetséges helyesen kiejteni egy magánhangzó segítsége nélkül. Mondjuk: ’ka’... most már kiejthető. Így, a magánhangzók magok, amik a mássalhangzókat vagy a méhet termékennyé teszik. Magánhangzók nélkül a mássalhangzók olyanok, mint a meddő nő, képtelenek teremteni.

Śiva a magánhangzó és Śakti a mássalhangzó ebben a sémában. Igen, minden Śiva végül, mert Śiva és Śakti egyek. Ez az egy Valóság feloszlik két részre, de csak azok taulmányozása végett.

A Mālinīvijayatantra egyik idézett aforizmájában ki van mondva, hogy Ő feloszlik kilenc (navadhā) részre. Ez a varga-k vagy betűcsoportok istenségeire vonatkozik, de most kilencnek számoljuk, a Kṣa-varga elkülönítése miatt. Nézd:

Most a Kṣa-varga alkotja a legújabb 9. varga-t. Amikor Śakti megjelenik ilyen módon, egy új istenség tárul fel: Śiva-Śakti. Eme úrnő válik uralkodójává az A-varga-nak (a magánhangzók csoportja), és a másik úrnő (az, amelyik korábban az A-varga felett honolt), válik uralkodójává az új Kṣa-varga-nak. Nézd az előző sorrendet (amennyiben a Szanszkrit ABC 8 varga-ra van osztva) :

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī vagy Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā vagy Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī vagy Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)

De ha a Kṣa-varga (a kilencedik betűcsoport) létrejön, akkor a sorrend némileg megváltozik (kiemeltem félkövérrel a változásokat) :

1. Śiva-Śakti (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī or Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī or Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā or Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī or Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)
9. Yogīśī or Yogīśvarī or Mahālakṣmī (Kṣa-varga uralkodója)

Most, visszatérve a hagyományos 8 varga-hoz: A nyolcas betűcsoport vagy varga úgy ismert, mint Aghorā-k (nem félelmetesek), Ghorā-k (félelmetesek) és Ghoratarī-k (nagyon félelmetesek), vagyis ez a csoport Aghorā-val kezdődik és folytatódik az istenségek két fennmaradó csoportjával. Bár, ahogy elmondtam az előző megjegyzésben, ki fogom fejteni ezt a három aspektusát az egyetlen Úrnőnek a következő megjegyzésben. És ezen varga-k vagy betűcsoportok mindegyike rendelkezik egy bizonyos uralkodó istenséggel, ahogy az már fentebb mutattam.

Az Úr Ereje a Szanszkrit ABC 50 betűvé válik, mindegyiknek van két speciális uralkodó istensége (Rudra és Rudrāṇī). 16 Rudra vagy és 16 Rudrāṇī a magánhangzók számára és 34 Rudra (plusz 34 Rudrāṇī) a mássalhangzók számára. A Mālinīvijayatantra 3.16 aforizmájának végén, Śiva azt mondta, hogy Ő említeni készül minden Rudra nevét (lásd a stanzát fentebb). Remek, Ő megteszi ezt a 3.17, 3.18 stanzákban, stb. Csak a Rudra-k neveit fogom megadni, mert hölgyeik nevei (a Rudrāṇī-k) könnyedén létrehozható a férfinemű főnév, mely névként működik, átalakításával annak női formájára (pl.: Jaya -à Jayā). Ezek a Rudra-k és feleségeik örökkön felszabadultak, vagyis sosem kaptak Felszabadulást, mert eleve így jöttek létre, a kezdetektől fogva:

OK, gondolom már tisztább ez a bonyolult témakör egy kicsit, részletes kifejtésem után!

⁸ A Mālinīvijayatantra (3.31 - 3.33) stanzacsoportjával kapcsolatosan, van egy másik olvasat, de csupán a 3.31-el kapcsolatosan. Meg fogom ezt mutatni a két verzió (a Kṣemarāja által a Spandanirṇaya-ban idézett és a számomra elérhető) összehasonlításával. Hogy ezt meg tudjam tenni, a korábban használt módszert fogom alkalmazni. Nézzük a Kṣemarāja által idézett verziót, mind Devanāgarī-val és IAST-tal:

विषयेष्वेव संलीनानधोऽधः पातयन्त्यणून्।
रुद्राणून्याः समालिङ्ग्य घोरतर्योऽपरास्तु ताः॥३१॥
मिश्रकर्मफलासक्तिं पूर्ववज्जनयन्ति याः।
मुक्तिमार्गनिरोधिन्यस्ताः स्युर्घोराः परापराः॥३२॥
पूर्ववज्जन्तुजातस्य शिवधामफलप्रदाः।
पराः प्रकथितास्तज्ज्ञैरघोराः शिवशक्तयः॥३३॥

Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāstu tāḥ||31||
Miśrakarmaphalāsaktiṁ pūrvavajjanayanti yāḥ|
Muktimārganirodhinyastāḥ syurghorāḥ parāparāḥ||32||
Pūrvavajjantujātasya śivadhāmaphalapradāḥ|
Parāḥ prakathitāstajjñairaghorāḥ śivaśaktayaḥ||33||

És most a verzió, amivel én rendelkezem, kiemelve a különbségeket félkövérrel és sötétbarna színnel (csak az IAST verzióban) :

विषयेष्वेव संलीनानधोऽधः पातयन्त्यणून्।
रुद्राणून्याः समालिङ्ग्य घोरतर्योऽपराः स्मृताः॥३१॥
मिश्रकर्मफलासक्तिं पूर्ववज्जनयन्ति याः।
मुक्तिमार्गनिरोधिन्यस्ताः स्युर्घोराः परापराः॥३२॥
पूर्ववज्जन्तुजातस्य शिवधामफलप्रदाः।
पराः प्रकथितास्तज्ज्ञैरघोराः शिवशक्तयः॥३३॥

Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāḥ smṛtāḥ ||31||
Miśrakarmaphalāsaktiṁ pūrvavajjanayanti yāḥ|
Muktimārganirodhinyastāḥ syurghorāḥ parāparāḥ||32||
Pūrvavajjantujātasya śivadhāmaphalapradāḥ|
Parāḥ prakathitāstajjñairaghorāḥ śivaśaktayaḥ||33||

Szerencsére, a különbség mindkét esetben minimális. OK, most a fordítás kerül összehasonlításra félkövér és zöld színek használatával kiemelve a változást:

A ghoratarī-s --szó szerint a legfélelmetesebbek-- (ghorataryaḥ... tāḥ), azok, akik (yāḥ) átölelik (samāliṅgya) a Rudra lelkeket --felszabadult lelkeket-- (rudra-aṇūn), lehajítják (pātayanti) az individuális lelkeket (aṇūn), akik objektumokon (viṣayeṣu eva) csüngnek (saṁlīnān) lentebb és lentebb (adhas adhas), bizonyosan aparā-k vagy nem legfőbbek (aparāḥ tu) .

A Ghorā-k –szó szerint félelmetesek-- (tāḥ... ghorāḥ), akik (yāḥ), létrehozván (janayanti), mint korábban (pūrvavat), a vegyes tettek –jó és rossz tettek vegyesen-- (miśra-karma) gyümölcseihez való (phala) ragaszkodást (āsaktim), gátolják (nirodhinyaḥ) a Felszabadulás (mukti) útját (mārga), parāparā-k --részben legfőbbek, részben nem legfőbbek-- (syuḥ-parā-aparāḥ) .

Az Aghorā-k --szó szerint nem félelmetesek-- (aghorāḥ), Śiva Erői (śiva-śaktayaḥ) (, akik) adományozzák (pradāḥ), mint korábban (pūrvavat), Śiva Állapotának (śiva-dhāma) gyümölcsét (phala) a korlátolt létezők --szó szerint rovarok-- (jantu) sokaságának (jātasya) . Ők joggal nevezettek (prakathitāḥ) parā-knak vagy legfőbbeknek (parāḥ) Annak Ismerői által --vagyis a Legfőbb Principium Ismerői által-- (tad-jñaiḥ... iti) ||

A ghoratarī-s --szó szerint a legfélelmetesebbek-- (ghorataryaḥ... tāḥ), azok, akik (yāḥ) átölelik (samāliṅgya) a Rudra lelkeket --felszabadult lelkeket-- (rudra-aṇūn), lehajítják (pātayanti) az individuális lelkeket (aṇūn), akik objektumokon (viṣayeṣu eva) csüngnek (saṁlīnān) lentebb és lentebb (adhas adhas), úgymond aparā-k vagy nem legfőbbek (aparāḥ smṛtāḥ) .

A Ghorā-k –szó szerint félelmetesek-- (tāḥ... ghorāḥ), akik (yāḥ), létrehozván (janayanti), mint korábban (pūrvavat), a vegyes tettek –jó és rossz tettek vegyesen-- (miśra-karma) gyümölcseihez való (phala) ragaszkodást (āsaktim), gátolják (nirodhinyaḥ) a Felszabadulás (mukti) útját (mārga), parāparā-k --részben legfőbbek, részben nem legfőbbek-- (syuḥ-parā-aparāḥ) .

Az Aghorā-k --szó szerint nem félelmetesek-- (aghorāḥ), Śiva Erői (śiva-śaktayaḥ) (, akik) adományozzák (pradāḥ), mint korábban (pūrvavat), Śiva Állapotának (śiva-dhāma) gyümölcsét (phala) a korlátolt létezők --szó szerint rovarok-- (jantu) sokaságának (jātasya) . Ők joggal nevezettek (prakathitāḥ) parā-knak vagy legfőbbeknek (parāḥ) Annak Ismerői által --vagyis a Legfőbb Principium Ismerői által-- (tad-jñaiḥ... iti) ||

És most ki fogom fejteni a jelentését ennek a három stanzának. Tág értelemben Śakti három kategóriájáról beszélhetünk:

(1) Aghorā-k (nem félelmetesek) a Nagy Úr azon erői, akik minden létezőt a Felszabadulás felé tolnak. Ők kizárólag Kegyelmet hordoznak, így ők a Parā osztályhoz tartoznak.

(2) Ghorā-k (félelmetesek) a Nagy Úr azon erői, akik csupán megakasztják a Felszabadulás útját az által, hogy a vegyes tettek gyümölcsihez való ragaszkodást létrehozzák. Más szavakkal, blockolják a létezőket abban, hogy elérjék a Felszabadulás útját, a jó és rossz tettek eredményeihez való ragaszkodás által. Ezek a śakti-k csak nehézségeket szülnek. Ők a Parāparā osztályhoz tartoznak.

(3) A Ghoratarī-k (legfélelmetesebbek) a Nagy Úr azon erői, akik segítik (átölelik) a létezőket a Felszabadulás ösvényén, de akadályozzák azokat, akik objektumokhoz ragaszkodnak. Ezek az erők nehézségeket szülnek és oldanak is fel. Ők az Aparā osztályhoz tartoznak.

Nyilvánvaló, hogy mindig csak egy Śakti vagy Erő létezik, ám Ő, valahogyan Önmagát három erőre bontja, hogy a folyamatot megkezdje. Végül, Ő az erők milliárdjaivá osztódik. OK, ez most elég!

⁹ Összességében, ez a limitált létező, aki Śiva, de nem realizálja, hogy Śiva, egy balsors. Ő abszolút ostoba, és e felől nincs kétség. Miért ilyen? Mert ő folyamatosan, valami olyasmi, ami valójában nem is. Így, ostobának néz ki és érzi is magát. Mert próbál az lenni, ami valójában egyáltalán nem ő, teljesen gusztustalan. Egész álló nap ragaszkodik valamihez, még saját hülyeségéhez is. Ezért, ő így nem lehet „ő maga”, még egy másodpercre sem. Társaságában lenni balsors érzéssel társul, merthogy az is. Megoldásai teljesen hamisnak érződnek, mert azonosított azzal, ami NEM ő. Ennek eredményeképpen, benne minden hamis és végül disztustalan. Céljai az életben teljességgel nevetségesek. Bár eredendően Śiva, ő mindazonáltal egy adag szemétből kíván boldogságot szerezni, ami ’objektumokként’ ismert. Emellett szintén próbál boldog lenni az által, hogy más, olyan paśuk-kal társul, mint ő. Így ezt sosem éri el, de ezt nem tudja. Ezen okokból kifolyólag folyamatosan gondban van, de olyan tudatlan, hogy más embereket okol nyomoráért. Vagy olyan ostoba, hogy azt hiszi, testét különböző helyekre cipelvén, majd eléri a spontán boldogságot. Teljesen el van veszve saját tudatlanságában. Egy ilyen paśu maradéktalanul megvetendő, mégis elnyeri helyét a bolondok világában. Mindez a folyamat látszólag a Legfőbb Ént átalakította egy bábuvá, kinek neve ’korlátolt individuum’, mindig kellemetlen. De egy napon, amikor ez az ostoba létező kezdi realizálni, saját Kegyelme által, hogy ő Śiva, akkor ő tisztelendővé válik és hódolatra méltóvá.

Az Úrnői a varga-knak (amit kifejtettem az előző megjegyzésben) szüntelen becsapja ezt a bábuszerű paśu-t, (korlátolt létezőt). A csalás olyan nyilvánvaló, hogy mindenesetre újra és újra ebbe a csapdába szorul. Őt teljesen nyakoncsípte a szavakat formáló betűk sora. Minden nap szavakon csüng és ezért nem meglepő, hogy a szenvedés az ő szüntelen székhelye. De ő esszenciális Śiva! Tehát, hogyan került ilyen nyomorult állapotba? Úgy, hogy elvesztette ragyogását Kalā kezében. De mi a Kalā? Hogy erre választ adjon, Kṣemarāja ad négy lehetséges alternatívát.

¹⁰ A ’Kalā’ kifejezés első fordítása: Ő Māyā ereje. És eme ereje által, a Nagy Úr képes elveszíteni Saját Ragyogását és megvetendő limitált individuummá válni. Māyā emere ereje nem a Māyātattva (a hatodik kategória), hanem Māyāśakti (a dualitás létrehozásának ereje). A Māyātattva egy végterméke az ő dualitást létrehozó erejének. A ’Māyā’ szó a ’mā’ (mérni) gyökből származik. Māyā az, ami mindent végessé tesz, vagyis Ő fordítja azt, ami végtelen azzá, ami valahogy mérhető.Így ő elveszíti Saját Ragyogását, Māyā eme ereje miatt.

¹¹ A ’Kalā’ második fordítása: Ő az egyike a kañcuka-knak vagy Māyā burkainak. Ez a kañcuka hozza létre a végtelen Śiva-ban, hogy ’Ő nem képes tenni egy bizonyos határon túl’. És a Kalākañcuka az is, ami rávesz, vagyis sarkall minden limitált létezőt arra, hogy tetteket hajtson végre. Így, a Kalākañcuka a kezdőpontja a karma törvényének, lévén tettek nélkül ez a törvény nem tud működni. Kifejtem az öt kañcuka-t a Trika 4 dokumentumban. Mindenesetre, egy kérdés még maradt: Hogyan válik az erők csoportjának élvezeti tárgyává? Ez a kérdés választ kap a ’Kalā’ harmadik és negyedik fordításában'.

¹² A ’Kalā’ harmadik fordítása: Ő az úrnője a varga-knak. Ezen úrnők száma 8 vagy 9, annak fényében, hogy miképp rendezzük sorba a Szanszkrit ABC betűit (, ahogy azt korábban kifejtettem):

Ha a Szanszkrit ABC 8 varga-ba vagy betűcsoportba rendeződik, akkor az uralkodó istenek ilyenek:

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī vagy Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā vagy Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī vagy Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)

De, ha az ABC 9 varga-ba rendeződik, akkor az uralkodó istenek így néznek ki:

1. Śiva-Śakti (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī or Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī or Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā or Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī or Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)
9. Yogīśī or Yogīśvarī or Mahālakṣmī (Kṣa-varga uralkodója)

Így, eme korlátolt individuum ragyogását elvették az uralkodó istenek, melyek úgy összességében minden nyelv szavai fölött honolnak. És őt becsapják ezek a szavak éjjel-nappal. És ha azok a szavak megfelelőek számára, jól érzi magát. Ezzel szemben, ha azok nem kedvezőek számára, rosszul érzi magát. Amikor egy személy ilyen bábu, nyilvánvaló, hogy sosem lehet valójában boldog, a szó abszolút értelmében. Ő csupán folyamatosan el van foglalva a megragadással és elvetéssel. Mi egyebet mondhatna bárki nyomoráról, amit nem mutatott már eleve meg a világ? Fogj egy könyvet, ami az emberi történelemmel foglalkozik és lásd saját magad.

¹³ A ’Kalā’ negyedik fordítása: Ő megfosztotta ragyogásától az Āṇavamala (a Teljesség hiányához kapcsolódó tisztátalanság). Āṇavamala az elsődleges tisztátalanság, amiből a többi tisztátalanság szüketik. Kifejtettem a Āṇavamala-t a Trika 4 dokumentumban, szintén.

¹⁴ És mi a végső következménye annak, hogy elveszítette ragyogását? Hogy nem képes realizálni esszenciális azonosságát Śiva-val, saját Énjével. Ez arra hivatja őt, hogy egy nyomorral teli életet éljen, szüntelen problémák közepette. Ő nem azért van bajban, mert van valaki vagy valami, ami számára rosszat tesz. NEM, azért van bajban, mert ’alszik’ spirituális nézőpontból. Lévén nem képes felismerni, hogy ő valójában Śiva, ő elszenvedi eme tévedésének következményeit szüntelen problémák formájában. Még ha minden OK is kint, nem lehet teljesen boldog. Csupán szikráit éri el a boldogságnak, ami nevetséges. Mivel így van, ő és minden tette, gondolata, érzelme, stb. Egy balsorsnak felel meg. Ha ő nem képes ’ő’ lenni, ami ’ő valójában’, nincs sok értelem és lényeg abban, amit tesz, gondol, érez, stb. A következő aforizmában, Vasugupta és Kṣemarāja kifejtik még részletesebben a paśu-ban lévő kötöttség természetét.

fel

 14. Aforizma

अधुना पशुः सङ्कुचितदृक्छक्तिबाध्यः पाश्यश्चेत्येतद्विभजति

परामृतरसापायस्तस्य यः प्रत्ययोद्भवः।
तेनास्वतन्त्रतामेति स च तन्मात्रगोचरः॥१४॥

तस्य पशोर्यः प्रत्ययानां लौकिकशास्त्रीयविकल्पानां तदधिवासितानां भिन्नार्थज्ञानानां विकल्पानामप्युद्भवः विनाशाघ्रात उत्पादः स परस्यामृतरसस्य चिद्घनस्यानन्दप्रसरस्यापायो निमज्जनम्। उदितेषु भिन्नार्थेषु प्रत्ययेषु चिद्भूमिः स्थिताप्यपरामृश्यमानत्वादस्थितेव लक्ष्यते तत एवमुक्तम्। तेन च प्रत्ययोद्भवेनायमस्वतन्त्रतामेति तद्वशः सम्पद्यते। यदुक्तं श्रीशिवसूत्रेषु ज्ञानं बन्ध इति। श्रीमद्व्यासमुनिनापि मातापितृमयो बाल्य इति। श्रीमदालसयापि

तातेति किञ्चित्तनयेति किञ्चिदम्बेति किञ्चिद्दयितेति किञ्चित्।
ममेति किञ्चिन्न ममेति किञ्चिद्भौतं सङ्घं बहुधा मा लपेथाः॥

इति। प्रत्ययस्योद्भवस्तन्मात्राणि तीव्रातीव्रभेदसामान्यवृत्तयो गोचरो यस्य तथाभूतो भिन्नवेद्यविषय इत्यर्थः। अनेनेदमाह यावदियं भिन्नवेद्यप्रथा तावद्बद्ध एव यदा तूक्तोपदेशयुक्त्या सर्वमात्ममयमेवाविचलप्रतिपत्त्या प्रतिपद्यते तदा जीवन्मुक्त इति। यथोक्तम् इति वा यस्य संवित्तिरित्यादि। एवं च यत्पूर्वमुक्तं तस्माच्छब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न या शिव इत्यादि न तेन सह परामृतरसापायस्तस्य यः प्रत्ययोद्भव इत्यस्य वैषम्यं किञ्चित्॥१४॥

Adhunā paśuḥ saṅkucitadṛkchaktibādhyaḥ pāśyaścetyetadvibhajati

Parāmṛtarasāpāyastasya yaḥ pratyayodbhavaḥ|
Tenāsvatantratāmeti sa ca tanmātragocaraḥ||14||

Tasya paśoryaḥ pratyayānāṁ laukikaśāstrīyavikalpānāṁ tadadhivāsitānāṁ bhinnārthajñānānāṁ vikalpānāmapyudbhavaḥ vināśāghrāta utpādaḥ sa parasyāmṛtarasasya cidghanasyānandaprasarasyāpāyo nimajjanam| Uditeṣu bhinnārtheṣu pratyayeṣu cidbhūmiḥ sthitāpyaparāmṛśyamānatvādasthiteva lakṣyate tata evamuktam| Tena ca pratyayodbhavenāyamasvatantratāmeti tadvaśaḥ sampadyate| Yaduktaṁ śrīśivasūtreṣu jñānaṁ bandha iti| Śrīmadvyāsamunināpi mātāpitṛmayo bālya iti| Śrīmadālasayāpi

Tāteti kiñcittanayeti kiñcidambeti kiñciddayiteti kiñcit|
Mameti kiñcinna mameti kiñcidbhautaṁ saṅghaṁ bahudhā mā lapethāḥ||

iti| Pratyayasyodbhavastanmātrāṇi tīvrātīvrabhedasāmānyavṛttayo gocaro yasya tathābhūto bhinnavedyaviṣaya ityarthaḥ| Anenedamāha yāvadiyaṁ bhinnavedyaprathā tāvadbaddha eva yadā tūktopadeśayuktyā sarvamātmamayamevāvicalapratipattyā pratipadyate tadā jīvanmukta iti| Yathoktam iti vā yasya saṁvittirityādi| Evaṁ ca yatpūrvamuktaṁ tasmācchabdārthacintāsu na sāvasthā na yā śiva ityādi na tena saha parāmṛtarasāpāyastasya yaḥ pratyayodbhava ityasya vaiṣamyaṁ kiñcit||14||

Most (adhunā), (Vasugupta) ezt (etad) analizálja (vibhajati) : 'A kondicionált létező (paśuḥ) kötött (bādhyaḥ) a korlátolt (saṅkucita) kognitív erők által (dṛk-śakti) és (ca) (ennek eredményeképpen) teljesen béklyózott (pāśyaḥ... iti) ¹ :

Az ideák (pratyaya) feltárulása (udbhavaḥ), melyek (yaḥ) e (paśu-ban vagy korlátolt létezőben) (tasya) (jelennek meg), (jelzik)a Legmagasabb (para) Halhatatlanság Nektárja (amṛta) ízének (rasa) eltűnését (apāyaḥ) . Ebből (tena), (a korlátolt létező) függővé válik (asvatantratām eti) . Ezen (ideák feltárulása) (saḥ ca) a Tanmātra-k --minden dolog finom aspektusa-- (tanmātra) körében működik (gocaraḥ) ||14||

Az (olyan) ideák (pratyayānām) -azaz gondolatok (vikalpānām) feltárulása (udbhavaḥ), (melyek) a világhoz vagy a szövegekhez tartoznak (laukika-śāstrīya), valamint (api) a gondolatok (vikalpānām), melyek különböző objektumokkal kapcsolódó kogníciók (jñānānām), (amik) meg vannak hintve (adhivāsitānām) azokkal --az ilyen ideákkal-- (tad) -, amik (megjelennek) (yaḥ) ebben a paśu-ban vagy korlátolt létezőben (tasya paśoḥ), valami olyan, ami feltárul (utpādaḥ) (és) eltűnést (vināśa) hoz (āghrātaḥ) . Az --az ideák, stb. feltárulása-- (saḥ), (jelzi) a Hallhatatlanság Legfőbb Nektárja ízének eltűnését (āpāyaḥ) (vagy) elsüllyedését --megszűnését-- (nimajjanam), --Kṣemarāja szerint a 'Parāmṛtarasāpāyaḥ' összetétel jelentése az aforizmában 'Hallhatatlanság Nektárja Legfőbb ízének eltűnése', de szerintem a 'Hallhatatlanság Legfőbb Nektárja ízének eltűnése', mindkét interpretáció (Kṣemarāja-é és az enyém is érvényes) -- (parasya amṛta-rasasya), vagyis a Tudatosság összetett egysége (ghanasya) Gyönyöre (ānanda) folyásának (prasarasya) (eltűnését) |

Bár (api), a Tudatosság Állapota --Śiva Állapot, a Tudatosság összetett egységének Állapota-- (cit-bhūmiḥ) létezik (sthitā) a feltáruló ideákban (uditeṣu... pratyayeṣu), melyek különböző objektumokkal foglalkoznak (bhinna-artheṣu), lévén Az bizonyosan nem felismert vagy tapasztalt (aparāmṛśyamānatvāt), (Az) úgy jelzett (vagy ismert) (lakṣyate), mint (iva) ami nem létezik (asthitā) . Így (tatas), ki van mondva (uktam) hát (evam) (az aforizmában, hogy jelen van eltűnése a Hallhatatlanság Legfőbb Nektárja ízének -vagy ahogy Kṣemarāja írja, a Hallhatatlanság Nektárja Legfőbb ízének-) |

És (ca) ebből (tena), vagyis az ideák feltárulásából (pratyaya-udbhavena), ő (ayam) függővé válik --szó szerint olyan állapotba zuhan, amiben nincs szabadság-- (asvatantratām eti), (azaz) ő azok --az ilyen ideák-- hatása alá kerül (tad-vaśaḥ sampadyate) ² |

Ahogy ki lett mondva (yad uktam) a tiszteletreméltó Śivasūtra-k --I,2---ban (śrī-śivasūtreṣu) : "A (korlátolt vagy limitált) tudás (jñānam) kötöttség (bandhaḥ iti) '|

Szintén (api) (meg lett ez erősítve) a ragyogó Vyāsa bölcs által (śrīmat-vyāsa-muninā) : 'Gyermekkorban (bālye), ő függ apától és anyától (mātā-pitṛ-mayaḥ... iti) '|

(Ahogy)szintén (ki lett mondva) a tiszteletreméltó Madālasā által (śrī-madālasayā api) (a Mārkaṇḍeyapurāṇa XXV, 15-ben) :

"Ne beszélj (mā lapethāḥ) gyakran (bahudhā) anyagi azonosulásaidról (bhautam saṅgham) (, mint ezek:) Egy kis (kiñcid) 'Óh apa (tāta iti) ', 'Óh fiú (tanaya iti) ', egy kis (kiñcid) 'Óh anya (amba iti) ', egy kis (kiñcid) 'Óh kedves (dayita iti) ', egy kis (kiñcid) 'Enyém (mama iti) ', (és) egy kis (kiñcid) 'Nem enyém (na mama iti... iti) ³ '"|

''Az ideák (pratyayasya) feltárulása (udbhavaḥ), amiknek (yasya) hatóköre (gocaraḥ) a Tanmātra-k (tanmātrāṇi), -amik alapvető jellemzők (sāmānya-vṛttayaḥ), akár intenzívek, akár nem (tīvra-atīvra-bheda) -' (azt jelenti 'az ideák feltárulása) miknek (yasya) hatóköre (viṣayaḥ) ilyen (tathā-bhūtaḥ), vagyis különböző objektumokból áll (bhinna-vedya) '. Ez a jelentés (iti arthaḥ) |

Eme (közvetlenül az előbb kifejtettek) által (anena), (Vasugupta) meghatározta (āha), ezt (idam) : 'Amíg (yāvat) ez (iyam) a kiáradása (prathā) a különböző (bhinna) tudhatóknak (vedya) (létezik), addig (tāvat) (egy személy) valójában kötöttségben van (baddhaḥ eva) . Ám (tu), amikor (yadā), a fent említett (ukta) tanítás (upadeśa) által (yuktyā), (egy ilyen személy) realizálja (pratipadyate), szilárd éberséggel (avicala-pratipattyā), hogy minden (sarvam) azonos vele (mayam) vele (ātma), akkor (tadā) (ő) életében felszabadult (jīvat-muktaḥ iti) |

Ahogy meg lett erősítve (yathā uktam) (jelen szöveg 2. fejezetének 5. aforizmája által): 'Vagy (az) (iti vā), aki birtokolja eme (yasya) tudást vagy realizációt (saṁvittiḥ) ', stb. (iti-ādi) |

Így (evam ca), nincs összeférhetetlenség (na... vaiṣamyam kiñcid) ez (asya) (ami ki lett mondva jelen aforizmában, III,14), vagyis ' Az ideák (pratyaya) feltárulása (udbhavaḥ), melyek (yaḥ) e (paśu-ban vagy korlátolt létezőben) (tasya) (jelennek meg), (jelzik)a Legmagasabb (para) Halhatatlanság Nektárja (amṛta) ízének (rasa) eltűnését (apāyaḥ) ', és az --szó szerint együtt azzal, ami-- (yad... tena saha) korábban tételezve lett (pūrvam uktam) (jelen szöveg II.4-ben), vagyis 'ezért (tasmāt), nincs (na) állapot (sā avasthā) mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ), (akár) szóban (śabda), tárgyban (artha) (vagy) gondolatban --cintā-- (cintāsu) ', stb. (iti-ādi) (között) ⁴ ||14||

¹ A limitált individuumban a kognitív erő megköti őt szorosan. Mivel ő elég sok mindent tud mindenről, csak saját Énjéről nem, ezért meg van fosztva belső Gyönyörétől. A tudatlanság eme folyamatának analízisét mutatja be most Vasugupta és Kṣemarāja.

² Az ideák feltárulása, vagyis gondolatok, melyek a világhoz vagy a szövegekhez tartoznak, véget vet a Hallhatatlanság Legfőbb Nektárjának élvezetének. ’Szövegek’ alatt Kṣemarāja nem utalhat a nem-duális Trika szövegekre (Mālinīvijayatantra, Svacchandatantra, Spandakārikā-k, Śivasūtra-k, stb.), annál is inkább a hibás szövegekre. Például Buddhista szövegekre, melyek tele vannak hibás koncepciókkal a Legfőbb Valóságot illetően, Advaitavedānta és a terméketlen Brahma, duális és minősített Vedānta és azok nevetséges elképzelései a Felszabadulásról, mely a különböző helyekre való vándorlásról, stb. szól). Az ideák, melyeket ezek az alacsony rangú szövegek képviselnek, igen hatékonyak még több és több kötöttség létrehozására, és efelől semmi kétség. Ellenben a Trika szövegek telve vannak fénnyel és Kegyelem adományozással. Ez úgy tűnik, mintha a Trika rendszer egy fanatikusa mondaná, de azt ajánlom, hogy nézd meg saját magad azt, amit mondtam. Évekig tartó elemzés vár rád, de végül rá fogsz ébredni, hogy a Trika szövegek mondják az Igazságot rólad, az univerzumról és Isten természetéről.

Eme Isten, akit mi Śiva-nak nevezünk eme Trika rendszerben a Tudatosság és Gyönyör összetett egysége. Ő ilyen, lévén mindenhol jelen van. Úgy értem, hogy mivel minden helyen ott van, Ő nem valójában nem mozoghat, hiszen nincs hely, ahová mehetne. És az Ő Állapota (Śiva Állapota) mindig jelen van minden ideában (jóban vagy rosszban), ami feltárul a korlátolt individuum elméjében. Mindenesetre, mivel ő nem képes realizálni ezt az Állapotot, ezért úgy tűnik, mint ez az Állapot nem létezne. És mindezen önmagáról és minden másról szóló ideák feltárulása miatt, a korlátolt létező nem tökéletesen Szabad. Miért? Mert az Abszolút Szabadság (az ő esszenciális természete) abban a dimenzióban honol, ahol az ideák nem léteznek. Ez ilyen egyszerű!

³ A korlátolt tudás kötöttség. Más szavakkal, korlátolt tudás arról, hogy ki vagy valójában. Eme megértésnek hiánya, miszerint te vagy Śiva, valójában kötöttség. És az apán és anyám való függés a gyerekkorban rámjutat arra, hogy ő nem szabad, azaz hogy elvesztette Abszolút Szabadságát és most az anya és az apa gondoskodására szorul. Amikor egy emberi létező megszületik, ő tiszta Śiva. Ám később, Saját Akarata által, ő tudatlanokkal társul (anya és apa), ami ideákat generál arról, hogy ő ki, mi a világ, stb. Például: Én vagy Gabriel és Argentínában születtem. De ez az érzet hamis, mert Śiva egy velem és következésképpen Én mindenhol ott vagyok, és ezért sosem születtem. Számos ostoba idea születik az gyerek elméjében, miután tudatlanokkal társul és ezek az ideák később nagyon nehezen vonhatók csak vissza, amikor az emberi létező elindul a Felszabadulás ösvényén. Minden probléma, amit ez a személy tapasztalni fog, főleg a korábbi, tudatlan szülőkkel való kapcsolatból származik. Ez, valamint társulás tudatlan tanárokkal az iskolában, elegendő lesz ahhoz, hogy e személy kötöttségben legyen élete során. Minden csupán egy kitaláció, mert először is, nem létezik semmi olyan, mint a személy, kinek neve Mr. Gabriel, stb. A tudatlan ideák feltárulása hozta létre az értelmetlenségek abszurd hálózatát, amiből megszabadulni rendkívül nehéz. És eme feltáruló ideákból jön létre függés, mert Śiva meg van győződve arról, hogy Neki szüksége van valakire vagy valamire ahhoz, hogy éljen, boldog legyen stb.

A személy eredendően Śiva. És Śiva-nak nincs anyja, apja, szerelme, stb. És minden Hozzá tartozik. Így, miért mondja, hogy ’enyém’ és ’nem enyém’, amikor Ő mindennek birtokosa? És ha Ő mindennek birtokosa, miért kellene aggódnia azért, hogy elveszít néhány dolgot? Hogyan vált Śiva mindezekké? Az ideák feltárulása által. Ám végül, amikor a személy eléri a Felszabadulást (ha szerencsés!), Ő realizálni fogja, hogy semmi sem történt Śiva-val. Ő megmaradt végig ugyanannak. Így, az Ő kötöttsége szintén hamis. A bölcs Madālasā kifejti mindezt röviden a Mārkaṇḍeyapurāṇa XXV, 15.-ben.

⁴ Minden objektum, amit látsz a Tanmātra-k (tattva-k 27 - 31) kreálmánya. A teremtés maga (az objektumok) a Mahābhūta-kból (tattva-l 32 - 36) állnak, amik közvetlenül származnak a Tanmātra-kból (a mintái --általános jellemzők-- mindannak, mi hallható, érinthető, látható, ízlelhető és szagolható. Kifejtem mindezt a Trika 6 dokumentumban. És minden feltáruló idea, objektumokhoz tartozik. Ez a tudatlanság módszere, ugye? Ezek nem ideák Svātantrya-ról (Abszolút Szabadság), a Nagy Úr Ragyogásáról, stb., NEM. Ezek ideák ’objektumokról’ (az emberek az ’objektumok’ kategóriában benne vannak, mivel fizikai testük és egójuk szintén objektum). Így, a Tanmātra-k uralkodnak egy tudatlan emberen, és a személy szüntelen elfelejti a Szubjektumot, ami nem egy Tanmātra-kból származó termék, hanem mindennek esszenciális Énje.

Míg a különböző objektumok feltárulása létezik, egy személy valójában kötöttségben van. Most, ha látsz sok objektumot magad körül emberek, dolgok formájában, stb. akkor kötöttségben vagy. Ám amikor, a tanításokon keresztül, melyeket tanulmányozunk, realizálod, hogy egy vagy azokkal az objektumokkal, ezért életedben felszabadult vagy (jīvanmukta). A tőled különböző dolgok szüntelen feltárulása rámutat kötöttségedre. De abban a pillanatban, amikor azok az objektumok veled egyként kerülnek tapasztalásra, a kötöttségnek vége. Ahogy jelen szövegben ki lett mondva a II.5-ben: ’ Vagy aki birtokolja e tudást vagy realizációt (és) szüntelen egyesülve van (a Legmagasabb Énnel), úgy látja az egész világot, mint (isteni) játék. Az életében felszabadult, nincs kétség (efelől)

Ezért abszolút helyesen állítható, hogy a tény ellenére, miszerint nincs állapot, mely nem lenne Śiva, ezzel egy időben az egyén elveszti Śiva Állapotának Gyönyörét az ideák feltárulása miatt. Nincs ellentmondás itt a nem-dualitás és dualitás tekintetében, lévén az első egy tényszerű Igazság, míg utóbbi csupán Śiva Játéka. OK, Gondolom mostmár teljesen tiszta.

fel

 15. Aforizma

ननु यदि प्रत्ययोद्भवोऽप्यस्य परामृतरसापायस्तत्कथमुक्तं शक्तिवर्गस्य भोग्यतां गतः— इत्याशङ्कां परिहरति

स्वरूपावरणे चास्य शक्तयः सततोत्थिताः।
यतः शब्दानुवेधेन न विना प्रत्ययोद्भवः॥१५॥

चः शङ्कां द्योतयंस्तत्परिहाररूपं प्रमेयान्तरं समुच्चिनोति। अस्य पशोः स्वस्य शिवात्मनो रूपस्यावरणे भित्तिभूतत्वेन प्रथमानस्यापि सम्यगपरामर्शने तन्निमित्तं व्याख्यातरूपाः शक्तयः सततमुत्थिता यावद्धि परामृतरसात्मकस्वस्वरूपप्रत्यभिज्ञानमस्य न वृत्तं तावदेताः स्वस्वरूपावरणायोद्यच्छन्त्येव। यतोऽस्य यः प्रत्ययोद्भवो विकल्पकाविकल्पकज्ञानप्रसरः स शब्दानुवेधेन अहमिदं जानामीत्यादिना सूक्ष्मान्तःशब्दानुरञ्जनेन स्थूलाभिलापसंसर्गेण च विना न भवति— इति तिरश्चामप्यसाङ्केतिको निर्देशः प्रख्यः स्वात्मनि च शिरोनिर्देशप्रख्योऽन्तरभ्युपगमरूपः शब्दनविमर्शोऽस्त्येवान्यथा बालस्य प्रथमसङ्केतग्रहणं न घटेतान्तरूहापोहात्मकविमर्शशून्यत्वात्। स्थूलशब्दानुवेधमयस्तु विकल्पः सर्वस्य स्वानुभवसिद्धः॥१५॥

Nanu yadi pratyayodbhavo'pyasya parāmṛtarasāpāyastatkathamuktaṁ śaktivargasya bhogyatāṁ gataḥ— Ityāśaṅkāṁ pariharati

Svarūpāvaraṇe cāsya śaktayaḥ satatotthitāḥ|
Yataḥ śabdānuvedhena na vinā pratyayodbhavaḥ||15||

Caḥ śaṅkāṁ dyotayaṁstatparihārarūpaṁ prameyāntaraṁ samuccinoti| Asya paśoḥ svasya śivātmano rūpasyāvaraṇe bhittibhūtatvena prathamānasyāpi samyagaparāmarśane tannimittaṁ vyākhyātarūpāḥ śaktayaḥ satatamutthitā yāvaddhi parāmṛtarasātmakasvasvarūpapratyabhijñānamasya na vṛttaṁ tāvadetāḥ svasvarūpāvaraṇāyodyacchantyeva| Yato'sya yaḥ pratyayodbhavo vikalpakāvikalpakajñānaprasaraḥ sa śabdānuvedhena ahamidaṁ jānāmītyādinā sūkṣmāntaḥśabdānurañjanena sthūlābhilāpasaṁsargeṇa ca vinā na bhavati— Iti tiraścāmapyasāṅketiko nirdeśaḥ prakhyaḥ svātmani ca śironirdeśaprakhyo'ntarabhyupagamarūpaḥ śabdanavimarśo'styevānyathā bālasya prathamasaṅketagrahaṇaṁ na ghaṭetāntarūhāpohātmakavimarśaśūnyatvāt| Sthūlaśabdānuvedhamayastu vikalpaḥ sarvasya svānubhavasiddhaḥ||15||

Egy felvetés (nanu) : 'Ha (yadi) az ideák (pratyaya) feltárulása (udbhavaḥ api) ebben (a korlátolt létezőben) (asya) (jelzi) csökkenését (apāyaḥ) a Halhatatlanság Legfőbb Nektárja ízének (para-amṛta-rasa), akkor (tad) hogyan (katham) mondható (uktam), hogy ő használt vagy élvezett (bhogyatām gataḥ) az erők csoportja által (śakti-vargasya... iti) ?'. (Vasugupta most) feloldja (pariharati) (ezt) a kétséget (āśaṅkām) ¹ :

Az erők (śaktayaḥ) szüntelen (satata) készek (utthitāḥ), hogy elfedjék vagy eltakarják (āvaraṇe) az esszenciális természetét (sva-rūpa) eme (korlátolt létezőnek) (ca asya), mert (yatas) nem létezik (na) az ideák (pratyaya) feltárulása (udbhavaḥ) a szavak (śabda) belső keveredése (anuvedhena) nélkül (vinā) ||15||

A 'ca' szó kifejez egyfajta kétséget, mely bevezet --szó szerint összegyüjt vagy akkumulál-- egy másik állítást, ami azt --vagyis eme kétséget-- feloldja|

A már eleve kifejtett (vyākhyātarūpāḥ) - erők (śaktayaḥ) szüntelen (satatam) készek (utthitāḥ), hogy elfedjék vagy eltakarják (āvaraṇe) e korlátolt létező (asya paśoḥ) esszenciális természetét (asya... rūpasya) --azaz Śiva-t (śiva-ātmanaḥ) --, (más szavakkal, azok) eszközei vagy okai annak (tad-nimittam), lévén megakadályozzák megfelelő realizációját --szó szerint felismerését-- (samyak aparāmarśane) (egy ilyen esszenciális természetét), mely kiterjed vagy kiárad (prathamānasya api), mint (mindennek) szubsztrátuma vagy kivonata (bhitti-bhūtatvena) . Amíg (yāvat hi) nincs jelen (na vṛttam) felismerés (pratyabhijñānam) benne (asya), annak, hogy saját esszenciális természete (sva-sva-rūpa) a Halhatatlanság Legfőbb Nektárjának íze (para-amṛta-rasa-ātmaka), addig (tāvat) ezek (az erők) (etāḥ) valójában (eva) szüntelen készek (udyacchanti), hogy elfedjék vagy eltakarják (āvaraṇāya) az ő saját esszenciális természetét (sva-sva-rūpa) ² |

Mert (yatas), az ő esetében --a korlátolt individuum esetében-- (asya), az ideák feltárulása (pratyaya-udbhavaḥ... saḥ) -ami (yaḥ) egy folyása (prasaraḥ) a meghatározott és nem meghatározott (vikalpaka-avikalpaka) kognícióknak (jñāna) (jñāna) -, nem jön létre (na bhavati) a finom (sūkṣma), belső (antar) szavak (śabda) suttogása nélkül (anurañjanena) és (ca) a durva (sthūla) szavakkal (abhilāpa) való azonosulás (nélkül) (saṁsargeṇa) -mint például, 'Én (aham) tudom (jānāmi) ezt (idam) ', stb. (iti-ādinā) - -Így (iti), még (api) az állatok esetében is (tiraścām) (jelen van) egy tiszta (prakhyaḥ), nem konvencionális (asāṅketikaḥ) jelzés (nirdeśaḥ) . És (ca) mindenkiben (svātmani) jelen van (szintén) (asti eva) a gondolkodó erő (vimarśaḥ), mely kapcsolódik a hangokkal (śabdana), mely láthatóvá válik (prakhyaḥ) a fej biccentése által (śiras-nirdeśa) a belső (antara) egyetértés (abhyupagama) formájában (rūpaḥ) . Emellett (anyathā), egy gyermekkel kapcsolatosan (bālasya), az első felfogása --vagyis megértése-- a hétköznapi gesztusoknak (prathama-saṅketa-grahaṇam) nem volna lehetséges (na ghaṭeta) az előnyök és hátrányok belső meghatározásához (antar-ūha-apoha) tartozó (ātmaka) gondolkodó erő --éberség-- (vimarśa) hiánya végett (śūnyatvāt) |

A gondolat vagy idea (vikalpaḥ), mely a durva (sthūla) szavak (śabda) keverékéből (anuvedha) áll (mayaḥ tu), bizonyított (siddhaḥ) mindenki (sarvasya) tapasztalata által (sva-anubhava) ³ ||15||

¹ A felvető tudni szeretné a kapcsolatot az ’az ideák feltárulása elveszi a korlátolt individuumban a Legfőbb Nektár tapasztalatát’ és ’az erők csoportja használja vagy élvezi őt’ között. Vasugupta kifejti ezt a 15. aforizma által.

² Kṣemarāja szerint, a ’ca’ szó egyfajta pótlékként működik itt (mint egy szó, ami annak ellenére, hogy hozzátesz a jelentéshez, sosem kerül fordításra, és ’aggódást’ fejez ki. Bár, ez az aggódás vagy kétség feloldásra kerül az aforizma fennmaradó részében található állítással: ’Mivel nem létezik ideák feltárulása a szavak keveredése nélkül’. Meghatározva az utat, az ideák feltárulnak, a kétség, melyet a ’ca’ jelez, feloldódik. Óh igen, ez elég finom dolog. Mindenesetre, véleményem szerint, ’ca’ valójában hangsúlyozza a kifejezést, mint: ’Az erők szüntelen készek, hogy elrejtsék vagy eltakarják a korlátolt létező esszenciális természetét (valójában) ’. OK, ez csupán vélemények különbözőségéről szól.

Mindezen erők, (mint Brāhmī, Māheśvarī, Kaumārī, stb.) már ki lettek fejtve. Ők mindig azon munkálkodnak, hogy elrejtsék esszenciális természetedet (Śiva Létedet). Bár akármilyen erősen próbálok, nagyon bonyolult számodra teljes realizációja annak, aki valójában vagy. Ez a borzasztó nehézség ezeknek az erőknek szüntelen működésében rejlik. Nagyon nehéz legyőzni őket. Kizárólag csupán Saját Kegyelme által leszel képes győzni végül, ami felér a Felszabadulás elérésével. De Számára ahhoz, hogy teljes Kegyelmét adományozza neked szükséges, hogy meg legyen elégedve veled. Így, a valódi gond az, hogy miképp tegyük elégedetté az Urat. Tapasztalatom szerint egyetlen módja van ennek: A teljes életedet Neki kell adnod, szentelned. Valóban nem olcsó! Az állításom trükkös, mint Ő Maga, mivel nem tudod a teljes életedet Neki szentelni az Ő Kegyelme nélkül. Így ez egy bonyolult kör, amiből az Ő Kegyelme által tudsz újra kiszabadulni.

Ezek az erők folyamatosan akadályoznak, amíg véglegesen fel nem ismered, hogy Śiva Te Vagy. Még a legnagyobb odaadás közben is, ha jelen van a dualitás közted és Közte, akkor ezek az erők továbbra is rászednek. Az egyetlen mód ezt kivédeni, annak realizációja, miszerint tény, hogy Ő Te Vagy. Az ezektől a trükkös erőktől való Végső Felszabadulás elérésének kulcsa, ebben az egyszerű tanításban rejlik, mely a Közted és Közte lévő azonosságról beszél.

³ És az ideák eme feltárulása nem jöhet létre a finom és durva szavak keveredése nélkül. Az előbbi mindig belső, utóbbi mindig külső. Ez még állatokban is megtörténik, amikben nem-konvencionális jelek vannak. A konvencionális jeleket vagy megjelöléseket a nyelv hozza létre, például: ’Tíz szám az alapja a mennyiségek kifejezésének’. Ám mindne állat rendelkezik speciális hangokkal, melyeket csak ők értenek meg, akik az adott fajhoz tartoznak. Mindazonáltal, mindezek a hangok nem értelmezhetőek a szavak ereje nélkül, amik léteznek az állatban. Ha ez a helyzet az állatokkal, akkor az emberekkel méginkább. A kisgyermek képes felfogni egyszerű gesztusokat a szülei arcán, eme jelen lévő gondolkodó erő miatt, amik a szavak keveredésére alapszanak. Majd, a gyermek megtanulja miképp hozzon létre saját szavakat. Mindenesetre ez nem volna lehetséges a szavak belső ereje nélkül, amik mindehhez segítséget adnak. Ez a témakör nem igényel további diskurzust, mert igen egyszerűen megérthető. Mindenki tapasztalhatja bármelyik pillanatban.

fel

 16. Aforizma

श्लोकत्रयोक्तमर्थमुपसंहरन्नियतः प्रमेयस्य सामान्यस्पन्दतत्त्वादभिन्नतां प्रागुक्तामनुबध्नंस्तत्प्रत्यभिज्ञानाप्रत्यभिज्ञानमयौ बन्धमोक्षाविति लक्षयति

सेयं क्रियात्मिका शक्तिः शिवस्य पशुवर्तिनी।
बन्धयित्री स्वमार्गस्था ज्ञाता सिद्ध्युपपादिका॥१६॥

सेति श्लोकत्रयनिर्णीतत्वादियमिति प्रमेयपर्यन्तेन रूपेण स्फुरन्ती स्वस्वभावरूपस्य चिदात्मनः शिवस्य सम्बन्धिनी स्पन्दतत्त्वात्मिका पराभट्टारिकैव विश्ववैचित्र्यावस्थितिकारित्वात्क्रियाशक्तिः प्राङ्निर्णीतदृशा शिव एव गृहीतपशुभूमिके वर्तमाना प्राणपुर्यष्टकरूपममुं कर्तृतात्मनाहन्ताविप्रुषा प्रोक्षितं कुर्वाणा तथारूपेणाप्रत्यभिज्ञाय स्वरूपावारकत्वाद्धानादानादिपरिक्लेशहेतुत्वाच्च बन्धयित्री भवति। यदा तु स्वस्य शिवात्मनो रूपस्य यो मार्गः

शक्त्यवस्थां प्रविष्टस्य निर्विभागेन भावना।
तदासौ शिवरूपी स्याच्छैवी मुखमिहोच्यते॥

इति श्रीविज्ञानभट्टारकोक्तनीत्या प्राप्त्युपायः पराशक्तिस्तदात्मतयासौ क्रियाशक्तिर्ज्ञायते योगिना यदा वा विकल्पकाविकल्पकप्रसरेऽपि शिवस्वरूपस्य स्वात्मनोंऽशभूतमेवाशेषवेद्यमनेनेक्ष्यते तदास्यासौ परानन्दमयीं परां सिद्धिमुपपादयति॥१६॥

Ślokatrayoktamarthamupasaṁharanniyataḥ prameyasya sāmānyaspandatattvādabhinnatāṁ prāguktāmanubadhnaṁstatpratyabhijñānāpratyabhijñānamayau bandhamokṣāviti lakṣayati

Seyaṁ kriyātmikā śaktiḥ śivasya paśuvartinī|
Bandhayitrī svamārgasthā jñātā siddhyupapādikā||16||

Seti ślokatrayanirṇītatvādiyamiti prameyaparyantena rūpeṇa sphurantī svasvabhāvarūpasya cidātmanaḥ śivasya sambandhinī spandatattvātmikā parābhaṭṭārikaiva viśvavaicitryāvasthitikāritvātkriyāśaktiḥ prāṅnirṇītadṛśā śiva eva gṛhītapaśubhūmike vartamānā prāṇapuryaṣṭakarūpamamuṁ kartṛtātmanāhantāvipruṣā prokṣitaṁ kurvāṇā tathārūpeṇāpratyabhijñāya svarūpāvārakatvāddhānādānādiparikleśahetutvācca bandhayitrī bhavati| Yadā tu svasya śivātmano rūpasya yo mārgaḥ

Śaktyavasthāṁ praviṣṭasya nirvibhāgena bhāvanā|
Tadāsau śivarūpī syācchaivī mukhamihocyate||

iti śrīvijñānabhaṭṭārakoktanītyā prāptyupāyaḥ parāśaktistadātmatayāsau kriyāśaktirjñāyate yoginā yadā vā vikalpakāvikalpakaprasare'pi śivasvarūpasya svātmano'ṁśabhūtamevāśeṣavedyamanenekṣyate tadāsyāsau parānandamayīṁ parāṁ siddhimupapādayati||16||

Hogy összefoglalja (upasaṁharan) a jelentését (artham) (az előző) három (traya) stanzában (śloka) elmondottaknak (uktam), (és) megerősítse (anubadhnan) az említett (prāk-uktām) egységét --nem dualitását-- (abhinnatām) a temérdek --szó szerint ilyen mértékű-- objektív realitásnak --objektumok sokaságának-- (iyataḥ prameyasya) (és) a Spanda alapvető princípiumának (sāmānya-spanda-tattvāt), (Vasugupta) meghatározza (lakṣayati), a 'kötöttséget és Felszabadulást' (bandha-mokṣau iti), mint Annak --a Spanda princípiumnak-- nem-felismerése és Annak felismerése (rendre) (tad-pratyabhijñāna-apratyabhijñāna-mayau) ¹ :

E (iyam) bizonyos (sā) Ereje vagy Śakti-ja (śaktiḥ) Śiva-nak (śivasya), minek természete (ātmikā) az aktivitás (kriyā), a paśu-ban vagy kondicionált létezőben (paśu) áll (vartinī) (és) megköti (őt) (bandhayitrī) . (Habár, amikor Śakti) ismert vagy realizált (jñātā), mint ami (az említett paśu-ban) útként (mārga) áll (sthā) az egyén saját Énje felé (sva), (akkor) sikert (siddhi) eredményez (upapādikā) ||16||

(Ő úgy nevezett, mint) 'Az' (sā iti), mert Ő került kifejtésre (nirṇītatvāt) az (előző) három (traya) stanzában (śloka), (és Ő úgy nevezett, mint) 'Ez' (iyam iti) (lévén) Ő megjelenik (sphurantī) (eme univerzum) formájában (rūpeṇa) (paryantena) ami véget ér az objektív realitásban --objektivitásban-- (prameya) . (Ő, ) a Legfőbb Tiszteletreméltó Úrnő Maga (parā-bhaṭṭārikā eva) -a Spanda princípium (spanda-tattva-ātmikā) - (mi) Śiva-hoz (śivasya) tartozik (sambandhinī), -aki --vagyis Śiva-- (rūpasya... ātmanaḥ) Tudatosság (cit) (és) az egyén saját esszenciális természete (sva-svabhāva) -, az Aktivitás Ereje (kriyā-śaktiḥ) -mivel Ő hozza létre (kāritvāt) az univerzumban (viśva) a különbözőség (vaicitrya) állapotait (avasthiti) -, az előzőekben meghatározott nézőpont szerint (prāk-nirṇīta-dṛśā), (melyek) léteznek (vartamānā) Śiva-ban (śive eva), akkor, amikor Ő magára ölti a korlátolt létező állapotát (gṛhīta-paśu-bhūmike) . Ő (Śakti) meghinti (prokṣitam kurvāṇā) őt --a korlátolt létezőt-- (amum), aki azonosított az életenergiával és finom testtel (prāṇa-puryaṣṭaka-rūpam), az Én-ség (ahantā) egy cseppjével (vipruṣā), minek esszenciája --vagyis a csepp esszenciája-- a (korlátozott) tevőség (kartṛtā-ātmanā) . (Eme korlátolt létezőben), aki (immáron eme limitált) állapot (hatása alatt áll) (tathā-rūpeṇa), (és) aki nem ismeri fel (saját Énjét) --szó szerint nem felismerés-- (apratyabhijñāya), Ő (Śakti), 'bandhayitrī'-vé -- Az, aki megköt-- (bandhayitrī) válik (bhavati), mert Ő elrejti (az ő) esszenciális természetét (sva-rūpa-āvārakatvāt) és (ca) mert Ő az oka (hetutvāt) a problémának (parikleśa) (, mely úgy ismert), mint elhagyás vagy eldobás, megragadás, stb (hāna-ādāna-ādi) ² |

Habár (tu), amikor (yadā) az (asau) Aktivitás Ereje (kriyā-śaktiḥ) úgy ismert (jñāyate) a yogī által (yoginā), mint ami azonos Azzal (tad-ātmatayā), vagyis (mint ami azonos) a Legfőbb Erővel (parā-śaktiḥ), mint az út (yaḥ mārgaḥ) -mely módszer (prāpti-upāyaḥ) - az egyén saját Énje (felé) (svasya), kinek esszenciája Śiva (śiva-ātmanaḥ rūpasya), a tanítás szerint (ukta-nītyā), mely ki lett mondva a tiszteletreméltó Vijñānabhairava (20. aforizmájában) (śrī-vijñāna-bhaṭṭāraka) :

"Amikor abban, aki belépett (praviṣṭasya) Śakti állapotába (śakti-avasthām), kontempláció van jelen (Śiva és Śakti) nem-különbözőségének (teljes) érzetén (nirvibhāgena bhāvanā), akkor (tadā) eme (létező) --vagyis egy ilyen tanítvány-- (asau) Śiva-vá válik (śiva-rūpī syāt), (lévén) ki lett monva (ucyate) itt --a kinyilvánított szövegekben-- (iha), hogy (Śakti) Śiva (śaivī... iti) arca (mukham) ³ "|

vagy (vā), amikor (yadā) a meghatározott és meghatározatlan (ideák az ő elméjében --az a yogī elméjében--) (vikalpaka-avikalpaka) szétterjedése (prasare) közben is (api), a teljes objektív realitás (aśeṣa-vedyam) tapasztalt (īkṣyate) általa (anena), mint ami (bhūtam) egy része (aṁśa) saját Énjének (sva-ātmanaḥ), aki Śiva (śiva-sva-rūpasya), akkor (tadā) Ő (asau) (Śakti) létrehozza (upapādayati) a legfőbb realizációt (parām siddhim), mely csordultig telve van számára a legfőbb Gyönyörrel (para-ānanda-mayīm) ⁴ ||16||

¹ Most Vasugupta azt mondja, hogy kötöttség és Felszabadulás egyszerűen nem felismerése a Spanda princípiumnak és felismerése a Spanda princípiumnak, rendre. Ha nem ismered fel ezt a Princípiumot az egész univerzumban, akkor kötött vagy ’egy másiK’ által. Ám, az isteni Tudás által, realizálod, hogy az egész univerzum nem egyéb, mint a Spanda princípium, akkor úgy mond felszabadult vagy.

² A ’Seyam’ (sā iyam) kifejezés az aforizmában azt jelenti: ’Ez a bizonyos’, és együtt kell fordítani (és nem úgy, mint két különálló szó). Mindenesetre Kṣemarāja, játszván ezen névmások (vagyis sā =’at’ --női nemben-- és iyam = ’ez’ --szintén női nemben-- szó szerinti jelentésével, ad egy extra kifejtést az által, hogy a szavakat külön értelmezi: Ő (Śakti) úgy nevezett, mint ’Az’, mert Ő eleve meg lett határozva az előző három stanzában, ám Ő úgy is nevezett, mint ’Ez’, lévén Ő most itt van előtted a teljes objektív realitás formájában.

Ő a Legfőbb Úrnő és az Aktivitás Ereje, mely a Nagy Úrhoz tartozik, aki az egyén saját Énje. Ő még azon a szinten is létezik, amikor Śiva limitált individuummá válik. Ő meghinti őt --a kondicionált létezőt-- az Én-tudatosság egy cseppjével, melynek esszenciája a korlátolt cselekvés. Így, Ő létezik ebben a korlátolt individuumban, mint az Én-tudatosság egy cseppje. Ezért érzi a korlátolt individuum, hogy ’Én vagyok Gabriel’, ’Én vagyok John’, ’Én teszem ezt’, ’Az az enyém’, stb. Minden telve van korlátozással az ő életében. Így, Ő elrejti az ő esszenciális természetét és nyomja előre az eldobás és megragadás nyomorult aktivitása felé (pl.: nem szeretem ezt, de azt igen), stb.

³ Mindazonáltal, amikor a yogī ismerő Őt, mint út saját Énjéhez, vagy amikor, még elméje működése közben is (mely tele van meghatározott és nem meghatározott ideákkal), képes tapasztalni, hogy az egész objektív realitás csupán egy darabja az ő saját Énjének, akkor Ő (Śakti) megszűnik vakítónak lenni és a legmagasabb realizáció adományozójává válik.

Kṣemarāja idézte a 20. aforizmát a Vijñānabhairava-ból, hogy rámutasson, Ő az út az egyén saját Énje felé. Most le fogom fordítani neked Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárját ehhez a fontos aforizmához. Van egy némileg más olvasat: Śaktyavasthāṁ praviṣṭasya ---> Śaktyavasthāpraviṣṭasya. A jelentés ugyanaz:

शक्त्यवस्थाप्रविष्टस्य निर्विभागेन भावना।
तदासौ शिवरूपी स्याच्छैवी मुखमिहोच्यते॥२०॥

पराशक्तिरूपामवस्थां यदा प्रविशति वक्ष्यमाणोपायैः समाविशत्युपदेश्योऽणुस्तदास्य निर्विभागेन भावना भवति - शक्तेः शिवाभेदात्तदा स लब्धशाक्तबलः प्रशस्ततमशिवस्वरूपो भवत्येव यतः शिवस्येयं शैवी शक्तिर्मुखं प्रवेशोपायद्वारमिहागमेषूच्यते॥२०॥

Śaktyavasthāpraviṣṭasya nirvibhāgena bhāvanā|
Tadāsau śivarūpī syācchaivī mukhamihocyate||20||

Parāśaktirūpāmavasthāṁ yadā praviśati vakṣyamāṇopāyaiḥ samāviśatyupadeśyo'ṇustadāsya nirvibhāgena bhāvanā bhavati — Śakteḥ śivābhedāttadā sa labdhaśāktabalaḥ praśastatamaśivasvarūpo bhavatyeva yataḥ śivasyeyaṁ śaivī śaktirmukhaṁ praveśopāyadvāramihāgameṣūcyate||20||

"Amikor valaki belép (praviṣṭasya) Śakti állapotába (śakti-avasthā), ott jelen van egy kontempláció (maradéktalanul telve Śiva és Śakti) nem különbözőségével (nirvibhāgena bhāvanā), majd (tadā) eme (létező) --egy ilyen tanítvány-- (asau) Śiva-vá válik (śiva-rūpī syāt), (lévén) ki van mondva (ucyate) itt --a kinyilvánított szövegekben-- (iha), hogy (Śakti) Śiva arca (śaivī... iti-mukham) ||20||"

Amikor (yadā) egy korlátolt individuum (aṇuḥ), aki tanítva van (upadeśyaḥ), belép (praviśati) az állapotba (avasthām), minek természete (rūpām) a Legfőbb Śakti (parā-śakti) -vagyis (amikor ő,) a később kifejtésre kerülő (vakṣyamāṇa) módszeren keresztül (upāyaiḥ), teljes elmerülést ér el (az állapotban, melynek természete a Legfőbb Śakti,) (samāviśati) abban a pillanatban (tadā) benne (asya), Śiva és Śakti egysége által (śakteḥ śiva-abhedāt), jelen van (bhavati) egy kontempláció (maradéktalanul telve Śiva és Śakti) nem különbözőségével (nirvibhāgena bhāvanā) ; majd (tadā) ő (saḥ) azzá válik (bhavati eva), aki elérte Śakti erejét (labdha-śākta-balaḥ) -vagyis azzá, kinek esszenciális természete (sva-rūpaḥ) a rendkívül dicső (praśastatama) Śiva (śiva) -. (Miért?) Mert (yatas) ez (iyam) a Śakti (śaktiḥ), (mi) Śiva-hoz tartozik (śivasya) itt (iha) -a kinyilvánított szövegekben (āgameṣu) -, úgy mond (ucyate) egy arc (mukham) -azaz kapu (dvāram), mely belépési (praveśa) módként szolgál (upāya) - Śiva-ba (śaivī) ||20||

A 'nirvibhāgena bhāvanā' kifejezés (egy kontempláció, maradéktalanul telve Śiva és Śakti nem különbözőségével) egy állapot, ahol jelen van a Śivaśaktisāmarasya (ahol nincs különbség Śiva és Śakti között). Például, a hétköznapi ébrenléti állapotban, látsz magad körül objektumokat. Ebben a pillanatban, az objektumok Śakti és az, aki néz (Te!) Śiva. Ők tehát ketté válnak. Igen, igen, ez csak egy játék, de mégis így néz ki. Továbbá, léteznek pontok, amiken keresztül be tudsz lépni az állapotba, ahol jelen van a sāmarasya (egység) Śiva-nak és Śakti-nak. Az Āṇavopāya-ban, a pont a prāṇa és apāna között (belégzés/kilégzés és kilégzés/belégzés között). Śāktopāya-ban, a pont pramāṇa (észlelés) és prameya (tapasztalt objektumok) között van. Śāmbhavopāya-ban ez a pont a Tudás és Cselekvés között (Jñāna és Kriyā között). Végül az Anupāya-ban, ez Prakāśa (Śiva) és Vimarśa (Śakti). Ezek a pontok nyilvánvalóan Śakti-hoz tartoznak. És miért ilyen fontos belépni ezeken a pontokon keresztül egy állapotba, ahol Śiva és Śakti nem különbözik egymástól (Śivaśaktisāmarasya) ? Mert eme Śivaśaktisāmarasya nem egyéb, mint Paramaśiva Maga. Paramaśiva realizációja után, nem marad más realizálandó. Ez a jelentés.

És nem tudom lefordítani a 20. aforizma kommentárját a Vijñānabhairavakaumudī-ból, egy egyszerű oknál fogva: Ānandabhaṭṭa, a szerző, úgy döntött, hogy ír egy nagyon hosszú magyarázó kommentárt a 17-21-ig terjedő aforizmákhoz. Olyan módon írta, hogy bonyolult elválasztani belőle a kommentár azon részét, ami a 20. aforizmához tartozik. Szomorú!

⁴ És ez a módszer a Śāmbhavopāya-hoz tartozik: Tapasztalni még az elme teljes aktivitása közben is, mely tele van ideákkal, ohgy az egész univerzum maradéktalanul egy önmagával. Ez Śāmbhavopāya, mert nincs támasz benne, vagyis nincs koncentráció semmin.

Összességében, amikor a yogī eléri ezt az attitűdöt és gyorsan mozog a minden dolog egységének irányába, ő eléri a Legmagasabb Állapotot (Śiva Állapotát).

fel

 17-18. Aforizma

इत्थंकारं पशुरत्र बध्यते वक्ष्यमाणोपायपरिशीलनेन च मुच्यत इति प्रतिपादयन् बन्धस्वरूपमुच्छेद्यत्वेनानुवदति

तन्मात्रोदयरूपेण मनोऽहम्बुद्धिवर्तिना।
पुर्यष्टकेन संरुद्धस्तदुत्थं प्रत्ययोद्भवम्॥१७॥
भुङ्क्ते परवशो भोगं तद्भावात्संसरेदतः।
संसृतिप्रलयस्यास्य कारणं सम्प्रचक्ष्महे॥१८॥

पुर्यष्टकोत्थितं भोगं भुङ्क्ते। यत एव प्रत्ययेषु सुखादिप्रत्ययोद्भवोऽत एवासौ प्रत्ययोद्भवात्पशुः परवशः शब्दानुवेधक्रमेण पदे पदे ब्राह्म्यादिदेवीभिराक्षिप्यमाणो न तु सुप्रबुद्धवत्स्वतन्त्रः। तस्य पुर्यष्टकस्य भावादेव पुनःपुनरुद्बोधितविचित्रवासनः संसरेत्तत्तद्भोगोचितभोगायतनानि शरीराण्यर्जयित्वा गृह्णाति चोत्सृजति च। यतश्चैवमतोऽस्य पुर्यष्टकसंरुद्धस्य या संसृतिस्तस्या यः प्रकृष्टो लयः पुर्यष्टकात्मकमलोच्छेदेन विनाशस् तस्य कारणं सम्यक् सुखोपायं प्रचक्ष्महे समनन्तरमेव ब्रूमस्तथा सम्प्रचक्ष्महे प्रकरणेऽस्मिन् स्वयं प्रतिपादितवन्तः। वर्तमानसामीप्ये वर्तमानवद्वेति वर्तमानप्रयोगः॥१८॥

Itthaṁkāraṁ paśuratra badhyate vakṣyamāṇopāyapariśīlanena ca mucyata iti pratipādayan bandhasvarūpamucchedyatvenānuvadati

Tanmātrodayarūpeṇa mano'hambuddhivartinā|
Puryaṣṭakena saṁruddhastadutthaṁ pratyayodbhavam||17||
Bhuṅkte paravaśo bhogaṁ tadbhāvātsaṁsaredataḥ|
Saṁsṛtipralayasyāsya kāraṇaṁ sampracakṣmahe||18||

Puryaṣṭakotthitaṁ bhogaṁ bhuṅkte| Yata eva pratyayeṣu sukhādipratyayodbhavo'ta evāsau pratyayodbhavātpaśuḥ paravaśaḥ śabdānuvedhakrameṇa pade pade brāhmyādidevībhirākṣipyamāṇo na tu suprabuddhavatsvatantraḥ| Tasya puryaṣṭakasya bhāvādeva punaḥpunarudbodhitavicitravāsanaḥ saṁsarettattadbhogocitabhogāyatanāni śarīrāṇyarjayitvā gṛhṇāti cotsṛjati ca| Yataścaivamato'sya puryaṣṭakasaṁruddhasya yā saṁsṛtistasyā yaḥ prakṛṣṭo layaḥ puryaṣṭakātmakamalocchedena vināśas tasya kāraṇaṁ samyak sukhopāyaṁ pracakṣmahe samanantarameva brūmastathā sampracakṣmahe prakaraṇe'smin svayaṁ pratipāditavantaḥ| Vartamānasāmīpye vartamānavadveti vartamānaprayogaḥ||18||

Így (itthaṁkāram), kifejtvén, miképp (iti pratipādayan) kötött (badhyate) itt (atra) a korlátolt létező (paśuḥ) és (hogyan) (ca) válik felszabadulttá (mucyate), a módszerek (upāya) gyakorlása által (pariśīlanena), melyekről később fogunk beszélni (vakṣyamāṇa), (Vasugupta) megismétli (saját, ) (anuvadati) a kötöttség természetével (kapcsolatos meghatározását) (bandha-svarūpam), hogy azt feloldja (ucchedyatvena) :

Teljesen megállítva és leigázva (saṁruddhaḥ) a Puryaṣṭaka által (puryaṣṭakena), ami az (öt) Tanmātra-ból --azaz finom elemek-- (tanmātra) tárul fel (udaya-rūpeṇa) (és) az elmében (manas), egóban (aham) (és) intellektusban (buddhi) honol (vartinā), az alárendelt (korlátolt létező vagy paśu) (paravaśaḥ) az ideák (pratyaya) feltárulását (udbhavam) tapasztalja (bhuṅkte), melyek abból (Puryaṣṭaka-ból) (tad) származnak (uttham), (ezen ideákból származó öröm és fájdalom) élvezetével (együtt) (bhogam) . Ő születésről születésre vándorol (saṁsaret), a (Puryaṣṭaka) (tad) folytonossága miatt (bhāvāt) . Ezért (atas), (megtesszük) a kifejtését (sampracakṣmahe) e (asya) transzmigrációt (saṁsṛti) feloldó (pralayasya) oknak (kāraṇam) ||17-18||

Ő tapasztalja (bhuṅkte) --szó szerint élvezi-- (az öröm és fájdalom) élvezetét (bhogam), (mely) feltárul (utthitam) a Puryaṣṭaka-ból --finom test-- (puri-aṣṭaka) |

Mivel (yatas eva) jelen van feltárulása (udbhavaḥ) az öröm, stb. (sukha-ādi) tapasztalatának (pratyaya), az ideákkal kapcsolatosan (pratyayeṣu), ezért (atas eva), az ideák feltárulása miatt (pratyaya-udbhavāt), ő (asau) egy alárendelt korlátolt létezővé (válik) (paśuḥ paravaśaḥ), vagyis a szavak (śabda) belső keveredésének (anuvedha) aktivitásán keresztül (krameṇa), ő minden pillanatban le van igázva (pade pade... ākṣipyamāṇaḥ), Brāhmī, stb. úrnők által (brāhmī-ādi-devībhiḥ) . Ő nem (na tu) szabad (svatantraḥ), mint egy tökéletesen felébredett létező (suprabuddha-vat) |

A Puryaṣṭaka (tasya puri-aṣṭakasya) folytonossága miatt (bhāvāt eva), a különöző felgyülemlett tendenciák benne (vicitra-vāsanaḥ) feltárulnak (udbodhita) újra és újra (punar-punar) (és ennek eredményeképpen) ő vándorol (saṁsaret) ; (dióhéjban,) testeket (śarīrāṇi) kapván (arjayitvā), amik alkalmas helyek a tapasztalások élvezetére (ucita-bhogāyatanāni-tad-bhoga), ő felölti (gṛhṇāti) és (ca... ca) eldobja (testeket) (utsṛjati) |

És (ca) mivel (yatas) (így) van (evam), ezért (atas) megtesszük a Puryaṣṭaka által (puri-aṣṭaka) teljesen megállított vagy leigázott (létező) (asya... saṁruddhasya) transzmigrációja (yā saṁsṛtiḥ tasyā) feloldódása (layaḥ... tasya) vagy megsemmisülése (vināśaḥ) -ami (yaḥ) intenzív (prakṛṣṭaḥ) - okának (kāraṇam) - (vagyis)a megfelelő és könnyű módjának (samyak sukha-upāyam) - azonnali (samanantaram eva) kifejtését (pracakṣmahe) -vagyis beszélni (kezdünk róla) (brūmaḥ), a Puryaṣṭaka-ban jelenlévő (puri-aṣṭaka-ātmaka) tisztátalanságok (mala) kiírtásának módszere által (ucchedena) . Hasonlóképpen (tathā), 'sampracakṣmahe' --szó szerint kifejtjük (Jelen Időben) -- (sampracakṣmahe) (ami szintén jelenthet egyszerű Múlt Időt a) 'mi magunk kifejtettük' (svayam pratipāditavantaḥ) (formájában), (eme könnyű módszert) ebben a fejezetben (prakaraṇe asmin) |

(Pāṇini's Aṣṭādhyāyī 3.3.131 szerint,) a Jelen Idő használható (vartamāna-prayogaḥ) : 'Mint egyszerű múlt vagy jövőidő --szó szerint hasonlóan a Jelen Időhöz-- (vartamāna-sāmīpye) vagy (vā), mint Jelen Idő (vartamānavat... iti) ¹ ||18||

¹ Minden felgyülemlett benyomása a múltbéli tetteknek a finom testben (Puryaṣṭaka) és az okozati testben (Kāraṇaśarīra) honol. A benyomások, amik aktívak az aktuális életben az előbbiben, míg a benyomások, melyek nem aktívak az aktuális életben, az utóbbiban vannak tárolva. Kifejtettem ezt a témakört korábban, amikor a karma-k több típusáról beszéltem.

Ahogy az egyén örömöt és fájdalmat ér el az ideákkal kapcsolatosan, bizonyossá válik, hogy az ideák (és a hozzájuk való belső ragaszkodás) az, ami őt egy kondicionált létezővé teszi, tele ostobasággal és nyomorúsággal. És ezek az ideák a szavak keveredéséből tárulnak fel. Így végül a szavak azok, amik ilyen nyomorulttá tezik őt. Összességében a betűk csoportja felett uralkodó istenségek (Brāhmī, Mahālakṣmī, Kaumārī, stb.) megvezetik őt és ennek következtében ő nem olyan szabad, mint a suprabuddha (a tökéletesen felébredett) .

És mivel eme Puryaṣṭaka vagy finom test továbbra is létezik, a különböző felgyülemlett benyomások benne aktiválódnak újra és újra. Eredményeként ennek a tudatlan folyamatnak, ő testeket kap, amik alkalmasak számára, hogy megtapasztalhassa az ilyen tendenciák gyümölcseit. Röviden, ő vándorol testből testbe. Ez a Saṁsāra, egy valódi betegség.

Ennek a betegségnek a gyógyszere azonnal átadatik (a következő aforizmában). Ez egy ilyen Puryaṣṭaka-ban létező tisztátalanságok feloldásáról szól. A 'sampracakṣmahe' szó (kifejtjük), a híres Szanszkrit nyelvész Pāṇini által megfogalmazott szabály szerint, két féle módon interpretálható: ’Kifejtettük’ (vagyis kifejtettük a módját, eme Saṁsāra-ként ismert betegség gyógyításának). Emellett, ugyanazon szabály szerint, 'sampracakṣmahe' jelezhet közeli jövőt is: ’Ki fogjuk fejteni’. Ez egy másik interpretációja lehet a szónak az aforizmában. Így, most a 19. aforizma érkezésével, Vasugupta le fogja írni eme Saṁsāra-ként ismert betegség megszűntetésének helyes módját.

fel

 19. Aforizma és a III. Fejezet vége

एतत्प्रतिपादयन् आद्यसूत्रोक्तमर्थं निगमयति

यदा त्वेकत्र संरूढस्तदा तस्य लयोदयौ।
नियच्छन्भोक्तृतामेति ततश्चक्रेश्वरो भवेत्॥१९॥

यदा पुनरयमुक्ताः परतत्त्वसमावेशोपदेशयुक्तीः परिशीलयन् एकत्र पूर्णाहन्तात्मनि स्पन्दतत्त्वे सम्यगविचलत्वेन रूढः समाविष्टस्तन्मयो भवति तदा तस्येति पूर्वसूत्रनिर्दिष्टस्य पुर्यष्टकस्य तद्द्वारेणैव विश्वस्य निमीलनोन्मीलनसमावेशाभ्यां लयोदयौ नियच्छन् प्रथमसूत्रनिर्णीतदृशैकस्मादेव शङ्करात्मनः स्वभावात् संहारं सर्गं च कुर्वन् भोक्तृतामेति धरादिशिवान्तसमग्रभोग्यकवलनेन परमप्रमातृतां सतीमेव प्रत्यभिज्ञानक्रमेणावलम्बते। ततश्च प्रथमसूत्रनिर्णीतस्य शक्तिचक्रस्य स्वमरीचिनिचयस्येश्वरोऽधिपतिर्भवेत्। अनेनैव च देहेन महेश्वरत्वमवाप्नोत्येवेति यावत्। एवं चोपक्रमोपसंहारयोर्महार्थसम्पुटीकारं दर्शयंस्तत्सारतया समस्तशाङ्करोपनिषन्मूर्धन्यतामस्याविष्करोति शास्त्रस्य श्रीमाद्वसुगुप्ताचार्य इति शिवम्॥१९॥

इति श्रीस्पन्दनिर्णये विभूतिस्पन्दस्तृतीयो निःष्यन्दः समाप्तः॥३॥

Etatpratipādayan ādyasūtroktamarthaṁ nigamayati

Yadā tvekatra saṁrūḍhastadā tasya layodayau|
Niyacchanbhoktṛtāmeti tataścakreśvaro bhavet||19||

Yadā punarayamuktāḥ paratattvasamāveśopadeśayuktīḥ pariśīlayan ekatra pūrṇāhantātmani spandatattve samyagavicalatvena rūḍhaḥ samāviṣṭastanmayo bhavati tadā tasyeti pūrvasūtranirdiṣṭasya puryaṣṭakasya taddvāreṇaiva viśvasya nimīlanonmīlanasamāveśābhyāṁ layodayau niyacchan prathamasūtranirṇītadṛśaikasmādeva śaṅkarātmanaḥ svabhāvāt saṁhāraṁ sargaṁ ca kurvan bhoktṛtāmeti dharādiśivāntasamagrabhogyakavalanena paramapramātṛtāṁ satīmeva pratyabhijñānakrameṇāvalambate| Tataśca prathamasūtranirṇītasya śakticakrasya svamarīcinicayasyeśvaro'dhipatirbhavet| Anenaiva ca dehena maheśvaratvamavāpnotyeveti yāvat| Evaṁ copakramopasaṁhārayormahārthasampuṭīkāraṁ darśayaṁstatsāratayā samastaśāṅkaropaniṣanmūrdhanyatāmasyāviṣkaroti śāstrasya śrīmādvasuguptācārya iti śivam||19||

Iti śrīspandanirṇaye vibhūtispandastṛtīyo niḥṣyandaḥ samāptaḥ||3||

Miközben mindezt (etad) kifejti (pratipādayan), (Vasugupta) összefoglalja (nigamayati) jelentését (artham) annak, ami ki lett mondva (uktam) az első aforizmában --I,1-ben-- (ādya-sūtra) ¹ :

De (tu), amikor (yadā) szilárdan áll (saṁrūḍhaḥ) egy helyben --azaz a Spanda princípiumban-- (ekatra), akkor (tadā) irányítva (niyacchan) az eltűnését és megjelenését (laya-udayau) ennek (a Puryaṣṭaka-nak) (tasya), (az ex-korlátolt létező) a (valódi) élvezővé válik (bhoktṛtām eti) (és) következésképpen (tatas), ő (ugyancsak) a (Śakti-k vagy erők) csoportjának (cakra) Urává (īśvaraḥ) lesz (bhavet) ||19||

Habár (punar), amikor (yadā) ő (ayam), gyakorolván (pariśīlayan) az említett módszereket (uktāḥ... yuktīḥ), amiket a Legfőbb Princípiumba való (para-tattva) elmerüléssel kapcsolatos (samāveśa) tanítások tartalmaznak (upadeśa), szilárdan helyet foglal (samyak avicalatvena rūḍhaḥ) egyetlen helyen (ekatra), -vagyis a Spanda princípiumban (spanda-tattve), ami a Tökéletes Én-tudatosság (pūrṇa-ahantā-ātmani) -, azaz, (amikor) ő mélyen elmerül a samādhi-ban (samāviṣṭaḥ) (és következésképpen) Azzal --Spanda-val-- eggyé (tad-mayaḥ) válik (bhavati), akkor (tadā), irányítva (niyacchan) eltűnését és megjelenését (laya-udayau) 'annak' (tasya iti) -vagyis a Puryaṣṭaka-nak, (melyre) rá lett mutatva a korábbi aforizmákban (pūrva-sūtra-nirdiṣṭasya puryaṣṭakasya) -, (és szintén) azon keresztül --az ő, Spanda-ban való szilárd megnyugvása aktusán keresztül-- (tad-dvāreṇa eva), (irányítva eltűnését és megjelenését) az univerzumnak (viśvasya), a csukott szemes és nyitott szemes samādhi által (nimīlana-unmīlana-samāveśābhyām) - (és emellett) az első aforizmában --I,1-- (prathama-sūtra) tételezett (nirṇīta) nézőpontnak megfelelően (dṛśā), ő --az ex-korlátolt létező--, létrehozván (kurvan) az univerzum visszavonását és megnyilvánulását (saṁhāram sargam ca), (saját) esszenciális természete, ami Śaṅkara (ekasmāt eva śaṅkara-ātmanaḥ sva-bhāvāt), által, a (valódi) élvezővé válik (bhoktṛtām eti) ; (és) lenyelvén (kavalanena) az élvezet minden objektumát --vagyis a 36 kategóriát-- (samagra-bhogya), kezdve a föld elemmel és végezve "Śiva-val" (dharā-ādi-śiva-anta) a felismerés módszerén keresztül (pratyabhijñāna-krameṇa), ő megragadja (avalambate) az eleve létező (satīm eva) Legfőbb Tudó Állapotát (paramapramātṛtām) ² |

És (ca) következésképpen (tatas) ő (szintén) az Úrrá (īśvaraḥ) vagy Birtokosává (adhipatiḥ) válik (bhavet), az erők csak śakti-k csoportjának (śakti-cakrasya) --vagyis saját Énje (sva) sugarai (marīci) sokaságának (nicayasya) -, amik ki lettek fejtve az első aforizmában --I,1-- (prathama-sūtra-nirṇītasya) |

A jelentés az (iti yāvat), hogy ő valójában eléri (avāpnoti eva) a Nagy Úr állapotát (mahā-īśvaratvam) ebben a bizonyos testben --szó szerint eme bizonyos testen keresztül-- (anena eva ca dehena) |

Így (evam ca), bemutatván (darśayan) a Nagy Valóságot (mahā-artha) -ami olyan, mint egy edény (mely mindent tartalmaz) (sampuṭīkāram) - (eme könyv) elején és végén (upakrama-upasaṁhārayoḥ), a ragyogó Mester, Vasugupta (śrīmāt-vasugupta-ācāryaḥ), feltárja (āviṣkaroti) fenségét (mūrdhanyatām) eme szövegnek (asya... śāstrasya), mint annak (tad) esszenciája (sāratayā) -vagyis (mint esszenciája) Śaṅkara teljes titkos doktrínájának (samasta-śāṅkara-upaniṣad) . Jöjjön jólét mindenki számára (iti śivam) !³ ||19||

Itt ér véget (iti... samāptaḥ) a harmadik (tṛtīyaḥ) fejezet (niḥṣyandaḥ), (melynek neve) a Spanda-ból származó természetfeletti erők vagy képességek (vibhūti-spandaḥ), a tiszteletreméltó Spandanirṇaya-ban (śrī-spanda-nirṇaye) ||3||

¹  Miközben ezt kifejti, a Spandakārikā-k szerzője (Vasugupta) összefoglalja a teljes jelentését jelen szöveg I.1 aforizmájának:

"Dicsőítjük e Śaṇkara-t --Śiva egy jelzője--, ki az erők ragyogó csoportjának forrása vagy oka, (és) ki szemét kinyitván és becsukván, az univerzum kiárad és eltűnik||1||"

Így, a 19. aforizma az utolsó a szövegben, mivel az utolsó két aforizmáját a IV. Fejezetnek Kṣemarāja adta (a kommentárhoz) --IV,1 Kallaṭa-hoz tartozik valójában, a IV,2-t pedig Kṣemarāja Vasugupta-nak tulajdonítja--. Röviden, a teljes Spandakārikā szöveg 51 aforizmából áll, amiket Vasugupta írt, de Kallaṭa az ő Vṛtti-jében (kommentár) hozzáadott egy stanzát maga által, mint az 52. Továbbá, Kṣemarāja hozzáadta még ezt a bizonyos stanzát az ő Spandanirṇaya-jához (a IV. Fejezetben.) valamint még egyet, amit szerint Vasugupta írt. Tehát a Spandanirṇaya 52 stanzát tartalmaz. Ezért, teljesen érvényes megerősíteni, hogy ez a 19. stanza a harmadik fejezetből, a Spandakārikā-k utolsó stanzája. Így, ez összefoglalja jelen szöveg első stanzáját (I,1).

² Mindenesetre, ha egy limitált létező gyakorolja a módszereket, mik ebben a szövegben voltak tanítva (vagyis az Unmeṣa módszert), szilárdan marad egy helyben (a Spanda princípiumban, aki Śakti vagy Én-tudatosság), majd, kontrollálván a finom test és az azzal azonosított univerzum feltárulását és visszavonódását, az ex-limitált létező a Valódi Élvezővé válik (a valódi Játszóvá), vagyis a Śaṅkara-vá, amit jelen szöveg I,1-ben írt le. És, a felismerés módszerén keresztül, lenyelvén (vagyis realizálván az eredendő egységet) minden objektumát az élvezetnek, mik úgy ismertek, mint tattva-k, az elsőtől az utolsóig, ő megragadja az örökkön létező Állapotát a Legfőbb Tudónak. Ő immáron nem játszott a śakti-k csoportja által, hanem ő válik a valódi Játszóvá, ahogy azt korábban állítottam.

³ Ő Śaṅkara-vá válik, a Függetlenségévé a śakti-k csoportjának, melyek saját Énje sugarainak sokaságát alkotják. Ő eléri a Nagy Úr állapotát, mi közben testében marad, vagyis ő egy jīvanmukta. Így, Vasugupta, bemutatván a Nagy Valóságot, amit teljességében tartalmaz a szöveg az elejétől kezdve (I,1) egészen a szöveg végéig (III,19), feltárja rendkívüli fontosságát eme könyvnek, mint ami a Trika Shaivizmus esszenciája!

Így eme szöveg, amit Vasugupta írt, véget ért. A következő negyedik fejezet tartalmazza a stanzát, amit a ragyogó Kallaṭa írt, valamint a stanzát, amit Vasugupta írt, Kṣemarāja szerint, ahogy azt már írtam. Jöjjön jólét minden létező számára, akik életüket a Nagy Úr Paramaśiva imádatára és szolgálatára áldozzák!

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.

Vissza III. 1-10

Folytatás IV. 1-2

Írj kommentet