Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 3. Fejezet (aforizmák 11- 19) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás

 Bevezetés

Ez a második és utolsó, 9 aforizmát tartalmazó oldal a 19 aforizmából, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami a Vibhūtispanda-tól szól, avagy a Spanda-ból feltáruló természetfeletti erőkről). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha szeretnél egy részletes kifejtést, keresd fel ezt az oldalt "Scriptures (study)|Spandanirṇaya" a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--)hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 11. Aforizma

Amikor (egy Yogī), úgymond, vágyik arra, hogy lásson minden dolgot, megmaradva (mindazt)áthatván, akkor, mi (értelme van) (erről)többet mondani ? Meg fogja tapasztalni (azt) saját maga !||11||

Magyarázatok átugrása

¹ Amikor a yogī elmeríti azonosulását a fizikai testtel az Unmeṣa-ban -két fajta éberség közötti állapot, Kṣemarāja szerint, vagy két gondolat közötti állapot, mások szerint-, vagyis amikor átalakítja azonosulását 'Én vagyok a test' formájában, 'Én vagyok Spanda' azonosulássá. Mivel Spanda Svātantryaśakti (a Szabadság Ereje), eléri az Azzal való teljes azonosulást, ami megfelel a Felszabadulás elérésének.

² Itt Vasugupta arról a yogī-ról beszél, aki a Śāmbhavopāya útján halad (nincs támasz a koncentrációhoz). Arra vágyik, hogy realizálja az egységet saját Énje és minden őt körülvevő objektum között. Hogy ezt elérje, először kiüríti az elméjét a gondolatoktól és belép a Paśyantī-ba, a beszéd állapota, ahol csak 'kontempláció' van jelen, bármiféle megkülönböztetés nélkül, mint pl.: egy egy edény, ez egy kanna, stb. Ez a Paśyantī állapotában történik, ami híján van bármiféle felosztottságnak, lévén a yogī arra vágyik, hogy minden objektumot saját Énjével egységben tapasztaljon. Bizonyosan, mivel ő a Felszabadulás határán van, nincs más mondanivaló. Mindenesetre, a bölcs Kṣemarāja még hozzátesz valamit:

Megemlíti, hogy a 'minden objektum' kifejezés minden objektumra vonatkozik, ami beletartozik a 36 tattva-ba vagy a megnyilvánulás kategóriáiba, ahogy azt a Trika Shaivizmus tételezi. Eme samādhi vagy elmerülés állapotában, a yogī megmarad, mint az Úr Sadāśiva (3. tattva, ami a Paśyantī beszéd székhelye), minek tapasztalata meghatározatlan (vagyis nem felosztott)az 'Én vagyok minden' formájában. Megemíti, hogy eme egység állapot minden objektummal először egy folyamata a belső Énjre való szüntelen éberségnek (egy folyamat, melyben gondolatok használatosak), és végül eme belső tudatosság kiterjedése az egész univerzumra (egy folyamat, ami gondolatok nem használatosak). Amikor ez így történik, nincs haszna erről további kifejtésnek! Meg fogja tapasztalni Paramaśiva-t a végén -kinek Tudása --Paramaśiva Tudása-- elnyel minden (tudható)objektumot azonnal- a Legfőbb Gyönyör formájában, ami a minden objektummal való egység tapasztalatából tárul fel.

fel

 12. Aforizma

Látván tudás által, mindazt mi az egyén saját tapasztalásának körében van, ébernek kell maradnia az egyénnek (és)mindent egy helyre tennie --a Spanda-ba--. Következésképpen, nem árthat neki más ||12||

Magyarázatok átugrása

¹ Minden módszer-csoport, melyet egy fejlett yogī használ, hogy elérje a Suprabuddha állapotát (a tökéletesen felébredett állapotát, aki szüntelen realizálja a Spanda-t), be lesz mutatva Vasugupta által eme bevezető után. Vasugupta emellett emlékezteti a tanítvány szívét a számtalan objektumra, amiket áthat a Spanda. Ez az oka annak, hogy a fejlett yogī útja a Śāmbhavopāya, amiben a gyakorló eléri akarata által az egységet minden objektummal, bármiféle támasz nélkül, mely bármire is koncentrálna. Ez teljesen tiszta a kommentár elolvasásából is!

² Emlékezz, hogy Vasugupta és Kṣemarāja egy fejlett yogī-ról beszél, aki a legmagasabb úton (Śāmbhavopāya)jár. A prabuddha vagy részlegesen felébredett (aki kizárólag a három tudatállapot elején és végén tudatos a Spanda-ról)most sürgetve van, hogy éberré váljon a Spanda-ról az ébrenlét, álom és mély-alvás középső állapotaiban is. Miért? Hogy elérje a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett állapotát.

És hogyan kell ezt megtenni? Az Akarat Erőt (Icchāśakti)használva. Milyen módon? Látván minden objektumot maga körül, miközben emlékezik a tanítása, amit jelen szöveg a II,4-ben adott, vagyis hogy nincs állapot, mely ne lenne saját Énje, akár szóban, mi egy objektumot határoz meg vagy objektumokról szóló gondolatokban vagy magukban az objektumokban. Úgy kell tekintenie mindezeket a dolgokat, mint amik kizárólag Spanda, ami az egyén saját Énjének esszenciája. Ezt jelenti a mindent egy helyre tevés, a Spanda-ba helyezés, avagy Śakti-ba helyezés, aki egy Śiva-val. Tehát, mindez a kezdeti, középső és végső szakasza a tudatosság három állapotának, csupán csak megalvadása vagy megszilárdulása a Tudatosság Ízének.

Így, az egyén nem lehet kitéve semmiféle gondnak bárki más által, mert a 'más' úgy kerül felismerésre, mint az egyén saját Énje. Ez a jelentés.

³ A mindennel való egyesülés folyamata szépen meg van fogalmazva Utpaladeva által a Saṁgrahastotram (konklúzióként szolgáló Himnuszok)névre hallgató, XIII. Fejezet, 16. aforizmájában az ő Śivastotrāvalī-jában. A jelentés tiszta egyszerű olvasás útján is.

fel

 13. Aforizma

Az, kinek ragyogását elvette Kalā, az élvezett vagy használt --azaz imába zuhant-- az erők csoportja által, melyek a szavak sokaságából származnak. (Ezért,)ő úgy nevezett, mint paśu vagy korlátolt létező ||13||

Magyarázatok átugrása

¹ Az, aki így aggódik, nem más, mint a tipikus okos ember, aki kész tönkrezúzni a nem-dualitást a nem-dualitás által. Azt reagálhatom: 'Miért kérdezi mindezt, ha csupán egyetlen Én létezik?'. Nyilvánvaló, hogy a Nagy Úr Játéka. Azt játszha, hogy kötött, végül újra eléri a Felszabadulást. Ez nagyon egyszerűen érthető. Az ostobaságnak nincs vége, tudod, és mindegyikük ráadásul a Nagy Úr szintén. Mindenesetre, Vasugupta nálam kedvesebb és válaszol erre az ostoba kérdésre a 13. aforizma által, és a folyamatban kifejti a kötöttség és a kötött természetét.

² Itt Kṣemarāja idéz egy stanzát a Svacchandatantra-ból, ahogy azt maga el is mondja, de minden igyekezetem ellenére nem találtam meg ezt a stanzát a Svacchandatantra azon verziójában, amivel rendelkezem. Ötletem sincs miért, de talán olyan verziót használt, ami mára elveszett.

A Svacchandatantra eme stanzája, a jól ismert Pañcakṛtya-t vagy ötrétű aktust tanítja, amit Paramaśiva kivitelez. Kṣemarāja azért idézi, hogy megerősítse, Maga az Úr az, aki játssza a megkötést és a megkötöttséget. Őt átöleli Legfőbb Ereje, az Ő Svātantryaśakti-ja vagy Abszolút Szabadságának Ereje, vagyis Ő mindig fel van ruházva Szabadsággal. A szövegekben, Őt különböző nevekkel illetik, amit Kṣemarāja megerősít. Mindenesetre nem értek vele egyet a 'Spanda' név tekintetében, mint Legfőbb Vibráció. Ez a név valójában Śakti-t jelzi. 'Lalita' azt jelenti 'a Szépséges, aki szeret játszani', és megint, ez a név általában Śakti-t jelzi (a 'Lalitā' főnév feminin formájában). Furcsa hiba, szerény véleményem szerint. 'Īśvara' (az Úr)korrekt. És így tovább!

³ Az Ő Svātantryaśakti-j (Az Abszolút Szabadság Ereje)vagy szimplán Śakti, sok névvel illetett a szövegekben: Parā (a Legfőbb), Matsyodarī (Hal-hasú, mert Ő telve van Vibrációval), Mahāsattā, (a Nagy Létező, pl.: a Legfőbb Én-tudatosság), Sphurattā (Villanó Tudatosság), Ūrmi (Hullám), Sāra, (esszencia), Hṛdaya (Szív), Bhairavī (Bhairava Ereje), Devī (Úrnő), Śikhā (Láng) ,stb.

⁴ Kṣemarāja kifejtette a Szanszkrit ABC-t és azok kapcsolatát a tattva-kkal és śakti-kkal, miközben kommentál a Śivasūtravimarśinī II, 7-ben. Továbbá, három dokumentumot szántam fordítása teljes kifejtésének: First Steps (4), First Steps (5)és First Steps - 1 (függelék). Így, ennek elolvasásából érthető, hogy Kṣemarāja miért írja le így Śakti-t. Ő mindig aktív, sohasem szűnik meg egyetlen pillanatra sem. Ő a Nagy Mantra (Aham), ami kiejthetetlen. Az olvasó azt gondolhatná, hogy mivel a Nagy Mantra Aham, azért az nem kiejthető. Nem! Ez csupán egy módja a Nagy Mantra jelzésének, de ez a Nagy Mantra egyáltalán nem kimondható abban a formában, ami Ő Maga. Az Aham szó csupán csak ad egy kapaszkodót eme kiejthetetlen Valósághoz, a szavak síkján. Mindenesetre ez az Aham (a szó)sohasem a Nagy Mantra, annak Valójában.

És Ő Akrama vagy fokozatosságtól mentes. Ő azonnali, mert abban a pillanatban, amikor realizálni akarod saját esszenciális természetedet, mint a Nagy Úr, Ő ott van veled Aham-ként. Nincs jelen fejlődési folyamat az Ő nem-duális természetében. Minden vélt fejlődési folyamat, amin egy yogī keresztül meg, az Ő máyikus aspektusában létezik, de nem az Ő Magjában. Ezért van az, hogy ha spirlituális intelligens vagy, nincs szükséged semmiféle speciális praxisra. A Felszabadulás azonnali ha elég intelligens vagy. Ám, sajnos, a legtöbb yogī nem ilyen intelligens és ők ennek következtében a különböző spirituális praxisok óceánjába zuhannak. Ők le vannak tolva az Ő fokozatossággal (krama)teljes aspektusába. Ez az Ő mayikus aspektusa. Ebben az aspektusban jelen van az univerzum zavartalan megnyilvánulása, fennmaradása és visszavonódása.

Végül itt, a 'hat út'-ként ismert témakör teljesen ki lett fejtve általam a következő dokumentumban: Trika: The Six Courses.

⁵  Bár Śakti teljesen mozdulatlan, mint az Ő Ura (Śiva), Ő mégis mozog. Ez nem érthető meg általános elmével, mert ez túl van az elme körén. Emellett, Ő úgy is nevezett, mint Spanda, mert Ő vibrál (a 'spand': vibrálni, 'lüktetni' gyökből).

⁶ Śakti első mozzanata az Ő Icchāśakti-vá (Az Akarat Ereje)való transzformálódása. Abhinavagupta és mások ezt az Erőt a 2. Tattva-ba (Śaktitattva Maga)teszik, ám mások inkább a 3. Tattva-hoz (Sadāśivatattva). Később, úgy mond, lévén nincs idő most ebben a folyamatban, Icchāśakti Jñānaśakti-vá (a Tudás Ereje)és Kriyāśakti-vá (Az Aktivitás Ereje)válik. Abhinavagupta és más szerzők szerint, a Jñānaśakti domináns a 3. tattva-ban, míg mások őt a 4. tattva-val (Īśvaratattva)azonosítják. Emellett, Abhinavagupta és mások szerint a Kriyāśakti a 4. tattva-ban honol, míg más szerzők őt az 5. tattva-ba (Sadvidyātattva)teszik.

Emellett, Śakti, úgy mond dupla vagy kettős, mert Ő magánhangzókká és mássalhangzókká válik. Majd Ő kilencrétűvé és ötvenrétűvé válik (kilenc varga vagy a Szanszkrit ABC betűinek csoportja és az ötven betű, amiket ezek tartalmaznak. Általánosan, nyolc varga vagy betűcsoport létezik, de Kṣemarāja a 'kṣa' betűt (ami általában a nyolcadik csoportban szerepel --a sziszegők vagy Śa-varga--), úgy tekinti, mint aminek saját csoportja van (a kilencedik, aminek Ő az egyetlen tagja). Amikor a Szanszkrit nyelvtant tanulod, olykor láthatod, hogy a 'ha' mássalhangzó nem szerepel a sziszegők csoportjában. Lássuk mindezt egy táblázatban, ami megmutatja a betűk hagyományos sorrendjét:

Tehát, ebben az esetben, Kṣemarāja kilenc varga-ról vagy betűcsoportról beszélt, mert úgy tekinti a 'kṣa' betűt, mint ami saját csoportját, a kṣa-csoportot alkotja. Olykor szintén, a 'ha' betű is úgy jelenik meg, mint ami el van szigetelve a Sziszegőktől (Śa-csoport)és saját csoportját formálja. Mindenesetre, sosem hallottam 10 varga-ról, csak 9-ről, mint maximum. Ezért, a varga-k száma 8 vagy 9, annak fényében hová pozicionáljuk a 'kṣa' betűt.

És most, a híres 50-es számmal kapcsolatosan, ami a Szanszkrit ABC betűinek teljes száma. Nézzük igaz e: 16 magánhangzó (nézd a táblázatot felül)és 34 mássalhangzó. Ez pontosan 50! Ám, itt a szomorú hír: Ez csupán ebben az ideális filozófiai keretben igaz, amiben most dolgozunk. Néha láthatod a Szanszkrit nyelvtankönyvekben, hogy a 'kṣa' betű nincs hozzáadva. Miért? Mert tény, hogy az nem egy valódi betű, csak egy összetétel (kombinációja két vagy több mássalhangzónak), mely a 'ka' és a 'sa' betűkből jött létre. Meglepetés! Így, a betűk valódi száma 49.

Emellett, néhány Szanszkrit nyelvész (, mint én is) nem tekinti a 'ḹ'-t (hosszú ḷ)valódi magánhangzónak. Miért? Két okból: (1)Mert azért lett kitalálva, hogy rövid-hosszú párosok kompatibilitása megmaradjon (2), valamint azért, mert lényegében a gyakorlatban sosem használt. Így, ezek a nyelvészek nem tekintik az ABC részének. Ezért, a betűk száma 48.

Továbbá, egyes nyelvészek szerint csupán 9 magánhangzó van (a, i, u, ṛ, ḷ, e, o, ṁ és ḥ --az ABC-ben az ṁ és ḥ, aṁ és aḥ-nak van írva, hogy kiejthetők legyenek--), míg a fennmaradó 7 (ā, ī, ū, ṝ, ḹ, ai és au)csupán kiterjedése az eredeti magánhangzóknak, vagy mondjuk 'ai' és 'au' esetében, azok úgy keletkeznek, hogy 'a'-t adunk az 'e'-hez és 'o'-hoz, így: a + e = ai; a + o = au. És emellett elvetik a 'kṣa' összetételt is. Összességében, csupán 9 magánhangzóról beszélnek és 33 mássalhangzóról. Ez 42 Szanszkrit betűt tesz ki. Igen ez érvényteleníti az '50'-es számot, de az élet nehéz, tudod. A tudás semmilyen terepén nem ilyen egyszerűek a dolgok. Amikor megnézed egy szakértővel, könnyedén találkozhatsz további bonyolításokkal, amik tönkreteszik a napod. OK, de most, tekintsük az 'ideális filozófiai keretet' ahol a Szakszkrit betűk a Trika-n belül tanulmányozottak, és így a Szanszkrit betűk száma 50.

Végül, Kṣemarāja bölcs szerint, Ő (Śakti)hármasság válik, (Aghorā-k (nem félelmetesek), Ghorā-k (félelmetesek)és Ghoratarī-k (nagyon félelmetesek)- és végrehajtják a híres ötrétű aktusát (Pañcakṛtya) az univerzum megnyilvánulásának, fennmaradásának és visszavonódásának, együtt az egyén saját esszenciális természetének elfedésével és annak feltárásával. Ki fogom fejteni ezt a három istennő csoportot a 8. megjegyzésben. Most, ennyi elég.

⁷ Most ki fogom fejteni ezt a bonyolult témakört neked. Előbb azonban el szeretném mondani, hogy a Mālinīvijayatantra egy másik verziójában más található: Meg fogom mutatni az által, hogy mindkét verziót közlöm, azt amit Kṣemarāja idézett és azt is, amit én idézek itt. A végső jelentés nem változik lényegesen. Először Kṣemarāja verziója a Spandanirṇaya-jából. Jelezni fogom a stanzák a megfelelő számozás (mindegyik a Tṛtīyo'dhikāraḥ'-ba vagy 'Harmadik fejezetben' található. Emlékezz, hogy Kṣemarāja átlépte a teljes 14. stanzát, valamint a 12. stanza második felét. Továbbá, az itt említett 16. stanza-nak csak az első felét hozza. OK, kezdjük:

És ha nem tudod olvasni a Devanāgarī-t (Szanszkrit jelek), itt az IAST verzió:

Yā sā śaktirjagaddhātuḥ kathitā samavāyinī|
Icchātvaṁ tasya sā devī sisṛkṣoḥ pratipadyate||5||
Saikāpi satyanekatvaṁ yathā gacchati tacchṛṇu|
Evametaditi jñeyaṁ nānyatheti suniścitam||6||
Jñāpayantī jagatyatra jñānaśaktirnigadyate|
Evaṁ bhavatvidaṁ sarvamiti kāryonmukhī yadā||7||
Jātā tadaiva tadvastu kurvatyatra kriyocyate|
Evameṣā dvirūpāpi punarbhedairanantatām||8||
Arthopādhivaśādyāti cintāmaṇiriveśvarī|
Tatra tāvatsamāpannā mātṛbhāvaṁ vibhidyate||9||
Dvidhā ca navadhā caiva pañcāśaddhā ca mālinī|
Bījayonyātmakādbhedāddvidhā bījaṁ svārā matāḥ||10||
Kādayaśca smṛtā yonirnavadhā vargabhedataḥ|
Pṛthagvarṇavibhedena śatārdhakiraṇojjvalā||11||
Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate||12||
Vargāṣṭakamiti jñeyamaghorādyamanukramāt|
Tadeva śaktibhedena māheśvaryādi cāṣṭakam||13||
Śatārdhabhedabhinnā ca tatsaṅkhyānāṁ varānane|
Rudrāṇāṁ vācakatvena kalpitā parameṣṭhinā||15||
Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānāmanukramāt||16||

És most azon verzió stanzái, ami nekem van meg. Jelezni fogom a különböző olvasatokat sötétbarnával (és félkövér betűvel), kizárólag az IAST transzliterációban (mivel nem túl pontos művelet kiemelni a Devanāgarī, legalábbis azzal a fonttal, amit használok) :

És most az IAST verziója a megfelelő kiemelésekkel:

Yā sā śaktirjagaddhātuḥ kathitā samavāyinī|
Icchātvaṁ tasya sā devi sisṛkṣoḥ pratipadyate||5||
Saikāpi satyanekatvaṁ yathā gacchati tacchṛṇu|
Evametaditi jñeyaṁ nānyatheti suniścitam||6||
Jñāpayantī jagatyatra jñānaśaktirnigadyate|
Evaṁbhūtamidaṁ vastu bhavatviti yadā punaḥ||7||
Jātā tadaiva tattadvatkurvatyatra kriyocyate|
Evaṁ saiṣā dvirūpāpi punarbhedairanekatām||8||
Arthopādhivaśādyāti cintāmaṇiriveśvarī|
Tatra tāvatsamāpannā mātṛbhāvaṁ vibhidyate||9||
Dvidhā ca navadhā caiva pañcāśaddhā ca mālinī|
Bījayonyātmakādbhedāddvidhā bījaṁ svārā matāḥ||10||
Kādibhiśca smṛtā yonirnavadhā vargabhedataḥ|
Prativarṇavibhedena śatārdhakiraṇojjvalā||11||
Bījamatra śivaḥ śaktiryonirityabhidhīyate||12||
Vargāṣṭakamiha jñeyamaghorādyamanukramāt|
Tadeva śaktibhedena māheśvaryādi cāṣṭakam||13||
Śatārdhabhedabhinnānāṁ tatsaṅkhyānāṁ varānane|
Rudrāṇāṁ vācakatvena kalpitā parameṣṭhinā||15||
Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānamanukramāt||16||

És most mutatom a fordítást, amit fent készítettem (azon aforizmákét, amiket Kṣemarāja idézett a Spandakārikā-k harmadik fejezete 13. stanzájához írt, jelen kommentárjában). Nem tudom számozni őket, hogy tisztábbá tegyem a dolgot, mert a szöveg a fordításban egyik stanzából a másikba folyik (ez gyakori az irodalomban), vagy a szöveg egyik stanzáról a másikra folytatódik. Ha szöveg izolálható volna minden stanzában, akkor tudnék számozni különösebb gond nélkül. Sajnos jelenleg nem ez a helyzet:

Az Erő, mely a világ Teremtőjéhez tartozik, úgymond inherens (Benne) . Eme Úrnő eme Teremtő Akaratává változik, (amikor) Ő úgy dönt, hogy megnyilvánítja (az univerzumot).

Figyelj, hogyan változik Ő számossá, miközben Ő egy :

Bejelentvén meghatározását annak, hogy 'Ez a tudható vagy objektum ilyen, (és) nem másmilyen !', Ő úgy nevezett, mint a Tudás Ereje ebben a világban .

Amikor Ő az aktivitás felé orientálódik, (mint) 'Legyen hát mindez !', akkor, létrehozván azt a dolgot itt --ebben a világban--, Ő úgy nevezett, mint az Aktivitás (Ereje) .

Így, bár Neki két (fő) formája van, Ő mindazonáltal át megy végtelen változásokon, megfelelően a (vágyott) objektum jellemzőinek. (Következésképpen, eme) Úrnő olyan, mint egy gondolat-drágakő --amikor birtoklójának minden vágyát teljesíti--.

Majd, (amikor az Úrnő) először felölti az anya kondícióját, Ő felosztódik két módon és kilenc módon, és, (amikor egy ilyen Úrnő osztott) ötven részre, (Ő) a fűzér hordójává válik (mely a Szanszkrit ABC ötven betűjéből áll).

A bīja-ból (és) yoni-ból álló osztállyal, Ő megjelenik két módon. A magánhangzók úgy mond a bīja vagy mag. Ka, stb.-vel, Ő úgy mond yoni vagy méh --vagyis a mássalhangzók, yoni-nak vannak tekintve--. (Ezért, ) a varga-k vagy betűcsoportok osztályainak megfelelően, (Ő megjelenik) kilenc módon .

(És) a betűk osztályainak megfelelően -elkülönülően-, Ő ragyog, mint ötven sugár --lévén a Szanszkrit ABC ötven betűből áll--. Ebben a (kontextusban) bīja --magánhangzó-- (és) yoni --mássalhangzó-- úgy nevezett, (mint) Śiva (és) Śakti .

A 'betűk nyolcas csoportja ' úgy ismert, mint Aghorā, stb. sorrendben. És eme bizonyos (betűk nyolcas csoportja), a śakti-k vagy erők osztályainak fényében, nyolc (istenséggel) bír, (mint) Māheśvarī, stb. .

Emellett, óh Szép-arcú !, Ő feloszlott ötven osztályra a Legfőbb Úr által, jelezvén a Rudra-kat, kiknek száma ennyi --azaz ötven--. És ugyanígy, (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat -kiknek száma ennyi --azaz ötven--, rendre ||

És most lefordítom a némileg más jelentéssel bíró verziót (az előzőhöz képest), és ezzel egy időben, jelezni fogom különböző színek és félkövér betűk használatával való kiemeléssel azokat a részeket, ahol különbség van a két verzió között. A jelentés nem tér el lényegesen:

Az Erő, mely a világ Teremtőjéhez tartozik, úgymond inherens (Benne) . Óh Úrnő, Ő eme (Teremtő) Akaratává változik, (amikor) Ő úgy dönt, hogy megnyilvánítja (az univerzumot) .

Figyelj, hogyan változik Ő számossá, miközben Ő egy :

Bejelentvén meghatározását annak, hogy 'Ez a tudható vagy objektum ilyen, (és) nem másmilyen !', Ő úgy nevezett, mint a Tudás Ereje ebben a világban .

Bár , amikor Ő úgy látszik, (mint) 'Legyen ez a dolog hát !', akkor, létrehozván azt --az említett dolgot-- így itt --ebben a világban--, Ő úgy nevezett, mint az Aktivitás (Ereje) .

Így, bár eme bizonyos (Úrnőnek) két (fő) formája van, Ő mindazonáltal át megy számos változásokon, megfelelően a (vágyott) objektum jellemzőinek. (Következésképpen, eme) Úrnő olyan, mint egy gondolat-drágakő --amikor birtoklójának minden vágyát teljesíti--.

Majd, (amikor az Úrnő) először felölti az anya kondícióját, Ő felosztódik két módon és kilenc módon, és, (amikor egy ilyen Úrnő osztott) ötven részre, (Ő) a fűzér hordójává válik (mely a Szanszkrit ABC ötven betűjéből áll).

A bīja-ból (és) yoni-ból álló osztállyal, Ő megjelenik két módon. A magánhangzók úgy mond a bīja vagy mag. Ka, stb.-vel , Ő úgy mond yoni vagy méh --vagyis a mássalhangzók, yoni-nak vannak tekintve--. (Ezért, ) a varga-k vagy betűcsoportok osztályainak megfelelően, (Ő megjelenik) kilenc módon .

(És) minden betű osztályának megfelelően -elkülönülően-, Ő ragyog, mint ötven sugár --lévén a Szanszkrit ABC ötven betűből áll--. Ebben a (kontextusban) bīja --magánhangzó-- (és) yoni --mássalhangzó-- úgy nevezett, (mint) Śiva (és) Śakti .

A 'betűk nyolcas csoportja itt ' úgy ismert, mint Aghorā, stb. sorrendben. És eme bizonyos (betűk nyolcas csoportja), a śakti-k vagy erők osztályainak fényében, nyolc (istenséggel) bír, (mint) Māheśvarī, stb. .

Emellett, óh Szép-arcú !, Ő létrehozott Legfőbb Úr által, jelezvén a Rudra-kat, kiknek száma ennyi, vagyis az ötven különböző osztály (amit Ő felölt a Szanszkrit ABC ötven betűjének formájában). És ugyanígy, (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat -kiknek mennyisége felér ehhez a számhoz --vagyis ötven-- --a Szanszkrit struktúra itt elég zavaros mindenesetre-- - rendre ||

Az utolsó szakasz ezzel a 'tatsaṅkhyānam'-mmal kissé zavaros, de helyes lehet, ha emlékszünk rá, hogy a Szanszkrit számos szövegben rendkívül zavaros, nagyon sokszor. Vagy, lehet egy íráshiba is, és a kifejezés valójában olyan, mint a Kṣemarāja által idézett verzióban, vagyis 'tatsaṅkhyānām', ami sokkal jobbnak tűnik a 'Szanszkrit struktúra' szempontjából, mivel az egyezik a 'śaktīnām'-mmal a (többes szám) Birtokos esetben. OK, folytassuk tovább most és miért ne, hozzáadhatjuk a 14. stanza-t is és a 12. stanza második felét, valamint a 16. stanzát is, csak a jókedv végett. Ahogy láthattad fent a 16. stanza esetében Kṣemarāja tisztán elhagyta azt egy később kiderülő ok miatt, ami fennmaradó fordításom után lesz olvasható. Lássuk.

A teljes 12. aforizma feltárásra kerül most (a második résszel együtt, amit félkövér és zöld betűvel fordítok) :

Ebben a (kontextusban) bīja --magánhangzó-- (és) yoni --mássalhangzó-- úgy nevezett, (mint) Śiva (és) Śakti. És a Śakti-ja --Ereje-- Śambhu-nak , aki --vagyis Śakti-- a Totalitás , úgy dicsőített (a szövegekben), mint a Jelző ||12||

Bár Śiva Ereje Minden, mégis Ő (Śakti) főleg Az, aki jelez (a Szubjektum) és nem az, ami jelezve van (az objektum). Ez az Ő Misztériuma.

És most, a teljes 14. aforizma feltárásra kerül (nincs szükség félkövér és zöld betűkre, mivel ez egy teljes aforizma, nem egy részlet) :

Ők --vagyis a nyolcas betűcsoportok nyolc istensége-- úgy tudott, mint akik (a következők): 'Māheśī --úgy is ismert, mint Māheśvarī-- és Brāhmaṇī -- úgy is ismert, mint Brāhmī--, valamint Kaumārī (és) Vaiṣṇavī ; Aindrī --vagy Indrāṇī-- és Yāmyā --szintén Vārāhī--, (együtt) Cāmuṇḍā-val és Yogīśī-vel --ki úgy is ismert, mint Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī '||14||

De, a stanzában megadott sorrend nem valós sorrendje az istenségeknek a vonatkozó varga-k vagy betűcsoportok fényében. A stanzában a szerző (Śiva) olyan sorrendben hozza az úrnők neveit, ami megfelel a versmérték követelményeknek. Mit értek ez alatt? A stanzában magadott sorrend a következő:

1. Māheśī vagy Māheśvarī
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī
3. Kaumārī
4. Vaiṣṇavī
5. Aindrī vagy Indrāṇī
6. Yāmyā vagy Vārāhī
7. Cāmuṇḍā
8. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī

De a valódi sorrend így néz ki:

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī
3. Māheśī vagy Māheśvarī
4. Kaumārī
5. Vaiṣṇavī
6. Yāmyā vagy Vārāhī
7. Aindrī vagy Indrāṇī
8. Cāmuṇḍā

Most pedig, hogy tisztázzuk ezt a bonyolult témakört, megmutatom az istenségeket (helyes sorrendben), együtt a vonatkozó varga-kkal vagy betűcsoportokkal:

 Most már teljesen tiszta!

És mi a helyzet a 16. aforizma hiányzó második felével? Követem az előző procedúrát, amit végigvittem az előző, 12. aforizmánál, de azt a verziót használom ami számomra elérhető, vagyis nem azt, amit Kṣemarāja idézett:

Tadvadeva ca śaktīnāṁ tatsaṅkhyānamanukramāt|
Sarvaṁ ca kathayiṣyāmi tāsāṁ bhedaṁ yathā śṛṇu||16||

És ugyanígy, (Ő újra ötven rétűvé válik a Legfőbb Úr által, jelezvén) a śakti-jait (az ilyen Rudra-knak) --vagyis az ünnepelt Rudrāṇī-kat -kiknek mennyisége felér ehhez a Kṣemarāja számhoz --vagyis ötven-- --a Szanszkrit struktúra itt elég zavaros mindenesetre-- - rendre. említeni fogom minden együtt, azok --a śakti-k-- osztályaival ; figyelj ! ||16||

Így, már érted hagyta ki Kṣemarāja az aforizma második felét. Az ötven Rudra ötven neve említve lett a 17. aforizmában. Közölni fogom a neveiket hamarosan, de először ki kell fejtsem ezeket az aforizmának, amiket a bölcs Kṣemarāja idézett (a 3.5-től 3.16-ig) :

Az Úr Ereje inherens Benne, vagyis Ő ’természetesen’ Hozzá tartozik. Nincs ebben semmi mű. Amikor Ő úgy dönt, hogy manifesztálni kívánja az univerzumot, Ő (Śiva) Akarat Erejévé válik, hogy létrehozza az univerzális megnyilvánulást. Majd, Ő a Tudás Erejévé válik, így érezvén: ’Ez a tudható vagy objektum ilyen és nem másmilyen!. Végül, amikor ő próbálja aktualizálni az univerzumot, ami csupán egy idea volt a Legfőbb Én Elméjében, Ő az Ő Cselekvő Erejévé válik. Így érezvén: ’Legyen hát mindez!’.

És eme első mozzanat után, Neki fel kell öltenie a teremtés minden aspektusát. Ilyen módon, Ő dolgok milliárdjaivá válik. Ám, mindenesetre, Ő nem válik soha semmivé, mert Ő maradéktalanul egy az Ő Urával (Paramaśiva). Ő úgy nevezett, mint ’gondolat-drákagő’, mivel teljesíti Mesterének minden vágyát.

Egy magánhangzó úgy nevezett, mint ’bīja’ vagy ’mag’, mert az megtermékenyíti a ’yoni-t’ (szó szerint méh), ami a mássalhangzó. Ez teljesen érthető, amennyiben így tekintesz a mássalhangzókra: Nem tudod kiejteni őket magánhangzó nélkül. Például, ’k’...hogy ejted ki helyesen magánhangzó nélkül? Nem lehetséges helyesen kiejteni egy magánhangzó segítsége nélkül. Mondjuk: ’ka’... most már kiejthető. Így, a magánhangzók magok, amik a mássalhangzókat vagy a méhet termékennyé teszik. Magánhangzók nélkül a mássalhangzók olyanok, mint a meddő nő, képtelenek teremteni.

Śiva a magánhangzó és Śakti a mássalhangzó ebben a sémában. Igen, minden Śiva végül, mert Śiva és Śakti egyek. Ez az egy Valóság feloszlik két részre, de csak azok taulmányozása végett.

A Mālinīvijayatantra egyik idézett aforizmájában ki van mondva, hogy Ő feloszlik kilenc (navadhā) részre. Ez a varga-k vagy betűcsoportok istenségeire vonatkozik, de most kilencnek számoljuk, a Kṣa-varga elkülönítése miatt. Nézd:

Most a Kṣa-varga alkotja a legújabb 9. varga-t. Amikor Śakti megjelenik ilyen módon, egy új istenség tárul fel: Śiva-Śakti. Eme úrnő válik uralkodójává az A-varga-nak (a magánhangzók csoportja), és a másik úrnő (az, amelyik korábban az A-varga felett honolt), válik uralkodójává az új Kṣa-varga-nak. Nézd az előző sorrendet (amennyiben a Szanszkrit ABC 8 varga-ra van osztva) :

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī vagy Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā vagy Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī vagy Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)

De ha a Kṣa-varga (a kilencedik betűcsoport) létrejön, akkor a sorrend némileg megváltozik (kiemeltem félkövérrel a változásokat) :

1. Śiva-Śakti (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī or Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī or Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā or Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī or Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)
9. Yogīśī or Yogīśvarī or Mahālakṣmī (Kṣa-varga uralkodója)

Most, visszatérve a hagyományos 8 varga-hoz: A nyolcas betűcsoport vagy varga úgy ismert, mint Aghorā-k (nem félelmetesek), Ghorā-k (félelmetesek) és Ghoratarī-k (nagyon félelmetesek), vagyis ez a csoport Aghorā-val kezdődik és folytatódik az istenségek két fennmaradó csoportjával. Bár, ahogy elmondtam az előző megjegyzésben, ki fogom fejteni ezt a három aspektusát az egyetlen Úrnőnek a következő megjegyzésben. És ezen varga-k vagy betűcsoportok mindegyike rendelkezik egy bizonyos uralkodó istenséggel, ahogy az már fentebb mutattam.

Az Úr Ereje a Szanszkrit ABC 50 betűvé válik, mindegyiknek van két speciális uralkodó istensége (Rudra és Rudrāṇī). 16 Rudra vagy és 16 Rudrāṇī a magánhangzók számára és 34 Rudra (plusz 34 Rudrāṇī) a mássalhangzók számára. A Mālinīvijayatantra 3.16 aforizmájának végén, Śiva azt mondta, hogy Ő említeni készül minden Rudra nevét (lásd a stanzát fentebb). Remek, Ő megteszi ezt a 3.17, 3.18 stanzákban, stb. Csak a Rudra-k neveit fogom megadni, mert hölgyeik nevei (a Rudrāṇī-k) könnyedén létrehozható a férfinemű főnév, mely névként működik, átalakításával annak női formájára (pl.: Jaya -à Jayā). Ezek a Rudra-k és feleségeik örökkön felszabadultak, vagyis sosem kaptak Felszabadulást, mert eleve így jöttek létre, a kezdetektől fogva:

OK, gondolom már tisztább ez a bonyolult témakör egy kicsit, részletes kifejtésem után!

⁸ A Mālinīvijayatantra (3.31 - 3.33) stanzacsoportjával kapcsolatosan, van egy másik olvasat, de csupán a 3.31-el kapcsolatosan. Meg fogom ezt mutatni a két verzió (a Kṣemarāja által a Spandanirṇaya-ban idézett és a számomra elérhető) összehasonlításával. Hogy ezt meg tudjam tenni, a korábban használt módszert fogom alkalmazni. Nézzük a Kṣemarāja által idézett verziót, mind Devanāgarī-val és IAST-tal:

Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāstu tāḥ||31||
Miśrakarmaphalāsaktiṁ pūrvavajjanayanti yāḥ|
Muktimārganirodhinyastāḥ syurghorāḥ parāparāḥ||32||
Pūrvavajjantujātasya śivadhāmaphalapradāḥ|
Parāḥ prakathitāstajjñairaghorāḥ śivaśaktayaḥ||33||

És most a verzió, amivel én rendelkezem, kiemelve a különbségeket félkövérrel és sötétbarna színnel (csak az IAST verzióban) :

Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāḥ smṛtāḥ||31||
Miśrakarmaphalāsaktiṁ pūrvavajjanayanti yāḥ|
Muktimārganirodhinyastāḥ syurghorāḥ parāparāḥ||32||
Pūrvavajjantujātasya śivadhāmaphalapradāḥ|
Parāḥ prakathitāstajjñairaghorāḥ śivaśaktayaḥ||33||

Szerencsére, a különbség mindkét esetben minimális. OK, most a fordítás kerül összehasonlításra félkövér és zöld színek használatával kiemelve a változást:

A ghoratarī-s --szó szerint a legfélelmetesebbek--, azok, akik átölelik a Rudra lelkeket --felszabadult lelkeket--, lehajítják az individuális lelkeket, akik objektumokon csüngnek lentebb és lentebb, bizonyosan aparā-k vagy nem legfőbbek .

A Ghorā-k –szó szerint félelmetesek--, akik, létrehozván, mint korábban, a vegyes tettek –jó és rossz tettek vegyesen-- gyümölcseihez való ragaszkodást, gátolják a Felszabadulás útját, parāparā-k --részben legfőbbek, részben nem legfőbbek-- .

Az Aghorā-k --szó szerint nem félelmetesek--, Śiva Erői adományozzák, mint korábban, Śiva Állapotának gyümölcsét a korlátolt létezők --szó szerint rovarok-- sokaságának. Ők joggal nevezettek parā-knak vagy legfőbbeknek Annak Ismerői által --vagyis a Legfőbb Principium Ismerői által-- ||

A ghoratarī-s --szó szerint a legfélelmetesebbek--, azok, akik átölelik a Rudra lelkeket --felszabadult lelkeket--, lehajítják az individuális lelkeket, akik objektumokon csüngnek lentebb és lentebb, úgymond aparā-k vagy nem legfőbbek .

A Ghorā-k –szó szerint félelmetesek--, akik, létrehozván, mint korábban, a vegyes tettek –jó és rossz tettek vegyesen-- gyümölcseihez való ragaszkodást, gátolják a Felszabadulás útját, parāparā-k --részben legfőbbek, részben nem legfőbbek-- .

Az Aghorā-k --szó szerint nem félelmetesek--, Śiva Erői adományozzák, mint korábban, Śiva Állapotának gyümölcsét a korlátolt létezők --szó szerint rovarok-- sokaságának. Ők joggal nevezettek parā-knak vagy legfőbbeknek Annak Ismerői által --vagyis a Legfőbb Principium Ismerői által-- ||

És most ki fogom fejteni a jelentését ennek a három stanzának. Tág értelemben Śakti három kategóriájáról beszélhetünk:

(1) Aghorā-k (nem félelmetesek) a Nagy Úr azon erői, akik minden létezőt a Felszabadulás felé tolnak. Ők kizárólag Kegyelmet hordoznak, így ők a Parā osztályhoz tartoznak.

(2) Ghorā-k (félelmetesek) a Nagy Úr azon erői, akik csupán megakasztják a Felszabadulás útját az által, hogy a vegyes tettek gyümölcsihez való ragaszkodást létrehozzák. Más szavakkal, blockolják a létezőket abban, hogy elérjék a Felszabadulás útját, a jó és rossz tettek eredményeihez való ragaszkodás által. Ezek a śakti-k csak nehézségeket szülnek. Ők a Parāparā osztályhoz tartoznak.

(3) A Ghoratarī-k (legfélelmetesebbek) a Nagy Úr azon erői, akik segítik (átölelik) a létezőket a Felszabadulás ösvényén, de akadályozzák azokat, akik objektumokhoz ragaszkodnak. Ezek az erők nehézségeket szülnek és oldanak is fel. Ők az Aparā osztályhoz tartoznak.

Nyilvánvaló, hogy mindig csak egy Śakti vagy Erő létezik, ám Ő, valahogyan Önmagát három erőre bontja, hogy a folyamatot megkezdje. Végül, Ő az erők milliárdjaivá osztódik. OK, ez most elég!

⁹ Összességében, ez a limitált létező, aki Śiva, de nem realizálja, hogy Śiva, egy balsors. Ő abszolút ostoba, és e felől nincs kétség. Miért ilyen? Mert ő folyamatosan, valami olyasmi, ami valójában nem is. Így, ostobának néz ki és érzi is magát. Mert próbál az lenni, ami valójában egyáltalán nem ő, teljesen gusztustalan. Egész álló nap ragaszkodik valamihez, még saját hülyeségéhez is. Ezért, ő így nem lehet „ő maga”, még egy másodpercre sem. Társaságában lenni balsors érzéssel társul, merthogy az is. Megoldásai teljesen hamisnak érződnek, mert azonosított azzal, ami NEM ő. Ennek eredményeképpen, benne minden hamis és végül disztustalan. Céljai az életben teljességgel nevetségesek. Bár eredendően Śiva, ő mindazonáltal egy adag szemétből kíván boldogságot szerezni, ami ’objektumokként’ ismert. Emellett szintén próbál boldog lenni az által, hogy más, olyan paśuk-kal társul, mint ő. Így ezt sosem éri el, de ezt nem tudja. Ezen okokból kifolyólag folyamatosan gondban van, de olyan tudatlan, hogy más embereket okol nyomoráért. Vagy olyan ostoba, hogy azt hiszi, testét különböző helyekre cipelvén, majd eléri a spontán boldogságot. Teljesen el van veszve saját tudatlanságában. Egy ilyen paśu maradéktalanul megvetendő, mégis elnyeri helyét a bolondok világában. Mindez a folyamat látszólag a Legfőbb Ént átalakította egy bábuvá, kinek neve ’korlátolt individuum’, mindig kellemetlen. De egy napon, amikor ez az ostoba létező kezdi realizálni, saját Kegyelme által, hogy ő Śiva, akkor ő tisztelendővé válik és hódolatra méltóvá.

Az Úrnői a varga-knak (amit kifejtettem az előző megjegyzésben) szüntelen becsapja ezt a bábuszerű paśu-t, (korlátolt létezőt). A csalás olyan nyilvánvaló, hogy mindenesetre újra és újra ebbe a csapdába szorul. Őt teljesen nyakoncsípte a szavakat formáló betűk sora. Minden nap szavakon csüng és ezért nem meglepő, hogy a szenvedés az ő szüntelen székhelye. De ő esszenciális Śiva! Tehát, hogyan került ilyen nyomorult állapotba? Úgy, hogy elvesztette ragyogását Kalā kezében. De mi a Kalā? Hogy erre választ adjon, Kṣemarāja ad négy lehetséges alternatívát.

¹⁰ A ’Kalā’ kifejezés első fordítása: Ő Māyā ereje. És eme ereje által, a Nagy Úr képes elveszíteni Saját Ragyogását és megvetendő limitált individuummá válni. Māyā emere ereje nem a Māyātattva (a hatodik kategória), hanem Māyāśakti (a dualitás létrehozásának ereje). A Māyātattva egy végterméke az ő dualitást létrehozó erejének. A ’Māyā’ szó a ’mā’ (mérni) gyökből származik. Māyā az, ami mindent végessé tesz, vagyis Ő fordítja azt, ami végtelen azzá, ami valahogy mérhető.Így ő elveszíti Saját Ragyogását, Māyā eme ereje miatt.

¹¹ A ’Kalā’ második fordítása: Ő az egyike a kañcuka-knak vagy Māyā burkainak. Ez a kañcuka hozza létre a végtelen Śiva-ban, hogy ’Ő nem képes tenni egy bizonyos határon túl’. És a Kalākañcuka az is, ami rávesz, vagyis sarkall minden limitált létezőt arra, hogy tetteket hajtson végre. Így, a Kalākañcuka a kezdőpontja a karma törvényének, lévén tettek nélkül ez a törvény nem tud működni. Kifejtem az öt kañcuka-t a Trika 4 dokumentumban. Mindenesetre, egy kérdés még maradt: Hogyan válik az erők csoportjának élvezeti tárgyává? Ez a kérdés választ kap a ’Kalā’ harmadik és negyedik fordításában'.

¹² A ’Kalā’ harmadik fordítása: Ő az úrnője a varga-knak. Ezen úrnők száma 8 vagy 9, annak fényében, hogy miképp rendezzük sorba a Szanszkrit ABC betűit (, ahogy azt korábban kifejtettem):

Ha a Szanszkrit ABC 8 varga-ba vagy betűcsoportba rendeződik, akkor az uralkodó istenek ilyenek:

1. Yogīśī vagy Yogīśvarī vagy Mahālakṣmī (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī vagy Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī vagy Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā vagy Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī vagy Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)

De, ha az ABC 9 varga-ba rendeződik, akkor az uralkodó istenek így néznek ki:

1. Śiva-Śakti (A-varga uralkodója)
2. Brāhmaṇī or Brāhmī (Ka-varga uralkodója)
3. Māheśī or Māheśvarī (Ca-varga uralkodója)
4. Kaumārī (Ṭa-varga uralkodója)
5. Vaiṣṇavī (Ta-varga uralkodója)
6. Yāmyā or Vārāhī (Pa-varga uralkodója)
7. Aindrī or Indrāṇī (Ya-varga uralkodója)
8. Cāmuṇḍā (Śa-varga uralkodója)
9. Yogīśī or Yogīśvarī or Mahālakṣmī (Kṣa-varga uralkodója)

Így, eme korlátolt individuum ragyogását elvették az uralkodó istenek, melyek úgy összességében minden nyelv szavai fölött honolnak. És őt becsapják ezek a szavak éjjel-nappal. És ha azok a szavak megfelelőek számára, jól érzi magát. Ezzel szemben, ha azok nem kedvezőek számára, rosszul érzi magát. Amikor egy személy ilyen bábu, nyilvánvaló, hogy sosem lehet valójában boldog, a szó abszolút értelmében. Ő csupán folyamatosan el van foglalva a megragadással és elvetéssel. Mi egyebet mondhatna bárki nyomoráról, amit nem mutatott már eleve meg a világ? Fogj egy könyvet, ami az emberi történelemmel foglalkozik és lásd saját magad.

¹³ A ’Kalā’ negyedik fordítása: Ő megfosztotta ragyogásától az Āṇavamala (a Teljesség hiányához kapcsolódó tisztátalanság). Āṇavamala az elsődleges tisztátalanság, amiből a többi tisztátalanság szüketik. Kifejtettem a Āṇavamala-t a Trika 4 dokumentumban, szintén.

¹⁴ És mi a végső következménye annak, hogy elveszítette ragyogását? Hogy nem képes realizálni esszenciális azonosságát Śiva-val, saját Énjével. Ez arra hivatja őt, hogy egy nyomorral teli életet éljen, szüntelen problémák közepette. Ő nem azért van bajban, mert van valaki vagy valami, ami számára rosszat tesz. NEM, azért van bajban, mert ’alszik’ spirituális nézőpontból. Lévén nem képes felismerni, hogy ő valójában Śiva, ő elszenvedi eme tévedésének következményeit szüntelen problémák formájában. Még ha minden OK is kint, nem lehet teljesen boldog. Csupán szikráit éri el a boldogságnak, ami nevetséges. Mivel így van, ő és minden tette, gondolata, érzelme, stb. Egy balsorsnak felel meg. Ha ő nem képes ’ő’ lenni, ami ’ő valójában’, nincs sok értelem és lényeg abban, amit tesz, gondol, érez, stb. A következő aforizmában, Vasugupta és Kṣemarāja kifejtik még részletesebben a paśu-ban lévő kötöttség természetét.

fel

 14. Aforizma

Az ideák feltárulása, melyek e (paśu-ban vagy korlátolt létezőben) (jelennek meg), (jelzik)a Legmagasabb Halhatatlanság Nektárja ízének eltűnését. Ebből, (a korlátolt létező) függővé válik. Ezen (ideák feltárulása) a Tanmātra-k --minden dolog finom aspektusa-- körében működik ||14||

Magyarázatok átugrása

¹ A limitált individuumban a kognitív erő megköti őt szorosan. Mivel ő elég sok mindent tud mindenről, csak saját Énjéről nem, ezért meg van fosztva belső Gyönyörétől. A tudatlanság eme folyamatának analízisét mutatja be most Vasugupta és Kṣemarāja.

² Az ideák feltárulása, vagyis gondolatok, melyek a világhoz vagy a szövegekhez tartoznak, véget vet a Hallhatatlanság Legfőbb Nektárjának élvezetének. ’Szövegek’ alatt Kṣemarāja nem utalhat a nem-duális Trika szövegekre (Mālinīvijayatantra, Svacchandatantra, Spandakārikā-k, Śivasūtra-k, stb.), annál is inkább a hibás szövegekre. Például Buddhista szövegekre, melyek tele vannak hibás koncepciókkal a Legfőbb Valóságot illetően, Advaitavedānta és a terméketlen Brahma, duális és minősített Vedānta és azok nevetséges elképzelései a Felszabadulásról, mely a különböző helyekre való vándorlásról, stb. szól). Az ideák, melyeket ezek az alacsony rangú szövegek képviselnek, igen hatékonyak még több és több kötöttség létrehozására, és efelől semmi kétség. Ellenben a Trika szövegek telve vannak fénnyel és Kegyelem adományozással. Ez úgy tűnik, mintha a Trika rendszer egy fanatikusa mondaná, de azt ajánlom, hogy nézd meg saját magad azt, amit mondtam. Évekig tartó elemzés vár rád, de végül rá fogsz ébredni, hogy a Trika szövegek mondják az Igazságot rólad, az univerzumról és Isten természetéről.

Eme Isten, akit mi Śiva-nak nevezünk eme Trika rendszerben a Tudatosság és Gyönyör összetett egysége. Ő ilyen, lévén mindenhol jelen van. Úgy értem, hogy mivel minden helyen ott van, Ő nem valójában nem mozoghat, hiszen nincs hely, ahová mehetne. És az Ő Állapota (Śiva Állapota) mindig jelen van minden ideában (jóban vagy rosszban), ami feltárul a korlátolt individuum elméjében. Mindenesetre, mivel ő nem képes realizálni ezt az Állapotot, ezért úgy tűnik, mint ez az Állapot nem létezne. És mindezen önmagáról és minden másról szóló ideák feltárulása miatt, a korlátolt létező nem tökéletesen Szabad. Miért? Mert az Abszolút Szabadság (az ő esszenciális természete) abban a dimenzióban honol, ahol az ideák nem léteznek. Ez ilyen egyszerű!

³ A korlátolt tudás kötöttség. Más szavakkal, korlátolt tudás arról, hogy ki vagy valójában. Eme megértésnek hiánya, miszerint te vagy Śiva, valójában kötöttség. És az apán és anyám való függés a gyerekkorban rámjutat arra, hogy ő nem szabad, azaz hogy elvesztette Abszolút Szabadságát és most az anya és az apa gondoskodására szorul. Amikor egy emberi létező megszületik, ő tiszta Śiva. Ám később, Saját Akarata által, ő tudatlanokkal társul (anya és apa), ami ideákat generál arról, hogy ő ki, mi a világ, stb. Például: Én vagy Gabriel és Argentínában születtem. De ez az érzet hamis, mert Śiva egy velem és következésképpen Én mindenhol ott vagyok, és ezért sosem születtem. Számos ostoba idea születik az gyerek elméjében, miután tudatlanokkal társul és ezek az ideák később nagyon nehezen vonhatók csak vissza, amikor az emberi létező elindul a Felszabadulás ösvényén. Minden probléma, amit ez a személy tapasztalni fog, főleg a korábbi, tudatlan szülőkkel való kapcsolatból származik. Ez, valamint társulás tudatlan tanárokkal az iskolában, elegendő lesz ahhoz, hogy e személy kötöttségben legyen élete során. Minden csupán egy kitaláció, mert először is, nem létezik semmi olyan, mint a személy, kinek neve Mr. Gabriel, stb. A tudatlan ideák feltárulása hozta létre az értelmetlenségek abszurd hálózatát, amiből megszabadulni rendkívül nehéz. És eme feltáruló ideákból jön létre függés, mert Śiva meg van győződve arról, hogy Neki szüksége van valakire vagy valamire ahhoz, hogy éljen, boldog legyen stb.

A személy eredendően Śiva. És Śiva-nak nincs anyja, apja, szerelme, stb. És minden Hozzá tartozik. Így, miért mondja, hogy ’enyém’ és ’nem enyém’, amikor Ő mindennek birtokosa? És ha Ő mindennek birtokosa, miért kellene aggódnia azért, hogy elveszít néhány dolgot? Hogyan vált Śiva mindezekké? Az ideák feltárulása által. Ám végül, amikor a személy eléri a Felszabadulást (ha szerencsés!), Ő realizálni fogja, hogy semmi sem történt Śiva-val. Ő megmaradt végig ugyanannak. Így, az Ő kötöttsége szintén hamis. A bölcs Madālasā kifejti mindezt röviden a Mārkaṇḍeyapurāṇa XXV, 15.-ben.

⁴ Minden objektum, amit látsz a Tanmātra-k (tattva-k 27 - 31) kreálmánya. A teremtés maga (az objektumok) a Mahābhūta-kból (tattva-l 32 - 36) állnak, amik közvetlenül származnak a Tanmātra-kból (a mintái --általános jellemzők-- mindannak, mi hallható, érinthető, látható, ízlelhető és szagolható. Kifejtem mindezt a Trika 6 dokumentumban. És minden feltáruló idea, objektumokhoz tartozik. Ez a tudatlanság módszere, ugye? Ezek nem ideák Svātantrya-ról (Abszolút Szabadság), a Nagy Úr Ragyogásáról, stb., NEM. Ezek ideák ’objektumokról’ (az emberek az ’objektumok’ kategóriában benne vannak, mivel fizikai testük és egójuk szintén objektum). Így, a Tanmātra-k uralkodnak egy tudatlan emberen, és a személy szüntelen elfelejti a Szubjektumot, ami nem egy Tanmātra-kból származó termék, hanem mindennek esszenciális Énje.

Míg a különböző objektumok feltárulása létezik, egy személy valójában kötöttségben van. Most, ha látsz sok objektumot magad körül emberek, dolgok formájában, stb. akkor kötöttségben vagy. Ám amikor, a tanításokon keresztül, melyeket tanulmányozunk, realizálod, hogy egy vagy azokkal az objektumokkal, ezért életedben felszabadult vagy (jīvanmukta). A tőled különböző dolgok szüntelen feltárulása rámutat kötöttségedre. De abban a pillanatban, amikor azok az objektumok veled egyként kerülnek tapasztalásra, a kötöttségnek vége. Ahogy jelen szövegben ki lett mondva a II.5-ben: ’ Vagy aki birtokolja e tudást vagy realizációt (és) szüntelen egyesülve van (a Legmagasabb Énnel), úgy látja az egész világot, mint (isteni) játék. Az életében felszabadult, nincs kétség (efelől)

Ezért abszolút helyesen állítható, hogy a tény ellenére, miszerint nincs állapot, mely nem lenne Śiva, ezzel egy időben az egyén elveszti Śiva Állapotának Gyönyörét az ideák feltárulása miatt. Nincs ellentmondás itt a nem-dualitás és dualitás tekintetében, lévén az első egy tényszerű Igazság, míg utóbbi csupán Śiva Játéka. OK, Gondolom mostmár teljesen tiszta.

fel

 15. Aforizma

Az erők szüntelen készek, hogy elfedjék vagy eltakarják az esszenciális természetét eme (korlátolt létezőnek) , mert nem létezik az ideák feltárulása a szavak belső keveredése nélkül ||15||

Magyarázatok átugrása

¹ A felvető tudni szeretné a kapcsolatot az ’az ideák feltárulása elveszi a korlátolt individuumban a Legfőbb Nektár tapasztalatát’ és ’az erők csoportja használja vagy élvezi őt’ között. Vasugupta kifejti ezt a 15. aforizma által.

² Kṣemarāja szerint, a ’ca’ szó egyfajta pótlékként működik itt (mint egy szó, ami annak ellenére, hogy hozzátesz a jelentéshez, sosem kerül fordításra, és ’aggódást’ fejez ki. Bár, ez az aggódás vagy kétség feloldásra kerül az aforizma fennmaradó részében található állítással: ’Mivel nem létezik ideák feltárulása a szavak keveredése nélkül’. Meghatározva az utat, az ideák feltárulnak, a kétség, melyet a ’ca’ jelez, feloldódik. Óh igen, ez elég finom dolog. Mindenesetre, véleményem szerint, ’ca’ valójában hangsúlyozza a kifejezést, mint: ’Az erők szüntelen készek, hogy elrejtsék vagy eltakarják a korlátolt létező esszenciális természetét (valójában) ’. OK, ez csupán vélemények különbözőségéről szól.

Mindezen erők, (mint Brāhmī, Māheśvarī, Kaumārī, stb.) már ki lettek fejtve. Ők mindig azon munkálkodnak, hogy elrejtsék esszenciális természetedet (Śiva Létedet). Bár akármilyen erősen próbálok, nagyon bonyolult számodra teljes realizációja annak, aki valójában vagy. Ez a borzasztó nehézség ezeknek az erőknek szüntelen működésében rejlik. Nagyon nehéz legyőzni őket. Kizárólag csupán Saját Kegyelme által leszel képes győzni végül, ami felér a Felszabadulás elérésével. De Számára ahhoz, hogy teljes Kegyelmét adományozza neked szükséges, hogy meg legyen elégedve veled. Így, a valódi gond az, hogy miképp tegyük elégedetté az Urat. Tapasztalatom szerint egyetlen módja van ennek: A teljes életedet Neki kell adnod, szentelned. Valóban nem olcsó! Az állításom trükkös, mint Ő Maga, mivel nem tudod a teljes életedet Neki szentelni az Ő Kegyelme nélkül. Így ez egy bonyolult kör, amiből az Ő Kegyelme által tudsz újra kiszabadulni.

Ezek az erők folyamatosan akadályoznak, amíg véglegesen fel nem ismered, hogy Śiva Te Vagy. Még a legnagyobb odaadás közben is, ha jelen van a dualitás közted és Közte, akkor ezek az erők továbbra is rászednek. Az egyetlen mód ezt kivédeni, annak realizációja, miszerint tény, hogy Ő Te Vagy. Az ezektől a trükkös erőktől való Végső Felszabadulás elérésének kulcsa, ebben az egyszerű tanításban rejlik, mely a Közted és Közte lévő azonosságról beszél.

³ És az ideák eme feltárulása nem jöhet létre a finom és durva szavak keveredése nélkül. Az előbbi mindig belső, utóbbi mindig külső. Ez még állatokban is megtörténik, amikben nem-konvencionális jelek vannak. A konvencionális jeleket vagy megjelöléseket a nyelv hozza létre, például: ’Tíz szám az alapja a mennyiségek kifejezésének’. Ám mindne állat rendelkezik speciális hangokkal, melyeket csak ők értenek meg, akik az adott fajhoz tartoznak. Mindazonáltal, mindezek a hangok nem értelmezhetőek a szavak ereje nélkül, amik léteznek az állatban. Ha ez a helyzet az állatokkal, akkor az emberekkel méginkább. A kisgyermek képes felfogni egyszerű gesztusokat a szülei arcán, eme jelen lévő gondolkodó erő miatt, amik a szavak keveredésére alapszanak. Majd, a gyermek megtanulja miképp hozzon létre saját szavakat. Mindenesetre ez nem volna lehetséges a szavak belső ereje nélkül, amik mindehhez segítséget adnak. Ez a témakör nem igényel további diskurzust, mert igen egyszerűen megérthető. Mindenki tapasztalhatja bármelyik pillanatban.

fel

 16. Aforizma

E bizonyos Ereje vagy Śakti-ja Śiva-nak, minek természete az aktivitás, a paśu-ban vagy kondicionált létezőben áll (és) megköti (őt) . (Habár, amikor Śakti) ismert vagy realizált, mint ami (az említett paśu-ban) útként áll az egyén saját Énje felé, (akkor) sikert eredményez ||16||

Magyarázatok átugrása

¹ Most Vasugupta azt mondja, hogy kötöttség és Felszabadulás egyszerűen nem felismerése a Spanda princípiumnak és felismerése a Spanda princípiumnak, rendre. Ha nem ismered fel ezt a Princípiumot az egész univerzumban, akkor kötött vagy ’egy másiK’ által. Ám, az isteni Tudás által, realizálod, hogy az egész univerzum nem egyéb, mint a Spanda princípium, akkor úgy mond felszabadult vagy.

² A ’Seyam’ (sā iyam) kifejezés az aforizmában azt jelenti: ’Ez a bizonyos’, és együtt kell fordítani (és nem úgy, mint két különálló szó). Mindenesetre Kṣemarāja, játszván ezen névmások (vagyis sā =’at’ --női nemben-- és iyam = ’ez’ --szintén női nemben-- szó szerinti jelentésével, ad egy extra kifejtést az által, hogy a szavakat külön értelmezi: Ő (Śakti) úgy nevezett, mint ’Az’, mert Ő eleve meg lett határozva az előző három stanzában, ám Ő úgy is nevezett, mint ’Ez’, lévén Ő most itt van előtted a teljes objektív realitás formájában.

Ő a Legfőbb Úrnő és az Aktivitás Ereje, mely a Nagy Úrhoz tartozik, aki az egyén saját Énje. Ő még azon a szinten is létezik, amikor Śiva limitált individuummá válik. Ő meghinti őt --a kondicionált létezőt-- az Én-tudatosság egy cseppjével, melynek esszenciája a korlátolt cselekvés. Így, Ő létezik ebben a korlátolt individuumban, mint az Én-tudatosság egy cseppje. Ezért érzi a korlátolt individuum, hogy ’Én vagyok Gabriel’, ’Én vagyok John’, ’Én teszem ezt’, ’Az az enyém’, stb. Minden telve van korlátozással az ő életében. Így, Ő elrejti az ő esszenciális természetét és nyomja előre az eldobás és megragadás nyomorult aktivitása felé (pl.: nem szeretem ezt, de azt igen), stb.

³ Mindazonáltal, amikor a yogī ismerő Őt, mint út saját Énjéhez, vagy amikor, még elméje működése közben is (mely tele van meghatározott és nem meghatározott ideákkal), képes tapasztalni, hogy az egész objektív realitás csupán egy darabja az ő saját Énjének, akkor Ő (Śakti) megszűnik vakítónak lenni és a legmagasabb realizáció adományozójává válik.

Kṣemarāja idézte a 20. aforizmát a Vijñānabhairava-ból, hogy rámutasson, Ő az út az egyén saját Énje felé. Most le fogom fordítani neked Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárját ehhez a fontos aforizmához. Van egy némileg más olvasat: Śaktyavasthāṁ praviṣṭasya ---> Śaktyavasthāpraviṣṭasya. A jelentés ugyanaz:

"Amikor valaki belép Śakti állapotába, ott jelen van egy kontempláció (maradéktalanul telve Śiva és Śakti) nem különbözőségével, majd eme (létező) --egy ilyen tanítvány-- Śiva-vá válik, (lévén) ki van mondva itt --a kinyilvánított szövegekben--, hogy Śiva arca ||20||"

Amikor (yadā) egy korlátolt individuum (aṇuḥ), aki tanítva van (upadeśyaḥ), belép (praviśati) az állapotba (avasthām), minek természete (rūpām) a Legfőbb Śakti (parā-śakti) -vagyis (amikor ő,) a később kifejtésre kerülő (vakṣyamāṇa) módszeren keresztül (upāyaiḥ), teljes elmerülést ér el (az állapotban, melynek természete a Legfőbb Śakti,) (samāviśati) abban a pillanatban (tadā) benne (asya), Śiva és Śakti egysége által (śakteḥ śiva-abhedāt), jelen van (bhavati) egy kontempláció (maradéktalanul telve Śiva és Śakti) nem különbözőségével (nirvibhāgena bhāvanā) ; majd (tadā) ő (saḥ) azzá válik (bhavati eva), aki elérte Śakti erejét (labdha-śākta-balaḥ) -vagyis azzá, kinek esszenciális természete (sva-rūpaḥ) a rendkívül dicső (praśastatama) Śiva (śiva) -. (Miért?) Mert (yatas) ez (iyam) a Śakti (śaktiḥ), (mi) Śiva-hoz tartozik (śivasya) itt (iha) -a kinyilvánított szövegekben (āgameṣu) -, úgy mond (ucyate) egy arc (mukham) -azaz kapu (dvāram), mely belépési (praveśa) módként szolgál (upāya) - Śiva-ba (śaivī) ||20||

A 'nirvibhāgena bhāvanā' kifejezés (egy kontempláció, maradéktalanul telve Śiva és Śakti nem különbözőségével) egy állapot, ahol jelen van a Śivaśaktisāmarasya (ahol nincs különbség Śiva és Śakti között). Például, a hétköznapi ébrenléti állapotban, látsz magad körül objektumokat. Ebben a pillanatban, az objektumok Śakti és az, aki néz (Te!) Śiva. Ők tehát ketté válnak. Igen, igen, ez csak egy játék, de mégis így néz ki. Továbbá, léteznek pontok, amiken keresztül be tudsz lépni az állapotba, ahol jelen van a sāmarasya (egység) Śiva-nak és Śakti-nak. Az Āṇavopāya-ban, a pont a prāṇa és apāna között (belégzés/kilégzés és kilégzés/belégzés között). Śāktopāya-ban, a pont pramāṇa (észlelés) és prameya (tapasztalt objektumok) között van. Śāmbhavopāya-ban ez a pont a Tudás és Cselekvés között (Jñāna és Kriyā között). Végül az Anupāya-ban, ez Prakāśa (Śiva) és Vimarśa (Śakti). Ezek a pontok nyilvánvalóan Śakti-hoz tartoznak. És miért ilyen fontos belépni ezeken a pontokon keresztül egy állapotba, ahol Śiva és Śakti nem különbözik egymástól (Śivaśaktisāmarasya) ? Mert eme Śivaśaktisāmarasya nem egyéb, mint Paramaśiva Maga. Paramaśiva realizációja után, nem marad más realizálandó. Ez a jelentés.

És nem tudom lefordítani a 20. aforizma kommentárját a Vijñānabhairavakaumudī-ból, egy egyszerű oknál fogva: Ānandabhaṭṭa, a szerző, úgy döntött, hogy ír egy nagyon hosszú magyarázó kommentárt a 17-21-ig terjedő aforizmákhoz. Olyan módon írta, hogy bonyolult elválasztani belőle a kommentár azon részét, ami a 20. aforizmához tartozik. Szomorú!

⁴ És ez a módszer a Śāmbhavopāya-hoz tartozik: Tapasztalni még az elme teljes aktivitása közben is, mely tele van ideákkal, ohgy az egész univerzum maradéktalanul egy önmagával. Ez Śāmbhavopāya, mert nincs támasz benne, vagyis nincs koncentráció semmin.

Összességében, amikor a yogī eléri ezt az attitűdöt és gyorsan mozog a minden dolog egységének irányába, ő eléri a Legmagasabb Állapotot (Śiva Állapotát).

fel

 17-18. Aforizma

Teljesen megállítva és leigázva a Puryaṣṭaka által, ami az (öt) Tanmātra-ból --azaz finom elemek-- tárul fel (és) az elmében, egóban (és) intellektusban honol, az alárendelt (korlátolt létező vagy paśu) az ideák feltárulását tapasztalja, melyek abból (Puryaṣṭaka-ból) származnak, (ezen ideákból származó öröm és fájdalom) élvezetével (együtt) . Ő születésről születésre vándorol, a (Puryaṣṭaka) folytonossága miatt. Ezért, (megtesszük) a kifejtését e transzmigrációt feloldó oknak ||17-18||

Magyarázatok átugrása

¹ Minden felgyülemlett benyomása a múltbéli tetteknek a finom testben (Puryaṣṭaka) és az okozati testben (Kāraṇaśarīra) honol. A benyomások, amik aktívak az aktuális életben az előbbiben, míg a benyomások, melyek nem aktívak az aktuális életben, az utóbbiban vannak tárolva. Kifejtettem ezt a témakört korábban, amikor a karma-k több típusáról beszéltem.

Ahogy az egyén örömöt és fájdalmat ér el az ideákkal kapcsolatosan, bizonyossá válik, hogy az ideák (és a hozzájuk való belső ragaszkodás) az, ami őt egy kondicionált létezővé teszi, tele ostobasággal és nyomorúsággal. És ezek az ideák a szavak keveredéséből tárulnak fel. Így végül a szavak azok, amik ilyen nyomorulttá tezik őt. Összességében a betűk csoportja felett uralkodó istenségek (Brāhmī, Mahālakṣmī, Kaumārī, stb.) megvezetik őt és ennek következtében ő nem olyan szabad, mint a suprabuddha (a tökéletesen felébredett) .

És mivel eme Puryaṣṭaka vagy finom test továbbra is létezik, a különböző felgyülemlett benyomások benne aktiválódnak újra és újra. Eredményeként ennek a tudatlan folyamatnak, ő testeket kap, amik alkalmasak számára, hogy megtapasztalhassa az ilyen tendenciák gyümölcseit. Röviden, ő vándorol testből testbe. Ez a Saṁsāra, egy valódi betegség.

Ennek a betegségnek a gyógyszere azonnal átadatik (a következő aforizmában). Ez egy ilyen Puryaṣṭaka-ban létező tisztátalanságok feloldásáról szól. A 'sampracakṣmahe' szó (kifejtjük), a híres Szanszkrit nyelvész Pāṇini által megfogalmazott szabály szerint, két féle módon interpretálható: ’Kifejtettük’ (vagyis kifejtettük a módját, eme Saṁsāra-ként ismert betegség gyógyításának). Emellett, ugyanazon szabály szerint, 'sampracakṣmahe' jelezhet közeli jövőt is: ’Ki fogjuk fejteni’. Ez egy másik interpretációja lehet a szónak az aforizmában. Így, most a 19. aforizma érkezésével, Vasugupta le fogja írni eme Saṁsāra-ként ismert betegség megszűntetésének helyes módját.

fel

 19. Aforizma és a III. Fejezet vége

De , amikor szilárdan áll egy helyben --azaz a Spanda princípiumban-- , akkor irányítva az eltűnését és megjelenését ennek (a Puryaṣṭaka-nak) , (az ex-korlátolt létező) a (valódi) élvezővé válik (és) következésképpen, ő (ugyancsak) a (Śakti-k vagy erők) csoportjának Urává lesz ||19||

Magyarázatok átugrása

¹  Miközben ezt kifejti, a Spandakārikā-k szerzője (Vasugupta) összefoglalja a teljes jelentését jelen szöveg I.1 aforizmájának:

"Dicsőítjük e Śaṇkara-t --Śiva egy jelzője--, ki az erők ragyogó csoportjának forrása vagy oka, (és) ki szemét kinyitván és becsukván, az univerzum kiárad és eltűnik||1||"

Így, a 19. aforizma az utolsó a szövegben, mivel az utolsó két aforizmáját a IV. Fejezetnek Kṣemarāja adta (a kommentárhoz) --IV,1 Kallaṭa-hoz tartozik valójában, a IV,2-t pedig Kṣemarāja Vasugupta-nak tulajdonítja--. Röviden, a teljes Spandakārikā szöveg 51 aforizmából áll, amiket Vasugupta írt, de Kallaṭa az ő Vṛtti-jében (kommentár) hozzáadott egy stanzát maga által, mint az 52. Továbbá, Kṣemarāja hozzáadta még ezt a bizonyos stanzát az ő Spandanirṇaya-jához (a IV. Fejezetben.) valamint még egyet, amit szerint Vasugupta írt. Tehát a Spandanirṇaya 52 stanzát tartalmaz. Ezért, teljesen érvényes megerősíteni, hogy ez a 19. stanza a harmadik fejezetből, a Spandakārikā-k utolsó stanzája. Így, ez összefoglalja jelen szöveg első stanzáját (I,1).

² Mindenesetre, ha egy limitált létező gyakorolja a módszereket, mik ebben a szövegben voltak tanítva (vagyis az Unmeṣa módszert), szilárdan marad egy helyben (a Spanda princípiumban, aki Śakti vagy Én-tudatosság), majd, kontrollálván a finom test és az azzal azonosított univerzum feltárulását és visszavonódását, az ex-limitált létező a Valódi Élvezővé válik (a valódi Játszóvá), vagyis a Śaṅkara-vá, amit jelen szöveg I,1-ben írt le. És, a felismerés módszerén keresztül, lenyelvén (vagyis realizálván az eredendő egységet) minden objektumát az élvezetnek, mik úgy ismertek, mint tattva-k, az elsőtől az utolsóig, ő megragadja az örökkön létező Állapotát a Legfőbb Tudónak. Ő immáron nem játszott a śakti-k csoportja által, hanem ő válik a valódi Játszóvá, ahogy azt korábban állítottam.

³ Ő Śaṅkara-vá válik, a Függetlenségévé a śakti-k csoportjának, melyek saját Énje sugarainak sokaságát alkotják. Ő eléri a Nagy Úr állapotát, mi közben testében marad, vagyis ő egy jīvanmukta. Így, Vasugupta, bemutatván a Nagy Valóságot, amit teljességében tartalmaz a szöveg az elejétől kezdve (I,1) egészen a szöveg végéig (III,19), feltárja rendkívüli fontosságát eme könyvnek, mint ami a Trika Shaivizmus esszenciája!

Így eme szöveg, amit Vasugupta írt, véget ért. A következő negyedik fejezet tartalmazza a stanzát, amit a ragyogó Kallaṭa írt, valamint a stanzát, amit Vasugupta írt, Kṣemarāja szerint, ahogy azt már írtam. Jöjjön jólét minden létező számára, akik életüket a Nagy Úr Paramaśiva imádatára és szolgálatára áldozzák!

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.