Parāprāveśikā (Para Praveshika) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Egy szöveg, a Legfőbb Śakti-ról vagy Erőről és a 36 tattva-ról vagy kategóriákról

 Bevezető

Üdv, Ez itt Gabriel Pradīpaka --rosszul írva Pradipaka--újra. "Parāprāveśikā" --rosszul írva Para Praveshika--azt jelenti „benne van a Legmagasabb (Erőben) ” vagy „behatolás/belépés” a Legmagasabb (Erőbe) ”. A cím fordítását egy célravezetőbb módon oldottam meg: „A Szöveg, mely a Legfőbb Erő (Śakti) --rosszul írva Shakti vagy Sakti--misztériumába lép be (léptet be). Ezt a szöveget a bölcs Kṣemarāja --rosszul írva Kshemaraja vagy Ksemaraja --írta, aki a nagy Abhinavagupta tanítványa. Kṣemarāja ugyanaz a szerző, aki a Spandanirṇaya-t --rosszul írva Spanda Nirnaya--, Pratyabhijñāhṛdayam-ot --rosszul írva Pratyabhijnahridayam--, Śivasūtravimarśinī-t --rosszul írva Shiva Sutra Vimarshini-- és sok egyéb kritikus fontosságú szöveget írta, mely a Trika-hoz (Nem-duális kashmiri shaivizmus- Nézd meg az ide tartozó részét a websitenak, ha több információt szeretnél a Trika-ról) tartozik.

Jelen szöveg egy bevezető aforizmával indít, amit egy rövid kifejtés követ, prózai formában. Azért szerettem volna lefordítani ezt a szöveget, mert a bölcs itt a tattva-król vagy az univerzális megnyilvánulás kategóriáiról beszél. Én magam is tanítok a tattva-król a Trika szekción belül, ezen a websiteon…ez igaz…de akartam olvasni eredeti szöveget Szanszkritul, hogy első kézből legyen ilyen jellegű tudás elérhető számodra. Ez nem a legfontosabb szöveg, ami a tattva-król beszél, mint a Ṣaṭtriṁśattattvasandoha --rosszul írva Shattrimshattattvasandoha--( Amṛtānandanātha-tól), mely teljes részletességgel írja le a tattva-kat, különösen, ha Rājānakānanda kommentárját is olvasod mellé. Mindenesetre a Parāprāveśikā egy egyszerűbb módja annak, hogy betekintést nyerj a tattva-k témakörébe, egyenesen egy Szanszkrit forrásból.

Bár nagyon sok kifejtő jegyzetet fogok írni, ennek ellenére ajánlom, hogy folyamatosan nézd a Tattva táblázatot amikor olvasod a szöveget, hogy legyen egy egységes tudásod a tattva-król. Természetesen az „Áttekintés” [Trika 1 (English), Trika 2 (English), stb.] szub-szekció, a Trika szekción belül egy „kötelező” tanulmány, annak érdekében, hogy mély megértéshez juss.

A Parāprāveśikā főként Śakti-val foglalkozik, az Ő Parā vagy Legmagasabb aspektusában. Śakti nem más, mint Śiva --rosszul írva Shiva vagy Siva--Isteni Ereje, a Trika rendszere szerint. Ő három módon nyilvánul meg: Parā (Legmagasabb), Parāparā (Legmagasabb|nem-Legmagasabb) és Aparā (nem-Legmagasabb). Az első teljes Egységben van, a második egyfajta keveréke az egységnek és a kettősségnek, a harmadik pedig az egység eltűnését hozza. Más módon leírva: Abheda (egység), Bhedābheda (egység a kettősségben) és Bheda (kettősség). Ez az egyik oka, amiért a Trika (hármas) a neve annak a rendszernek, amit általában Nem-duális kashmiri shaivizmus-ként említenek. Az emberek az Ő Aparā aspektusát ismerik, ugye? hehe. Valamint, megtapasztalják Śakti Parāparā aspektusát, mély-alvásban. Bár Parā aspektusa állandóan jelen van, a többi gyökereként, a legtöbb ember gyakorlatilag egyáltalán nem ismeri. Egy paradox!

Nos, Kṣemarāja eltávolítja ezt a tudatlanságot az ő rendkívüli Parāprāveśikā-jával. Élvezd!

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--…--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett. Vedd figyelembe, hogy csak egy teljesen Szanszkrit verzióm van a Parāprāveśikā-ból, azaz: nincs belőle fordításom, transzliterációm, stb. Ezért meg kell bíznom Śiva Kegyelmében és a saját hiányos Trika és Szanszkrit tudásomban. Ha esetleg Szanszkrit tudós vagy és szakértője a Trika rendszernek, valamint találsz lehetséges hibákat vagy félreértelmezéseket, kérlek írj nekem e-mailt. Nagyon köszönöm!

Köszönet Dávid Farkas-nak, aki lefordította ezt a dokumentumot angolról magyar nyelvre.

fel

 Bevezető szöveg

Parāprāveśikā

Viśvātmikāṁ taduttirṇāṁ hṛdayaṁ parameśituḥ|
Parādiśaktirūpeṇa sphurantīṁ saṁvidaṁ numaḥ||

( A Szöveg, mely) a Legfőbb Erő (Śakti) misztériumába lép be (léptet be)

Dicsőítjük a Legfőbb Mester vagy Īśitā² Szívét ¹ , ki Sphurantī-ként ⁴ is ismert ³ Ki Śakti vagy az Erő formájában jelenik meg Parā --Legmagasabb--, stb., aspektusaiban, (Ki) immanens (is) és transzcendens (is) az univerzum tekintetében⁵ ||

 ¹ „Szív” alatt a bölcs Kṣemarāja mindennek Magját, Forrását érti, vagyis a Legfőbb Śakti-t vagy az Úr Erejét. .

 ² „Mester” (Īśitā) alatt a szerző mindennek Tulajdonosát érti, vagyis az Urat. .

 ³ Ez a Szívre vonatkozik, nem a Legfőbb Mesterre. .

 ⁴"Sphurantī" egy technikai fogalom, mely kifejezi, leírja a Legfőbb Śakti-t vagy a Legmagasabb Úr Erejét. Miután a szó maga a „sphur” gyökből ered (ami felvillan, ami dobban, ami lüktet), ezért a helyes fordítás
„Aki felvillan, aki dobban, aki lüktet”. Sphurantī így nem más, mint a lüktető, dobbanó Erő, mely az univerzum formájaként jelenik meg, nyilvánul meg. Ez a legjobb fordítás, amit most adni tudok. Magát a kifejezést a stanzában érintetlenül hagytam, mert egyszerűen túl hosszú lenne, valamint pontatlan, szerény véleményem szerint. Bizonyos szavakat nagyon nehéz pontosan lefordítani Szanszkrit-ról
angol-ra (vagy magyarra), mert előbbi sokkal komplexebb, gazdagabb és sokkal inkább spirituálisan orientált, mint utóbbi. .

 ⁵Śakti az Úr vagy Śiva Isteni Ereje. Ő egyszerre immanens az univerzumban (vagyis Belőle van az univerzum) és transzcendens is
(azaz Ő az univerzumon, mely általa nyilvánult meg, túl is van).
A Trika vagy Nem-duális kashmíri śaivizmus szerint, Śakti-nak három aspektusa van : Parā, Parāparā és Aparā. Parā az Ő Legfőbb aspektusa, mely a nem-dualitást nyilvánítja meg. Aparā aspektusa pedig ennek ellenkezőjét. Parāparā pedig (Parā-Aparā) a Parā és Aparā keveréke, mely egység a kettősségben. Így Kṣemarāja az "ādi" vagy "stb." kifejezéssel, Śakti Parāparā és Aparā aspektusaira céloz. .

fel

 Szöveg

Iha khalu parameśvaraḥ prakāśātmā prakāśaśca vimarśasvabhāvaḥ vimarśo nāma viśvākāreṇa viśvaprakāśena viśvasaṁharaṇena cākṛtrimāhamiti visphuraṇam| Yadi nirvimarśaḥ syādanīśvaro jaḍaśca prasajyeta| Eṣa eva ca vimarśaḥ - cit caitanyaṁ svarasoditāparāvāksvātantryaṁ paramātmano mukhyamaiśvaryaṁ kartṛtvaṁ sphurattā sāro hṛdayaṁ spanda ityādiśabdairāgameṣūdghoṣyate'ta evākṛtrimāhamiti-satattvaḥ svayamprakāśarūpaḥ parameśvaraḥ pārameśvaryā śaktyā śivādidharaṇyantajagadātmanā sphurati prakāśate ca| Etadevāsya jagataḥ kartṛtvamajaḍatvaṁ ca jagataḥ kāryatvamapi etadadhīnaprakāśatvamevaivambhūtaṁ jagat prakāśarūpāt karturmaheśvarādabhinnameva bhinnavedyatve'prakāśamānatvena prakāśanāyogādna kiñcitsyādanena ca jagatāsya bhagavataḥ prakāśātmakaṁ rūpaṁ na kadācidnirodhīyata etatprakāśanena pratiṣṭhāṁ labdhvā prakāśamānamidaṁ jagadātmanaḥ prāṇabhūtaṁ kathaṁ niroddhuṁ śaknuyātkathaṁ ca tannirudhya svayamavatiṣṭhetātaścāsya vastunaḥ sādhakamidaṁ bādhakamidaṁ pramāṇamityanusandhānātmakasādhakabādhakapramātṛrūpatayā cāsya sadbhāvastatsadbhāve kiṁ pramāṇam - iti vastusadbhāvamanumanyatāṁ tādṛksvabhāve kiṁ pramāṇam - iti praṣṭṛrūpatayā ca pūrvasiddhasya maheśvarasya svayamprakāśatvaṁ sarvasya svasaṁvedanasiddham| Kiñca pramāṇamapi yamāśritya pramāṇaṁ bhavati tasya pramāṇasya tadadhīnaśarīraprāṇanīlasukhādivedyaṁ cātiśayya sadā bhāsamānasya vedakaikarūpasya sarvapramitibhājaḥ siddhāvabhinavārthaprakāśasya pramāṇavarākasya kaścopayogaḥ| Evaṁ ca śabdarāśimayapūrṇāhantāparāmarśasāratvāt paramaśiva eva ṣaṭtriṁśattattvātmakaḥ prapañcaḥ| Ṣaṭtriṁśattattvāni ca - 1 Śiva 2 Śakti 3 Sadāśiva 4 Īśvara 5 Śuddhavidyā 6 Māyā 7 Kalā 8 Vidyā 9 Rāga 10 Kāla 11 Niyati 12 Puruṣa 13 Prakṛti 14 Buddhi 15 Ahaṅkāra 16 Manaḥ 17 Śrotra 18 Tvak 19 Cakṣuḥ 20 Jihvā 21 Ghrāṇa 22 Vāk 23 Pāṇi 24 Pāda 25 Pāyu 26 Upastha 27 Śabda 28 Sparśa 29 Rūpa 30 Rasa 31 Gandha 32 Ākāśa 33 Vāyu 34 Vahni 35 Salila 36 Bhūmaya ityetāni|

Athaiṣāṁ lakṣaṇāni| Tatra śivatattvaṁ nāma icchājñānakriyātmakakevalapūrṇānandasvabhāvarūpaḥ paramaśiva eva| Asya jagat sraṣṭumicchāṁ parigṛhītavataḥ parameśvarasya prathamaspanda evecchā śaktitattvamapratihatecchatvātsadevāṅkurāyamāṇamidaṁ jagat svātmanāhantayācchādya sthitaṁ rūpaṁ sadāśivatattvamaṅkuritaṁ jagadahantayāvṛtya sthitamīśvaratattvamahantedantayoraikyapratipattiḥ śuddhavidyā svasvarūpeṣu bhāveṣu bhedaprathā māyā yadā tu parameśvaraḥ pārameśvaryā māyāśaktyā svarūpaṁ gṛhayitvā saṅkucitagrāhakatāmaśnute tadā puruṣasañjño'yameva māyāmohitaḥ karmabandhanaḥ saṁsārī parameśvarādabhinno'pyasya mohaḥ parameśvarasya na bhavet - indrajālamiva aindrajālikasya svecchayā sampāditabhrāntervidyābhijñāpitaiśvaryastu cidghano muktaḥ paramaśiva eva| Asya sarvakartṛtvaṁ sarvajñatvaṁ pūrṇatvaṁ nityatvaṁ vyāpakatvaṁ ca śaktayo'saṅkucitā api saṅkocagrahaṇena kalāvidyārāgakālaniyatirūpatayā bhavanti| Atra kalānāmāsya puruṣasya kiñcitkartṛtāheturvidyā kiñcijjñatvakāraṇaṁ rāgo viṣayeṣvabhiṣvaṅgaḥ kālo hi bhāvānāṁ bhāsanābhāsanātmakānāṁ kramo'vacchedako bhūtādirniyatirmamedaṁ kartavyaṁ nedaṁ kartavyamiti niyamanaheturetatpañcakamasya svarūpāvarakatvātkañcukamityucyate mahadādipṛthivyantānāṁ tattvānāṁ mūlakāraṇam prakṛtireṣā ca sattvarajastamasāṁ sāmyāvasthāvibhaktarūpā niścayakāriṇī vikalpapratibimbadhāriṇī buddhirahaṅkāro nāma - mamedaṁ na mamedamityabhimānasādhanaṁ manaḥ saṅkalpasādhanametattrayamantaḥkaraṇam| Śabdasparśarūparasagandhātmakānāṁ viṣayāṇāṁ krameṇa grahaṇasādhanāni śrotratvakcakṣurjihvāghrāṇāni pañca jñānendriyāṇi| Vacanādānaviharaṇavisargānandātmakriyāsādhanāni paripāṭhya vākpāṇipādapāyūpasthāni pañca karmendriyāṇi| Śabdasparśarūparasagandhāḥ sāmānyākārāḥ pañca tanmātrāṇi| Ākāśamavakāśapradaṁ vāyuḥ sañjīvanamagnirdāhakaḥ pācakaśca salilamāpyāyakaṁ dravarūpaṁ ca bhūmirdhārikā

Yathā nyagrodhabījasthaḥ śaktirūpo mahādrumaḥ|
Tathā hṛdayabījasthaṁ jagadetaccarācaram||

Ityāmnāyanītyā parābhaṭṭārikārūpe hṛdayabīje'ntarbhūtametajjagat| Katham - Yathā ghaṭaśarāvādīnāṁ mṛdvikārāṇāṁ pāramārthikaṁ rūpaṁ mṛdeva yathā vā jalādidravajātīnāṁ vicāryamānaṁ vyavasthitaṁ rūpaṁ jalādisāmānyameva bhavati tathā pṛthivyādimāyāntānāṁ tattvānāṁ satattvaṁ mīmāṁsyamānaṁ sadityeva bhavedasyāpi padasya nirūpyamāṇaṁ dhātvarthavyañjakaṁ pratyayāṁśaṁ visṛjya prakṛtimātrarūpaḥ sakāra evāvaśiṣyate tadantargatamekatriṁśattattvaṁ tataḥ paraṁ śuddhavidyeśvarasadāśivatattvāni jñānakriyāsārāṇi śaktiviśeṣatvādaukāre'bhyupagamarūpe'nuttaraśaktimaye'ntarbhūtāni| Ataḥ paramūrdhvādhaḥ sṛṣṭirūpo visarjanīya evambhūtasya hṛdayabījasya mahāmantrātmako viśvamayo viśvottīrṇaḥ paramaśiva evodayaviśrāntisthānatvānnija svabhāvaḥ| Īdṛśaṁ hṛdayabījaṁ tattvato yo veda samāviśati ca sa paramārthato dīkṣitaḥ prāṇān dhārayan laukikavadvartamāno jīvanmukta eva bhavati dehapāte paramaśivabhaṭṭāraka eva bhavati||

Itt az Én-je vagy esszenciája a Legfőbb   Úrnak valójában Prakāśa vagy Śiva ; és Prakāśa, Vimarśa vagy Śakti ⁶ esszenciális természete. Úgy hívják Vimarśa   (aki, amikor játszik) nem más, mint aki megnyilvánítja, láttatja --azaz fenntartja-- és visszavonja az univerzumot és „Természetes (Valódi) Én-ként”  villan .⁷ |

Ha a (Legfőbb Tudatosság) Vimarśa vagy Śakti nélkül lenne, létezne, következésképpen erőtlen lenne  és halott ⁸ |

Valamint, e rendkívüli  Vimarśa az Āgama-kban vagy Kinyilvánított Szövegekben ⁹ a szavak síkján úgy jelenik meg, mint: (1) Cit vagy Tudatosság, (2) Caitanya vagy A Teljes Szabadság Tudatossága, mely mindent tud és tesz,
(3) Parāvāk vagy a Legmagasabb Beszéd, mely Saját Rasa-jából vagy Esszenciális Nektárjából beszél, (4) Svātantrya vagy Abszolút Szabadság, (5) A Legmagasabb Én Legfőbb Függetlensége , (6) Kartṛtva vagy a Cselekvő Állapota, (7) Sphurattā vagy a Felvillanó Tudatosság, (8) Sāra vagy Esszencia, (9) Hṛdaya vagy Szív ,(10) Spanda vagy (Legfőbb) Vibráció, stb  ¹⁰ . Ez okból kifolyólag, a Legfőbb Úr, kinek valódi esszenciája, a „Természetes Én-ség ”--azaz Vimarśa--(és) kinek természete Prakāśa Maga ¹¹ , lüktet és ragyog az Ő Legfőbb Párján keresztül, azaz: Śakti-n vagy az Isteni Erő-n, mely a világ   formájában nyilvánul meg (mely 36 tattva-ból áll), ami Śiva-val kezdődik és a Dharaṇī vagy föld elemmel ér véget ¹² |

Ez a kartṛtva --a (valódi) cselekvő, tevő állapota-- ennek az univerzumnak és mint ilyen, nem lehet halott állapotú ¹³ . Még a világ megnyilvánulása is e cselekvő miatt lesz látható valójában ¹⁴ . Egy ilyen világ igazából nem lehet különböző a Legnagyobb Úrtól, a Cselekvőtől, kinek esszenciája prakāśa. Ha különbözőnek tartanánk azt (Tőle), akkor Prakāśa vagy Fény nélkül létezne, így semmi sem jöhetne létre , a Fény-adóval való (Az Úr Maga) kapcsolat hiánya miatt.¹⁵ . És a Szerencsés Létező (az Úr egy jelzője), kihez a prakāśa által alkotott természet tartozik, sohasem kerül e világ befolyása alá. Az Ő Fényének szilárd kiáradása miatt lesz   ez a világ tapasztalható, ezért, mivel ez a világ az Ő Életerejéből való, hogyan fedhetné el Őt ?¹⁶ . Másrészt, még ha képes is lenne a világ elfedni Őt, hogyan létezhetne és maradhatna fent (Nélküle)? ¹⁷ Ezért bár a pramāṇa (a helyes tudás vagy Pramā elérésének módja) az, mely által az Ő Valósága vagy Vastu-ja bizonyítható vagy tagadható, az Ő Valódi Léte a Pramātā vagy Szubjektum formájában nyilvánul meg, aki maga bizonyít vagy tagad, mély vizsgálódásra alapozva ¹⁸ . Így, miféle pramāṇa vagy tudás lehetne hasznos az Ő Valódi Létével kapcsolatban ? Hiszen Ő, (Az Úr) Maga a Valódi Létező avagy Valósága annak, aki a vizsgálódást végzi. ¹⁹ , Miféle tudás lehetne hasznos egy ilyen Svabhāva vagy Esszenciális Természet esetén? Tehát a Nagy Úr vagy Pūrvasiddha Valódi Fényének állapota, mely annak formájában látszik, aki a vizsgálódást végzi, bizonyított minden egyes létező saját tapasztalása által ²⁰ |

Emellett, még a pramāṇa is, mely Rajta --a pramātā-n vagy Szubjektumon--nyugszik, a helyes tudás elérésének módszerévé válik .²¹ . Mi a haszna a nyomorult pramāṇa-nak, ami (állandóan) valami új dologként jelenik meg, az Ő Létezésének, --Aki minden „pramiti” (prāmāṇa által szerzett tudás) birtoklója --bizonyításában, , Kinek egyetlen formája a Tudó, aki mindig jelenlévő és így a tudható felett áll, mint például test, életerő, kék szín, élvezet, stb., melyek mindig a pramāṇa-tól függnek ?²² |

Ezért a Legfőbb Śiva, Kinek Esszenciája a hangok sokaságából álló Tökéletes Én-tudatosságra való reflektálás --az univerzális megnyilvánulás, ami harminchat tattva-ból áll |

És ez itt a harminchat tattva :

(1) Śiva , (2) Śakti , (3) Sadāśiva --vagy "Sādākhya"-- , (4) Īśvara , (5) Śuddhavidyā --vagy "Sadvidyā"-- ; (6) Māyā , (7) Kalā , (8) Vidyā , (9) Rāga , (10) Kāla , (11) Niyati ,
(12) Puruṣa , (13) Prakṛti --vagy  "Pradhāna"-- , (14) Buddhi --vagy "Mahat"-- , (15) Ahaṅkāra --vagy "Asmitā"-- , (16) Manas , (17) Śrotra --vagy "Śravaṇa"-- , (18) Tvak , (19) Cakṣus , (20) Jihvā --vagy "Rasanā"-- , (21) Ghrāṇa , (22) Vāk , (23) Pāṇi , (24) Pāda , (25) Pāyu , (26) Upastha, (27) Śabda , (28) Sparśa , (29) Rūpa, (30) Rasa , (31) Gandha ,
(32) Ākāśa, (33) Vāyu , (34) Vahni --vagy "Agni" vagy "Tejas"--, (35) Salila --vagy "Āpas", "Udaka" vagy "Vāri"-- , (36) Bhūmi --vagy "Pṛthivī", "Kṣiti" vagy "Dharaṇī"-- ²⁴ |

És most ezeknek a tattva-knak a karakterisztikája :

Ezek közül, a tattva, melynek neve Śiva, valójában Paramaśiva --a Legfőbb Śiva-- kinek formája a kizárólagosan Tökéletes ānanda vagy Gyönyör Esszenciális Természete , mely Akaratból, Tudásból és Cselekvésből áll .²⁵ |

Az első Vibrációja ennek a Legfőbb Úrnak, akinek vágya, hogy megnyilvánítsa a világot, valójában icchā vagy Akarat, azaz a tattva, melynek neve Śakti, ez a tattva változatlan és elfedetlen Vágy .²⁶ . A sadāśiva tattva, az a forma, mely megmarad, amikor ez a világ, mely mindig egy kiterjedés, az Én-tudatosság által befedett, vagyis az individuum saját Én-je által ²⁷ . Az īśvara tattva az, mely akkor van jelen, amikor ez a kiterjedt   világ megfordul az Én-tudatosság --Śakti--által ²⁸ . Amikor egység nyilvánul meg az ahaṁ --Én-tudatosság--és idam --a világ vagy univerzum--között, az a Śuddhavidyā tattva ²⁹ . Māyā --a hatodik tattva--különbséget vagy dualitást szór a bhāva-k --Kalā-tól (hetedik tattva) Pṛthivī-ig (az utolsó) tartó tattva-k--saját, esszenciáis természetére .. Habár, amikor a Legfőbb Úr megragadja Saját Természetét, a Legfőbb Úrnő vagy māyāśakti által, felölti a korlátolt tapasztaló állapotát, ekkor Őt Puruṣa-nak --tattva 12 --nevezzük ³² . E Puruṣa cselekvéssel és homállyal fedett Māyā által, így folyamatosan újjászülető létezővé válik ³³ . Ennek ellenére a Puruṣa nem különbözik a Legfőbb Úrtól, de homálya nem a Legfőbb Úré ³⁴ , hanem egy varázslat eredménye , mely zavarodottság a Varázsló Akarata szerint nyilvánul meg  (ez egyfajta leírása annak, ami valójában nem leírható szavakkal). A Felszabadult Paramaśiva --A Legfőbb Śiva--Maga az, akié kétségtelenül a Függetlenség, melyet a Tudás --azaz Śuddhavidyā vagy Tiszta Tudás³⁵  tesz ismertté, hiszen Ő a Tudatosság összetett egysége .|

Az Ő Śakti-jai vagy Erői, mint Mindenhatóság, Mindentudás, Teljesség vagy Tökéletesség, Örökkévalóság és Mindenhol jelenlévőség, bár (esszenciálisan) nem korlátolt, a korlátoltság felvételével, a kalā, vidyā, rāga, kāla és niyati formáit ölti (rendre, ez az öt kañcuka vagy burok)³⁶ |

Ebből az öt burokból az, amelyiket kalā-nak nevezzük a forrása  a puruṣa korlátolt kapacitásának vagy cselekvésének. A vidyā az oka az ő korlátolt tudásának. Rāga nem más, mint intenzív ragaszkodás az objektumokhoz. Kāla kétségkívül az állapotok vagy bhāva-k fokozatossága, melyek megjelennek és eltűnnek, valamint ezeket a múlt, stb (múlt-jelen-jövő)³⁷ állapotaiba osztja. Niyati azoknak a korlátozásoknak a forrása , melynek eredményeképpen az „Ezt kell tennem, ezt nem kell tennem ” megjelenik (az individuum elméjében). E tattva-k ötös   csoportját úgy nevezzük „kañcuka-k vagy burkok”, mert befedik (elrejtik) az Ő Esszenciális Természetét --az Úr Esszenciális Természetét--. A Prakṛti --a tizenharmadik tattva-- az első vagy eredeti oka, forrása a tattva-knak, melyek a Mahat-al --a Buddhi vagy intellektus, --a tizennegyedik tattva--kezdődnek és a Pṛthivī-vel --Bhūmi vagy föld, az utolsó tattva-- végződnek. És ez a Prakṛti a Sattva, Rajas és Tamas egyensúlya. Ezért, a természete osztatlan ³⁸ . A Buddhi --a 14. tattva--az első tattva a prakṛti után, mely meghatározza (és) megtartja (felfogja) a tükröződéseket (melyeket a Legfőbb Én kivitelez), amik vikalpa-ként vagy gondolatokként ³⁹nyilvánulnak meg. A tattva, melynek neve ahaṁkāra vagy ego --tattva 15--az „Ez az enyém …ez nem az enyém ” koncepcióját fejezi ki. A Manas vagy elme --tattva 16-- a fogalmak ideák ⁴⁰ összességét fejezi ki. Ez a hármas csoport alkotja a belső (pszichikus) szerveket vagy eszközöket ⁴¹ |

Az öt Jñānendriya vagy a Tapasztalás (felfogás) Erői : śrotra --a hallás ereje--, Tvak --az érintés ereje-- cakṣus --a látás ereje-- Jihvā --az ízlelés ereje-- és Ghrāṇa --a szaglás ereje--. Ezek tartják az objektumok tapasztalását, melyek hangból, érintésből, formából, ízből és szagból állnak, ebben a sorrendben |

Az öt Karmendriya vagy a Cselekvés Erői azok, melyek felsorolása a következő : Vāk --a beszéd ereje-- Pāṇi --a fogás ereje--, Pāda --a helyváltoztatás ereje --, Pāyu --az ürítés ereje-- és Upastha --a szexuális aktivitás és megkönnyebbülés ereje--. Ezek cselekvéseket tartanak, melyek karakterisztikája a beszéd, a megfogás, a helyváltoztatás, ürítés és a boldogság aktivitása⁴² |

Az öt tanmātra vagy Finom Elem : eredeti formái, úgy mint: śabda --hang-minta--, sparśa --tapintás-minta --Rūpa --szín-minta--, Rasa --íz-minta-- és Gandha --szag-minta-. ⁴³ |

És végül az öt Mahābhūta vagy Durva Elem: Ākāśa vagy tér --más néven éter--, mely helyet generál ,  Vāyu vagy levegő, mely életet generál, Agni vagy Tűz, mely éget és főz, Salila vagy Víz, mely jóllakat és folyik, valamint Bhūmi vagy Föld, mely támaszt ⁴⁴ .

A szent hagyomány tanítása szerint (A parātrīśikā 24. aforizmájában)⁴⁵ , ez a világ a Szív Magjában nyugszik, mely Szív Maga a Legmagasabb Oltalmazó Isten --A Legmagasabb Śakti--:

„Miképp a nagy fa, lehetőségként szunnyad a banyan fa magjában, úgy ez a világ, legyen az mozgó vagy mozdulatlan, A Szív Magjába nyugszik ”||

Hogyan ? Miképp a vizes edény, vagy tál stb, ami módosult formája, változata --Vikāra-- az agyagnak, agyag csupán, valódi természetét tekintve, vagy mint a különböző fajta folyadékok, mint víz, stb, csupán a víz állandó, eredendő természetének formái --a folyékonyság formái--, úgy a Sat --Létező-- egyedül az, amit most tanulmányozunk alkotja a tattva-k valódi természetét, melyek a Pṛthivī-vel vagy föld elemmel kezdődnek és Māyā-val érnek véget --tattva 6--. Még akkor is,  miután a „Sat” szóból eltávolítjuk az éppen tanulmányozott igegyök jelentését tisztává tevő toldalék részt, csupán a ’sa’ betű marad, egyszerűen prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!-- azaz elsődleges természetként ⁴⁷ . A harmincegy tattva a ’sa’ betűben van ⁴⁸ . Ezután a tattva-k Śuddhavidyā --tattva 5--, īśvara --tattva 4  -- Sadāśiva --tattva 3--, (következik) amik esszenciája Jñāna --a Tudás Ereje-- és Kriyā --a Cselekvés Ereje-- ⁴⁹ , az ezen Śakti-k vagy Erők között lévő különbségek és sajátosságok miatt, s melyek Anuttara-śakti-ban ⁵⁰ szunnyadnak, mely az ’au’ betű szintjén nyugszik ⁵¹ |

Ezután a Visarjanīya --Visarga-- következik, a minden alatt és minden felett lévő Megnyilvánulásának formájában ⁵² . Paramaśiva Maga, ki a Nagy Mantra --ahaṁ (ÉN)-- --és ki immanens és transzcendens egyszerre, az univerzum tekintetében, ki a Belső Természete az ilyen Szív Magjának, hiszen Ő a Megnyugvás és minden Megnyilvánulás helye, (Mert minden Benne nyugszik és Minden Belőle Nyilvánul meg).|

Ő egy jīvanmukta valójában, vagyis az, aki tovább létezik, mint egy hétköznapi ember, miközben él, és aki a szó valódi értelmében beavatott, aki valóban tud és áthatol az ilyen Szív Magjába. Amikor a teste elhullik, az imádott Paramaśiva-vá --A Legfőbb Śiva-- válik ||⁵³ 

A fordító megjegyzése - Mivel szerettem volna egy formális konklúziót erről a szövegről, írtam egyet hasonló módon, ahogy azt Kṣemarāja általában teszi a írásainak végén:

Iti mahāmāheśvaraśrīmadabhinavaguptopajīvikṣemarājaviracitā parāprāveśikā samāptā||

Így a parāprāveśika --a szöveg, mely a Legfőbb Erő misztériumába való belépésről szól --, mely Kṣemarāja műve, kinek támasza a csodálatra méltó Abhinavagupta, a Nagy Úr, nagy imádója, itt véget ért ||

 ⁶ Prakāśa szószerinti jelentése „fény, világosság, ragyogás, tisztaság”, míg a vimarśa jelentése „vizsgálat”. Prakāśa és Vimarśa technikai fogalmak Śiva és Śakti megnevezéséhez. Olvasd el a Trika 2 (English) tanulmányt, mélyebb információkért .

 ⁷Vimarśa vagy Śakti (Śiva Isteni Ereje), miközben véghezviszi az univerzum megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását, megmarad az Én-Tudatosság Természetes aspektusában. Az ’akṛtrima” szó jelentése „természetes”, vagy nem „kṛtrima” avagy mesterséges. Míg valaki számára az univerzum folyamatosan megnyilvánul, fennmarad és visszavonódik, közben vimarśa vagy Śakti az, aki megmarad a spontán „Én Vagyok”-ként a háttérben. Ez folyamatosan jelen van az univerzumban, immanens módon, hiszen Śakti abban részt vesz az univerzális megnyilvánítás, fenntartás és visszavonás aktivitásaként, de eközben Ő (Śakti) mindezeken túl is van. Ő (Śakti) transzcendentális, ahogy azt Kṣemarāja maga kijelentette korábban. Ez a jelentés .

 ⁸ Ha a Legfőbb Tudatosság, Paramaśiva vagy saṁvid, nem birtokolná Vimarśa-t vagy Śakti-t, akkor „īśvara” vagyis Erő nélkül létezne, azaz halott lenne. Csupán Prakāśa (Fény) vagy Śiva nem képes megnyilvánítani, fenntartani és visszavonni az univerzumot. Az „īśvara” szót általában „Úr”-ként fordítjuk, de ezen kívül jelenti még azt is, hogy „képes megtenni, alkalmas valamire, stb”. Ezért a Legfőbb Tudatosság Vimarśa nélkül nem lehetne „Úr” hiszen Erő híján lenne.

Ezért a Trika szerint, Vimarśa vagy Erő szükséges ahhoz, hogy bármi megjelenjen. Nézz körül most: Ha csupán Szemlélő (prakāśa) lennél Vimarśa vagy Erő nélkül, akkor valójában nem lennél még csak Szemlélő sem, mert nem lenne semmi, amit szemlélhetnél, érted? Mindig emlékezz, hogy Prakāśa (Śiva) és Vimarśa (Śakti) Te Magad Vagy. Ha ezt az igazságot figyelmen kívül hagyod és azt hiszed, hogy Prakāśa és Vimarśa rajtad kívül, magadon túl létező valóságok, akkor sohasem fogod maradéktalanul megérteni a Trika-t, akármennyire mély a filozófiai tudásod e rendszert illetően. És efelől semmi kétség nincs, légy nyugodt. Prakāśa csupán „Én-ség”, míg Vimarśa teszi az „Én-séget” tudatossá Saját létezéséről. Így, Prakāśa és Vimarśa valójában: „Én Vagyok”. Ez az Én Vagyok a te valódi esszenciád, mely jelen van mindenféle megnyilvánulás, fenntartás és visszavonás közben. Ez a jelentés. .

 ⁹ Az āgama-k vagy Kinyilvánított Szövegek azok, melyek szerzője nem emberi létező. Ezek az Úrtól származnak (jönnek le) közvetlenül. Például a Śivasūtra-k  .

 ¹⁰ Sok fejezetre lenne szükség, hogy teljes részletességgel kifejtsem Vimarśa vagy Śakti számos jelzőjét. Ennek ellenére, megpróbálom leírni őket tömören, bevezető jelleggel:
(1) Vimarśa (Śakti) nem más, mint Cit, mert Ő a Tiszta Tudatosság, mely Prakāśa-t (Śiva) tudatossá teszi saját Létezéséről. Emellett arról is tudatossá teszi Őt, hogy az univerzum Belőle (Śakti-ból) származik (Śakti hozza azt létre);
(2) Vimarśa (Śakti) nem más, mint Caitanya, mert Ő a cselekvés és tudás teljes Szabadságát élvezi, ezért Vimarśa vagy Śakti mindenható és mindentudó;
(3) Vimarśa (Śakti) nem más, mint svarasoditāparāvāk, mert Ő a Legmagasabb Beszéd, ki Saját Rasa-jából vagy Esszenciájából beszél, azaz az Ő Beszéde megállíthatatlan és az Abszolút magjából tör fel;
(4) Vimarśa (Śakti) nem más, mint svātantrya, mert Ő Abszolút Szabadsággal telített. Senki sem tudja Őt irányítani, és szabadon tehet bármit, amit csak akar;
(5) Vimarśa (Śakti) nem más, mint a Legmagasabb Én Függetlensége, mert nincs más Erő, mely Őt kontrollálhatná. Ő a Fő Erő, mely a megnyilvánuló, fennmaradó és visszavonódó univerzumban honol;
(6) Vimarśa (Śakti) nem más, mint kartṛtva, mert Ő a valódi Tevő, Cselekvő vagy mindennek szerzője. Habár az individuumok független cselekvőnek vagy szerzőnek látszanak, ez nem igaz, mert ők folyamatosan Tőle (Śakti-tól) függnek. Az Ő Akarata nélkül, e képzelt cselekvők semmi sem tudnának tenni;
(7) Vimarśa (Śakti) nem más, mint sphurattā, mert Ő a Felvillanó Tudatosság, mely spontán nyilvánul meg saját döntése végett. Az individuum nem képes hatást gyakorolni Vimarśa-ra, hogy Ő megnyilvánítsa Saját Természetét. Egyszerűen spontán, természetes módon villan fel, amikor úgy dönt;
(8) Vimarśa (Śakti) nem más, mint sāra vagy Esszencia, mert Ő az univerzumban nyugvó Valóság;
(9) Vimarśa (Śakti) nem más, mint hṛdaya vagy Szív, mert Ő a Magja mindennek;
(10) Végül Vimarśa (Śakti) nem más, mint Spanda vagy a Legfőbb Vibráció, mert Ő a végtelen Isten végtelen Pulzálása, mely által az egész megnyilvánulás újra és újra megjelenik, egy ideig fennmarad, majd visszavonódik  .

 ¹¹Más szavakkal, a Legfőbb Úr avagy Paramaśiva nem más, mint „prakāśavimarśamaya”. Ő Magában hordja Prakāśa-t és Vimarśa-t. Ez megerősíti azt, amit Kṣemarāja állított a szövegben .

 ¹² A harminchatodik tattva a „föld”, melyet a Szanszkrit nyelvben több szóval is kifejezhetünk: dharaṇī, pṛthivī, kṣiti, bhūmi, stb. Vedd figyelembe, hogy a Tattva táblázatban, és minden Tattva-kkal foglalkozó dokumentumban, leggyakrabban pṛthivī -ként utalok a „föld” elemre, de a többi kifejezés is helytálló  .

 ¹³Ahogy írtam a 10. megjegyzésben, Śakti vagy Vimarśa neve „kartṛtva”, mert Ő a valódi Tevője vagy Szerzője mindennek. És Ő egyáltalán nem halott, hanem csordultig tele van Vibrációval és Fénnyel. Mindig tartsd észben, hogy Prakāśa és Vimarśa (Śiva és Śakti) egy és ugyanaz a dolog. Csak a hatékonyabb tanulmányozás miatt lehet Őt kettébontani. Tény azonban, hogy Ő Sohasem kettéválasztható. Ezért nem létezik Śiva soha Śakti nélkül és fordítva szintén. Mindkettő a fej és az írás, azon az érmén, amit Paramaśiva-nak, vagy Abszolút Valóságnak nevezünk .

 ¹⁴Vimarśa vagy Śakti teszi Śiva-t (Téged!) Tudatossá Önmagáról és az univerzumról. Például, ha Śakti nem lenne itt, nem olvasnád most, amit írok, és pláne nem értenéd meg. Śakti az, aki lehetőséget (támogatást) vagy „ālambana”-t ad számodra, hogy tapasztalhasd az univerzum megnyilvánulását. Az „adhīna” szó jelentése „elhelyezkedni valamiben, valamitől függni”, de jobban szeretem az „azért, mert” fordítást, az egyszerűség és a célravezetőség miatt. A végső olvasat az, hogy ennek az univerzumnak a tapasztalása Śakti-tól függ. Az Ő segítsége nélkül nem lehetne univerzumot tapasztalni. Ez a jelentése ennek a résznek .

 ¹⁵Ha az univerzumot úgy tekinted, hogy az különbözik a Nagy Úrtól, kié a prakāśa vagy Fény, akkor ezt az univerzumot nem tapasztalhatod, mert nem kötöd össze azzal, Aki Fényt ad, vagyis magával az Úrral. Hogyan jelenhetne meg univerzum, ha azt nem világítja meg prakāśa? Ez a jelentés .

 ¹⁶Ha ez a világ, alapját és tapasztalhatóságát az Ő Fényadó aktivitásából nyeri, vagy más szóval, ha az Úr Fénye az, ami alapot ad az univerzum létezéséhez, akkor hogyan állhatna ez a világ az Ő útjába? Ez a világ az Ő Prāṇa-ja, avagy Életének lélegzete, következésképpen nem fedheti el a Legfőbb Urat. Ez Kṣemarāja konklúziója. .

 ¹⁷Ha a világ még képes is volna elfedni a Legmagasabb Urat, akkor mivel az teljes mértékben az Úrtól függ, ezért a világ saját magát fedné el. Így nem lenne képes tovább létezni .

 ¹⁸Pramāṇa nem más, mint a helyes tudás valaminek a bizonyítására vagy cáfolására. Amikor a pramāṇa objektumokra vonatkozik, akkor alkalmazása hasznos és célravezető. Amikor azonban a pramāṇa útján az Úr létezését vagy nem-létezését akarjuk bizonyítani, akkor haszontalanná válik. Miért? Mert a Valódi Létező, avagy a Legmagasabb Én Létezése, sadbhāva-ja a Pramātā vagy Tapasztaló formájában van jelen és ennek bizonyítása vagy cáfolása az anusandhāna vagy közeli vizsgálat módszerével lehet csak sikeres. Az „anusandhāna” szó jelentése a Trika-ban vagy a Nem-duális Kashmíri Śaivizmusban : „ismétlődő intenzív éberség az Énről vagy Valóságról;  vagy pedig az egymás után következő tapasztalások összekapcsolása.” Ezért a Pramāṇa érvénytelen az Ő „sadbhāva”-jának bizonyításában vagy cáfolásában, ahogy azt Kṣemarāja kifejti .

 ¹⁹A Pramāṇa-nak avagy a helyes tudás megszerzésének három típusa létezik: (1) Pratyakṣa vagy közvetlen tapasztalás, (2) Anumāna vagy következtetés levonása, (3) Āgama vagy kinyilatkoztatás, pl.: a szövegek, vagy amik a Valódi Guru szájából hangzanak el, stb. Ebben az esetben Kṣemarāja a pramāṇa második aspektusáról beszél, vagyis az Anumāna-ról, avagy következtetésről. Ha többet szeretnél tudni a pramāṇa-ról, olvasd el a hetedik aforizmáját a híres Pātañjalayogasūtra-nak. Emellett, sok hasznos információt találsz erről a témakörről Vyāsa Pātañjalayogasūtra-k kommentárjában .

 ²⁰A Nagy Úr, más néven „pūrva-siddha” (szó szerint: előzőleg bizonyított), mert Ő az első Valóság, amely bizonyított. Ha nem Ő az első, amit bizonyítani lehet, senki sem képes bizonyítani semmit sem. De az Ő állapota a prakāśa vagy Fény, mely nem bizonyítható egyszerű pramāṇa-val, avagy a helyes tudás megszerzésének módszerével, mert az Úr nem prameya vagyis objektum, hanem a Legfőbb Szubjektum, a Tapasztaló. Röviden Ő Maga Az, aki kutatja saját Esszenciáis természetét avagy prakāśa-t (Fényt), de Ő prakāśa, a Szubjektum (Az Úr Maga) és nem egy objektum. Mindenféle pramāṇa haszontalan, hogy egy ilyen esszenciális természetet bizonyítson. Így a bölcs Kṣemarāja kimondta, hogy prakāśa vagy az Úr Esszenciális Természete mindenki számára saját tapasztalatából bizonyítható és nem pramāṇa útján. Összegzésképpen, „mindenkinek” a létezése önmagában szilárd bizonyíték arra, hogy prakāśa létezik, mint alapvető Tudatosság. A prakāśa jelenléte nélkül, senki sem létezne, nem beszélve arról, hogy az objektumok létének bizonyítása sem. Ezért nevezi a bölcs az Urat Pūrvasiddha-nak. Ilyen egyszerű. Ó Atyám, hehe. .

 ²¹ Pramāṇa azért a helyes tudás megszerzésének módszere, mert a Szubjektumon (Pramātā) alapszik. Pramātā nélkül, vagyis a bizonyító nélkül, a pramāṇa nem létezhet .

 ²²A nyomorult pramāṇa avagy a helyes tudás megszerzése nem használható a Pramātā vagy Szubjektum bizonyítására, mert a pramāṇa mindig valami újat (új gondolatot) talál, mely annak az elméjében nyilvánul meg, aki a bizonyítás végzi. Azaz a pramātā elméjében. Hogyan bizonyíthatná valami, ami minden pillanatban új, valami olyannak a létezését, melyből ez az egész származik?A pramāṇa múlandó, míg a Pramātā vagy Szubjektum állandóan jelenlévő Tudó, Ismerő (E/1), aki minden pramiti-t vagyis pramāṇa által megismert tudást tartalmaz. Pramātā (A Szubjektum vagy Megismerő) meghalad minden ismerhetőt, mint a test, az életerő, a kék szín, öröm, stb, és így az Ő Létezése nem bizonyítható pramāṇa útján. A szerző a mondattal:” Ami a pramāṇa-tól függ”, arra világít rá, hogy a pramāṇa látóköre pontosan ennyi: megismerhetők (objektumok), de sohasem a Megismerő vagy Pramātā. Következésképpen a pramāṇa használata a Pramātā (A Legfőbb Úr…Te!) bizonyítására egyszerűen időpocsékolás, Kṣemarāja szerint .

 ²³Kṣemarāja, a szerző úgy látszik rajongója a hosszú és bonyolult mondatoknak: „Mert Ő Az Esszenciája a Tökéletes Én-tudatosságra való emlékezésnek (ráismerés!, felismerés!), mely hangok sokaságából áll”. Természetesen a fordító ilyenkor megőrül, hehe. Amit a bölcs mondani akar, az a következő: „Mivel az Úr a Lényege, Esszenciája a Tökéletes Én-tudatosság, azaz Vimarśa vagy Śakti felismerésének.” A „parāmarśa” szó vagy „emlékezés” jelent még „mentális megragadást, tapasztalást. Vagyis csupán az Úr (Te!) az, aki a Tökéletes Én-tudatosságot vagy Śakti-t tapasztalja, ezért Ő az (Az Úr), aki az Ő (Az Úrnő, Śakti) felismerésnek, megragadásnak esszenciája. Továbbá: „A Tökéletes Én-tudatosság számos hangból áll. A „rāśi” szó jelentése „sokaság”. A belső, valódi célja e kifejezésnek nem más, mint hogy a pūrṇāhantā (A Tökéletes Én-tudatosság vagy Śakti) az összes betűből áll, „a” tól „ha”-ig ami a Szanszkrit ABC-t alkotja, így Ő (Śakti) az ABC formájában vibrál. Ezért az Úr másik neve Paramaśiva (A Legfőbb Śiva), kinek természete Śiva (Prakāśa vagy Fény) és Śakti (Vimarśa vagy a Tökéletes Én-tudatosság), s Aki csupán Egy, aki képes az univerzális megnyilvánulás formáját ölteni. A „prapañca”vagy univerzális megnyilvánulás a harminchat tattva-ból áll, melyet Kṣemarāja röviden felsorolt. Ez a jelentés  .

 ²⁴ A „Bhūmayaḥ” a „Bhūmi” szó többes számú alakja. A többes szám azért használatos a tattva felsorolás utolsó terminusaként, hogy jelezze, a többi tattva már korábban felsorolásra került. Az „iti” szó egyfajta idézőjelként szolgál. Kṣemarāja hamarosan kifejti a tattva-k természetét, karakterisztikáját röviden, de ahogy korábban is írtam, nézd meg a Tattva táblázatot és az ahhoz tartozó összefoglalást a Trika szekcióban, ha több és mélyebb tudást szeretnél a tattva-król .

 ²⁵Nos, Kṣemarāja kifejtése most következik. Először is, emlékezz, hogy Paramaśiva (A Legfőbb Śiva) nem más, mint „prakāśavimarśamaya”, vagyis Prakāśa-ból és Vimarśa-ból áll. Ezek a fogalmak csupán szavak, melyekkel tanulmányozhatod a Valóságot, ami valójában a szavakon túl van. Śiva valójában Śakti és Śakti valójában Śiva. Śiva nem egyéb, mint Paramaśiva és Paramaśiva nem más, mint Śiva, és így tovább. Ne zavarodj meg a sok kifejezéstől, melyek nagyon hasznosak, hogy leírják a tattva-k rendszerét, de a Valóság a Tudatosság Összetett Egysége és így sohasem írható le tökéletesen. Emellett, minden tattva Śakti-tól (tattva 2) a Bhūmi-ig (tattva 36) „csupán” Śakti, különböző formákat öltve. És Śakti maga Śiva, Śiva pedig Paramaśiva és Paramaśiva nem más, mint az összes tattva, melyek megnyilvánulnak, fennmaradnak és visszavonódnak.

Röviden, az egész univerzum Paramaśiva Teste, a Nagy Úré (A Tiéd!). Emlékezz, hogy Kṣemarāja azt mondta korábban, „Pūrṇāhantā” vagyis a Tökéletes Én-tudatosság (Śakti) hangok sokaságából áll. Ha figyelmen kívül hagyod a tattva-k eredendő egységét, akkor Paramaśiva-t hagyod figyelmen kívül, úgy ahogy van és a tanulmányozásod csupán intellektuális marad. Egy meddő intellektuális tanulás nem segíti elő az Esszenciális Természeted valódi megtapasztalását, így gyakorlatilag „haszontalan”. Tehát tanulmányozd a tattva-kat, de ne felejtsd el, hogy azok mindegyike a Te Tested, Paramaśiva .

 ²⁶ Śakti az első Spanda vagy Vibráció-ja a Legfőbb Úrnak, amikor Ő meg akarja nyilvánítani az univerzumot. Ő (Śakti) egy folyamatos és gátolhatatlan kreatív Vágy vagy Icchātva (Tiszta Akarat). Ez az első Vibráció még nem hang, de forrása minden hangnak, ami megnyilvánulhat később. Olvasd el a Trika 2 (English) tanulmányt további információkért .

 ²⁷ A sadāśiva-tattva-ban, az univerzum egyfajta csíra formájában van jelen. Formája homályosan jelenik meg, mert a Legfőbb Én ahaṁ aspektusa azt befedi, betakarja. Két aspektus létezik: ahaṁ (Én) és idam (az, vagyis az univerzum vagy világ). A sadāśiva tattva akkor nyilvánul meg, amikor az „Én” aspektus domináns. Természetesen az „Én-tudatosság” alatt a szerző Śakti-t érti, aki Śiva vibrációja, amikor megnyilvánítja a világot. Minden tattva Ő általa (Śakti által) nyilvánul meg kizárólag. Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmány további információért .

 ²⁸ A sadāśiva-tattva-ban az „ahaṁ” (Én) aspektus van túlsúlyban. Így az „idam” vagy „az” aspektus (a világ vagy univerzum) egészen homályos. De most, az īśvara-tattva-ban a világ megfordul, vagyis láthatóvá válik, domináns lesz, míg az „ahaṁ” aspektus elfedve marad. Mintha el lenne fedve Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmányt, ha erről mélyebb tudást szeretnél .

 ²⁹ Egy másik lehetséges fordítása a „pratipattiḥ” szónak a „felfogás, észlelés, tapasztalás”. Így egy lehetséges fordítás a következő: „Śuddhavidyā az egység tapasztalása (valamik között)”. Az „ahaṁ” aspektus (más néven Ahantā vagy Én-tudatosság) most kiegyenlített az „idam” aspektussal (más néven „Idantā” avagy az „az állapota”..az univerzum vagy világ állapota). Röviden, sem az „ahaṁ”, sem az „idam” nem domináns. Ez a tattva az, melyben az ahaṁ és az idam egyformán jelen van, és úgy nevezzük śuddavidyā vagy sadvidyā, az ötödik tattva. Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmányt további hasznos információkért .

 ³⁰Ha megnézed egy szótárban, a „bhāva” szó jelentését, ezt fogod találni: létezés, lét, állapot, kondíció, rang, temperamentum, viselkedés, érzés, szeretet és így tovább. Ebben az értelemben most Kṣemarāja arra használja ezt a szót, hogy utaljon a māyā alatti 30 tattva-ra, vagyis: (7) Kalā, (8) Vidyā, (9) Rāga (34) Vahni, (35) Salila és (36) Bhūmi. Emellett, a „prathā” szó jelentése „aki szóródik, aki terjed, stb.” Māyā forszírozza a korlátolt individuum-ot, hogy a további 30 tattva-t A Legfőbb Én-től különbözőnek láttassa. Ezért a szerző úgy határozza meg, hogy Ő (Śakti) szétszórja, kiveti a különbözőség képzetét a tattva-kkal kapcsolatban. Más szóval, Śakti beoltja a dualitást (az individuumba) és ez által a tattva-k az Úrtól (Tőled!) különbözőnek látszanak. Ez a Kozmikus Káprázat első része, hehe .

 ³¹Óvatosan! Ne keverd össze „Māyāśakti-t” a „Māyātattva-val” (vagy szimplán „Māyā-val”). Az utóbbi a hatodik tattva, mely Kṣemarāja tanítása szerint, szétszórja a dualitást, mely minden Māyā alatt lévő tattva-ra hat. Tattva 7-től Tattva 36-ig. Míg előbbi egy „Śakti” vagy Erő és nem egy tattva. Māyāśakti (szó szerint, Mayikus erő) az Úr Ereje, mely által képes dualitást vagy különbözőséget felmutatni (szimulálni), miközben az valójában nem létezik. Összegzésképpen, Māyāśakti különbözőséget mutat az egységben, azaz a Végtelent, végessé teszi („varázsolja”).
Így Māyāśakti az Erő, melyből a Māyātattva vagy szimplán Māyā származik .

 ³²Felejtsd el az Urat korlátolt létezővé fordító „gonosz” Māyā képzetét. Ez egyáltalán nem igaz, a Trika rendszere szerint. Kṣemarāja írja, hogy az nem más, mint a Nagy Úr (Te!), aki saját Esszenciális Természetét megragadva, Māyāśakti által Önmagát korlátolt tapasztalóvá transzformálja. Māyāśakti által Ő (Śiva) korlátolt individuummá válik, és kész arra, hogy további korlátokat tapasztaljon. Emellett, az Úr folyamatosan az Úr marad, és sohasem válik semmivé. Más fogalmakkal, annak ellenére, hogy korlátolt létezővé válik, Megmarad a Legfőbb Úrnak. Kṣemarāja hamarosan említi ezt a misztériumot .

 ³³A 36 tattva mellett, létezik három mala vagy tisztátalanság, korlát: āṇava, māyīya és kārma. Az első a Puruṣa számára az „Én nem vagyok teljes” érzetét adja, a második mala azt a képzetet kelti, miszerint: „Én különbözök és elkülönülök minden mástól”, míg az utolsó az „Én vagyok a korlátolt cselekvő” tapasztalatát oltja az individuumba. Ezért, ez a rendkívül korlátolt létező vagy Puruṣa, Māyā által megtévesztett és e három mala saṁsārī-vá, újjászülető létezővé válik. A saṁsāra jelentése, vándorlás testből testbe, azaz: születni a halálért és halni a születésért, stb. Habár a saṁsāra emellett folyamatos mentális vándorlás is, melynek folyamán állandóan új gondolat születik. Az elme valójában még nem nyilvánul meg a Puruṣa szintjén (tattva 12), de későbbi megnyilvánulásának magja, már megmutatkozik. Emellett, az újjászülető létező ahhoz a hibás képzethez ragaszkodik, hogy a cselekvés hatással van a Legfőbb Énre (saját esszenciális természetére). Amikor valaki azt hiszi, hogy jó és rossz tettei megkötik Saját Énjét vagy Esszenciáját, azt úgy nevezzük” karmabandana” vagy „cselekvés által kötve”. .

 ³⁴Annak ellenére, hogy Kṣemarāja szavakkal fejti ki, hogy a Puruṣa nem különbözik Parameśvara-tól, avagy a Legfőbb Úrtól, a Puruṣa moha-ja vagy māyā-ja (káprázat, sötétség, zavar, azaz: tudatlanság) nem tartozik a Legfőbb Úrhoz, ez a témakör a szavak síkján túl van. Most Kṣemarāja leírja a folyamatot egy példával, de jusson eszedbe, hogy a szavak mindig elhasalnak, amikor a leírhatatlant próbálják leírni. Miután ezek a tattva-k (Māyā, Puruṣa, stb) az individuális tudat (tattva 14-16) megnyilvánulása előtt jelennek meg, így egy ember nem képes azokat megérteni a saját elméjével, érted? Ennek ellenére, a bölcs szeretné kifejteni a folyamatot bizonyos mértékben, hogy némileg elkaphasd a lényeget .

 ³⁵ Ebben a kontextusban a śuddhavidyā „nem” egyenlő a „śuddhavidyā tattva-val” (az ötödik tattva), hanem Śakti vagy az Erő az, aki feltárja számodra Saját Esszenciális Természetedet. Olvasd el az ide vonatkozó kifejtésemet a Meditation 3 (Trika section) tanulmányban .

 ³⁶ Az Ő (Śiva) öt Śakti-ja nem más, mint Kriyāśakti (A Cselekvés Ereje), Jñānaśakti (A Tudás Ereje), Icchāśakti (Az Akarat Ereje), Ānandaśakti (A Gyönyör Ereje) és Cicchakti (A Tudatosság Ereje), rendre. Az öt tattva pedig: (7) Kalā, (8) Vidyā, (9) Rāga, (10) Kāla és (11) Niyati, az öt kañcuka vagy a tudatlanság Burkai. Olvasd el a Trika 3 (English) és a Trika 4 (English) tanulmányokat, további információért .

 ³⁷37 Kāla nem az Idő, formálisan mondva, hanem annak érzete, képzete, ami az Idő gyökere. Kāla jelentése egy sor állapot vagy bhāva megjelenése és eltűnése, de egy tattva is, mely ezen állapotokat múltra, jelenre és jövőre osztja. Például: az „Én tudtam”, „Én tudom”, „Én tudni fogom” gondolatokat Kāla hozza létre. Ezek a tapasztalások valójában állapotok váltakozásai, melyek megjelennek és eltűnnek egy konkrét sorrendben.Kāla nyilvánítja meg ezeket a változó tapasztalásokat, majd ezeket múltra (Én tudtam), jelenre (Én tudom) és jövőre (Én tudni fogom) osztja, azaz a tapasztalásokat sorrendbe rakja. Olvasd el a Trika 4 (English) tanulmányt, ha mélyebb tudást szeretnél a Kāla-ról és a többi kañcuka-ról. .

 ³⁸ A Sattva, Rajas és Tamas a három Guṇa vagy minőség. A Trikaban ezeknek a minőségeknek az egyensúlyát, azaz amikor egyik minőség sem domináns, nevezzük Prakṛti-nek. Más rendszerekben a Guṇa-k alkotják a Prakṛti-t. A Trikában, azonban nem. Ahogy mondtam, Prakṛti nem más, mint egyszerűen a három Guṇa egyensúlya. Ezért mondta a szerző, hogy a Prakṛti „avibhakta” vagy osztatlan. Habár a Prakṛti-ben nem domináns egy Guṇa sem a másik felett, a Mahat vagy Buddhi-tól (tattva 14) lefelé a Pṛthivī-ig (tattva 36), e Guṇa-k egyike domináns minden esetben. Igen, ez a témakör egy kicsit komplikált. Olvasd el a Trika 5 (English)tanulmányt a Guṇa-kkal és a Prakṛti-vel kapcsolatos mélyebb tudásért .

 ³⁹A Buddhi vagy intellektus dominánsan sattvikus és tükörként működik, ami elkapja a Legfőbb Úr Fényének tükröződéseit. Ezek a tükröződések megannyi vikalpa vagy gondolat formájában jelennek meg az elmében. Minél átlátszóbb a tükör (vagyis a Buddhi), annál élesebb a tükröződés. Ebből kifolyólag, gyakorlatilag minden filozófiai rendszer azt keresi, miképp lehet kristálytiszta Buddhi-t elérni a keresőben, az Én Fényének felismerése céljából. Például, miközben tanulmányozod jelen szöveget, a Buddhi-d egyre finomabb és finomabb lesz. Így, amikor a végére érsz, az intellektusod egyre inkább meg tud majd érteni olyat, amiről addig nem volt megértése. Hey, még a Végső Felszabadulást is elérheted valójában, hehe. Ennek az az oka, hogy a Buddhi egyre jobb tükör lesz, ami képes tükrözni az Úr Fényét. Természetesen nehéz ezt a tiszta állapotot megtartani, mert Māyā és az ő kañcuka-i szintén itt vannak…ezért van az, hogy minden kereső a Teljes Megszabadulás-t keresi. Ha a dolgok ilyen egyszerűek lennének, azaz könnyűek, az egész föld tele lenne felszabadult létezőkkel…de azért nem ez a helyzet, ugye? hehe. Nagyon nehéz találni egy valódi Guru-t, de még nehezebb találni egy igazi tanítványt, azaz valakit, akinek az intellektusa kristálytiszta a sok-sok erénytől.

Átlátszóvá teheted a Buddhi-t, amennyire csak lehet, a śuddhavikalpa-k vagy Tiszta gondolatok gyakorlásával is. (Olvasd : Meditation 3). Emellett a Buddhi a meghatározó egység is, mert az intellektuson keresztül tudsz követni mindenféle cselekvést, aktivitási folyamatot. Ha többet szeretnél tudni a Buddhi-ról, olvasd el a Trika 5 (English) tanulmányt .

 ⁴⁰Vedd figyelembe, hogy ez a szó: „saṇkalpa” azt is jelenti a Trika terminológiájában, hogy: „meghatározás” vagy „a gondolkodás mesterséges aktivitása”. Úgy gondolom, Kṣemarāja az általános értelmében használja ezt a kifejezést, mint „idea, gondolat, érzés, stb.” miután a Manas általában a gondolatok, érzések tárházaként kerül definiálásra .

 ⁴¹Az Antaḥkaraṇa a jól ismert belső (pszichikus) szerv vagy eszköz, melyet a Buddhi, ahaṁkāra és a Manas alkot .

 ⁴² Nincs elég információd a Jñānendriya-k és a Karmendriya-k témaköréről? Nos, nézd meg a Trika 6 (English) tanulmányt .

 ⁴³"Alapvető formák” kifejezés alatt a szerző „mintákat” ért. Keresd fel a Trika 6 (English) tanulmányt újra, a kifejtések száma itt nem kevés, hehe .

 ⁴⁴ A mahābhūta-kkal kapcsolatos részletes leírásokat a, Trika 6 (English) tanulmányban találod .

 ⁴⁵ Ebben az esetben, „āmnāya” nem más, mint a szent tradíció, melyet a tanítók és tanítványok megszakítatlan láncolata alkot, egészen Śiva-tól az utolsó tanítóig és tanítványig, akik tanítják és tanulják ezt a spirituális tudást. Így itt és most, te és én ehhez a szent tradícióhoz tartozunk, mert tanuljuk és tanítjuk ezt a fajta speciális, szent bölcsességet. Természetesen én is folyamatosan tanulok, mert egy tanító sohasem szűnik meg tanítványnak lenni. Oh igen, ez egy hosszú történet.

A parātrīmśikā egy híres āgama vagy kinyilvánított szöveg (melynek szerzője nem ember), amit Kṣemarāja guru-ja kommentált, azaz a nagy Abhinavagupta. A 24. stanza került itt említésre. Ezért ezt az információt hozzáadom a fordításhoz…olvass tovább .

 ⁴⁶A jelentése tiszta: különböző fajta folyadékokban, mint pl.: víz, stb, csupán a „folyékonyság” (vagyis alapvető jellegük) marad meg, mint valódi természet .

 ⁴⁷Nos, nos, nos, Óh Atyám! Engedd meg, hogy eláruljak egy titkot: Amikor fordítok egy szöveget, általában veled együtt olvasom, vagyis előtte nem ismerem a szöveget egyáltalán. Ez volt a helyzet a parāprāveśikā-val is. Így most látom, hogy Kṣemarāja bemutatja a Prāsāda komplex témakörét „a szövegének végén”. Prāsāda a híres Szív mantra, vagyis sauḥ. „Szív” alatt nem a fizikai szívről beszélek, hanem Śakti-ról, a Legfőbb Erőröl.  Ez a témakör teljes mértékben kifejtésre kerül Kṣemarāja mestere, Abhinavagupta által a parātrīśikālaghuvṛtti-ben (ami egy rövid, de rendkívül homályos szöveg). Az, hogy megtalálhatod a Prāsāda kifejtését a fordításom végén, egy óriási meglepetés. Olyan ez, mint megtalálni a Csendes-óceán-t, miután egy apró tavat keresztezel, és egyáltalán nem viccelek. Miért? Mert bizonyos mértékben ki kell fejtenem ezt neked, különben soha nem értenél meg egy vesszőt sem az utolsó részből. OK, el kell fogadnom ezt, nincs mese. Ez valójában egy kivonat lesz abból a nagyszámú fejezetből, amit a Prāsāda-ról lehetne írni. Miután elolvastad ezt a „bevezető” kifejtést, azt fogod gondolni, hogy őrült vagyok… igazad is van, hehe.

Először is, tegyük tisztába mit mondott Kṣemarāja:

„Még akkor is, miután a „Sat” szóból eltávolítjuk az éppen tanulmányozott igegyök jelentését tisztává tevő toldalékot, csupán a ’sa’ betű marad, prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!--azaz elsődleges természetként”

A bölcs úgy tekinti a „Sat” (Létező) fogalmat, mint jelen idejű melléknévi igenevet, mely az „at” toldalék „as” (létezni, lenni) gyökhöz kapcsolásából jön létre. Ezért a „Sat” szó nem csupán egy főnév, hanem egy melléknévi igenév az „aki létezik” értelmében, érted? A Kṛt toldalékokról a „Toldalékok” szub-szekcióban tanítok a Szanszkrit szekción belül, de most kifejtem itt is az „as” gyökről szóló tudnivalót. Nos, az „alapszabály” a gyökök toldalékolásában, hogy melléknévi igenevet kapjunk, a következő:

„Az „at” Kṛt toldalék (A Kṛt a toldalékok egy típusa) ahhoz a formához kapcsolható, amit a ’parasmaipadī’ (óvatosan!) gyök felvesz, a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt. Ha ez a forma ’a’ val végződik, akkor ez az utolsó magánhangzó végül kiesik.”

Tehát, most össze kell kapcsolnunk az „as” (létezni) gyököt, hogy lássuk a „formát, amit ez a gyök felvesz a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt.” És ezt az összekapcsolást csak parasmaipada-ban lehet megtenni, nem ātmanepada-ban. Tudod, hogy mi a parasmaipada és az ātmanepada? Nos, olvasd el a „Sets of endings” az Igék bevezetőjében. Az „as” gyök (létezni) összekapcsolható parasmaipada-ban és ātmanepada-ban is, de mivel a Kṛt toldalék (’at’) használatához nekem most csak a Parasmaidapī összekapcsolásra van szükségem, hogy melléknévi igenevet kapjak, így csak parasmaipada-ban fogom megtenni a gyök toldalékolását, értesz engem? Mivel az „as” gyök a Gaṇa-hoz (Kettes ház) tartozik, ezért alapja változtatható. Emellett a végződések közvetlenül kapcsolhatók a gyökhöz, azaz nincs szükség új alapot formálni a kapcsoláshoz, mert a gyök maga tud igealapként működni. Habár mivel „változtatható”, amikor a vonatkozó végződést hozzáadom, az „as” gyök nem marad mindig ugyanaz. Természetesen nem kell hozzáadnom „a”-t, hogy megkapjam az alapot, mint a Gaṇa-k 1-es, 4-es, 6-os és 10-es házaiban. Értesz engem?...Olvasd el az Bevezetés az Igékbe tanulmányt. Kiemelem pirossal a végződéseket, extra segítségként:

Most pedig figyeld meg a 3. személyű, többes szám esetet:”santi”. Az alapszabály a Kṛt toldalék használatára:

„Az „at” Kṛt toldalék (A Kṛt a toldalékok egy típusa) ahhoz a formához kapcsolható, amit a ’parasmaipadī’ (óvatosan!) gyök felvesz, a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt. Ha ez a forma ’a’ val végződik, akkor ez az utolsó magánhangzó végül kiesik.”

Miután a végződés ebben az esetben „anti” a forma amit a Parasmaipadī gyök „as” felvesz a Jelen Idő harmadik személyű, többes szám esetében: „s”. Nagyszerű. Most egyszerűen hozzá kell adnod az „at” Kṛt toldalékot ehhez az „s” hez és amit kapsz: s + at = sat. Nagyon jó! A végső szó tehát „Sat”. (Nagybetűvel és hangsúlyosan, azaz ezt én írtam így direkt). Sat azt jelenti: „aki létezik”, ez pedig nem más, mint a Létező. De mit mond Kṣemarāja az ő Parāprāveśikā-jában? A folyamat ellenkezőjét. Figyelj:

„Még akkor is, miután a „Sat” szóból eltávolítjuk az éppen tanulmányozott igegyök jelentését tisztává tevő toldalékot, csupán a ’sa’ betű marad, prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!--azaz elsődleges természetként”

Röviden, ha elveszed a „Sat”-ból az „at” toldalékot, csak „s” marad. A bölcs nem azt mondja, hogy „s”, hanem azt, hogy „sa”, mert a Szanszkrit-ban az ABC betűi szótagok, ahogyan azt biztosan tudod is. A toldalék e része „at”, teszi tisztává az igegyök jelentését, melyet éppen tanulmányozunk, vagyis az „as” (létezni) gyököt, ebben az esetben. „S” vagy a „Sa” betű csupán prakṛti vagyis elsődleges természet. „prakṛti” alatt a szerző nem a 13. tattva-ra gondol, hanem a Māyā-tól (6. tattva) a Pṛthivī -ig (tattva 36) terjedő tattvak esszenciális természetére. „S” vagy a „Sa” betű sadāśiva egyik hang formája, ahogy azt kifejtettem a Tattva-k és Szanszkrit részben [Erősen ajánlom, hogy olvasd el a Első lépések (4), Első lépések (5) és Első lépések - (1) tanulmányokat e komplex témakör mélyebb megértéséért].

„S” a „Sat”-ban (Létező), az első betű a szent mantra-ban „Sauḥ” (vagy Prāsāda avagy Szív mantra). Többet is kifejtek erről a mantra-ról hamarosan, ne aggódj. Most Kṣemarāja azt állítja, hogy a „Sa” betű (vagy simán „S”) tartalmazza a Māyā-tól Pṛthivī -ig terjedő harmincegy tattva-t. Olvass tovább, kérlek  .

 ⁴⁸Ahogy állítottam korábban, minden tattva Māyā-tól Pṛthivī-ig az „S”-en belül van. Hogyan? Figyelj, mert most adok egy példát, mely „hasonló”
(de sokkal részletesebb) Abhinavagupta példájához, amit a Parātrīśikālaghuvṛtti-ben írt le (egy fontos szöveg). Neked is lehet hasonló tapasztalatod, amennyiben fejlett yogī vagy yoginī vagy. Teoretikusan mindenki a Legfőbb Én, talán mindenki így is tapasztalja, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez még sincs egészen így. Azt mondhatjuk, hogy a tapasztalás itt van, de nincs mellette felismerés. Hogyan lehetséges ez? Akkor mi haszna? Nos amennyiben meg tudod ezt csinálni, annak ellenére, hogy nem vagy nagy yogī vagy yoginī, fogadd gratulációmat kedves „Legmagasabb Tudatosság”, hehe. Akár van, akár nincs tapasztalatod, legalább tudásod lesz a folyamatról. Figyelj hát:

1. Tegyél egy tárgyat magad elé, mondjuk egy agyag kannát.
2. Koncentrálj rá. Amit először látsz…az egy agyag kanna, természetesen. Egy géniusz vagyok, hehe.
3. Ahogy folyamatosan koncentrálsz a kannára, realizálod, hogy ez csupán az agyag egyfajta módosulása. Ebben a pillanatban tudatos leszel a Pṛthivī tattva-ról (tattva 36), vagyis a föld elemről.
4. Ha tovább folytatod a koncentrációt, nem látsz többé agyagot, csak egy illatmintát, illatot, mint olyat. Nem tudod megmondani milyen illat ez, mert bármiféle minőségtől mentes. Ekkor realizáltad a Gandha-t (az egyik Tanmātra vagy finom elem) --tattva 31--.
5. Ebben a pillanatban megszűnik az illat tapasztalása, ami azt jelenti, hogy az érzékszerveid visszahúzódtak a Manas-ba (tattva 16), ahonnan jöttek. Ekkor realizálod a Jñānendriyak valódi természetét (tattva 17-21).
6. Ekkor jössz közelebb (nem mondom, hogy „mész túl”, mert a valóság az, hogy az Én-ed felé közelítesz, és nem távolodsz Tőle, érted?) és realizálod az „én-séget”. Ez az „én-ség” az egó vagy tattva 15. Ezt szubjektumként realizálod, de valójában objektum.
7. Realizálod is ezt, hogy az ahaṁkāra egy objektum, amikor belépsz a „tiszta én-ségben”. Természetesen nem Śiva Magáról beszélek, mert ez itt most az utolsó 31 tattva köre. Nem. A „tiszta én-ség” alatt a Buddhi-ra vagy intellektusra gondolok (tattva 14).
8. Amikor meghaladod a Buddhi-t (vagyis közeledsz Önmagadhoz), csupán a három Guṇa vagy a Prakṛti minőségei maradnak (Sattva, Rajas, Tamas).
9. Majd megtapasztalod a korlátolt ismerőt (Puruṣa --tattva 12--) és a megismerhetőt (Prakṛti --tattva 13--) valódi állapotukban.
10. E tapasztalás után, minden visszazuhan Māyā-ba, a Méh-be, amiből minden kiáradt. Māyā megtapasztalása a mély-alvás, egyfajta nullifikált sötétségeként történik.
11. A yogī-k és yoginī-k nagy része eddig a pontig jut el és nem tovább, ezért őket úgy nevezzük, Pralayākala-k vagy erőtlen (akala) tapasztalói a Pralaya-nak vagy univerzális megszűnésnek (māyā, azaz, ők mély-alvásban maradnak. De a nagy yogī-k és yoginī-k „még közelebb jönnek” és realizálják a „Sat” vagy „Létező” állapotát, mint a Māyā-tól Pṛthivī-ig tartó 31 tattva mögött nyugvó Valóságot.
12. Ezen a szinten a „Sat” utolsó két betűje (vagyis „a” és „t”) is eltűnik, és a Legnagyobb yogī-k és yoginī-k csupán az „S”-ben nyugszanak (Az a „Sa” betű). Ez a betű pedig mindennek alapja (Vagyis az egész megnyilvánulásnak Māyā-tól Pṛthivī-ig), mert minden az „S”-ből árad ki. Így az ilyen fenséges létezők elérik az „S” állapotát, más szóval megnyugszanak az „S”-ben sadāśiva-ban. És nyugalmuk, Mindennek nyugalma, mert Mindenné válnak, úgymond, mert „mindig is” ők voltak a Minden, csak nem realizálták ezt. Nos, mi egyebet mondhat bárki az ilyen yogī-król és yoginī-kről?

Tehát az „S” az első betűje a „Sauḥ” vagy Szív mantra-nak. Olvass tovább, mert Kṣemarāja most kezdi kifejteni az „au” részt .

 ⁴⁹Úgy tűnik, mintha a szerző elfelejtette volna az Icchā vagy Akarat-ot, azaz „icchājñānakriyāsārāṇi” helyett „jñānakriyāsārāṇi”-t ír, hiszen az Icchā domináns sadāśiva-ban (tattva 3), jñāna pedig īśvara -ban (tattva 4), majd Kriyā a śuddhavidyā-ban (tattva 5). Nos, nincs itt hiba, ugyanis „Jñāna” és „Kriyā” tartalmazza Icchā-t is. Tény, hogy az Icchā tartalmazza Jñāna -t és Kriyā-t, Jñāna tartalmazza Icchā-t és Kriyā-t és Kriyā tartalmazza Icchā-t és Jñāna -t. A három Śakti vagy Erő : Icchā (Akarat), Jñāna (Tudás) és Kriyā (cselekvés), „Én akarom”, „Én tudom” és „Én teszem” formájában jelenik meg. Az Abszolút Valóságban nem létezhet tudás és cselekvés anélkül, hogy ne lenne jelen a Vágy mögöttük, azaz az Akarat. Ez a jelentés .

 ⁵⁰ "„Anuttaraśakti” sok dolgot jelent: szó szerint „Anuttara Ereje”, „Anuttara”, amin túl semmi sincs, azaz a Legmagasabb Valóság. Így az „Anuttaraśakti” első jelentése: „A Legmagasabb Valóság Ereje”. A Legmagasabb Valóság másik neve „Paramaśiva” a Trika-ban, ahogy azt biztosan tudod. Egy másik lehetséges jelentés az „Anuttaraśakti”-nak : „Az a betű Ereje”. Az „a” betű másik neve „Anuttara”, mert ez a hang formája a Legmagasabb Én-nek  .

 ⁵¹ Az „Au” betű neve „Triśūla” vagy Szigony, mert tartalmazza az Icchā, Jñāna és Kriyā śakti-kat [Olvasd el : Első lépések (4) tanulmányt további információkért]. „Au” nem más, mint a tudás ereje a -Tudó, tudás (tudás Ereje) és a tudás tárgya- hármasban. „S” a megismerhető, tudható vagy simán Sat. Amikor valaki realizálja Māyā-tól (6.) Pṛthivī-ig (36.) tartó tattva-k elsődleges természetét, eléri a megnyugvást az „S”-ben vagy Sat-ban. Valamint, amikor valaki „most” tudatos a Tudóról és „utána” a tudhatóról és vissza, újra és újra, akkor úgymond elérte a megnyugvást az „Au”-ban, vagy a tudás Erejében.

Nézd a tárgyakat előtted: Először is mindent, amit az érzékszervek tapasztalhatnak, plusz saját maguk (az érzékszervek), Karmendriya-k vagy a Cselekvés Erői, a belső pszichikus szervek (elme, egó, intellektus), individuális létező, Prakṛti, Māya és a kañcuka-k (korlátok)…nos, ez az egész, különböző valóságok csoportja végeredményben egyetlen dolog: „Sat” vagy egyszerűen „Létező”. És az „S” a végső esszenciája a „Sat”-nak. Ha el tudod kapni vagy realizálni az „S”-t, akkor eléred a megnyugvást a Sat-ban. Másrészt az az Erő, mely által valaki képes tudatossá válni mind a Sat-ról (akár megnyilvánult az egész univerzum formájában, akár csupán Létező vagy elsődleges természet formájában van jelen) és a Tudóról Magáról, azaz „ÉN”-ről, nos ez az Erő az „Au”. Amikor valaki realizálja azt a mozgást, fluktuációt, melyet az „Au” végez, akkor megnyugvást nyer az „Au” Erejében, ami az Akarat, Tudás és Cselekvés. Ez a három, csupán Anuttaraśakti vagy a Legfőbb Erő formái, ahogy azt Kṣemarāja korábban tételezte.

A Szív mantra (Sauḥ) kifejtése, mely „S”-ből, „au”-ból és „ḥ”-ból áll, majdnem teljes. Csak a Visarga vagy „ḥ” kifejtését kell még tisztáznom neked. Olvass tovább, kérlek .

 ⁵²A Szanszkrit nyelvészek a Visarga-t (a ḥ betű) úgy nevezik, Visarjanīya. Ezek a rémisztő nyelvészek még két további típusról is beszélnek, úgynevezett „fél” Visarga-król, mint Upadhmānīya és Jihvāmūlīya…de nem akarsz te még ezekről sokat tudni, ugye? Nos a Visarjanīya kifejtésének borzalma pont elég lesz most ide, úgy gondolom. Figyelj, de ha nem értesz semmi…ne aggódj, mert ez teljesen normális. Az ok egyszerű: A legtöbb yogī és yoginī nem érti ezeket a bonyolult témaköröket, mert tapasztalat és erő híján vannak. Ha a legtöbb yogī és yoginī nem érti ezeket, akkor hogy érthetné egy hétköznapi ember, aki az életének majdnem teljes egészét az érzékszerveinek kielégítésével tölti? Ezért, bár mindenki a Legfőbb Én, nem mindenki érti azt, amiket, ezeket az oldalakon írok.

Azért nézzük: A Visarga vagy Kiterjedés, az Ismerő. „S” nem más, mint az ismerhető, azaz minden ismerhető elsődleges természete. „Au” az Erő, mely három Śakti-ból áll, Akarat, Tudás és Cselekvés. Az „Au”-n keresztül léphetsz kapcsolatba az „ismerhetőkkel” (objektumokkal). Így az „Au” valójában Erő. Viszont az Ismerő (Te!) a Visarga vagy Kiterjedés, Kibocsátás, mert Ő bocsájtja ki Magát a „Sat”-ba vagy Létezőbe (mely a Māyā-tól Pṛthivī-ig tartó 31 tattva köre), „Au” által (Az Ő Ereje). Miért bocsájtja ki Magát? Mert nem létezhet „Ismerő”, „ismerhető” nélkül. És mivel nincs más, aki ezt megtegye, Neki (Neked!) Kell Önmagát dobnia a Sat-ba, azaz Ő válik Sat-tá vagy Létezővé Au-n keresztül, hogy létezhessen világ, amit ismerni (tapasztalni lehet).

Amikor Te (vagyis az Úr) kibocsájtod magad a Sat-ba vagy Létezőbe saját Anuttaraśakti-d segítségével, mely az Akarat, Tudás és Cselekvés triádjaként jelenik meg, azonnal Ismerővé válsz így megpihensz a Visarga-ban vagy Visarjanīya-ban (ḥ). Amikor Kṣemarāja azt mondja, hogy a Visarjanīya (Te!) Felölti a Megnyilvánulás formáját, mely minden alatt és felett van, úgy érti, hogy a Visarjanīya nem más, mint Śiva, a Legfőbb Szemlélő Én, és Śakti is (Az Ő Isteni Ereje), mely az egész tapasztalható világként jelenik meg. Ezért a Visarga vagy Visarjanīya két, egymáson fekvő pontként írandó a Szanszkrit-ban: : Ezért, amikor realizálod, hogy amit „világnak” nevezel, az nem más, mint Önmagad kibocsájtása a Sat-ba vagy Létezőbe, akkor elérted a megnyugvást, megpihenést a Visarga-ban vagy Visarjanīya-ban vagy az Ismerőben. Önmagad kibocsájtása a Sat-ba az Erő (Au) által, nem térben és időben történik, mert az idő és tér a Sat-ban van (és nem Benned vagy az Erődben). Mindazonáltal a Sat, az Erő (Au) és a Visarga egy és ugyanazon Valóság. Azért mutatkoznak meg így, hogy valamiképpen leírhassuk azt, ami leírhatatlan. Minden leírás végeredményben elhasal hamar, mert ezek (Sat, Au és Visarga) állapotok és nem merő objektumok (pl.: asztal, ház, erdő, stb), amiket le tudsz írni pár hasznos szóval.

Ezután egyesítened kell ezt a három megnyugvást, megpihenést, realizációt: (1) Az első megnyugvás (realizáció) az „S”-ben (mely a Sat vagy Létező-ből ered) vagy a Māyā-tól a Pṛthivī-ig terjedő 31 tattva eredendő természetében, (2) majd a második realizáció vagy megpihenés az „Au” vagy Erőben, végül (3) a Visarjanīya-ban avagy Te Magadban, a Tudóban. Amikor eléred e három realizáció egyesítését, egyetlen tapasztalásban, realizálod a „Sauḥ” (Szív mantra) valódi jelentését és automatikusan jīvanmukta-vá vagy Testben Felszabadulttá válsz. Gratulálok, hogy elérted a teljes őrültséget, hehe. Csak viccelek!

Kṣemarāja most kezd beszéli erről az őrü…azaz…jīvanmukta állapotról, Óh Atyám! Mond el valakinek, hogy ez az egész körülötted annak az eredménye, hogy Önmagadat kibocsájtottad a Sat-ba vagy Létezésbe, és majd írj nekem levelet a diliházból később, hehe. Ezért kell befogni a szádat olyan emberek előtt, akik képtelenek ezt megérteni, vetted? Mindenki az Én, de létezik ez az Isteni Dráma és mindenkinek szerepeket kell játszania. Óh igen, talán azt mondod: „Nézd ezt a fickót, azt mondja fogjuk be a szánkat, miközben ő meg kiteregeti ezeket a misztériumokat mindenkinek”. Hmmm, nem mondom el mindenkinek, mert ezeket az oldalakat nem olvassa mindenki, mert nem éri el őket. Még ha el is érik, nem mindenki fogja megérteni. Csak a spirituálisan érettek fogják megérteni e tanításnak a Magját. Valamint, jól el vagyok szeparálva a fészkemben, következésképpen senki sem tud értem jönni, hogy diliházba vigyen, még. Ez olyan, mintha befognám a számat…óh  nagyon okos vagyok, hehehe.
Na elég a mókából. Olvass tovább kérlek .

 ⁵³Egy jīvanmukta vagy Életében Felszabadult úgy néz ki, mint egy átlagos ember. Ennek ellenére elérte a fenséges állapotot, mert valójában ismeri (érti) és behatolt (belépett a misztériumba) a Szív Magjába. Más szóval Neki teljes tudása van a Legmagasabb Valóság Magjáról. Csak egy ilyen személy valóban beavatott, mert a beavatás eredendően az egyén tudatossági szintjének módosulását jelenti és nem rituálét. Persze olykor történhet rituálé is, ez nem túl lényeges, mert a folyamat belül történik. Ha a rituálé megtörténik, de a belső folyamat nem, akkor előbbi teljességgel haszontalan.

Miután ez a jīvanmukta elhagyja a halandó testét, megmarad Paramaśivabhaṭṭāraka avagy a Tiszteletreméltó Legfőbb Śiva-ként. És efelől nincs semmi kétség .

fel

 További információk

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.