| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 2. Fejezet (aforizmák 1 - 7) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
Ez az első és egyetlen 7 aforizmából álló csoport, mely a teljes második Fejezetet alkotja (ami a Sahajavidyodaya-val vagy a Természetes Tudás feltárulásával foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
A második Fejezet összefoglalása
एवं प्रथमनिःष्यन्देन स्वस्वरूपात्मकं युक्त्युपपन्नं साभिज्ञानं निमीलनसमाधिप्रत्यभिज्ञेयं स्पन्दतत्त्वं प्रतिपाद्य यथा सततं तत्स्वरूपसमासादनेन सुप्रबुद्धता प्राक्सूचिता भवति तथेदानीं तस्यैव वैश्वात्म्यमुन्मीलनसमाधिप्रत्यभिज्ञेयं युक्तितोऽपि निर्णेतुं सर्वत्र चिदभेदप्रकाशकं सहजविद्योदयाख्यमिमं द्वितीयं निःष्यन्दं तदाक्रम्य इत्यादिना शिवसद्भावदायिनी इत्यन्तेन श्लोकसप्तकेन निरूपयति। तत्र विश्वं शुद्धाशुद्धभेदेन द्विधा। तत्र शुद्धं मन्त्रादिरूपं तत एवोत्पन्नं तन्मयं तत्रैव विश्राम्यति— इति श्लोकद्वयेनोक्तम्। अशुद्धमपि तन्मयमेव— इत्यपरेण श्लोकद्वयेनाभिहितम्। तत्संवेदनाधिरूढो जीवन्मुक्तः— इति श्लोकेनोक्तम्। एतत्तत्त्वसमासादनेनैव साधकानां स्वेष्टसिद्धिः— इति श्लोकद्वयेनाभिहितमिति सङ्क्षेपः।
Evaṁ prathamaniḥṣyandena svasvarūpātmakaṁ yuktyupapannaṁ sābhijñānaṁ nimīlanasamādhipratyabhijñeyaṁ spandatattvaṁ pratipādya yathā satataṁ tatsvarūpasamāsādanena suprabuddhatā prāksūcitā bhavati tathedānīṁ tasyaiva vaiśvātmyamunmīlanasamādhipratyabhijñeyaṁ yuktito'pi nirṇetuṁ sarvatra cidabhedaprakāśakaṁ sahajavidyodayākhyamimaṁ dvitīyaṁ niḥṣyandaṁ tadākramya ityādinā śivasadbhāvadāyinī ityantena ślokasaptakena nirūpayati| Tatra viśvaṁ śuddhāśuddhabhedena dvidhā| Tatra śuddhaṁ mantrādirūpaṁ tata evotpannaṁ tanmayaṁ tatraiva viśrāmyati— Iti ślokadvayenoktam| Aśuddhamapi tanmayameva— Ityapareṇa ślokadvayenābhihitam| Tatsaṁvedanādhirūḍho jīvanmuktaḥ— Iti ślokenoktam| Etattattvasamāsādanenaiva sādhakānāṁ sveṣṭasiddhiḥ— Iti ślokadvayenābhihitamiti saṅkṣepaḥ|
Így (evam), (Vasugupta) kifejtette --szó szerint miután kifejtette-- (pratipādya), hogy a Spanda princípium (spanda-tattvam), ami (ātmakam) az egyén saját (sva) esszenciális természete (sva-rūpa), felismerhető (pratyabhijñeyam) a nimīlanasamādhi --transz csukott szemmel-- által (nimīlana-samādhi), (és) hogy, (egy ilyen princípiumnak,) vannak jelei, amik bizonyítékul szolgálhatnak (sa-abhijñānam), (és így) alkalmas (upapannam) az érvelésre (yukti) --vagyis bizonyítható érvelés által--. Miképp (yathā) szüntelen észlelésén keresztül (satatam... samāsādanena) eme (tad) esszenciális természetnek (sva-rūpa), a suprabuddha állapot --a tökéletesen felébredett állapot-- (suprabuddhatā) korábban jelezve lett --szó szerint van-- (bhavati), (Vasugupta --a szerző--) által (prāk-sūcitā) az első fejezetben (prathama-niḥṣyandena), úgy (tathā) most (idānīm), hogy felderítse (nirṇetum) Annak --a Spanda princípiumnak-- (tasya eva) univerzalitását (vaiśvātmyam) -ami felismerhető (pratyabhijñeyam) az unmīlanasamādhi --transz nyitott szemmel-- által (unmīlana-samādhi) - az érvelés eszköze (yuktitaḥ) által is (api), kiválasztotta (nirūpayati) ezt (imam) a második (dvitīyam) fejezetet (niḥṣyandam) -ami feltárja (prakāśakam) a Tudatosság (cit) egységét (abheda) mindenütt (sarvatra) (és) minek neve (ākhyam) 'a Természetes Tudás feltárulása' (sahaja-vidyā-udaya) - mi hét stanzából áll (saptakena-śloka), kezdve így (ādinā) 'Megragadván eme (Erőt) (tad-ākramya iti) ' (és) befejezve azzal, hogy (antena) ' (És ez a beavatás...) adományozza Śiva valódi állapotát (śiva-sat-bhāva-dāyinī iti)'|
Abban --a Spanda-ban-- (tatra), az univerzum (viśvam), a tiszta és tisztátalan (śuddha-aśuddha) osztályokkal (bhedena), kétrétű (dvidhā)|
Ott --a második fejezetben-- (tatra), két stanza által --vagyis az első két stanza által-- (śloka-dvayena), meg lett határozva (iti... uktam) a tiszta (univerzum) (śuddham), mi Mantra-ból --az Aham ismerője a Sadvidyātattva-ban-- (mantra), stb. (ādi) áll (rūpam), feltárul (utpannam) Abból --a Spanda-ból-- (tatas eva), mi egy Azzal (tad-mayam) (és végül) feloldódik --szó szerint megnyugszik/megszűnik-- (viśrāmyati) Abban (tatra)|
Két stanza egy másik csoportja által --vagyis a 3. és 4. stanzák által-- (apareṇa śloka-dvayena), megerősítésre került (iti... abhihitam), hogy a tisztátalan (univerzum) (aśuddham) szintén (api) egy Azzal --a Spanda-val-- (tad-mayam), bizonyosan (eva)|
Egy stanza által --az ötödik-- (ślokena), ki van mondva (iti... uktam), hogy az a személy, aki elérte --szó szerint felemelkedett-- (adhirūḍhaḥ) Annak --a Spanda-nak-- (tad) tapasztalását (saṁvedana), életében felszabadult (jīvat-muktaḥ)|
Az (utolsó) stanzák által (śloka-dvayena), tételezett (iti... abhihitam), hogy csupán (eva) (szüntelen) észlelésével (samāsādanena) eme (etad) (Spanda) pricípiumnak (tattva), (jelen van), a spirituális aspiránsok esetében (sādhakānām), a vágyott dologuk (sva-iṣṭa) elérésének sikere (siddhiḥ). Ez egy összefoglalása volt (a második fejezetnek) (iti saṅkṣepaḥ)1 |
1 A Spandakārikā-k első fejezetében, a nimīlanasamādhi (transz csukott szemmel) kerül terítékre, míg most a második fejezetben, a hangsúly az unmīlanasamādhi-n (transz nyitott szemmel) van. Az első fejezetben, Vasugupta bemutatta, hogy a Spanda princípium nem csupán egy tapasztalás, hanem bizonyítható megfelelő érveléssel is. Ahogy az előző fejezetben a nimīlanasamādhi volt a domináns, a végső tapasztalás egy belső élmény volt. Más szavakkal, egy felismerése volt az egyén saját Énjének formális meditáció közben (vagyis amikor keresztbetett lábú pózban ülsz és a szemeidet becsukod, stb.). A nimīlanasamādhi .vagy transz csukott szemmel- közben eléred a behatolást saját Énedbe. Ennek neve 'Ātmavyāpti' vagy 'jelenlét a (z) (belső) Énben'. De ez az állapot, míg más rendszerek csúcsaként tündököl, a Trika követői körében lenézett. Miért? Mert véget ér abban a pillanatban, amikor, amikor elhagyod formális, keresztbetett lábú meditációdat. Csak addig marad meg, amíg ebben az ülő pozícióban tudsz maradni, miközben szemeid csukva vannak. A végén ez egy plusz kötelék, mert amikor a szemeidet kinyitod a hétköznapi aktivitások közben, nem tudod megtartani önazonosításodat a belső Énnel
Ám most, a második fejezetben, Vasugupta bemutatja a módszert, amivel megtartható eme önazonosítás akkor is, amikor valaki aktív a világban (nyitott szemmel). Az Énnel való önazonosítás állapota, miközben valaki a napi aktivitásait végzi úgy ismert, mint 'Śivavyāpti' vagy 'jelenlét Śiva-ban'. Az 'Ātmavyāpti'-ban az egyén eléri a teljes önazonosítás a mikrokozmikus Énnel, de most a Śivavyāpti-ban, eléred az önazonosítást mindennel makrokozmikus Énjével (vagyis Śiva-val). Ez a tapasztalás univerzális. Tehát a Spanda tapasztalása nem korlátozódik csupán a belső Én tapasztalatára, hanem tovább kell menned ezen túlra és elérni az egységet az univerzálius Énnel (Śiva). Így, az isteni természet tapasztalása örökké folytatódik, sohasem szűnik meg, mert elhagytad formális, keresztbetett lábú meditációdat. Ezért a Śivavyāpti a legmagasabb állapot a Trika rendszerben. A Śivavyāpti elérése ezért Felszabadulás, a szó konkrét értelmében.
Most, tekintve a hét stanzáját a második fejezetnek, a tiszta és tisztátalan univerzumok osztályai feltárulnak. Tiszta univerzum az 'Úr királysága', ez az egység birodalma, ahol a legfőbb Létező nyugszik. Ez magában foglalja a 3. és 4. és 5. tattva-it az univerzális megnyilvánulásnak. Nézd meg a Tattvic Táblázatot, hogy ezt a pontot jobban megértsd. Azért nevezzük 'tisztának', mert jelen van az 'egység tapasztalása'. Emellett, a tisztátalan univerzum a különbségek (dualitás) birodalma, ahol a legalacsonyabb létezők nyugszanak. Ez magába foglalja az utolsó 31 tattva-t (Māyā-tól le egészen a Pṛthivī-ig). Ez nem az a birodalom, ahol létezni kívánsz. Amikor realizálod annak 'nem kívánatosságát', úgy neveznek, mint bölcs ember, aki a Yoga útján halad (az egységhez vezető úton) ., vagyis mint egy yogī (vagy yoginī, amennyiben nő vagy). De amikor érdeklődésed megmarad a dualitás birodalmában, és vágysz valamire itt, akkor úgy vagy ismert, mint egy nem túl bölcs ember, aki a Saṁsāra útján halad (transzmigráció telve nyomorúsággal). Ennek azért transzmigráció a neve, mert szüntelen mozogsz egyik dologról a másik dologra, pl.: egyik gondolatról a másik gondolatra, egyik hangulatból a másik hangulatba, egyik testből a másik testbe, stb. Ez az állapot nem kívánt a yogī-k szemében, nyilvánvalóan, ám az ostobák úgy ölelik mindezt át, mint a legcsodásabb szeretőt a világon
Tehát, jelen fejezet, melynek neve 'A Természetes Tudás feltárulása', első két stanzája által, Vasugupta megerősíti, hogy a tiszta univerzum telve van Spanda-val. Majd, a harmadik és negyedik stanzák által, a tisztátalan univerzumról beszél és megerősíti, hogy ez szintén telve van Spanda-val, még akkor is, ha az 'egy másik valóságnak' látszik. És az ötödik stanza által, Vasugupta meghatározza, hogy egy személy, aki képes tapasztalni a Spanda folyamatosan, minden dologban, az életében felszabadult. Végül, két következő stanza által, Vasugupta kimondja, hogy csupán ez az egyetlen út a spirituális aspiránsok számára, hogy elérjék 'vágyott dolgukat' (Śiva állapotát, és nem pedig valami alacsony célt természetesen), mely a Spanda szüntelen tapasztalásának megtartásában áll. Ezt megérteni igen egyszerű.
Aforizmák 1-2
अथ ग्रन्थो व्याख्यायते। यदुक्तम्
यत्र स्थितमिदं सर्वं कार्यं यस्माच्च निर्गतम्।
इति तत्र शुद्धं तावन्मन्त्रादिरूपं तद्यथा तत एवोत्पन्नं तद्वलेनैव प्रकाशमानं तत्रैव विश्राम्यति तत्प्रथमनिःष्यन्दपरिघटितदृष्टान्तपुरःसरं निरूपयति
तदाक्रम्य बलं मन्त्राः सर्वज्ञबलशालिनः।
प्रवर्तन्तेऽधिकाराय करणानीव देहिनाम्॥१॥
तत्रैव सम्प्रलीयन्ते शान्तरूपा निरञ्जनाः।
सहाराधकचित्तेन तेनैते शिवधर्मिणः॥२॥
तत् स्पन्दतत्त्वात्मकं बलं प्राणरूपं वीर्यमाक्रम्य अभेदेन आश्रयतया अवष्टभ्य भगवन्तोऽनन्तव्योमव्याप्यादयो मन्त्राः सर्वज्ञबलेन सर्वज्ञत्वादिसामर्थ्येन श्लाघमाना जृम्भमाणा अधिकाराय देहिनां प्रवर्तन्ते सृष्टिसंहारतिरोधानानुग्रहादि कुर्वन्तीत्यर्थः। सर्वज्ञशब्दो भावप्रधानः सर्वकर्तृत्वाद्युपलक्षयति। यथा देहिनां करणान्युपपादितदृशा तद्बलमाक्रम्य विषयप्रकाशादौ प्रवर्तन्त इति दृष्टान्तः। तथा निरञ्जनाः कृतकृत्यत्वान्निवृत्ताधिकारमलाः शान्तविशिष्टवाचकात्मस्वरूपास्तत्रैव स्पन्दात्मके बले सम्यगभेदापत्त्या प्रकर्षेणापुनरावृत्त्या लीयन्तेऽधिकारमलान्मुच्यन्त आराधकचित्तेनोपासकलोकसंवेदनेन सह। यथोक्तम्
अनुगृह्याणुसङ्घातं याताः पदमनामयम्।
इति। यतश्च तत एवोदितास्तद्बलेन विसृष्टास्तत्रैव लीयन्ते तेनैते मन्त्रमन्त्रेश्वरादयः शिवस्य परमेश्वरस्य सम्बन्धी धर्मः स्वभावो विद्यते येषां ते तथा सामान्यस्पन्दसारा इत्यर्थः। ननु करणानां मन्त्राणां च तत उदयादौ तुल्ये किमिति करणानि न सर्वज्ञादिरूपाणि। उच्यते परमेश्वरो मायाशक्त्या शरीरकरणानि भेदमयानि निर्मिमीते विद्याशक्त्या त्वाकाशीयविचित्रवाचकपरामर्शशरीरान्मन्त्रान्। वाचकस्य मायापदेऽपि
घटोऽयमित्यध्यवसा नामरूपातिरेकिणी।
परेशशक्तिरात्मेव भासते न त्विदन्तया॥
इति प्रत्यभिज्ञोक्तनीत्या प्रमातृभूम्यनतिक्रान्तेर्न शरीरपुर्यष्टकादिवद्बोधसङ्कोचकत्वमस्तीति युक्तमेवैषां सर्वज्ञत्वादि। एतच्च
भेदे त्वेकरसे भाते...॥
इति श्रीप्रत्यभिज्ञाकारिकाटीकायां वितत्य दर्शितम्। एवं विद्यापदावस्थितसृष्ट्यादिकार्यनन्तभट्टारकाद्यपेक्षयैतद्व्याख्येयम्। तथा दीक्षादिप्रवृत्तानामाचार्यादीनां करणरूपाः सर्वे मन्त्रास्तत्स्पन्दतत्त्वरूपं बलमाक्रम्य अनुप्राणकत्वेन अवष्टभ्य आचार्यादीनामेव सम्बन्धिनाराधकचित्तेन सह मोक्षभोगसाधनाद्यधिकाराय प्रवर्तन्ते तत्रैव शान्तवाचकशब्दात्मकशरीररूपा अत एव च निरञ्जनाः शुद्धाः सम्यक् प्रलीयन्ते विश्राम्यन्ति। अत्र व्याख्याने सहाराधकचित्तेनेति पूर्वश्लोकेन योज्यम्। एवं च मन्त्राणामुदयप्रलयकोटिव्यापि प्रवृत्तावपि भित्तिभूतमित्यभिहितम्। एवं च दशाष्टादशादिभेदेन भिन्ने शैवे मन्त्रानां स्पन्दतत्त्वसारतैवेत्युक्तं भवति॥२॥
Atha grantho vyākhyāyate| Yaduktam
Yatra sthitamidaṁ sarvaṁ kāryaṁ yasmācca nirgatam|
iti tatra śuddhaṁ tāvanmantrādirūpaṁ tadyathā tata evotpannaṁ tadvalenaiva prakāśamānaṁ tatraiva viśrāmyati tatprathamaniḥṣyandaparighaṭitadṛṣṭāntapuraḥsaraṁ nirūpayati
Tadākramya balaṁ mantrāḥ sarvajñabalaśālinaḥ|
Pravartante'dhikārāya karaṇānīva dehinām||1||
Tatraiva sampralīyante śāntarūpā nirañjanāḥ|
Sahārādhakacittena tenaite śivadharmiṇaḥ||2||
Tat spandatattvātmakaṁ balaṁ prāṇarūpaṁ vīryamākramya abhedena āśrayatayā avaṣṭabhya bhagavanto'nantavyomavyāpyādayo mantrāḥ sarvajñabalena sarvajñatvādisāmarthyena ślāghamānā jṛmbhamāṇā adhikārāya dehināṁ pravartante sṛṣṭisaṁhāratirodhānānugrahādi kurvantītyarthaḥ| Sarvajñaśabdo bhāvapradhānaḥ sarvakartṛtvādyupalakṣayati| Yathā dehināṁ karaṇānyupapāditadṛśā tadbalamākramya viṣayaprakāśādau pravartanta iti dṛṣṭāntaḥ| Tathā nirañjanāḥ kṛtakṛtyatvānnivṛttādhikāramalāḥ śāntaviśiṣṭavācakātmasvarūpāstatraiva spandātmake bale samyagabhedāpattyā prakarṣeṇāpunarāvṛttyā līyante’dhikāramalānmucyanta ārādhakacittenopāsakalokasaṁvedanena saha| Yathoktam
Anugṛhyāṇusaṅghātaṁ yātāḥ padamanāmayam|
iti| Yataśca tata evoditāstadbalena visṛṣṭāstatraiva līyante tenaite mantramantreśvarādayaḥ śivasya parameśvarasya sambandhī dharmaḥ svabhāvo vidyate yeṣāṁ te tathā sāmānyaspandasārā ityarthaḥ| Nanu karaṇānāṁ mantrāṇāṁ ca tata udayādau tulye kimiti karaṇāni na sarvajñādirūpāṇi| Ucyate parameśvaro māyāśaktyā śarīrakaraṇāni bhedamayāni nirmimīte vidyāśaktyā tvākāśīyavicitravācakaparāmarśaśarīrānmantrān| Vācakasya māyāpade'pi
Ghaṭo'yamityadhyavasā nāmarūpātirekiṇī|
Pareśaśaktirātmeva bhāsate na tvidantayā||
iti pratyabhijñoktanītyā pramātṛbhūmyanatikrānterna śarīrapuryaṣṭakādivadbodhasaṅkocakatvamastīti yuktamevaiṣāṁ sarvajñatvādi| Etacca
Bhede tvekarase bhāte...||
iti śrīpratyabhijñākārikāṭīkāyāṁ vitatya darśitam| Evaṁ vidyāpadāvasthitasṛṣṭyādikāryanantabhaṭṭārakādyapekṣayaitadvyākhyeyam| Tathā dīkṣādipravṛttānāmācāryādīnāṁ karaṇarūpāḥ sarve mantrāstatspandatattvarūpaṁ balamākramya anuprāṇakatvena avaṣṭabhya ācāryādīnāmeva sambandhinārādhakacittena saha mokṣabhogasādhanādyadhikārāya pravartante tatraiva śāntavācakaśabdātmakaśarīrarūpā ata eva ca nirañjanāḥ śuddhāḥ samyak pralīyante viśrāmyanti| Atra vyākhyāne sahārādhakacitteneti pūrvaślokena yojyam| Evaṁ ca mantrāṇāmudayapralayakoṭivyāpi pravṛttāvapi bhittibhūtamityabhihitam| Evaṁ ca daśāṣṭādaśādibhedena bhinne śaive mantrānāṁ spandatattvasārataivetyuktaṁ bhavati||2||
És most (atha), a (második) fejezet (granthaḥ) kifejtése következik (vyākhyāyate)|
Annak megfelelően (yad), ami ki lett mondva (uktam) (jelen szöveg I,2-ben) :
"... akiben (yatra) ez (idam) az egész (sarvam) univerzum (kāryam) nyugszik (sthitam) és (ca) akiből (yasmāt) kiárad (nirgatam... iti)"|
Abban --a Spanda-ban-- (tatra), a tiszta (univerzum) (śuddham) kétségtelenül Mantra-ból (mantra-ādi), stb. áll (tāvat... rūpam), mivel (tad yathā), (a tiszta univerzum) feltárul (utpannam) Abból (tatas eva), Annak Ereje által (tad-valena eva) megnyilvánul (prakāśamānam), (és végül) valójában (eva) feloldódik (viśrāmyati) Abban (tatra). (Vasugupta) leírja (nirūpayati) ezt (tad) egy (korábban) már, az első (prathama) fejezetben (niḥṣyanda) említett --szó szerint már megtörtént-- (parighaṭita) példán (dṛṣṭānta) keresztül (puraḥsaram)1 :
Megragadván (ākramya) ezt (tad) az Erőt (balam), a Mantra-k (mantrāḥ), csordultig tele (śālinaḥ) a mindentudó (sarvajña) erővel (bala), önmaguk, saját funkcióikkal való elfoglalásához (adhikārāya) folyamodnak (pravartante) (a testet öltött létező felé), csak úgy, mint (iva) a tapasztalás és cselekvés erői (karaṇāni) (eme bizonyos) testet öltött létezőknek (dehinām) (önmaguk, saját funkcióikkal való lefoglalásához folyamodnak, ugyancsak eme Erő megragadása által)||1||
(A Mantra-k), kiknek megítélése (mint bizonyos istenek) megszűnnek (śāntarūpāḥ), (és) kik mentesek minden korlátozástól (nirañjanāḥ), feloldódnak (sampralīyante) eme (Erőben vagy Spanda-ban) (tatra eva) imádójuk (ārādhaka) elméjével (cittena) együtt (saha). Ezért (tena), ezek (a Mantra-k) (ete) Śiva (śiva) természete (dharmiṇaḥ)||2||
Megragadván (ākramya) eme (tad) Erőt (balam) -vagyis (eme) Spanda princípium (spanda-tattva-ātmakam) Erején (vīryam) nyugodván (avaṣṭabhya), minek természete (rūpam) az Élet (prāṇa), mintha Az egy támasz volna (āśrayatayā), mivel Azzal egység van jelen --vagyis az egység miatt-- (abhedena) --azaz nyugodván a Spanda-n, mintha az egy támasz vagy pillér volna...---, az isteni és ragyogó (bhagavantaḥ) Mantra-k, (mantrāḥ) (mint) Ananta, Vyomavyāpi-k, stb. (ananta-vyomavyāpi-ādayaḥ) magasztalva (ślāghamānāḥ) (és) kivirágozva (jṛmbhamāṇāḥ) a mindentudó erő által (sarvajña-balena) - a mindentudó erő/kapacitás, stb. által (sarvajñatva-ādi-sāmarthyena) -, sajá funkcióikkal foglalják el magukat (adhikārāya-pravartante) a testet öltött létező felé (dehinām). (Dióhéjban, ) ők végrehajták (kurvanti) az univerzum megnyilvánításának és visszavonásának, (valamint) az egyén saját esszenciális természete elfedésének (és) a Kegyelem adományozásának, stb. (sṛṣṭi-saṁhāra-tirodhāna-anugraha-ādi) (aktusát) ; ez a jelentés (iti arthaḥ)2 |
A 'sarvajña' (sarvajña) szó (śabdaḥ) --mindentudás-- (itt) főként egy elvont főnév --azaz sarvajñatva vagy mindentudás-- (bhāva-pradhānaḥ) (és) magába foglalja (upalakṣayati) a mindentevést (sarvakartṛtva) és így tovább (ādi)3 |
Miképp (yathā) a tapasztalás és cselekvés erői (karaṇāni) eme (bizonyos) testetöltött létezőnek (dehinām) részt vesznek (pravartante) az objektumok, stb. megnyilvánításában (viṣaya-prakāśa-ādau) (szintén) az által, hogy megragadják (ākramya) ezt (tad) az Erőt (balam), a nézőpont szerint (dṛśā), ami már kifejtésre került (az első fejezet 6. és 7. aforizmáiban) (upapādita) ; ez a példa (iti dṛṣṭāntaḥ)4 |
Ehhez hasonlóan (tathā), (a Mantra-k,) akik 'nirañjana-k' vagy híján vannak a limitációnak (nirañjanāḥ) -vagyis, akiknek (minden) limitációja --szó szerint tisztátalansága-- (malāḥ-adhikāra) véget ért (nivṛtta), mivel megtették kötelességüket (kṛtakṛtyatvāt) - (és 'śāntarūpa-k') -vagyis azok, kiknek természete (sva-rūpāḥ) bizonyos (viśiṣṭa) szavakból (vācaka) áll (ātma), véget ért (śānta) -, helyesen és maradéktalanul elmerülnek (samyak... prakarṣeṇa... līyante) --vagyis elérik (āpattyā) az egységet (abheda) (és) nem térnek vissza újra (a korábbi állapotba) (a-punar-āvṛttyā), ők megszabadulnak (mucyante) minden limitációjuktól (malāt -adhikāra) - ebben (tatra eva) az Erőben (bale) (vagy) Spanda-ban (spanda-ātmake), együtt (saha) (azok) imádiónak (ārādhaka) elméjével (cittena) - (más szavakkal, együtt) azon emberek (loka) tudásával (saṁvedanena), akik (őket) imádták és szolgálták (upāsaka)5 |
Ahogy (yathā) az ki lett mondva (uktam) (a Mālinīvijaya I,41-ben):
"Miután adományozta az isteni Kegyelmet (anugṛhya) a korlátolt létezők --szó szerint atomok-- (aṇu) sokaságának (saṅghātam), (harmincöt millió Mantra, (mit) Śiva hoz létre) vándorol (yātāḥ) az állapotba (padam), melyben nem létezik boldogtalanság --szó szerin betegség-- (anāmayam... iti)"|
És (ca), mivel (yatas) (ők) feltárultak (uditāḥ) Abból --a Spanda-ból-- (tatas) valójában (eva), (mivel) azok eme Erő által (tad-balena) nyilvánultak meg (visṛṣṭāḥ) (és) oldódtak fel (līyante) kizárólag (eva) Abban (tatra), ezért (tena), ezek (ete) a Mantra-k, Mantreśvara-k, stb. (mantra-mantra-īśvara-ādayaḥ) (olyan létezők), akiknek (yeṣām) dharma-ja vagy esszenciális természete (dharmaḥ sva-bhāvaḥ) közeli kapcsolatban (sambandhī) van (vidyate) Śiva-val (śivasya) -a Legfőbb Úrral- (parama-īśvarasya), (és) ezért (tathā) ők (te) (olyan létezők), akiknek esszenciája (sārāḥ) az eredeti (sāmānya) Spanda (spanda). Ez a jelentés (iti arthaḥ)6 |
Egy felvetés (nanu) : A tapasztalás/aktivitás erői (szó szerint érzékek) és Mantra-k tekintetében (karaṇānām mantrāṇām ca), jelen van egységesen a feltárulás, stb. (udaya-ādau tulye) Abból --Spanda-ból-- (tatas), (akkor hát) miért (kimiti) nem (na... rūpāṇi) mindentudók (sarvajña), stb. (ādi) ezek a tapasztalás/aktivitás erői (szó szerint érzékek) (karaṇāni)?|
A Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ), úgymond (ucyate) létrehozza (nirmimīte) a testeket és érzékeket (śarīra-karaṇāni), telve dualitással (bheda-mayāni), ám (tu) (Saját) (Tiszta) Tudásának (vidyā) Ereje --nem az 5. tattva-- által (śaktyā), Ő létrehozza (nirmimīte) a Mantra-kat (mantrān), kiknek teste (śarīrān) csodálatos (vicitra) feltáró erőkből áll (vācaka- parāmarśa) --isteni szavak--, miknek természete a Cidākāśa --a Tudatosság Étere-- (ākāśīya). Az (ilyen) feltáró erők --isteni szavak, amikből a Mantra-k teste való-- esetében (vācakasya), lévén nincs jelen transzgressziója --vagyis megszűnése-- (anatikrānteḥ) a tudó/tapasztaló (pramātṛ) szintjének (bhūmi), még (api) Māyā (māyā) szintjén sem (pade), az Īśvarapratyabhijñā (I, 5, 20) -ben (pratyabhijñā) említett (ukta) meghatározás szerint (nītyā) :
"A meghatározó tudás (adhyavasā) 'ez (ayam) egy kanna (ghaṭaḥ... iti) ' meghaladja (atirekiṇī) a nevet (nāma) (és) formát (rūpa), (és valójában) a Legfőbb (para) Úr (īśa) Ereje (śaktiḥ). Az ragyog (bhāsate), mint (iva) az Én (ātmā) és nem (na tu) (mint merő) 'idam' vagy 'az' (idantayā... iti) --vagyis, mint merő "azt" vagy "objektum", mi elhatárolódik az Úrtól--".
(Ez okból kifolyólag, számukra) nincs jelen (na... asti) limitációja (saṅkocakatvam) a tudásnak (bodha), mint (vat) fizikai test (śarīra), finom test (puryaṣṭaka), stb. (ādi). Ezért (iti), azok (eṣām) mindentudása (sarvajñatva), stb. (ādi) bizonyosan (eva) helytálló (yuktam)7 |
És ez a pont szintén (etad ca) részletesen (vitatya) bizonyítva lett (darśitam) a tiszteletreméltó Pratyabhijñākārikā-k --vagyis Īśvarapratyabhijñā-- (III, 1, 8) (śrī-pratyabhijñākārikā) kommentárjában: (ṭīkāyām):
"De amikor egységes --szó szerint egy ízű-- dualitás jelenik meg (bhede tu ekarase bhāte... iti), [ (és) amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul]"||
Ezt a (etad) (témakört) így (evam) kell kifejteni (vyākhyeyam), ilyen módon Anantabhaṭṭāraka-val, stb. kapcsolatosan (apekṣayā) --vagyis a Mantra-kkal kapcsolatosan-- (anantabhaṭṭāraka-ādi), amik létrehozzák (kāri) a megnyilvánulását, stb. (az univerzumnak) (sṛṣṭi-ādi), miközben megmarad (avasthita) a Sadvidyā --5. tattva-- (vidyā) szintjén (pada)8 |
Hasonlóképpen (tathā), minden (sarve) mantra-k --isteni hang-- (mantrāḥ) spirituális tanítók (ācārya-ādīnām), stb. eszközeként szolgál (karaṇa-rūpāḥ), részt véve (pravṛttānām) a beavatásban, stb. (dīkṣā-ādi), megragadván (ākramya) az Erőt (balam), minek természete (rūpam) eme (tad) Spanda (spanda) princípium (tattva) -vagyis nyugodva --folyamodva-- (avaṣṭabhya) (egy ilyen Spanda-n), mint (azok) életrekeltője (anuprāṇakatvena) -, együtt (saha) (azok) imádóinak (ārādhaka) elméjével (cittena-pravartante) -vagyis (az említett) spirituális tanítókhoz, stb. (ācārya-ādīnām eva) tartozó (sambandhinā) (elmével együtt) -, elfoglalják magukat saját funkcióikkal (adhikārāya), (mint) Felszabadulás (mokṣa), élvezet (bhoga), (spirituális praxisok) végzése (sādhanā), stb. (ādi). És (ca) ezután (atas eva), amikor testi formájuk (śarīra-rūpāḥ), (mely) kiejtett/kifejezett (vācaka) hangból (śabda) áll (ātmaka), megszűnik (śānta) --vagyis śāntarūpāḥ vagy amikor azok megítélése (, mint bizonyos istenek) megszűnik--, lévén híján vannak limitációknak (nirañjanāḥ) -vagyis (maradéktalanul) tisztává válnak (śuddhāḥ) -, teljes mértékben elmerülnek (samyak sampralīyante) -ők (maradéktalanul) feloldódnak --szó szerint nyugszanak/megszűnnek-- (viśrāmyanti) eme (Erőben vagy Spanda-ban) (tatra eva)9 —|
Ebben a kifejtésben (atra vyākhyāne), az 'együtt (saha) (azok) imádóinak (ārādhaka... iti) elméjével (cittena) ' (kifejezés) egyesítendő (yojyam) az előző stanzával (pūrva-ślokena)|
Így (evam ca), meg lett határozva, hogy (iti abhihitam) Az, ami behatol --vagyis a Spanda princípium-- (vyāpi) a csúcsaiba --legmagasabb pontjaiba-- (koṭi) a Mantra-k (mantrāṇām) feltárulásának és feloldódásának (udaya-pralaya) és még (api) (a köztes pontba) is, amikor azok mozognak --vagyis amikor működnek-- (pravṛttau) (az nem más, mint azok) alapja vagy szubsztrátuma (bhitti-bhūtam)|
Így (evam ca), Śiva (minden) szövegében (śaive), (mik) fel vannak osztva (bhinne) részekre (bhedena), (mint) tíz, tizennyolc, stb. (könyv) (daśa-aṣṭādaśa-ādi), kimondott (bhavati-iti uktam), hogy a Mantra-k (mantrānām) valódi (eva) esszenciája a Spanda princípium (spanda-tattva-sāratā)10 ||2||
1 Most Vasugupta kizárólag a tiszta univerzumban mozog, ami teljes mértékben a Spanda-ban van meglapozva. Kṣemarāja azt mondja, hogy 'Vasugupta leírja ezt egy példával, ami (már) említve lett az első fejezetben', pontosabban az I.6-ban.
A Mantra-k pramātā-k vagy tapasztalók/tudók, akik az 5. tattva-ban, minek neve Sadvidyā, nyugszanak. 'Mantra' alatt itt nem az olyan mantra-król van szó, mint Om̐ namaḥ śivāya, Guru Om̐, stb., hanem az ' Ahaṁvimarśa'-ból (Én-tudatosság). Ennek eredményeképpen, a Mantra 'Én-tudatosság', valamint tapasztaló/tudó, aki tudatos erről az 'Én-tudatosságról'. A Mantra rendkívüli módon tudatosok erről az Aham-ról vagy Énről és ezért az 5. szinten vannak, ahol a Cselekvés Ereje dominál. Majd, vannak a Mantreśvara-k (a Mantra urai). Ezek a létezők a 4. tattva-ban vannak, mi úgy ismert, mint Īśvara, ahol a Tudás Ereje domináns. Ők még tudatosabban az Énről, mint a Mantra-k. Végül vannak a Mantramaheśvara-k (a Mantra nagy urai), akik roppant mód tudatosak az Aham-ról. Ők a 3. tattva-ban vannak, minek neve Sadāśiva, ahol az Akarat Ereje dominál. És felettük van a Śivapramātā (az első két tattva-ban), aki nem egyéb, mint maga a Nagy Úr.
Meg kell jegyezni, hogy Abhinavagupta felcseréli ezeket az Erőket, amik a tattva-khoz vannak rendelve. Ő az Akarat Erejét a második tattva-ba (Śakti) teszi a 3. tattva helyett. Emellett, a Tudás Erejét a 3. tattva helyett a 4. tattva-ba helyezi. És a Cselekvés Ereje a 4. tattva-ban van, az ötödik helyett. Az ötödik tattva pedig az Akarat, Tudás és Cselekvés Erőinek egysége. Ha jól emlékszem, ezen a módon rendezi el az Úr Erőit a Legnagyobb Trika Mester, az univerzális megnyilvánulás sémájában. Igen, ez egy komplex témakör, így máskor érdemes foglalkozni vele.
2 Most a bölcs Kṣemarāja megadja a Mantra-k neveit: Ananta, a Vyomavyāpī-k, stb.. Ananta a híres 'Anantabhaṭṭāraka' (az eminens Ananta), aki létrehozza a 70 millió mantra-k (szent formulát). Ő minden Mantra vezetője, ezért van első helyen említve a kommentátor által. A Mantra-k témakörének megértéséhez realizálnod kell, hogy nekik két aspektusuk van: Az első aspektus ők maguk, mint tapasztalói/tudói az Aham-nak, bizonyos szinten, míg a második aspektus a szent formulák, melyek belőlük tárulnak fel, amik az hang aspektusaiként funkcionálnak, úgymond. Az univerzális megnyilvánulás ötödik szintjének közvetlen tapasztalása nélkül, ezt valójában nagyon nehéz megérteni. Ezért csak jegyezd meg ezt, hogy értsd, Kṣemarāja miért beszél olykor 'létezőkről', és másik 'isteni hangokról'.
Egy dologgal, amit Kṣemarāja mondott, nem értek egyet, ez pedig a Mantra-k funkciójka (hallgatólagosan pedig a Mantreśvara-k és a Mantramaheśvara-k is ide tartoznak) : az univerzum megnyilvánulása, fenntartása és visszavonása (sṛṣṭi, sthiti és saṁhāra), valamint az egyén esszenciális természetének elfedése (tirodhāna) és a Kegyelem adományozása --vagyis az egyén esszenciális természetének feltárása-- (anugraha). Ez Śiva híres öt aktusa, vagyis a Pañcakṛtya-k. Nos, Kṣemarāja megerősíti, hogy a Mantra-k (hallgatólagosan a Mantreśvara-k és a Mantramaheśvara-k is) végrehajtják az öt aktust. Ez nem teljesen igaz, mert ők 'maguktól' csupán az univerzum megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását végzik. Az elfedése és feltárása az egyén esszenciális természetének, kizárólag a Śivapramātā aktusa, vagyis mindennek Nagy Uráé. Most, ha Ő úgy dönt, hogy ők tegyék meg az egyén esszenciális természetének elfedését és feltárását, az Ő nevében, az más kérdés. Tehát, ha nem realizálod, hogy te Ő vagy és éled életedet telve limitációkkal és véget nem érő szenvedéssel, az az Ő Akarata. És ezzel szemben, ha képes vagy realizálni, hogy Ő vagy, könnyedén és éled életedet telve Tudatossággal és Gyönyörrel, az megint csak az Ő Akarata. Sem Mantra, sem Mantreśvara, sem Mantramaheśvara nem képes döntést hozni elfedéséről vagy feltárásáról annak, hogy ki vagy valójában. A többi, 'igen' nagy univerzális megnyilvánulás létrehozásával kapcsolatos aktusokat valóban a Mantra-k, a Mantra-k urai és a Mantra-k nagy urai végzik!
3 Az elvont főnevek úgy jönnek létre, hogy bizonyos toldalékokat adunk főnevekhez (és melléknevekhez is). A két fő toldalék, ami láthatsz a 'tva' és a 'tal' (ami 'tā'-vá válik, amikor ténylegesen hozzáadásra kerül egy főnévhez vagy melléknévhez). A 'tva'-val olyan elvont főneveket hozol létre, amiknek neme semleges, míg a 'tal' toldalék olyan elvont főneveket formál, amiknek neme feminim. E két toldaléknak köszönhetően, sokszor van lehetőséged két módon kifejezni valamit. Például: rūpatva és rūpatā (a 'tva' és 'tā' hozzáadásával a 'rūpa'-hoz, minek jelentése 'forma'). A jelentése ezeknek a kifejezéséknek 'a megformáltság állapota' vagy 'forma birtoklásának állapota'. Az egyetlen különbség az, hogy a 'rūpatva' neme semleges, míg a " rūpatā' női.
Most, itt a szó, amihez hozzá kell adni a 'tva' és a 'tal' toldalékot, hogy létrejöjjön az elvont főnév, a 'sarvajña' (mindentudó) : sarvajñatva vagy sarvajñatā (a mindentudónak levés állapota = mindentudás). Mindenesetre, a sarvajñatva gyakoribb a Trika szövegekben, tapasztalatom szerint. Tehát Kṣemarāja meghatározza, hogy a 'sarvajña' inkább 'mindentudás' értelmében használatos és nem 'mindentudó' értelemben. Ezért egy fordítás lehet, nézőpontját figyelembe véve a következő: 'Megragadván eme Erőt, a Mantra-k telve a mindentudás erejével'. Mindazonáltal, én inkább a melléknévi formát használtam: 'Megragadván eme Erőt, a Mantra-k, telve a mindentudó erővel'. Miért? Mert úgy gondoltam, hogy jobban hangzik. De mostmár két lehetőséged van, amennyiben nem vagy megelégedve azzal, hogy a melléknévit használom az elvont főnév helyett.
És ez a mindentudás magában hordja a másik két erőt is: 'mindenhatóságot és isteni Akaratot'. A Tudatosság és Gyönyör Erői nincsenek benne, véleményem szerint, mert azok a Nagy Úrhoz tartoznak.
4 Jelen szöveg I.6-ban, Vasugupta tanítja a módot, amivel az antaḥkaraṇa (intellektus, egó és elme) tattva-k 14-16-ig) valamint a tíz ereje a tapasztalásnak és cselekvésnek (indriya-k, tattva-k 17-26-ig), bár élettelenek, az által, hogy a Spanda princípiumhoz folyamodnak, mintha élettel telivé válnak. Ugyanezt említi itt is, azzal, hogy ezt mondja. Mindenesetre, van egy finom különbség: az I.6-ban Vasugupta azt írja ' karaṇavarga' vagy az érzékszevek csoportja, ami intellektusból, egóból és elméből áll, valamint a tapasztalás és cselekvés tíz erejéből; de a II.1-ben, ő csupán annyit ír, hogy 'karaṇāni', ami fordítható 'érzékeknek' vagy 'érzékszerveknek'. Bár, kiterjesztettem a fordítást a 'tapasztalás és cselekvés erőire' (anélkül, hogy hozzávenném az intellektust, egót és elmét, mivel Kṣemarāja ezt nem határozza meg), lévén ez a 3 tattva, ami az antaḥkaraṇa-t formálja (a belső pszichikai szerveket) a gyönyöre a tapasztalás és cselekvés erőinek, ezért hallgatólagosan mellékelve vannak, természetesen.
5 Amikor azok a törekvők, akik imádják és szolgálják a Mantra-kat (a magasabb létezőket, kiknek testei a szent hangok), végül elégedetté teszik őket, a Mantra-knak nincs más tennivalójuk, vagyis nincs szükséges tovább megnyilvánítaniuk, fenntartaniuk és visszavonniuk az univerzumot. Ők ezen a szinten 'nirañjana-k' vagy minden saját limitációjuktól megszabadultak, vagyis nem limitáltak tovább funkcióik által (az univerzum megnyilvánítása, fenntartása és visszavonása). Ebben a pillanatban, ezek a megelégedett Mantra-k, kiknek testei a mantra-k vagy szent szavak, aktivitásukat feladják, mint bizonyos istenségek és maradéktalanul elmerülnek a Spanda princípiumban. A folyamat során, ők magukkal ragadják minden imádójuk elméjét a Spanda állapotába.
Ez a gyakorlatban így néz ki: A törekvő ismétlni mantra-ját minden nap és így a szent szó istensége elégedetté válik. Majd, ez az istenség abbahagyja megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását az univerzumnak, eme személy számára, és azonnal elmerül a Spanda-ban. Amikor ez megtörténik, a törekvő elméje is feloldódik a Spanda-ban. Vagyis nem arról van szó, hogy a törekvő saját maga által merül el a Spanda-ban. Nem. Mantra-jának istensége, megelégedve, feladja univerzális funkcióját és elmerül a Legfőbb Valóságban (amiben nincs univerzum). Eme isteni folyamat közben, a mantra-t ismétlő személy elméje elragadásra kerül Legfőbb Valóságba és az univerzum eltűnik számára. Ennek az állapotnak a neve Turyātīta vagy 'a Negyediken túl (Turya-n túl) ', ami teljes mértékben független (vagyis sohasem vegyül a tudatosság egyetlen állapotával sem, mint ébrenlét, stb. Amiután itt eltöltött némi időt a Legfőbb Valóságban, amilyen Az valójában, visszatér testébe és realizálja, hogy valójában minden a Legfőbb Valóság. Ez az életben való felszabadulás.
Meg kell jegyezni, hogy Abhinavagupta úgy határozza meg a 'nirañjana' kifejezést, mint 'az, ami képes megjelenni objektumként', vagyis 'mindig szubjektum'. Ilyen módon, mind a Mantra-k (magasabb létezők) és a mantra-k (azok hang teste) nem képes megnyilvánulni objektumként soha, mert ők örökké szubjektumok.
6 Miért fordítottam a Mālinīvijaya I,41-et így? Mert az első fejezet teljes stanzája így szól (jelen kommentárban Kṣemarāja csupán a második felét említette):
मन्त्राणां कोटयस्तिस्रः सार्धाः शिवनियोजिताः।
अनुगृह्याणुसङ्घातं याताः पदमनामयम्॥४१॥
Mantrāṇāṁ koṭayastisraḥ sārdhāḥ śivaniyojitāḥ|
Anugṛhyāṇusaṅghātaṁ yātāḥ padamanāmayam||41||
"Miután isteni Kegyelmet adományozott (anugṛhya) a korlátolt létezők --szó szerint atomok-- (aṇu) sokaságának (saṅghātam), a Śiva által létrehozott (śiva-niyojitāḥ) harcmincöt millió (koṭayaḥ tisraḥ sa-ardhāḥ)Mantra (mantrāṇām) az állapotba (padam) kerül (yātāḥ), ahol nincs boldogtalanság --szó szerint ahol nincs betegség-- (anāmayam)"||41||
Majd, a kommentátor megerősíti, hogy ezek a Mantra-k, Mantreśvara-k, létezők, kiknek esszenciális természete Śiva-val kapcsolódik. Ennek oka, hogy a 3., 4. és 5. tattva-k az Idam (Az) vagy a létrehozott univerzum csupán 'képzelt'. 'Képzelt' alatt azt értem, hogy még nem teljesen egy 'kreáció', ami különbözik a Teremtőtől. Nem. Idam (univerzum) itt teljesen egy az Aham-mal (Śiva-val vagy 'Énnel'). Ezért, ezek a magasabb létezők valójában azok, kiknek esszenciája az eredeti Spanda, vagyis az ő jellemzőjük azonos az Övével --Śiva--. Ez a jelentés.
7 Az isteni szavak a mantra-k (szent szavak), amik alkotják a hang testeit a Mantra-knak (a magasabb létezőknek). Hetven millió Mantra-t hozott létre az Úr Anantabhaṭṭāraka-n (a Mantra-k legfőbbike). Ő ezt a Tiszta Tudás Erejével hozta létre. Az ötödik tattva (a Mantra nyughelye neve kétféle) : Savidyā (valódi tudás) vagy Śuddhavidyā (tiszta tudás). Nos, a Tiszta Tudás Ereje az Úrnak nem az ötödik tattva ebben a kontextusban, hanem Abszolút Szabadságának Ereje. Ezért döntöttem úgy a websiton mindig, hogy az ötödik tattva-t 'Sadvidyā'-nak nevezem, hogy az emberek ne keverjék össze az Abszolút Szabadság/Tiszta Tudás Erejével.
És ezen isteni szavak (mantra-k) esszenciája a Tudatosság Étere (Cidākāśa), ami már eleve ki lett fejtve az első fejezet végén, ahol azt 'Nagy Éternek' van nevezve. És ezek a mantra-k nem szűnnek meg a tapasztaló/tudó állapotának lenni még Māyā szintjén sem. Dióhéjban, ahogy korábban ki lett fejtve (az ötödik megjegyzés végén), ők nirañjana vagy 'mindig szubjektumok'. Ez okból kifolyólag, amikor ismétled a mantra-t (pl.: Om̐ namaḥ śivāya), azonosítanod kell magad teljesen a mantra-val, mintha az te magad volnál. Nem csupán ez a feladat, de ezen kívül még azonosítanod kell magadat a mantra istenségével is (Śiva), mint ami egy mantra-val és veled is. Eme hármas egysége nélkül a mantra ismétlőjének, a mantra istenségének és magának a mantra-nak, nem jön létre hasznos gyümölcs az isteni szó ismétlésének praxisából.
Minden meghatározó aktus, mint 'ez egy edény', a Legfőbb Úr, ahogy azt Utpaladeva megerősíti az Īśvarapratyabhijñā-ban. És ez az Erő azonos az Aham-mal ('Én' vag Szubjektum) és sohasem egy objektummal. Így, minden meghatározó pillanat esetében, amikor meghatározol valamit szavak által, az Erő, mely engedi ezt számodra, túl van néven és formán és egy a Legfőbb Szubjektummal.
Emellett, mivel ők szubjektumok, nincs tudásukban limitáció, mint egy fizikai test, finom test, stb., hiszen azok merő objektumok. Mindezek miatt, azok hang teste, lévén olyanok, mint ahogy korábban említve volt, a Mantra-knak van joguk, hogy mindentudók, stb. legyenek, míg a tapasztalás és cselekvés erőinek, lévén csupán produktumai az antaḥkaraṇa-nak (intellektus, egó és elme, amik mind objektumok a Legfőbb Szubjektum számára), 'objektumok' szintén. Eme szakasz kommentárjának jelentése immáron tiszta.
8 Ez a témakör bőségesen bizonyítva lett az Īśvarapratyabhijñā (III,1,8) kommentárjában. Kṣemarāja csupán egy kis részét említette a teljes stanzának. Most megmutatom, hogy miért adtam hozzá mindazt zárójelben a fordításombam, vagyis [amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul]:
भेदे त्वेकसरे भातेऽहन्तयानात्मनीक्षिते।
शून्ये बुद्धौ शरीरे वा मायाशक्तिर्विजृम्भते॥८॥
Bhede tvekasare bhāte'hantayānātmanīkṣite|
Śūnye buddhau śarīre vā māyāśaktirvijṛmbhate||8||
"De amikor egységes --szó szerint egy ízű-- dualitás megjelenik (bhede tu ekarase bhāte), (és) amikor a nem én (anātmani), (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test (śūnye buddhau śarīre vā), (valódinak) 'Énnek' (ahantayā) van tekintve (īkṣite), (akkor) Māyā ereje (māyā-śaktiḥ) feltárul (vijṛmbhate)"||8||
Az egységes dualitás azt jelenti, hogy az egy összetett egysége a konzisztens tudatlanságnak, mi átjár mindent. Amikor ez az egységes dualitás megjelenik és amikor a nem én úgy van tekintve, mint Aham vagy valódi "Én", akkor Māyā ereje megmutatja magát. Ez a Māyā itt nem a Māyātattva (6. kategória), hanem az úr ereje, ami különbséget/dualitást generál. A Māyātattva egy produktuma eme erőnek tehát. Ezért van az, hogy Utpaladeva eme aforizmára adott kommentárjában úgy hívja eme Māyā erejét, mint 'viparyayadvayahetuḥ' vagy 'a két hiba/balsors oka'. Miféle hiba/balsors? Az egyik említve van magában az aforizmában: (1) Az egységes dualitás feltárulása, (2) A hibás koncepció a nem énről, mint valódi Én. Szanszrik nyelven ez a két rettenetes hiba: Pauruṣājñāna (tudatlanság a nem-duális Paramaśiva-ról) és Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság). Mi lehetne még szerencsétlenebb és hibásabb?
A Mantra-kkal (magasabb létezők) kapcsolatosan, mindez a témakör ki kell, hogy legyen fejtve, vagyis ők a Sadvidyātattva-ban nyugszanak, mint 'szubjektumok', miközben megnyilvánítják, fenntartják és visszavonják az univerzumok, ami rengeteg objektumból (egó, elme, érzékek, stb.) áll. Ők sohasem redukálódnak merő 'objektumok' szintjére. Mindezért, ők megérdemlik, hogy mindentudók legyenek, míg a tapasztalás és cselekvés erői nem, lévén azok objektumok. A jelentés immáron igen tiszta!
9 Most, a Mantra-k úgy vannak kifejtve, mint 'mantra-k' (isteni hangok, amik a magasabb létezők testeit formáják, kiknek neve Mantra-k). Kifejtettem ezt a témakört a fenti ötödik megjegyzésben, az egyetlen különbség, hogy most Kṣemarāja leírja ugyanezt a dolgot, de a magasabb létezők hang testeinek szemszögéből, (vagyis a 'mantra-k' szemszögéből').
10 Összességében, a Spanda az alapja vagy szubsztrátuma minden Mantra-nak és azok hang testének (isteni hangok vagy 'mantra-k'). Ezt megerősítik Śiva szövegei (āgama-k), felosztva tíz (Śivatantra-ra) tizennyolv (Rudratantra-ra) és hatvannégy (Bhairavatantra-ra). Az első 28 āgama a dualitással (Śivatantra-k) és a dualitás/nem-dualitás keveredésével (Rudratantra-k) foglalkozik, amiket a déli Shaivizmus követői imádnak, mint a híres Śaivasiddhānta, míg a 64 Bhairavatantra-t az északi Shaivizmus (a mi szeretett Trika-nk) követői imádják. Ez a felosztása a Shaivizmus ágainak három felé a nagy bölcs, Durvāsā, Śiva-tól kapott tanításainak terjesztésében gyökerezik. Erről olvashatsz itt a blog cikkemben, ami a Trika Shaivizmus történelméről szól.
Aforizmák 3-4
एवं मन्त्रमन्त्रेश्वरादिरूपा शुद्धाभिमता सृष्टिः शिवस्वभावेति प्रतिपाद्याधुना अशुद्धाभिमतापि सा मायादिरूपा शिवस्वरूपैव— इत्युपपादयञ्च्छ्रीमतशास्त्रादिरहस्यदृष्टिमप्युपक्षिपति
यस्मात्सर्वमयो जीवः सर्वभावसमुद्भवात्।
तत्संवेदनरूपेण तादात्म्यप्रतिपत्तितः॥३॥
तस्माच्छब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न या शिवः।
भोक्तैव भोग्यभावेन सदा सर्वत्र संस्थितः॥४॥
यतो जीवो ग्राहकः सर्वमयः शिववद्विश्वरूपस्तेन हेतुना शब्देषु वाचकेष्वर्थेषु वाच्येषु चिन्तासु विकल्पज्ञानादिरूपास्वादिमध्यान्तरूपा सावस्था नास्ति या शिवो न भवति सर्वमेव शिवस्वरूपमित्यर्थः। यतश्चैवमतो भोक्तैव चिदात्मा ग्राहको भोग्यभावेन देहनीलादिरूपेण सदा नित्यं सर्वत्र विचित्रतत्त्वभुवनादिपदे सम्यगनूनाधिकतया स्थितो न तु भोग्यं नाम किञ्चिद्भोक्तुर्भिन्नमस्ति। जीव इत्युपक्रम्य शिव इत्युपसंहारेण जीवशिवयोर्वास्तवो न कोऽपि भेदः— इति देहाद्यवस्थासु न कासुचिदप्यपूर्णमन्यता मन्तव्यापि तु चिद्घनशिवस्वभावतैवेति भङ्ग्योपदिशति। यथोक्तं शरीरमपि ये षट्त्रिंशत्तत्त्वमयं शिवरूपतया पश्यन्त्यर्चयन्ति च ते सिद्ध्यन्ति घटादिकमपि तथाभिनिविश्य पश्यन्त्यर्चयन्ति च तेऽपीति नास्त्यत्र विवाद इति श्रीप्रत्यभिज्ञाटीकायाम्। भट्टश्रीवामनेनाप्युक्तम्
आलम्ब्य संविदं यस्मात्संवेद्यं न स्वभावतः।
तस्मात्संविदितं सर्वमिति संविन्मयो भवेत्॥
इति। कस्माज्जीवः सर्वमय इत्यत्र हेतुः सर्वभावानां समुद्भवादुत्पत्तिहेतुत्वादपादानभावप्रधानश्च निर्देशः।
प्रमातृमितिमानमेयमयभेदजातस्य ते विहार इह हेतुतां समुपयाति यस्मात्त्वयि।
निवृत्तविवृत्तौ क्वचित्तदपयाति तेनाधुना नयेन पुनरीक्ष्यते जगति जातुचित्केनचित्॥
इति श्रीज्ञानगर्भस्तोत्रोक्तनीत्या संविद्येव प्रसृतायां जगतः सद्भावात्सर्वभावसमुद्भवत्वं जीवस्य। यतश्च जीवादेवोदयति विश्वमतोऽयं सर्वमयो विश्वशक्तिरिति यावत्। निर्णीतं चैतद्द्वितीयसूत्रवृत्तौ। सर्वमयत्वे हेत्वन्तरमाह तत्संवेदन इत्यर्धेन। तस्य सर्वस्य नीलसुखादेर्यत्संवेदनं प्रकाशस्तेन रूपेण स्वभावेन तादत्म्यप्रतिपत्तेः सर्वमयत्वस्योपलम्भात्। एवमनेन श्लोकद्वयेन रहस्यचर्याः सर्वभेदपादपोन्मूलनोपपत्तिपरिघटिताश्च ज्ञानोपदेशकथाः प्रथमचरमसूत्राभ्यां महार्थतत्त्वं जाग्रदादिसूत्रेण षडर्धपरमार्थस्तदाक्रम्य इत्यनेन सर्वोपासासारतेत्याद्युपक्षिप्तमिति स्पन्दतत्त्वेनैव विश्वोपदेशाः स्वीकृताः॥४॥
Evaṁ mantramantreśvarādirūpā śuddhābhimatā sṛṣṭiḥ śivasvabhāveti pratipādyādhunā aśuddhābhimatāpi sā māyādirūpā śivasvarūpaiva— Ityupapādayañcchrīmataśāstrādirahasyadṛṣṭimapyupakṣipati
Yasmātsarvamayo jīvaḥ sarvabhāvasamudbhavāt|
Tatsaṁvedanarūpeṇa tādātmyapratipattitaḥ||3||
Tasmācchabdārthacintāsu na sāvasthā na yā śivaḥ|
Bhoktaiva bhogyabhāvena sadā sarvatra saṁsthitaḥ||4||
Yato jīvo grāhakaḥ sarvamayaḥ śivavadviśvarūpastena hetunā śabdeṣu vācakeṣvartheṣu vācyeṣu cintāsu vikalpajñānādirūpāsvādimadhyāntarūpā sāvasthā nāsti yā śivo na bhavati sarvameva śivasvarūpamityarthaḥ| Yataścaivamato bhoktaiva cidātmā grāhako bhogyabhāvena dehanīlādirūpeṇa sadā nityaṁ sarvatra vicitratattvabhuvanādipade samyaganūnādhikatayā sthito na tu bhogyaṁ nāma kiñcidbhokturbhinnamasti| Jīva ityupakramya śiva ityupasaṁhāreṇa jīvaśivayorvāstavo na ko'pi bhedaḥ— Iti dehādyavasthāsu na kāsucidapyapūrṇamanyatā mantavyāpi tu cidghanaśivasvabhāvataiveti bhaṅgyopadiśati| Yathoktaṁ śarīramapi ye ṣaṭtriṁśattattvamayaṁ śivarūpatayā paśyantyarcayanti ca te siddhyanti ghaṭādikamapi tathābhiniviśya paśyantyarcayanti ca te'pīti nāstyatra vivāda iti śrīpratyabhijñāṭīkāyām| Bhaṭṭaśrīvāmanenāpyuktam
Ālambya saṁvidaṁ yasmātsaṁvedyaṁ na svabhāvataḥ|
Tasmātsaṁviditaṁ sarvamiti saṁvinmayo bhavet||
iti| Kasmājjīvaḥ sarvamaya ityatra hetuḥ sarvabhāvānāṁ samudbhavādutpattihetutvādapādānabhāvapradhānaśca nirdeśaḥ|
Pramātṛmitimānameyamayabhedajātasya te vihāra iha hetutāṁ samupayāti yasmāttvayi|
Nivṛttavivṛttau kvacittadapayāti tenādhunā nayena punarīkṣyate jagati jātucitkenacit||
iti śrījñānagarbhastotroktanītyā saṁvidyeva prasṛtāyāṁ jagataḥ sadbhāvātsarvabhāvasamudbhavatvaṁ jīvasya| Yataśca jīvādevodayati viśvamato'yaṁ sarvamayo viśvaśaktiriti yāvat| Nirṇītaṁ caitaddvitīyasūtravṛttau| Sarvamayatve hetvantaramāha tatsaṁvedana ityardhena| Tasya sarvasya nīlasukhāderyatsaṁvedanaṁ prakāśastena rūpeṇa svabhāvena tādatmyapratipatteḥ sarvamayatvasyopalambhāt| Evamanena ślokadvayena rahasyacaryāḥ sarvabhedapādaponmūlanopapattiparighaṭitāśca jñānopadeśakathāḥ prathamacaramasūtrābhyāṁ mahārthatattvaṁ jāgradādisūtreṇa ṣaḍardhaparamārthastadākramya ityanena sarvopāsāsāratetyādyupakṣiptamiti spandatattvenaiva viśvopadeśāḥ svīkṛtāḥ||4||
Így (evam), miután kifejtette (iti pratipādya), hogy a megnyilvánulás (sṛṣṭiḥ) tisztának (śuddha) tekintve (abhimatā) (és) Mantra-kból, Mantreśvara-kból, stb. (mantra-mantra-īśvara-ādi) áll --szó szerint minek természete vagy formája-- (rūpā), Śiva természete (śiva-sva-bhāvā), most (adhunā), megerősítve, hogy (iti upapādayan) a megnyilvánulás (sā) --szó szerint az-- tisztátalannak (aśuddha) tekintve (abhimatā api) Māyā-ból, stb. (māyā-ādi) áll (rūpā) (sztintén) bizonyosan Śiva természete (śiva-svarūpā eva), (Vasugupta --a szerző--) megemlíti (api upakṣipati) a titkos/rejtett (rahasya) nézőpontját (dṛṣṭim) a tiszteletreméltó Mataśāstra-nak, stb. (śrī-mataśāstra-ādi)1 :
Mivel (yasmāt) az individuális én (jīvaḥ) azonos (mayaḥ) mindennel (sarva), hiszen minden entitás (belőle) árad ki (sarva-bhāva-samudbhavāt), (és) mivel az a tapasztalása vagy érzése (pratipattitaḥ), hogy azonos (tādātmya) (minden entitással), mindegyikük (tad) tudása miatt (saṁvedanarūpeṇa), ezért (tasmāt) nincs (na) állapot (sā avasthā), mely (yā) ne (na) lenne Śiva (śivaḥ), (akár) szóban (śabda), objektumban (artha) (vagy) gondolatban --cintā-- (cintāsu). A tapasztaló (bhoktā) maga (eva), mindig (sadā) (és) mindenhol (sarvatra) megmarad (saṁsthitaḥ) a tapasztalt (bhogya) formájában (bhāvena)||3-4||
Mivel (yatas) az individuális én (jīvaḥ) -a tapasztaló/tudó (a 12. tattva szintjén, ami a Puruṣa) (grāhakaḥ) - azonos (mayaḥ) mindennel (sarva) - (hiszen) az univerzum a ő formája (viśva-rūpaḥ), akárcsak Śiva (esetében) (śiva-vat) -, ezért -szó szerint emiatt-- (tena hetunā), nincs (na asti) állapot (sā avasthā), ami (yā) ne (na) lenne (bhavati) Śiva (śivaḥ), (akár legyen az) a (rūpā) kezdet, a közép vagy a vég (ādi-madhya-anta), (akár) szavak - (śabdeṣu) jelző hangok, azaz szavak (vācakeṣu) -, (vagy) objektumok (artheṣu) -ami a szavak által jelzett (vācyeṣu) - (vagy) gondolatok (cintāsu) -amiknek természete a tudás, mely mentális fluktuáció útján stb., kerül kifejezésre (vikalpa-jñāna-ādi-rūpāsu). A jelentés (iti arthaḥ) az, hogy abszolút minden (sarvam eva) Śiva természete (śiva-sva-rūpam)|
És (ca) mivel (yatas) így van (evam), következésképpen (atas) a tapasztaló (bhoktā) maga (eva), kinek esszenciája a Tudatosság (cit-ātmā) -vagyis a 12. tattva-ban vagy a Puruṣa-ban a tudó- (grāhakaḥ), szüntelen (sadā) --állandóan-- (nityam) (és) mindenhol (sarvatra) -a tattva-k, bhuvana-k, stb. (vicitra-tattva-bhuvana-ādi) különböző állapotaiban (vicitra... pade) --a megnyilvánulás kategóriáiban--, maradéktalanul (samyak) -vagyis sem kevesebb sem több (anūna-adhikatayā) - megmarad (sthitaḥ) a tapasztalt (bhogya) formájában (bhāvena) -a test (deha), kék szín (nīla), stb. (ādi) formájában (rūpeṇa) .-; és nem (na tu) abban, minek neve (nāma) 'a tapasztalt' --vagyis az objektum-- (bhogyam), ami (asti) valami (kiñcid) különböző és elkülönült (bhinnam) a tapasztalótól/tudótól (bhoktuḥ)|
Kezdve (upakramya) a 'jīva-'-val --az individuális énnel-- (jīvaḥ iti) (és) befejezve (upasaṁhāreṇa) Śiva-val (śivaḥ iti), nincs (na kaḥ api) valódi (vāstavaḥ) különbség (bhedaḥ) jīva és Śiva között (jīva-śivayoḥ). Tehát (iti) (Vasugupta) közvetetten tanítja (iti bhaṅgyā upadiśati), hogy a tökéletlenség --a Teljesség hiánya-- (apūrṇa) érzetét (manyatā) nem kell az elmében tartani --vagyis nem kell rá gondolni-- (na... mantavyā) semmilyen (na kāsucid api) állapotban (avasthāsu) (, mint) test, stb. (deha-ādi), hanem inkább (api tu) (arra az érzetre kell gondolni, hogy) az egyén esszenciális természete (sva-bhāvatā eva) Śiva (śiva), aki a Tudatosság (cit) egy összetett egysége (ghana). Mivel (yathā) ez ki lett mondva (uktam) (Utpaladeva által) az ő tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-jához írt (saját) kommentárjában (śrī-pratyabhijñā-ṭīkāyām) : 'Azok (te), akik (ye) látják --úgy tekintik (paśyanti), hogy-- még (api) a test is (śarīram) harminchat (ṣaṭ-triṁśat) kategóriából --tattva-ból-- (tattva) áll (mayam) és természete/formája Śiva-é (śiva-rūpatayā) és (ca) (azt) tiszteli (arcayanti), eléri a Tökéletességet --sikeresen eléri a Felszabadulást-- (siddhyanti) ; és (ca) szintén (api), azok (akik) látják --úgy tekintik, hogy-- (paśyanti) még (api) egy kanna, stb. (ghaṭa-ādikam) is, ugyanilyen hozzáállás tanúsítása által--vagyis hogy az Śiva-- (tathā abhiniviśya) és (ca) (azt) tisztelve (arcayanti... iti), (eléri a Tökéletességet szintén) ; nincs (na asti) ebben ellentmondás (atra... iti)2 |
Szintén meg lett határozva ez (api uktam) Bhaṭṭaśrīvāmana által (bhaṭṭaśrīvāmanena) :
"Mivel (yasmāt) egy objektum úgy válik ismertté (saṁvedyam), hogy a Tiszta Tudatossághoz --Paramaśiva-- (saṁvidam) folyamodik (ālambya) (és) nem (na) önmaga által (sva-bhāvataḥ) (tasmāt), így minden (sarvam) (létezik, mint) ismert (saṁviditam). Ilyen módon (iti) (egy személy) azonossá (mayaḥ) kell, hogy váljon (bhavet) a Tiszta Tudatossággal (saṁvid... iti)"||
Miért (kasmāt) (van az kimondva, hogy) az individuális én --a korlátolt létező vagy tudó-- (jīvaḥ) azonos (mayaḥ) mindennel (sarva... iti) ? Az oka (hetuḥ) ennek (atra) a (következő:) Lévén minden entitás belőle tárul fel --szó szerint mivel ő a forrása minden entitásnak-- - (sarva-bhāvānām samudbhavāt) vagyis mivel ő az oka (hetutvāt) (minden entitás) létrejöttének (utpatti) -. És (ca) ez jelzett --szó szerint jelzés, jele-- (nirdeśaḥ), hogy az elvont főnév ablatív esetének értelme domináns (apādāna-bhāva-pradhānaḥ) (ebben a kontextusban)3 |
"A Te (te) időtöltésed (vihāraḥ) itt --ezen a világon-- (iha) válik okává (hetutām samupayāti) a tudónak (objektummal), az objektum nélküli tudás állapota, a tudás és a tudható (pramātṛ-miti-māna-meya) osztályai (maya-bheda) teljes csoportjának (jātasya). Mert (yasmāt), amikor a Te kiterjedésed --szó szerint időtöltésed- megszűnik (tvayi... nivṛtta-vivṛttau), akkor --vagyis a tudó (objektummal), az objektum nélküli tudás állapota, a tudás és a tudható teljes csoportja-- (tad) visszavonódik (apayāti) valahová (kvacid). Most (adhunā), Ő újra (punar) tapasztalt (īkṣyate) tehát --szó szerint ilyen módon-- (tena... nayena) ebben a világban (jagati), remélhetőleg (jātucid) valaki által (kenacid... iti)"||
(Eme) tételnek megfelelően (nītyā), ami említve lett (ukta) a tiszteletreméltó Jñānagarbha (śrī-jñānagarbha) egy himnuszában (stotra), az individuális én a forrása vagy oka minden entitásnak --szó szerint az individuális én esetében (jelen van) egy állapota, hogy ő forrása vagy oka minden entitásnak-- (sarva-bhāva-samudbhavatvaṁ jīvasya), mert a világ (jagataḥ) létezése (sadbhāvāt) az ő jelenléte esetén (prasṛtāyām), mint (iva) Tiszta Tudatosság (történhet meg kizárólag) (saṁvidyā)4 |
A jelentés itt az, hogy (iti yāvat) mivel (yatas ca) az univerzum (viśvam) kizárólag (eva) az individuális énből (jīvāt) tárul fel (udayati), ezért (atas), ő --az individuális én-- (ayam) azonos (mayaḥ) mindennel (sarva) (és) birtokol minden erőt (viśva-śaktiḥ)|
Ez a (pont már eleve) (etad) említve volt (nirṇītam) a második aforizma (dvitīya-sūtra) kommentárjánál (vṛttau)|
(Vasugupta) kifejtett (āha) egy másik (antaram) okot (hetu) a mindennel való azonosságra (az individuális én esetében) (sarva-mayatve), (a harmadik aforizma) második (fele) által (ardhena) : 'mindegyikük (tad... iti) tudása (miatt) (saṁvedana...) '|
(Más szavakkal, az individuális én vagy korlátolt létező, azonos mindennel, mivel minden entitás belőle tárul fel, és) mivel az az érzése vagy tapasztalata (pratipattitaḥ), hogy azonos (tādātmya) (azokkal az entitásokkal) -vagyis mert az (ő) tapasztalata (upalambhāt) a minden (entitással) (sarva) való azonossága miatt (mayatvasya) - -a tudás miatt (saṁvedanam... tena rūpeṇa) -amiatt, minek természete (sva-bhāvena) a Fény (prakāśaḥ), annak --szó szerint aminek-- - (yad) vagyis mindannak --minden entitásnak-- (tasya sarvasya) (tudása miatt), vagyis a kék szín, öröm, stb. (nīla-sukha-ādeḥ)|
Így (evam), e két stanza által (anena śloka-dvayena), utalva lett (upakṣiptam) a titkos praxisokra (rahasya-caryāḥ) és (ca) a beszédek (kathāḥ), (telve) a bölcsesség (jñāna) tanításaival (upadeśa), (mik) létrehoznak --ilyen beszédeket-- (parighaṭitāḥ), az érvelés által (upapatti), mi gyökerestől kiírtja (unmūlana) minden (sarva) dualitás (bheda) fáját (pādapa). A (első fejezet) első és utolsó aforizmájával (prathama-carama-sūtrābhyām), a Nagy Valóság/Nagy Jelentés (mahā-artha) (tattva) --vagyis a Krama iskola-- utalva lett (upakṣiptam). A 'Jāgradādi' (kezdetű) (jāgrat-ādi) aforizma által --az első fejezet 3. aforizmája-- (sūtreṇa), a Legfőbb Valósága (parama-arthaḥ) a Trika rendszerre --szó szerint a hat fele-- (ṣaṭ-ardha) utalás történt (upakṣiptam). (És) eme (aforizma) által, (mely úgy kezdődik:) 'Tadākramya' --a második fejezet első aforizmája-- (tad-ākramya), minden (sarva) imádat és szolgálat, stb. (upāsā-iti-ādi) esszenciája (sāratā) említésre került (upakṣiptam). Így (iti), minden tanítás (viśva-upadeśāḥ) elfogadott vagy elismert (svīkṛtāḥ) (úgy, mint amit átadásra került) kizárólag a Spanda princípium által (spanda-tattvena-eva)5 ||4||
1 Tehát, most ki lesz fejtve, hogy még a tisztátalan univerzum is, mi a tattva-kból áll a 6.-tól az utolsóig (36.), együtt az ide tartozó tapasztalókkal/tudókkal (pralayākala-k és sakala-k), szintén Śiva természete, annak ellenére, hogy nem így látszik. Van egy fajta tapasztaló/tudó az 5. és 6. tattva-k között: a vijñānākala-k. Ők kombinációi az isteninek és nem isteninek. Ők olyan létezők, akik realizálták, hogy ők Śiva, de mindenesetre nem képesek mozogni (nincs Śakti-juk vagy jobban mondva, csupán, mint Én-tudatosság van Śakti-juk --ezért tudják, hogy ők Śiva--, de nincs Kriyāśakti-juk vagy Cselekvő Erejük... ez úgy gondolom egy jobb megfogalmazás.)
A tiszteletreméltó Mataśāstra, stb. titkos/rejtett nézőpontjával kapcsolatosan, amit Vasugupta ír, úgy néz ki, hogy egy hasonló nézőpont említése, mint ami megtalálható a Triśiromata rendszerben (a rendszer, ami a három-feű Bhairava-val foglalkozik), de nem vagyok ebben teljesen biztos, mert Kṣemarāja ezt nem határozza meg itt.
2 Ebben a kontextusban, a 'grāhaka' vagy 'jīva' az individuális énre (a 12. Puruṣatattva) vonatkozik. Ha nem szereted az 'individuális én' vagy 'individuális lélek' kifejezést, mivel benne van a 'lélek' szó, amit nagyon nehéz pontosan meghatározni, úgy, hogy az mindenkinek megfelelő legyen, ezért nevezheted ezt: 'limitált individuum-nak', 'limitált létezőnek', stb. A lényeg itt az, hogy ez a 'grāhaka' vagy 'jīva', a Legfőbb Szubjektum, miután magára öltötte a korlátozást mala-k', Māyā, stb. formájában. Emellett, amikor a Legfőbb Szubjektumról kívánsz beszélni, mielőtt magára ölti a korlátokat, akkor általában használhatod a 'Paragrāhaka' kifejezést (sohasem láttam 'parajīva'-t!) vagy Legfőbb Szubjektum/Tapasztaló/Tudó. De végül, nincs valódi különbség 'Paragrāhaka' és 'grāhaka' között, mert mind ugyanaz az Úr a limitáció felvétele előtt és után. Azért kell használnunk ezeket a különböző kifejezéseket, hogy tanulmányozhassuk az Ő folyamatait.
Így, mivel valójában nincs igazi különbség 'Paragrāhaka' és 'grāhaka', között, nem kell erről elmélkedni semmilyen állapotban (kivéve azt, amikor valaki tanulmányozza ezeket), mint test, stb., vagyis még akkor sem, amikor valaki a testben, stb. van jelen. Ezzel ellentétben, szükségszerű azt gondolni mindig, hogy az egyén Śiva, mert ez a fajta gondolat felemeli őt. Kṣemarāja tovább megy ebben, azzal, hogy idézi Utpaladeva tanítását, miszerint ha még a testet is úgy tekinted, mint ami Śiva természete/formája és ilyen módon azt tiszteled, eléred a Felszabadulást. Vagy ha úgy látod, hogy egy egyszerű külső dolog, sem más, mint Ő és így tiszteled azt, eléred a Felszabadulást. Nincs ebben ellentmondás vagy különbség a vélemények tekintetében, mivel megfelel a jól ismert szabálynak: 'Brahma egyetlen szikrája tartalmazza a teljes Brahma-t'.
Most, látszólag ellentmondás van itt az egységgel kapcsolatos minden tanítás és a Īśvarapratyabhijñā (III,1,8), amit a kommentátor idézet kommentárján belül, jelen fejezet első és második aforizmáinál, 'különbözőséggel' kapcsolatos tanítása között:
"De amikor egységes --szó szerint egy ízű-- dualitás jelenik meg [ (és) amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul]"||
Utpaladeva meghatározza itt (az aforizmában) és saját, aforizmájára vonatkozó kommentárjában (lásd a 8. megjegyzésben, ami erről írtam), hogy üresség, intellektus és test a nem én (vagyis NEM az Én vagy valódi 'Én'), és ez egy hiba/balsors, mert összetéveszti azokat a valódi 'Énnel'. Ez a tanítás látszólag teljesen ellentétje annak, ami megerősíti, hogy a tapasztaló/tudó a forrása minden entitásnak, következésképpen az 'egy mindennel'. Nincs ellentmondás itt, csak a tanítvány szintjéhez igazodó, két féle tanítás (van jelen) :
(1) A 'viveka' vagy 'megkülönböztetés' nezőpontjának követése; és (2) a 'yoga' vagy 'egyesülés' nézőpontjának követése
Miért történik mindez? Mert a Felszabadulás eléréséhez végig kell menned kész 'behatoláson' (két fajta jelenléten, technikai szóval élve) ebben a sorrendben (a sorrenden való változtatás nem lehetséges) :
(1)Ātmavyāpti (jelenlét az Énben --individuális tapasztalás) és (2) Śivavyāpti (jelenlét Śiva-ban - univerzális tapasztalás)
Az első behatolás a 'viveka' által történik, úgy, minden dolog, mi nem a valódi Én felismerése (és elvetése) által. Az üresség nem az Én, az intellektus nem az Én, a test nem az Én. Majd, a nimīlanasamādhi elérésével (transz csukott szemmel, amivel a szöveg első fejezete foglalkozik), teljesen eléred a belső Énbe való behatolást és maradéktalanul realizálod, hogy a valódi 'Éned' egy Szemlélője mindennek, ami a 'nem-Ént' alkotja. Ám ez a realizáció (Ātmavyāpti) nem Felszabadulás a Trika Shaivizmus szerint. Miért? Mert csak akkor vagy tudatos az Énedről, amikor transzban vagy csukott szemmel (általában ülő pozícióban). Bár, amikor elhagyod ezt a transzt és kinyitod a szemedet, nem tudod megtartani ezt a tapasztalást. Ezért, a realizációd nem teljes és nem valódi Felszabadulás. Tény, hogy egy idő után ez úgy kezd látszani, mint egy másik fajta kötelék, ezért szüntelen korlátolt vagy egy transzra, csukott szemmel azért, hogy éberré válj esszenciális természetedről.
Az Ātmavyāpti elérése után, ugornod kell a végső szintre: Śivavyāpti. Ezt a 'yoga' nézőpontja által teszed, vagyis az által, hogy realizálod mindennel való egységedet. Érzed, hogy egy vagy az ürességgel, intellektussal, testtel, körös-körül, stb. Végül az unmīlanasamādhi (transz nyitott szemmel) realizálása után, teljesen eléred a behatolást a Kozmikus Énbe (vagyis Śiva-ba) és teljességgel realizálod, hogy tényleg és valóban te vagy az univerzum Énje. És ez a Śivavyāpti jelzi a valódi Felszabadulás elérését, mert még nyitott szemmel is, miközben funkcionálsz ebben a világban, képes vagy megtartani valódi Éned tapasztalatát.
Ezért nincs ellentmondás a tanításokban. Csupán különböző tapasztalási szintekhez tartoznak. Az Ātmavyāpti eléréséhez tapasztalsz egy fajta 'dualitást és bölcsességet', amiben próbálod elhatárolni valódi Énedet minden mástól. Miután ezt eléred, ugranod kell egy mindennel integrált tapasztalásba. Ez a Śivavyāpti. Ezek a folyamatok komplexek és egy külön könyvet igényelne a teljes kifejtésük, de ezzel a rövid magyarázattal remélhetőleg eme misztikus tanítás magját meg tudod érteni.
3 Mivel több személy is létezett 'Bhaṭṭaśrīvāmana' névvel ebben az időben, lehetetlen pontosan meghatározni, hogy a kommentátor kit is említ.
A nyelvtani kommentár az elvont főnév ablatív esetéről könnyen érthetővé válik ezzel a kifejtéssel, követve a szabályokat, amiket leírtam az első két aforizmához írt 3. megjegyzésben: ' samudbhavāt' a 'samudbhava' ablatív esete (szó szerint eredet vagy forrás). Normál fordítása ennek az ablatív (samudbhavāt) szónak ez volna 'az eredet/forrás ból, vagy azok keresztül. Mindenesetre, a Szanszkrit nyelvtan mély tanulányozásából tiszta, hogy az ablatív eset fordítható a 'mert, lévén, mint, stb.' értelmében is (amit általában kifejez a vonatkozó elvont főnév), pl.: a 'samudbhavāt' esetében ezt jelentené: 'mivel ő az eredet/forrás' vagy 'lévén ő az eredet/forrás' vagy 'mert ő az eredet/forrás', stb. A 'samudbhava' elvont főnév általában a 'tva' hozzáadásával van kifejezve: samudbhavatva (az eredetnek/forrásnak levés állapota). Ezért, annak ablatív esete: 'samudbhavatvāt' (mivel ő az eredet/forrás, stb.) .
Amit Kṣemarāja mondani kívánt az az, hogy eme 'samudbhavāt' ebben a kontextusban NEM általános értelemben fordítandó, mint például 'az eredetből/forrásból vagy azon keresztül'. Úgy kell fordítani, mint amit az ablatív eset (samudbhavāt) jelent, jelen elvont kifejezés esetén (samudbhavatva). Mostmár a jelentés teljesen tiszta.
4 A tiszteletreméltó Jñānagarbha himnuszában említett tételben, meg van határozva, hogy ez az Ő isteni Játéka, ami a forrása a tudó (objektummal), tudás és tudható, vagyis tapasztaló, tapasztalás és tapasztalt vagy másképp szubjektum, tapasztalás és objektum osztályai csoportjának. Sok szó írja le ugyanazt a csoportot. Eme tudó az objektumokkal a grāhaka, amit leírtam a korábbi megjegyzésben. Ő nem a Legfőbb Én, mert a Legfőbb Én a pramiti (objektumok nélkül ismerő állapota). A Ragyogó Úr a tiszta szubjektivitás állapotában nyugszik, objektumok nélkül. A Pramiti Śiva állapotához tartozik, a Turya-ban, az objektumok univerzumán túl. Beléphetsz a pramiti-be az által, hogy belépsz az ébrenlét és álom, álom és mély alvás, stb. állapotok közötti résbe. Mindenesetre, ha megpróbálod ezt, nem leszel rá képes (kivéve, ha egy tapasztalt yogī vagy egy bizonyos szinten). Ki kell fejlesztened a 'rést' a két mozzanat között, először. Ez a Śāktopāya módszer részeként gyakorlod. Általában, két gondolat között vagy be és kilégzés között gyakorlod a koncentráció t. Ahogy egyre többet gyakorlod ezt, észre fogod venni végül könnyedén be tudsz hatolni kéot tudatállapot közötti résbe, pl.: ébrenlét és álom között. Ezek a rések a Pramiti kapui, ami szilárdan áll a Turya-ban. OK, elég ebből.
Amikor Śiva feladja Játékát eme kiterjedés formájában, akkor, ezen állapotok közötti különbségek elmennek valahová, vagyis elmennek Belé újra és nincs többé különbség pramātā, pramiti, pramāṇa és prameya vagy tudó objektumokkal, a tudás állapota objektumok nélkül, tudás és tudható között. Röviden, mivel minden belép Őbelé a végén, most is minden Ő. És mivel eredendően nincs különbség jīva (az individuális én vagy limitált létező) és Śiva (az univerzális létező), érvényesen megerősíteni, hogy az individuális én forrása minden entitásnak. Az 'Én' vagy Tiszta Tudatosság dominanciája nélkül lehetetlen, hogy ez a világ létezzen. Miért? Mert a világ létezése csak akkor kap értelmet, ha jelen van valaki, aki azt Tapasztalja.
És csupán néház létező képes realizálni, hogy ő valójában Ő, az Ő Kegyelme által. Az ő realizációjuk, a Nagy Úrral való egységükkel kapcsolatosan bizonyosan a Felszabadulás. Ezek a felszabadult létezők különböző rendszerekben különböző neveken ismertek. A Trika-ban általában videhamukta-k vagy jīvanmukta-k, attól függően, hogy Felszabadulásuk pillanatában eldobják-e testüket vagy sem. A jelentés immáron tiszta!
5 Az individuális én egy minden entitással, mindegyikük ismerete miatt. Mit jelent ez? A Tudás itt nem könyvből szerzett tudást stb. jelen hanem 'tapasztalást'. Tehát, az individuális én (a tapasztaló vagy szubjektum) egy a tapasztalással különben nem képes tapasztalni. Majd, a tapasztalás egy a tapasztalttal (az objektummal) különben a tapasztalás folyamata lehetetlen. Ilyen módon, a logikus kapcsolat által, a szubjektum/tapasztaló egy az általa tapasztalt objektummal. Például: Amikor látsz egy fát, egy vagy a fával. Miért? Annak tapasztalata/tudása miatt. Lévén a tapasztalásod egy veled és a fával, te szintén egy vagy a fával. Ezért egy vagy az egész univerzummal, amit tapasztalsz és nincs mód ennek az egyszerű tanításnak a cáfolatára. Mindenesetre a gyakorlatban csupán páran (akik megkapták az Ő Kegyelmét) lesznek képesek teljesen m egérteni és realizálni ezt az egyszerű tényt, ami mindenhol egységet mutat.
A szöveg többi része tisztának tűnik. Csupán egyetlen megjegyzés a Krama rendszerről (más néven Mahārtha vagy a Nagy Valóság/Jelentés) : Kifejtettem bizonyos szinten ezt a rendszert a Trika rendszer négy iskolájával foglalkozó blog cikkemben.
5. Aforizma
अथैतत्प्रतिपत्तिसारतैव मोक्ष इत्यादिशति
इति वा यस्य संवित्तिः क्रीडात्वेनाखिलं जगत्।
स पश्यन्सततं युक्तो जीवन्मुक्तो न संशयः॥५॥
वाशब्दः प्रथमनिःष्यन्दोक्तनिमीलनसमाधिप्रकारं विकल्पयन् अस्याः समापत्तेर्दुर्लभतां ध्वनयति। तेनायमर्थः— ईदृशी तावत्संवित्तिर्दुर्लभा यस्य कस्यचिदेवापश्चिमजन्मनो भवति सोऽखिलं जगत्क्रीडात्वेन पश्यन् निजसंविदुन्मेषनिमेषाभ्यां सृजन् संहरंश्च
मय्यावेश्य मनो ये मां नित्ययुक्ता उपासते।
इति स्थित्या सततसमाविष्टो महायोगी जीवन्नेव प्राणादिमानपि विज्ञानाग्निनिर्दग्धाशेषबन्धनो देहपाते तु शिव एव जीवंश्चेदृङ्मुक्त एव न तु कथञ्चिदपि बद्धः। न संशय इत्यनेनेदं ध्वनयति दीक्षादिना गुरुप्रत्ययतो मुक्तिरीदृशात्तु ज्ञानात्समाचाराद्वा स्वप्रत्ययत एवेति॥५॥
Athaitatpratipattisārataiva mokṣa ityādiśati
Iti vā yasya saṁvittiḥ krīḍātvenākhilaṁ jagat|
Sa paśyansatataṁ yukto jīvanmukto na saṁśayaḥ||5||
Vāśabdaḥ prathamaniḥṣyandoktanimīlanasamādhiprakāraṁ vikalpayan asyāḥ samāpatterdurlabhatāṁ dhvanayati| Tenāyamarthaḥ— Īdṛśī tāvatsaṁvittirdurlabhā yasya kasyacidevāpaścimajanmano bhavati so'khilaṁ jagatkrīḍātvena paśyan nijasaṁvidunmeṣanimeṣābhyāṁ sṛjan saṁharaṁśca
Mayyāveśya mano ye māṁ nityayuktā upāsate|
iti sthityā satatasamāviṣṭo mahāyogī jīvanneva prāṇādimānapi vijñānāgninirdagdhāśeṣabandhano dehapāte tu śiva eva jīvaṁścedṛṅmukta eva na tu kathañcidapi baddhaḥ| Na saṁśaya ityanenedaṁ dhvanayati dīkṣādinā gurupratyayato muktirīdṛśāttu jñānātsamācārādvā svapratyayata eveti||5||
Most (atha), (Vasugupta) jelzi, hogy (iti ādiśati) eme (etad) (mindennel való egység vagy azonosság) tapasztalatának (pratipatti) esszenciája (sāratā) kétségtelenül (eva) Felszabadulás (mokṣaḥ)1 :
Vagy (iti vā) aki (saḥ) birtokolja (yasya) e tudást vagy realizációt (saṁvittiḥ) (és) szüntelen (satatam) egyesülve van (a Legmagasabb Énnel) (yuktaḥ), úgy látja (paśyan) az egész (akhilam) világot (jagat), mint (isteni) játék (krīḍātvena). Az életében felszabadult (jīvanmuktaḥ), nincs (na) kétség (saṁśayaḥ) (efelől)||5||
A 'vagy' (vā) szó (śabdaḥ) jelzi a lehetőségét (vikalpayan) a nimīlanasamādhi --transz csukott szemmel-- (nimīlana-samādhi) módszerének (prakāram), (ami) említve lett (ukta) az első (prathama) Fejezetben (niḥṣyanda) (és) rámutat (dhvanayati) a mindennel való egység elérésének (asyāḥ samāpatteḥ) ritkaságára (durlabhatām) --röviden, céloz arra, hogy mennyire ritka és bonyolult éberré válni arról, hogy valaki mindennel egy--|
Ez okból kifolyólag (tena), ez (ayam) az (aforizma) jelentése (arthaḥ) : Egy ilyen (īdṛśī) mértékű (tāvat) tudás vagy realizáció (saṁvittiḥ) elérése nehéz (durlabhā) (és) megtörténhet (bhavati) bárkiben --szó szerint bárkinek esetében-- (yasya kasyacid eva), (ki) utolsó születését tölti (apaścima-janmanaḥ). Ő --eme realizációt vagy tudást elért személy-- (saḥ) úgy látja (paśyan) az egész (akhilam) világot (jagat), mint (isteni) játék (krīḍātvena), (és) kinyitván és becsukván (unmeṣa-nimeṣābhyām) saját (nija) Tiszta Tudatosságát (saṁvid), megnyilvánítja (sṛjan) (azt) (ca) és visszavonja (azt) (saṁharan). Ahogy meg lett határozva --vagy 'a tétel szerint'-- (Bhagavadgītā XII, 2) (sthityā) :
"(Azok között, kik fel vannak ruházva a legfőbb hittel, úgy tekintem azokat, mint yuktatamā-k --a hozzám leginkább hűek) --, akik (ye), az után, hogy elméjüket Rajtam rögzítik (manas-āveśya-mayi), szüntelen --szó szerint szüntelen elhivatottak felém-- (nitya-yuktāḥ) imádnak/szolgálnak (upāsate) Engem (mām... iti)2 "||
A nagy (mahā) Yogī (yogī), megmarad szüntelen elmerülve (Paramaśiva-ban --a Legfőbb Én--) --megmarad transzban vagy samādhi-ban/samāveśa-ban-- (satata-samāviṣṭaḥ), még akkor is (api), amikor él (jīvat eva) -vagyis még akkor is (api), amikor életenergiája, stb. működik (prāṇa-ādi-mān) - (és) minden kötöttsége (aśeṣa-bandhanaḥ) felégett (nirdagdha) az (isteni) tudás (vijñāna) tüze által (agni) ; és amikor teste elhull --szó szerint teste elhullásakor-- (deha-pāte tu), Maga Śiva-vá (válik) (śivaḥ eva). Amíg egy ilyen felszabadult létező él (jīvan ca īdṛk-muktaḥ eva), semmilyen módon nem létezik (na tu kathañcid api) (számára) limitáció (baddhaḥ)|
'Nincs (na) kétség (saṁśayaḥ) (efelől) '; eme (végső kifejezés) által (anena), (Vasugupta) említi (dhvanayati) ezt (idam) : 'Beavatáson, stb. keresztül (dīkṣa-ādinā), Felszabadulás (muktiḥ) (történik meg) a Guru-ban való (guru) szilárd hit által (pratyayataḥ), ám (tu) egy ilyen --az egész univerzummal való egységgel/azonossággal kapcsolatos-- tudáson vagy praxison keresztül (īdṛśāt... jñānāt samācārāt vā), (Felszabadulás történik), valójában az egyén saját tapasztalata által (sva-pratyayataḥ-eva)'3 ||5||
1 Más rendszerek szerint csupán az Ātmavyāpti (jelenlét az Énben) a Felszabadulás. Az Ātmavyāpti a nimīlanasamādhi-val (transz csukott szemmel) érhető el. Ebben, teljesen realizálod, hogy a belső Én vagy ürességen, intellektuson és testen túl. Bár, a Trika kizárólag a Śivavyāpti-t fogadja el, mint a Felszabadulás valódi elérése. A Śivavyāpti-ban tapasztalod, hogy nem csupán a belső Én vagy, hanem a külső Én is (a kozmikus Én, kinek neve Śiva), és nincs a kettő között különbség. Tehát a Śivavyāpti tapasztalata integrált, mivel a belül és a kívül egy és ugyanaz számodra. Ez Önmagad mindenben tapasztalása, belül és kívül. Ez a valódi Felszabadulás. Az Ātmavyāpti csupán ideiglenes fázis, aminek a Śivavyāpti-hoz 'kell' vezetnie. Ha nem vezet Śivavyāpti-hoz és te megelégedsz az Ātmavyāpti-val, akkor felszabadulásod nem valódi Felszabadulás, vagy nevezheted úgy, hogy nem tökéletes Felszabadulás.
2 Az első fejezetben a nimīlanasamādhi (transz csukott szemmel), ami Ātmavyāpti-hoz vezet, volt ajánlva, míg jelen második fejezet az unmīlanasamādhi-t (transz nyitott szemmel) fejti ki, ami elősegíti a Śivavyāpti-t. A mindennel való egység tapasztalata nagyon ritka valóban, talán egy millióból egy ember képes elérni. Miért? Mert Ő nem akarja. Ez misztikus, de valójában igaz. Az Ő tirodhāna (az egyén esszenciális természetének elfedése) ereje maximális a legtöbb emberben. Ezért van az, hogy amikor fellelhetők egyszerű módjai annak, hogy saját Énjüket tapasztalják, ők nem látják ezeket vagy ha látják nem foglalkoznak velük. Így, aminek végrehajtása könnyűnek tűnik, lehetetlen küldetéssé válik. Ez az erő az Ő tirodhāna-ja
Ez a személy, ki az utolsó születésében jár, ki nem tér vissza erővel a fizikai síkra (akarata által képes erre természetesen), realizálja, hogy ő mindig Az, aki megnyilvánítja és visszavonja az egész világot. Ezért, a világ többé nem egyfajta akadály, hanem egy isteni Játéka az ő isteni Tudatosságának. Ez a megvilágosodás állapot, a spirituális szabadságé, (mit) említett okok miatt elérni rendkívül nehéz.
3 Egy ilyen szerencsés létező nem kötött többé semmi által, még akkor sem ha úgy tűnik. Számára az egész univerzum csupán Śiva kertje. És miután a test elhull a halál pillanatában, ő maradéktalanul feloldódik Śiva-ban örökre.
Végül, Kṣemarāja meghatározza, hogy eme mindennel való egység tudásán és az ide vonatkozó, realizációt segítő praxison keresztül, a Felszabadulás az egyén saját tapasztalata által történik meg. Nem kell ezért hinned egy Guru-ben, mert a tanításokban rejlő igazságot közvetlenül tapasztalod meg. Ez a jelentés!
Aforizmák 6-7 és a II. Fejezet vége
इयमेव महासमापत्तिः साधकाचार्यादीनामभीष्टप्राप्तिहेतुः— इति श्लोकद्वयेनाह
अयमेवोदयस्तस्य ध्येयस्य ध्यायिचेतसि।
तदात्मतासमापत्तिरिच्छतः साधकस्य या॥६॥
इयमेवामृतप्राप्तिरयमेवात्मनो ग्रहः।
इयं निर्वाणदीक्षा च शिवसद्भावदायिनी॥७॥
इह शिवो भूत्वा शिवं यजेदिति यदुद्घोष्यते तत्र ध्यायिनश्चेतसि संवेदने तस्येति न सावस्था न या शिव इति प्रतिपादितशिवस्वभावस्य ध्येयस्यान्यस्य वा कस्यचित्तत्तत्सिद्धिहेतोर्मन्त्रदेवताविशेषस्यायमेवोदयः प्रकटीभावो या साधकस्य ध्यातुराचार्यादेः
तस्माच्छब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न या शिवः।
इति प्रतिपादितरूपा तदात्मतासमापत्तिः शिवैक्यावेशो न तु पञ्चवक्त्रादेर्व्यतिरिक्तस्याकारस्य दर्शनं न तु निश्चयमात्रेण तदात्मतासमापत्तिरपि त्विच्छतोऽविकल्पविश्वाहन्तात्मकशिवैक्यरूपेच्छापरामर्शाधिरूढस्य। एतदुक्तं भवत्यहमेव तत्संवेदनरूपेण तादात्म्यप्रतिपत्तितो विश्वशरीरश्चिदानन्दघनः शिव इति सङ्कल्पो यस्याविकल्पशेषीभूतत्वेन फलति तस्य ध्येयमन्त्रदेवतादि किं न नाम अभिमुखीभवति सर्वस्यैतदद्वयप्रथालग्नत्वात्। यथोक्तमस्मत्परमेष्ठिपाधैः
साक्षाद्भवन्मये नाथ सर्वस्मिन्भुवनान्तरे।
किं न भक्तिमतां क्षेत्रं मन्त्रः क्वैषां न सिध्यति॥
इति। इयमेव च समापत्तिः परमाद्वयरूपस्यामृतस्य प्राप्तिरन्यस्मिँस्त्वमृते कतिपयकालशरीरदार्ढ्यदायिनि प्राप्तेऽपि साधकैर्मरणमवश्यमवाप्यत एवेत्येवकाराशयः। एवं सर्वत्रानेनैवाशयेन श्रीस्वच्छन्दे स्थूलदृष्ट्यामृतप्राप्तिप्रकरणे
नैव चामृतयोगेन कालमृत्युजयो भवेत्।
इत्युक्त्योपसंहृत्य तात्त्विकस्तत्प्राप्तिप्रकारः
अथवा परतत्त्वस्थः सर्वकालैर्न बाध्यते॥
इत्यादिना
... सर्वं शिवशक्तिमयं स्मरेत्।
इति मध्येन
जीवन्नेव विमुक्तोऽसौ यस्येयं भावना सदा।
यः शिवं भावयेन्नित्यं न कालः कलयेत्तु तम्।
योगी स्वच्छन्दयोगेन स्वच्छन्दगतिचारिणा।
स स्वच्छन्दपदे युक्तः स्वच्छन्दसमतां व्रजेत्।
स्वच्छन्दश्चैव स्वच्छन्दः स्वच्छन्दो विचरेत्सदा॥
इत्यनेन सहजसन्दर्भेण सप्रशंसं पश्चादुपदिष्टः। अयमेवात्मनो ग्रहो ज्ञानं यदुच्यत आत्मा ज्ञातव्य इति तत्रेदमेव सर्वज्ञसर्वकर्तृस्वतन्त्रशिवस्वरूपतया प्रत्यभिज्ञानमात्मनो ज्ञानं न तु
पुरुष एवेदं सर्वम्।
इति श्रुत्यन्तविदुक्तं
त आत्मोपासकाः सर्वे न गच्छन्ति परं पदम्।
इत्याम्नायोक्तेः। तथा दीक्षावसरे योजनिकाद्यर्थमयमेव शिष्यात्मनोऽनुग्रह इमामेव समापत्तिं विद्वानाचार्यः शिष्यात्मानं शिवे योजयन्नाचार्यो भवतीत्यर्थः। इयं स्वप्रत्ययसिद्धा पुत्रकादेः शिवात्मनः सद्भावस्य पारमार्थिकस्वरूपस्य दायिनी निर्वाणदीक्षा। यथोक्तम्
एवं यो वेद तत्त्वेन तस्य निर्वाणदायिनी।
दीक्षा भवत्यसन्दिग्धा तिलाज्याहुतिवर्जिता॥
इति। हौत्री दीक्षापि दीक्षैव तत्र मा भूत्कस्यचिदनाश्वास इत्याशयेनात्रैवकारो न कृतः श्रीमहागुरुप्रवरेणेति शिवम्॥७॥
इति श्रीमहामाहेश्वराचार्यक्षेमराजानकनिर्मिते स्पन्दनिर्णये सहजविद्योदयस्पन्दो द्वितीयो निःष्यन्दः॥२॥
Iyameva mahāsamāpattiḥ sādhakācāryādīnāmabhīṣṭaprāptihetuḥ— Iti ślokadvayenāha
Ayamevodayastasya dhyeyasya dhyāyicetasi|
Tadātmatāsamāpattiricchataḥ sādhakasya yā||6||
Iyamevāmṛtaprāptirayamevātmano grahaḥ|
Iyaṁ nirvāṇadīkṣā ca śivasadbhāvadāyinī||7||
Iha śivo bhūtvā śivaṁ yajediti yadudghoṣyate tatra dhyāyinaścetasi saṁvedane tasyeti na sāvasthā na yā śiva iti pratipāditaśivasvabhāvasya dhyeyasyānyasya vā kasyacittattatsiddhihetormantradevatāviśeṣasyāyamevodayaḥ prakaṭībhāvo yā sādhakasya dhyāturācāryādeḥ
Tasmācchabdārthacintāsu na sāvasthā na yā śivaḥ|
iti pratipāditarūpā tadātmatāsamāpattiḥ śivaikyāveśo na tu pañcavaktrādervyatiriktasyākārasya darśanaṁ na tu niścayamātreṇa tadātmatāsamāpattirapi tvicchato'vikalpaviśvāhantātmakaśivaikyarūpecchāparāmarśādhirūḍhasya| Etaduktaṁ bhavatyahameva tatsaṁvedanarūpeṇa tādātmyapratipattito viśvaśarīraścidānandaghanaḥ śiva iti saṅkalpo yasyāvikalpaśeṣībhūtatvena phalati tasya dhyeyamantradevatādi kiṁ na nāma abhimukhībhavati sarvasyaitadadvayaprathālagnatvāt| Yathoktamasmatparameṣṭhipādhaiḥ
Sākṣādbhavanmaye nātha sarvasminbhuvanāntare|
Kiṁ na bhaktimatāṁ kṣetraṁ mantraḥ kvaiṣāṁ na sidhyati||
iti| Iyameva ca samāpattiḥ paramādvayarūpasyāmṛtasya prāptiranyasmim̐stvamṛte katipayakālaśarīradārḍhyadāyini prāpte'pi sādhakairmaraṇamavaśyamavāpyata evetyevakārāśayaḥ| Evaṁ sarvatrānenaivāśayena śrīsvacchande sthūladṛṣṭyāmṛtaprāptiprakaraṇe
Naiva cāmṛtayogena kālamṛtyujayo bhavet|
ityuktyopasaṁhṛtya tāttvikastatprāptiprakāraḥ
Athavā paratattvasthaḥ sarvakālairna bādhyate||
ityādinā
... sarvaṁ śivaśaktimayaṁ smaret|
iti madhyena
Jīvanneva vimukto'sau yasyeyaṁ bhāvanā sadā|
Yaḥ śivaṁ bhāvayennityaṁ na kālaḥ kalayettu tam|
Yogī svacchandayogena svacchandagaticāriṇā|
Sa svacchandapade yuktaḥ svacchandasamatāṁ vrajet|
Svacchandaścaiva svacchandaḥ svacchando vicaretsadā||
ityanena sahajasandarbheṇa sapraśaṁsaṁ paścādupadiṣṭaḥ| Ayamevātmano graho jñānaṁ yaducyata ātmā jñātavya iti tatredameva sarvajñasarvakartṛsvatantraśivasvarūpatayā pratyabhijñānamātmano jñānaṁ na tu
Puruṣa evedaṁ sarvam|
iti śrutyantaviduktaṁ
Ta ātmopāsakāḥ sarve na gacchanti paraṁ padam|
ityāmnāyokteḥ| Tathā dīkṣāvasare yojanikādyarthamayameva śiṣyātmano'nugraha imāmeva samāpattiṁ vidvānācāryaḥ śiṣyātmānaṁ śive yojayannācāryo bhavatītyarthaḥ| Iyaṁ svapratyayasiddhā putrakādeḥ śivātmanaḥ sadbhāvasya pāramārthikasvarūpasya dāyinī nirvāṇadīkṣā| Yathoktam
Evaṁ yo veda tattvena tasya nirvāṇadāyinī|
Dīkṣā bhavatyasandigdhā tilājyāhutivarjitā||
iti| Hautrī dīkṣāpi dīkṣaiva tatra mā bhūtkasyacidanāśvāsa ityāśayenātraivakāro na kṛtaḥ śrīmahāgurupravareṇeti śivam||7||
Iti śrīmahāmāheśvarācāryakṣemarājānakanirmite spandanirṇaye sahajavidyodayaspando dvitīyo niḥṣyandaḥ||2||
A spirituális aspiránsoknak, spirituális tanítóknak, stb. (sādhaka-ācārya-ādīnām), eme bizonyos (iyam eva) nagy realizáció --önmaga mindennel való azonosításának eme állapota-- (mahā-samāpattiḥ) az oka (hetuḥ) a vágyott dolog (abhīṣṭa) elérésének (prāpti) -Így (iti), (Vasugupta) két stanzában (śloka-dvayena) azt mondta (āha)1 :
Kizárólag (eva) ez (ayam) eme (tasya) meditáció tárgyának (dhyeyasya) feltárulása (udayaḥ) a meditáló (dhyāyi) elméjében (cetasi). (Röviden,) egy szilárd akarattal bíró (icchataḥ) spirituális törekvő vagy sādhaka számára (sādhakasya), jelen van (önmaga) azonosításának realizációja (a dhyeya-val vagy a meditáció tárgyával) (tadātmatā-samāpattiḥ... yā)||6||
Kizárólag (eva) ez (iyam) a Halhatatlansághoz vezető Nektár (amṛta) elérése (prāptiḥ), kizárólag (eva) ez (ayam) az Én (ātmanaḥ) tapasztalása (grahaḥ). És (ca) e (iyam) beavatás (dīkṣā) a Nirvāṇa-ba vagy Végső Felszabadulásba vezet (nirvāṇa), (és) adományozza (dāyinī) Śiva (śiva) valódi (sat) állapotát (bhāva)||7||
Ki van mondva (udghoṣyate) itt (iha), hogy (yad) ' (Minden törekvőnek) úgy kell imádni (yajet) Śiva-t (śivam), hogy eggyé válik (bhūtvā) Śiva-val (śivaḥ... iti) '. Kizárólag (eva) ez (ayam) 'annak' (tasya iti), vagyis a meditáció tárgyának (dhyeyasya) feltárulása (udayaḥ) (vagy) megnyilvánulása (prakaṭībhāvaḥ) -kinek esszenciális természete (sva-bhāvasya) Śiva (śiva), ahogy azt ki lett fejtve (pratipādita) (a II,4 első szakaszában) 'nincs (na) állapot (sā avasthā), mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ iti) ' - vagy (vā) valami más dologé (anyasya... kasyacid) (, mint) a mantra (mantra) egy bizonyos (viśeṣasya) istensége (devatā), aki oka (hetoḥ) ez vagy az (tad-tad) elérésének (siddhi). (Hol?) Ott (tatra), vagyis a meditáló (dhyāyinaḥ) elméjében (cetasi) -tapasztalásában vagy tudásában (saṁvedane) -. (Röviden,) egy sādhaka vagy spirituális aspiráns (sādhakasya) -vagyis a meditáló (dhyātuḥ), legyen az akár spirituális tanító, stb. (ācārya-ādeḥ) -, létrejön (önmaga, meditációja tárgyával vagy dhyeya-val való) azonosításának (tadātmatā) realizációja (yā... samāpattiḥ), ahogy az ki lett fejtve (pratipādita-rūpā) (fentebb, a II,4-ben:)
"Ezért (tasmāt) nincs (na) állapot (sā avasthā), mely (yā) ne (na) lenne Śiva (śivaḥ), (akár) szóban (śabda), objektumban (artha) (vagy) gondolatban --cintā-- (cintāsu)2 "|
(És önmaga, meditációja tárgyával való azonosításának realizációja) egy elmerülés/belépés (āveśaḥ) a Śiva-val való (śiva) egységbe (aikya) és nem (na tu) egy elkülönült forma (vyatiriktasya ākārasya), mint egy öt-arcú (istenség) (pañca-vaktra-ādeḥ), stb. víziója (darśanam). (És eme) realizációja (samāpattiḥ) az (ő meditációja tárgyával való) azonosításnak (tadātmatā), nem (na tu) (elérhető) merő (mātreṇa) döntés útján (niścaya), hanem inkább (api tu) (kizárólag) a szilárd akarattal bíró (spirituális aspiráns esetében jön létre) (icchataḥ) -vagyis (egy spirituális aspiráns) esetében, aki teljesen elmerül --aki szüntelen emlékezik-- (parāmarśa-adhirūḍhasya) a Śiva-val való (śiva) eggyé válás (aikya-rūpa) Vágyában (icchā), aki (azaz Śiva) (ātmaka) gondolatmentes --Ő maradéktalanul híján van vikalpa-knak-- (avikalpa) (és aki nem más, mint) 'Én-tudatosság' (ahantā) mindenben (viśva)—3 |
(Így,) ez (etad) a (jelentése) (bhavati) annak, ami (korábban) meg lett határozva (uktam) : (Az ő meditációja tárgyával való önazonosítás/egység realizációja) a gondolatoktól mentes állapot (avikalpa) ereménye --szó szerint egy eredmény, ami egy következmény-- (śeṣī-bhūtatvena phalati). (Ez okból kifolyólag) mivel minden szorosan kapcsolódik (sarvasya... lagnatvāt) eme (etad) nem-duális (advaya) kiterjedéshez (prathā) --a Spanda-hoz--, az istenség (devatā), stb. (ādi) a mantra-ban (mantra), amin a meditáció zajlik (dhyeya), egyáltalán nem lesz kedvező --szó szerint egyáltalán nem kedvező-- (kim na nāma abhimukhī-bhavati) annak (tasya), akinek (yasya) szilárd gondolata (iti saṅkalpaḥ) (ilyen:) 'Én (aham) magam (eva), lévén érzem vagy tapasztalom (pratipattitaḥ) azonosságomat (tādātmya) (azokkal az entitásokkal --mindegyikkel, ami létezik az univerzumban--), mindegyikük (tad) tudása miatt (saṁvedana-rūpeṇa), (vagyok) Śiva (śivaḥ), a Tudatosság és Gyönyör (cit-ānanda) egy összetett egysége (ghanaḥ), kinek teste (śarīraḥ) az univerzum (viśva)4 '|
Ahogy (yathā) azt kimondta (uktam) az én --szó szerint a mi-- (asmad) csodálatos nagy Guru-m --vagyis Utpaladeva-- (parameṣṭhi-pādhaiḥ) :
"Óh Uram (nātha), (ebben) az egész világban (sarvasmin bhuvanāntare), ami (maye) Te Magad vagy (bhavat) személyesen (sākṣāt), milyen (kim) hely (kṣetram) nem (kedvező) (na) (a Te) híveid számára (bhaktimatām) (és) hol (kva) ne (na) volna mantra-juk (mantraḥ... eṣām) gyümölcsöt hozó (sidhyati... iti)?"||
(Śivastotrāvalī I, 4)
És (ca) kizárólag (eva) eme (iyam) realizáció (samāpattiḥ) az elérése (prāptiḥ) a Halhatatlanság Nektárjának (amṛtasya), minek természete (rūpasya) a legfőbb (parama) nem-dualitás (advaya). A 'kizárólag' (eva) szó (kāra) jelentése (āśayaḥ) (ebben a kontextusban a következő) : Ám (tu), még ha (api) el is érnek a spirituális törekvők (prāpte... sādhakaiḥ) egy másik (fajta) nektárt (anyasmin... amṛte), ami szilárdságot ad (dārḍhya-dāyini) testüknek (śarīra) egy ideig (katipaya-kāla), (még akkor is) bizonyosan elérik a halált (maraṇam) --a halál mindenképpen elérkezik-- (avaśyam avāpyate eva iti)|
Így (evam) a tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban (śrī-svacchande), a Halhatatlansághoz vezető Nektár (amṛta) elérésével (prāpti) (foglalkozó) fejezetben (prakaraṇe) mindenhol (sarvatra), egy durva nézőpontból (sthūla-dṛṣṭyā), (eme szent könyv) tartalmazza ezt a jelentést (anena eva āśayena), összegezvén (upasaṁhṛtya) az állításokat (ukti) (így) :
"Egyáltalán nincs (na eva ca) győzelem (jayaḥ) az idő (által szült) (kāla) halál felett (mṛtyu), nektár (amṛta... iti) által (yogena)5 "|
Eme (Halhatatlansághoz vezető Nektár) (tad) elérésének (prāpti) valódi (tāttvikaḥ) módja (prakāraḥ) (bizonyosan le van írva a Svacchandatantra-ban,) így kezdve (iti-ādinā) :
"Vagy (athavā) valaki, aki megszilárdult (sthaḥ) a Legfőbb (para) Princípiumban (tattva), nem (na) válik rabjává (bādhyate) semmilyen (fajta) idő (sarva-kālaiḥ)"||
(Svacchandatantra VII, 226 - a stanza második fele)
(És) középen (iti madhyena) :
"...(a Yogī mindig) emlékszik (smaret), hogy minden (sarvam) Śiva és Śakti (śiva-śakti-mayam)"|
(Svacchandatantra VII, 244 - az utolsó szakasz)
(És) végül (paścāt), eme izzadságmentes költemény által (anena sahaja-sandarbheṇa), (melynek) jellege a dicsőítés (sapraśaṁsam), a következő van tanítva (iti... upadiṣṭaḥ):
"Az (asau) valójában (eva) maradéktalanul életében felszabadult (jīvan-vimuktaḥ), akiben (yasya) mindig (jelen van) (sadā) eme (iyam) kontempláció (bhāvanā). Az idő (kālaḥ) nem (na) zavarja (kalayet tu) azt (tam), ki (yaḥ) szüntelen (nityam) Śiva-n (śivam) kontemplál (bhāvayet)|
A (saḥ) Yogī (yogī), aki egy független létező --vagyis felszabadult létező-- (svacchanda) állapotában (gati) él (cāriṇā) a Svacchandayoga-n --a Svacchandatantra-ban tanított Yoga-- keresztül (svacchanda-yogena), egyesülvén (yuktaḥ) a Svacchanda (svacchanda) állapotával (pade) --a Szabad Létező, azaz Śiva állapota--, eléri (vrajet) az egyenlőséget (samatā) Svacchanda-val --a Szabad Létezővel, azaz Śiva-val-- (svacchanda)| (A Yogī-k ura) mindig (sadā) szabadon (svacchandaḥ ca eva svacchandaḥ svacchandaḥ) barangol (vicaret), (akár a kezdetben, középen vagy a végén)"||
(Svacchandatantra VII 259, 260 és a 261 első része)6
Kizárólag (eva) ez (ayam) az Én (ātmanaḥ) tapasztalása (grahaḥ) (vagy) tudása (jñānam). Eme (idam) tudás (jñānam), ami (yad) itt --szó szerint ott-- (tatra) el lett mondva (ucyate), 'Az Én (ātmā) ismert kell, hogy legyen (jñātavyaḥ iti) ', az Én (ātmanaḥ) tudása (vagy ismerete) (jñānam), azaz felismerése (pratyabhijñānam) annak, hogy az Én vagy esszenciális természete (sva-rūpatayā) a mindentudó, mindentevő és szabad (sarvajña-sarvakartṛ-svatantra) Śiva (śiva), és nem (na tu) az, akit említenek (uktam) a Vedānta (rendszer) ismerői (śruti-anta-vid) (ilyen módon:)
"Kizárólag (eva) a Puruṣa --a Legfőbb Személy-- (puruṣaḥ) mindez (sarvam-idam)7 "|
(Śvetāśvataropaniṣad III, 15)
(És szintén,) (egy másik) állítás szerint (ukteḥ), ami megtalálható (a fent említett) szent szövegben --vagyis a Svacchandatantra-ban-- (āmnāya):
"Mindezen (sarve-te) imádó/szolgái (upāsakāḥ) az Énnek (ātma) nem (na gacchanti) érik el a Legfőbb (param) Állapotot (padam... iti)8 "|
(Svacchandatantra IV, 392 - a stanza első fele)
Hasonlóképpen (tathā), a (tanítvány Énjének, az univerzum Énjével való) egyesüléséért történő (artham) beavatás (dīkṣā) esetén (avasare) és így tovább (yojanika-ādi), ez maga --vagyis az Én tapasztalata vagy tudása-- (ayam eva) az isteni kegyelme (anugrahaḥ) a tanítvány (śiṣya) Énjének (ātmanaḥ). A spirituális tanító (ācāryaḥ), ismervén (vidvān) eme (imām eva) realizációt (samāpattim) úgy (nevezett, mint) (bhavati) 'ācārya' (ācāryaḥ), az ő, tanítványa (śiṣya) Énjét (ātmānam) Śiva felé (śive) vezető (aktusa miatt) (yojayan) ; ez a jelentés (iti arthaḥ)9 |
Ez (iyam) a beavatás (dīkṣā) (mely) elvezet a Nirvāṇa-hoz vagy Végső Felszabaduláshoz (nirvāṇa), (s mely) bizonyított (siddhā) az egyén saját tapasztalata által (sva-pratyaya), adományozza --szó szerint az adományozója-- (dāyinī) Śiva Énjének (śiva-ātmanaḥ) -a Legfőbb Valóság (pāramārthika) esszenciális természetének (sva-rūpasya) - valódi állapotát (sat-bhāvasya) a putraka --spirituális fiú-- (putraka-ādeḥ), stb. számára. Ahogy (yathā) ki lett mondva (uktam):
"Annak esetében, aki (yaḥ... tasya) valóban/ténylegesen (tattvena) ismeri (vetti) (a Sauḥ mantra-t) ilyen módon (evam), létrejön (bhavati) egy beavatás (dīkṣā), (ami) a Nirvāṇa-t vagy Végső Megszabadulást (nirvāṇa) adományozza (dāyinī), ami --a beavatás-- híján van bármiféle kétségnek (asandigdhā) (és) híján van (varjitā) szezám vagy tisztított vaj (tila-ājya... iti) felajánlásának (āhuti)"||
(Parātrīśikā 26)
A hotā-hoz tartozó --a 'hotā-k' az áldozati tűzbe, áldozatokat ajánló papok-- (hautrī) beavatás (dīkṣā) szintén (api) valóban (eva) beavatás (dīkṣā). Mivel így van (tatra), itt --a hetedik aforizmában-- (atra) a 'kizárólag' (eva) szó (kāraḥ) nem lett kimondva (na kṛtaḥ) a tiszteletreméltó és kritikus fontosságú (śrī... pravareṇa) nagy (mahā) Guru által (guru), így --szó szerint azzal a szándékkal, hogy-- (āśayena) nem lesz --szó szerint ne legyen!-- (mā bhūt) bizonytalanság (an-āśvāsaḥ) senkiben (kasyacid) (a hotā-hoz tartozó beavatás elnyerésével kapcsolatosan). Jöjjön jólét minden létező számára (iti śivam)!10 ||7||
Itt ér véget (iti) a második (dvitīyaḥ) fejezet (niḥṣyandaḥ) (, melynek neve) Spanda (spandaḥ), mint a természetes (sahaja) Tudás (vidyā) feltárulása (udaya) a Spandanirṇaya-ban (spanda-nirṇaye), amit a tiszteletreméltó (śrī) Kṣemarājānaka --Kṣemarāja-- (kṣema-rājānaka), spirituális tanító (ācārya) (és) Maheśvara, a Nagy Úr --Śiva egy jelzője-- (māheśvara) nagy híve (mahā), állított össze (nirmite)||2||
1 A spirituális aspiránsok, tanítók (fejlett spirituális aspiránsok), stb. számára eme realizáció, miszerint minden azonos vele (vagyis, hogy ő egy az egész univerzummal) az oka a vágyott dolog elérésének. Más szavakkal, az az oka annak, hogy elérik a Śivavyāpti-t (jelenlét Śiva-ban), ami közvetlenül a Felszabaduláshoz vezet. Nyilvánvalóan ebben a kontextusban a 'vágyott dolog' nem természetfeletti erőket jelent, jelenlétet néhány magasabb világban és így tovább, hanem Śiva isteni állapotát.
2 A vágyott dolog Śiva állapot, ahogy azt kifejtette az előző megjegyzés. És Śiva eme állapot elérhető, a misztikus instrukció szerint a Śiva-vá válás által. Az által, hogy a törekvő kitartóan emlékezik elméjét, hogy minden Śiva, mivel nincs állapot, mely ne lenne Śiva, ő végül Śiva-vá válik, vagyis realizálja azonosságát/egységét Vele. A mantra bizonyos istensége, amit Kṣemarāja említett, sem különbözik Śiva-tól, bár úgy látszik, mint valaki más. Például, ha a mantra-d Guru Om̐, a mantra-d istensége a Guru, és ez a Guru egyáltalán nem különbözik Śiva-tól. Mostmár tiszta!
3 Még ha a mantra-d istensége a rettenetes öt-arcú Śiva, akkor is, ha eléred realizációját a meditáció tárgyával való azonosságnak (Śiva állapotával való azonosságnak), belépsz abba az állapotba, ahol tapasztalod Śiva-val való egységed állapotát. Nem látsz semmilyen más istenséget ott. Ő csak feltárul, mint összetett egysége a Tudatosságnak és Gyönyörnek és megbizonyosodsz arról, hogy Ő tényleg Te (a valódi Te). Amikor ez megtörténik, lévén Ő egy az univerzummal, te is eggyé válsz az univerzummal szintén. Ez a Śivavyāpti, ami a Felszabaduláshoz vezet.
Nem tudod elérni Śiva eme állapotát az által, hogy egyszerűen úgy döntesz 'hirtelen' az elmédben, hogy el fogod érni. Miért? Mert az túl van vikalpa-n vagy gondolaton. Ehelyett, ez szilárd vágyad gyümölcse, ami egy ilyen realizáció felé irányul szüntelen. Minden nap emlékszel erre a célja és minden nap kitartóan kívánsz eggyé válni az Úrrla, aki gondolatoktól mentes (Ő túl van a vikalpa-k birodalmán), és Én-tudatosság mindenben (Ő az Aham vagy "Én" minden létezőben). Ez a szilárd vágy nem merő mentális elmélkedés vagy döntés, hanem valami mélyebb és erősebb.
4 A Trika Shaivizmus szerint, a Śāmbhavopāya a végső módja a Felszabadulás elérésének (Śiva állapota elérésének). A Śāmbhavopāya-ban teljes gondolatmentesség van jelen, vagyis a yogī csupán türelmesen vár Śiva döntésére. Ez az egyetlen amit tenni tud (, miszerint megmarad gondolatoktól mentesen és vár), mert az ő Felszabadulása nincs az ő kezében, vagyis a Felszabadulás az univerzalitás (, mint Śiva maga) elérése. Annak, hogy valaki eléri-e ezt vagy sem, vagy mikor, vagy hol, stb. semmiféle 'individuális' döntéshez nincs köze. Miért? Mert az individuum úgy van tekintve, mint aki képtelen tenni, lévén az utolsó tisztátalanság az 5. és 6. tattva-k között nem meghaladható erőfeszítés útján. Ez egy törvény és kifejtettem miképp működik a website különböző részein, valamint a blogon is.
5 Valaki számára, aki felszabadult, minden hely 'szent'. Kizárólag a tudatlan emberek gondolják, hogy csak bizonyos helyes 'szentek', míg más helyek nem. Ez a mindent-átható tudatlanság nem más, mint a Teljesség hiánya. Mert ők önmagukat hibásan észlelik, ami nincs velük elég Kegyelem Śiva-tól, ők testükkel, intellektusukkal, stb. azonosítják magukat. Eredményeképpen ennek a hibás nézőpontnak, úgy érzik, hogy Śiva csak bizonyos helyeken van jelen, amit 'szent helynek' neveznek, maíg a világ többi részén úgy látszik, hogy Śiva nincs jelen vagy 'nem annyira van jelen, mint a szent helyeken'. Ezzel a mentalitással, amit nem edzett meg a Tantra-k tüze és a Guru tanításai, senki sem jut sehová. Láthatod ezt a hibás mentalitást emberek millióiban, akik különböző 'tīrtha'-kra (zarándokhelyekre) mennek, ahol 'több Erő van', ahogy általában mondják. Ne légy olyan, mint ők! Ehelyett, öleld át Śiva tanításait, amit a csodálatos Utpaladeva adott ebben a stanzában.
Amíg a dualitáshoz folyamodsz (pl.: itt vagy, de ott nem, most létezek, de később nem fogok, stb.), addig halálra vagy ítélve. De amikor a nem-dualitás irányába mész, a Śiva-val való teljes egység elérésének irányába, akkor halhatatlanná válsz. Ez a halhatatlanság elérhető akkor, amikor eléred az Abszolút Szabadságot, amiben Śiva nyugszik. Bármiféle más nektár, ami élvezhetsz (pl.: a Nādabindu nektárja, ami alászáll a Lalanācakra-n keresztül, le a nyelvig, ahogy azt a Haṭhayogapradīpikā tanítja) nem ad számodra halhatatlanságot, vagyis a halál le fog győzni a végén. Ez meg van határozva az idézett Svacchandatantra stanzában, vagyis, hogy egy hétköznapi nektár nem alkalmas a halál legyőzésére. Kizárólag a Halhatatlanság Nektárja, más néven a Nagy Śiva állapota képes erre.
6 Kṣemarāja idézett öt stanzát a Svacchandatantra hetezik fejezetéből (pontosan: 226, 244, 259, 260 és 261) azért, hogy rámutasson a Halhatatlanság valódi Nektárja elérésének módjára. A 226. stanza, amit idézett, csupán annak második felét tartalmazza. Most mellékelem a teljes stanzát neked, hogy az egészet egyben lásd. Így kezdődik:
एवं तस्यामृतध्यानात्कालमृत्युजयो भवेत्।
अथवा परतत्त्वस्थः सर्वकालैर्न बाध्यते॥२२६॥
Evaṁ tasyāmṛtadhyānātkālamṛtyujayo bhavet|
Athavā paratattvasthaḥ sarvakālairna bādhyate||226||
"Így (evam), az ő Nektáron való (amṛta) meditációján keresztül (tasya... dhyānāt) az idő (által létrehozott) (kāla) halál (mṛtyu) legyőzése (jayaḥ) történik meg (bhavet). Vagy (athavā) valaki, aki megszilárdult (sthaḥ) a Legfőbb (para) Princípiumban (tattva), nem (na) válik rabjává (bādhyate) semmilyen (fajta) idő (sarva-kālaiḥ)"||226||
Majd középen, Kṣemarāja csupán a 244. stanza utolsó szakaszát idézte. Sajnos/szerencsére (sajnos számomra, mert le kell fordítanom egy kis extra tartalmat és szerencsére neked, mert egy még átfogóbb tanítást kapsz), nem tudom lefordítani a teljes stanzát anélkül, hogy meg ne említeném az előző kettőt (242 és 243). Miért? Mert azok egy teljes egységet formálnak, és emelett Kṣemarāja írt egy hosszú kommentárja az ő Svacchandoddyota-jában (a Svacchandatantra skolasztikus kommentárja) a három aforizmához, rendre (242-244). Óh, majdnem elfelejtettem, hogy a 244. stanzában van némi különbség Kṣemarāja olvasata és a hagyományos olvasat között (úgymond). Kṣemarāja azt írta, hogy az a stanza utolsó szakasza így szól:
"...(a Yogī mindig) emlékszik, hogy minden Śiva és Śakti"
míg a 'hagyományos' verzió, amit most mutatok, így:
"...(a Yogī mindig) emlékszik, hogy minden Śiva"
A hagyományos verzióban Śakti is említve van. Mindenesetre, a jelentés gyakorlatilag ugyanaz, lévén Śiva és Śakti egy, tudod. OK, most a 'teljes' három szent aforizma (242-244) a Svacchandatantra hetedik fejezetéből, valamit Kṣemarāja skolasztikus kommentárja ezekhez az aforizmákhoz. Különböző szineket fogok használni az aforizmák szóról szóra fordítása esetén, míg megtartom a vörösesbarna színt a kommentárjához. Nos, élvezd:
तत्त्वाध्वधर्मनिर्मुक्तः कारणैश्च विवर्जितः।
तत्त्ववृत्तौ स्थितो योगी सर्वारम्भविवर्जितः॥२४२॥
रागद्वेषविनिर्मुक्तो विषादानन्दवर्जितः।
नाकाङ्क्षेन्न च निन्देत्तु विषयांश्च कदाचन॥२४३॥
समः शत्रौ च मित्रे च ब्राह्मणे श्वपचे समः।
तुल्यदर्शी भवेन्नित्यं सर्वं शिवमयं स्मरेत्॥२४४॥
Tattvādhvadharmanirmuktaḥ kāraṇaiśca vivarjitaḥ|
Tattvavṛttau sthito yogī sarvārambhavivarjitaḥ||242||
Rāgadveṣavinirmukto viṣādānandavarjitaḥ|
Nākāṅkṣenna ca nindettu viṣayāṁśca kadācana||243||
Samaḥ śatrau ca mitre ca brāhmaṇe śvapace samaḥ|
Tulyadarśī bhavennityaṁ sarvaṁ śivamayaṁ smaret||244||
"Szabadon (nirmuktaḥ) bizonyos jellemzőktől (dharma) (amik léteznek) a tattva-k --elemek-- (tattva) sorában (adhva) és (ca) híján (vivarjitaḥ) az okoknak (kāraṇaiḥ) , a Yogī (yogī) , (ezen) tattva-k állapotában --azaz amikor ezek a tattva-k aktívak--(vṛttau) , megmarad (sthitaḥ) függetlennek (vivarjitaḥ) mindentől(sarva) --vagyis valami felé val mozgástól--(ārambha) "||242||
"Teljesen függetlenként (vinirmuktaḥ) ragaszkodástól és undortól (rāga-dveṣa) (és) híján (varjitaḥ) csalódásnak és boldogságnak(viṣāda-ānanda) , (ő) valójában sohasem (na... ca... kadācana) vágyik vagy vet el (ākāṅkṣet na ca nindet tu) dolgokra/dolgokat (viṣayān) "||243||
"Nem részrehajlóként (samaḥ... samaḥ) ellenség (śatrau) és (ca... ca) barát (mitre) , brāhmaṇa --pap-- (mitre) (és) kitaszított --szó szerint kutyafőző, avagy a legalsó kaszt tagja--(śva-pace) , (a Yogī) mindig (nityam) birtokol egy egységet nézőpontot (tulya-darśī bhavet) (és) mindig (nityam) emlékszik (smaret) , hogy minden (sarvam) Śiva (śiva-mayam) "||244||
तत्त्वादिभिः शरीरावस्थितैर्नास्याहन्तावच्छिद्यत इत्यर्थः। अत एव चायं चित्समापन्नत्वात्सर्वैरारम्भैर्हेयोपादेयविषयाभिः प्रवृत्तिभिर्विशेषेणाभिनिवेशात्मना वर्जितो यतस्तत्प्रवृत्तिहेतुभ्यां रागद्वेषदोषाभ्यां रहितः। तद्रहितत्वमप्यस्य विषयसङ्गसम्पाद्यविषादानन्दविरहादत एवास्याकाङ्क्षाद्यभावो यथोपनतमात्रभोगातिवाहकत्वान्नास्य शत्रुमित्रब्राह्मणश्वपचेष्वपकार्युपकारिशुश्रूषापवित्रतादिधीस्तुल्यत्वेनासौ सर्वं पश्यति केवलं न तु लोकमध्यस्थो लोकस्य स्थितिभङ्गमुत्पादयेत्। इदं त्वस्य मुख्यं रूपम् - यत्सर्वं शिवत्वेन चिन्तयेत्। यदुक्तं श्रीविज्ञानभैरवे
यत्र यत्र मनो याति बाह्ये वाभ्यन्तरे प्रिये।
तत्र तत्र शिवावस्था व्यापकत्वात्क्व यास्यति॥ (११६)
इति। तथा
सर्वं देहं चिन्मयं हि जगद्वा परिभावयेत्। (६३)
इति॥२४४॥
Tattvādibhiḥ śarīrāvasthitairnāsyāhantāvacchidyata ityarthaḥ| Ata eva cāyaṁ citsamāpannatvātsarvairārambhairheyopādeyaviṣayābhiḥ pravṛttibhirviśeṣeṇābhiniveśātmanā varjito yatastatpravṛttihetubhyāṁ rāgadveṣadoṣābhyāṁ rahitaḥ| Tadrahitatvamapyasya viṣayasaṅgasampādyaviṣādānandavirahādata evāsyākāṅkṣādyabhāvo yathopanatamātrabhogātivāhakatvānnāsya śatrumitrabrāhmaṇaśvapaceṣvapakāryupakāriśuśrūṣāpavitratādidhīstulyatvenāsau sarvaṁ paśyati kevalaṁ na tu lokamadhyastho lokasya sthitibhaṅgamutpādayet| Idaṁ tvasya mukhyaṁ rūpam — Yatsarvaṁ śivatvena cintayet| Yaduktaṁ śrīvijñānabhairave
Yatra yatra mano yāti bāhye vābhyantare priye|
Tatra tatra śivāvasthā vyāpakatvātkva yāsyati|| (116)
iti| Tathā
Sarvaṁ dehaṁ cinmayaṁ hi jagadvā paribhāvayet| (63)
iti||244||
A jelentés az (iti arthaḥ), hogy az ő --a Yogī-- (asya) Én-tudatossága (ahantā) nem zavart (avacchidyate) elemek, stb. által (tattva-ādibhiḥ), amik jelen vannak testében (śarīra-avasthitaiḥ). Ezért (atas eva ca), mivel ő fel van ruházva Tudatossággal (citsamāpannatvāt), ő (ayam) részlegesen független (viśeṣeṇa... varjitaḥ) minden történéstől (sarvaiḥ ārambhaiḥ), vagyis (minden) 'valami felé való mozgástól' (pravṛttibhiḥ), minek --eme valami felé való mozgásnak-- aktivitási terepe (viṣayābhiḥ) 'elvetett vagy elfogadott' --kizárólag ez a két lehetőség-- (heya-upādeya). (Röviden, ő híján van) annak, aminek esszenicája az élethez való ragaszkodás (és az ebből következő halálfélelem) (abhiniveśa-ātmanā). (Miért?) Mert (yatas) híján van (rahitaḥ) a két oknak (hetubhyām), mint 'mozog valami felé' (tad-pravṛtti), vagyis a hibáknak (miknek neve) ragaszkodás és undor (rāga-dveṣa-doṣābhyām)|
Az ő (tasya) függetlenség (mindattól, ami említve lett) (megtörténik) (rahitatvam), azért, mert ő híján van (asya... virahāt) csalódásnak és boldogságnak (viṣāda-ānanda), amit a dolgokhoz való (viṣaya) ragaszkodás (saṅga) produkál (sampādya). Ezért (atas eva), ő (asya) híján van (abhāvaḥ) a vágyaknak, stb., (ākāṅkṣā-ādi) lévén ő csupán (mātra) úgy tölt időt (ativāhakatvāt) a világi élvezetekkel (bhoga), ahogy azok képviseltetik magukat (yathā-upanata) --vagyis nem keresi őket-- (na asya), (ám) az nem az ő --vagyis az nem tartozik hozzá-- ötlete --szándéka vagy célja-- (dhīḥ) hogy ő valaki legyen aki sért (apakāri) (vagy) segít (upakāri), (vagy ötlete) a hallásnak/szolgálatnak (śuśrūṣā) (vagy) tisztaságnak (pavitratā), stb. (ādi) ellenséggel, baráttal, brāhmaṇa-val --pap-- és pariah/kitaszított --szó szerint kutyafőző, a legalsó kaszt tagja (śatru-mitra-brāhmaṇa-śvapaceṣu). (rendre). Ő (asau) csupán (kevalam) mindent (sarvam) egyenlőnek (tulyatvena) lát (paśyati). Míg megmarad (sthaḥ) a világ (loka) közepén (madhya), ő nem generál (na tu... utpādayet) a világ (lokasya) állapotával/kondíciójával (sthiti) kapcsolatos elvetést (bhaṅga) --vagyis nem ösztökél másokat a világ elhagyására, a spirituális cél elérése érdekében--|
Bár (tu), ez (idam) az ő (asya) fő (mukhyam) jele (rūpam) : 'Mindent (sarvam) úgy (yad) tekint (cintayet), mint aminek állapota Śiva-é (śivatvena)|
Eme (bizonyos igazság) (yad) meg lett határozva (uktam) a tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban (śrī-vijñānabhairave) :
'Akárhová (yatra yatra) is menjen (yāti) az elme (manas), legyen az akár (vā) külső (bāhye) (vagy) belső (abhyantare), óh Kedves (priye), Śiva (śiva) Állapota (avasthā) itt van most (tatra tatra), lévén Az mindent-átható (vyāpakatvāt). (Óh elme,) hová (kva) mennél (hát) (yāsyati... iti)?'||(116)
Hasonlóképpen (tathā) (ugyanebben a szövegben) :
''Mindenkinek úgy kell tekintenie (paribhāvayet) (gondolatoktól szabad elmével) egész (sarvam) testét (deham) vagy (vā) a világot (rendre --vagyis fokozatosság nélkül--), mint ami Tudatosságból (cit) áll (mayam hi) ; (ha így tesz, fel fog tárulni a Legfőbb Valóság számára) --Hozzáadtam zárójelben a stanza második sorának fordítását: ugapannirvikalpena manasā paramodbhavaḥ--'|(63)
||244||
Végül Kṣemarāja idézte a 259-261. stanzákat, de csak a stanza első felét a 261-nek. Kṣemarāja kommentárját az ő Svacchandoddyota-jából itt mellékelni túl hosszú volna, egy kifejtő jegyzetben (ami már eleve terjedelmes a 242-244 kommentárja miatt). Emellett van egy további probléma, ami miatt nem lehet ide tenni Kṣemarāja kommentárját a 259-261-től: A 261. stanza a 262. stanzával együtt lett kommentálva, ahogy az gyakori megoldás Kṣemarāja-nál (és Abhinavagupat-nál), miszerint felosztják a stanzákat, majd így kommentálják őket. Mindenesetre, megmutatom a a 261. stanza második felét, amit Kṣemarāja itt nem idézett, mert úgy döntött, hogy ez az utolsó szakasz inkább a 262. stanza-hoz tartozik és nem a 261. stanzához (igen, ez egy káosz!). OK, most lássuk a 261. stanzát:
स्वच्छन्दश्चैव स्वच्छन्दः स्वच्छन्दो विचरेत्सदा।
एवं वै मृत्युलिङ्गानि रिष्टान्यन्यानि यानि च॥२६१॥
Svacchandaścaiva svacchandaḥ svacchando vicaretsadā|
Evaṁ vai mṛtyuliṅgāni riṣṭānyanyāni yāni ca||261||
"(A Yogī-k ura) mindig (sadā) szabadon (svacchandaḥ ca eva svacchandaḥ svacchandaḥ) barangol(vicaret), (akár kezdetben, akár a középen, akár a végén). Ezért (evam) valójában (vai) a halál (mṛtyu) bármilyen más(anyāni yāni ca) jele (liṅgāni) el van szakítva (tőle) --számára fel van oldva--(riṣṭāni)"||242||
Ezért, konklúziójaként minden korábbi tanításnak, a valódi Halhatatlanság Nektárja elérésének magja a 'Śivadṛṣṭi', vagyis a szüntelen tapasztalás/emlékezés, hogy minden Śiva, a Nagy Úr. Eme módszer által, minden jele a halának, teljesen és örökre feloldásra kerül. Alacsony nektárok együtt az azok elnyerésének módszerével --mint például a nyelv használata, amivel a Nāda-Bindu nektrájának lecsorgása segíthető elő-, ami jól ismert a yogī-k számára, teljes mértékben elvetendő, mivel segítségük ellenére a halál még mindig győzedelmes marad. Ez a jelentés.
7 Kṣemarāja megerősíti ezt, mert az Én vagy Ātmā a Vedānta-ban híján van aktivitásnak, vagyis Svātantrya-nak (Abszolút Szabadság), telve mindentudással és mindentevéssel, míg az Ātmā a Trika Shaivizmusban telve van Azzal, csordultig Abszolút Szabadsággal. Most mellékelem a Śvetāśvataropaniṣad III,15 stanzáját annak teljességében, hogy lásd az egészet:
पुरुष एवेदं सर्वं यद्भूतं यच्च भव्यम्।
उतामृतत्वस्येशानो यदन्नेनातिरोहति॥१५॥
Puruṣa evedaṁ sarvaṁ yadbhūtaṁ yacca bhavyam|
Utāmṛtatvasyeśāno yadannenātirohati||15||
"Kizárólag (eva) a Puruṣa --a Legfőbb Személy-- (puruṣaḥ) mindez (sarvam-idam) -ami (yad) lett (bhūta) és (ca) ami (yad) van (bhavyam) -. És (uta) (Ő) az Ura (īśānaḥ) a halhatatlanságnak (amṛtatvasya), lévén (yad) Ő túlnő (atirohati) (az egész univerzum méretén) étel által (annena)"||15||
Most már tiszta!
8 Ahogy az szokott lenni, lelkes igyekezetem közben, hogy minden érthetővé tegyek az olvasó számára, mellékelem a Svacchandatantra Iv,392 stanzáját és annak teljes kommentárját. Most, egy dolog a kommentárról: Kṣemarāja a teljes stanzát külön-külön kommentálja, vagyis az első részének rendkívül hosszú kommentárja van, míg a második felének egy rendkívül rövid. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, IV. 392. aforizma első felét az előző (IV.391) utolsó szakaszával együtt kommentálja! Ez az egész témakör kicsit érthetőbbé teszi skolasztikusok számára, de a laikusnak csak bonyolítja. Tehát, a szóról szóra fordtásban egy külön színt használok az aforizmák számára, ám megtartom a vörösesbarna színt a kommentárhoz. És az eredeti aforizmák (mind a devanāgarī és IAST transzliterációk esetén) pink színnel jelennek meg (és a devanāgarī kicsit nagyobb betűtípussal), hogy meg lehessen különböztetni a kommentár devanāgarī és IAST transzliterációitól. Az előző megjegyzésben, a Kṣemarāja nem osztotta fel az aforizmát a kommentárjában, így nem kellett az külön kiemelnem. Tartsd ezt észben, hogy teljesen megértsd a tanítást itt.
Emellett, le kellett fordítanom a 391. aforizmát (és egy kis részét a 390. aforizmának is, így: Az első fele zárójelben van -mert Kṣemarāja nem kommentálja azt itt, de a teljes kommentárjával a 390- stanza második felének...micsoda káosz!- és a második fele szóról szóra lesz fordítva, ahogy általában. Hogy még tovább növeljük a komplexitást, van két különbség a Kṣemarāja által itt a Spandanirṇaya-ban idézett és a Svacchandatantra eredeti aforizmájában (legalábbis a számomra most elérhető verzió szerint):
Ta ātmopāsakāḥ sarve na gacchanti paraṁ padam|
Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ śivam|
Nos igen, 'sarve' azt jelent 'minden' (a 'mindegyikük' értelmében), míg a 'śaive' azt jelent 'a (Trika) Shaivizmusban'; és 'padam' azt jelenti itt 'Állapot' (tárgyas esetben), míg 'śivam' azt jelenti 'Śiva' (tárgyas esetben). Valójában nem nagy a különbség a végső olvasatban a IV,392 első szakaszát illetően, de mindenesetre az ilyen különböző olvasatok mindig problémásak. Remélem értettél engem:
OK, jöjjön a Svacchandatantra 391-392, valamint Kṣemarāja teljes kommentárja az ő Svacchandoddyota-jából:
अविदित्वा परं तत्त्वं शिवत्वं कल्पितं तु यैः॥३९१॥
त आत्मोपासकाः शैवे न गच्छन्ति परं शिवम्।
यैरिति शैवपाशुपतलाकुलादिभिर्नानात्मवादिभिः शिवत्वं कल्पितमात्मनां व्यापकत्वनित्यत्वामूर्तत्वचित्त्वस्रष्टृत्वाद्यनन्तधर्मसाम्ये शिवैकरूपाणामपि केनचित्कल्पनामात्रेण निर्युक्तिकेन भिन्नशिवरूपत्वमुच्यते ते सर्वे व्याख्यातव्याप्तिकात्मोपासकाः शैवेऽस्मिन्नद्वयनये परं शिवं व्याख्यातस्वरूपं न गच्छन्ति न तन्मयीभवन्ति साङ्ख्ययोगवेदान्तवाद्यादयस्त्वपरपदस्था एवेति केन तेषामियत्पदप्राप्तिसम्भावनापि। अथ च सर्व एवात्मोपासकाः शैवेन पारमेश्वराद्वयदर्शनोक्तेन ज्ञानेन परं शिवं गच्छन्तीइति तन्त्रेण सप्तमीतृतीये योज्ये। उक्तं च श्रीमृत्युजिति
ये वदन्ति न चैवान्यं विन्दन्ति परमं शिवम्।
त आत्मोपासकाः शैवे न गच्छन्ति परं पदम्॥ (नेत्रतन्त्र ८।३०)
इत्यत्र हि परमशिवमन्यं वदन्ति केवलं न चैव विन्दन्ति न पुनः केनापि प्रमाणेन लभन्ते साधयितुं शक्नुवन्तीत्यर्थः॥
ते तु सर्वे
आत्मतत्त्वगतिं यान्त्यात्मतत्त्वानुरञ्जिताः॥३९२॥
आत्मतत्त्वरूपतायां तत्त्वं परमशिवाभेदाख्यात्यात्मा सङ्कोचस्तेन येऽनुरञ्जितास्तदाश्वस्ताः पाशुपताद्यास्त आत्मनो यत्तत्त्वं शुद्धविज्ञानकेवलतारूपं तद्गतिं लभन्ते न तु तात्त्विकीं मुक्तिं भेदस्यापरित्यागादिति॥३९२॥
Aviditvā paraṁ tattvaṁ śivatvaṁ kalpitaṁ tu yaiḥ||391||
Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ śivam|
Yairiti śaivapāśupatalākulādibhirnānātmavādibhiḥ śivatvaṁ kalpitamātmanāṁ vyāpakatvanityatvāmūrtatvacittvasraṣṭṛtvādyanantadharmasāmye śivaikarūpāṇāmapi kenacitkalpanāmātreṇa niryuktikena bhinnaśivarūpatvamucyate te sarve vyākhyātavyāptikātmopāsakāḥ śaive'sminnadvayanaye paraṁ śivaṁ vyākhyātasvarūpaṁ na gacchanti na tanmayībhavanti sāṅkhyayogavedāntavādyādayastvaparapadasthā eveti kena teṣāmiyatpadaprāptisambhāvanāpi| Atha ca sarva evātmopāsakāḥ śaivena pārameśvarādvayadarśanoktena jñānena paraṁ śivaṁ gacchantīiti tantreṇa saptamītṛtīye yojye| Uktaṁ ca śrīmṛtyujiti
Ye vadanti na caivānyaṁ vindanti paramaṁ śivam|
Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ padam|| (Netratantra 8|30)
ityatra hi paramaśivamanyaṁ vadanti kevalaṁ na caiva vindanti na punaḥ kenāpi pramāṇena labhante sādhayituṁ śaknuvantītyarthaḥ||
Te tu sarve
Ātmatattvagatiṁ yāntyātmatattvānurañjitāḥ||392||
Ātmatattvarūpatāyāṁ tattvaṁ paramaśivābhedākhyātyātmā saṅkocastena ye'nurañjitāstadāśvastāḥ pāśupatādyāsta ātmano yattattvaṁ śuddhavijñānakevalatārūpaṁ tadgatiṁ labhante na tu tāttvikīṁ muktiṁ bhedasyāparityāgāditi||392||
"[... Ātmavyāpti --jelenlét az Énben-- ez, (de) a Śivavyāpti --jelenlét Śiva-ban-- ettől magasabb vagy ezen túl van. (Śivavyāpti fel van ruházva) egy állapottal, amiben nem marad kötöttség, és híján van minden korlátozó faktornak az 'okok' vagyis 'ṣaḍadhva' formájában, ami a megnyilvánulás hat folyamata--.] Lévén ők nem ismerik --szó szerint nem ismerik saját maguk által-- (aviditvā... yaiḥ) a Legfőbb (param) Princípiumot (tattvam), Śiva Állapotát (śivatvaṁ), kitalálják/elképzelik Azt --szó szerint általuk kitalált/elképzelt-- (kalpitam yaiḥ)||391||"
"Az Énnek (ātma) ilyen imádói/szolgái (te-upāsakāḥ) nem érik el (na gacchanti) a Trika Shaivizmusban (śaive), a Legfőbb Śiva-t (param śivam)."
Śiva Állapota (śivatvam) általuk (yaiḥ iti) kitalált (kalpitam), vagyis a sok én (nānā-ātma) doktrínájának követői által (vādibhiḥ) -vagyis a shaiva-k által, akik a Pāśupata, Lākula, stb. rendszereket követik (śaiva-pāśupata-lākula-ādibhiḥ). Mivel jelen van azonossága vagy egysége az éneknek (ātmanām... sāmye) -akik szintén egyek (ekarūpāṇām api) Śiva-val (śiva) - a végtelen (ananta) jellemzőivel (dharma) a mindenütt jelenlévőségnek (vyāpakatva), örökkévalóságnak (nityatva), formátlanságnak (amūrtatva), tudatosságnak (cittva), tevőségnek (sraṣṭṛtva), stb. (ādi), (az idea, miszerint) Śiva (śiva) természete (rūpatvam) (sok énre) felosztott (bhinna), a helytelen érvelés miatt (niryuktikena) van tételezve (ucyate), ami csupán (mātreṇa) képzelgése (kalpanā) valakinek (kenacid). Mindezen (sarve-te) imádói/szolgái (upāsakāḥ) az Énnek (ātma) -ami, --vagyis az Én-- áthat vagy jelen van (vyāptika) úgy, ahogy az ki lett fejtve (vyākhyāta) - nem éri el (na gacchanti) --vagyis nem válik eggyé Vele (na tad-mayī-bhavanti) - a Trika Shaivizmusban (śaive) -eme nem-duális rendszerben (asmin advaya-naye) - a Legfőbb Śiva (param śivam) -vagyis az esszenciális természet (sva-rūpam) (eleve) ki lett fejtve (vyākhyāta) -. (És) a Sāṅkhya-Yoga és Vedānta (sāṅkhya-yoga-vedānta), stb. (ādayaḥ) (nevű) doktrínák követői (vādi) 'lévén (sthāḥ eva) alacsony állapotban vannak --a Trika Shaivizmushoz képest-- (apara-pada... iti) ', kinek volna közülük kapacitása/alkalmassága (arra, hogy) (kena teṣām... sambhāvanā api) elérje (prāpti) (Śiva) eme Állapotát (iyat-pada) ?|
Emellett (atha), ezzel egy időben használva a harmadik személy esetét --Eszközhatározói eset-- a ragozásokban a hetedik helyett --Helyhatározói esett-- (tantreṇa saptamī-tṛtīye yojye) --vagyis lecserélve a 'śaive'-t (Trika Shaivizmusban) ami a 392. aforizma első sorában található -ami a 'śaiva' (Trika Shaivizmus) szó Helyhatározói esetben ragozva- ugyanazzal a szóval, de Eszközhatározói esetű ragozásban, vagyis 'śaivena' (a Trika Shaivizmus által) --, (akkor a végeredmény a 'na' --nem-- eltávolításával együtt, az volna ''Ta ātmopāsakāḥ śaivena gacchanti paraṁ śivam', minek jelentése a következő: 'Azok az imádói/szolgái az Énnek elérik, a Trika Shaivizmus által, a Legfőbb Śiva-t'. Más szavakkal:) Minden (sarve eva) imádója/szolgája (upāsakāḥ) az Énnek (ātma), eléri (gacchanti) a Trika Shaivizmus által (śaivena) -vagyis a Legfőbb Úr --Paramaśiva-- nem-duális (advaya) filozófiájában (darśana) meghatározott (uktena) tudás által (jñānena), a Legfőbb Śiva-t (param śivam)|
(Ugyanez a dolog) szintén (ca) említve van (uktam) a tiszteletreméltó Mṛtyujit-ben --Netratantra-- (śrī-mṛtyujiti):
"Azok (te) az imádói/szolgái (upasakāḥ) az Énnek (ātma), akik (ye) beszélnek (vadanti) egy másik (Paramaśiva-tól különböző Énről) (anyam), nem jutnak el (na ca eva-vidanti) a Legfőbb Śiva-hoz (paramam śivam). Nem érik el (na gacchanti) a Trika Shaivizmusban (śaive) a Legfőbb Állapotot (param padam... iti)"||
(Netratantra VIII, 30)
A jelentés az (iti-arthaḥ), hogy itt --ebben a világban-- (atra hi), azok, akik beszélnek (vadanti kevalam) egy másik (Paramaśiva-tól különböző Énről) (anyam), nem (na ca eva) jutnak el (vindanti) a Legfőbb Śiva-hoz (parama-śivam). Emellett (punar), nem (is) érik el (na... labhante) (a Legfőbb Śiva-t) semmiféle pramāṇa vagy bizonyíték által (na kena api pramāṇena), vagyis nem képesek (na... śaknuvanti) bizonyítani (Őt) (sādhayitum)||
Ők valójában mindannyian (te tu sarve) !:
"Azok, akik megelégszenek (anurañjitāḥ) az Én princípiumával --az Ātmavyāpti elérésével-- (ātma-tattva), az Én princípiumának (ātma-tattva) állapotába (gatim) mennek (yānti)||392||"
Az Én (ātma) princípiumában lévő (tattva-rūpatāyām) valóság (tattvam) (valójában) egy korlát vagy limitáció (saṅkocaḥ), minek esszenciája (ātmā) az elsődleges tudatlanság/nem realizálása (akhyāti) Paramaśiva (parama-śiva) nem-dualitásának (abheda). Azok (te), akik (ye) megelégednek (anurañjitāḥ) azzal --az Én Princípiumával, vagyis az Ātmavyāpti elérésével-- (tena) -azok, akik kényelmesnek és vígaszt nyújtónak találják (āśvastāḥ) az --az Én Princípiumát, az Ātmavyāpti elérésében-- (tad), (mint) a Pāśupata, stb. követői (pāśupata-ādyāḥ), elérik (labhante) az Énnek (ātmanaḥ) ezt az állapotát (yad tattvam), vagyis (elérik) az állapotot (tad-gatim), minek természete (rūpam) a Vijñānakevala --vagyis a Vijñānākala-- tiszta állapota (śuddha-vijñānakevalatā), ám nem (érik el) (na tu) a valódi (tāttvikīm) Felszabadulást (muktim), lévén nem dobják el a dualitást --szó szerint mivel nem utasítják el a dualitást-- (bhedasya aparityāgāt iti)||392||
Így, a Trika Shaivizmusban a cél mindig a 'Śivavyāpti' (szó szerint jelenlét Śiva-ban) vagy teljes realizációja a Legfőbb Śiva nem-dualitásának. Más szavakkal, ez realizációja annak, hogy az egész univerzőm Ő és kizárólag Ő. A Trika Shaivizmus szerint, kizárólag a Śivavyāpti a valódi Felszabadulás adományozója. Mindenesetre, a Śivavyāpti elérése előtt egy yogī a Trika Shaivizmusban szükségszerűen el kell, hogy érje az Ātmavyāpti-t. Ez csupán egy ideiglenes fázis, amiben egy yogī eléri a vibráló nimīlanasamādhi-t (transz csukott szemmel). Ezt követően, miután egy darabig ebben van, a gyakorló belép az unmīlanasamādhi-ba (transz nyitott szemmel), és utána újra a nimīlanasamādhi-ba és vissza unmīlanasamādhi-ba és így tovább. Ez az automatikus folyamat a Kramamudrā vagy a mudrā, ami egy fokozatossághoz tartozik, vagyis a yogī tapasztalja a Legfőbb Śiva-t önmagán belül (az Aham-ban vagy Énben) és kívül (az Idam-ban vagy Az-ban, vagyis az univerzumban) egymás után, újra és újra. A Kramamudrā stabilizálódásával a Śivavyāpti állapota végül eléretik. Ez a valódi Felszabadulás a Trika Shaivizmus szerint.
Mindenesetre, több rendszer, mint például a Pāśupata, Lākula, stb. állítja, hogy az Ātmavyāpti állapota valódi Felszabadulás. Miért? Mert alapítóik nem voltak képesek eldobni a dualitást esszenciális természetükkel (Paramaśiva) kapcsolatosan. Más szavakkal, nem voltak képesek realizálni az erőteljes Āṇavamala (primordiális tisztátalanság, ami ráveszi az Urat, hogy érezze Magát 'nem Teljesenek', 'tökéletlennek'), miatt, hogy ők szintén egyek az univerzummal. Ehelyett, megtartották a dualitást az Aham és az Idam között, vagyis az 'Én' és az 'univerzum' között. Ezen aktusuk pedig letaszítja őket a 'Vijñānakevala/Vijñānākala állapotaként' ismert korlátolt állapotba, amiben érzik, hogy ők Śiva, de híján vannak az Abszolút Szabadságnak. Csupán Tudatosságként tapasztalják önmagukat, de nincs Erejük. Ez egyfajta statikus állapot és egyfajta börtön is (egy arany ketrec), mivel megmaradnak itt, megelégedve ezzel. És mivel mindezen alacsonyabb ösvények követőinek célja Śiva állapota Abszolút Szabadság nélkül, sosem említik a Legfőbb Úr Abszolút Szabadságát tanulmányaikban.
A Trika Shaivizmusban eleve hosszasan bizonyított, hogy a több én doktrínája hamis, lévén minden én vagy létező egy a végtelen jellemzőivel a mindenütt jelenlévőségnek, örökkévalóságnak, formátlanságnak, tudatosságnak, tevőségnek, stb., amik (mind) a Legfőbb Śiva-hoz tartoznak. Így, Śiva állapotának, mint ami több énre osztódik, említése csupán helytelen érvelés eredménye. Ezeknek a rossz rendszereknek a követői 'egy Paramaśiva-tól különböző, másik Énről' beszélnek, és következésképpen nem képesek megragadni Paramaśiva állapotát, mint ami áthat mindent. Ám az Úr Kegyelmén keresztül, ők elérik a Trika Shaivizmus tanításait és újra mondom, az Úr Kegyelmén keresztül, úgy döntenek, hogy követik ezeket a szent tanításokat, akkor ők végül képesek lesznek realizálni Paramaśiva valódi állapotát. Ez a Śivavyāpti, ami a valódi Felszabadulás!
9 Tehát, amikor a tanítvány az Ātmavyāpti-t (jelenlét az Énben), akkor ő ezt saját belső Énje (Ātmā) áldása által teszi. Spirituális tanítója ekkor el kell, hogy vezesse a tanítványt a Śivavyāpti (jelenlét Śiva-ban) eléréséhez. Dióhéjban, Guru-jának el kell őt vinni az Állapotba, ahol végül realizálja, hogy nem csupán belső Énje Śiva, hanem az egész univerzum. Az individuális Én és az univerzális Én közötti egység tapasztalatának Śivavyāpti a neve. Ez szintén a Felszabadulás!
Végül, a dīkṣā vagy beavatással kapcsolatosan, négy típus létezik:
- Sāmayikadīkṣā vagy általános beavatás: A tanítvány beavatást kap a helyes spirituális viselkedés szabályaiba.
- Putrakadīkṣā vagy egy spirituális fiú beavatása:A tanítvány beavatást kap arra, hogy saját Guru-jának utóda legyen.
- Sādhakadīkṣā vagy egy spirituális aspiráns beavatása:A tanítvány beavatást kap a spiritualitás titkaiba.
- Ācāryadīkṣā vagy egy spirituális tanító beavatása:A tanítvány beavatás kap, hogy Guru-vá váljon.
Most már tiszta.
10 Ebben a beavatásban, ahol a tanítvány eléri az Ātmavyāpti-t, számára, hogy elérje a Śivavyāpti-t, megtörténik a valódi Felszabadulás. Ez a kulminációja minden megtett spirituális törekvésnek, amit oly sokszor hajtott végre, hosszú időn keresztül. Ez a Jagadānanda (a Gyönyör, mely annak realizációjából fakad, hogy az univerzum nem más, mint Paramaśiva) elérése által jelzett, a Kramamudrā folyamata után (ahogy azt kifejtettem fentebb a 8. megjegyzésben). Az Ātmavyāpti-ban a tanítvány csupán Cidānanda-t tapasztal (a Gyönyör, mely annak realizációjából fakad, hogy a belső Én a belső Tudatosság). Összességében, miután elnyerte a legfőbb beavatást, a putraka, stb. (a spirituális fiú, aki Guru-jának utódává válik, stb.) eléri a valódi Felszabadulást.
A Parātrīśikā 26 (a Rudrayāmalatantra utolsó fejezete) idézetében, Śiva (a szerző) beszél a Sauḥ mantra-ról, ami szent a Trika Shaivizmus követői számára. E Szív mantra-jának (Sauḥ) témaköre teljesen ki van fejtve Kṣemarāja Parāprāveśikā-jában. Röviden, e mantra ismerete, minden Magjának vagy Szívének ismerete, egyszerűen tudást jelen a Legfőbb Valóság (Paramaśiva) mindent-átható természetéről. Amikor a tanítványnak kifejti a Guru, hogy miképp egy nagy banyan fa --bengáli fügefa-- szunnyad egy kis magban, úgy az egész univerzum is szunnyad Paramaśiva-ban. Ez a legmagasabb típuisú beavatás, lévén lehetővé teszi a tanítvány számára, hogy realizálja a Totalitást. Előtte, a tudatlanságban, az univerzum úgy került tapasztalásra, mint valami, az individuumtól elkülönült valóság, de most, miután beavatást kapott ilyen módon, a tanítvány realizálja, hogy tény, minden Paramaśiva (belül és kívül), és, hogy ő maga is Paramaśiva szintén. Nincs mód ennek a tapasztalásnak leírására precízen, szavakkal, magukban a szavakban rejlő belső limitáció miatt. Ez pedig természetesen, a valódi Felszabadulás elérése a Trika Shaivizmus szerint
Végül Vasugupta (a Spandakārikā-k szerzője) nem mellékelte az 'eva' (csak vagy kizárólag) szót a 7. stanza második felének elején. Itt: 'Iyaṁ nirvāṇadīkṣā' (ez a beavatás, ami a Nirvāṇa-hoz vagy Végső Megszabaduláshoz vezet). Röviden, nem írta, hogy: 'Iyameva nirvāṇadīkṣā' (kizárólag ez a beavatás, ami a Nirvāṇa-hoz vagy Végső Megszabaduláshoz vezet). Miért? Gondolhatná bárki, hogy Vasugupta a versmérték által volt kötve. Mindenesetre Kṣemarāja szerint, Vasugupta azért nem tette hozzá az 'eva' szót úgy, mint a 6. és 7. stanzák esetén, mert a hagyományos beavatás, amiket papokkal kell végezni, akik felajánlásokat tesznek a tűzbe az áldozatok alatt, szintén beavatás. Tehát, ha hozzáteszi, hogy 'eva', ez létrehozhat, néhány emberben bizonytalanságot. Más szavakkal, nem találnak elégedettséget az ilyen fajta hagyományos beavatásban. Vasugupta együttérző attitűdjével, ahogy azt Kṣemarāja feltárta, a második fejezet véget ért. Jöjjön jólét minden létező számára, akik mindig egyek Paramaśiva-val!
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza I. 22-25 | |
Folytatás III. 1-10 |