| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 17 - 21) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
Ez a ötödik, 5 aforizmát tartalmazó oldal, a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Ha csodálkozol, hogy miért "csak" az első két aforizmát és a hozzájuk tartozó kommentárt tartalmazza ez a dokumentum…nos, meg fogod találni a választ hamar, csak bízz bennem.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
17. Aforizma
एवमप्रबुद्धो बहिर्मुखव्यापारनिरोधे ग्राहकस्याप्यात्मनोऽनुपपन्नमप्यभावं निश्चिनुत इति प्रतिपाद्य सुप्रबुद्धाप्रबुद्धयोर्यादृगात्मोपलम्भस्तं निरूपयति
तस्योपलब्धिः सततं त्रिपदाव्यभिचारिणी।
नित्यं स्यात्सुप्रबुद्धस्य तदाद्यन्ते परस्य तु॥१७॥
तस्य प्राकरणिकस्वभावस्य योपलब्धिरनवच्छिन्नः प्रकाशः सा कथितयुक्त्यवष्टम्भात्सुष्ठु प्रबुद्धस्याप्रबुद्धतासंस्कारेणापि शून्यस्य सततं त्रिष्वपि जागरस्वप्नसौषुप्तपदेषु नित्यमिति आदौ मध्येऽन्ते चाव्यभिचारिण्यनपायिनी स्याद्भवत्येव सदासौ शङ्करात्मकस्वस्वभावतया स्फुरतीत्यर्थः। परस्याप्रबुद्धस्य पुनस्तासां दशानां स्वोचितसंविद्रूपाणां प्रत्येकमादावुद्बुभूषायामन्ते च विश्रान्त्यात्मकान्तर्मुखत्वे न तु स्वोचितार्थावभासावस्थितिरूपे मध्यपदे। यदुक्तं श्रीशिवदृष्टौ
यावत्समग्रज्ञानाग्रज्ञातृस्पर्शदशास्वपि।
स्थितैव लक्ष्यते सा तु तद्विश्रान्त्याथवा फले॥
इति। भट्टलोल्लटेनापि तदाद्यन्त इत्येवमेव व्याख्यायि स्ववृत्तौ। भट्टश्रीकल्लटवृत्त्यक्षराण्यपेक्ष्य वयमपि तद्वृत्त्यक्षरानुरोधेन सौत्रमर्थमतिविमलमपि क्लिष्टकल्पनया व्याकर्तुमशिक्षिता यत एवासुप्रबुद्धस्य तदाद्यन्तेऽस्ति तदुपलब्धिरत एवायमिहाधिकारी स्पन्दोपदेशैः सुप्रबुद्धीक्रियते। यद्वक्ष्यति
अतः सततमुद्युक्तः स्पन्दतत्त्वविविक्तये।
जाग्रत्...॥
इत्यादि
सौषुप्तदवन्मूढः प्रबुद्धः स्यादनावृतः।
इति
तथा स्वप्नेऽपि
इत्यादि
प्रबुद्धः सर्वदा तिष्ठेत्।
इत्यादि च। अत्र हि जागरादित्रिषु पदेष्वाद्यन्तकोटिवन्मध्यमप्यर्थावसायात्मकं पदं तुर्याभोगमयं कर्तुं प्रबुद्धस्य सुप्रबुद्धतापादनायोपदेशः प्रवृत्त एतच्च निर्णेष्यामः। तथा च शिवसूत्रम्
जाग्रत्स्वप्नसुषुप्तभेदे तुर्याभोगसम्भवः।
इति। तथा
त्रिषु चतुर्थं तैलवदासेच्यम्।
इति
त्रितयभोक्ता वीरेशः।
इति॥१७॥
Evamaprabuddho bahirmukhavyāpāranirodhe grāhakasyāpyātmano'nupapannamapyabhāvaṁ niścinuta iti pratipādya suprabuddhāprabuddhayoryādṛgātmopalambhastaṁ nirūpayati
Tasyopalabdhiḥ satataṁ tripadāvyabhicāriṇī|
Nityaṁ syātsuprabuddhasya tadādyante parasya tu||17||
Tasya prākaraṇikasvabhāvasya yopalabdhiranavacchinnaḥ prakāśaḥ sā kathitayuktyavaṣṭambhātsuṣṭhu prabuddhasyāprabuddhatāsaṁskāreṇāpi śūnyasya satataṁ triṣvapi jāgarasvapnasauṣuptapadeṣu nityamiti ādau madhye'nte cāvyabhicāriṇyanapāyinī syādbhavatyeva sadāsau śaṅkarātmakasvasvabhāvatayā sphuratītyarthaḥ| Parasyāprabuddhasya punastāsāṁ daśānāṁ svocitasaṁvidrūpāṇāṁ pratyekamādāvudbubhūṣāyāmante ca viśrāntyātmakāntarmukhatve na tu svocitārthāvabhāsāvasthitirūpe madhyapade| Yaduktaṁ śrīśivadṛṣṭau
Yāvatsamagrajñānāgrajñātṛsparśadaśāsvapi|
Sthitaiva lakṣyate sā tu tadviśrāntyāthavā phale||
iti| Bhaṭṭalollaṭenāpi tadādyanta ityevameva vyākhyāyi svavṛttau| Bhaṭṭaśrīkallaṭavṛttyakṣarāṇyapekṣya vayamapi tadvṛttyakṣarānurodhena sautramarthamativimalamapi kliṣṭakalpanayā vyākartumaśikṣitā yata evāsuprabuddhasya tadādyante'sti tadupalabdhirata evāyamihādhikārī spandopadeśaiḥ suprabuddhīkriyate| Yadvakṣyati
Ataḥ satatamudyuktaḥ spandatattvaviviktaye|
Jāgrat...||
ityādi
Sauṣuptadavanmūḍhaḥ prabuddhaḥ syādanāvṛtaḥ|
iti
Tathā svapne'pi
ityādi
Prabuddhaḥ sarvadā tiṣṭhet|
ityādi ca| Atra hi jāgarāditriṣu padeṣvādyantakoṭivanmadhyamapyarthāvasāyātmakaṁ padaṁ turyābhogamayaṁ kartuṁ prabuddhasya suprabuddhatāpādanāyopadeśaḥ pravṛtta etacca nirṇeṣyāmaḥ| Tathā ca śivasūtram
Jāgratsvapnasuṣuptabhede turyābhogasambhavaḥ|
iti| Tathā
Triṣu caturthaṁ tailavadāsecyam|
iti
Tritayabhoktā vīreśaḥ|
iti||17||
Így (evam), miután ki lett fejtve (pratipādya) (,hogy) egy nem teljesen felébredett személy (aprabuddhaḥ) (miképp) határozza meg (niścinute), a külső (bahirmukha) aktivitás (vyāpāra) megszűnésekor (nirodhe), még (api) az alkalmazhatatlan --bizonyíthatatlan-- (anupapannam) nem-létezését --hiányát-- (is) (abhāvam) a Tapasztalónak (grāhakasya api) (vagy) Én-nek (ātmanaḥ... iti)", (Vasugupta most) definiálja (nirūpayati), hogy (tam), egy ilyen Én --szó szerint az Én, ami olyan, mint, azaz az Én-t ami korábban említve volt, mint Tapasztaló-- (yādṛk-ātma) tapasztalása (upalambhaḥ) --a "felismerés" értelmében, mert az Én vagy Tapasztaló nem tapasztalható úgy, mint egy objektum-- a teljesen felébredett és a nem felébredett esetében (suprabuddha-aprabuddhayoḥ) --Vasugupta ki fogja fejteni , hogy hogyan realizálja saját Énjét vagy a Tapasztalót mind a teljesen felébredett és a nem teljesen felébredett--1 :
A teljesen felébredett számára (suprabuddhasya), Annak --azaz az Énnek-- (tasya) tapasztalása (upalabdhiḥ) mindig (nityam) (és) állandóan (satatam) jelen van (syāt), (és az Én e tapasztalása) megmarad (avyabhicāriṇī) (a tudatosság) három (tri) állapota (pada) (közben is). Mindazonáltal (tu), a másiknak --azaz annak, aki nem teljesen felébredett-- (parasya), az --vagyis az Én tapasztalása-- (tad) (csupán) (minden állapot) elején (ādi) (és) végén (ante) (van jelen)||17||
(A szó) tasya (tad) (azt jelenti) "az esszenciális természetnek --azaz az Én-nek-- (sva-bhāvasya), ami az értekezés témája (prākaraṇika)". Upalabdhi vagy tapasztalása (ennek az esszenciális természetnek) (yā upalabdhiḥ) zavartalan (anavacchinnaḥ) Fény (prakāśaḥ) --mert Śiva a zavartalan Tapasztaló--. Syāt (syāt) (vagy) "jelen van (bhavati eva)" eme (tapasztalása az Énnek) (sā) a (suprabuddha vagy) tökéletesen felébredett számára (suṣṭhu prabuddhasya), aki szabad (śūnyasya) még (api) a nem-felébredett --nem-megvilágosodott-- állapot (aprabuddhatā) fennmaradó lenyomataitól is (saṁskāreṇa). (Hogyan?) A fent említett (kathita) érvelés (yukti) szilárd megragadása által (avaṣṭambhāt). (Mikor történik ez meg? Eme tapasztalása az Énnek vagy esszenciális természetnek) megmarad (avyabhicāriṇī) -ez változatlan (anapāyinī)- konstans (satatam), azaz az ébrenlét (jāgara), álom (svapna) (és) mély-alvás (sauṣupta) három állapota --pada-- (padeṣu) közben (triṣu api). (Meddig tart?) "Mindig" (nityam iti), azaz (ezen állapotok) elején (ādau), közepén (madhye) és (ca) végén (ante). (Összességében,) ő --a tökéletesen felébredett-- (asau) mindig (sadā) ragyog (sphurati), mint akinek esszenciális természete (sva-bhāvatayā) azonosításra került (ātmaka) Śaṅkara-val --Śiva-- (śaṅkara). Ez a jelentés (iti arthaḥ)|
Habár (punar), a másiknak (parasya) -a nem felébredettnek- (aprabuddhasya), (jelen van az Én tapasztalása) az elején (ādau) -amikor az állapota éppen meg akar nyilvánulni- (udbubhūṣāyām) és (ca) a végén (ante) -a belsővé váláskor (antarmukhatve), mely megnyugvásából (viśrānti) --amikor az elme végül megnyugszik az Énen-- áll (ātmaka) minden (pratyekam) állapotnak (tāsām daśānām), amit meghatároz (rūpāṇām) a számára megfelelő (sva-ucita) tudás (saṁvid), és nem (na tu) a középső állapotban --azaz az állapot közben-- (madhya-pade), melyet meghatároz (rūpe) azon dolgok (artha) megnyilvánulásának (avabhāsa) maradandósága --léte-- (avasthiti), mely annak megfelel --azoknak az állapotoknak--(sva-ucita)2 |
Ez (yad) ki lett mondva (uktam) a tiszteletreméltó Śivadṛṣṭi-ben (śrī-śivadṛṣṭau):
"De még (yāvat) eme (Śiva állapota) (sā), valójában (tu) azon állapotokban (daśāsu) állva (sthitā eva) is (api) észlelet (lakṣyate), ahol kapcsolat van (sparśa) a Megismerővel (jñātṛ) minden (samagra) tudás (jñāna) kezdetén (agra) vagy (athavā) végén (phale), az Azon --az Énen vagy Śiva-n-- (tad... iti) való megnyugvás miatt (viśrāntyā)3 "||
(Ez a témakör tanulmányozva volt) Bhaṭṭalollaṭa által (bhaṭṭalollaṭena) is (api). Ő kifejtette (ezt) (vyākhyāyi) a (Spandakārikā-k) kommentárjában (sva-vṛttau), így (evam eva): "a kezdetén és a végén annak (ādi-ante) --a tudatosság három hétköznapi állapotának-- (tad... iti)"|
Ami a Vṛtti --kommentár-- (vṛtti) szavait (akṣara) illeti (apekṣya), (melyet) a legnagyobb tiszteletreméltó (bhaṭṭaśrī) Kallaṭa (szerzett) (kallaṭa), mi (vayam api), a (tad) kommentár (vṛtti) szavai iránti (akṣara) tiszteletünk miatt (anurodhena), úgy tanultuk (aśikṣitāḥ), hogy ne fejtsük ki a (vyākartum) rendkívül tiszta (ativimalam api) jelentését (artham) az aforizmáknak (sautram), merő mentális szülemény által (kliṣṭa-kalpanayā)4. Mivel (yatas eva) annak, aki nem teljesen felébredett (asuprabuddhasya), jelen van (asti) Annak --az Énnek-- (tad) tapasztalása (upalabdhiḥ) a (tad) (tudatosság hétköznapi állapotainak) elején és végén (ādi-ante), ezért (atas eva), ő (ayam) alkalmas arra (iha adhikārī), hogy tökéletesen felébredetté váljon (suprabuddhī-kriyate) a Spanda-val foglalkozó (spanda) tanítások által (upadeśaiḥ)|
(Vasugupta) ezt (az igazságot) (yad) fogja mondani (vakṣyati) (az I,21 stanzában, ami így kezdődik:)
"Ezért (atas), az, aki szüntelen (satatam) készen áll (udyuktaḥ), hogy megragadja (viviktaye) a Spanda (spanda) princípiumot (tattva), [eléri saját (esszenciális) természetét vagy állapotát hamar], (még) az ébrenlét állapotában (is) (jāgrat… ityādi)5 "||
(és az I,25 második sorában:)
"...(A részlegesen felébredett számára, ez az állapot olyan,) mint (vat) a mély-alvás (sauṣupta) állapota (pada), (és így) káprázatban (mūḍhaḥ) marad (syāt). (Habár a Yogī, aki) nem fedett (a tudatlanság sötétségével) (anāvṛtaḥ) megmarad (syāt) felébredve és megvilágosodva (prabuddhaḥ…iti) (ebben a bizonyos állapotban)"||
(És a III,2 stanza elején:)
"…úgy (tathā) álomban (svapne... ityādi) szintén (api)…"||
És (ca) (szintén a III,12 , így kezdve:)
"…ébernek (prabuddhaḥ... ityādi) kell lennie az egyénnek mindig (sarvadā tiṣṭhet)…"||
Itt --ebben a kontextusban-- (atra hi), azzal a céllal, hogy a részlegesen felébredettet elvezessük a teljesen felébredett állapotába (prabuddhasya suprabuddhatā-āpādanāya) --szó szerint a részlegesen felébredett esetében, hogy segítsünk (neki) megérkezni a tökéletesen felébredett állapotába--, a tanítás (upadeśaḥ) ki fogja (pravṛttaḥ) tölteni (mayam kartum) még (api) a középső (madhyam) állapotot is (padam), amit az objektumok (arthaḥ) meghatározása (avasāya) jellemez (ātmakam), a Negyedik Állapot (turya) ragyogásával és élvezetével (ābhoga), miképp (vat) (ő --a részlegesen felébredett-- teszi) a kezdeti (ādi) (és) végső (anta) pontok (koṭi) (tekintetében), az ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi)6 három állapotában (triṣu padeṣu)6. Ezt (etad ca) fogjuk elemezni (nirṇeṣyāmaḥ) (később)|
Ehhez hasonlóan (tathā ca), Śiva (śiva) aforizmái (sūtram) --I,7-- (kimondják:)
"(Még) az ébrenlét (jāgrat), álom (svapna) és mély-alvás (suṣupta) különböző (bhede) állapotai közt is, a Negyedik Állapot (turya) fényének élvezete (ābhoga) van jelen (sambhavaḥ)"|
Valamint (tathā), (a Śivasūtra-k III,20 aforizmájában:)
"A tudatosság negyedik állapotát, (ami egy Szemlélő) (caturtham), bele kell önteni (āsecyam), mint (vat) (szakadatlan folyó) olajat (taila), a (másik) háromba (triṣu), (azaz az ébrenlétbe, az álomba és a mély-alvásba)"|
(és ugyanazon szöveg I,11-ben :)
"Ő Az érzékszerveinek (vīra) mestere (īśaḥ), aki az (említett Ābhoga vagy isteni ragyogás) élvezője (bhoktā) (az ébrenlét, álom és mély-alvás) hármasában (tritaya)"|
||17||
1 A kifejezés "az Én tapasztalása" csupán egy megfogalmazási mód, mert Ő soha nem tapasztalható úgy, mintha objektum volna. A Legmagasabb Valóságnak vagy Énnek két aspektusa van, a Trika szerint: Śiva és Śakti. Előbbi az Én, míg utóbbi az Én Ereje. Ez az Én Ereje teszi Őt tudatossá Önmagáról. Miután végrehajtja ezt a primordiális aktust, az Erő az egész univerzummá --az objektum-- válik. De Ő, az Én (Śiva), megmarad ugyanannak, azaz univerzumtól teljesen érintetlenül. Śiva-nak semmit sem kell tennie az univerzummal (az objektummal) mert Ő a Legmagasabb Szubjektum. Igen, az Ő Ereje, aki Vele Egy, láttatja az egész univerzális megnyilvánulást, de ez a tett Számára semmiség. Ennek eredményeképpen, egy ilyen megnyilvánulás soha nem képes megérinteni Őt, a legkevésbé sem! Ő mindig "arodhya" vagy "érintetlen". Semmi sem fedheti el Őt soha!
De mit jelent ez a "gyakorlatban"? Figyelj rám: Mindig észreveszem, hogy nem csupán a hétköznapi emberek, de még a spirituális törekvők nagyrésze sem teljesen tudatos saját Énjéről. Tudom, mert képes vagyok észlelni Én-felismerési szintjüket. A legtöbb spirituális törekvő még mindig tulságosan aggódik az "objektum" miatt, legyen az objektum akár finom (pl.: elme, intellektus, stb.) vagy durva (pl.: test, külső dolgok, emberek, tettek, események, stb.). Ezt nem céllal teszik, természetesen, hanem a jól ismert eredendő tisztátalanság vagy Āṇavamala miatt. A legtöbben szintén beszélek ezekről a spirituális témakörökről , de én azonnal fel tudom ismerni, hogy nem értik azokat. Természetesen, a saját Én-felismerésemhez mérve tudom azt detektálni. Mindenesetre, vagy az én Én-felismerésem erős, vagy túl sok törekvő van, akik még mindig nem tudatosak saját Énjükről eléggé. Még mindig összekeverik Śiva-t saját magukkal, abban az értelemben, hogy Őt (a Makulátlant), az életük apró dolgaival, vágyaikkal, stb. kapcsolják össze. Ez teljesen általános.
Az a személy, aki fejlett a spirituális úton, nem olyan, mint ezek a spirituális törekvők. NEM. Egy fejlett spirituális törekvő sokkal inkább a szubjektív síkban merül el, mint az objektívban (elme, test, személyes élet, események, család, stb.). A Legmagasabb Valóság, mint a Szubjektum, NEM kapcsolódik semmivel, ami objektív. NEM. Persze, az Én Ereje volt az, ami megnyilvánította az objektív univerzumot, de a Szubjektumnak Magának, semmi dolga nincs azzal! És ebben abszolút biztos vagyok! Más szavakkal, közvetlen tapasztalatom van Arról, mint a Szubjektum. Ezért, nincs szükségem következtetésre vagy jelen szövegre, mint kinyilvánítás, stb. NEM. Egyáltalán nincs szükségem ezekre. Nos, ha a spiritualitásban eltöltött sok-sok év után, nem tudtam realizálni saját Énemet, legalább egy másodpercre, akkor bárki kérdezhetné, hogy miféle törekvő vagyok én. Tehát, az általam elért eredmény nem kimagasló, hanem teljesen normál és előrelátható.
Most, az Énnel való saját tapasztalatomból kiindulva, biztosan tudom, hogy Ő abszolút sebezhetetlen. Gabriel (az objektum) egész nap különböző tapasztalatokon megy keresztül. Mivel ő testből, elméből, egóból, intellektusból, stb. áll, Gabriel akaratlanul is mozog és folyamatosan változik. De ennek az egész táncnak semmi dolga Vele, az Énnel, azaz Gabriel soha nem lehet hatással Rám! Miképp Gabriel egy objektum számomra, a te John-od, Jane-d, Guiseppe-d, Paulo-d, Cristina-d, stb. egy objektum Számodra. Én és Te, természetesen, ugyanaz az Én vagyunk mindig, a Trika szerint. Ha ezt nem érted meg, nem tudsz sikerrel járni a Trika-ban, mert esszenciális számodra, hogy realizált, hogy "testednek, elmédnek, személyes életednek, a világnak, stb." semmi dolga "Veled". Az Ént soha nem érinti az objektum. Akár úgy látod, hogy az Éned a Legmagasabb Úr vagy csupán egy szikra az Ő Tüzéből (ahogy azt más filozófiai rendszere állítják), ugyanaz az igazság marad, mert ez a szikra szintén az Ő tüze végeredményben. Következésképpen, az Én mindig magasabb, mint az objektum. Az igazat mondom.
Ezért, egy teljesen felébredett személy, aki képes megtartani saját Énjének felismerését a tudatosság minden állapotában, az soha sincs megrészegülve az objektum vagy megnyilvánulás által. "Megrészegülés" alatt azt értem, hogy az objektum soha nem képes őt eltántorítani, ami a legtöbb ember esetében viszont így van. Ha alaposan megfigyeled az embereket, észreveszed, hogy könnyedén megzavarhatók. Ahogy ez megtörténik, szembe néznek a tragédiákkal. Fájdalom, halál, stb. meg vannak zavarodva folyamatosan. És nem tudnak ezen segíteni. Még a hatalmas galaxisok kémlelése is megzavarja őket, mert nem tudnak kifejteni "nagyon sok" dolgot "odakint". Egész életüket az árnyékban töltik, több misztériummal, mint bizonyossággal. Minél több kérdést válaszolnak meg, annál több kérdés születik, stb., stb. Ez egy tipikus korlátolt individuum élete, folyamatosan megrészegülve, megzavarodva az univerzum és annak misztériumai által, szüntelen tele bizonytalansággal és félelemmel. De nem ez a helyzet a tökéletesen felébredett személy esetében, mert felismerték saját Énjüket (a Szubjektumot). Mivel a Szubjektum a Magja mindennek, amint valaki megtapasztalja Őt, nem lesz többé megzavarodva az univerzumtól, ami az Ő megnyilvánulása. Például: a halál sohasem zavarja meg őt, mert tudja, hogy az Én halhatatlan. Csupán annyit lát, hogy a testek jönnek és mennek, míg Énje megmarad, mint halhatatlan Oszlop, ami mindent egyben tart és egyesít.
Még azok is, akik realizálták saját Énjüket legalább "egy másodpercig", megértik, eme egyetlen másodperc alatt, hogy Énjüknek semmi dolga nincs a világként ismert drámával, mely testből, elméből, emberekből, dolgokból, stb. áll. Ebből a megértésből, ezek az emberek tudják, hogy az objektum csupán egy találmány és nem a Legmagasabb Valóság, ANNAK VALÓJÁBAN. Így, még ezek az alsó-kategóriás Én-realizált emberek, hehe, sincsenek megzavarodva az univerzumtól, ebben a másodpercben. Most, képzeld el, hogy aki valójában felismerte saját Énjét zavartalanul és ráébredsz az állapotuk hatalmasságára. Az Én nem változik egyáltalán, sohasem hal meg vagy születik/újjászületik, stb. Ő mindig a Legmagasabb Valóság és semmi egyéb. Az Ő Erején keresztül, Ő éber minden dologról, ami az objektív oldalon jelenik meg (az univerzum), de Ő nem érintett ez által. Az Ő Állapota elképzelhetetlen. Nem tudsz gondolni rá és nem tudod megérteni. NEM. Realizálnod kell Őt tapasztalásban. Amint realizáltad Őt, legalább egy másodpercre, szintén realizálod, hogy amit úgy hívtál "te" az nem "Te", hanem "az objektum", azaz az Én Erejének találmánya (az én esetemben Gabriel és az ő élete, családja, problémái, stb.). Ez "alapvető" spiritualitás. Mégis, a legtöbb spirituális törekvő, akiket láttam, nem értik ezt még. Vicces! OK, azért írtam ezt a hosszú kifejtő megjegyzést, hogy csökkentsem a számokat, nyilván.
2 A tudatosság minden állapotának (éberenlét, álom és mély-alvás) van tudása és objektív megnyilvánulása, amik megfelelnek nekik. Például: A mély-alvásban van egy üresség, de nem látod ezt az ürességet az ébrenlétben. Ehhez hasonlóan, rengeteg mindent látsz, amikor álmodsz, de nem látod ezeket mély-alvásban. A Tapasztaló vagy Én megmarad ugyanannak, de a nem-felébredett nem veszi "észre" Őt, a tudatosság ezen állapotaiban. Csak az elején, amikor éppen megnyilvánul vagy a végén, amikor az elméje visszahúzódik az állapotból és éppen megnyugszik az Énen. Meg kell jegyezni, hogy "a nem-felébredett" alatt, a szerző nem a hétköznapi emberek (nagyrészéről) beszél, hanem egy olyan spirituális törekvőről, aki nem elég érett még arra, hogy a tudatosság három állapot közben tapasztalja az Ént. Habár, az ilyen törekvő részlegesen felébredett, úgy van említve ebben a szakaszban, mint "nem-felébredett" a suprabuddha vagy tökéletesen felébredetthez viszonyítva. Ezt meg kell érteni. A tanítás többi része elég tiszta, úgy gondolom.
3 Ezt így fordítottam le, mert el kellett olvasnom azt, amit Somānanda (a Śivadṛṣṭi szerzője) előzőleg megerősített. Például, a "यावत्" - "yāvat"szót úgy fordítottam "de még", mert a bölcs kifejtette korábban "न परं..." - "Na paraṁ..." - "nem csupán…" a Śivatā vagy Śiva (az egyén saját Énje) állapotával kapcsolatosan. Szintén "फले" - "phale"(szó szerint a gyümölcsben), úgy interpretálandó, mint "परिसमाप्तौ" - "parisamāptau" - "a végén", Utpaladeva (Somānanda tanítványa) kommentárja szerint. Végül a "तद्विश्रान्त्या" - "tadviśrāntyā" kifejezés úgy értendő, mint "तत्रैव विश्रान्त्या" - "tatraiva viśrāntyā"-"az Azon Magán való megnyugvás miatt" Utpaladeva szerint szintén. Nos, mivel eme stanza kommentárja túl hosszú, nem idézem teljesen. Emellett, ez a stanza kapcsolódik az előző stanzákkal, amik a dolgot még bonyolultabbá teszik. Ezzel a tisztázással, egyelőre több, mint elég adatik számodra.
4 Kallaṭa volt Vasugupta (a Spandakārikā-k szerzője fő tanítványa. Ő írta a Vṛtti nevű kommentárt az ő saját gurujának szövegéhez. Ez egy igen rövid kommentár valójában, nem olyan terjedelmes, mint jelen darab, amit Kṣemarāja szerzett. Ez a bölcs azt mondja, hogy nem fejti ezt ki, a tisztelet miatt, ami Kallaṭa Vṛtti-jének szavait megilleti, (azaz) az aforizmák eleve nagyon tiszta jelentését, egy homályos mentális kitaláció által, azaz egy bonyolított kifejtést, ami csupán az ő elméjének szüleménye.
5 Hozzáadtam a stanza fennmaradó részét zárójelekben, hogy teljessé tegyem a jelentést. Az "ityādi" kifejezés, a "stb." jelentés mellett, egy olyan értelmet is ad az idézett szövegnek (amihez hozzákapcsoljuk), mint valami nagyobb kezdete. Természetesen, nem tudok ennyire specifikus lenni minden alkalommal, a szóról szóra való fordítások közben.
6 A prabuddha (részlegesen felébredett) nem az abuddha (nem-felébredett). Utóbbi egy hétköznapi ember, kit nem érdekelnek a spirituális témakörök és következésképpen nincs gyakorlati tapasztalata saját Énjéről, mint Szubjektumról (a Szemlélő), kivéve néhány ritka pillanatot az egész életében (nem viccelek). Általában ez akkor történik, amikor egy tragédia éri őt, mert ekkor az egója rendkívüli módon összezsugorodik. De a prabuddha vagy részlegesen felébredett természetesen "nem-felébredett" a suprabuddha-hoz viszonyítva (tökéletesen felébredett), de az abuddha-hoz viszonyítva, ő olyan, mint egyfajta isten.
A prabuddha egy spirituális törekvő, aki képes éberré válni saját Énjéről a tudatosság hétköznapi állapotainak (ébrenlét, álom és mély-alvás) elején és végén. Például, ő tapasztalja a Negyedik Állapot (az Én Állapota, mint Szubjektum) fényét és élvezetét, amikor elalszik éjjel és amikor felébred reggel. Az ilyen személy alkalmas arra, hogy suprabuddha-vá váljon, azáltal, hogy kitölti az ébrenlét, álom és mély-alvás köztes állapotait a Negyedik Állapot élvezetével és gyönyörével. A köztes vagy középső állapot, az objektumok meghatározásának, tapasztalásának jellegét ölti (pl.: ez egy kutya, ez egy fa, ez egy jó gondolat, stb.). Más szavakkal, ő képes arra, hogy konstans tapasztalata legyen saját Énjéről, aki Ő valójában.
18. Aforizma
सुप्रबुद्धस्य त्रिषु पदेषु यादृश्युपलब्धिस्तां विभागेन दर्शयति
ज्ञानज्ञेयस्वरूपिण्या शक्त्या परमया युतः।
पदद्वये विभुर्भाति तदन्यत्र तु चिन्मयः॥१८॥
सुप्रबुद्धस्य भूम्ना ज्ञानज्ञेयस्वरूपया मध्यमे पदे ज्ञानाग्रपर्यन्तयोस्तु स्वस्वरूपयैव स्पन्दतत्त्वात्मना पराशक्त्या युक्तो विभुः शङ्करात्मा स्वभावो जागरास्वप्नरूपे पदद्वये भाति। तत्र हि विश्वमसौ सदाशिवेश्वरवत्स्वाङ्गवत्पश्यति तदन्यत्र तु सुषुप्ते न तु यथान्ये सुषुप्ततुर्ययोरिति त्रिपदाव्यभिचारिणीति प्रक्रान्ते तुर्यस्याप्रस्तुतत्वात् तदुपलब्धेरेव च तुर्यरूपत्वादसौ विभुश्चिन्मय एवास्य भात्यशेषवेद्योपशमात्। इत्येतत्सुप्रबुद्धाभिप्रायमेव न तु वस्तुवृत्तानुसारेण तदन्यत्र तु चिन्मय इत्यस्यानुपपन्नत्वापत्तेर्लोके सौषुप्तस्य मोहमयत्वात्शिवापेक्षया तु जाग्रत्स्वप्नयोरपि चिन्मयत्वात्। एवमपि च प्रकृतानुपयुक्तत्वात्। इतः प्रभृति प्रथमनिःष्यन्दान्तो ग्रन्थः प्रबुद्धस्य सुप्रबुद्धतायै स्थितो यथा टीकाकारैर्न चेतितस्तथा परीक्ष्यतां स्वयमेव कियत्प्रतिपदं लिखामः॥१८॥
Suprabuddhasya triṣu padeṣu yādṛśyupalabdhistāṁ vibhāgena darśayati
Jñānajñeyasvarūpiṇyā śaktyā paramayā yutaḥ|
Padadvaye vibhurbhāti tadanyatra tu cinmayaḥ||18||
Suprabuddhasya bhūmnā jñānajñeyasvarūpayā madhyame pade jñānāgraparyantayostu svasvarūpayaiva spandatattvātmanā parāśaktyā yukto vibhuḥ śaṅkarātmā svabhāvo jāgarāsvapnarūpe padadvaye bhāti| Tatra hi viśvamasau sadāśiveśvaravatsvāṅgavatpaśyati tadanyatra tu suṣupte na tu yathānye suṣuptaturyayoriti tripadāvyabhicāriṇīti prakrānte turyasyāprastutatvāt tadupalabdhereva ca turyarūpatvādasau vibhuścinmaya evāsya bhātyaśeṣavedyopaśamāt| Ityetatsuprabuddhābhiprāyameva na tu vastuvṛttānusāreṇa tadanyatra tu cinmaya ityasyānupapannatvāpatterloke sauṣuptasya mohamayatvātśivāpekṣayā tu jāgratsvapnayorapi cinmayatvāt| Evamapi ca prakṛtānupayuktatvāt| Itaḥ prabhṛti prathamaniḥṣyandānto granthaḥ prabuddhasya suprabuddhatāyai sthito yathā ṭīkākārairna cetitastathā parīkṣyatāṁ svayameva kiyatpratipadaṁ likhāmaḥ||18||
(Azzal kapcsolatban), hogy milyen (yādṛśī) tapasztalása van (Az Énről) (upalabdhiḥ) a tökéletesen felébredettnek (suprabuddhasya) a (tudatosság) három állapotában (triṣu padeṣu), (Vasugupta) megmutatja (darśayati) azt --ahogy a tökéletesen felébredett tapasztalja saját Énjét-- (tām) külön (vibhāgena) (a következő aforizmában):
A mindent-átható (Én) (vibhuḥ) ragyog (bhāti) (az ébrenlét és álom) két (dvaye) állapotában (pada), karöltve (yutaḥ) az (Ő) Legmagasabb --parama-- (paramayā) Erejével --Śakti-- (śaktyā), kinek természete (sva-rūpiṇyā) a tudás (jñāna) (és) a tudás tárgya (jñeya). Mindazonáltal (tu), e (kettőn) (tad) kívül (anyatra), (Ő csupán) Tudatosságként (látszik) (cit-mayaḥ)||18||
A tökéletesen felébredett esetében (suprabuddhasya), (az ő) mindent átható (vibhuḥ) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ), minek magja (ātmā) Śaṅkara --Śiva-- (śaṅkara), karöltve (yuktaḥ) a Legmagasabb Erővel (parā-śaktyā), ragyog (bhāti), általában (bhūmnā) az ébrenlét és álom (jāgarā-svapna-rūpe) két (dvaye) állapotában (pada) (a következő módon: Az Ő Legmagasabb Ereje megjelenik), mint (sva-rūpayā) tudás (jñāna) (és) tudható --az objektum-- (jñeya), a középső (madhyame) fázisban (pade), de (tu) az Ő (Śakti) esszenciális formájában --vagyis az Ő Legmagasabb Erejének esszenciális formájában-- (sva-sva-rūpayā eva), mint a Spanda princípium (spanda-tattva-ātmanā) --azaz mint az Ő Legmagasabb Ereje-- a tudás (jñāna) kezdetén és elején (agra-paryantayoḥ) --röviden, az ébrenlét és álom állapotok kezdetén és végén, ahol a tudás a tudhatóval együtt jelenik meg--1 |
Itt (tatra hi) --az ébrenlét és álom középső fázisaiban--, ő (asau) úgy látja (paśyati) az univerzumot (viśvam), mint (vat) Sadāśiva és Īśvara (sadāśiva-īśvara)2 , azaz mint (vat) az ő saját (sva) teste (aṅga). Habár (tu), (a kifejezés) "tadanyatra" (az aforizmában) --e (kettőn) kívül-- (tad-anyatra) (azt jelenti) "mély-alvásban" (suṣupte), és nem (na tu) "mély-alvásban és Turya-ban --a Negyedik Állapot, ami egy Szemlélője a másik háromnak--" (suṣupta-turyayoḥ iti) - ahogy (yathā) azt mások (anye) (interpretálják)-, mert nincs értelme itt (aprastutatvāt) a Turya-nak (turyasya) (ugyanis itt be lett mutatva) az előző (aforizmában) (prakrānte) (a kifejezés által) "(és az Én e tapasztalása) megmarad (avyabhicāriṇī) a (tudatosság) három (tri) állapota (közben is) (pada... iti)" és (ca) mivel annak (tad) (Énnek vagy Spanda-nak) tapasztalása (upalabdheḥ eva) maga (rūpatvāt) a Turya (turya) --szó szerint jelen van az állapot, aminek formája a Turya az (Én vagy Spanda) tapasztalásának esetében--3 . (Tehát, mély-alvásban,) eme (asau) mindent átható (Én) (vibhuḥ) ragyog (bhāti) neki --a suprabuddha-nak vagy tökéletesen felébredettnek-- (asya) csupán (eva), mint Tudatosság (cit-mayaḥ), minden (aśeṣa) tudható --objektum-- (vedya) megszűnése miatt (upaśamāt)|
Így (iti), ez --ami említve lett-- (etad) az a suprabuddha-ra --a tökéletesen felébredettre-- (suprabuddha) utal kizárólag (abhiprāyam eva). Ez nem lett (említve) (na tu) a (hétköznapi ember) aktuális állapotával kapcsolatosan (anusāreṇa) --szó szerint "aktuális tény", azaz az állapot, melyet az emberek nagytöbbsége tapasztal-- (vastu-vṛtta), mert használhatatlan (anupapannatva) lenne (āpatteḥ) eme (kijelentés) (asya): "Mindazonáltal (tu) e (kettőn) (tad) kívül (anyatra), (Ő csupán) Tudatosságként látszik (cit-mayaḥ iti)" (az aforizmában. Miért?) Mert a mély-alvás azonos a káprázattal (vagy Māyā-val) (sauṣuptasya moha-mayatvāt) a hétköznapi életben (loke) --szó szerint mert a hétköznapi életben azonosulás van a káprázattal (vagy Māyā-val) a mély-alvás esetében--, de (tu) Śiva --a Legmagasabb Én-- (śiva) tekintetében (apekṣayā), még (api) az ébrenlét és az álom is (jāgrat-svapnayoḥ) Tudatosságként (látszik csupán) (cit-mayatvāt) --szó szerint mert azonosság van jelen a Tudatossággal, az ébrenlét és az álom esetében--4 |
Emellett (evam api ca), (ez nem vonatkozik a hétköznapi ember mély-alvására), mert alkalmatlan volna (anupayuktatvāt) a tárgyalt témakörrel kapcsolatosan (prakṛta)|
Innentől kezdve (itas prabhṛti) az első (prathama) Fejezet (niḥṣyanda) végéig (antaḥ), a könyv (granthaḥ) elősegíti (sthitaḥ) a tökéletesen felébredett állapotát --a suprabuddha állapotát-- (suprabuddhatāyai) a részlegesen felébredettnek (prabuddhasya). Mivel (yathā) (ezt a pontot) nem (na) értették meg (cetitaḥ) (más) kommentátorok (ṭīkā-kāraiḥ), ezért (tathā) vizsgálja ezt meg (parīkṣyatām) mindenki --saját maga, azaz az olvasó-- (svayam eva)! Mennyit (kiyat) írjunk még (likhāmaḥ)5 erről minden sorban (pratipadam) (erről a félreértésről)?||18||
1 Minden individuum esszenciális természete, semmit sem tesz önmagától. Ez az esszenciális természet Śiva, az Úr, és az Ő állapota mindig a többi állapot egy Szemlélője. Ő a Turya-ban vagy a Negyedik Állapotban nyugszik, teljesen érintetlenül és változatlanul bármi által. Ez az Ő saját Ereje (Śakti), aki végrehajtja, a megnyilvánulását, fenntartását és visszavonását az univerzumnak, valamint a tudatosság, hozzátartozó három állapotának (ébrenlét, álom és mély-alvás). A hétköznapi embereknek (nem-felébredettek), vagyis azoknak, akik nem érdekeltek spirituális témakörökben és egész életüket objektumok (test, pénz, dolgok, család, név, stb.) után futással töltik el, az Úr Ereje tudásként és tudhatóként az ébrenléti és álom állapotban, és csupán néhány alkalommal egész életükben Ő (az Erő) Spanda-ként nyilvánul meg (különösen tragédiák esetében, amikor realizálják, hogy mennyire korlátoltak). Mindazonáltal, a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett esetében, az Ő Ereje tudásként és tudhatóként jelenik meg az ébrenlét és álom állapotaiban, de minden teljes egységben van, csordultig tele Saccidānanda-val (Létezés-Tudatosság-Gyönyör). A suprabuddha nem téveszti szem elől saját esszenciális természetét, a tudatosság e két állapotának megnyilvánulása ellenére sem. Emellett, az ébrenléti és álom állapotok elején és közepén, Saját Erejét úgy tapasztalja, mint Ő (Śakti) valójában, azaz tiszta Spanda-ként. Ez a sikerének ragyogása!
2 Sadāśiva és Īśvara a két tattva-ja vagy 3. és 4. kategóriája az univerzális megnyilvánulás folyamatának. Előbbiben az egyén azt érzi "Én vagy Ez" (Én vagyok az univerzum), míg utóbbiban "Ez én vagyok". Röviden, a tökéletesen felébredett azt érzi, ahogy említettem, az előző megjegyzésben, egységét az univerzummal. Számára, az egész megnyilvánulás, akár ébrenlét vagy álom, nem egyéb, mint Saccidānanda (Létezés-Tudatosság-Gyönyör). Olvasd el a Trika 3 dokumentumot további információkért, ebben a témakörben.
3 A "tadanyatra" kifejezés - "e (kettőn) kívül" azt jelenti "mély-alvásban". Ez nem tartalmazhatja a Turya vagy Negyedik Állapotot, mert az "Én tapasztalás", amit tanulmányozunk, maga a Turya. Az Én a Turya-ban honol szüntelen, és mivel a Turya a Létezés-Tudatosság-Gyönyör egysége, Az áthatja a tudatosság három hétköznapi állapotát (ébrenlét, álom és mély-alvás). Ez a bizonyos igazság tételezve volt az I,17 aforizmában (az előző), ahol ki lett mondva, hogy az Én tapasztalása megmarad a tudatosság három állapota közben is (azaz ébrenlét, álom és mély-alvás közben is). Ezért, a Turya-ra nem utalhat a "tadanyatra" kifejezés vagy különben összeférhetetlenség lenne jelen az előzővel az I,17-ben, ahol a Turya és az Én tapasztalása, nagyon tisztán be lett mutatva, mint ugyanaz a dolog!
4 Mindez, ami korábban említve lett, a suprabuddha-hoz tartozik és nem egy hétköznapi személyhez. Egy hétköznapi személy számára, a mély-alvás káprázattá vagy moha-vá válik. Tehát, ő azonnal öntudatlanná válik és az "üresség" állapotára emlékszik, "miután" felébred. A suprabuddha, ehelyett, képes tudatos maradni az üresség állapotáról, miközben a mély-alvásban van. Számára még az üresség is Tudatosságként látszik, mivel ő Śiva Maga. Meg kell jegyezni, hogy a tudatosság minden magas állapota, tudatlanná (öntudatlanná) tesz egy hétköznapi embert. Például, ha egy átlagos ember be tud lépni a Samādhi-ba vagy a saját Énjében való elmerülésbe, akkor automatikusan öntudatlanná válik. De valaki, aki tökéletesen felébredett, az nem ilyen. NEM. Ő megtartja állapotát, mint a Tapasztaló, mindig és soha nem uralja őt a tudatlanság vagy káprázat. Ez a témakör tiszta már!
Ez a Szanszkrit tanulóknak: Mivel a szerző függője annak, hogy elvonat főnevek Ablatív eseteit használja (amik "tvāt"-ban végződnek), a kifejezést nehéz fordítani szó szerinti módon, ha követem a szóról szóra fordítást. A szerző használhatta volna a "yatas" (mert) szót, hogy könnyebbé tegye a dolgokat, de tudod, mindent így ír és nekem most csatáznom kell ezzel a bonyolult stílussal.
Mit értek az alatt, amit elmondtam? Képzeld el, hogy le akarom írni ezt: "Mert Śiva-val azonos vagy", majd a "yatas"-t (mert) használva, a kifejezés így nézne ki: "यतस्त्वं शिवसमोऽसि" - "Yatastvaṁ śivasamo'si" - "Mert (yatas) te (tvam) azonos (samaḥ) vagy (asi) "Śiva-val (śiva)". A kifejezés természetesen folyik és nincs probléma a szóról szóra fordítással sem. De nézd, hogy Kṣemarāja milyen módon írná ezt: "तव शिवसमत्वात्" - "Tava śivasamatvāt" - "Mert a te esetedben, egyenlőség van Śiva-val". Ez a szóról szóra fordítás folyamatát megnehezíti, mivel a "te esetedben" elkülöníti a "mert" szót ettől "azonosság van Śiva-val". Ha nagyon szó szerint kellene ezt leírnom, így nézne ki: "A te esetedben (tava), mert azonosság (samatvāt) van Śiva-val (śiva)". És igen, a szóról szóra fordítás nem lenne probléma, csak nem lenne érthető, olvasható. Tehát meg kell oldanom a problémát azzal, hogy egybeírom és a szószerinti jelentést dupla kötőjelek között jelzem, azaz "Mert a te esetedben, azonosság van Śiva-val" (tava śiva-samatvāt) --szó szerint a te esetedben, azonosság van Śiva-val--. Igen, ez több erőfeszítésbe kerül a részemről és a végén nem olyan tiszta, mint a "Mert azonos vagy Śiva-val", csak így szimplán!
Van egy másik módja a kifejezés fordításának, a "te esetedben" helyett, a "neked" kifejezés használatával: "Mert azonosság van Śiva-val neked". Igen, a szóról szóra fordítás több értelmet nyer, mert nincs "a te esetedben", ami középen kacsázik. Így, egy Szanszkrit tanuló láthatja, hogyan épül fel a kifejezés struktúrája (ez a fő célja a szóról szóra fordítás fáradalmainak). Mindenesetre, sokkal egyszerű lenne ezt írni: "यतस्त्वं शिवसमोऽसि" - "Yatastvaṁ śivasamo'si" - "Mert (yatas) te (tvam) vagy (asi) azonos (samaḥ) Śiva-val (śiva)" és ezaz! Idő és intellektuális energia megtakarítva!
Ez a cizellált írási stílus egy aspektusa. Ha figyelembe veszed, hogy a bölcs ezeket a furcsa megoldásokat használja igen gyakran, a szövegeit fordítani egy valódi kihívás, különösen ha a mondat nagyon hosszú. Nem arról van szó, hogy sohase használhatók, de nem fontosak "mindig", mert választhatna egy tisztább megoldást arra, hogy elmondja ugyanazt. Nos, senki sem tudja ezt most megváltoztatni, mert a kommentár úgy íródott, ahogy íródott…és nincs mód erre. Habár, a témakör eleve komplex, még akkor is ha a Szanszkrit kristálytiszta. De nem, mindennek a tetejében, a bölcs még ilyen bonyolult módon is ír.
Ez nem valami olyan, mit kizárólag Kṣemarāja-ra vonatkozik, hanem más bölcsekre is. Talán el akarták rejteni a tanításaikat, arra értéktelen emberek elől. Ha ez a helyzet, akkor ez sikerült, mert kizárólag egy félisten türelmével megáldott fordító képes fordítani olyan szövegeket, amik ilyen komplikált stílusban íródtak. Ez a fajta írásmód néhány akadémikus nyelvészre emlékeztet engem, akik olyan bonyolult módon írnak, hogy kétféle tanulmányt kell folytatni: az egyiket a Szanszkrit nyelvtannal magával, és egy másikat ezen nyelvészek írási stílusával. Csodálkozom, hogy ez az egész miért ennyire bonyolult? Nem csoda, hogy Isten manapság szentek híján van, ha az Ő értekezései ilyen bonyolult módon íródtak! A legtöbb intellektus nem képes túlélni a jelenlétüket! Nyilvánvaló, hogy az én feladatom egyszerűsíteni ezeket, a kapacitásomhoz mérten.
Van egy tudomány, aminek a neve "pedagógia". Valami, amit minden tanítónak tanulnia kell, mielőtt tanítóvá válik. Mi a haszna a sok tudásnak, ha valaki nem képes azt egyszerűen közvetíteni? Nyilvánvaló, hogy a legtöbb spirituális témakör igen bonyolult, hogy még a szavak sem képesek a dolgokat helyesen leírni. Még a Szanszkrit, egy szent nyelv, mely kimondottan ilyen témakörök tárgyalásához lett kidolgozva, elvérzik hamar, amikor pontosan akar kifejteni bizonyos realitásokat. Meg tudom érteni ezt, de nem tudom megérteni, hogy miért kell valakinek ilyen bonyolult módon kifejezni azt, amit egyszerűbben is ki lehet. Fentebb megmutattam, hogy még egy Szanszkritban kezdő is, mint én, tud írni egyszerű módon. Ahogy korábban említettem, a plusz bonyolítások célja valószínűleg a tanítások elrejtése. Ám mivel ez egy kommentár (és próza!), magyarázónak kell lennie, a szó szoros értelmében! OK, OK, csak az én véleményem, de sok-sok óra, Kṣemarāja stílusa elleni harc után, egy kicsit belefáradtam, a felesleges intellektuális akrobatikázásba, hogy megértsem őt és megfelelő módon fordítsak szóról szóra, egy összefüggő formában. Kizárólag két dolog miatt tartom a figyelmem a szövegen, ez a bölcs mély tudása és a Legmagasabb Úrnak végzett szolgálatom.
És mivel a munkám "valódi", azaz az Úrnak és az olvasók emelkedésének szánom és nem a kameráknak és profitnak. Így elmondhatom a véleményemet egy ilyen nagy szerző és bölcs stílusáról, mint Kṣemarāja. Nos, egész életem egy háború volt az akadályok ellen. Most az akadály, e bölcs cizellált stílusa. OK túl fogok lendülni ezen a végén, a kitartásom által. A legtöbb spirituális aspiránst megfélemlítik az útján szembejövő akadályok. Kitartást kell gyakorolniuk és soha nem adhatják fel. A spirituális tudatlanság végül a Legmagasabb Én által oldatik fel, a Trika szerint, de ez nem azt jelenti, hogy valakinek csak várnia kell az Ő segítségét, miközben ül egymagában. NEM. Ha egy spirituális törekvő arra vágyik, hogy erőfeszítése sikeres legyen, nem adhatja fel, még akkor sem, ha maga a halál ura is áll az útjába. Nem viccelek.
Szüntelen jelen van az a képzet, miszerint egy spirituális törekvő az, akinek arcán folyton mosoly ül, aki tele van békével, stb. Ez igaz lehet egy tökéletesen felébredett esetében, aki örökké Szabad, de nem annak esetében, aki harcol a szabadságáért. Aki a szabadságáért harcol, az egy harcos, szüntelen csatázik saját korlátaival, hatalmas erőfeszítéseket tesz, saját nyomora ellen és sikerre visz, majdnem lehetetlen küldetéseket, stb. Ő nem egy gyenge fickó, aki fél, mint egy kisegér, úgymond! A spirituális tudatlanság a legnehezebb dolog, amivel meg kell küzdenie. Szó sincs arról, hogy legyőzi az univerzális erőt félénk próbálkozásaival. Ez nem műsor vagy üzlet. NEM. Ez "valódi" mint az Úr Maga. Amikor eme erőteljes spirituális törekvő megmutatja, hogy megérdemli, az Úr feloldja eredendő tisztátalanságát és akkor tökéletesen felébredetté válik. Nem előbb! Mindennek a tetejében, mivel az Úr teljesen Szabad, hogy bármikor Felszabadulást adjon neki, a spirituális törekvőnek tovább kell harcolnia, míg az Úr úgy dönt, hogy szabaddá teszi őt.
Remek! Tehát, minden, ami a munkámmal kapcsolatos "valódi". Valódi Szanszkrit, valódi tudás, valódi tudatlanság, valódi akadályok, valódi erőfeszítés, valódi kitartás, valódi szeretet és igen, valódi harag is, hehe.
5 Igen, "likhāmaḥ" azt jelenti "mi írunk", de Jelen Időben szintén jelezi az "azonnali jövőt". Ezért a fordításom: "írni fogjuk" vagy a kérdés értelmetlenné válik magyarul. A "kiyat" szó, emellett azt jelenti "mennyi egyebet?" a "milyen messze?" értelmében, azaz "milyen messze fogunk még írni minden lépéssel (a félreértésekről)?" [Magyarul ez körülbelül annyit jelent: "Hányszor mondjuk még el ezt?"-a ford]. A ragozhatatlan "pratipadam" szintén jelent "minden szónál, szóról szóra" kifejezést. Ebben az esetben, a fordítás lehet: "hányszor írjunk még ezekről (a félreértésekről) minden szó tekintetében?", stb. A lehetséges fordítások száma túl sok! Még egyszer, a szerző írhatta volna a kifejezést tisztább formában is, tehát a fordító sok időt spórolhatott volna a megfejtéssel. Ez is mutatja újra a klasszikus "teória vs. gyakorlat" estét. Tanulmányozhatod a Szanszkrit nyelvtant teoretikusan, de a gyakorlatban, sokszor találkozol ezekkel a dolgokkal, ami nyugtalanító és természetesen bosszantó.
19. Aforizma
यथेयं जागरादिमध्यदशापि प्रबुद्धं न प्रतिबध्नाति तथोपपादयति
गुणादिस्पन्दनिष्यन्दाः सामान्यस्पन्दसंश्रयात्।
लब्धात्मलाभाः सततं स्युर्ज्ञस्यापरिपन्थिनः॥१९॥
गुणाः सत्त्वरजस्तमांसि येषां प्रकृतितत्त्वं विभवभूस्ते मायातत्त्वावस्थिता इहाभिप्रेताः। यथोक्तं श्रीस्वच्छन्दे मायामसूरकविन्यासे
अधश्छादनमूर्ध्वं च रक्तं शुक्लं विचिन्तयेत्।
मध्ये तमो विज्ञानीयाद्गुणास्त्वेते व्यवस्थिताः॥
इति। त आदयो येशां कलादीनां क्षित्यन्तानां स्पन्दानां विशेषप्रसराणां तेषां ये निःष्यन्दास्तनुकरणभुवनप्रसरा नीलसुखादिसंविदश्च तथा योग्यपेक्षया बिन्दुनादादयस्ते सततं ज्ञस्य सुप्रबुद्धस्य कस्यचिदेवापश्चिमजन्मनोऽपरिपन्थिनः स्वस्वभावाच्छादका न भवन्तीति निश्चयो यतस्ते सामान्यस्पन्दमुक्तरूपमाश्रित्य यत्र स्थितमित्यत्र निर्णीतदृशा लब्धात्मलाभास्तत एवोत्पन्नास्तन्मयाश्चेत्यर्थः। तथाहि
स्वाङ्गरूपेषु भावेषु पत्युर्ज्ञानं क्रिया च या।
मायातृतीये त एव पशोः सत्त्वं रजस्तमः॥
इति श्रीप्रत्यभिज्ञोक्तदृशा चितिशक्तिरेव पारमेश्वरी ज्ञानक्रियामायाशक्तित्रितयतया श्रीसदाशिवादिपदे स्फुरित्वा सङ्कोचप्रकरात्सत्त्वरजस्तमोरूपं क्रीडाशरीरं श्रयति यतो निजचिच्छक्तिस्फारमयत्वात्तदधिष्ठितमेव सर्वदा सर्वं जानन्सुप्रबुद्धो गुणादिविशेषस्पन्दाननुच्छिन्दन्नपि स्पन्दतत्त्वावेशमय एव॥१९॥
Yatheyaṁ jāgarādimadhyadaśāpi prabuddhaṁ na pratibadhnāti tathopapādayati
Guṇādispandaniṣyandāḥ sāmānyaspandasaṁśrayāt|
Labdhātmalābhāḥ satataṁ syurjñasyāparipanthinaḥ||19||
Guṇāḥ sattvarajastamāṁsi yeṣāṁ prakṛtitattvaṁ vibhavabhūste māyātattvāvasthitā ihābhipretāḥ| Yathoktaṁ śrīsvacchande māyāmasūrakavinyāse
Adhaśchādanamūrdhvaṁ ca raktaṁ śuklaṁ vicintayet|
Madhye tamo vijñānīyādguṇāstvete vyavasthitāḥ||
iti| Ta ādayo yeśāṁ kalādīnāṁ kṣityantānāṁ spandānāṁ viśeṣaprasarāṇāṁ teṣāṁ ye niḥṣyandāstanukaraṇabhuvanaprasarā nīlasukhādisaṁvidaśca tathā yogyapekṣayā bindunādādayaste satataṁ jñasya suprabuddhasya kasyacidevāpaścimajanmano'paripanthinaḥ svasvabhāvācchādakā na bhavantīti niścayo yataste sāmānyaspandamuktarūpamāśritya yatra sthitamityatra nirṇītadṛśā labdhātmalābhāstata evotpannāstanmayāścetyarthaḥ| Tathāhi
Svāṅgarūpeṣu bhāveṣu patyurjñānaṁ kriyā ca yā|
Māyātṛtīye ta eva paśoḥ sattvaṁ rajastamaḥ||
iti śrīpratyabhijñoktadṛśā citiśaktireva pārameśvarī jñānakriyāmāyāśaktitritayatayā śrīsadāśivādipade sphuritvā saṅkocaprakarātsattvarajastamorūpaṁ krīḍāśarīraṁ śrayati yato nijacicchaktisphāramayatvāttadadhiṣṭhitameva sarvadā sarvaṁ jānansuprabuddho guṇādiviśeṣaspandānanucchindannapi spandatattvāveśamaya eva||19||
Mivel (yathā) még (api) ez (iyam) a középső (madhya) ébrenléti (jāgarā) állapot (daśā), stb. (ādi) sem (na) köti vagy állítja meg a (pratibadhnāti) tökéletesen felébredettet (prabuddham)1, így (tathā) (Vasugupta) bizonyítja (upapādayati) (ezt az igazságot most):
A Spanda (spanda) megnyilvánulásai (niṣyandāḥ), melyek a "Prakṛti" minőségeivel (guṇa) kezdődnek (ādi), (és) amik saját (ātma) létüket (lābhāḥ) szüntelen (satatam) a forrás (sāmānya) Spanda-hoz (spanda) folyamodván (saṁśrayāt) nyerik (labdha), sohasem állhatnak annak útjában (syuḥ... aparipanthinaḥ), aki birtokolja (az Én ismeretét) (jñāsya)||19||
A Prakṛti minőségei (guṇāḥ) a sattva --a jóság minősége, rajas --a szenvedély minősége-- és tamas --a tudatlanság minősége-- (sattva-rajas-tamāṁsi). Ezek (te), miknek (yeṣām) kifejlődési vagy evolóciós (vibhava) helye (bhūs) a Prakṛti (prakṛti) princípium (tattvam), úgy értendők (abhipretāḥ) itt (iha), mint amik a Māyā (māyā) princípiumbanm (tattva) honolnak (avasthitāḥ)2|
Ahogy (yathā) azt említette (uktam) a tiszteletreméltó Svacchandatantra (śrī-svacchande), Māyā párnáinak (māyā-masūraka) sorrendjével kapcsolatosan (vinyāse) :
"Úgy kell tekinteni (vicintayet) az alsó (adhas) és (ca) felső (ūrdhvam) széleit (chādanam) (Māyā párnájának), mint amik vörösek (raktam) (és) fehér (śuklam) (rendre. És) úgy kell tekinteni (vijñānīyāt) a középső (szélét) (madhye) (, mint) ami sötét (tamas). Ezek (ete) a guṇa-k (guṇāḥ) valójában (ilyen módon) (tu... iti) sorakoznak (vyavasthitāḥ)3"||
(Lásd Svacchandatantra II, 65)
Kezdve (ādayaḥ) ezekkel --a Prakṛti minőségeivel-- (te), a Spanda --szó szerint spanda-k vagy vibrációk-- (spandānām) megnyilvánulásai (ye niḥṣyandāḥ) -vagyis mindazok (a vibrációk) (yeśām... teṣām), amik különböző ágak --elágazások-- (viśeṣa-prasarāṇām), kezdve (ādīnām) a Kalā-val --tattva 7-- (kalā) (és) befejezve (antānām) a földdel --tattva 36--- (kṣiti) folyamokból, elágazásokból (állnak) (prasarāḥ), testek (tanu), érzékek (karaṇa) (és) világok (formáiban) (bhuvana), együtt (ca) a kék (nīla), öröm (sukha), stb. (ādi) kognícióival (saṁvidaḥ), valamint (tathā) -a yogī-k (yogi) esetében (apekṣayā) - a Bindu --természetfeleii fény-- (bindu), Náda --természetfeletti hang-- (nāda), stb. (ādayaḥ) (kogníciójával) ... (mindezek) a (dolgok) (te) soha nem állnak annak útjában, (satatam... aparipanthinaḥ-kasyacid eva) akinek nincs több születése (apaścima-janmanaḥ), vagyis a tökéletesen felébredettnek (suprabuddhasya), aki birtokolja (az Én ) tudását (jñasya). (Röviden,) nem fedik el (ācchādakāḥ na bhavanti) saját (sva) esszenciális természetét (sva-bhāva). Ez biztos --vagyis nincs kétség efelől-- (iti niścayaḥ) ! Mivel (yatas) azok a dolgok (te) saját (ātma) létüket (lābhāḥ) az említett (ukta-rūpam) egységes (sāmānya) Spanda-hoz (spandam) folyamodva (āśritya) nyerik (labdha), a doktrína vagy nézőpont szerint (dṛśā), ami itt már eleve elemezve lett (nirṇīta) itt (atra) - (az I,2-ben) "amiben (yatra) (az egész univerzum) nyugszik (sthitam iti) "-, ezért (tatas eva), (azok a dolgok) feltárulnak (utpannāḥ) és (ca) azonosak (mayāḥ) azzal --Spanda-val-- (tad). Ez a jelentés (iti arthaḥ)4|
Így (tathāhi) ,
"Azok a bizonyos (Erők, amik) (te eva) Jñāna --Tudás-- (jñānam) és (ca) Kriyā --Cselekvés-- (kriyā yā), (együtt) Māyā-val (māyā), mint harmadik (tṛtīye), az Úr esetében (patyuḥ) azokkal az objektumokkal kapcsolatosan (bhāveṣu), amik (rūpeṣu) az Ő saját (sva) végtagjai (aṅga), (megjelennek), a korlátolt létezők esetében (paśoḥ), mint Sattva (sattvam), Rajas (rajas) (és) Tamas (tamas... iti)"||
(Lásd Īśvarapratyabhijñā IV, I, 4)
A nézőpont szerint (dṛśā), ami ki lett fejtve (ukta) a tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban (śrī-pratyabhijñā), (az) a bizonyos Tudatosság (citi) Ereje (śaktiḥ eva), vagyis a Legfőbb Úrnő (pārama-īśvarī), (aki,) ragyog (sphuritvā) a tiszteletreméltó Sadāśiva (śrī-sadāśiva), stb. (ādi) állapotában (pade), az Erők (śakti) hármasának (tritayatayā) formájában (miknek neve), Jñāna, Kriyā és Māyā (jñāna-kriyā-māyā), kiterjed (śrayati), mint a teste (śarīram) (Úr) Játékának (krīḍā) a Sattva, Rajas és Tamas (sattva-rajas-tamas) formájában (rūpam) a korlátozás (saṅkoca) túlsúlya miatt (prakarāt)5. Mivel (yatas) a tökéletesen felébredett (suprabuddhaḥ) tudja (jānan), hogy minden (sarvam), lévén azonos (mayatvāt) saját (nija) Tudatossága (cit) Erejének (śakti) kiterjedésével (sphāra), mindig (sarvadā) uralt (adhiṣṭhitam eva) Az által --a Tudatosság Ereje által-- (tad), nem ütközik (anucchindan api) Spanda különbüző (formáival) (viśeṣa-spandān), mint a guṇa-k (guṇa), stb. (ādi), (hanem inkább) maradéktalanul elmerül (āveśa-mayaḥ) kizárólag (eva) a Spanda (spanda) princípiumban (tattva)6||19||
1A bölcs Kṣemarāja "prabuddha-t" írd, hogy rámutasson a "suprabuddha-ra" (a tökéletesen felébredett) ebben a kontextusban, és nem a részlegesen felébredettre. Azt mondta, hogy Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője bizonyítani fogja a következő aforimával, hogy a suprabuddha miképp nincs soha kötöttségben még a középső ébrenléti, álom és mélyalvás állapotaiban sem. A részlegesen felébredett számára jelen van saját Énjének feltárulása ezen állapotok elején és végén, de ő kötöttségben van azok közepén. Ezzel ellentétben, a suprabuddha képes megtartani az Én realizációját még az ébrenlét, stb. folyamata közben is. A Trika rendszer szerint, ez a fenséges állapot kizárólag az isteni Kegyelmen keresztül érhető el és nem erőfeszítés által.
2A Prakṛti (13. tattva) három minősége így nevezett, mert azoknak a Prakṛti a kifejlődési helye. Röviden, azok a Prakṛti-ből származnak. És mivel ez a Prakṛti Māyā-ból (tattva 6) tárul fel, a három guṇa úgy tekintendő, mint amik végül Māyā-ban nyugszanak. Ezért, a bölcs Kṣemarāja közvetetten meghatározza, hogy semmi, ami a spirituális tudatlanságból (Māyā) származik nem állhat a suprabuddha (a tökéletesen felébredett) útjában. További információkét ezzel a témakörrel kapcsolaotsan, keresd fel a Tattvic táblázatot, a Trika 4 és Trika 5-öt.
3Az ő Svacchandoddyota-jában (a Svacchandatantra nagy kommentárja), Kṣemarāja maga fejti ki a teljes jelentését ennek a stanzának. Kifejtésének első szakasza így szól: ऊर्ध्वं शुद्धविद्यानिकटवर्तित्वात्सितं सत्त्वरूपम्। अधस्तु संसरणानुगुणत्वाद्रक्तं रजोमयम्। मध्ये तु ख्यात्याच्छादनप्रकर्षात्तमोमयं कृष्णम्।" - "Ūrdhvaṁ śuddhavidyānikaṭavartitvātsitaṁ sattvarūpam| Adhastu saṁsaraṇānuguṇatvādraktaṁ rajomayam| Madhye tu khyātyācchādanaprakarṣāttamomayaṁ kṛṣṇam|" - "A felső (szegély), vagyis Sattva, fehér, mert az közel van a Tiszta Tudáshoz. Az alsó (szegély), vagyis Rajas, vörös, mivel az a fokozatos állapotokon --Saṁsāra-- való keresztül haladással kapcsolatos. A középsőo (szegély), vagyis Tamas, fekete, mert az főleg a Tudás elfedéséhez kapcsolódik".
A három guṇa vagy a Prakṛti minőségei ilyenek tehát. Meg kell jegyezni, hogy a Tiszta Tudás (śuddhavidyā) nem az ötödik tattva vagy kategóriája az univerzális megnyilvánulásnak ebben a kontextusban. Itt úgy kell érzelmezni, ahogy kifejtettem a Meditation 3-ban. Emellett, a Saṁsāra kötöttség, mert azt jelenti "átkelni a születés, halál és újjászületés fokozatos állapotain", valamint "keresztülmenni fokozatos mentális/testi állapotokon". A bölcs meghatározza, hogy a Tamas színe fekete, mert a Svacchandatantra stanzája nem tisztázza ezt, lévén annyit mond, hogy a szín "sötét". Tovább idézhetném a tanításokat a Svacchandoddyota-ból, de ez a kommentár hosszabb, mint az a Spandanirṇaya maga (a szöveg, amit éppen fordítok). Ezért óvatosnak kell lennem, különben a kifejtésem tágabb lenne, mint a szöveg maga!
4Mint mindig, konzultálj a Tattvic táblázattal és mindegyik oldallal a Trika -től a Trika 6-ig, hogy megértsd a Trika-ban megjelenő univerzális megnyilvánulást. A tattva-k vagy kategóriák Kalā (7. tattva) és a föld (36. tattva) között Māyā szaporulata. Ezek a mayikus megnyilvánulások tele vannak leágazásokkal a testek, érzékek és világok formájában, együtt a kék, öröm, stb. kognícióival. Ez az, amit a hétköznapi emberek tapasztalnak. A "kék, öröm, stb." kifejezések gyakori kifejezések az ilyen szövegekben, az egyén érzékei által tapasztalt dolgokra való utalás esetén. A yogī-k több dolgot tapasztalnak, mint a hétköznapi emberek, pl.: természetfeletti fényt, természetfeletti hangot, stb. Mindezek a megnyilvánulások annak ellenére, hogy a hétköznapi emberi tapasztalás felett állnak, a fejlett spirituális törekvők esetében akadályokká válnak. Felvethető, hogy "miképp lehet akadály egy természetfeletti megnyilvánulás?". Valakinek, aki éppen az Énnel (a Legfőbb Valóság) való kapcsolatba kerül előtt áll, még ezek a természetfeletti megnyilvánulások is zavarók. Mivel a Legfőbb Valóság nem fogható meg még gondolatban sem, az összes természetfeletti dolog nem a Legfőbb Valóság, ahogy az Valóban létezik. A fejlett aspiránsok a Legfőbb Valósággal kívánnak kapcsolatba kerülni kizárólag, az Énnel. Őket nem érdekli semmi más, még ha az természetét tekintve, természetfeletti is. Mindazonáltal, a suprabuddha (egy tökéletesen felébredett) esetében, ezek a dolgok, akár természetesek, akár természetfelettik, nem állhatnak útjában. Ő érintetlen, mivel az ő esszenciális természete (az Én) sohasem fedett semmi által. Egy suprabuddha egyszerűen egy fejlett spirituális aspiráns, aki realizálta a Legfőbb Valóságot, Annak esszenciális valóságában. Ez bizonyos!
A Spandakārikā első Fejezetének második aforizmájában (ami már eleve kifejtésre került Kṣemarāja által, jelen Spandanirṇaya-ban,) tisztán meg van határozva, hogy az Én sohasem fedett vagy akadályozott semmi által ebben az univerzumban, ami az Ő Spanda-jának vagy Legfőbb Erejének megnyilvánulása, mivel az az Énből tárul fel és Rajta nyugszik. Minden dolog, ami Māyā-ból tárul fel, végül a Spanda egy megnyilvánulása, így azok sosem fedik el egy suprabuddha esszenciális természetét, kinek nincs további születése és szüntelen éber az Énről. Ez a jelentés!
5Kṣemarāja azt mondja itt, hogy a a Jñāna (Tudás), Kriyā (Cselekvés) és Māyā (Tudatlanság) erői, amik megjelennek a Sadāśiva (tattva 3), Īśvara (tattva 4) és Sadvidyā (tattva 5) kategóriáiban --nézd meg a Tattvic táblázatot együtt Trika 3 dokumentummal--, megjelenik egy korlátot létező (egy kötöttségben lévő létező) esetében, a Sattva, Rasjsa és Tamas formáiban, mint az Úr Játéka. Az érdekes pont itt az, hogy Jñāna, Kriyā és Māyā itt a Sadāśiva, Īśvara és Sadvidyā tattva-khoz van kötve, miközben utóbbi hagyományosan az Icchā (Akarat), Jñāna (Tudás) and Kriyā (Cselekvés) kategóriákhoz kötödik. Emelett, Kṣemarāja maga is említi ezt a hagyományos sorrendet, amikor kommentálja saját Pratyabhijñāhṛdayam című művét. Ezért mondja a bölcs: "a tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban feltárt vagy leírt nézőpont szerint," hogy jelezze, ez a tanítás nincs összhangban a hagyományos nézettel. Tanítója, Abhinavagupta, hosszasan kommentálja az Īśvarapratyabhijñā stanzáját mind az Īśvarapratyabhijñāvimarśinī, mind az Īśvarapratyabhijñāvivṛtivimarśinī-ben (Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-hoz írt skolasztikus kommentárjai).
6A Tudatosság Ereje az Én Ereje, és az Én Ereje a Spanda. Nincs különbség itt. Mivel a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett realizálja, hogy minden egy saját Tudatossága Erejének (Saját Énjének) megnyilvánulásával vagy kiterjedésével, tudja, hogy mindent az Én Ereje kontrollál. Mivel tapasztalja az egységet, ő nem érzi akadálynak a Spanda megnyilvánulásait, mint a guṇa-k és így tovább. Következésképpen, nem érzi szükségét annak, hogy mindezekkel a dolgokkal összeütközésbe kerüljön, inkább szeret magában a Spanda-ban elmerülni. Ez az abszolút közömbösség valójában teljes ragaszkodásmentesség és egy jele a spirituális megvilágosodásnak. Azok az emberek, akik nem suprabuddha-k, nem realizálják mindennel eredendő egységüket, mindig felemeltek vagy lesúlytottak különböző formák által, amit a Spanda ölt magára és ennek eredményeképpen, összeakadnak ezekkel a dolgokkal ahelyett, hogy saját Énjükben nyugodnának. Ez egy jele a spirituális tudatlanságnak.
20. Aforizma
यथा त्वप्रबुद्धान्बध्नन्त्येते तत्प्रतिपादयति
अप्रबुद्धधियस्त्वेते स्वस्थितिस्थगनोद्यताः।
पातयन्ति दुरुत्तारे घोरे संसारवर्त्मनि॥२०॥
अप्रबुद्धधियः प्रायः सर्वानप्रत्यभिज्ञातपारमेश्वरीशक्त्यात्मकनिजस्पन्दतत्त्वान्देहात्ममानिनो लौकिकान्प्राणाद्यात्माभिमानिनश्च मितयोगिनस्त्वेते पूर्वोक्ता गुणादिस्पन्दनिःष्यन्दाः स्वस्याः स्पन्दतत्त्वात्मनः स्थितेः स्थगनायोद्यता नित्यं तदुद्यमैकसारा दुःखेनोत्तार्यन्तेऽस्माद्दैशिकैर्जन्तुचक्रमिति दुरुत्तारे लङ्घयितुमशक्ये घोरे दुःखमये संसरणमार्गे पातयन्ति। यथोक्तं श्रीमालिनीविजये
विषयेष्वेव संलीनानधोऽधः पातयन्त्यणून्।
रुद्राणून्याः समालिङ्ग्य घोरतर्योऽपराः स्मृताः॥
इति। तथा हि पूर्वं प्रतिपादिता येयं स्पन्दतत्त्वात्मा पराशक्तिः सैव विश्वस्यान्तर्बहिश्च वमनात्संसारवामाचारत्वाच्च वामेश्वरीशक्तिः। तदुत्थापितानि तु खेचरीगोचरीदिक्चरीभूचरीरूपाणि चत्वारि देवताचक्राणि सुप्रबुद्धस्य परभूमिसञ्चारीण्यप्रबुद्धानां त्वधराधरसरणिप्रेरकाणि। तथा हि या एव सुप्रबुद्धस्य खे बोधगगने चरन्त्यः खेचर्योऽकालकलितत्वाभेदसर्वकर्तृत्वसर्वज्ञत्वपूर्णत्वव्यापकत्वप्रथाहेतवस्ता एवाप्रबुद्धस्य शून्यप्रमातृपदचारिण्यः कञ्चुकरूपतया स्थिताः कालकलितत्वकिञ्चित्कर्तृताकिञ्चिज्ज्ञताभिष्वङ्गनियमहेतवः। गौर्वाक् तदुपलक्षितासु सञ्जल्पमयीषु बुद्ध्यहङ्कारमनोभूमिषु चरन्त्यो गोचर्यः सुप्रबुद्धस्य स्वात्माभेदमयाध्यवसायाभिमानसङ्कल्पाञ्जनयन्ति मूढानां तु भेदैकसारान्। दिक्षु दशसु बाह्येन्द्रियभूमिषु चरन्त्यो दिक्चर्यः सुप्रबुद्धस्याद्वयप्रथासारा अन्येषां द्वयप्रथाहेतवः। भू रूपादिपञ्चकात्मकं मेयपदं तत्र चरन्त्यो भूचर्यस्तदाभोगमय्या आश्यानीभावतया तन्मयत्वमापन्ना भूचर्यः सुप्रबुद्धस्य चित्प्रकाशशरीरतयात्मानं दर्शयन्त्य इतरेषां सर्वतोऽप्यवच्छिन्नतां प्रथयन्त्यः स्थिताः- इत्येवं प्रमात्रन्तःकरणबहिष्करणप्रमेयरूपतयैव तानि चत्वारि चक्राणि गुणादिस्पन्दमयान्यप्रबुद्धबुद्धीम्ल्लौकिकांस्तथा बिन्दुनादादिप्रथामात्रसन्तुष्टान् योगिनस्तत्तत्त्वप्रसररूपे संसारे पातयन्ति॥२०॥
Yathā tvaprabuddhānbadhnantyete tatpratipādayati
Aprabuddhadhiyastvete svasthitisthaganodyatāḥ|
Pātayanti duruttāre ghore saṁsāravartmani||20||
Aprabuddhadhiyaḥ prāyaḥ sarvānapratyabhijñātapārameśvarīśaktyātmakanijaspandatattvāndehātmamānino laukikānprāṇādyātmābhimāninaśca mitayoginastvete pūrvoktā guṇādispandaniḥṣyandāḥ svasyāḥ spandatattvātmanaḥ sthiteḥ sthaganāyodyatā nityaṁ tadudyamaikasārā duḥkhenottāryante'smāddaiśikairjantucakramiti duruttāre laṅghayitumaśakye ghore duḥkhamaye saṁsaraṇamārge pātayanti| Yathoktaṁ śrīmālinīvijaye
Viṣayeṣveva saṁlīnānadho'dhaḥ pātayantyaṇūn|
Rudrāṇūnyāḥ samāliṅgya ghorataryo'parāḥ smṛtāḥ||
iti| Tathā hi pūrvaṁ pratipāditā yeyaṁ spandatattvātmā parāśaktiḥ saiva viśvasyāntarbahiśca vamanātsaṁsāravāmācāratvācca vāmeśvarīśaktiḥ| Tadutthāpitāni tu khecarīgocarīdikcarībhūcarīrūpāṇi catvāri devatācakrāṇi suprabuddhasya parabhūmisañcārīṇyaprabuddhānāṁ tvadharādharasaraṇiprerakāṇi| Tathā hi yā eva suprabuddhasya khe bodhagagane carantyaḥ khecaryo'kālakalitatvābhedasarvakartṛtvasarvajñatvapūrṇatvavyāpakatvaprathāhetavastā evāprabuddhasya śūnyapramātṛpadacāriṇyaḥ kañcukarūpatayā sthitāḥ kālakalitatvakiñcitkartṛtākiñcijjñatābhiṣvaṅganiyamahetavaḥ| Gaurvāk tadupalakṣitāsu sañjalpamayīṣu buddhyahaṅkāramanobhūmiṣu carantyo gocaryaḥ suprabuddhasya svātmābhedamayādhyavasāyābhimānasaṅkalpāñjanayanti mūḍhānāṁ tu bhedaikasārān| Dikṣu daśasu bāhyendriyabhūmiṣu carantyo dikcaryaḥ suprabuddhasyādvayaprathāsārā anyeṣāṁ dvayaprathāhetavaḥ| Bhū rūpādipañcakātmakaṁ meyapadaṁ tatra carantyo bhūcaryastadābhogamayyā āśyānībhāvatayā tanmayatvamāpannā bhūcaryaḥ suprabuddhasya citprakāśaśarīratayātmānaṁ darśayantya itareṣāṁ sarvato'pyavacchinnatāṁ prathayantyaḥ sthitāḥ— Ityevaṁ pramātrantaḥkaraṇabahiṣkaraṇaprameyarūpatayaiva tāni catvāri cakrāṇi guṇādispandamayānyaprabuddhabuddhīm̐llaukikāṁstathā bindunādādiprathāmātrasantuṣṭān yoginastattattvaprasararūpe saṁsāre pātayanti||20||
(Most, Vasugupta, a szerző) kifejti (pratipādayati) ezt (tad), vagyis azt, hogy (yathā tu) ezek (a megnyilvánulásai a Spanda-nak) (ete) miképp kötik meg (badhnanti) a nem felébredetteket (aprabuddhān) :
Mindazonáltal (tu), ezek (a Spanda megnyilvánulásai) (ete), szorgalmasan és szüntelen azon munkálkodnak (udyatāḥ), hogy elfedjék (sthagana) azok --vagyis a fejletlen intellektusú emberek-- (sva) (valódi) állapotát vagy természetét (sthiti), (és) behajítsák a fejletlen intellektusú embereket (aprabuddha-dhiyaḥ... pātayanti) az újjászületés (saṁsāra) rettenetes (ghore) útjába (vartmani), ahonnan kijönni nagyon nehéz (duruttāre)||20||
Mindazonáltal (tu), ezek (ete) az említett (pūrva-uktāḥ) megnyilvánulásai (niḥṣyandāḥ) a Spanda-nak (spanda), amik a "Prakṛti" minőségeivel (guṇa) kezdődnek (ādi) -miknek --ezeknek a megnyilvánulásoknak-- kvintesszenciája (eka-sārāḥ) mindig (nityam) egy Abból --a Spanda-ból-- (tad) való feltárulás (udyama), szüntelen és szorgalmasan azon munkálkodnak (udyatāḥ), hogy elfedjék (sthaganāya) azok (svasyāḥ) (valódi) természetét vagy állapotát (sthiteḥ), ami a Spanda (spanda) princípiumból (tattva) áll (ātmanaḥ) --vagyis valódi állapotát azoknak az embereknek, akiknek intellektusa fejletlen, valamint a valódi állapotát vagy természetét a korlátolt yogī-knak (aprabuddha-dhiyaḥ... ca mita-yoginaḥ... pātayanti) -- behajítják a nem felébredetteket és a korlátolt yogī-kat - (az előzők) többnyire (prāyaḥ) minden (sarvān) világi ember (laukikān), kik nem ismerik fel (apratyabhijñāta) saját (nija) Spanda (spanda) princípiumukat (tattvān), a Legfőbb Úrnő --Śakti-- (pārama-īśvarī) Erejeként (śakti-ātmaka) (és) kik (saját) testüket (deha) hiszik (māninaḥ) az Énnek (ātma) ; (míg utóbbiak azok,) akik az életenergiát (prāṇa), stb. (ādi) tekintik (abhimāninaḥ) az Énnek (ātma) - a rettenetes (ghore) (és) fájdalommal teli (duḥkha-maye) Transzmigráció (saṁsaraṇa) folyamába (mārge), amit lehetetlen (aśakye) átugrani (laṅghayitum) (és) amiből kikeveredni nehéz (duruttāre) - (röviden,) "az emberiség" --szó szerint emberek csoportja-- (jantu-cakram) a spirituális tanítók által (daiśikaiḥ... iti), nagy nehézségek árán (duḥkhena) menekül meg (uttāryante) (a Transzmigráció eme folyamából) (asmāt) "-1 |
Ahogy (yathā) ki lett mondva (uktam) a tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra-ban (śrī-mālinīvijaye) :
"A ghoratarī-k --szó szerint rettenetesek-- (ghorataryaḥ), akik (yāḥ) átölelik (samāliṅgya) a Rudra lelkeket --felszabadult létezőket-- (rudra-aṇūn), süllyeszik (pātayanti) az individuális létezőket (aṇūn), akik ragaszkodnak (saṁlīnān) az objektumokhoz (viṣayeṣu), egyre lentebb és lentebb (adhas adhas), úgy nevezettek, mint (smṛtāḥ) aparā vagy a nem-legfőbbek (aparāḥ... iti)"||
(Lásd: Mālinīvijayatantra III,31)
Ilyen módon (tathā hi), eme (iyam) Legfőbb Erő (parā-śaktiḥ), aki (yā) korábban kifejtésre került (pūrvam pratipāditā), mint a Spanda (spanda) princípium (tattva) természete (ātmā) a Vāmeśvarīśakti (sā eva... vāmeśvarī-śaktiḥ), mert Ő árasztja ki (vamanāt) az univerzumot (viśvasya) belül és kívül (antar bahis ca) és (ca) mivel Ő a Transzmigráció (saṁsāra) ellentétes folyamatához tartozik (vāmācāratvāt)2 |
Az istenek (devatā) négy (catvāri) csoportja (cakrāṇi), mint Khecarī, Gocarī, Dikcarī és Bhūcarī (khecarī-gocarī-dikcarī-bhūcarī-rūpāṇi) jön létre (utthāpitāni tu) Belőle (tad). (Az istenek eme csoportja) mozog (sañcārīṇi) a Legfőbb Szinten (para-bhūmi) a tökéletesen felébredett számára (suprabuddhasya), de (tu) a nem felébredetteket (aprabuddhānām) egyre alacsonyabb szintekre (adhara-adhara-saraṇi) ösztökéli (prerakāṇi)|
Így (tathā hi), azok a bizonyos (tāḥ eva) Khecarī-k (khecaryaḥ), akik (yāḥ eva) a Kha-ban (khe) -a Tudatosság/Tudás (bodha) éterében (gagane) - mozognak (carantyaḥ), terjesztik ki (hetavaḥ-prathā) a nem-dualitást (abheda), mindenhatóságot (sarvakartṛtva), mindentudást (sarvajñatva), tökéletességet (pūrṇatva), mindenütt jelenlévőséget (vyāpakatva) (és) egy állapotot, mit nem vezérel idő (a-kāla-kalitatva), a tökéletesen felébredett esetében (suprabuddhasya) ; mozog (cāriṇyaḥ) az üresség (śūnya) ismerőjének (pramātṛ) szintjén (pada) (és) megmarad (sthitāḥ) burkokként (kañcuka-rūpatayā), és létrehozza (hetavaḥ) a korlátolt tevőséget (kiñcid-kartṛtā), korlátolt tudást (kiñcid-jñatā), ragaszkodást (abhiṣvaṅga), térrel kapcsolatos korlátot (niyama) (és) egy állapotot, amit az idő vezérel (kāla-kalitatva), a nem felébredettek esetében (aprabuddhasya)|
A tökéletesen felébredettek esetében (suprabuddhasya), a Gocarī-k (gocaryaḥ) -amik a Buddhi, Ahaṅkāra és Manas szinjtén (bhūmiṣu) mozognak (carantyaḥ) - --tattva-k 14-től 16-ig, mik az Antaḥkaraṇa-t vagy a Belső Pszichikus Szerveket formálják-- (buddhi-ahaṅkāra-manas-bhūmiṣu), amik --vagyis ezek a szintek-- diskurzusból állnak (sañjalpa-mayīṣu) (és) jellemzőjük a 'gauḥ' szó --a 'go' alanyesete-- (gauḥ vāk tad-upalakṣitāsu) -, meghatározást (adhyavasāya), egó-érzetet (abhimāna) (és) ideákat (saṅkalpān) hoznak létre (janayanti) saját Énükkel való (sva-ātma) nem-dualitás (abheda) fényében (maya), ám (tu) azok esetében, akik kápráznak Māyā által (mūḍhānām), (azok létrehozzák a meghatározásokat, egó-érzetet és ideákat) kizárólag a dualitás fényében (eka-sārān-bheda)|
A tökéletesen felébredettek esetében (suprabuddhasya), a Dikcarī-k (dikcaryaḥ) - azok, akik a tíz irányban (dikṣu daśasu) mozognak (carantyaḥ), vagyis a külső (bāhya) érzékek (indriya) szintjén (bhūmiṣu) - főként azzal vannak elfoglalva (sārāḥ), hogy kiterjesszék (prathā) a nem-dualitást (advaya), (ám) mások esetében --vagyis olyan emberek esetében, akik nem tökéletesen felébredettek-- (anyeṣām), ők a dualitás (dvaya) kiterjedésének (prathā) okai (hetavaḥ).
Bhū (bhūḥ) (jelzi) a tudhatók (meya) állapotát (padam), mely áll --vagyis a tudhatók állapota-- (ātmakam) az ötös csoportból (pañcaka), mint forma (rūpa), stb. (ādi) A Bhūcarī-k (bhūcaryaḥ) mozognak (carantyaḥ) ott --a Bhū-ban vagy a tudhatók állapotában-- (tatra). (Más szavakkal,) ők elérik (āpannāḥ) azonosságukat (mayatvam) azokkal --vagyis azokkal a tudhatókkal-- (tad) az által, hogy felöltenek egy megalvadt állapotot (āśyānī-bhāvatayā), ami nem egyéb, mint saját kiterjedt formájuk (tad-ābhoga-mayyā). A tökéletesen felébredettek esetében (suprabuddhasya), a Bhūcarī-k (bhūcaryaḥ) megmutatják (darśayantyaḥ) magukat --bár lehet, hogy inkább 'ātmanaḥ'-t vártál-- (ātmānam), mint amik fel vannak ruházva a Tudatosság (cit) Fényéből való (prakāśa) testekkel (śarīratayā), (de) mások esetében --vagyis nem tökéletesen felébredettek esetében-- (itareṣām), ők továbbra is kiterjesztik (prathayantyaḥ sthitāḥ) a limitációt és elkülönültséget (avacchinnatām) mindenhol (sarvatas api). Ilyen módon (iti evam), ez (tāni) a négy (catvāri) csoport (cakrāṇi), ami megjelenik a tudók/tapasztalók (pramātṛ), belső pszichikus szervek --intellektus, egó és elme-- (antar-karaṇa), külső (bahis) érzékszervek (karaṇa) --a tapasztalás és cselekvés erői-- (és) tudhatók/objektumok (prameya) formájában (rūpatayā eva), (és) amik telve vannak (mayāni) a Spanda --Legfőbb Vibráció-- (különböző aspektusaival) (spanda), (mint) a Prakṛti minőségei (guṇa) stb. (ādi), behajtíják --szó szerint zuhanását okozzzák-- (pātayanti) a hétköznapi embereket (laukikān) -vagyis azokat, akiknek intellektusa (buddhīn) nem felébredett (aprabuddha) -, valamint (tathā) a yogī-kat (yoginaḥ), akik megelégszenek (mātra-santuṣṭān) megnyilvánulásaival (prathā) a természetfeletti fénynek (bindu), természetfeletti hangnak (nāda), stb. (ādi) a Saṁsāra-ra --szenvedéssel teli transzmigráció-- (saṁsāre), ami (rūpe) egy kiterjedése (prasara) ezeknek (tad) a princípiumoknak/valóságoknak (tattva)3 ||20||
1 Kṣemarāja később kifejti a szakasz teljes jelentését. Mindenesetre, a leírásban, miszerint 'minden világi ember, akik nem ismerik fel saját Spanda princípiumukat a Legfőbb Úrnő --Śakti-- (nem yogī-k), akik megtartják a teljes Āṇavamala-t --elsődleges tudatlanság, ami létrehozza azt az érzetet, hogy 'Én nem vagyok Teljes'--, aminek két aspektusa a Pauruṣājñāna (tudatlanság az Énről, mivel azt hiszik, hogy Énjük sokká vált --a kommentátor úgy fejti ezt ki, hogy 'ők nem ismerik fel saját Spanda princípiumukat a Legfőbb Úrnő Erejeként', vagyis nem ismerik fel, hogy saját Énjük az univerzum Énje--) és Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság, mivel ők azt hiszik, hogy Énjük a testük). Ebbe a csoportban a korlátolt yogī-k is beletartoznak, mivel ők, bár Pauruṣājñāna-juk feloldódott Guru-juk Kegyelme által, a beavatás közben, megtartják a Bauddhājñāna-t egy, a hétköznapi embereknél finomabb formában. Ezért határozta meg a kommentátor, hogy ezek a yogī-k 'az életenergiát, stb. tekintik az Énnek'. Ők megszabadultak a gondolattól, miszerint ők a testük (durva Bauddhājñāna), de ennek ellenére érzik, hogy ha nem tudnak lélegezni például, akkor meghalnak. Ez azért van, mert azonosítjuk önmagukat az életenergiával, ami átjárja a légzési folyamatot. Mindegyikük be van hajítva a rettenetes Saṁsāra-ba, ahonnan kijönni nehéz.
2 Śakti vagy Spanda úgy nevezett, mint Vāmeśvarī (szó szerint a Gyönyörű Úrnő), mert Ő árasztja ki az univerzumot belül és kívül (a 'vam' - 'kiárasztani' gyökből). Ez az Ő Mātṛkā aspektusa. Szintén, Śakti vagy Spanda úgy nevezett, mint Vāmeśvarī, mert Ő aa Transzmigráció ellentétes folyamatával kapcsolódik (a 'vāmā' - 'visszatérő, ellentétes' melléknévből'). Ez az Ő Mālinī aspektusa. Tehát, amíg Mātṛkā nyilvánítja meg a kiterjedő univerzumot, Mālinī azt visszavonja annak Forrásába, Śiva-ba.
3 Vāmeśvarī az uralkodó ereje a négy śakti-nak, mi Khecarī-ból (a 'tudóhoz vagy szubjektumhoz' tartozó), Gocarī-ból és Dikcarī-ból (a tudáshoz/tudás módjához tartozó) és Bhūcarī (tudóhoz vagy objektumhoz tartozó).
A nem felszabadult létezők esetében, a Khecarī-k az erők, amik a mély-alvás szintjén mozognak és létrehoznak öt limitációt a cselekvés, tudás, akarat, idő és tér tekintetében. Ám a felszabadult létezők esetében, a Khecarī-k Kha-ban --a Tudás vagy a Felébredett Tudatosság éterében-- mozognak, mivel a felszabadult létezőben (a Nagy Yogī), a mély-alvás Tudatossággá változik (ahogy az tételezve lett az I.18-ban fentebb: " Mindazonáltal, e (kettőn) kívül, (Ő csupán) Tudatosságként (látszik) ". És mert ez így van, ezek a bizonyos erők a teljesen kiterjedt cselekvés, tudás, akarat, gyönyör és tudatosság erőit adományozzák neki.
A nem felszabadult létezők esetében, a Gocarī-k vagy erők, mik az Antaḥkaraṇa-ban, vagy a Belső Pszichikai Szervben mozognak, mi intellektusból, egóból és elméből áll, létrehozzák a meghatározást (mint például 'ez kék szín'), az egó-érzetet (mint például 'ez az enyém') és ideákat (mindenféle gondolatot) kizárólag a dualitás fényében (vagyis ez az én gyönyörű házam, ez a családom, azok az ellenségeim, stb.). Bár, a felszabadult létezők számára, a Gocarī-k meghatározást, egó-érzetet és ideákat hoznak létre az Úrral való egység fényében (mint például Én vagyok az univerzum, minden eleve az Enyém, teljes egység vagy Śiva és Köztem, stb.) .
A nem felszabadult létezők esetében, a Dikcarī-k vagy erők, amik a külső érzékszervekben mozognak (mik állnak a Jñānendriya-kból és Karmendriya-kból, vagyis a tapasztalás és cselekvés Erőiből) csak még több dualitás hoznak létre (mint például látom ezt a nagy erdőt, látok sok embert, hallok különböző hangokat, stb.). Mindazonáltal, a felszabadult létező számára a Dikcarī-k teljes egységet tárnak fel körös-körül (mint például látván egy objektumok, a felszabadult létező realizálja, hogy ő egy azzal az objektummak; hallván egy hangot, ő azzal eggyé válik, stb.) .
A nem felszabadult létezők esetében, a Bhūcarī-k vagy erők, mik a tudhatók vagy objektumok állapotában mozognak (azok megalvasztják magukat és felöltik minden objektum formáját, és következésképpen azok az objektumok nem egyebek mint kiterjedései vagy fejlett formái ezeknek a bizonyos śakti-knak) kizárólag limitációt és elkülönültséget hoznak létre mindenhol (mint például Én itt élet, nem ott, szükségem van egy nagyon gyorsa űrhajóra, hogy egy másik galaxisba utazzak, meg fogok halni --mivel a test meghal--, stb.; így, azok csupán nyomort hoznak létre ezeknek a kegyvesztett létezőknek). Ám a felszabadult létező számára a Bhūcarī-k megmutatják magukat, felruházva testekkel, mik a Tudatosság Fényéből valók, vagyis amikor a felszabadult létező tapasztalja az objektumokat maga körül, azok nem merő objektumoknak tűnnek, hanem ragyogó istennőknek.
Dióhéjban, ez a négy erőcsoport, ami kiterjed a Māyātattva-tól (hatodik kategória) egészen a Pṛthivītattva-ig (harminchatodik kategória) a nem felszabadult létezőket (hétköznapi emberek és minden yogī-t, akiket a Spanda megnyilvánulásainak alacsony síkjai érdekelnek, mint természetfeletti fény, mely megjelenik a két szemöldök között, természetfeletti hang, ami ebben bizonyos térben hallható, stb.) behajítja a rettentő verembe, minek neve Saṁsāra (Transzmigráció egyik testből a másikba, egyik gondolatról a másikba és így tovább), ami (vagyis a Saṁsāra) csupán egy kiterjedése mindazoknak a dolgoknak, amik aklkotják Māyā birodalmát (a 6. tattva-tól a 36.-ig). Ha a 'tattva' szó a kommentárban úgy értelmezett, mint 'princípium vagy a megnyilvánulás kategóriája', akkor a fordítás így néz ki: 'ami egy kiterjedése azoknak a princípiumoknak vagy a megnyilvánulás kategóriáinak (a hatodiktól a harminchatodikig)'.
21. Aforizma
यत एवम्
अतः सततमुद्युक्तः स्पन्दतत्त्वविविक्तये।
जाग्रदेव निजं भावमचिरेणाधिगच्छति॥२१॥
उक्तवक्ष्यमाणरूपस्य स्पन्दतत्त्वस्य विविक्तये विमर्शनाय सततमुद्युक्तः
मय्यावेश्य मनो ये मां नित्ययुक्ता उपासते।
इति गीतोक्तदृशा सततमेवान्तर्मुखस्वरूपनिभालनप्रवणो यः स जाग्रदेव जागरावस्थास्थित एव निजमात्मीयं शङ्करात्मकं स्वस्वभावमचिरेणाधिगच्छति तथास्य शङ्करात्मा आन्तरः स्वभावः स्वयमेवोन्मज्जति येन प्रबुद्धो नित्योदितसमावेशासादनात्सुप्रबुद्धो जीवन्मुक्तो भवतीत्यर्थः॥२१॥
Yata evam
Ataḥ satatamudyuktaḥ spandatattvaviviktaye|
Jāgradeva nijaṁ bhāvamacireṇādhigacchati||21||
Uktavakṣyamāṇarūpasya spandatattvasya viviktaye vimarśanāya satatamudyuktaḥ
Mayyāveśya mano ye māṁ nityayuktā upāsate|
iti gītoktadṛśā satatamevāntarmukhasvarūpanibhālanapravaṇo yaḥ sa jāgradeva jāgarāvasthāsthita eva nijamātmīyaṁ śaṅkarātmakaṁ svasvabhāvamacireṇādhigacchati tathāsya śaṅkarātmā āntaraḥ svabhāvaḥ svayamevonmajjati yena prabuddho nityoditasamāveśāsādanātsuprabuddho jīvanmukto bhavatītyarthaḥ||21||
Mivel (yatas) (ez így) van (evam) :
Ezért (atas), az, aki szüntelen (satatam) készen áll (udyuktaḥ), hogy megragadja (viviktaye) a Spanda (spanda) princípiumot (tattva), eléri (adhigacchati) saját (nijam) (esszenciális) természetét vagy állapotát (bhāvam) hamar (acireṇa), (még) az ébrenlét állapotában (is) (jāgrat eva)||21||
Az, aki szüntelen készen áll (satatam udyuktaḥ)1 hogy megragadja (viviktaye) -vagyis éber legyen (vimarśanāya) - a Spanda (spanda) princípiumot (tattvasya), minek természete --a Spanda princípiumnak-- már említve lett és később még említve lesz (ukta-vakṣyamāṇa-rūpasya) ; (más szavakkal,) az (saḥ), aki (yaḥ) valójában szüntelen elhivatott (satatam eva... pravaṇaḥ), hogy tapasztalja (nibhālana) a belső (antarmukha) esszenciális természetet (sva-rūpa), hamar (acireṇa) eléri (adhigacchati) saját (nijam ātmīyam... sva) (esszenciális) állapotát vagy természetét (sva-bhāvam), ami (ātmakam) Śaṅkara (śaṅkara), még a jāgrat közben is (jāgrat eva), vagyis még akkor is, amikor ébrenléti állapotban van (sthitaḥ eva-jāgarā-avasthā). (Ez szintén) egyezik azzal a nézőponttal (dṛśā), ami ki lett fejtve (ukta) a Bhagavadgītā-ban (gītā):
"(Azok között, akik fel vannak ruházva a legfőbb hittel, azokat tekintem yuktatamā-knak --azok akik Hozzám a legodaadóbbak--), akik (ye), miután Rám összpontosították (āveśya-mayi) elméjüket (manas), szüntelen --szó szerint szüntelen el vannak foglalva vagy elhivatottak-- (nitya-yuktāḥ) Engem (mām) dicsőítenek/szolgálnak (upāsate)"||
(Lásd, XII, 2 Bhagavadgītā)
Így (tathā) az ő (asya) belső (āntaraḥ) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ), ami Śaṅkara (śaṅkara-ātmā), feltárul (unmajjati) magától (svayam eva), (és) ami által (yena), a részlegesen felébredett (prabuddhaḥ), elérvén (āsādanāt) egy szüntelen-akítv emlerülést vagy samādhi-t --samādhi, ami örökké tart-- (nitya-udita-samāveśa), tökéletesen felébredetté (su-prabuddhaḥ) válik (bhavati), vagyis életében felszabadulttá (jīvat-muktaḥ). Ez a jelentés (iti-arthaḥ)2 ||21||
1 A satatam vagy szüntelen szó alatt, a szerző azt érti "teljes időben", és nem csupán a formális, keresztbetett lábú meditáció, mantra recitálás vagy bármilyen más spirituális praxis közben.
2 Eme spontán feltárulásával az ő teljesen Szabad esszenciális természetének, ami a Nagy Úr, a prabuddha, (részlegesen felébredett) suprabuddha-vá (teljesen felébredett) válik. A prabuddha állapotban, ő csupán arra volt képes, hogy realizálja egységét Śaṅkara-val az ébrenlét, álom és mély-alvás állapotainak elején és végén. Most, esszenciális természetének hirtelen megnyilvánulásával, aktivitásainak közepén is, prabuddha állapota feloldásra kerül és helyét átveszi a suprabuddha állapot, mert kizárólag egy suprabuddha képes tapasztaláni saját egységét a Legfőbb Énnel, még az ébrenlét, álom és mély-alvás állapotainak közepén is. És a suprabuddha szinonimája ebben a kontextusban a jīvanmukta (életőben felszabadult), mivel a nagy Yogī megtartja fizikai testét a Felszabadulás masszív tapasztalata után. Ha elhagyja fizikai testét a Felszabadulás közben, ő videhamukta-vá válik (valaki, aki elhagyta fizikai testét a Felszabadulás folyamata közben), de a Kṣemarāja által említett fenséges Yogī esetében nem erről van szó.
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza I. 11-16 | |
Folytatás I. 22-25 |