Śivasūtravimarśinī (Shiva Sutra Vimarshini) 3. Fejezet (aforizmák 1-11) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás

 Bevezetés

A Śivasūtravimarśinī folytatódik: Kṣemarāja tovább kommentálja az aforizmákat:

Ez az első 11 aforizma csoport a 45-ből, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami az Āṇavopāya-val foglalkozik). Amint azt tudod, a teljes szöveg a Śivasūtra-k 77 aforizmájából, valamint a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem Śiva aforizmáit, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj a "Scriptures(study)/Śivasūtravimarśinī"dokumentumhoz, a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg az eredeti Śivasūtra-k aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Śiva aforizmái, azaz a Śivasūtra-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Śivasūtravimarśinī-t és tapasztald meg a Legmagasabb Fényt, kedves Śiva.

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 1. Aforizma

Most, (Śiva) arra vágyik, hogy kifejtse az Āṇavopāya-t ¹ , először bemutatja az aṇu vagy korlátolt létező --az individuális Én-- esszenciális természetét —

Az individuális Én az elme ||1||

Citta --ebben a tekintetben-- az, ami az (érzékszervi) objektumok felé való vággyal fedettség miatt, buddhi-ból --intellektus, azaz a 14. tattva--, ahaṅkāra-ból --egó, azaz tattva 15-- (és) manas-ból -- közönséges elme, azaz tattva 16-- áll, amik állandóan elkötelezettek azok --vagyis az említett objektumok--² megragadásában, stb. Ez a bizonyos (citta) az ātmā --individuális Én-- (vagy) aṇu --szó szerint atom, azaz a merő korlátolt létezővé redukálódott Legmagasabb Én-- (mert) primordiálisan elutasítja --szó szerint a primordiális tudatlanság miatt--, hogy valódi természete a Tudatosság, (és) szüntelen mozgásban van, azaz (állandóan) (különböző) létformák felé megy a Sattva, stb ³ . minőségekbe vagy kondíciókba való kapaszkodás által. Ez a jelentés |

(Tény), hogy ez (az ātmā ) nem vándorol, (mert) természete nem egyéb, mint Tudatosság |

Ez okból kifolyólag, ātmā  korábban (úgy került) meghatározásra, (mint) "A Tudatosság, ami mindentudó és mindenható, az ātmā  --az Én vagy a Valóság igazi természete--" az I,1-ben (jelen szövegben) (1-1), a valódi természete, ami a valódi állapota, megalapozásának és kifejtésének szándékával |

De most (az ātmā  definíciója) annak aṇu  --azaz korlátolt létező-- állapotához igazodik, (mely összességében) főként annak limitációjában vagy korlátoltságában való megjelenésével kapcsolatos. Így, nincs összeférhetetlenség vagy ellentmondás a korábbi (és) a jelenlegi (definíciók között) ⁴ ||1||

¹ Az Āṇavopāya az út vagy módszer, mely az aṇu -hoz vagy az individuális Énhez (azaz a kondicionált létezőhöz) tartozik. Tehát a harmadik Fejezet az aṇu nézőpontjának módszerével vagy útjával foglalkozik. 

² A "stb" szóval a szerző jelzi a közönséges elme és egó aktivitását. Amíg a buddhi az érzékek tárgyait ragadja meg, addig az egó ezeknek birtoklási vágyával felvértezett (azaz ez a dolog az enyém). Manas (közönséges elme) nem egyéb, mint a vikalpa-k vagy gondolatok, melyek azokhoz a bizonyos tárgyakhoz tartoznak. E három formálja az Antaḥkaraṇa-t vagy belső pszichikus szervet a Trika rendszere szerint. Ezért, a citta itt "elme" de az Antaḥkaraṇa és nem a sima elme értelmében. Ez a különbség a citta és a manas közt. Érted? Remek! 

³ Más szavakkal, a Sattva, Rajas és Tamas minőségei. További információkért olvasd el a tanulmányomat a Prakṛti minőségeiről. 

⁴ Az "I,1" alatt a szerző jelen szöveg első Fejezetének első aforizmáját érti, természetesen. És ez az aforizma ugyancsak a Tiszteletreméltó Śivasūtra-k legelső aforizmája. Itt az "ātmā " belső természete tisztán meg van határozva, mint "Tudatosság, ami mindentudó és mindenható " (Caitanya). Habár ebben a harmadik Fejezetben, ennek nem az "esszenciális kondíciója" kerül meghatározásra, hanem "āṇavadaśā-ja" vagy korlátolt létezői, azaz aṇu állapota". Ezen körülmények között, ātmā ugyanaz, mint a citta (az intellektus, egó és közönséges elme összessége). Más szavakkal, a Legmagasabb Én limitáltságban való megjelenése, aki esszenciálisan nem egyéb, mint tiszta Tudatosság, a citta-val kerül azonosításra. Nincs "két" ātmā egyáltalán, egy korlátlan és egy korlátolt! Ezért nincs ellentmondás az I,1 és a III,1 között az ātmā tekintetében. 

fel

 2. Aforizma

Ennek az (ātmā-nak), aki (most) egy aṇu vagy korlátolt létező, kinek természete a citta —

Az (elme-szülte) tudás kötelék ||2||

Ez a tudás kötelék, aminek természete a megragadás, stb ¹ . módjai, ami csordultig tele van örömmel, bánattal és tudatlansággal vagy káprázattal, (és) ami --azaz e tudás-- a különbözőség --dualitás-- megnyilvánulásából áll, ami ezeknek megfelel --azaz az említett módoknak-- |

Miután (egy ilyen aṇu vagy korlátolt létező) kötött ezen (elme-szülte tudás) által, valójában körforgásban létezik !|

Ez (szintén) tételezve van a Tiszteletreméltó Tantrasadbhāva-ban :

"Sattva-ban, Rajas-ban --szó szerint Rajas-hoz tartozó-- és Tamas-ban állva, (és) tudni (kizárólag) az érzékszervein keresztül, a testet öltött ilyen módon vándorol, mozog egyik helyről a másik helyre --konkrétan és képletesen--² "||

Ez az (igazság) ismételt ezen (idézet) által :

"Teljesen megrekesztve és leigázva a Puryaṣṭaka által, ami az (öt) Tanmātra-ból --azaz finom elemek-- tárul fel (és) az elmében, egóban (és) intellektusban honol, az alárendelt (korlátolt létező vagy paśu) megtapasztalja a (Puryaṣṭaka-ból) felemelkedő képzetek előretörését, (az ezen képzetekből származó öröm és szenvedés) élvezetével együtt. Ő vándorol (gondolatról gondolatra, testből testbe) a (Puryaṣṭaka) folytonossága miatt…..."|
(Lásd Spandakārikā-k III,17 és 18. első része)

A Spanda-val foglalkozó szövegben --röviden a Spandakārikā-kban--, hogy megakadályozza ezt (a transzmigrációt vagy Saṁsāra-t), (a szerző meghatározza:)

"... Ezért (folytatjuk) e transzmigrációt (Saṁsāra, a gondolatról gondolatra vándorlás körforgása) megszüntető ok kifejtését "||
(Lásd a Spandakārikā-k, III,18 fennmaradó részét)

||2||

¹ A megragadás vagy érdeklődés a buddhi vagy intellektus munkája. A "stb." szóval a szerző hallgatólagosan említi a "közönséges, képzelgéssel teli gondolat" és az "önteltség" aktivitását, ami a manas (közönséges elme) és az ahaṅkāra (egó) természetének megfelel. Összességében a bölcs Kṣemarāja a citta-ról beszél, azaz az antaḥkaraṇa-ról vagy a belső pszichikus szervről. 

² Egyik városból a másikba, egyik mentális állapotból a másik mentális állapotba, egyik vágyról a másik vágyra és így tovább. Ez mind nem vezet sehova! 

fel

 3. Aforizma

Egy észrevétel ! A Tiszteletreméltó Vijñānabhairava  által tételezett nézet szerint :

"A világban, a tudás a fény adományozója és ātmā  a fény adományozója. A tudó megnyilvánul vagy feltárul a tudásban, hiszen nincs különbség e kettő között --azaz a tudás és a tudó között--¹ "||

(tehát,) még "az (elme-szülte) tudás is csordultig tele van fénnyel ", (akkor) hogyan lehet (ez) --azaz az elme-szülte tudás-- kötelék ?² |

Ez igaz ha, a Legmagasabb Úr szívességén keresztül, valaki fel tudja ezt ismerni ilyen módon --azaz realizálni, hogy még az elme-szülte tudás is csordultig tele van fénnyel--. Habár, amikor az Ő māyāśakti-ján keresztül (azaz miatt) ³ ez a realizáció nem történik meg, akkor —

A(z) (olyan) princípiumok, mint Kalā, stb.
nem-megkülönböztetése, Māyā ||3||

Ez a nem-megkülönböztetése a tattva-knak vagy princípiumoknak Kalā-tól --tattva 7-- egészen a földig --tattva 36-- -minek természete a korlátolt cselekvőség, stb- rendre mint Kañcuka-k, Puryaṣṭaka (és) durva test ⁴ , ami --azaz a nem-megkülönböztetés-- ezen tattva-kkal való önazonosítás tapasztalásából (áll), amik (valójában) különbözőnek tekintendők, (nem más, mint) Māyā  (vagy) egy megnyilvánulás --azaz tattva 6-- tele van a Legmagasabb Princípiummal kapcsolatos elsődleges tudatlansággal |

Ez a Tiszteletreméltó Tantrasadbhāva-ban is ki lett mondva

"E (korlátolt létező) tudatossága fedve van Kalā által, az érzékeinek tárgyait Vidyā  láttatja ; színezett --azaz érzelmileg befolyásolt-- a Rāga által, (és) tapasztaló, stb érzékszervekkel rendelkezik. Így a mayikus kötelék, úgymond szívszaggató a számára. Más szóval, a Guṇa-k --Rajas, Sattva és Tamas-- ettől függnek --azaz Māyā-tól-- és minden helyes és helytelen tett is (Māyā-tól függ). Ebben (a Māyā-ban) állva, ő tudatlanságban van, (és) kötve is marad ezek által (az említett dolgok által) valójában "|

A Spandakārikā-kban ez a (tanítás) közvetett módon van kifejtve (ezen aforizma) útján :

"Mindazonáltal, ezek a (bizonyos Spanda kisugárzások), szüntelen azon munkálkodnak, hogy elfedjék vagy eltakarják azok --azaz a gyenge intellektussal bíró emberek-- (valódi) állapotát vagy természetét, és a fejletlen intellektusú embereket (zuhanásba taszítsák) "|
(Lásd Spandakārikā-k I,20)

||3||

¹ A prakāśaka egy másik lehetséges fordítása a "feltárás" vagy a "fény feltárása". A tudó nem egyéb, mint az ātmā, minek természete a "fény", mert az, aki fény áraszt, nem különbözik magától a fénytől (amit áraszt). Ezért, a tudás (fény) és a tudó (a fény adója) mindig ugyanaz a dolog. 

² Szanszkrit tanulóknak: A kifejezés: "kathamasya bandharūpatvam" szó szerinti jelentése "Hogy (katham) ez --azaz ennek-- (asya) az állapota az, aminek természete a kötelék?". Természetesen, ezt így nem tudtam lefordítani, oops! 

³ Māyāśakti (szó szerint mayikus erő) nem egyenlő a Māyātattva -val (vagy szimplán Māyā-val), a Trika által tanított univerzális megnyilvánulás hatodik kategóriájával. Nem bizony! Māyāśakti az Ő ereje, ami különbözőséget (dualitást) hoz létre ott, ahol örök egység van. Ezért, az Ő szívessége vagy prasāda-ja egyszerűen Māyāśakti visszavonása, ami feltárja a szunnyadó egységet. Tehát, ha valaki élvezi az Ő szívességét (Kegyelmét), az elme-szülte tudás soha nem fedheti be őt, mert az ilyen realizált számára még ez a fajta nyomorult tudás is fény. Szabadság és kötelék csupán Māyāśakti jelenlététől vagy nem-jelenlététől függ. Ilyen egyszerű! 

⁴ Kalā a hetedik tattva (princípium vagy kategória) az univerzális megnyilvánulásban. Kalā  természete a korlátolt cselekvőség. A "stb." által a szerző hallgatólagosan említi a többi tattva természetét is (a 8.tól a 36.-ig --föld--). A Kañcuka-k a tudatlanság burkai, míg a puryaṣṭaka a finom test, mely buddhi-ból (intellektus), ahaṅkāra-ból (egó) és közönséges elméből (manas) áll és az öt Tanmātra összessége (finom elemek, tattva 27-31). További információkért erről a témakörről, és hogy megérthesd a Tantrasadbhāva következő idézetét, olvasd el a Trika 4, Trika 5 és Trika 6 dokumentumokat. 

fel

 4. Aforizma

Ezért, hogy vége legyen ennek (a köteléknek) —

--A megnyilvánulás princípiumainak vagy a tattva-k-- részeinek eltűnését a testben --fizikai, finom és okozati-- (a kreatív kontempláció vagy Bhāvanā útján kell megvalósítani)||4||

Śarīra --szó szerint test-- (itt) a durva (testet) (jelenti), ami a nagy elemekből -- azaz tattva 32 - 36--, áll (valamint) a finom (testet), ami a puryaṣṭaka --azaz intellektus, egó, közönséges elme és a Tanmātra-k-- (és) a legmagasabb (testet) --azaz az okozati testet--, mely a Samanā-ban végződik --azaz a test, mely élet erőből és szubtilis elemekből áll a Samanā-ig, mely utóbbi (nem más, mint) Śakti vagy az Úr Ereje, mely önmagát gondolatként nyilvánítja meg a śūnya-tól vagy az üresség állapotától a 36. tattva-ig¹ --. Ebben a (śarīra-ban vagy testben), a a kalā-k (vagy) részek a tattva-k --princípiumok vagy kategóriák-- kezdve a föld elemmel --tattva 36-- (és) végződve Śiva-val. Ezen (részek) saját forrásukba való feloldódásán meditálni kell (vagy) (a minden tattva-nak az előzőbe való) eltűnésének Bhāvanā-jával --kreatív kontempláció-- vagy a felégetés gondolatainak módszerével (technikájával), stb ² . Ez nyújt hátteret (az aforizmához, hogy annak értelme teljes legyen |

Ez ki lett fejtve a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban :

"A törekvőnek úgy kell gondolkodnia fokozatosan --azaz lépésről lépésre-- az egész (univerzumról) ami Bhuvanādhvā-ként ³ ,stb. jelenik meg, hogy megmarad a durvában, finomban és okozati-ban --azaz egyiket a másikba olvasztva fokozatosan--, amíg végül az elme feloldódása (következik be)"||

Valamint :

"A törekvőnek azt kell imaginálnia, hogy saját testét felégeti Kālāgni , mely a jobb nagylábujjból emelkedik fel. Végül a Śānta --szó szerint a Békés, azaz Śiva-- fénye feltárul ⁴ "||

Az ilyen (feloldódás leírása) minden Āgama-ban --kinyilvánított szöveg-- jelen van |

Ezért, a Tiszteletreméltó Pūrvaśāstra-ban --azaz a Mālinīvijayatantra-ban--, Dhyāna  , stb. úgy nevezett, mint Āṇava --azaz ami az Āṇavopāya-hoz tartozik-- :

"A teljes beolvadás az egyén esszenciális természetébe, ami az Uccāra, Karaṇa, Dhyāna, Varṇa  és Sthānakalpanā  módszereivel történik, úgy ismert, mint Āṇava  ⁵ "||
(Lásd Mālinīvijaya II,21)

Ezek (a módszerek) --azaz az Āṇavopāya módszerei--, mivel durva természetűek, nincsenek összefoglalva a Spandaśāstra-kban --azaz a Spandakārikā-kban--, ami a Śāktopāya-t tárja fel --röviden, a Spandaśāstra a Śāktopāya-val foglalkozik--|

Mindazonáltal, bármi ami itt megtalálható és a Śāktopāya-hoz, stb. tartozik, összegző céllal (van jelen), hogy még ebben (a kontextusban is) egybehangzóvá tegyük (az Āṇavopāya-val) a könyvből (könyvet), ami a spanda-val foglalkozik --azaz a Spandakārikā-kból származó idézetekkel-- és, hogy egy kicsit   (még a későbbiekben is) egybehangzó legyen ||4||

¹ A Samanā-val kapcsolatos további információkért, olvasd el az utolsó három szintet a Meditation 6 dokumentumot. 

² A tattvak egymásba oldódásának kreatív kontemplációjához (egyfajta vizuális imagináció) a gyakorlónak először teljes tudásra van szüksége a tattva rendszerről, amit a Trika megformált: Tattva Táblázat. A módszer, ami elégetést használ, ki van fejtve itt, miközben az Āṇavopāya-hoz tartozó Dhyāna-t elemzem. 

³ Olvasd el a Hat Folyamatról szóló tanulmányomat, hogy teljesen megértsd ezt a témakört. 

⁴ A "Śānta" kifejezés azt is jelenti "Béke". Tehát van egy csavar a fordításban. De, természetesen a Legmagasabb Úr szintén ez a Béke. Továbbá, a Vijñānabhairava néhány verziójában, a végső szakasz változik  "prajāyate"-ról (felemelkedik)"" - "tadā bhavet" (majd, megjelenik). Ezért, a fordítás csavart mutat újra: "Majd, végül a Béke felvillanása jelenik meg". Nos itt van…nem akarsz fordító lenni ezek után, haha. Viccet félretéve, néha, akár egy órát is képes vagyok egyetlen kifejezés legjobb/legpontosabb fordításán elmélkedni. Néhány furcsa szakasz órákat igényel, nem azért mert nem értem a jelentését azonnal, (Szanszkritot olvasni az én esetemben könnyű…nos, általában legalábbis, mert néha a szöveg annyira rémálom, hogy megragadok egy időre), hanem azért, mert szeretnék a lehető legpontosabb és szó szerinti lenni, úgy, hogy közben az olvasó meg is értsen. Így, ez nem csupán szótárazásról szól és…óh atyám!, rögtön megkapod a pontos fordítást varázslatos módon. Ugye?

Az elsődleges probléma ezzel az, hogy minden kifejezés tonnányi lehetséges jelentést takarhat, különböző kontextusoktól függően, és általában csak egyet kell kiválasztanod. Más jelentések nem találhatók meg az "átlagos" szótárakban, és ezért más forrásokban kell keresned (pl.: Szanszkrit kommentárokban és hasonlók). Más esetben a rendkívül bonyolult passzusok fordításai isteni kinyilatkoztatásból kell, hogy jöjjenek, különben a fordító megakad és egy lépést sem képes tovább menni. Ezért az ismétlődő dicsőítések az Úr felé, kiengesztelik Őt és a Kegyelmes végül megadja a fordítást, ám a legtöbb esetben ez csupán az Ő ahaitukī karuṇā -ja avagy indokolatlan könyörületessége. Úgy értem, csupán merő könyörületességből, Ő megvilágítja a titkos jelentést, Saját Lényének mélységéből és az feltárul az "aktuális" fordító elméjében. Ez a Śānta fénye, ez a Béke villanása, miképp különösen a fenti Vijñānabhairava lehetséges fordításai. Végül, minden csupán az Ő munkája és tehetsége. Ezek az Ő szövegei szintén. Ezért, amikor fordítod ezt a szent nyelvet, az individualitásod elhomályosul,  és egyedül Ő marad. Nem meglepő ez, hiszen az Isteni Úr az Egyetlen itt! Akit úgy hívsz "te", az nem "te", hanem "Ő" mindig. 

⁵ Olvasd el a Meditation 4 és Meditation 5 tanulmányokat, hogy teljesen megértsd ezt. De olvasd el a Meditation 1 dokumentumot is, ami e hosszú témakör bevezetője. 

fel

 5. Aforizma

Így, miután kifejtette az āṇava módszert --azaz az Āṇavopāya-hoz tartozót--, (melyet) dhyāna-nak neveznek, (Śiva most) kifejti a prāṇāyāma-t, dhāraṇā-t, pratyāhāra-t és samādhi-t ¹ , mely kizárólag annak (a dhyāna-nak) elérésére és megtartására (szolgál) —

(A Yogī-nak elő kell idéznie) az (élet-energia) feloldódását a finom csatornákban, meghódítania a durva elemeket, visszavonnia (az elméjét) a durva elemekről (és) elkülönülnie --pṛthaktva-- a durva elemektől (szintén a kreatív kontempláció vagy Bhāvanā útján)||5||

"(Ezek a módszerek) a Bhāvanā --kreatív kontempláció-- útján kell, hogy eléressenek a Yogī által ", ez szükséges (az aforizmához, hogy annak értelme teljes legyen) |

A prāṇa-t, apāna-t, stb. szállító finom csatornákban (vagy) csövekben --suṣi-- folyó (élet-energia) saṁhāra-ja, az (élet-energia) egy helybe, azaz a középső finom csatornába   -vagyis a (Suṣumnā-ba)- való feloldódásának létrehozásából vagy eléréséből (áll), a prāṇa és apāna  eszközeinek módszerével, s természete az udāna tüze ² |

Ez tételezve van a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban :

"Belélegezni a bal (orrlyukon) keresztül kell (és) kilélegezni a jobb (orrlyukon) ³ . Ez a finom csatornák teljes megtisztítása és (ca.. ca) az út a Felszabaduláshoz --az a Suṣumnā-hoz--. A kilégzés, belégzés és megállítás --azaz a (légzés) megtartás-- aktusából, a prāṇāyāma-t úgy mondjuk hármas. Ezek (e három prāṇāyāma) természetesen közönségesek (és) külsők --mert a légzés kint van megtartva, nem a testben, miután a kilégzés megtörtént--. Habár (van) három, ami belső --mert a légzés belül van megtartva, nem pedig a testen kívül, miután a belégzés megtörtént--. A három belső (prāṇāyāma) gyakorlását (így) kell végezni : A belső (prāṇāyāma) által ki kell lélegezni (és) a belső által be kell lélegezni valójában. (Végül a belső által) a gyakorló eléri --szó szerint eléretik-- a rezzenéstelen megtartását a légzésnek "||
(Lásd Svacchandatantra, 7. paṭala  294-297. stanzák)

A durva elemek meghódítása (mint) föld, stb. (az) uralom elérése (felettük), a koncentráció vagy dhāraṇā módszere által ⁴ |

Ahogy az ki lett mondva ebben (a Svacchandatantra-ban) :

"Levegőhöz kapcsolódó koncentráció a nagy lábujjban, tűzhöz kapcsolódó a köldök közepén, földhöz kapcsolódó a torok tájékán, vízhez kapcsolódó annak székhelyével --azaz székhely vagy a koncentráció fókusza-- a nyelvcsapban, (és végül) koncentráció az éteren vagy téren a fej tetején.
(E koncentráció sorozatok) úgymond minden természetfeletti erő elérését hozzák ⁵ "|
(Lásd Svacchandatantra, 7. paṭala  299-300. stanzák)

Az elme visszavonása a durva elemektől pedig a pratyāhāra  |

Ez tételezve van ebben (a Svacchandatantra-ban) :

""(A nagyon fokozatos figyelése és visszatartása az élet-energiának a köldökben) a szívtől a köldök felé való átvezetése által és (figyelése és visszatartása) az elmének (a köldökben) az érzékektől és azok tárgyától (a köldök felé való visszavonás eszközével), a negyedik prāṇāyāma  (mely úgy ismert, mint) a rendkívül nyugodt (eléretik) valójában. Ez lett tanítva ⁶ "||
(Lásd Svacchandatantra, 7. paṭala  297. stanza)

Az élet-energia, szívtől a köldök felé való átvezetésén keresztül és ugyancsak az elme   (átvezetésén keresztül) afelé --azaz a köldök felé-- az érzékek tárgyaitól (a pratyāhāra vagy a visszavonás eszköze által). Ez a jelentés |

A durva elemektől való elkülönülés (felölti) a tiszta és független Tudatosság –azaz Śiva -- természetét, amit azok nem érinthetnek meg --azaz a durva elemek--|

Ez ki van mondva ebben (a Svacchandatantra-ban) :

"Óh istennő, miután fokozatosan átfúródik minden (granthi vagy csomó --szív, torok, stb.---) amik az Unmanā-ban végződnek, a (Svacchanda hatodik paṭala-jában vagy fejezetében) korábban említett tapasztalások által --melyek módszerekként működnek-- ; (mindezek) elhagyásával (a Yogī) eléri a (Legmagasabb) Szabadságot ⁷ "|
(Lásd Svacchandatantra, 7. paṭala 327. stanza)

Ez, ami korábban ki lett fejtve a (jelen szöveg) I,20-ban (1-20), azaz "(A felébredett Yogī további természetfeletti erői a:) a létező entitások (bhūta) összekapcsolása (sandhāna); szétválasztásuk (pṛthaktva) --azaz a létező entitásoké-- (bhūta) (és) mindennek (viśva) egyesítése (saṅghaṭṭāḥ) (amit tér is idő elválaszt)", erőfeszítés nélkül nyilvánul meg annak, aki belépett a Śāmbhavopāya-ba --az út, mely Śiva-hoz tartozik--|

De ez --azaz amit az I,20 leír-- törekvés útján kell, hogy eléressen az Āṇavopāya-ban --az út, mely a korlátolt individuumhoz tartozik--. Ez a különbség ||5||

¹ Ezek a kifejezések ugyanúgy értelmezendők, mint ahogy azokat Patañjali  definiálja Yogasūtra-jában a II,49-ben (prāṇāyāma) - III,1-ben (dhāraṇā) - II,54-ben, (pratyāhāra) - III,3-ban (samādhi), rendre. További szükséges információkért, olvasd el ezeket az aforizmákat az oldalon, mely az összes eredeti sūtra-t tartalmazza, azaz a Pātañjalayogasūtra-k, és azon, amelyik az Aṣṭāṅgayoga-t fejti ki. 

² Ez a hosszú témakör azzal foglalkozik, amit kifejtettem az Uccāra-ról a Meditation 4-ben. A prāṇa  (a kilégzéssel kiáradó élet-energia) és apāna  (a belégzéssel bejövő élet-energia) eszköze egyszerűen egy légzésmegállítás, ami az élet-energiát rábírja, hogy tovább haladjon a Suṣumnā felé (a középső vagy központi csatorna). Beszélek a Suṣumnā-ról a Meditation 6-ban is. Amikor a prāṇa és az apāna stabilizálódik a középső csatornában, az a samāna. Végül, ez a samāna feloldódik az udāna-ban, ezért utóbbit formálisan úgy nevezzük "tűz". Óh igen, olvasd el ezeket az oldalakat, kérlek, így nem kell egy végeláthatatlan megjegyzést írnom ide, lol. 

³ Annak ellenére, hogy a "savya" és az "apasavya" szó szerint azt jelenti "bal" és "jobb" rendre, úgy interpretáltam a "savyena" és "apasavyena" szavakat, mint ahogy Kṣemarāja  jelezte a Svacchandatantra kommentárjában, azaz a ragozhatatlan "jobbra" és "balra" kifejezésekként. Úgy kezdi a kommentárját a Svacchandatantra VII, 294-nél, hogy "" - "Savyena dakṣanāsāpathena recayedrecakaṁ kuryādapasavyena vāmena pūryeta vāyupūraṇaṁ kuryādityarthaḥ" - "Ki kell lélegezni - azaz gyakorolni kell a kilégzés aktusát-a savya-n keresztül --azaz a jobb orrlyukon keresztül--; (és) be kell lélegezni --azaz fel kell tölteni levegővel az apasavya-n keresztül-- azaz a bal orrlyukon keresztül-. Ez a jelentés". Most már érthető, ugye?

Emellett, mivel komoly ellentmondást láttam a Svacchandatantra itt idézett és eredeti stanzája között (valószínűleg gépelési hiba az átírás közben), úgy döntöttem, hogy beillesztem a Tiszteletreméltó Svacchandatantra eredeti stanzáit a Śivasūtravimarśinī szövegébe, hogy javítsam a hibát. Őrült vagyok? Igen, legalábbis ideiglenesen! Ezek a fordítások, tanulmányok és kifejtések könnyedén megőrjíthetnek bárkit, ebben biztos lehetsz, nem csupán azért, mert rendkívül bonyolult ezeket lefordítani és az intellektusom mindig 100%-on pörög órákon keresztül, de azért is, mert a szöveg a tanításokon kívül óriási erőket is tartalmaz, amik magukból a jelekből tárulnak fel. Nem tudom leírni a tapasztalatot szavak segítségével. Olyan ez, mint jelenlétében lenni valami elképesztően gyógyítónak és radioaktívnak egyaránt. Az emberek állandóan azt mondják, hogy ők Istent keresik (az egész univerzum abszolút Ura), de hidd el nekem, a legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy miről beszél. Ha egy korlátolt létező, mint olyan (azaz az Ő Kegyelme nélkül, speciális előkészítés/tréning nélkül, stb.) szembe találkozna az Úrral és az Ő Erejével, a fizikai teste nem élné túl a tapasztalást. A tapasztalás ereje annyira gyönyör teli, hogy gyökeréig pusztítja el az individualitásodat! Ezeket a szövegeket, amiket fordítok, Ő Maga írta és nagy bölcsek kommentálták. Ezért csordultig tele vannak az Ő Erejével és isteni misztériumokkal. Amikor valaki szembe kerül ezekkel, nagyon óvatosnak és tisztelettudónak kell lennie. 

⁴ A "dhāraṇā" kifejezést (koncentráció) úgy kell értelmezni, ahogy azt a bölcs Patañjali teszi a Yogasūtra-jában (III, 1). 

⁵ Kṣemarāja a Svacchandatantra e két stanzáját nagy alapossággal kommentálja, megadván a gyakorlásuk pontos módszerét. Mindenesetre, az olvasó számára az a tanács, hogy ezeket ne tanulmányozza, nehogy elérje az összes természetfeletti erőt a folyamat által! Istenem, nem akarod ezeket a természetfeletti erőket, ebben biztos lehetsz. Ahogy azt a kimagasló bölcs Patañjali írja az ismert Yogasūtra-kban (III,37):

"" - "Te samādhāvupasargā vyutthāne siddhayaḥ" - "Ezek (a természetfeletti erők) akadályok a Samādhi-ban, (de) eredmények a Vyutthāna-ban --azaz a tudatosság hétköznapi állapotában, amikor az elme fluktuál--".

Tehát, amíg ezek a természetfeletti erők valódi eredmények annak, akinek  célja a tudatosság hétköznapi állapotában maradni, amikor is az elme szüntelen jár, addig átok azoknak, akik a Tökéletes Koncentrációban (Samādhi) akarnak maradni és végül elérni a Felszabadulást

OK, vissza a témakörhöz. Kṣemarāja, e két Svacchandatantra stanza kommentárjának első paragrafusa még érthetőbbé teszi a fordításomat, úgy gondolom:

"" - "Pādadeśe tiryaggateḥ nābhau jāṭharāgneḥ kaṇṭhe sthitipade dharaṇyā ghaṇṭikāyāṁ rasasya brahmarandhre ca vyomnaḥ sadbhāvāttathaiva dhāraṇā uktāḥ|" - "A koncentrációk ilyen módon vannak leírva: Azon, ami vízszintesen mozog --a levegő jelzője-- a láb területén; a has-tűzön a köldökben; a földön --minek állapota a szilárd állás-- a torokban; a vízen a nyelvcsapban; és, hasonlóképpen, az éteren vagy téren -ami (az egyén) valódi Létezője- a Brahmarandhra-ban --azaz a Sahasrāracakra központi lyukában, a fej tetjén--".

Óh remek, most már tiszta, ugye? Ha itt egy újabb szóról szóra fordítást vártál ebben a megjegyzésben, akkor őrültebb vagy, mint én, haha. Ne aggódj, a fordítás helyes. Csak bízz bennem most. Nos, ellenőrizheted egy szótárban, ha a Szanszkrit tudásod elég ahhoz, hogy ezt megtedd. A szóról szóra fordítások nagyon jók, de rendkívül időigényesek is. Ezért nem használom ezt a kifejtő megjegyzésekben.

Természetesen, a levegő, has-tűz, föld, víz és éter/tér a jól ismert Mahābhūta-k (szó szerint durva elemek), azaz a tattva-k 32-től 36-ig az univerzális megnyilvánulás sémája szerint, a Trika rendszerében. 

⁶ Óh igen, hogy megérthesd miért fordítottam úgy a Svacchandatantra stanzáját, ahogy azt tettem, el kell olvasnod Kṣemarāja teljes kommentárját ehhez a stanzához. Ez a témakör nagyon bonyolult, de a szavai feloldanak minden aggályt. Mindenesetre, a teljes kommentár, amit Kṣemarāja komponált a Svacchandatantra-hoz, Svacchandoddyota néven ismert. Ez 15 paṭala-t vagy fejezetet tartalmaz, és a tudósok tudják, hogy ezeknek Kṣemarāja volt a szerzője az elejétől kezdve, amikor is a bölcs leírja az ötödik versszakot a könyv bevezetőjében:"" - "Kṣemarājo vivṛṇute śrīsvacchandanayaṁ manāk||5||" - "Kṣemarāja némileg kifejti a Tiszteletreméltó Svacchandatantra doktrínáját". Igen a manāk szó jelentése ellenére (némileg, picit, kis mértékben), ez valamiféle viccnek tűnik, mégis igaza van más Szanszkrit tudósokhoz és bölcsekhez képest, de nem a mi tekintetünkben, nyilván. Mindenesetre, látván a mélységét és spiritualitását a Tiszteletreméltó  Svacchandatantra által adott tanításoknak, igen, a bölcs valójában tömörít (kb.: 2000 oldalon keresztül, nem viccelek). Természetesen, egy nyugati elme számára, ami állandóan csak összefoglalásokat olvas, ez a kommentár rendkívül terjedelmesnek tűnik, de csak tűnik… próbáljunk optimisták lenni, kérlek, lol. Elnézést, Uram, de kissé szarkasztikusnak kell lennem itt és elsütnöm pár poént különben meghalok, miközben a kezemben tartom a tömör Svacchandoddyota-t ebben a pillanatban. Igen, itt van előttem ebben a pillanatban, barátom. A tanítások és bölcsességek mértéke, amit ez a könyv tartalmaz, egyszerűen elképesztő. Egyetlen emberi lény sem "értheti" meg maradéktalanul ezt a könyvet egész élete alatt sem, de az Ő Isteni Szívességével minden lehetséges, tudod

Térjünk most vissza a "bevezető" kommentárjához a VII, 297-nél (7. fejezet, 294. stanza). Emlékezz, hogy a Svacchandatantra előző stanzája (a 294.) már le van fordítva fentebb [lásd "Belélegezni (pūryeta) a bal (orrlyukon) keresztül kell (apasavyena) (és) kilélegezni (virecayet) a jobb (orrlyukon)…(Végül a belső által) a gyakorló eléri --szó szerint eléretik-- (kṛtvā) a rezzenéstelen (niṣkampam) megtartását a légzésnek (kumbhakam... iti)."]. Tehát, a technika, amit Kṣemarāja kommentált, a légzés rezzenéstelen megtartásától kezdődik. Nézd meg a VII,297-et felül, hogy megértsd a kommentár jelentését:

"" - "Niṣkampakumbhakānantaraṁ hṛdayasañcārāditi śanaiḥ śanairhṛdayādadhaḥsañcārayuktyā prāṇaṁ nābhyāmeva niyamyetyarthāttathā mana indriyagocarāditi tatpratyāhārayuktyā nābhyāmeva mano niyamya manoniyamapūrvakaṁ prāṇaṁ nābhau niyacchataḥ supraśāntaḥ prāṇāyāmo bhavati||297||" - "(Ez a prāṇāyāma) közvetlenül a légzés rezzenéstelen megtartása után (jön). (A stanzában,) 'hṛdayasañcārāt' valójában azt jelenti 'Megtartva és figyelve nagyon fokozatosan az élet-energiát a köldökben az átvezetés eszköze által --azaz az élet-energia átvezetésével-- a szívtől lefelé --azaz le a köldökig--'. Így ugyancsak 'mana indriyagocarāt' (azt jelenti) megtartva és figyelve az elmét a köldökben az arról --azaz az érzékek tárgyairól-- való visszavonás eszköze által (a köldök felé). Az élet-energia, köldökben való megtartása és figyelése által, az elme (ugyanitt) való megtartásával és figyelésével együtt, a prāṇāyāma, (melynek neve) supraśānta --nagyon nyugodt-- eléretik||297||"

Ez a negyedik prāṇāyāma, mert az előző hármat követi: kilégzés, belégzés és a légzés megtartása. Most már érted, hogy miért úgy fordítottam a fenti stanzát, ahogy. 

⁷ A "lakṣaṇa" szó jelentése "jel, attribútum, karakterisztika, stb.". Tehát, "lakṣaṇaiḥ" azt jelenti "jel, attribútum, karakterisztika, stb. által". Mindenesetre, a bölcs Kṣemarāja így fejti ki a "lakṣaṇaiḥ" jelentését a Svacchandatantra stanzájának kommentárjában:

"" - "Lakṣaṇairiti praṇavādhikāroktairanubhavairyujyata iti śeṣaḥ" -"(A szó") lakṣaṇaiḥ

Tehát, a teljes jelentés, hogy a Yogī képes átfúrni az összes granthi-t (csomó), stb. egészen az Unmanā-ig, mivel lénye felruházott az összes állomáshoz tartozó különböző állapotok tapasztalatával. Ezek a tapasztalatok említve vannak a Svacchandatantra ezen fejezetében és a Legmagasabb Lélek elérésének módszereiként működnek. Írtam erről egy tanulmányt a " Praṇava útja" címmel a Meditation 6 dokumentumban. 

fel

 6. Aforizma

Így, a természetfeletti erők - melyek (a Legfelsőbb Én által megnyilvánítottak) különböző valóságokból állnak -, amik a test megtisztítása, a durva elemek megtisztítása, Prāṇāyāma, Pratyāhāra-, Dhāraṇā, Dhyāna és Samādhi által (jönnek létre), megnyilvánulnak a moha --azaz Māyā-- elfedése miatt, és nem a (Legmagasabb) Princípium tudása révén --ami nem egyszerű tattva vagy megnyilvánult valóság, hanem az egyén valódi Létezője--. (A Śivasūtra-k szerzője, azaz Śiva,) azt mondja -

A természetfeletti erők, Māyā vagy Tudatlanság
(által okozott) elfedés miatt (jelennek meg)||6||

Moha az, ami elkápráztat, azaz Māyā --tudatlanság--. A (Moha) által kiterjesztett elfedés miatt, a természetfeletti erők megjelennek, az említett dhāraṇā, stb. fokozatai által, ami --azaz a természetfeletti erő-- a különböző valóságok élvezetének formájában nyilvánul meg |

Habár, (ez a természetfeletti erő) nem jelenti a Legmagasabb Princípium megnyilvánulását |

Ez deklarálva van a Tiszteletreméltó Lakṣmīkaulārṇava-ban :

"Isten, a legfőbb Úr, aki Önmagától létező   (és) (előző) születések fennmaradó lenyomataitól mentes --azaz Isten nincs a Karma (ok és okozat) törvénye alá rendelve--, (Saját Māyāśakti-ja által) megrészegülve, nem látja Śiva-t, aki bármilyen gondolat nélküli, aki a Legmagasabb Székhely, aki kezdettelen és végtelen (és) aki minden létező szeme előtt jelen van ¹ "|

Mindazonáltal annak, akinek káprázata eloszlott :

"Az élet-energiához való folyamodás által, ami középen van --azaz udāna--, a prāṇa és apāna  járatai között, és (ezután) a Tudás Erejéhez   való folyamodás által ; majd maga megszilárdulván ebben (a Tudás Erejében), (a Yogī-nak) (itt) kell helyet   foglalnia ² .

Mert a Legmagasabb Spanda vagy Vibráció --azaz Śakti--, ami túl van a finom (prāṇāyāma-n), az élet-energia durva állapotának, stb. --azaz a durva prāṇāyāma, mely belégzésből, kilégzésből és a légzés megtartásából áll-- feladása után éretik el, majd a finom (prāṇāyāma) (feladása után), ami belső --azaz amit az udāna felemelkedése jelöl a Suṣumnā-n belül--, (végül) a Prāṇāyāma --azaz a Legmagasabb Spanda vagy Vibráció--   melyből (a Yogī) nem esik ki újra, úgy ismert (mint a legkiválóbb) ³ .

Miután ez a hang-mint-olyan, stb. kondíció --azaz az öt Tanmātra vagy finom elem, tattva 27-31-- a Prakṛti --tattva 13-- minőségei (révén jönnek létre), az elme által tapasztalt, ennek feladásával --e kondíció vagy állapot feladásával--, (a Yogī) belép eme Legmagasabb Állapotba vagy Székhelybe, a gondolatmentes Tudatosság mentális megragadása által ⁴ . Ezt úgy nevezik Pratyāhāra --visszavonás--, mely elvágja a transzmigrációs létezés --Saṁsāra-- hurkát .

Meghaladván a gondolat jellegét (és) a legmagasabb, mindent átható (Valóságon) meditálva - ami nem meditálható --azaz nem lehet meditáció tárgya-- - mint az egyén saját Fénye - ami alkalmas a meditációra —⁵ , azt --az említett aktust-- a bölcs Dhyāna vagy meditációként ismeri .

Dhāraṇā vagy koncentráció (akkor történik, amikor) a Legmagasabb Létező szüntelen meg van tartva (a tudatosságban) általa --azaz a Yogī által--. Ez a koncentráció úgy ismert, mint ami képes feloldani az újjászületés kötelékét .

Ebben a világban, az azonosság gondolata az 'Én (vagyok) Śiva ','Én (vagyok) az Egy, második nélkül ' (formájában), (minden) létező tekintetében, (mely) önmaga ként (és) másokként jelenik meg, úgy ismert, mint a legmagasabb Samādhi vagy tökéletes koncentráció "||

(Ezért), a (fentebb) definiált Nagy-Tiszteletreméltó Mṛtyujit --azaz Netratantra-- tanítása szerint, a Dhāraṇā, stb. által, a Legmagasabb Princípiumba való olvadás is biztosan megtörténik és nem (csupán) a korlátolt természetfeletti erők (elérése)||6||

¹ Ha azt hiszed, hogy a szöveg valami más Istenről beszél, mint Te Magad, akkor nem értelmezed helyesen. Ez Te vagy, (A valódi Éned, nem az egód, mint John, Juan, stb.) aki önmagától létező és nem uralt a Karma törvénye által. Ez Te vagy, aki saját magad mayikus ereje által káprázol (ami dualitást nyilvánít meg), s ki nem tapasztalja Śiva-t (esszenciális természetedet), s ki minden gondolattól mentes, aki a legmagasabb Székhely vagy Állapot, aki kezdettelen és végtelen, és aki jelen van minden létező szeme előtt, s aki nyilvánvaló mindenki számára. Nem számít milyen nagy Trika tudós vagy, ha nem érted meg, hogy esszenciálisan Isten vagy, soha nem fogod megérteni a Trika-t valójában. Még ezen az úton is (azaz az Āṇavopāya-n), melyben a korlátolt létező nézőpontja érvényesül leginkább és a hívő-Úr, kötelék-Felszabadulás, és hasonlók igazi magaslatainak fénnyel teli játéka, nem veszítheted szem elől a Valóságot soha. 

² Az Udāna a Suṣumnā-ban (a központi finom csatorna) fut. Emellett, az apāna megfelel az Iḍā-nak és a prāṇa a Piṅgalā-nak. Ezért a szöveg azt mondja, hogy Udāna a középső, a prāṇa és az apāna között, mivel a Suṣumnā a két járat (nāḍī-k vagy finom csatornák) közt húzódik, melyeket Piṅgalā -nak és Iḍā-nak nevezünk. Mivel az Udāna emelkedik, az élet-energia állapota feloldódik és az Tudás Erejévé (Jñānaśakti) fejlődik a Cit vagy tiszta Tudatosság (Śiva) feltárulása miatt. Végül a Yogī-nak itt kell helyet foglalnia, a Jñānaśakti-ban. 

³ A durva prāṇāyāma egyszerűen kilégzés, belégzés és a légzés megtartása. A finom prāṇāyāma az udāna , Suṣumnā-ban való felemelkedéséhez tartozik. Amikor az Udāna a Tudás Erejévé fejlődik és végül a Yogī megszilárdul a Legmagasabb Spanda-ban vagy Vibrációban, eléri a legkiválóbb prāṇāyāma-t. Ez a fenséges prāṇāyāma túl van a finom prāṇāyāma-n is és nem úgy értendő, mint egyszerű élet-energia (prāṇa) visszatartás vagy kontrollálás (āyāma), hanem mint feloldódása az élet-energiának, ami a durva és finom prāṇāyāma formák változataiban van jelen, azaz a prāṇa-ban (kilégzés), apāna-ban (belégzés) samāna-ban (megtartás) és udāna-ban. A Legmagasabb Spanda vagy Vibráció nem egyéb, mint Śakti (Az Úr Ereje), a Forrása minden élet-energiának. Tehát nem meglepő, hogy a legjobb prāṇāyāma az az állapot, ahol minden élet-energia vagy prāṇa visszatér Belé (Śakti-ba) végül

Nem esik vissza a Yogī, hiszen elérte Śakti-t, aki elválaszthatatlan az Ő Úr Śiva-jától. Így, a nagy Yogī, aki teljesen realizálja azonosságát a Cit vagy tiszta Tudatossággal (azaz Śiva-val), soha nem tér vissza a tudatosság közönséges állapotába, azaz nem tér vissza a szenvedésbe soha többé. OK, ez most elég. 

⁴ A "sva-cetasā" kifejezés ebben a kontextusban nem azt jelenti, hogy "saját elméje által", hanem"" - "avikalpasaṁvitparamārśanena" vagy "a gondolatoktól mentes (avikalpa) Tudatosság (saṁvid) mentális megragadása (paramārśanena) által". Más szavakkal, a Yogī-nak a Legmagasabb Állapotba teljes Én-tudatossággal kell belépnie. Ez a jelentés. 

⁵ Ebben a kontextusban a "svasaṁvedyam" azt jelenti"" - "svaprakāśam"(az egyén saját Fénye), és "dhyeyam" pedig "" - "dhyānārham"vagy "alkalmas a meditációra". Látszólag ellentmondás van a kifejezések közt, hiszen hogyan meditálhat valaki a legmagasabb, mindent átható Valóságon, ami nem meditálható? Ezért a " dhyeyaṁ svasaṁvedyam" kifejezés került mellé. Röviden, a Legmagasabb Én nem meditálható, mert Ő nem egy meditációs tárgy, hanem a Legmagasabb Szubjektum mindenkiben. Ám lehetséges meditálni Rajta, mint az egyén saját Fénye, azaz realizálni azt, hogy az egyén nem más, mint Ő. A kifejezés "dhyātvā" (meditált) itt úgy értelmezendő, mint"" - "vimṛśya" (realizált, tudatossá vált, éberré vált). Ebben az értelemben, annak ellenére, hogy nem lehetséges meditálni a Legmagasabb Úron, mint objektum, a Yogī realizálni tudja belső azonosságát Vele. Most már a jelentés tiszta. 

fel

 7. Aforizma

(Śiva) ezt --szó szerint azt-- mondta (amikor a Moha vagy káprázat legyőzetik)-

(A Yogī eléri) a Természetes Tudás uralmát, Māyā vagy Tudatlanság mindent átható meghódításán keresztül||7||

Mohajayāt  (azt jelenti) Māyā  meghódításán keresztül, aminek természete --azaz Māyā-nak-- a kötelék (léte), ami a Samanā-ban végződik (és) a primordiális tudatlanságból áll ¹ |

Miféle (meghódításon) keresztül ? Azon a fajta (meghódításon vagy győzelmen) keresztül, minek ābhoga-ja (vagy) kiterjedése ananta vagy végtelen --kötetlen--, azaz ami kiterjed a (múltbéli tettek) fennmaradó lenyomatainak megszűnéséig ² |

(Tehát,) jelen van az uralom vagy győzelem, (más szavakkal,) a Természetes Tudás elérése, minek természete a (Svacchandatantra következő részletében van) definiálva :

"Ő elhozza az (Úr) kezdettelen karakterisztikájának vizsgálatát --azaz Az Ő Abszolút Szabadságát vagy Svātantrya-t--, stb. ³ "||
(Lásd Svacchandatantra IV,396)

(A Természetes Tudás elérése kifejthető) még az Āṇavopāya (kontextusában is), mivel az --azaz az Āṇavopāya-- úgymond a Śāktopāya-ban végződik |

Tehát, a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban, így kezdve :

"Óh kedves ! a kötelékek véget nem érő hálója   (van jelen) egészen a Samanā-ig "||
(Lásd Svacchandatantra IV, 432)

(és így végződve:)

"A hurkokkal --azaz kötelékekkel-- való önazonosítás eldobása után, az egyén saját esszenciális természetének látása (következik be). Ez az Ātmavyāpti --szó szerint jelen lenni az Én-ben--⁴ . A Śivavyāpti --szó szerint jelen lenni Śiva-ban-- ettől --azaz az Ātmavyāpti-tól-- eltérő módon (történik). Az artha-k --vágyott objektumok, azaz célok-- azok, miknek karakterisztikája mindentudás, stb. Amikor (a Yogī) kontemplál (önmagában, ezen artha-kon), úgy, mint aki (mindent) áthat, az a Śivavyāpti , ami az oka vagy módja a Caitanya (feltárulásának) (egészen a Svātantrya-ig vagy a Legmagasabb Úr Abszolút Szabadságáig)⁵ "||
(Lásd IV, 434-435, Svacchandatantra)

(így) e könyv szerint --azaz a Svacchandatantra szerint--, ez úgymond a Sahajavidyā --Természetes Tudás-- elérése, minek természete a Śivavyāpti --jelenlét Śiva-ban--, (mely elősegíti) az Unmanā-t-- Śiva állapota, csordultig tele az Ő Abszolút Szabadságával--, a moha vagy Māyā  meghódításán keresztül, ami az Ātmavyāpti-ig vagy az Én-ben lévő jelenlétig terjed --más szavakkal, az Ātmavyāpti megjelenésekor Māyā véget ér--|

Ez ki van mondva ebben (a szövegben) --azaz a Svacchandatantra-ban--:

"Ezért, az Ātmatattva --szó szerint az Én princípiuma, azaz Ātmavyāpti vagy az Én-ben való jelenlét-- eldobásával, a (Yogī-nak) a Vidyātattva-hoz --szó szerint az isteni tudás princípiuma-- kell ragaszkodnia. Ezt (Vidyā vagy isteni tudás) Unmanā-ként -- Śiva állapota-- kell tudni valójában. A Manas -- szó szerint elme, azaz az állapot, ahol az elme működik-- úgymond egy érzet vagy vágy. (S az ilyen) érzet vagy vágy olyan tudás, ami fokozatosan (nyilvánul meg), míg az Unmanā --a Legmagasabb Állapot, mely elmétől mentes-- egyidejűleg (azaz fokozat nélkül) (történik meg) (és) stabil --azaz örökké tart--. Ezért, miután nincs más, Ő kétségkívül a Legmagasabb Vidyā --isteni tudás--. Itt --amikor a Legmagasabb Vidyā feltárul-- (a Yogī) valójában eléri a legmagasabb minőségeket, mint mindentudás, stb., azonnal. (1) Ő (az Úr) kezdettelen karakterisztikájának --az Ő Abszolút Szabadságának vagy Svātantrya-nak-- vizsgálatát (megismerését) adja ; (2) A Legmagasabb Én tapasztalatát/megértését adja ; (és) (3) kizárja azt, ami nem a Legmagasabb Én állapota ; mindezek miatt, Őt úgy nevezzük 'Vidyā'. Megszilárdulva itt --az elme mentes állapotban (unmanā), azaz a Legmagasabb Én-ben--, Ő megnyilvánítja a Legmagasabb Fényt --azaz az Úr Fényét--, a Legmagasabb Okot "||
(Lásd IV. 393-397, Svacchandatantra)

||7||

¹ A Samanā a Śakti vagy az Úr Ereje, ami gondolatként mutatja magát az ürességtől vagy śūnya-tól a 36. tattva-ig. További információkért a Samanā-val kapcsolatosan, olvasd el az utolsó három szintet a Meditation 6 tanulmányban. 

² Egy végtelen kiterjedés, azaz mindent átható. Ezért a fordításom az aforizmában : jayāt anantābhogāt - egy mindent átható győzelmen keresztül. A Saṁskāra-k a múltbéli karma-k vagy tettek fennmaradó lenyomatai. Mindezen lenyomatok összessége az egó. Tehát, amikor ez az összesség feloldásra kerül, az egyén individualitásának vége és egyedül az Úr marad saját Én-ed formájában (Te Magad!). 

³ A bölcs Kṣemarāja már idézte az egész stanzát korábban az első Fejezet 21. aforizmájában. Mindenesetre, most újra idézi az aforizma jelen kommentárjában. 

⁴ Ez a Végső Felszabadulás első állomása a Trika szerint. A kötelékek nem egyebek, mint minden korlát, azaz a Kañcuka-k, egó, elme, test, stb. Amikor valaki tapasztalja belső Énjét vagy esszenciális természetét, mint Jñāna vagy Tudás, bármiféle Kriyā vagy aktivitás nélkül, az az Ātmavyāpti vagy az Énben való jelenlét (azaz elhatárolhatatlan jelenléte az Énnek a Yogī-ban). Ebben az esetben az Én a minden mástól elhatárolódó Szemlélőként tapasztalt (kerül tapasztalásra). Miképp a bölcs Kṣemarāja kifejti jelen Svacchandatantra stanza kommentárjában:"" - "... svarūpaṁ pāsottīrṇacinmātratvaṁ yad..." - "... (A kifejezés) svarūpa (a stanzában) az, ami csupán Tudatosságból áll, ami feloldja a hurkokat vagy kötelékeket…".

Emellett, az "avalokana" kifejezés, bár szó szerint azt jelenti "megtartani, látni, stb.", Kṣemarāja szerint ez "" - "ātmatvenābhimanana" - "(valamit) önmagadnak gondolni". Ezért fordítottam az "avalokana" szót "azonosításnak". Ez a tisztázás segít megérteni, hogy miért fordítottam ezt ilyen módon, különösen azoknak, akik mélységében tanulmányozzák a Szanszkritot. A Svacchandatantra tele van "látszólagos" ellentmondásokkal, mintha a szerző nem követné a merev nyelvtani szabályokat. Ezért, a fordítónak el kell olvasnia Kṣemarāja nyelvtani kommentárját (azaz a Svacchandoddyota-t), mivel ő a tradícióhoz tartozik, következésképpen ismeri nagyon sok homályos kifejezés és kifejtés titkos jelentését a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban. Egyébként, a Svacchandoddyota az egyetlen kommentár a Svacchandatantra-hoz. Létezett egy másik egy másik kommentártól, de az a századok során elveszett

Ezen kívül, és most főleg a Szanszkrit tanulóknak címezve: A Svacchandatantra egy ékes példája a teória vs. gyakorlat problémának, úgy értem, tanulmányozhatod az egész nyelvtani rendszert, de amikor "valódi" szöveggel találkozol, nem tudod lefordítani. Miért? Mert azok nem követik a nyelvtani teóriát, akár azért, mert hibák léptek fel az átírás során, vagy akár azért, mert a szerző furcsa módon rejtette el a titkos jelentéseket, vagy a stílus nagyon régi, vagy egyszerűen csak a versmérték megkövetelt bizonyos csavarokat az írás, komponálás során. Ezért nem szeretek Szanszkrit nyelvet tanítani példákon keresztül, mint "Ez egy doboz, Ez az én macskám" és hasonlók, mintha a Szanszkrit angol vagy spanyol, stb. nyelv lenne. Felesleges, ám kikerülhetetlen, amikor valaki kezdőknek tanít Szanszkritot, mert a tanítvány azt hiszi, hogy a valódi szövegek követik majd ezt a logikai mintát minden esetben. Ez az oka annak, hogy nagyon sok haladó Szanszkrit tanuló abszolút képtelen "önmagától" fordítani első nekifutásra egy valódi szöveget, a hatalmas nyelvtani tudása ellenére. 

⁵ Szanszkrit tanulóknak: A "Sārvajñyādiguṇā ye'rthā vyāpakānbhāvayedyadā" szöveg furcsának tűnik, mert a "tān" szó [többes számú, tárgyas esete a tad (f.) szónak] hiányzik. Tehát, látszólag nincs kapcsolat a "Sārvajñyādiguṇā ye'rthāḥ" és a "vyāpakān" között, miután az előbbi többes számú alanyeseti, míg utóbbi többes számú tárgyas eset. Most, a halandók számára (lol!): Néhány pontot alaposan tisztáznom kell, hogy megértsd, miért úgy fordítottam a stanza-t, ahogy. Hogy ezt megtehessem, lefordítom Kṣemarāja teljes kommentárját, a Svacchandatantra ezen két sorához "Sārvajñyādiguṇā ye'rthā vyāpakānbhāvayedyadā| Śivavyāptirbhavatyeṣā caitanye heturūpiṇī||" az ő Svacchandoddyota-jában:

"" - "Ye vakṣyamāṇāḥ sarvajñatvasarvakartṛtvādiguṇā dharmāḥ paramopādeyatvenārthyamānatvādarthāstānvyāpakāniti aśeṣamantarabhedena kroḍīkurvato yadā svātmani bhāvayettadā tadbhāvanāpariniṣpattirātmanaḥ śivavyāptiḥ sā ca bhāvake caitanye heturūpiṇī prayojikā tatprasādādeva śuddhātmanastadbhāvanāprarūḍheḥ||435||" - "Az artha-k --vágyott objektumok--, amiket később tanulmányozunk, azok, melyek guṇa-ja vagy karakterisztikája a mindentudás, mindenhatóság, stb. mivel ezek a legkiválóbbként értelmezhetők. Amikor (a nagy Yogī) kontemplál, saját Létezésén --azaz önmagában--, ezeken (az artha-kon), mint (mindent) "átható", azaz átölelve mindent belső non-dualitással, akkor a kontemplációjának tökéletesedése az ő Śivavyāpti-ja (jelenlét Śiva-ban, a Legmagasabb Úrban). Ez (a Śivavyāpti) az oka vagy módja a Caitanya --Tudatosság-- kifejlődésének a tiszta-elméjű Yogī-ban, aki elérte ezt a kontemplációt kizárólag az Ő Szívességén keresztül".

Most egy rövid kifejtés a bölcs mondanivalójáról: Míg először az Ātmavyāpti-ban a nagy Yogī megtapasztalja esszenciális természetét, mint csupán Jñāna vagy Tudás, mely teljesen Kriyā vagy aktivitás híján van, akkor ezután az artha-k, mint mindentudás, mindenhatóság, stb. úgy kerülnek kontemplációra, mint ami áthat vagy átölel mindent a belső non-dualitással. Röviden, a mindentudás, mindenhatóság, stb. erői mindenre kivetülnek, és az egész folyamat a Yogī-ban azt eredményezi, hogy mindenben egységet lát. Az Én nem minden mástól elszeparáltan látszik immáron, hanem ezzel ellentétben, a Yogī realizálja, hogy Énje, a Legmagasabb Úr (Śiva) és következésképpen az egész univerzum.

Mindenesetre a folyamatban vannak fázisok. A Śivavyāpti első jele a Kramamudrā. Ebben a Mudrā-ban (pecsét) fokozatosság van jelen (krama). Hogyan? A Yogī nem képes megállítani a szemének kinyílását és becsukódását. Amikor a szem csukva van, a belső Ént tapasztalja, és amikor kinyílik, az egész univerzumot ezen Éntől áthatottan látja. Ez a folyamat egy ideig tart és teljes mértékben az Úr által kontrollált (azaz egó nem képes arra, hogy ilyet véghezvigyen). Mindazonáltal, a Kramamudrā megjelenése és az ebből következő realizáció, miszerint minden a Legmagasabb Én még nem Végső Felszabadulás a Trika szerint. A Végső Felszabadulás kizárólag akkor történik meg, amikor a Yogī eléri az Úr Abszolút Szabadságát (Svātantrya vagy Svācchandya). Ebben az értelemben, a Śivavyāpti a "" - "bhāvake caitanye heturūpiṇī prayojikā", vagyis az "oka vagy módja a Caitanya --Tudatosság--  kifejlődésének. Kifejlődése? Mivé? Az Abszolút Szabadsággá! Mindent egybevéve, a Śivavyāpti a Végső Felszabaduláshoz vezet valójában. Ez pedig egy tiszta-elméjű személy számára adatik meg, aki elérte ezt a fajta kontemplációt. És természetesen kizárólag az Ő Szívessége révén és nem más által (pl.: személyes törekvés által). Még több misztérium van itt, de az Úr azt mondja nekem, hogy most elég lesz. 

top

 8. Aforizma

Így az, aki elérte a Természetes Tudást -

(A Yogī, aki elérte a Sahajavidyā-t vagy Természetes Tudást) éber és figyelmes (míg) a második (azaz "a világ"), (saját) ragyogása vagy fényeként (jelenik meg)||8||

Még akkor is, miután elérte a Tiszta Tudást, az azon --azaz a Tiszta Tudáson-- való koncentráció elérése által, (a Yogī) éber (marad) és figyelmes. Saját Énségével --az aham vagy Én rész-- kapcsolatosan, (mely) tökéletes Vimarśa-ból --azaz Śakti-- áll, ami a második, (mely) úgy ismert, mint Az-ság --az Idam vagy Az rész--, (mely) objektumként jelenik meg --a Legmagasabb Szubjektum vagy Én számára--, (röviden,) a világ ¹ …(nos,) ez az ő fényének ragyogása (vagy) csillogása. Ő --a nagy Yogī-- ilyen --azaz olyan, mint ez--|

(Mindent egybevéve), az ő univerzuma úgy ragyog, mint az ő saját csillogása. Ez a jelentés ² |

Ahogy a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban is ki van fejtve :

Bármilyen dologban --pl.: kék, öröm, stb.-- a Caitanya vagy a Tudatossága a Mindenütt Jelenlévő Egynek --azaz Parabhairava-nak, a Legmagasabb Úrnak-- megnyilvánult, hiszen az a dolog --azaz kék, öröm, stb-- csak Azáltal meghatározott --A Mindenütt Jelenlévő Egy Caitanya-ja által--, (tehát,) a Cit-ben --Tudatosság, ami mindent átható-- való feloldódáson keresztül (az egyén felruházásra kerül) a teljesség esszenciájával --röviden, az egyén megtapasztalja Parabhairava vagy a Legmagasabb Úr teljességét--³ "||

Ugyancsak, a Tiszteletreméltó Sarvamaṅgalā-ban :

"Úgymond csak két kategória létezik, Śakti --Erő-- és Śakti Birtoklója. Śakti Birtoklója a Nagy Úr valójában --Śiva--, (és) az Ő Śakti-jai vagy Erői -- Śakti sokféle formája-- (az) egész világ "||

||8||

¹ Az Aham és Idam témájáról további információkért, olvasd el a Trika 3 dokumentumot. 

² Természetesen, ez a részletes kifejtés nem egyéb, mint a Śivavyāpti állapota, amiről a kommentár az előző aforizmánál beszélt. 

³ Egy közönséges ember úgy gondolja, hogy az érzékszervei által tapasztalt objektumok kizárólag az érzékekhez, agyhoz, stb. tartoznak. De a nagy Yogī szemében, ez nem igaz, mert realizálja, hogy a Mindenütt Jelenlévő Úr Tudatosságában kerül tapasztalásra minden. Miképp a tükör tartalmazza a tükröződést, úgy a nagy Yogī ráébred, hogy bármi, amit tapasztalnak az érzékszervei, az csupán Isten. A Szubjektum (Isten) minden körülvevő objektumban jelen van itt, mint kék, öröm, stb. És, miután ezek a dolgok kizárólag az Úr által meghatározottak, elméjét feloldva ebben az Úrban (Tudatosság), a nagy Yogī eléri a Bharitātmā-t vagy azt "Akinek esszenciája teljes" (azaz Parabhairava, a Legmagasabb Létező). Ezt elérve, ő fel van ruházva a teljesség esszenciájával. Ez a jelentés. 

fel

 9. Aforizma

És ez (a Yogī) felruházva ilyen kvalitásokkal, szüntelen elmerül saját esszenciális természetének tudatosságában -

(Ez a Yogī) egy Én, (ami csupán)
egy táncoló színész ||9||

Ő cselekszik és táncol, azaz mozdulatainak játéka által megjeleníti saját vásznán --azaz a Tudatosság vásznán-- a változatos szerepek megnyilvánulását a különböző állapotok, mint ébrenlét, stb. --azaz álom és mély-alvás-- közben. (A változatos szerepek ezen megnyilvánulása) az ő esszenciális természetében gyökerezik, ami rejtve van belül. Így (ő) egy Én, (ami csupán) egy táncoló színész |

Ez deklarálva van az istennő által mondott imában a Tiszteletreméltó Naiśvāsatantra  hetedik fejezetében, melynek címe "Az Istennő (és) a Nagy Úr, mint táncoló színész ":

"Te, egy aspektusban, a belső én vagy, a táncoló színész, (de egy másikban, Te) a Saját esszenciális természeted, mint Legmagasabb Létező védelmezője vagy ¹ "||

Ezt (mondta) Bhaṭṭaśrīnārāyaṇa is (az Ő Stavacintāmaṇi-jában):

"(Te terjeszted ki) a három világ --menny, pokol és föld-- Drámáját, ami minden megnyilvánult ² . Miután (Te) jelented be (e Dráma) kezdetét, Óh Hara –Śiva egy jelzője-- !, miféle költő alkalmas arra Rajtad kívül, hogy elvezesse azt a végkifejlethez ³ ?"||

(És még) a Tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban, ami minden Āgama vagy kinyilvánított szöveg titkos doktrínáját tartalmazza, (a következőt olvashatod):

"Amikor a világ alszik, kizárólag a Legmagasabb Úr, az Egy, aki mozgásba lendíti a táncoló drámát, ami Saṁsāra-ként --azaz szenvedéssel teli Újjászületésként-- (ismert), van ébren "||

||9||

¹ Az Ő 'belső Én' (antarātmā) aspektusában, Ő egy táncoló színész, aki a puryaṣṭaka-val (finom test, mely intellektusból, egóból és elméből áll, valamint a finom elemekből) való kapcsolata miatt, a jó és rossz tettek vāsanā-i vagy benyomásai által kötött, amik arra ösztökélik őt, hogy egyik létformáról a másikra vándoroljon. Úgymond, végtelen születéseket kap ezen benyomások miatt. Így ő a Saṁsāra vagy Transzmigráció (azaz szenvedés) alanya. Úgy nevezzük "belső én" hiszen a külső énen (fizikai test) belül van. Emellett, a "kośa" szó ebben a kontextusban nem "burok" értelmében interpretálandó, hanem"" - "svasvarūpaparamātmatva"vagy "Saját esszenciális természet, mint Legmagasabb Létező". Összefoglalva, a Nagy Úr egyszersmind a korlátolt létező, kötve saját finom testével, stb., és a Legmagasabb Létező, aki szüntelen saját maga Isteniségében van elmerülve. Ő megvédi saját esszenciális természetét abban az értelemben, hogy nem engedi, hogy bármi megérintse azt. Így, Ő, az Ő legmélyebb esszenciájában, mindig megmarad az egész megnyilvánuláson túl, melyet saját Māyā-ja vagy a Tudatlanság hoz létre. Tehát Ő minden mindig. Ez a jelentés. 

² A "bīja" kifejezés (mag, forrás) itt Māyā-t és az ő szaporulatát jelenti (Prakṛti, stb.), de a drámában azt jelenti "a cselekmény eredete". Tehát, a lehetséges fordítása a stanzának kettős. Egyrészt Māyā a mag, melyből minden létezés kiárad, másrészt, Ő az univerzális Dráma cselekményének eredete. Ez a jelentés. 

³ Miután az Úr írta a bevezetőjét vagy "prastāva-ját" eme univerzális Drámának, ki más, mint Ő képes megírni a "saṁhāra-ját" vagy konklúzióját? Amikor valaki realizálja saját esszenciális természetét és következésképpen annak igazságát, hogy minden és mindenki Ő, az a Dráma konklúziója. Mindenesetre, ez az állapot csak az Ő Szívessége által elérhető és "nem egyéb módon" (azaz személyes erőfeszítéssel), a Trika rendszere szerint. Annak ellenére, hogy a személyes erőfeszítés képes eljuttatni valakit egy bizonyos tudatossági állapotba, a konklúzió (Végső Felszabadulás) mindig az Ő tollából származik (képletesen mondta). Ez a jelentés.

Egy kis apróság: A "kaḥ" kifejezés az "ami, aki" jelentés mellett azt is jelenti: "" - "Prajāpati" (A teremtmények ura), azaz az Egy, aki megteremtette az élőlényeket. A Prajāpati témakör nagyon hosszú ahhoz, hogy itt kifejtsem. Most, csak értsd meg, hogy ha ez a jelentés bekerül a fordításba, akkor ezzel a csavarral találkozol" (Hol) van a Prajāpati, ami nem Te vagy…?" A többi tiszta, gondolom. 

fel

 10. Aforizma

(A következő aforizmában, Śiva) beszél a színpadról vagy helyről, (ahol) ez a fajta színész, a világnak (nevezett) táncoló drámában, leteszi a lábát (és) játssza a szerepét -

(A Nartaka vagy táncoló színész számára, hogy játszhasson)
a színpad (az ő) belső énje
(mely okozati és finom testekből áll)||10||

Raṅga vagy színpad az, ahol az Én a világként (ismert) táncoló dráma játék bemutatásának szándékával ragyog. (Más szavakkal, raṅga) a hely, (ahol az Én) különböző szerepeket ölt magára. Antarātmā  a lélek vagy létező, ami belső, a (fizikai) test tekintetében. (Az ilyen belső léleknek) formája a finom test, (és) természete egy korlátolt megnyilvánulás, aminek esszenciális része az üresség vagy az élet-energia (is) ¹ |

Ez a (Nartaka), aki lábát teszi erre (a színpadra), megnyilvánítja a világnak (nevezett) táncoló drámát, saját (belső) érzékszerveinek fokozatos mozdulatai által ² |

(Ez ki lett) mondva a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban :

"A finom testtel vagy puryaṣṭaka-val való kapcsolat révén, ő minden létformában vándorol (és következésképpen) úgy ismert, mint a belső létező vagy lélek ...³ "||
(See X, 85 a Svacchandatantra-ban)

||10||

¹ Amit a szerző mondani akar az egyszerűen az, hogy a belső lélek természete az okozati test (üresség és élet-energia, ami Śakti egy korlátolt megnyilvánulása), de formája (mint egy ruha) a finom test vagy puryaṣṭaka (intellektus, egó, elme és a finom elemek, azaz Tanmātra-k). Ezért adtam jelen aforizma fordításához ezt: "ami okozati és finom testekből áll". 

² Az ő belső érzékszerveinek mozdulatai, mozzanatai az Úr Természetes Svātantryaśakti-ja (Az Ő Abszolút Szabadságának Ereje). 

³ A három pont a stanza fennmaradó részét jelzi: "" - "nibaddhastu śubhāśubhaiḥ|" - "Ez valójában jó és rossz (vāsanā-k vagy benyomások) által kötött". Amit zárójelben tettem hozzá, az teljes egyetértésben van azzal, amit a bölcs Kṣemarāja kommentál az ő Svacchandoddyota-jában: "" - "Tatsambandhādvāsanārūpaiḥ śubhāśubhairnibaddhaḥ san yoneryonyantaraṁ prasaran" - "E kapcsolat(a) miatt azzal (a finom testtel vagy puryaṣṭaka-val), ő tovább kötött marad a jó és rossz vāsanā-k vagy benyomások által (melyek jó és rossz tettekből származnak, ezért) egyik létezésről a másikra mozog". Minden teljesen tiszta már, ugye? 

fel

 11. Aforizma

Így, annak, aki cselekszik és táncol a belső létező vagy lélek színpadán -

(A Nartaka vagy táncoló színész) érzék(szervei)
(az ő játékának) nézői ||11||

A Yogī  érzékszervei -látás szerve, stb. - kétségkívül megragadják bensőleg saját esszenciális természetüket, ami csordultig tele van a túláradó gyönyörrel, a Saṁsāra-nak --azaz Transzmigrációnak-- (nevezett) táncoló dráma megjelenítésében. E (táncoló dráma) jelenlétének fejlődése által, azok (A Yogī-t) a Camatkāra ¹ ízének teljességébe léptetik be, amiben --azaz a teljességben-- a különbözőség vagy dualitás eltűnik |

Miképp a Veda-k (kifejtik) :

"(Habár), néhány bölcs ember, elnyervén -vágyva ²- a halhatatlanságot visszavont szemekkel --azaz befelé figyelve--, megragadja az Én-t bensőleg "||
(Kaṭhopaniṣad II,1,1))

||11||

¹ Camatkāra szó szerint azt jelenti "meglepődés, lenyűgözöttség", de művészi környezetben azt jelenti "a művészi tapasztalás ragyogása", míg a Trika-ban azt jelenti "A legmagasabb Én-tudatosság Gyönyöre". Tehát ez a kifejezés egyike azoknak, amiket nem tudsz mindig pontosan fordítani, mert a jelentés változik a kontextustól függően. Ebben az esetben, miután itt a Trika taníttatik, úgy tudod értelmezni, mint "a legmagasabb Én-tudatosság gyönyöre", de ezzel egy időben, mivel a táncoló drámáról is beszélünk, a "művészi tapasztalás ragyogása" értelmezés is teljességgel helytálló. Mindkét értelmezés használata azonban nem kényelmes. Ezért hagytam fordítatlanul a Camatkāra szót. Néha az emberek panaszkodnak az ilyen "kényelmetlen" (lol!) Szanszkrit kifejezések miatt egy angol vagy magyar, spanyol, portugál, stb. mondat közepén. Panaszkodnak, mert nem értik, hogy olykor a pontos fordítás túl hosszú lenne és/vagy változatos, ezért kényelmetlen lenne azt felhasználni magában a mondatban. Az angol, magyar, spanyol, portugál és a többi nemzeti nyelv rendkívül korlátolt és kétértelmű, a Szanszkrit pedig rendkívül végtelen és pontos, tudod. 

² Két lehetséges olvasat:"" - "aśnan" - "elnyerni"vagy"" - "icchan" -"vágyni". Nagyon gyakran találni szövegeket többszörös olvasattal, a szöveg bizonyos részein. Ez tehát nem meglepő. 

fel

 További információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.