| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 3 - 5) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
Ez a következő 3 aforizma gyűjteménye, a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Ha csodálkozol, hogy miért "csak" az első két aforizmát és a hozzájuk tartozó kommentárt tartalmazza ez a dokumentum…nos, meg fogod találni a választ hamar, csak bízz bennem.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
3. Aforizma
ननु जागरादिदशास्वीदृशः स्वभावो नानुभूयते यदि चायमुक्तयुक्तिभिर्न केनचिन्निरुध्यते तज्जागराद्यवस्थासु स्वयमेव निरोत्स्यते — इति शङ्कात उक्तमप्यर्थमप्रतिपद्यमानं प्रतिबोधयन्नुपदिशति—
जाग्रदादिविभेदेऽपि तदभिन्ने प्रसर्पति।
निवर्तते निजान्नैव स्वभावादुपलब्धृतः॥३॥
जागरापरपर्यायो जाग्रच्छब्दः शिष्टप्रयुक्तत्वात्। लोकप्रसिद्धे जाग्रत्स्वप्नसुषुप्तानां भेदे योगिप्रसिद्धेऽपि वा धारणाध्यानसमाधिरूपे प्रसर्पति— अन्योन्यरूपे प्रवहति सति अर्थात्तत्तत्त्वं निजादनपायिनः सर्वस्यात्मभूताच्चानुभवितृरूपात्स्वभावान्नैव निवर्तते। यदि हि स्वयं निवर्तेत तज्जाग्रदाद्यपि तत्प्रकाशाविनाकृतं न किञ्चित्प्रकाशेत। उपलब्धृता चैतदीया जागरास्वप्नयोः सर्वस्य स्वसंवेदनसिद्धा। सौषुप्ते यद्यपि सा तथा न चेत्यते तथाप्यौत्तरकालिकस्मृत्यन्यथानुपपत्त्या सिद्धा उपलब्धृत एव च स्वभावान्न निवर्तत उपलभ्यं त्ववस्थादि तन्माहात्म्यान्निवर्ततां कामं कात्र क्षतिः। एवकारोऽप्यर्थे भिन्नक्रमस्तदभावेऽपि न निवर्तत इत्यर्थः। जागरादिविभेदस्य विशेषणद्वारेण हेतुस्तदभिन्न इति तस्माच्छिवस्वभावादभेदेन प्रकाशमानत्वात्प्रकाशरूप इत्यर्थः। यच्च यदेकात्मकं तत्कथं तन्निवृत्ताववतिष्ठते। यद्वा तदिति कर्तृपदम्। अभिन्न इति तु केवलमभिन्नत्वं जागरादेः शिवापेक्षमेव। अर्थात्तत्तत्त्वं जागरादिभेदेऽपि सति प्रसर्पति प्रसरति वैचित्र्यं गृह्णाति तन्नैव स्वभावान्निवर्तत इति योज्यम्। किञ्चायं जाग्रदादिभेदः परिणामो विवर्तो वेति यत्साङ्ख्यपाञ्चरात्रशाब्दिकादयो मन्यन्ते तद्व्युदासायाप्युक्तं तदभिन्न इति। अवस्थाप्रपञ्चोऽपि यदि चिन्मात्रात्परिणामतया मनागप्यतिरिच्येत चिद्रूपं वा तत्परिणतौ मनागतिरिच्येत तन्न किञ्चिच्चकास्यादिति तावन्न परिणामोऽस्ति। यथोक्तम्
परिणामोऽचेतनस्य चेतनस्य न युज्यते।
इति श्रीकिरणे। न च भासमानोऽसावसत्यो ब्रह्मतत्त्वस्यापि तथात्वापत्तेः— इत्यसत्यविभक्तान्यरूपोपग्राहिता विवर्त इत्यपि न सङ्गतम्। अनेन चातिदुर्घटकारित्वमेव भगवतो ध्वनितम्। यस्माज्जागरादिविभेदं च प्रकाशयति तत्रैव च स्वाभेदमिति भेदात्मना तदभेदात्मनोभयात्मना च रुपेणापरापरापरापराशक्तित्रयस्वरूपेण स्फुरतीत्यनुत्तरषडर्धतत्त्वात्मतया भगवानेव स्फुरति। अतश्च जागरादिदशावस्थितोऽपि एवमिमं स्वस्वभावं परिशीलयन् यश्चिनुते स शङ्कर एवेत्युपदिष्टं भवति॥३॥
Nanu jāgarādidaśāsvīdṛśaḥ svabhāvo nānubhūyate yadi cāyamuktayuktibhirna kenacinnirudhyate tajjāgarādyavasthāsu svayameva nirotsyate- iti śaṅkāta uktamapyarthamapratipadyamānaṁ pratibodhayannupadiśati—
Jāgradādivibhede'pi tadabhinne prasarpati|
Nivartate nijānnaiva svabhāvādupalabdhṛtaḥ||3||
Jāgarāparaparyāyo jāgracchabdaḥ śiṣṭaprayuktatvāt| Lokaprasiddhe jāgratsvapnasuṣuptānāṁ bhede yogiprasiddhe'pi vā dhāraṇādhyānasamādhirūpe prasarpati— anyonyarūpe pravahati sati arthāttattattvaṁ nijādanapāyinaḥ sarvasyātmabhūtāccānubhavitṛrūpātsvabhāvānnaiva nivartate| Yadi hi svayaṁ nivarteta tajjāgradādyapi tatprakāśāvinākṛtaṁ na kiñcitprakāśeta| Upalabdhṛtā caitadīyā jāgarāsvapnayoḥ sarvasya svasaṁvedanasiddhā| Sauṣupte yadyapi sā tathā na cetyate tathāpyauttarakālikasmṛtyanyathānupapattyā siddhā upalabdhṛta eva ca svabhāvānna nivartata upalabhyaṁ tvavasthādi tanmāhātmyānnivartatāṁ kāmaṁ kātra kṣatiḥ| Evakāro'pyarthe bhinnakramastadabhāve'pi na nivartata ityarthaḥ| Jāgarādivibhedasya viśeṣaṇadvāreṇa hetustadabhinna iti tasmācchivasvabhāvādabhedena prakāśamānatvātprakāśarūpa ityarthaḥ| Yacca yadekātmakaṁ tatkathaṁ tannivṛttāvavatiṣṭhate| Yadvā taditi kartṛpadam| Abhinna iti tu kevalamabhinnatvaṁ jāgarādeḥ śivāpekṣameva| Arthāttattattvaṁ jāgarādibhede'pi sati prasarpati prasarati vaicitryaṁ gṛhṇāti tannaiva svabhāvānnivartata iti yojyam| Kiñcāyaṁ jāgradādibhedaḥ pariṇāmo vivarto veti yatsāṅkhyapāñcarātraśābdikādayo manyante tadvyudāsāyāpyuktaṁ tadabhinna iti| Avasthāprapañco'pi yadi cinmātrātpariṇāmatayā manāgapyatiricyeta cidrūpaṁ vā tatpariṇatau manāgatiricyeta tanna kiñciccakāsyāditi tāvanna pariṇāmo'sti| Yathoktam
Pariṇāmo'cetanasya cetanasya na yujyate|
Iti śrīkiraṇe| Na ca bhāsamāno'sāvasatyo brahmatattvasyāpi tathātvāpatteḥ- ityasatyavibhaktānyarūpopagrāhitā vivarta ityapi na saṅgatam| Anena cātidurghaṭakāritvameva bhagavato dhvanitam| Yasmājjāgarādivibhedaṁ ca prakāśayati tatraiva ca svābhedamiti bhedātmanā tadabhedātmanobhayātmanā ca rupeṇāparāparāparāparāśaktitrayasvarūpeṇa sphuratītyanuttaraṣaḍardhatattvātmatayā bhagavāneva sphurati| Ataśca jāgarādidaśāvasthito'pi evamimam svasvabhāvaṁ pariśīlayan yaścinute sa śaṅkara evetyupadiṣṭaṁ bhavati||3||
Egy felvetés (nanu): "(Śaṅkara vagy Śiva) ilyen (īdṛśaḥ) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ) nem (na) tapasztalható (anubhūyate) az ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi), állapotai közben (daśāsu). És (ca) ha (yadi), az érvelés szerint (yuktibhiḥ), ami ki lett fejtve (korábban) (ukta), eme (esszenciális természete) (ayam) nincs (na) korlátozva vagy visszatartva (nirudhyate) semmi által (kena-cid), akkor (tad) korlátozza (nirotsyate) saját magát (svayam eva) az ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi... iti) állapotaiban (avasthāsu)". (A kérdés: Ez az érvelés helyes?). Egy (ilyen) probléma (léte) miatt (śaṅkātaḥ), (most) az, aki irányít és felébreszt --azaz a Spandakārikā-k szerzője-- (pratibodhayan) tanítja (upadiśati) azt a személyt, aki nem érti (apratipadyamānam) (a már korábban) kifejtett (uktam api) jelentést (artham). (Ezt a következő stanza által teszi meg)—
Még (api) az (állapotok) sokaságában (vibhede) (is), (mint,) ébrenlét (jāgrat), stb. (ādi), mik --azaz "az állapotok sokasága"-- nem különböznek (abhinne) tőle (Spanda-tól) (tad), (a Spanda princípium) továbbra is folyik (prasarpati). (A Spanda) sohasem (na eva) különül el (nivartate) Saját (nijāt) esszenciális természetétől (sva-bhāvāt), mint a Tapasztaló vagy Szemlélő --upalabdhṛ--(upalabdhṛtaḥ)||3||
A "jāgrat" --azaz ébrenlét-- (jāgrat) kifejezés (śabdaḥ) szinonimája (aparaparyāyaḥ) a "jāgarā" (jāgarā) (szónak), így azt a tanult férfiak (śiṣṭa) használják (prayuktatvāt)|
Az ébrenlét (jāgrat), álom (svapna) (és) mély-alvás --suṣupta--(suṣuptānām)1 (állapotainak) változatossága (ellenére) (bhede), melyek jól ismertek (prasiddhe) a világi emberek számára (loka), vagy (vā) még (api) a koncentrációból (dhāraṇā), meditációból (dhyāna) (és) tökéletes koncentrációból (samādhi) álló (rūpe) (változatosság ellenére), amik jól ismertek a (prasiddhe) yogī-k közt (yogi), az folyik (prasarpati); (más szavakkal, bár az ilyen változatosságot tartalmazó állapotok látszólag) különböznek egymástól (anyonyarūpe), (az) tovább folyik (mint egy folyó) (pravahati sati), és tény (arthāt), hogy (tad) a (Legmagasabb Vibráció) princípiuma (tattvam) egyáltalán (eva) nem (na) különül el (nivartate) saját (nijāt) változatlan (anapāyinaḥ) esszenciális természetétől (sva-bhāvāt), ami (bhūtāt) mindennek (sarvasya) Énje (ātma) és (ca) minek formája (rūpāt) a Tapasztaló (anubhavitṛ)|
Kétségtelen, (hogy) (hi) ha (yadi) eme (Princípium) (tad) elkülönülne (nivarteta) saját Maga által (svayam), (akkor az) ébrenlét (jāgrat), stb. (ādi), Annak (tad) Fénye (prakāśa) hiányában lenne (vinākṛtam), szintén (api) (elkülönülne. Röviden,) semmi sem (na kiñcid) látszana (prakāśeta)|
És (ca) a Tapasztaló kondíciója (upalabdhṛtā), (mely) ehhez a (Princípiumhoz) tartozik (etadīyā), bizonyított (siddhā) mindenki (sarvasya) saját (sva) tapasztalatából (saṁvedana) az ébrenlét (jāgarā) (és) álom --svapna-- közben (svapnayoḥ)2 |
Habár (yadi api), a mély-alvás esetében (sauṣupte), eme (Tapasztaló állapota) (sā) nem (na) tapasztalható (cetyate) (az ébrenléthez és álomhoz) hasonló módon (tathā, mindazonáltal (tathā api) bizonyított (siddhā) a későbbi (auttarakālika) emlékezésből (smṛti), mert nem bizonyítható (anupapattyā) másképp (anyathā)3 .(Következésképpen, a Legmagasabb Vibráció princípiuma) nem (eva ca... na) különül el (nivartate) Saját esszenciális természetétől (sva-bhāvāt), mint Tapasztaló (upalabdhṛtaḥ). Bár (tu), (hadd) legyen az, ami tapasztalható (upalabhyam) (úgy, mint) a (mély-alvás) állapota (avasthā), stb. (ādi), elkülönült (nivartatām)4 saját boldogságára (kāmam) eme (Tapasztaló) (tad) fennkölt helyzetén keresztül (māhātmyāt)! Mi (kā) sérülne (kṣatiḥ) így (atra)?5 |
Az "eva" (eva) szó (kāraḥ), (az aforizmában, az eredeti szöveghez képest) fordított sorrendben (is értelmezhető) (bhinna-kramaḥ), az "api" --azaz "még, szintén"-- (api) értelmében (arthe). (Így, "eva" ad egy további jelentést, hogy gazdagítsa a szöveget): "tadabhāve'pi" vagy "még (api) annak --azaz ébrenlét, álom és mély-alvás-- (tad) hiányakor is (abhāve)". (Ezért, a végső olvasat így néz ki): "tadabhāve'pi na nivartate" vagy (még az ébrenlét, álom és mély-alvás hiányakor is, a Spanda vagy Legmagasabb Vibráció princípiuma) nem (na) különül el (nivartate) (Saját esszenciális természetétől, mint Tapasztaló)". Ez a jelentés (iti arthaḥ)|
--Így, ez a további interpretációja az "eva" szónak az "api" (még, szintén) jelentésével, a "tadabhāve'pi" értelmében, ad egy változást a szöveg szórendjében, és átalakítja az eredeti aforizmát és következésképpen gazdagítja annak jelentését. Természetesen, a szavak sorrendjének megváltoztatása, olykor azok formáját is megváltoztatja a Sandhi Szabályai. Nézd:
Jāgradādivibhede'pi tadabhinne prasarpati|
Nijātsvabhāvādupalabdhṛtastadabhāve'pi na nivartate||
Ezekkel a változásokkal, az aforizma így is fordítható, Kṣemarāja szerint:
"Még (api) az (állapotok) sokaságában (vibhede) (is), (mint,) ébrenlét (jāgrat), stb. (ādi), mik --azaz "az állapotok sokasága"-- nem különböznek (abhinne) tőle (Spanda-tól) (tad), (a Spanda princípium) továbbra is folyik (prasarpati). (A Spanda) sohasem (na) különül el (nivartate) Saját (nijāt) esszenciális természetétől (sva-bhāvāt), mint a Tapasztaló vagy Szemlélő --upalabdhṛ--(upalabdhṛtaḥ), még (api) annak --azaz ébrenlét, álom és mély-alvás-- (tad) hiányakor (abhāve) (sem)"6 --
A "tadabhinne" --azaz (az állapotok változatosságában,) melyek nem különböznek attól (a Spanda-tól)-- (tad-abhinne iti) egyfajta "hetu" melléknévként (hetuḥ)7 (működik), mely minősíti (viśeṣaṇa-dvāreṇa) (az állapotok) változatosságát (vibhedasya) (,mint) ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi). (A "tadabhinne" ilyen fajta interpretációja által, a szó szerinti jelentés nagyban gazdagszik): Mivel (az ébrenlét, stb. állapotok ilyen változatossága) Śiva (śiva) eme (tasmāt) esszenciális természetéből (sva-bhāvāt) tárul fel (prakāśamānatvāt), mint ami nem különbözik (Tőle) (abhedena), az --azaz az említett változatosság-- Prakāśa-ból vagy Fényből (prakāśa)8 áll (rūpe) (szintén). Ez a jelentés (iti arthaḥ)|
--Így, ez az első interpretáció tételezi, hogy a "tadabhinne" összetétel jelentése:
"Mivel az állapotok, mint ébrenlét, stb. ilyen változatossága Śiva esszenciális természetéből tárul fel, mint ami nem különbözik Tőle, az --azaz az említett változatosság-- Prakāśa-ból vagy Fényből áll szintén". Más szavakkal, az aforizma így is fordítható:
"Még (api) az (állapotok) sokaságában (vibhede) (is), (mint,) ébrenlét (jāgrat), stb. (ādi), (a Spanda princípium) továbbra is folyik (prasarpati). (Emellett) mivel az állapotok, mint ébrenlét, stb. ilyen változatossága Śiva esszenciális természetéből tárul fel, mint ami nem különbözik Tőle, az --azaz az említett változatosság-- Prakāśa-ból vagy Fényből áll szintén (tad-abhinne). (A Spanda) sohasem (na eva) különül el (nivartate) Saját (nijāt) esszenciális természetétől (sva-bhāvāt), mint a Tapasztaló vagy Szemlélő --upalabdhṛ--(upalabdhṛtaḥ)."--
Ha (az ébrenlét, stb. változatos állapotai) (yad ca) Vele --azaz a Legmagasabb Énnel-- (yad) azonosak (eka-ātmakam), (akkor) hogy (katham) lehet az, hogy (eme változatosság) (tad) megmarad (avatiṣṭhate) az Ő eltávolodásának esetében is (tad-nivṛttau)?|
Vagy (yad vā), a "tad" (szó a "tadabhinne" kifejezésben úgy is értelmezhető, mint a mondat) (tad iti) tárgya (kartṛpadam)|
(Emellett, a szó) "abhinne" (a tadabhinne kifejezésben) (abhinne iti) valójában (tu) (úgy is értelmezhető, mint) csupán (kevalam) az ébrenlét (jāgarā), stb. (ādeḥ) azonosításának állapota (abhinnatvam), Śiva (śiva) tekintetében (apekṣam eva)|
Más szavakkal (arthāt), a kifejezés szerkezete (így is olvasható) (yojyam): ("Tattattvaṁ jāgarādibhede'pi sati prasarpati prasarati vaicitryaṁ gṛhṇāti tannaiva svabhāvānnivartate" vagy) "E (tad) (Legmagasabb Vibráció vagy Spanda) princípium (tattvam), annak ellenére (api), hogy létezik (sati) (az állapotok) változatossága (bhede) (,mint) ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi), továbbra is folyik (prasarpati) (és) kiterjed (prasarati), (azaz) magára veszi (grihṇāti) a különbözőséget (vaicitryam). (Mindenesetre,) eme (Princípium) (tad) (soha) sem (na eva) különül el (nivartate) Saját esszenciális természetétől" (sva-bhāvāt... iti)--ez lenne a "tadabhinne"kifejezés második interpretációja--|
Továbbá (kiñca), (miképp) a Sāṅkhya (sāṅkhya) (és) Pañcarātra (pāñcarātra) követői, a nyelvészekkel (együtt) (śābdika), stb. (ādayaḥ)9 úgy hiszik (manyante), hogy (iti yad) az (állapotok) eme (ayam) változatossága (bhedaḥ) (,mint) ébrenlét (jāgrat), stb. (ādi) pariṇāma-t --átalakulás, változás, módosulás-- (pariṇāmaḥ) (képez) vagy (vā) vivartá --illuzórikus megjelenés-- (vivartaḥ), a "tadabhinne" (tad-abhinne iti) kifejezés (uktam) szintén (használható) (api) ennek (tad) cáfolására (vyudāsāya)|
Ha (yadi) még (api) az állapotok (avasthā) sokaságát (prapañcaḥ), a (tiszta Tudatosság) "pariṇāma"-ja vagy transzformációjaként is tételezzük (pariṇāmatayā), az akkor is (api) némileg (manāk) különbözne (atiricyeta) a tiszta (mātrāt) Tudatosságtól (cit), (így) e (sokféle) (tad) Tudatosság (cit-rūpam) transzformációja (pariṇatau), szintén (vā) némileg különbözne --azaz módosulna vagy átalakulna a folyamatban-- (manāk atiricyeta), (és) következésképpen (tad) semmi sem (na kiñcid) jelenne meg (cakāsyāt). Így (iti), (legalábbis) ilyen tekintetben (tāvat), nem létezik (na... asti) pariṇāma vagy transzformáció (pariṇāmaḥ)|
Ahogy (yathā) azt tételezve van (uktam) a tiszteletreméltó (śrī) Kiraṇa-ban (kiraṇe):
"Pariṇāma vagy transzformáció (pariṇāmaḥ) érvényesen használható (yujyate) az élettelen (dolgokra) (acetanasya), (de) nem (na) az élőre (cetanasya... iti)"|
Szintén (ca), ami (asau) feltárul (bhāsamānaḥ), az nem (na) valótlan (asatyaḥ), (mert ha az,) akkor még (api) Brahma --az Abszolút-- (brahma)10 princípiuma --tattva-- (tattvasya) (is) hasonló állapotba lépne (tathātva-āpatteḥ) --azaz Brahma szintén valótlan lenne--. Így (iti), a "vivará" --azaz illuzórikus megjelenés-- (teóriája) (vivartaḥ iti), (mely) a valótlansághoz (asatya) (és) elkülönüléshez (tartozik) (vibhakta), (és ami) rábírja (az univerzumot), hogy egy másik (anya) formát (rūpa) --azaz egy formát, ami különbözik Brahma-tól vagy az Abszolút Valóságtól-- öltsön fel --grāhita-- (grāhitāḥ), nem (na) érvényes (és) nem is elfogadható (na-saṅgatam)|
Emellett (ca), ez által --azaz a "tadabhinne" kifejezés (által)-- (anena) az Úr --szó szerint a Szerencsés-- (bhagavataḥ) végrehajtó ereje (kāritvam), amit nehéz elérni (atidurghaṭa), valójában (eva) hallgatólagosan (ki van jelentve) --azaz utalva van rá-- (dhvanitam)|
Mivel (yasmāt) valójában (ca) Ő nyilvánítja meg (prakāśayati) (az állapotok) változatosságát (vibhedam) (,mint) ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi), eme (változatosság megnyilvánításában, az Úr megnyilvánítja) (tatra eva ca) az Ő (sva) egységét (abhedam) (is). Így (iti), Az --azaz az Úr-- (tad) feltárul (sphurati) a dualitás vagy különbség (bheda-ātmanā) (és az) egység vagy a különbség hiánya által (abheda-ātmanā) és (az által) (ca) minek formája (ātmanā-rūpeṇa) mindkét (dolog) --azaz dualitás és egység-- (ubhaya), (röviden,) azon keresztül, minek természete (sva-rūpeṇa) az Aparā (aparā), Parā (parā) (és) Parāparā (parā-aparā) három (traya) ereje (śakti). Így (iti), e bizonyos (eva) Szerencsés (bhagavān), ragyogva jelenik meg (sphurati), mint (ātmatayā) a hármasság (ṣaḍardha) kiváló (anuttara) princípiuma (tattva)--azaz a Trika rendszer11 |
Ezért (atas ca), e (saḥ) Śaṅkara --azaz az Úr-- (śaṅkaraḥ) Maga (eva) (Az), aki (yaḥ) így (evam) kutatja (cinute) (és) kapcsolatba kerül (pariśīlayan) eme (imam) esszenciális természettel (sva-sva-bhāvam), akkor is (api), miközben megmarad (avasthitaḥ) az ébrenlét (jāgarā), stb. (ādi) állapotaiban (daśā). Ezt tanítja (a Spandakārikā-k harmadik aforizmája) (iti upadiṣṭam bhavati)||3||
1 Az álom és a mély-alvás közti különbség az, hogy előbbiben "álmok" vannak jelent, utóbbiban ezen nincsenek. A mély-alvás csupán üresség.
2 A tanítás itt az, hogy "mindenki" képes "közvetlenül" megerősíteni a Tapasztaló jelenlétét ébrenlét és álom közben. A Tapasztaló állapota nyilvánvalóan az említett Princípiumhoz tartozik, vagyis a Legmagasabb Vibráció vagy Spanda princípiumához.
3 Csak egy nagy létező képes "közvetlenül" tudatossá válni az ürességről, miközben az bekövetkezik. A legtöbb ember a mély-alvásról csupán az arra való visszaemlékezés által lesz tudatos, miután elhagyta azt.
4 A "nivartatām" szó jelentése "hadd legyen elkülönült!" (Felszólító Mód, 3. személy, egyes szám, Ātmanepada, a "nivṛt" gyökből). A "nivartatām" ragozása egyes számú, mivel az az "upalabhyam"-hoz tartozik, ami egyes számú. Hozzá kellett adnom a "hadd" szót, a mondat elején, hogy érthetővé tegyem azt magyarul.
5 A jelentés az, hogy bármilyen állapot (ébrenlét, álom vagy mély-alvás) lehet elkülönült, azaz megszűnhet vagy eltűnhet, amikor arra vágyik, a Legmagasabb Én (a Tapasztaló) fennkölt vagy magasztos helyete miatt, mert akár jelen van, akár nincs, a Tapasztaló érintetlen marad, mint Abszolút Valóság.
6 A jelentést tehát gazdagítja Kṣemarāja eme alternatív interpretációja, miszerint a Spandakārikā-k szerzője nem csupán azt tételezi, hogy a Spanda megmarad a Tapasztaló állapotában, az ébrenlét, álom és mély-alvás "jelenlétekor", hanem azok "hiányakor" is. Más szavakkal, a Spanda nem függ egyáltalán a tudatosság e három állapotától. Érted? Remek!
7 A "hetu" melléknév az, ami amellett, hogy minősít (miképp a legtöbb melléknév ezt teszi) egy főnevet ("az ébrenlét, stb. állapotainak változatossága, ebben az esetben), ad egy okot is. "Tadabhinne" vagy szó szerint "abban, ami nem különül el Attól" (ez az említett állapotok változatosságára utal, amik nem különböznek a Spanda-tól), valójában minősíti a "vibheda" vagy "(az állapotok) változatossága) szót, de ugyancsak egy okot is ad: "Mivel az állapotok változatossága nem különbözik a Spanda-tól, ami Prakāśa vagy Fény, a természete eme változatosságnak, szintén Fény". Ezt mondja Kṣemarāja most. Kérlek, olvass tovább.
8 A Trika rendszerben, ami a Nem-duális Kashmiri Shaivizmus, technikai kifejezés, mely meghatározza Śiva-t (a Legmagasabb Ént) nem más, mint "Prakāśa" (Fény).
9 A Sāṅkhya a hat tradicionális indiai filozófiai rendszer egyike, míg a Pañcarātra egy sor szent könyv, melyek tanítását a Pañcarātra rendszer követi (egy Vaiṣṇava csoport, ami az Úr Kṛṣṇa-t és az Ő négy vyūha-ját vagy kisugárzását imádja). A Pañcarātra rendszer úgy is ismert, mint Bhāgavata, Nārāyaṇīya, Ekāntika és Sāttvata. Emellett, a "śābdika-k" vagy nyelvészek alatt, Kṣemarāja leginkább a Bhartṛhari által komponált Vākyapadīya követőit érti. Lásd az Első Lépések (1), Első Lépések (2) és Első Lépések (3) dokumentumokat a további információkért.
10 A vivartá teória követői nevezik a Legmagasabb Valóságot "Brahma"-nak. Itt Kṣemarāja néhány alapvető összeférhetetlenségre mutat rá, ebben a teóriában.
11 A Nem-duális Kashmiri Shaivizmus-t általában "Trika"-nak (hármas) nevezzük, mert elsősorban az Úr három aspektusával foglalkozik: Parā (Legmagasabb), Aparā (a Parā ellentéte, vagyis alacsony) és Parāparā (Parā és Aparā egy keveréke). Egy másik mód e három aspektus leírására a következő: Abheda (egység), Bheda (dualitás) és Bhedābheda (egység a dualitásban).
4. Aforizma
अथ य एकमेवेदं संविद्रूपं हर्षविषादाद्यनेकाकारविवर्तं पश्याम इत्युक्त्या ज्ञानसन्तान एव तत्त्वमिति सौगता मन्यन्ते ये चाहम्प्रतीतिप्रत्येयः सदैव सुखाद्युपाधितिरस्कृत आत्मेति मीमांसकाः प्रतिपन्नास्तानेकेनैव श्लोकेनापवदति
अहं सुखी च दुःखी च रक्तश्चेत्यादिसंविदः।
सुखाद्यवस्थानुस्यूते वर्तन्तेऽन्यत्र ताः स्फुटम्॥४॥
य एवाहं सुखी स एव दुःखी सुखानुशायिना रागेण युक्तत्वाद्रक्तो दुःखानुशायिना द्वेषेण सम्बन्धाद्द्विष्टश्चेत्यादयः संविदो ज्ञानानि ता अन्यत्रेति अवस्थातर्यात्मतत्त्वे वर्तन्ते तत्रैवान्तर्मुखे विश्राम्यन्ति स्फुटं स्वसाक्षिकं कृत्वा। अन्यथा क्षणिकज्ञानानां स्वात्ममात्रक्षीणत्वात्तत्संस्कारजन्मनामपि विकल्पानामनुभवागोचरे प्रवृत्त्यभावादनुसन्धानमिदं न घटेत। चकारास्तुल्ययोगितापरा अनुसन्धानं द्योतयन्ति। कीदृशेऽन्यत्र सुखाद्यवस्थोदयप्रलयिन्योऽनुस्यूता— दृब्धा यस्मिंस्तस्मिन्सुखाद्यवस्थानुस्यूतेऽन्तःस्रक्सूत्रकल्पतया स्थिते। ता इत्यनेनानुसन्धीयमानावस्थानां स्मर्यमाणतामभिदधत्क्षणिकज्ञानवादिमतेऽनुभवसंस्कारोत्पन्नत्वादर्थाकारारूपितत्वेऽपि स्मृतेः काममनुभवसदृशत्वं भवतु न त्वनुभवानुभूतातीतकालार्यव्यवस्थापकत्वं घटते सर्वसंविदन्तर्मुखे तु प्रमातरि सति सर्वं युज्यत इति सूचितवान् — इत्यलं सुकुमारहृदयोपदेश्यजनवैरस्यदायिनीभिराभिः कथाभिः। एतदर्थिभिः प्रत्यभिज्ञा परीक्ष्या। ग्रन्थकृतैव तु यत इह युक्तिरासूत्रिता ततोऽस्माभिः किञ्चिदुद्घाटितमिति सचेतोभिर्नास्मभ्यमसूययितव्यम्। मीमांसकपरिहाराय त्वेतदित्थं व्याख्यातव्यम्। अहं सुखीत्यादिसंविदो यास्ता अन्यत्रेति पुर्यष्टकस्वरूपे प्रमातरि सुखाद्यवस्थाभिरनुस्यूत ओतप्रोतरूपे स्फुटं लोकप्रतीतिसाक्षिकं वर्तन्ते तिष्ठन्ति न त्वस्मदभ्युपगतेऽस्मिंश्चिदानन्दघने शङ्करात्मनि स्वस्वभावे— इति न सर्वदा सुखाद्युपाधितिरस्कृतोऽयमात्मापि तु चिन्मयः। यदा तु निजाशुद्ध्या वक्ष्यमाणयायं स्वस्वरूपं गूहयित्वा तिष्ठति तदा पुर्यष्टकाद्यवस्थायां सुखित्वादिरूपतास्य तत्रापि न निरोधस्तैः सुखादिभिरस्येत्युक्तमेवेति न तत्तिरस्कृतोऽयं कदाचिदपि। अहं कृशोऽहं स्थूल इत्यादिप्रतीतिपरिहारेणाहं सुखी दुःखीत्यादि वदतोऽयमाशयः— सुखित्वादिप्रतीतिसम्भिन्नां पुर्यष्टकभूमिमन्तर्मुखे पदे निमज्जयंस्तदनुषङ्गेण बाह्यस्यापि देहघटादेर्गलनात्प्रत्यभिजानात्येव स्वं शिवस्वभावत्वमिति सर्वथा पुर्यष्टकशमनायैव यत्न आस्थेय इति॥४॥
Atha ya ekamevedaṁ saṁvidrūpaṁ harṣaviṣādādyanekākāravivartaṁ paśyāma ityuktyā jñānasantāna eva tattvamiti saugatā manyante ye cāhampratītipratyeyaḥ sadaiva sukhādyupādhitiraskṛta ātmeti mīmāṁsakāḥ pratipannāstānekenaiva ślokenāpavadati
Ahaṁ sukhī ca duḥkhī ca raktaścetyādisaṁvidaḥ|
Sukhādyavasthānusyūte vartante'nyatra tāḥ sphuṭam||4||
Ya evāhaṁ sukhī sa eva duḥkhī sukhānuśāyinā rāgeṇa yuktatvādrakto duḥkhānuśāyinā dveṣeṇa sambandhāddviṣṭaścetyādayaḥ saṁvido jñānāni tā anyatreti avasthātaryātmatattve vartante tatraivāntarmukhe viśrāmyanti sphuṭaṁ svasākṣikaṁ kṛtvā| Anyathā kṣaṇikajñānānāṁ svātmamātrakṣīṇatvāttatsaṁskārajanmanāmapi vikalpānāmanubhavāgocare pravṛttyabhāvādanusandhānamidaṁ na ghaṭeta| Cakārāstulyayogitāparā anusandhānaṁ dyotayanti| Kīdṛśe'nyatra sukhādyavasthodayapralayinyo'nusyūtā- dṛbdhā yasmiṁstasminsukhādyavasthānusyūte'ntaḥsraksūtrakalpatayā sthite| Tā ityanenānusandhīyamānāvasthānāṁ smaryamāṇatāmabhidadhatkṣaṇikajñānavādimate'nubhavasaṁskārotpannatvādarthākārārūpitatve'pi smṛteḥ kāmamanubhavasadṛśatvaṁ bhavatu na tvanubhavānubhūtātītakālārthavyavasthāpakatvaṁ ghaṭate sarvasaṁvidantarmukhe tu pramātari sati sarvaṁ yujyata iti sūcitavān- ityalaṁ sukumārahṛdayopadeśyajanavairasyadāyinībhirābhiḥ kathābhiḥ| Etadarthibhiḥ pratyabhijñā parīkṣyā| Granthakṛtaiva tu yata iha yuktirāsūtritā tato'smābhiḥ kiñcidudghāṭitamiti sacetobhirnāsmabhyamasūyayitavyam| Mīmāṁsakaparihārāya tvetaditthaṁ vyākhyātavyam| Ahaṁ sukhītyādisaṁvido yāstā anyatreti puryaṣṭakasvarūpe pramātari sukhādyavasthābhiranusyūta otaprotarūpe sphuṭaṁ lokapratītisākṣikaṁ vartante tiṣṭhanti na tvasmadabhyupagate'smiṁścidānandaghane śaṅkarātmani svasvabhāve- iti na sarvadā sukhādyupādhitiraskṛto'yamātmāpi tu cinmayaḥ| Yadā tu nijāśuddhyā vakṣyamāṇayāyaṁ svasvarūpaṁ gūhayitvā tiṣṭhati tadā puryaṣṭakādyavasthāyāṁ sukhitvādirūpatāsya tatrāpi na nirodhastaiḥ sukhādibhirasyetyuktameveti na tattiraskṛto'yaṁ kadācidapi| Ahaṁ kṛśo'haṁ sthūla ityādipratītiparihāreṇāhaṁ sukhī duḥkhītyādi vadato'yamāśayaḥ- sukhitvādipratītisambhinnāṁ puryaṣṭakabhūmimantarmukhe pade nimajjayaṁstadanuṣaṅgeṇa bāhyasyāpi dehaghaṭādergalanātpratyabhijānātyeva svaṁ śivasvabhāvatvamiti sarvathā puryaṣṭakaśamanāyaiva yatna āstheya iti||4||
Most (atha), (egyrészt,) azok (ye), akik Sugata --Buddha egy jelzője-- követői (saugatāḥ), (a következőben) hisznek (manyante): "A (Legmagasabb) Princípium (tattvam) csupán (eva) a tudás (jñāna... iti) szüntelen folyása (santānaḥ)", mely az (így kezdődő) kijelentésre alapszik (uktyā) "Látjuk (paśyāmaḥ) ezt (idam) az egyedüli (ekam eva) Tudatosságot (saṁvid-rūpam), mint többszörös (aneka-ākāra) változat --azaz eme Tudatosság egy megváltozott formája-- (vivartam) (mely) örömből (harṣa), depresszióból (viṣāda), stb. (ādi... iti) (áll)"1 . Másrészt (ca), azok, akik (ye) a Mīmāṁsā rendszer követői (mīmāṁsakāḥ)2 , úgy tartják (pratipannāḥ): "Az Én (ātmā) az, ami ismert (pratyeyaḥ) az Én-tudatosságban (aham-pratīti), (és) szüntelen (sadā eva) el van fedve (tiraskṛtaḥ) a boldogság (sukha), stb. (ādi... iti) jellege (upādhi) által". (A Spandakārikā-k szerzője) cáfolja (apavadati) ezeket a (kijelentéseket) (tān) csupán egyetlen (ekena eva) stanzával --śloka-- (ślokena):
"Én (aham) boldog vagyok (sukhī ca), én (aham) szenvedek (duḥkhī ca), én (aham) ragaszkodok (raktaḥ ca)", stb. (iti-ādi). Ezek (tāḥ) a tapasztalások (saṁvidaḥ) egyértelműen (sphuṭam) megmaradnak (vartante) egy másikban (anyatra), amiben a boldogság (sukha), stb. (ādi) állapotai (avasthā) össze vannak fűzve (mint szemek a nyakláncon) (anusyūte)||4||
E bizonyos "Én" (eva aham), aki (yaḥ) boldog (sukhī) (ugyanaz, mint) aki (saḥ eva) szenved (duḥkhī) (és) ragaszkodik (raktaḥ). (Ezek a tapasztalások azért tárulnak fel,) mert (ez az "Én") (valahogyan) kapcsolatban van (ebben a pillanatban) (yuktatvāt) a "rāga"-val vagy ragaszkodással (rāgeṇa), ami az élvezetben (sukha) szunnyad --anuśāyī-- (anuśāyinā). Emellett (ca), (egy ilyen tapasztalás, mint "Én) utálatos vagyok (dviṣṭaḥ)"3 (megtörténik) mert (eme "Én") valahogyan kapcsolódik (ebben a pillanatban) (sambandhāt) az utálathoz (dveṣeṇa), ami a szenvedésben (duḥkha), és így tovább, nyugszik --anuśāyī-- (anuśāyinā). Ezek (tāḥ) a tapasztalások (saṁvidaḥ) (vagy) tudások (jñānāni) megmaradnak (vartante) "egy másikban" (anyatra iti), azaz az Én --ātmā-- (ātma) princípiumában (tattve), (Aki) a birtoklója (eme) állapotoknak --avasthātā-- (avasthātari). (Röviden,) azok egyértelműen (sphuṭam) nyugszanak (viśrāmyanti) abban (tatra eva) a belső (Énben) (antarmukhe), amíg (azok) szemléltek (sākṣikam kṛtvā) Általa (sva)|
Egyébként (anyathā), mivel a pillanatnyi tudás --kṣaṇika-jñānāni-- apad --azaz eltűnik-- (kṣaṇika-jñānānām... kṣīṇatvāt) csupán (mātra) az egyén saját (sva) Énjében --ami egy Üresség vagy Nem-Én a Buddhisták szerint-- (ātma), a gondolatok vagy ideák --vikalpā-k-- (vikalpānām) azok (tad) látens lenyomataiból --azaz a pillanatnyi tudások, tapasztalások látens lenyomataiból-- (saṁskāra) születnek (janmanām) (és) szintén (api) (apadnak vagy eltűnnek. Így) ez a (idam) kapcsolat (a pillanatnyi tudások és gondolatok vagy ideák között, melyek az előbbi látens lenyomataiból tárulnak fel) (anusandhānam) nem léteznek (na ghaṭeta), (mert ha) az nincs a tapasztalás (anubhava) körében (agocare), akkor a megnyilvánulás vagy aktivitás (pravṛtti) hiánya --abhāva-- lenne jelen (abhāvāt) (amíg ezek a gondolatok vagy ideák érintettek)4 |
A "ca" (ca)5 szavak (kārāḥ), azonos (tulya) kapcsolattal (yogitā) használatosak (parāḥ), (s) tisztává vagy egyértelművé teszik (dyotayanti) a belső kapcsolatot (anusandhānam)--azaz a belső kapcsolatot tudás és gondolat vagy idea között--|
Miféle jellegű (kīdṛśe) (ez a) "másik" --anyat-- (anyatra) (az aforizmában)? (A választ megadja maga az aforizma a "Sukhādyavasthānusyūte vartante" formájában, vagyis,) a boldogság (sukha), stb. (ādi) állapotai (avasthāḥ), melyek feltárulnak (udaya) (és) eltűnnek --pralayinyaḥ-- (pralayinyoḥ), össze vannak fűzve (anusyūtāḥ) (vagy) kapcsolva egymással (dṛbdhāḥ) Abban (tasmin) , aki --yaḥ-- (yasmin) megmarad (sthite), mint (kalpatayā) fonál (sūtra) a belső (antar) koszorúban (srak), melyben a boldogság (sukha), stb. (ādi) állapotai (avasthā) össze vannak fűzve (mint a virágok) (anusyūte)6 |
"Tāḥ" (mely megjelenik majdnem az aforizma legvégén) (tāḥ iti). E (kifejezés) által (anena), (a sūtra vagy aforizma) (szintén) (eme) összekapcsolt (anusandhīyamāna) állapotok --avasthāḥ-- (avasthānām) emlékére (smaryamāṇatām) utal (abhidadhat). A pillanatnyi (kṣaṇika) tudást (jñāna) tételező (vādi) doktrína szerint (mate) --azaz Buddhizmus--, mivel az emlék (smriteḥ) a látens lenyomatokból (saṁskāra) tárul fel --utpannā-- (utpannatvāt), (melyet) az (előző) tapasztalás (hagyott) (anubhava), szintén (api) (a korábban tapasztalt) dolog (artha) formájával (ākāra) karöltve jelenik meg (rūpitatve). Bár (kāmam), hasonlóság (sadṛśatvam) lehet (bhavatu) a tapasztalásban (anubhava)--azaz az emlék tárgya "hasonló", de nem "megegyező" azzal, amit az egyén aktuálisan tapasztalt--, viszont (tu) nem lehetséges (na ghaṭate) (olyan állapot, amiben) a múltban (tapasztalt) (atītakāla) dolog (artha) tárolva lenne (vyavasthāpakatvam) (a jelenben, úgy ,mint) ahogy az tapasztalva volt (anubhūta) a (közvetlen) tapasztalásban (anubhava)7 . De (tu), ahogy rá mutatott (a negyedik aforizma szerzője, egy közvetett módon) (iti sūcitavān): (Amikor) jelen van (sati) egy Tapasztaló --pramātā-- (pramātari) minden (sarva) tapasztalásban (antar-mukhe-saṁvid), az egész dolog (sarvam) rendben van (yujyate)8 . Nos (iti), elég (alam) ezekből (ābhiḥ) a kifejtésekből (kathābhiḥ), amik (dāyinībhiḥ) nem tetszést szülnek (vairasya) a lágy (su-kumāra) szívű (hṛdaya) tanulókban (upadeśya-jana)9 |
(A szöveget, melynek neve) Pratyabhijñā --azaz Īśvarapratyabhijñā, melyet a nagy Utpaladeva írt-- (pratyabhijñā) kell tanulmányoznia és elemeznie (parīkṣyā) azoknak, akik kutatnak (arthibhiḥ) (ebben a témában, e kifejtés után)|
Mindenesetre (tu), mivel (yatas) (a kifejtett) érvelés (yuktiḥ) használatos itt az aforizmában (iha... āsūtritā) a szerző által (granthakṛtā eva), ezért (tatas) ki lett fejtve (udghāṭitam) érintőlegesen (kiñcid) általunk (asmābhiḥ). Így (iti), az intelligens emberek --sacetasas-- (sacetobhiḥ) nem lehetnek elégedetlenek (na... asūyayitavyam) velünk (asmabhyam)10 |
Azért, hogy cáfoljuk (parihārāya) a Pūrvamīmāṁsā (mīmāṁsaka) --Lásd a 2. megjegyzést-- követőit, ez --azaz eme "másik" az "anyatra" vagy "egy másikban" szóban"-- (etad) valójában (tu) így (ittham) interpretálandó (vyākhyātavyam):
Akármilyen (yāḥ tāḥ) tapasztalás (saṁvidaḥ), (mint) "Én (aham) boldog vagyok (sukhī), stb. (iti-ādi)" megmarad (vartante) (vagy) áll (tiṣṭhanti) nyilvánvalóan (sphuṭam), azaz (ahogy azt) a köztudat (loka-pratīti) tanúsítja (sākṣikam), "egy másikban" (anyatra iti). (Más szavakkal, ezek megmaradnak) egy tapasztalóban (pramātari), kinek ezek a boldogság (sukha), stb. (ādi) állapotai -- avasthāḥ-- (avasthābhiḥ) össze vannak fűzve --anusyūtaḥ-- (anusyūte), (azaz, egy tapasztalóban) kinek formája --rūpaḥ-- (rupe) teljes mértékben átszőtt --szó szerint keresztben és hosszában varrt-- (ota-prota) (eme állapotok által és) kinek természete (sva-rūpe) (a) Puryaṣṭaka vagy finom test (purī-aṣṭaka)11 .(A Pūrvamīmāṁsā követőinek cáfolására használható speciális nézőpont szerint, az ilyen tapasztalások vagy saṁvid-ok) bizonyosan (tu) nem (maradnak) (na) ebben (asmin) a Tudatosság (cit) (és) Gyönyör (ānanda) összetett egységében --ghana-- (ghane), ami az Énje --ātmā-- (ātmani) Śaṅkara-nak (śaṅkara) (és) az egyén saját (sva) esszenciális természete --svabhāvaḥ-- (sva-bhāve), ahogy azt mi (asmad)12 elmondtuk --abhyupagataḥ-- (abhyupagate). Így (iti), eme (ayam) Én (ātmā) nincs (na) mindig (sarvadā) elfedve (tiraskṛtaḥ) az "upādhi-k" vagy jellegek, minőségek által (upādhi) (,mint) boldogság (sukha), stb. (ādi) (ahogy azt elfogadják a Mīmāṁsaka-k vagy a Pūrvamīmāṁsā követői,) hanem (tu) (Ő) szintén (api) csordultig tele van (mayaḥ) Tudatossággal (cit) --azaz Ő maga tiszta Tudatosság és ezzel egy időben, felölti a Puryaṣṭaka állapotát vagy a korlátolt tapasztalót (vagyis azt, aki önmagát az elmével és személyiségével azonosítja), amiben Ő "látszólag" el van fedve a boldogság, stb. állapotai által.--|
Kétségtelen (tu), hogy amikor (yadā) ez (az Én) (ayam) elfedi --szó szerint elfedett-- (gūhayitvā) az Ő (sva) esszenciális természetét (sva-rūpam) az Ő Saját tisztátalansága által (nija-aśuddhyā), ami (később lesz) kifejtve (vakṣyamāṇayā), akkor (tadā) Ő a Puryaṣṭaka vagy finom test (puryaṣṭaka), stb. (ādi)13 állapotában (avasthāyām) áll (tiṣṭhati) (és) a boldogságból (sukhitva), stb. (ādi) --azaz a boldogság, szenvedés, ragaszkodás, stb. tapasztalata-- álló kondíció vagy állapot (rūpatā) (látszólag) az Övé (asya). (Mindazonáltal), ahogy az ki lett mondva (korábban az aforizmában) (uktam eva): "Még (api) ebben a (korlátolt kondícióban, amit Ő önként ölt magára) (tatra), sincs (na) akadály (nirodhaḥ) Számára (asya), a boldogság (sukha), stb. (ādibhiḥ... iti) eme (állapotai) által (taiḥ)--azaz Ő nem lehet elfedve a boldogság, stb. által még a Puryaṣṭaka állapotában sem, ami egy igen korlátolt állapot--", következésképpen (iti), eme (Legmagasabb Én) (ayam) soha sincs (na... kadācid api) ezek --azaz a boldogság, stb.-- által (tad) elfedve (tiraskṛtaḥ)|
(Tehát, a szerint, ami fentebb ki lett fejtve,) ez (ayam) a szándéka (iti āśayaḥ) annak, aki azt mondja --azaz a negyedik aforizma szerzőjének-- (vadataḥ) "Én (aham) boldog (sukhī), szomorú (duḥkhī), stb. vagyok (iti-ādi)", feladván (parihāreṇa) (az alacsony) képzetet (pratīti), (miszerint) "Én (aham) vékony (kṛśaḥ) (vagyok)", "Én (aham) kövér (sthūlaḥ) (vagyok)", stb (iti-ādi)14 .(Egy személy) felismeri (pratyabhijānāti eva) saját Énjét (svam), megszerezvén Śiva (śiva) természetét (sva-bhāvatvam) --azaz felismeri, hogy saját Énje Śiva Maga-- elmerítve (nimajjayan) a Puryaṣṭaka (puryaṣṭaka) állapotát (bhūmim), ami kapcsolatba kerül (sambhinnām) a boldogság (sukhitva), stb. (ādi) tapasztalataival (pratīti), a belső (antarmukhe) állapotba (pade) --azaz a belső Énbe, ami egy szemlélője a Puryaṣṭaka-nak és annak tapasztalatainak-- (és) emellett feloldva (api... galanāt) azzal (tad) együtt (anusaṅgena) --azaz a Puryaṣṭaka-val együtt-- mindazt, ami külső --bāhya-- (bāhyasya), pl.: test (deha), edény (ghaṭa), stb.--ādi-- (ādeḥ) (e bizonyos belső állapotba). Így (iti), "egy törekvés (yatnaḥ) szükséges (āstheyaḥ) minden lehetséges módon (sarvathā), a Puryaṣṭaka vagy finom test (puryaṣṭaka... iti) lecsendesítésére (śamanāya eva)" --azaz intellektus, egó, elme és a finom elemek, amikből a finom test áll, minden lehetséges módon le kell, hogy legyen nyugtatva--||4||
1 "A tudás szüntelen áradása" alatt Kṣemarāja a pillanatnyi tudás teóriájára utal, amit a Buddhisták támogatnak. Például: minden gondolat, érzelem és hasonló nem egyéb, mint tudás, de ezek között csupán egy Üresség van. Másrészt, a Trika azt állítja, hogy a gondolatok, érzelmek, stb. között nem merő Üresség van, hanem a Legmagasabb Tapasztaló. Ő tűnhet ürességnek, mert Ő nem tartalmaz semmiféle objektumot, de emellett Ő csordultig tele van Tudatossággal, a Trika rendszere szerint. Ez az, amit Kṣemarāja meg akar alapozni később, a pillanatnyi tudás teóriájának cáfolatával.
2 A Mīmāṁsā rendszer ismertebb neve Pūrvamīmāṁsā. Ez a hat tradicionális indiai filozófiai rendszer egyike. Lásd az Első Lépések (1), Első Lépések (2) és Első Lépések (3) dokumentumokat, további információkért.
3 Egy másik olvasat szerint ez valójában "dveṣṭā" vagy gyűlölő (azaz aki gyűlöl), ami sokkal alkalmasabb lenne, szerény véleményem szerint. Mégis, szó szerint kellett fordítanom a szöveget.
4 Ez a mondat talán könnyen összezavar bárkit, de a jelentése egyszerű: ha a pillanatnyi tudás "pillanatnyi" azaz "tiszavirág életű" (ahogy azt a Buddhisták tartják), akkor azok nem hagynak saṁskāra-kat vagy látens lenyomatokat maguk után, hiszen csupán pillanatnyiak. Bármiféle fennmaradó saṁskāra nélkül, nem tud létrejönni új idea vagy gondolat ezekből, mert a saṁskāra-k nem léteznek. Így, nem lehetséges anusandhāna vagy belső kapcsolat a pillanatnyi tudás és a vikalpa-k (a későbbi ideák vagy gondolatok, melyek az előbbi által hagyott látens lenyomatokból vagy benyomásokból tárulnak fel), mivel ezek a vikalpa-k nem tudnak feltárulni, azaz megnyilvánulni, aktivitást mutatni, így saṁskāra-k nélkül valók. Emellett, saṁskāra-k vagy látens lenyomatok hiányában, nem lehetséges a memória sem. Nos, a kifejtésem talán még bonyolultabb, mint Kṣemarāja leírása, de megtettem a legtöbbet, amit tudtam, hehe.
5 Ezek a "ca" szavak ragozhatatlan kötőszavak a (Határozószói összetételeket további információkért). Ezek a Kṣemarāja által kommentált negyedik aforizma első sorában jelennek meg: "Ahaṁ sukhī ca duḥkhī ca raktaścetyādisaṁvidaḥ". Tisztán láthatsz ezekből kettőt is. A harmadik rejtett. Szedjük szét a szavakat és tűntessük el a Sandhi Szabályokat (kombinációk):
"Aham sukhī ca duḥkhī ca raktaḥ ca iti-ādi-saṁvidaḥ". Így már láthatod a harmadik "ca" szót is. A "ca" kötőszó általában "és" jelentéssel bír, és pontosan ezt jelenti ez a három is, ebben az esetben (ezért mondta Kṣemarāja, hogy "azonos kapcsolattal (jelentéssel) használatosak"), de úgy döntöttem nem fordítom le őket így az aforizmán belül, hogy ne legyen szóismétlés: "Boldog vagyok és én szomorú vagyok és én ragaszkodó vagyok, stb…".
6 A boldogság, stb. állapotai megjelennek egy élőlényen belül, mint virágok egy koszorún belül, míg az Én (azaz az "egy másik") fonálként viselkedik, ami összeköti a virágokat. Ezért, a Tapasztaló Az, Akiben ezek az állapotok összefűződnek. Ez a jelentés.
7 Kṣemarāja azt állítja, hogy mivel a memória, a Buddhisták szerint csupán a saṁskāra-kon vagy látens benyomásokon alapszik, melyeket a pillanatnyi tudás hagy hátra, a múltban tapasztalt dolgok nem tárolhatók vagy reprodukálhatók ugyanúgy, egy örök Tapasztaló hiányában, Aki összekapcsolja az említett pillanatnyi tudásokat. Így, Kṣemarāja azt mondja, hogy egy ilyen memória csak hasonlóságot tud generálni, de nem azonosságot, a korábban tapasztalt dolgok tekintetében. Szerinte, a Buddhizmus hibás, mert a memória valójában "pontosan" azt mutatja, ami korábban tapasztalva volt. Röviden, a tárolt dolog "azonos" a múlt tapasztalásával és nem csupán "hasonló". Ez a pont tiszta, úgy gondolom. Olvass tovább, mert most kezdi el kifejteni, miképp lehet helyretenni a hibás Buddhista nézőpontot.
8 Kṣemarāja szerint, a bölcs Vasugupta volt a Spandakārikā-k szerzője. Így, Vasugupta maga, a negyedik aforizmáján keresztül, szintén rámutat, hogy egy szüntelen jelenlévő Tapasztaló bevonása a végső megoldás a Buddhizmus minden problémájára, a tapasztalások (azaz tudások) és gondolatok vagy ideák közti belső kapcsolat tekintetében, valamint a memória tekintetében is. Ez a jelentés.
9 A "lágy-szívű tanulók" alatt, Kṣemarāja a gyenge intellektusú tanulókra utal. Például, rám, a fordítóra. Az Isten Szerelmére, Kṣemarāja, ne írj ilyen hosszú összetételeket, ragozott szavakat és kifejtéseket ilyen bonyolult témakörökről, különben szívrohamot kapok, haha. Most már lehet fogalmad arról, hogy a "szív" miért szinonimája az "intellektusnak", ebben a kontextusban. Ez a szöveg megöli minden megmaradt büszkeségemet. Tehát, ha egy büszke Szanszkrit fordító vagy…gyere fordítsd le ezeket a kifejtéseket, haha. Természetesen, a Szanszkrit tanulásban kezdők, jobb, ha nem ezzel a szöveggel kezdik gyakorolni tudásukat, kivéve, ha szembe akarnak nézni a Szanszkrit tudatlanságukkal, haha. Az ilyen kezdőknek, inkább ajánjom a Pañcatantra vagy Hitopadeśa szövegeket először. Higyj nekem, a Spandanirṇaya fordítása nem csemege, hanem egy utazás az őrületbe, hahahaha.
10 Nem tudom, hogy az intelligens emberek mit tesznek, de ez a szegény fordító könyörög a tömörségedért, drága Kṣemarāja. Még egy ilyen érvelés, mint ez és az elmém meghalt, hahahaha. Óh bocsánat, nem tudom abbahagyni a viccelődést, de emellett komolyan beszélek.
11 A Puryaṣṭaka (purī-aṣṭaka) egy jelzője a finom testnek (sūkṣmaśarīra). Négy test vagy śarīra létezik: sthūla (durva), sūkṣma (finom), kāraṇa (okozati) és mahākāraṇa (szuperokozati). A finom test általában Puryaṣṭaka néven ismert [szó szerint a város (purī) mely nyolcból (aṣṭaka) áll; "város" egy szinonima a "testre" ebben a kontextusban] mert az univerzális megnyilvánulás nyolc tattva-jából vagy kategóriájából áll, mint Buddhi (intellektus), Ahaṅkāra (egó), Manas (elme) és az öt Tanmātra vagy finom elem. Figyeld meg, hogy az Indriya-k (Jñānendriya-k és Karmendriya-k) nem szerepelnek a felsorolásban, mert azok a Manas-ból és az Ahaṅkāra-ból származnak, így eredendően részei a Puryaṣṭaka-nak. Nézd meg a Tattvic táblázatban és a teljes Trika szekcióban, ha gondolod, további információkat kapsz azzal kapcsolatban, amit az előbb kifejtettem.
12 Amit Kṣemarāja mondani akar, ebben az esetben, hogy cáfolja a Pūrvamīmāṁsā követőit: az "anyatra" szó (egy másikban) az aforizmában, amit kommentál, nem úgy érzelmezendő, mint "Śaṅkara Énjében, azaz Śiva vagy az egyén saját esszenciális természete", hanem csupán, mint a Puryaṣṭaka vagy finom test. Így az "Én boldog vagyok, stb." tapasztalások a Puryaṣṭaka-ban maradnak és nem a Legmagasabb Énben "közvetlenül", Aki soha nem lehet elfedve semmi által, ahogy arra rámutat a Spandakārikā-k második aforizmája. Természetesen, mivel a Puryaṣṭaka egyfajta szerep, amit a Legmagasabb Én játszik, a végső Tapasztaló mindig Ő, azaz Śiva, közvetlenül és közvetetten is, de a Mīmāṁsaka-k (a Pūrvamīmāṁsā követői) teóriájának cáfolása végett, Kṣemarāja bemutat egy alternatív interpretációt az "anyatra" kifejezésre, miszerint az "a Puryaṣṭaka-ban" jelentéssel bír. Mi a csudát tartanak a Mīmāṁsaka-k?...ha érdekel, olvasd el jelen negyedik aforizma bevezetőjét. Ez után olvasd tovább a kommentárt és végül rá fogsz jönni, hogy miről beszélek.
13 A "stb." alatt a durva és finom testek értendők. Lásd a 11. megjegyzést fentebb.
14 Kṣemarāja megjegyzi, hogy amit kifejtett, az nem más, mint Vasugupta --a Spandakārikā-k szerzője, szerinte-- szándéka, amikor azt mondja "Boldog vagyok", "Szomorú vagyok", stb. Mindezen tapasztalások a Puryaṣṭaka-hoz vagy finom testhez tartoznak, ami elsősorban mentális. Emellett, az "Én vékony vagyok", "Én kövér vagyok", stb. nincs jelen az aforizmában, mert azok a durva testhez tartoznak, ami alacsony a Puryaṣṭaka-hoz képest. Kṣemarāja ezért mondja, hogy "eldobván"(parihāreṇa). Óh igen, ez egyszerű, ugye?...Atyám!, hehe. Lásd a 11. megjegyzést további információkért a testekről.
5. Aforizma
उक्तोपपत्तिसिद्धां समस्तवादानामनुपपन्नतामनुवदन्नुपपत्तिसिद्धं स्पन्दतत्त्वमेवास्तीति प्रतिजानाति युक्त्यनुभवागमज्ञो रहस्यगुरुप्रवरः
न दुःखं न सुखं यत्र न ग्राह्यं ग्राहकं न च।
न चास्ति मूढभावोऽपि तदस्ति परमार्थतः॥५॥
इह यत्किञ्चिद्दुःखसुखाद्यान्तरं नीलपीतादिकं बाह्यं ग्राह्यं यच्चैतद्ग्राहकं पुर्यष्टकशरीरेन्द्रियादि तत्तावत्सौषुप्तवदसञ्चेत्यमानं स्पुटमेव नास्तीति वक्तुं शक्यम्। यदापि तु सञ्चेत्यते तदा सञ्चेत्यमानस्याप्यस्य चैतन्यमयत्वाच्चैतन्यमेवास्तीत्यायातम्। यदाहुः
प्रकाशात्मा प्रकाश्योऽर्थो नाप्रकाशश्च सिध्यति।
इति रहस्यतत्त्वविदोऽस्मत्परमेष्ठिनः श्रीमदुत्पलदेवपादाः श्रीमदीश्वरप्रत्यभिज्ञायाम्। इहापि वक्ष्यते—
तत्संवेदनरूपेण तादात्म्यप्रतिपत्तितः
इत्यतो दुःखसुखादि नीलादि तद्ग्राहकं च यत्र नास्ति तत्प्रकाशैकघनं तत्त्वमस्ति। नन्वेवं सर्वग्राह्यग्राहकोच्छेदे शून्यात्मैव तत्त्वमित्यायातं नेत्याह न चास्ति मूढभावोऽपि इति। मूढभावो मूढत्वं शून्यरूपतापि यत्र नास्ति सोऽपि हि न प्रथते कथमस्ति प्रथते चेत्तर्हि प्रथात्मकत्वान्नासौ कश्चित्प्रथैवास्ति न च प्रथायाः कदाचिदभावो भवति तदभावे प्रथाभावस्याप्यसिद्धेः। भविष्यति चैतत्
न तु योऽन्तर्मुखो भावः।
इत्यत्र। अपि मूढभाव ऐश्वर्यात्मकविमर्शशून्यप्रकाशमात्रतत्त्वो ब्रह्मरूपोऽपि यत्र नास्ति यच्छ्रुत्यन्तविदः प्रतिपन्नाः विज्ञानं ब्रह्म इति तस्यापि स्वातन्त्र्यात्मकस्पन्दशक्तिं विना जडत्वात्। यथोक्तं प्रत्यभिज्ञायाम्
स्वभावमवभासस्य विमर्शं विदुरन्यथा।
प्रकाशोऽर्थोपरक्तोऽपि स्फटिकादिजडोपमः॥
इति। भट्टनायकस्तोत्रेऽपि
नपुंसकमिदं नाथ परं ब्रह्म फलेत्कियत्।
त्वत्पौरुषी नियोक्त्री चेन्न स्यात्त्वच्छक्तिसुन्दरी॥
इति। एवं च यत्र स्थितम् इत्यतः प्रभृति यत्तत्त्वं विचारितं तदेवास्ति तच्चास्त्येव परमार्थतो युक्त्यनुभवागमसिद्धेन रूपेण परमार्थत एव चाकल्पितेन पूर्णेन रूपेणास्ति न तु नीलादिवत्कल्पितेन। यथोक्तं महागुरुभिः
एवमात्मन्यसत्कल्पाः प्रकाशस्यैव सन्त्यमी।
जडाः प्रकाश एवास्ति स्वात्मनः स्वपरात्मभिः॥
इति। तत्रभवद्भर्तृहरिणापि
यदादौ च यदन्ते च यन्मध्ये तस्य सत्यता।
न यदाभासते यस्य सत्यत्वं तावदेव हि॥
इति। सावधारणत्वात्सर्ववाक्यानामेवकारोऽत्र त्रिर्योर्ज्यः। एवमनेन सूत्रेण सुखाद्याकारसंवित्सन्तानवादिनां सुखादिकलुषितप्रमातृतत्त्ववादिनां ग्राह्यग्राहकनानात्ववादिनां सर्वेषामभाववादिनां निष्परामर्शप्रकाशब्रह्मवादिनां च मतमनुपपन्नत्वादसत्त्वेनानूद्य पारमार्थिकं स्पन्दशक्तिरूपमेव तत्त्वमस्तीति प्रतिज्ञातम्। अथ च यस्मिन्नस्मिन् सोपदेशसावधानमहानुभावपरिशील्ये स्फुरत्तासारे स्पन्दतत्त्वे स्फुरति दुःखसुखग्राह्यग्राहकतदभावादिकमिदं सदपि न किञ्चिदेव सर्वस्यैतच्चमत्कारैकसारत्वात्तदेवैतदस्तीत्युपदिष्टम्। यन्महागुरवः
दुःखान्यपि सुखायन्ते विषमप्यमृतायते।
मोक्षायते च संसारो यत्र मार्गः स शाङ्करः॥
इति। शाङ्करो मार्गः— शङ्करात्मस्वभावप्राप्तिहेतुः पराशक्तिरूपः प्रसरः॥५॥
Uktopapattisiddhāṁ samastavādānāmanupapannatāmanuvadannupapattisiddhaṁ spandatattvamevāstīti pratijānāti yuktyanubhavāgamajño rahasyagurupravaraḥ
Na duḥkhaṁ na sukhaṁ yatra na grāhyaṁ grāhakaṁ na ca|
Na cāsti mūḍhabhāvo'pi tadasti paramārthataḥ||5||
Iha yatkiñcidduḥkhasukhādyāntaraṁ nīlapītādikaṁ bāhyaṁ grāhyaṁ yaccaitadgrāhakaṁ puryaṣṭakaśarīrendriyādi tattāvatsauṣuptavadasañcetyamānaṁ sphuṭameva nāstīti vaktuṁ śakyam| Yadāpi tu sañcetyate tadā sañcetyamānasyāpyasya caitanyamayatvāccaitanyamevāstītyāyātam| Yadāhuḥ
Prakāśātmā prakāśyo'rtho nāprakāśaśca sidhyati|
Iti rahasyatattvavido'smatparameṣṭhinaḥ śrīmadutpaladevapādāḥ śrīmadīśvarapratyabhijñāyām| Ihāpi vakṣyate—
Tatsaṁvedanarūpeṇa tādātmyapratipattitaḥ
Ityato duḥkhasukhādi nīlādi tadgrāhakaṁ ca yatra nāsti tatprakāśaikaghanaṁ tattvamasti| Nanvevaṁ sarvagrāhyagrāhakocchede śūnyātmaiva tattvamityāyātaṁ netyāha na cāsti mūḍhabhāvo'pi iti| Mūḍhabhāvo mūḍhatvaṁ śūnyarūpatāpi yatra nāsti so'pi hi na prathate kathamasti prathate cettarhi prathātmakatvānnāsau kaschcitprathaivāsti na ca prathāyāḥ kadācidabhāvo bhavati tadabhāve prathābhāvasyāpyasiddheḥ| Bhaviṣyati caitat
Na tu yo'ntarmukho bhāvaḥ|
Ityatra| Api mūḍhabhāva aiśvaryātmakavimarśaśūnyaprakāśamātratattvo brahmarūpo'pi yatra nāsti yacchrutyantavidaḥ pratipannāḥ vijñānaṁ brahma iti tasyāpi svātantryātmakaspandaśaktiṁ vinā jaḍatvāt| Yathoktaṁ pratyabhijñāyām
Svabhāvamavabhāsasya vimarśaṁ viduranyathā|
Prakāśo'rthoparakto'pi sphaṭikādijaḍopamaḥ||
Iti| Bhaṭṭanāyakastotre'pi
Napuṁsakamidaṁ nātha paraṁ brahma phaletkiyat|
Tvatpauruṣī niyoktrī cenna syāttvacchaktisundarī||
Iti| Evaṁ ca yatra sthitam ityataḥ prabhṛti yattattvaṁ vicāritaṁ tadevāsti taccāstyeva paramārthato yuktyanubhavāgamasiddhena rūpeṇa paramārthata eva cākalpitena pūrṇena rūpeṇāsti na tu nīlādivatkalpitena| Yathoktaṁ mahāgurubhiḥ
Evamātmanyasatkalpāḥ prakāśasyaiva santyamī|
Jaḍāḥ prakāśa evāsti svātmanaḥ svaparātmabhiḥ||
Iti| Tatrabhavadbhartṛhariṇāpi
Yadādau ca yadante ca yanmadhye tasya satyatā|
Na yadābhāsate yasya satyatvaṁ tāvadeva hi||
Iti| Sāvadhāraṇatvātsarvavākyānāmevakāro'tra triryorjyaḥ| Evamanena sūtreṇa sukhādyākārasaṁvitsantānavādināṁ sukhādikaluṣitapramātṛtattvavādināṁ grāhyagrāhakanānātvavādināṁ sarveṣāmabhāvavādināṁ niṣparāmarśaprakāśabrahmavādināṁ ca matamanupapannatvādasattvenānūdya pāramārthikaṁ spandaśaktirūpameva tattvamastīti pratijñātam| Atha ca yasminnasmin sopadeśasāvadhānamahānubhāvapariśīlye sphurattāsāre spandatattve sphurati duḥkhasukhagrāhyagrāhakatadabhāvādikamidaṁ sadapi na kiñcideva sarvasyaitaccamatkāraikasāratvāttadevaitadastītyupadiṣṭam| Yanmahāguravaḥ
Duḥkhānyapi sukhāyante viṣamapyamṛtāyate|
Mokṣāyate ca saṁsāro yatra mārgaḥ sa śāṅkaraḥ||
Iti| Śāṅkaro mārgaḥ— śaṅkarātmasvabhāvaprāptihetuḥ parāśaktirūpaḥ prasaraḥ||5||
Ragaszkodván (anuvadan) minden (samasta) doktrína vagy teória --vādāḥ-- (vādānām) lehetetlenségéhez (anupapannatām), amik bizonyítva lettek (siddhām) az említett (ukta) érvelés által (upapatti), a titkos tanítások (rahasya) legfőbb (pravaraḥ) Guru-ja --azaz a bölcs Utpaladeva-- (guru), aki ismeri (jñaḥ) az Āgama-kat vagy kinyilvánított szövegeket (āgama) (karöltve) azok érvelésével (yukti), (és emellett) (személyes) tapasztalata is van (mindezek tekintetében) (anubhava), felismerte (pratijānāti), (hogy) "kizárólag (eva) a Legmagasabb Vibráció (spanda) princípiumának (tattvam), érveléssel való (upapatti) bizonyítása (siddham) az (Igazság)":
Ahol (yatra) nincs sem (na) fájdalom (duḥkham), sem (na) öröm (sukham), sem (na) objektum (grāhyam), sem (na ca) szubjektum (grāhakam), (ahol) még (asti) az élettelenség (az éberség hiánya) (mūḍha) állapota (bhāvaḥ) sem (na ca) létezik (api), …az (tad) a (asti) legmagasabb értelemben (paramārthatas) (a Spanda princípium)||5||
Itt --azaz ebben a világban-- (iha), bármilyen (yad kiñcid) belső (āntaram) objektum (grāhyam) , (mint) fájdalom (duḥkha), öröm (sukha), stb. (ādi), (bármilyen) külső (bāhyam) objektum (grāhyam), (mint) kék (nīla), sárga (pīta), stb. (ādikam) és (ca) bármilyen (yad) tapasztalója (grāhakam) ezeknek --azaz ezeknek az objektumoknak-- (etad), (mint) Puryaṣṭaka --finom test, lásd a 11. megjegyzést az előző aforizma alatt-- (puryaṣṭaka), (durva) test (śarīra), Indriya-k (indriya)1 , stb. (ādi) (előfordulhatnak)…(mindez) olyan (tad), mint (vat) a mély-alvás (sauṣupta). Tehát (iti), kimondható (śakyam-vaktum), (hogy) nyilvánvalóan (sphuṭam eva) nem (na) létezik (asti), amíg (tāvat) nem kerül tapasztalásra (asañcetyamānam)|
Mindazonáltal (api tu), amikor (yadā) (mindezek, vagyis az objektumok és tapasztalók) tapasztaltak (sañcetyate), akkor (tadā), még (api) ezek --azaz az objektumok és tapasztalók-- (asya), amik éppen tapasztaltak --sañcetyamāna-- (sañcetyamānasya), mivel csordultig tele vannak (mayatvāt) Caitanya-val vagy Abszolút Tudatossággal (caitanya), csupán (asti-eva) Abszolút Tudatosság (caitanyam). Ez (a konklúzió), amihez az egyén elérkezik (iti āyātam)|
(Ez az), amit a legnagyobb tiszteletreméltó (śrīmat... pādāḥ) Utpaladeva (utpaladeva), a mi (asmad) nagy Guru-nk (parameṣṭhinaḥ), aki ismeri (vidaḥ) a titkos (rahasya) Princípiumot (tattva), mondott (āhuḥ) az (ő) csodálatos és szent (śrīmat) Īśvarapratyabhijñā-jában (īśvara-pratyabhijñāyām)2 :
"Az objektum (arthaḥ), ami megnyilvánul (prakāśyaḥ), a Prakāśa vagy Fény --azaz Śiva-- (prakāśa) természete (ātmā), és (ca) ami nem Prakāśa vagy Fény (aprakāśaḥ), (arra) nem (na) mondható (sidhyati... iti) (, hogy létezik) --egy alternatív fordítás lenne a "nem lép a létezésbe-- mivel a "sidh" gyök számos jelentéssel bír (megalapozni vagy bizonyítani, létezésbe lépni, stb.--"|
Itt --azaz Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-jában-- (iha) szintén ki lesz mondva (api vakṣyate):
"A Ő (tad) tapasztalása vagy tudása (saṁvedana) formájának birtoklása miatt (rūpeṇa) (és) a (Vele) való önazonosítás (tādātmya... iti) elérése végett (pratipattitaḥ)"|
Ezért (atas), ez (tad) a csupán (eka) Prakāśa vagy Fény (prakāśa) összetett egysége (ghanam), amiben (yatra) nincs sem (na asti) fájdalom (duḥkha), öröm (sukha), kék (nīla), stb. (ādi... ādi) sem (ca) azok (tad) tapasztalója (grāhakam), a (asti) (Legmagasabb) Princípium (tattvam)|
Egy felvetés (nanu): "Így (evam), amikor jelen van minden (sarva) objektum (grāhya) (és azok hozzátartozó) tapasztalóinak (grāhaka) eltűnése (ucchede), a (Legmagasabb) Princípium (tattvam) csupán (eva) egy Üresség (śūnya-ātmā)", ez (a konklúzió), ahová megérkezünk (iti āyātam). (A Spandakārikā-k szerzője, azaz Vasugupta, Kṣemarāja szerint) azt mondta (āha): "Nem" (na iti). (És hozzátette): "és (ca) amikor még (api) az élettelenség (mūḍha... iti) kondíciója vagy állapota (bhāvaḥ) sincs jelen (na... asti)"|
Az élettelenség (mūḍha) állapota (bhāvaḥ) (megjelenik), mint élettelenség (maga) --azaz így nyilvánul meg-- (mūḍhatvam) (vagy) szintén (api) (megjelenhet) az üresség (śūnya) formájában (rūpatā) --azaz nem nyilvánul meg egyáltalán--. Abban az esetben (yatra), amikor nincs (megnyilvánulása az élettelenségnek) (na asti), eme (élettelenség állapota) (saḥ) kétségtelenül meg sem (api-hi na) nyilvánul (prathate). (Akkor,) hogyan (katham) létezhet (asti)? --azaz hogyan mondható, hogy létezhet az élettelenség állapota?--. (Emellett,) ha (ced) az megnyilvánul (prathate), ebben az esetben (tarhi), mivel tapasztalható (prathā-ātmakatvāt), eme (élettelenség állapota) (asau) nem egyéb (asti-na... kaścid), (mint) Fény (prathā) valójában (eva). A Fénynek (prathāyāḥ) soha (na ca... kadācid) sem létezik (bhavati) a hiánya (abhāvaḥ). Annak (tad) (a Fénynek) hiányában --abhāva-- (abhāve), még (api) a Fény (prathā) hiánya --abhāva-- (abhāvasya) sem bizonyítható --asiddha-- (asiddheḥ)|
Ez (a témakör) (etad) itt fog megjelenni (bhaviṣyati ca) --azaz a Spandakārikā-kban; kimondottan az I,16-ban-- (atra) (szintén).-- Mivel Kṣemarāja csak az aforizma elejét idézi, nem fogom lefordítani a szövegét, mert a többi nélkül értelmetlen, de megadom a teljes fordítást utána--:
"Na tu yo'ntarmukho bhāvaḥ..."|
--Most pedig a Spandakārikā-k első fejezetének tizenhatodik aforizmája:
Na tu yo'ntarmukho bhāvaḥ sarvajñatvaguṇāspadam|
Tasya lopaḥ kadācitsyādanyasyānupalambhanāt||16||
Sohasem (na tu... kadācid) lehet jelen (syāt) e (tasya) belső (antarmukhaḥ) állapot vagy természet (bhāvaḥ) megszűnése (lopaḥ), ami (yaḥ) a mindentudás (sarvajñatva) jellegének (guṇa) székhelye (āspadam), valami más (anyasya) tapasztalásának hiánya (anupalambhanāt) esetén.
Így, a jelentés már tiszta. A következő szövegrészlet első része azzal foglalkozik, amit a Vedānta [különösen az Advaitavedānta vagy Nem-duális Vedānta, lásd az Első Lépések (1), Első Lépések (2) és Első Lépések (3) dokumentumokat, további információkért] követői fogadnak el, az Abszolút Valósággal kapcsolatban, amit ők úgy hívnak "Brahma". Szerintük Brahma csupán Tudás vagy Fény, mely teljesen híján van az Erőnek (Vimarśa). Ez a pont ki lesz fejtve Kṣemarāja által bizonyos mértékben, hiszen ez rendkívül komplex. Most Kṣemarāja tovább beszél…figyelj rá nagyon.--
Továbbá (api), az élettelenség (mūḍha) állapotát (bhavaḥ) Brahma-ként (brahma) tételezve (rūpaḥ), (ami) egy princípium (tattvaḥ), mely csupán (mātra) Prakāśa vagy Fény (prakāśa), Vimarśa --azaz Spanda vagy Śakti-- (vimarśa) nélkül (śūnya), mely (azaz Vimarśa) Uradalomból és teljes Erőből (aiśvarya) áll (ātmaka) --más szavakkal, "Brahma", ahogy azt a Advaitavedānta követői tartják, csupán Fény vagy Prakāśa, Erő vagy Śakti nélkül-- egyáltalán (api) nem (na) létezik (asti), ebben az esetben (yatra) --azaz az élettelenség ilyen állapota még Brahma-ban sem létezik--. Azt mondhatjuk (yad), hogy a Vedānta ismerői (vidaḥ) --különösen az Advaitavedānta vagy Nem-duális Vedānta, ebben a kontextusban-- (śruti-anta) meg vannak győződve arról (pratipannāḥ), (hogy) "Brahma (brahma) (csupán) Tudás (vijñānam... iti) ", (de ez nem lehet igaz,) mivel (így) még (Brahma) is halott vagy élettelen lenne (tasya api... jaḍatvāt), mert Ő Erő (śaktim) vagy a Legmagasabb Vibráció vagy Spanda (spanda) nélkül lenne (vinā), minek természete (ātmaka) az Abszolút Szabadság (svātantrya)3 |
Ahogy (yathā) ki lett mondva (uktam) a Pratyabhijñā-ban -- más szavakkal Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-jában-- (pratyabhijñāyām):
(A bölcsek) tudják (viduḥ), hogy e Vimarśa --azaz Spanda-t vagy Śakti-t-- (vimarśa) a Legmagasabb Fény (avabhāsasya) esszenciális természete (sva-bhāvam). Különben (anyathā), Prakāśa vagy Fény (prakāśaḥ) halott (lenne) (jaḍa-upamaḥ), (mint) egy kristály (sphaṭika), stb. (ādi), még ha (api) azt meg is színezi (uparaktaḥ) az objektum (arthaḥ... iti)"||
A Bhaṭṭanāyaka (bhaṭṭanāyaka) (néven ismert) himnuszban (stotre) szintén (tételezve van ugyanez a tanítás):
"Óh Uram (nātha), miféle (kiyat) gyümölcsöt hozhat (phalet) eme (idam) terméketlen (napuṁsakam) Legmagasabb (param) Brahma (brahma), ha (ced) a Te (tvat... tvat) gyönyörű (sundarī) (és) női (paruruṣī) uralkodó Erőd (niyoktrī... śakti) nem létezik (na syāt... iti)?"||
Így (evam ca), e (tad) Princípium (tattvam) egyedül (eva) "van vagy létezik" (asti), ami (yad) ki lett fejtve (vicāritam) (a Spandakārikā-k első Fejezetének második aforizmájában) kezdve (prabhṛti) ezzel (atas): "Yatra sthitam" (yatra sthitam iti) --Lásd 2. Aforizma--. És (ca) csupán (eva) Ez (tad) létezik (asti), a legmagasabb értelemben (paramārthatas), ahogy azt bizonyította (siddhena rūpeṇa) az érvelés (yukti), tapasztalás (anubhava) (és) a kinyilvánított szövegek (āgama). (Ez) létezik (asti) valójában (paramārthatas eva ca) egy természetes (akalpitena), tökéletes (pūrṇena) formában (rūpeṇa) és nem (na tu) egy mű (módon) --azaz nem természetesen-- (kalpitena), mint (vat) kék (nīla), stb. (ādi)|
Ahogy (yathā) az ki lett mondva (uktam) a nagy (mahā) Guru --szó szerint Guru-k által, tartsd észben, hogy a második megjegyzésben leírtak itt is érvényesek-- (gurubhiḥ):
"Így (evam), eme (amī) halott objektumok (jaḍāḥ) csupán (santi-eva) Prakāśa vagy Fény --azaz csupán Prakāśa-hoz tartoznak-- (prakāśasya) (és) majdhogynem (kalpāḥ) nem is léteznek (asat) önmagukban (ātmani). Az Egyén (sva-ātmanaḥ) Fénye (prakāśaḥ) létezik (asti) egyedül (eva) (mint) az egyén saját Énje (és) (mint) másoké (is) (sva-para-ātmabhiḥ... iti) --vagyis, még ha úgy is látszik, hogy sok én és objektum van, minden csupán az egyén saját Prakāśa-ja--"4 ||
(Ahogy) szintén (api) (ki van fejtve) a legnagyobb tiszteletreméltó (tatrabhavat) Bhartṛhari által, (a híres śābdika vagy nyelvész) --Lásd a 9. megjegyzést a harmadik aforizma alatt-- (bhartṛhariṇā):
"A Valóság (satyatā) Ahhoz tartozik (tasya), ami (yad... yad... yad) az elején (ādau), a végén (ante) és (ca... ca) a közepén (madhye) (létezik), (és) nem (na) ahhoz (tasya), ami (yad) (csupán) megjelenik (ābhāsate). (Ez azért van,) mert (hi) a Valósága (satyatvam) annak (ami csupán megjelenik) (yasya), kizárólag addig (létezik) (eva), amíg (tāvat... iti) (egy ilyen dolog megnyilvánulva marad)"||
Mivel korlátoltság van (sa-avadhāraṇatvāt) minden (sarva) (előző) mondatban (vākyānām), az "eva" (eva) szót (kāraḥ) --azaz "kizárólag"-- itt (atra) hozzá kell adni (yojyaḥ) háromszor (triḥ)5 |
Így (evam), ezen aforizma --azaz a Spandakārikā-k ötödik aforizmája-- (sūtreṇa) által (anena), deklarálva van (pratijñātam) (hogy) "a Legmagasabb (pāramārthikam) Princípium (tattvam) csupán (asti-eva) (Az), aminek formája (rūpam) a Legmagasabb Vibráció (spanda... iti) Ereje (śakti)", ragaszkodván (anūdya) az "asattva"-hoz vagy "nem-létezéshez, valótlansághoz" --olvasd el jelen ötödik aforizmát, hogy teljesen megértsd ezt-- (asattvena) alkalmatlansága (anupapannatvāt) miatt azon doktrínáknak vagy nézőpontoknak (matam), melyek tételezik (vādinām... vādinām... vādinām... vādinām... vādinām) a tapasztalás (saṁvid) folytonos folyását (santāna) az öröm (sukha), stb (ādi)6 . formájában (ākāra), (vagy) az öröm (sukha), stb (ādi)7 , által elfedett (kaluṣita) tapasztaló (pramātṛ) princípiumát (tattva), (vagy) a szubjektumok (grāhaka) és objektumok (grāhya) sokaságát (nānātva)8 , (vagy) minden (szubjektum és objektum) (sarveṣām) hiányát (abhāva)9 , vagy --szó szerint "és"-- (ca) (,hogy) Brahma (brahma) Prakāśa vagy Fény (prakāśa), aktivitás nélküli --szó szerint "segítség nélküli"-- (niṣparāmarśa)10 |
Továbbá (atha ca), (amikor) e bizonyos (yasmin asmin) Legmagasabb Vibráció (spanda) princípiuma (tattve), minek esszenciája (sāre) Sphurattā --azaz a villanása és vibrációja Śakti-nak vagy Śiva isteni Erejének-- (sphurattā), mely megnyilvánul (sphurati), (mert azt) üldözi (pariśīlye) egy figyelmes (sa-avadhāna), nemes elméjű (mahā-anubhāva) (személy), ki fel van ruházva (helyes) tanítással (sa-upadeśa), (akkor) még (api) ez is (mind) (idam), mint "fájdalom (duḥkha), öröm (sukha), objektum (grāhya), szubjektum (grāhaka), ezek hiánya (abhāva) --azaz fájdalomnak, örömnek, objektumnak és szubjektumnak-- (tad), stb. (ādikam)", (ha) megjelenik is (sat), nem (jelent semmit) (na kiñcid eva) (számára), mivel (ő úgy tartja) mindezt, mint eme (Legmagasabb Vibráció vagy Spanda princípiuma) ragyogásának kvintesszenciája (sarvasya etad-camatkāra-ekasāratvāt)11 . A szerint, ami tanítva lett (iti upadiṣṭam), eme (Legmagasabb Vibráció princípiuma) (etad) valójában (eva) az (asti), ami (ki lett fejtve) (tad)|
A nagy (mahā) Guru --szó szerint "Guru-k", tartsd észben, hogy a második megjegyzésben elmondottak itt is érvényesek-- (guravaḥ) (szintén említette) ezt (yad):
"Ez (saḥ) Śaṅkara --azaz Śiva-- (śāṅkaraḥ) útja (mārgaḥ), ahol (yatra) még (api... api) a fájdalom (duḥkhāni) is örömteli (sukhāyante), a méreg (viṣam) nektárrá lesz (amṛtāyate), és (ca) a Saṁsāra vagy Transzmigráció --azaz kötelék-- (saṁsāraḥ) a Felszabadulás eszközévé válik (mokṣāyate... iti)"||
Śaṅkara --azaz Śiva-- (śāṅkaraḥ) útja (mārgaḥ) annak kiterjedése (prasaraḥ), minek formája (rūpaḥ) a Legmagasabb (parā) Erő (śakti). (És, ennek eredményeképpen, eme kiterjedés szintén) az oka vagy módszere (hetuḥ) Śaṅkara Énje (śaṅkara-ātma) esszenciális természete (sva-bhāva) elérésének (prāpti)||5||
1 Az Indriya-k a Jñānendriya-kból (a tapasztalás Erői) és a Karmendriya-kból (a cselekvés Erői) állnak. Nézd meg a Tattvic Táblázatot további információkért.
2 Habár Utpaladeva egy személy, a teljes kifejezés többes számban van, mert a "pādāḥ" többes számú. A "pādāḥ" kifejezés (ami hozzá van adva a "śrīmadutpaladeva"-hoz) a "pāda" (láb) szóból származik. Előbbi olykor hozzá van adva bizonyos nevekhez vagy címekhez, egyfajta tiszteletadásképp. Ebben az esetben, ez úgy fordítható, mint "tiszteletreméltó". Azonban, mivel a "śrīmat" (szent, tiszteletreméltó, gyönyörű, stb.) szintén jelen van, úgy döntöttem, hogy a teljes kifejezést (śrīmadutpaladevapādāḥ) úgy interpretálom, hogy: "A legnagyobb tiszteletreméltó Utpaladeva" hogy elkerüljem a szóismétlést (érted?). Ha a "pādāḥ" nem lenne itt, csupán csak "śrīmadutpaladevaḥ" lenne egyes számban, a teljes kifejezés egyes számú lenne. Figyeld meg, hogy nem tettem hozzá Utpaladeva teljes stanzáját, értelemszerűen: "Yadāha... Iti rahasyatattvavidasmatparameṣṭhī śrīmadutpaladevaḥ śrīmadīśvarapratyabhijñāyām" vagy "(Ez az), amit a legnagyobb tiszteletreméltó (śrīmat... pādāḥ) Utpaladeva (utpaladeva), a mi (asmad) nagy Guru-nk (parameṣṭhinaḥ), aki ismeri (vidaḥ) a titkos (rahasya) Princípiumot (tattva), mondott (āhuḥ) az (ő) csodálatos és szent (śrīmat) Īśvarapratyabhijñā-jában (īśvara-pratyabhijñāyām)". Az 'iti' szó nem lett fordítva itt, mert az jelzi Utpaladeva stanzájának idézőjelét, melyet ebben az esetben pontok jelölnek. Tehát, "iti" jelen van a stanza fordításában, érted? Végül, mind az "āhuḥ" és "āha" szavak ragozott, formák Kettőzött Múlt Időben (egy fajtája a múlt időnek), mely az "ah" (beszélni, beszél) gyökből származik. Ez a gyök "hiányos", azaz csak bizonyos személyekben és időkben ragozható. A legtöbb gyök ragozható minden személy és idő esetben, stb., ahogy azt biztosan tudod.
3 Az Advaitavedānta tételezi Brahma létezését, mint Abszolút Valóság. Mindenesetre, mivel Brahma csupán Tudás vagy Prakāśa (Fény), felmerül a kérdés, hogy ez az univerzum honnan származik. Hogy megválaszolja ezt a kérdést, az Advaitavedānta bevezeti Māyā koncepcióját, mint az erő, mely megnyilvánítja, fenntartja és feloldja az univerzumot. Azonban Māyā jelenléte egy újabb problémát teremt: Ő Brahma vagy nem? Ha Ő Brahma, akkor Brahma nem csupán Prakāśa vagy Fény, hanem szintén tartalmazza Vimarśa-t vagy az Erőt, és az Erő jelzi az "aktivitást". Így, Brahma nem lehet a minden mögött húzódó Valóság, mivel híján van minden fajta aktivitásnak, ahogy azt az Advaitavedānta tételezi. Más részt, ha Māyā nem Brahma, akkor következésképpen két Valóság van. Brahma és Māyā. Nyilvánvaló, hogy ha ez igaz, a nem-dualizmus az Advaitavedānta-ban (nem-duális Vedānta) megsemmisül.
Hogy ezt a problémád orvosolja, az Advaitavedānta azt mondja, hogy Māyā sem Brahma-val van, sem pedig nélküle, de mégis valótlan, miképp az Általa létrehozott univerzum szintén az. A Trika rendszere szerint ez a teória hibás. A Trika úgy oldja meg Brahma és Māyā problémáját, hogy kimondja, az Abszolút Valóság tartalmazza Prakāśa-t (Fény vagy Tudás) és Vimarśa-t (Erő). Ezért, szükségtelen bevezetni Māyā princípiumát, hogy kifejtse az univerzum megnyilvánítását, stb., hiszen a Legmagasabb Én Az, aki tud és tesz mindent, mindenol, és minden mi ismert és tett általa, az teljesen valós, amíg létezik. A "teljes" valótlanság koncepciója a világgal kapcsolatosan szintén szükségtelen. Kétségtelen, hogy van Māyā a Trika-ban is, de az univerzális megnyilvánulás egy tattva-ja vagy kategóriája formájában (a hatodik) -- Lásd a Tattvic Táblázatot további információkért--. És a Trika Māyā-ja valós, mivel az isteni Erő vagy Spanda az Ő magja. OK, elég e részletekből.
4 A "svaparātmabhiḥ" alternatív fordítása így is nézhet ki: "mivel (ātmabhiḥ) az egyén saját Énje (sva) és másoké (para)", azaz mint Szubjektum és objektumok.
5 Ezért, Kṣemarāja szerint Bhartṛhari stanzájának első sora, így értendő:
"Yadādau ca tasyaiva satyatā yadante ca tasyaiva satyatā yanmadhye ca tasyaiva satyatā" vagy "A Valóság (satyatā... satyatā... satyatā) kizárólag (eva... eva... eva) Ahhoz tartozik (tasya... tasya... tasya), ami (yad... yad... yad) az elején (ādau), a végén (ante) és (ca... ca) a közepén (madhye) (létezik)".
6 Kṣemarāja a Buddhistákra utal.
7 Kṣemarāja itt a Cārvāka követőire utal. A Cārvāka India materialisztikus filozófiája. A központi tanítás itt az, hogy az anyag az egyedüli valóság. Így az Én azonosításra kerül a fizikai testtel, eme iskola szerint. Ez a rendszer ismert még Lokāyata néven is [Lásd az Első Lépések (2) dokumentumot, további információkért].
8 Kṣemarāja itt a Sāṅkhya követőire utal [Lásd az Első Lépések (1), Első Lépések (2) és Első Lépések (3) dokumentumokat, további információkért erről a filozófiai rendszerről].
9 Kṣemarāja itt a Nāstivāda-ra vagy nihilista iskolára utal.
10 Kṣemarāja a Vedānta-ra utal, természetesen, különösen az Advaitavedānta-ra [Lásd az Első Lépések (1), Első Lépések (2) és Első Lépések (3) dokumentumokat, további információkért erről a filozófiai rendszerről].
11 Egybe kellett raknom mindent és hozzáadni pár szót, hogy adjak némi struktúrát a kifejezésnek, mert a Szanszkrit írásmód nem olyan, mint a magyar. Szó szerint: "sarvasyaitaccamatkāraikasāratvāt..." - mindennek (sarvasya), mivel ez a kvintesszenciája (ekasāratvāt) annak --azaz a Spanda-nak-- (etad) ragyogásának (camatkāra) ". Hozzáadva némi struktúrát : Mivel minden a kvintesszenciája (sarvasya... ekasāratvāt), Annak --azaz Spanda-- (etad) ragyogásának (camatkāra). Nos, talán érted. Ezért emlékezz erre: mivel a Szanszkrit mondatstruktúrát nem lehet "mindig" szóról szóra fordítani magyarra, most át kellett rendeznem a kifejezést egy kicsit, különben nem értetted volna a jelentését.
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza I. 1-2 |  |
Folytatás I. 6-10 |