Śivasūtravimarśinī (Shiva Sutra Vimarshini) 3. Fejezet (aforizmák 23-33) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás

 Bevezetés

A Śivasūtravimarśinī folytatódik: Kṣemarāja tovább kommentálja az aforizmákat:

Ez a harmadik 11 aforizmából álló csoport a 45-ből, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami az Āṇavopāya-val foglalkozik). Amint azt tudod, a teljes szöveg a Śivasūtra-k 77 aforizmájából, valamint a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem Śiva aforizmáit, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj a "Scriptures (study)/Śivasūtravimarśinī"dokumentumhoz, a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg az eredeti Śivasūtra-k aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Śiva aforizmái, azaz a Śivasūtra-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Śivasūtravimarśinī-t és tapasztald meg a Legmagasabb Fényt, kedves Śiva.

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 23. Aforizma

Habár, amikor ez (a Yogī) nem lép be így a Turya vagy Negyedik-en túli állapotba --azaz a Turyātīta-ba, vagy Turyātīta-ba, a Legmagasabb Állapot--, ami a belső Turya-ra irányuló figyelem szilárd megragadásának intenzitásán keresztül érhető el, hanem inkább csupán megelégedik továbbra is a Turya camatkāra-jával --ámulattal teli gyönyör--, amit az (ébrenlét, álom és mély-alvás) kezdeti (és) végső pontjaiban tapasztal, akkor, az ő esetében -

A közbenső szinten, (azaz nem az ébrenlét, álom és mély-alvás kezdeti és végső fázisaiban) alantas (mentális állapotok)
jönnek létre ||23||

A Yogī esetében, aki élvezi a Turya elixírjét a (tudatosság három hétköznapi állapotának) kezdeti (és) végső pontjaiban, a madhya-ban --a végpontok közti állapotban, azaz a közbenső szinten-- feltárul az avaraprasava --szó szerint alantas termék--, azaz egy megvetendő megnyilvánulása (az) alantas (mentális állapotoknak), melyek jellemzője a vyutthāna --minden állapot, ami nem Samādhi, azaz a vyutthāna a legtöbbek által tapasztal hétköznapi állapot-- |

"A (Tiszta) Tudás csökkenésekor, megjelenik a mentális módosulás (mint egy álomban) felemelkedése emiatt, (azaz "felemelkedik az előzőleg csökkenő Tiszta Tudás miatt"). (II.10) (jelen szövegben). Ahogy arra rámutatott e sūtra jelentése is, ez a törekvő nem tudatlan állandóan. Ez a teljes jelentés |

(Ezzel kapcsolatosan,) ki van fejtve a Tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra-ban :

"(Habár), annak, aki nem marad éber, még akkor sem, amikor eléri --szó szerint az eléréskor-- a csupán látens benyomásokat --(melyek korlátolt természetfeletti erőket generálnak), a Vināyaka-k --bizonyos fajta démonok-- múló élvezetek felé ösztökélnek és sürgetnek. Ezért a Legmagasabb Valóság (elérésének) vágya által, (egy ilyen Yogī) nem kerülhet közeli kapcsolatba ezekkel (a múló élvezetekkel) "|

(Ez) idézve volt korábban is --a II,10 kommentárjában--¹ ||23||

¹ A stanzát Kṣemarāja idézte már a második Fejezet, tizedik aforizmájában. A stanza szétszedve jelent meg, előbb két sor, majd a fennmaradó harmadik sor ettől elkülönülve lett idézve, a kommentár végéhez közel. Ezt elmondtam a II,10 fordításában is. 

fel

 24. Aforizma

Így, még akkor is, amikor (az alacsony mentális állapotok) megjelenése megtörténik, ha (a Yogī) ugyancsak beoltja a köztes állapotokat vagy szinteket a Turya --a Negyedik Állapot-- elixírjének szilárd megragadásával, akkor -

Amikor a valódi Én-Tudatosság és az objektumok közt egyesülés jön léte, (akkor) újra megjelenik (a tudatosság negyedik állapotának Gyönyöre, ami) eltűnt (az előzőleg említett alantas mentális állapotok feléledése miatt)||24||

A valódi Én-tudatosság objektumokkal (vagy) mātrā-kkal való egyesülése |

"Bármit is tapasztal valaki a szemein keresztül vagy bármi is (váljon) tárggyá a beszéden keresztül ; bármit is gondoljon az elme, bármiről is győződjön meg az intellektus ; bármit is sajátítson ki az egó, bármi is létezzen, mint tudható ; és (még) az is ami nem létezik, Őt --azaz Paramaśiva-t, aki a Tudatosság Fényének összetett egységéből áll-- figyelmesen és buzgón kell vizsgálni valójában mindezekben ¹ "||
(Lásd XII, 163-164 Svacchandatantra)

A Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban meghatározott tanítás szerint, a (Yogī) esetében, aki mindenhol és mindenkor újra és újra intenzív éberséggel (ragadja meg) saját természetét, ami a Tudatosság  összetett egysége, (realizálva azt, hogy) "Én (vagyok) ez az   univerzum ", újra megjelenése vagy feltárulása (van jelen) az egyén saját természetének, mely csordultig tele van a (korábban) eltűnt Turya Gyönyörével --mint (a Tudatosság) egy összetett egysége -- mivel a Yogī nem volt eléggé figyelmes, a Turya vagy Negyedik Állapot elrejtette magát előle--, ami (így)--azaz az egyén saját esszenciális természete-- eltűnt a korábban említett alacsony (mentális állapotok) létrejövése miatt. (Röviden,) Azzal --Turya-val-- való teljes egységének elérése történik meg a Yogī számára. Ez a jelentés |

Ez (a konkrét tanítás) ki lett mondva a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban, így kezdve :

"Miután még a Yogī-k elméje is erővel mozog ide-oda ² "||
(Lásd Svacchandatantra IV,311 lezáró szakasza)

(és folytatva ezzel:)

"Akinek elméje --mint az érzések és gondolatok székhelye-- csordultig tele van a Legmagasabb Princípiummal --mint tudásának egyetlen tárgya--, (az) nyugodt (és) teljesen vágytalan. Az ő elméje nem mozog, --azaz nem tér el a Legmagasabb Princípiumtól--, még akkor sem, amikor az összes állapotba zuhan --azaz annak ellenére sem, hogy mikor, milyen körülmények veszik körül--. Akárhová is megy az elméje, a (Yogī-nak) a Legmagasabb Princípiumra kell gondolnia ott helyben. Miképp minden tele van Śiva-val, hova jutna az (elméje), miután megmozdult ?³ "||
(Lásd IV,312-13 Svacchandatantra)

és (befejezve ezzel):

"Minden objektumban és az érzékek minden céljában --azaz a tárgyak élvezetében--; (a Yogī-k legjobbja), aki talán belegabalyodik (ezen realitásokba), akárhol is vizsgálódik, nem létezik Śiva hiánya sehol --nincs hely, ahol Śiva ne létezne--⁴ "||
(Lásd IV, 314 Svacchandatantra)

||24||

¹ Tegyünk most tisztában pár dolgot… legalábbis, amennyire lehetséges (lol!):

(1) "vācā vā yaśca gocaraḥ" - "vagy bármi is (váljon) tárggyá a beszéden keresztül": A beszédnek négy szintje van, azaz Parāvāk, Paśyantī, Madhyamā és Vaikharī. Egyrészt, Parāvāk (szó szerint a legmagasabb beszéd) az a szint, ahol a hang (vācaka) és a tárgy (vācya), melyet jelöl (megnyilvánít) egy ilyen hang, abszolút egységben van. Másrészt, Vaikharī az a szint, amiben a Vācaka és Vācya teljesen elkülönül. Vaikharī a durva beszéd, vagyis amit a fizikai nyelv képez. A Vaikharī-ban mind a hang, mind az objektum különbözik és teljesen elkülönül. Középen pedig köztes szintek vannak, név szerint, Paśyantī és Madhyamā. Előbbiben a hang és az általa jelzett objektum különbözik egymástól, de nem különül el; míg az utolsóban a hang és objektum különbözik és el is különül, de "csak" mentális szinten. A "gocara" vagy tárgy, amit a Svacchandatantra stanzája említett, a Vācya vagy objektum. Emellett, a "vācā" vagy "beszéden keresztül" szó azt jelenti "Paśyantī-n, Madhyamā-n és Vaikharī-n keresztül", mert a Parāvāk-ban egyáltalán nincs objektum. Ilyen egyszerű! Óh igen! Hahaha! Ez ilyen mulatságos valójában. Mennyi rejtett jelentés van egy ilyen rövid mondatban! Mielőtt elájulsz a frusztrációtól, kérlek, nézd meg a Parāvāk jelentését a Trika szótárban.

(2) " Manaścintayate yāni" - "bármit is gondoljon az elme": Itt a "yāni" vagy "bármit" többes szám (semleges nemben). Ez a sukha-ra (öröm), stb. vonatkozik.

(3) "Ahaṅkṛtāni yānyeva" - "Bármit is sajátítson ki az egó": Itt a "yāni" vagy "bármit" megint többes szám (semleges nemben). Az egó a 15. tattva vagy kategória a Trika szerinti univerzális megnyilvánulás sémájában. Az egó folyamatosan kisajátít dolgokat, jellemzőket, hangulatokat, stb. Például: "ez az enyém" (az egó birtokba veszi a dolgot) vagy "én olyan okos vagyok" (itt egy jellemzőt ragad meg) vagy "szomorú vagyok" (ekkor egy hangulatot sajátít ki, azaz a 'szomorúnak lenni' állapotot), stb. Ha több példát szeretnél, akkor ébredj rá, hogy mit csinál az egó benned, most ebben a pillanatban. De a jó kis fáradhatatlan egó intenzív kisajátító aktivitása ellenére, az "Én" megmarad elkülönülve és soha nem érinti meg semmi jellemző, hangulat, stb.

(4) "yacca vedyatayā sthitam" - "Bármi is létezzen, mint tudható": A tudható egyszerűen egy objektum. Úgy nevezzük "tudható, megismerhető", mert azt a Szubjektum (a Legmagasabb Úr) ismerheti meg. Bármit, amit megismerhet (tapasztalhat) a Szubjektum, az tudható, megismerhető (objektum). Ez egyszerű, ugye?

(5) "Yaśca nāsti" - "és (még) az is, ami nem létezik": Más szavakkal "és még az is, ami nem tapasztalható, megnyilvánult valóságként".

(6) "sa…" - " Ő --azaz Paramaśiva, aki a Tudatosság Fényének összetett egysége--…" Ez nem az én találmányom, hanem egyszerűen az, amit maga a bölcs Kṣemarāja kommentált erre a stanzára az ő Svacchandoddyota-jában: "" - "Sa iti citprakāśaghanaḥ paramaśivo..." - "(A kifejezés) 'Ő' (azt jelenti) Paramaśiva, aki a Tudatosság Fényének összetett egységéből áll--…". Az eredeti szó az "Ő"-re a "saḥ", de "ḥ" (Visarga) eldobandó egy mássalhangzó előtt (ez a "t" a "tatraiva-ban", a fenti stanzában" a 10. Visarga Sandhi Szabálya szerint.

Dióhéjban, a Legmagasabb Létező-t minden fent említett valóságban, körülmény között figyelemmel és buzgósággal kell vizsgálni, keresni. 

² Először is, egy üzenet a Szanszkrit tanulóknak: Mielőtt megtöltenétek a levelesládámat, hehe, a "cañcalīti" fura összetételéről kérdező levelekkel, hadd fejtsem ki a következőt lépésről lépésre: "cañcalīti" egy Gyakorító (más néven Intenzív) módja a "cal" (mozogni) gyöknek, harmadik személyben, egyes számban, Jelen Időben összekapcsolva. Mint tudod, a Gyakorító mód erősíti az ige aktivitását, pl.: "calati", azt jelenti "ő/az mozog" de "cañcalīti" azt jelenti "ő/az, intenzíven mozog  ide-oda". Azt mondhatod, "NEM, ennek cañcalyate-nak kell lennie", de a témakör nem ilyen egyszerű. Két fajta Gyakorító mód létezik, az egyik az Ātmanepadī és a másik a Parasmaipadī. A "cañcalyate" egy Ātmanepadī, míg a "cañcalīti" egy Parasmaipadī. Előbbi nagyon gyakori a klasszikus Szanszkritban, míg utóbbi "általában" a Veda-kban jelenik meg. Tehát nagy valószínűséggel nem fogsz találni Parasmaipadī Gyakorító mód kifejtést az alapvető Szanszkrit nyelvtanban. Szükséged van egy haladóra. De nézd meg azt is, mert a "cal" (mozogni) gyök formálja a Parasmaipadī Gyakorító módot egy szokatlan formában. És ha valakinek az a briliáns ötlete támadna, hogy "cañcalīti" nem más, mint "cañcalī + iti", nos ez egyáltalán nem lehetséges. Miért? Mert még ha a "cañcalī"-t a "cañcala" (mozog ide-oda) női nemű változataként tekinted is, habár "cañcalā" még helyesebb lenne, a "manas" (elme) semleges nemű. Következésképpen, a mondat struktúrája teljesen megtörne. Tehát, hiszed vagy sem, itt van neked egy Parasmaipadī Gyakorító mód egy Tantra-ban, miközben általában ez a Veda-kban jelenik meg. OK, ez elég. Ezzel a kifejtéssel megmentettem a postaládámat a levéláradattól, remek!

Most minden olvasónak, Kṣemarāja meghatározza az ő Svacchandoddyota-jában: "" - "Kuṭilaṁ calati bhogābhilāṣeṇa vyutthānameva dhāvati nābhiṣṭaṁ padamavaṣṭabhnāti yaditi yasmādevam||311||" - "A 'yad' (kifejezés) (a stanzában azt jelenti,) 'miután (még a Yogī elméje is) ilyen'. (Tehát, mert egy ilyen elme) nem ragadja meg a kívánt Állapotot --azaz Nirvyutthānasamādhi-t vagy a Samādhi-t, mely minden közönséges tudatállapottól mentes--, és mozog és rohan a vyutthaana --a tudatosság közönséges állapota-- után, az élvezetekre való vágya miatt".

Hozzáadtam a Nirvyutthānasamādhi-t mert a bölcs is így tesz, amikor a stanza első felét kommentálja (amit nem idézett jelen szövegben). Ebben a kontextusban, a Samādhi úgy értelmezendő, mint a Legmagasabb Állapot, ahol a Yogī mindent áthat. Összefoglalva, Samādhi itt a mindennel való egység elérése. Nagyon jó! 

³ A fordítás trükkös, ahogy az gyakori a Svacchandatantra esetében. Ezért idéznem kell újra a Svacchandoddyota-t, hogy megérts mindent, amit kell. Az első két sor a IV,312 stanzához tartozik. Kṣemarāja így kommentál az Ő kiváló Svacchandoddyota-jában: "" - "Jñeyaṁ ca yathā vyākhyātaṁ paratattvaṁ bhāva āśayaḥ sthiro niścalaḥ pūrṇo nirākāṅkṣaḥ samantataḥ sarvaṁsarvikayā turapyarthe||312||" - "Ahogy az ki lett fejtve, 'jñeya' -- szó szerint tudható-- a Legmagasabb Princípium-- azaz a Legmagasabb Létező kizárólag a tudás tárgya, úgymond, egy ilyen nagy Yogī számára. (A kifejezés) 'bhāva ' (azt jelenti) az elme, mint az érzések és gondolatok székhelye. 'Sthira' nem más, mint szilárdság, mozdulatlanság. A 'pūrṇa' (szó jelentése) vágytalan, semmire sem vágyó. 'Samantatas' (azt jelenti) 'teljesen'. (És) 'tu' a 'még akkor is, amikor' értelmében jelenik meg".

A harmadik és negyedik sor a IV,313 stanzához tartozik. A bölcs az alábbit kommentálja: "" - "Mana eva paratattvaikyabhāvanāvāsitaṁ kartṛ yathoktaṁ jñeyaṁ sarvatra cintayatyeva|" -"Manas --az elme--, a cselekvő, a Legmagasabb Princípiummal való egység kontemplációja által színezve, minden pillanatban csupán a fent említett Jñeya-ra --a Legmagasabb Létező a tudása tárgya a Yogī-nak--" gondol. 

⁴ Most, Kṣemarāja teljes kommentárja erre a stanzára az ő Svacchandoddyota-jában:

"" - "Indriyāṇi cārthaścaindriyakaṁ prayojanaṁ viṣayopabhogasteṣu sthito yogivaro yo nirūpyeta vicāryeta yatra kutrāpi nāsyāśivamasti sarvasyāsya prakāśamānatayā prakāśaghanaśivaikātmyāt||314||" -"Az érzékek és 'artha-k' vagy 'az érzékek céljai', azaz az objektumok élvezete-; a yogī-k legjobbja talán belegabalyodik ezen (valóságokba), bármit is vizsgáljon vagy szemléljen, nincs állapot számára melyben Śiva hiányzik. Minden a Tudatosság Fényeként jelenik meg az ő esetében, Śiva-val való önazonosítása miatt, aki a Fény összetett egysége||314||".

Remélhetőleg elé képzett vagyok és jó fejtettem ki a jelentéseket. Most már értheted a fordításom módját a Svacchandatantra IV,314. stanzájánál. 

fel

 25. Aforizma

Így, a Yogī, aki elérte a felsőbbrendűséget és kiválóságot -

(A kimagasló Yogī, aki elérte a negyedik állapotot)
egyenlővé válik Śiva-val ||25||

A Turya-val vagy Negyedik Állapottal való kapcsolat intenzitásán keresztül, eléri a Turyātīta --azaz ami a Turya-n túl van-- állapotát (és) egyenlővé válik az isteni és imádnivaló Śiva-val, aki tökéletesen átlátszó (és) szabad egysége a Tudatosságnak (és) Gyönyörnek ; (és) amíg a testi aspektus nem tűnt el --amíg életben van--, (az ilyen Yogī) olyan, mint Ő |

Annak eltűnésével --a halál után a test eltűnésével--, e (Yogī) Maga Śiva személyesen |

(Ez ki lett mondva) tehát a Tiszteletreméltó Kālikākrama-ban (is) :

"A ragyogó Bhairava --azaz a Legmagasabb Úr-- azt mondta : 'Ezért, megértve mindig (és) kétség nélkül a guru --spirituális tanító-- szájából a (Śiva-val) való egyesülés módját, az egyénnek (Śiva-n) kell kontemplálnia, gondolatoktól szabadon, emócióval ¹ (és) a Vele való önazonosítás érzésével, amíg el nem éri az azonosságot Vele '"|

||25||

¹  "Avikalpena bhāvena" úgy is fordítható, mint "a gondolatoktól szabad állapottal", mert "bhāva", eltekintve az "érzés, emóció" és sok egyéb lehetséges jelentéstől, azt is jelenti "állapot, kondíció". OK, csak tisztázni akartam ezt a pontot. 

fel

 26. Aforizma

És még így is --azaz még akkor is, amikor eléretett a teljes azonosulás a Legmagasabb Úrral--, (a szövegekben) leírt módszer szerint, vagyis "Mert (jelen) e (test), ezért a bhoga-n vagy az élvezet tárgyán stb. keresztül ", hiszen (amíg a test él,) a cél egyszerűen engedni, hogy az élvezetek tárgyai feltáruljanak ¹ ,e (Yogī) testének további jelenléte nem megvetendő. (Śiva) így szólt (a következő aforizmában)—

Testben maradása az (ő) fogadalma, (azaz, fenntart egy fizikai formát az emberiség felé gyakorolt óriási könyörületessége végett; ez egy jámbor tett részéről)||26||

A (korábban) említett nézőpont szerint, a Yogī tekintetében, aki olyan, mint Śiva (és) aki az "Én (vagyok) Śiva " állapotában él, (s) amit testben maradásnak vagy létezésnek (neveznek), az valójában az (ő) fogadalma. (Tehát,) e (Yogī) (konkrét) esetében, aki maradéktalanul a mindig jelenlévő Legmagasabb (Én) imádatába merül, saját esszenciális természetére való éberség formájában, (egy ilyen fogadalmat) úgy kell tekinteni, mint a kegyesség aktivitása |

(Ez) tehát (ki lett fejtve) a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban (szintén) :

"Miképp egy jól meggyújtott tűzben, a láng az égen látható, úgy az Én, (bár) kétségtelenül létezik a testben és élet-energiában, bele van olvadva Saját Állapotába --Śiva állapotába--² "||
(Lásd Svacchandatantra IV,398)

Azzal kapcsolatban, amit a (Svacchandatantra stanzája) fejt ki, meghatározásra került, hogy létezik egy állapot, ami csordultig tele van Śiva-val, a (Yogī-ban) aki (még mindig) a testben, élet-energiában, stb. él. --habár még mindig fenntartja a testét, élet-energiáját, stb., teljesen Istenbe van olvadva!--|

Nincs más fogadalom számára, mint fenntartani egy számára megfelelő testet |

Ez (ki lett) mondva a Tiszteletreméltó Trikasāra-ban :

"Azt, aki bölcs, mindig Mudrā-k --Pecsétek-- jelölik ³ melyek a testből tárulnak fel. Ő egyedül, nevezhető a Mudrā-k tartójának. A többi ember valójában csontok tartója "||

A Tiszteletreméltó Kulapañcāśikā-ban szintén (ki lett mondva):

"Látván olyat, kinek nincs látható (vallásos) jele, (azzal) a Marīci-k --Legmagasabb Erők-- társalognak. Ezek nem találkoznak olyanokkal, akiknek (külső, látható vallásos) jelei vannak, mert (ezen Legmagasabb Erők) rendkívül okkultak és rejtélyesek "||

||26||

¹ Hadd legyek ezzel kapcsolatban még konkrétabb: "upanata" azt jelenti "legyen része", "bhoga" pedig az "élvezetek tárgya" és "ativāhana" nem más, mint "hadd menjen". Röviden "hadd legyen a tapasztalások tárgya az ő része", abban az értelemben, hogy "élvezni azokat a tárgyakat, ahogy természetes módon feltárulnak, majd engedni azokat tovább". Ebben sem ragaszkodás, sem elutasítás nincs. A bölcs természetesen a nagy Yogī-ról beszél, aki elérte a végső Felszabadulást, miközben él. A legtöbb ember csak még több tárgyra vágyik, amik "természetesen" sokasodnak. Mindennek a tetejében ragaszkodást és elutasítást építenek fel a folyamatban. Mindez a tudatlan viselkedés semmit sem hoz nekik, csak problémát és fájdalmat. Nos, biztosan tudod, miről beszélek, hehe. 

² Kṣemarāja teljes kommentárja erre a stanzára az ő Svachandoddyota-jában ír szól:

"" - "Dehamantraprāṇātmaśivapadānāmaucityāt kāṣṭhāraṇivahnitacchikhāmbarāṇi dṛṣṭāntaḥ| Tenāraṇimanthanayuktyā supradīpte prajvalite vahnau sati yathā śikhā jvālā dāhyaṁ dagdhvāmbare dṛśyate tatra layāt tadātmabhāvaṁ prāptāvalokyate tadvaddivyakaraṇamantrāraṇisamuttejanena dehe yaḥ prāṇastasmin supradīpte madhyordhvavāhyudānāgnitāmāyāti dehe sthito ya ātmā prokta śuddhavijñānakevalarūpo vahniśikhātulyaḥ samanāntaṁ samastaṁ dehadāruṁ daghdvā tasminpade līyate nirupādhiparamaśivaikātmyametyevetyarthaḥ||398||" - "A kényelem kedvéért, egy összehasonlítást (teszünk) a fa, (két) darab fa, mely dörzsöléssel gyújtja be a tüzet, a tűz, annak lángja-- és az égbolt között, valamint a test állapotai, mantra, élet-energia, az Én és Śiva között (rendre)-- röviden, az analógia így néz ki: 'fa-test', (két) darab dörzsöléssel tüzet gyújtó fa - mantra', 'tűz-élet-energia', 'láng-Én' és 'égbolt-Śiva'--. Ezért, amikor van egy jól meggyújtott tűz, a śikhā vagy láng, égeti a tüzelőanyagot, ami az égbolton látszik, azaz (egy ilyen láng) láthatóan úgy éri el valódi természetét, hogy beolvasztja magát abba --az égboltba--, tehát az élet-energia, ami a testben van, meg van gyújtva a (két) darab fa által, a mantra vagy isteni hang formájában, mely az udāna tüzévé válik, mely felfelé folyik a középső csatornán --azaz a Suṣumnā-n-- amikor jól (helyesen) meg van gyújtva. Az Én, kinek természete csupán tiszta Tudatosság, úgymond a testben nyugszik (szintén). Ő olyan, mint a tűz lángja. Elégetve minden fát, mely úgy ismert, mint a test, mely Samanā-ban végződik, (ez az Én) beleolvad ebbe az Állapotba, azaz Ő valójában eléri az egységet a Nirupādhiparamaśiva-val vagy az attribútumok nélküli Paramaśiva-val. Ez a jelentés."

Nagyon jó! Most a bölcs Kṣemarāja didaktikai (tanító célú) kifejtése nyomán a jelentés immáron teljesen tiszta. További információkért a Samanā, stb. témakörökkel kapcsolatban, olvasd el a Meditation 6 és jelen szöveg III,5. stanzáját/kommentárját. 

³ Ebben a bizonyos kontextusban a Mudrā kifejezés a testrészek (pl.: kéz) vagy az egész test által kivitelezett Pecsétekre vonatkozik. Ha hallasz sok-sok embert, akik a Yoga-ról beszélnek (vagy írnak), a Mudrā jelentése Pecsét, mert látszólag lezárják/lepecsételik az egyén rendszerének körforgását, így az energia nem szökik el és azt belül lehet tapasztalni. Mindenesetre, ez egy remek példa arra, miért az a véleményem, hogy csak Yoga szakértők és tudósok mondhatnak bármi lényegeset, amit érdemes hallani. Először is, az energia nem szökhet el, mert nem létezik sem "kívül", sem "belül" Śakti esetében. Egy hétköznapi ember számára ezt nehéz megérteni, mert meg van győződve arról, hogy létezik egy univerzum kívül, mely tőle különböző és kinek törekvése csupán világi, de minden törekvő, akinek elég tapasztalata van a Yoga-ban meg fog érteni engem tökéletesen. Ha valaki Yoga-t gyakorol és ennek ellenére sem ért meg, nos, akkor az illető nem elég érett spirituális szempontból.

Tehát, nem kell félni attól, hogy bármilyen energia "elvész", mert a körforgás "nyitott". Tény, hogy az "energia" koncepciója maga is trükkös, mert valójában ez "erő" (Śakti). Śakti mindig Śiva (Te!) birtokoltja és nem veszthető el semmilyen módon. Ez csupán az egyén Māyā-ja vagy Tudatlansága, ami annak hitére késztet, hogy Śakti el tudja hagyni a rendszert, ha az nyitva van. Óh Atyám, évek óta hallgatom ezt a hibás koncepciót a "Mudrā-król, amik megvédik Śakti-t, hogy elszökjön az egyén rendszeréből", hehe, igen, a saját Māyā-m valójában!

Ezért, hogy megszabaduljunk e mayikus koncepciótól, a következőt tudom mondani: A valódi célja a Mudrā-nak az, hogy egyesítse az elmét az Énnel. Ezért nevezzük "Pecsétnek". Vannak egyéb jelentések is, melyek különböző gyökökből származnak, de amit adtam, az a legtöbb kontextusban egy alapvető jelentés. És, tény, hogy senki sem képes "valódi" Mudrā-t gyakorolni akarattal, mert ezek spontán tárulnak fel az Úr Akarata szerint. Így a stanza azt mondja, hogy csak a nagy Yogī a Mudrā-k tartója, míg a többi ember, aki ezeket a Pecséteket gyakorolja, csupán csontokat tart. 

fel

 27. Aforizma

Az ilyen (Yogī-nak) -

Beszéde (egy ima vagy Mantra)
mormolása ||27||

"Én (vagyok) valójában a Legmagasabb Én vagy Lélek, (Én Vagyok) Śiva, a Legmagasabb Ok "||
(Lásd Svacchandatantra IV,399 utolsó része)

Ahogy az a Tiszteletreméltó Svacchandatantra-ban definiálva lett, (az ő beszéde vagy szavai egy Mantra vagy ima mormolása), hiszen (egy ilyen Yogī) folyamatosan el van merülve az Én-tudatosságon nyugvó legmagasabb kontemplációban |

"(Én)-tudatosság vagy a Legmagasabb Erő, aki mindentudó, azaz tele van tudással, az Egyhez tartozik, aki a legnagyobb Isten az istenek közt   (és) kinek természete a Legmagasabb Tudatosság "||

Ahogy a Tiszteletreméltó Kālikākrama-ban definiálva lett, bármilyen beszéde, stb. (a Yogī-nak), aki elérte a teremtetlen Én-tudatosságot, mely a nagy Mantra-ból áll, ez mind az ő japa-ja --Mantra vagy ima mormolása--, minek esszenciája a (nagy Mantra) istenéről való éberség szüntelen ismétlése, aki az egyén saját Énje ¹ |

Ez a (konkrét tanítás) ki van fejtve a Tiszteletreméltó Vijñānabhairavatantra-ban :

"Ez a kontempláció, ami újra és újra megtörténik a Legmagasabb Állapoton, a japa ebben (a kontextusban). Egy ilyen spontán --azaz magától hangzó-- hang, minek természete a Mantra (alkotja) a japa tárgyát --azaz ezen a spontán hangon kell újra és újra kontemplálni--² "||

És ugyancsak (ez lett kifejtve szintén e szövegben):

""(A finom mantra) 'Haṁsa, Haṁsa ' kiárad a 'Sa' hanggal és betér újra a 'Ha' hanggal. (Ezért,) az élőlény folyamatosan mormolja e   mantra-t. Éjjel és nappal (ez az élőlény mormolja azt) 21,600 (alkalommal). Az Istennő mormolása ezért könnyű (a bölcsnek, de) bonyolult a tudatlannak ³ "||

||27||

¹ A nagy Mantra istene Śiva (az egyén saját Énje). Ez a Śiva elválaszthatatlan az Ő Śakti-jától vagy isteni Erejétől, aki "Én-tudatosságként" jelenik meg. Ezért, a nagy Mantra folyamatosan recitálva van automatikusan az "aham" vagy "Én" formájában. Az "Én" nélkül semmi sem nyilvánulhatna meg. Tehát, mivel e fenséges Yogī szüntelen éber az "aham"-ról, minden szava az ő japa-ja. 

² Ahogy az az előző megjegyzésben érintve lett, a japa a nagy Yogī esetében nem holmi mantra recitálása, ahogy az általánosan ismert, hanem egyszerű kontempláció a Legmagasabb Állapoton (Śiva Állapotán). Aham vagy Én a hang ami, szüntelen hangzik magától. Ezért, az aham-on vagy Énen (Legmagasabb Állapot) való kontempláció az, ami alkotja a japa-t e nagy-lelkű egyén számára. Most már minden tiszta, ugye? 

³ További információkért ezzel a témakörrel kapcsolatban, nézd meg a Varṇa in Meditation 5 dokumentumot. 

fel

 28. Aforizma

(A következő aforizmán keresztül, Śiva) beszél az állapotáról vagy viselkedéséről ennek a (Yogī-nak), aki ilyen japat és vrata-t --lásd a kettővel ezelőtti aforizmát-- gyakorol -

Az Én Tudása (az ő) ajándéka (mindannyiunknak)||28||

Eme tudása az Énnek, aki az említett --lásd I,1--   Abszolút Tudatosság, (eme Én) realizációjából áll. Ez (a tudás) az ő ajándéka. És figyelembe véve (a gyököt, melyből a dāna vagy ajándék származik) : "A tökéletes esszenciális természet adatik (mint ajándék). (Eme ajándék által,) (Śiva) és az univerzum   (közti) különbség elvágatik (vagy) szétválasztódik --azaz a dualitás megszűnik--; Māyā esszenciája kitisztul (vagy) megtisztul, és a belső állapot -minek természete Śiva -, ami eléretett e (nagy Yogī) által, megtarttatik vagy megvédetik ¹ "|

Habár --azaz a dāna vagy ajándék lehetséges jelentéseinek ellenére, melyek a különböző gyökökből tárulnak fel--, az Én tudása egy ajándék, mert adatik (vagy) átruházódik általa a tanítványokra, akik hozzá közel állnak vagy házában vannak ² --a fő jelentés tehát a 'dā" vagy "adni" gyökből származik--|

Ez (a bizonyos tanítás) ki lett fejtve (tisztán) (a következő stanzában):

"A legjobb Yogī-k, szilárdan állva a Kulācāra-ban --Śiva (az Úr), Śakti (Az Ő Ereje) és nara (az individuum) egysége--, megmentik (a korlátolt létezőket) a hatalmas újjászületés óceánjából, (csupán) egyetlen érintésükkel vagy jelenlétükkel ³ "||

||28||

¹ Tömören a Szanszkrit tanulóknak, a gyökök a következők: dā (adni, 3-as ház vagy osztály), do (elvágni, 2-es ház vagy osztály), dai (megtisztítani, 1-es ház vagy osztály). 

² Az "antevāsibhyaḥ" szó az "antevāsin"Részeshatározója (többes szám, férfi nem). Az Alanyeseti (egyes szám, férfi nem) az "antevāsī" vagy "egy tanítvány, aki közel áll vagy a házában van a tanítójának". Nagyon érdekes, amit a bölcs Kṣemarāja írt, mert egyesek "śiṣyebhyaḥ"-ra számítanának vagy "a śiṣya-nak vagy tanítványnak", általános értelemben, akár közel, akár messze vannak a tanítójuktól. Én figyelmen kívül hagytam ezt és úgy fordítottam "tanítványoknak", de ez nem pontos. A következőkben idézett stanza szerint, a bölcs nagyobb jelentőséget tulajdonít a Kegyelemnek, mely átruházódik pillantás vagy érintés által. Így szükséges, hogy a tanítványok fizikai közelségben legyenek. 

³ Itt a stanza azt tanítja, hogy a legjobb Yogī-k felszabadítják a korlátolt létezőket merő jelenlétük által (pl.: pillantás által), és érintés által is. A másik neve az "Én tudásának" a "Kegyelem", azaz "isteni Kegyelem" vagy "anugraha. A tradícióm szerint, a Kegyelem "emellett" átadható a tanítványoknak mantra-n vagy egyszerű akaraton keresztül is. Evidens, hogy ezek a különböző módszerek azok számára használatosak, akik nem antevāsī-k vagyis nincsenek a guru közelében vagy házában (pl.: az én esetemben!) Mivel Kṣemarāja az antevāsī-król beszél ebben a kontextusban, a tanítványok beavatása pillantás (dṛk) vagy érintés (sparśa) által, azok a módszerek, amik említve lettek. 

fel

 29. Aforizma

A szerint, ami tételezve lett, ő mindig egyenlő Śiva-val. (Ezért,) ő egyedül (lehet) valójában a tanítója --valaki, aki képes valakinek segíteni saját esszenciális természetének realizációjában-- a tanítványoknak, mivel odaadással fordul a vrata, japa és caryā vagy vallásos praxis gyakorlatához, így elérte (az uralmat) saját erő csoportjai felett. (Śiva) így szólt tehát (a következő aforizmában)-

Az, aki megszilárdult (a Śakticakra-ban vagy az erők csoportjában), az valójában a bölcsesség módszere ||29||

[A kifejezés "avipasthaḥ" --megszilárdult (a Śakticakra-ban vagy az erők csoportjában)-- a következő módon értelmezendő:] avipa (azt jelenti) "aki megvédi az avi-kat (vagy) állatokat --korlátolt létezők-- ", (azaz az) erők csoportja Māheśvarī-ból, stb. (áll), a nézőpont szerint mely deklarálva lett, (ebben) "Māheśvarī és más istennők (kiknek megvan a hatókörük) a "ka" csoportban, stb., (és amik a) korlátolt létezők anyái, (válnak az uralkodó isteneivé). (III.19) (jelen szövegben) (3-19 iti)". (A kifejezés "sthaḥ" az "avipasthaḥ"-ban azt jelenti,) hogy e (nagy Yogī) megmarad ott --ebben az erők csoportjában vagy Śakticakra-ban-- (és) ragyog, mint (ezen erők) ura, mivel ismeri emelkedett állapotát vagy helyzetét --szó szerint mivel emelkedett helyzete vagy pozíciója ismert--. Ő "jñāhetuḥ" (vagy) "a tudás egy módszere" (hiszen az ő léte) a módja vagy forrása e "jñā"-nak -"az, ami tud" -, azaz Jñānaśakti-nak vagy a Tudás Erejének. (Ezért,) ő alkalmas arra, hogy felébressze és instruálja tanítványait a Tudás Ereje által --azaz bölcsessége által-- |

Mindazonáltal, más létező (az ilyen Yogī-n kívül) (anyaḥ, az erők csoportjának tárgya, nem ura önmagának. Hogyan ébreszthetne fel másokat (akkor)?|

A "yaḥ" --aki-- szóval kapcsolatban, mely (megjelenik) ebben az aforizmában, a "saḥ" --ő-- szó azért van jelen, hogy teljessé tegye a jelentést) -- melynek eredménye "az, aki"--

A "ca" szó a "hi" --valójában-- értelmében (használatos)|

Mivel ő -azaz e (Yogī), aki megszilárdult (az erők csoportjában vagy Śakticakra-ban) - a tudás felébresztésének egy módszere, ezért helyesen van állítva : "Az Én tudása az ő ajándéka (mindannyiunknak). (III,28) (jelen szövegben) (3-28 iti)"|

Habár, mások (más szerzők), a nirukta --a szavak egyfajta kifejtési módja-- szempontjából, (az állításra alapozva, miszerint) "a szótagok hasonlósága szerint, ez azt fejezi ki " --azaz a szótagok hasonlósága szerint, egy bizonyos kifejezés feltár egy jelentést, mely a szótagjaikhoz kapcsolt szavakból származik--, (azt tartja, hogy) "yo" (rámutat) Yogīndra-ra -úr a Yogī-k közt-, "vi" (jelzi a) vijñāna-t -speciális tudás-, "pa" (utal a) pada-ra -állapot-, (és) "sthaḥ" --megszilárdulva--, ami az utolsó szótaga (e kifejezésnek)--, azaz Yo'vipasthaḥ az aforizmában--, (alkotja, a "pada"-val együtt a) "padasthaḥ" kifejezést -megszilárdulva egy állapotba-|

"Jña" (rámutat a) Jñātā-ra -tudó-, "he" (jelzi a) heya-t -elutasítható-, "tu" (jelzi a) tucchatā-t -értéktelenség-, (és) a Visarga által--"ḥ" a hetuḥ végén az aforizmában-- a kreatív erő (jelzett). A "ca" szó, (itt) nem kötőszó értelmében áll --a "ca" szó itt nem általános értelemben van jelen, azaz, mint egyszerű kötőszó vagyis "és"--, (itt ez) egy cselekvőt jelöl. Felhasználva (ezt az interpretációt, ezek a más szerzők a következő módon) fejtik ki (az aforizmát):

"Az, aki úr a Yogī-k közt, az (Én)-tudatosság erején keresztül, az megszilárdult saját Énje esszenciális természetének speciális tudása állapotában. Őt tudónak és tevőnek kell ismerni. Ebben az esetben, ő elutasítja az (univerzumot), értéktelennek és lényegtelennek tartva azt. (Dióhéjban,) nem fogadja el (az univerzumot) ¹ "|

Ez (a fajta kifejtés) nem elégít ki minket, mert nem kimondottan egyezik meg a szavak jelentései közti kapcsolattal, és mert (bár) lehetséges ezt bemutatni, minden aforizmában, ezer és ezer ilyen kifejtés egymásutánjában ||29||

¹ Ez a rész nagyon trükkös, amíg a fordítást nem magyarázom el. Ezért a Szanszkrit tanulók kedvéért (meg a sajátomért is,hehe), tisztává teszem a fordítás folyamatát egy megjegyzés keretein belül. Jelenlegi tudásom szerint, a helyes fordítás az, amit írtam, vagyis "Ebben az esetben, ő elutasítja az (univerzumot), értéktelennek és lényegtelennek tartva azt. (Dióhéjban,) nem fogadja el (az univerzumot) ". OK, ez a fordítás megfelel egy modern nyugati elme számára, de mi van akkor, ha még inkább szó szerint értelmezünk és úgy gondolkodunk, mint a régiek? "Ebben az esetben, ő eléri az elutasíthatósági, értéktelenségi (és) lényegtelenségi állapotát eme (univerzumnak). (Dióhéjban,) ő nem éri el (annak) elfogadhatóságát ". Óh, ez fájt!

Nos, gondolom a Szanszkrit szavak struktúrája és a fordításom immáron tiszta a tanulóknak. 

fel

 30. Aforizma

És e (Yogī-nak) -

Az univerzum az ő saját Erejének
kiterjedése vagy kibontakoztatása ||30||

Miután, ahogy ki lett mondva, ő olyan, mint Śiva, ezért, ahogy azt a szent szövegek nézőpontja (tételezi), Śiva univerzuma csordultig tele van az Ő saját Erejével vagy Śakti-val :

"Az Ő Erői, az egész világ, stb. ¹ "|

tehát, az univerzum egy feltárulása vagy kiterjedése -az Aktivitás villanó Ereje (ami megnyilvánítja a világot)- saját Śakti-jának, minek természete a Tudatosság |

Ez   (szintén) ki lett fejtve a Tiszteletreméltó Mṛtyujit-ban --Netratantra-- :

"Mert Isten a Legmagasabb Valóság, mint tiszta Tudatosság és Jñāna (vagy Tudatosság), több formában létezve, (és miután Isten a) Védelmezője a korlátolt létezőknek -azok, akik kötelékben élnek -, ezért Ő úgy nevezett, mint Netra ² "||
(Lásd IX,12 Netratantra)

és a Kālikākrama-ban szintén :

"A Tudatosság ragyog --megnyilvánul-- belül (és) kívül különböző módokon --azaz belül, mint öröm, kívül, mint egy edény, stb.--. Nincs létezése az objektumoknak tudatosság nélkül. Ezért, a világ a tudatosság egy formája. Tudatosság nélkül, az objektumokat nem tapasztalhatja senki. A Tudatosság válik ezen (objektumok) természetévé, (és) azon keresztül (mindegyik) tisztán értelmezhető és megkülönböztethető. Az elfogadás és elutasítás alkalmazásával, létrejön egy osztálya --szó szerint osztállyal, osztályon keresztül-- a pozitív és negatív bhāva-knak vagy objektumoknak --azaz megnyilvánult és nem-megnyilvánult--. Az objektivitása --az objektumnak vagy 'Jñeya-nak levés állapota'-- az objektumoknak (tapasztalt), miképp azok esszenciája a tudatosság, a bhāvanā vagy az egyén saját természete realizációjának ereje által. A tudás és a tudható tekintetében, ezek ugyanazok --szó szerint egyetlen forma--, egyidejű megjelenésük miatt --röviden, a tudás és a tudható (objektum) egyszerre tapasztalt, mert ha ezek közül egyik nincs jelen, akkor nincs létezés sem--"|

||30||

¹ Ez a "stb." jelzi a felsoroló pontokat. 

² Mivel ez a stanza rendkívül mély tudást rejt, ezért idézni fogom Kṣemarāja teljes kommentárját, amit az ő Netroddyota-jában ír. Mellékesen, meg fogod érteni, hogy miért úgy fordítottam a stanzát, ahogy: "" - "Devaḥ parameśvaro jñānamayaścinmātraparamārthaḥ| Tacca jñānaṁ bahudheti svātantryātsaṅkocamābhāsya nānātvamāśritya sthitam| Ataśca saṅkocābhāsabhājo ye nigūhitasvarūpatayā niyantritā ābhāsitā devena tata eva baddhāsteṣāṁ nānādarśanopāsābhiḥ svasvarūpaprathāhetutayā yato devastrāṇaṁ tasmānniruktadṛśā netramucyate na tu cakṣurgolakatayā||12||" - "Isten, a Legmagasabb Úr, 'jñānamaya' --szó szerint tudással teljes--, azaz a Legmagasabb Valóság a tiszta Tudatosság formájában. Ez a Jñāna (vagy Tudatosság), többrétűséget ölt (és) megnyilvánítja a korlátoltságot (saját) Abszolút Szabadságán keresztül, 'több formában' létezve. Miután, azok, akik részt vesznek a korlátoltság megnyilvánulásában, s esszenciális természetük rejtve van, azokat Isten nyilvánítja meg, mint korlátolt létezők. És ezért kötelékben vannak. (Mindazonáltal,) meghódolásuk és imádatukon keresztül, melyet a különböző filozófiai rendszerek és doktrínák határoznak meg, Isten (válik) az ő 'Trāṇa'-jukká, vagy Védelmezővé, mert Ő válik a saját esszenciális természetük feltárulásának okává --azaz e korlátolt létezők esszenciális természete megszűnik elfedettnek lenni--. Ezért, etimológiai nézőpontból, Ő-t úgy nevezik 'Netra' --más szavakkal, a Netra kifejezés egy rövidítése a 'niyantritānāṁ trāṇam'-nak vagy 'a korlátolt létezők védelmezője'--. (Ő) nem (olyan értelemben 'Netra'), mint 'szemgolyó' --mert a "netra" kifejezés általános jelentése "szem"--||12||".

Nagyon jó! És emlékezz, akár el van fedve esszenciális természetes, akár nincs (vagy ennek keveréke), a Legmagasabb Valóság mindig a valódi Éned. Ha olvasod ezt a szöveget és azt hiszed, hogy a szerző valaki "másról" beszél, aki elérte a tudatosság egy ilyen magas állapotát, akkor rosszul látod és csupán lexikális tudást szívsz magadba. Ha nem realizálod esszenciális természetedet, miközben olvasod, tataḥ kim (akkor mikor?). Tehát, az igazság az, hogy ez a szöveg Veled foglalkozik egyedül! Az egész univerzum a Te sztoridat meséli, drága Uram! 

fel

 31. Aforizma

Nem csupán az univerzum a kiterjedése (vagy kibontakozása) az ő saját erejének, (annak) megnyilvánulása állapotában vagy szintjén, (de) az ezt követő másik két (állapot) is -

(Az univerzum) fenntartása (és) visszavonása
(szintén az ő Erejének kibontakoztatása)||31||

(Az állítás) "szintén az Ő Erejének kibontakozása " (kell), hogy kövesse (az aforizmát, hogy értelme teljes legyen) --ezért adtam hozzá ezt zárójelben az aforizmához--|

Sthiti vagy fenntartása az univerzumnak, az Ő Aktivitásának Ereje által nyilvánul meg, ami --azaz sthiti-- egy külső megjelenése, (mely fennmarad) egy ideig, a különböző tapasztalók tekintetében ¹ , és laya vagy visszavonás, ami nem más, mint egy megnyugvás a Tapasztalón --az egyén saját Énjén--, aki tiszta Tudatosság, e bizonyos kettő --sthiti és laya--² csupán kiterjedése vagy kibontakozása az ő saját Erejének --a Yogī erejének, aki egyenlő Śiva-val--. Kétségtelen, hogy a különböző tudható(k) --objektumok--, amik megjelennek és eltűnnek --azaz amik megnyilvánulnak és nem nyilvánulnak meg --, csupán saját Tudatos Erejéből állnak --azaz a Tudatosság Ereje--, mert e nélkül az (univerzum) tapasztalása lehetetlen lenne -- kevésbé szó szerint, de konkrétabban "miután ennek az univerzumnak megjelenése vagy tapasztalása különben lehetetlen lenne", azaz ha az objektumok, melyek megjelennek és eltűnnek, nem csupán az ő Ereje lenne, akkor azok tapasztalása nem jöhetne létre--|

Ez okból kifolyólag, (amikor) a Tiszteletreméltó Kālikākrama-ban (meg van határozva):

"Létrejön egy osztálya --szó szerint osztállyal, osztályon keresztül-- a pozitív és negatív bhāva-knak vagy objektumoknak --azaz megnyilvánult és nem-megnyilvánult--, stb. "||

(ez az állítás) (az univerzum) fenntartásával és visszavonásával kapcsolatosan lett kimondva |

Tehát :

"Az, aki tapasztalja a teljes mértékben tiszta Tudatosságot, ami híján van a támasznak --azaz nem függ objektumtól a létezése-- (és) aminek természete az individuum saját pratyaya-ja vagy Én-tudatossága, (az) egy életében ³ ; felszabadult lélek ; nincs kétség (efelől) "||

||31||

¹ További információkért a hét tapasztalóról, olvasd el a 4. megjegyzést a III, 19 alatt, jelen szövegben. 

²  Szanszkrit tanulóknak: "tau" az Alanyeseti, duális (férfinemű) alakja a "tad"-nak és "etau" az Alanyeseti, duális (férfinemű) alakja az "etad"-nak. Általában a "tad" jelentése "az", míg "ez" az "etad" szó által jelzett. Mindenesetre, "tad" is jelenthet "ez"-t, a kontextustól függően. Ebben az esetben, a "tau" "e kettő"-ként való fordítása pontosabb, mint az "a kettő". Természetesen, a kifejezés tartalmazza a "bizonyos" jelentést, amikor "tad" és "etad" együtt szerepel, pl.: tau etau (ami a Magánhangzó Sandhi 6. Elsődleges Szabálya szerint "tāvetau"-ra változik…de a szerző írhatja "tā etau"-nak is, a Magánhangzó Sandhi 7. Elsődleges Szabálya) alapján: "Az a bizonyos kettő" vagy más, mint ebben az esetben "ez a bizonyos kettő". Meggyőződhetsz arról, amit a "tad"-ról mondtam, miszerint, hogy "ez"-t is jelenthet, ha utána nézel bármilyen megfelelő Szanszkrit szótárban. 

³ Szanszkrit tanulóknak újra: Amikor "n" egy szó végén van és egy "rövid" magánhangzó előzi meg, akkor átváltozik "nn"-re, ha magánhangzó követi, a Mássalhangzó Sandhi 15. Szabályának, 2. al-szabálya szerint. Ezért az eredeti kifejezés "jīvan eva" átváltozik "jīvanneva"-ra a stanzában. Természetesen a szerző tudta ezt a szabályt! (viccelek). 

fel

 32. Aforizma

Egy probléma !: "Így, (a nagy Yogī esetében, aki az objektumok felé orientálódik,) az ő (belső állapota) anyathātva-t --szó szerint különbség-- tapasztal vagy törés van esszenciális természetére való éberségében, az (univerzum) megnyilvánulása, fenntartása és visszavonása közben, amik megjelenése különbözik egymástól " --röviden, mivel a megnyilvánulása, fenntartása és visszavonása az univerzumnak különbözik egymástól megjelenésük tekintetében, a nagy Yogī belső állapotának is változnia kell minden alkalommal, amikor ezt a hármat tapasztalja, egyiket a másik után--. Azért hogy feloldja (ezt) a problémát, (Śiva) így szólt -

Még akkor is amikor megjelennek azok (a három korábbi folyamat, azaz megnyilvánulása, fenntartása és visszavonása az univerzumnak), nincs törés (a nagy Yogī belső állapotában) mert az (ő) kondíciója a (Legmagasabb) Ismerő ||32||

Még ha jelen is vannak (vagy) feltárulnak azok, azaz megnyilvánulás, stb., nincs törés (vagy) mozgás a Yogī (belső állapotában), mert az (ő) kondíciója a (Legmagasabb) Ismerő, (hiszen) ő a Turya --a Negyedik Állapot--  Gyönyörrel teli   éberségének   Tapasztalója, (és) mert nem létezne egyáltalán semminek   megnyilvánulása, ha törés lenne benne --az ő állapotában, mint Legmagasabb Ismerő, Tapasztaló-- ¹ |

Ez (az igazság) ki van fejtve ebben a (könyvben) --a Kālikākrama-ban-- :

"Amikor eltűnik az, ami megnyilvánult a Tudatlanság vagy Māyā által, az individuum saját esszenciális természete --a Tudatosság esszenciális természete-- nem tűnik el. Miképp nincs jelenléte --megnyilvánulása-- (és) eltűnése (addig amíg a Tudatosság realizált), ezért nincs valódi eltűnés (Annak esetében). Miután (még) a Tudatlanság is, úgymond megjelenik és eltűnik, hogyan mondhatnánk azt   akkor, hogy Az --azaz a Tudatosság-- eltűnt, (amikor) Ez (a Tudatosság), természeténél fogva (soha) nem  tűnhet el ?"||

Ez említve lett ezen (aforizma) által a Spandakārikā -kban :

"Úgy mondják, hogy (létezik) két állapot ebben (a princípiumban vagy Spanda-ban), (azaz) a tett állapota (és) a tevő állapota. E kettő közül a tett állapota eltűnhet, de a tevő állapota örök "||
(Lásd Spandakārikā-k I,14)

és szintén (e két további aforizmában):

"Csupán a tett felé való törekvés tűnik el a (Samādhi állapotában). Amikor e törekvés eltűnt, (csak) egy bolond gondolja: 'Én eltűntem' .
Soha nem szűnik meg e belső állapot vagy természet, ami a mindentudás jellegének székhelye, akkor, amikor semmi egyéb tapasztalása nincs jelen ² "||
(Lásd Spandakārikā-k I,15-16)

||32||

¹ A változás csak azért tapasztalható, mert jelen van valami, ami nem változik. Ha a Legmagasabb Tapasztaló vagy Megismerő, azaz Tudatosság (Te!), valaha is változna, akkor, ha Ő törést vagy mozgást tapasztalna Saját esszenciális természetében, ki venné észre a többi változást? Miképp ezek a más változások folyamatosan tapasztalva vannak, miközben történnek (pl.: ébrenlét, álom, mély-alvás, öröm, fájdalom, üresség, boldogság, külső dolgok, öregedés, stb.), a Legmagasabb Valóság (Te!) soha nem hagyja el saját esszenciális természetét. Ez sadodita vagy nityodita (szó szerint mindig feltáruló), vagyis örökké jelenlévő. Senki sem mondhatja el ezt mindarról, amit a Tudatlanság vagy Māyā létrehoz, ami tele van változó valóságokkal. Ezért az, aki azt állítja, hogy a Tudatosság változik vagy fejlődik, az minden tekintetben téved. 

² Nem csupán most, de minden egyéb esetben, amikor a Spandakārikā-k stanzája van idézve, olvasd el a hozzátartozó kifejtést, melyet ugyanez a bölcs Kṣemarāja írt le a Spandanirṇaya-ban (az ő tudományos szintű kommentárja a Spandakārikā-khoz). 

fel

 33. Aforizma

E Yogī -

(A fenséges Yogī) az örömöt és bánatot
valami külsőnek tartja ||33||

(E nagy Yogī) az objektumokkal való kapcsolatból születő örömöt és bánatot csupán --szó szerint csupán megjelenés-- "Az"-nak tartja --szó szerint megfontolás, véleményezés-- vagy tapasztalja --szó szerint tapasztalás--, --vagyis valami olyannak, amit az egyén saját esszenciális természete, ami "Én" vagy "Szubjektum" tapasztal. (Dióhéjban, ő e kettőt) valami külsőnek (tartja vagy tapasztalja), mint kék , stb. , és nem annak , aminek a hétköznapi ember (tartja mindkettőt, azaz,) mint valami olyan, ami megérinti azt--kapcsolatba kerül-- az "Én"-el. Az ő esetében , ahogy azt az aforizma jelentése kifejti " Az univerzum az ő saját Erejének kiterjedése vagy kibontakoztatása. (III,30) (jelen szövegben) ", minden úgy nyilvánul meg , mint burok --a "tele van, valamiből áll" értelmében-- az (ő) Én-tudatosságában , és nem úgy , (mint) öröm és bánat, stb. , ami kapcsolatban van (az ő Én-tudatosságával), mintha ezek a tapasztalások valahogyan hatással lennének az ő "Én"-jére vagy esszenciális természetére. Ez a kifejtés, az előző (aforizma) szerint .|

Hogyan (lehetne) a Yogī , akiben a szubtilis test (tekintetében) --mely intellektusból, egóból, elméből és finom elemekből áll-- a Tapasztaló vagy Tudó --az Én-- állapota feloldódott , (…hogyan lehetne) érintett --azaz befolyásolt-- öröm és bánat által (amikor e kettő az intellektushoz, egóhoz és elméhez tartozik)?|

Ugyanez van elmondva a Tiszteletreméltó Pratyabhijñāsūtravimarśinī-ben :

"Nincs öröm, bánat, stb. azoknak , akik meghaladták a (korlátolt) tapasztaló szintjét --vagyis azt, akit Māyā vagy a Tudatlanság irányít-- (és) elérte a valódi Tapasztaló --azaz Śiva-- állapotát , még akkor is, amikor tisztán tapasztalható az öröm (és) bánat , melyeket azok különböző okai hoznak létre ¹ . Vagy más szemszögből , (a Tudatosság Fényébe való maradéktalan elmerülés révén) öröm, stb. nem nyilvánul meg , mert okai hiányoznak ² . És , (akár Turya-ban vagy Turyātīta-ban tartózkodik), (csupán) a természetes Gyönyör megnyilvánulása vagy feltárulása van jelen valójában "||

Ezért , ezen (aforizma) által , (ugyanaz az igazság) lett tételezve a Spandakārikā-kban :

"Amikor nincs fájdalom sem öröm sem objektum sem szubjektum ; amikor még az éberség hiányának állapota sem létezik …akkor az a legmagasabb értelemben , (a Spanda princípium)"||
(Lásd Spandakārikā-k I,5)

||33||

¹ Ezek a nagy létezők nem tapasztalnak örömöt és fájdalmat akkor sem, ha közben ébrenlét, álom és mély-alvás állapotaiban vannak, mert a Turya-ban (a Negyedik Állapot) nyugszanak, mint az állapotok szemlélői. Más szavakkal, ők Szemlélőként tapasztalják a világ történéseit vagy drámáját és ezért nem képesek olyan örömöt és fájdalmat tapasztalni, ami hatással van valódi "Én"-jükre. Ők mindezeket valami külsőként tapasztalják. 

² Amikor a nagy Yogī-k elérik a Turyātīta-t, vagy a Negyediken túli állapotot (azaz, amikor elérik a tiszta Tudatosságot, mely bármiféle univerzális megnyilvánulástól mentes), az öröm és fájdalom oka abszolút mértékben feloldódik. Ragaszkodás (rāga) és elutasítás (dveṣa) az okai rendre az örömnek (sukha) és fájdalomnak (duḥkha). Ha ezek oka teljesen hiányzik, mert a személy teljesen elmerült saját Énjének Fényében, akkor ezek hatása sem merül fel. Egyszerű! 

fel

 További információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.