Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 3. Fejezet (aforizmák 1 - 10) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás

 Bevezetés

Ez az első 10 aforizmát tartalmazó oldal a 19 aforizmából, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami a Vibhūtispanda-tól szól, avagy a Spanda-ból feltáruló természetfeletti erőkről). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 A harmadik Fejezet összefoglalása

Megjegyzések átugrása

¹ Így, jelen szöveg 1. és 2. fejezeteiben, a Spanda princípiumban való elmerülés volt tanulmányozva. Az első fejezetben, a hangsúly a Nimīlanasamādhi-n --elmerülés csukott szemmel--, volt, míg a második fejezetben a hangsúly az Unmīlanasamādhi-n -elmerülés nyitott szemmel- volt. Először (a bevezető fejezetben), az Ātmavyāpti állapota --jelenlét az Énben (a belső Énben) - került megvilágításra, míg később (a második fejezetben) a Śivavyāpti -jelenlét Śiva-ban (az univerzális Énben) - a domináns.

És a harmadik fejezetben, Vasugupta (a Spandakārikā-k) szerzője befejez egy témakört, amit korábban kezdett az első fejezetben. A témakör a 'természetfeletti erők'. Így, jelen fejezet 19 stanzából áll. Az összefoglalás többi része teljesen tiszta az aforizmák és kommentárok olvasásából. Ezért, nem szükséges hozzátennem itt az aforizmákhoz semmit. Ami kifejtendő ezekkel az aforizmákkal kapcsolatosan, azokat kifejtem mindegyik alatt a megjegyzésekben.

fel

 Aforizmák 1-2

Miképp e (világ) Fenntartója, ha kérve van, vággyal, megnyilvánít (minden) dolgot, mi a hold (és) a nap feltárulása után éber testet öltött szívében nyugszik, úgy álomban szintén, szilárdan állva a középső csatornában, (Ő) bizonyosan feltárja mindig (és) még világosabban (az ő) vágyott dolgát annak, ki nem szünteti könyörgését ||1-2||

Megjegyzések átugrása

¹ A suprabuddha vagy teljesen felébredett (egy másik neve a jīvanmukta vagy életében felszabadult) egy személy, aki szüntelen realizálja a Spanda princípiumot. Ő tudatos az Aham-ról, mint ami mindent áthat, belül és kívül. Tény, hogy nincs belül és kívül az ő esetében, lévén ez a kettő csak akkor létezik, ha jelen van a tudatlanság az Aham-ról. A belső és külső integrációja egy személyben, jelzi, hogy ő elérte a Felszabadulást vagy Mukti-t. Ezért, nem állítható, hogy egy suprabuddha vagy jīvanmukta két valóságot tapsztal, egy belsőt és egy külsőt. Tehát, ez az Aham áthat mindent...tisztán...az ő tapasztalásában. Egy ilyen létező ritkán lelhető fel ebben a világban. Míg egy fizikailag erős ember képes elutazni bárhová és találhat egy erősebb embert, addig a suprabuddha vagy jīvanmukta esetében ez nincs így. Ő mehet bárhová a világon és nagy valószínűséggel nem talál egy másik suprabuddha-t/jīvanmukta-t, mint ő. Mi a többi? Leginkább tudatlan emberek (kiknek neve abuddha vagy nem felébredettek, a spiritualitásban kezdők szintén ide tartoznak,) de van néhány buddha (felébredett, akik éberebbek az álom állapotban, mint ébrenléti állapotban), valamint rendkívül kis százalékban néhány prabuddha (jobban-felébredettek, -az ő nevük 'részlegesen felébredettek'- a Spandakārikā-k kontextusában-, akik éberebbek a mély-alvásban, mint ébrenlétben). A buddha-k valójában yogī-k, akik egy köztes szinten mozognak, míg a prabuddha-k nagyon fejlett yogī-k.

Az abuddha-k esetében gyakorlatilag nincs tapasztalása, észlelése a Spanda princípiumnak, az azzal kapcsolatos súlyos tudatlanság miatt, hogy kik ők valójában. Ha az abuddha egy kezdő spirituális törekvő, akkor annak a folyamatnak a részese, amiben ez a súlyos tudatlanság apró lépésekben feloldódik. Mindenesetre nincs garancia arra, hogy ez megtörténik, de legalábbis nem olyan tempóban, ahogy az várható volna. Ezért van olyan sok egóval kapcsolatos probléma a spirituális közösségekben. Nem arról van szó, hogy a prabuddha-k (nem beszélve a suprabuddha-król) hoznak létre felesleges problémákat, hanem arról, hogy ez nagyrészt az abuddha-k (kezdők) hibája. A buddha-k vagy köztes szinten lévő gyakorlók inkább arra törekszenek, hogy megszabaduljanak az egó-drámáktól, a prabuddha-k pedig annyira le vannak nyűgözve attól, hogy képesek tapasztalni a Spanda princípiumot a tudatosság állapotainak (ébrenlét, álom és mély-alvás) elején és végén, hogy meglehetősen valószínűtlen az, hogy érdekeltek olyan harcokban, miszerint kinek van több ereje egy közösségben. Másrészt, a suprabuddha-k, mivel ők éberek a Turya-ban (a Tudatosság negyedik állapota), jobban, mint az ébrenlétben, bizonyosan egy másik világban élnek annak ellenére, hogy testük még itt van. Az egó alapú harcok fokozatos eltűnése egy yogī életében annak a jele, hogy ő spiritualitás magasabb szintjeire felé halad.

Az abuddha-k tipikus jellemzője, hogy végül erőszakhoz folyamodnak. Maradéktalanul erőszakos viselkedésen alapszik a természetük, annak ellenére, hogy magukat angyaloknak tartják. Ez pedig megfelelő módja annak, hogy belemerüljenek mindenféle verbális, sőt fizikális erőszakba. Az ilyen személyeknek rá kell ébredniük, hogy életük mennyire nyomorult és így a tudatosság magasabb állapotai felé kezdhetnek haladni. Sajnos a legtöbbjük erre nem képes. Csak néhány abuddha képes erre, őket pedig 'spiritualitásban kezdőknek' nevezzük. Mivel ők a Yoga magasabb szintjei felé tartanak, fokozatosan elhagyják a felesleges erőszakot. Miért? Mert teljes mértékben haszontalan. Míg létezik egy szükséges erőszak, amihez valakinek folyamodnia kell, hogy saját vagy mások életét megvédje, az erőszak temérdek fennmaradó része teljességel hasztalan és tény, hogy egyfajta akadály a Mukti vagy Felszabadulás elérésében, úgymond. Senki sem léphet a Legfőbb Úr Királyságába géppuskával, tudod. Van egy pillanat egy yogī életében, amikor rájön, hogy az erőszak általában haszontalan. A felébredés folyamata mindig nagyon fokozatos, így a személy hozzá tud szokni az új állapotokhoz anélkül, hogy összeomlana. Erőszakosnak lenni nagyon gyakori ebben a világban, ezért egy yogī, aki kezdő a spiritualitásban, mindenképpen problémákba ütközik, amikor olyan fejlettebb emberekkel van dolga, akik békésebbek, mint ő. Miért? Mert egyfajta barlanglakónak fogja érezni magát.

Összefoglalva, az abuddha-k végül erőszakos természetűek, a buddha-k ettől éppen megszabadulni igyekszenek, a prabuddha-k majdnem teljesen megszabadultak ettől és végül a suprabuddha-k...nos igen, ők azt tehetnek, amit akarnak, mert szabadok a karmikus gyümölcsöktől. Mindenesetre, akár békések, mint egy galamb, akár erőszakosak, mint egy oroszlán, senki nem mondhatja, hogy békések vagy erőszakosak. Miért? Mert ők egy teljes isteni átalakuláson mentek keresztül. Az Úr érintése után, ami marad benned az nem bevezhető békésnek vagy erőszakosnak. Csupán csak Isteni, mint az Úr Maga. Bár ő emberi testben marad és látszólag úgy viselkedik, mint egy emberi lény, nem nevezhető valójában embernek. Ő lényegében a Legfőbb Mester megszemélyesülése. Ez a nagy létező mozoghat az árnyékban vagy feltárhatja magát. Amikor feltárja magát valakinek, nyilvánvaló az adott személynek, hogy ő nem hétköznapi ember. Miért? Mert tudása és érdeklődése maradéktalanul különbözik a hétköznapi emberekétől. Ennek a nagy Yogī-nak tehát szüntelen tapasztalata van a Spanda-ról, vagyis ő szüntelen tudatos az Aham-ról, az 'ÉN VAGYOK'-ról. Teljesen realizálta, hogy ő a Sat vagy Létezés, karöltve Abszolút Szabadsággal. A többi létező szintén Létezés, karöltve az Abszolút Szabadsággal, de mivel ők nem birtokolják a 'realizációnak' nevezett kincset, olyan, mintha nem volnának Létezés, karöltve Abszolút Szabadsággal. Ok, ennyi elég!

Továbbá, a bölcs Kṣemarāja említett olyan tanításokat, amik az első fejezetben jelentek meg. Végül, megerősíti most, hogy bizonyítsa a suprabuddhatā-t (a teljesen felébredett állapota) a suprabuddha kapacitásán keresztül, miszerint ő képes megszűntetni a hétköznapi álom és mély-alvás állapotait, valamint azért, hogy rámutasson természetfeletti erőire, melyek megfelelnek az álom állapotnak, Vasugupta leírta jelen harmadik fejezet első két aforizmáját. Ez érthető és nem igényel kifejtést.

² Egy dolognak tisztának kell lennie már az elején: A suprabuddha egyáltalán nem érdekelt abban, hogy kinyilvánítsa természetfeletti erőit. Az, aki érdekelt ilyen alacsony szintű dolgokban, egy yogī, aki a Vibhūtimārga (a természetfeletti erők elérésének útja) ösvényén jár. A suprabuddha valójában tele van ilyen erőkkel, de sohasem érinti meg azokat. Maguktól működnek, spontán. Ez a különbség egy suprabuddha (egy yogī, aki elérte a Felszabadulást, miután végigjárta a Muktimārga ösvényét -a Felszabaduláshoz vezető út- és egy yogī között, aki elhivatott a természetfeletti képességek elérésében. Emellett, egyrészt, a fohász egy suprabuddha esetében automatikus. Nem végez ezért erőfeszítést. Csak megtörténik, megvilágosodott állapotának jelenléte miatt. Másrészt a Vibhūtimārga követője esetében ez nem automatikus, így állandó erőfeszítést igényel. A kommentár nem tükrözi teljesen ezt a különbséget. Ezért tűnhet úgy, mintha a suprabuddha kérné az Urat szüntelen, és ezért e világ Fenntartója megadná neki ezt a jutalmat, kitartásáért. De szerény véleményem szerint ez sosem történik. Mert, ha egy valaki egy suprabuddha, akkor nem érdekelt semmi másban, csak a Csoda (az Abszolút Szabadság) tapasztalásában. Hol van itt hely számára korlátolt erőkre, mint mások elméjét megzavaró, vagy tudását elvágó, stb. képességek? Amikor senki más ebben az univerzumban rajta kívül, hol vannak mások és azok elméje/tudása, ami megzavarható, elvágható, stb.? Bár, ha mindezek az erők megjelennek egy suprabuddha-ban, azok spontán működnek, vagyis maguktól.

E Mahāsiddhi (Nagy Realizáció) miatt, ami a Mukti-val vagy Felszabadulással jön el, minden teljesen spontán történik a felszabadult Yogī körül, az ő külön közbenjárása nélkül. Csak megtörténik. Tehát, nincs erőfeszítéssel fenntartott fohász az ő esetében, hanem ez a fohász (hogy nevezzük valahogy), egyszerűen természetes módon tárul fel. Ez az oka annak, amiért egy nagy Yogī körül az emberek azonnal áldottnak érzik magukat és számos jó mentális állapotot, stb., stb. tapsztalnak, de a nagy Yogī sohasem tesz semmit, hogy ezeket létrehozza. Tehát ez a különbség egy nagy Yogī, aki elérte a legfőbb célt, mi úgy ismert, mint Mukti vagy Felszabadulás és a Vibhūtimārga (a természetfeletti erők elérésének útja) követője között, aki szüntelen erőfeszítést végez, hogy elérjen bizonyos korlátolt képességeket.

A Bindu (vagy Vindu) és a Nāda kifejezéseknek különböző jelentései annak, kontextus függvényében: Itt ők a Jñāna és Kriyā (hold és nap, ahogy később nevezni fogjuk ezeket), vagyis Tudás és Cselekvés. Gyakorlatban, ez a Bindu feltárul, mint egy természetfeletti fénypont a szemöldökközéppontból, valamint a Nāda egy természetfeletti hangként kerül tapasztalásra, ami kiterjed a fej koronájából a Suṣumnā-n -a központi csatorna, ami a gerincoszlop mentén húzódik és átfúrja a fő Cakra-kat a finom testben- (Kifejtem ezt a témakört a Meditation 6 dokumentumban).

³ E világ Fenntartója elhozza a különböző természetfeletti erők elérésének módjait azáltal, hogy feltárulásra bírja a holdat és a napot (a Tudás és Cselekvés Erői, rendre). Śakti nézőpontját használja itt Kṣemarāja a kifejtésében. Miért? Mert soma és sūrya (hold és nap) szimbolizál különböző dolgokat a nézőpontokban (Śāmbhavopāya-ban, Śāktopāya-ban és Āṇavopāya-ban). Śāmbhavopāya-ban ők Vimarśa-t és Prakāśa-t (Śakti és Śiva), míg Śāktopāya-ban Jñānaśakti-t (a Tudás Ereje) és Kriyāśakti-t (a Cselekvés Ereje), végül Āṇavopāya-ban apāna-t (a belégzés életereje) és prāṇa-t (a kilégzés életereje) szimbolizálják, rendre. Tehát ebben a kontextusban, Kṣemarāja szerint, a hold és a nap a Śāktopāya nézőpontja szerint értendő, mint Jñānaśakti és Kriyāśakti (a Tudás és Cselekvés Erői). Az első erő inkább belső, úgymond, és mindig a 'tervezéssel' kapcsolatos (vagyis mindaz ami ideaként megnyilvánul), míg a második Erő mindig a végő aktualizációjával mindannak, amit az első Erő megtervezett, vagyis a Kriyāśakti materializálja azt, amit idea formájában megnyilvánított (tervezett) a Jñānaśakti.

A következő szakaszban Kṣemarāja az Āṇavopāya nézőpontját említi (hold és nap, mint apāna és prāṇa), mint ami esszenciája a Śāktopāya nézőpontjának (amiben a hold és a nap Jñānaśakti-t és Kriyāśakti-t jelenti). A folyamat így néz ki: Fokozatosan kitárva az apāna-t a belégzésben és a prāṇa-t a kilégzésben, a légzési folyamat egyre jobban lelassul, apró lépésekben, amíg meg nem áll. Ezzel a megállással, a samāna (a köldök területén lévő életenergia) fejlődik ki. Ez után, az udāna kezd feltárulni a Suṣumnā-n keresztül (ami végigfut a gerincoszlopon). Mivel az udāna egyre inkább felfelé emelkedik, Jñānaśakti válik és végül a Jñānaśakti Kriyāśakti-vá. Mostmár tiszta.

A bölcs azt mondta, hogy 'A Legfőbb Úr belép a yogī testébe', mert az Úr nem belül van, ahogy az emberek képzelik Őt. Nem. Miért? Mert Ő túl van téren és ezért senki nem tudja megerősíteni, hogy Ő belül vagy kívül van. Csak az egó (az Én-tudatosság egy cseppje) az, ami azt híreszteli, hogy Ő a fizikai testen belül van (ami egy picike hely, ha azt nézed, hogy mennyire elenyésző mérete van a testnek!). De Paramaśiva belül, kívül és a belül/kívül állapotain túl van, egyszerre. Ezért használta Kṣemarāja az 'anupraviṣṭaḥ' (belépett) kifejezést a testtel kapcsolatosan, hogy rámutasson, Ő végül elfoglalta helyét egy bizonyos testben a yogī szüntelen fohásza miatt.

Miután fokozatosan kiterjedt az apāna és prāṇa ilyen módon, a Gyökérre -Pratibhā-ra vagy Parāvāk, a Legfőbb Beszéd- támaszkodva, ami immáron kiterjedt, a yogī erős elmerülése miatt, a Legfőbb Úr létrehoz különböző természetfeletti erőket, mint a tudás átadása, stb. Ennek a megértése egyszerű, gondolom. Egy dolgot figyelembe kell venned: A fent említett Legfőbb Beszéd nem érhető el, mert Ő MINDEN. Nem érheted el a MINDENT, mert a MINDEN eleve elért téged. Elérheted a beszéd minden más szintjét a Legfőbb Beszéd előtt, de nem érheted el Magát a Legfőbb Beszédet. Mert Ő Te Vagy! Mindenesetre, realizálhatod egységedet Vele. És annak ellenére, hogy ezt 'elérésnek' nevezed, ez nem valódi elérés vagy eredmény, csupán egy realizáció.

Most, hogy kommentárját megerősítse, a bölcs Kṣemarāja idézi a Vijñānabhairava 75. és 55. stanzáit. Hogy ezt kifejtsem, elő kell vennem a két kommentárt: Az egyiket Kṣemarāja/Śivopādhyāya írta (részben előbbi, részben utóbbi szerzők írták) a másikat Ānandabhaṭṭa (az ő kommentárjának a neve általában Vijñānabhairavakaumudī). A részleges kommentár neve szimplán 'vivṛti' (kifejtés, komment, stb.), de Śivopādhyāya részleges kommentárja 'Vijñānabhairavoddyota'-két ismert (Vijñānabhairava-uddyota).

Most pedig jöjjön kifejtése a Vijñānabhairava 75. stanzájának Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárja alapján... de, ahogy majdnem mindig, van némi különbség abban a verzióban, ami nekem elérhető, vagyis különbség mutatkozik a Vijñānabhairava 75., Spandanirṇaya-ban idézett stanzája, és ugyanezen stanza azon változata között, ami Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában található. A Spandanirṇaya-ban azt olvashatod, 'vinaṣṭe' (a 'vinaṣṭa'-ból, 'eltűnt'), de Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában ehelyett 'praṇaṣṭe' (a 'praṇaṣṭa'-ból, 'eltűnt') szerepel. A különbség tehát csupán az előtagokban van 'vi' az előbbiben, míg 'pra' az utóbbiban. Ezt az egészet most tisztázom lent:

"Amikor az alvás még nem jött el (és) amikor a külső objektumok eltűntek, az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton --szó szerint ezt az elmének kell tapasztalnia--. (E koncentráció eredményeképpen,) a Legfőbb Úrnő láthatóvá válik ||75||"

Amikor az alvás még nem jött el (és) amikor a mentális fluktuáció sötét homálya, együtt a külső objektumok csoportjával, eltűnik a szem elől, az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton, ami megnyilvánul --ami híjján van a homálynak-- középen --vagyis a közelgő alvás és a megszűnő ébrenléti mentális fluktuáció, együtt a külső objektumok csoportjával, között--, vagyis egy realizáció, ami az egyén saját tiszta Tudatosságának szilárd megragadásán alapszik. Ez a (dhāraṇā vagy koncentráció) emellett a Śāmbhavopāya szintje, mert amikor ő --a dhāraṇā-- feltárul ilyen formában --azon a módon, ahogy le lett írva--, ő a Legfőbb Úrnőként ragyog |

És ehhez hasonlóan, (ugyanez az igazság van meghatározva) Vasiṣṭha -- Rāmacandra Guru-ja-- filozófiájában :

"(Van) egy állapot, ami megjelenik az alvás elején (és) az ébrenlét végén. Az, aki kontemplál ezen az állapoton, azonnal eléri az elpusztíthatatlan Gyönyört "||

||75||

Ānandabhaṭṭa Kaumudī című kommentárjával ugyanez a probléma lép fel (vagyis 'praṇaṣṭe' a 'vinaṣṭe' helyett). Emellett, az állandó probléma a számozással, mert gyakorlatilag a stanza száma mindig 'minusz egy'. Más szavakkal, a 75. stanza minden szövegben, a 74.-ként szerepel a Kaumudī-ban:

"Amikor az alvás még nem jött el (és) amikor a külső objektumok eltűntek, az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton --szó szerint ezt az elmének kell tapasztalnia--. (E koncentráció eredményeképpen,) a Legfőbb Úrnő láthatóvá válik ||74||"

Az állapot, ami látszik (és) alvás (valamint ezzel egy időben) ébrenlét --röviden ez az ébrenlét és alvás között van--, úgy mond a Legfőbb Állapot, lévén meg van határozva, hogy ez a bizonyos állapot evidenssé vagy megnyilvánulttá teszi a Tudatosságot .|

Például, (Yogavāsiṣṭha következő aforizmája) által, stb., (ez a tanítás) meg lett --szó szerint meg van-- tárgyalva :

"(Létezik) egy állapot, ami megjelenik az alvás elején (és) az ébrenlét végén. Az, aki kontemplál ezen az állapoton, azonnal eléri az elpusztíthatatlan Gyönyört "||

||74||

Összességében, a yogī, aki természetfeletti erőkre vágyik, belép a Turya-ba (a Tudatosság negyedik állapota, az esszenciális Én állapot) azért, hogy elérje célját. Bár, a yogī-nak, aki a Mukti-ra vagy Felszabadulásra vágyik, nincsenek ilyen céljai. Ehelyett, ő a Turyātīta tapasztalatát vágyja (a Turya-n túli Állapot, Paramaśiva Állapota), ami, amint megkapja, jelzi Felszabadulás realizációját. Ez a különbség a két típusú yogī között. Mindez természetesen Śāmbhavopāya, mivel nincs jelen támasz (vagyis egy objektum, a középpont be és kilégzés között, stb.) .

Most a Vijñānabhairava 55. stanzája:

Kṣemarāja/Śivopādhyāya megint más verzióval rendelkezik és ezúttal a különbség lényeges: 'svapnasvātantryamāpnuyāt' (ahogy Kṣemarāja idézi a Spandanirṇaya-ban), úgy jelenik meg, mint 'muktaḥ svātantryamāpnuyāt'. Tehát, a jelentésben történt változás fontos. Emellett, véleményem szerint ez a kommentár nem teljesen pontos. Ānandabhaṭṭa verzióját az Kaumudī-jában inkább támogatom, mivel az folyamat-leírása pontosabb. Lássuk:

"Meditálván a (prāṇa) śakti-n -ami vastag (először) és vékony --finom-- (később-, (és ez után) behatol --vagyis behatoltatja a finom prāṇaśakti-- a (külső) dvādaśānta-ba (vagy másképp, azt okozván, hogy a finom prāṇaśakti belép) a belső dvādaśānta-ba, --mi ismert 'szívként' is--, a meditáló eléri az Abszolút Szabadságot (és ennek megfelelően) felszabadulttá válik ||55||"

Meditálván a prāṇaśakti-n -ami vastag vagy sűrű először, (de) miután --szó szerint az után-- fokozatosan, a prāṇāyāma módszere által vékonnyá vagy finommá válik - a (külső) dvādaśānta-ban (nyugszi

"Meditálván a (prāṇa) śakti-n -ami vastag (először) és vékony --finom-- (később-, (és ez után) behatol --vagyis behatoltatja a finom prāṇaśakti-- a (külső) dvādaśānta-ba (vagy másképp, azt okozván, hogy a finom prāṇaśakti belép) a belső dvādaśānta-ba, --mi ismert 'szívként' is--, a meditáló eléri az Abszolút Szabadságot (és ennek megfelelően) felszabadulttá válik ||54||"

Meditálván a prāṅaśakti -ami vastag először [vagyis ő vastaggá válik, megfelelően az étel, ital, stb. emésztése aktusa szabályának ], (de) miután a Guru tanítása által, a légzés megállítása, stb. álta l, ő finommá válik -, (és) ezek után, behatoltatva őt --az ilyen finom prāṅaśakti-t a belső dvādaśānta-ba --minek neve hṛdaya--, stb. vagy a (külső) dvādaśānta-ba, következésképpen bizonyos, hogy a (meditáló) a Szabad és Legfőbb Úrrá válik ||54||

Ahogy láthatod Ānandabhaṭṭa kommentárja teljesebb és leíróbb. Ez a módszer itt Āṇavopāya-val kezdődik, de Śāmbhavopāya-hoz vezet és megint, használhatod ez a Mukti (Felszabadulás) vagy a tiszavirág életű siddhi-k (természetfeletti képességek) eléréséhez.

⁴ Miért olyan fontos az álmodás? Mert amikor álmodsz, akkor a finom testben (puryaṣṭaka) vagy és a saṁskāra-kon (a múlt tetteinek benyomásai) vándorolsz. És a finom test az amivel egyik testből a másik testbe vándorolsz, miután elhagyod a jelenlegit (a halál után). Tehát, ha meg tudsz szabadulni a puryaṣṭaka-tól, akkor a Saṁsāra-tól (Transzmigráció, tele fájdalommal) is megszabadulsz. Ez a fontossága az álmodásnak.

Az álmodás közben, a yogī esetében, aki nem szünteti könyörgését, az Úr megarad a Suṣumnā-ban és innen Ő feltárja a yogī vágyait. Például: A különböző transzokat vagy elmerüléseket, amik Āṇavopāya, Śāktopāya, Śāmbhavopāya, stb. módszerekhez tartoznak. Más szavakkal, Ő megérteti a yogī-val és sikerhez vezeti őt a 112 dhāraṇā-val vagy koncentrációval kapocsolatosan, amik megjelennik a tiszteletreméltó Vijñānabhairava. Ez a yogī a yogikus alvásban (yoganidrā) marad, ami elérhető az említett Vijñānabhairava stanzája által. Ő szüntelen elfoglalt a Spanda-ra való emlékezéssel, ami mindkét praxisban jelen van, vagyis a kilégzésben mozgó életenergiára való koncentrációban és a belégzésben mozgó életenergiára való koncentrációban.

Hol nyilatkoztatja ezeket ki a kitartó yogī számára? A buddhi-ja vagy intellektusa tükrében. Minden, amit a yogī a természetfeletti erők elérésének szentel, az intellektusán keresztül jön hozzá. Ugyanígy, minden Gyönyört, amit a másik yogī tapasztal, aki elhivatott a Felszabadulás elérésében, szintén a buddhi-ján keresztül ér el. Ez az intelligencia meg van tisztítva az ő samādhi-ja által, és hozzátenném, hogy Śiva szövegeinek tanulmányozása által. Nem kétséges, hogy az ilyen spirituális törekvőnek nincs mayikus homálya. Ez a világ, telve tudatlansággal, nagyon gyakran mutat rá arra, hogy emberek millióinak nincs fogalma arról, hogy kik ők és mi a céljuk az életben vagy akár, ha elég ostoba, az Úr létezésével kapcsolatban mennyire zavarodottak. Nos ezek közül egyik sem történik az említett yogī számára. Ez ilyen egyszerű!

⁵ Itt Kṣemarāja meghatározza, hogy a 'svapna' szó az aforizmában magába foglalja a mély-alvást is. Mert mindkét test össze van kapcsolva (okozati és finom testek). A passzív saṁskāra (múltbéli tettek által létrehozott benyomások) tárolva vannak az okozati testben a mély-alvásban, mert nem elfoglaltak azzal aktívan, hogy örömöt és bánatot hozzanak létre jelen életben. Ezek a fajta karma-k úgy ismertek, mint sañcita és āgāmi (tárolt és jövőbeni). Másrészt, az a karma, ami aktív és jó, valamint rossz gyümölcsöket hoz létre jelen életben a prārabdha (megkezdett) néven ismert. Ezzel az élettel kezdődött és nem ér véget, amíg a test meg nem hal. Lévén örömöt és fájdalmat szül, az a finom test síkján működik (és nem az okozati test síján, mint az előző kettő). A Felszabadulás közben, ha megtartod fizikait estedet akkor a sañcita és āgāmi megszűnik, de a prārabdha marad. Miért? Mert a karma üzemanyaga nélkül nincs élet egy fizikai testben. A videhamukta-k esetében (akik elhagyják testüket a Felszabadulás közben), minden típusú karma megszűnik, de a jīvanmukta esetében (azok, akik megtartják testüket a Felszabadulás közben), csak az első kettő semmisül meg. A prārabdha karma marad, hogy az élet folytatódhasson.

Emellet, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért nem a sañcita vagy āgāmi marad meg a prārabdha helyett, a válasz egyszerű: mert a prārabdha karma már megkezdődött és létrehozott egy fizikai testet azért, hogy a korábbi tettek eredménye tapasztalhatóvá váljon. Ha egy más típusú karma megmaradna a prārabdha-n kívül, akkor a Felszabadulás után a test formája drasztikusan megváltozna, mivel új saṁskāra-k lépnének életbe, új testet létrehozván, a megfelelő gyümölcsök tapasztalásáért. Egy drámai változás a Nagy Yogī testében zavaró lenne környezete számára. Ezért általában a Nagy Yogī kénytelen volna elrejteni Felszabadulásának elérését, mert a drasztikus testi változásból fakadó zavar nem örvendetes. OK, elég ennek feltárásából!

A különbség egy (Felszabadulás) előtti yogī és az Úr között az, hogy előbbi képes fohászát megtörni -képes elfelejteni emlékezni Rá-, de Ő sohasem képes elfelejteni Saját Áldását Māyā kavargásának feloldódása formájában. Māyā rendkívül kavargó. Ezért van a szüntelen zavar az emberek között. Ők zavarodottságot tapasztalnak a Legfőbb Valósággal kapcsolatosan eme kavargás vagy zavar miatt. Amikor be vagy fedve ezzel a sötétséggel, abban a körben mozogsz, ami ostoba ateistákkal kezdődik és zavarodott yogī-kkal végződik, akik még nem képesek realizálni, hogy ők a Legfőbb Úr. De, ha valahogyan elégedetté tudod tenni Őt (bár vannak sztenderd módszerek az Ő elégedetté tételére, mint pl.: imádat, szolgálat, stb., az ok, ami miatt az Úr megelégedetté válik egy yogī-val, mindig egy ködös misztérium), akkor Ő megadja neked a kapacitást arra, hogy realizáld, Te Ő vagy.

⁶ Ahogy az előző megjegyzésben mondtam: Vannak alapvető módszerek az Ő elégedetté tételére (imádat, szolgálat, stb.), de végül a helyes módszer számodra mindig egyfajta vegyes változata a sztenderd módszereknek. Bizonyos, hogy amikor az Úr elégedett, megadja a yogī-nak mindazt, amire vágyik. De újra mondom, mi egyebet kívánhatna egy yogī a Felszabaduláson kívül? A yogī-k, akik bármi másra vágynak, a Vibhūti (természetfeletti erők) útját járják.

És végül, Kṣemarāja szerint, a 'jāgrataḥ' szó (szó szerint azé, aki éber) nem csupán a Legfőbb Valósággal kapcsolatos ébrenlétről beszél, hanem a hétköznapi ébrenléti állapottal kapcsolatos ébrenlétről is. Dióhéjban, egy ilyen szó arra vonatkozik, akik az ébrenlétben marad, aki nem alszik el, miután az Úr végrahajtja a hold és a nap feltárulását. Mostmár a jelentés tiszta.

fel

 3. Aforizma

Különben, a megnyilvánító erő, karaktere szerint, mindig szabadon (működik), mint a közönséges emberek esetében, az ébrenlét (és) álom két állapotában ||3||

Megjegyzések átugrása

¹ Ha valaki nem birtokolja az ilyen fajta figyelem kincsét, akkor ő nem valódi yogī (akár a Felszabadulás felé tart, akár a természetfeletti erők felé). E megállapítás által, Vasugupta rámutat, hogy az állítólagos 'yogī'-k sokasága ezen a világ nem valódi yogī. Mert amikor nem birtokolsz ilyen fajta állandó éberséget, akkor a Legfőbb Erő (Śakti) azokat a dolgokat nyilvánítja meg, amikor Ő akar és nem azt, amire te vágysz. Ezt kívánja mondani Vasugupta jelen fejezet harmadik aforizmájában.

² Mert a yogī elfelejti szüntelen elégedetté tenni a Fenntartót, így, az Ő megnyilvánító Ereje úgy kezeli őt, mintha hétköznapi ember volna és olyan dolgokat láttat számára, mint amik a hétköznapi emberek esetében van jelen. Más szavakkal, a yogī megszűnik yogī-nak lenni a szüntelen ārādhana vagy megelégedetté tevéssel kapcsolatos hibája miatt. Ez jelzi visszatérését a Saṁsāra-ba, ami tele van zavarodottsággal.

'Közös és nem közös dolgok' alatt Kṣemarāja a 'közös' dolgokra utal, amikor a Legfőbb Erő mutat be az ébrenlét közben, míg a 'nem-közös' dolgokat ugyanez az Erő nyilvánítja meg az álom állapotában. 'Közös' ebben a kontextusban 'mindenki által tapasztalt' (dolgokat) jelent (pl.: tenger, hegyek, stb.) és a 'nem közös' pedig 'kizárólag egy individuum által látott' (pl.: unikornisok). A közös dolgokat megmaradnak az ébrenlétben és tapasztalható mindenki számára, míg a nem közös dolgok megmaradnak az álom állapotában és csak az álmodó által tapasztaltak.

³ Minden tendencia egy individuumban Paramaśiva Akaratának eredménye. A 'Taddharmakatvataḥ' kifejezés (karaktere szerint), ami megjelenik az aforizmában a Legfőbb Erő karakterére (jellegére) utal. Egy másik neve a Legfőbb Erőnek a Svātantryaśakti (az Abszolút Szabadság Ereje). Dióhéjban, Ő fogja eldönteni mit nyilvánít meg az ébrenlétben, álomban, stb. Saját Szabadságának állapota szerint, mint a hétköznapi emberek esetében.

fel

 Aforizmák 4-5

Kétségtelen, miképp egy dolog (először) homályosan tapasztalt, még akkor is ha (rendkívül) figyelmes elme (vesz részt a tapasztalás folyamatában), később megjelenik még tisztábban, amikor élénk erőfeszítés útján látszik, az egyén saját ereje által, úgy megragadván e (Kozmikus) Erőt, bármilyen dolog, ami valójában létezik akármilyen formában, akármilyen helyen, akármilyen kondícióban, az (a bizonyos dolog) azonnal megnyilvánul ezen a módon ||4-5||

Megjegyzések átugrása

¹ A Vasugupta által megjelenített összes tudás által, egy yogī, felruházva kitartó erőfeszítéssel és éberséggel, képes legyőzni a tudatosság három állapotát (ébrenlét, álom és mély-alvás). Ez a három kṛtrima vagy mű, és ennek bizonyítéka azok folyamatos körforgásában rejlik. Ami Valódi, az örök. A Turya állapota 'akṛtrima' vagy nem-mű. Ez Valódi, mert örök. Ám, hogyan érkezhet valaki abbe az állapotba, ahol az ébrenlét, álom és mély-alvás dominál? Az elsődleges tudatlanság miatt (Āṇavamala), ami súlyosan korlátozza az Úr Akaratát. De eme súlyos korlátozás ellenére, a Turya állapota jelen van a másik három állapotban, mint egy fonál, ami végighalad a szemeken egy nyaklánc esetében. Bár a Turya jelen van minden állapotban a háttérben, kizárólag csak egy nagyon fejlett tanítvány (vagy közvetlenül egy felébredett személy) képes realizálni azt a hétköznapi állapotok (ébrenlét, álom és mély-alvás) feltárulása közben. A legtöbb spirituális törekvő számára könnyebb detektálni a Turya-t ezen állapotok egyesülése között: Ébrenlét és álom között, álom és mély-alvás között és mély-alvás és ébrenlét között. Nyilvánvaló, hogy az első eset (ébrenlét és álom között) a legkönnyebb elérni Azt először, de a többi ponton való realizáció is lehetséges, ahogy valaki fejlődik a spiritualitásban. Ezek az egyesülések, ezek a rések a bejáratok a Turya-hoz. A Turya az esszenciális természete minden élőlénynek. Ez az Én állapota. Mindenesetre, az Āṇavamala által életre hívott abnormalitás miatt, most az individuum a nyomorult ébrenlét, álom és mély-alvás állapotaiban él, amik valódi kincsnek számítanak a tudatlanok számára.

Most Vasugupta meghatározza, példára és érvelésre alapozva, a Legfőbb Erőbe, ami Svātantryaśakti vagy az Abszolút Szabadság, való samādhi (belépés) módját. De ez most a suprabuddha vagy a tökéletesen felébredett esete és nem a spirituális törekvőé (tanítványé). Miért? Mert minden korábban adott kifejtés már eleve elég ahhoz, hogy egy suprabuddha-t generáljon. Mivel ez a szilárd célja a szerzőnek (Vasugupta), most kifejt mindent, de a suprabuddha esetében. Ezekben a 4. és 5. aforizmának, Vasugupta meghatározza a tudni vágyott dolog megismerésének folyamatát. A folyamat így történik meg, vagyis ahogy le van írva a 4. és 5. aforizmákban.

² Először is, Kṣemarāja jelzi, hogy a 'hi' szó úgy értendő, mint 'kila' vagyis, 'valójában, bizonyosan, kétségtelenül, stb.'. Ő ezt azért teszi, mert a 'hi' szónak van más jelentése is, pl.: mert. Ám most, köszönhetően Kṣemarāja-nak, a szándék teljesen tiszta.

Az analógia valaki olyanhoz tartozik, aki lát valamit messziről. A látott dolog homályosnak látszik, még ha az azt néző elméje meglehetősen figyelmes is. Ám később, az egyén saját cakṣurindriya vagy látó erejének kitartó erőfeszítése által, ugyanaz a dolog nem csupán tisztábban, de sokkal tisztábban látszik. Ugyanígy bármilyen erő vagy a Spanda princípium śakti-ja, ami valójában létezik bármilyen formában, bármilyen helyen és bármilyen kondícióban, ez a bizonyos dolog gyorsan megnyilvánulttá válik, sokkal tisztábban ilyen módon az egyén saját erejének kitartó erőfeszítése által. Kṣemarāja szerint, a 'bármilyen formában' jelentése 'bármiben, aminek természete a Gyönyör egy összetett formája, vagyis Paramaśiva'. Emellett, a 'bármilyen helyen' azt jelenti 'az egyén saját Énjében, aki Śiva', mert Ő egy összetett egység és ezért kitölt minden teret. És a 'bármilyen kondícióban' úgy interpretálandó, mint 'a nem-dualitásba való behatolás formájában'. Miért? Mert bármilyen is legyen a kondíció, az egy erő vagy a Spanda princípium śakti-ja. Ezért, ez alkalmas arra, hogy belé hatolja a nem-duális nézőpont. Más szavakkal, alkalmas rá, hogy elmerüljön az Ő Fényében. És mivel mindez ilyen, ez a dolog gyorsan létrejön az egyén saját erejének kitartó erőfeszítése által, vagyis az alaṁgrāsa eszköze által, ami a minden dologban lévő egység szüntelen látásával kapcsolatos. Mert a Gyönyör összetett egysége létezik valakiben, akárcsak létezik a vágyott dologban, a Gyönyör belső egységével való egység szüntelen gyakorlása által, létrejön egy ilyen dolog, ami szintén nem egyéb, mint a Gyönyör egy összetett egysége. OK, mostmár tiszta, gondolom. A Yoga-ban való siker kulcsa mindig 'ébernek lenni az egyén saját Énjéről'.

³ Hogyan kell végrehajtani mindezt? Ébernek kell lenni az egyén saját Énjéről (ahogy arra rámutattam, az előző kifejtő megjegyzés végén). Megragadván a Spanda Kozmikus Erejét, vagyis elmeríteni a képzelt egót mindenki óceánszerű Énjében. Most Kṣemarāja jelez egy másik interpretációt az aforizmához:

Ha egy yogī vagy spirituális törekvő rendkívüli módon éberré válik a Spanda Kozmikus Erejéről. Hogyan? Ismételten provokálni kell korlátolt individualitását, amit nem egyéb, mint egy képzet, vagyis kihívni az individualitás érzetét a minden dologban lévő egységre való szüntelen emlékezés által. Majd, ennek eredményeképpen, bármilyen dolgot is akar ismerni, pl.: egy kincset, ami legyen bárol, stb., mint konkrét arany, ezüst, stb., és legyen annak bármilyen megjelenése, az a bizonyos dolog azonnal megjelenik előtte ilyen módon. És nincs kétség efelől. Mindenesetre, annak kiderítésének végső módja, hogy mindez igaz, a Spanda mindenkori szilárd megragadásának fejlesztése. Az éberség e konkrét fejlesztése nélkül az egész dolog csupán merő könyvbéli teória.

fel

 6. Aforizma

Még egy gyenge ember is, elkötelezett (megtevésében annak) , amit meg kell tenni, megragadván ezt (a Spanda-t vagy Kozmikus Erőt) , (később sikerrel jár) eme bizonyos Princípiumon keresztül. Így az, aki nagyon éhes, (képes) elfedni vágyát az evésre ||6||

Megjegyzések átugrása

¹ Most Vasugupta arra mutat rá, hogy mi a természetfeletti erők elérése sikerének kulcsa, amik a tevés, stb. erejére alapozódnak.Az mindig ugyanaz a megragadása a Spanda princípiumnak. És még a yogī esetében is, aki csupán a Mukti-ban vagy Felszabadulásban érdekelt, ugyanez a szabály érvéney, vagyis mindig és szüntelen meg kell ragadni a Spanda princípiumot. Az egyik mód erre a realizálása annak, hogy a Spanda a testben az érzékek mögött van. A legtöbb érzék a koponyában található. Így, a koncentráció a koponya középpontjára, mint ami a Spanda nyughelye, az egyik kapu az Abba való belépéshez. Nagyon egyszerű módszer, de mégis nehézt gyakorolni. Miért? Mert az egyén Māyā-ja lefoglal kívül és belül, egy nagy adag idiotizmussal (egy adag ostobaság, lényegtelen dolog, ami elrabolja tőled a saját idődet minden nap). Ez a tudatlanság ereje, ami az Āṇavamala-ban gyökerezik. Enélkül, az egész kellős közepén, a Felszabadulás és a természetfeletti erők elérése majdnem olyan volna, mint egy séta a parkban. Bár, néhány ember a tudatlan létezők között képes elkezdeni gyakorolni ezt, egyre több és több időre. Az ilyen típusú létező úgy ismert, mint yogī vagy egy személy, ki fel van ruházva tudással és elég kapacitással ahhoz, hogy megtalálja az időt az élet magasabb céljara való koncentrációhoz. Ezért figyelmeztetett Vasugupta ezzel kapcsolatosan a 3. aforizmában, amikor megerősette, hogy ha a gyakorló nem szüntelen éber a Spanda princípiumra, vagyis ha a gyakorló nem egy valódi yogī, akkor a Spanda azt csinálhat, amit Az akar, mint a hétöznapi emberek esetében.

² Még egy bölcs is, aki böjtöl, akiben a hét esszenciális testi összetevő (nyirok, vér, hús, zsír, csont, velő és sperma) gyenge, ha megragadva tartja a Spanda Kozmikus Erejét, miközben ismételten ösztökéli korlátolt individualitását (kihívja azt az által, hogy kétkedik benne) --hisz benne, hogy az életenergiától függ, mert meggyőződése, hogy ha nem képes lélegezni valamiért, akkor megszűnik létezni--, majd akkor minden tevékenységében sikerrel jár. És ami lehetetlennek tűnik, az lehetséges lesz. És hasonlóképpen, valaki, aki éhes, szonjas, stb. képes elnyomni erős vágyát az evésre, ivásra, stb., a Spanda princípium megragadásának ugyanazon eszköze által.

³ Ha egy yogī behatolt a Tudatosság összetett egységébe (Paramaśiva), akkor számára nem létezik elnyomás vagy alárendeltség a 'dvandva-k' vagy ellentétpárokkal kapcsolatosan (pl.: hő/hideg, kellemes/kellemetlen, stb.) Miért? Mert prāṇa (életenergia) az alapja ezeknek az ellentétpároknak. Ezért, lévén a prāṇa szintje alámerül a Tudatosság összetett egysége szintjének Paramaśiva-ban, lehetetlen számára, hogy hatással legyenek rá ezek a dvandva-k.

fel

 7. Aforizma

Miképp mindentudás, stb. (van jelen) a test tekintetében, amennyiben azt uralja eme (Spanda princípium) , úgy (szintén) az egyén saját Énjében való megszilárduláson keresztül, jelen lesz így mindenhol ||7||

Megjegyzések átugrása

¹ És most, mivel temérdek természetfeletti erő jelenik meg hirtelen, a korábbiakban leírt módszer alkalmazása miatt, ezért a szerző kész beszélni a Yoga eme szintjéről.

² A mindentudás, mindentevés, stb. a testtel kapcsolatosan megjelenik, amikor a yogī realizálja a Spanda-t a testben. De ezek az erők csak ott vannak jelen, ahol a test is. Ez egy olyan yogī célja, akit csupán a természetfeletti erők érdekelnek. Bár, ha egy ilyen yogī nem foglalkozik ezekkel a korlátolt erőkkel és, a saṅkoca (a teknős végtagjainak visszahúzása) eszköze által vagy a vikāsa (nagy kiterjedés) eszköze által, azt a Spanda Magja felé irányítja, Maga Paramaśiva felé, akkor a mindentudás, mindentevés, stb. mindenhol jelen lesz (a megnyilvánulás első kategóriájától az utolsóig) és nem csupán a testben. Ez a különbség a kizárólag a nyomorult természetfeletti erőkre vágyó, így a testhez kötött yogī és a Felszabadulásra vágyó yogī között

A saṅkoca eszköze minden érzék befelé való irányításából áll. Ez a Nimīlanasamādhi-hoz (transz csukott szemmel) tartozik. Emellett, a vikāsa eszköze ennek ellentétjéb ől áll, vagyis teljesen nyitott érzékekkel egy időben a figyelem szilárdan a belső Valóságra koncentrálódik. Ez az Unmīlanasamādhi (transz nyitott szemmel). Az első eszköz az Ātmavyāpti-hoz tartozik (jelenlét a belső Énben), míg a második a Śivavyāpti-hoz (jelenlét Śiva-ban, a Kozmikus Énben). Nyilvánvaló, hogy a második eszköz sokkal fontosabb, mint az első. A vikāsa egy szép példáját adta Kṣemarāja, miközben kommentálta az I.11-et jelen Spandanirṇaya-ban.

Emellett, Paramaśiva vagy a Legfőbb Śiva felismerhető az említett, bizonyítékul szolgáló jelen által, vagyis lehetséges Őt felismerni, mint aki a Turyātīta-ban (a Turya-n túl) honol. De előbb mindenkinek be kell lépnie a Turya-ba olyan módon, ahogy le lett írva korábban. Szintén, lehetséges Róla érvelni azon a módon, ahogy az tanítva lett ebben a szövegben és más módokon is.

Amikor egy Nagy Yogī eléri az állapotot, ahol mindentudása, mindentevése, stb. jelen van mindenhol, mi egyéb mondható róla? Mindenesetre, Vasugupta fog még mondani valamit róla később.

fel

 8. Aforizma

A depresszió (olyan), mint rabló a testben. A tudatlanságból kúszik elő. Ha ez el van pusztítva eme Unmeṣa --lásd a következő aforizmát-- által, hogyan létezhetne (a depresszió) , (annak) oka nélkül ?||8||

Megjegyzések átugrása

¹ Még az Unmeṣa eszköze is, ami később ki lesz fejtve, szintén az Ő Áldása miatt történik.

² Depresszió ebben a kontextusban a pszichológiai dolgokra (amik mentális folyamatokra alapozódnak) vonatkozik és nem szervi dolgokra, véleményem szerint. Az emberek, akik örülettől szenvednek, szintén nem sorolandó ide. A szerző, szerény véleményem szerint a szokásos depresszióról beszél, ami olyan témakörökhöz tartozik mint az életben való sikerek hiánya (mint amikor nincs jó munkád, családod és hasonló trivialitások).

A depresszió egy személyben jelzi, hogy ez a személy nincs birtokában a valódi Énnek (az esszenciális természetnek). E depresszió elpusztítja minden lehetőségét az Örömnek. Ez akkor történik meg egy személyben, amikor az büszke saját testére, vagyis ragaszkodik, saját Énjeként saját testéhez. A test valódi Énnek gondolása közvetlen eredménye az Āṇavamala (elsődleges tudatlanság) második aspektusának, minek neve Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság). Az első aspektus a Pauruṣājñāna vagy tudatlanság az Énről.

A depresszió olyan, mint egy rabló, mivel ellopja a Legfőbb Tudatosság jólétét és ehelyett nyomorúságot ad korlátoltságok formájában, tele fájdalommal. A depresszió rengeteg energiát szív el és a személyt horribilis állapotban hagyja. Amikor erős, még az emberek körülötte is érzik, hogy saját energiájuk is csökken. A depresszió a tudatlanságból származik, vagyis nem realizálásából az egyén saját esszenciális természetének, ami összetett egysége Tudatosságnak és Gyönyörnek. A felszabadult létező mindig látja a Csodát, amit saját esszenciális természete, így hogyan lehet depressziós? Az ilyen Tudatosság és Gyönyör jelenléte esetében, hogyan élhetné benne túl a depresszió? Sehogy!

³ De, ha az Unmeṣa által (ami meg lesz határozva a következő aforizmában) egy ilyen tudalanság teljes mértékben megsemmisítésre került, akkor a depresszió nem képes megnyilvánulni, annak oka hiányában. Ez már tiszta ugye?

⁴ És, ha nincs depresszió a testben, akkor minden későbbi állapot, tele fájdalommal, mint fizikai betegség, stb. szintén hiányzik. Minél inkább nincsenek jelen ezek a fájdalommal teli állapotok, annál inkább ragyog az egyén saját esszenciális természete, vagyis annál inkább fel lesz az ismerve. Mint az arany, ami nagyon forró lesz a növekvő tűz miatt, maximálisan ragyog, amikor minden tisztátalanság el lett belőle távolítva.

⁵ És ez a legfőbb Yogī jele, miszerint ő teljes mértékben híján van a depressziónak. Nem állandó nyertese az életnek (nem egy szuperhős!). Képes veszíteni ő is, de nem válik ezért depresszióssá. Ő nem ragaszkodik tettei gyümölcséhez. Mivel így van, hogyan uralhatná őt a depresszió?

Arrogancia a testtel kapcsolatosan nagyon gyakori. Ha nem látod magadban, láthatod más emberekben, különösen azokban, akik 'híresek' ezen a világon. Minden pillanatban hordozzák ezt a tudatlan nézőpontot saját nyomorult fizikai testükről, ami ma jelen van, holnap egy kupasz hamuvá válik. És minden további rajongó, mindig le van nyűgözve ideáljaik testétől. Mindez csupán tudatlanság, ami számos szenvedést okoz előbb vagy utóbb. Egy felszabadult személy nem lehet rajongója senkinek, mert megtapasztalta saját Énjét. Amint meglátod a Legfőbb Valóságot, nincs 'nagyobb', mint tapasztalni lehet és ami le tudna nyűgözni. Ő nem képes csodálni senkit kimondottan, mert az Én ugyanaz mindegyikükben és testük, múló természete miatt minden, csak nem csodálatra méltó. A tanítás mostmár teljesen tiszta.

⁶ Madālasā említett stanzájában van valami, ami közvetetten is megjelenik: A yogī, akik természetfeletti erőket keres, samādhi-jának gyakorlása révén, amiben a test csak másodlagos, elnyeri a kapacitást, mely által szabaddá válik az olyan általános betegségektől, mint ránzok, ősz haj és így tovább. Ez a jelentés.

fel

 9. Aforizma

Azt Unmeṣa-ként kell tudni valójában, amiből egy másik (éberség --Kṣemarāja szerint-- vagy gondolat --mások szerint--) tárul fel, egy (személyben), aki (immáron) egyetlen gondolattal van kitöltve. Mindenkinek saját magának kell tapasztalnia eme (Unmeṣa) -t ||9||

Megjegyzések átugrása

¹ És most, mint általában, a Vijñānabhairava kommentárjai. Először Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárja. Az 'olvasatokkal' kapcsolatosan, csupán egy ellentmondás van a Spandanirṇaya és a Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában megjelenők között: 'nyakte' (a 'nyakta'-ból - 'eltűnt') a 'tyakte' (a 'tyakta'-ból - 'elment') helyett:

"Amikor (a meditáció) egy objektuma megszűnni készül, (és) a tudatosság kontrollált (és) valójában nem mozdul egy másik objektum felé, akkor nyugodván ennek közepén --két objektum között, (vagyis) a megnyilvánult és a nem megnyilvánult (között) -- egy ilyen köztes állapotban való megnyugvás benyomása rendkívüli módon terjed --teljesen feltárul-- ||62||"

Amikor a bhāva vagy objektum -a dolog, amin valaki meditál, (mint) formája felruházva három szemmel, négy karral, stb.- eltűnőben van -amikor eltűnni készül, amikor láthatatlanná válni készül-, a cit vagy tudatosság kontrollált -vagyis teljesen ellenőrzött - (mert) a gyakorlás intenzitása azt megszilárdította --koncentrálttá tette--, (és) valójában nem mozdul másik 'bhāva' felé -vagyis egy másik objektum felé, (mint) egy test, edény, stb., ami látható —|

A Veda kommentárja szerzője szerint --valószínűleg Sāyaṇa és az ő Vedārthaprakāśa-ja--, 'nyakta' --a 'nyakte' gyök formája, ami Helyhatározói esetben van ragozva-- (azt jelenti) elmerült, eltakart (és) eltűnt |

(És) 'nyakta' (azt jelenti) Védikus recitáció |

Bár, a 'Bhāve'vyakte' olvasatával kapcsolatosan, (a második szó) 'avyakte' (lenne) az 'a' betű (végső 'e'-jével) való egyesülése miatt, (és a jelentése gyakorlatilag ugyanaz volna, mint) a jelentés, ami említve lett --vagyis eltűnt, láthatatlanná vált, stb.-- |

Így, a támasszal bíró Dhyānayoga-val --a meditáció Yoga-ja-- kapcsolatosan szintén (állítható, hogy) :

"Transz --teljes elmerülés-- úgy mond az elme (ami), feladván (dualitását) meditálónak és meditációnak, fokozatosan bírja koncentrációjának tárgyát, mint aktivitásának egyelten terepét (és ami) olyan, mint egy lámpás egy helyen, mely védett a széltől "||
(Adhyātmopaniṣad 35)

A Yoga szövegben (állított) tétel szerint, elvetvén (dualitását) a meditálónak és meditációnak, elérkezvén --szó szerin mivel jelen van a megérkezés-- a középső állapoton való megnyugvásba, ami egy üresség a koncentráció egy objektumának támasza nélkül, vagyis megnyugodván közepén ezeknek az objektumoknak -a megnyilvánult és nem-megnyilvánult-, (majd) a középső állapotban való eme megnyugváson keresztül, amiben nincs forma, a bhāvanā (vagy) benyomása egy (ilyen) megnyugvásnak a középső állapoton rendkívüli mértékben kitárul -teljesen feléled -. A jelentés az, hogy ezért, jelen van egy megnyugvás a középső (állapoton) , minek természete csupán tudatosság, mi összeköti e kettőt -megnyilvánult és nem megnyilvánult objektumokat-- eggyé (és) áthatván a kezdeti, középső és végső állapotait két (ilyen) objektumnak -megnyilvánultnak és nem-megnyilvánultnak -||62||

Tehát Kṣemarāja/Śivopādhyāya szerint, két módja van eme dhāraṇā vagy koncentráció gyakorlásának:

(1)Az első módszerben, csak koncentrálsz egy objektumra és megtartod a koncentrációt addig, amíg az el akar tűnni. Bár, nem engeded eltűnni, hanem a koncentrációd segítségével megnyilvánultan tartod. A folyamat végén, csak az koncentráció tárgya marad egyetlen tárgyként a samādhi-d vagy transzod közben, ami elvezed téged saját Éned tapasztalásához. Ez a fajta transz a híres Pātañjalayogasūtra-kban is tanítva van.

(2)A második módszer esetén ugyanígy kezdesz (koncentrálsz egy objektumra), de aztán megengeded, hogy az eltűnjön. Mindenesetre nem engeded, hogy egy másik objektum elvigye a figyelmedet. Így, csupán megmaradsz középen egyik és másik objektum között. Ott, megtapasztalod a teljes kitárulását eme benyomásnak, ami a középső állapoton való megnyugvás, vagyis feltárul számodra saját Éned, aki nem más, mint a Spanda princípium.

Mindez Śāktopāya természetesen, mert végső célod az Én-tudatosságon (Śakti-vagy Spanda) való megnyugvás, ami feltárul mindennek elején és végén.

Most, Ānandabhaṭṭa kommentárja az ő Kaumudī-jában. Könyvében az olvasat szerencsére ugyanaz, mint a Spandanirṇaya-ban. Mindenesetre, a Kaumudī-ban az aforizma száma megint eggyel kevesebb, vagyis 62 helyett 61:

"Amikor (a meditáció) egy objektuma megszűnni készül, (és) a tudatosság kontrollált (és) valójában nem mozdul egy másik objektum felé, akkor nyugodván ennek közepén --két objektum között, (vagyis) a megnyilvánult és a nem megnyilvánult (között) -- egy ilyen köztes állapotban való megnyugvás benyomása rendkívüli módon terjed --teljesen feltárul-- ||61||"

Amikor (a meditáció) tárgya el van fogadva, a tudatosság kontrollált (és) valójában nem mozdul egy másik objektum felé -vagyis az nem mozog egy másik dolog felé -, majd a bhāvanā --az elme, a kommentátor szerint--, egy állapot formájában, minek természete egy üresség a két között, rendkívül kiterjed --vagyis egy transzcendentális virágzás módján, az elme valójában eléri a legfőbb kitárulást. A jelentés az, hogy (eme dhāraṇā-n keresztül) Brahma Maga --az Abszolút Maga-- feltárul ||61||

Ānandabhaṭṭa csupán két objektum közti megnyilvánulásként értelmezte ezt a koncentrációt. A többi elé érhető, véleményem szerint.

² Talán nehezen érhető a kommentár 'első mondata' a bölcs Kṣemarāja cizellált stílusa miatt. Hozzá kellett adnom hosszú kötőjelek között a hosszú fordításást a ... tadekāgratāprakarṣollasatsaṁvitsphāratastadālambananimīlanājjhaṭiti grastasamastacintāsantateragnīṣomāvibhedātmanaḥ spandatattvād...',-nak és ez után folytattam Kṣemarāja további cizellált szövegének hozzáadásával, hosszú kötőjelek között. De a fő probléma az első hosszú adalék. Nem értesz engem? Akkor tisztázom azzal, hogy megmutatom a szöveget (természetesen vörös fordítások nélkül) két módon:

Először a szöveg, ahogy megjelenik az első mondatot érintő fordításomban:

"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' -vagyis a Spanda princípiumból, ahol nincs osztálya a pramāṇa-nak --tudás/tudás módja-- és prameya-nak --objektum-- --szó szerint tűznek és holdnak--, ahol azonnal elnyelésre kerül a gondolatok teljes sokasága, azok támaszának megszűnése --szó szerint a szemek becsukása-- miatt, mert a tiszta Tudatosság lüktetése felragyog az azon --a középső állapoton, ahogy azt tételezve a Vijñānabhairava-- való koncentráció intenzitásából - jelen van feltárulása egy másik -vagyis (jelen van) egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre - abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal - (vagyis úgy mond,) egy yogī-ban, aki egyhegyű valamin, vagyis egy bizonyos támaszon, amin keresztül a mentális fluktuációk megszűnnek—."

Kimondottan zavaró az első szakasza a mondatnak, a hosszú adalék, hosszú kötőjelek között jelzett fordítása miatt. Vegyük most le és láthatod a stanzát érhetőbb formában:

"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' jelen van feltárulása egy másik -vagyis (jelen van) egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre - abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal - (vagyis úgy mond,) egy yogī-ban, aki egyhegyű valamin, vagyis egy bizonyos támaszon, amin keresztül a mentális fluktuációk megszűnnek—."

Most a mondat nem olyan komplikált. Adok egy másik változatot, amiben a másik adalékot is kiveszem, amit a fentiben meghagytam. Nézd:

"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' jelen van feltárulása egy másik abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal."

OK, miután megszabadítottuk az első mondatot a hosszú kötőjelektől, a fordítás tiszta és nem kaotikus. A bölcs Kṣemarāja, az erőfeszítése közben, amikor is a lehető legegyszerűbben kívánja átadni a dolgokat, általában még bonyolultabbá teszi. Minden további magyarázat új mondatot kellene, hogy kapjon és nem az eredetiben volna célszerű megjeleníteni, ami valami nagyon bonyolulttá válik, ami túl hosszú és megérteni is nehéz.

És az Unmeṣa módszer nem más, mint megnyugodni két éberség (Kṣemarāja szerint) vagy két gondolat (mások szerint) közti állapotban. Az Unmeṣa létrehozza a Camatkāra (az Én-tudatosság Gyönyöre) feltárulását. Ezért, tudni kell és elemezni kell (gyakorolni kell azt). Az Unmeṣa-ból, ami szó szerint azt jelenti 'a szem kinyitása', a helyből, melyben a Tudatosság feltárja Magát -mivel az híján van a tudás/tudás módja és az objektumok osztályainak, hiszen híján van gondolatoknak, mivel azoknak nincs támasza a tiszta Tudatosság vibrációja miatt, mely megjelenik a középső állapoton való koncentráció intenzitása miatt-, egy másik valóság tárul fel egya személyben, aki eleve egy gondolattal rendelkezik. Ezért mondta: 'jelen van egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre'. Eme új éberség magja, természetesen, az Én-tudatosság (Aham). De mások szerint, ami feltárul az egy másik cintā vagy gondolat. És az a személy, aki ki van tölti, le van kötve egyetlen gondolattal, nem egy hétköznapi személy, aki úszik csupán a Saṁsāra-ban, hanem egy yogī, aki valami olyanon való koncentrációt gyakorol, amin keresztül gondolatai megállíthatók.

És eme Unmeṣa-t -ami 'módszernek' van itt nevezve, ám az valójában csupán kivirágzása az isteni Tudatosságnak-, el kell érnie a yogī-nak az Én-tudatosság formájában (vagyis úgy kell tudnia az Unmeṣa-t, mint ami az Aham Maga, vagy, ahogy Kṣemarāja mondja: Úgy kell felismernie eme Unmeṣa-t, mint ami a transzcendentális Camatkāra vagy Gyönyör, telve ámulattal). Semmiféle kreált erőfeszítés nem szükséges. Miért? Mert minden mű vagy kreált erőfeszítés az Āṇavopāya-hoz tartozik, amiben valaki mantra ismétlést használ vagy a légzésre való koncentrációt, vagy egy objektumra való koncentrációt, stb., mint támasz. Itt, az Unmeṣa-ban, mivel az az Aham, nincs szükség ezekre a kreált erőfeszítésekre, mivel nincs jelen 'idam' vagy 'az'. Ez az amiért az Unmeṣa-n való koncentráció nem minden spirituális törekvő számára való, kizárólag azoknak, akik a Śāktopāya útján járnak.

³ Ahogy mondtam korábban, más szerzők úgy tekintik az Unmeṣa-t, mint ami egy másik gondolat eredete egy olyan személy esetén, aki ki van töltve egy gondolattal. És eme Unmeṣa behatol mindkét gondolatba, vagyis Az összeköti a két gondolatot eggyé. Anélkül, hogy az Unmeṣa összekötné a gondolatokat ilyen módon, nem volna lehetséges az összefüggő gondolkodás és az emlékezés. Bár ez a rés, ami a két gondolat között van, úgy lett leírva, mint egy 'üresség' fentebb (jelen aforizma első megjegyzésében), ez nem a Buddhista üresség. Miért? Mert a Buddhista üresség egyszerűen nem létezik. A Buddhista üresség alatt az 'abszolút ürességet' értem. Nincs abszolút üresség, mert ahhoz, hogy legyen, nem volna szabad tudnunk róla. Mit értek ez alatt? Ha valaki tudja, hogy az abszolút üresség létezik, akkor erről való tudása negálja az abszolút üresség létezését. Mert ha az 'abszolút' üresség, senki sem képes azt tapasztalni. Ha valaki tapasztalja azt, akkor nem abszolút, két realitás jelenléte miatt: A személy aki tapasztalja az ürességet és maga az üresség. A nem-létező üresség problémája rendkívül ostoba, de mindenesetre a Buddhizmus és más rendszerek is posztulálják ezt az 'abszolút' abszurditást, így az még mindig jelen van a világban. Ez pedig mutatja, hogy itt mennyi tudatlan ember létezik.

Tehát, ahhoz, hogy legyen abszolút üresség, maradéktalanul tudatlannak kell róla lenned. Ha tudsz róla, akkor az egyáltalán nem abszolút. Ezt megérteni rendkívül egyszerű a bölcsnek, de rendkívül bonyolult a tudatlannak. OK, ez a témakör, minek neve 'abszolút üresség' már eleve ki lett tárgyalva ebben a szövegben. Csak frissítettem benned annek emlékét. Így, az Unmeṣa üressége nem abszolút, vagyis az nem egy üresség, amiben abszolút semmi sincs. Nem! Az tele van isteni Tudatossággal, ami mindig Szubjektum és sohasem objektum. Úgy van nevezve, hogy üresség a Trika szövegekben, mert ott nincs objektum (nincs 'idam' vagy 'ez') és nem azért, mert az semmi volna. Óh Atyám, kifejteni ezeket elképesztően gyerekes, de tessék, itt van hát.

fel

 10. Aforizma

Eme (Unmeṣa-ból), Vindu --isteni fény--, Nāda --isteni hang--, Rūpa --isteni forma-- (és) Rasa --isteni íz-- jelenik meg hamar a testet öltött számára, mint zavaró tényező ||10||

Megjegyzések átugrása

¹ És most Vasugupta, miután leírta a természetfeletti erőket kilenc aforizmán keresztül, azt kívánja mondani a 10. aforizmában, hogy azok csupán zavaró tényezők. Miért? Mert nincs Felszabadulás! Nyilvánvalóan, ő ezt azoknak mondja, akik a Muktimārga útján járnak (a Felszabadulás útja) és nem azoknak akik a Vibhūtimārga-n (a természetfeletti képességek úrja). Utóbbi nagyon boldog lesz ezekkel az új erőkkel, de előbbit ezeknek a kavargásoknak a jelenléte zavarni fogja. És ha a yogī, aki a Felszabadulást keresi, újra és újra elmerül ezekben az erőkben, így fokozatosan elveszti minden fejlődését a Muktimārga-n. Ez ilyen egyszerű!

Mindezek az erők, mint mindentudás, mindentevés, stb., ha nincsenek elvetve, azok csupán a testhez kötve maradnak meg és egy bizonyos egóhoz. Így, azok neve szimplán 'korlátolt erők'. Ha ha a yogī lemond ezekről, hogy átölelhesse az isteni Tudatosságot, akkor ezek az erők univerzálissá válnak. Más szavakkal, ha nem veted el őket, mindentudásodat, mindentevésedet, stb., azok megmaradnak a testedhez és személyiségedhez kötve. Bár, ha lemondasz róluk, akkor mindentudásod, mindentevésed, stb. mindenütt jelen lesz. Ez már eleve ki lett fejtve, de megint felfrissítem az emlékezetedet.

² Vindu vagy Bindu (mivel a 'v' és a 'b' számos Szanszkrit szóban felcserélhető). A Bindu egy természetfeletti fény, ami egy pont formájában tárul fel a szemöldökök között. Ebben a fény pontban, ami Śakti egy kompakt formája, az objektumok teljes univerzuma szunnyad. De most Kṣemarāja úgy határozza meg, hogy a Bindu-nak egy csillag formája van. Micsoda probléma! Valójában nem az. Ez ugyanaz a fény pont, felölti a 'tārakā' vagy 'csillag' formáját, hogy elvezessen téged a tapasztalások számtalan világába. Ezek a tapasztalás-világok nem csupán a 118 világból állnak, hanem minden különböző életből, amit egy testet öltött létező tapasztalt a múltban, jelenben és tapasztalni fog a jövőben, Tehát, e csillag pusztulásával, a meditációban jelentkező robbanás formájában, nincs lehetősége egy új életnek. Összességében nincs reinkarnáció eme szerencsés embernek. Ez a tapasztalás a Felszabadulás előtt történik és ez egy jele annak, hogy az Abszolút Szabadság hamarosan ideér.

Nāda vagy isteni hang megjelenik egy yogī-ból, belülről, aki koncentrált az Unmeṣa-ra. Ez egy végtelen hang, mint a méhek zümmögése vagy egy olyan hang, mint amilyet egy patak hallat. Rūpa vagy isteni forma egy csillogás, mely még a sötétben is fénylik és Rasa egy csodálatos íz, amit egy yogī tapasztal a nyelve hegyén.

Mindezek a tapasztalások az 5 Tanmātra-ban gyökereznek, amik alapvető aspektusai a hangoknak, érintéseknek, formáknak, ízeknek és szagoknak. Mindezen természetfeletti erők tapasztalása egy szintje a végső Felszabadulás elnyerése folyamatának. Olykor úgy nevezik ezeket, mint a 'Tanmātra-k támadása'. És ezekről lemondani valójában egy nehéz harc! Amikor a legtöbb embert teljesen magával ragadják a hangok, érintések, formák, ízek és szagok, amik csupán egy parányi örömöt generálnak, egyszerű megérteni, hogy mennyire nehéz meghaladni a Tanmātra-kat, amik minden lehetséges hangot, érintést, formát, ízt és szagot tartalmaznak. Ez egy komoly csábítás! Mindenesetre a yogī-nak, aki a Felszabadulás útját járja, így vagy úgy, de ezeket fel kell adnia.

Ez a yogī, aki tapasztalja mindezeket a természetfeletti realitásokat, nem kimondottan emelkedett -ezért vágyik még mindig természetfeletti erőkre-. Ő az, aki hiszi, hogy ő a durva vagy finom test, vagy akár az okozati. Például: Hisz benne, hogy minden, ami a fizikai testével történik, az vele történik. Vagy hisz abban, hogy nem képes lélegezni valamilyen okból, akkor meghal. Vagy amikor mélyen alszik, hisz abban, hogy eltűnt az üresség tapasztalása miatt.

Ezek a természetfeletti erők megelégedést adnak, de nem Felszabadulást. A Pātañjalayogasūtra-kban (Patañjali Yogasūtra-i), ez a témakör ki van fejtve a III, 37-ben (a természetfeletti erőkkel foglalkozó harmadik fejezet 37. aforizmájában). Mellékelem Vyāsa híres kommentárját ehhez az aforizmához:

"Azok a (természetfeletti erők) akadályok a Samādhi-ban, (de) realizációk a Vyutthāna-ban --vagyis a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál-- ||37||"

Kommentár Egy samādhi-ban --transz-- elmerülő elme számára, azok (a természetfeletti erők) - prātibha --sejtés--, stb., amik feltárulnak, akadályok, lévén azok ellentétesek a Annak --az Énnek-- tapasztalásával --realizációjával--. (Mindazonáltal,) egy Vyutthāna-ban --samādhi-n kívüli állapot-- maradó elme számára, (azok a természetfeletti erők), amik feltárulnak, realizációk, sikerek ||37||

Remek, most Patañjali aforizmája könnyebben érthető. A tanítások újra ismétlésre kerülnek, mert a yogī, kinek elméje 'vyutthita' (rendkívül aktív mindenhol, csak a samādhi-ban nem), az ezeket a természetfeletti erőket sikereknek, realizációknak fogja tekinteni. Mindenesetre, a yogī, aki samādhi-ban van, aki keresi a Felszabadulást, mindezeket a dolgokat, mint Vindu, Nāda, stb. akadálynak tekinti az Énben való elmerülés előtt. Elég ez most!

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.