Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 2. Fejezet (aforizmák 1- 7) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Tiszta fordítás

 Bevezetés

Ez az első és egyetlen 7 aforizmából álló csoport, mely a teljes második Fejezetet alkotja (ami a Sahajavidyodaya-val vagy a Természetes Tudás feltárulásával foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

This is a "pure translation" document, that is, there will be no original Sanskrit, but sometimes there will be a minimal quantity of transliterated Sanskrit in the translation itself of the text. Of course, there will not be any word for word translation. Anyway, there will be transliterated Sanskrit in the explanatory notes. If you are a blind person using a screen reader and do not want to read the notes, or simply if you are not blind but want to Megjegyzések átugrása, click on the respective "Megjegyzések átugrása" to keep reading the text.

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel

 A második Fejezet összefoglalása

Megjegyzések átugrása

¹ A Spandakārikā-k első fejezetében, a nimīlanasamādhi (transz csukott szemmel) kerül terítékre, míg most a második fejezetben, a hangsúly az unmīlanasamādhi-n (transz nyitott szemmel) van. Az első fejezetben, Vasugupta bemutatta, hogy a Spanda princípium nem csupán egy tapasztalás, hanem bizonyítható megfelelő érveléssel is. Ahogy az előző fejezetben a nimīlanasamādhi volt a domináns, a végső tapasztalás egy belső élmény volt. Más szavakkal, egy felismerése volt az egyén saját Énjének formális meditáció közben (vagyis amikor keresztbetett lábú pózban ülsz és a szemeidet becsukod, stb.). A nimīlanasamādhi .vagy transz csukott szemmel- közben eléred a behatolást saját Énedbe. Ennek neve 'Ātmavyāpti' vagy 'jelenlét a (z) (belső) Énben'. De ez az állapot, míg más rendszerek csúcsaként tündököl, a Trika követői körében lenézett. Miért? Mert véget ér abban a pillanatban, amikor, amikor elhagyod formális, keresztbetett lábú meditációdat. Csak addig marad meg, amíg ebben az ülő pozícióban tudsz maradni, miközben szemeid csukva vannak. A végén ez egy plusz kötelék, mert amikor a szemeidet kinyitod a hétköznapi aktivitások közben, nem tudod megtartani önazonosításodat a belső Énnel

Ám most, a második fejezetben, Vasugupta bemutatja a módszert, amivel megtartható eme önazonosítás akkor is, amikor valaki aktív a világban (nyitott szemmel). Az Énnel való önazonosítás állapota, miközben valaki a napi aktivitásait végzi úgy ismert, mint 'Śivavyāpti' vagy 'jelenlét Śiva-ban'. Az 'Ātmavyāpti'-ban az egyén eléri a teljes önazonosítás a mikrokozmikus Énnel, de most a Śivavyāpti-ban, eléred az önazonosítást mindennel makrokozmikus Énjével (vagyis Śiva-val). Ez a tapasztalás univerzális. Tehát a Spanda tapasztalása nem korlátozódik csupán a belső Én tapasztalatára, hanem tovább kell menned ezen túlra és elérni az egységet az univerzálius Énnel (Śiva). Így, az isteni természet tapasztalása örökké folytatódik, sohasem szűnik meg, mert elhagytad formális, keresztbetett lábú meditációdat. Ezért a Śivavyāpti a legmagasabb állapot a Trika rendszerben. A Śivavyāpti elérése ezért Felszabadulás, a szó konkrét értelmében.

Most, tekintve a hét stanzáját a második fejezetnek, a tiszta és tisztátalan univerzumok osztályai feltárulnak. Tiszta univerzum az 'Úr királysága', ez az egység birodalma, ahol a legfőbb Létező nyugszik. Ez magában foglalja a 3. és 4. és 5. tattva-it az univerzális megnyilvánulásnak. Nézd meg a Tattvic Táblázatot, hogy ezt a pontot jobban megértsd. Azért nevezzük 'tisztának', mert jelen van az 'egység tapasztalása'. Emellett, a tisztátalan univerzum a különbségek (dualitás) birodalma, ahol a legalacsonyabb létezők nyugszanak. Ez magába foglalja az utolsó 31 tattva-t (Māyā-tól le egészen a Pṛthivī-ig). Ez nem az a birodalom, ahol létezni kívánsz. Amikor realizálod annak 'nem kívánatosságát', úgy neveznek, mint bölcs ember, aki a Yoga útján halad (az egységhez vezető úton) ., vagyis mint egy yogī (vagy yoginī, amennyiben nő vagy). De amikor érdeklődésed megmarad a dualitás birodalmában, és vágysz valamire itt, akkor úgy vagy ismert, mint egy nem túl bölcs ember, aki a Saṁsāra útján halad (transzmigráció telve nyomorúsággal). Ennek azért transzmigráció a neve, mert szüntelen mozogsz egyik dologról a másik dologra, pl.: egyik gondolatról a másik gondolatra, egyik hangulatból a másik hangulatba, egyik testből a másik testbe, stb. Ez az állapot nem kívánt a yogī-k szemében, nyilvánvalóan, ám az ostobák úgy ölelik mindezt át, mint a legcsodásabb szeretőt a világon

Tehát, jelen fejezet, melynek neve 'A Természetes Tudás feltárulása', első két stanzája által, Vasugupta megerősíti, hogy a tiszta univerzum telve van Spanda-val. Majd, a harmadik és negyedik stanzák által, a tisztátalan univerzumról beszél és megerősíti, hogy ez szintén telve van Spanda-val, még akkor is, ha az 'egy másik valóságnak' látszik. És az ötödik stanza által, Vasugupta meghatározza, hogy egy személy, aki képes tapasztalni a Spanda folyamatosan, minden dologban, az életében felszabadult. Végül, két következő stanza által, Vasugupta kimondja, hogy csupán ez az egyetlen út a spirituális aspiránsok számára, hogy elérjék 'vágyott dolgukat' (Śiva állapotát, és nem pedig valami alacsony célt természetesen), mely a Spanda szüntelen tapasztalásának megtartásában áll. Ezt megérteni igen egyszerű.

fel

 Aforizmák 1-2

Megragadván ezt az Erőt, a Mantra-k, csordultig tele a mindentudó erővel, önmaguk, saját funkcióikkal való elfoglalásához folyamodnak (a testet öltött létező felé), csak úgy, mint a tapasztalás és cselekvés erői (eme bizonyos) testet öltött létezőknek (önmaguk, saját funkcióikkal való lefoglalásához folyamodnak, ugyancsak eme Erő megragadása által)||1||
(A Mantra-k), kiknek megítélése (mint bizonyos istenek) megszűnnek, (és) kik mentesek minden korlátozástól, feloldódnak eme (Erőben vagy Spanda-ban) imádójuk elméjével együtt. Ezért, ezek (a Mantra-k) Śiva természete ||2||

Megjegyzések átugrása

¹ Most Vasugupta kizárólag a tiszta univerzumban mozog, ami teljes mértékben a Spanda-ban van meglapozva. Kṣemarāja azt mondja, hogy 'Vasugupta leírja ezt egy példával, ami (már) említve lett az első fejezetben', pontosabban az I.6-ban.

A Mantra-k pramātā-k vagy tapasztalók/tudók, akik az 5. tattva-ban, minek neve Sadvidyā, nyugszanak. 'Mantra' alatt itt nem az olyan mantra-król van szó, mint Om̐ namaḥ śivāya, Guru Om̐, stb., hanem az ' Ahaṁvimarśa'-ból (Én-tudatosság). Ennek eredményeképpen, a Mantra 'Én-tudatosság', valamint tapasztaló/tudó, aki tudatos erről az 'Én-tudatosságról'. A Mantra rendkívüli módon tudatosok erről az Aham-ról vagy Énről és ezért az 5. szinten vannak, ahol a Cselekvés Ereje dominál. Majd, vannak a Mantreśvara-k (a Mantra urai). Ezek a létezők a 4. tattva-ban vannak, mi úgy ismert, mint Īśvara, ahol a Tudás Ereje domináns. Ők még tudatosabban az Énről, mint a Mantra-k. Végül vannak a Mantramaheśvara-k (a Mantra nagy urai), akik roppant mód tudatosak az Aham-ról. Ők a 3. tattva-ban vannak, minek neve Sadāśiva, ahol az Akarat Ereje dominál. És felettük van a Śivapramātā (az első két tattva-ban), aki nem egyéb, mint maga a Nagy Úr.

Meg kell jegyezni, hogy Abhinavagupta felcseréli ezeket az Erőket, amik a tattva-khoz vannak rendelve. Ő az Akarat Erejét a második tattva-ba (Śakti) teszi a 3. tattva helyett. Emellett, a Tudás Erejét a 3. tattva helyett a 4. tattva-ba helyezi. És a Cselekvés Ereje a 4. tattva-ban van, az ötödik helyett. Az ötödik tattva pedig az Akarat, Tudás és Cselekvés Erőinek egysége. Ha jól emlékszem, ezen a módon rendezi el az Úr Erőit a Legnagyobb Trika Mester, az univerzális megnyilvánulás sémájában. Igen, ez egy komplex témakör, így máskor érdemes foglalkozni vele.

² Most a bölcs Kṣemarāja megadja a Mantra-k neveit: Ananta, a Vyomavyāpī-k, stb.. Ananta a híres 'Anantabhaṭṭāraka' (az eminens Ananta), aki létrehozza a 70 millió mantra-k (szent formulát). Ő minden Mantra vezetője, ezért van első helyen említve a kommentátor által. A Mantra-k témakörének megértéséhez realizálnod kell, hogy nekik két aspektusuk van: Az első aspektus ők maguk, mint tapasztalói/tudói az Aham-nak, bizonyos szinten, míg a második aspektus a szent formulák, melyek belőlük tárulnak fel, amik az hang aspektusaiként funkcionálnak, úgymond. Az univerzális megnyilvánulás ötödik szintjének közvetlen tapasztalása nélkül, ezt valójában nagyon nehéz megérteni. Ezért csak jegyezd meg ezt, hogy értsd, Kṣemarāja miért beszél olykor 'létezőkről', és másik 'isteni hangokról'.

Egy dologgal, amit Kṣemarāja mondott, nem értek egyet, ez pedig a Mantra-k funkciójka (hallgatólagosan pedig a Mantreśvara-k és a Mantramaheśvara-k is ide tartoznak) : az univerzum megnyilvánulása, fenntartása és visszavonása (sṛṣṭi, sthiti és saṁhāra), valamint az egyén esszenciális természetének elfedése (tirodhāna) és a Kegyelem adományozása --vagyis az egyén esszenciális természetének feltárása-- (anugraha). Ez Śiva híres öt aktusa, vagyis a Pañcakṛtya-k. Nos, Kṣemarāja megerősíti, hogy a Mantra-k (hallgatólagosan a Mantreśvara-k és a Mantramaheśvara-k is) végrehajtják az öt aktust. Ez nem teljesen igaz, mert ők 'maguktól' csupán az univerzum megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását végzik. Az elfedése és feltárása az egyén esszenciális természetének, kizárólag a Śivapramātā aktusa, vagyis mindennek Nagy Uráé. Most, ha Ő úgy dönt, hogy ők tegyék meg az egyén esszenciális természetének elfedését és feltárását, az Ő nevében, az más kérdés. Tehát, ha nem realizálod, hogy te Ő vagy és éled életedet telve limitációkkal és véget nem érő szenvedéssel, az az Ő Akarata. És ezzel szemben, ha képes vagy realizálni, hogy Ő vagy, könnyedén és éled életedet telve Tudatossággal és Gyönyörrel, az megint csak az Ő Akarata. Sem Mantra, sem Mantreśvara, sem Mantramaheśvara nem képes döntést hozni elfedéséről vagy feltárásáról annak, hogy ki vagy valójában. A többi, 'igen' nagy univerzális megnyilvánulás létrehozásával kapcsolatos aktusokat valóban a Mantra-k, a Mantra-k urai és a Mantra-k nagy urai végzik!

³ Az elvont főnevek úgy jönnek létre, hogy bizonyos toldalékokat adunk főnevekhez (és melléknevekhez is). A két fő toldalék, ami láthatsz a 'tva' és a 'tal' (ami 'tā'-vá válik, amikor ténylegesen hozzáadásra kerül egy főnévhez vagy melléknévhez). A 'tva'-val olyan elvont főneveket hozol létre, amiknek neme semleges, míg a 'tal' toldalék olyan elvont főneveket formál, amiknek neme feminim. E két toldaléknak köszönhetően, sokszor van lehetőséged két módon kifejezni valamit. Például: rūpatva és rūpatā (a 'tva' és 'tā' hozzáadásával a 'rūpa'-hoz, minek jelentése 'forma'). A jelentése ezeknek a kifejezéséknek 'a megformáltság állapota' vagy 'forma birtoklásának állapota'. Az egyetlen különbség az, hogy a 'rūpatva' neme semleges, míg a " rūpatā' női.

Most, itt a szó, amihez hozzá kell adni a 'tva' és a 'tal' toldalékot, hogy létrejöjjön az elvont főnév, a 'sarvajña' (mindentudó) : sarvajñatva vagy sarvajñatā (a mindentudónak levés állapota = mindentudás). Mindenesetre, a sarvajñatva gyakoribb a Trika szövegekben, tapasztalatom szerint. Tehát Kṣemarāja meghatározza, hogy a 'sarvajña' inkább 'mindentudás' értelmében használatos és nem 'mindentudó' értelemben. Ezért egy fordítás lehet, nézőpontját figyelembe véve a következő: 'Megragadván eme Erőt, a Mantra-k telve a mindentudás erejével'. Mindazonáltal, én inkább a melléknévi formát használtam: 'Megragadván eme Erőt, a Mantra-k, telve a mindentudó erővel'. Miért? Mert úgy gondoltam, hogy jobban hangzik. De mostmár két lehetőséged van, amennyiben nem vagy megelégedve azzal, hogy a melléknévit használom az elvont főnév helyett.

És ez a mindentudás magában hordja a másik két erőt is: 'mindenhatóságot és isteni Akaratot'. A Tudatosság és Gyönyör Erői nincsenek benne, véleményem szerint, mert azok a Nagy Úrhoz tartoznak.

⁴ Jelen szöveg I.6-ban, Vasugupta tanítja a módot, amivel az antaḥkaraṇa (intellektus, egó és elme) tattva-k 14-16-ig) valamint a tíz ereje a tapasztalásnak és cselekvésnek (indriya-k, tattva-k 17-26-ig), bár élettelenek, az által, hogy a Spanda princípiumhoz folyamodnak, mintha élettel telivé válnak. Ugyanezt említi itt is, azzal, hogy ezt mondja. Mindenesetre, van egy finom különbség: az I.6-ban Vasugupta azt írja ' karaṇavarga' vagy az érzékszevek csoportja, ami intellektusból, egóból és elméből áll, valamint a tapasztalás és cselekvés tíz erejéből; de a II.1-ben, ő csupán annyit ír, hogy 'karaṇāni', ami fordítható 'érzékeknek' vagy 'érzékszerveknek'. Bár, kiterjesztettem a fordítást a 'tapasztalás és cselekvés erőire' (anélkül, hogy hozzávenném az intellektust, egót és elmét, mivel Kṣemarāja ezt nem határozza meg), lévén ez a 3 tattva, ami az antaḥkaraṇa-t formálja (a belső pszichikai szerveket) a gyönyöre a tapasztalás és cselekvés erőinek, ezért hallgatólagosan mellékelve vannak, természetesen.

⁵ Amikor azok a törekvők, akik imádják és szolgálják a Mantra-kat (a magasabb létezőket, kiknek testei a szent hangok), végül elégedetté teszik őket, a Mantra-knak nincs más tennivalójuk, vagyis nincs szükséges tovább megnyilvánítaniuk, fenntartaniuk és visszavonniuk az univerzumot. Ők ezen a szinten 'nirañjana-k' vagy minden saját limitációjuktól megszabadultak, vagyis nem limitáltak tovább funkcióik által (az univerzum megnyilvánítása, fenntartása és visszavonása). Ebben a pillanatban, ezek a megelégedett Mantra-k, kiknek testei a mantra-k vagy szent szavak, aktivitásukat feladják, mint bizonyos istenségek és maradéktalanul elmerülnek a Spanda princípiumban. A folyamat során, ők magukkal ragadják minden imádójuk elméjét a Spanda állapotába.

Ez a gyakorlatban így néz ki: A törekvő ismétlni mantra-ját minden nap és így a szent szó istensége elégedetté válik. Majd, ez az istenség abbahagyja megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását az univerzumnak, eme személy számára, és azonnal elmerül a Spanda-ban. Amikor ez megtörténik, a törekvő elméje is feloldódik a Spanda-ban. Vagyis nem arról van szó, hogy a törekvő saját maga által merül el a Spanda-ban. Nem. Mantra-jának istensége, megelégedve, feladja univerzális funkcióját és elmerül a Legfőbb Valóságban (amiben nincs univerzum). Eme isteni folyamat közben, a mantra-t ismétlő személy elméje elragadásra kerül Legfőbb Valóságba és az univerzum eltűnik számára. Ennek az állapotnak a neve Turyātīta vagy 'a Negyediken túl (Turya-n túl) ', ami teljes mértékben független (vagyis sohasem vegyül a tudatosság egyetlen állapotával sem, mint ébrenlét, stb. Amiután itt eltöltött némi időt a Legfőbb Valóságban, amilyen Az valójában, visszatér testébe és realizálja, hogy valójában minden a Legfőbb Valóság. Ez az életben való felszabadulás.

Meg kell jegyezni, hogy Abhinavagupta úgy határozza meg a 'nirañjana' kifejezést, mint 'az, ami képes megjelenni objektumként', vagyis 'mindig szubjektum'. Ilyen módon, mind a Mantra-k (magasabb létezők) és a mantra-k (azok hang teste) nem képes megnyilvánulni objektumként soha, mert ők örökké szubjektumok.

⁶ Miért fordítottam a Mālinīvijaya I,41-et így? Mert az első fejezet teljes stanzája így szól (jelen kommentárban Kṣemarāja csupán a második felét említette):

मन्त्राणां कोटयस्तिस्रः सार्धाः शिवनियोजिताः।
अनुगृह्याणुसङ्घातं याताः पदमनामयम्॥४१॥

Mantrāṇāṁ koṭayastisraḥ sārdhāḥ śivaniyojitāḥ|
Anugṛhyāṇusaṅghātaṁ yātāḥ padamanāmayam||41||

"Miután isteni Kegyelmet adományozott a korlátolt létezők --szó szerint atomok-- sokaságának, a Śiva által létrehozott harcmincöt millió Mantra az állapotba kerül, ahol nincs boldogtalanság --szó szerint ahol nincs betegség-- "||41||

Majd, a kommentátor megerősíti, hogy ezek a Mantra-k, Mantreśvara-k, létezők, kiknek esszenciális természete Śiva-val kapcsolódik. Ennek oka, hogy a 3., 4. és 5. tattva-k az Idam (Az) vagy a létrehozott univerzum csupán 'képzelt'. 'Képzelt' alatt azt értem, hogy még nem teljesen egy 'kreáció', ami különbözik a Teremtőtől. Nem. Idam (univerzum) itt teljesen egy az Aham-mal (Śiva-val vagy 'Énnel'). Ezért, ezek a magasabb létezők valójában azok, kiknek esszenciája az eredeti Spanda, vagyis az ő jellemzőjük azonos az Övével --Śiva--. Ez a jelentés.

⁷ Az isteni szavak a mantra-k (szent szavak), amik alkotják a hang testeit a Mantra-knak (a magasabb létezőknek). Hetven millió Mantra-t hozott létre az Úr Anantabhaṭṭāraka-n (a Mantra-k legfőbbike). Ő ezt a Tiszta Tudás Erejével hozta létre. Az ötödik tattva (a Mantra nyughelye neve kétféle) : Savidyā (valódi tudás) vagy Śuddhavidyā (tiszta tudás). Nos, a Tiszta Tudás Ereje az Úrnak nem az ötödik tattva ebben a kontextusban, hanem Abszolút Szabadságának Ereje. Ezért döntöttem úgy a websiton mindig, hogy az ötödik tattva-t 'Sadvidyā'-nak nevezem, hogy az emberek ne keverjék össze az Abszolút Szabadság/Tiszta Tudás Erejével.

És ezen isteni szavak (mantra-k) esszenciája a Tudatosság Étere (Cidākāśa), ami már eleve ki lett fejtve az első fejezet végén, ahol azt 'Nagy Éternek' van nevezve. És ezek a mantra-k nem szűnnek meg a tapasztaló/tudó állapotának lenni még Māyā szintjén sem. Dióhéjban, ahogy korábban ki lett fejtve (az ötödik megjegyzés végén), ők nirañjana vagy 'mindig szubjektumok'. Ez okból kifolyólag, amikor ismétled a mantra-t (pl.: Om̐ namaḥ śivāya), azonosítanod kell magad teljesen a mantra-val, mintha az te magad volnál. Nem csupán ez a feladat, de ezen kívül még azonosítanod kell magadat a mantra istenségével is (Śiva), mint ami egy mantra-val és veled is. Eme hármas egysége nélkül a mantra ismétlőjének, a mantra istenségének és magának a mantra-nak, nem jön létre hasznos gyümölcs az isteni szó ismétlésének praxisából.

Minden meghatározó aktus, mint 'ez egy edény', a Legfőbb Úr, ahogy azt Utpaladeva megerősíti az Īśvarapratyabhijñā-ban. És ez az Erő azonos az Aham-mal ('Én' vag Szubjektum) és sohasem egy objektummal. Így, minden meghatározó pillanat esetében, amikor meghatározol valamit szavak által, az Erő, mely engedi ezt számodra, túl van néven és formán és egy a Legfőbb Szubjektummal.

Emellett, mivel ők szubjektumok, nincs tudásukban limitáció, mint egy fizikai test, finom test, stb., hiszen azok merő objektumok. Mindezek miatt, azok hang teste, lévén olyanok, mint ahogy korábban említve volt, a Mantra-knak van joguk, hogy mindentudók, stb. legyenek, míg a tapasztalás és cselekvés erőinek, lévén csupán produktumai az antaḥkaraṇa-nak (intellektus, egó és elme, amik mind objektumok a Legfőbb Szubjektum számára), 'objektumok' szintén. Eme szakasz kommentárjának jelentése immáron tiszta.

⁸ Ez a témakör bőségesen bizonyítva lett az Īśvarapratyabhijñā (III,1,8) kommentárjában. Kṣemarāja csupán egy kis részét említette a teljes stanzának. Most megmutatom, hogy miért adtam hozzá mindazt zárójelben a fordításombam, vagyis [amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul]:

भेदे त्वेकसरे भातेऽहन्तयानात्मनीक्षिते।
शून्ये बुद्धौ शरीरे वा मायाशक्तिर्विजृम्भते॥८॥

Bhede tvekasare bhāte'hantayānātmanīkṣite|
Śūnye buddhau śarīre vā māyāśaktirvijṛmbhate||8||

"De amikor egységes --szó szerint egy ízű-- dualitás megjelenik, (és) amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul "||8||

Az egységes dualitás azt jelenti, hogy az egy összetett egysége a konzisztens tudatlanságnak, mi átjár mindent. Amikor ez az egységes dualitás megjelenik és amikor a nem én úgy van tekintve, mint Aham vagy valódi "Én", akkor Māyā ereje megmutatja magát. Ez a Māyā itt nem a Māyātattva (6. kategória), hanem az úr ereje, ami különbséget/dualitást generál. A Māyātattva egy produktuma eme erőnek tehát. Ezért van az, hogy Utpaladeva eme aforizmára adott kommentárjában úgy hívja eme Māyā erejét, mint 'viparyayadvayahetuḥ' vagy 'a két hiba/balsors oka'. Miféle hiba/balsors? Az egyik említve van magában az aforizmában: (1) Az egységes dualitás feltárulása, (2) A hibás koncepció a nem énről, mint valódi Én. Szanszrik nyelven ez a két rettenetes hiba: Pauruṣājñāna (tudatlanság a nem-duális Paramaśiva-ról) és Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság). Mi lehetne még szerencsétlenebb és hibásabb?

A Mantra-kkal (magasabb létezők) kapcsolatosan, mindez a témakör ki kell, hogy legyen fejtve, vagyis ők a Sadvidyātattva-ban nyugszanak, mint 'szubjektumok', miközben megnyilvánítják, fenntartják és visszavonják az univerzumok, ami rengeteg objektumból (egó, elme, érzékek, stb.) áll. Ők sohasem redukálódnak merő 'objektumok' szintjére. Mindezért, ők megérdemlik, hogy mindentudók legyenek, míg a tapasztalás és cselekvés erői nem, lévén azok objektumok. A jelentés immáron igen tiszta!

⁹ Most, a Mantra-k úgy vannak kifejtve, mint 'mantra-k' (isteni hangok, amik a magasabb létezők testeit formáják, kiknek neve Mantra-k). Kifejtettem ezt a témakört a fenti ötödik megjegyzésben, az egyetlen különbség, hogy most Kṣemarāja leírja ugyanezt a dolgot, de a magasabb létezők hang testeinek szemszögéből, (vagyis a 'mantra-k' szemszögéből').

¹⁰ Összességében, a Spanda az alapja vagy szubsztrátuma minden Mantra-nak és azok hang testének (isteni hangok vagy 'mantra-k'). Ezt megerősítik Śiva szövegei (āgama-k), felosztva tíz (Śivatantra-ra) tizennyolv (Rudratantra-ra) és hatvannégy (Bhairavatantra-ra). Az első 28 āgama a dualitással (Śivatantra-k) és a dualitás/nem-dualitás keveredésével (Rudratantra-k) foglalkozik, amiket a déli Shaivizmus követői imádnak, mint a híres Śaivasiddhānta, míg a 64 Bhairavatantra-t az északi Shaivizmus (a mi szeretett Trika-nk) követői imádják. Ez a felosztása a Shaivizmus ágainak három felé a nagy bölcs, Durvāsā, Śiva-tól kapott tanításainak terjesztésében gyökerezik. Erről olvashatsz itt a blog cikkemben, ami a Trika Shaivizmus történelméről szól.

fel

 Aforizmák 3-4

Mivel az individuális én azonos mindennel, hiszen minden entitás (belőle) árad ki, (és) mivel az a tapasztalása vagy érzése, hogy azonos (minden entitással), mindegyikük tudása miatt, ezért nincs állapot, mely ne lenne Śiva, (akár) szóban, objektumban (vagy) gondolatban --cintā--. A tapasztaló maga, mindig (és) mindenhol megmarad a tapasztalt formájában ||3-4||

Megjegyzések átugrása

¹ Tehát, most ki lesz fejtve, hogy még a tisztátalan univerzum is, mi a tattva-kból áll a 6.-tól az utolsóig (36.), együtt az ide tartozó tapasztalókkal/tudókkal (pralayākala-k és sakala-k), szintén Śiva természete, annak ellenére, hogy nem így látszik. Van egy fajta tapasztaló/tudó az 5. és 6. tattva-k között: a vijñānākala-k. Ők kombinációi az isteninek és nem isteninek. Ők olyan létezők, akik realizálták, hogy ők Śiva, de mindenesetre nem képesek mozogni (nincs Śakti-juk vagy jobban mondva, csupán, mint Én-tudatosság van Śakti-juk --ezért tudják, hogy ők Śiva--, de nincs Kriyāśakti-juk vagy Cselekvő Erejük... ez úgy gondolom egy jobb megfogalmazás.)

A tiszteletreméltó Mataśāstra, stb. titkos/rejtett nézőpontjával kapcsolatosan, amit Vasugupta ír, úgy néz ki, hogy egy hasonló nézőpont említése, mint ami megtalálható a Triśiromata rendszerben (a rendszer, ami a három-feű Bhairava-val foglalkozik), de nem vagyok ebben teljesen biztos, mert Kṣemarāja ezt nem határozza meg itt.

² Ebben a kontextusban, a 'grāhaka' vagy 'jīva' az individuális énre (a 12. Puruṣatattva) vonatkozik. Ha nem szereted az 'individuális én' vagy 'individuális lélek' kifejezést, mivel benne van a 'lélek' szó, amit nagyon nehéz pontosan meghatározni, úgy, hogy az mindenkinek megfelelő legyen, ezért nevezheted ezt: 'limitált individuum-nak', 'limitált létezőnek', stb. A lényeg itt az, hogy ez a 'grāhaka' vagy 'jīva', a Legfőbb Szubjektum, miután magára öltötte a korlátozást mala-k', Māyā, stb. formájában. Emellett, amikor a Legfőbb Szubjektumról kívánsz beszélni, mielőtt magára ölti a korlátokat, akkor általában használhatod a 'Paragrāhaka' kifejezést (sohasem láttam 'parajīva'-t!) vagy Legfőbb Szubjektum/Tapasztaló/Tudó. De végül, nincs valódi különbség 'Paragrāhaka' és 'grāhaka' között, mert mind ugyanaz az Úr a limitáció felvétele előtt és után. Azért kell használnunk ezeket a különböző kifejezéseket, hogy tanulmányozhassuk az Ő folyamatait.

Így, mivel valójában nincs igazi különbség 'Paragrāhaka' és 'grāhaka', között, nem kell erről elmélkedni semmilyen állapotban (kivéve azt, amikor valaki tanulmányozza ezeket), mint test, stb., vagyis még akkor sem, amikor valaki a testben, stb. van jelen. Ezzel ellentétben, szükségszerű azt gondolni mindig, hogy az egyén Śiva, mert ez a fajta gondolat felemeli őt. Kṣemarāja tovább megy ebben, azzal, hogy idézi Utpaladeva tanítását, miszerint ha még a testet is úgy tekinted, mint ami Śiva természete/formája és ilyen módon azt tiszteled, eléred a Felszabadulást. Vagy ha úgy látod, hogy egy egyszerű külső dolog, sem más, mint Ő és így tiszteled azt, eléred a Felszabadulást. Nincs ebben ellentmondás vagy különbség a vélemények tekintetében, mivel megfelel a jól ismert szabálynak: 'Brahma egyetlen szikrája tartalmazza a teljes Brahma-t'.

Most, látszólag ellentmondás van itt az egységgel kapcsolatos minden tanítás és a Īśvarapratyabhijñā (III,1,8), amit a kommentátor idézet kommentárján belül, jelen fejezet első és második aforizmáinál, 'különbözőséggel' kapcsolatos tanítása között:

"De amikor egységes --szó szerint egy ízű-- dualitás jelenik meg [ (és) amikor a nem én, (legyen az akár) üresség, intellektus vagy test, (valódinak) 'Énnek' van tekintve, (akkor) Māyā ereje feltárul]"||

Utpaladeva meghatározza itt (az aforizmában) és saját, aforizmájára vonatkozó kommentárjában (lásd a 8. megjegyzésben, ami erről írtam), hogy üresség, intellektus és test a nem én (vagyis NEM az Én vagy valódi 'Én'), és ez egy hiba/balsors, mert összetéveszti azokat a valódi 'Énnel'. Ez a tanítás látszólag teljesen ellentétje annak, ami megerősíti, hogy a tapasztaló/tudó a forrása minden entitásnak, következésképpen az 'egy mindennel'. Nincs ellentmondás itt, csak a tanítvány szintjéhez igazodó, két féle tanítás (van jelen) :

(1) A 'viveka' vagy 'megkülönböztetés' nezőpontjának követése; és (2) a 'yoga' vagy 'egyesülés' nézőpontjának követése

Miért történik mindez? Mert a Felszabadulás eléréséhez végig kell menned kész 'behatoláson' (két fajta jelenléten, technikai szóval élve) ebben a sorrendben (a sorrenden való változtatás nem lehetséges) :

(1)Ātmavyāpti (jelenlét az Énben --individuális tapasztalás) és (2) Śivavyāpti (jelenlét Śiva-ban - univerzális tapasztalás)

Az első behatolás a 'viveka' által történik, úgy, minden dolog, mi nem a valódi Én felismerése (és elvetése) által. Az üresség nem az Én, az intellektus nem az Én, a test nem az Én. Majd, a nimīlanasamādhi elérésével (transz csukott szemmel, amivel a szöveg első fejezete foglalkozik), teljesen eléred a belső Énbe való behatolást és maradéktalanul realizálod, hogy a valódi 'Éned' egy Szemlélője mindennek, ami a 'nem-Ént' alkotja. Ám ez a realizáció (Ātmavyāpti) nem Felszabadulás a Trika Shaivizmus szerint. Miért? Mert csak akkor vagy tudatos az Énedről, amikor transzban vagy csukott szemmel (általában ülő pozícióban). Bár, amikor elhagyod ezt a transzt és kinyitod a szemedet, nem tudod megtartani ezt a tapasztalást. Ezért, a realizációd nem teljes és nem valódi Felszabadulás. Tény, hogy egy idő után ez úgy kezd látszani, mint egy másik fajta kötelék, ezért szüntelen korlátolt vagy egy transzra, csukott szemmel azért, hogy éberré válj esszenciális természetedről.

Az Ātmavyāpti elérése után, ugornod kell a végső szintre: Śivavyāpti. Ezt a 'yoga' nézőpontja által teszed, vagyis az által, hogy realizálod mindennel való egységedet. Érzed, hogy egy vagy az ürességgel, intellektussal, testtel, körös-körül, stb. Végül az unmīlanasamādhi (transz nyitott szemmel) realizálása után, teljesen eléred a behatolást a Kozmikus Énbe (vagyis Śiva-ba) és teljességgel realizálod, hogy tényleg és valóban te vagy az univerzum Énje. És ez a Śivavyāpti jelzi a valódi Felszabadulás elérését, mert még nyitott szemmel is, miközben funkcionálsz ebben a világban, képes vagy megtartani valódi Éned tapasztalatát.

Ezért nincs ellentmondás a tanításokban. Csupán különböző tapasztalási szintekhez tartoznak. Az Ātmavyāpti eléréséhez tapasztalsz egy fajta 'dualitást és bölcsességet', amiben próbálod elhatárolni valódi Énedet minden mástól. Miután ezt eléred, ugranod kell egy mindennel integrált tapasztalásba. Ez a Śivavyāpti. Ezek a folyamatok komplexek és egy külön könyvet igényelne a teljes kifejtésük, de ezzel a rövid magyarázattal remélhetőleg eme misztikus tanítás magját meg tudod érteni.

³ Mivel több személy is létezett 'Bhaṭṭaśrīvāmana' névvel ebben az időben, lehetetlen pontosan meghatározni, hogy a kommentátor kit is említ.

A nyelvtani kommentár az elvont főnév ablatív esetéről könnyen érthetővé válik ezzel a kifejtéssel, követve a szabályokat, amiket leírtam az első két aforizmához írt 3. megjegyzésben: ' samudbhavāt' a 'samudbhava' ablatív esete (szó szerint eredet vagy forrás). Normál fordítása ennek az ablatív (samudbhavāt) szónak ez volna 'az eredet/forrás ból, vagy azok keresztül. Mindenesetre, a Szanszkrit nyelvtan mély tanulányozásából tiszta, hogy az ablatív eset fordítható a 'mert, lévén, mint, stb.' értelmében is (amit általában kifejez a vonatkozó elvont főnév), pl.: a 'samudbhavāt' esetében ezt jelentené: 'mivel ő az eredet/forrás' vagy 'lévén ő az eredet/forrás' vagy 'mert ő az eredet/forrás', stb. A 'samudbhava' elvont főnév általában a 'tva' hozzáadásával van kifejezve: samudbhavatva (az eredetnek/forrásnak levés állapota). Ezért, annak ablatív esete: 'samudbhavatvāt' (mivel ő az eredet/forrás, stb.) .

Amit Kṣemarāja mondani kívánt az az, hogy eme 'samudbhavāt' ebben a kontextusban NEM általános értelemben fordítandó, mint például 'az eredetből/forrásból vagy azon keresztül'. Úgy kell fordítani, mint amit az ablatív eset (samudbhavāt) jelent, jelen elvont kifejezés esetén (samudbhavatva). Mostmár a jelentés teljesen tiszta.

⁴ A tiszteletreméltó Jñānagarbha himnuszában említett tételben, meg van határozva, hogy ez az Ő isteni Játéka, ami a forrása a tudó (objektummal), tudás és tudható, vagyis tapasztaló, tapasztalás és tapasztalt vagy másképp szubjektum, tapasztalás és objektum osztályai csoportjának. Sok szó írja le ugyanazt a csoportot. Eme tudó az objektumokkal a grāhaka, amit leírtam a korábbi megjegyzésben. Ő nem a Legfőbb Én, mert a Legfőbb Én a pramiti (objektumok nélkül ismerő állapota). A Ragyogó Úr a tiszta szubjektivitás állapotában nyugszik, objektumok nélkül. A Pramiti Śiva állapotához tartozik, a Turya-ban, az objektumok univerzumán túl. Beléphetsz a pramiti-be az által, hogy belépsz az ébrenlét és álom, álom és mély alvás, stb. állapotok közötti résbe. Mindenesetre, ha megpróbálod ezt, nem leszel rá képes (kivéve, ha egy tapasztalt yogī vagy egy bizonyos szinten). Ki kell fejlesztened a 'rést' a két mozzanat között, először. Ez a Śāktopāya módszer részeként gyakorlod. Általában, két gondolat között vagy be és kilégzés között gyakorlod a koncentráció t. Ahogy egyre többet gyakorlod ezt, észre fogod venni végül könnyedén be tudsz hatolni kéot tudatállapot közötti résbe, pl.: ébrenlét és álom között. Ezek a rések a Pramiti kapui, ami szilárdan áll a Turya-ban. OK, elég ebből.

Amikor Śiva feladja Játékát eme kiterjedés formájában, akkor, ezen állapotok közötti különbségek elmennek valahová, vagyis elmennek Belé újra és nincs többé különbség pramātā, pramiti, pramāṇa és prameya vagy tudó objektumokkal, a tudás állapota objektumok nélkül, tudás és tudható között. Röviden, mivel minden belép Őbelé a végén, most is minden Ő. És mivel eredendően nincs különbség jīva (az individuális én vagy limitált létező) és Śiva (az univerzális létező), érvényesen megerősíteni, hogy az individuális én forrása minden entitásnak. Az 'Én' vagy Tiszta Tudatosság dominanciája nélkül lehetetlen, hogy ez a világ létezzen. Miért? Mert a világ létezése csak akkor kap értelmet, ha jelen van valaki, aki azt Tapasztalja.

És csupán néház létező képes realizálni, hogy ő valójában Ő, az Ő Kegyelme által. Az ő realizációjuk, a Nagy Úrral való egységükkel kapcsolatosan bizonyosan a Felszabadulás. Ezek a felszabadult létezők különböző rendszerekben különböző neveken ismertek. A Trika-ban általában videhamukta-k vagy jīvanmukta-k, attól függően, hogy Felszabadulásuk pillanatában eldobják-e testüket vagy sem. A jelentés immáron tiszta!

⁵ Az individuális én egy minden entitással, mindegyikük ismerete miatt. Mit jelent ez? A Tudás itt nem könyvből szerzett tudást stb. jelen hanem 'tapasztalást'. Tehát, az individuális én (a tapasztaló vagy szubjektum) egy a tapasztalással különben nem képes tapasztalni. Majd, a tapasztalás egy a tapasztalttal (az objektummal) különben a tapasztalás folyamata lehetetlen. Ilyen módon, a logikus kapcsolat által, a szubjektum/tapasztaló egy az általa tapasztalt objektummal. Például: Amikor látsz egy fát, egy vagy a fával. Miért? Annak tapasztalata/tudása miatt. Lévén a tapasztalásod egy veled és a fával, te szintén egy vagy a fával. Ezért egy vagy az egész univerzummal, amit tapasztalsz és nincs mód ennek az egyszerű tanításnak a cáfolatára. Mindenesetre a gyakorlatban csupán páran (akik megkapták az Ő Kegyelmét) lesznek képesek teljesen m egérteni és realizálni ezt az egyszerű tényt, ami mindenhol egységet mutat.

A szöveg többi része tisztának tűnik. Csupán egyetlen megjegyzés a Krama rendszerről (más néven Mahārtha vagy a Nagy Valóság/Jelentés) : Kifejtettem bizonyos szinten ezt a rendszert a Trika rendszer négy iskolájával foglalkozó blog cikkemben.

top

 5. Aforizma

Vagy aki birtokolja e tudást vagy realizációt (és) szüntelen egyesülve van (a Legmagasabb Énnel) , úgy látja az egész világot, mint (isteni) játék. Az életében felszabadult, nincs kétség (efelől)||5||

Megjegyzések átugrása

¹ Más rendszerek szerint csupán az Ātmavyāpti (jelenlét az Énben) a Felszabadulás. Az Ātmavyāpti a nimīlanasamādhi-val (transz csukott szemmel) érhető el. Ebben, teljesen realizálod, hogy a belső Én vagy ürességen, intellektuson és testen túl. Bár, a Trika kizárólag a Śivavyāpti-t fogadja el, mint a Felszabadulás valódi elérése. A Śivavyāpti-ban tapasztalod, hogy nem csupán a belső Én vagy, hanem a külső Én is (a kozmikus Én, kinek neve Śiva), és nincs a kettő között különbség. Tehát a Śivavyāpti tapasztalata integrált, mivel a belül és a kívül egy és ugyanaz számodra. Ez Önmagad mindenben tapasztalása, belül és kívül. Ez a valódi Felszabadulás. Az Ātmavyāpti csupán ideiglenes fázis, aminek a Śivavyāpti-hoz 'kell' vezetnie. Ha nem vezet Śivavyāpti-hoz és te megelégedsz az Ātmavyāpti-val, akkor felszabadulásod nem valódi Felszabadulás, vagy nevezheted úgy, hogy nem tökéletes Felszabadulás.

² Az első fejezetben a nimīlanasamādhi (transz csukott szemmel), ami Ātmavyāpti-hoz vezet, volt ajánlva, míg jelen második fejezet az unmīlanasamādhi-t (transz nyitott szemmel) fejti ki, ami elősegíti a Śivavyāpti-t. A mindennel való egység tapasztalata nagyon ritka valóban, talán egy millióból egy ember képes elérni. Miért? Mert Ő nem akarja. Ez misztikus, de valójában igaz. Az Ő tirodhāna (az egyén esszenciális természetének elfedése) ereje maximális a legtöbb emberben. Ezért van az, hogy amikor fellelhetők egyszerű módjai annak, hogy saját Énjüket tapasztalják, ők nem látják ezeket vagy ha látják nem foglalkoznak velük. Így, aminek végrehajtása könnyűnek tűnik, lehetetlen küldetéssé válik. Ez az erő az Ő tirodhāna-ja

Ez a személy, ki az utolsó születésében jár, ki nem tér vissza erővel a fizikai síkra (akarata által képes erre természetesen), realizálja, hogy ő mindig Az, aki megnyilvánítja és visszavonja az egész világot. Ezért, a világ többé nem egyfajta akadály, hanem egy isteni Játéka az ő isteni Tudatosságának. Ez a megvilágosodás állapot, a spirituális szabadságé, (mit) említett okok miatt elérni rendkívül nehéz.

³ Egy ilyen szerencsés létező nem kötött többé semmi által, még akkor sem ha úgy tűnik. Számára az egész univerzum csupán Śiva kertje. És miután a test elhull a halál pillanatában, ő maradéktalanul feloldódik Śiva-ban örökre.

Végül, Kṣemarāja meghatározza, hogy eme mindennel való egység tudásán és az ide vonatkozó, realizációt segítő praxison keresztül, a Felszabadulás az egyén saját tapasztalata által történik meg. Nem kell ezért hinned egy Guru-ben, mert a tanításokban rejlő igazságot közvetlenül tapasztalod meg. Ez a jelentés!

fel

 Aforizmák 6-7 és a II. Fejezet vége

Kizárólag ez eme meditáció tárgyának feltárulása a meditáló elméjében. (Röviden,) egy szilárd akarattal bíró spirituális törekvő vagy sādhaka számára, jelen van (önmaga) azonosításának realizációja (a dhyeya-val vagy a meditáció tárgyával) ||6||
Kizárólag ez a Halhatatlansághoz vezető Nektár elérése, kizárólag ez az Én tapasztalása. És e beavatás a Nirvāṇa-ba vagy Végső Felszabadulásba vezet, (és) adományozza Śiva valódi állapotát ||7||

Megjegyzések átugrása

¹ A spirituális aspiránsok, tanítók (fejlett spirituális aspiránsok), stb. számára eme realizáció, miszerint minden azonos vele (vagyis, hogy ő egy az egész univerzummal) az oka a vágyott dolog elérésének. Más szavakkal, az az oka annak, hogy elérik a Śivavyāpti-t (jelenlét Śiva-ban), ami közvetlenül a Felszabaduláshoz vezet. Nyilvánvalóan ebben a kontextusban a 'vágyott dolog' nem természetfeletti erőket jelent, jelenlétet néhány magasabb világban és így tovább, hanem Śiva isteni állapotát.

² A vágyott dolog Śiva állapot, ahogy azt kifejtette az előző megjegyzés. És Śiva eme állapot elérhető, a misztikus instrukció szerint a Śiva-vá válás által. Az által, hogy a törekvő kitartóan emlékezik elméjét, hogy minden Śiva, mivel nincs állapot, mely ne lenne Śiva, ő végül Śiva-vá válik, vagyis realizálja azonosságát/egységét Vele. A mantra bizonyos istensége, amit Kṣemarāja említett, sem különbözik Śiva-tól, bár úgy látszik, mint valaki más. Például, ha a mantra-d Guru Om̐, a mantra-d istensége a Guru, és ez a Guru egyáltalán nem különbözik Śiva-tól. Mostmár tiszta!

³ Még ha a mantra-d istensége a rettenetes öt-arcú Śiva, akkor is, ha eléred realizációját a meditáció tárgyával való azonosságnak (Śiva állapotával való azonosságnak), belépsz abba az állapotba, ahol tapasztalod Śiva-val való egységed állapotát. Nem látsz semmilyen más istenséget ott. Ő csak feltárul, mint összetett egysége a Tudatosságnak és Gyönyörnek és megbizonyosodsz arról, hogy Ő tényleg Te (a valódi Te). Amikor ez megtörténik, lévén Ő egy az univerzummal, te is eggyé válsz az univerzummal szintén. Ez a Śivavyāpti, ami a Felszabaduláshoz vezet.

Nem tudod elérni Śiva eme állapotát az által, hogy egyszerűen úgy döntesz 'hirtelen' az elmédben, hogy el fogod érni. Miért? Mert az túl van vikalpa-n vagy gondolaton. Ehelyett, ez szilárd vágyad gyümölcse, ami egy ilyen realizáció felé irányul szüntelen. Minden nap emlékszel erre a célja és minden nap kitartóan kívánsz eggyé válni az Úrrla, aki gondolatoktól mentes (Ő túl van a vikalpa-k birodalmán), és Én-tudatosság mindenben (Ő az Aham vagy "Én" minden létezőben). Ez a szilárd vágy nem merő mentális elmélkedés vagy döntés, hanem valami mélyebb és erősebb.

⁴ A Trika Shaivizmus szerint, a Śāmbhavopāya a végső módja a Felszabadulás elérésének (Śiva állapota elérésének). A Śāmbhavopāya-ban teljes gondolatmentesség van jelen, vagyis a yogī csupán türelmesen vár Śiva döntésére. Ez az egyetlen amit tenni tud (, miszerint megmarad gondolatoktól mentesen és vár), mert az ő Felszabadulása nincs az ő kezében, vagyis a Felszabadulás az univerzalitás (, mint Śiva maga) elérése. Annak, hogy valaki eléri-e ezt vagy sem, vagy mikor, vagy hol, stb. semmiféle 'individuális' döntéshez nincs köze. Miért? Mert az individuum úgy van tekintve, mint aki képtelen tenni, lévén az utolsó tisztátalanság az 5. és 6. tattva-k között nem meghaladható erőfeszítés útján. Ez egy törvény és kifejtettem miképp működik a website különböző részein, valamint a blogon is.

⁵ Valaki számára, aki felszabadult, minden hely 'szent'. Kizárólag a tudatlan emberek gondolják, hogy csak bizonyos helyes 'szentek', míg más helyek nem. Ez a mindent-átható tudatlanság nem más, mint a Teljesség hiánya. Mert ők önmagukat hibásan észlelik, ami nincs velük elég Kegyelem Śiva-tól, ők testükkel, intellektusukkal, stb. azonosítják magukat. Eredményeképpen ennek a hibás nézőpontnak, úgy érzik, hogy Śiva csak bizonyos helyeken van jelen, amit 'szent helynek' neveznek, maíg a világ többi részén úgy látszik, hogy Śiva nincs jelen vagy 'nem annyira van jelen, mint a szent helyeken'. Ezzel a mentalitással, amit nem edzett meg a Tantra-k tüze és a Guru tanításai, senki sem jut sehová. Láthatod ezt a hibás mentalitást emberek millióiban, akik különböző 'tīrtha'-kra (zarándokhelyekre) mennek, ahol 'több Erő van', ahogy általában mondják. Ne légy olyan, mint ők! Ehelyett, öleld át Śiva tanításait, amit a csodálatos Utpaladeva adott ebben a stanzában.

Amíg a dualitáshoz folyamodsz (pl.: itt vagy, de ott nem, most létezek, de később nem fogok, stb.), addig halálra vagy ítélve. De amikor a nem-dualitás irányába mész, a Śiva-val való teljes egység elérésének irányába, akkor halhatatlanná válsz. Ez a halhatatlanság elérhető akkor, amikor eléred az Abszolút Szabadságot, amiben Śiva nyugszik. Bármiféle más nektár, ami élvezhetsz (pl.: a Nādabindu nektárja, ami alászáll a Lalanācakra-n keresztül, le a nyelvig, ahogy azt a Haṭhayogapradīpikā tanítja) nem ad számodra halhatatlanságot, vagyis a halál le fog győzni a végén. Ez meg van határozva az idézett Svacchandatantra stanzában, vagyis, hogy egy hétköznapi nektár nem alkalmas a halál legyőzésére. Kizárólag a Halhatatlanság Nektárja, más néven a Nagy Śiva állapota képes erre.

⁶ Kṣemarāja idézett öt stanzát a Svacchandatantra hetezik fejezetéből (pontosan: 226, 244, 259, 260 és 261) azért, hogy rámutasson a Halhatatlanság valódi Nektárja elérésének módjára. A 226. stanza, amit idézett, csupán annak második felét tartalmazza. Most mellékelem a teljes stanzát neked, hogy az egészet egyben lásd. Így kezdődik:

एवं तस्यामृतध्यानात्कालमृत्युजयो भवेत्।
अथवा परतत्त्वस्थः सर्वकालैर्न बाध्यते॥२२६॥

Evaṁ tasyāmṛtadhyānātkālamṛtyujayo bhavet|
Athavā paratattvasthaḥ sarvakālairna bādhyate||226||

"Így, az ő Nektáron való meditációján keresztül az idő (által létrehozott) halál legyőzése történik meg. Vagy valaki, aki megszilárdult a Legfőbb Princípiumban, nem válik rabjává semmilyen (fajta) idő "||226||

Majd középen, Kṣemarāja csupán a 244. stanza utolsó szakaszát idézte. Sajnos/szerencsére (sajnos számomra, mert le kell fordítanom egy kis extra tartalmat és szerencsére neked, mert egy még átfogóbb tanítást kapsz), nem tudom lefordítani a teljes stanzát anélkül, hogy meg ne említeném az előző kettőt (242 és 243). Miért? Mert azok egy teljes egységet formálnak, és emelett Kṣemarāja írt egy hosszú kommentárja az ő Svacchandoddyota-jában (a Svacchandatantra skolasztikus kommentárja) a három aforizmához, rendre (242-244). Óh, majdnem elfelejtettem, hogy a 244. stanzában van némi különbség Kṣemarāja olvasata és a hagyományos olvasat között (úgymond). Kṣemarāja azt írta, hogy az a stanza utolsó szakasza így szól:

"...(a Yogī mindig) emlékszik, hogy minden Śiva és Śakti"

míg a 'hagyományos' verzió, amit most mutatok, így:

"...(a Yogī mindig) emlékszik, hogy minden Śiva"

A hagyományos verzióban Śakti is említve van. Mindenesetre, a jelentés gyakorlatilag ugyanaz, lévén Śiva és Śakti egy, tudod. OK, most a 'teljes' három szent aforizma (242-244) a Svacchandatantra hetedik fejezetéből, valamit Kṣemarāja skolasztikus kommentárja ezekhez az aforizmákhoz. Különböző szineket fogok használni az aforizmák szóról szóra fordítása esetén, míg megtartom a vörösesbarna színt a kommentárjához. Nos, élvezd:

तत्त्वाध्वधर्मनिर्मुक्तः कारणैश्च विवर्जितः।
तत्त्ववृत्तौ स्थितो योगी सर्वारम्भविवर्जितः॥२४२॥

रागद्वेषविनिर्मुक्तो विषादानन्दवर्जितः।
नाकाङ्क्षेन्न च निन्देत्तु विषयांश्च कदाचन॥२४३॥

समः शत्रौ च मित्रे च ब्राह्मणे श्वपचे समः।
तुल्यदर्शी भवेन्नित्यं सर्वं शिवमयं स्मरेत्॥२४४॥

Tattvādhvadharmanirmuktaḥ kāraṇaiśca vivarjitaḥ|
Tattvavṛttau sthito yogī sarvārambhavivarjitaḥ||242||

Rāgadveṣavinirmukto viṣādānandavarjitaḥ|
Nākāṅkṣenna ca nindettu viṣayāṁśca kadācana||243||

Samaḥ śatrau ca mitre ca brāhmaṇe śvapace samaḥ|
Tulyadarśī bhavennityaṁ sarvaṁ śivamayaṁ smaret||244||

"Szabadon bizonyos jellemzőktől (amik léteznek) a tattva-k --elemek-- sorában és híján az okoknak, a Yogī, (ezen) tattva-k állapotában --azaz amikor ezek a tattva-k aktívak--, megmarad függetlennek mindentől --vagyis valami felé val mozgástól--"||242||

"Teljesen függetlenként ragaszkodástól és undortól (és) híján csalódásnak és boldogságnak, (ő) valójában sohasem vágyik vagy vet el dolgokra/dolgokat"||243||

"Nem részrehajlóként ellenség és barát, brāhmaṇa --pap-- (és) kitaszított --szó szerint kutyafőző, avagy a legalsó kaszt tagja--, (a Yogī) mindig birtokol egy egységet nézőpontot (és) mindig emlékszik, hogy minden Śiva "||244||

तत्त्वादिभिः शरीरावस्थितैर्नास्याहन्तावच्छिद्यत इत्यर्थः। अत एव चायं चित्समापन्नत्वात्सर्वैरारम्भैर्हेयोपादेयविषयाभिः प्रवृत्तिभिर्विशेषेणाभिनिवेशात्मना वर्जितो यतस्तत्प्रवृत्तिहेतुभ्यां रागद्वेषदोषाभ्यां रहितः। तद्रहितत्वमप्यस्य विषयसङ्गसम्पाद्यविषादानन्दविरहादत एवास्याकाङ्क्षाद्यभावो यथोपनतमात्रभोगातिवाहकत्वान्नास्य शत्रुमित्रब्राह्मणश्वपचेष्वपकार्युपकारिशुश्रूषापवित्रतादिधीस्तुल्यत्वेनासौ सर्वं पश्यति केवलं न तु लोकमध्यस्थो लोकस्य स्थितिभङ्गमुत्पादयेत्। इदं त्वस्य मुख्यं रूपम् - यत्सर्वं शिवत्वेन चिन्तयेत्। यदुक्तं श्रीविज्ञानभैरवे

यत्र यत्र मनो याति बाह्ये वाभ्यन्तरे प्रिये।
तत्र तत्र शिवावस्था व्यापकत्वात्क्व यास्यति॥ (११६)

इति। तथा

सर्वं देहं चिन्मयं हि जगद्वा परिभावयेत्। (६३)

इति॥२४४॥

Tattvādibhiḥ śarīrāvasthitairnāsyāhantāvacchidyata ityarthaḥ| Ata eva cāyaṁ citsamāpannatvātsarvairārambhairheyopādeyaviṣayābhiḥ pravṛttibhirviśeṣeṇābhiniveśātmanā varjito yatastatpravṛttihetubhyāṁ rāgadveṣadoṣābhyāṁ rahitaḥ| Tadrahitatvamapyasya viṣayasaṅgasampādyaviṣādānandavirahādata evāsyākāṅkṣādyabhāvo yathopanatamātrabhogātivāhakatvānnāsya śatrumitrabrāhmaṇaśvapaceṣvapakāryupakāriśuśrūṣāpavitratādidhīstulyatvenāsau sarvaṁ paśyati kevalaṁ na tu lokamadhyastho lokasya sthitibhaṅgamutpādayet| Idaṁ tvasya mukhyaṁ rūpam — Yatsarvaṁ śivatvena cintayet| Yaduktaṁ śrīvijñānabhairave

Yatra yatra mano yāti bāhye vābhyantare priye|
Tatra tatra śivāvasthā vyāpakatvātkva yāsyati|| (116)

iti| Tathā

Sarvaṁ dehaṁ cinmayaṁ hi jagadvā paribhāvayet| (63)

iti||244||

A jelentés az, hogy az ő --a Yogī-- Én-tudatossága nem zavart elemek, stb. által, amik jelen vannak testében. Ezért, mivel ő fel van ruházva Tudatossággal, ő részlegesen független minden történéstől, vagyis (minden) 'valami felé való mozgástól', minek --eme valami felé való mozgásnak-- aktivitási terepe 'elvetett vagy elfogadott' --kizárólag ez a két lehetőség--. (Röviden, ő híján van) annak, aminek esszenicája az élethez való ragaszkodás (és az ebből következő halálfélelem) . (Miért?) Mert híján van a két oknak, mint 'mozog valami felé', vagyis a hibáknak (miknek neve) ragaszkodás és undor |

Az ő függetlenség (mindattól, ami említve lett) (megtörténik) , azért, mert ő híján van csalódásnak és boldogságnak, amit a dolgokhoz való ragaszkodás produkál. Ezért, ő híján van a vágyaknak, stb., lévén ő csupán úgy tölt időt a világi élvezetekkel, ahogy azok képviseltetik magukat --vagyis nem keresi őket--, (ám) az nem az ő --vagyis az nem tartozik hozzá-- ötlete --szándéka vagy célja-- hogy ő valaki legyen aki sért (vagy) segít, (vagy ötlete) a hallásnak/szolgálatnak (vagy) tisztaságnak, stb. ellenséggel, baráttal, brāhmaṇa-val --pap-- és pariah/kitaszított --szó szerint kutyafőző, a legalsó kaszt tagja. (rendre). Ő csupán mindent egyenlőnek lát. Míg megmarad a világ közepén, ő nem generál a világ állapotával/kondíciójával kapcsolatos elvetést --vagyis nem ösztökél másokat a világ elhagyására, a spirituális cél elérése érdekében--|

Bár, ez az ő fő jele : 'Mindent úgy tekint, mint aminek állapota Śiva-é |

Eme (bizonyos igazság) meg lett határozva a tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban :

'Akárhová is menjen az elme, legyen az akár külső (vagy) belső, óh Kedves, Śiva Állapota itt van most, lévén Az mindent-átható. (Óh elme,) hová mennél (hát) ?'||(116)

Hasonlóképpen (ugyanebben a szövegben) :

''Mindenkinek úgy kell tekintenie (gondolatoktól szabad elmével) egész testét vagy a világot (rendre --vagyis fokozatosság nélkül--), mint ami Tudatosságból áll ; (ha így tesz, fel fog tárulni a Legfőbb Valóság számára) --Hozzáadtam zárójelben a stanza második sorának fordítását: ugapannirvikalpena manasā paramodbhavaḥ--'|(63)

||244||

Végül Kṣemarāja idézte a 259-261. stanzákat, de csak a stanza első felét a 261-nek. Kṣemarāja kommentárját az ő Svacchandoddyota-jából itt mellékelni túl hosszú volna, egy kifejtő jegyzetben (ami már eleve terjedelmes a 242-244 kommentárja miatt). Emellett van egy további probléma, ami miatt nem lehet ide tenni Kṣemarāja kommentárját a 259-261-től: A 261. stanza a 262. stanzával együtt lett kommentálva, ahogy az gyakori megoldás Kṣemarāja-nál (és Abhinavagupat-nál), miszerint felosztják a stanzákat, majd így kommentálják őket. Mindenesetre, megmutatom a a 261. stanza második felét, amit Kṣemarāja itt nem idézett, mert úgy döntött, hogy ez az utolsó szakasz inkább a 262. stanza-hoz tartozik és nem a 261. stanzához (igen, ez egy káosz!). OK, most lássuk a 261. stanzát:

स्वच्छन्दश्चैव स्वच्छन्दः स्वच्छन्दो विचरेत्सदा।
एवं वै मृत्युलिङ्गानि रिष्टान्यन्यानि यानि च॥२६१॥

Svacchandaścaiva svacchandaḥ svacchando vicaretsadā|
Evaṁ vai mṛtyuliṅgāni riṣṭānyanyāni yāni ca||261||

"(A Yogī-k ura) mindig szabadon barangol, (akár kezdetben, akár a középen, akár a végén). Ezért valójában a halál bármilyen más jele el van szakítva (tőle) --számára fel van oldva--"||242||

Ezért, konklúziójaként minden korábbi tanításnak, a valódi Halhatatlanság Nektárja elérésének magja a 'Śivadṛṣṭi', vagyis a szüntelen tapasztalás/emlékezés, hogy minden Śiva, a Nagy Úr. Eme módszer által, minden jele a halának, teljesen és örökre feloldásra kerül. Alacsony nektárok együtt az azok elnyerésének módszerével --mint például a nyelv használata, amivel a Nāda-Bindu nektrájának lecsorgása segíthető elő-, ami jól ismert a yogī-k számára, teljes mértékben elvetendő, mivel segítségük ellenére a halál még mindig győzedelmes marad. Ez a jelentés.

⁷ Kṣemarāja megerősíti ezt, mert az Én vagy Ātmā a Vedānta-ban híján van aktivitásnak, vagyis Svātantrya-nak (Abszolút Szabadság), telve mindentudással és mindentevéssel, míg az Ātmā a Trika Shaivizmusban telve van Azzal, csordultig Abszolút Szabadsággal. Most mellékelem a Śvetāśvataropaniṣad III,15 stanzáját annak teljességében, hogy lásd az egészet:

पुरुष एवेदं सर्वं यद्भूतं यच्च भव्यम्।
उतामृतत्वस्येशानो यदन्नेनातिरोहति॥१५॥

Puruṣa evedaṁ sarvaṁ yadbhūtaṁ yacca bhavyam|
Utāmṛtatvasyeśāno yadannenātirohati||15||

"Kizárólag a Puruṣa --a Legfőbb Személy-- mindez -ami lett és ami van -. És (Ő) az Ura a halhatatlanságnak, lévén Ő túlnő (az egész univerzum méretén) étel által "||15||

Most már tiszta!

⁸ Ahogy az szokott lenni, lelkes igyekezetem közben, hogy minden érthetővé tegyek az olvasó számára, mellékelem a Svacchandatantra Iv,392 stanzáját és annak teljes kommentárját. Most, egy dolog a kommentárról: Kṣemarāja a teljes stanzát külön-külön kommentálja, vagyis az első részének rendkívül hosszú kommentárja van, míg a második felének egy rendkívül rövid. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, IV. 392. aforizma első felét az előző (IV.391) utolsó szakaszával együtt kommentálja! Ez az egész témakör kicsit érthetőbbé teszi skolasztikusok számára, de a laikusnak csak bonyolítja. Tehát, a szóról szóra fordtásban egy külön színt használok az aforizmák számára, ám megtartom a vörösesbarna színt a kommentárhoz. És az eredeti aforizmák (mind a devanāgarī és IAST transzliterációk esetén) pink színnel jelennek meg (és a devanāgarī kicsit nagyobb betűtípussal), hogy meg lehessen különböztetni a kommentár devanāgarī és IAST transzliterációitól. Az előző megjegyzésben, a Kṣemarāja nem osztotta fel az aforizmát a kommentárjában, így nem kellett az külön kiemelnem. Tartsd ezt észben, hogy teljesen megértsd a tanítást itt.

Emellett, le kellett fordítanom a 391. aforizmát (és egy kis részét a 390. aforizmának is, így: Az első fele zárójelben van -mert Kṣemarāja nem kommentálja azt itt, de a teljes kommentárjával a 390- stanza második felének...micsoda káosz!- és a második fele szóról szóra lesz fordítva, ahogy általában. Hogy még tovább növeljük a komplexitást, van két különbség a Kṣemarāja által itt a Spandanirṇaya-ban idézett és a Svacchandatantra eredeti aforizmájában (legalábbis a számomra most elérhető verzió szerint):

Ta ātmopāsakāḥ sarve na gacchanti paraṁ padam|

Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ śivam|

Nos igen, 'sarve' azt jelent 'minden' (a 'mindegyikük' értelmében), míg a 'śaive' azt jelent 'a (Trika) Shaivizmusban'; és 'padam' azt jelenti itt 'Állapot' (tárgyas esetben), míg 'śivam' azt jelenti 'Śiva' (tárgyas esetben). Valójában nem nagy a különbség a végső olvasatban a IV,392 első szakaszát illetően, de mindenesetre az ilyen különböző olvasatok mindig problémásak. Remélem értettél engem:

OK, jöjjön a Svacchandatantra 391-392, valamint Kṣemarāja teljes kommentárja az ő Svacchandoddyota-jából:

अविदित्वा परं तत्त्वं शिवत्वं कल्पितं तु यैः॥३९१॥

त आत्मोपासकाः शैवे न गच्छन्ति परं शिवम्।

यैरिति शैवपाशुपतलाकुलादिभिर्नानात्मवादिभिः शिवत्वं कल्पितमात्मनां व्यापकत्वनित्यत्वामूर्तत्वचित्त्वस्रष्टृत्वाद्यनन्तधर्मसाम्ये शिवैकरूपाणामपि केनचित्कल्पनामात्रेण निर्युक्तिकेन भिन्नशिवरूपत्वमुच्यते ते सर्वे व्याख्यातव्याप्तिकात्मोपासकाः शैवेऽस्मिन्नद्वयनये परं शिवं व्याख्यातस्वरूपं न गच्छन्ति न तन्मयीभवन्ति साङ्ख्ययोगवेदान्तवाद्यादयस्त्वपरपदस्था एवेति केन तेषामियत्पदप्राप्तिसम्भावनापि। अथ च सर्व एवात्मोपासकाः शैवेन पारमेश्वराद्वयदर्शनोक्तेन ज्ञानेन परं शिवं गच्छन्तीइति तन्त्रेण सप्तमीतृतीये योज्ये। उक्तं च श्रीमृत्युजिति

ये वदन्ति न चैवान्यं विन्दन्ति परमं शिवम्।
त आत्मोपासकाः शैवे न गच्छन्ति परं पदम्॥ (नेत्रतन्त्र ८।३०)

इत्यत्र हि परमशिवमन्यं वदन्ति केवलं न चैव विन्दन्ति न पुनः केनापि प्रमाणेन लभन्ते साधयितुं शक्नुवन्तीत्यर्थः॥

ते तु सर्वे

आत्मतत्त्वगतिं यान्त्यात्मतत्त्वानुरञ्जिताः॥३९२॥

आत्मतत्त्वरूपतायां तत्त्वं परमशिवाभेदाख्यात्यात्मा सङ्कोचस्तेन येऽनुरञ्जितास्तदाश्वस्ताः पाशुपताद्यास्त आत्मनो यत्तत्त्वं शुद्धविज्ञानकेवलतारूपं तद्गतिं लभन्ते न तु तात्त्विकीं मुक्तिं भेदस्यापरित्यागादिति॥३९२॥

Aviditvā paraṁ tattvaṁ śivatvaṁ kalpitaṁ tu yaiḥ||391||

Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ śivam|

Yairiti śaivapāśupatalākulādibhirnānātmavādibhiḥ śivatvaṁ kalpitamātmanāṁ vyāpakatvanityatvāmūrtatvacittvasraṣṭṛtvādyanantadharmasāmye śivaikarūpāṇāmapi kenacitkalpanāmātreṇa niryuktikena bhinnaśivarūpatvamucyate te sarve vyākhyātavyāptikātmopāsakāḥ śaive'sminnadvayanaye paraṁ śivaṁ vyākhyātasvarūpaṁ na gacchanti na tanmayībhavanti sāṅkhyayogavedāntavādyādayastvaparapadasthā eveti kena teṣāmiyatpadaprāptisambhāvanāpi| Atha ca sarva evātmopāsakāḥ śaivena pārameśvarādvayadarśanoktena jñānena paraṁ śivaṁ gacchantīiti tantreṇa saptamītṛtīye yojye| Uktaṁ ca śrīmṛtyujiti

Ye vadanti na caivānyaṁ vindanti paramaṁ śivam|
Ta ātmopāsakāḥ śaive na gacchanti paraṁ padam|| (Netratantra 8|30)

ityatra hi paramaśivamanyaṁ vadanti kevalaṁ na caiva vindanti na punaḥ kenāpi pramāṇena labhante sādhayituṁ śaknuvantītyarthaḥ||

Te tu sarve

Ātmatattvagatiṁ yāntyātmatattvānurañjitāḥ||392||

Ātmatattvarūpatāyāṁ tattvaṁ paramaśivābhedākhyātyātmā saṅkocastena ye'nurañjitāstadāśvastāḥ pāśupatādyāsta ātmano yattattvaṁ śuddhavijñānakevalatārūpaṁ tadgatiṁ labhante na tu tāttvikīṁ muktiṁ bhedasyāparityāgāditi||392||

"[... Ātmavyāpti --jelenlét az Énben-- ez, a Śivavyāpti --jelenlét Śiva-ban-- ettől magasabb vagy ezen túl van. (Śivavyāpti fel van ruházva) egy állapottal, amiben nem marad kötöttség, és híján van minden korlátozó faktornak az 'okok' vagyis 'ṣaḍadhva' formájában, ami a megnyilvánulás hat folyamata--.] Lévén ők nem ismerik --szó szerint nem ismerik saját maguk által-- a Legfőbb Princípiumot, Śiva Állapotát, kitalálják/elképzelik Azt --szó szerint általuk kitalált/elképzelt-- ||391||"

"Az Énnek ilyen imádói/szolgái nem érik el a Trika Shaivizmusban, a Legfőbb Śiva-t ."

Śiva Állapota általuk kitalált, vagyis a sok én doktrínájának követői által -vagyis a shaiva-k által, akik a Pāśupata, Lākula, stb. rendszereket követik. Mivel jelen van azonossága vagy egysége az éneknek -akik szintén egyek Śiva-val - a végtelen jellemzőivel a mindenütt jelenlévőségnek, örökkévalóságnak, formátlanságnak, tudatosságnak, tevőségnek, stb., (az idea, miszerint) Śiva természete (sok énre) felosztott, a helytelen érvelés miatt van tételezve, ami csupán képzelgése valakinek. Mindezen imádói/szolgái az Énnek -ami, --vagyis az Én-- áthat vagy jelen van úgy, ahogy az ki lett fejtve - nem éri el --vagyis nem válik eggyé Vele - a Trika Shaivizmusban -eme nem-duális rendszerben - a Legfőbb Śiva -vagyis az esszenciális természet (eleve) ki lett fejtve -. (És) a Sāṅkhya-Yoga és Vedānta, stb. (nevű) doktrínák követői 'lévén alacsony állapotban vannak --a Trika Shaivizmushoz képest-- ', kinek volna közülük kapacitása/alkalmassága (arra, hogy) elérje (Śiva) eme Állapotát ?|

Emellett, ezzel egy időben használva a harmadik személy esetét --Eszközhatározói eset-- a ragozásokban a hetedik helyett --Helyhatározói esett-- --vagyis lecserélve a 'śaive'-t (Trika Shaivizmusban) ami a 392. aforizma első sorában található -ami a 'śaiva' (Trika Shaivizmus) szó Helyhatározói esetben ragozva- ugyanazzal a szóval, de Eszközhatározói esetű ragozásban, vagyis 'śaivena' (a Trika Shaivizmus által) --, (akkor a végeredmény a 'na' --nem-- eltávolításával együtt, az volna ''Ta ātmopāsakāḥ śaivena gacchanti paraṁ śivam', minek jelentése a következő: 'Azok az imádói/szolgái az Énnek elérik, a Trika Shaivizmus által, a Legfőbb Śiva-t'. Más szavakkal:) Minden imádója/szolgája az Énnek, eléri a Trika Shaivizmus által -vagyis a Legfőbb Úr --Paramaśiva-- nem-duális filozófiájában meghatározott tudás által, a Legfőbb Śiva-t |

(Ugyanez a dolog) szintén említve van a tiszteletreméltó Mṛtyujit-ben --Netratantra-- :

"Azok az imádói/szolgái az Énnek, akik beszélnek egy másik (Paramaśiva-tól különböző Énről) , nem jutnak el a Legfőbb Śiva-hoz. Nem érik el a Trika Shaivizmusban a Legfőbb Állapotot "||
(Netratantra VIII, 30)

A jelentés az, hogy itt --ebben a világban--, azok, akik beszélnek egy másik (Paramaśiva-tól különböző Énről) , nem jutnak el a Legfőbb Śiva-hoz. Emellett, nem (is) érik el (a Legfőbb Śiva-t) semmiféle pramāṇa vagy bizonyíték által, vagyis nem képesek bizonyítani (Őt) ||

Ők valójában mindannyian !:

"Azok, akik megelégszenek az Én princípiumával --az Ātmavyāpti elérésével--, az Én princípiumának állapotába mennek ||392||"

Az Én princípiumában lévő valóság (valójában) egy korlát vagy limitáció, minek esszenciája az elsődleges tudatlanság/nem realizálása Paramaśiva nem-dualitásának. Azok, akik megelégednek azzal --az Én Princípiumával, vagyis az Ātmavyāpti elérésével-- -azok, akik kényelmesnek és vígaszt nyújtónak találják az --az Én Princípiumát, az Ātmavyāpti elérésében--, (mint) a Pāśupata, stb. követői, elérik az Énnek ezt az állapotát, vagyis (elérik) az állapotot, minek természete a Vijñānakevala --vagyis a Vijñānākala-- tiszta állapota, ám nem (érik el) a valódi Felszabadulást, lévén nem dobják el a dualitást --szó szerint mivel nem utasítják el a dualitást-- ||392||

Így, a Trika Shaivizmusban a cél mindig a 'Śivavyāpti' (szó szerint jelenlét Śiva-ban) vagy teljes realizációja a Legfőbb Śiva nem-dualitásának. Más szavakkal, ez realizációja annak, hogy az egész univerzőm Ő és kizárólag Ő. A Trika Shaivizmus szerint, kizárólag a Śivavyāpti a valódi Felszabadulás adományozója. Mindenesetre, a Śivavyāpti elérése előtt egy yogī a Trika Shaivizmusban szükségszerűen el kell, hogy érje az Ātmavyāpti-t. Ez csupán egy ideiglenes fázis, amiben egy yogī eléri a vibráló nimīlanasamādhi-t (transz csukott szemmel). Ezt követően, miután egy darabig ebben van, a gyakorló belép az unmīlanasamādhi-ba (transz nyitott szemmel), és utána újra a nimīlanasamādhi-ba és vissza unmīlanasamādhi-ba és így tovább. Ez az automatikus folyamat a Kramamudrā vagy a mudrā, ami egy fokozatossághoz tartozik, vagyis a yogī tapasztalja a Legfőbb Śiva-t önmagán belül (az Aham-ban vagy Énben) és kívül (az Idam-ban vagy Az-ban, vagyis az univerzumban) egymás után, újra és újra. A Kramamudrā stabilizálódásával a Śivavyāpti állapota végül eléretik. Ez a valódi Felszabadulás a Trika Shaivizmus szerint.

Mindenesetre, több rendszer, mint például a Pāśupata, Lākula, stb. állítja, hogy az Ātmavyāpti állapota valódi Felszabadulás. Miért? Mert alapítóik nem voltak képesek eldobni a dualitást esszenciális természetükkel (Paramaśiva) kapcsolatosan. Más szavakkal, nem voltak képesek realizálni az erőteljes Āṇavamala (primordiális tisztátalanság, ami ráveszi az Urat, hogy érezze Magát 'nem Teljesenek', 'tökéletlennek'), miatt, hogy ők szintén egyek az univerzummal. Ehelyett, megtartották a dualitást az Aham és az Idam között, vagyis az 'Én' és az 'univerzum' között. Ezen aktusuk pedig letaszítja őket a 'Vijñānakevala/Vijñānākala állapotaként' ismert korlátolt állapotba, amiben érzik, hogy ők Śiva, de híján vannak az Abszolút Szabadságnak. Csupán Tudatosságként tapasztalják önmagukat, de nincs Erejük. Ez egyfajta statikus állapot és egyfajta börtön is (egy arany ketrec), mivel megmaradnak itt, megelégedve ezzel. És mivel mindezen alacsonyabb ösvények követőinek célja Śiva állapota Abszolút Szabadság nélkül, sosem említik a Legfőbb Úr Abszolút Szabadságát tanulmányaikban.

A Trika Shaivizmusban eleve hosszasan bizonyított, hogy a több én doktrínája hamis, lévén minden én vagy létező egy a végtelen jellemzőivel a mindenütt jelenlévőségnek, örökkévalóságnak, formátlanságnak, tudatosságnak, tevőségnek, stb., amik (mind) a Legfőbb Śiva-hoz tartoznak. Így, Śiva állapotának, mint ami több énre osztódik, említése csupán helytelen érvelés eredménye. Ezeknek a rossz rendszereknek a követői 'egy Paramaśiva-tól különböző, másik Énről' beszélnek, és következésképpen nem képesek megragadni Paramaśiva állapotát, mint ami áthat mindent. Ám az Úr Kegyelmén keresztül, ők elérik a Trika Shaivizmus tanításait és újra mondom, az Úr Kegyelmén keresztül, úgy döntenek, hogy követik ezeket a szent tanításokat, akkor ők végül képesek lesznek realizálni Paramaśiva valódi állapotát. Ez a Śivavyāpti, ami a valódi Felszabadulás!

⁹ Tehát, amikor a tanítvány az Ātmavyāpti-t (jelenlét az Énben), akkor ő ezt saját belső Énje (Ātmā) áldása által teszi. Spirituális tanítója ekkor el kell, hogy vezesse a tanítványt a Śivavyāpti (jelenlét Śiva-ban) eléréséhez. Dióhéjban, Guru-jának el kell őt vinni az Állapotba, ahol végül realizálja, hogy nem csupán belső Énje Śiva, hanem az egész univerzum. Az individuális Én és az univerzális Én közötti egység tapasztalatának Śivavyāpti a neve. Ez szintén a Felszabadulás!

Végül, a dīkṣā vagy beavatással kapcsolatosan, négy típus létezik:

• Sāmayikadīkṣā vagy általános beavatás: A tanítvány beavatást kap a helyes spirituális viselkedés szabályaiba.
• Putrakadīkṣā vagy egy spirituális fiú beavatása: A tanítvány beavatást kap arra, hogy saját Guru-jának utóda legyen.
• Sādhakadīkṣā vagy egy spirituális aspiráns beavatása: A tanítvány beavatást kap a spiritualitás titkaiba.
• Ācāryadīkṣā vagy egy spirituális tanító beavatása: A tanítvány beavatás kap, hogy Guru-vá váljon.

Most már tiszta.

¹⁰ Ebben a beavatásban, ahol a tanítvány eléri az Ātmavyāpti-t, számára, hogy elérje a Śivavyāpti-t, megtörténik a valódi Felszabadulás. Ez a kulminációja minden megtett spirituális törekvésnek, amit oly sokszor hajtott végre, hosszú időn keresztül. Ez a Jagadānanda (a Gyönyör, mely annak realizációjából fakad, hogy az univerzum nem más, mint Paramaśiva) elérése által jelzett, a Kramamudrā folyamata után (ahogy azt kifejtettem fentebb a 8. megjegyzésben). Az Ātmavyāpti-ban a tanítvány csupán Cidānanda-t tapasztal (a Gyönyör, mely annak realizációjából fakad, hogy a belső Én a belső Tudatosság). Összességében, miután elnyerte a legfőbb beavatást, a putraka, stb. (a spirituális fiú, aki Guru-jának utódává válik, stb.) eléri a valódi Felszabadulást.

A Parātrīśikā 26 (a Rudrayāmalatantra  utolsó fejezete) idézetében, Śiva (a szerző) beszél a Sauḥ mantra-ról, ami szent a Trika Shaivizmus követői számára. E Szív mantra-jának (Sauḥ) témaköre teljesen ki van fejtve Kṣemarāja Parāprāveśikā-jában. Röviden, e mantra ismerete, minden Magjának vagy Szívének ismerete, egyszerűen tudást jelen a Legfőbb Valóság (Paramaśiva) mindent-átható természetéről. Amikor a tanítványnak kifejti a Guru, hogy miképp egy nagy banyan fa --bengáli fügefa-- szunnyad egy kis magban, úgy az egész univerzum is szunnyad Paramaśiva-ban. Ez a legmagasabb típuisú beavatás, lévén lehetővé teszi a tanítvány számára, hogy realizálja a Totalitást. Előtte, a tudatlanságban, az univerzum úgy került tapasztalásra, mint valami, az individuumtól elkülönült valóság, de most, miután beavatást kapott ilyen módon, a tanítvány realizálja, hogy tény, minden Paramaśiva (belül és kívül), és, hogy ő maga is Paramaśiva szintén. Nincs mód ennek a tapasztalásnak leírására precízen, szavakkal, magukban a szavakban rejlő belső limitáció miatt. Ez pedig természetesen, a valódi Felszabadulás elérése a Trika Shaivizmus szerint

Végül Vasugupta (a Spandakārikā-k szerzője) nem mellékelte az 'eva' (csak vagy kizárólag) szót a 7. stanza második felének elején. Itt: 'Iyaṁ nirvāṇadīkṣā' (ez a beavatás, ami a Nirvāṇa-hoz vagy Végső Megszabaduláshoz vezet). Röviden, nem írta, hogy: 'Iyameva nirvāṇadīkṣā' (kizárólag ez a beavatás, ami a Nirvāṇa-hoz vagy Végső Megszabaduláshoz vezet). Miért? Gondolhatná bárki, hogy Vasugupta a versmérték által volt kötve. Mindenesetre Kṣemarāja szerint, Vasugupta azért nem tette hozzá az 'eva' szót úgy, mint a 6. és 7. stanzák esetén, mert a hagyományos beavatás, amiket papokkal kell végezni, akik felajánlásokat tesznek a tűzbe az áldozatok alatt, szintén beavatás. Tehát, ha hozzáteszi, hogy 'eva', ez létrehozhat, néhány emberben bizonytalanságot. Más szavakkal, nem találnak elégedettséget az ilyen fajta hagyományos beavatásban. Vasugupta együttérző attitűdjével, ahogy azt Kṣemarāja feltárta, a második fejezet véget ért. Jöjjön jólét minden létező számára, akik mindig egyek Paramaśiva-val!

fel

 További Információ

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.