| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 22- 25) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Tiszta fordítás
Bevezetés
Ez a hatodik, négy aforizmát tartalmazó oldal a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Ez egy "tiszta fordítás" dokumentum, vagyis itt nincs eredeti Szanszkrit, ám néha megjelenik transzliterált Szanszkrit magában a szöveg fordításban. Természetesen nem lesz sehol szavankénti fordítás. Mindenesetre, van transzliterált Szanszkrit a kifejtő megjegyzésekben. Amennyiben vak ember vagy és felolvasót használsz és nem kívánod elolvasni a megjegyzéseket, vagy egyszerűen nem vagy vak személy, csak át akarod ugrani a megjegyzéseket, klikkelj "Megjegyzések átugrása" gombra, hogy a szöveget olvashasd tovább.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
22. Aforizma
Mivel a Spanda kincse megmarad fedetlenül (és) vágyottan az állapotokban, melyek száma korlátozott, amiben feloldódása van jelen minden mentális fluktuációnak - (természetesen, feloldódása minden mentális fluktuációnak) kivéve azt az egyet (mely a Spanda tapasztalásához tartozik) , ami feltárult bonyodalom nélkül (a Spanda-ra figyelmes yogī által) - egy erőteljes megragadás miatt, (a szerző, vagyis Vasugupta,) hogy megtanítsa, hogy annak esetében, aki felkészült a Spanda princípium megragadására, azok az (állapotok, amik alkotják) először az erőfeszítés vagy gyakorlat körét (egy ilyen yogī-nak), azt mondta1 :
A Spanda szilárdan áll abban az állapotban vagy kondícióban, amibe (egy személy) belép (, amikor az) rendkívül mérges, mérhetetlenül elégedett vagy örömmel telt, arra reflektál"mit csináljak ?", vagy az (életéért) fut||22||
Valójában, az (egyén saját esszenciális természete) elérésének mindenféle útján, a yogī-k egyetlen pontra koncentrálnak, és mindezt megelőzi minden más mentális fluktuáció megszűnése. (Bár,) ha a rendkívüli harag, stb. állapotai közben, amikben spontán feloldódása van jelen minden más mentális fluktuációnak, a yogī-k, akik szüntelen felkészültek, hogy megragadják a Spanda princípiumot, azonnal introvertálttá válnak, (majd ezután) hamar elérik azt, amire vágynak --vagyis a Spanda princípiumban való elmerülést-- |
De, ebben a bizonyos állapotban --vagyis a rendkívüli harag, stb. állapotaiban--, a nem-yogī-k megmaradnak a káprázatban; ez a jelentés2 |
Így, (eme Spanda princípium szilárdan megalapozott abban az állapotban vagy kondícióban, ami megnyilvánult egy személyben, amikor ő) 'rendkívül mérges', (ami jelzi, hogy) az erők --szó szerint csóvák vagy fénysugarak-- csoportja introvertálttá válik az istenség ereje által, (minek neve) 'a teljes megsemmisítés vágya', aki megjelenik egy pillanat alatt --vagy elsőként-- miután lát egy ellenséget, aki egy rettenetes sebet okozott rövidden ezelőtt, vagy mert hallott különböző, nagyon szúrós szavakat (ugyanettől az ellenségtől). Vagy (amikor egy ilyen személy) 'rendkívül elégedett vagy örömmel telt', (ami jelzi azt) miután látta hold-arcát a szeretett nőnek, akiért hosszú ideje epekedett, az érzékek teljes csoportja feltárul/kitárul (és) fut utána az istenség miatt (mi úgy ismert, mint) 'teljes vágyódás ', aki feltárul ugyanebben a pillanatban. Vagy (amikor ez a bizonyos személy) azon gondolkozik -elmélkedik -, 'mit csinálok/csináljak '?, (miközben) meg van rémülve, mivel erős gyilkosok intenzíven közre fogták, elmerül egy állapotban, mely a bizonytalanság hullámait lovagolja, (és) mentális fluktuációinak zavarával, megfosztva a stabilitástól, mivel feltárul (belül) az aggódás hangulata, lévén minden (lehetséges) támogatás/védelem eltűnt. Vagy (amikor ő) 'fut (az életéért) ', (ami azt jelenti, hogy) üldözi erőszakos/őrült elefánt, stb., teljesen közömbös a fizikai test iránt, elmerülve egy aktivitásban, mely a gyors megmeneküléssel kapcsolatos, az erőfeszítés feltáruló úrnőjének kényszere által, a többi mentális fluktuáció belé való visszahúzódásával. Ilyen módon, minden más hasonló --vagyis ilyen-- állapotban is, (mint) nagy félelem, mit egy oroszlán, egy nagy boa és így tovább, látványa generál, a yogī, aki szüntelen készen áll a Spanda princípium megragadására, 'az megy' --szó szerint--, vagyis elér egy állapotot, amiben --szó szerint ami áll-- jelen van egy feloldódása (az ő) mentális fluktuációjának. Számára, ott, vagyis abban a 'pada'-ban (vagy) bizonyos állapotban, amiben mentális fluktuációja végéhez ér, a Spanda szilárdban áll, (más szavakkal,) a Spanda princípium megmarad bizonyosan felé fordulva3 |
Ezért, éberré válva az állapotról, amiben saját mentális fluktuációinak feloldódása van jelen, azonnal megszűntetve a mentális fluktuációt (minek neve) harag (és) kétség, a végtagok visszahúzásának módszere által --képletesen értve--, mint egy teknős, vagy teljesen kitárva a mentális fluktuációkat, melyek a rendkívüli elégedettséghez/örömhöz tartoznak, (vagy ami) (az egyén életéért való) futáshoz (tartozik) , a nagy kiterjedésbe való behatolás eszközével, a yogī-nak tudatossá kell válnia saját Spanda erejéről, ami (immáron) felé fordul4 |
Ahogy az ki van mondva a tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban az (ilyen) yogī esetében:
"(Ha a yogī) szilárddá teszi intellektusát, amikor ő a vágy, harag, kapzsiság, káprázat, arrogancia vagy irígység --és féltékenység-- hatása alatt áll, eme Princípium (aki egy Szemlélője az említett mentális állapotoknak, egyedül) megmarad"||
"Amikor egy nagy öröm eléretik vagy amikor egy férfirokon, egy barát, stb. látott hosszú idő után, a feltáruló örömön való meditáció után, (jelen van az) abban --ebben az örömben-- való feloldódás (és a meditáló teljesen) azonossá válik (azzal) "||
"Tüsszetés, félelem, bánat, egy nagy sóhaj elején és végén, egy elefánt előli futás közben, rendkívüli kíváncsiság közben, az éhség elején és végén, Brahma Valósága közel kerül"||
||22||
1 A Végső Valóság realizálásához az elmét meg kell nyugtatni. Miért? Mert a Végső Valóság túl van a vikalpa-k vagy gondolatok birodalmán. Nem számít mennyit hallottál a Végső Valóságról, mert Annak közvetlen tapasztalás nélkül sohasem fogod megérteni, hogy mi a Végső Valóság. Tág értelembe, vagyis anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, a Végső Valóságnak van több neve: Paramaśiva (Legfőbb Śiva), Svātantrya (Abszolút Szabadság), Spanda (Vibráció), esszenciális természet, az Úr, a Valódi 'Én', stb. Amikor belefutsz ezekbe a szavakba, emlékezz, hogy mindegyikük általánossában a Végső Valóságra vonatkozik. Igen, vannak technikai részletek, amik megemlíthetők mindegyikkel kapcsolatosan, de nem akartam most részletezni, ahogy írtam is az előbb, mert ezeknek a kifejezéseknek a különbségei bonyolult témakör.
Most, ahhoz, hogy elérd a gondolatmentes állapotot (kivéve a Spanda gondolatát, nyilván), két lehetőséged van: (1) Erőfeszítést teszel számos meditációs technikával hosszú időn át, vagy (2) Éberré válsz, amikor különleges élethelyzetek automatikusan feloldják a gondolatokat. Ez az aforizma. Eme 22. aforizma kifejti neked a második opciót. Természetesen, ezek a különleges helyetek 'niyata-k' vagy számuk korlátozott, ahogy azt a kommentátor is jelzi. Így, a Spanda kincse, a Végső Valóság kincse, saját esszenciális természeted kincse, megmarad nyitva és vágyottan (vagyis számodra nyitva) ezekben a különleges pillanatokban. Ám nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ezekből a legtöbbet ki tudd hozni egy yogī-nak kell lenne, aki éber a Spanda-ra, vagy csupán egyszerűen rendkívül mérges leszel, elégedett vagy örömteli, stb., mint bármilyen más közönséges személy. Majd a végén a kommentátor jelzi, hogy 'először' ezeket a különböző állapotokat ezekben a speciális élethelyzetekben az ilyen yogī erőfeszítésének köre alkotja. Miért? Mert gyorsabb az, amikor az élet állítja le az elmédet, mint az, amit elérhetsz millió órányi meditációval. Ez tehát érthető!
2 Kifejtettem ez az első megjegyzésben, de hadd tegyem hozzá a nem-yogī esetét: 'Ők megmaradnak káprázatban'. A káprázat a tamoguṇa jellemzője és ezért az súlyosan töltve van sötétséggel és tudatlansággal. Ám mi a 'káprázat' jelentése ebben a kontextusban? Például amikor teljes mértékben dühös vagy, ebben a pillanatban őrültnek érzed magad. Ez egy ideiglenes őrület és ha birtoklod a figyelem kincsét akkor tudod, hogy amit mondok, igaz és pontos, tekintve a haraggal kapcsolatos leírásomat. Mindenesetre, nem tudod abbahagyni... ez a káprázat. Vagy még tisztábban, amikor az életedért futsz, mert egy nagy hurrikán éri el a házadat, szintén káprázol, mert befed a tudatlanság, lehetősége nélkül annak, hogy bármi mást tegyél. Más szavakkal, teljes mértékben hatalmába kerít egy külső faktor és egy elme, ami abszolút képtelen más módon reagálni. A teljes pánik, karöltve a teljes védtelenséggel belül. Ez itt szintén káprázat.
3 És a Spanda maradéktalanul stabil ezekben az állapotokban, mert azok erővel állítják le az elmét. Amikor az elme elment, a Spanda princípium erőssé válik. Egyszerű megérteni
Amikor rendkívül mérges vagy, akkor az erők csoportja, amiknek aspektusa a fény sugarai, introvertálttá válnak az istenség ereje által, minek neve 'a teljes megsemmisítés vágya'. És mindig azt mondom 'erő' (śakti) és nem energia, mert egy energia ltéezhet saját intelligenciája nélkül, pl.: elektromosság. De ezzel szemben, minden erő intelligens 'saját magától'. Ha ebből arra a következtetésre jutsz, hogy minden erő egy intelligens energia, akkor az remek. A Trika-ban, minden ilyen intelligens energia (erők) úgy vannak leírva egy személyben, mint istenek és istennők. Ebben az esetben, az úrnő neve 'a teljes megsemmisítés vágya'. Csak nem egész életedet egy börtönben töltötted, akkor tudod, hogy mi a düh és azt is érted, hogy az ekkor benned működő erő neve is teljességel korrekt. Kṣemarāja két példát ad a rendkívül düh feltárulására, amikor látsz valakit, aki nem sokkal azelőtt megsebesített és miután hallassz szavakat az ellenségtől, ami miatt nagy dühvel kívánsz rátámadni. OK, ez elég tiszta, nem?
Amikor rendkívül örömteli vagy, például miután láttad arcát az imádott nőnek, akiért már hosszú ideje epekedsz (kérlek emlékezz, hogy a kommentátor férfi); ilyen körülmények között, eluralkodik rajtad az úrnő, kinek neve 'teljes vágyódás'. Ha éber vagy a Spanda-ról, mint a Szemlélő, Tapasztaló ebben a pillanatban, akkor elmerülhetsz saját esszenciális természetedben, ami csupán Tudatosság és Gyönyör.
Amikor maradéktalanul bizonytalan van, nem tudod mit tegyél, mi legyen a következő lépés, vagyis amikor bérgyilkosok vesznek körül és nincs látható kiút; ebben a pillanatban maradéktalanul benne állsz a Spanda-ban. Vagy, egy másik szituáció, amikor futsz az életedért, vagyis amikor üldöz egy megvadult elefánt, és te rohansz nagyon gyorsan az erőfeszítés úrnője miatt, miközben az elméd teljesen leállt. Ebben a pillanatban szintén, a Spanda princípium erős benned. Kṣemarāja ad további példákat is rettenetes szituációkról, ahol a gondolataid erővel megszűnnek. Mindez, ahogy korábban utaltam rá, nagyon könnyen megérthető.
4 Két lehetőség van a Saṁsāra-ból (soha véget nem érő nyomorúsággal teli kötöttség) való kilépésre (1) Saṅkoca (szó szerint korlátozódás) és (2) Vikāsa (szó szerint kitárulás).
Az első módszer vagy technika által korlátozod magad, mint egy teknős ahogy korlátozza visszahúzza végtagjait a páncéljába. Más szavakkal, teljes mértékben visszavonod még az utolsó mentális aktivitásodat is (amit először egy sokkoló külső faktor von vissza). Kṣemarāja ezt a módszert akkor ajánlja, amikor rendkívül mérges vagy kétségbeesett vagy.
A második módszer vagy technika, önmagad kiterjesztése, mint amikor egy sas kiterjeszti szárnyait támadás előtt. Dióhéjban, növeled az állapotot, amiben már eleve benne vagy, növeled az aktivitásáat az elmédnek, ami ebben a pillanatban működik. Kṣemarāja akkor ajánlja ezt a módszert, amikor maradéktalanul elégedett, örömteli vagy vagy amikor az életedért futsz. Hogy még egyszerűbb legyen. Ha nagyon elégedett vagy örömteli vagy valami miatt még örömtelibb leszel, mint azelőtt (vagyis erővel növeled az öröm állapotát), vagy ha gyorsan futsz és nagyon félsz, miközben menekülsz valami veszélyes helyzet elől, (pl.: egy épület éppen rád akar dőlni földrengés közben), akkor erőt veszel magadon és még gyorsabban futsz és még gyorsabban félsz.
Bármelyik technika vagy módszer által megmenekülsz a Saṁsāra-tól és belépsz a Spanda (Tudatosság és Gyönyör) birodalmába, mivel szüntelen készen állsz arra, hogy ebben a pillanatban a Spanda princípiumot megragadd. Összességében ez jelzi, hogy egy komoly yogī vagy, aki szüntelen éber ezeknek a pillanatoknak a felismerésére, amikor is a Spanda feléd fordul, vagyis amikor a Spanda elérhetővé válik számodra. Ha nem ilyen yogī vagy, akkor a speciális szituáció úgy kerül tapasztalásra, mint bármilyen közönséges ember esetében, vagyis örömteli lesz, vagy félelemmel teli, stb. Tehát a különbség a yogī-k és a közönséges emberek közt az, hogy előbbi éber a Spanda princípiumra abban a pillanatban, amikor az megnyilatkozik számára, utóbbi viszont egyszerűen csak merő külső faktorként tapasztalja azt, ami egyszer kellemes máskor pedig kellemetlen. Van egy nagy szakadék eme két létező típus közt: yogī és hétköznapi, közönséges ember.
Majd, hogy befejezze kommentárját a 22. aforizmához, Kṣemarāja idézett három stanzáját a Vijñānabhairava-nak, ami nagyon könnyen érthető és nem igényel kifejtést vagy megjegyzést a részemről.
Aforizmák 23-25 és az I. Fejezet vége
Így, (most) a szerző --Vasugupta-- megtanítja, hogy először kontemplálván a Spanda erejére ezekben az állapotokban, az említett eszközzel --technikával--, (és) az után, és Arra --Spanda-ra-- irányuló állandó éberséggel minden állapotban, az, aki szüntelen kész arra, (hogy megragadja a Spanda princípiumot) , elnyeri az életben való felszabadulást, ami Annak stabilitásába --a Spanda stabilitásába-- való behatolásából áll, (vagyis, ő megtapasztalja, hogy a Spanda eme állapota maradéktalanul stabil és áthat mindent)1 :
Megragadva e (Spanda) állapotát, (a nagy Yogī) szilárd marad és ezt gondolja:"Bármit is mondjon nekem ez az (Én) , azt bizonyosan meg fogom tenni"||23||
Menedéket véve eme (Spanda legmagasabb állapotában) , mind a hold --azaz apāna-- (és) a nap --azaz prāṇa--, (találkozik) a Suṣumnā folyamában (, felemelkedvén) a felfelé szálló úton (és) eldobva (még) Brahmā tojásának körét (is) , (végül) mindkettő feloldódik --véget ér--||24||
Majd, a hold --azaz apāna-- (és) a nap --azaz prāṇa-- újra feloldódik e Nagy Éterben. (A részlegesen felébredett számára, ez az állapot olyan,) mint a mély-alvás állapota, (és így) káprázatban marad. (Habár a Yogī, aki) nem fedett (a tudatlanság sötétségével) megmarad felébredve és megvilágosodva (ebben a bizonyos állapotban)||25||
Megragadván a Spanda eme (legfőbb) állapotát, ami korábban tapasztalásra került, (mint) egy összetett egysége a Tudatosságnak és Gyönyörnek a rendkívüli düh, stb. állapotai közben- (vagy szintén,) egyetértve azzal, (hogy a Spanda eme korábban tapasztalt állapota, stb.) valami, ami megéri a realizációt -, egy ilyen (Nagy) Yogī megmarad szilárdan -vagyis határozottan elmerül egy állapotban gondolatok nélkül, vagyis (egy állapotban), ahol a gondolatok mozgása feloldódott- úgy látva -vagyis eldöntve, hogy- ez az (Én) , kinek esszenciális természete -ami Śaṅkara --Śiva egy jelzője-- -, akármit is mondjon nekem - (más szavakkal,) akármről is tesz éberré a korábban tapasztalt esszenciális természet, ami (most) feltárult vagy megnyilvánult (, mint) egy összetett egysége a Tudatosságnak (és) Gyönyörnek -, azt bizonyosan meg fogom tenni -vagyis feladván a kifelé fordultságot, annak szentelem magam 2 . Menedéket véve az ő --a fenséges Yogī-é-- (Spanda-jának) eme (legfőbb) állapotában, a hold és a nap -mind az apāna és a prāṇa -, találkoznak a szív szintjén, vagyis (összekapcsolódnak) egyidejűleg a Suṣumnā útján -a Brahmanāḍī-ban -, (és ezután, felemelkedvén) a felfelé szálló úton -az udāna útján keresztül- mindketten (végül) feloldódnak, (dióhéjban,) mindketten véget érnek. Hogyan (szűnnek meg mindketten) ? Eldobván Brahmā' tojásának körét; (vagyis,) elhagyva a tojást --a fizikai testet, ebben a kontextusban--, amit Brahmā ural, aki (szintén) uralkodó istene a Brahmabila-nak (vagy Brahmarandhra-nak) --szó szerint Brahmā bila-ja/randhra-ja vagyis (lyuka), ami a fej koronájának tetején található--; (vagy más szavakkal,) megszűntetve a fizikai test áthatását egészen a felső kapuig --vagyis Brahmarandhra--3 . És ezután, ezért, a hold és a nap, miknek formája vagy természete már említve lett --vagyis apāna ésprāṇa--, teljesen elmerül ebben a Nagy Éterben, ami transzcendálja --szó szerint túl hat rajta-- a testet. Amikor a Legfőbb Éter, amiben minden tudható megszűnik, eléretik, eme yogī -kinek esszenciális természete nem nyilvánította meg magát teljesen -, úgymond 'káprázatban van', aki elengedte erőfeszítését, megmarad, mint a mély-alvás állapotában, lévén homályban van a Spanda kiterjedéseivel, mint a Prakṛti minőségei, stb., miknek esszenciája --ezeknek a kiáradásoknak-- a Khecarī, stb.. És a 'sauṣupta' szóval, (a jelentés) 'supta' vagy 'alvás' --álom állapot-- szintén bele van foglalva. Ez okból kifolyólag, (mint egy tudatlan yogī), aki (megmarad), mint álomban (vagy) mély alvásban, (valójában) eléri az üresség, stb. szintjét4 |
Ahogy az ki lett mondva, a legnagyobb tiszteletre méltó Kallaṭa által, a (Nagy) Yogī esetében :
"Megragadván eme Spanda állapotát"||
És szintén (a részlegesen felébredett yogī esetében) :
"(Eme Nagy Éterben, ahol a hold és a nap megszűnik,) a nem felébredett, kinek nem teljesen nyilvánult/tárult fel saját esszenciális természete, tudatlanná válik az alvás, stb. által és korlátolt marad (a Nagy Éterbe való belépés tekintetében)5 "||
Bár az, aki az intenzív erőfeszítés (és) a felemelkedés ereje miatt, nem lazít (törekvésén) egy pillanatra sem, úgymond prabuddha --vagyis suprabuddha, ebben a kontextusban, vagy teljesen felébredett--; (és) mivel őt nem győzi le a tudatlanság sötétsége, ő megmarad a Tudatosság (Nagy) Éterével azonosnak. Ezért, erősen ajánlott a Guru --vagyis Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője-- által, hogy a yogī szüntelen tegyen erőfeszítést. Jöjjön jólét minden létező számára !6 ||25||
Itt ér véget az első fejezet (, melynek neve) Spanda, mint az egyén saját természete, a Spandanirṇaya-ban, mit a kiváló Kṣemarājānaka --Kṣemarāja-- alkotott, (ki) spirituális tanító (és) Maheśvara, a Nagy Úr --Śiva jelzője-- nagy imádója||1||
1 Most a Spandakārikā-k szerzője kifejti, hogy mi történik a yogī-val, aki szüntelen készen áll, hogy megragadja a Spanda princípiumot, végül sikeresen belép a magasabb Tudatosság birodalmába. Az által, hogy először éberré válik a Spanda-ról a fent említett szituációkban, majd a yogī ezt követően folytatja azzal, hogy megtartja a Spanda-t minden állapotban (nem csupán az élet említett különleges helyzetei közben). Végül, amikor teljesen realizálja, hogy eme bizonyos Sapanda szüntelen szilárd minden állapotban, eléri a Felszabadulást és jīvanmukta-vá vagy életében felszabadulttá válik.
2 Először, Kṣemarāja kommentálja a 23. aforizmát. Miután eme Nagy Yogī megtartotta a Spanda-t, amit korábban a Tudatosság és Gyönyör (azaz Szabadság) egy összetett egységeként tapasztalt, amikor rendkívül mérges, örömteli, stb. volt, és aztán megérkezett a konklúzióhoz, hogy (a Szabadság tapasztalata miatt), hogy a Spanda-t megéri realizálni, megmarad gondolatmentesen (Śāmbhavopāya-ban) tudván azt, hogy bármit is mondjon neki a Legfőbb Én, vagyis bármit is parancsoljon neki saját esszenciális természete, telve Szabadsággal, azt fogja tenni. Ebben a pillanatban, mindennek Énje (Paramaśiva, saját esszenciális természete), éberré teszi valamiről, amit sosem vett észre korábban és a Nagy Yogī, minden erejével az Ő vágyának kielégítésének szenteli magát. Úgy teszi ezt, hogy felad minden kifelé fordultságot (bahirmukhatā), azaz, felold minden érdeklődést a külső dolgokkal kapcsolatosan és elhivatottá válik, hogy kizárólag a Legfőbb Ént tegye elégedetté.
3 Most, Kṣemarāja kommentálja a 24. aforizmát, vagyis a folyamatot, amit a Nagy Yogī tapasztal, amint belépett a gondolatmentességbe. Ez a folyamat tarthat másodpercekig, napokig vagy hetekig vagy akár hónapokig is. Az Ő Akaratától függ, hogy felgyorsítja a folyamatot vagy lelassítja. Tehát, amikor a Nagy Yogī behatol a gondolatmentességbe (a Śāmbhavopāya királyságába), apāna-ja (életenergia, mely minden belégzésnél belép a testbe) és prāṇa (életenergia, mely minden kiégzésnél kilép a testből), és folyamodván a Spanda legfőbb állapotához, mely jelen van eme nagyon különleges személyben, találkoznak a szívnél. A szív itt nem az Anāhatacakra, de főleg nem a fizikai szívet jelenti. Nem, a hṛdaya (szív) szó itt 'a középpontot' jelenti. És a Suṣumnā, a finom csatorna, ami végigfut a Mūlādhāracakra (a gerincoszlop tövében) fel a Brahmarandhra-ig a Sahasrāracakra-ban (a fej koronájában), a valód középpont ebben a kontextusban, mert az életben való felszabadulás állapotához tartozó kritikus spirituális folyamatok kifejlődése itt, a Suṣumnā-ban történik meg. De a Suṣumnā három koncentrikus csőből áll: (1) Tāmasasuṣumnā, (2) Vajra vagy Vajriṇī, és (3) Brahmanāḍī. Az első cső színe vörös, a második arany és a harmadik fehér. Kṣemarāja meghatározza, hogy az apāna és prāṇa találkozása a legbelső csőben, vagyis a Brahmanāḍī-ban történik meg.
Később, a két életenergia felemelkedik a felfelé szálló úton, vagyis az udāna útján. Öt fő életenergia van: prāṇa (vöröses narancs), apāna (sárga), samāna (zöld), udāna (lilás kék) és vyāna (rózsaszín). Általánosságban, a prāṇa és apāna átalakul samāna-vá a köldök síkján, majd a samāna udāna-vá válik, miközben emelkedik a köldöktől és végül az udāna vyāna-vá alakul, amikor eléri a Brahmarandhra-t. Nyilvánvaló, hogy sem Vasugupta, sem Kṣemarāja nem megy bele részletekbe efféle átalakulásokkal kapcsolatosan. Ehelyett, ők közvetlenül vagy közvetett módon, de azt mondják, hogy a prāṇa és apāna, amik haladnak a Brahmanāḍī-n keresztül a Brahmarandhra-ig és végül, miután elhagyják a Brahmarandhra-t (és a fizikai testet természetesen), mindketten feloldódnak (véget érnek) a Nagy Éterben..., nos, Vasugupta nem tudta ezt elmondani a Nagy Éterről a 24. aforizmában, mert a versmérték nem engedte meg neki ezt itt (nem marad hely). Befejezi a jelentést a 25. aforizmában tehát. Mindenesetre, az udāna említésével, Kṣemarāja finoman szóba hozta a transzformálódást, amiről beszéltem
A Brahmarandhra vagy Brahmabila egy lyuk (randhra vagy bila), ami a Sahasrāracakra kellős közepén található a fej koronájában. Számos misztikus folyamat történik itt, végül mindkét életenergia elhagyja a test körét és belép a Nagy Éterbe. A Nagy Éter (Mahāvyoma vagy Mahākāśa) tizenkét ujjnyival a szemöldökközép felett található a fej felett lebegve. Amikor ezek az életenergiák megérintik a Nagy Étert, a Turyātīta (a Negyediken túli állapot) szabadul fel. A Turyātīta elérkezésével a Felszabadulás is elérkezik. A Felszabadulás közben a Nagy Yogī a Legmagasabb Tudatosság végtelen terében nyugszik, teljesen egyedül az Ő Ragyogásában. Ez az állapot Parāvāk (a Legfőbb Beszéd) néven is ismert. A Felszabadulás előtt, az univerzum sokarcúnak tűnik és tele különböző létezőkkel, de a Felszabadulás közben az univerzum eltűnik és a Nagy Yogī felismeri, hogy teljesen egyedül van. Ezután, a Nagy Éter állapota visszahúzódik és helyét átveszi a Turya. Miközben a Yogī a Turya felé mozog (a Negyedik állapot, melyben a Szubjektum teljességgel feltárul és realizálásra kerül még az ébrenlét, álom és mély-alvás közben is), az univerzum elkezd a Szabadság egy összességeként látszani és nem egy külső valóságként, tele különböző realitásokkal. Lehetetlen ezeket szavakba foglalni. A hagyományos tanítások szerint, a Yogī felszabadult marad a Turya-ban, a Turyātīta újbóli elérkezéséig, amikor fizikai teste elhull (amikor meghal). Miért nem képes Turyātīta-t tapasztalni fennmaradó életében a Felszabadulás után? Egyszerűen azért, mert a Turyātīta annyira kolosszális, hogy összeroppantja a fizikai testet, ha tovább marad néhány másodpercnél. 'Minden' Létezés a szegény fizikai testre összpontosul, ami küszködik, hogy a folyamatot túlélje.
Ezzel szemben, a Turya állapota bár nagyon erős, tolerálható a fizikai test elhagyása nélkül, mert szimplán feladja azt, hogy túlélje. A fizikai testnek mindig van egy kapaszkodója az 'élethez', de amikor szembe néz a Turyātīta-val, ez a kapaszkodó nem elég erős, az intenzitás miatti különbség végett.
4 Most Kṣemarāja a 25. aforizmát kommentálja. Ebben az aforizmában, ki van mondva, hogy az apāna és prāṇa végül belép a Nagy Éterbe, és ez az állapot olyan, mint a mély-alvás a részlegesen felébredett számára (prabuddha), de a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett számára (akit Vasugupta itt prabuddha-nak nevez... amit zavart eredménye, természetesen) nem tapasztal mély-alvást. Hanem a suprabuddha éber marad és megvilágosodott. Mi ez? Kifejtem most:
Említi a prabuddha-t vagy részlegesen felébredettet, aki egy yogī, kinek apāna-ja és prāṇa-ja elkezdett visszahúzódni a Nagy Éterbe, de erőfeszítésein lazított. Következésképpen, mivel nem eltökélt, hogy elérje a Legfőbb Célt, nem nyer bejutást a Fény Királyságába és ennek eredményeképpen, ő belép a mély-alvás állapotába. Kṣemarāja kifejti ugyanezt a dolgot, de azt mondja, hogy 'a yogī, kinek esszenciális természete nem nyilvánította meg magát teljesen' ahelyett, hogy 'nem nyer bejutást a Fény Királyságába'. És mivel ő nem képes belépni a Legfőbb Fénybe (Spanda), beleesik (Māyā) sötét tudatlanságába. Másik módja kifejteni ezt a 'megtagadást' a biztosíték analógiája. Amikor a feszültség túl magas, a biztosíték kimegy és az egész ház sötétbe borul.
És ez a prabuddhayogī úgy is nevezett, mint 'tudatlan vagy káprázat alatt álló' (mūḍhaḥ -a 'muh' gyökből- tudatlannak lenni, homályban lenni, stb.). Mi által tudatlan vagy becsapott? 'Moha' által (káprázat). És mi a Moha? Egy másik neve Māyā-nak. Mostmár tiszta, ugye?
És Māyā saját keblében minden tattva-val a 7.-től a 36.-ig. Nos, ez a szerencsétlen prabuddhayogī, mivel lazított erőfeszítésén, a Spanda kiterjedései által becsapottá válik, mert azok Māyā-ban birodalmában vannak (vagyis a Prakṛti minőségei, mint sattva, rajas, tamas). És ezeknek a csalóka kiterjedéseknek az esszenciája a jól ismert Khecarī, Gocarī, Dikcarī és Bhūcarī úrnők, amit kifejtettem részletesen a 20. aforizma 3. megjegyzésében. Kṣemarāja hozzáteszi, hogy 'mély-alvás' (álomtalan alvás), mely tartalmazza a közönséges álvást is, amiben álmok vannak. Ám túl ezeken a részleteken, a végső jelentés az, hogy a prabuddha vagy részlegesen felébredett megmarad egy üres állapotban, mert nem képes élvezni saját esszenciális természetének Nektárját. Tovább kell folytatnia erőfeszítéseit (miután elhagyta az ürességet), hogy elérje a Végső Valóságot, és erőfeszítését fenntartva suprabuddha-vá vagy tökéletesen felébredetté váljon. Kṣemarāja nem határozza meg mi történik a suprabuddha-val a szövegnek ezen résztén (ám megteszi eme hároma forizma kommentárjának végén).
5 Kṣemarāja idéz két szakaszt a bölcs Kallaṭa-tól (Vasugupta fő tanítványa, aki a híres Vṛtti avagy a Guru-jának Spandakārikā című művének Kommentárja) azért, hogy bemutassa, kommentárja helytálló. A második kidézetben hozzátettem zárójelben az elejéhez, hogy: 'Eme Nagy Éterben, ahol a hold és a nap megszűnik'. Miért? Mert ez az, amit Kallaṭa írt a kommentárban, de Kṣemarāja nem említette. Kallaṭa teljes mondata, hogy jobban értsd, amit mondok:
तस्मिन्महाव्योम्नि प्रत्यस्तमितशशिभास्करे यस्य स्वस्वभावाभिव्यक्तिर्न सम्यग्वृत्ता स स्वप्नादिना मुह्यमानोऽप्रबुद्धो निरुद्धः स्यात्।- "Tasminmahāvyomni pratyastamitaśaśibhāskare yasya svasvabhāvābhivyaktirna samyagvṛttā sa svapnādinā muhyamāno'prabuddho niruddhaḥ syāt|"- "A Nagy Éterben (tasmin mahā-vyomni), ahol a hold és a nap megszűnik (pratyastamita-śaśi-bhāskare), a nem felébredett (aprabuddhaḥ), kinek (yasya) nem teljesen nyilvánult/tárult fel (na samyak vṛttā-abhivyaktiḥ) saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāva), tudatlanná válik (muhyamānaḥ) az alvás, stb. által (svapna-ādinā) és korlátolt (niruddhaḥ... iti) marad (syāt) (a Nagy Éterbe való belépés tekintetében)".
Mostmár teljesen tiszta..
6 Végül Kṣemarāja kifejti a 25. aforizma utolsó szakaszát. Azt mondja, hogy a suprabuddha (tökéletesen felébredett), egyszerűen egy prabuddha (részlegesen felébredett), aki sohasem lazít erőfeszítésén, még egy pillanatra sem, lévén harcol a Felszabadulásért. Ahogy mondtam korábban, Vasugupta a suprabuddha-t prabuddha-nak nevezi ebben a kontextusban, bizonyára azért, hogy megfeleljen a versmértéknek. Sajnos azzal, hogy ezt te tette, egy plusz kavarodást okoz az olvasónak, kiknek intellektusa gyenge és még nem edződött meg a Tantra-k tüzében. Ezért tartsd észben, hogy a 'prabuddha' ebben az aforizmában 'suprabuddha'-t jelent valójában. A tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra a lista így néz ki:
(1) Abuddha (nem-felébredett), (2) Buddha (felébredett), (3) Prabuddha (nagyon felébredett) és (4) Suprabuddha (tökéletesen nagyon felébredett) .
De amíg követem a listát Szanszkritul a fordításaim és kifejtéseim közben, nem követem más nyelven az utolsó két yogī típust tekintve. Ehelyett azt mondom, hogy 'részlegesen felébredett' a 'nagyon felébredett' helyett és 'tökéletesen felébredett' a 'tökéletesen nagyon felébredett' helyett. Atyaég! Micsoda káosz! Remek!
Összességében, a suprabuddha-t nem győzi le a tudatlanság sötétsége (Moha vagy Māyā) és sohasem esik az ürességbe, mint a prabuddha. És mivel megmarad ébernek és megvilágosodottnak még abban a kondícióban is, amiben más gyengébb yogī-k Māyā sötétségébe zuhannak, ő úgymond azonos a Tudatosság Nagy Éterével, ami a Nagy Úr (Paramaśiva). Ez a Felszabadulás a nyomorult kötöttségből, ami tele van véget nem érő fájdalommal
Kṣemarāja azt mondja a kommentája végén, hogy Vasugupta erősen ajánlja minden spirituális törekvőnek, hogy tegyenek erőfeszítést arra, hogy elérjék ezt az isteni állapotot, ami az egyén saját esszenciális természete. Minden lazítás az erőfeszítésen az utolsó szakaszokban könnyedén a Moha sötétségbe való zuhanást eredményezi, lévén az esszenciális természeted, ami a Fény, elutasításra kerül. OK, ezt igen könnyű megérteni mostmár a hosszú kifejtésem után. A többi megértéséhez közvetlen tapasztalás szükséges.
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.