Mālinīvijayottaratantra (Malini Vijaya uttara Tantra) : 1. Fejezet - Kashmir Nem-duális Shaivizmusa

A Jagadānanda a legmagasabb Gyönyör, ami elérhető a Trika Shaivizmusban. Ennek elérése megegyezik a Felszabadulással, ebben a rendszerben. Ez a legfőbb Gyönyöre a realizációnak, melyben ez az univerzum nem különbözik Paramaśiva-tól, az egyén saját Énjétől. Röviden, ez a Gyönyör, mely minden dolog egységének teljes realizációjából tárul fel.

Minden Védikus Ṛṣi, inspirálva Paramaśiva Kegyelme által, Kārttikeya-hoz (Tāraka démon Legyőzője járult), hogy elérjék a sikert a Yoga-ban. Azért jöttek hozzá, mert ő híres arról, hogy könyörületes a Saṁsāra tengerében vagy a szomorúsággal teli Transzmigrációban (születni a halálért, és halni az újjászületésért, stb.) elsüllyedt emberekhez. Miután tiszteletüket tették megfelelő módon, teljes boldogsággal teltek. Majd, megkérték őt, hogy tanítsa nekik a Yoga-t, ami a Yoga-ban való siker kulcsa. Ez kicsit redundánsan hangzik, de igaz: Nem értheted el a Yoga-ban a sikert, a Yoga gyakorlása nélkül.

Most Kārttikeya megkezdi a Mālinīvijayottaratantra történetének kifejtését. Azt mondja, hogy az Úrnő (Pārvatī) , vagyis Umā (Paramaśiva Ragyogása), egy napon a Nagy Úrhoz járult és elkezdte a szöveg történetét kifejteni

Először volt egy igen terjedelmes Tantra, minek neve Siddhayogīśvarītantra, mely 90 millió stanzát tartalmaz (ez sok!) Eme Tantra fel volt osztva három szakaszra, mely a bheda, bhedābheda és abheda (dualitás, a dualitás és nem-dualitás és nem-dualitás) témaköreivel foglalkozik. Mivel ez az első verzió rendkívül hosszú, Paramaśiva csökkentette annak hosszát 30 millió stanzára (még mindig nagyon sok!). Eme verzió neve Mālinīvijayatantra. Ebben, a Yoga útja részletesen kifejtésre került a Nagy Úr által. Ám újra, Paramaśiva-nak újra csökkentenie kellett a méretet a létezők gyenge intellektusa miatt. Majd létrehozta a 12.000 stanzából álló verziót, ami egy összegzése a 30 millió stanzából álló verziónak.

Még a szövegnek egy rövid verziója, mely 12.000 stanzát számlál, sem érthető sok ezer egyszerű elméjű számára. Bár ez viccnek tűnik, nem az. Számos fontos szöveg a Védikus tradícióban hosszabb ennél. Tehát Śakti kedvesen megkérte Paramaśiva-t két dologra: (1) Foglalja össze a még mindig hosszú verziót egy rövidebb 12.000 stanzát tartalmazó verzióvá és (2) mesélje el azt a létezők spirituális sikere érdekében. Ennek eredményeképpen, a Nagy Úr mosolygott, mert még a 12.000 stanzát számláló verzió is nagyon bonyolult volt az akkori emberek sokaságának. A végeredmény a szöveg lett, amit jelenleg tanulmányozunk: Egy igen tömör verzió, mely 1281.5 stanzából áll, s neve Mālinīvijayottaratantra. Azt mondhatom, hogy amikor írom ezt a fordítást és megjegyzést, a szövegnek még kisebbnek kellene lennie, mondjuk 10 stanza. A gond most nem csupán a gyenge intellektusú emberek nagy száma, hanem a rendkívül nagy száma azoknak, akiknek jóformán semmiféle intellektusa nincs. 'Intellektus' alatt itt most azt értem: Egy intellektus, mely minimálisan képes arra, hogy ilyen súlyú és mélységű szöveget tanulmányozzon, Az itt szóban forgó intellektus nem egy olyan intellektus, mely csupán matematikához, stb. hasznos.

Az utolsó tömörítése a Siddhayogīśvarītantra masszív tanításának úgy ismert, mint Mālinīvijayottaratantra (a Tantra, amit jelenleg tanulmányozunk).

Bár a Nagy Úr Śiva nyilvánvalóan a Legfőbb Én (Paramātmā) , lévén Ő most egy narrátor szerepében van, Ő mondhatja, hogy eme Mālinīvijayottaratantra-t a Legfőbb Éntől (Paramātmā) kapta, akiben nincs dualitás egyáltalán narrátor és a narrációt hallgató formájában. Így, ez Ő Maga egy alcsonyabb aspektusban, aki kapja a tanításokat Saját Magától, egy magasabb aspektusban. És ez a magasabb aspektus mindig nem-félelmetes, mert el van merülve a nem-duális Igazságban.

Majd, Śiva feltárja az első öt tattva (olvasd el a Tattva Táblázatot) öt pramātā-jának (tapasztaló/ismerő) nevét: Śivapramātā (a Śivatattva és Śaktitattva tapasztalója/ismerője), Mantramaheśvara (a Sadāśivatattva tapasztalója/ismerője), Mantreśvara (az Īśvaratattva tapasztalója/ismerője) és Mantra (a Sadvidyātattva tapasztalója/ismerője). Továbbá, egy ötödik tapasztaló, melynek neve Vijñānākala (az 5. és 6. tattva-k között lévő Mahāmāyā felső rétegének tapasztalója/ismerője) szintén 'elfogadandóként' van jelen, vagyis az ő állapota vágyott a némi limitációt fenntartó szennyeződés ellenére. Ám végül, a teljesen mayikus világ, mely a mala-kból vagy tisztátalanságokból származik (Āṇavamala, Māyīyamala és Kārmamala), vagyis az Āṇavamala-tól az 5. és 6. tattva-k között, le egészen a föld elemig (36. tattva), 'elvetendő', minden esetben.

Az Āṇavamala a 'tökéletlenség vagy nem teljesség' érzetét jelzi a limitációval súlytott létezők elméjében. A Māyīyamala jelzi a dualitást, míg a Kārmamala jelzi a tevőség érzetét. E három mala-t el kell vetni.

Ebben a mayikus világban két tapasztaló/ismerő létezik: Pralayākala (mélyen alszik a Māyātattva méhében) és Sakala (a legalacsonyabb tapasztaló/ismerő, kire mind a három mala hat). Eme tény, miszerint mi elfogadandó és mi elvetendő tökéletesen értett kell, hogy legyen, különben számora zavar fog feltárulni. És eme zavar megint egy nem vágyott eredménye a mayikus világnak.

Amikor a spirituális aspiráns nem csupán ismeri azt mi elvetendő, de képes is teljesen elvetni azt, akkor elér minden típusú tökéletességet a Yoga-ban. Az elfogadandók csoportjában Īśa (vagyis Śiva) , Az, aki létrehozza és teszi mindazt, ami az univerzumben létezik. Ő maradéktalanul Békés, vagyis Saját esszenciális természete nem változik a különböző objektumok létrejövésének féktelensége által. Ő emellett szintén Mindentudó, mert az Ő Ereje áthat mindent. Sőt, képes tenni, visszavonni és másképp tenni, ha úgy kívánja, vagyis Ő az Úr, aki véghezvisz mindent.

Paramaśiva részekből áll, részek hiányából és végtelen. Ő lefed minden lehetőséget mindig. És az Ő Legfőbb Ereje olyan, mint Ő, mert az abszolút egy Vele. Nincs idő és tér az Ő esszenciális természetében, a terjengős befejezett igeidő használata ellenére sem, mely távoli múltat jelöl: bodhayāmāsa (Ő felébredt... réges-régen). Mindazonáltal, azért, hogy bemutassa az univerzális Játékot, a Tantra-ban Ő kimondottan azt írta: 'Az univerzális megnyilvánulás kezdetén'. Abban a pillanatban, eme univerzális Játékban, Ő felébredt, vagyis Ő felterjesztett vagy kinevezett nyolc Vijñānākala-t (az 5. és 6. tattva-k közé helyezve) a 4. és 5. tattva-kba, átformálva őket Mantreśvara-kká (a 4. tattva urai) és Mantra-kká (az 5. tattva urai). És mivel mindez a 'kreáció' csupán Ő Maga mindig, Ő, mint ők, létrehozott 70 millió Mantra-t (mind a Mantra-k ismerőit, mint a szent formulákat, amik az ő testüket alkotják) együtt azok sorrendjével (istenségek és minden más, amit az ilyen Mantra-khoz tartozik). Ezek a Mantra-k konkrétan Anantabhaṭṭāraka szájából származnak, aki a Mantra-k ura.

Ātmā vagy Én a Nagy Úr, mert nem létezik senki más itt. Eme Ātmā úgy mond négyrétű. Kṣemarāja remekül kifejti ezt az ő Pratyabhijñāhṛdayam. kommentárjában, ami a hetedik aforizmához írt. Ott elmondja, hogy Ő śūnya-vá (az üresség), prāṇa-vá (életenergia), puryaṣṭaka-vá (a finom test) és śarīra-vá (a fizikai test) válik. Az üresség a Pralayākala ismerő terepe, aki megmarad mély-alvásban, míg az életenergia, és a finom és a durva testek a Sakala ismerő körében vannak, ki megmarad az álomban és ébrenlétben. A finom teste intellektusból, egóból, elméből és az öt finom elemből (Tanmātra-k) áll, míg a fizikai testet teljes mértékben a Mahābhūta-k (a durva elemek) alkotják.

A Vijñānākala ismerő egy közes szakasz a mayikus világ (tattva-k 6-36-ig) és az Isten királysága (tattva-k 1-5-ig). Eme ismerő félig isteni, nincs kétség. Ő telve van realizációval, miszerint ő Śiva, ám nincs Szabadsága (nem képes mozogni). Így, ő alig nevezhető elfogadandónak, ám mégis, elfogadandó, ahogy a Tantra korábban jelezte. A felsőbb ismerők (Śivapramātā, Mantramaheśvara, Mantreśvara és Mantra) mindig isteniek és valójában fokozottan elfogadandók. Mindenesetre, a Pralayākala és Sakala ismerők elvetendők. Mindenkinek tökéletesen meg kell értenie ezt az igazságot különben számos zavar fog keletkezni később spirituális útja során.

A tettek, melyek követik a dharma-t ahogy az jelzett a szövegekben vagy nem követik azt, az öröm és bánat, stb. jelenléte által jelzettek. Paramaśiva Akarata által, az élvezet vágya tárul fel abban (a korlátolt ismerőben, aki Ő, ám egy igen kondícionált formában megjelenve).

Minden Mantra Királya (lévén Ő, Anantabhaṭṭhāraka formájában --a Mantra ismerők feje--, generálta a 70 millió Mantra-t), Saját esetében úgy jelenik meg, mint egy korlátolt ismerő, először behatol Saját Māyāśakti-jába(nem Māyātattva-ba) , vagyis az Ő Erejébe, mely dualitás hoz létre az Ő összes śakti-jaival vagy erőivel (vagyis minden magasabb erő Benne szintén keresztül megy zsugorodáson és limitálódáson, mint Ő és ők úgy jelennek meg, mint a létezők és a tágas univerzum megannyi objektuma). Miután így belépett, Ő hozza létre az egész univerzumot, kizáróleg a korlátolt létezők számára (aki Ő Maga szintén), hogy részt vegyen az élvezetek létrehozásában. Nincs egyéb oka ennek az univerzumnak, Śakti eme lefelé tartó mozgása során, Śiva-tól (tattva 1) le egészen a föld elemig (tattva 36). A jövőben, szintén Általa létrehozva ebben az univerzumban, egy ilyen limitált ismerő arra fog vágyni, hogy véget vessen az élvezetek örült hajszolásának, hogy elérje saját esszenciális természetét újra. Ez Śakti felfelé mozgása. Ebben az emelkedésben, az univerzum létezése kizárólag azért van jelen, hogy a limitált ismerőt fentebb tolja a tudatosság magasabb és magasabb szintjeire. Nincs más oka a univerzum létezésének a Legfőbb Erő felfelé mozgása során.

A stanza, Māyāśakti-t írja le avagy Śiva Erejét, mely képes a dualitás létrehozására ott, ahol jelen van a nem-dualitás. A Māyātattva csak egy produktuma Māyāśakti-nak. Ő kizárólag egy. Az Ő természete Vyāpinī, mert Ő áthat mindent. Továbbá, Ő azért is viseli a Vyāpinī nevet, mert ő behatol a Śikhā-ba a Brahmarandhra felett. Hogy megértsd, mit mondok, kérlek olvasd el a Meditation 6 (the last three stages) dokumentumot. Neki nincsenek részei, annak ellenére, hogy végtelen részekké válik ebben az univerzumban. Ő az univerzum kincse, mert Ő végtelen Forrása a Szabadságnak, telve Gyönyörrel. Neki nincs kezdete és vége sem és sohasem változik vagy szűnik meg, még egy kicsit sem. Ő valójában a Nagy Ereje az Úrnak, mely mindig elfoglalt azzal, hogy létrehozza a dualitást az univerzumnak nevezett Játékban, hogy az létezhessen. Ő és Ő (Śiva és Śakti) végül örökké egy és valójában ugyanazon Legmagasabb Valóság

A tattva-k vagy kategóriák megértéséhez, a már eleve említett Tattva Táblázat-on kívül, kezdhetsz a Trika 2-vel majd folytathatod az oldalak olvasását egészen a Trika 6-ig a 'Trika' (overview) ' alszekcióban a 'Trika' fő szekcióban, fő weboldalunkon. Minden tattva a Kalātattva-tól (7. kategória) le egészen a Niyatitattva-ig (11. kategória) a jól ismert kañcuka-kat vagy a Māyātattva burkai. És olykor még a Māyātattva is egy további burokként van tételezve.

A korlátolt ismerő, itt Sakala-ként van említve, mert a Vijñānākala nem érintett a Kārmamala által és a Pralayākala, bár érintett e mala által, az csupán potencialitás formájában van jelen, mivel ő folyamatosan elmerül a mély alvás ürességében. És kizárólag a limitált létezők hajtanak végre cselekvést (karma). Az Úr mindig 'tetteket' (kṛtya) hajt végre. A korlátolt létező (Sakala, ebben a kontextusban) esetében, a Vidyātattva (8. kategória) felosztja cselekedeteit okra és annak okozatára. Más szavakkal, a korlátolt ismerő világában, a cselekedeteknek van egy oka és abból következő okozata. Ez ad lehetőséget a Karma Törvénye későbbi teljes működéséhez. Továbbá, a Rāgatattva (9. kategória) biztosítja számára saját korlátolt tisztátalan élvezeteit, amik ráveszi, hogy ragaszkodást szüljön ezekhez az élvezetekhez. Így, a korlátolt létező, hátrahagyva saját belső Legfőbb Gyönyörét, átöleli az új nyomorult élvezeteket, amik csupán a Rāgatattva szüleményei.

A Niyatitattva (11. kategória) a korlátolt létezőt arra sarkallja, hogy az cselekedeteket hajtson végre, ami végül elindítja a Karma gépezetét. A Kālatattva (10. kategória), megmarad mindenféle mérték formájában (, mint pl.: tuṭi-k, stb), felosztja és szeparálja őt. Más szavakkal, az felosztja őt sokféle részre és elszeparálja őt saját esszenciális állapotától, ami Niṣkala vagy maradéktalanul Részek nélküli (felosztatlan). Egy tuṭi a tér, ami két és negyed újjnyi területet foglal el, az ujjak oldalától mérve. Ez az mértékegység arra használatos, hogy érthetővé válljon a légzés yogikus folyamata. Például: A teljes kilégzés 16 tuṭi-t foglal el, a szív közepétől, ahol kezdődik, egészen a külső pontig, ahol végződik. Ez a mérték 36 újjnyi. A Yogī erőfeszítést tesznek, hogy redukálják ezt a 'természetes' légzés terjedelmet 15, 14 vagy akár 13 tuṭi-ra. Minél kisebb a tuṭi-k számra, annál inkább realizálja a Yogī saját isteniségét. Vannak technikák a Vijñānabhairava-ban, amikben a tuṭi-k tudománya használatos és a Tantrāloka-ban (7. fejezet) Abhinavagupta részletesen kifejti ezt a témakört. Most erről elég ennyi!

Közvetlenül a Kalātattva-ból (7. kategória), Paramaśiva Māyāśakti-ja megnyilvánította az Avyakta-t, a megnyilvánulatlan Prakṛti-t (13. kategória), ami a materiális teremtés forrása. Majd, eme Prakṛti-ből, Ő (Māyāśakti) megnyilvánította a három Guṇa vgay Minőségét a Sattva-nak (Jóság), Rajas-nak (Szenvedély) és Tamas (Sötétség). Ezek után, a Guṇa-kból, Ő megnyilvánította a Buddhi-t vagy intellektust (14. kategória), ami fel ran ruházva 8 minőséggel, mint (1) dharma (erény), (2) jñāna (tudás), (3) vairāgya (lemondás), aiśvarya (hatalom) , (5) adharma (erénytelenség), (6) ajñāna (tudatlanság), (7) avairāgya (a lemondás hiánya) és (8) anaiśvarya (a hatalom hiánya). Az első négy sattvikus, míg az utolsó négy tamasikus. Végül itt, eme ragyogó Māyāśakti kiárasztja az Ahaṅkāra-t vagy egót (15.kategória) magából a buddhi-ból. Míg az intellektus úgy kerül meghatározásra, mint értelmező egység, az egó csupán kisajátít. Például, valakinek van egy hirtelen gondolata, és az egó azt hiszi 'Én gondolkodok'. Az egó szüntelen gondolat, érzelem és hasonlókat, valamint külső objektumokat és embereket kisajátító munkája hozza létre az érzést, hogy az egyén az elme és ez kapcsolódik más objektumokkal vagy létezőkkel a ragaszkodáson, stb. keresztül.

EAz egónak három aspektusa van: (1) Taijasa, ami sattvikus és belőle származik a Manas (elme) és a Jñānendriya-k (a tapasztalás Erői) (kategóriák 16-21), (2) Vaikārika, ami rajasikus és belőle származnak a Karmendriya-k (a cselekvés Erői) (kategóriák 22-26), és (3) Bhūtādika, ami tamasikus és belőle származnak a finom elemek (Tanmātra) (kategóriák 27-31). Tisztán átláthatod ezeket a kategóriákat a Tattva Táblázatban..

Mindezt teljesen tiszta, ahogy írtam korábban, a Tattva Táblázat elolvasásából. Mindenesetre van egy kis különbség a sorrendben, a cselekvés Erői tekintetében. A valódi sorrend az, ami a Tattva Táblázatban van közölve, vagyis a beszéd ereje, a fogás ereje, a helyváltoztatás ereje, az ürítés ereje és a szexuális aktivitás és nyugalom ereje. A versmérték olykor arra korlátozza az írót, hogy a szöveget furcsa módon komponálja. Ezért tehát érthető. Prózában, az efféle szigorú követelmények nincsenek jelen, így nincs ilyen probléma.

Ez egész mayikus világ, ahol a Pralayākala és Sakala ismerők honolnak a Saṁsāra (Transzmigráció egyik hangulatból a másikba, egyik érzelemből a másikba, egyik testből a másikba, stb., mindez csak szomorúsággal van tele) teljes territóriuma vagy köre. Ez az egész világ tartalmaz óceánokat, kontinenseket, számtalan élőlényt, stb., változik (vagyis mozog, folyamatosan munkálkodik) kizárólag a Nagy Úr Akarata miatt. Nincs más oka ennek. Mivel ez így van, senki sem mondhatja, hogy el van szigetelődve az Ő Akaratától. Sehol nem létezik efféle szeparáció. A Legfőbb Úr Akaratától való szeparáltság hamis érzete szintén az Ő saját Māyāśakti-ja által tárul fel.

Az egész univerzum egy összetett egysége az Örömnek és Tudatosságnak, mert az a Nagy Úrból tárult fel, aki összetett egysége az Örömnek és Tudatosságnak. Ő hajtotta végre eme apró erőfeszítését az univerzum megnyilvánításának azokért a létezőkért, akik vágynak az élvezetre. És Ő mindez az összes létező, lévén ebben az Örömnek és Tudatosságnak összetett egységében nincs hely senki másnak. Maradéktalan realizálása ennek az egyszerű igazságnak, felér a Végső Felszabadulás elérésével, a Trika Shaivizmusban.

Itt az Úr nagyon pontosan meghatározza a Sakala ismerő állapotát. Az ő terrirtóriuma a 7. kategóriától le a 36. kategóriáig tart. A 6. kategóriában, létezik az ismerő, kinek neve Pralayākala, aki mélyen el van merülve Māyā ürességében. A legtöbb létező elmerül az univerzum ilyen vagy olyan élvezetében. Mindenesetre, van egy apró csoportja a létezőknek, akik vágynak a Sakala avagy az univerzum élvezője állapotának elpusztítására. Ez a komoly spirituális törekvők csoportja, akik nem elégszenek meg azzal az élvezeti szinttel, amihez hozzáférnek. Az egészet akarják és nem csupán egy korlátolt részét a Mindennek. Az egyetlen mód ennek az állapotnak az elpusztítására az egyénben, nem más, mint elindulni abba az irányba, melyben az egész univerzum egy összetett egysége az Örömnek és Tudatosságnak.

Létezik ez a praxis, amit a yogī-k végeznek, amiben ők visszaoldanak minden tattva-t a Manas-tól (elme, a 16. kategória), le egészen a földig (36. tattva) azok forrásába, vagyis az Ahaṅkāra-ba (egó, a 15. kategória). Ez az egó három aspektussal rendelkezik, ahogy azt már említettem: Taijasa (sattvikus) , vaikārika (rajasikus) és bhūtādika (tamasikus). Kifejtem az egész fizikai univerzum egóba és azon túl való feloldásának technikáját itt: What is enlightenment according to the six traditional philosophies and Trika?

Ők nem akarják az univerzumot és a korlátolt élvezeteket. Ezek a yogī-k Paramaśiva Ragyogását akarják, Aki valójában Śiva-ból és Śakti-ból áll. Minden praxisuk ellenére, amit végezhetnek: A Sakala állapota (és a Pralayākala állapot) teljes pusztulása kizárólag annak realizációja által történik meg, miszerint ez az egész univerzum csupán a Nagy Úr Teste. A minden létezőben jelenlévő egység attitűdje végül elvezet a nyomorult Sakala állapotból való Felszabadulásba, ami (, a Sakala állapot,) csupán egy újabb Játéka a bohó Paramaśiva-nak. Minden praxisuk, gyakorlatuk legvégén, ezek a yogī-k, maradéktalanul tapasztalván, hogy az univerzum csupán az Öröm és Tudatosság egy összetett egysége, végül elérik céljukat.

Ennek kifejtése rendkívül hosszadalmas. Śiva Maga, a Tiszteletreméltó, felemelte a Rudra-k egy 118-as csoportját (örökkön szabad lelkek), kiknek teste hüvelyknyi méretű, tevőségük, vagyis az univerzum megnyilvánítása, fenntartása és feloldása feladata végrehajtására való alkamasságuk miatt. Ő felterjeszti őket a 4. kategóriába (Īśvaratattva) , a tattva-ba, ahol a Mantra Ura (az Aham Szabadsága) a legmagasabb szinten uralkodik. Majd, miután ez a 118 Rudra elnyeri saját köreik (territóriumuk feletti) felett az uralmat, Brahmā-nak, stb. adományozzák a világi élvezet és spirituális Felszabadulás gyümölcsét. Természetesen a világi élvezet és spirituális Felszabadulás eme tapasztalásnak a súlya összhangban van Brahmā, stb. erejének szintjével. Később, ez a bizonyos 118 Rudra adományozza ugyanazt a gyümölcsöt a Látóknak (Ṛṣi-k) , mint Atri, Pulastya, Marīci, Vasiṣṭha, stb. Majd, ők odaadják ugyanezt a gyümölcsöt a manvantara-k (kb.: 308.5 millió emberi év, amiben a Manu-k vagy az emberiség Ősei uralkodnak) nagy urainak. A jelenlegi emberiség jelen Kalpa (4,320,000,000 emberi év szakasza, melyben Brahmā ébren van, vagyis ez Brahmā egy napja), hetedik Manu-ja uradalma alatt létezik, kinek neve Vaivasvatamanu (a napisten fia). 14 Manu létezik Kalpa-nként...oh igen, ezt valami igen hosszasan kifejthető dolog és megérteni sem egyszerű. Ez tehát most több, mint elég számodra. Lévén a 118 Rudra a negyedik tattva-ban lakozik, ahol idő nem létezik, Śiva (a Tantra szerzője) Jelen Időt használ. Mindenesetre a tisztánlátás kedvéért én a megjegyzésemben Múlt Időt használtam.

Brahmā (a materiális univerzum teremtője) királyságában, ez a tanítás, azzal foglalkozik mi elfogadandó és mi elvetendő. Ez az univerzum csak feltárult Śiva Erejének mélységéből, mintha az egy kiterjedés volna.

Más szavakkal, az a harmincöt millió Mantra a Sadvidyātattva-ban (5. kategória) elérte a teljes Felszabadulást. Röviden, az Anantabhaṭṭhāraka (a Mantra ismerők feje) által teremtett Mantra-k fele elérte a végső Megszabadulást, ami Paramaśiva-val való eredendő egységük realizálása.

Amikor ez az Ātmā készen áll a spirituális Felszabadulás fogadására, a békés Śakti-ja az Úr Śiva-nak megjelenik egy pillanatban és egy ilyen Felszabadulást adományoz számára. Ő békés, mert nincs Benne objektum. Amikor valaki objektumokat lát, amik különböznek a szubjektumoktól, az a kötöttség. De amikor valaki lát objektumokat és szubjektumokat elmerülve a Legfőbb Erőbe, az a Felszabadulás.

A Śiva Erejével való kapcsolat után, egyesek azonnal felszabadulnak, míg másiknak még időre van szüksége. Ez a jelentés.

Kizárólag a valódi spirituális aspiránsok (azok akik elmerülnek Śakti-ban) egy igazi vággyal, hogy elérjék nem csupán a világi élvezeteket, de főleg a spirituális Felszabadulást, egy valódi Guru-hoz kerülnek, aki nem egyéb, mint a Legfőbb Mester megszemélyesülése.

Miután elnyerte Śiva beavatását, nagyon kevés esetben, a tapasztalás annyira lehengerlő, hogy a spirituális aspiránt azonnal eléri a Bhukti-t és a Mukti-t és szimplán elhagyja a testét. A Nagy Yogī-k, akik ilyenek, úgy nevezettek, mint videhamukta-k (felszabadult létezők, akik eldobták testüket a Felszabadulásuk pillanatában). A legtöbb esetben, a Nagy Yogī túléli az Ő Ragyogásának masszív tapasztalatát és tovább él, mint egy jīvanmukta (életében felszabadult). Mindenesetre, az ő Felszabadulása nem teljes a fizikai testének jelenléte miatt (Śiva-nak nincs teste). Így, miután ő élt itt egy ideig, elhagyja saját testét és elmerül Śiva-ban.

Ez az egész folyamat krama nélkül való, vagyis nem fokozatos, azaz akrama vagy közvetlen.

Más embereknek a világi élvezetek és a spirituális Felszabadulás elérése nem ilyen gyors és közvetlen. Miután elnyerte ezt a beavatást és miután hozzáfért a Yoga-val kapcsolatos helyes tudáshoz, a spirituális aspiráns gyakorolja a Yoga-t, általában hosszú időn keresztül. És eme yogikus praxis végén, ő eléri a tökéletesedést a Yoga-ban és ennek eredményeképpen az örök Állapotot, vagyis belép Śiva Létébe.

Ez a folyamat krama vagy fokozatos, vagyis nem közvetlen, de szükséges hozzá az, hogy a spirituális aspiráns gyakorolja a Yoga-t, általában hosszú ideig.

Miután elérte a tökéletességet a fokozatosságon alapuló Yoga-ban (egy nem közvetlen módját a világi élvezeteknek és a spirituális Felszabadulásnak), egy ilyen spirituális aspiráns eléri a Legfőbb Állapotot (Śiva Állapotát) és ettől a pillanattól kezdve ő sohasem válik korlátolt létezővé többé. Ehelyett, ő maradéktalanul helyet foglal saját esszenciális Énjében, mi telve van Fénnyel.

Egy módja az Ātmā vagy Én felosztásának négy típusra a következő: (1) Jīvātmā (mikrokozmikus Én), (2) Śivātmā (makrokozmikus Én), (3) Paramātmā (a Legfőbb Én az univerzumon túl) és (4) Śuddhātmā (más néven Nirmalātmā), ami tökéletesen makulátlan, sohasem érintett cselekedetek által és a tiszta intelligenciához tartozik. Śiva szerint, minden Ātmā tartalmaz magában még négy osztályt. Itt Śiva meghatározza, hogy az ācārya (mester) , sādhaka (törekvő), putraka (spirituális gyermek) és samayī (jelölt) a Śuddhātmā (kategóriában) van jelen. A Tantrāloka-ban (4. fejezet) többet olvashatsz az ācārya, sādhaka, putraka és samayī beavatásokról. Ez egy igazán hosszú témakör.

Számos típusú karma (cselekedet, kötelesség, rítusok) létezik, amiket meg kell tenni. A hagyományos felosztása ezeknek a karma-knak a következő: (1) Nityakarma (napi áldozati cselekedetek, mint szertartásos fürdő, japa vagy egy mantra ismétlése, meditáció, stb., (2) Naimittikakarma (időszakos rítusok bemutatása bizonyos konkrét alkalmakkor, egy speciális módon a Guru előírásainak megfelelően), és (3) Kāmyakarma (opcionális rítusok, mint péládul rítusok elvégzése néhány, az aspiráns szívében nyugvó vágy teljesüléséért). Míg az ācārya és sādhaka kategóriák (tagjai) végezhetik mind a három típusú karma-t, a fennmaradó másik két kategória (putraka és samayī) (tagjai) csak a Nityakarma-t végezhetik egész életük során, Śiva kívánalma szerint. Mindenesetre, Abhinavagupta, a legnagyobb Trika Mester nem tűnik nagyon érdekeltnek ezekben a karma-kban. Ő csupán a választott istenség napi imádatát javasolja, a Guru-tól származó instrukciók alapján.

Śiva meghatározza, hogy az első fejezet egy speciális tudásról szólt, miszerint mi elfogadandó és mi elvetendő. Sehol nem találtam még a nevét ennek a fejezetnek, de nevezzük: 'Upādeyaheyavijñānam' (Speciális tudás arról mi elfogadandó és mi elvetendő). Az elfogadandók és elvetentők tudománya nagyon fontos. 'Śivapramātā' (Śiva Maga) , Mantramaheśvara (az Aham Mantra --Én Vagyok-- Nagy Ura), Mantreśvara (az Aham Mantra Ura) , Mantra és még a Vijñānākala (az ismerő, aki tudja, hogy ő Śiva, de ezzel egy időben nincs Śakti-ja vagy Ereje (nincs Szabadsága) ' elfogadandó. Ám a 'Pralayākala (az ismerő, kinek nincs Ereje, miután tapasztalta a feloldódást -a mély alvás ürességének ismerője-) és Sakala (az ismerő, akinek ereje korlátolt és kötött mind a három mala vagy tisztátalanság által)', elvetendő.

A 'siddhi' szó számos jelentéssel bír, (elérés, tökéletesség, természetfeletti erő, stb.) Ebben az esetben, véleményem szerint, úgy kell interpretálni, mint 'elérés, realizáció'. Így, a stanza utolsó szakasza így nézne ki: 'nincs titok a realizációk (teljes körével) kapcsolatosan'.

Śiva nézőpontjából, gyakorlatilag a teljes emberiség egy elvetendő állapotban (Pralayākala és Sakala) honol. Igen, ez így igaz. Csak kevés ember, az Ő Kegyelme által, képes kiszabadulni Saját Māyā-jának rettenetes karmai közül. E felől semmi kétség. A Pralayākala és Sakala állapotainak vágyottsága vagy nem-vágyottsága körüli hezitáció elvetendő, különben az egyén saját, magasabb szintekre (az elfogadandók) való emelkedése sosem történik meg.