| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 17 - 21) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Tiszta fordítás
Bevezetés
Ez a ötödik, 5 aforizmát tartalmazó oldal, a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Ha csodálkozol, hogy miért "csak" az első két aforizmát és a hozzájuk tartozó kommentárt tartalmazza ez a dokumentum…nos, meg fogod találni a választ hamar, csak bízz bennem.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
17. Aforizma
Így, miután ki lett fejtve (,hogy) egy nem teljesen felébredett személy (miképp) határozza meg, a külső aktivitás megszűnésekor, még az alkalmazhatatlan --bizonyíthatatlan-- nem-létezését --hiányát-- (is) a Tapasztalónak (vagy) Én-nek ", (Vasugupta most) definiálja, hogy, egy ilyen Én --szó szerint az Én, ami olyan, mint, azaz az Én-t ami korábban említve volt, mint Tapasztaló-- tapasztalása --a "felismerés" értelmében, mert az Én vagy Tapasztaló nem tapasztalható úgy, mint egy objektum-- a teljesen felébredett és a nem felébredett esetében --Vasugupta ki fogja fejteni, hogy hogyan realizálja saját Énjét vagy a Tapasztalót mind a teljesen felébredett és a nem teljesen felébredett--1 :
A teljesen felébredett számára , Annak --azaz az Énnek-- tapasztalása mindig (és) állandóan jelen van , (és az Én e tapasztalása) megmarad (a tudatosság) három állapota (közben is). Mindazonáltal , a másiknak --azaz annak, aki nem teljesen felébredett-- , az --vagyis az Én tapasztalása-- (csupán) (minden állapot) elején (és) végén (van jelen)||17||
(A szó) tasya (azt jelenti) "az esszenciális természetnek --azaz az Én-nek--, ami az értekezés témája ". Upalabdhi vagy tapasztalása (ennek az esszenciális természetnek) zavartalan Fény --mert Śiva a zavartalan Tapasztaló--. Syāt (vagy) "jelen van " eme (tapasztalása az Énnek) a (suprabuddha vagy) tökéletesen felébredett számára, aki szabad még a nem-felébredett --nem-megvilágosodott-- állapot fennmaradó lenyomataitól is. (Hogyan?) A fent említett érvelés szilárd megragadása által. (Mikor történik ez meg? Eme tapasztalása az Énnek vagy esszenciális természetnek) megmarad -ez változatlan - konstans, azaz az ébrenlét, álom (és) mély-alvás három állapota --pada-- közben. (Meddig tart?) "Mindig", azaz (ezen állapotok) elején, közepén és végén. (Összességében,) ő --a tökéletesen felébredett-- mindig ragyog, mint akinek esszenciális természete azonosításra került Śaṅkara-val --Śiva--. Ez a jelentés |
Habár, a másiknak -a nem felébredettnek-, (jelen van az Én tapasztalása) az elején -amikor az állapota éppen meg akar nyilvánulni- és a végén -a belsővé váláskor, mely megnyugvásából --amikor az elme végül megnyugszik az Énen-- áll minden állapotnak, amit meghatároz a számára megfelelő tudás, és nem a középső állapotban --azaz az állapot közben--, melyet meghatároz azon dolgok megnyilvánulásának maradandósága --léte--, mely annak megfelel --azoknak az állapotoknak--2 |
Ez ki lett mondva a tiszteletreméltó Śivadṛṣṭi-ben:
"De még eme (Śiva állapota), valójában azon állapotokban állva is észlelet, ahol kapcsolat van a Megismerővel minden tudás kezdetén vagy végén, az Azon --az Énen vagy Śiva-n-- való megnyugvás miatt 3 "||
(Ez a témakör tanulmányozva volt) Bhaṭṭalollaṭa által is. Ő kifejtette (ezt) a (Spandakārikā-k) kommentárjában, így: "a kezdetén és a végén annak --a tudatosság három hétköznapi állapotának-- "|
Ami a Vṛtti --kommentár-- szavait illeti, (melyet) a legnagyobb tiszteletreméltó Kallaṭa (szerzett), mi, a kommentár szavai iránti tiszteletünk miatt, úgy tanultuk, hogy ne fejtsük ki a rendkívül tiszta jelentését az aforizmáknak, merő mentális szülemény által 4. Mivel annak, aki nem teljesen felébredett, jelen van Annak --az Énnek-- tapasztalása a (tudatosság hétköznapi állapotainak) elején és végén, ezért, ő alkalmas arra, hogy tökéletesen felébredetté váljon a Spanda-val foglalkozó tanítások által |
(Vasugupta) ezt (az igazságot) fogja mondani (az I,21 stanzában, ami így kezdődik:)
"Ezért, az, aki szüntelen készen áll, hogy megragadja a Spanda princípiumot, [eléri saját (esszenciális) természetét vagy állapotát hamar], (még) az ébrenlét állapotában (is) 5 "||
(és az I,25 második sorában:)
"...(A részlegesen felébredett számára, ez az állapot olyan,) mint a mély-alvás állapota, (és így) káprázatban marad. (Habár a Yogī, aki) nem fedett (a tudatlanság sötétségével) megmarad felébredve és megvilágosodva (ebben a bizonyos állapotban)"||
(És a III,2 stanza elején:)
"…úgy álomban szintén …"||
És (szintén a III,12, így kezdve:)
"…ébernek kell lennie az egyénnek mindig …"||
Itt --ebben a kontextusban--, azzal a céllal, hogy a részlegesen felébredettet elvezessük a teljesen felébredett állapotába --szó szerint a részlegesen felébredett esetében, hogy segítsünk (neki) megérkezni a tökéletesen felébredett állapotába--, a tanítás ki fogja tölteni még a középső állapotot is, amit az objektumok meghatározása jellemez, a Negyedik Állapot ragyogásával és élvezetével, miképp (ő --a részlegesen felébredett-- teszi) a kezdeti (és) végső pontok (tekintetében), az ébrenlét, stb. 6 három állapotában 6. Ezt fogjuk elemezni (később)|
Ehhez hasonlóan, Śiva aforizmái --I,7-- (kimondják:)
"(Még) az ébrenlét , álom és mély-alvás különböző állapotai közt is, a Negyedik Állapot fényének élvezete van jelen "|
Valamint, (a Śivasūtra-k III,20 aforizmájában:)
"A tudatosság negyedik állapotát, (ami egy Szemlélő), bele kell önteni, mint (szakadatlan folyó) olajat, a (másik) háromba, (azaz az ébrenlétbe, az álomba és a mély-alvásba)"|
(és ugyanazon szöveg I,11-ben: )
"Ő Az érzékszerveinek mestere, aki az (említett Ābhoga vagy isteni ragyogás) élvezője (az ébrenlét, álom és mély-alvás) hármasában "||17||
1 A kifejezés "az Én tapasztalása" csupán egy megfogalmazási mód, mert Ő soha nem tapasztalható úgy, mintha objektum volna. A Legmagasabb Valóságnak vagy Énnek két aspektusa van, a Trika szerint: Śiva és Śakti. Előbbi az Én, míg utóbbi az Én Ereje. Ez az Én Ereje teszi Őt tudatossá Önmagáról. Miután végrehajtja ezt a primordiális aktust, az Erő az egész univerzummá --az objektum-- válik. De Ő, az Én (Śiva), megmarad ugyanannak, azaz univerzumtól teljesen érintetlenül. Śiva-nak semmit sem kell tennie az univerzummal (az objektummal) mert Ő a Legmagasabb Szubjektum. Igen, az Ő Ereje, aki Vele Egy, láttatja az egész univerzális megnyilvánulást, de ez a tett Számára semmiség. Ennek eredményeképpen, egy ilyen megnyilvánulás soha nem képes megérinteni Őt, a legkevésbé sem! Ő mindig "arodhya" vagy "érintetlen". Semmi sem fedheti el Őt soha!
De mit jelent ez a "gyakorlatban"? Figyelj rám: Mindig észreveszem, hogy nem csupán a hétköznapi emberek, de még a spirituális törekvők nagyrésze sem teljesen tudatos saját Énjéről. Tudom, mert képes vagyok észlelni Én-felismerési szintjüket. A legtöbb spirituális törekvő még mindig tulságosan aggódik az "objektum" miatt, legyen az objektum akár finom (pl.: elme, intellektus, stb.) vagy durva (pl.: test, külső dolgok, emberek, tettek, események, stb.). Ezt nem céllal teszik, természetesen, hanem a jól ismert eredendő tisztátalanság vagy Āṇavamala miatt. A legtöbben szintén beszélek ezekről a spirituális témakörökről, de én azonnal fel tudom ismerni, hogy nem értik azokat. Természetesen, a saját Én-felismerésemhez mérve tudom azt detektálni. Mindenesetre, vagy az én Én-felismerésem erős, vagy túl sok törekvő van, akik még mindig nem tudatosak saját Énjükről eléggé. Még mindig összekeverik Śiva-t saját magukkal, abban az értelemben, hogy Őt (a Makulátlant), az életük apró dolgaival, vágyaikkal, stb. kapcsolják össze. Ez teljesen általános.
Az a személy, aki fejlett a spirituális úton, nem olyan, mint ezek a spirituális törekvők. NEM. Egy fejlett spirituális törekvő sokkal inkább a szubjektív síkban merül el, mint az objektívban (elme, test, személyes élet, események, család, stb.). A Legmagasabb Valóság, mint a Szubjektum, NEM kapcsolódik semmivel, ami objektív. NEM. Persze, az Én Ereje volt az, ami megnyilvánította az objektív univerzumot, de a Szubjektumnak Magának, semmi dolga nincs azzal! És ebben abszolút biztos vagyok! Más szavakkal, közvetlen tapasztalatom van Arról, mint a Szubjektum. Ezért, nincs szükségem következtetésre vagy jelen szövegre, mint kinyilvánítás, stb. NEM. Egyáltalán nincs szükségem ezekre. Nos, ha a spiritualitásban eltöltött sok-sok év után, nem tudtam realizálni saját Énemet, legalább egy másodpercre, akkor bárki kérdezhetné, hogy miféle törekvő vagyok én. Tehát, az általam elért eredmény nem kimagasló, hanem teljesen normál és előrelátható.
Most, az Énnel való saját tapasztalatomból kiindulva, biztosan tudom, hogy Ő abszolút sebezhetetlen. Gabriel (az objektum) egész nap különböző tapasztalatokon megy keresztül. Mivel ő testből, elméből, egóból, intellektusból, stb. áll, Gabriel akaratlanul is mozog és folyamatosan változik. De ennek az egész táncnak semmi dolga Vele, az Énnel, azaz Gabriel soha nem lehet hatással Rám! Miképp Gabriel egy objektum számomra, a te John-od, Jane-d, Guiseppe-d, Paulo-d, Cristina-d, stb. egy objektum Számodra. Én és Te, természetesen, ugyanaz az Én vagyunk mindig, a Trika szerint. Ha ezt nem érted meg, nem tudsz sikerrel járni a Trika-ban, mert esszenciális számodra, hogy realizált, hogy "testednek, elmédnek, személyes életednek, a világnak, stb." semmi dolga "Veled". Az Ént soha nem érinti az objektum. Akár úgy látod, hogy az Éned a Legmagasabb Úr vagy csupán egy szikra az Ő Tüzéből (ahogy azt más filozófiai rendszere állítják), ugyanaz az igazság marad, mert ez a szikra szintén az Ő tüze végeredményben. Következésképpen, az Én mindig magasabb, mint az objektum. Az igazat mondom.
Ezért, egy teljesen felébredett személy, aki képes megtartani saját Énjének felismerését a tudatosság minden állapotában, az soha sincs megrészegülve az objektum vagy megnyilvánulás által. "Megrészegülés" alatt azt értem, hogy az objektum soha nem képes őt eltántorítani, ami a legtöbb ember esetében viszont így van. Ha alaposan megfigyeled az embereket, észreveszed, hogy könnyedén megzavarhatók. Ahogy ez megtörténik, szembe néznek a tragédiákkal. Fájdalom, halál, stb. meg vannak zavarodva folyamatosan. És nem tudnak ezen segíteni. Még a hatalmas galaxisok kémlelése is megzavarja őket, mert nem tudnak kifejteni "nagyon sok" dolgot "odakint". Egész életüket az árnyékban töltik, több misztériummal, mint bizonyossággal. Minél több kérdést válaszolnak meg, annál több kérdés születik, stb., stb. Ez egy tipikus korlátolt individuum élete, folyamatosan megrészegülve, megzavarodva az univerzum és annak misztériumai által, szüntelen tele bizonytalansággal és félelemmel. De nem ez a helyzet a tökéletesen felébredett személy esetében, mert felismerték saját Énjüket (a Szubjektumot). Mivel a Szubjektum a Magja mindennek, amint valaki megtapasztalja Őt, nem lesz többé megzavarodva az univerzumtól, ami az Ő megnyilvánulása. Például: a halál sohasem zavarja meg őt, mert tudja, hogy az Én halhatatlan. Csupán annyit lát, hogy a testek jönnek és mennek, míg Énje megmarad, mint halhatatlan Oszlop, ami mindent egyben tart és egyesít.
Még azok is, akik realizálták saját Énjüket legalább "egy másodpercig", megértik, eme egyetlen másodperc alatt, hogy Énjüknek semmi dolga nincs a világként ismert drámával, mely testből, elméből, emberekből, dolgokból, stb. áll. Ebből a megértésből, ezek az emberek tudják, hogy az objektum csupán egy találmány és nem a Legmagasabb Valóság, ANNAK VALÓJÁBAN. Így, még ezek az alsó-kategóriás Én-realizált emberek, hehe, sincsenek megzavarodva az univerzumtól, ebben a másodpercben. Most, képzeld el, hogy aki valójában felismerte saját Énjét zavartalanul és ráébredsz az állapotuk hatalmasságára. Az Én nem változik egyáltalán, sohasem hal meg vagy születik/újjászületik, stb. Ő mindig a Legmagasabb Valóság és semmi egyéb. Az Ő Erején keresztül, Ő éber minden dologról, ami az objektív oldalon jelenik meg (az univerzum), de Ő nem érintett ez által. Az Ő Állapota elképzelhetetlen. Nem tudsz gondolni rá és nem tudod megérteni. NEM. Realizálnod kell Őt tapasztalásban. Amint realizáltad Őt, legalább egy másodpercre, szintén realizálod, hogy amit úgy hívtál "te" az nem "Te", hanem "az objektum", azaz az Én Erejének találmánya (az én esetemben Gabriel és az ő élete, családja, problémái, stb.). Ez "alapvető" spiritualitás. Mégis, a legtöbb spirituális törekvő, akiket láttam, nem értik ezt még. Vicces! OK, azért írtam ezt a hosszú kifejtő megjegyzést, hogy csökkentsem a számokat, nyilván.
2 A tudatosság minden állapotának (éberenlét, álom és mély-alvás) van tudása és objektív megnyilvánulása, amik megfelelnek nekik. Például: A mély-alvásban van egy üresség, de nem látod ezt az ürességet az ébrenlétben. Ehhez hasonlóan, rengeteg mindent látsz, amikor álmodsz, de nem látod ezeket mély-alvásban. A Tapasztaló vagy Én megmarad ugyanannak, de a nem-felébredett nem veszi "észre" Őt, a tudatosság ezen állapotaiban. Csak az elején, amikor éppen megnyilvánul vagy a végén, amikor az elméje visszahúzódik az állapotból és éppen megnyugszik az Énen. Meg kell jegyezni, hogy "a nem-felébredett" alatt, a szerző nem a hétköznapi emberek (nagyrészéről) beszél, hanem egy olyan spirituális törekvőről, aki nem elég érett még arra, hogy a tudatosság három állapot közben tapasztalja az Ént. Habár, az ilyen törekvő részlegesen felébredett, úgy van említve ebben a szakaszban, mint "nem-felébredett" a suprabuddha vagy tökéletesen felébredetthez viszonyítva. Ezt meg kell érteni. A tanítás többi része elég tiszta, úgy gondolom.
3 Ezt így fordítottam le, mert el kellett olvasnom azt, amit Somānanda (a Śivadṛṣṭi szerzője) előzőleg megerősített. Például, a "" - "yāvat"szót úgy fordítottam "de még", mert a bölcs kifejtette korábban "" - "Na paraṁ..." - "nem csupán…" a Śivatā vagy Śiva (az egyén saját Énje) állapotával kapcsolatosan. Szintén "" - "phale"(szó szerint a gyümölcsben), úgy interpretálandó, mint "" - "parisamāptau" - "a végén", Utpaladeva (Somānanda tanítványa) kommentárja szerint. Végül a "" - "tadviśrāntyā" kifejezés úgy értendő, mint "" - "tatraiva viśrāntyā"-"az Azon Magán való megnyugvás miatt" Utpaladeva szerint szintén. Nos, mivel eme stanza kommentárja túl hosszú, nem idézem teljesen. Emellett, ez a stanza kapcsolódik az előző stanzákkal, amik a dolgot még bonyolultabbá teszik. Ezzel a tisztázással, egyelőre több, mint elég adatik számodra.
4 Kallaṭa volt Vasugupta (a Spandakārikā-k szerzője fő tanítványa. Ő írta a Vṛtti nevű kommentárt az ő saját gurujának szövegéhez. Ez egy igen rövid kommentár valójában, nem olyan terjedelmes, mint jelen darab, amit Kṣemarāja szerzett. Ez a bölcs azt mondja, hogy nem fejti ezt ki, a tisztelet miatt, ami Kallaṭa Vṛtti-jének szavait megilleti, (azaz) az aforizmák eleve nagyon tiszta jelentését, egy homályos mentális kitaláció által, azaz egy bonyolított kifejtést, ami csupán az ő elméjének szüleménye.
5 Hozzáadtam a stanza fennmaradó részét zárójelekben, hogy teljessé tegyem a jelentést. Az "ityādi" kifejezés, a "stb." jelentés mellett, egy olyan értelmet is ad az idézett szövegnek (amihez hozzákapcsoljuk), mint valami nagyobb kezdete. Természetesen, nem tudok ennyire specifikus lenni minden alkalommal, a szóról szóra való fordítások közben.
6 A prabuddha (részlegesen felébredett) nem az abuddha (nem-felébredett). Utóbbi egy hétköznapi ember, kit nem érdekelnek a spirituális témakörök és következésképpen nincs gyakorlati tapasztalata saját Énjéről, mint Szubjektumról (a Szemlélő), kivéve néhány ritka pillanatot az egész életében (nem viccelek). Általában ez akkor történik, amikor egy tragédia éri őt, mert ekkor az egója rendkívüli módon összezsugorodik. De a prabuddha vagy részlegesen felébredett természetesen "nem-felébredett" a suprabuddha-hoz viszonyítva (tökéletesen felébredett), de az abuddha-hoz viszonyítva, ő olyan, mint egyfajta isten.
A prabuddha egy spirituális törekvő, aki képes éberré válni saját Énjéről a tudatosság hétköznapi állapotainak (ébrenlét, álom és mély-alvás) elején és végén. Például, ő tapasztalja a Negyedik Állapot (az Én Állapota, mint Szubjektum) fényét és élvezetét, amikor elalszik éjjel és amikor felébred reggel. Az ilyen személy alkalmas arra, hogy suprabuddha-vá váljon, azáltal, hogy kitölti az ébrenlét, álom és mély-alvás köztes állapotait a Negyedik Állapot élvezetével és gyönyörével. A köztes vagy középső állapot, az objektumok meghatározásának, tapasztalásának jellegét ölti (pl.: ez egy kutya, ez egy fa, ez egy jó gondolat, stb.). Más szavakkal, ő képes arra, hogy konstans tapasztalata legyen saját Énjéről, aki Ő valójában.
18. Aforizma
(Azzal kapcsolatban), hogy milyen tapasztalása van (Az Énről) a tökéletesen felébredettnek a (tudatosság) három állapotában, (Vasugupta) megmutatja azt --ahogy a tökéletesen felébredett tapasztalja saját Énjét-- külön (a következő aforizmában):
A mindent-átható (Én) ragyog (az ébrenlét és álom) két állapotában , karöltve az (Ő) Legmagasabb --parama-- Erejével --Śakti-- , kinek természete a tudás (és) a tudás tárgya . Mindazonáltal , e (kettőn) kívül , (Ő csupán) Tudatosságként (látszik) ||18||
A tökéletesen felébredett esetében, (az ő) mindent átható esszenciális természete, minek magja Śaṅkara --Śiva--, karöltve a Legmagasabb Erővel, ragyog, általában az ébrenlét és álom két állapotában (a következő módon: Az Ő Legmagasabb Ereje megjelenik), mint tudás (és) tudható --az objektum--, a középső fázisban, de az Ő (Śakti) esszenciális formájában --vagyis az Ő Legmagasabb Erejének esszenciális formájában--, mint a Spanda princípium --azaz mint az Ő Legmagasabb Ereje-- a tudás kezdetén és elején --röviden, az ébrenlét és álom állapotok kezdetén és végén, ahol a tudás a tudhatóval együtt jelenik meg--1 |
Itt --az ébrenlét és álom középső fázisaiban--, ő úgy látja az univerzumot, mint Sadāśiva és Īśvara 2 , azaz mint az ő saját teste. Habár, (a kifejezés) "tadanyatra" (az aforizmában) --e (kettőn) kívül-- (azt jelenti) "mély-alvásban", és nem "mély-alvásban és Turya-ban --a Negyedik Állapot, ami egy Szemlélője a másik háromnak--" - ahogy azt mások (interpretálják)-, mert nincs értelme itt a Turya-nak (ugyanis itt be lett mutatva) az előző (aforizmában) (a kifejezés által) "(és az Én e tapasztalása) megmarad a (tudatosság) három állapota (közben is) " és mivel annak (Énnek vagy Spanda-nak) tapasztalása maga a Turya --szó szerint jelen van az állapot, aminek formája a Turya az (Én vagy Spanda) tapasztalásának esetében--3 . (Tehát, mély-alvásban,) eme mindent átható (Én) ragyog neki --a suprabuddha-nak vagy tökéletesen felébredettnek-- csupán, mint Tudatosság, minden tudható --objektum-- megszűnése miatt |
Így, ez --ami említve lett-- az a suprabuddha-ra --a tökéletesen felébredettre-- utal kizárólag. Ez nem lett (említve) a (hétköznapi ember) aktuális állapotával kapcsolatosan --szó szerint "aktuális tény", azaz az állapot, melyet az emberek nagytöbbsége tapasztal--, mert használhatatlan lenne eme (kijelentés): "Mindazonáltal e (kettőn) kívül, (Ő csupán) Tudatosságként látszik " (az aforizmában. Miért?) Mert a mély-alvás azonos a káprázattal (vagy Māyā-val) a hétköznapi életben --szó szerint mert a hétköznapi életben azonosulás van a káprázattal (vagy Māyā-val) a mély-alvás esetében--, de Śiva --a Legmagasabb Én-- tekintetében, még az ébrenlét és az álom is Tudatosságként (látszik csupán) --szó szerint mert azonosság van jelen a Tudatossággal, az ébrenlét és az álom esetében--4 |
Emellett, (ez nem vonatkozik a hétköznapi ember mély-alvására), mert alkalmatlan volna a tárgyalt témakörrel kapcsolatosan |
Innentől kezdve az első Fejezet végéig, a könyv elősegíti a tökéletesen felébredett állapotát --a suprabuddha állapotát-- a részlegesen felébredettnek. Mivel (ezt a pontot) nem értették meg (más) kommentátorok, ezért vizsgálja ezt meg mindenki --saját maga, azaz az olvasó-- ! Mennyit írjunk még 5 erről minden sorban (erről a félreértésről)?||18||
1 Minden individuum esszenciális természete, semmit sem tesz önmagától. Ez az esszenciális természet Śiva, az Úr, és az Ő állapota mindig a többi állapot egy Szemlélője. Ő a Turya-ban vagy a Negyedik Állapotban nyugszik, teljesen érintetlenül és változatlanul bármi által. Ez az Ő saját Ereje (Śakti), aki végrehajtja, a megnyilvánulását, fenntartását és visszavonását az univerzumnak, valamint a tudatosság, hozzátartozó három állapotának (ébrenlét, álom és mély-alvás). A hétköznapi embereknek (nem-felébredettek), vagyis azoknak, akik nem érdekeltek spirituális témakörökben és egész életüket objektumok (test, pénz, dolgok, család, név, stb.) után futással töltik el, az Úr Ereje tudásként és tudhatóként az ébrenléti és álom állapotban, és csupán néhány alkalommal egész életükben Ő (az Erő) Spanda-ként nyilvánul meg (különösen tragédiák esetében, amikor realizálják, hogy mennyire korlátoltak). Mindazonáltal, a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett esetében, az Ő Ereje tudásként és tudhatóként jelenik meg az ébrenlét és álom állapotaiban, de minden teljes egységben van, csordultig tele Saccidānanda-val (Létezés-Tudatosság-Gyönyör). A suprabuddha nem téveszti szem elől saját esszenciális természetét, a tudatosság e két állapotának megnyilvánulása ellenére sem. Emellett, az ébrenléti és álom állapotok elején és közepén, Saját Erejét úgy tapasztalja, mint Ő (Śakti) valójában, azaz tiszta Spanda-ként. Ez a sikerének ragyogása!
2 Sadāśiva és Īśvara a két tattva-ja vagy 3. és 4. kategóriája az univerzális megnyilvánulás folyamatának. Előbbiben az egyén azt érzi "Én vagy Ez" (Én vagyok az univerzum), míg utóbbiban "Ez én vagyok". Röviden, a tökéletesen felébredett azt érzi, ahogy említettem, az előző megjegyzésben, egységét az univerzummal. Számára, az egész megnyilvánulás, akár ébrenlét vagy álom, nem egyéb, mint Saccidānanda (Létezés-Tudatosság-Gyönyör). Olvasd el a Trika 3 dokumentumot további információkért, ebben a témakörben.
3 A "tadanyatra" kifejezés - "e (kettőn) kívül" azt jelenti "mély-alvásban". Ez nem tartalmazhatja a Turya vagy Negyedik Állapotot, mert az "Én tapasztalás", amit tanulmányozunk, maga a Turya. Az Én a Turya-ban honol szüntelen, és mivel a Turya a Létezés-Tudatosság-Gyönyör egysége, Az áthatja a tudatosság három hétköznapi állapotát (ébrenlét, álom és mély-alvás). Ez a bizonyos igazság tételezve volt az I,17 aforizmában (az előző), ahol ki lett mondva, hogy az Én tapasztalása megmarad a tudatosság három állapota közben is (azaz ébrenlét, álom és mély-alvás közben is). Ezért, a Turya-ra nem utalhat a "tadanyatra" kifejezés vagy különben összeférhetetlenség lenne jelen az előzővel az I,17-ben, ahol a Turya és az Én tapasztalása, nagyon tisztán be lett mutatva, mint ugyanaz a dolog!
4 Mindez, ami korábban említve lett, a suprabuddha-hoz tartozik és nem egy hétköznapi személyhez. Egy hétköznapi személy számára, a mély-alvás káprázattá vagy moha-vá válik. Tehát, ő azonnal öntudatlanná válik és az "üresség" állapotára emlékszik, "miután" felébred. A suprabuddha, ehelyett, képes tudatos maradni az üresség állapotáról, miközben a mély-alvásban van. Számára még az üresség is Tudatosságként látszik, mivel ő Śiva Maga. Meg kell jegyezni, hogy a tudatosság minden magas állapota, tudatlanná (öntudatlanná) tesz egy hétköznapi embert. Például, ha egy átlagos ember be tud lépni a Samādhi-ba vagy a saját Énjében való elmerülésbe, akkor automatikusan öntudatlanná válik. De valaki, aki tökéletesen felébredett, az nem ilyen. NEM. Ő megtartja állapotát, mint a Tapasztaló, mindig és soha nem uralja őt a tudatlanság vagy káprázat. Ez a témakör tiszta már!
Ez a Szanszkrit tanulóknak: Mivel a szerző függője annak, hogy elvonat főnevek Ablatív eseteit használja (amik "tvāt"-ban végződnek), a kifejezést nehéz fordítani szó szerinti módon, ha követem a szóról szóra fordítást. A szerző használhatta volna a "yatas" (mert) szót, hogy könnyebbé tegye a dolgokat, de tudod, mindent így ír és nekem most csatáznom kell ezzel a bonyolult stílussal.
Mit értek az alatt, amit elmondtam? Képzeld el, hogy le akarom írni ezt: "Mert Śiva-val azonos vagy", majd a "yatas"-t (mert) használva, a kifejezés így nézne ki: "" - "Yatastvaṁ śivasamo'si" - "Mert (yatas) te (tvam) azonos (samaḥ) vagy (asi) "Śiva-val (śiva)". A kifejezés természetesen folyik és nincs probléma a szóról szóra fordítással sem. De nézd, hogy Kṣemarāja milyen módon írná ezt: "" - "Tava śivasamatvāt" - "Mert a te esetedben, egyenlőség van Śiva-val". Ez a szóról szóra fordítás folyamatát megnehezíti, mivel a "te esetedben" elkülöníti a "mert" szót ettől "azonosság van Śiva-val". Ha nagyon szó szerint kellene ezt leírnom, így nézne ki: "A te esetedben (tava), mert azonosság (samatvāt) van Śiva-val (śiva)". És igen, a szóról szóra fordítás nem lenne probléma, csak nem lenne érthető, olvasható. Tehát meg kell oldanom a problémát azzal, hogy egybeírom és a szószerinti jelentést dupla kötőjelek között jelzem, azaz "Mert a te esetedben, azonosság van Śiva-val" (tava śiva-samatvāt) --szó szerint a te esetedben, azonosság van Śiva-val--. Igen, ez több erőfeszítésbe kerül a részemről és a végén nem olyan tiszta, mint a "Mert azonos vagy Śiva-val", csak így szimplán!
Van egy másik módja a kifejezés fordításának, a "te esetedben" helyett, a "neked" kifejezés használatával: "Mert azonosság van Śiva-val neked". Igen, a szóról szóra fordítás több értelmet nyer, mert nincs "a te esetedben", ami középen kacsázik. Így, egy Szanszkrit tanuló láthatja, hogyan épül fel a kifejezés struktúrája (ez a fő célja a szóról szóra fordítás fáradalmainak). Mindenesetre, sokkal egyszerű lenne ezt írni: "" - "Yatastvaṁ śivasamo'si" - "Mert (yatas) te (tvam) vagy (asi) azonos (samaḥ) Śiva-val (śiva)" és ezaz! Idő és intellektuális energia megtakarítva!
Ez a cizellált írási stílus egy aspektusa. Ha figyelembe veszed, hogy a bölcs ezeket a furcsa megoldásokat használja igen gyakran, a szövegeit fordítani egy valódi kihívás, különösen ha a mondat nagyon hosszú. Nem arról van szó, hogy sohase használhatók, de nem fontosak "mindig", mert választhatna egy tisztább megoldást arra, hogy elmondja ugyanazt. Nos, senki sem tudja ezt most megváltoztatni, mert a kommentár úgy íródott, ahogy íródott…és nincs mód erre. Habár, a témakör eleve komplex, még akkor is ha a Szanszkrit kristálytiszta. De nem, mindennek a tetejében, a bölcs még ilyen bonyolult módon is ír.
Ez nem valami olyan, mit kizárólag Kṣemarāja-ra vonatkozik, hanem más bölcsekre is. Talán el akarták rejteni a tanításaikat, arra értéktelen emberek elől. Ha ez a helyzet, akkor ez sikerült, mert kizárólag egy félisten türelmével megáldott fordító képes fordítani olyan szövegeket, amik ilyen komplikált stílusban íródtak. Ez a fajta írásmód néhány akadémikus nyelvészre emlékeztet engem, akik olyan bonyolult módon írnak, hogy kétféle tanulmányt kell folytatni: az egyiket a Szanszkrit nyelvtannal magával, és egy másikat ezen nyelvészek írási stílusával. Csodálkozom, hogy ez az egész miért ennyire bonyolult? Nem csoda, hogy Isten manapság szentek híján van, ha az Ő értekezései ilyen bonyolult módon íródtak! A legtöbb intellektus nem képes túlélni a jelenlétüket! Nyilvánvaló, hogy az én feladatom egyszerűsíteni ezeket, a kapacitásomhoz mérten.
Van egy tudomány, aminek a neve "pedagógia". Valami, amit minden tanítónak tanulnia kell, mielőtt tanítóvá válik. Mi a haszna a sok tudásnak, ha valaki nem képes azt egyszerűen közvetíteni? Nyilvánvaló, hogy a legtöbb spirituális témakör igen bonyolult, hogy még a szavak sem képesek a dolgokat helyesen leírni. Még a Szanszkrit, egy szent nyelv, mely kimondottan ilyen témakörök tárgyalásához lett kidolgozva, elvérzik hamar, amikor pontosan akar kifejteni bizonyos realitásokat. Meg tudom érteni ezt, de nem tudom megérteni, hogy miért kell valakinek ilyen bonyolult módon kifejezni azt, amit egyszerűbben is ki lehet. Fentebb megmutattam, hogy még egy Szanszkritban kezdő is, mint én, tud írni egyszerű módon. Ahogy korábban említettem, a plusz bonyolítások célja valószínűleg a tanítások elrejtése. Ám mivel ez egy kommentár (és próza!), magyarázónak kell lennie, a szó szoros értelmében! OK, OK, csak az én véleményem, de sok-sok óra, Kṣemarāja stílusa elleni harc után, egy kicsit belefáradtam, a felesleges intellektuális akrobatikázásba, hogy megértsem őt és megfelelő módon fordítsak szóról szóra, egy összefüggő formában. Kizárólag két dolog miatt tartom a figyelmem a szövegen, ez a bölcs mély tudása és a Legmagasabb Úrnak végzett szolgálatom.
És mivel a munkám "valódi", azaz az Úrnak és az olvasók emelkedésének szánom és nem a kameráknak és profitnak. Így elmondhatom a véleményemet egy ilyen nagy szerző és bölcs stílusáról, mint Kṣemarāja. Nos, egész életem egy háború volt az akadályok ellen. Most az akadály, e bölcs cizellált stílusa. OK túl fogok lendülni ezen a végén, a kitartásom által. A legtöbb spirituális aspiránst megfélemlítik az útján szembejövő akadályok. Kitartást kell gyakorolniuk és soha nem adhatják fel. A spirituális tudatlanság végül a Legmagasabb Én által oldatik fel, a Trika szerint, de ez nem azt jelenti, hogy valakinek csak várnia kell az Ő segítségét, miközben ül egymagában. NEM. Ha egy spirituális törekvő arra vágyik, hogy erőfeszítése sikeres legyen, nem adhatja fel, még akkor sem, ha maga a halál ura is áll az útjába. Nem viccelek.
Szüntelen jelen van az a képzet, miszerint egy spirituális törekvő az, akinek arcán folyton mosoly ül, aki tele van békével, stb. Ez igaz lehet egy tökéletesen felébredett esetében, aki örökké Szabad, de nem annak esetében, aki harcol a szabadságáért. Aki a szabadságáért harcol, az egy harcos, szüntelen csatázik saját korlátaival, hatalmas erőfeszítéseket tesz, saját nyomora ellen és sikerre visz, majdnem lehetetlen küldetéseket, stb. Ő nem egy gyenge fickó, aki fél, mint egy kisegér, úgymond! A spirituális tudatlanság a legnehezebb dolog, amivel meg kell küzdenie. Szó sincs arról, hogy legyőzi az univerzális erőt félénk próbálkozásaival. Ez nem műsor vagy üzlet. NEM. Ez "valódi" mint az Úr Maga. Amikor eme erőteljes spirituális törekvő megmutatja, hogy megérdemli, az Úr feloldja eredendő tisztátalanságát és akkor tökéletesen felébredetté válik. Nem előbb! Mindennek a tetejében, mivel az Úr teljesen Szabad, hogy bármikor Felszabadulást adjon neki, a spirituális törekvőnek tovább kell harcolnia, míg az Úr úgy dönt, hogy szabaddá teszi őt.
Remek! Tehát, minden, ami a munkámmal kapcsolatos "valódi". Valódi Szanszkrit, valódi tudás, valódi tudatlanság, valódi akadályok, valódi erőfeszítés, valódi kitartás, valódi szeretet és igen, valódi harag is, hehe.
5 Igen, "likhāmaḥ" azt jelenti "mi írunk", de Jelen Időben szintén jelezi az "azonnali jövőt". Ezért a fordításom: "írni fogjuk" vagy a kérdés értelmetlenné válik magyarul. A "kiyat" szó, emellett azt jelenti "mennyi egyebet?" a "milyen messze?" értelmében, azaz "milyen messze fogunk még írni minden lépéssel (a félreértésekről)?" [Magyarul ez körülbelül annyit jelent: "Hányszor mondjuk még el ezt?"-a ford]. A ragozhatatlan "pratipadam" szintén jelent "minden szónál, szóról szóra" kifejezést. Ebben az esetben, a fordítás lehet: "hányszor írjunk még ezekről (a félreértésekről) minden szó tekintetében?", stb. A lehetséges fordítások száma túl sok! Még egyszer, a szerző írhatta volna a kifejezést tisztább formában is, tehát a fordító sok időt spórolhatott volna a megfejtéssel. Ez is mutatja újra a klasszikus "teória vs. gyakorlat" estét. Tanulmányozhatod a Szanszkrit nyelvtant teoretikusan, de a gyakorlatban, sokszor találkozol ezekkel a dolgokkal, ami nyugtalanító és természetesen bosszantó.
19. Aforizma
Mivel még ez a középső ébrenléti állapot, stb. sem köti vagy állítja meg a tökéletesen felébredettet 1, így (Vasugupta) bizonyítja (ezt az igazságot most):
A Spanda megnyilvánulásai, melyek a "Prakṛti" minőségeivel kezdődnek, (és) amik saját létüket szüntelen a forrás Spanda-hoz folyamodván nyerik, sohasem állhatnak annak útjában, aki birtokolja (az Én ismeretét) ||19||
A Prakṛti minőségei a sattva --a jóság minősége, rajas --a szenvedély minősége-- és tamas --a tudatlanság minősége-- . Ezek, miknek kifejlődési vagy evolóciós helye a Prakṛti princípium , úgy értendők itt, mint amik a Māyā princípiumbanm honolnak 2|
Ahogy azt említette a tiszteletreméltó Svacchandatantra, Māyā párnáinak sorrendjével kapcsolatosan :
"Úgy kell tekinteni az alsó és felső széleit (Māyā párnájának), mint amik vörösek (és) fehér (rendre. És) úgy kell tekinteni a középső (szélét) (, mint) ami sötét. Ezek a guṇa-k valójában (ilyen módon) sorakoznak 3"||
(Lásd Svacchandatantra II, 65)
Kezdve ezekkel --a Prakṛti minőségeivel-- , a Spanda --szó szerint spanda-k vagy vibrációk-- megnyilvánulásai -vagyis mindazok (a vibrációk) , amik különböző ágak --elágazások-- , kezdve a Kalā-val --tattva 7-- (és) befejezve a földdel --tattva 36--- folyamokból, elágazásokból (állnak) , testek, érzékek (és) világok (formáiban) , együtt a kék, öröm, stb. kognícióival, valamint -a yogī-k esetében - a Bindu --természetfeleii fény--, Náda --természetfeletti hang-- , stb. (kogníciójával) ... (mindezek) a (dolgok) soha nem állnak annak útjában, akinek nincs több születése , vagyis a tökéletesen felébredettnek, aki birtokolja (az Én ) tudását. (Röviden,) nem fedik el saját esszenciális természetét. Ez biztos --vagyis nincs kétség efelől-- ! Mivel azok a dolgok saját létüket az említett egységes Spanda-hoz folyamodva nyerik, a doktrína vagy nézőpont szerint, ami itt már eleve elemezve lett itt - (az I,2-ben) "amiben (az egész univerzum) nyugszik "-, ezért, (azok a dolgok) feltárulnak és azonosak azzal --Spanda-val-- . Ez a jelentés 4|
Így ,
"Azok a bizonyos (Erők, amik) Jñāna --Tudás-- és Kriyā --Cselekvés--, (együtt) Māyā-val, mint harmadik , az Úr esetében azokkal az objektumokkal kapcsolatosan, amik az Ő saját végtagjai, (megjelennek), a korlátolt létezők esetében, mint Sattva, Rajas (és) Tamas "||
(Lásd Īśvarapratyabhijñā IV, I, 4)
A nézőpont szerint, ami ki lett fejtve a tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban, (az) a bizonyos Tudatosság Ereje, vagyis a Legfőbb Úrnő, (aki,) ragyog a tiszteletreméltó Sadāśiva, stb. állapotában, az Erők hármasának formájában (miknek neve), Jñāna, Kriyā és Māyā, kiterjed, mint a teste (Úr) Játékának a Sattva, Rajas és Tamas formájában a korlátozás túlsúlya miatt 5. Mivel a tökéletesen felébredett tudja, hogy minden , lévén azonos saját Tudatossága Erejének kiterjedésével , mindig uralt Az által --a Tudatosság Ereje által--, nem ütközik Spanda különbüző (formáival) , mint a guṇa-k, stb., (hanem inkább) maradéktalanul elmerül kizárólag a Spanda princípiumban 6||19||
1A bölcs Kṣemarāja "prabuddha-t" írd, hogy rámutasson a "suprabuddha-ra" (a tökéletesen felébredett) ebben a kontextusban, és nem a részlegesen felébredettre. Azt mondta, hogy Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője bizonyítani fogja a következő aforimával, hogy a suprabuddha miképp nincs soha kötöttségben még a középső ébrenléti, álom és mélyalvás állapotaiban sem. A részlegesen felébredett számára jelen van saját Énjének feltárulása ezen állapotok elején és végén, de ő kötöttségben van azok közepén. Ezzel ellentétben, a suprabuddha képes megtartani az Én realizációját még az ébrenlét, stb. folyamata közben is. A Trika rendszer szerint, ez a fenséges állapot kizárólag az isteni Kegyelmen keresztül érhető el és nem erőfeszítés által.
2A Prakṛti (13. tattva) három minősége így nevezett, mert azoknak a Prakṛti a kifejlődési helye. Röviden, azok a Prakṛti-ből származnak. És mivel ez a Prakṛti Māyā-ból (tattva 6) tárul fel, a három guṇa úgy tekintendő, mint amik végül Māyā-ban nyugszanak. Ezért, a bölcs Kṣemarāja közvetetten meghatározza, hogy semmi, ami a spirituális tudatlanságból (Māyā) származik nem állhat a suprabuddha (a tökéletesen felébredett) útjában. További információkét ezzel a témakörrel kapcsolaotsan, keresd fel a Tattvic táblázatot, a Trika 4 és Trika 5-öt.
3Az ő Svacchandoddyota-jában (a Svacchandatantra nagy kommentárja), Kṣemarāja maga fejti ki a teljes jelentését ennek a stanzának. Kifejtésének első szakasza így szól: ऊर्ध्वं शुद्धविद्यानिकटवर्तित्वात्सितं सत्त्वरूपम्। अधस्तु संसरणानुगुणत्वाद्रक्तं रजोमयम्। मध्ये तु ख्यात्याच्छादनप्रकर्षात्तमोमयं कृष्णम्।" - "Ūrdhvaṁ śuddhavidyānikaṭavartitvātsitaṁ sattvarūpam| Adhastu saṁsaraṇānuguṇatvādraktaṁ rajomayam| Madhye tu khyātyācchādanaprakarṣāttamomayaṁ kṛṣṇam|" - "A felső (szegély), vagyis Sattva, fehér, mert az közel van a Tiszta Tudáshoz. Az alsó (szegély), vagyis Rajas, vörös, mivel az a fokozatos állapotokon --Saṁsāra-- való keresztül haladással kapcsolatos. A középsőo (szegély), vagyis Tamas, fekete, mert az főleg a Tudás elfedéséhez kapcsolódik".
A három guṇa vagy a Prakṛti minőségei ilyenek tehát. Meg kell jegyezni, hogy a Tiszta Tudás (śuddhavidyā) nem az ötödik tattva vagy kategóriája az univerzális megnyilvánulásnak ebben a kontextusban. Itt úgy kell érzelmezni, ahogy kifejtettem a Meditation 3-ban. Emellett, a Saṁsāra kötöttség, mert azt jelenti "átkelni a születés, halál és újjászületés fokozatos állapotain", valamint "keresztülmenni fokozatos mentális/testi állapotokon". A bölcs meghatározza, hogy a Tamas színe fekete, mert a Svacchandatantra stanzája nem tisztázza ezt, lévén annyit mond, hogy a szín "sötét". Tovább idézhetném a tanításokat a Svacchandoddyota-ból, de ez a kommentár hosszabb, mint az a Spandanirṇaya maga (a szöveg, amit éppen fordítok). Ezért óvatosnak kell lennem, különben a kifejtésem tágabb lenne, mint a szöveg maga!
4Mint mindig, konzultálj a Tattvic táblázattal és mindegyik oldallal a Trika -től a Trika 6-ig, hogy megértsd a Trika-ban megjelenő univerzális megnyilvánulást. A tattva-k vagy kategóriák Kalā (7. tattva) és a föld (36. tattva) között Māyā szaporulata. Ezek a mayikus megnyilvánulások tele vannak leágazásokkal a testek, érzékek és világok formájában, együtt a kék, öröm, stb. kognícióival. Ez az, amit a hétköznapi emberek tapasztalnak. A "kék, öröm, stb." kifejezések gyakori kifejezések az ilyen szövegekben, az egyén érzékei által tapasztalt dolgokra való utalás esetén. A yogī-k több dolgot tapasztalnak, mint a hétköznapi emberek, pl.: természetfeletti fényt, természetfeletti hangot, stb. Mindezek a megnyilvánulások annak ellenére, hogy a hétköznapi emberi tapasztalás felett állnak, a fejlett spirituális törekvők esetében akadályokká válnak. Felvethető, hogy "miképp lehet akadály egy természetfeletti megnyilvánulás?". Valakinek, aki éppen az Énnel (a Legfőbb Valóság) való kapcsolatba kerül előtt áll, még ezek a természetfeletti megnyilvánulások is zavarók. Mivel a Legfőbb Valóság nem fogható meg még gondolatban sem, az összes természetfeletti dolog nem a Legfőbb Valóság, ahogy az Valóban létezik. A fejlett aspiránsok a Legfőbb Valósággal kívánnak kapcsolatba kerülni kizárólag, az Énnel. Őket nem érdekli semmi más, még ha az természetét tekintve, természetfeletti is. Mindazonáltal, a suprabuddha (egy tökéletesen felébredett) esetében, ezek a dolgok, akár természetesek, akár természetfelettik, nem állhatnak útjában. Ő érintetlen, mivel az ő esszenciális természete (az Én) sohasem fedett semmi által. Egy suprabuddha egyszerűen egy fejlett spirituális aspiráns, aki realizálta a Legfőbb Valóságot, Annak esszenciális valóságában. Ez bizonyos!
A Spandakārikā első Fejezetének második aforizmájában (ami már eleve kifejtésre került Kṣemarāja által, jelen Spandanirṇaya-ban,) tisztán meg van határozva, hogy az Én sohasem fedett vagy akadályozott semmi által ebben az univerzumban, ami az Ő Spanda-jának vagy Legfőbb Erejének megnyilvánulása, mivel az az Énből tárul fel és Rajta nyugszik. Minden dolog, ami Māyā-ból tárul fel, végül a Spanda egy megnyilvánulása, így azok sosem fedik el egy suprabuddha esszenciális természetét, kinek nincs további születése és szüntelen éber az Énről. Ez a jelentés!
5Kṣemarāja azt mondja itt, hogy a a Jñāna (Tudás), Kriyā (Cselekvés) és Māyā (Tudatlanság) erői, amik megjelennek a Sadāśiva (tattva 3), Īśvara (tattva 4) és Sadvidyā (tattva 5) kategóriáiban --nézd meg a Tattvic táblázatot együtt Trika 3 dokumentummal--, megjelenik egy korlátot létező (egy kötöttségben lévő létező) esetében, a Sattva, Rasjsa és Tamas formáiban, mint az Úr Játéka. Az érdekes pont itt az, hogy Jñāna, Kriyā és Māyā itt a Sadāśiva, Īśvara és Sadvidyā tattva-khoz van kötve, miközben utóbbi hagyományosan az Icchā (Akarat), Jñāna (Tudás) and Kriyā (Cselekvés) kategóriákhoz kötödik. Emelett, Kṣemarāja maga is említi ezt a hagyományos sorrendet, amikor kommentálja saját Pratyabhijñāhṛdayam című művét. Ezért mondja a bölcs: "a tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñā-ban feltárt vagy leírt nézőpont szerint," hogy jelezze, ez a tanítás nincs összhangban a hagyományos nézettel. Tanítója, Abhinavagupta, hosszasan kommentálja az Īśvarapratyabhijñā stanzáját mind az Īśvarapratyabhijñāvimarśinī, mind az Īśvarapratyabhijñāvivṛtivimarśinī-ben (Utpaladeva Īśvarapratyabhijñā-hoz írt skolasztikus kommentárjai).
6A Tudatosság Ereje az Én Ereje, és az Én Ereje a Spanda. Nincs különbség itt. Mivel a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett realizálja, hogy minden egy saját Tudatossága Erejének (Saját Énjének) megnyilvánulásával vagy kiterjedésével, tudja, hogy mindent az Én Ereje kontrollál. Mivel tapasztalja az egységet, ő nem érzi akadálynak a Spanda megnyilvánulásait, mint a guṇa-k és így tovább. Következésképpen, nem érzi szükségét annak, hogy mindezekkel a dolgokkal összeütközésbe kerüljön, inkább szeret magában a Spanda-ban elmerülni. Ez az abszolút közömbösség valójában teljes ragaszkodásmentesség és egy jele a spirituális megvilágosodásnak. Azok az emberek, akik nem suprabuddha-k, nem realizálják mindennel eredendő egységüket, mindig felemeltek vagy lesúlytottak különböző formák által, amit a Spanda ölt magára és ennek eredményeképpen, összeakadnak ezekkel a dolgokkal ahelyett, hogy saját Énjükben nyugodnának. Ez egy jele a spirituális tudatlanságnak.
20. Aforizma
(Most, Vasugupta, a szerző) kifejti ezt, vagyis azt, hogy ezek (a megnyilvánulásai a Spanda-nak) miképp kötik meg a nem felébredetteket:
Mindazonáltal, ezek (a Spanda megnyilvánulásai) , szorgalmasan és szüntelen azon munkálkodnak , hogy elfedjék azok --vagyis a fejletlen intellektusú emberek-- (valódi) állapotát vagy természetét, (és) behajítsák a fejletlen intellektusú embereket az újjászületés rettenetes útjába, ahonnan kijönni nagyon nehéz ||20||
Mindazonáltal, ezek az említett megnyilvánulásai a Spanda-nak , amik a "Prakṛti" minőségeivel kezdődnek -miknek --ezeknek a megnyilvánulásoknak-- kvintesszenciája mindig egy Abból --a Spanda-ból-- való feltárulás, szüntelen és szorgalmasan azon munkálkodnak , hogy elfedjék azok (valódi) természetét vagy állapotát, ami a Spanda princípiumból áll --vagyis valódi állapotát azoknak az embereknek, akiknek intellektusa fejletlen, valamint a valódi állapotát vagy természetét a korlátolt yogī-knak (aprabuddha-dhiyaḥ... ca mita-yoginaḥ... pātayanti) -- behajítják a nem felébredetteket és a korlátolt yogī-kat - többnyire minden világi ember , kik nem ismerik fel saját Spanda princípiumukat , a Legfőbb Úrnő --Śakti-- Erejeként (és) kik (saját) testüket hiszik az Énnek ; (míg utóbbiak azok,) akik az életenergiát, stb. tekintik az Énnek - a rettenetes (és) fájdalommal teli Transzmigráció folyamába, amit lehetetlen átugrani (és) amiből kikeveredni nehéz - (röviden,) "az emberiség" --szó szerint emberek csoportja-- a spirituális tanítók által , nagy nehézségek árán menekül meg (a Transzmigráció eme folyamából) "-1 |
Ahogy ki lett mondva a tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra-ban:
"A ghoratarī-k --szó szerint rettenetesek--, akik átölelik a Rudra lelkeket --felszabadult létezőket--, süllyeszik az individuális létezőket , akik ragaszkodnak az objektumokhoz , egyre lentebb és lentebb, úgy nevezettek, mint aparā vagy a nem-legfőbbek "||
(Lásd: Mālinīvijayatantra III,31)
Ilyen módon, eme Legfőbb Erő, aki korábban kifejtésre került , mint a Spanda princípium természete a Vāmeśvarīśakti , mert Ő árasztja ki az univerzumot belül és kívül és mivel Ő a Transzmigráció ellentétes folyamatához tartozik 2 |
Az istenek négy csoportja, mint Khecarī, Gocarī, Dikcarī és Bhūcarī jön létre Belőle. (Az istenek eme csoportja) mozog a Legfőbb Szinten a tökéletesen felébredett számára, de a nem felébredetteket egyre alacsonyabb szintekre ösztökéli |
Így, azok a bizonyos Khecarī-k, akik a Kha-ban -a Tudatosság/Tudás éterében - mozognak , terjesztik ki a nem-dualitást, mindenhatóságot , mindentudást, tökéletességet, mindenütt jelenlévőséget (és) egy állapotot, mit nem vezérel idő , a tökéletesen felébredett esetében ; mozog az üresség ismerőjének szintjén (és) megmarad burkokként, és létrehozza a korlátolt tevőséget , korlátolt tudást, ragaszkodást, térrel kapcsolatos korlátot (és) egy állapotot, amit az idő vezérel , a nem felébredettek esetében |
A tökéletesen felébredettek esetében, a Gocarī-k -amik a Buddhi, Ahaṅkāra és Manas szinjtén mozognak - --tattva-k 14-től 16-ig, mik az Antaḥkaraṇa-t vagy a Belső Pszichikus Szerveket formálják--, amik --vagyis ezek a szintek-- diskurzusból állnak (és) jellemzőjük a 'gauḥ' szó --a 'go' alanyesete-- -, meghatározást, egó-érzetet (és) ideákat hoznak létre saját Énükkel való nem-dualitás fényében, ám azok esetében, akik kápráznak Māyā által, (azok létrehozzák a meghatározásokat, egó-érzetet és ideákat) kizárólag a dualitás fényében |
A tökéletesen felébredettek esetében, a Dikcarī-k - azok, akik a tíz irányban mozognak, vagyis a külső érzékek szintjén - főként azzal vannak elfoglalva, hogy kiterjesszék a nem-dualitást , (ám) mások esetében --vagyis olyan emberek esetében, akik nem tökéletesen felébredettek--, ők a dualitás kiterjedésének okai .
Bhū (jelzi) a tudhatók állapotát, mely áll --vagyis a tudhatók állapota-- az ötös csoportból, mint forma , stb. A Bhūcarī-k mozognak ott --a Bhū-ban vagy a tudhatók állapotában--. (Más szavakkal,) ők elérik azonosságukat azokkal --vagyis azokkal a tudhatókkal-- az által, hogy felöltenek egy megalvadt állapotot, ami nem egyéb, mint saját kiterjedt formájuk. A tökéletesen felébredettek esetében, a Bhūcarī-k megmutatják magukat --bár lehet, hogy inkább 'ātmanaḥ'-t vártál--, mint amik fel vannak ruházva a Tudatosság Fényéből való testekkel, (de) mások esetében --vagyis nem tökéletesen felébredettek esetében--, ők továbbra is kiterjesztik a limitációt és elkülönültséget mindenhol. Ilyen módon, ez a négy csoport, ami megjelenik a tudók/tapasztalók, belső pszichikus szervek --intellektus, egó és elme--, külső érzékszervek --a tapasztalás és cselekvés erői-- (és) tudhatók/objektumok formájában , (és) amik telve vannak a Spanda --Legfőbb Vibráció-- (különböző aspektusaival) , (mint) a Prakṛti minőségei stb., behajtíják --szó szerint zuhanását okozzzák-- a hétköznapi embereket -vagyis azokat, akiknek intellektusa nem felébredett -, valamint a yogī-kat , akik megelégszenek megnyilvánulásaival a természetfeletti fénynek , természetfeletti hangnak , stb. a Saṁsāra-ra --szenvedéssel teli transzmigráció--, ami egy kiterjedése ezeknek a princípiumoknak/valóságoknak 3 ||20||
1 Kṣemarāja később kifejti a szakasz teljes jelentését. Mindenesetre, a leírásban, miszerint 'minden világi ember, akik nem ismerik fel saját Spanda princípiumukat a Legfőbb Úrnő --Śakti-- (nem yogī-k), akik megtartják a teljes Āṇavamala-t --elsődleges tudatlanság, ami létrehozza azt az érzetet, hogy 'Én nem vagyok Teljes'--, aminek két aspektusa a Pauruṣājñāna (tudatlanság az Énről, mivel azt hiszik, hogy Énjük sokká vált --a kommentátor úgy fejti ezt ki, hogy 'ők nem ismerik fel saját Spanda princípiumukat a Legfőbb Úrnő Erejeként', vagyis nem ismerik fel, hogy saját Énjük az univerzum Énje--) és Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság, mivel ők azt hiszik, hogy Énjük a testük). Ebbe a csoportban a korlátolt yogī-k is beletartoznak, mivel ők, bár Pauruṣājñāna-juk feloldódott Guru-juk Kegyelme által, a beavatás közben, megtartják a Bauddhājñāna-t egy, a hétköznapi embereknél finomabb formában. Ezért határozta meg a kommentátor, hogy ezek a yogī-k 'az életenergiát, stb. tekintik az Énnek'. Ők megszabadultak a gondolattól, miszerint ők a testük (durva Bauddhājñāna), de ennek ellenére érzik, hogy ha nem tudnak lélegezni például, akkor meghalnak. Ez azért van, mert azonosítjuk önmagukat az életenergiával, ami átjárja a légzési folyamatot. Mindegyikük be van hajítva a rettenetes Saṁsāra-ba, ahonnan kijönni nehéz.
2 Śakti vagy Spanda úgy nevezett, mint Vāmeśvarī (szó szerint a Gyönyörű Úrnő), mert Ő árasztja ki az univerzumot belül és kívül (a 'vam' - 'kiárasztani' gyökből). Ez az Ő Mātṛkā aspektusa. Szintén, Śakti vagy Spanda úgy nevezett, mint Vāmeśvarī, mert Ő aa Transzmigráció ellentétes folyamatával kapcsolódik (a 'vāmā' - 'visszatérő, ellentétes' melléknévből'). Ez az Ő Mālinī aspektusa. Tehát, amíg Mātṛkā nyilvánítja meg a kiterjedő univerzumot, Mālinī azt visszavonja annak Forrásába, Śiva-ba.
3 Vāmeśvarī az uralkodó ereje a négy śakti-nak, mi Khecarī-ból (a 'tudóhoz vagy szubjektumhoz' tartozó), Gocarī-ból és Dikcarī-ból (a tudáshoz/tudás módjához tartozó) és Bhūcarī (tudóhoz vagy objektumhoz tartozó).
A nem felszabadult létezők esetében, a Khecarī-k az erők, amik a mély-alvás szintjén mozognak és létrehoznak öt limitációt a cselekvés, tudás, akarat, idő és tér tekintetében. Ám a felszabadult létezők esetében, a Khecarī-k Kha-ban --a Tudás vagy a Felébredett Tudatosság éterében-- mozognak, mivel a felszabadult létezőben (a Nagy Yogī), a mély-alvás Tudatossággá változik (ahogy az tételezve lett az I.18-ban fentebb: " Mindazonáltal, e (kettőn) kívül, (Ő csupán) Tudatosságként (látszik) ". És mert ez így van, ezek a bizonyos erők a teljesen kiterjedt cselekvés, tudás, akarat, gyönyör és tudatosság erőit adományozzák neki.
A nem felszabadult létezők esetében, a Gocarī-k vagy erők, mik az Antaḥkaraṇa-ban, vagy a Belső Pszichikai Szervben mozognak, mi intellektusból, egóból és elméből áll, létrehozzák a meghatározást (mint például 'ez kék szín'), az egó-érzetet (mint például 'ez az enyém') és ideákat (mindenféle gondolatot) kizárólag a dualitás fényében (vagyis ez az én gyönyörű házam, ez a családom, azok az ellenségeim, stb.). Bár, a felszabadult létezők számára, a Gocarī-k meghatározást, egó-érzetet és ideákat hoznak létre az Úrral való egység fényében (mint például Én vagyok az univerzum, minden eleve az Enyém, teljes egység vagy Śiva és Köztem, stb.) .
A nem felszabadult létezők esetében, a Dikcarī-k vagy erők, amik a külső érzékszervekben mozognak (mik állnak a Jñānendriya-kból és Karmendriya-kból, vagyis a tapasztalás és cselekvés Erőiből) csak még több dualitás hoznak létre (mint például látom ezt a nagy erdőt, látok sok embert, hallok különböző hangokat, stb.). Mindazonáltal, a felszabadult létező számára a Dikcarī-k teljes egységet tárnak fel körös-körül (mint például látván egy objektumok, a felszabadult létező realizálja, hogy ő egy azzal az objektummak; hallván egy hangot, ő azzal eggyé válik, stb.) .
A nem felszabadult létezők esetében, a Bhūcarī-k vagy erők, mik a tudhatók vagy objektumok állapotában mozognak (azok megalvasztják magukat és felöltik minden objektum formáját, és következésképpen azok az objektumok nem egyebek mint kiterjedései vagy fejlett formái ezeknek a bizonyos śakti-knak) kizárólag limitációt és elkülönültséget hoznak létre mindenhol (mint például Én itt élet, nem ott, szükségem van egy nagyon gyorsa űrhajóra, hogy egy másik galaxisba utazzak, meg fogok halni --mivel a test meghal--, stb.; így, azok csupán nyomort hoznak létre ezeknek a kegyvesztett létezőknek). Ám a felszabadult létező számára a Bhūcarī-k megmutatják magukat, felruházva testekkel, mik a Tudatosság Fényéből valók, vagyis amikor a felszabadult létező tapasztalja az objektumokat maga körül, azok nem merő objektumoknak tűnnek, hanem ragyogó istennőknek.
Dióhéjban, ez a négy erőcsoport, ami kiterjed a Māyātattva-tól (hatodik kategória) egészen a Pṛthivītattva-ig (harminchatodik kategória) a nem felszabadult létezőket (hétköznapi emberek és minden yogī-t, akiket a Spanda megnyilvánulásainak alacsony síkjai érdekelnek, mint természetfeletti fény, mely megjelenik a két szemöldök között, természetfeletti hang, ami ebben bizonyos térben hallható, stb.) behajítja a rettentő verembe, minek neve Saṁsāra (Transzmigráció egyik testből a másikba, egyik gondolatról a másikba és így tovább), ami (vagyis a Saṁsāra) csupán egy kiterjedése mindazoknak a dolgoknak, amik aklkotják Māyā birodalmát (a 6. tattva-tól a 36.-ig). Ha a 'tattva' szó a kommentárban úgy értelmezett, mint 'princípium vagy a megnyilvánulás kategóriája', akkor a fordítás így néz ki: 'ami egy kiterjedése azoknak a princípiumoknak vagy a megnyilvánulás kategóriáinak (a hatodiktól a harminchatodikig)'.
21. Aforizma
Mivel (ez így) van:
Ezért, az, aki szüntelen készen áll, hogy megragadja a Spanda princípiumot, eléri saját (esszenciális) természetét vagy állapotát hamar, (még) az ébrenlét állapotában (is) ||21||
Az, aki szüntelen készen áll 1 hogy megragadja -vagyis éber legyen - a Spanda princípiumot , minek természete --a Spanda princípiumnak-- már említve lett és később még említve lesz ; (más szavakkal,) az, aki valójában szüntelen elhivatott , hogy tapasztalja a belső esszenciális természetet , hamar eléri saját (esszenciális) állapotát vagy természetét, ami Śaṅkara, még a jāgrat közben is , vagyis még akkor is, amikor ébrenléti állapotban van. (Ez szintén) egyezik azzal a nézőponttal, ami ki lett fejtve a Bhagavadgītā-ban:
"(Azok között, akik fel vannak ruházva a legfőbb hittel, azokat tekintem yuktatamā-knak --azok akik Hozzám a legodaadóbbak--), akik, miután Rám összpontosították elméjüket , szüntelen --szó szerint szüntelen el vannak foglalva vagy elhivatottak-- Engem dicsőítenek/szolgálnak "||
(Lásd, XII, 2 Bhagavadgītā)
Így az ő belső esszenciális természete , ami Śaṅkara, feltárul magától , (és) ami által , a részlegesen felébredett , elérvén egy szüntelen-akítv emlerülést vagy samādhi-t --samādhi, ami örökké tart--, tökéletesen felébredetté válik , vagyis életében felszabadulttá. Ez a jelentés 2 ||21||
1 A satatam vagy szüntelen szó alatt, a szerző azt érti "teljes időben", és nem csupán a formális, keresztbetett lábú meditáció, mantra recitálás vagy bármilyen más spirituális praxis közben.
2 Eme spontán feltárulásával az ő teljesen Szabad esszenciális természetének, ami a Nagy Úr, a prabuddha, (részlegesen felébredett) suprabuddha-vá (teljesen felébredett) válik. A prabuddha állapotban, ő csupán arra volt képes, hogy realizálja egységét Śaṅkara-val az ébrenlét, álom és mély-alvás állapotainak elején és végén. Most, esszenciális természetének hirtelen megnyilvánulásával, aktivitásainak közepén is, prabuddha állapota feloldásra kerül és helyét átveszi a suprabuddha állapot, mert kizárólag egy suprabuddha képes tapasztaláni saját egységét a Legfőbb Énnel, még az ébrenlét, álom és mély-alvás állapotainak közepén is. És a suprabuddha szinonimája ebben a kontextusban a jīvanmukta (életőben felszabadult), mivel a nagy Yogī megtartja fizikai testét a Felszabadulás masszív tapasztalata után. Ha elhagyja fizikai testét a Felszabadulás közben, ő videhamukta-vá válik (valaki, aki elhagyta fizikai testét a Felszabadulás folyamata közben), de a Kṣemarāja által említett fenséges Yogī esetében nem erről van szó.
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.